Kisfiam 3,5 éves, de gondok vannak a szobatisztasággal. Óvodába jár, ahol eddig elnézték, ha néha baleset történt a bugyiban, de kezd náluk betelni a pohár. Kisfiam böcsõdébe is járt, ott még lehetett pelenkát vinni és szükség is volt rá, mert 2 éves koráig abszolút nem volt hajlandó bilire, wc-re ülni. Még a mai napig is elõfordul, hogy befolyik a pisi. A kakilással azonban nagyobb probléma van. Nem szól, ha kakilnia kell, hanem a bugyiba végzi el a dolgot és van, hogy még akkor sem szól, amikor már megtörtént a baleset. Képes a saját kakis bugyijában lenni és sokszor alig akarja engedni, hogy egyáltalán levegyem róla a kakis bugyit és megtöröljem a fenekét. Néha sír is ezért. Az óvodában is szóltak, hogy tegyek valamit, mert nem jelzi a kakilást (vagy csak ritkán) még akkor sem, amikor megtörtént. Sõt, állítólag az óvónõtõl megkérdezte tegnap a kisfiam amikor bekakilt, hogy most nem versz meg? Nem hiszem, hogy az óvodában bántották volna emiatt, mert nagyon kedves óvónénink van, mi itthon pláne nem bántottuk soha a bekakilásért, ezért egyáltalán nem értem honnan jutott eszébe ilyet kérdezni az óvónõtõl. Bár csodát nem várok Öntõl, kérem segítsen valamilyen tanáccsal, mit tehetnék? Már nagyon kétségbe vagyok esve, azért is kerestem valamilyen fórumot ezügyben. Úgy érzem én mindent elkövettem már, hogy szóljon, ha kakilnia kell. Félórákat beszélek neki róla. Amikor látja a szomorúságomat, rögtön ráül a bilire, ha kell kakilnia, ha nem. Tegnap éppen sikerült a bilibe nyomni valamennyit, de negyed óra múlva már a bugyi is megtelt. Mit tehetnék? Õ egy okos gyerek, 1,5 éves kora óta gyönyörûen, tisztán beszél, mondókázik, semmi gond nincs vele, a szobatisztaságon kívül.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Úgy gondolom, gyermekére leginkább az érzelmein keresztül lehet és érdemes hatni, természetesen a játékos megoldások mellett. (Utóbbiról részletesen olvashat korábbi válaszaimban) Ha anyu vigasztalására legközelebb ráül a bilire és sikerül bele produkálnia, még ha csekély mennyiségrõl is van szó, nagyon-nagyon dicsérje meg! Ha ezek után a maradék belemegy a bugyiba, így konstatálja a dolgot: "Úgy látom, még kellett egy kicsit kakilnod és véletlenül becsúszott a bugyiba. Nem baj, legközelebb biztos az egészet a bilibe fogod nyomni".
A lényeg, hogy érezze a felé irányuló bizalmat. Ezzel és a játékos megoldásokkal csodát tehet.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ! 20 hónapos kislányom 3 héttel ezelõttig gond nélkül elaludt, átaludta az éjszakát.... 3 héttel ezelõtt vendégeink voltak, ennek ellenére én a szokott idõben este 8-kor letettem aludni. Miután kijöttem a szobából elkezdett sírni, de gondoltam hagyom pár percet, hátha elalszik. mivel 5 perc után sem hagyta abba, bementem, hát szegénykém összehányta magát. Ezután az este után, hiába próbáltuk letenni az ágyába, nem volt hajlandó elaludni, és mivel attól féltünk, hogy a sírástól megint összehányja magát, mi altattuk el a nagyágyon. 3 hét elteltével viszont úgy gondoltuk, eléggé megnyugodott, vissza kellenne térni az eredeti rutinhoz. Elsõ este sírt 30 percet, de nem hányt, második este óta viszont mindössze 1 percet sír, aztán összehányja magát. Feltakarítjuk, õ pedig nyugodtan elalszik a kiságyában. Most tartunk a 4. esténél, és nagyon zavar, hogy nem tudom, mi ez a hányás dolog. Így tiltakozna a lefekvés ellen? Az a furcsa, hogy ahogy feltakarítottunk megnyugszik, és alszik szépen. Ma már azt próbáltam, hogy lefekvés elõtt 2 órával vacsoráztunk, hogy ne jöjjön ki belõle semmi, de hiába. Tudna nekem segíteni, hogy mit tegyek?
Köszönettel:
Biricz Gabriella
Vlasz:
Kedves Gabriella!
Kislányában mély nyomot hagyhatott az ominózus vendéges eset, és minden jel szerint még most is élénken él benne a trauma. Feltételezem, hogy a fuldokló sírás váltja ki nála a hányást, mivel nem kap levegõt zokogás közben.
Javaslom, hogy a lefekvés rituáléján próbáljon változtatni, tegye vonzóvá ezt az esti programot. Nagyszerû lehetõséget nyújt erre az esti mesélés akár képeskönyvbõl, akár diavetítés formájában. Ennek végeztével hagyjon égve egy kis lámpát, és gyermekét simogassa álomba. Addig semmiképpen ne hagyja el a szobát, míg ébren van. Kétségtelen, hogy rengeteg plusz idõt és energiát igényel ez Öntõl, de úgy gondolom, megéri. Ennek segítségével minden bizonnyal újra helyreáll kislánya lelki egyensúlya.
Üdvözlettel. az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Nagy probléma megoldásához várom a tanácsát. Lányom 2000. dec. 5-én született, jelenleg nagycsoportos, év eleje óta foglalkozik vele az ovi logopédusa, selypesség miatt, ma elvégezték vele az iskolaérettségi vizsgálatot, ami szerint nagyon értelmes és minden tekintetben iskolaérett, ellenben a hangjai még nem tisztultak ki teljesen, ahhoz, hogy beépüljenek a beszédébe, még idõre van szükség. Elég visszahúzódó is, ez oviba kerülésétõl jellemzõ rá, nehezen barátkozik, egy kislány az akit az utóbbi idõben már úgy emleget, hogy õ a barátja. Ez lehet nála alkati jellegzetesség is, mi is elég visszahúzódóak vagyunk(a szülei),nem tudom, mikor teszek jót a gyermekemmel, ha visszatartom,vagy, ha viszem iskolába, egyelõre nyitott a dolog, nagyon várom válaszát, elõre is nagyon köszönöm, ha válaszol. Üdvözlettel B. Gabriella
Vlasz:
Kedves Gabriella!
Amennyiben minden más tekintetben iskolaérett kislánya és csak az Ön által említett szempontból kérdéses az iskolakezdés, az alábbiakat lenne tanácsos átgondolni:
- gyermeke szeretné-e elkezdeni az iskolát most õsszel?
Ha igen, akkor mindenképpen a sulikezdést javaslom, mert az akarata ellenére történõ visszatartás még nagyobb lelki sérüléseket, további gátlásokat indukálhat nála. (pl: "nem vagyok elég okos ahhoz, hogy elkezdjem az iskolát. " )
- a kis barátnõ is elkezdi-e az iskolát, netán ugyanabba a suliba, osztályba járna-e mint gyermeke?
Saját gyermekkorom emléke, amikor félelemmel a szívemben léptem be az iskolába az elsõ tanítási napon, s mekkora örömöt okozott számomra, mikor megláttam leendõ osztálytársaim között egy ovis barátnõmet.
Ha a fenti szempontokat mérlegre tette és az iskolakezdés mellett döntenek, tanácsos lenne elõre elbeszélgetni a leendõ tanító nénivel és segítségét, támogatását kérni, hogy kislánya mielõbb gond nélkül beilleszkedhessen a közösségbe.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ!Kislányom 2000.Dec.4-én született most volt 6 éves.A problémám hogy a lányom nehezen illeszkedik be.Egy
barátnõje van ha õ nincs ott nem akar oviba menni.3 éves korában idõsebb gyerekek kõzé került és valószinû kicsufolták mert azóta retteg a feladatoktól.Reggel vittem oviba az óvistársa monta,hogy számolnak,elkezdet sirni és nem akart bemenni.Otthon viszont mindig õ akar felabatokat megoldani és megy is neki.Az óvónõk szerint visszatarthatom ha akarom,de attól félek nem lesz-e tul idõs mire iskolába kerül.De haá 6 évessen megy és megint ibõsebb és okosabb gyerekek közé kerül megismétlõdik a 3 éves élmény.Mit tegyek? Köszönettel:T Mária
Vlasz:
Kedves Mária!
Mindenekelõtt üljön le beszélgetni az óvónõkkel problémájáról, hiszen kislánya minden jel szerint szorong. Csak az õ aktív segítségükkel, együttmûködésükkel lehetne ezt oldani benne, mégpedig rengeteg dicsérettel, motiválással. Ebben kérje segítségüket!
Mindemellett talán érdemes lenne fontolóra venni az óvodában maradást, hiszen nem csak értelmi, testi érettség tekintetében, de szociális vonatkozásban is érett kell, hogy legyen a gyermek az iskolakezdésre. Ide tartozik a kudarctûrõ képesség megléte is. Természetesen megértem és együtt érzek érzékeny lelkû kislányával, hiszen az mindenkit letaglóz, ha csúfolják, de az ezen való felülemelkedést is meg kell tanulni. Ehhez talán nem ártana még egy év óvoda, attól pedig nem kell tartani, hogy "kiöregedik" majd az iskolakezdésbõl.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam ebben a hónapban lesz 4 éves. Idõnként eszébe jut,hogy rajzolni szeretne, néha fest is, az óvodában is szoktak rajzolni, festeni.
Rajzai igazából mindig csak "kukacokból" állnak, amit meg is nevez, hogy ez kukac.
Itt elõzõ hozzászólásokban olvastam, hogy már pálcikaemebereket is rajzolnak ennyi idõs korukban a gyerekek. Ezek szerint a fiam ennyire el lenne maradva társaitól, vagy csak én fújom fel a dolgot?
Válaszát elõre is megköszönve: Henriette
Vlasz:
Kedves Henriette!
4 éves korban a kukacnál valóban többet szoktak mutatni a gyerekek rajzai, de megijedni nem kell! Tanácsos lenne minél sokoldalúbb ábrázolótevékenységekbe bevonni a gyermeket, pl. a rajzoláson túl a festés különbözõ formái (ujjfestés, festés ecsettel), gyurmázás, hajtogatás, tépés, ragasztás, vágás, kavicskép készítése és még sorolhatnám. Ezeken keresztül a rajzoláshoz hasonlóan fejlõdik finommotorikája, kézügyessége, amik elõfeltételei annak, hogy a fejlettebb szintû rajzolás megvalósuljon. Ezen kívül hasznos lehet még fantáziájának bõvítése, megfigyelõképességének fejlesztése, amik szintén elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy az õt körülvevõ világ érdekességeit észrevegye és motiválttá váljon azok ábrázolására. Ennek kialakításához meséljen neki sokat, nézegessenek képeket, rajzolgassanak együtt minél többet!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Jól esik. hogy van ez a lap, ahol segítséget, támogatást kaphatunk, mi, szülõk. Két hónapja szeretnék már írni, de várakozásom megoldást is hozott már. Kétgyermekes anyuka vagyok. Fiaim 1,5 és 3,5 évesek. Nagyobbik fiam egy falusi óvodába jár, kislétszámú (10 fõ) csoportba. Én itthon vagyok a kisebbikkel. Ovis kisfiam barátkozó, okos, szeretetteljes ember. Szeretõ, teljes családban nevelkedik, az apuka is nagy szerepet vállal a nevelésben. Nagyon várta az ovit (2 éves kora óta), de most fél év ovi után már nem akar menni. Nincs hiszti, sírás, de minden reggel panaszolja, szünetekben szóba se hozza az ovit, ahol eddig napi 7-8 órát töltött. Szereti az óvónéniket, dajkákat, és a társait is. És minden reggel szépen megy az oviba. Most fél naposra kértem át, mert rövid volt a délutáni itthon töltött idõ, illetve jobb szeretném, ha még az én nevelésembõl jutna neki több (szép beszéd, mese, együtt játszás, testvér), mert ebbõl úgy érzem hiány van az oviban. Vagyis fél év alatt néhány versnél több jót nem hozott haza. Viszont csúnyán beszél (közvetlenül ovi után), árulkodik, zsarol, mintha nem is õ lenne. Ez a viselkedés néhány óra itthon lét után jelentõsen javul, majd hétvégén, szünetekben megszûnik. Ezért vettem ki félnaposra. Védõnõm sokat segít, támogatott ebben is. Szóval ezt a problémát azt hittem megoldottam. DE! Súlyosabb gondok merültek fel. Én már kétszer láttem, hogy ovis társa erõszakosan lép fel a fiammal szemben (nyakszorítás), amikor õ tehetetlenül tûri. Ez nem az oviban történt, de megriasztott. Gyerekeinket erõszakellenesen neveljük. Nincs puskája, kardja, stb. Itthon nem lát, nem hall erõszakot. Itthon a kisebbik fiamon próbálja ki most az erõszakot, amit az oviban, társaitól(mivel máshol mindenütt ott vagyok velel) tanulhat. Persze nagyon ritkán, de fojtani ritkán se szabad, ezt persze határozottan mondtuk is neki. Sõt az ölni kifejezést is használja (Öljük meg a farkast,stb.), amit tõlünk még csak nem is hallott életében, érteni se hiszem, hogy érti a kifejezést, de sûrûn használja. Mindez megrémít. Mit tegyek? Kinek szóljak és mit? Hogyan tudom önvédelemre tanítani õt (verekedés,stb. esetére), mert verekedni se tanult meg. Úgy érzem, hogy nemcsak a jó nevelés , hanem a rossz is éppúgy hat az ilyen kicsi gyerekekre, hiszen nem tudja kire hallgasson (anyára, társakra). Kértem õt szóljon az óvónéninek, ha baj van, de társai azt mondják nem szabad árulkodni, így õ nem mer. De az óvónéninek nem kellene minden percben a gyerekeket figyelni és látni ezeket a helyzeteket? Tudom, így most tömör és velõs a probléma, de valóban szépen megy az oviba, nem félve, tehát a fenti esetek valószínûleg ritkák. De íjesztõek. Jobb lenne minél elõbb megoldani a problémát, míg még sûrûbb és súlyosabb lesz. Elnézést a hosszú sorokért. Várjuk, szíves válaszát!
Nera
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A mindannyiunkat körülvevõ agresszió, durvaság a világban bizony sokunkat érint érzékenyen. Minket, akiket valóban zavar ez a probléma, igyekszünk a lehetõ legjobban kizárni ezt saját és gyermekünk életébõl, ám ez sokszor nem sikerül. Nem sikerülhet, hiszen ahhoz sokszor teljesen el kellene magunkat izolálni a világtól, amit ugyebár nem lehet. Vagyis tünetileg kell kezelni a problémát, mert megszüntetni, felszámolni sajnos nem lehet.
A fojtogatást, nyakszorítást semmiképpen nem szabad csöndben elszenvedni, fontos, hogy ezeket mindig jelezzük, ill. a gyerekek jelezzék az óvónõknek. (Megjegyzem, tényleg érthetetlen, õk ezt miért nem veszik észre maguktól?)
Próbálja kisfiának elmagyarázni, hogy az nem árulkodás, ha szól az óvó néniknek, mert így megakadályozza, hogy nagy baj történjen akár vele, akár másokkal.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiunk 3 évet szeptemberben töltötte. Óvodába most 2007 januártól vették fel.4 napja járunk oviba,az elsõ nap szinte nem is volt baj ,de ahogy telnek a napok egyre rosszabb.Egész nap csak szippog, sír , nézi az órát, hogy mikor jön anya.Tudom , hogy ez természetes és még az elején vagyunk, türelem kell, de a gondom a következõ. Nagyobb gyerekek között van 4-5 évesek(máshol már nem volt hely),akik csúfolkodnak is vele, hogy állandóan sír, az óvonõ meg nem szól közbe,és nem lehet most már lefoglalni semmivel, nem érdekli semmi amit az óvonõ meg a társai csinálnak.
Egyébbként egy nagyon érdeklõdõ kisgyerek, nagyon sok ismeret birtokában van, ismeri a kétjegyû számokat is, az ismert betûibõl kiolvassa a szavakat, fejlett a szókincse, nagyon hosszú verseket tud, pl. Móra Ferenc- Zengõ ABC, vagy Szabó Lõrinc -Hörpentõ és még sorolhatnám. Az egyik (tapasztaltabb óvonõ)meg is jegyezte, hogy messze a kora fölött teljesít, olyan feladatokat oldott meg elsõ nap, amelyeket a négy évesek nem tudtak.
Nem tudom mit tegyünk, én ráérek, nem dolgozom, csak azért adtuk óvodába, hogy szokja meg a gyerektársaságot, tanulja meg, hogyan kell velük bánni, de mindebbõl idáig semmi sem valósult meg. Ráérünk szeptemberben újra kezdeni az ovit, vagy próbálkozzunk még, jövõ héten elindul "normálisan " az óvodai élet és hátha megszokja?
Elõre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel:Izabella
Vlasz:
Kedves Izabella!
Korai lenne még messzemenõ következtetéseket levonni az eddig eltelt néhány napból. A beszoktatás, beszokás hosszadalmas folyamat, melyben azonban az óvónõknek aktívan részt kell vállalniuk. Gondolok itt pl. a kicsik felkarolására, érzelmi támogatására, mely semmiképpen nem adhat teret a nagyobbak csúfolódásainak. Ez ügyben, javaslom, feltétlenül beszéljen a pedagógusokkal, mondja el, mennyire érzékenyen érintik gyermekét az ilyen esetek. Ha õk kicsivel nagyobb figyelmet fordítanak ennek kiküszöbölésére, meggyõzõdésem, hogy normalizálódni fog a helyzet.
Feltétlenül kérje hát az õ aktív, segítõ együttmûködésüket!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A problémánk úgy tûnik kezd túl nõni rajtam.
6 éves kislányom nem szeret oviba járni, de annyira nem, hogy napi rendszerességgel produkál különbözõ betegségeket, fáj a hasa, a torka, a feje. Minden reggel sír. Az ovónõ szerint csak figyelmet szeretne kicsikarni, gyakran sír napközben is, de õ nem kérdezi meg, hogy mi a baja, mert szerint ez csak egy csel a gyerek részérõl. Minden nap tövig rágja
az összes körmét, volt már, hogy vérzett is úgy hoztam haza az oviból.
Elszeretném vinni pszichológushoz, kaptam is idõpontot a Dr-nõ megkért, hogy kérjek egy jellemzést a kislányomról az óvónõktõl. Õk azt mondták, hogy nem adhatnak, mert nem õk kérték a vizsgálatot, és szerintük nem a gyerekkel van a baj, hanem a túl engedékeny nevelésemmel.
Újabban semmilyen segítséget nem kapok az ovitól.
Tehetik ezt?
(karácsonykor engedély nélkül égõ gyertyákkal táncoltatták a gyerekeket, nagyon ilyesztõ volt. lehet ezt?)
Mit tehetek?
Elõre is köszönöm a segítséget.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Sorai alapján számomra úgy tûnik, az óvodai és az otthoni nevelési gyakorlat valóban eltérõ lehet az Önök esetében, s ez szorongást vált ki a kislányból. Lehet, hogy a szigorúbb óvodai szemlélet miatt az otthoni (remélhetõleg demokratikus) nevelés már-már liberálisnak tûnik az óvónõk számára, ezért ítélkeznek az említett módon.
Akár így, akár úgy, kislánya szorongása a leírtak alapján megkérdõjelezhetetlen, én is mindenképpen javaslom a pszichológiai vizsgálatot. Ha az óvónõk semmiképpen nem akarnak véleményt adni a gyermekrõl, ossza meg gondját a vezetõvel, aki viszont hivatalból is kérheti a jellemzés megírását tõlük. Én is úgy vélem, hogy elõbbi véleményezés fontos támpontot adhat a pszichológus munkájához.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
Az én kisfiam márciusban lesz 6 éves, most kezdte a nagycsoportot. Elõtte is járt Bp.en óvodába, ahonnan sorozatos betegségek - csaknem fél évet hiányzott, macerás volt a bejárás - közös megegyezéssel elhoztam, akkor meg tudtam oldani az otthoni elhelyezését - a mama vigyázott rá. Érden persze 3 éves kora óta nem tudtam beiratni, mivel kitérõ válaszokat adtak több óvodában nincs férõhely, nem tudják felvenni, nem oda tartozunk stb. Ezért vittem Pestre, majd 2006 szeptembertõl ahová tartozunk Érdre átirattam. MOndtuk a vezetõ óvonõnek ha teheti tegye vissza középsõbe le van maradva valamennyivel a többiektõl ne legyen ugymond zavaró tényezõ. Persze nagycsoportba tették, elmúlt 5 éves, márciustól tanköteles etc. Na itt kezdõdtek a bajok, mert olyan csoportba került ahol már másodszor járják a nagycsoportot, komo-
lyabban veszik az iskolaelõkészítést, ezek a gyerekek már kikerülnek. No a gond ott van, hogy az én kisfiam teljesen ellentmond, ellentétesen viselkedik mint kellene. Sorozatban nem tudják bevonni a közösségi munkába, ha kimennek az udvarra nem akar kimenni, ha bejönnek nem akar bejönni, állandóan ellentmond, nem használ neki a szépszó, a füle botják sem mozgatja. MOst már annyira zavaró tényezõ lett a gyerek, hogy felmérték a nevelési tanácsadótól voltak kinnt - választ eddig sem kaptunk. Bp-re kell mennünk jan. 8-án Tanulási Nehézséget vzsgáló bizottsághoz. A vezetõnõ tegnap teljesen váratlanul - eddig nem szóltak hogy ilyen súlyos gondok lennének a gyerekkel, ennyire zavaró, kezelhetetlen - eljópofizták az egészet az óvónõk - szóval a vezetõnõvel való beszélgetés során kiderült, hogy a gyereket eltanácsolják az óvodából bármi is lesz a bizottság véleménye - mivel tanköteles, - annak ellenére hogy nem iskolaérett - a törvényre hivatkozva nem kívánt gyerek tovább az óvodába. Kértük hogy még egy évet járhasson ha nem iskolaérett, de a törvény az törvény.. A gyereknek az óvodából mennie kell mivel az óvodavezetõnõ felvilágosított minket arról hogy ha a tantestület hozzájárulása is kell ahhoz hogy a gyerek az óvodába még egy évet maradhasson nem csak bizottsági vélemény, de mindenképpen el kívánja tanácsolni. Ha így lesz hová forduljak segítségért. A gyerek egyébként nem agresszív, csak felesel és nem csinálja meg azt amit kell. Olyannyire nem agressziv, hogy szinte bele van betegedve abba hogy az egyik nagyobb társa behúzott neki akkorát hogy felszakadt az álla. Állítólag ez volt az elsõ és utolsó inzultus vele és más kisgyermekekkel, inkább kötegszik a fiúnk.Viszont úgy veszem észre hogy amióta közösségbe jár, nagyon sokat fejlõdött a beszédje is. Az óvonõknek a véleménye az hogy egyemberes a gyerek.Hol találok olyan speciális óvodát, ahol kis csoport van és ha egy másikból eltanácsolják szívesen fogadják majd õt?
Egy elkeseredett anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Mire levelemet olvassa, valószínûleg már megkapta a Nevelési Tanácsadó és a szakmai bizottság véleményét, javaslatát. Így messzirõl sajnos nem tudok állást foglalni gyermeke viselkedését illetõen, így az sem lehet egyértelmû számomra, mi a kiváltó oka a problémáknak. Mint írtam, errõl pontos szakvéleményt kap(ott), csakis ennek szellemében lehet a továbbiakról nyilatkozni. Ennek birtokában állapítható meg az is, hogy kisfiának mely nevelési-oktatási intézményben érdemes tovább folytatnia "pályafutását".
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Tudom, hogy számtalan levelet kapott már a témában, de úgy érzem, a mi esetünk kirívó. Kisfiam 4,5 éves és még mindig nem hajlandó a WC-be vagy bilibe kakilni. MInden reggel óvóda elõtt önállóan elmegy, elõveszi a huga (1,5 éves) pelenkáját, elintézi a dolgot és szól, ha készen van. Korábban sajnos a nagyszülõk már sokat unszolták a WC-be kakilásra, talán már dacol is.Ha meg is próbál WC-be kakilni, mikor érzi, hogy jönne a kaki inkább pelenkát kér (néha sírva is). Eleinte az óvóda kezdésnél a beszoktatás stressze úgy jött ki rajta, hogy hígabb lett a széklete. Ilyen esetben WC-be kakilt. Amúgy sincs szorulása, nem ez lehet a probléma. Félek, annyira mélyen van a probléma gyökere, hogy pszichológushoz kéne fordulnunk, de nem tudom, nem ártanék-e ezzel még többet.
Kérem, segítsen válaszával!
Köszönettel, aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Nem hinném, hogy egy gyermekpszichológusnál tett látogatás, ill. az ott történõ terápia ártana a kisfiúnak, sõt, inkább pont erre buzdítom. Elképzelhetõ, hogy valóban mélyen gyökerezik a probléma, mert 4,5 éves korra ez már nem igen szokott gondot okozni.
Feltétlenül azt tanácsolom, keressen fel gyermekpszichológust gondjukat illetõen, aki minden bizonnyal könnyebben rálel a kiváltó okokra, mint én így távolból.
A rövid sikeresség a lágyabb széklet esetében azért szöget ütött a fejemben. Nem elképzelhetõ esetleg, hogy azért ódzkodik a szilárdabb kaki esetében a WC-tõl, mert a mélyöblítéses (?) kagylóból visszaloccsan a popsijára a víz? Ez hígabb széklet esetében nem jellemzõ, szilárdnál viszont annál inkább, érdemes lenne ezt átgondolni.
Mindezek mellett azért nem árt, ha korábbi, hasonló témában adott válaszaim játékos megoldásaiból is ötletet merít, talán azok is segítségére lesznek.. Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
Lányom most töltötte be 3. életévét. kisöccse 4 hónapos. Kezdeti féltékenységen kívül nem volt nagyobb megrázkódtatás. Néhány hete nem mer az ágyában lefeküdni, mert fél a "csúnya bácsitól, aki megeszi". Csak nálunk hajlandó elaludni. Eleinte azt gondoltuk, hogy így akarja elérni, hogy nálunk alhasson. Úgy látom, hogy tényleg nagyon fél, így nem akarom erõltetni, hogy a saját ágyában aludjon. Viszont hosszú távon ez nem megoldás. Lehet, hogy nála így jelentkezik a féltékenység, figyelem felhívás stb?
Másik problémánk: kedvenc babája: Hajni. Nagyon sokszor teljesen azonosul vele. Különösen akkor ha nagy öröm éri. Úgy csinál, mintha õ lenne Hajni. Ez életkori sajátosság?
Várom válaszát!
Üdvözlettel:
Dóra
Vlasz:
Kedves Dóra!
A saját ágytól való félelem, ill. a „csúnya bácsi” rémképe véleményem szerint nem egyfajta taktika a szülõkhöz való átfekvéshez, nagyon is valóságos szorongást tükröz. Érdemes lenne alaposan átgondolni, nem rémisztgette-e valaki a leánykát hasonlókkal (akár „nevelési célzattal” : „ha rossz leszel, jön a csúnya bácsi…stb.), vagy nem látott, hallott-e mostanában ijesztõ emberrõl szóló történetet. (Pl: TV-ben, mesében, stb.)
Mindenesetre hasznos lenne egy kellemes hangulatot kölcsönzõ és ijesztõ gondolatokat elûzõ éjjeli fényt rendszeresíteni a gyerekszobában, elképzelhetõ, hogy ez megnyugtatná a kislányt. Az is jót tehet a lelkének, ha (néhány héten keresztül, ill szükség szerint) elalvásig Ön ott marad mellette, így szintén elûzhetõ a félelem.
A babával való azonosulás semmi problémát nem jelent, a gyerekek óvodáskorban szeretnek mások bõrébe bújni és adott szerepeket eljátszani. (Errõl szól a szerepjáték is)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonéni!
Az én kisfiam februárban lesz három éves. Nagyon ügyesen beszél, ügyes, talán nem is tudnék olyat mondani ami gond lenne. Kivéve a kaki. Egyszerûen nem hajlandó a wc-be, vagy a bilibe kakilni. Jelzi, szól, ha kakilnia kell, de hiába vivódok vele, nem hajlandó se a wc-be, se a bilibe belekakilni. Egyszerûen hallani sem akar róla. Próbáltam már szépen, órákat képesek vagyunk ott ülni és beszélni róla, õ közben gyakran sir, mert nem akarom, ezt mondja. Próbáltam már a kedvenc kacsáját a bilire ültetni, õ meg felült a wc-re fél másodpercre. Kiszaladt én meg raktam "mûkakit" a kacsa alá. Meglepõdött, de sajnos, semmi haszna. Mondja meg, mit tegyek, hogy rávegyem. Sajnos oviba nem tudunk menni, mert nem veszik fel a környéken sehová helyhiány miatt, úgyhogy még itthon vagyunk, de jó lenne leszokni a pelusról.
Higgye el, nem erõltetem, de mégsem sikerül. :(
Nagyon várom a válaszát: Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
Ilyen korban nagyon gyakori az efféle probléma, s levelébõl kitûnik, hogy Ön valóban mindent meg is tesz a fejlõdés érdekében. Azonban ne várja, hogy a játékos megoldások egyik napról a másikra csodát teremnek, nem elég néhány alkalom a változáshoz. Sok-sok hétre, hónapra van szükség ahhoz, hogy a pozitív változás valóban érzékelhetõ legyen a gyakorlatban is. Addig pedig türelem! És ami a legfontosabb: semmiképpen ne akarja erõszakkal a bilin tartani a kisfiút, mert az erõteljes ráhatás megbosszulhatja önmagát. Fogják fel ezt az egészet inkább egy kötetlen játékként, ami nemhogy nem kellemetlen, de sokkal inkább élvezetes.
Kétségbeesni nem kell, nem egy olyan esetrõl hallottam, amikor minden külsõ indíttatás nélkül, egyik pillanatról a másikra rászokott a WC-be történõ kakilásra a gyermek 3 éves kora táján.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonéni!
Én az éjszakai szobatisztaságról szeretnék kérdezni. A kisfiam 3 és fél éves. Nappal teljesen szobatiszta már másfél éve, de éjjel még mindig kell a pelenka. Minden reggel tele a pelusa pisivel. Próbáltam már, hogy nem adok rá pelenkát, de akkor nyakig pisisen ébred fel. Mit tehetnék?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Ilyen korban még nem számít kórosnak és nem jelent mindig feltétlenül szorongást, ha a gyermek éjszakánként bepisil, elképzelhetõ, hogy a hosszabb, sok órás vizelet visszatartásra még nem érett meg a hólyagja. A siker eléréséhez Ön az alábbi segítséget tudja adni: közvetlenül lefekvés elõtt már ne adjon inni a gyermeknek, esetleg egy-két (!) kortyot maximum. WC-re viszont lefekvéskor, valamint közvetlenül az álomba szenderülést megelõzõ percekben kísérje ki a fiúcskát. Ilyen módon Ön minden segítséget megadott a hólyag tehermenetesítésére, a siker pedig már csak érés kérdése.
Ha egy éven belül semmi változás nem történik, a pszichés kiváltó okok tisztázása érdekében keressenek fel gyermekpszichológust!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt ovónõ
gyermekem 16 éves balkézzel ír de jobkézzel dob és gitározik az lenne a kérdésem, hogy ebbõl késõbb nem adódhat-e problémája próbáljon átszokni vagy haggyuk, de ha mégis megpróbálna átszokni az káros lehet rá nézve?
elöre is köszönöm
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Véleményem szerint semmiképpen nem lenne helyes átszoktatni gyermekét, mert csak megzavarná õt. Hagyja és ne korlátozza a kétkezességet!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovono!
Elnezest kerek e levelemert, mert egy szokatlan kerdesben szeretnem a tanacsat kerni.Ha ugy gondolja,hogy ez nem tartozik az on temakorehez, akkor nem kell valaszolnia, de egy jo tanacsra nagyon nagy szuksegem lenne.
Ferjemmel 6 eve vagyunk hazasok es van egy ket eves gyermekunk. Nagyon szeretjuk egymast es boldogok vagyunk egyutt. Azonban engem nagyon aggaszt az, ha a ferjem megiszik 1 liter bort 2vagy 3 nap alatt. Felek, hogy az alkohol tonkre fogja tenni a boldogsagunkat. Az teny, hogy az o szulei szeretik az italt, sot az egesz rokonsaga anyai agon, de reszegen meg soha sem lattam oket. Ahanyszor hazamegyunk a szuleihez, mindeg adnak 2l palinkat es 2l bort. A palinka el volt teve, es egy honap mulva a kezembe kerult, aminek mar csak egy fel liter volt az aljan. hogy mikor itta meg azt nem tudom. Amikor megkerdeztem tole, azt valaszolta, hogy csak 1-1 kortyot ivott. Most az unnepekre megint kaptunk bort, es amikor eszreveszem, hogy egy poharral is ivott teljesen kifordulok magambol. Mar 2 szer elofordult,hogy azt mondtam neki, hogy dontson, vagy mi vagy az ital. o persze azt felelte, hogy mi vagyunk a szamara a legfontosabbak, es o csak annyit iszik amennyi neki jol esik. Az teny, hogy apszolut mas panaszom nincs ra. Nem szeretnem azt, hogy az alkohol tonkre tegye az eletunket, mert nagyon szeretem. Lehet, hogy en viszem tulzasba es ez amennyit o iszik nem okoz problemat? Az a baj, hogy nagyon sovany es en felek, hogy baj van a majaval. Kerem valszoljon a levelemre. elore is koszonom.
U.I a volt szomszedomban volt egy reszeges apa es az anya es a gyerekek mindeg rettegesben eltek. A gyerekek a baratnoim voltak. Sokszor en is veluk egyutt feltem. Lehet, hogy e gyermekkori felelem miatt, van bennem az a felelem mi van ha a ferjem is reszeges lesz?
Boldog Karacsonyt es Boldog Uj Evet kivanok.
Udvozlettel N. Csilla
Vlasz:
Kedves Csilla!
Kérdésére, mivel nem nevelési témával kapcsolatos, nem pedagógusként, csupán magánemberként tudok válaszolni.
Úgy vélem, ha férje italozása Önt zavarja (márpedig soraiból egyértelmûen ez tûnik ki), akkor ez alapjaiban ingathatja meg házasságát. Ön (teljesen érthetõ módon) nem tud felülkerekedni az ital iránti ellenérzésein, férje viszont nem képes lemondani a rendszeres ivásról. Nem csak az az alkoholizmus, ha valaki öntudatlanságig lerészegedik, hanem ha a rendszeres (akár kisebb mennyiségû) italozásról képtelen lemondani.
Én magánemberként úgy vélem, ennek ellenkezõjét úgy tudja bizonyítani az illetõ, ha egy teljes héten át egyetlen kortyot sem (!) iszik. Erre képes lenne az Ön férje? Ha bebizonyítja, hogy igen, akkor azt hiszem, nem veszett az ügy. Ha azonban nem tud lemondani ennyi ideig sem az alkoholról, akkor érdemes lenne szakember segítségét kérni az elvonáshoz.
Elõbbieken túl üljön le vele beszélgetni, mondja el párjának õszintén aggodalmát, próbáljanak közösen megoldást keresni a problémára.
Csak a legjobbakat kívánom Önnek, Önöknek!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiammal kapcsolatban nagyon ötletes és jól használható tanácsot kaptam Öntõl, amit ezúton szeretnék megköszönni. Most a 6 éves kislányommal Blankával kapcsolatban van kérdésem. Olyan helyzet alakult ki az oviban, amivel kapcsolatban teljesen tanácstalan vagyok, és sajnos 3 hónapnak el kellett telnie, hogy észre vegyem. Blanka legjobb barátnõje Réka volt, egészen a közelmúltig. Még kiscsoportos korukban lettek barátok, és Réka részérõl ez a ragaszkodás odáig "fajult", hogy ha a kislányom mással akart játszani, sírva kapaszkodott a kezébe, hogy " légyszi ne haragudj, az én barátnõm legyél stb. " Hiába magyarázta neki a lányom, hogy nem haragszom rád, csak mással is szeretnék játszani, a vége az lett, hogy mégis csak Rékával játszott. Szeptemberben úgy gondoltam, megpróbálom elhívni az oviból másik pajtását hozzánk játszani, hogy mással is barátkozhasson. Ez heti rendszerességgel történt, eleinte úgy, hogy Rékát is elhoztam, de így nagyon sokat veszekedtek, így legközelebb csak a másik kislányt hoztam.Ettõl kezdve boldogan láttam at oviban, hogy többen játszanak együtt, Blanka, Réka, és a többi kislány. Körülbelül októberben kezdte mondogatni a lányom, hogy Réka elveszi a barátnõimet, de csak most jöttem rá, hogy ez mit jelent. Szülinapi zsúron voltunk, ahol az ovis kislányok voltak a meghívottak. Egyszer csak sikítva futottak ki a gyerekek, hogy Blanka kerget minket, Réka volt a szószóló. Utánuk jött a kislányom, és mondta, hogy nem is. Bementem a szobába velük, hogy lássam mi történik. Most egy másik kislány kezdte õket "ijesztgetni " mire újra sikítva kifutottak. Majd visszajöttek, és mondogatták, hogy ez mennyivel jobb volt, mint amikor Blanka "bántotta" õket. Kb fél óra múlva, a kislányom kezében szétesett Réka egyik játéka, mire Réka: "Elrontottad a játékomat!" Ezt hajtogatta, erre Blanka nagyon elkezdett sírni, mert megijedt, hogy tényleg elrontotta. Bejött Réka anyukája, és elmondta, hogy ez a játék minden alkalommal szétesik, ahányszor elõveszik. Réka erre :"ja, elfelejtettem." Következõ: Blanka becézgette az egyik kislányt, hogy Kittibú, Réka ezt a szoba másik végébõl meghallotta, és rögtön ott termett, hogy "ne csúfold a Kittit, látod milyen szomorú lett!" Blanka megkérdezte "nem szereted, ha ezt mondom?" A kislány azt mondta, hogy nem bánja, ez neki nem csúfolás, de addigra Réka ezt annyiszor ismételgette, hogy az összes gyerek rosszalóan rászólt Blankára. Elnézést, hogy ilyen hosszúra nyúlt, de ez csak három kiragadott történet a 4 órás zsúrból, ahol fél óránként történtek meg a hasonló dolgok. Sajnos a vége az, hogy ez a hangulatkeltés rendszeres az oviban is, és Blanka bármit csinál, Réka figyeli, és ok nélkül bírálja. Mostanra az én talpraesett, könnyen barátkozó kislányom lett az oviban a "szocializálatlan", aki "nem tud a többi gyerekkel játszani." Nem hibáztatom az óvónéniket, mert nagyon nehéz egy vegyes csoportban 28 gyerek között észrevenni ezt, hiszen arra figyel fel, hogy a Blanka "ijeszteget, csúfol, stb." és addigra ezt már több gyerek állítja, mert Réka annyiszor elmondja, hogy az a gyerek aki nem látta, már az is biztos benne, hogy így történt. Az óvónéni annyit vett észre, idézem: "csodálkozom Blankán mostanában rögtön mindenért sír, úgy viselkedik, mint egy három éves." Valóban változott, kapaszkodik belém reggel az oviban, a nyolcadik puszi után sem akar elengedni, de most már legalább értem, hogy miért. Természetesen az óvónénik segítségét fogom kérni a helyzet megoldásában.A kérdésem: Mennyi ideig tarthat egy csoportban helyre állítani egy ilyen helyzetet? Meddig tehetem még ki a gyertekemet ilyen bántásoknak, hogy ne sérüljön még jobban? Szívem szerint rögtön egy másik közösségbe vinném, hogy egyetlen alkalommal se kelljen már ezt elszenvednie, de míg egy fél évvel ezelõtt tudtam, hogy barátságos, könnyen teremt kapcsolatokat, és jól beilleszkedik egy új közösségbe, most már nem vagyok ebben biztos.
Elõre köszönöm Válaszát: Móni
Vlasz:
Kedves Móni!
Nagyon átérzem kislánya helyzetét, sajnálatos, hogy egy áskálódó kis társ (Réka) mennyire tudja befolyásolni a többieket is. Érdekes folyamat, hogy amíg kezdetben alárendelt helyzetben "kunyerálta" ki Blanka szeretetét, addig mostanra hogy kinõtte magát e szerepbõl. Itt persze nem pozitív irányú jellemfejlõdésre gondolok. Átvette a "vezér" szerepet és ezzel alaposan vissza is él. Mit lehet tenni? Javaslom, hogy az egészséges társas kapcsolatok visszaállítása érdekében erõsítse meg Blanka helyzetét a közösségben. Teremtsen minél több lehetõséget arra, hogy egy-egy kislányt meghívjanak magukhoz közös játszódélutánra, lehetõleg Réka nélkül. Így a kis társak észreveszik, hogy Blanka "nem is olyan ijesztgetõs, nem is olyan rossz", mint azt Réka elhitette velük. Ármánykodás nélkül felfedezhetik egymás pozitív tulajdonságait, így fokozatosan csökkenthetõ Réka befolyása. Talán hasznosabb, ha nem az összes, hanem csak egy-két kislánnyal próbálnak szorosabb baráti kapcsolatot kialakítani.
Az óvónõknek pedig a hozzám írt levélhez hasonló részletességgel számoljon be a kialakult helyzetrõl. Ennek szellemében kérje õket arra, hogy az általuk kezdeményezett játékokban úgy próbálják irányítani a "szereposztást", hogy az kislánya javát szolgálja és tovább építhesse társas kapcsolatait a többiekkel.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónéni!
A kisfiam február 1-én lesz 3 éves, akkor kezdi is az ovit. Nagyon szépen tud egyedül pisilni, de a kaki nem mindig a wc-be megy, hanem a bugyiba. Már sokmindent megpróbáltam de reménytelennek látszik. Van két kiskamasz gyerekem õnáluk nem volt semmi ilyen probléma. Éjjel még nem merem pelenka nélkül hagyni, mert reggelre így is sok pisi van a pelusban. A másik gondom az, hogy nem nagyon beszél. Sok még a halandzsa. Próbálom tanítani, de mikor kérem, hogy figyelje a számat, mosolyog egyet és elfordul. Van amikor mondatokat mond, mások számára esetleg nem annyira érthetõ. Ilyen gondom sem volt a másikokkal, õk már 1 éves koruk elõtt beszéltek. Nem tudom mit tegyek, tanácstalan vagyok. Kérem szíveskedjék tanácsot adni, hogy mit tehetnék a fentiekkel kapcsolatban?
Köszönettel: egy aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A bilibe, WC-be történõ kakilás bizony nagyon sok ilyen korú gyereknek jelent problémát. Amit tehet ennek érdekében legelõször, az a székelési inger jeleinek a megfigyelése. (Mit tesz elõtte? ) Sok gyermek pl. idegesen futkos fel-alá a szobában, kipirul az arca, stb. Mikor a jelek egyértelmûvé váltak az Ön számára, adott alkalommal próbálja játékos módon bilire csábítani. (pl. mutasd meg a macinak, hogy kell belekakilni...stb.) Ezen játékos megoldások részletes leírását korábbi, ilyen témájú válaszaimban olvashatja.
A beszédfejlettség szintjének megállapításához, ha szükségét érzi, kérje logopédus szakember segítségét. Õ pontosan fel tudja mérni, valóban van-e jelentõs lemaradás e területen, ill. szükséges-e egyéni fejlesztés a fiúcskánál. Amit viszont így a távolból is tudok javasolni: beszélgessen vele minél többet, mondjon neki napi rendszerességgel meséket, verseket! Az aktívan beszélõ környezet csodákat tehet. Ha pedig valamit nem ejt helyesen, akkor a szándékos korrigálás, javítgatás hatását mellõzve, egyszerûen mondja ki helyesen a szót. Kisfiában minden bizonnyal napról-napra egyre jobban fog rögzõdni a helyes kiejtés, aminek hatása az õ beszédén is meg fog mutatkozni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Napok óta olvasgatom a válaszleveleit, kutatván az okokat,de lassan rá kell jönnöm, hogy talán én hibáztan a szobatisztaságnál 2 éves kislányomnál.Szokásként jól kialakult benne, hogy reggel,este ,alvás elõtt után kérésünkre, de akár magától is ül a bilire pisilni.Kakilni csak párszor,inkább a pelenkába.Hideg lévén az átmeneti idõszakban Libero nadrágpelenkát( királylányos mintájú) használunk, amelyre vigyáz,de séta alkalmával be-becsurog, ha pisil rögtön szól: A Bóbita vizes lett. A Bóbita nem szeret vizes lenni, se kakis.stb. De az elmúlt 2 hónap alatt csak ennyit sikerült elérni,nem szól vagy ha jelzi,hogy kaki lesz, nem marad meg se a bilin, se a WC-én,sõt kéri vissza a Bóbitát, és belekakil. Napjában 1-2 nadrágpelenka fogy el, mert ha picit pisis vagy kakis nem tûri meg magán,próbál vetkõzni és tiszta "Bubit" felvenni. A páromat nem zavarja ez a helyzet,sõt be kell látnon a válaszai alapján, hogy egy talán egy jó folyamatban haladunk alõre a szobatisztaság felé. De érzem magamon, hogy kissé türelmetlen vagyok, talán azért, mert végtelenül okosnak tartom,jól beszél vagy talán mert jövõ augusztustól bölcsödébe szeretném adni, és jó lenne, ha addigra szobatiszta lenne, bár érzékenysége révén biztos nehezen fogja õt majd érinteni.Igen, a környezetem is hozzájárul ahhoz,hogy már elkezdtem vele a szobatisztaságra nevelést.Sõt már délutáni alvásból is ébredt szárazon,de mivel sírva ébredt, míg megnyugtattam, tele is lett a pelus.Úgy látom jó különbséget tesz a pelenka és a leszoktató pelenka között. Mit tehetek ebben az átmeneti szakaszban, mert a megszokott idõben használja a bilit, de még nem szól, félóránkénti kérdéseimre pedig csak "Nem kell!" válasz.Bár látom rajta az igyekezetet, mert maga is meggyõzõdik tapintás útján, hogy van e benne pisi,de az utolsó pillanatban szól,és kérésemre, mint említettem soha nem volt igen vélasz.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nem igazán értem az aggodalmát, egy 2 éves gyermeknél (sõt még a valamivel idõsebbeknél is) ez óriási eredménynek számít. Az ürítési inger egyre tudatosabb nála és a bilit sem utasítja el! Sõt, még az enyhén nedves bugyipelus is zavarja õt, ami szintén nagy szó. Véleményem szerint semmi ok nincs aggódni vagy sürgetni az újabb eredményeket, örüljön annak, amit idáig megvalósítottak. Meg fogja látni, ha nem forszírozza türelmetlenül a továbblépést és nem sürgeti az újabb eredményeket, kislánya is sokkal nyitottabb lesz a további együttmûködésre. Soha ne adjon hangot elégedetlenségének, ha becsúszik a kaki, pisi, helyette dicsérje meg, ha szól utána. "Okos vagy, hogy szóltál, akkor most lecseréljük a bugyipelust. ... Most elfelejtettél ráülni a bilire, de nem baj, mert legközelebb biztosan eszedbe jut." A lényeg, hogy inkább a pozitívumokra és a gyermekébe vetett bizalomra helyezze a hangsúlyt, így kicsi lánya is sokkal motiváltabb lesz a továbblépésben. Ha pedig még nem akar elõre szólni, ha pisilni kell, akkor figyelje a jeleket. Amint szükségesnek látja, ültesse rá a bilire. Egyelõre ennyi is elég.
Aggodalomra semmi ok, nyárra biztosan sikerül majd elérni a teljes szobatisztaságot, de ne próbálja siettetni a folyamatot, mert könnyen az ellenkezõje sülhet ki belõle!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Nagyon szépen köszönöm a segítõ szavakat és a jó tanácsot! További munkájához sok sikert kívánok!
Üdv: Fülöp Kati
Vlasz:
Kedves Kati!
Nagyon köszönöm kedves, elismerõ sorait, mindig örömmel tölt el, ha segíthetek a hozzám fordulóknak. Válaszaimmal a továbbiakban is örömmel állok rendelkezésére!
Szeretetteljes üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ !
Anna vagyok, a 20061124101934 , már írtam Önnek. Köszönöm szépen a válaszát elõször is.
A bölcsivel sajnos ( vagy hál Istennek) nem jutottunk semmire. Beszéltünk a vezetõnõvel is , aki elég flegma stílusban kerek perec a tudtunkra adta, hogy nekik nincs idejük arra, hogy most az elejétõl kezdjék a beszoktatási folyamatot. Rákérdeztem arra is , hogy mikor lesz ismét az állandó gondozónõje a lányomnak ott , és õk közölték velem hogy mostantól õ csak minden második héten dolgozik, minden második héten pedig iskolába jár. Tehát ez az jelenti, hogy azon a héten amikor a gondozónõje iskolába van 5 nap alatt akár 5 gondozónõ is lehet aki helyettesít. Ezek után és a hozzáállásuk miatt is úgy döntöttem, hogy ebben a bölcsibe nem szeretném tovább hordani a gyermekemet.
Sajnos a kislányomat a mai napig megviseli a történet. Bár már sokkal jobb a közérzete, többet nevet is, de még álmában sokat felsír és kiabálja, hogy nem akar bölcsibe menni, mert bántja a néni.
Sokat gondolkoztam, hogy mit is tehetnék, hogy hamarabb túl legyen ezen az egészen. Rengeteget játszunk , az feldobja, persze melyik gyerkõcöt nem ? Pár napja támadt egy ötletem, nem messze a lakásunktól az egyik supermarketnél van egy játszóház.... és ugye már írtam, hogy a gyerekeket nagyon szereti. Két hölgy van aki vigyáz a gyerekekre. Elmentünk oda, elõször nem nagyon akart bemenni, de olyan kedves volt a hölgy, hogy pár mondatot váltott a lányommal és már ment is be vele. Én persze tele aggódalommal figyeltem, hogy mi fog történni. Pár percig úgy álltam, hogy jól lásson ha hiányzom,de képzelje vissza sem nézett rám. A végén 1 órát volt benn és jól érezte magát , puszit dobott a hölgynek aki vigyázott rá. Hazafelé úton pedig azt mondta, hogy jó volt az "oviban", de bölcsibe már nem akar menni, mert ott bántják.
Szeretném kikérni a véleményét , Ön szerint nem e okozok kárt azzal , hogy "oviba" viszem hetente 1-2 alkalommal. Persze túl sûrûn sem szeretném. Arra gondoltam, hogy esetleg, ha hasonló környezetben teljesen kedves, gyermekbarát emberek közé viszem , talán hamarabb feldolgozza a vele történteket, és nem fog általánosítani. Nem fog minden bölcsit vagy ovit rosszanak tartani. Bár a bölcsit úgy tûnik kizártuk, de tavasztól sikerült találnom egy alapítványi ovit, csupa pozítiv visszajelzéssel.Pár hónapig mindenképpen szeretném pihentetni ezt a dolgot, szerencsés vagyok mert a nagyszülõk teljes támogatásukról biztosítottak és bevállalták , hogy náluk lehet a kicsi. De addig szeretném ha elfelejtené, hogy a bölcsiben mit élt át. Jövõ héten ebben az oviban nyílt nap lesz , és úgy gondoltam, hogy együtt bemegyünk , s talán megbeszélem, hogy engedjék meg, hogy tavaszig néha pár futó látogatást tehessünk ott.
Szeretném a véleményét kérni, tavaszig elég sok idõ van , mit tehetnék még hogy az új oviba majd ne félve menjen. ... ? ... jó ötletnek talája ezt a játszóházas megközelítést vagy esetleg csak még több kárt okozok vele ?
Elõre is köszönöm a válaszát : Anna
Vlasz:
Kedves Anna!
Elképzelését a gyerekek közé való fokozatos újraszoktatással kapcsolatban minden tekintetben jónak találom. Egyetértek a játszóházas próbálkozással is, valamint a tavaszi óvodakezdésig alkalmanként történõ ovis barátkozással is.
Sok sikert kívánok hozzá!
