Judy vagyok, közel egy évvel ezelõtt írtam Önnek a fiammal kapcsolatos óvodai problémákról. Most nem kérdezni, hanem visszajelezni szeretnék Önnek, és egyben megköszönni a múltkori tanácsait. Röviden elmesélném, hogy hogyan leltük meg azt a remek óvodai csoportot, ahol nemcsak a "jó" gyereket képesek elviselni az óvónõk...
Fiamat a két óvodai kudarc után tavaly év elején kivettem a körzeti óvodából, és úgy döntöttem, kizárólag akkor íratom be legközelebb bárhová is, ha megtaláltam a tökéletes megoldást, mert több lelki törést már egyikünk sem bírt volna elviselni! Így tehát kisfiam hosszú hónapokra itthon maradt velem és kistestvérével. Kemény idõszak volt ez mindannyiunk számára! A fiamnak hiányzott a mozgástér, amit a lakótelepi lakásba zárva sehogyan sem tudtam megadni neki, a pár hónapos kishúga viszont csendet, nyugalmat igényelt volna, amit a folyton pörgõ nagytesó miatt lehetetlenség volt biztosítani neki. Én próbáltam ugyan lavírozni a két gyerek eltérõ szükségletei között, de nagyon-nagyon nehéz volt...
Az óvodai gyermekpszichológushoz eközben rendszeresen visszajártunk, én pedig továbbra is folyamatosan kerestem a megoldást, hogy hol találhatnék a kisfiamnak olyan óvodát, ahol viselkedési problémái ellenére is szeretettel fogadják õt. Májusban elmentem kerületünk több óvodájának nyílt napjára is.
Késõbb, az év második felében körzeti gyermekorvosunk segítségével lehetõségünk adódott részt venni a gyerekkel egy egyhetes pszichiátriai kivizsgáláson. Ott állapították meg végül a kisfiunkról, hogy figyelemzavaros, illetve hogy nagy valószínûséggel hiperaktív. (Ezt teljes bizonyossággal csak iskoláskorban tudják eldönteni.) A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy kisfiunk intelligenciaszintje magasabb a vele egykorú társainál, azonban ennek ellenére a gyerek nem helyezhetõ el normál létszámú óvodai csoportba. Innentõl kezdve egyértelmûvé vált, hogy merre tovább: speciális óvodai csoportot kellett találnunk kisfiunk számára. Az ezzel kapcsolatos tapasztalataink is igen keserûek. Lakóhelyünkhöz közel(!) sikerült találnunk egy olyan óvodát, ahol létezik egy SNI (Speciális Nevelési Igényû)-csoport. Ritka szerencsének tartottuk ezt a véletlen egybeesést! Fel is kerestük az óvoda vezetõjét a fiunk felvétele ügyében, mert úgy véltük, ennél ragyogóbb megoldást keresve sem találhattunk volna! Az óvoda vezetõje azonban megtagadta a gyerek felvételét arra hivatkozva, hogy nem vagyunk kerületi lakosok!!! Szomorú és egyben felháborító! Nem a gyerek érdeke a fontos, hanem az, hogy a lakóhelye a szomszédos kerületben van...
Újabb arculcsapásként ért ez a hozzáállás, de szerencsére nem olyan fából faragtak, hogy feladjam a küzdelmet! Bár ekkor már elõrehaladott állapotban voltam harmadik gyermekünkkel, elhatároztam, nem nyugszom addig, amíg meg nem oldódik kisfiunk óvodai elhelyezése. Mikor a problémánk eljutott önkormányzatunk illetékeséhez, õ tehetetlenül tárta szét a karjait, hogy sajnos a mi kerületünkben egyáltalán nem létezik ilyen jellegû óvodai csoport. Ezután tovább küldözgettek minket jobbra-balra (Nevelési tanácsadó, családsegítõ stb.) de a jószándékon kívül egyik helyen sem tudtak semmi érdemlegeset javasolni. Egy idõ után rájöttem, hogy itt csak akkor lesz megoldás, ha azt én magam keresem meg... Felhívtam annak az óvodának a vezetõjét, amelyik még májusban, a nyílt napok alkalmával a legszimpatikusabb volt számomra. Elmeséltem neki az egész addigi kálváriánkat, és kértem, hogy ha bármiben tud segíteni, nagyon megköszönném. Hiszem, hogy nem volt véletlen, hogy pont õt találtam meg! Kedves és segítõkész emberre akadtam! Ráadásul a beszélgetésünk során az is kiderült számomra, hogy az õ óvodájukban is van egy kis létszámú csoport, amirõl én addig nem is tudtam. És bár ebbe a kiscsoportba nem viselkedészavaros gyerekek járnak, de reménykedni kezdtem, hogy hátha ez jelenti majd számunkra a kiutat kilátástalan helyzetünkbõl. Az óvodavezetõ néhány nap alatt átgondolta a dolgot, illetve megbeszélte a beosztottjaival is, és végül kaptunk két hét próbaidõt ebben a bizonyos kiscsoportban. Az volt a felvétel feltétele, hogy a két óvónõ megbirkózik-e a fiammal. Nem volt könnyû dolguk, de a próbaidõ lejártával végül pozitív választ kaptunk!!! :-) Tehát év végére, a szülésem elõtt másfél hónappal végre megoldódott a problémánk!!!
Azóta eltelt néhány hónap, és mi, szülõk, valamint az óvónõk is egyöntetûen úgy véljük, hogy rengeteget fejlõdött a gyerek, amióta oda jár. Mozgása, rajza, beszédkészsége, stb. Az agresszív megnyilvánulásai szinte minimálisra csökkentek, és nem egyszer elõfordult már olyan is, hogy az óvónõk azzal fogadtak, mikor ebédkor érte mentem, hogy aznap délelõtt az én fiam viselkedett a legjobban!!!
Idõközben világra jött harmadik gyermekünk is, és szerencsére az õ születése már semmiféle törést nem okozott a kisfiam számára.
Mondhatnám, sikertörténet, de nem az, mert rengeteg kín, bánat, könny vezetett a Happy End-ig.
Most már csak azt remélem, hogy másfél év múlva, amikor iskolába kerül a fiam, nem fogjuk végigjárni ugyanezt a kínkeserves utat!
Köszönöm, hogy meghallgatott! További minden jót kívánok Önnek!
Judy
Vlasz:
Kedves Judy!
Köszönöm, hogy megosztotta velünk tapasztalatait, ill. vesszõfutásának történetét, hiszen sorai számos szülõnek jelenthetnek vigaszt, reményt. Örömmel olvastam és szeretnék hozzá gratulálni, hogy ilyen elkötelezetten, végtelen szeretettõl vezérelve küzdött azért, hogy kisfia sorsa a lehetõ legmegnyugtatóbban rendezõdjön!
További sok sikert kívánok kisfiát illetõen, valamint nagyon sok boldogságot az immár újabb kisgyermekkel bõvült családnak!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ! Kisfiam 2 éves, novemberben óta bölcsödébe jár. Általában 1-2 hetet tud menni egyhuzamban, mert utána megbetegszik. Volt már kisebb-nagyobb nátha, skarlát, stb. Ami a leggobban aggaszt az, hogy január óta szinte egyfolytában beteg. 2 középfülgyulladása volt, most jelenleg a 3. hörghurutja (jelzem én is állandó köhögéssel, náthával szenvedek január óta, holott szinte sosem voltam beteg). Általában sorban követik a betegségek egymást, nátha, hetekig orrfolyás, fülét fel kell szúrni, utána hörghurut. Most hasmenése volt, nagyon erõs görcsökkel, jelenleg hörghurutja. Többféle immunerõsítõt szed, bölcsibe 2 hónapja nem jár. Nekem májusban kellene visszamenni dolgozni, de teljesen tanácstalan vagyok. Igaz sokmindenkitõl hallom, hogy idén mindenki sokat beteg a sok vírustól, de nem tudom mit csináljak. Vigyem-e bölcsödébe(így is elkap sajnos mindent, ha itthon van), vagy esetleg tudna-e ajánlani valami megelõzést ezekre a légúti betegségekre(gyógyszer, terápiát)? Már lassan ott tartunk, hogy félek elvinni bárhova is, játszópajtásokról nem is beszélve, mert félek, hogy megint összeszed valamit. Nagyon szereti a közösséget és nem tesz jót neki, hogy szinte ki sem mozdulunk a lakásból, annyira féltem. Ön mit gondol? Tudna nekem valami tanácsot adni? Nagyon köszönöm!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Az Ön által említett betegeskedés sajnos mindennapos azoknál a gyermekeknél, akik közösségbe járnak. Mivel nem vagyok orvos, botorság lenne részemrõl bármiféle ilyen témába vágó tanácsot adni Önnek. Ehelyett javaslom, folyamatosan ossza meg problémáját a kisfiú gyermekorvosával, és az õ szakvéleménye alapján döntsön a továbbiakról.
Kisfiának mielõbbi teljes gyógyulást jó egészséget kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonéni!2éves a kisfiam nagyon ügyes,értelmes,folyékonyan beszél,de a bilizéssel van egy kis gondunk.pelus nélkül szól idõben ha pisilni kell,de bilibe-wc-be kakálásról hallani sem akar.mit és hogyan tovább?januárban felvennék elõ óvisnak,de úgy tudom a szobatisztaság feltétel.köszönettel:Edina
Vlasz:
Kedves Edina!
2 évesen még meglehetõsen korai lenne teljes szobatisztaságot elvárni a gyermektõl. Megértem, hogy a közelgõ ovi miatt szeretne minél elõbb látványos, tökéletes eredményt elérni, én mégis türelemre inteném. Ha folyamatosan forszírozza, netán kicsit erõlteti a bilibe kakilást, könnyen a visszájára fordulhat a dolog. Elõbbiek okán tehát azt javaslom, néhány hétig teljesen pihentesse a témát. Ezt követõen aztán jöhetnek a játékos megoldások (mackó bilibe "kakil", ... só-liszt gyurmából készített mû-kakit produkál a bilibe a mackó ... stb.
Mikor már kellõen oldódik a gyermek görcsössége, ellenállása a téma iránt, akkor érdemes kipróbálni a következõt: mikor egyértelmûen látszik, hogy kisfiának kakilni kell, ültesse rá a bilire, és kérje meg, hogy PISILJEN (!) bele. Ezt a korábbi teljesítménye alapján már joggal elvárhatja tõle és õ sem érzi, hogy anyukája valami lehetetlent (pl. kakilást :) ) kérne tõle. = nem szorong a teljesítmény kényszer miatt. Azonban pusztán pisilni már valószínûleg nem fog tudni, mert akkor ha akarja, ha nem, jön vele a kaki is. Amint ez megtörténik, nagyon-nagyon dicsérje meg. Meg fogja látni, hogy az elsõ sikerélmények könnyedén átlendítik majd kisfiát a nehezén.
Sok sikert kívánok: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Három és fél éves kislányommal kapcsolatban szeretnék kérdezni.Nagyon élénk,eleven,érdeklõdõ, rendkívül jól kezelhetõ kislány.Valószínüleg ezt a Gordon-módszer alakalmazásának köszönhetem.Ha gondjaim támadnak nevelésével kapcsolatban, ez mindig bevált(értõ figyelem, én-üzenetek, stb.).Kivéve egy esetben.Ha ismerõsök meglátogatnak és játszópajtást is hoznak,akkor teljesen kezelhetetlenné válik.Nem irígykedik és nem verekszik.Sõt,nagyon örül ha van kivel játszania.De ebben az eseben a játék abból áll, hogy rohongál,ugrál,sikítozik,dobálja a játékait és mindezt nagyon élvezi.Olyan ,mintha nem tudná kezelni az örömét,hogy van kivel játszania. Persze a másik gyerek megszeppen és nem érti miért viselkedik így a lányom.Én sem.Talán ez nem is olyan nagy gond és nem kellene vele foglalkozni,kinövi.Mégis furcsállom,mert alapjában véve ez egyáltalán nem jellemzõ rá.KÖszönettel:Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
Problémája nem egyedi, nagyon sok kisgyermeknél tapasztalhatunk hasonlót. Pontosan arról van szó, amit Ön is gondol: érzelmi túlfûtöttségét szó szerint kitörõ örömmel nyilvánítja ki. Ilyen esetekben érdemes lenne valamilyen mozgásos játékot kezdeményezni a szabadban, majd a vidám fogócskázás, futkározás után kellõen lehiggadva tudnak "nyugisabb" játékba kezdeni. Ezt szintén Ön is kezdeményezheti, mely a hagyományos értelemben vett fegyelmezést mellõzve, indirekt módon tereli jó irányba a gyermek tevékenységeket.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ!
Kisfiam augusztusban lesz 5 éves, óvodás. Az óviban sokat rajzolnak, bár Õ nem nagyon szeret. Nem is tud "szépen" rajzolni, általában egy nagy össze-visszaság van a lapon, kivehetõ forma alig. Mindíg megkérdezem, hogy mit rajzolt és õ mindíg szépen el is mondja. A gondom az, hogy sokszor, mikor kérdezem mit rajzoltál, azt mondja szörnyet. Nem szokot durva meséket nézni, bár hazudnék ha azt állítanám nem látott már buta mesét, de oda figyelünk erre. A fantáziáját nagyon izgatják a szörnyek. Megbeszéltük, és tudja is, hogy szörnyek nincsenek, de ennek ellenére csak ott kötönk ki. A kérdésem az, hogy hagyam-e míg magától lecseng nála a szörnyek iránti érdeklõdés, vagy nem? Baj-e, hogy nem rajzol szépen ennyi idõs korában?
Egyébként sokat olvasunk mesét ( mici mackó, pán péter a kedvencek ), értelmi fejlõdésével nincs gond, nem zseni, de korának megfelelõ.
Válaszát elõre is köszönöm: Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Javaslom, minél több finommozgást fejlesztõ barkács tevékenységet végezzenek gyermekükkel, ami a hagyományos értelemben vett rajzolás mellett magában foglalja a vágást, ragasztást, hajtogatást, tépést, festést, gyurmázást ... stb. Mindezt pedig egy számára érdekes, mesés-játékos folyamatba építsék be. (pl: készítsünk kartonból várat kis papír katonákkal.) Ha õt a szörnyek világa foglalkoztatja, akkor akár ezt a témát is feldolgozhatják: " rajzoljunk és vágjunk ki kék szörnyet, piros szörnyet, sárga szörnyet... a kéknek rajzoljunk sárga szakállat, a pirosnak fessünk barna bajuszt, a sárgának pöttyös kalapot (ezt kukorica szemekbõl is ráragaszthatjuk). Az egyik szörny nevet (rajzoljunk neki kunkori szájat), a másik szomorú (neki lekonyul a szája) , a harmadik álmos ( õ ásító szájat kap) és sorolhatnám. Nem tartom bajnak, ha gyermeke a szörnyek iránt érdeklõdik, hiszen a legklasszikusabb és mindenki számára elfogadott mesékben is vannak ijesztõ, negatív szereplõk. ( Hétfejû sárkány, Brugó az ördög, boszorkány... stb.) Ezeket is éppúgy feldolgozzák érzelmileg a gyermekek, hiszen a negatív alakok szereplése, késõbb legyõzése a mesékben jelentõs szorongásokat oldanak.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt óvonõ!
A kislányom bölcsibe jár Protexin étrend-kiegészitõt ajánlot neki az orvos. Ez nem minösül gyógyszernek étrend kiegészitõ készitmény a bölcsödébe nem adják oda a gyereknek pedig fontos lenne,hogy legyen naponta széklete.Mindössze 4 hónapig kell szedni.Azt szeretném tudni,hogy valóban nem kötelesek odaadni a készitményt,van erre jogszabály hogy ami nem gyógyszer azt sem adhatják be!Tisztelettel Szendrei
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az említett kérdés jogszabályi elõírásait sajnos nem ismerem, ám azt tudom, hogy én ilyen esetben együtt szoktam mûködni a szülõkkel. Miért? Egész egyszerûen a gyermek érdekében. Mondja el pontosan a gondozónõknek, hogy nem gyógyszerrõl, csupán étrend kiegészítõrõl van szó a székrekedés elkerülése érdekében. Ha továbbra is elutasítanák kérését, kérje a bölcsõdevezetõ segítségét, hiszen gyermeke egészsége a tét. Gondolom, õk sem akarják, hogy kislányának fájdalmai legyenek székeléskor, valamint ez a negatív élmény a késõbbi szobatisztaságra szoktatást is jelentõsen megnehezítse. Remélem, elõbbi indokokat elfogadják és megértéssel kezelik majd, úgy legyen!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam négy éves,tavaly szeptemberben kezdtük el az óvodát, de sajnálatos módon elég sokat betegeskedett. Mentünk egy hetet óvodába aztán kettõt nem.
Elég nehezen tudtuk így beszokatatni.
Egyébként nagyon szeret itthon lenni,nagyon jó a kapcsolat a gyermekemmel, mindig próbálunk olyan programokat kitalálni, amit õk is élveznek.(a kistestvérével, aki másfél éves)A probléma az, hogy ugye megint itthon volt két hetet betegség miatt, és hétfõn úgy ébredt, hogy nem akar menni óvodába. Mindent kitalál csak ne kelljen menni:-fájdalomra hivatkozik, -nem szertek járni óviba stb. egyszóval alkudozik csak ne vigyem el.
Persze ha odaérünk ott meg nagyon sír és szorítja a nyakamat, hogy ne hagyjam ott.
Lelkileg nagyon nehezen viselem én is, mert megszakad a szívem.
Mit tegyek? Az igazság az, hogy itthon vagyok gyeden a kisebbik kisfiammal és végül is itthon maradhatna velem, de nem tudom, hogy ezzel jót tennék-e neki, hiszen már 4 éves és szüksége van a gyerekbarátságra illetve a kötelezettségeket is meg kell tanulnia.
A kérdésem az, hogy hogyan kezeljem ezt a dolgot, és vajon kinövi-e ezt a gyerek vagy szorongás fog benne kialakulni emiatt?
Válaszát elõre is megköszönöm!
Üdvözlettel Sz. V.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mélyen átérzem problémáját, egy szülõnek valóban az a legfájdalmasabb, ha gyermekét szomorúnak látja. 4 évesen valóban szüksége lenne kisfiának a gyerektársaságra, ám ez nem csak "drasztikus" óvodai beszoktatás útján valósítható meg. Ennek a folyamatát nagyon kíméletesen, fokozatosan is véghez lehet vinni.
Javaslom, eleinte ne az óvodalátogatás erõltetésével próbálkozzon, hanem hozza meg a gyermek kedvét ahhoz, hogy Õ AKARJON ELMENNI. Ez többféle módon történhet, pl: óvodakezdéssel kapcsolatos gyermekkönyvekkel, mesékkel (Pl: Janikovszky ilyen témájú könyve vagy óvodakezdéssel kapcsolatos diafilm mesélése. Ez utóbbit oldalunkon található link útján megrendelheti a Diafilmgyártó Kft-tõl)
Hasznos lehet még, ha az óvónénik együttmûködésével a csoporttársak kedves levelet írnak a fiúcskának, amelyben gyógyulást kívánnak neki és szeretettel várják vissza.
Ha az elõbbiek nyomán eljutottak az oviba és már csak azzal van gond, hogy a kisfiú nem engedné haza anyukáját, akkor a korábban másoknak is javasolt cselt alkalmaznám, melyrõl részletesen olvashat beszoktatással kapcsolatos válaszaimban. (t.i: anyuka a folyosón ül, aztán mikor gyermeke belemerül a játékba, búcsú nélkül el kell illanni 10-15 percre. Ha ezt a gyermek észreveszi, az óvónõ nyugtassa meg, hogy anyu csak a postára ugrott ki, mindjárt itt lesz. A késõbbiekben aztán egyre hosszabb idõre eltûnhet, míg végül gyermeke észrevétlenül, fokozatosan beszokik az óvodába.)
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm Ovonõ! arról szeretnék érdeklõdni,hogy a fiam már lassan 2éves lesz a nyáron,és még nem beszél,csak gagyog.Hogyan tudom rávenni a fiamat, hogy kezdjen el beszélni? Vagy ne erõltessem?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy vélem, ilyen idõs korban még nem kell aggódni amiatt, hogy gyermeke nem beszél, csak gagyog. Ezekbõl a próbálkozásokból lesznek hamarosan az egyre tisztább, elõször csak az anyuka, késõbb mások számára is érthetõ szavak.
Aggódni nem kell, ehelyett inkább gondoskodjon a minél aktívabb beszédkörnyezetrõl. Irányítsa rá gyermeke figyelmét a legapróbb érdekességekre is és ezeket kommentálja felé szavakkal. Pl: "Nézd, hogy esik az esõ. Ebbõl lesz a tócsa is... stb.
Elõbbiek mellett meséljen, verseljen, mondókázzanak minél többet, lapozgassanak képeskönyveket, ahol spontán lehetõségük adódik a látottak megnevezésére, a róluk való beszélgetésre.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvonö! Kislányom idén december 6 án tölti be a három évet akkor nekem most kell majd beiratnom áprilisban? Köszönöm válaszát
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Igen, most tavasszal mindenképpen jelezze az óvodában beíratási szándékát, minél hamarabb teszi ezt meg, annál több esély lesz arra, hogy gyermeke elkezdheti decemberben az ovit. (Ti: lesz még hely)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A szobatisztasággal kapcsolatban szeretnék segítséget kérni Öntõl. Kisfiam 2 éves,3-4 hete kezdtük el a szobatisztaságra nevelést. Elõször óránként ráültettem a bilire, és pisilt ügyesen, nagyon örült neki. Azóta nincs is rajta pelus, csak éjszaka. A 2. héten már 2 órát is kibírt anélkül, hogy bepisilt volna. Most azonban elbizonytalanodtam, mert állandóan bepisil, valamikor félóránként is, és eddig ha bepisilt, szólt, hogy "Anya pisiltem", de mostanában már nem is szól, és úgy játszik tovább pisisen. Most ismét óránként ráültetem a bilire. Mindig belepisil, de van mikor nem tudja tartani 1 órahosszát és becsorog. Nem tudom mit csináljak. Próbálkozzak még, vagy korai lenne és adjam vissza a pelenkát. Félek, hogy a sok bepisiléstõl már természetessé válik neki, hogy pisis, és attól is tartok, nehogy felfázzon. Elõre eddig még csak egy párszor szólt, hogy "Anya, pisilni kell". Mostanában pedig az is elmarad. Úgy látom, hogy ha kicsit többet iszik pl.2 deci teát, 10 perc múlva már pisilnie is kell, és utána félóránként még pisil többször. Nem tudja még a hólyagja sokáig tartani? Viszont ha kint vagyunk az udvaron és el van foglalva a játékkal, kibír 2 órát is és utána rengeteget pisil. Próbálkozzak még a szokatással vagy nem, Ön mit gondol? Nagyon köszönöm a segítségét! Egy anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Kisfia valószínûleg a bilizés elsõ varázsa után kicsit megunta a dolgot és rájött, van annál érdekesebb elfoglaltság is, mint hogy azon üljön. Koránál fogva még nagyon-nagyon ráér a biztos szobatisztaság elérésére, ám mindemellett azért napirenden tarthatja a kérdést minden erõltetés nélkül: adjon rá bugyipelust, amit könnyen le-fel húzhatnak és kezdetben Ön ültesse bilire bizonyos idõközönként a fiúcskát. Így megszokja az edényke használatát, természetessé válik számára, hogy oda kell végezni a dolgát.
Késõbb figyelje meg, milyen jelek utalnak arra, ha pisilnie kell a kisfiúnak. (Pl: fészkelõdik, ugrál, kukijához kapkod, összeszorítja a lábait, ... stb.) Amikor ezeket észleli, kérdezze meg, hogy kell-e pisilni? Ezzel egyre jobban ráirányítja a figyelmét arra, milyen érzés jelzi a pisilés közeledtét, mire kellene neki is felfigyelnie? Ez az alapja annak, hogy késõbb magától is odafigyeljen az ingerre és ennek megfelelõen cselekedjen.
Addig is azonban legyen türelemmel, kisfia nagyon jó úton halad a szobatisztaság felé. Tartsák be a fokozatosságot és ne siettessék a dolgot!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 2001. januárjában született. 3,5 éve jár oviba. Szerintünk iskolaérett, az óvónõi szerint is. Amikor megkaptam az óvodai szakvéleményt, megkérdeztem, hogy nem kaphatnánk-e részletes elemzést a gyerekrõl. Erre az volt a felelet, nincs szükség vizsgálatokra, mert õk egész nap a gyerekkel vannak, ismerik õt.
Elmentünk a nevelési tanácsadóba is, ahol a pszichológus (nem pedagógus) megállapította, hogy húsz perc után fészkelõdik nem tud a feladtra figyelni, a térlátása, lényeglátása,memóriája rossz, emiatt semmiképpen nem javasolja, hogy iskolába menjen. Ráadásképpen elmondta, hogy a gyerek nagyon szorong, fél a feladatmegoldások közben. Ez teljesen ledöbbentett minket, hiszen itthon élvezi a foglalkozást (óvodások tankönyve), a játszást: kiváló a memóriakártyázásban, mankalában mindig legyõz...
Az volna a kérdésem, hogy kinek higyjünk? Valóban olyan problémák ezek, amit elsõ találkozás után meg lehet állapítani, s eldönthetik a gyerek további sorsát? Ezek a képességek nem fejleszthetõek "fel" szeptemberig, még egy év kell hozzá?
Köszönettel K. Csilla
Vlasz:
Kedves Csilla!
Feltétlenül üljön le egy részletes beszélgetésre az óvónõkkel! A Nevelési Tanácsadóban célirányos vizsgálatokkal próbálják az iskolaérettség szintjét felmérni olyan szakemberek, akik erre specializálódtak. Érdemes lenne tehát nagyon komolyan venni ezt a szakvéleményt. Az itt született értékelés minden kérdéses pontját alaposan beszéljék meg az óvónõkkel, kérdezzen rá, az óvodában ezt KONKRÉTAN milyen módon vizsgálták ill. milyen eredmény született. Érveket, ellenérveket sorakoztassák fel egymás mellé, így könnyebb lesz objektív véleményt alkotni a fejlettségi szintet illetõen.
Mindenképpen kérjen ismételten részletes szakvéleményt az óvónõktõl, akik a helyzet ellentmondásosságára való tekintettel nem utasíthatják vissza kérését. Ennek birtokában ismételten keresse fel a Nevelési Tanácsadót, ahol minden szempontot figyelembe véve útmutatást adnak a hogyan továbbról.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ! A következõ problémában kérném a segítségét: kisfiam 3 éves most kezdtük az ovit. Eddig nem volt gond a szobatisztasággal, igaz itthon szûkítõt használ a vécén,és állva "nagyfiúsan" nem hajlandó pisilni.Az oviban nem pisilbe, az a nagy probléma, hogy egyántalán nem hajlandó birtokba venni a mellékhelyiséget, azt mondja nem tetszik neki.Egész nap nem pisil, itthon aztán percekig folyik.Próbálkoztunk sokféleképpen rávenni, nem sikerült sem nekünk sem az óvonõknek.Így ebéd után haza kell hoznunk, egyébként jól érzi magát at oviban. Hogyan vehetnénk rá a pisiélsre az oviban? Mit ronthattunk el eddig? várom tanácsát!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Kisfia valószínûleg nehezen szokja meg a számára új helyzeteket, körülményeket, így ennek tudható be az óvodai WC-tõl való idegenkedés is. Biztos vagyok benne, hogy a gond rövid idõn belül magától is megoldódna, ám Önök is segíthetnek ennek meggyorsításában.
Ebéd után, amikor érte megy, mondja el a fiúcskának, hogy most nem haza mennek elõször, hanem állatkertbe (moziba, ill. egyéb csábító helyre). Csak akkor tudnak azonban odamenni, ha elõtte az oviban elmegy WC-re, hogy be ne pisiljen út közben. Ha a kisfiú próbálkozik, hogy a program elõtt szaladjanak haza pisilni, ne engedjen a dologból: "Sajnos arra már nincs idõ... ha most hazamegyünk, akkor késõbb már bezár az állatkert."
Valószínûnek tartom, hogy fenti motivációval megtörik a jég, és onnantól kezdve bátran használatba veszi majd az ovis WC-t is.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Minden kérdésre adott válaszát figyelmesen elolvastam, de a mi problémánk nem szerepelt köztük, ezért a kérdésem a következõ:
Kilányom 2 éves múlt dec 27-én. Jan. 08-án elkezdtük a bölcsibe a szoktatást. A szokásoson kívül (nem sírt többet utánam az átlagnál) nem volt vele gond. Nállunk a bölcsibe a beszokás 3 hét a "protokol szerint". Kislányom a 4. napon, ebédelés után látta, hogy a többi gyereknek ágyaznak, nagyon szeretett volna Õ is ott aludni. A gondozónõ, mondván, hogy nem ez a protokol nem engedte. Következõ hét csütörtökén kellett ott aludnia a protokol szerint elõsször, mégpedig úgy, hogy én altatom el a csoportban. Kértem, hogy ez nálla ne így legyen, mert tudom, hogy ha egyszer ott maradok altatni, addig Õ máskor nem alszik el míg én oda nem érek. Nem is próbálkoztak õk elaltatni. 1 hétig úgy aludt el bent, hogy engem mindíg behívtak a folyosóról, (holott a protokoljuk szerint csak max. 2 napig lehetek bent elalváskor), hogy nem akar aludni. Velem mindíg elaludt. Visszamentem dolgozni 6 órában. Kb. 2-re érek a bölcsibe érte. A gondozónõk nem is próbálkoznak az elaltatásával, mert anyuka úgyis mindjárt jön érte (azt mondják a gondozók, ha próbálkoznak sír és ez zavarja a többi gyereket). Inkább könyvet, papírt, ceruzát adnak neki, hogy csendben legyen, neki már le se kell feküdni. Amikor eljövünk azonnal elalszik a babakocsiba és 3-4 órát alszik. Eddig is (és hétvégeken is)ennyit aludt nappal, de azt 12 órától tette, nem 1/2 3 tól. A késõi alvás miatt késõbb tudom lefektetni (10 óra után), így reggel nagyon nyûgös ébresztéskor (7-kor). A hét végére teljesen kimerül, arról nem is beszélve, hogy nappal sem tudok vele annyit foglalkozni, mert alszik. Szeretném, ha legalább 2-ig aludna a bölcsibe, utána tudnánk játszani, sétálni stb.
Ön szerint mi a megoldás, hogy tudnánk rávenni, hogy aludjon a bölcsibe is. Mit, és hogyan javasoljak a bölcsibe, hogy ne sértsem meg a gondozókat (nehogy a gyerek igya meg a levét, a munkájuk bírálatának)?
Válaszát várva, további jó munkát és fõleg egészséget kíván : Adrienn75
Vlasz:
Kedves Adrienn!
Érdekes volt olvasni, hogy gyermeke bölcsõdéjében mennyire szemellenzõs, minden egyéni, differenciált bánásmódot és rugalmasságot mellõzõ nevelés folyik. Ha nem ragaszkodnának sajátos protokolljukhoz, valószínû, hogy már a kezdet-kezdetétõl fogva, egyedül, gond nélkül elaludna a bölcsiben a kislány. De inkább nézzük, mit is tehetünk a már kialakult helyzettel: mondja el õszintén a gondozónõknek problémáját, kérje együttmûködésüket az alábbi módon: fektessék le a kislányt az ágyába, mondván "ott kényelmesebb lesz, mint az asztalnál ülve". Ha kéri (de csakis, ha kéri!) adjanak neki egy rövid képeskönyvet. "Ezt egy picit nézegetheted, utána pihenteted a szemed, nehogy elfáradjon, jó?" A szem pihentetése természetesen annak becsukását jelenti, miután valószínûleg pillanatok alatt álomba merül majd a leányka.
Protokoll ide vagy oda, kérje meg udvariasan a gondozónõket, hogy az elsõ napokban simogassák a kislányt elalvásig, hiszen ezzel érzelmi biztonságát, nyugalmát segíthetjük.
Fentieket kedvesen, barátságosan, a kioktatás legkisebb jele nélkül is fel lehet vetni a gondozónõknek, akik minden bizonnyal nem fognak ágálni ellene. Hacsak nem tiltja a protokolljuk! :))))
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ! Ikerlányaim most 2,5 évesek és el kellene döntenem melyik csoportba írassam õket. Itt a városban az ovodákban van sima kiscsoport és vannak vegyes csoportok, Ön szerint melyik csoport jobb a gyerekeknek, mert nagyon megoszlóak a vélemények. Köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mint azt már több ízben említettem válaszaimban, egyik pedagógus a homogén csoportra esküszik, a másik a vegyesre. én a magam részérõl, tapasztalataim alapján inkább a homogén csoport mellett voksolok. A beszoktatás, a kicsikkel való egyéni bánásmód itt sokkal kíméletesebben, nagyobb figyelemmel történhet, s a gyermekekkel való foglalkozás is eredményesebb, gördülékenyebb homogén csoportban.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom október végén tölti be a 3. évét, akkortól mehet óvodába. Márciustól szoktatom bölcsibe, mivel vissza kell mennem dolgozni. Nagy dilemma számunkra, hogy alig fél év bölcsis lét után átmenjen-e óvodába, vagy maradjon majd 4 éves koráig a bölcsiben. Mi a fontosabb egy ekkora gyermeknek a kisebb létszámú bölcsi, már megszokott csoporttársak és gondozók, vagy a nagyobb létszámú ovi, újdonság, viszont inkább az õ korosztálya. A kislányom egyébként elég érzékeny bújós fajta, de mindig a nagyobb gyerekek társaságát keresi. Válaszát elõre is köszönöm.
Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
Ha megoldható volna, mindenképpen azt a megoldást javasolnám, hogy csak októbertõl kezdjék a közösségi életet, mégpedig óvodában. Nem kivitelezhetõ mégis, hogy csak ekkortól álljon munkába? Érdemes lenne átgondolni ennek a lehetõségét, ill. esetleg nagyszülõk segítségét kérni az említett idõpontig, mert a gyermeket ide-oda "rángatni" egyik közösségbõl a másikba semmiképpen nem lenne tanácsos. Azt sem tartom jó ötletnek, ha fejlettségi szintje és a korosztályához való vonzódása ellenére bölcsõdébe kényszerítjük a kislányt, hiszen ez visszavethetné fejlõdését.
Azonban ha minden kötél szakad és két rossz közül választanom kéne, inkább a 4 éves korig tartó bölcsõdét javasolnám.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Mit tehetek olyankor, mikor másfél éves kisfiam mérgében az arcomra csap? Hogyan szoktathatom le róla? Helyes-e, ha megszidom érte vagy inkább a kezére kell csapni? Válaszát elõre is köszönöm! Üdvözlettel: Judit
Vlasz:
Kedves Judit!
A visszacsapást semmiképpen nem tartom célravezetõnek, agresszióra agresszióval válaszolni nem helyes. Sokkal nagyobb hatást lehet elérni viszont, ha arckifejezésünkkel, ill. szavainkkal érzékeltetjük mély megbántottságunkat. Nyilvánítsa ki felé egyértelmûen, mennyire szomorú, hogy gyermeke ezt tette. Érzelmeire hatva remélhetõleg könnyebben jobb belátásra lehet bírni a fiúcskát.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Doktornõ!Kisfiam áprilisban tölti be a 3-at,a gondom az hogy még egyáltalán nem szobatiszta.Igy sajnos nem tudom õt óvodába vinni majd.Bilirõl,wc-rõl hallani sem akar,pedig tavaly volt 1-2 alkalom hogy belepisilt a bilibe.Napközben nem adok rá pelenkát mostanában ,csak amikor kimegyünk/mivel hideg van ha bepisilne/,illetve amikor alszik délután.Ami a legszebb az egészben,az az hogy nem pisil be,hanem odahozza nekem a pelenkát hogy adjam rá,mert pisilnie vagy kakilnia kell.Nem tudom ez miért lehet,akaratos ennyire vagy fél valamitõl?válaszát elõre is köszönöm,tisztelettel:egy aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Ajánlom figyelmébe korábbi, ilyen témában adott válaszaimat, melyek számtalan játékos megoldást kínálnak a bili megszerettetésére, elfogadtatására. Javaslom mindemellett azt is kipróbálni, ahhoz vajon mit szólna a fiúcska, ha egyik nap "elfogyna a pelus" otthon. Ekkor, hogy ne érezze magát sarokba szorítva, kínáljon fel neki két alternatívát: "Bilibe vagy WC-be szeretnél pisilni?" Ha választhat több lehetõség közül, õ is könnyebben rááll a dologra. Hasznos lehet még, ha "csábító" autós, ill. más mintájú bugyit vesz elõ a következõ szavakkal: " Ezt a bugyit a Tibikének vettem, mert nagyon szeretett volna ilyet, de ha ügyes leszel, akkor nem neki adom majd, hanem te kaphatod meg.
Remélem, hogy elõbbiek segítségével könnyebb lesz áthidalni a problémát és elindulni a szobatisztaság felé vezetõ úton.
Sok sikert!
Az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Tanácsot szeretnék kérni, hogyan terelgethetném a szobatisztaság felé 2 éves kislányomat. Másfél évesen volt egy néhány napos periódus, amikor reggelenként ráült a bilire és nagyon ügyesen elvégezte kis és nagydolgát is. Ez egyik napról a másikra végetért. Nem tudom az okát, de azóta nem is hajlandó ráülni a bilire, csak a babáit ülteti rá esetleg. A pelenkázást viszont nagyon nehezen tûri, szinte minden alkalommal zokogásban tõr ki, pedig már bugyipelust veszünk, hogy ne kelljen hanyatfektetni, hanem állva gyorsan elvégezzük a peluscserét. Kérem adjon tanácsot, hogyan tudnánk ezt az idõszakot könnyebbé tenni?
Válaszát elõre is nagyon köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Semmiképpen ne erõltesse a dolgot, még nagyon ráérnek. Az idõszakos visszaesés, elidegenedés a bilitõl sok gyermeknél elõfordul, gyakori jelenség. Elég, ha most néhány hónapig csak barátkoznak az edénykével, az sem baj, ha eleinte csak ruhában ül rá. A bilire szoktatás játékos megoldásaira számtalan ötletet meríthet korábbi válaszaimból, hasznos lehet ezek átolvasása.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Szeretném megkérdezni, hogy a kislányom 2004.dec. 29-én született(2007.dec 29-én betölti a 3. életévét) és én ugy tudom, hogy 2008. januárjától már be adhatom óvodába valóban így van? Minden óvodába kötelesek bevenni? Illete a beíratásról kapok tájékoztatást vagy mikor kell az adott óvodában érdeklõdnöm.
Köszönettel: Bogárné Anikó
Vlasz:
Kedves Anikó!
Elvileg a 3. életév betöltése után azonnal járhat(na) a gyermek óvodába, ám ez annak a függvénye, hogy adott idõszakban van-e üres hely a szóban forgó csoportban. Ennek biztosítására érdemes mielõbb felkeresni az ovi vezetõjét, és mihamarabb jelezni szándékát.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam májusban lesz 3 éves, de még mindig nem szobatiszta.Próbálkoztunk már novemberben és decemberben is ,hogy levettük a pelust, de eredménytelenül.Most januárban ismét próbálkozunk.Fél óránként megpisiltetem, de így is elõfordul(néha ritkábban, néha gyakran), hogy bepisil.És ez tetszik neki.Ugyanakkor sokszor szól is, hogy jön a pisi.Nem értem.Tudom, hogy sok-sok türelemre van szükség(õ a második kisfiam), de elõfordulhat, hogy még mindig nem érett a szobatisztaságra?
Tisztelettel: Bné Judit
Vlasz:
Kedves Judit!
Nagyon jó úton haladnak, és a gyakori balesetek ellenére is szép fejlõdést tudhatnak magukénak. Az nem kis dolog, hogy sok esetben jelzi, hogy jön a pisi, hiszen ez feltételezi azt, hogy odafigyel az ingerre és tudatosult benne, milyen érzés, ha pisilni kell. Semmi mást nem tanácsolok, csak azt, hogy minden ilyen esetet nagy dicsérettel jutalmazzon, a baleseteknél pedig soha ne éreztesse csalódottságát. Meglátja, napról-napra közelebb kerülnek majd a szobatisztasághoz.
Sok sikert!
