Egy aggódó apuka vagyok. 5 éves kisfiam két éve jár óvodába. Másfél évig járt az elsõ helyre, ahonnan a feleségem munkahelyváltása miatt kellett elhoznunk. Már abban az óvodában is probléma volt vele. Nem hajlandó enni, tornázni és verset mondani. Ezt a három dolgot nevezte ki magának, amire nem hajlandó. Az új helyen ugyanezt folytatja. Sem fenyegetéssel, sem jutalmazással nem tudjuk eltántorítani ettõl. Más foglalkozásokban részt vesz; rajzol, gyurmázik, ...
Kis súllyal született (2 kiló alatt), és majd egy hónappal korábban.Nem szopott, mert már akkor sem lehetett rábeszélni, hogy szívja a tejet. A kedvenc meséi alatt is alig bir nyugton maradni. Valamilyen részének mindig járni kell. Ha visszakérdezek a tartalomra van amikor semmit sem tud válaszolni.
Véleményét kérdem, mert mi már kifogytunk minden ötletbõl. Az édesanyja tanítónõ, és azt mondja, hogy így az eltérõ tantervûben fog kikötni.A verseket elsõ hallásra megjegyzi, úgy tasnult meg kivonni, hogy munka közben megmagyaráztam neki.
Egy neveletlen gyerekrõl van szó, vagy valami Önnek ismerõs problémáról?
Vlasz:
Kedves Apuka!
Levele alapján úgy gondolom, nem biztos, hogy valóban nagy a baj. Kisfia meglehetõsen makacs, és az elõre eltervezett sajátos szabályaihoz foggal-körömmel ragaszkodik. Nem akar verset mondani? Bár szemmel láthatóan nem vesz részt a tevékenységben, ám mégis odafigyel, máskülönben hogyan tudná megjegyezni és egy "óvatlan pillanatban" elõadni azt?
A tornával kapcsolatban, ha a gyakorlatok kellõképpen játékosak és izgalmasak a számára, biztosan megjön a kedve hozzájuk. Amit én óvónõként tennék: semmiképpen nem erõltetném sem a fentieket, sem az étkezést, hiszen megfelelõ motiváció hatására egyszer csak valószínûleg mégis be fog kapcsolódni. Ezekben az esetekben jöhet aztán a dicséret, melyek a tevékenység újszerû öröme mellett szintén meghozzák a kedvét a további részvételekhez is.
Kívánom, így legyen, kérje ebben az óvó nénik segítõ együttmûködését is!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvonõ!
Én egy 6 éves kislány anyukája vagyok és olyan problémánk van, hogy nem hajlandó egyedül aludni csak velem.
Ez miatt elég sok vita van kösztünk a párommal.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Egy 6 éves gyermeknél ha ilyen tapasztalható, felmerül a kérdés, vajon lelkileg kellõen kiegyensúlyozott-e, el kell gondolkodni, mi okozhatja, hogy ennyire fél akár éjszakára is elszakadni az édesanyjától. Így látatlanban, két soros levele alapján számomra nem derül ki, milyen az édesapjához fûzõdõ viszonya, nincsenek-e rejtett szorongásai, stb.
Feltétlenül javaslom egy gyermekpszichológus mielõbbi felkeresését!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
Öt gyermekem van ebbõl ketten járnak oviba, mindketten egy csoportba. Az elsõ gyerek januárban lesz hét éves, komoly gondok vannak a beszédével,logopédus nincs az oviban.Mit tanácsol, hogyan fejleszthetném a beszédét? Aggódom az iskolakezdés miatt hiszen szeptemberben iskolaköteles lesz. Köszönettel: László Árpádné
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Javaslom, hogy keresse fel (akár telefonon) a Beszédvizsgáló Országos Szakértõi Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központot (XI. , Halmi út 26. Tel: 06/1 203- 8497) , ahol segítenek Önnek a további fejlesztõ munka megtervezését illetõen.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ,
Kisfiam épp ezen a héten lesz 3 éves. Oviba is felvették már, és úgy néz ki, november közepén el is kezdheti. természetesen a "felvételi követelménynek" számító szobatisztaságot nagyjából már sikerült elérnünk - minden megy szépen a bilibe, a délutánt átalussza pelus nélkül stb. Csak az az egy gond van, hogy állva nemigen tud pisilni. Két nõvére van ugyanis, s az õ látványukon nõtt fel. Ezért a legnagyobb erõfeszítések árán sem igen sikerült - akárcsak egyszer is - állva megpisiltatni.
Ez - amellett, hogy az oviban ragaszkodnak hozzá - azért is fontos, mivel, ha önmaga ül rá a WC-re, akkor gyakran nem jól helyezkedik el, s akijövõ pisi mind a ruhára megy.
Próbáltuk már együtt, nagyon élvezte a dolgot, de a pisilés kb 15 perc elmúltával mégis csak ülve sikerült. Mit tud ajánlani? Van-e egy "tuti módszer"? Vagy csak szépen ki kell vrni. Félek azonban, hogy az ovi esetleg nem lesz olyan türelmes.
Válaszát elõre is köszönöm.
Egy apuka
Vlasz:
Kedves Apuka!
Legjobb, ha játékosan próbálják megközelíteni a kérdést. Vágjanak ki színes, mintás WC papírból különbözõ formájú alakzatokat, majd indulhat a "célbapisilõs verseny". Minden pisilés elõtt a kisfiú maga választhassa meg, hogy adott esetben kisautót, repülõt vagy kis virágot formázó papírt szeretne célba venni, így még érdekesebb a dolog.
Az óvodakezdés során viszont feltétlenül említsék meg a dolgot az óvó néniknek, akik minden bizonnyal türelmesen és segítõkészen fogják kisfia ügyét támogatni. Mindemellett valószínûnek tartom, hogy a többi kis "kolléga" technikáját látva õ is kedvet kap majd a férfiasabb megoldáshoz.
Üdvözlettel. az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvonõ!
3 év házasság után a férjem itt hagyott egy 2 éves kisfiúval. Ez három hónapja történt, és õ azonnal összeköltözött a "harmadikkal". Legutóbbi találkozásunk alkalmával bejelentette, hogy õ többet nem nálam szeretne találkozni a fiával, hanem elvinné õt magukhoz, egész hétvégékre. Nagyon megdöbbentett ez a bejelentés, és a véleményemben nyilván benne van az én fájdalmam is, de egy 2 éves kisgyerek érzelmi biztonságának megalapozásához (amihez tudtommal az életének elsõ éveiben történt események leginkább hozzájárulnak) talán nem a legjobb eszköz egy hirtelen jött másik "anyuka", akihez az apja nem fokozatosan szoktatja hozzá, hanem egyszerûen csak elkezdik a kéthetente egy hétvége címû "közös életet". Hogyan kell ezt úgy csinálni, hogy a kicsi gyerek lehetõleg ne zavarodjon össze? Most szokik bölcsibe, az sem megy túl könnyen, és hamarosan kisebb lakásba is kell költöznünk, mert ezt nem bírjuk majd fizetni. Úgy ítélem, túl sok változás ez egyszerre neki. Sajnos én is nagyon feszült vagyok, sokszor ok nélkül kiabálok vele. Nehéz ez neki is és nekem is. Hogyan kell ezt úgy csinálni, hogy valamelyest "jó" legyen...?
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Maximálisan megértem aggodalmát, melyek teljes egészében megalapozottak. Egy két éves kisgyermeknek, akinek egyébként is rengeteg újdonsággal és sajnos feszültséggel kell ezekben a hónapokban megbirkóznia, semmiképpen nem válik hasznára, ha az említett hétvégékkel is terhelik. Mindenek elõtt azt tanácsolom, ha lehetõsége adódik rá, nyugodt körülmények között üljön le férjével és ossza meg vele aggodalmát. Próbáljon rá úgy hatni, hogy kisgyermekük érdeke mindenképpen megkívánja, hogy csak nagyon kíméletesen, fokozatosan vezessék be az új életbe. Ehhez, véleményem szerint elengedhetetlen az édesanya aktív együttmûködése is, ez a folyamat csak akkor lehet sikeres, ha Ön is jelen van a kezdetekben, mint a gyermek legfõbb érzelmi bázisa. Ezt férjének meg kell értenie, nyilván õ sem akarja, hogy egy sírdogálós, szomorú, édesanyja hiányától szenvedõ gyermeket lásson hétvégenként.
Sok sikert kívánok Önnek, és nagyon sok erõt jövõjük rendezéséhez!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
kedves Óvónõ!
4 éves kislányom kapcsán szeretném Öntõl megkérdezni a következõket: Aggódunk gyermekem viselkedése miatt. Ha férjem édesanyjánál tartózkodik 1-2 napot, miután hazajön szinte senkivel sem kedves, az én szüleimet, akik alattunk élnek, szinte likvidálja, semmisnek tekinti õket, sokszor minket is. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan kérem tanácsát. Mit tehetünk, hogy viselkedjünk? Köszönettel anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Sajnos így egy-két soros probléma leírás alapján túl sok konkrét tanácsot nem tudok adni, talán annyit: alkalmanként Ön is tartson gyermekével az apai nagyszülõk látogatásakor és legyen csöndes megfigyelõje az ott történteknek, az ott folyó nevelõi hozzáállásnak. Ezen túlmenõen a több napos tartózkodásokat követõen beszélgessen nagyon sokat kislányával, indirekt módon próbáljon tõle információkhoz jutni élményeirõl. Ha az elõbbiek kapcsán körvonalazódik a probléma kiváltó oka, próbáljon az érintett nagyszülõkkel együttmûködve változtatni a helyzeten.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom most 2,5 éves, okos, értelmes, cserfes leányzó, de a szobatisztaság mintha egyáltalán nem érdekelné. Próbálkoztam azzal, hogy szóljon ha pisilni vagy kakilni kell, de sajnos még akkor is letagadja a kakit, ha már benne van a pelusban. Nyáron sokszor adtam rá bugyit, de egyáltalán nem figyelt se a kakira, se a pisire, sőt amikor egyszer bekakilt képes volt rajta ülni fél óráig. Mivel próbálkozhatnék még? Várjak türelemmel? Hozzátartozik a dologhoz, hogy most született egy kisöccse (1 hónapos) és arra gondoltam, hogy hanyagolni kellene egy ideig a témát? Önnek mi a véleménye?
Előre köszönöm a segítéségét.
Sebestyén Réka
Vlasz:
Kedves Réka!
Úgy vélem, ha a gyermek szemmel láthatóan nem érett még meg a szobatisztaságra szoktatás elkezdéséhez, akkor nem kell görcsösen ragaszkodni hozzá. Elképzelhető az is, hogy a kislánynak már a könyökén jön ki az állandó bilizés témája és a teljesítési kényszer is gátolhatja. Pihentessék a dolgot néhány hétig, hónapig, majd tiszta lappal kezdjenek újra hozzá.
A kezdeti sikertelenségeket ne kísérje ejnye-bejnye, ill. lehetőleg ne fejezze ki túlzottan csalódását. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy észre se vegye, hiszen akkor nincs értelme az egésznek, de másképp reagálja le: " Úgy látom, egy kis pisi bement a bugyiba, hová kell pisilni? ... Igen, a bilibe, okos vagy, legközelebb biztosan nagyon oda fogsz figyelni!"
Eleinte célszerű nem teljesen a gyermekre bízni a szükségletek észrevételét, azaz: "Szólj, ha kell pisilni, kakilni!". Ehelyett sokkal hasznosabb, ha Ön kérdezgeti eleinte fél óránként, később egyre ritkábban, hogy kell-e neki. Ezzel mintegy felhívja a figyelmét az ingerre, hogy "tényleg, mintha éreznék valamit, leülök a bilire", s nem sikkad el a dolog az elmélyült játék hevében. Egy idő után aztán következhet az, hogy magától figyeljen a figyelmeztető jelekre és ennek megfelelően adekváltan reagáljon. ti: lehúzom a nadrágom, bugyim, ráülök a bilire, WC-re és elvégzem a dolgom.
Ez azonban egy hosszú és fokozatos folyamat végeredménye, kívánok hozzá sok-sok türelmet és sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovoneni.
Harom honapja nem jelentkeztem, de most ismet velemenyet szeretnem kerni Isabel lanyommal kapcsolatban. A tema: Isa nem hallgat az ovonokre, azt csinal amit o akar. En vagyok az elso aki bevallja hogy a problema valoban fennall. A helyzet az viszont hogy ket nevelesi forma all egymassal szemben.
En megkerem hogy csinaljon valamit, de felvazolom hogy utana mi van. Most elobb elmegyunk bevasarolni, es ha Isa egyuttmukodik, akkor utana jatszunk stb. Most felszedjuk a jatekokat, utana mehet biciklizni. Ha nem csinalja, szamolunk haromig, es ha akkor sem, akkor kovetkezmenye van a dolognak, ami valami jo megvonasat jelenti. Az esetek 99%-aban addig el sem jutunk. Vacsorakor neha fogom magam, felsegitem a foldrol, elkiserem kezet mosni, utana az asztalhoz terelem. Vita nelkul megvan az asztalhoz ules.
Az ovodaban 1. Nem lehet (allitolag) megvonni semmit a gyerektol, 2. 20 gyerek mellett nem tudnak egyedul foglalkozni Isabel nemakaromsagaval. Ha nem akar reggelizni barhogy konyorognek, felrojak neki hogy nem hallgatott rajuk. Ha nem jon foglalkozasra, szolnak neki megegyszer, es utana kozlik hogy a gyerek nem hallgat rajuk. Ha nem eszi az ebedet, valogat. (Edesanyam amikor Isara vigyazott, folyton konyorgott neki, amit gyorsan megkertem hogy hagyjon abba, mert nyilvanvaloan nem hasznalt, es csak feszultseg lett belole).
A gyerek nem erzi ugy hogy o engedetlen, es higgye el nekem, kedves ovoneni, Isa tudja mikor csinal rosszat. Ez viszont azt jelenti hogy nem tudatositjak benne elegge hogy a viselkedese nem helyenvalo. Ez gond. Ha en mondom neki hogy a Ms. Naomi azt mondta hogy Isa nem hallgat ra, megbantom a lelkivilagat (amivel semmi gond nincs, kibirjuk), de latszik hogy o nem erezte ugy! Folyton azt nezi hogy az emberek szomoruak, mergesek, vagy boldogok. Es az nagyon szamit neki. Ugyhogy ha nem erzekeli hogy valaki nem elegedett vele, akkor o ugy veszi minden rendben van.
En tudom hogy nem tudnak ugy foglalkozni vele mint en egyedul otthon, es vannak megszoritasaik abban hogy mit csinalhatnak vele, de muszaj nekem alkalmazkodni az o modszerukhoz? Ha nem engednek ki jatszani ket delutan egymasutan mert nem csinalt meg valamit, fogadok hogy ugy csinalna a dolgat mint a kisangyal. De ezt allitolag nem lehet.
Nekem kell most 100%-ban alkalmazkodnom? Es ha raszoritom az o modszerukere a rendelkezesemra allo idoben, kivel szurok en ki igazan? Nagyon nehez egy ilyen valtast megcsinalni ha az embernek amugy is csak napi harom es fel oraja van a gyerekkel plusz a hetvege. Es en szeretek vele kirandulni, muzeumba menni, ocenahoz menni………..ha letiltom, ismet kerdezem, ki jar rosszul? Mindkettonk. En mar javasoltam technikakat az ovononek, dolgokat amit en csinalok Isaval. Szerintem nem hasznaljak. A csoportban egyre tobb gyerek van, penteken allergiaoltas utan delelott tizkor becsattogtunk es kb 18 gyerek volt a teremben. A szabalyok szerint egy tanar max 10 gyerekre vigyazhat. Ami nagyon sok. Marmint a gyerek, ha ha ha.
On szerint mit tegyek? Amig Isa nem erzi hogy valamit rosszul csinal, addig en otthon mondhatom neki napestig, nem fog hasznalni. Ha szigorubbra veszem a kezelest, akkor meg folyton csatazni fogunk harom honapig. Ha ez kell, akkor ezt teszem. Van kozeput?
Meg annyit, hogy Tegnap kezdte az ovasasorakat, kulon foglalkozas egyedul 20 perc hetente haromszor az ovonovel. Ott es akkor es addig semmi gond nem volt vele!
Tisztelettel varom velemenyet, eddig mindig sokat segitett. Az agyam kisul ha megegyszer kozlik hogy a gyerek nem hallgat rajuk. Tisztelettel:
Muranyi Eszter
Vlasz:
Kedves Eszter!
Mindenek előtt, mielőtt kérdésére válaszolnék engedje meg, hogy megköszönjem a csodálatos fotókat Isáról! Gratulálok gyönyörű, kedves arcú kislányához!
Kérdésére térvén sorai alapján úgy látom, a szóban forgó engedetlenség nem is annyira fegyelmezetlenség, hiszen szinte nincs olyan gyerek, akinél ezek a gondok elő ne jönnének hébe-hóba. Nem eszik? Lehet, hogy nem éhes, de az is előfordulhat, hogy egy kiszemelt játék máris érdekesebbnek és vonzóbbnak tűnik számára, mint az étkezés. Hogy mit tennék én ebben az esetben? Néhány szóval játékossá varázsolnám a reggelizést, ebédelést. Ha pl. nem eszi a zsömlét: " Csináljunk zsömle katonákat, akik belemasíroznak a szádba! .... vagy: Akarsz zsömlekirálynő lenni? Ha három falatot megeszel, zsömletündérke leszel, ha négyet, akkor zsömlehercegnővé válasz, de ha mind az ötöt megeszed, akkor te leszel a világ egyetlen zsömlekirálynője!... stb."
Az óvodai tevékenységektől, foglalkozásoktól való távolmaradás végképp nem az engedetlenségről szól. Az ebben való részvétel teljes egészében az óvónők ügyességén, leleményességén múlik, ill. az általuk tervezett motiváció milyenségén. A tevékenységeket tanácsos úgy megszerveznie az óvó néniknek hogy abban a gyermek ne kötelességszerűen vegyen részt, hanem önként és dalolva csatlakozzon a "játékhoz". Ha a gyermek érdekes játékként éli meg ezeket a foglalkozásokat, egészen biztosan nem kell a pedagógusoknak "odaragasztaniuk a székhez" a kis lurkókat.
Nem akar segíteni az oviban elpakolni a játékokat játékidő végén? " Képzeljétek gyerekek, ma az óvodába jövet találkoztam a rend manócskával, aki láthatatlan csodabogyókat adott nekem. Itt vannak a zsebemben. Akinek ebből adok egyet, az rögtön gyönyörű rendet tud csinálni a játékoknál. ... Isa, te ma olyan aranyos voltál, hogy jutalomból kaphatsz egyet! " , majd beteszek a szájába egy láthatatlan cukorkát. :) Nincs gyerek, aki ilyen felvezetés után ne érezné magán a varázslat erejét és ne kezdene szorgosan pakolni. Ez után nincs más hátra, mint minden ilyen alkalommal nagyon-nagyon megdicsérni a többiek előtt, de természetesen az anyukának is délután! A kislány ráérez a szófogadás kellemes ízére, és ezentúl örömmel tesz majd eleget az óvó nénik kéréseinek. Úgy legyen!
Sok sikert kívánok hozzá!
Szeretetteljes üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom januárba tölti a 3. életévét.Már több alkalommal voltunkaz óvodába a barátjáért. Úgy láttam tetszett a dolog neki. Óvodai fényképeszkedés után otthagytam, hogy szokja a környezetet. Előtte mondtam naki hogy dolgom van, elintézem, utána megyek érte vissza.Másfél óra után mentem érte és láttam, hogy nincs a többi gyerekkel az udvaron.Ekkor mondta az óvónő, hogy nagyon sírt a kislány és bement a dadával az óvi épületébe. Bementem és láttam a kisírt szemét és teljesen elbizonytalanodtam abba, hogy kell e a gyermekemnek az ovi. Azt mondta, hogy hozzám akart jönni. A délutáni alváskor is felsírt, azt moondta, hogy anyához akar jönni.Teljesen magam alatt vagyok.Mi van ha ez alapján fogják a kicsit beskatulyázni?Segítő tanácsát várom!
Tisztelettel:Jucus
Vlasz:
Kedves Jucus!
Nem kell, hogy elbizonytalanodjon az első nehézségek láttán, ez nagyon-nagyon sok gyermeknél előjön, és tudatos hozzáállással rövid időn belül megoldható. Amit legközelebb mindenképpen másként tennék az Ön helyében: eleinte mindig legyen a kislány elérhető közelségében, ám diszkréten félrehúzódva. (pl: folyosón egy távolabbi padon ülve) Így ha a kislány elbizonytalanodna és Önt keresné, megnyugtassa a tudat, hogy anya itt van, nem hagyott itt. Ez az elszakadástól való félelem néhány napon belül oldódni kezd, mikor társai között is kezdi magát egyre otthonosabban és egyre nagyobb biztonságban érezni. Ezt tapasztalván már megpróbálkozhat azzal, hogy 15-20 percre eltűnik, előzetes bejelentés nélkül. Ha kislánya megijed attól, hogy anyu már nincs a padon, az óvó nénik megnyugtathatják: "Anyu mindjárt itt lesz, csak el kellett ugrania a postára, hivatalba...stb." Ha ennek ellenére is sírna, telefonálás imitálásával is meg lehet nyugtatni a gyermeket: "hallo, Jucus te vagy? Igen, Ágika azt üzeni, hogy nagyon siess, mert már vár! .... hogy már útban vagy idefelé? Jó, akkor amíg ideérsz, játszunk egy jót, rendben?"
Ilyen és hasonló cselekkel elkerülhető, hogy mély lelki sebeket okozzon az óvodai beszoktatás és a reggeli sírások elmaradjanak.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
T Óvónéni!
Az én fiam 5 éves lesz januárban.
Az utóbbi időben magatartási problémák adódtak nála az óvodában (Szerintem azért mert unatkozik.) amit az óvónénik már nem igazán tudnak kezelni.
Ha valami rosszat csinált és ezért megbüntetik akkor megígéri ugyan hogy ilyent többet nem tesz, de miután vége a büntetésnek ugyan ott folytatja a megkezdett rossz tevékenységet ahol abbahagyta.Ezek a büntetések sajnos már mindennaposak.
Itthon ha valami rosszat csinál igen is rászólunk és nekünk szót fogad, bár néha csak a testi fenyítéssel tudjuk ezt elérni.
Magatartási problémáji abban nyilvánulnak meg az óvónénik szerint, hogy "állandóan" piszkálja a többieket a foglalkozások ideje alatt nem figyel, a meseolvasás ideje alatt nem tud nyugodtan megülni,(ovónéniét idézve még 5 percig sem) ezáltal szintén zavarja a többieket,
a "nagyokat " kineveti, ha azok verset mondanak, bohockodik, hogy ő kerüljön a figyelem központjába. Egyébként a verseket mondókákat kicsinek sem szerette, és ha rákérdek, hogy milyen verset tanultatok az óvodában azt válaszolja, hogy nem tudom. Ha mégis oda figyel mert érdekli az a vers, akkor akár 3-4 versszakosakat minden erölködés nélkül itthon elmondja és én ha ennek a tényét közlöm az óvónénivel akkor közlik velem, hogy neki még ezt nem kellene tudni mert ő még kicsi.
Elalvásnál az óvónéninek ott kell ülnie az ágya mellett és csak úgy hajlandó elaludni, nem tud huzamosabb ideig koncentrálni egy dologra.
Egyébként vannak barátai akikkel szívesen játszik, nagyon érdeklődő, de mivel "vegyes" csoportba jár ahol ő a legkisebb ezért az óvónénik főleg az idősebbekkel (iskolaérettekkel )foglalkoznak.
Amig itthon voltam vele (3 éves koráig)
addig nagyon sokat foglalkoztam vele, és lehet, hogy ez lehet a baj forrása.
Sok foglalkoztató füzetet oldottunk meg, mert az ezekben lévő feladatokat a gyerek nagyon élvezte és ezeket a mai napig szívesen töltögeti, ha leülök vele.Ilyenkor képes akár 10-15 percig is a feladatokra koncentrálni. Ezek között már volt olyan ami nagycsoportosoknak készült de mivel játszi könnyedséggel megoldotta őket
úgy gondoltam, hogy ezzel ártani nem ártok a gyereknek, ha engedem ezeket is megoldani.Ebből adódóan szerintem a gyerek bizonyos területeken jóval fejlettebb mint a csoporttársai, de sokmindenben meg az életkori sajátosságoknak felel meg.
Ha itthon foglalkozunk vele vagy esetleg mesét olvasunk azt végig hallgatja és a tartalmát el tudja mondani.
Mikor óvodába ment korához képest sokkal szebben rajzolt, már 1,5 évesen kialakult nála a ceruzafogás amit nem is tanítottunk.
Ezek a dolgok most nagyon visszafejlődtek nála, habár a rajzai színesedtek, díszesebbek lettek.
Azt szeretném kérdezni, hogy az itthoni foglalkozásokat ha felfüggesztem és megpróbálunk sokkal következetesebbek lenni itthon vele akkor ez a gyereknél eredményezhet valami változást, vagy esetleg forduljunk vele szakemberhez, hogy az óvodában tanúsított magatartási problémája megoldódjon, és későbbiekben az iskolában már ne kelljen ezekkel a problémákkal szembesülnünk.
Válaszát és tanácsát előre is köszönöm:
Fné T. Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Tanácsos lenne kisfiát a tényleges fejlettségi szintjének megfelelő tevékenységekkel motiválni az oviban. Ez nem okozhat gondot a pedagógusoknak, hiszen nevelő-oktató munkájuk során az egyedi fejlettségi szinthez kell igazodniuk és nem pusztán csak az életkorhoz.
Ha mindemellett és ennek ellenére is előfordul unatkozás és ebből eredően fegyelmezetlenség, azt folyamatos feladatok, felelősségteljes munkák adásával ki lehet küszöbölni. Pl: a foglalkozások során segítsen az óvónőknek a motivációs, szemléltető eszközök előkészítésében, használatában, ill. mindig kössék le valamilyen felelősségteljes munka végeztetésével. Az otthoni közös játékokat pedig ne függesszék fel, ha a fiúcska élvezi, miért is fosztanák meg ettől az örömtől?
Remélem, a fentiekkel hamarosan megoldódnak a gondok, sok sikert hozzá!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam augusztusba töltötte be a harmadik életévét, de a kakilás terén még mindig nem szobatiszta. A pisiléssel május óta nincs gond, még éjjel sem. Szeptember óta óvodás, szerencsére az óvónők, és a dada nagyon pozitívan állnak a dologhoz, azt mondták, hogy nyugodtan vihetem oviba, a gyerekek többsége úgy is otthon kakil. Csak ebédig van az oviba a kisfiam, de azért már kétszer sikerült bekakilnia. Azt mondják az óvónők, hogy nagyon okos és értelmes, szépen beszél, akkor mit rontottam el? A wc-töl szerintem nem fél, mert a pisilés is úgy jött be, hogy a wc-be állva pisilhetett. A szakkönyvek mind azt írják, hogy nem szabad eröltetni a wc-zést, erre meg kell, hogy érjen a gyermek. Én sokáig türelmes is voltam, de most már nagyon ki vagyok borulva a dolgon. A közvetlen környezetmben néhányan már szemrehányást tettek, hogy most már csináljak valamit ezzel a gyerekkel. De hát mit tehetnék? Amikor többször szekáltam, hogy szóljon ha kell kakilni, akkor három napig visszatartotta. Akkor már próbáltam ismét türelmesebb lenni, és nem leszúrni. Most néhány napja próbáltam taktikát váltani, és azt mondtam neki, hogy oda adom az összes bugyiát egy olyan kisfiúnak aki a wc-be kakil. Akkor nagyon fogadkozott, hogy szólni fog, és nem kakil be, de ez sem használt. Most már teljesen tehetetlennek érzem magam. Kérem adjon gyakorlati tanácsot mit tegyek? Köszönöm szépen!
Tünde
Vlasz:
Kedves Tünde!
Ami a legfontosabb: gyermeke ne érezze Önön a kétségbeesést, ne érezze, hogy egy teljesítési kényszer alatt áll, mert akkor újból jön a széklet visszatartásának és ezzel a probléma szőnyeg alá söprésének technikája.
Először is, próbáljon kicsit megnyugodni és arra gondolni, olyan még nem volt a világtörténelemben, hogy egy értelmes, egészséges ember ne lett volna előbb-utóbb teljesen szobatiszta. Az Ön kisfia is az lesz!
Addig is próbálja ki a korábbi, ilyen témájú válaszaimban javasolt játékos megoldásokat (pl. mackó bilire ültetése, só-liszt gyurma kaki készítése és az azzal való játék ... stb.), biztosan segítenek majd. A játék széklet készítése azért is fontos, mert az esetek többségében az áll a háttérben, hogy a gyermek fél a végtermék látványától. Ha ezt a játék útján megszokja, megoldódik a probléma.
Sok sikert, kitartást és sok-sok türelmet kívánok! Az ismerősök megjegyzéseit pedig egyszerűen engedje el a füle mellett, higgye el, nem az Ön gyermeke az egyetlen, aki ilyen nehézséggel küzd!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom, Kíra januárban lesz 4 éves. Az ovit tavaly januárban kezdte, a beszoktatás kb. 1 hónap alatt kisebb-nagyobb nehézségekkel történt. A beszoktatás után szívesen ment oviba, részt vett ügyesen a foglalkozásokon, tornaórán, pozitív élményekkel jött haza.
Az oviszünet után szeptemberben nem volt gond az ovikezdés, szintén örömmel ment oviba. Kb. 1 hónapja az egyik kislányt, aki a barátnője volt -bár az óvónő szerint nem volt jellemző, hogy a kislánnyal eljátszott volna, elég problémás kislány volt- kivették az oviból. Azóta úgy vettem észre, hogy igazán nem volt lelkes az ovi miatt, de különösebb gond még nem volt, részt vett ügyesen az "óvódai-életben".
Kb. 2 hete állandóan kijárt a WC-re kakilni, sokszor 8-10 alkalommal is, nem mindig kakilt, hasmenése nem volt. Pár napig itthon tartottam a doktornőnk javaslatára. Itthon semmi gond nem volt, de hétfőn már az ovi felé menet is kakilnia kellett, meg nem akart oviba menni. Kiderült egész nap sírt utánam és WC-re járt. Ma reggel szintén úgy "szedte le" rólam az óvónő.
Teljesen tanácstalan vagyok, a családban semmi változás nem történt, harmónikusan élünk, kiegyensúlyott kislány volt Kíra.
Az óvónőnk tanácsára nem "témázunk" az ovin. Este elalvás előtt szokott mesélni, akkor említette, hogy kik a barátai, és hogy az oviban nincs barátja. Ezért gondolom, hogy lehet, hogy összefüggésben van a barátnő hiánya, vagy hogy most nem találja a biztos pontot az oviban.
Teljesen tanácstalan vagyok, én is csak találgatok, hogy mi lehet a baj!
Kérem Kedves Óvónő, segítsen jó tanácsával, mert nagyon kétségbe vagyok esve!!
Válaszát előre is köszönöm: Szilvi
Vlasz:
Kedves Szilvi!
Mivel levelében pontosan feltérképezte a probléma előzményeit, körülményeit, így nagy valószínűséggel megállapítható, hogy valóban a barát nélküliség, az óvodai magány okozza a lelki kiegyensúlyozatlanságot. Soraiból kitűnik, jó pedagógiai érzékkel Ön is ezen a területen keresi az okokat.
Hogy mit lehet tenni? A feladat kettős megoldást kíván: egyrészt a beszoktatási procedúra újbóli elkezdését (mintha most kezdené az óvodát), másrészt ezzel párhuzamosan a csoporton belüli társas kapcsolatok kialakításának segítését. Ez elsősorban óvónői feladat, kérje ebben a pedagógusok együttműködő segítségét, másrészt viszont Ön is tehet az ügy érdekében. Ha mód van rá, gyermeke hívja el a számára szimpatikus csoporttársakat az otthonukba, ahol ő, mint házigazda, bátrabban és kezdeményezőbben mer a többiek felé közelíteni, így teremtvén alapot a baráti kapcsolatok létrejöttéhez.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom január 5-én tölti be a 3 éves kort,fel is vették az oviba,de nem tudom,hogy tudunk-e csatlakozni a csoporthoz,mivel még nem szobatiszta.
A környezetemben egyre több szülőtől hallom ezt a problémát,sőt a gyermekorvos is azt mondta,hogy végülis ez 3 éves kor alatt úgymond nem kötelező,bár elvárható,de emiatt aggódni felesleges.Nagyfiam,aki most 6 éves,ezt a szobatisztaságot minden gond nélkül megtanulta.Talán ha 2-3 alkalommal volt "bugyibalesete".Elmondtuk neki,hogy szóljon,ha úgy érzi és gyakorlatilag 1 hét alatt el is felejtette a pelust és soha semmi probléma nem volt utána.Éppen ezért vagyok most teljesen tanácstalan,mivel kislányom egyáltalán nem szól,csak beereszti a bugyiba ami éppen jön.Minden alkalommal megígéri még azt is,hogy a kedvenc macinak is megmutatja,hogyan kell bilizni,de semmi.Csak azt veszem észre,hogy már megint vizes vagy épp büdi a gyerek,és mikor kérdem,hogy miért nem szóltál amikor megígérted,kinevet és azt vélaszolja,hogy "csak".És nem is zavarja a vizes ruha.Ha nem venném észre órákig ellenne benne.Mit tanácsol,mit tegyek?H-né Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
Azt, hogy kisfia szinte egyik pillanatról a másikra szobatisztává vált, fogja fel egy nagyon szerencsés helyzetnek, ám ez korántsem jelenti azt, hogy ez minden gyerekre egyformán vonatkozik. Sőt, nagyobb többségben vannak azok a csemeték (és szüleik), akik nehéz és göröngyös utat járnak be a szobatisztaság eléréséig. Kislánya minden jel szerint ez utóbbiak közé tartozik, de nem feltétlenül kell emiatt aggódni. Tanácsos lenne inkább a "szólj, ha pisilni kell!" felszólítás helyett eleinte rendszeresen kérdezgetni a gyermeket: "Kell pisilni? Kell kakilni?" Ezzel mintegy felhívjuk a figyelmét az ingerre, egyre jobban odafigyel, tudatosul benne, milyen érzéssel is jár a pisilést, kakilást megelőző állapot. Valószínű kislánya túlzottan elmélyül tevékenységeiben ahhoz, hogy még erre is magától figyeljen. Ha azonban Ön állandóan felhívja rá a figyelmet, talán jobban odafordul e megoldandó feladat felé.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő! Gyermekem középsős.Csoportjának életét teljesen feldúlja egy kisfiú.A foglalkozásokon ritkán vesz részt,a rendrakásban nem segédkezik,az óvónéni kéréseit nem veszi figyelembe,bohóckodik,rendetlenkedik, alvásidőben az ágyak alatt mászik,hangoskodik.A gyerekek többsége-így az én gyermekem is-derül a viselkedésén,utánozza.A fiatal óvónéni tehetetlen. Próbálkozik: büntet, rábeszél, dícsér, szeretget, jutalmat osztogat...Én is elmagyaráztam gyermekemnek,hogy ez nem helyes viselkedés.A kisfiú édesanyjával is beszélgettem,ő is tehetetlen.Kérem segítsen nekünk!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Sok mindent felsorolt, amivel az óvó néni próbálkozott, csak egyet nem említett: hogy megpróbált volna feladatokkal, csak neki szánt "felelősségteljes" megbízatásokkal hatni rá. Miért rendetlenkedik? Mert így akarja magára felhívni a figyelmet, még olyan áron is, ha ezért később büntetésben részesül. Érdemes lenne kipróbálni, hogy mi történne, ha pl. ő lenne a "rendrakó főnök", aki segít a többieknek, mit, hová, hogyan pakoljanak el. Vagy: alvást megelőzően ő, mint legfőbb segítő munkálkodhat az óvó néni mellett, és segíthet neki az alvást megelőző tennivalókban. Pl: "Keresd meg légyszíves az xy mesekönyvet, mert ma abból szeretnék mesélni. ... Kikeresnéd benne a kis kakas gyémánt félkrajcárját?" ...stb. Egy szóval, úgy kell a gyermeket más irányba terelni, hogy közben ne vegye észre, mire megy ki a játék, de ugyanakkor érezze magát nélkülözhetetlen segítőnek, pótolhatatlan "munkaerőnek".
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovonő
Iker fiaim agusztusban voltak 3 évesek, nyáron szobatiszták lettek, most viszont éjszakára vissza kell rájuk rakni a pelust és az egyik fiam az oviban is rendszeresen bepisil néha bekakil , kérdésem a következő lenne , hogyan tudom leszoktatni az éjszakai, bepisilésről őket, mgj. néha száraz a pelus reggelente de ez a ritkább.
Válaszát előre köszönettel: Asztalos Ágnes
Vlasz:
Kedves Ágnes!
Az éjszakai szárazság elérése nem alakítható szűkebb értelemben vett neveléssel, hiszen alvás alatt nem irányíthatunk tudatosan tevékenységeket. Abban az értelemben viszont tehetünk az ügy érdekében, ha megpróbáljuk a kisfiúk mindennapjait még kiegyensúlyozottabbá, harmonikusabbá tenni, hogy ha egy esetleges szorongás áll a háttérben, kiküszöbölhessük. Levele arról tanúskodik, hogy az ovikezdésig nem volt gond, minden a legnagyobb rendben ment. Elképzelhető, hogy az óvoda a maga újszerűségével és kissé félelmetesnek tűnő idegenségével eleinte szorongást okoz a kicsiknél. Ha az intézményben egyébként pozitív, szeretetteljes légkör uralkodik, ez a probléma magától meg fog oldódni.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő.
Fiatal anyuka vagyok, kisfiam februárban lesz 3 éves. A családban szeretet van, ez veszi őt körül. Terhességem óta iskolába járok. A kicsi 5 hónapos koráig otthon voltam, mivel szoptattam, utána pedig egy héten kétszer "le kellett adnom" a mamákhoz. Szabi nagyon jól érezte magát, ritkán volt, hogy sírt utánam.
Természetesen most is iskolába járok, csak már 2 éves kora óta 5 napig itthon hagyom, mivel kollégiumban kell lennem (főiskola-levelező). A gondom az lenne, hogy Szabi fél az idegenektől. Kb.8 hónaposan kezdődött, aztán egy időre elmúlt, és kb 1,5-2 évesen újrakezdődött. A felnőttekkel, ha nem támadják le, egy fél óra után kezd megbarátkozni, viszont a gyerekektől retteg. Ha hozzá közelednek, sír, főleg a babáktól, és a hangos gyerekektől. Kb. 1 hete voltam vele játszóházban, és mivel nem vele foglalkoztak a gyerekek, így elvolt. Hogyan szoktassam így óvodába?
Egy barátja van, akivel már a terhességem alatt is összejártunk, és azóta is. Őt viszont nagyon szereti. Egykorúak.
Az óvónőt már ismeri, játszott is vele. Mi lehet az oka, hogy a sírástól, a babáktól és a hangos dolgoktól fél?
Előre is köszönöm. Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
Nehéz lenne így messziről megmondani vagy akár csak találgatni, mi okozhatta kisfiánál a kicsiktől, gyerektársaktól való elfordulást. A megoldáshoz viszont jó úton indult el véleményem szerint. A játszóházas látogatások nagyon hasznosak lehetnek, hiszen ha Szabi nem is kerül (egyelőre) közvetlen kapcsolatba a többi gyerekkel, azért szokja a jelenlétüket. Fokozatosan oldódni fog benne a feszültség, bizonytalanság, hiszen rájön, hogy a többi kisgyerek nem hogy rémisztő, de sok esetben érdekes és szórakoztató is lehet. Az ehhez vezető utat azonban neki kell végigjárnia, a szülő csak a lehetőséget adhatja meg hozzá.
A játszóház mellett a régi kis baráttal való jó kapcsolat lehetőségeit is ki kell használni. Érdemes lenne ezt a kis párost néhány új kis baráttal is megismertetni, megbarátkoztatni. Ezáltal egyre több gyerekkel kerülne kapcsolatba kisfia, s csökkenne az idegenek felé megnyilvánuló bizalmatlansága.
A leendő óvó nénihez fűződő jó kapcsolat, ragaszkodás szintén garancia lehet arra, hogy az ő biztonságot nyújtó "hátországát" élvezve egyre bátrabban térképezze fel a gyerekközösség tagjait is.
Összefoglalván: Önök nagyon jó úton haladnak! Úgy vélem, aggódni nem kell, csak az eddigi fokozatosságot, kíméletes hozzáállást megtartva lépésről-lépésre közelebb kerülni az áhított célhoz. Biztos vagyok benne, hogy néhány hónap múlva jelentős javulás tapasztalható majd a problémában.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Egy külföldön élő magyar anyuka vagyok. Kisfiam 2 éves múlt. Hetente egy alkalommal két óra hosszára kellene gyerekfelügyelőre hagynom. Ez egy kisebb csoport (kb. 3-7 gyerek), különböző életkorúak, ahol két igen kedves, barátságos hölgy vigyáz a gyerekekre. Sajnos nagyon nehezen megy a beszoktatás. Első alkalommal én is ott voltam a gyerekekkel egy ideig, később átvitték őket a szomszédos szobába. Ekkor fiam elkezdett sírni, de énekléssel meg tudták nyugtatni. Következő alkalommal külön épületbe kerültek, ahová úgy vittük, hogy kicsit maradtunk vele, aztán elmentünk. A nevelésben mindig szem előtt tartjuk a következetességet és az őszinteséget. Ha ígérünk valamit a fiunknak, még akkor is betartjuk és figyelmeztetjük az ígéretünkre, amikor ő megfeledkezik róla. Legyen az akár jó, akár rossz. Ebbe a csoportba is úgy próbáltuk vinni, hogy elmondtuk neki, hogy ő hova megy és mi hova megyünk, hogy érte jövünk később, de sajnos ha otthagynánk két óra hosszára, akkor a 2 órát végigsírná. Még nem volt sokszor itt, ez volt kb az ötödik alkalom, de ez a pár alkalom úgy látom elég volt ahhoz, hogy most már olyan emberrel sem akar maradni, akit jól ismer. Pár hónappal ezelőtt előfordult egy-két alkalommal, hogy ismerősre hagytuk néhány órára, olyanra, akit ő is jól ismer és szeret. Néha nem volt semmi probléma, néha viszont csak úgy lehetett megnyugtatni, hogy elmesélték neki, hogy hova ment anya meg apa, mit csinálnak, mikor jönnek... ezt kb 15-ször.
Fiam eléggé bizalmatlannak tűnik amúgy az emberekkel. Nem szereti, ha valaki idegen közeledni próbál hozzá egy bizonyos mértéken túl. Mindig meg kell várni, míg ő közeledik valakihez, ami azért nem szokott túl sok idő lenni: kb 5-10 perc. Onnantól kezdve nagyon barátságos az illetővel.
Még fontosnak tartom elmondani, hogy az "oviban" idegen nyelven beszélnek hozzá, amit ő nem nagyon ért még. A tanácsát szeretném kérni, hogy Ön mit javasol. Függesszük föl egyelőre ezt az "oviba" járást, várjunk amíg nagyobb lesz, vagy próbálkozzunk valami más módszerrel??
Válaszát nagyon várom és előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Kori
Vlasz:
Kedves Kori!
Egy két éves kisgyermekkel még nagyon-nagyon nehéz tényleges megértetni és elfogadtatni, hogy anyu most ide megy, ezt intézi, azt intézi, ennyi és ennyi idő múlva ér haza... stb. Ő csak azt látja, hogy az anyukája, apukája adott pillanatban "el akarja őt hagyni", és ez ellen élesen tiltakozik. Én a magam részéről úgy vagyok a dologgal, hogy jobb a kíméletesebb megoldást követni, melyről már sok-sok levelet írtam más szülők kérdéseire. (Egy ideig a folyosón üldögélni, majd eleinte pár percre, később egyre hosszabb időre elillanni ... stb.) Érdemes lenne ezeket átolvasni, remélem, talál benne hasznos tanácsokat. Megnyugtatásul mondom, ez nem a gyermek becsapása, csupán rá való tekintettel és elsősorban az ő érdekeit szem előtt tartva egy kíméletesebb megoldása a beszoktatásnak.
Mindemellett mégis azt javaslom, ha megoldható, 3 éves koráig ne erőltessék a csoporton belüli elhelyezést, ha ez ellen tiltakozik a gyermek. (Ebben a korban a felnőttcentrikusság miatt egyébként sem létszükséglet a gyerekközösség) Jobb lenne talán olyan felnőttre bízni arra a heti egy alkalomra a fiúcskát, akit alaposabban megszeretett, megismert. (pl: rokon, közeli barát, esetleg olyan baby sitter, akinek sikerült közel férkőznie a gyermekhez.)
Remélem, válaszommal sikerült megtalálni a legmegfelelőbb megoldást!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam néhány nap múlva lesz 3 éves, és egyáltalán nem szobatiszta, nem is szól, ha pisilnie, kakilnia kell. Nagyon értelmes, okos kisgyerek, de wc-re, bilire ülni nem hajlandó, pedig az óvódát is most kezdenénk. Válaszait végigolvasva úgy döntöttem, sok ötletét hasznosítva megpróbálom tudatosabban - persze általa remélhet?leg nem felt?n? módon - irányítani a szobatisztaság elérését. (Eddig pelenkában volt itthon, bíztunk abban, hogy ha megérik a dologra, szobatiszta lesz, persze sokat beszélgettünk a dologról.) Kérdésem csak annyi, hogy nem veti-e majd vissza a "tanulási folyamatban", hogy amikor elmegyünk itthonról (és sokat eljárunk a kisöccsével együtt játszótérre, vásárolni, sétálni), olyankor pelenkát adok majd mégis rá. (Hideg már az id?, félnék, hogy megfázik, ha útközben bepisil, ami pedig nagyon valószín?.) Délel?ttönként például szinte sosem vagyunk itthon. Vagy maradjunk itthon napokra, esetleg hetekre, amíg változás nem történik? Vagy az is segít, ha csak délután lesz bugyis és a nap többi részében pedig minden úgy megy, mint azel?tt?
Válaszát köszönve:
Enik?
Vlasz:
Kedves Enikő!
Levele alapján Önnek leginkább a pelenka és a bugyi közti átmenet okoz problémát. Ez szinte minden szülőnek sok fejtörést okoz, én a következő fokozatosságot javaslom: ha az éjszakai, ill. délutáni pihenő alatti szárazság még nem áll biztos lábakon, akkor alváshoz bátran használjon még egy darabig bugyipelust. Ugyanígy tehet sétánál is, ha hosszabb útra mennek. Ezen alkalmakon túl természetesen használjanak bugyit, így az 5-10 perces kis sétákhoz is! Ami azonban nagyon-nagyon fontos: a bugyipelust mindig tekintsék bugyiként! Én a kislányomnál ezt a következőképpen oldottam meg: a bugyipelust soha nem neveztem pelenkának, nem is tekintettem annak, hanem szigorúan bugyinak! (Tréfásan "bugyornak" neveztem. ) Elmondtam gyermekemnek, hogy ha pisilni kell, rögtön szóljon és ráülünk a bilire, WC-re! Ezzel azt tudatosítottam benne, hogy a bepisilést bugyipelusnál is kerülni kell! Ez a módszer olyan tökéletesen sikerült, hogy a 2 éves 4 hónapos kislányom mára 4 órán keresztül is képes visszatartani a pisit, amíg nem ülhet bilire. Annak ellenére ezt teszi, hogy tudja, "bugyor" van rajta, nem pedig igazi bugyi. Tehát ne féljen a bugyipelus használatától, nagyon praktikus megoldás az átmenetnél!
Aztán amikor már úgy látja, kisfia stabilan száraz marad hosszú ideje pelus mellett is sétáknál, akkor adhat rá sima bugyit. Ami azonban fontos: otthon a lehető leggyakrabban adjon rá igazi bugyit, hogy szokja az "önmegtartóztatás" szükségességét!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam pár napja töltötte be 3. életévét, szeptembertől óvodába jár, nagyon szereti. A beszoktatás nagyon szépen sikerült, ezúton is megköszönném tanácsát.(Háttérben, "folyosón" maradni s csak akkor segíteni, ha ő kéri..) Kérdésem az éjszakai ill. a délutáni alvás "szárazságával" kapcsolatos. Kisfiam délutáni alváshoz még pelust kap, mert átlagosan 2-3 órát alszik ebéd után (itthon, csak délelőtt van oviban), s úgy tűnik ez még túl sok idő ahhoz, hogy szárazon maradjon. Ezzel úgy vélem, nincs is baj, majd megérik hozzá. A gondot ott látom -csak nem tudom mi lenne a megoldás rá- hogy a kaki is minden nap ebbe az ebéd utáni pelusba érkezik felkelésnél.. úgy vélem teljesen tudatosan. Néhányszor megemlítettem kisfiamnak, hogy ebéd után- amikor egyébként is megy pisilni, csücsüljön rá a Wc-re (vagy akár a bilire), de mindezidáig elzárkózott a gondolattól. Világért sem szeretném erőltetni, de úgy érzem valamit ki kellene találnom, mert félek, hogy lassan rossz szokássá válik a pelusba kakilás. Ön szerint mi lenne a megoldás? Köszönettel:
Ági
Vlasz:
Kedves Ági!
Örömmel olvastam, hogy beszoktatási tanácsaim sikeresek voltak, remélem, ez legújabb kérdésével kapcsolatban sem lesz másként. Mi lenne, ha megpróbálná a lefekvés előtti pisilést, kakilást az oviban intézni? Elképzelhető, hogy az ottani légkör (azaz ott mindenki a legnagyobb természetességgel használja a WC-t) pozitív hatással lenne a fiúcskára. Ha nem megy, érdemes lenne otthonra beszerezni játékboltokban kapható játék bilit, amire gyermeke is leültethetné a kismackóját, miközben ő használja a nagyot. Ha a kisfiú túlzottan unalmasnak tartaná a bilin ücsörgést, nyugodtan adjon a kezébe kisebb játékot, könyvet, ezzel is szórakoztatóbbá válik a bilizés.
Ha csak szigorúan alvás után tud kakit produkálni a gyermek, akkor az ébredést követő pillanatban álljon elő a következő játékkal: "Versenyezz a mackóval, hogy ki tud hamarabb ráülni a bilijére!"
Ilyen és hasonló ötletekkel talán könnyebb lesz a fiúcskát rábírni a bilizésre, WC-zésre, sok sikert kívánok hozzá!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
Kisfiam szeptember eleje óta folyamatosan jár óvodába. Úgy látom és az óvónők szerint is most már jól érzi magát az oviban és otthon örömmel mesél az oviban történtekről. A gondom az, hogy az utóbbi időben reggelente újra pityereg, hogy otthon akar maradni. A kérdésem az lenne, hogy ön szerint ilyenkor, persze nem az nap, amikor a jelenet van, érdemes-e hetente egy-két nap szünetet közbeiktatni. Igazából még az óvodakezdet elején az óvónők vetették fel, hogy hát egy kiscsoportosnak az első évben nem muszáj minden nap bejárnia. Bizonytalan vagyok, hogy ezzel nem éppen az oviba való beszokást és a rendszeresség megszokását nehezíteném-e meg. Az Ön tapasztalata és megítélése szerint, hol van az a határ, amikor jobb ha egy kicsit otthon marad, minthogy „elmenjen” a kedve az ovitól. Egyébként bölcsődébe nem járt a kisfiam, érzékeny, zárkózott gyermek. Biztos vagyok benne, hogy az óvónénik mindent megtesznek, amit lehetséges, hogy minél zökkenőmentesebben szokja meg a közösséget.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Tisztelettel
K. Rita
Vlasz:
Kedves Rita!
A beszoktatás folyamatában, mint ahogy azt a neve is magában foglalja, egyfajta szokásrendszert kívánunk kialakítani. Szokás pedig csak úgy rögzülhet, ha minél rendszeresebben belesimul a gyermek mindennapjaiba. Úgy gondolom, nem az óvodalátogatások ritkításában kellene keresni a megoldást, hanem a beszoktatási nehézségek kiküszöbölésében. Ha szükségét érzi, esetleg érdemes lenne a fokozatos beszoktatással kapcsolatos korábbi, gyakorlati tanácsaimat elolvasni, hátha merít belőlük hasznos infókat. Levele alapján azonban úgy vélem, kisfia beszokása nagyon jó úton halad, hiszen minden nap pozitív élményekkel telve tér haza az oviból. Az előforduló sírdogálások napról-napra csökkenni fognak, éppen az óvoda egyre tökéletesebb megszokása, elfogadása, megszeretése miatt.
