Kedves Óvónõ!
A problémánk a következõ:Kislányunk lassan 6 éves, de nem mer egyedül elaludni. Próbáltunk már beszélgetni errõl vele, de ahányszor szóba kerül, elsírja magát és azt mondja, fél egyedül. Pedig sötét sincs a szobájában, amíg el nem alszik, ég a kis lámpája.Nekünk viszont már nagyon fárasztó, hogy minden este akár több órát is az ágya mellett kell ülnük. Válaszát elõre is köszönöm!
Válasz:
Kedves Levélíró!
Valóban nem lehet könnyû Önöknek sem órák hosszat gyermekük ágya mellett üldögélni, ám mindenképpen úgy vélem, hogy az errõl való átszoktatás csak nagyon fokozatosan és kíméletesen történhet meg, ami bizony még továbbra is igénybe veszi idejüket egy darabig. Ezt a következõképpen oldanám meg:
A gyermek biológiai órájához igazítva próbálják abban az idõpontban ágyba küldeni a kislányt, mikor már valóban álmos és kb. max. fél óra választhatja el a tényleges álomba szenderedéstõl. Az elalvást mindig elõzze meg egy-egy rövid kis mese, valamint nyugodt hangvételû beszélgetés az elmúlt napról. Ezután történjen a részleges villanyoltás, a kislámpa további mûködése mellett. Maradjon a gyermek mellett egy darabig, majd jelezze neki, hogy „most kimegyek egy pillanatra, hogy megágyazzak a másik szobában, de egy perc múlva jövök vissza. Jó?” Fontos, hogy az elsõ néhány alkalommal valóban maximum egy perc múlva jöjjön vissza, hogy a kislány meggyõzõdjön a „szavahihetõségrõl.” Néhány nap múlva ismét jelezze, hogy néhány percre kimegy, de nyugtassa meg a gyermeket, hogy pár perc múlva megint jön vissza vigyázni az álmát. Ekkor már kicsit hosszabb idõre is eltávozhat, kb. 5 percre. Ezután azonban feltétlenül térjen vissza ismét! Fontos, hogy a gyermekben kialakítson egyfajta biztonság érzetet, azaz, hogy nem hagyja magára az elalvásában, pár perces eltávozása is csupán ideiglenes. Így a kislányban is fokról-fokra csökkenni fog a szorongás az egyedülléttõl, s hamarosan rövid idõ alatt, egyedül is képes lesz álomra hajtani a fejét.
