Tisztelt Óvónõ!
Teljes kétségbeesésemben fordulok Önhöz. Kisfiam 3 éves múlt januárban. Még nem szobatiszta. Tavaly nyár óta rendszeresen próbálkoztam õt rávezetni a bilizésre, (vagy egyéb alternatíváira), de kategorikus elutasításban volt részem. Elszaladt,látni sem akarta a bilit, én pedig úgy voltam vele, hogy jó, akkor nem eröltetem rá a bilire. Az idõre bíztam a dolgot, gondoltam, majd ha nem ennyire elutasító elkezdem a módszeres rászoktatás. Szeptember vévén, tehát közel 3 éves korában bölcsõdébe ment. Novemberben kezdõdtek a kakilási problémák. Továbbra sem volt hajlandó hallani sem a bilizésrõl, de kakilni egyáltalán nem kakilt, még a pelenkába sem. És ezzel elkezõdött a mai napig is tartó és úgy érzem egyre komolyabbá váló, begyûrûzõ probléma. Nem kakil. Tartogatja, amikor érzi, hogy kell kínlódik, de nem nyomja ki, visszatartja napokig. Eltelik három nap széklet nélkül, ekkor jön a kúp, a Tamarin lekvár, vagy paraffin olaj kúra. Gyakorlatilag 3 hónapja nincs spontán széklete. 3-4 nap kínlódás, ami részemrõl hol biztatással, kéréssel, könyörgéssel tellik, hol szidással. Részérõl pedig mélységes elutasítással és persze kínokkal. A bölcsõdében biztos, hogy nem vették le róla a pelenkát, néha persze próbáloztak odaállítani a WC elé, de soha nem produkált semmit. 1 hete kb. õ maga kezdte el kérni a bilit kakilási, pisilési ingernél. Örömmel hoztam, ráült, ott ülök vele, mesélünk,beszélgetünk, de produktum semmi. De a pelenkába sem hajlandó kinyomni a kakit. Sehova. Pisilni néha szokott a bilibe, de a kakilás a fent leírtak szerint zajlik, illetve nem zajlik. Fogalmam sincs mit csináljak. Adjak rá pelenkát, hátha abba belekakil? Ne adjak rá, várjam, hogy kakiljon a bilibe, ha már végre eljutott odáig, hogy kéri magától? Nekem már mindegy lenne, hogy hova kakil, csak kakiljon újra magától, mert ez borzalmas amit átélünk és persze félek a rendszere kúp, hashajtó, vagy paraffin-olaj használatának orvosi mellékhatásaitól is.
Várom válaszát. email címem: kmarian@axelero.hu
Válasz:
Tisztelt Levélíró!
Véleményem szerint nem kellene annyira elkeseredni, tekintettel arra, hogy ha lassan is, de a probléma megoldódni látszik. Említette, hogy eleinte még a bili használatától is mereven elzárkózott a fiúcska, most viszont már (hála az Ön türelmes hozzáállásának) nem csak, hogy ráül, de néha-néha még bele is pisil!
A kakilással kapcsolatos helyzet súlyosbodásának okát, véleményem szerint, nem kizárt, hogy a bölcsõdei gondozónõk hozzáállásában kell keresni. Szöget ütött u.is a fejemben, hogy miért röviddel a bölcsõdekezdés után súlyosbodott a probléma. Nem elképzelhetetlen, hogy néhány negatív megjegyzéssel (pl: "Egy 3 éves miért kakil még pelenkába?" ) teljesen leépítették a gyermek önbizalmát, miután már végképp nem mer se ide, se oda kakilni. Elképzelhetõ, hogy ilyen védekezõ mechanizmussal próbálja elhárítani magától a problémát. Hangsúlyozom azonban, hogy ez csak egy feltevés, melynek hátterérõl érdemes lenne finoman tájékozódni a gondozónõktõl. Amennyiben az elõbbi gyanú beigazolódik, a gondozónõkkel komolyan el kell beszélgetni e gond közös, együttmûködõ megoldásáról.
Fentiek mellett azonban javaslom, hogy mielõtt a lelki eredetû okok feltárásába belekezdene, mindenképpen ajánlott alapos orvosi kivizsgálással kizárni az esetleges szervi problémák lehetõségét.
Azzal kapcsolatban pedig, hogy otthon Ön milyen játékos módszerekkel segítheti a bilibe kakilás megindítását, elõzõ, számos ilyen témájú válaszomból meríthet ötleteket.
