Két kérdésem lenne.Az első:A 2 éves kislányom mániákusan retteg a sötéttől, pegig soha nem volt vele ilyesztgetve vagy egyedül hagyva. Akkor is fél, ha a vele vagyunk.
A második pedig,normállis-e hogy minden egyes éjszaka (órát lehetne igazítani hozzá) pontban 2 órakkor a takarójával és a párnájával átköltözik.
Válaszát előre is öszönöm: Regina
Válasz:
Kedves Regina!
A két dolog, véleményem szerint csak látszólag különböző, valójában nagyon is egy tőről fakad. A kisgyermekkori félelmek tényleg gyökerezhetnek ijesztgetésből, de mint az Önök példája is mutatja, ez sokszor anélkül is kialakul. Sötétben minden más, valljuk be, sokszor nekünk, felnőtteknek is félelmetes lehet. Az éjszakai, sokszor egy bizonyos időpontban történő megébredés nagyon gyakori kisgyermekkorban. Mikor szép álmaiból felocsúdik a kislány, rendkívül riasztó lehet számára az őt körülvevő sötétség, mely elől szülei ágyába menekül. Próbálják meg a félelem oldására a következőt: szerezzenek be egy halvány fényű, barátságos kislámpát (pl. mesealakokkal díszítettet), melyet az éjszaka folyamán végig égve hagynak. Így a gyermek elalváskor, ill. éjszakai megébredésekor nem a korom sötétben kénytelen rettegni, hanem a barátságos félhomályban bátran nyugovóra térhet. Segíthet továbbá, ha valamilyen alvós játékot is visz magával az ágyba, pl. kedvenc játékmaciját, amihez odabújhat, ha bizonytalanság, félelem keríti hatalmába.
