Kedves Óvónõ!
Kisfiam középsõs (4 éves, márciusi), és egy csoportba jár a nála 7 hónappal idõsebb unokabátyjával. A kisfiam nagyon szereti az unokatestvérét (felnéz rá, örül, hogy egymás mellett van a törölközõjük, ha a fogmosópohara más mellé kerül, visszacseréli…stb.). A fiú viszont – az óvónõk szerint – terrorizálja a kisfiamat. Amikor teheti, bántja, összekarmolta a kezét, megharapta, az arcát két kézzel szétkarmolta, biciklizés közben kergette, míg leesett a biciklirõl és az orráról lejött a bõr, letépte a jelét a falról…stb.stb. Teljesen kétségbe vagyok esve. Azon gondolkodom, hogy másik csoportba viszem a kisfiamat, de tudom, hogy szereti ezt a csoportot, és lehet, hogy ezzel õt büntetném. De azt is tudom, hogy így nincs egy nyugodt percem, félek, mikor mi fog történni. Van idõszak, amikor eljátszanak egymással, meg idõnként elkezdi puszilgatni a kisfiamat, aki örül, hogy szereti, de aztán megint kap (vagy már a puszik elõtt kapott). Õ pedig nem üt vissza, pedig már ezt is mondtam neki elkeseredésemben. Egyébként születése óta mindig kapott, fellökte, kihúzta alóla a széket…stb, a szüleim nem is vállalják el õket egyszerre, ha megkérjük, hogy vigyázzanak rájuk.
Az óvónõk próbálják õket külön szedni, de hát õk sem lehetnek mindig mellettük. Mindig megtalálják egymást.
Tegnap kérdeztem a kisfiamat, hogy szerinte szereti-e az unokatestvére õt. Azt mondta: „Nem tudom.” Aztán megkérdeztem, hogy õ szereti-e az unokatestvérét. Azt válaszolta: „Igen.”
Nem tudom, mi lenne a megoldás. Másik csoport, másik óvoda, vagy maradni és ott megoldást találni – de mit és hogyan? Most már mondják, hogy kezdettõl külön csoportba kellett volna tenni õket, de a mi lett volna ha itt nem segít. Ahhoz szeretnék tanácsot kérni, hogy mi legyen ezután???
Válaszát elõre is nagyon köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Utólag valóban könnyû okosnak lenni, a megoldást megtalálni a jelen helyzetben sokkal nehezebb. Elképzelhetõ, hogy az unokatestvért kissé irritálja, ha kis rokona fáradhatatlan rajongással csüng rajta. Természetesen ez nem menti fel csúnya agressziója alól, pusztán némi magyarázatot próbálok keresni a dologra.
Egyelõre valóban nem lenne tanácsos csoportváltáson gondolkodni, ehelyett érdemes lenne a jelenlegi helyzetet orvosolni. Ha nem is a tiltás eszközével, de más módon úgy hiszem, szét lehetne választani a párost. Ezt úgy lehetne a legegyszerûbben kivitelezni, ha kisfia figyelmét megpróbálnák a többi társ felé terelgetni. Teremtsenek lehetõséget arra, hogy alaposabban megismerhesse, megbarátkozhasson a többi csoporttárssal. Hívják meg a kiszemelt gyerekeket otthonukba, szervezzenek velük sok programot, természetesen az unokatestvér nélkül. Emellett kérjék az óvó nénik segítségét is, akik különbözõ szerepjátékok, ill. közösségi tevékenységek alkalmával szintén besegíthetnek a társas kapcsolatok kedvezõ formálásába. Elõbbiek talán segítenek kisfiának elfeledtetni a hálátlan unokatestvért.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvó néni!
Válaszait nagy figyelemmel olvasom,mert választ keresek a szobatisztasággal,bepisiléssel kapcsolatban.Harmadik gyermekemrõl van szó.(csak röviden elõzményként: az elsõ gyermekem-kislány-kétévesen lett szobatiszta a második-újszülött- testv-vére mellett kb.egy hónap alatt.A második-fiú-2.5 évesen a bölcsiben nagyon rövid idõ alatt lett szobatiszta.Mindketten tartották,nem estek vissza egyszer sem.a harmadik kislány.Kétévesen kezdte a bölcsit_ugyanazok a gondozói,mint a fiamnak-elõtte nyáron már kéthónapja megbízhatóan szobatiszta volt.Örültem is hogy már nem kell pelussal bölcsibe mennie.Nagyon nehezen szokott be,kb.két és fél hónapig sírt.Addig nem volt semmi baj.Ahogy abbamaradt a sírás jöttek a nadrágok.Egy ,kettõ ,sok.Egy nap aztán közölte az óvónéni,hogy bepelenkázták és hozzak pelust,mert ennyire megviselte a bölcsi.Elfogadtam,beláttam,de otthon folytattuk a próbálkozást,teljesen sikertelenül,egyáltalán nem jelezte,ha pisilnie kell,de azt sem ha már nedves volt a bugyika./a kakit mindig jelezte,jelzi és a wc-be végzi./Eltelt az és jött a nyári szünet(pedagógus vagyok-egész nyáron itthon maradtam velük)Nem telt el egy hét sem,teljes biztonsággal ment egyedül a wc-re vetkõzött,öltözött.Három éves lett.Eltelt a nyár,minden rendben volt.Mivel úgyis egy évvel késõbb kezdi a z iskolát majd és olyan nehezen ment a beszokás elõzõ évben,hagytam a bölcsiben az ismerõs óvónéniknél.(ez volt a hiba?)Elkezdõdött a szeptenber,és idén minden kezdõdött elõrõl.Szinte nincs olyan nap,hogy ne hozzunk haza pisis nadrágot,és most már megint ott tartunk,hogy nem hajlandó egyáltalán szólni.(már 3,5 éves ,egyedül öltözik ,vetkõzik,eszik,rajzol,biciklizik,versel,csak ez a szobatisztaság nem megy.)Mit tegyek?
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Mivel minden gyermek más és más, egyik érzékenyebb, másik kevésbé, ezért sem lehet egyfajta sablont rájuk húzni. Annak, hogy két nagyobb gyermeke hihetetlenül gyorsan szobatiszta lett, nagyon örüljön, de korántsem kell azt gondolni, hogy ez akkor az összes gyermekére igaz lesz. Valószínûnek tartom, hogy kislányát sokkal jobban megviselte lelkileg a bölcsõde, mint azt Ön gondolná. Tipikus szorongásos jel, hogy kifejezetten bepisilés terén van gond.
Ha korábban kérdezett volna, egészen biztosan azt tanácsolom, semmiképpen ne a bölcsiben folytassák, 3 éves kortól mindenképpen az óvoda lenne hasznosabb! Nem látom értelmét a bölcsõde folytatásának, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy a gyermek egyetlen pillanatig sem szokott bele abba a közegbe. (Ott semmi javulás nem volt tapasztalható a pisilés terén.) Nem értem igazán, hogy az elõbbiek mellett voltaképpen miért választotta újra a bölcsõdét?
Tanácsolni csak azt tudom, ha megoldható, maradjon otthon egy darabig a kislánnyal, és amikor ismét magára talált, akkor (ha mód van rá) kezdjék meg az ovit. Ott egyebek mellett a társak példája is jó motiváció lehet számára, nem úgy, mint a bölcsiben. A beszoktatást pedig egy óvodapedagógus minden valószínûség szerint szakszerûbben és játékosabban meg tudja oldani, mint egy bölcsõdei gondozónõ. Utóbbi egészségügyi végzettségû, nem pedagógiai, úgyhogy nem is várható el tõle.
Összefoglalván tehát a megoldást mindenképpen abban látom, ha a szorongást kiváltó bölcsizéssel felhagynak, majd a lelki egyensúly helyreállítása után megkezdik a fokozatos, tapintatos, pedagógiailag átgondolt ovis beszoktatást.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Doktornõ!
Kislányom februárban lesz 2 éves és szinte mindenhez csak a bal kezét használja. Bal kézzel rajzol, eszik, ha adok neki valamit, akkor a bal kezével nyúl érte. Kérdésem az lenne, hogy érdemes-e illetve kell-e a kislányt a jobb kezére szoktatni, vagy ez így a természetes és hagyjam tovább ebben a formában.
Köszönöm válaszát: Molnárné Kriszta
Vlasz:
Kedves Kriszta!
Semmiképpen nem szabad, semmiképpen nem tanácsos átszoktatással próbálkozni a balkezes gyermekeknél! Ez nem egy hiba, amit javítani kell, hanem egy természetes állapot. Megnyugtatásul jelzem, hogy a balkezesek között sokkal több a mûvészi hajlammal, különleges kézügyességgel megáldott ember, mint a jobbkezesek között, úgyhogy még örülhet is neki.
Nagyszerû balkezes eszközöket (olló, vonalzó, stb.) rendelhet a késõbbiekre az oldalunkon található "Metodika" nevû cégtõl, segítse, támogassa így is a korántsem hibát jelentõ balkezességet!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ!
Két éve váltam el most 9 éves fiam Apukájától. Lassan egy éve van egy új kapcsolatom, akivel nem élek együtt , csak a fiammal, de párom viszonylag sûrûn velünk van. Fiam egy ideje elég ellenségesen viselkedik vele sajnos, pl. idõnként nem köszön Neki, vagy hisztizéssel próbálja magára vonni a figyelmem. Én igyekszem nagyon sokat törõdni a fiammal, hogy tudja hogy nagyon szeretem, fontos nekem. De félek, hogy ezzel a viselkedésével tönkreteheti a kapcsolatomat a párommal, pedig ezen a problémán kívûl minden rendben köztünk. Belátható idõn belül szerettük volna a két külön lakásunkat egy nagyobbra váltani és együtt élni, de félünk lépni (elsõsorban a párom, de megértem) emiatt. Szeretném a tanácsát kérni, hogyan viselkedjünk a fiammal, a párom is és én is, hogy ez a probléma megoldódjon.
Köszönettel
Rita
Vlasz:
Kedves Rita!
Valóban nem könnyû választ, megoldást találni kérdésére, nagyon sok gyermekét egyedül nevelõ szülõ küszködik hasonló problémával. A kisfiú minden valószínûség szerint attól fél, hogy az új társ "elszereti" tõle az anyukáját, ezért nehezére esik az osztozkodás.
Hasznos lenne minél több külön,fiával kettesben töltött programot szervezni, de legalább ennyi közöset is, hármasban. Így megmaradna az egyensúly, és kisfia sem érezné azt, hogy mellõznie kell az ez idáig teljesen kisajátított anyai szeretetet.
A kisfiú számára vonzó közös programokat mindig párja igyekezzen kezdeményezni, ezzel is igyekezvén a gyermek kedvébe járni.
Remélem, levelemmel sikerül némi segítségül szolgálnom a helyzet javítása érdekében.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónö!
Kisfiam 6 éves múlt, nagycsoportos ovis. Az oviban különösebb gond nincs vele, a foglalkozásokon szívesen részt vesz, többé-kevésbé figyel is, együttmüködik. Az óvó néni azt javasolta, hogy játékos formában itthon is csinálgassunk egy-két feladatot, színezést..stb. (Borzalmas a ceruzatartása, ezt még én is látom.) Korábban olyan szívesen csinált mindenféle feladatot, az igaz, hogy színezni nem akart, de minden mást megcsinált. Most viszont egyáltalán nem hajlandó semmire. Rengeteg feladatlapja van, újságok, foglalkoztatók. Szívesen meg is nézi öket, el is mondja, hogy mit kell csinálni, hogy kell megoldani,de mikor mondom neki, hogy üljünk le, csináljuk meg igaziból, arra már nem hajlandó. Próbáltam én csinálni neki feladatokat, rajzolva, ragasztva, hogy érdekesebb legyen, nagyon örült neki, de nem akarja megcsinálni, csak megnézni. Pedig sosem kényszerítettem rá, csak akkor foglalkoztunk ilyesmivel, ha kedve volt.
A másik problémám, hogy bárhova szeretnénk vele elmenni minden egyes alkalommal - nem túlzok, sajnos! - cirkusz van! Ez lehet egyszerü séta, lehet bevásárlás, de ugyanez van családi kirándulásnál, játszóháznál, állatkertnél... mindig. Általában hétvégén egyik napra mindig szervezünk valamilyen kiruccanást, elmegyünk megnézni egy várat, vagy az állatkertbe, vagy csak az erdöbe levelet gyüjteni. Soha nem akar jönni, aztán megy a sírás, egyezkedés...stb. Ugyanakkor mikor már ott vagyunk, akkor élvezi ezeket a programokat. Szerintem nem is arról van szó, hogy túlzásba vinnénk, és szeretne egy kicsit itthon lenni, mert ha itthon maradunk, akkor meg arra nem hajlandó, hogy kimenjünk félórára sétálni, hogy kimozduljunk egy kicsit a lakásból. Nem értem, hogy miért nem akar jönni velünk sehova. Régebben csak Apával nem volt hajlandó menni, de most már akkor sem jön, ha én is megyek. Egyszerüen közli, hogy Ö nem jön, és kész. Aztán a müsor vége mindig az, hogy persze, elmegyünk. Iszonyatosan dacos, de ez szerintem, neki a legrosszabb. Miért csinálhatja ezt? Azt megértem, hogy hétközben nincs kedve sehova menni ovi után, mert elfárad és itthon is szeretne kicsit játszani. De hétvégén - föleg most, hogy ilyen szép idö van hetek óta - szerintem, egy kicsit igenis ki kell mozdulni, és mindig szem elött atrtjuk azt, hogy olyan helyre menjünk,ami nekik is érdekes. Kicsit furcsa, hogy egy gyerek zokogva megy el otthonról, hogy "Nem akarok állatkertbe menni!!" (Pedig oda aztán nagyon ritkán járunk.)
Nagyon köszönöm elöre is a tanácsát. Üdvözlettel: Bea
Vlasz:
Kedves Bea!
A ceruzahasználattal kapcsolatban tanácsolom, hogy szerezzenek be három oldalú ceruzákat, (ehhez szívbõl ajánlom az oldalunkon megtalálható "Metodika" nevû cég jó minõségû termékeit), amik segítségével nagy fejlõdés érhetõ el. Ha ezzel már profi módon bánik, következhet a hagyományos ceruza használata.
Ha megengedi, mesés-játékos foglalkoztató könyvként figyelmébe ajánlanám "Játékos suliváró" c. könyvemet (ez oldalunkon megrendelhetõ), mely a többi kiadványtól eltérõen személyközeli és valóban indirekt, játékos módon vonja be a gyermeket a tevékenységekbe.
A sétákra való ösztönzéshez, egy-egy programhoz (pl. Állatkerti látogatás) érzelmi, hangulati megalapozással alaposan készüljenek fel. Pl: képeskönyv nézegetése, beszélgetés egyéni élményekrõl, stb. Továbbá legyen a kisfiúnak választási lehetõsége a hétvégi program kapcsán: "Állatkertbe menjünk vagy vásárolni?" Ha így tesszük fel a kérdést, kisebb az elutasítás esélye, mintha egy programot próbálnánk vele elfogadtatni. Ezen kívül hasznos lehet még egy-egy kis barát elhívása is ezekre a kiruccanásokra, akiknek lelkesedése remélhetõleg kisfiára is ráragad majd.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3,5 éves, szeptemberben kezdte az ovit. Kétszer volt beteg, nem nagyon hiányzott. Itthon vagyok a testvérével, így délben mentem is érte. Mostanában saját kérésére ott is alszik. Amikor megyek érte délután, akkor sincs gond. Ha lát, még megeszi az uzsonnát és csak utána jön ki. Reggelente van egy kis sírás, vagy inkább csak hümmögés. A gondom az lenne, hogy egész nap az óvónénik ölében ül, vagy fogja a kezüket. Nem nagyon távolodik el tõlük, nem játszik a gyerekekkel. Néha nekem úgy tûnik, hogy túl vadnak látja õket. Vegyes csoportban van, sok a nagyobb kisfiú. Az óvónénik azt mondják, hogy adjak neki idõt. A kérdésem az lenne, hogy ha szokott ilyesmi elõfordulni, akkor mennyi idõ kellhet hogy eltávolodjon a felnõttektõl, és nyisson egy kicsit a társai felé? Igazából csak azért vittem oviba, hogy gyerekek között legyen, tudjon kivel játszani. Meddig tekinthetõ ez a fajta magatartás normálisnak?
Köszönettel
Kati
Vlasz:
Kedves Kati!
Egyetértek az óvó nénikkel, idõt kell adni a gyermeknek.
Ne aggódjon, a felnõttcentrikusság sokszor néhány hét, más esetben néhány hónap alatt fokozatosan lazul (ám nem szûnik meg!) és megjelenik mellette a társak iránti érdeklõdés is. Ez azonban csak az érzelmi biztonság teljes stabilitása után alakul ki. Nem hinném, hogy ne haladna nagyon jó úton efelé kislánya, hiszen errõl tanúskodik az is, hogy ott akar aludni, nem siet sírva édesanyja karjaiba, ha megérkezik, és reggel sincsen túl nagy dráma az elválásnál.
Legyen türelemmel, kislánya felnõttek iránti ragaszkodása teljesen normális és idõvel biztosan múlni fog!
Kérje ebben az óvónõk segítõ együttmûködését is (társak alaposabb megismertetésével, barátságok megalapozásával közös játék közben), hogy minél hamarabb és gördülékenyebben elõsegítsék ezt a folyamatot!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovono,
szerettel udvozlom es elore koszonom valaszat.
3 es feleves kisfiam ismet egy nehez idoszakban van. Sokszor kifejezi nem tetszeset ha nem ugy mennek a dolgok ahogy o elvarna. Mar probaltam az On altal javasolt jo tanacsokat is hasznalni, de tul sok makacssag van benne, legalabb is tobb mint amennyit el tudok viselni. Probalok kovetkezetes lenni, s megvarni amig kitombolja magat.
S utana csend es bekesseg honol.
Az oviban van egy testverpar es ok bizony sokat cikizik ot azert, hogy sir es toporzekol ha valamit el szeretne erni. Egy ideig panaszkodott is a lanyokra, de ha ott van, akkor jatszik veluk, s o is megprobalja viszonozni ezt a nem szep modszert. Kb. 3 hete kint voltunk a parkban es lattam, hogy a ket lany hogy viselkedik vele, de mas alkalommal pedig az en fiam viselkedik igy. S ez a viselkedes harmuk reszerol hova tovabb annal rosszabb. Ha erte megyek sokszor sir, nem tudni mi baja, nem tud ertelmes valaszt adni, mert maga sem tudja, hogy mit is mondjon. A tobbi gyerek orommel megy az anyjahoz, o pedig mintha meg gyorsan valamivel jatszania kellene,mert talan lekesett errol arrol az ovi alatt. S a hazamenetel nagyon sokszor siras es toporzekolas kozepette zajlik.
De amint elhagyjuk az ovit megnyugszik es mintha kicsereltek volna. Szeptember ota jar oda, szereti a tanitonenit, de latom azon is, hogy ez a "trio" nagyon kikesziti ot. A tanitoneni azt javasolta, hogy egy nap menjen be es legyen ott az egyik anyuka, majd masnap a masik. A masik anyuka kislanyai nagyon beszedesek, s ha megyek akkor ok szaladnak hozzam es jelentik mi tortent.Sokszor alig hagynak szohoz jutni, hogy beszeljek a fiammal. S persze nem akarom oket sem csak ugy figyelmen kivul hagyni, igy egy kicsit odafigyelek arra amit mondanak. Ma nagyon nehez volt a hazajovetel, s ezert is gondoltam irok Onnek, hatha tud valamit tanacsolni. Mar az is megfordult a fejemben, hogy kiveszem a fiamat az ovibol.
Zsu
Vlasz:
Kedves Zsu!
Az óvodából való hazamenetel nem csak az Ön kisfiánál, de nagyon sok más óvodásnál is gondot okoz. A szülõk nem értik, néha talán kicsit szégyellik is, hogy miért nem siet hozzájuk is épp úgy gyermekük, mint a többiek a szüleikhez. Ne aggódjon, ez nem arról szól, hogy Önt kevésbé szereti a kisfia, hanem inkább arról, hogy akkor tud igazán felszabadultan játszani (meg persze anyuval is kicsit incselkedni), amikor szülõje biztonságot adó jelenlétét élvezi. Ám mindezek ellenére meg kell tanulnia, hogy édesanyja megérkezésével véget ér az aznapi ovis játék, de másnap ugyanonnan folytathatja azt. Ennek elfogadtatásában az óvónõknek is partnernek kell lenniük. Amikor itt az ideje, közöljék a kisfiúval: "Nézd, itt van anyu, most már menned kell! Nagyon szépet építettél, ezt a lego várat el is teszem holnapig ide a szekrényre, hogy senki ne nyúljon addig hozzá. Rendben? Aztán reggel folytathatod az építést!" Új játékot pedig semmiképpen ne vehessen elõ a kisfiú.
Ha úgy látják, hogy ez sem hat, Ön csináljon úgy, mintha elindulna hazafelé: "Na jó, most már mennem kell, de ha gondolod, itt alhatsz az óvodában. Az igaz, hogy sajnos egyedül leszel, mert minden gyerek haza fog menni, de ha ezt szeretnéd, ám legyen!" És ezután induljon el kifelé. Ha a kisfiú tapasztalja, hogy édesanyja nem viccel, hanyatt-homlok szaladni fog utána, hogy inkább mégis hazamenne. Néhány ilyen nehéz eset után valószínûleg javulni fog a helyzet és kisfia megtanulja, hogy vannak szabályok, amiket muszáj betartani, muszáj hozzájuk alkalmazkodni.
A gyermek otthoni viselkedését illetõen továbbra is legyen következetes. Ha a fiúcska megszokja, hogy hisztivel nem ér el eredményt, egyre kevésbé fog ezzel próbálkozni. A dacosság megszûnésével pedig remélhetõleg a testvérpárral is normalizálódni fog a helyzet.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3 éves múlt, és mivel nagyon közösségi gyermek, elkezdtük az oviba járást. Már a beiratkozásnál beült a csoportba, játszott a gyerekekkel, nehezen tudtam hazavinni. Az elsõ hetekben minden reggel megköszönte, hogy bevisszük, minden óvónõnek a nyakába ugrott, így üdvözölte õket. Egyik nap úgy hoztam haza, hogy tele volt a haja homokkal, pedig az udvaron sapkában volt. Aztán elmesélte, hogy lelökték a mászókáról, és azt mondták neki, hogy nem mennek érte a szülei. Természetesen az egész család megpróbálta meggyõzni arról, hogy ez nem így van, a nagyobb testvér is. Sajnos az óvodában csak vegyes korosztályú csoportok vannak, de az óvónõk megnyugtattak, hogy a nagyok inkább védik a kicsiket, mint bántják. Közben betegek is lettünk, és kislányom mostmár sétálni sem hajlandó, retteg az óvódától, éjszaka többször felriad és sír, hogy ne vigyem oviba. Olvastam a témával kapcsolatos tanácsait, amit meg is fogadtam, és bevittem az oviba, de van egy kisebb gyermekünk is, aki minden reggel végignézi ezt a tortúrát (vele szintén készülök a bölcsis beszoktatáshoz, de egyszerre nem ment a kettõ). A másik gondom az óvodával van, bevallom nem voltam elég körültekintõ, és nem mentem be többször megnézni milyenek a csoportok, óvónõk. Kérem szíves segítségét abban, hogy mi az a pont ameddig a gyereket "egy kalap alá kell venni a többivel" és be kell vinni egy olyan óvódába, ahol véleményem szerint az óvónõk nem egyéni problémaként kezelik az én problémámat, hanem arra hivatkoznak, hogy a gyereket érnie kell atrocitásoknak. Vagy máris válasszak másik óvodát? ( A fiammal nem volt ilyen gond, de attól az óvodától már messze lakunk, ahová õ járt. Esetleg tud olyan óvódákról, bölcsõdékrõl a 18. kerületben, ahová a 2 és 3 éves gyermekemet együtt vihetném?
Tisztelettel: Fülöp Katalin
Vlasz:
Kedves Katalin!
Ennek a konkrét esetnek érdemes lenne alaposan a végére járni. Kérjen lehetõséget az óvónõktõl arra, hogy nyugodt körülmények között beszélhessék meg, hogyan, miként is történt az ominózus eset. Ki lökte le? Miért? ...stb. Ennek tudatában már talán könnyebb lesz a továbblépés. Mondja el a pedagógusoknak, milyen mély sebeket okozott kicsi lányának a mászókás történet, mennyire megviselte õt lelkileg az eset. Kérje meg õket, hogy különösen az elsõ idõkben kiemelten is figyeljenek arra, hogy kislányát ne érhesse hasonló incidens, mert azt már még nehezebb lesz jóvátenni.
Felmerül továbbá az a kérdés, hogyan lehetne újra az ovi közelébe csalogatni a pici lányt? A válaszom: csak nagyon kíméletesen és fokozatosan! Eleinte keressen különbözõ indokokat arra, hogy ma miért kell együtt bemenniük az óvodába. (Pl: ebédbefizetést intézni, megkérdezni valamit az óvó nénitõl, mosásra elhozni a pótruhákat...stb.) Ekkor csak mint kísérõ legyen jelen a kislány, aki így nem fog megrémülni az óvodától, de mindeközben újra felfedezi annak érdekességeit. Ezekben az "újraszokós" napokban, hetekben ha mód van rá, tegye lehetõvé, hogy kislánya elhívhasson néhány kis ovistársat játszani magukhoz és egyre mélyebb barátságot köthessen velük. Így egyre inkább motivált lesz abban, hogy ebbe a "mégsem olyan szörnyû óvodába" járhasson. Reményeim szerint napról-napra egyre oldottabb lesz, egyre jobban kinyílik ismét és lassan magától is kérni fogja, hadd maradjon ott még egy kicsit.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam most kezdte az iskolát. Nagyon jó eszû, mindig dicsérik a tanítónénik, azonban a magatartása nem megfelelõ. Szemtelen, vissza beszél.Már kiskorától nagyon öntörvényû volt, mindig 100 szem kellett hozzá és mindent százszor kellett neki elmondani. Nem azért mert a szellemi képességei nem voltak magas szintûek, hisze pont azt mondták már az oviban is hogy õ a legokosabb a csoportban és imádták az agyi felfogását, mert mindent - ami õt érdekelte- fél másodperc alatt megtanult. Kétnyelvû sporttagozatos iskolába jár, mivel 3 éves kora óta úszik, mostmár versenyszerûen, szereti is csinálni, semmit sem erõltetünk rá. Van egy húga is, akit nagyon szeret, de azért sokszor verekszenek. Van testvérem tudom hogy ez elvileg normális, de néha durvább vele a kelleténél. Az iskolában is verekszik. Nem ok nélkül, de ha vita van általában verekedés a vége. Most például új dologgal szembesültem reggel, egy anyuka szólt hogy fiam leköpte az õ fiát. Soha még ilyen nem történt, Nem láttam még fiamtól ilyen viselkedést, sõt érdekes az, hogy ha it a játszón vagyunk együtt, vagy barátnõim gyerekeivel közös program van, még ott sem láttam olyan veszekedést, ahol verekedés vagy esetlegesen köpködés lett volna a megoldás. Másrészt még azt is mondta már több szülõ, hogy megeszi mások gyerekek csomagolt uzsonnáját. Tejesen kiakadtam, mert annyi kaját csomagolok neki, hogy már szólt is a tanítónéni, hogy teljesen felesleges, mert be van fizetve és úgyis haza hozza a felét. Kérem véleményezze, hogy mi lehet ezeknek a viselkedéseknek a hátterében. Hozzá teszem, hogy válófélben vagyunk a férjemmel, de nyugodt a légkör otthon, ugyazzal a módszerrel neveljük õket csak külön. Nagyon jó a kapcsolatuk az apjukkal, rendszeresen találkoznak nemcsak 2 hetente. És hozzá teszem, hogy mindig is nehéz eset volt, illetve kevés ember talált vele hangot. Ha befogom segítségre vagy azt jelzem neki, hogy õ rá tudok építeni vagy ezt csak tudja megcsinálni, akkor láthatóan élvezi, de az iskolában nem tehetik mindig ezt, hisz más gyerek is szeretne érvényesülni. Nagyon szeret középpnontba lenni, csak sajnos ezt sokszor rossz magaviselettel éri el.
Köszönöm segítségét elõre is.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Levelébõl kitûnik számomra, Ön is tisztában van a fegyelmezetlen, sokszor durvább viselkedés miértjeivel. Errõl tanúskodik záró sora is, azaz: "nagyon szeret középpontban lenni, csak sajnos ezt sokszor rossz magaviselettel éri el." Biztos vagyok benne, hogy közvetve ez a magyarázat a kérdésére. Felmerül tehát a kérdés, miért érzi annak szükségét a kisfiú, hogy felkeltse környezete figyelmét? Én valószínûnek tartom, hogy az Önök válása miatt, függetlenül attól, hogy helyes módon igyekeznek emberségesen, normális keretek között különmenni. A kisfiú mindebbõl valószínûleg semmit nem ért, s az õt körülvevõ családi változások forgatagában, a minden igyekezet ellenére kissé feszültebb légkörben így próbál némi extra figyelmet kicsikarni magának.
Mivel a gyermek viselkedésének okai igen összetettek lehetnek, javasolt lenne egy olyan szakember (pszichológus) segítségét igénybe venni, aki a teljes körülményrendszer feltérképezésével biztos útmutatót tudna adni Önnek a gyermeknevelésben.
Amit viszont így messzirõl is feltétlenül tanácsolok: foglalkozzon minél többet kisfiával, igyekezzen a szokásosnál is türelmesebb lenni és beszélgessen vele nagyon-nagyon sokat. Ezek biztosan sokat javítanak majd a helyzeten.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ !
Kislányom 2 és fél éves. Kb. 1 hónapja kezdtük el a beszokatást a bölcsibe. Megbeszéltük, hogy mivel otthon is elég problémás alvó , addig nem fog ott aludni amíg õ nem akarja. Nagyon szépen haladtunk , már evett ,ebédelt is bent , sõt egyik nap azt mondta, hogy õ is szeretne ott aludni a babákkal.
Most szerdán viszont az történt, hogy egyik gondozónénije sem volt ott. A hölgy aki reggel nem tudom szerintem helyettesített , igen ingerlékeny volt , idõt sem hagyott nekünk hogy elbúcsúzzunk egymástól , és szinte szó szerint "kitépte" a gyermekem a kezembõl. Persze a kislányom úgy zokogott, mint még soha életében , és én is miután kimentem öltözni. Ezután elmentem az édesanyámhoz és megkértem, hogy visszaviszem a bölcsihez csak nézze már meg hogy mi újság van.
Olyan állapotban volt ott a gyermekekm, hogy már levegõt sem nagyon vett a sírástól, természetesen nagymama felöltöztette és hazahozta.
Másnap reggel már az autóban ahogy a bölcsi felé kanyarodtam volna a kicsi újra keservesen sírni kezdett, hogy ne vigyem oda , mert bántani fogják.
Ne haragudjon, hogy ilyen hosszadalmasan ecsetelem , csak úgy érzem , hogy a hölgy viselkedése mindkettõnk számára igen nagy traumát okozott.
Eddig semmi probléma nem volt, a gondozónõjét minden reggel és mikor hazafelé jöttünk puszival köszöntötte és otthon is sokat beszélt róla .... és szereti. Nagyon szeret a többi gyerekkel játszani is, ezzel sincs probléma. Azt gondolom, hogy a gondot az okozta, hogy nem hagyott nekünk idõt hogy elköszönjünk egymástól, most nemhogy ott vagyunk ahol elkezdtük, hanem még hátrébb.
Szeretném ha segítene, hogy mi lehetne a megoldás . Most pár napig mindenképpen itthon marad , már most 2 nap után úgy látom egy kicsit jobb a hangulata , nem fordul annyira befelé.
Ön szerint keressek egy másik bölcsödét , vagy próbálkozzam még ezzel ? Nem szeretném ha a gyermekem lelkileg sérülne. teljesen kétségbe vagyok esve.
Válaszát nagyon várom és elõre is köszönöm.
Anna
Vlasz:
Kedves Anna!
A lehetõ legjobb dolog volt, amit ebben az esetben tehetett, hogy otthon tartotta a kislányát. Azt javaslom, mindenek elõtt érdeklõdjön telefonon a bölcsõdében, miért és elõreláthatólag meddig tart a helyettesítéses idõszak, és az alatt ne vigye a kislányt! A levél alapján számomra az derül ki, a helyettesítõ gondozónõ nem az a típusú ember, aki partner lenne egy fokozatos, kíméletes, gyermekek érdekét szem elõtt tartó beszoktatási folyamatban, ezért nem is tanácsolom a vele való együttmûködésre törekvést. Várják ki, amíg visszatér a régi gondozó néni, majd egy idõ elteltével elõször csak futó látogatás erejéig, késõbb akár ottmaradással is lehet folytatni a megkezdett beszoktatást. Remélhetõleg egy idõ után feledésbe merül az átélt korábbi trauma, és kislánya újra bizalmat szavaz a bölcsinek. Ehhez azonban idõ kell, sok-sok türelem és nem utolsó sorban segítõkész gondozó nénik.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Szeretném az alábbiakban kérni segítségét illetve véleményét. Válófélben vagyunk a férjemmel és van két gyermekünk egy 5 éves kislány és egy 7 éves kisfiú. Külön élünk már a férjemmel március óta és nagyon jó a viszony kettõnk között. Férjem rendszeresen tartja a gyerekekkel akpcsolatot, nem veezttük be a csak kéthetenkénti láthatást, akkor jön és találkozik velük amikor akar. Szerencsére él is a lehetõséggel. Gyerekek imádják õt, nagyon jó apa, csak sajnos mint házasság nem mûködött. Neki is van másik kapcsolata és nekem is. Gyerekek nevelésében maximálisan egyetérünk, ugyanazokat alkalmazzuk, nem teszünk keresztbe egymásnak. Próbálunk velük mindent együtt 4-en megbeszélni, ami fontos esemény vagy bekövetkezendõ változás. Számomra most nyílt egy lehetõség Oalszországban dolgozni, de férjem ellenzi, hogy a gyerekeket is vigyem, én viszont nem szívesen hagynám ki, több okból kifolyólag sem. Sajnos sok kifizetni valóm van és kint a 3xorosát keresném, mint itthon, valamint az olasz nyelvet is magasabb szinten el tudnám sajátítani. Kérdés az, hogy én maximálisan megbízom a férjemben, hogy itthon merem hagyni a gyerekeket, de tudni szeretném, miképp mondjuk el a gyerekeknke úgy, hogy a legkevesbé bántsuk õket vagy a legkevésbé sérüljenek. Egyenlõre félévre mennék ki, de természetesen haza jönnék kb. kéthavonta. Kérem válaszoljon.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Természetesen megértem érveit, amik arra sarkallják, hogy próbálkozzon meg a külföldi munkalehetõséggel, ám nem ártana újragondolnia, valóban elkerülhetetlen-e ez a megoldás. Egy 5 éves és egy 7 éves gyermek érzelmi életében rendkívül nagy törést okozhat, ha szeretett édesanyját egyik pillanatról a másikra elveszíti. A két havonkénti találkozás semmiképpen nem pótolja ezt a szoros szeretetkapcsolatot, higgye el! Természetesen nem vonom kétségbe a gyermekek édesapjukkal való ritka jó kapcsolatát sem, ám ilyen idõs korban a gyermekek legfõbb érzelmi bázisa az édesanya!Ennek megingása, elvesztése rendkívül nagy károkat okozhat a kicsik lelkében.
Kérem, ne haragudjon meg rám, de kérdésében (t.i. hogyan közölje gyermekivel ezt a hosszas távolmaradást) nem kívánok választ adni, mert az meghasonlást jelentene saját magammal.
Ehelyett inkább fogadjon el egy másik jó tanácsot: ismételten, nagyon alaposan gondolja át, feltétlenül szükséges-e megtennie ezt a lépést, illetve ha igen, akkor a háromszoros keresetért nem lesz-e túl nagy ár gyermekei lelki világának megrendülése.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
Kislányom Kinga 3 éves múlt és 1 hete kezdtük az óvodát. Elötte meséltünk neki az óviról és úgy tünt minden rendben lesz. Aranyos, értelmes, nagyon kommunikatív kislány. Elsõ nap kisírt szemekkel fogadott és azóta is reggel mindíg sír, de ebéd után amikor megyek érte már volt, hogy jókedvel jött ki. Gondolom amíg megszokja az még eltart egy darabig. A kérdésem az lenne: Óvoda elött reggelente és esténként otthon többször is felteszi azt a kérdést, hogy "anya ott hagysz az oviban egyedül?" Erre én mindíg igennel válaszolok és többször elmondom neki, hogy az óviban nincsenek ott az anyukák és hogy õ nincsen egyedül (óvonéni,gyerekek). Mindíg mondom neki hogy ebéd után ott leszek és eddig így is történt. Mégis foglalkoztatja ez a kérdés és a lovacskáival azt játsza, hogy anyuka ló a kicsi lóval ott marad az oviban. Kérdésem az lenne, hogy mit mondjak kislányomnak, hogy megnyugodjon és elfogadja ezt a dolgot, vagy csak egyszerûen türelmesnek kell lenni, vagy valamit elrontottam. Köszönettel várom segítõ válaszát Tímea.
Vlasz:
Kedves Tímea!
Kinga minden bizonnyal úgy éli meg az óvodában maradást, mint egyfajta büntetést, amit anyukája valami rosszaságért szabott ki rá. Ne ijedjen meg ettõl a megállapítástól, ez nagyon-nagyon gyakori más kisóvodásnál is.
Levele alapján úgy vélem, az ovit alapvetõen szereti és elõbb-utóbb teljesen el is fogja fogadni a kislány, ám az édesanyától való elszakadást meg is lehetne könnyíteni a számára. Ehhez javaslom a másoknál is ajánlott taktikát, mely a következõ: ha az oviban erre lehetõséget adnak, eleinte üljön le az óvodai folyosó padjára, ahol bármikor ellenõrizheti a kislány, hogy anyukája itt van és nem "hagyta el". Amikor úgy látja, hogy már egyre kevesebbszer akar meggyõzõdni anyu meglétérõl (ergo egyre jobban megszilárdul érzlmi biztonsága az oviban), rövid idõre (15-20 percre) el is tûnhet. Ezt az elillanási tervét elõre közölje az óvónõvel, aki megnyugtatja kislányát, ha Önt keresni kezdené. Pl.: "Anyu csak a postára ugrott el, feladott egy levelet, de mindjárt jön!" Ha Kinga továbbra is sírna, imitálhat egy telefonos beszélgetést, mintha Önt hívná: "Halló, Timi! Kinga hiányol, úgyhogy nagyon-nagyon siess vissza, jó?" A kislányt meg fogja nyugtatni az a tudat, hogy bár édesanyját adott pillanatban nem látja, de tudja, hogy nem hagyta el, mert csak a közeli postán van, ahonnan hamarosan megérkezik. Így az Ön hiánya feldolgozhatóvá és elfogadhatóvá válik számára. A késõbbiekben aztán az elillanás egyre hosszabbá válhat, míg egyszer csak varázsütésre megtörténik a lelki törés nélküli beszokás.
Sok sikert hozzá!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 28 hónapos és 2 hónapja jár bölcsibe. Eddig 3-szor volt itthon 1 hétig nátha miatt. Sajnos még nem sikerült teljesen rászoktatni az önálló evésre. Amit szeret, megeszi egyedül kanállal, a szilárd ételeket pedig kézzel. A legtöbb gond ebédnél van, mert sem a levest, sem a fõzeléket nem hajlandó egyedül enni. A bölcsibe a gondozónõk eddig megetették, azonban mostanában már csak elé teszik az ebédet, amibõl persze nem eszik semmit. A reggelit és az uzsonnát általában megeszi. Biztosan én vagyok a hibás, mert elkapattam. Már kb. 1 kilót fogyott mióta bölcsis, mert nem eszik eleget. Ön egyetért azzal, hogy nem etetik a bölcsiben? Én is próbáltam napokig, hogy csak elé tettem a fõzeléket, vagy a levest, de hozzá sem nyúlt, pedig mást sem kapott enni, így feladtam a dolgot.Mit gondol a bölcsis módszer eredményes lesz? Ön mit javasol? És ha sokat fogyik majd emiatt, mit tegyek? Elõre is köszönöm szépen a válaszát és azt, hogy mi szülõk mindig fordulhatunk Önhöz segítségért!
Üdvözlettel:Nóra
Vlasz:
Kedves Nóra!
Megmondom õszintén, nem igazán értek egyet a gondozónõk hozzáállásával. Úgy vélem, különösen a kezdeti, beszoktatós idõszakban jobban fel kellene karolni az egyéni bánásmódot igénylõ gyerekeket is. Feltételezem, hogy a nem evés nem csak abból ered, hogy ezért vagy azért az ételért nem annyira rajong, hanem szeretne ebben a számára még ismeretlen világban (a bölcsiben) egy kis plusz törõdést, odafigyelést is kieszközölni magának. Úgy vélem, amint megalapozódna az érzelmi biztonsága, azonnal megindulna a fejlõdés az étkezés tekintetében is.
Még óvodai munkám során is találkoztam olyan 3 évessel, aki kizárólag akkor evett, ha az óvó nénik ott voltak mellette és etették. Mivel természetesen elfogadtuk és eleget tettünk egyéni igényének, érzelmi biztonsága egyre jobban megszilárdult és rövid idõn belül elmaradtak a reggeli sírások, valamint az önálló étkezés gondjai. Tanácsolom, próbáljon beszélni a gondozónõkkel, a fenti érvekkel talán sikerül meggyõzni õket a változtatáshoz.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A kisfiam szeptemberben volt 6 éves, nagycsoportos óvodás. Az a probléma vele, hogy nem akar óvodába járni. Fõleg a hétvége után azzal kezdi a hétfõ reggelt, hogy ordítva kel fel, és nem megy óvodába, majd csak holnap. Annyira nem akar járni, hogy többször is elõfordult, hogy éjszaka bepisilt, sírva kelt fel, hogy nem akar óvodába menni. Az óvónõk pedig azt monják, hogy nincs vele semmi baj, minden feladatot megcsinál, csendes, de ügyes gyerek. Egész nap nincs vele probléma.
Ugyanez a helyzet, ha idegen helyre viszem, ismeretlen emberek közé. Logopédushoz kell járni vele, már négyszer voltunk, és mindig elkezd sírni. Elõször úgy sírt, hogy alig bírta abbahagyni, és késõbb is mindig sírásra állt a szája.
A harmadik problémánk pedig az,hogy otthon ha mondom neki, hogy meg kell csinálni valamit, mindig lehajtja a fejét, és hallgat. Huzogatja a száját, a szemét, minden dolog felidegesíti, és nagyon mérges lesz. Mit csináljak?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Levele alapján úgy tûnik számomra, kisfia az átlagosnál érzékenyebb lelkû, kissé bizalmatlan gyermek, aki bánatát, szorongását, félelmeit a végtelenségig próbálja leplezni, elrejteni a külvilág elõl, ám néha elszakad a cérna és tiltakozni kezd. Mivel 6 éves gyermekrõl van szó és nem egy 3 éves beszoktatási problémájáról, az óvoda elleni tiltakozásnak mélyebb gyökerei vannak, mintsem hogy ezt egyszerû levelezés alapján fel lehetne tárni.
A logopédustól való idegenkedés szintén egyfajta bizalmatlanság a külvilág felé, melynek okait mindenképpen ki kellene deríteni. Feltétlenül keressenek fel gyermekpszichológust, aki segíteni fog eligazodni a kiváltó okok és a megoldáshoz vezetõ út útvesztõjében.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kisfiam 7 éves, idén kezdte az iskolát.Meggyõzpõdésem ,hogy balkezes.Otthonra is és az iskolába is vettem neki "balkezes ollót" amivel én jobbkezes képtelen vagyok vágni.Azt vettem észre,hogy õ jobbkézzel vág a balkezes ollóval,amikor rákérdeztem azt mondta, hogy õ jobbkezes szeretne lenni.Adtam neki egy jobbkezes ollót azzal pedig balkézzel vágott .Persze nem túl nagy sikerrel.A balkezesség nála elég korán kialakult. Amikor óvodába kezdett járni már sejthetõ volt ami egyre erõsebben vált biztossá.Egyébbként nagyon ügyes,szépen rajzol aprólékos dolgokat is, a kedvencei az autók.Szépen is ír,szebben mint a nála 2 évvel idõsebb báttya aki jobbkezes.Az ollóval való vágás mégsem megy sehogyan sem.Tudna nekem ezügyben tanácsot adni?Gyakoroljam vele többet?Mlyik kezével vágjon?Válaszát elõre is köszönöm.Üdvözlöm!Andrea.
Vlasz:
Kedves Andrea!
Érdemes lenne kideríteni, vajon milyen okból érzi szükségét kisfia, hogy jobbkezessé váljon. Ha esetleg külsõ motiválásra (pl. tanító néni szorgalmazza), beszéljen vele és mondja el neki nézeteit.
A balkezesség jobbkezességre való átszoktatása teljes mértékig káros és helytelen hozzáállás, egyetértek Önnel, ha a kialakult balkezességet támogatni próbálja.
Tanácsom az ollóhasználattal kapcsolatban: beszélje meg kisfiával, hogy melyik kezével szeretne vágni, majd mindenféle felvezetõ vagy magyarázkodás nélkül adja a kezébe a megfelelõ (feltehetõen balkezes) eszközt. Hozzáfûzni talán csak ennyit érdemes: "ezzel tudsz kényelmesen vágni" Ezután pedig használják sokat az eszközt otthoni barkácsolás során is, minek következtében remélhetõleg hamar kialakul annak praktikus használata, technikája. Ajánlom továbbá a Metodika által forgalmazott sokféle balkezes eszközt, melyeket oldalunkon keresztül megtalál! Minõségben, árban egyaránt kiválóak!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Néhány hete kértem tanácsot Öntõl kisfiammal kapcsolatban, aki 3 éves elmúlt, és még egyáltalán nem szobatiszta (20061019220927. számú kérdés). Nem is érdekli a téma, nem is zavarja, a piszkos a pelenkája. Kb. egy hónapja kezdtük el, hogy itthon csak bugyiban volt, utcán pelenkában. A bugyiba "természetesen" állandóan bepisilt, elõfordult, hogy mondta: "Anya, pisilek", máskor mi vettük észre, hogy vizes a nadrágja, és nem is szólt. Természetesen folyamatosan kérdezgettem, kell-e pisilni, kakilni, mindig "nem" volt a válasz. Pisilés _után_ minden alkalommal rögtön és szívesen ráült a bilire, elõtte (úgy értem, amikor eltelt már hosszabb idõ az elõzõ "baleset" óta, és kértem, próbáljunk a bilibe vagy wc-be pisilni), soha. (Egyszer-kétszer sikerült csak erre rávennem, mindenféle ígérgetések után, de sürgõsen le akart mindig szállni róla). Próbáltam a kedvenc plüssállatával is eljátszani, mi történik, õ hogyan bilizik, wc-zik, sokat báboztunk, ez tetszett is neki, de hogy õ próbálkozzon, az már nem...
A fõ gond a kakilás volt. Kisfiamnak mindig ebéd, néha vacsora urán van széklete, napi rendszerességgel. Most bugyiban volt, és nem kakilt. 4 nap után kénytelen voltam glicerinkúpot adni neki (ilyen még sosem fordult elõ velünk). Fölkínáltam neki, hogy visszaadom rá a pelust, az sem kellett neki. Egyszer, amikor éppen bilin ült, belepottyant a pelusba egy kis székletdarab, azt együtt kiborítottuk a wc-be, õ lehúzta, nem tûnt úgy, hogy idegenkedne ettõl a dologtól.
Most - kb. három hete - újra pelenkás volt, és nem is beszéltünk a szobatisztaságról. Lassan újra lépnünk kellene valamit. Félek ugyanakkor a székletvisszatartástól. Mit tehetnék még, hogy kisfiam szobatisztaságát elõsegítsem? Úgy érzem, már mindent megpróbáltam, nagy türelemmel, és nincs semmi eredmény.
Elnézést a terjedelmes írásért!
Köszönettel:
Enikõ
Vlasz:
Kedves Enikõ!
Levelét olvasva eszembe jutott még egy momentum, mellyel talán közelebb kerülhetünk a megoldáshoz: elképzelhetõ, hogy maga a bili nem felel meg valamiért kisfiának, s azért idegenkedik annak használatától. Az én kislányomnál is tapasztalható volt a szobatisztaságra szoktatás kezdeti szakaszában, hogy az elsõ sikerek után elkezdett tartani a bilitõl. Ráülni ráült, de amikor érezte, hogy jön a pisi, ijedten felpattant róla. Sokat gondolkodtam, vajon mi lehet az idõközben fellépõ probléma, amely meggátolta a további sikereket, míg végül rájöttem. A bili mérete nem volt megfelelõ, s így sokszor elõfordult, hogy popsija belelógott a nagyobb mennyiségû pisibe. Vettünk hát helyette egy nagyobb méretû, jópofa zenélõset, aminél viszont a zene ijesztette meg. Következõ lépésben nagyobb ûrtartalmú, nem zenélõs edénykét szereztünk be, annak viszont, mint utóbb kiderült, nem volt kellõen lekerekítve a pereme és kényelmetlenül törte a popit. Negyedikre aztán rátaláltunk az igazira, amit ma is nagyon szívesen használ. A bilivásárláshoz érdemes kisfiát is elvinnie magával, aki szintén beleszólhat a választásba. Elképzelhetõ, hogy míg egy mezei bilitõl idegenkedik, addig egy autós edénykére mindennél szívesebben ráülne.
Felkínálhat továbbá választható alternatívákat is, pl: bilit kér vagy párnás WC szûkítõt, így kisfia úgy érzi majd, nincs kényszerítõ helyzetben, hanem választási lehetõsége van. A székletvisszatartás elkerülése érdekében eleinte nyugodtan élhet azzal a lehetõséggel, hogy az idõ eljövetele elõtt minden magyarázat nélkül ráadja a bugyipelust és diszkréten háttérbe vonul, amíg õ elvégzi a dolgát. A kakilást érintõ szobatisztaságra szoktatás lehet egy késõbbi lépés is, eleinte érdemes csak a pisire koncentrálni.
Elõbbiek mellett javaslom Önnek Könyvszigetünk szobatisztasággal kapcsolatos kiadványainak megrendelését, melyek talán felfednek olyan aspektusokat is a problémát illetõen, melyek egyszerû levélváltások során nem biztos, hogy felszínre kerülnének.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
Kislányom 2 éves elmúlt, mindenféle szituációban fél a férfiaktól. Ilyenkor nagyon gyakran el is sírja magát, ha szólnak hozzá néhány szót. Nem tudom semmilyen rossz élményre visszavezetni ezt a viselkedését. Semmiféle negatív jelzõvel nem illetjük a mesék és játékok során sem a mozdonyvezetõ, vadász stb. bácsikat, sõt éppen a félelme miatt próbálunk pozitívan mesélni.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Rövidke levele nyomán nem derül ki, vajon ép családban nevelkedik-e kislánya, azaz édesapa mellett vagy esetleg elvált szülõk gyermekeként. Ha az utóbbiról van szó, az magyarázat lehet arra, miért fél a számára ismeretlen, idegen férfiaktól, hiszen közvetlen környezetében nem lát ilyen nemi példát.
Amit mindenesetre tenni érdemes, az a következõ: elsõ lépésként csak messzirõl figyeljék a bácsikat, sokféle szituációban. Jó alkalmak lehetnek erre pl. a sokszor férfi elõadók gyermekkoncertjei, akik kedvességükkel, játékos közvetlenségükkel észrevétlenül lopják be magukat többek között kislánya szívébe is. Késõbb közelebbi kapcsolatot is kezdeményezhetnek szimpatikus emberekkel. Pl. egy kutyát sétáltató kedves bácsival, aki megengedi, hogy gyermeke megsimogassa az ebet. A zöldséges bácsival, aki a legszebb almát kislányának választja ki, ... stb. A lényeg, hogy Ön tudatosan keresse azokat az alkalmakat, amikor kislánya oldottabb légkörben, közvetlenebb módon barátkozhat a bácsikkal. Ilyenkor Ön természetesen mindig legyen vele, biztonságot adó jelenléte mellett gyermeke is könnyebben meg fog nyílni. Ha azonban tud olyan férfirõl környezetükben (pl. szomszéd, stb.), aki erõteljes, hangos beszédével, netán kiabálásával ijesztõen hathat gyermekére, azt tanácsos jó ideig messzirõl elkerülni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Külföldön élünk több mint 3 éve. Elsõ fiunk nemrég múlt 3 éves. Kezdettõl nehéz esetnek számitható, babakorában az alvás körül voltak gondok, majd ahogy nõtt a viselkedésével. Akaartos, angyon öntörvényû gyerek, bár rendkivül értelmes. születése óta nagyon nagy figyelmet, szeretetet kap, tulajdonképpen egyfolytában, ezen az sem változtatott, hogy közebn született eg yöccse, és egy húga. Mai napig Õ kapja a legtöbb odafigyelést, minteg yki iskényszeriti, ugyanis, ha lanyhulna elviselhetetlenné válik a viselkedése. A 3 gyerek körüli teendõk eltörpülnek a vele való folgalakozás, és rá való energiaráforditás mellett. Már elmúlt 3 éves mikor szobatiszta lett,a kkor viszont egycsapásra, önként, mi nem erõltettük a témát. Az éjszakai pelus viszont maradt. Nyáron azt a tanácsot kaptam, hogy fogjuk szigorúbban, mert bár körülményeink, a külföldön való tartózkodásunk és az évenkénti egyszeri pár hónapos otthontartózkodás nagy megterhelés fiunk számára, viselkedése részben erre is visszavezethetõ, de a nagyobb szigor elkellene. Igy most kb 2 hónapja szigorúbb, következetesebb vagyok a nevelésénél. Bár eddig is igyekeztem az lenni, de most tudatosan törekszem erre. A fiunk továbbra is nehezen tolerálható magatartást tanusit, provokálja az éles helyzeteket, trágár kifejezéseket használ, agressziv, durva, engedetlen. Az angolnyelvû oviban nincs vele gond, szeretik, együttmûködõ. Idehaza is vannak jó pillanatai, de ez leginkább vagy talán kizárólag akkor, ha csak vele foglalkozunk, neki mesélünk, lekötjük minden szabad energiáját.Teljes embert kiván a nap minden percében. A fõ aggodalmam most az, hogy kb 2 hete kezdõdött az a folyamat, hogy ha idehaza van, és ahogy megfigyeltük megszidjuk, sarokba állitjuk, vagy meglegyintjük ( hangsúlyozom, legyintjük, nem szokásunk verni a gyereket)azonnal bepisil. Az oviban eddig ez nem történt meg, sõt akkor sem ha nem idehaza vagyunk.Tehetetlenek vagyunk. mi a megoldás,??Megjegyzem, szeretõ közeget biztositunk a gyerekeinknek, õk az elsõk, minden más háttérbe szorul, a férjem kitûnõ apa és férj, és az átlagnál több idõt foglalkozik a gyerekekkel maximális energia és erõbedobással.
várom válaszát, tisztelettel, Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
Levele alapján feltételezhetõnek tartom, hogy a fenyítést követõ bepisiléseket az váltja ki, hogy a gyermek szokatlannak tartja az egyik pillanatról-másikra bekövetkezett szülõi szigort. Ez idáig megszokta, hogy Önök nem ilyen eszközökkel próbálnak hatni rá, hanem plusz törõdéssel, még több figyelemmel és most megrémíti a hirtelen arculatváltás. Úgy vélem, esetükben a nevelõi attitûd megváltoztatása (hirtelen jött szigor) nem biztos, hogy célravezetõ , ezzel csak fokozzák a problémákat. Helyette próbálkozzanak az alábbiakkal: ha a gyermek kissé fegyelmezetlen magatartást tanúsít, igyekezzenek errõl elterelni a figyelmét s helyette felelõsségteljes feladatokat kínálni neki. (Pl: terítésnél az evõeszközök kikészítése, mert "csak te tudod, melyiket melyik oldalara kell rakni", a bevásárolnivalók összeírása, "összerajzolása", "játékfelügyelõi" megbízatás: ellenõrizni, hogy minden játék a helyén van-e, .... és még sorolhatnám. A lényeg, hogy érezze nélkülözhetetlenségét, fontosságát a családban, hogy az õ feladatvégzése nélkül összedõlne a világ. :) Errõl ne felejtsék el minden alkalommal megerõsíteni õt: "Jaj de jó, hogy te már ilyen nagy és okos vagy, mi lenne velem a segítséged nélkül."
Biztos vagyok benne, hogy a fenti módon látványos javulást érhetnek majd el a fiúcskánál.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
3 éves kisfiam két hónapja rondán beszél. Sokszor egész álló nap mondja a csúnya szavakat. Többnyire úgy teszek mitha meg sem hallanám. Egy idõ után már zavar,de nem szólok neki. Ám mikor vendégségbe megyünk, vagy jönnek hozzánk kellemetlen, hogy így viselkedik. A férjem már figyelmeztette arra is , ha kimond egy csúnya szót csapjon a szájára. Akkor tudott figyelni magára. De valahogy nem találom célra vezetõnek, hiszen egész nap nem ütheti magát. Fél éve kistestvére született, nem lehet, hogy tudja, hogy ez rossz és igy hívja fel magára a figyelmet? Kérem segítségét!!
Köszönettel: Anikó
Vlasz:
Kedves Anikó!
Csak feltételezni tudom, hogy a csúnyán beszélés rossz szokását valahonnan ( talán a nemrég elkezdett óvodában?) tanulja a kisfiú. Mindenesetre elsõ lépésben meg kellene keresni ennek a jelenségnek a forrását és megszüntetni azt. Ha bebizonyosodik, hogy az oviban vagy esetleg ennél van annál a barátjánál hallja a trágár kifejezéseket, kérje a velük foglalkozó felnõttek segítségét. Óvoda esetében mindenképpen hívja fel erre az óvónõk figyelmét, s ha szükségét érzik, beszéljenek a rossz példát adó társ szüleivel is!
Ami pedig kisfiát illeti, soha ne hagyja szó nélkül a csúnya beszédet, határozottan, kategorikusan utasítsa el ezt minden esetben. Ha egész nap figyelmeztetni kell, akkor egész nap, folyamatosan szóljon rá! Éreztetni kell vele, hogy ez mennyire elfogadhatatlan dolog, amit Önök semmi szín alatt nem fognak tolerálni. A sok szóbeli figyelmeztetés után rövid idõn belül már meg sem kell szólalni, elég lesz egy jelentõségteljes "ránézés" a gyermekre, és minden bizonnyal jobban odafigyel majd beszédére.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt óvónõ!
Kisfiam augusztusban múlt 3éves, és az a problémám, hogy még egyálltalán nem érdekli a szobatisztaság! A bilire vagy wc re nem is hajlandó ráülni. Ha bekekil nem szól, egyáltalán nem zavarja. Sõt az sem, ha véletlenül a pelusból kifolyik a pisi és a ruhája vizes lesz!
Kistestvére 22hónapos, õ már néha szól, ha kakis és tisztába kell tenni!
Ön szerint mivel tudnám ösztönözni, hogy szobatiszta legyen? Normális, hogy még ennyire nem érdekli a dolog?
Egyébbként egy nagyon okos értelmes kisfiú, minden érdekli, csak a bili nem!
Válaszát elõre is köszönöm!
Brigitta ( egy elkeseredett anyuka)
Vlasz:
Kedves Brigitta!
Elképzelhetõ, hogy gyermeke úgy érzi, teljesítési kényszer alatt van, hiszen Önök (hozzáteszem, teljesen érthetõ módon) mind jobban forszírozzák a kérdést. Most próbáljon taktikát váltani! Ne kezelje elérendõ célként, megvalósítandó programként a szobatisztaságot, hanem fogják fel érdekes játékként. Eleinte csak ruhában mutassa meg a mackónak, hogyan csinálják ezt a nagy gyerekek, késõbb anélkül is lehet próbálkozni. Hasznos lehet még, ha a 2 éves kistesó elõtt is példaképként igyekszik feltüntetni a nagyobb gyermeket, aki így hiúságától hajtva is igyekszik megfelelni az "ügyes nagytestvér" szerepnek.
További játékos, szobatisztaságra szoktató eljárásokról korábbi ilyen témájú leveleimbõl is meríthet ötletet, kívánok hozzá sok sikert!
