Kérdésem a következõ:
Kisfiam 4 éves, és az óvodában a következõ a probléma: a gyerek szorong, ha szólnia kell, hogy vécére szeretne menni. Ezért nagyon hosszú ideig visszatartja. Inkább különbözõ testhelyzeteket vesz fel ( hasal) stb. hogy ne kelljen elmennie vc-re. Nem pisil be soha. Otthon természetesen mer szólni, és a szobatisztasággal semmilyen probléma nem volt. Amikor értemegyek az oviba, akkor pisil, és könnyebül meg.
Az óvónõ ezzel kapcsolatban elmesélte, hogy leszídták a gyereket, amiért gyakran mellépisil, esetleg lepisili a nadrágját Wc használat közben. Azóta szorong Dani.( kisfiam egy kicsit a mozgásban ügyetlenebb a kortársainál, viszont értelmi szintje korának megfelelõ)Az óvónõ egyébként közölte, hogy õ ezzel az üggyel nem igazán tud külön foglalkozni, mert õ nem gyógypedagógus!!. Én magam pszichológus vagyok, bár nem gyerekekkel foglalkozom. Arra gyanakszom, hogy kisfiamban nagyon erõs a megfelelni vágyás, és nem akar "gondot okozni" így saját szükségleteit is háttérbe szorítja. Most a nyaralás alatt is tapasztaltam, hogy sokszor visszatartja a vizeletét, 2 hét után sikerült elérni, hogy felszabaduljon ez alól a szorongás alól, és bátran szóljon. Nem tudom, hogy mit tegyek szeptembertõl, érdemes-e kivenni az óvodából. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy a gyerekem nem mer szólni, és fél napokig visszatartja a vizeletét. Nem értem, hogy e probléma megoldásához miért kell gyógypedagógus az óvónõ szerint.Várom tanácsát.
Üdvözlettel: Krisztina
Válasz:
Kedves Krisztina!
Levele kapcsán döbbenten kell tapasztalnom, hogy egyesóvónõk számára az óvodás gyermek testi és lelki egészsége, egészséges fejlõdésének biztosítása „nem tartozik” munkaköri kötelezettségei közé. Ezek után már csak annyit kérdeznék, ha ez valóban így van, akkor a kolleganõ miért is van ott tulajdonképpen? A problémát csak az óvónéni aktív együttmûködésével lehetne megoldani, ezért a következõt javaslom:
Próbáljon meg újra beszélni az érintett pedagógussal, kérje, kísérje figyelemmel a gyermek viselkedését. Amint a legcsekélyebb jelét is látja feszengésnek, izgés-mozgásnak, azonnal küldje ki a WC-re, mindenféle megkérdezés nélkül. Még jobb, ha még mielõtt bármi jelét is adná a gyermek a vizelet visszatartásnak, már azt megelõzõen is rövid idõszakonként kiküldenék, mondjuk 30 percenként. Fontos még, hogy a gyermeket nagyon tapintatosan segítse az óvónõ a WC használat során, hiszen bármilyen furcsa is a kolleganõ számára, még ez is a munkájához tartozik. Hasznos lenne, ha Ön otthon, nyugodt körülmények között is minél többet gyakoroltatná a fiúcskával a pisilés helyes technikáját.
Úgy gondolom, hogy az eddigi elõzmények tükrében nem lehet csodálkozni azon, hogy a kisfiú csak nehezen tudott visszazökkenni a régi kerékvágásba, de a lényeg, hogy az Ön közremûködésével sikerült . Ezt az eredményt pedig már nem szabad lerombolni, ezért azt javaslom, álljon a sarkára az óvónõvel szemben. Próbálja higgadtan, de mégis egyértelmûen a tudtára adni, hogy a gyermeknek milyen szorongásai vannak ill. hogy Önnek mik a kérései ezzel kapcsolatban. Ha a továbbiakban is mereven elzárkózik a közös problémavállalástól, úgy azt tanácsolom, feltétlenül keresse fel az óvodavezetõt és mondja el neki is gondjait. Ha még ezek után sem lát érdembeli változásokat a helyzetben, akkor elképzelhetõ, hogy mégis az óvodaváltás marad az egyetlen alternatíva számukra. Azt azonban ebben az esetben is mérlegre kell tenni, hogy egy új csoport, új környezet nem okoz-e újabb szorongásokat a kisfiúnál. Bízom benne, hogy talán végül mégis sikerül dûlõre jutni az óvónõvel és nem kényszerülnek óvodát váltani.
