Kisfiam 3 éves, tavaly októbertől bölcsődés volt és imádta. Szeptemberben megkezdte az ovit, nem nagy sikerrel. Minden reggel sír és könyörög, hogy maradjunk otthon és minden délutáni ébredésnél dagadtra sírja a szemeit, addig míg nem megy valaki érte. Ha nem én megyek érte, akkor az utat is végigsírja. De próbálunk türelemmel lenni, mert reméljük, hogy majd elcsitul és eltűnik ez a mindennapos "műsor". Nagyobb problémát jelent, hogy egy hónap után megkérdeztem az egyik óvonőt, hogy sikerült-e beilleszkednie a gyereknek és azt mondta, hogy minden rendben van, csak kicsit eleven. Ezután két hétre a másik óvonő azt mondta a nagymamámak, hogy nem vesz részt a gyerek a közös programokban, nem közösségi szellem, nem rajzol a többiekkel, hanem egyedül játszik valamivel a teremben. Ugyanakkor otthon rajzol, szinez, gyurmázik, stb., tehát nem az lehet a gond, hogy ezeket a dolgokat nem szereti. Nem tudom, hogy ki lehetne-e jelenteni 6 hete óvodába járó 3 éves gyerekről, hogy nem közösségi szellem? Véleményem szerint az óvonőnek kellene megtalálnia a módját, hogy őt is bevonja a közös rajzolásba. Félek, hogy már az ovi elején "leírják", pedig kitöltettek velünk egy négy oldalas kérdőívet a gyerekről, ahol leírtuk mit szeret, hogy sok türelem kell hozzá és hogy nagyon eleven.
Nem tudom mit tegyek, beszéljek az óvonőkkel, hogy ne írják még le a gyereket, vagy várjak még egy kicsit? Félek, hogy ezeket érzi és ettől sincs nagy kedve oviba menni.
Válasz:
Kedves Levélíró!
A leírtak alapján úgy vélem, kisfiával nem lehet semmi különösebb probléma, mint ahogy azt az először megkérdezett óvónő is mondta. Az egyedül játszás ebben az életkorban teljesen normális, 3 évesen ez természetes jelenség. Az egyedül játszást, különjátszást hamarosan felváltja majd a szemlélődés (t.i. kezdi érdekelni, társai mit játszanak), majd a közeledő-kapcsolódó játéktevékenység (t.i. néha-néha már belefolyik mások játékába). Csak végső fokozatként bontakozik ki az ún. együttjátszás, amely semmiképpen nem kiscsoport elején, sokkal inkább középső csoporttól kezdődően jellemző. Előbbiek alapján tehát aggodalomra nincs ok, kisfiából nem hiányzik a közösségi szellem, egyszerűen életkorának megfelelő szinten van. Az pedig, hogy a pedagógusok mennyire tudják bevonni a kezdeményezett tevékenységekbe, jórészt az óvónő leleményes motivációján múlik. Mindezek mellett mindenképpen azt javaslom Önnek, a kérdőre vonás legkisebb jele nélkül próbáljon meg beszélni a másik óvónővel. Tanácsolom, hogy a korábban a nagyi felé elhangzott kritikáról egyetlen szót sem ejtve, nemes egyszerűséggel kérdezzen rá, hogy érzi magát gyermeke az oviban. Érdeklődjön, mik a pedagógus észrevételei, hogyan viselkedik KONKRÉT HELYZETEKBEN kisfia? Mik az óvónő tapasztalatai, mivel lehet felkelteni, ill. lekötni gyermeke figyelmét,… stb. Fontos, hogy az érintett óvónő ne számonkérésnek, sokkal inkább őszinte érdeklődésnek érezze kérdéseit, így elkerülhető az esetleges nézeteltérés. Előbbi módon biztosan sikerül kölcsönös együttműködésen alapuló, tapasztalatainkkal a másikat segítő nevelőmunkát kezdeményezni.
Sok sikert, kisfiának pedig mihamarabbi, zökkenőmentes beszokást kívánok!
