Kedves Óvónő!
Kisfiam májusban volt 3 éves, van egy 6 éves nővére. Szeptembertől írattuk be az oviba, a nővérével egy csoportba. A kérdésem:létezik olyan, hogy óvodaérettség? A nővére 3 éves korában sokkal érettebb volt, mint az öcsikéje. A kisfiam még mindig a dackorszakát éli, sokszor az az érzésem, hogy saját magával van ellentmondásban. Például alvás után felébred, bemegyek hozzá, ő hisztisen kiküld, majd amikor kimegyek, sír, hogy anya gyere vissza !" Ha vissza megyek, kiabál, hogy "ne!" és kezdődik elölről. Nagyon nehezen lehet csak megnyugtatni.Rosszul tűri, ha korlátozzák, legutóbb az oviban azért hisztizett, mert kérték, hogy ne menjen át az udvaron a másik csoporthoz. Csak hát ott volt valamilyen kerti játék, ami neki tetszett, délelőtt próbálták következetesen megtanítani neki, hogy a saját óvónénije látóterében maradjon, délben amikor mentem érte, már kitört a hiszti, üvöltött, rugdosta a szekrényt, stb. Addigra lett "elege". Ezenkívül, nem tud válaszolni kérdőszavakkal kezdődő mondatokra. Mintha nem értené a "mi, miért ,hova..." szavakat. Úgy látom, hogy a hasonló korú gyerekekhez képest fejletlenebbül kommunikál. Lehet ez hátrány az oviban? Arra gondolok, hogy nem érti mit kérdeznek, vagy mit kérnek tőle, és elindul a hiszti.. Egyébként okos kisfiú, kisebb versikéket örömmel mondogat, jó napjain szépen eljátszik egyedül, vagy velem is. Az ovi is nagyon tetszik neki, szeretne is menni, de az óvónénik is látták már jó sok hisztiét amikor a nővéréért mentünk. Igaz, hogy nem merült fel, hogy ne vigyem, mindketten nagyon jó pedagógusok, engem mégis aggaszt, hogy a többi 25 gyerek mellett, hogy fogják tudni kezelni a fiam ismétlődő hisztiét. Lehet, hogy várni kéne még egy kicsit az ovival?
Lehet hogy ha végre túl lesz ezen korszakon könnyebb lesz neki is és az óvónéniknek is?
Előre is köszönöm a tanácsát.
Mónika
Válasz:
Kedves Mónika!
Nem hinném, hogy az óvodakezdés időpontjának kitolása megoldás lenne a problémára. Sőt! Úgy vélem, óvodai közegben, a többiek jó példáját látva és kellően következetes pedagógusok mellett hamarabb megoldódnak a gondok. Amit Önnek javasolhatok, az a következetesség a nevelésben! Pl.: ha alvás után gyermeke kiküldi Önt a szobából, közölje vele, hogy "jó, akkor kimegyek, de később már nem jövök vissza, egyedül kell felkelned!" Ha szavai nem hatnak rá, váltsa be ígéretét.
A fejlettebb kommunikáció érdekében pedig beszélgessen vele minél többet, meséljen neki rengeteget! Így lehet indirekt módon a leghatékonyabban fejleszteni a csemetét. Utóbbi szempontból szintén nagyon fontos az óvodáztatás, hiszen itt egy rendkívül kommunikatív, beszédes környezetben lehet, ahol létszükséglet gondolataink szavakba öntése.