3 éves kislányom most kezdte az óvódát. Fokozatos beszoktatás történt. Az első két hétben örömmel indult el reggel, majd 1 hétig beteg volt. Mikor újra kezdtünk járni már minden reggel sírt, és akkor is nagyon, amikor délután érte mentem. Szóltak az óvónők, hogy a gyerek nagyon nyugtalan az óvódában,(az első két hétben is az volt), többször mondja, hogy fél, de nem tudja megmondani, hogy mitől, sokszor kell megvigasztalni. A gyerekek mellett nem akar játszani, csak akkor ha az óvónők is ott vannak, különben ha elmennek onnan a kislányom is rögtön utánuk megy. Sajnos februárban egy gyerekfarsangon egy kifestett arcú kisfiútól többször egymás után nagyon megijedt és utána sokáig visítva menekült a gyerekek elől. (A tőle kisebbektől is.) Csak lassan engedte őket "testközelbe". Mi úgy gondoljuk a férjemmel, hogy ezt az élményt mégsem sikerült azóta feldolgoznia és a gyerekektől talán már tudat alatt fél, ezért nyugtalan az óvodában. A 3 év alatt csak felnőttek között élt, kisgyerek nincs a családban. Kisgyerekekkel csak futólag találkozott, a játszótéren, az utcán stb. Az esetet megelőzően 2 és fél éves koráig nagyon barátságos, barátkozó kislány volt, minden gyereket simogatott, ölelgetett. Sajnos utána teljesen az ellenkezőjére változott. Az óvónők azt mondták vigyük gyerekpszichológushoz. (Sajnos az sem tesz jót a helyzetnek, hogy a betegség után 4 napig mentünk, aztán megint beteg lett, és így folyton meg kell szakítanunk az oviba járást.) Ön mit javasol?
Köszönettel: Hajnalka
Vlasz:
Kedves Hajnalka!
Igen, sorai alapján nagyon is elképzelhető, hogy valóban a farsangi eset hagyott nehezen kitörölhető nyomokat kislánya érzékeny lelkében. Elmesélték ezt az esetet az óvónőknek? Ha nem, érdemes lenne nekik megemlíteni, talán ők is átértékelnék a helyzetet. Bár a konkrét szituációban nem vettem részt, mégsem vagyok biztos benne, hogy e beszoktatási problémánál egyből gyermekpszichológusi segítségre lenne szükség. A szeretetteljes pedagógusi attitűd átlendítheti gyermekét a nehézségeken. Mindemellett hasznos lenne, ha lehetőséget kérnének az újbóli fokozatos beszoktatásra, mindent elölről kezdve. A lényeg, hogy a kislány visszanyerje lelki egyensúlyát és biztonságérzetét az óvodában.
Az nem feltétlenül a farsangi utóhatást jelenti, ha kislánya jelenleg csak az óvónők mellett érzi jól magát. A felnőttcentrikusság életkori sajátosság, mely az idő előrehaladtával és az új, óvodai környezet megszokásával átvált a kortársak felé való érdeklődésbe. Ehhez azonban türelmes, fokozatos, tapintatos beszoktatási folyamatra van szükség.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónéni!
Kislányom most szeptemberben kezdte az óvódát, egy vegyes csoportban. Volt egy "barátnője" akivel sokat volt együtt már 1 éves kora óta. Úgy gondoltam, hogy jobb lesz nekik, hogy ha egy csoportba járnak, így ezt kértem mr a beiratkozásnál. Azóta viszont ez a kislány teljesen kiközösíti a lányomat, aki ezért már csak sír egész nap az oviban is. A tőlem való elszakadás, szerintem az első másfél hétben megtörtént, reggeli sírás után már sokat játszott. Aztán egy kicsit beteg volt, és amióta visszament ez másik kislány nagyon durván elzavarja, kiközösíti. Eddig a lányom aránylag határozottan viselkedett més gyerekek társaságában, de most már a játszótéren fél odamenni ahol gyerekek vannak, nehogy elzavarják őt. Az óvónéni csak annyit tud mondani, hogy ha észreveszi akkor rászól a kislányra. De szerintem ez nem elég. Sajnos így a lányom nem nagyon tud kivel játszani, mert 3-an vannak az ő körösztályában a csoportban lányok. Mit tanácsol? Keressek másik óvodát? Vagy esetleg maradjon még itthon egy évet, hogy kiheverje a mostani élményeit, és jövőre próbáljuk meg máshol? Jelenleg itthon vagyok 1 éves kislányommal. Vagy hagyjam még itt az óvodában, hátha váltózik valami? Most már itthon is sír, hogy nem akar menni, pedig az óvónéniket szereti. Várom válaszát!
Köszönettel
Kati
Vlasz:
Kedves Kati!
Nem vagyok benne biztos, hogy az óvodából való kivétel lenne jelen pillanatban a legcélravezetőbb. Úgy vélem, ebben az eseteben az óvónők kezében van a megoldás kulcsa. Én az alábbiakat tenném az ő helyükben: játékidőben nyilván ők is sokszor bekapcsolódnak a gyerekek tevékenységeibe. Egy-egy játék kezdeményezésénél úgy javasolják a szereposztást, az abban való részvételt, hogy közben lehetőséget teremtsenek kislányának is a bekapcsolódásra. Ennek folytán gyermeke megismerkedhet, összebarátkozhat más gyerekekkel is, így a kiközösítő társ már nem érezheti felette annyira "egyeduralmát". A lényeg, hogy a pedagógusok az óvodai tevékenységek folyamán igyekezzenek megismertetni, megbarátkoztatni más kortársakkal is kislányát. Az együtt tevékenykedés folytán megvalósuló összekovácsolódás csodákat tehet.
Kérje ebben az óvónők segítségét, akik minden bizonnyal partnerek lesznek a dologban.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Nagyon el vagyok keseredve, nem tudom mit tegyek ezért fordulok Önhöz.
2 kislányom van, 4,5 és 2,5 évesek. Ha bárhova elmegyünk nagyon jól viselkednek, aranyosak. Ahogy belépünk a lakásba, vagy ha netán nem együtt mentünk el valahova és velem újra találkoznak, szinte kifordulnak önmagukból. Elkezdenek nyafogni, hisztizni. A leg elviselhetetlenebb dolog viszont a szófogadatlanság. Egyszerűen már sem a szép szóra, sem a kiabálásra nem figyelnek. Sokszor már csak a hideg vizes fürdetéssel való zsarolás hoz csak eredményt. Akár mit kérek, szinte meg sem hallják, de lassan már az apjukra sem figyelnek oda. A végén már szinte ordítva kell beszélni hozzájuk, hogy érjen valamit a kérésünk, de 1 perc múlva már oda se figyelnek ránk, mintha mi sem történt volna. Nem kérünk nehéz dolgokat, csupán, hogy pakoljanak el a szobában, szedjék össze a játékot, induljanak fürdöni a fürdőbe, mosson kezet, vegyék fel a szandit a lakásba, stb.
Kérem adjon tanácsot, ötletet, hogyan tudom rábírni egy kis rám való figyelésre, szófogadásra?
Köszönettel: B.Edit
Vlasz:
Kedves Edit!
Amit legfőképpen javasolni tudok, az a határozottság és a következetesség. A gyerekek úgy gondolják, felesleges elsőre, sőt, sokadikra is megcsinálni a szülői kéréseket, ha büntetlenül kitérhetnek a dolog elől. "Majd ráérünk századikra megcsinálni, addig is nem foglalkozunk a felszólítással." Valahogy így gondolkodhatnak véleményem szerint.
Javaslom, hogy kérését csak egyszer mondja el a gyerekeknek, s ne könyörögjön tovább, ne ismételgesse többé. Ha nem csinálják meg, Ön se hallgassa meg az ő kéréseiket. "Sajnos nem ülhetsz le mesét nézni, mert nem hallottad meg, amit kértem tőled. Emlékszel rá, mi is volt az?" Ha nem jut az eszébe, vezesse be a rendetlen, szétdobált gyerekszobába, ahol rögtön emlékezni fog.
Másik ötletes megoldás, ha rendrakási versenyt kezdeményez a lányok között. Ha az egészet játékos módon vezeti be és szervezi meg, nem valószínű, hogy tiltakoznának ellene. Sőt, élvezni is fogják. Érdemes a többi kért tevékenységet is (pl. szandál felhúzása, kézmosás ... stb) vidám, játékos formába önteni, amitől gyermekei megtáltosodnak majd.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányommal kapcsolatban szeretnék kérdezni Öntől,aki 2 éves múlt augusztusban.
Nagyon értelmes kislány,sok mondókát,éneket tud,szereti a gyerekeket is. Viszont mostanában számomra érthetettlen dolgokat csinál.Ha kint játszunk az udvaron és a többi anyuka is ott van a gyermekeivel,akkor mindig mondja,hogy anya ne te lökd a hintát,ne te gyere homokozni stb és megnevezi azt a felnőttet aki menjen vele lökje a hintát stb. Ma -amin nagyon elkeseredtem-az délutáni játszóterezés közben megérkezett az apukája is...mentek homokozni és azt mondta az apukájának,hogy nem szeretem anyát.Amikor a párom ezt mesélte azt hittem,hogy elsírom magam...miért csinálja ezt? Viszont ha itthon vagyunk,csak én vehetem ki a fürdőkádbból,a kakaót is csak tőlem fogadja el,csak én mondhatom az esti mesét.....Kérem,hogy mielőbb válaszoljon,mert ma egy kicsit elkeseredtem. Köszönöm! Viki
Vlasz:
Kedves Viki!
Leveléből egyértelműen kitűnik, hogy kislánya gondos, szerető édesanya mellett nevelkedik, aki nem csak ellátja őt, de játszik, szívvel-lélekkel foglalkozik is vele. Ennek szellemében pedig kizártnak tartom legutóbbi kijelentését, t.i: "nem szeretem anyát". Sokkal inkább szó lehet arról, hogy a leányka, a biztos érzelmi bázis (az anyuka szerető jelenléte) tudatában próbálgatja a határokat. Biztos lehet benne, hogy ő lenne a legjobban megijedve, ha egyszer azt mondaná neki: "jó, ha én már nem kellek, akkor hazamegyek és majd a néni löki a hintádat!"
Amit tanácsolni tudok: megsértődni nem kell, ám mély megbántottságát kimutathatja a kislánynak. Ha legközelebb megint vigéckedik, ( pl. anya ne te lökd a hintát, nem szeretlek...stb.) , akkor mondja el neki, mennyire szomorú emiatt. Éreztesse a gyermekkel, hogy milyen rosszul estek Önnek a szavai. Mondja el, hogy legközelebb nem szeretné zavarni őt, úgyhogy apuval mehet le kettesben az udvarra. Egy idő után, de lehet, hogy rögtön az elején heves tiltakozás lesz rá a válasz. Ekkor kerítsen sort egy beszélgetésre, s mondja el, ha máskor is szóvá teszi, hogy anyu nem kell neki, biztosan nem fog többé udvarra, sétálni menni vele.
Úgy gondolom, ez a kis lecke rövid úton megoldja a gondokat, úgy legyen!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Gyermekem most nagycsoportos óvodás. Sajnos a csoport a fekete bárány az óvodában, mert a magatartásuk katasztrófa. Van 3-4 kisgyerek akik idegességükben !!! földhözvágnak egy széket, vagy a kezükben lévő játékokat, és még sorolhatnám. Ezen kívül van egy kislány aki iszonyatosan agresszív és emellett nagyon okos. Ha valakinek nem egyezik a véleménye az övével, minimum belerúg vagy megtépi a haját, vagy a fejére vág. Előfordul, hogy minden ok nélkül lök egyet a másikon úgy, hogy az hanyatt esik. Ez nap mint nap, némi túlzással óráról órára előfordul. És nem csak egy gyerek az áldozat. Van olyan kislány, akit megfenyegetett, hogyha szól az óvónéninek vagy az anyukájának még többet kap. Némelyik gyerek otthon csak többkörös kérdés után mondja el, vagy el sem mondja, hogy megint bántotta a kislány. Van aki már eljutott odáig, hogy fél és nem akar óvodába menni emiatt. Az óvónők sem tudnak vele mit kezdeni, nem használ sem a szép szó, sem a büntetés, semmi. Minap az egyik óvónő azt mondta a panaszkodóknak, hogy " adjátok vissza neki!" Nem gondolom, hogy az a megoldás, hogy agresszióra agresszióval válaszolunk. Ráadásul én mindig azt tanítottam a gyerekeimnek, hogy nem adunk vissza semmit, mert akkor mi sem vagyunk különbek. Soha nem is volt ebből problémánk. Szeretném megkérdezni, hogy Ön szerint mit tehetnénk mi szülők, az óvónők, hogy ez a helyzet pozitív irányba változzon? Helyesnek találja-e az óvónő reakcióját? Várom mielőbbi válaszát. Egy aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Egyetértek Önnel, agresszióra agresszióval válaszolni semmiképpen nem helyes. Jómagam az említett helyzetet úgy kezelném, hogy a renitens gyermek(ek)et folyamatosan lekötném, megbíznám valamivel. Így nem lenne ideje, módja a többiek terrorizálásával foglalkozni, sőt, az állandó feladatok hatására szociálisan is fejlődne. ( kötelességtudat, felelősségérzet, faladattudat, fegyelem, stb.) Érdemes lenne ebben az irányban gondolkodni az említett gyerekkel kapcsolatban, mindemellett pedig állandóan rajta tartani fél szemünket. Mint említettem, semmiképpen nem szabad hagyni, hogy suba alatt vagy akár nyíltan elharapózzon az agresszió. Ezt határozott pedagógusi fellépéssel kezelni KELL!
Előbbiek mellett érdemes szociális fejlesztőhatással bíró tanmeséket mondani, bábozni a csoportban, s a tanulságot minden esetben átültetni a gyakorlatba.
Remélem, tanácsom megvalósítása nyomán sikerül nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, békésebb csoportéletet varázsolni, kérje (kérjék) ebben az óvónők aktív együttműködését is.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő,
Kisfiam novemberben lesz 3éves. Szeptember eleje óta jár bölcsibe. 2éves korában történt Vele valami a játszótéren, ami után félt a gyerekektől. - valószínűleg meglökhette egy másik gyerek. Az azóta eltelt egy év alatt mára elértük, hogy félni ugyan nem fél, de nem szívesen játszik együtt velük. A bölcsödében is ez a probléma, szinte egész nap a kisszéken, vagy a gondozónő ölében ül, vagy követi őt. A másik probléma, hogy az idő múlásával nem, hogy kevésbé, de egyre hangosabban és hosszabban sír. Csak délig van bölcsiben, ebéd után elhozom, de ezt az időt majdnem végig sírással tölti. A gondozónők egyelőre türelmesek, megértőek vele. Február végén megszületik a kistestvére, kérdésem, mit tegyünk? Én is eléggé rosszul viselem a reggeleket, próbálkozzunk tovább, vagy várjunk jövőre az óviig és keressünk továbbra is közösen gyermektársaságot? Segítségét előre is nagyon köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy vélem, gyermeke számára hasznosabb lenne, ha jövő őszig az édesanyja és a kistestvére mellett maradhatna. A bölcsődéztetésnek amúgy sem lenne sok értelme, hiszen jövőre újabb közösséget, nevelőket kellene megszoknia, az időközben megszülető kistesó okozta testvérféltékenység pedig bölcsi mellett csak fokozná a kitaszítottság érzését a fiúcskánál. Arról nem is beszélve, hogy míg a bölcsődében elsősorban gondozó munka folyik (a gyerekek ellátása, ápolása a fő feladat), addig az óvodában már pedagógiai szempontokra helyeződik a fő hangsúly. Úgy vélem, érdemes arra tartalékolni a beszoktatáshoz szükséges energiákat.
Az, hogy kisfia még pillanatnyilag felnőttcentrikus szemléletű, életkori sajátosság, s egyáltalán nem indokolja a kényszerű bölcsődéztetés szükségességét.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
2 éves kislányom alvási problémája miatt kérném a segítségét.1 hónapja jár bölcsödébe, ahová 2 hét sirdogálás után beszokott és már játszik,ott is alszik. Én 6 órába mentem vissza dolgozni, gondolván, hogy így mindkettőnkkel jót teszek.Ő szereti a gyerektársaságot és nekem is jól esik újra egy kicsit dolgozni. Eddig az alvással semmi gond nem volt, lefektettük és már durmolt is reggelig.
Viszont mióta bölcsis nem hajlandó lefeküdni, borzasztó sírásba kezd.A férjemmel megegyeztünk, hogy nem vesszük ki az ágyból vagy visszük a miénkbe,ha bemegyünk hozzá azt szeretné, hogy vegyük fel és rögtön folytatja az üvöltést mihelyst kimegyünk a szobájából. Ez gyakran éjszaka is megtörténik és néha 1 óra is eltelik mire újra elalszik. Ez persze mindenkinek rossz,mindannyian fáradtak vagyunk másnap. Időközben terhes lettem(5 hetes). Ha kérném az orvost, hogy vegyen táppénzre biztos megtenné és akkor kivehetném a bölcsödéből.De vajon ez a jó megoldás?
Normális ez a reakció és mennyi ideig érdemes még várjunk, hogy megnyugszik?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Véleményem szerint mindenképpen az a legideálisabb a kisgyermek számára, ha 3 éves koráig az édesanyjával lehet. Ez nagyban elősegíti az egészséges lelki-testi fejlődését, és elkerülhetők a korai elválás-okozta lelki traumák. (Valószínűnek tartom, hogy ez okozza az alvási problémákat is.) Miért tennénk ki ilyennek a gyermekünket, ha nem muszáj? Jómagam mindenképpen ezen a véleményen vagyok. A szocializációs szempontok igazán 3 éves kortól kerülnek előtérbe, hiszen ez az az életkor, amikortól a gyermek fokozatosan kezd átváltani felnőtt centrikusságról kortársai irányába. Ez sem döntő érv tehát a korai elválásra.
Én mindenképpen azt javaslom, ha megteheti, maradjon otthon kislányával, élvezzék a közösen eltölthető időt! Ez a gyönyörű korszak többé nem tér vissza, pótolhatatlan kincs nem csak gyermekének, de Önnek is!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kislányom 4 és fél éves, elég mozgékony. Meseolvasás helyett is inkább játszana. A rövid meséket sem hallgatja meg, sokszor úgy olvasok neki, hogy közben babrálgat valamit. Inkább csak beszélni lehet a képekről. A szülőknek szóló babakönyveket nézegeti szívesebben. Hogyan szerettethetném meg vele az olvasás élményét? Köszönöm segítségét: Katus
Vlasz:
Kedves Katus!
Ha a képeskönyv valami miatt nem köti le gyermeke figyelmét, más módon is felkeltheti érdeklődését a mesék iránt. Próbálja meg elbábozni (pl. kesztyűbábbal, ujjbábbal, hurkapálcára erősített síkbábbal...stb.), ill. kis játékfigurákkal eljátszani a történeteket, ami reményeim szerint nagyon fog tetszeni a kislánynak. Miután egy-egy mese közel került a szívéhez a fent említett módon, az esti, elalvás előtti mesélés során már pusztán könyvből is feleleveníthető a történet.
Jó szórakozást kívánok!
Az Óvónő
Krds:
Kedves Ovono
Kislanyom 4,5 eves.Tavaly kulfoldre koltoztunk,ahol beadtuk egy ovodaba,de nem lehetett fokozatosan
beszoktatni.Ugy tunt viszonylag konnyen megszokta,amig egyszercsak egy olyan "betegseg" lepett fel nala,hogy allandoan vizelesi ingert erzett.Vegigjartunk minden orvost,nem fizikai problema.Azota kivettuk abbol az ovibol.Eltelt 8 honap,azalatt semmi baja nem volt.Most elkezdtunk egy uj ovit 2 hete,fokozatos beszoktatassal(elso heten ott voltam,1-1 orara eljottem,jol ment.)Most a harmadik het van,mar nem voltam ott multheten,ujra elkezdodott ez a pisilesi problema.5 percenkent megy a wc-re,de csak az oviban,otthon nem.Nem tudom hova kene fordulnom( gyerekpszichiater?) mert szerintem a stressz valtja ki nala ezt a fizikalis tunetet.Nem tudom az oviban ezt meddig turik,plusz a kislanyomnak is kellemetlen,hogy allandoan a wc-re jar.Mostmar reggel is sir,hogy nem akar egyedul ott maradni.Kerem ha van erre a fizikalis problemara tanacsa,irja meg.
Nagyon koszonom
Ildi
Vlasz:
Kedves Ildi!
A leírtak alapján én is valószínűnek tartom, hogy kislánya rendkívüli módon szorong, és ez váltja ki nála az állandó vizelési ingert.
Mivel szervi okra biztosan nem vezethető vissza a probléma, még inkább lelki téren kell helyre rakni a dolgot. Javaslom, mielőbb keressenek fel gyermekpszichológust, aki minden bizonnyal segíteni tud a kislánynak.
Minden jót kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves óvónő!
A kisfiam 3 éves még nem beszél.
Mehetne óvódába de sajnos még nem tudom vinni mert a kakilással gondok vannak. Pisilni már nagyon rég óta eljár a wc-re sajárt maga kezdte el.Kakilást viszont úgy csinálja,hogy elvonúl valahova, levetkőzik(leveszi az alsó nadrágját a zokniját)és oda kakil.Vagy a szobába vagy a kertbe.Már próbáltam úgy,hogy gyorsan fölkaptam és beszaladtam vele a wc-re,de akkor meg inkább visszatartotta.Utána meg oda kakilt ahol éppen állt.Éjszakára se kell már neki pelenka de ha reggel adok rá azt is leveszi és az előbb leírt módon kakil.Nagyon nehéz így vele,hogy nem tud beszélni.Különben mindent megért,megcsinál értelmes csak ezt az egyet nem érti,hogy nem lehet össze-vissza wc-ni.Kérem adjon tanácsot,hogy mit csináljak!Köszönettel Egy anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Mivel kisfiánál mind a beszédfejlődés, mind a szobatisztaság terén problémák vannak, így a komplex nehézségek miatt feltétlenül javaslom gyermekpszichológusi, logopédiai, valamint hallásvizsgálat elvégzését. Ezen eredmények tükrében könnyebb lesz megtalálni a megoldás(ok)hoz vezető utat is.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Olvasgattam a régebbi levelek között, de nem találtam választ a kérdésemre, ezért írok Önnek. Kislányom 3 éves lesz egy hónap múlva, néhány hónapja szépen pisil bilibe, WC-be (szűkítővel) viszont kakilni csak a bugyijába, nadrágjába szokott, pelenkát sem kér, (nagyobb fiamnál ez volt). Mindezt teljesen nyugodtan teszi, kakilás után azonnal szól, hogy zuhanyoztassam le, az az érzésem kedveli ezt a kis szertartást. Természetesen van amikor csak popsitörlésre kerül sor, ez is renben van nála és szívesen át is öltözik. Eleinte egyszer-kétszer sikerült bilibe kakilnia (véletlenszerűen) a dícséret ellenére nem különösebben tetszett neki. Néha ígéri kérésünkre, hogy majd WC-be kakil, (a bilit most nem említiti, bár pisilésnél szokta használni) de meg sem próbálja. Tanácstalan vagyok hogyan lehetne székelés terén is szobatisztaságra szoktatni. Azt sem tudom, hogy még esetleg nem alakult ki nála a képesség, hogy székletét visszatartsa (azt gondolom ha pellust kér a gyermek akkor ez már kialakult, csak a helyen kell változtatni), vagy csak egyszerűen ezt tetszik neki.
Köszönettel: N. Magdi
Vlasz:
Kedves Magdi!
Lehet, hogy korábbi válaszaimat nem sikerült teljesen áttallóznia, mert számtalan ilyen problémában kértek már tőlem segítséget a szülők. A széklettől való idegenkedés egyfajta félelem attól, hogy a kaki, mint a gyermek testének egy része elválik tőle. Nem akarja látni és tudomásul venni ezt a folyamatot, ezért önmaga elől rejtve a bugyiba, pelusba kakil.
Hasznos lehet erre pl. só-liszt gyurmából készített "mű-kaki" használata a játékban, ill. a mutasd meg a macinak, hogyan kell kakilni c. játékok. Ezekről bővebben korábbi válaszaimban olvashat.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
A kisfiam juniusban töltötte a 3 évet, de még nem szobatiszta. Körülbelül egy hónapja úgy két hétig pisilt és kakilt is a bilibe, egy-két alkalmat kivéve. Többször előfordult, hogy reggel is szárazon vettem ki alóla a pelenkát. Mindig megdicsértük a sikerek után, a balesetekkor sem szidtuk le. Azóta viszont többször pisil be, mint a bilibe, a kaki pedig mindig a nadrágba megy. Biztosan érzi, mert amikor az apukájával ül a számítógép előtt, vagy egyedül is szokott néha (max. napi 1 órát) olyankor mindig pisil a bilibe, másor ha bemegy szinte büszkén jelenti be, hogy bepisilt. Már sokmindent kipróbáltunk, de nem segített. Van egy nyolchónapos kishuga, nagyon szereti, de néha féltékeny is. Amúgy egy nagyon okos, jószellemű kisfiú, ugyanakkor nagyon eleven is. Már nem tudom mit tegyünk, kérem segítsen!
Tisztelettel:K-né Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Azt hiszem, esetükben valóban a testvérféltékenység lehet a problémák kiváltó oka. Eszembe jut egy kedves, ám annál tanulságosabb történet egy ismerősömről: amikor néhány napot egy kisbabás hozzátartozójuknál töltöttek, érdeklődve figyelte, amint a felnőttek boldogan konstatálják a fájós hasú babánál: "jaj de ügyes vagy, hát sikerült végre kakilni a pelusba!" Erre ő is nekidurálta magát, kipirult arccal nyomni kezdett, majd büszkén bejelentette: "nekem is sikerült" Az addigra teljesen szobatiszta kislány visszaesett.
Feltételezem, hogy kisfiúknál is hasonlóról lehet szó. Tanácsom tehát a következő: foglalkozzanak a nagyobbik gyermekkel is minél többet, valamint erősítsék benne: " Nézd, a hugi még csak pelusba tud kakilni és pisilni, te viszont már ügyes nagy vagy és tudod használni a bilit is. Mutasd meg neki mindig, hogyan kell csinálni ezt a csodát!" Hiúságára hatva csodákat tehetnek!
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves ovónő!
Kisfiam nov. 24-én lesz 3 éves. Okt. 2-án kezdjük a bölcsit. Június közepén levettem róla a pelust, remélve, hogy őszre szobatiszta lesz. Azóta egyszer sem adtam rá pelust. Szépen haladtunk is célunk felé. Elég sokszor szól, hogy pisilni - kakilni kell. Van, hogy napokig egy csepp sem folyik be, de olykor viszont bepisil, és akkor nem érdekli, hogy pisis a nadrágja. Már mindent kipróbáltam. Nem szeretném visszatenni rá a pelust, mert félek, hogy összezavarom vele. Már többször volt, hogy napokig, hetekig nem pisilt - kakilt be, de mindig visszaesett. Kérem segítsen. Mindenki azt mondja, hogy türelem, de zavar, hogy a környezetünkben lévő hasonló korú gyerekek már teljesen szobatiszták. Előre is köszönöm! Hajni
Vlasz:
Kedves Hajni!
Az Ön által említett időszakos visszaeséseknek többféle oka is lehet, ezekre érdemes lenne nagyon odafigyelni. Pl: egy-egy elmélyült játéktevékenység során gyakran megfeledkeznek magukról a kicsik és beleeresztenek a nadrágba. Ha úgy látja, gyermekét adott pillanatban sokkal jobban leköti a játék, mint a WC-re menetel, küldje el Ön!
Más oka is lehet azonban az időszakos bepisiléseknek. Vezessen naplót gyermeke otthon töltött napjairól és jegyezze fel, melyik nap volt mozgalmasabb, esetleg feszültebb, idegességekkel teli, és hamar rá fog jönni az összefüggésekre. Nem csodálkozhatunk azon, ha pl. egy ingerültebb napunkon gyermekünk is visszaesik. A feszült hangulat azonnal megmutatkozik rajta is, és könnyen bepisilhet.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovónő!
Az én lányom 3 éves elmúlt. Kb 1 éve szenvedünk egy pszihésen visszatartott kakilás miatt. Fél kakiln! /Régebbi székrekedés miatt/
Most viszont már az a gond hogy oviba jár. Már nem kemény a széklete egyáltalán. Ezért hiába akarja visszatartani nem tudja és a pugyiba kakil. De itthon ha látom hogy kakilnia kellene akkor ráültetem a vécére, és oda kakil. Csak az ovónöknek nem szól Hogy kakilnia kellene. Kérem segítsen mit tegyek?
Köszönettel H. Zsuzsanna
Vlasz:
Kedves Zsuzsanna!
Amellett, hogy folyamatosan próbálják megbeszélni a kislánnyal, hogy szóljon, ha úgy érzi, kakilni kell, kérje az óvó nénik segítségét is. Mondja el nekik tapasztalatait arról, általában mikor (pl. reggeli vagy ebéd után) szokott jönni gyermekénél az inger, ill. milyen jelekből lehet arra következtetni, hogy kakilnia kell. (Pl: futkos, arca kipirul, stb.) Kérje az óvó néniket, hogy ha módjuk van rá, próbálják ők is figyelni és adott esetben WC-re küldeni a leánykát. Úgy vélem, rövidesen saját magától is eljut majd az önálló WC használatig, ám addig szüksége van a felnőttek támogatására is.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
Nagyon furcsa helyzteben érzem magamat. Kisfiam tavaly kezdte el a bölcsődét, egyévesen. Szokásos betegségek jöttek-mentek. Otthon is maradtunk. Sajnos azonban néha úgy érzem, hogy feleslegesen ugrasztanak orvoshoz, ahol várakozunk a beteg gyerekek között. Hőemelkedést gyakran mérnek a bölcsődében, de nekem itthon soha nem sikerül, a gyerek jókedvű. Lehet, hogy én gondolom rosszul, de szerintem köhögéssel, orrfolyással, bár kellemetlen és látványos tünetek, de lázmentesen nem kellene orvoshoz rohangálnom. Az orvos mindig kiállítja a papírt egészséges, és megnyugtat, hogy ez tisztulási folyamat, most ilyen időszak van, hogy mindenki köhög. Nagyon hülyén érzem magamat. Tudom, hogy a bölcsődékben, óvodákban gyermekeink érdekében szigorú házirend és szabályok vannak, és ezzel egyet is értek. De szerintem az sem jó, hogy a beteg gyerekek közé viszem az amúgy nem beteg gyermekemet hetente.
Bennem már hasgörcs van, ha viszem, vagy hozom a gyerekemet, hogy mi lesz a reakció. Más gyereknek is szokott folyni az orra, köptetőt visznek be a szülők a köhögés csillapítására. Már olykor úgy érzem belátsátalan, felelőtlen szülő vagyok, akinem tudja jól megítélni a helyzetet.
Mi a teendő, hogy elkerüljem a problémákat? Ha folyik az orra, köhög, ne vigyem egy hétig inkább, annakellenére, hogy én nem tudok mérni se lázat, se hőemelkedést itthon, és gyógyszert sem ír fel az orvos?
Köszönettel, Tóth Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
Ne haragudjon, de nem tudom felelősséggel osztani az Ön véleményét. A bölcsődei gondozóknak, akárcsak az óvodában dolgozó pedagógusoknak kutya kötelességük az egészséges közösség védelmét szolgálni. Ha egy szemernyi kétség is felmerül, hogy egyik vagy másik gyerek beteg, mindenképpen ragaszkodnunk kell az orvosi igazoláshoz a gyermek egészségét illetően. Sem a szülőnek, sem a nevelőnek, pedagógusnak nem tiszte, hogy saját maga eldöntse, beteg-e az említett gyerek, erre csak gyermekorvos hivatott! Képzeljük csak el, mekkora bajt okozhatna egy fertőző gyermek betegségének fel nem ismerése. Azon túl, hogy végigfertőzi az egész gyerekközösséget, az ő egészsége is komoly veszélybe kerülhet a folyamatos visszafertőződéssel. Ezt ugyebár, senki nem akarja.... S itt engedjen meg még egy megjegyzést: köhögéssel, orrfolyással valóban nem tanácsos közösségbe menni még láz, hőemelkedés nélkül sem. Még ha esetleg nem is fertőz már a váladék, gondolja el, milyen rossz közérzetet okoz ez a nem teljesen kikezelt tünet gyermekének! Ilyenkor, javaslom, adjon időt és lehetőséget a teljes és tökéletes otthoni gyógyulásra!
Ha pedig el szeretné kerülni az orvosi váróban való megbetegedést, javaslom, hívja ki magukhoz a gyermekorvost!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovono,
kisfiam(3 eves) nemreg kezdte az ovit. Nagy orommel jar oda, sokszor azert sir, hogy haza kell jonnie.
Egy honappal a kezdes elott alabbhagyta a verekedest, aminek nagyon orultunk. Viszont az oviban van egy testver par(ket kislany), akiket mar elotte is ismertunk, s azokkal sajnos verekedik. A kislany megharapta a karjat. Valahogy nem tudnak szepen egyutt jatszani. A tanitoneni probal mindenfeleket kitalalni, hogy elvonja a fiam figyelment a verekedesrol. A tobbi gyerekkel nem ban igy. Itthon megbeszeljuk, o ismetli, hogy verekedni csunya, mondja az apjanak, hogy ne verekedjen(aki sohasem verekszik). Annyira szegyenlem magam, mert most kb 2 hete minden nap csak azt hallom,hogy verekedett. S a kislanyok rogton jonnek es mondjak, hogy megutotte oket. Itthon jol viselkedik, a jatszoteren szint ugy.
Az egyik baratnom(akinek 2 kisfia van, azt allitja, hogy hagyni kell, hogy a gyerekek egymas kozt rendezzek az ilyen vitakat. Nem tudom mi tevo legyek. Bosszant, hogy igy viselkedik. Azt mar lattam, hogy neha a lanyok is provokaljak, de ilyenkor arra gondoltam, hogy akkor ok provokaltak, s legkozelebb az en fiam fog. Probalok nem nagy ugyet csinalni ebbol, de nem kellemes szamomra. Mar probalkoztam meses formaban kozolni vele, hogy ez nem jo. Eljatszottuk a macival, hogy milyen is az ha valaki verekedik. Remelem, hogy az ido megoldja majd ezt, s mint minden eddig egyszer csak elmult. Lehet, hogy sokszor csak turelmetlenek vagyunk, de azert megkerdezem a velemenyet, mert mindig olyan jo otletei vannak. Udvozlettel Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Ön nagyon jól gondolja, a problémát játékos, mesés úton kell megoldani, és abban is igaza van, hogy nem szabad hagyni, hogy egymás közt rendezzék le. Vannak, akik ezt tartják, én azonban messzemenőkig elzárkózom az ilyesfajta "megoldástól". Agresszió csak újabb agressziót szül, és ez nem jó. Arról nem is beszélve, hogy a verekedős gyerekek egymásban is komoly kárt tehetnek.
A mesés próbálkozásokat nagyon jónak tartom, ezeket továbbra is tanácsos lenne folytatni. Mindemellett esetleg megpróbálkozhatnak a következővel is: készítsenek kisfiával egy "jóság-naptárt". Ebbe minden olyan alkalommal matricát ragaszthat a kisfiú, amikor verekedés, "visszaütés" helyett a békésebb megoldást választotta és inkább az óvó nénik segítségét kérte. A feltételezhetően kötözködő lányok pedig hamar rá fognak jönni, hogy az óvó nénik védőbástyája mellett nincs értelme "suba alatt" idegesíteni, húzni kisfiát.
Remélem, fentiekkel hamarosan megoldódnak a gondok, kívánom, mihamarabb így legyen!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
A kisfiam 4 éves, most kezdete a középső csoportot. Tavaly nehéz volt a beszoktatas, még nem nagyon játszott együtt a gyerekekkel, de azt mondták, hogy ez majd megoldódik. Idén boldogan szaladt be az oviba, hogy játszhat a többi gyerekkel, de sajnos úgy tűnik, hogy ebben nem túl ügyes. Pedig teljesen normálisan viselkedik, de nem talált barátot. Már mindenkinek megvan a játszópárja, így monjda, és hogy ő magányosan játszik. Hogyan lehet őt abban segíteni, hogy elfogadtassa magát? Ebben a kérdésben az óvó néniknek kellene lépni valamit? Lehet, hogy ez fixálódik benn és így marad, egyedül lesz az iskolában és később az életben?
Köszönettel várom válaszát
Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Nem kell kétségbeesni, gyermeke is meg fogja találni társát, társait a csoporton belül, de ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Gondoljunk csak arra, amikor egy gyermek új osztályközösségbe kerül az iskolában, bizony időbe telik, míg elfogadtatja magát másokkal és megtalálja a helyét a közösségen belül. Ez azonban előbb-utóbb be szokott következni, nem kell aggódni miatta.
Az óvó nénik is sokat tehetnek a kisfiú beilleszkedésének elősegítése érdekében, pl. szerepjátékok kezdeményezésénél neki is javasolnak ilyen-olyan szerepet. Pl: boltos játéknál ő az eladó, aki készségesen kiválogatja a legszebb árut a vásárlóinak. A közös játékoknál lehetőségük nyílik a gyerekeknek az eddig zárkózottabb társakkal is megismerkedni, rejtve maradt jó tulajdonságaikat felfedezni, kapcsolatokat építeni velük.
Az előbbiek mellett vannak bizonyos közösségformáló, egymás megismerését, elfogadását célzó közös játékok is. Ezek is sokat segíthetnek a fiúcska elfogadásában, megszeretésében.
Amit pedig Ön tehet: adjon lehetőséget kisfiának arra, hogy otthonába meghívhassa a számára szimpatikus gyerekeket, így hazai környezetben gyermeke is sokkal bátrabb és kezdeményezőbb lesz a többiekkel.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt óvónő!
olvasva a felmerülő kérdéseket és válaszokat nagyon hasonló cipőben járunk sok anyukával és gyermekkel. kislányom idén szeptemberben kezdte az ovit, nagyon nagyon várta már. minden nap megnéztük, voltunk bent játszani is. én is oda jártam, megismertek, megszeretgették a kislányt, nagyon barátságosnak indult az egész. két hét beszoktatást engedélyeztek, de nem lett kész a felújítás, csúsztak a nyitással és az első hétfőn haza is küldtek. még maradhattam fél órát de aztán el kellett mennem. klemike nagyon sírt, azt kiabálta, hogy anyukám ne hagyj itt, nem leszek rossz, stb... aztán jött mégegy nap és mégegy, a gyerek jobban és jobban sírt. utánna jött egy hét szünet, mikor újra mentünk az ajtón belépve hányt. mégsgy hét szünet, megint mentünk megint hányt. az óvónő azt mondta vegyem ki a gyereket, nem bírja az óvodát. ekkor sikerült rátalálnom erre az oldalra. másnap visszamentem és megbeszéltem az óvónővel, hogy hétfőtől ott ülhetek a folyósón. kérdésem lenne, hogy mennyi ideig tarthat mire beszokik a gyerek? itthon vagyok a másfél éves hugával. maradjon inkább itthon velem? vagy váltsunk ovit? és amikor elillanok akkor kell neki szólnom vagy majd észreveszi? reggel mondjam neki, hogy el fogok menni? nagyon érzékeny lelkületű gyerek, eddig inkább apás volt, most le nem tudom tenni. éjjel felkelt rámolni a szobáját csak ne keljen mennie. nem szeretném ha megsínylené az ovit.
válaszát előre is köszönöm halasiné
Vlasz:
Kedves Halasiné!
Nagyon örülök, hogy végső kétségbeesése előtt rátalált oldalunkra és sikerült újabb reménysugarat felcsillantanom Ön előtt. Remélem, tanácsommal sikerül megoldani a gondokat.
A fokozatos beszoktatás időszaka minden gyermeknél más és más hosszúságú lehet. Tapasztalataim szerint ez összességében nem szokott tovább tartani néhány napnál, esetleg egy hétnél. Klemi "rázós előélete" miatt azonban ez tovább is eltarthat majd. Legyenek türelemmel, ebben kérje az óvónők együttműködését is!
Amikor Ön "köddé válik" (eleinte 15-20 percre, később egyre hosszabb időre), fontos, hogy a kislánynak ne jelentse be előre! Ebben kérje a pedagógusok asszisztálását is, mondják a gyermeknek: "Anyunak el kellett ugrania a postára (hivatalba), de azt mondta, mindjárt visszajön." Ha nagyon sírna, az óvónők telefonálást is imitálhatnak mobiljukkal, mondván, most beszélnek anyuval, aki azt mondta, már útban van idefele. Ez a praktika meg szokta nyugtatni a kicsiket, hiszen úgy érzik, anyu nem hagyta itt őket, csak egy pillanatra elugrott valamit elintézni. Így érzelmi biztonságuk nem szenved csorbát.
Remélem, tanácsommal sikerül megoldani ezt a nehéz kérdést és mielőbb beszokik kislánya az óvodába.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam áprilisban múlt 3 éves, és most szeptemberben kezdtük az ovit. A problémám az, hogy nem hajlandó az oviban elmenni a wc-re. 2 hétig ebéd után mentem érte, addig nem tűnt annyira égetőnek a probléma, hiszen egyébként is ritkán jár pisilni. De a héten már ott aludt, és inkább tartogatja délután 4-ig, vagy max. bepisil, de a wc-be pisilésről hallani sem akar. Egyébként egy nagyon okos, értelmes kisfiú. A szobatisztaság minden lépcsőfokáért nagyon megszenvedtünk vele. Direkt nem kezdtem korán a bilizést, nehogy elriasszam, 2,5 éves elmúlt amikor először szóba hoztuk a dolgot, de dühödt tiltakozás volt a válasza, rá sem volt hajlandó ülni a bilire, a wc-re meg pláne nem. kevéssel a 3. szülinapja előtt sikerült a bilire ülést elérni nála, aztán napok kellettek mire belepisilt, hetek mire belekakilt, azóta viszont teljesen szobatiszta, éjjel-nappal. Nagyon nehéz volt arra rábeszélni hogy pisiljon (állva) a wc-be, augusztusban sikerült ez is. megnyugodtam, nem lesz gond az oviban. Mostanában sehol sem akar pisilni, csak itthon, pedig nyár végén még Balatonon bele is kakilt a wc-be mert itthon felejtettük a bilit. Mit tanácsol, mit tegyek??? Köszönettel: Katica
Vlasz:
Kedves Katica!
A balatoni eset arra enged következtetni, hogy ha a szükség úgy hozza, kisfia előbb-utóbb rászánja magát az idegen helyen történő WC-zésre is. Előbbiek miatt úgy vélem, nincs különösebb ok az aggodalomra, legyenek türelemmel, naponta barátkozzanak az óvodai WC-vel. Csodálkozzon rá gyermeke füle hallatára: "hú de szép tiszta ez a WC, pont, mint otthon! És milyen kényelmes lehet rajta ülni! Ha kisebb lennék, biztosan kipróbálnám. Ha nem kell belepisilned, ráülsz és megnézed helyettem, hogy milyen érzés rajta ülni?... Na, kényelmes ugye? ... És milyen lehúzni? Könnyű?...." stb. Hasznos lehet még, ha otthonról visznek be az oviba "hazai" WC papírt, ami otthonosabbá varázsolja az illemhely használatát. Kérje meg az óvónőket, hogy ezt a papírt minden alkalommal adják a kisfiú kezébe, ha WC-re küldik. talán így nagyobb lesz a hajlandóság benne.
Sok sikert!
Üdvözlettel. az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
A véleményedet szeretném kérni. Van egy barátnőm, akinek a kisfia már középsős ovis, most 4.5 éves. Tavaly kezdték, vegyes csoportban.
Ő nem volt bölcsis, tehát teljesen otthonról "közösségszűzen" ment. Nagyon nehezen indult a beszokás, bár a kisfiú jól érezte magát, de az óvónők nagyon nehezén vették azt, hogy ő nem az a gyerek aki úgy megy a többiek után, akire hat a birkaszellem. Kicsit akaratos, az anyukája szerinte kicsit olyan magának való, nehezen betörhető. Öntörvényű, szereti, ha az történik, amit ő akar.
A gondok abban nyilvánultak meg, hogy nem akart aludni, kiabált, de sosem volt agresszív a társaival, sosem bántott senkit vagy ilyesmi. Nagyon hamar előjött az óvónő azzal, hogy a kisfiúban ő autista vonásokat vél felfedezni, mert ha valami nem tetszik neki akkor rázza a fejét. (Na szerintem ennyi erővel minden gyermek az...)
Nagyon sokat panaszkodtak neki, magam is láttam mit él át, hogy nap mint nap gyomorgörccsel ment a gyerekért az oviba, hogy na ma mi lesz... Végül mindenki megnyugtatására elvitte pszichológushoz, aki azt mondta, hogy a gyerek nemhogy nem autista, de az égvilágon semmi baja, egyszerűen nehezebben alkalmazkodik az ovis szabályokhoz. Én is ismerem a kisfiút, tényleg semmi baja, aranyos, okos, nagyon érdeklik a műszaki dolgok, teljesen NORMÁLIS gyerek.
Tavaly végül az lett, hogy a barátnőm kivette az oviból, mondván idén majd újra próbálkoznak, hátha érik, komolyodik annyit, hogy ne legyen gond.
Most eddig 7 napot járt egy másik csoportba másik óvónénikhez (ezt csak csoportátszervezés miatt, nem szülői kérésre). Ezt a 7 napot is egy másfél hetes megszakítással járta, mert beteg lett közben. Na ma azzal álltak a barátnőm elé, hogy nem lehet-e, hogy szülés közben agyvérzést kapott volna vagy ilyesmi, és azért nem tud ülni sokáig a fenekén. A barátnőm teljesen kikészült már, el is hiszem én is biztos, hogy ki lennék, ha ez lenne mindig. Nem értem, miért nem adnak időt annak a gyereknek, hogy alkalmazkodjon a szabályokhoz, kicsit betörjön. Most abban maradtak, hogy az ovis pszichológus is megnézi, beül egy délelőttre, és megnézi, hogy van-e valami gond vele. De nincs még egy éve, hogy voltak szakembernél, és ő mindent rendben talált, nem hiszem, hogy ez most máshogy volna. Azt mondják, amikor játékidő van, nincs vele gond, de a szabályokat nehezen akarja elfogadni, pl. hogy le kell ülni a szőnyegre, vagy, hogy be kell fejezni a játékot. Azt az óvónő is elismerte, hogy semmi szándékos rossz szándék, rosszindulat nincs benne. Mindig megígéri, hogy jófiú lesz, bújik az óvónénihez is.
Bízom a véleményedben, ezért szeretném tudni Te mit gondolsz erről, Ti hogyan oldjátok meg ezeket a kicsit nehezebb helyzeteket? Mert azért tényleg nem olyan durva a helyzet mint ahogy azt már előadták (autista, születési gondok stb...). Egyáltalán nem verekszik, semmit nem tör össze, tehát nem tombol. Az óvónők attól félnek, hogy nem fog leülni foglalkozásra. De ő még csak középsős, valóban év elején rögtön ilyen fontos ez? Mennyi idő számít normálisnak, hogy a gyerek megszokja, megtanulja a közösségi szabályokat? Gondolom nem 1-2 hét. Én mindig csak elképedve hallgatom a barátnőm elmeséléseit, mert nálunk az úgymond nehéz gyerekekre sem panaszkodnak ennyit. Épp tegnap esett meg, hogy egy kislány felverte az egész csoportot, mindenki felkelt miatta 2-kor, mert nagyon sírt, nem akart aludni. Épp ott voltam még az öltözőben mikor jött érte az anyukája, akinek annyit mondott az óvónő, hogy hamar felébredt, és csak nagyon nehezen lehetett megvigasztalni. Azt nem mondta neki, hogy miatta nem aludt az egész csoport.
Nagyon köszönöm előre is a válaszodat.
Üdv.
Consuela
Vlasz:
Tisztelt Consuela!
(Engedje meg, hogy szokásomhoz híven esetünkben is megmaradjak a magázódásnál!)
Barátnője kisfiát illetően lehetetlen és felelőtlen dolog volna bármilyen véleményt alkotnom akár esetleges autizmusával, akár magatartási problémáival kapcsolatban, hiszen nem ismerem személyesen a gyermeket, nem látom a konkrét szituációkat. Mindenesetre az feltétlenül elgondolkodtató, ha két különböző csoport pedagógusa is további szakértői vizsgálatokat javasol.
Tanácsom, hogy a korábbi pszichológusi vélemény ellenére más szakemberek véleményét is kérje ki az édesanya, hiszen "több szem többet lát".
