Sajnos én is a tanácstalanok sorában állok a szobatisztasággal kapcsolatban. Kislányom szept.8-án múlt 3 éves és sajnos még nappal sem szobatiszta.Azzal nincs probléma,hogy bugyi van rajta. Szólok neki,hogy bugyi van rajta és szóljon ha pisilni kell. Persze azt mondja szólok,de ez sosem sikerül. Probálom sokszor kérdezni,hogy pisi ,kaki. Az Ő válasza mindig az,hogy majd szólok.S ha bepisil akkor már szól,hogy anya bepisiltem. Ha megkérem,hogy mielőtt kimegyünk próbáljunk meg pisilni v.kakilni általában rá is ül a bilire v. a WC-re. De 10perc után mindig közli,hogy nem kell neki. Kimegyünk és nem telik el 2 perc már bepisil.Már nagyon elkeseredett vagyok ez miatt. Mindenki meglepődik a környezetemben,hogy elmúlt három éves és még egyáltalán nem szobatiszta.Ilyenkor hazajövök és kisírom magam,hogy biztos elrontok valamit. De azt mondják eröltetni nem szabad.Kérem tanácsát v.segítségét mit tehetnék? Már arra is gondoltam,hogy elvigyem orvoshoz,de erre azt mondják még nem kell!
Előre is köszönöm válaszát: Júlia
Vlasz:
Kedves Júlia!
Nagyon helyesen teszi, ha gyakorta kérdezgeti, kell-e pisilni, kakilni, ám kérdésére konkrét választ várjon: igen vagy nem! Az mindenképpen haladás a szobatisztaságra szoktatás folyamatában, ha a gyermek utólag szól a balesetről, ez már azt jelzi, tudatosult benne a vizelési, székelési inger, csak kissé későn csapódott le benne ahhoz, hogy megelőzze a "bajt". Ennek kiküszöbölésére szolgál a kérdezgetés.
A kimenetel előtt pedig így ültesse le a bilire: " Gyorsan pisiljél, és ha végeztél, máris indulunk a kertbe." Ez a fajta motiválás nálam pl. nagyszerűen beválik 2 éves kislányomnál is. Az elérendő cél érdekében mielőbb le szeretné rendezni "kötelességeit", így igyekszik ezt a lehető leggyorsabban bonyolítani. Ami azonban fontos, kimenetel előtt tényleg csak akkor álljanak fel a biliről és induljanak el a kertbe, ha már van eredmény. Bugyiban, hűvösebb időben nagyon könnyen megfázhat a gyermek vizes ruhában.
És amit még tanácsolni tudok: türelem és sok-sok dicséret!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisebbik fiam augusztusban töltötte be a 3.évét.Szeptemberben elkezdtük az óvodát.Egy problémánk van, hogy nem szobatiszta.Nem is szól, ha pisilni vagy kakilni kell,utólag sem jelzi. Az ovit úgy kezdtük, hogy az óvónéni is és én is elmondtuk, hogy az ilyen nagyfiúk WC-be pisilnek,közösen meg is néztük az óvodai WC-t, megbeszéltük, hogy itthon eldobjuk a pelust(ezt látványosan tettük: ki az udvarra),és bugyiban járunk és ő szól, ha gond van.Ez úgy tűnik, nem működik. Eleinte "bőröndnyi" ruhával mentünk oviba. Azt mondták az óvónénik, hogy láthatóan megkönnyebbült, mikor 3-4 ruhacsere után ráadták a pelust.A testvérével, aki 5 éves, egy csoportba járnak, mindenben utánozza őt, kivéve ezt.Most ott tartunk, hogy megbeszéltük, hogy egy kismanó tőle várja, hogy megtanítsa pisilni, ezt ő készségesen el is fogadta.Ha azonban a WC elé állunk, néhány másodperc múlva közli, hogy neki nem jön.Kitettem a bilit is, van WC-szűkítőnk is, de semmi nem nyerte el a tetszését. Egyébként egy jó képességű, érzelemdús, jól kommunikáló kisfiú. Vannak még "babás" dolgai:pl.tápszer-tejcsit kér este, holott már kakót, tejet iszik vacsorához. Nem tudom, mi lehet ennek az oka.A háziorvos szerint nevelési tanácsadóba kéne vinnem, mások azt mondják, legyek türelmes.(A bátyja is elmúlt 3 ,mire szobatiszta lett.)Lehet, hogy még így érzi magát biztonságban? Szerencsére a családból sincs nagy nyomás az elvárásokat illetően, még én sem szidtam meg soha érte, de néha már kezdek aggódni, hogy mi lehet a háttérben.Azt gondolom, hogy 1-2 hónapot még adhatok neki, de már lassan kifogyok az ötletekből, amivel rábírhatnám a pisilésre. Ha tud, kérem adjon tanácsot: Mitévő legyek, találkozott-e már hasonló helyzettel, én rontottam el valamit?
Köszönettel I.Bernadett
Vlasz:
Kedves Bernadett!
Megmondom őszintén, nem tartom a legjobb ötletnek, hogy a szobatisztaságra szoktatás elkezdésével (és itt az elkezdésre gondolok, nem a végső cél elérésére) az óvodakezdésig vártak. A gyermekre így annyi új inger, elvárás zúdul rá egyszerre, hogy nem csoda, ha nem tud vele megbirkózni. Úgy vélem, nem kizárt, hogy emiatt ment át inkább "kisbabába" is, így egyértelműbben tudja a felnőttek felé jelezni, hogy ez azért így egy kicsit sok egyszerre.
Mivel az óvodában meglehetősen problémás lenne (és a pedagógusoktól nem is várható el) egyes gyermekek pelenkázása, javaslatom az, hogy amennyiben megoldható, egy időre függessze fel az ovit és otthoni, nyugodt légkörben "álljon rá" a szobatisztaság megvalósítására.
Ehhez rengeteg gyakorlati, játékos tanácsot talál korábbi válaszaimban.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Panni lányom szeptemberben kezdte az ovit, de már tavasz óta bejártunk együtt játszani. Óvónőink azt javasolták, hogy 4 napig menjünk fél napra, háttérbe húzódva ülhetek az öltözőben. Ment is a dolog, bár, talán azért, mert ezt szokta meg!,mindig behívott a csop.szobába játszani. Nem értette miért nem akarok bemenni. Az ottalvással nem volt gond, ill. csak az, hogy két órát mellette kell ülni az Óvónőknek míg elalszik. Viszont egyik napról a másikra sírni kezdett, hogy nem akar menni, este ezzel alszik, reggel ezzel kel. Zokog mikor otthagyom, azt mondják napközben is sokat sír, és kérdezi, miért hagyott itt anya. Egyéves kistestvérével itthon vagyok, valószínű emiatt is inkább maradna itthon. Két hete megy a sírás, ma az Óvónő úgy vitte be, hogy rúgkapált, kiabált, sírt. Mit tanácsol, próbáljam meg újrakezdeni a beszoktatást? Menjek Érte délben egy ideig? Szerintem túl gyors volt Neki ez a "leválasztás". Ugyanakkor teljesen nem hagynám abba az ovit, mert látom, hogy fejlődik, sokat tanul. Csak még a hozzám való kötődése erősebb, hevesebb, mint az ott kapott élmények.
Epedve várom tanácsát!! ;o)
Köszönöm!
Zsófi
Vlasz:
Kedves Zsófi!
A kezdeti beszoktatási praktikát nagyon jónak találom, levele alapján úgy tűnik, az óvó nénik valóban a szívükön viselik gyermeke sorsát (is). A mostanában felszínre törő sírás, kétségbeesés egyfajta ráébredés arra, hogy az édesanyát hosszabb időre elvesztette. Érdemes megpróbálni reggelente az alábbiakkal búcsúzni: "most el kell mennem a postára, (hivatalba,) de mindjárt jövök vissza, jó?.... Megadom az óvó néninek a telefonszámom, hogy ha szeretnéd, ő felhív és én azonnal rohanok érted." Ez után rövid idő múlva valóban menjen a gyermekért. Mindemellett jónak tartom az ötletet, miszerint még néhány hétig délben (délig bezárólag) menjen a kislányért.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves ovó néni!
Fiam 6 éves rendkivüli logikai képességgel megáldva. Ábrafelismerés,számolás ezerig stb.nagyon megy neki. Viszont rajzolni szinte pálcika kezü figurákat rajzol és igen picibe ábrázolja. Az egyik óvonénije pozitivan áll hozzá hogy nagyon értelmes és majd változik, a másik szerint viszont igy nem igazán iskolaérett és segitségre lesz szüksége.Lelkileg valami gond van nála. A testvére kisebb nála és nagyon szereti velünk szintén jó a kapcsolata, oviba szeret járni és imád az apukájával barkácsolni. Szinezni szeret és szereti a szineket kombinálni. Tényleg a rajza miatt gondok vannak nála?Köszönettel egy aggodo anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Az emberábrázolást lehet célirányosan is fejleszteni a gyerekeknél. Jó, ha minél több lehetősége nyílik a sokoldalú ábrázoló tevékenységre. (Festés, rajzolás, gyurmázás, vágás-hajtogatás, stb.) Ezekhez könnyen meghozhatjuk a gyermek kedvét egy-egy mesével, énekkel, kitalált történettel (pl.: katonás mese) stb. a kisfiú érdeklődési körének megfelelően.
Mindemellett azért nem ártana gyermekpszichológus, ill. Nevelési Tanácsadó véleményét is kikérni a kérdésben, akik sokat segíthetnek szakvéleményükkel.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónéni!Kislányom 3 és fél éves,március óta oviba jár.A problémánk az,hogy minden este és minden reggel nagyon sír,mikor óvodába kell menni.A beiratkozásnál még nagyon várta az ovit,de mikor szoktattam,akkor már ez a lelkesdés alább hagyott.Csak mellettem ült,velem játszott,a többi kisgyermekkel nem foglalkozott.De nekem sem hagyta,hogy más kisgyereket odahívjak magunkhoz.Augusztusban volt egy hónap szünet,azt gondoltuk az óvónénikkel együtt,hogy ez az idő majd jót tesz.De csak romlott a helyzet.Még nagyobb itthon a sírás és a hiszti.Ha meglátja az oviban a terem ajtót,szalad kifele.Az óvónénik azt mondják,a sírás csak nekünk szól,mert negyedóra múlva abba marad.De most is csak maga játszik,pedig az itthoni barátnői is csoport társai,csak az óvónénik mellett ül,minden foglalkozásban részt vesz,mindent megeszik,alszik.Ha kérdezem,azt mondja,hogy nem érezte jól magát,és szeretne otthon maradni velünk.Itthon is mindent megkap,rengeteg szeretetet és törődést,sokat folalkozunk vele.De éjjel sem hajlandó elszakadni tőlünk,velünk alszik csak,mert azt mondja,hogy egyedül nem jó,pedig lámpa is ég,és a kedvenc játékai körülveszik.Nagyon érzékeny,de szellemileg koránál fejlettebb.Jár külön táncra,ott viszont ott hagyhatom,a többiekkel is játszik.És idegenekkel is nagyon közvetlen és barátságos.Mindig is az volt.Az is gond,hogy az ovi nagyon lefárasztja.Reggel 8-kor alig tud felkelni,és a hét második felébe már annyira fáradt oviidő alatt,hogy szinte állva elaludna.Este időben,8 óra fele lefekszik,de kicsi kora óta a reggeli 10 órai keléshez szokott.Az óvónéni szerint a tánccal terheljük túl,ami heti egy óra.Az is inkább tánc előkészítő gimnasztika,/és a kislány nagyon élvezi,már fél éve csinálja/.Holott az oviban is egy órás tornájuk van.A kérdésem az lenne,hogy miért nem szeretheti az óvodát és miért nem játszik még azokkal sem,akikkel délután itthon igen?Hogy tudnánk segíteni a kislányomnak?Mert már a szökést tervezte,és mindig könyörög,hogy segítsek neki,hogy ne kelljen mennie.A tudomásom szerint nem volt az oviban összetűzése senkivel,és mikor szokott,nem volt más új kisgyerek.Havonta egyszer beteg,ebben is közre játszhat az "oviundor"?Válaszát előre is köszönöm,és további sok sikert a munkájához.Tisztelettel: P.-né V.Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Az Ön által leírtak alapján feltételezem, hogy kislánya beszoktatási nehézségei néhány hónapon belül stabilan megoldódnak majd. A kezdeti sírdogálás normálisnak tekinthető, hamarosan rájön, hogy a biztonságot adó felnőttek (óvó nénik) mellett kis csoporttársai is figyelemre méltóan érdekesek lehetnek. Amint megszilárdul érzelmi egyensúlya (ez várhatóan hamarosan magától is bekövetkezik), biztosan nyitni fog a többiek felé is és megszűnnek a sírások.
Ezt a kissé kellemetlen időszakot türelmesen át kell vészelni, ha szükségét látja, próbálja gyakorlatba ültetni korábbi beszoktatási tanácsaimat is. Ám úgy vélem, nagyon jó úton haladnak, hamarosan magától is rendeződni fog a helyzet.
A pihenéssel kapcsolatban, ha szükségét látja, akár még korábban is lefektetheti kislányát. Inkább ezt javasolnám a túlfáradás elkerülése érdekében, mint a szeretett torna felfüggesztését.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvonő!Kérem adjon tanácsot ha lehetséges.Kisfiam 4 éves és már második éve ,hogy jár oviba.Minden reggel sírva megyünk.Az óvonői nagyon szeretik,és kedvesek nem tudok rosszat mondani sem az óvonőkről,sem az óvodai életröl.Mégsem érzi jól magát.Nem barátkozik,mindig egyedül játszik.Egy szerető családban él,talán túlságosan is szeretjük /ezt az óvonők mondják/Nem tudom mit mondjak vagy mit tegyek hogy boldogabban,vidámabban járjunk oviba.Sajnos én már kifogytam az ötletekből.Köszönöm hogy időt fordít ránk!Tisztelettel:K. Dóra
Vlasz:
Kedves Dóra!
Javaslom, kérje az óvó nénik segítségét gyermeke érzelmi feloldódásának elősegítésében. Rengetegféle olyan közösségi játék létezik, melyben a kicsik lehetőséget kapnak a csoporttársak alaposabb megismerésére és a velük való barátság megalapozására. Ezek segítségével csodákat tehetünk.
Ön is segíthet azonban gyermekének a mélyebb társas kapcsolatok kiépítésben, ha minél több lehetőséget ad arra, hogy otthoni zsúrok, játékos programok alkalmával elhívhassa kisfia a számára szimpatikusabb gyerekeket magához. Hazai légkörben minden bizonnyal bátrabb, kezdeményezőbb és nyitottabb lesz kis társai felé, ami által egyenes út vezet új barátságok kialakulásához.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
Két dologban szeretném a segítségét, véleményét kérni.
A lányom elmúlt 6 éves, most nagycsoportos. Barátságos, nyitott gyerek. Születése óta egyedül nevelem, ezért nagyon ragaszkodik hozzám. Ami egyrészről nagyon jó érzés, másrészről nem szeretném ha ez ártana neki. Szeretném, ha ez egészséges mértékű lenne. A barátainkkal (felnőttekkel, gyerekekkel) szívesen van együtt, akár nélkülem is. Gyakran alszik a nagyszülőknél,rokonoknál is. Tehát nem kizárólag velem van a szabadidiőben. De amikor találkozunk mindíg elmondja, hogy mennyire hiányoztam neki és rossz, hogy én nem voltam ott. Ez persze természetes, gondolom. Szeretném, ha el tudna egészségesen szakadni tőlem, ha eljön az ideje.
A másik dolog, ami a ragaszkodással is biztosan összefügg. 2 éve együtt élek az élettársammal. Nem egyből költözött hozzánk, szóval a lányomnak is volt ideje hozzászokni. Tudom, hogy új szülőt elfogadni nehéz. Ez nálunk is megmutatkozik. Kezdetben éjszaka nagyon sokszor felébredt és ilyenkor átmentem hozzá aludni, mert képtelen voltam hajnalban az ágya mellett ülve várni, míg újra elalszik. Aztán ez lassan abbamaradt. De 1-2 hónapja újra felébred hajnalban, arra hivatkozva, hogy rosszat álmodott és fél. Meg hogy ő annyira szeret engem és nélkülem nem tud újra elaludni. Tehát újra kezdtük az anya éjszaka átköltözik programot. Próbálkoztam azokkal a módszerekkel, amiket ezen a fórumon ön javasolt (éjjeli világítás, nyugodt légkör lefekvés előtt) de nem segít. Olyan érzésem van, hogy a lányom ezt direkt csinálja, mert érzi, hogy így is bosszanthatja a "pótapukáját", és csak akkor fogja abbahagyni, ha ő akrja.
Szívesen venném véleményét ezekről a dolgokról.
Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
Az édesanyához való szoros ragaszkodás nem meglepő, különösen annak tudatában nem, hogy születésétől fogva Ön nevelte, Ön volt vele jóban-rosszban. Ez az idáig megbonthatatlannak hitt egység most felborulni látszik egy külső személy miatt. (Élettársára gondolok.) Úgy vélem, a kislány érzékeny megnyilvánulásán nem lehet csodálkozni, s amit tenni lehet: az új választottat minél jobban megismertetni, megbarátkoztatni vele. Ez hosszú és várhatóan nehéz folyamat lesz, de türelmes szeretettel megvalósítható.
Szervezzék közös programjaikat hármasban, hiszen remélhetőleg egy új család van most kialakulóban. A család pedig csakis úgy teljes, ha nem csak a két felnőtt, de természetesen a gyerek is részese. Ezt minden bizonnyal társa is megérti, hiszen komolyabb távlati tervek esetén neki is természetesnek kell vennie, hogy kislánya mindkettőjük élete része. Ha egy mód van rá, a lelki stabilitás létrejöttéig ne szervezzenek kettesben programokat, mert ezzel gyermeke még inkább kitaszítottnak érezheti magát. Meg kell hozni azt az áldozatot (ha ez egyáltalán annak mondható), hogy valódi család mintájára mindenben együtt vesznek részt. Nyaralás, mozi, színház, kirándulás.
Ha ennek hatására visszaáll kislánya lelki stabilitása, és nem fél már attól, hogy egy idegen elveszi tőle az egyetlen embert, akire idáig számíthatott, akkor ő is rugalmasabban és könnyedebben fogja kezelni az új társ jelenlétét.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom 23 hónapos. Mikortól lenne itt az ideje a szobatisztaságra? Szerintem még rá ér. De sokan mondogatják, hogy el kellene már kezdenem . Nyáron volt egy időszak, amikor kérte a bilit, de többnyire csak játszott vele, nem mindig akart ráülni, csak cipelte ide-oda. Nem is erőltettem. Néha sikerült véletlenül bilibe pisilni. Most már rá se akar ülni. Nekem kicsit nehezemre is esik, mert 7 hónapos terhes vagyok, nehéz öltöztetni, hajolgatni. Attól félek elrontottam azzal, hogy nem kínálgatom a bilit, és ezért fél ráülni.
Válaszát előre is köszönöm.
Molnár Csilla
Vlasz:
Kedves Csilla!
A világon semmiről nincsenek még lemaradva, az okoskodó ismerősökre pedig ne hallgasson! Ha erőlteti, annál nehezebbé válhat a későbbiekben a szoktatás, ezért inkább egyfajta jutalomként tűzze ki a bilire ülés lehetőségét. " Jaj de okosan viselkedtél, ezért jutalomból most ráülhetsz a bilire!" vagy: "Aki ilyen butaságot csinál, az sajnos nem használhatja a bilit!" Ettől valószínűleg belső kényszert érez majd a kicsi a bilizésre, de ha egyelőre nem mutat érdeklődést, az se zavarja Önt! Néhány hónap türelmes várakozás után biztosan megérik rá minden szempontból!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
5 éves kislányommal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni aki még mostanra sem tud rólam "leszakadni". 3 éves koráig voltam vele otthon, bölcsibe nem járt, 3 évesen és 3 hónaposan kezdte 2004 szeptemberében az óvodát.Anyukám szoktatta őt be viszonylag zökkenőmentesen, a második év is jól indult és telt, de most a harmadik év elején elég gyakran sír amikor eljövök az óvodából.Testvére nincs.(unokatestvére van). Én viszem őt reggel oviba és anyukám hozza őt haza(hozzájuk). Férjem megy érte anyukámhoz és kb. du. 5-kor érek én haza a hétköznapokon. Az igazi problémám az, hogy a hétvégeken a lányom még az udvarra sem megy le senkivel ha én nem megyek. Csak oda megy ahova én. Úgy egyébként jól eljátszik a férjemmel fent a lakásban(14 lakásos társasházban lakunk) de ha a férjem hívja őt le pl: teniszezni akkor nem megy csak ha én is. Még fagyizni sem tudja őt senki a családból elvinni(nélkülem) pedig a fagyit imádja, inkább lemond róla.(ilyen esetekben én is bátorítani szoktam hogy menjen,de annál nagyobb az ellenállás)Ma reggel az óvónőnk is azt mondta hogy:" el kellene már engedni ezt a gyereket". De ha egyszer nem engedi!? Elutasítani "erősen" nem akarom nehogy "magára maradjon". Egyébként sokat szoktunk beszélgetni (már ha van kedve válaszolni nekem). Hosszabb időre soha nem hagytam senkire, még nyaralni is mindig magunkkal vittük. Egy eset volt kb 3 HETES korában, amikor nekem műtétre kellett mennem egy bentmaradt lepénydarab miatt és a csecsemős nővérekre kellett hagynom a kórházban. Amikor visszajöttem a műtétről egyértelműen szemrehányóan nézett rám és a szemeive azt mondta hogy: hiába sírtam, nem jöttél. Talán ez az eset hagyott benne ilyen mély nyomot? Az oviban 2 barátnője van akikkel nagyon jóban van, a házban pedig egy kisfiúval(csecsemőkori barátság) van jóban, nehezen barátkozik és oldódik új környezetben(ez örökletes a családunkban), a férjem húga ilyen tipus. Kedves óvónő, kérném tanácsát, mit tegyünk? Van-e egyáltalán tenni való, vagy kinövi?
A korához képest mindent kicsit később csinált( 10 hónaposan kezdett el mászni, 16 hónaposan kezdett el járni, a beszéd is nehezen indult)
Úgy egyébként okos, egy grafológus a rajzaiból azt mondta hogy átlagon felüli az inteligenciája és apának való megfelelés vágya van benne.(nagymama sem tudja őt lecsalni még az udvarra sem)
Várom válaszát.
köszönettel,
Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
Persze nem tartom kizártnak, hogy egészen kis kori traumák is nyomot hagyhatnak a gyermek lelkében, ám úgy vélem, esetükben inkább arról van szó, kislánya zárkózottabb a többségnél, nehezen nyílik meg mások felé. Kívülről szemlélve talán aggódással tölti el, hogy alig barátkozik valakivel, míg más gyerekeknek ezer pajtásuk van. Ám ne felejtse el, akinek nagyon sok barátja van, igazi társa alig vagy egyáltalán nincs. Nem tartom problémának, ha kislánya csak kevesebb ember felé nyit, azok a kapcsolatok feltételezhetően sokkal mélyebb érzelmi gyökerűek, mint másoké.
A többiek megismerése viszont fontos momentum, hiszen csak ennek birtokában lehet eldönteni, valóban akar-e majd barátkozni ezzel vagy azzal a társsal.
Javaslatom tehát a következő: mikor lemennének a kertbe, játszótérre, próbálja úgy szervezni a dolgokat, hogy a kis barát jöjjön érte lakásukba. Ön bocsássa előre apuval vagy nagyival ezekkel a szavakkal: " Menj csak előre, én gyorsan befejezem a felmosást és szaladok utánatok." Ez eleinte valóban néhány perc után történjen meg, később elhúzódhat akár fél óráig vagy tovább is. A lényeg, hogy a kislány édesanyja nélkül is merjen lépni mások irányába. Rövid idő elteltével már nem is fog annyira görcsösen édesanyjába kapaszkodni és nélküle is fel meri fedezni a világot.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
A következő "problémában" kérném véleményét. Kislányunk 2 és fél éves és az utóbbi időben nem akar enni csak azt, amit ő szeretne. Az étkezések alkalmával gyakran hátat fordít, eltakarja a száját és hisztiig tiltakozik az evés ellen. Általában nem akar enni csak akkor, ha beadjuk a derekunkat és valami édességet vagy nutellás kenyeret adnánk/adunk neki. De erre sem szeretnénk rászoktatni, így jelenleg vagy harcolunk és alkalmanként "beleerőszakoljuk" az ételt, vagy hagyjuk "éhezni".
Hogyan lehetne rávenni arra, hogy rendszeresen egyen? Mi a jobb módszer, hagyni hogy akkor egyen amikor ő szeretne vagy rászoktatni akár "erőszakkal" is a rendszeres, nagyjából ugyanakkor történő étkezésekre?
Amikor már "elszakad a cérna", én "éhezés" párti vagyok, azt mondom, rendben, ha nem eszel, majd eszel mikor éhes leszel. Feleségem inkább a mindenképpen evés-t támogatja, mondván nem jó, ha üres a gyomra. Persze már fenékre paskolás is volt, de nem használt. Nem tudjuk, melyik lehet a hasznosabb. Aggódunk, hogy mindkét módszer gondot okozhat.
Ön mit tenne a helyünkben?
Válaszát előre is megköszönve, tisztelettel,
egy apuka.
Vlasz:
Kedves Apuka!
Az erőszakos etetés semmiképpen nem vezet célra, bár a nutellás kenyeres megoldást sem tartom helyesnek. A kislány azért nem eszik, mert tudja, előbb-utóbb úgyis ő marad "felül" a szüleivel való harcban és azt fog enni, amit ő akar. Tanácsom tehát a következő:
A fő étkezések lehetőleg azonos időben történjenek, a napirend állandó részeként. (Ez nem lesz másként az óvodában sem.) Ha a kislány nem akar enni, ne erőltessék, de következetesen betartva mást se kapjon helyette. Rövid időn belül egészen biztosan megéhezik, és akkor jönne enni. Ekkor ne adjanak neki azonnal, ébredjen rá, hogy az étkezések nem akkor és nem úgy zajlanak, ahogy ő azt elképzeli. Amikor úgy érzik, kezdi megérteni a dolog lényegét, akkor ültessék asztalhoz és adják neki a "hivatalos" ennivalót. Mondják el neki, hogy csak ennek elfogyasztása után kaphat desszertet. Feltételezem, hogy ekkorra már megéhezett annyira a gyermek, hogy nekilát az étkezésnek.
Sokat javíthat a kislány étvágyán a lehető legtöbb szabadban való mozgás, játék, erre helyezzenek nagy hangsúlyt. Kedvet hozhat még az evéshez az is, ha pl. kedves figurákat, játékos formákat kreálnak szendvicsből, főzelékből-husiból...stb.
A gyermekorvosok szerint ilyen korban már nem fontos ragaszkodni a napi 5 étkezéshez, előfordulhat, hogy egyes gyermekeknek elég a három fő étkezés.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónö!
Már többször kaptam Öntöl jó tanácsot,olyat, ami gyakorlatban is hasznosítható, ezért külön köszönet illeti.
Most megint van két újabb problémám. (Ez a szép a gyereknvelésben :)) Az egyik gondom, hogy a kisfiam (6 éves) nem is az a legjobb szó, hogy önzö, de valamilyen szinten mégis az. Egy szobában vannak a testvérével, aki 2,5 éves és nagyon keményen számon tartja, hogy melyik játék kié. Még csak azt sem mondom, hogy nem engedi játszani vele (persze, ez is sokszor elöfordul), de nagyon konkrétan behatárolja a tulajdonviszonyokat. De ez vonatkozik az élet minden területére. Apa vett múltkor egy nagyon szép dinós könyvet pl. és mivel elég drága volt, nem tettük be az ö könyveik közé a gyereksztobába, de megnézhetik ha akarják, nincsenek eltiltva töle. Ugyanígy van ez sok dologgal, ami nem konkrétan az övé, de játszhat vele, megnézheti...stb. De ez nem elég,számára nagyon fontos, hogy tisztázzuk a tulajdonviszonyokat, természetesen úgy, hogy az adott dolog az övé legyen végül. Nem értem, hogy miért nem lehet egy könyvet úgy nézegetni, hogy tudja, bármikor megkaphatja, de azért nem az övé. Most fogjuk a két gyereket külön szobába költöztetni, és akkor a játékaik is külön lesznek, talán ez segít egy picit a helyzeten, ha jobban átlátja a dolgait. Vagy esetleg még jobban kisajátít mindent. Nem tudom. Nagyon keményen számon tartja azokat a játékait is, amiket még valóban ö kapott, de már nem neki valók, és a húga játszik/játszana velük. Ugyanakkor neki sokkal több játéka van. Rengeteg dologra megkérdezi, hogy ez lehet az enyém? Hiába próbálom vele megértetni, hogy nem, egyszerüen nem száll le a témáról. Kérem, segítsen nekem megérteni, hogy mi állhat ennek a hátterében, és miért csinálja ezt? Köszsönöm elöre is.
A másik problémám a kicsivel kapcsolatos. Itt inkább, mint gyakorló anyukától kérdeznék. Januárban lesz 3 éves, és még mindig nem alussza végig az éjszakát. Nem is az a gondom, hogy felébred, mert a nagyfiam is nagyon sokáig felkelt éjszakánként, hanem az, hogy felébred és kéri a kakaóját. Nem tartom jó dolognak, hogy egy 3 éves gyerek éjszaka kakaót igyon. Iszik lefekvéskor, éjjel (van, hogy 2-3x is) és természetesen ébredéskor. Aztán persze, egész délelött nem éhes. Söt, most már a délutáni alvást is összekapcsolná a kakóval. Ott is eljátszotta, hogy kért, volt, hogy kapott (de akkor beteg volt, nem akart enni, inni és, hogy ne száradjon ki, adtunk neki gyógytápszert) ennek az lett a következménye, hogy már a délutáni alvás is cirkuszos. Ordít a kakaójáért, veri magát a rácshoz, és hiába próbálom lecsillapítani bármivel, kínálok neki vizet, mesét, éneket, bármit, üvölt, hogy: "De kérem, a kakaómat, kérem a kakaómat!!!" Aztán elalszik és mikor felébred, akkor kezdi elöröl. "Csak egy picit, cak egy picit!!!" Próbáltam neki egy picit adni, megitta, és ugyanúgy örjöngött tovább, amíg nem kapott többet. Evés utána persze, nincs. Ugyanezt csinálná éjjel is, ha nem kapná meg a kakaó adagját. Komolyan megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy "függöséget" váltott ki nála a kakaó? Teljesen tanácstalan vagyok. Ön szerint hogy lehetne véget venni ennek az áldatlan állapotnak? A héten délben már egyáltalán nem adtam neki kakaót, de iszonyatos hisztit rendezett minden egyes alkalommal.
Köszönöm a válaszát! Csilla
Vlasz:
Kedves Csilla!
Köszönöm, hogy ismét hozzám fordult kérésével, örülök, hogy idáig is tudtam segíteni. Remélem, ez most sem lesz másként.
A kisfiú birtoklási vágya ebben a korban nagyon gyakori, árgus szemekkel figyeli, nehogy kishúga csorbítsa "tulajdonjogait". Ebben a kérdésben nagyon sokat segíthet a mese. Találjon ki egy történetet Palkóról, aki minden játékát irigyelte a többiektől. A gyerekek egy idő után már nem akartak vele játszani, mert mindent magának akart, semmit nem osztott meg a többiekkel. Végül magára maradt a szobájában egy halom játékkal. "Kisvasút... kinek kell? Én már ezerszer játszottam vele, Andris pedig milyen szép játékvárost épített köré. De jó lenne, ha ő is itt lenne és együtt játszhatnánk! ... Kistalicska ... ezt Panni tologatta állandóan. Milyen mókás volt, amikor azon versenyeztünk, ki tud több játékot elvinni benne anélkül, hogy kiborulna! De sajnos vele is irigy voltam, és most nem jön játszani. A játékcsörgővel mit kezdjek? A többiek kinevetnek az oviban, ha megtudják, hogy ilyen játékot tartok a szobámban. Bezzeg hugi mennyire szereti! De vele is irigy voltam.... Hmmm. Mit csináljak?" Folytathatja a történetet egy ablakon besuhanó tündérrel, aki elhozza Palkónak a jószívűséget. Otthagy neki egy naplót, amibe belerajzolhatja, melyik nap, kivel volt jó szívű, mikor kinek mit adott oda. Másnap reggelre kisfia is találjon az asztalán egy jószívűség-naplót. :)))
A kicsivel kapcsolatban szülői tapasztalataim alapján (én is így szoktam tenni) a következőket tudom javasolni: ha úgy látom, hogy kislányom valamiből túl sokat szeretne és már nem válna hasznára, ha ismét kapna repetát, azt szoktam mondani: "Sajnos elfogyott. De holnap feltétlenül vásárolunk, jó?" Az elodázás jó taktika, azonkívül a fentiekkel nagyszerűen be lehet határolni, hogy egy nap csak egy adag "jusson" a kicsinek.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
Kislányom kétévesen lett szobatiszta.3 éves kora előtt néhány hónappal éjszakára is.Előfordult néha éjszakai baleset de igen ritkán.Nappali alváshoz már kétévesen sem kellett pelus.3 éves volt márciusban, februárban született testvére.Abban az időben kezdődtek az éjszakai bepisilések de még ritkán.Kis szünet,majd egy makacs felfázás de vizelete azóta negativ az éjjeli bepisilés mindennapos lett,néha többször is.Augusztusban kezdte az óvodát,gond nélkül beszokott.Viszont most kezdődött a testvérféltékenység mióta a húga mászik,igényli a figyelmet.Soha nem szidtuk meg a balesetért,de többször rászólunk mikor a húgát megszorítja megüti.Egyébként imádja testvérét csak néha megharagszik rá.Orvosunk szerint várjak mert még kicsi a lányom.A gondom az hogy egy éve ilyenkor sokkal előrébb tartottunk és félek hogy maga a visszaesés is megviselheti a kislányt.Még annyit hogy nagyon mélyen alszik,rendkivül okos kislány és próbálok vele is sokat foglalkozni. Köszönöm válaszát.Mariann.
Vlasz:
Kedves Mariann!
Úgy vélem, az éjszakai bepisilések és az egyéb visszaesések gyermeke fejlődésében elsősorban lelki tényezőkre vezethetők vissza. A kistestvér születésével nagyon sok esetben előfordul, hogy a nagyobb tesó is "visszamegy babába", hogy vele is hasonlóan sokat törődjenek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szülő látványosan mellőzné a nagyobb gyermeket, hanem szükségszerűen több időt kell töltenie a kisebbel a gondozási feladatok ellátása miatt. Ezt a nagyobb gyermek sokszor sérelemként éli meg, és ilyen-olyan eszközökkel (bepisil, újra elkezd cumizni, stb.) próbálja felhívni magára a figyelmet. Ha továbbra is igyekszik minél többet foglalkozni nagyobb gyermekével egyénileg is, akkor előbb-utóbb megszűnnek a problémák, ill. nem érzi szükségét annak, hogy babaként viselkedjen.
A másik tényező, amely szintén negatívan hathatott a kislány lelkére, az az ovikezdés volt. Előfordul, hogy látszólag problémamentes a beszokás, ám a gyermek belül nehezen dolgozza fel a változást. Ez történhetett kislányánál is, ez is okozhatja az éjszakai bepisiléseket.
Előbbiek mellett azt hiszem, az idő Önnek dolgozik. Ha továbbra is türelmesen és odaadóan foglalkozik nagyobb gyermekével is, (sőt még kicsit többet, mint a kishúggal), akkor néhány hét, esetleg hónap elteltével minden visszazökken a régi kerékvágásba.
Sok sikert!
Az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiunk 32 hónapos múlt 12-én.28 hónapos kora óta itthon teljesen a bilibe pisil-kakil,de csak úgy,ha alul nincs semmi ruha rajta.Az a problémánk,hogy nem tudja lehúzni a bugyiját.Már nagyon sokszor mutattuk neki hogyan csinálja,férjemmel együtt próbálták,hátha rájön hogy megy,de semmi eredmény eddig.Ebből a célból vettem neki nagyobb bugyikat is,hátha könnyebben húzná le,de a bili fölé áll bugyistól,s úgy végzi a dolgát.Átolvastam az összes Önhöz intézett kérdést,s rá a választ,de ilyen nemű problémára nem igazán akadtam.Lehet,hogy az is nehezíti a dolgunkat,hogy 2.5 hónapja született a kislányunk is,s néhányszor kéri a pelust,ha a hugit tisztába teszem.Tudna esetleg valami tanácsot adni,mert már mindenkitől kérdezgettünk,de senki nem tudott segíteni.Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Tisztelettel:D.Zoltánné
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy hiszem, a bugyilehúzás technikáját a magyarázaton, személyes példamutatáson túl úgy is lehetne fejleszteni, hogy pl. egy játékállatka bugyiját neki kell lehúzni. "Nézd csak, ennek a kismajomnak is pisilni kell, de nem tudja egyedül lehúzni a bugyiját. Segítesz neki? .... Vagy: "Mutasd meg neki, hogyan kell, ő még nem nagyon tudja, te meg olyan ügyes vagy!" .... stb.) Ilyen és hasonló praktikákkal valószínűleg hamarosan elsajátítja majd a bugyizás technikáját és megoldódnak a gondok.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Üdvözlöm Óvónő!
Kisfiam 22 hónaposan lett szinte magától szobatiszta nappalra(5 nap alatt).2-3 hónap múlva pedig éjjelre.Az első 2 hónapban nem pisilt be éjjel,azonban 2 hónapja minden áldott éjjel bepisil.Már azt hiszem mindent megpróbáltam,hogy ne így legyen.Lefekvés előtt pisil,este nem iszik sokat,napközben pedig rendesen ürít.Ha éjjel felkeltem,nem tud pisilni mert olyan álmos,hogy alszik a wc-n.Visszeteszem aludni,és később éjjel amikor megyek betakarni,már pisis.Ha normálisan iszik lefekvés előtt akkor is bepisil.Már nagyon el vagyok keseredve,mert nem tudom ami előtte ment az miért romlik el.A családunkban minden rendben,még csak erre sem foghatnám.Egy "őrült "pillanatomban arra gondoltam éjjelre megint pelust kap, mert már nem bírom ,hogy minden éjjel lecseréljem az ágyneműt,pizsamát,és a reggelt azzal kezdeni,hogy minden ki kell mosni.Tehetnék még valamit ami elkerülte a figyelmemet?Segítségét előre is köszönöm.
Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Nem hinném, hogy őrült gondolat lenne egy két és fél éves kisgyermekre éjszakára pelust adni. Bátran tegye meg, így elkerülhető az esetleges felfázás, meghűlés, azonkívül az édesanya sem kerül olyan nehéz helyzetbe, hogy a reggeleket mosással kelljen kezdenie.
A kisfiút nyugtassa meg: ez egy csodabugyi ( valójában bugyipelus), amiben nyugodtan telnek majd az éjszakák. Semmiképpen ne érezze azt a gyermek, hogy ez egyfajta visszalépés, hanem egy testi-lelki biztonságot nyújtó védőbástya. Amikor már sokadszorra szárazon ébrednek, akkor kezdje újra forszírozni a dolgot: "Majd szóljál, ha "nagyfiús", igazi bugyit szeretnél éjszakára, mert annyira ügyes vagy, hogy te már olyat is kaphatsz. Amikor a gyermekben is megszületik erre az elhatározás, akkor már biztosan nem lesz korai rátérni a dologra.
Addig is talán nem ártana, ha biztos, ami biztos alapon kérnének egy gyermekorvosi (urológiai) kivizsgálást a szervi problémák biztos kizárása érdekében!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam óvodai beszoktatását szeptember elején kezdtük el, vegyes csoportba. Szerintem és az óvónők szerint is jól halad a beszokásban. Már csak egy kicsit pityereg reggel. Sajnos ma a "beszoktatós" óvónéni megjegyezte, hogy kisfiam nem játszik együtt a többi gyerekkel, hanem a felnőttek között van, és a nyomukban jár, csak az ő közelükben játszik. Én úgy tudom, hogy ez azért nem teljesen abnormális dolog...Az zavar csak, hogy ha már ezt 1 hét után szóváteszik, mi lesz, ha még hónapokig nem fog a többi gyerekkel játszani...félek, hogy az óvónők előbb-utóbb elvesztik a türelmüket. Egyébként bölcsibe nem járt,(ezt az óvónők is tudják), gondolom ez is közrejátszik ebben.
Kérdésem az, hogy elő lehet-e valahogyan segíteni, az ilyen irányú érettségét egy kisgyereknek?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
K. Rita
Vlasz:
Kedves Rita!
Véleményem szerint az, hogy egy 3 éves gyermek felnőtt centrikus, nem hogy nem teljesen abnormális, de maximálisan helyénvaló és természetes! Ez életkori sajátosság. Később fokozatosan terelődik figyelme a kortársak felé, csak idővel kezd el érdeklődni irántuk, ill. bekapcsolódni mások játékába. Ezt a folyamatot nem kell és nem is szabad siettetni. Biztos vagyok benne, hogy rövid idő elteltével, mikor a kisfiú biztonságérzete megalapozottnak látszik, a gyermekek felé is nyitni fog. Ez törvényszerűen be fog következni, azonban, mint mondtam, siettetni nem szabad!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
Gyakori olvasója vagyok, és érdeklődve hallgatom válaszait. Remek az oldal.
Én azt szeretném megkérdezni, hogy a fokozatos beszoktatásnál több helyen is azt tanácsolja, hogy foglaljon helyet kinn az édesanya, és a gyerek kinézhet hozzá. Ez az elején többször is előfordul, majd remélhetőleg egyre ritkábban. A kérdésem, hogy hogy lehet ezt megbeszélni az óvónénikkel, hisz a gyermek nem mehet ki a játszószobából, mert ha ő ezt teszi, akkor a többi gyerek is követi, főleg ha ez 10-20 percenként ismétlődik. És mi a helyzet ezzel a fokozatos beszoktatással, mikor kinn vannak az udvaron? Elnézést, ha értetlenkedésnek veszi kérdéseimet, én még ugyan időben vagyok, "csak" 1,5 éves a kislányom, de már most foglalkoztat a beszoktatás.
Köszönve válaszát: egy hű olvasója Barbara
Vlasz:
Kedves Barbara!
A folyosó való több-kevesebb ücsörgés véleményem szerint remekül megvalósítható akár úgy is, hogy a síró gyermeknek az óvó néni megmutatja pl. üvegen keresztül vagy egy gyors kikukucskálás erejéig: " Nézd csak, anyu nem tűnt el, ott van, integessünk neki!" Ez meg szokta nyugtatni a kicsiket.
A kertben pedig egyre távolabb kerül a szülő a gyermek látóteréből, míg végül "eltűnik". (Természetesen az óvó néninek halkan jelezvén a távozást) A lényeg, hogy a gyermek biztonságérzete kialakuljon, és stresszmentesen beszokhasson az új, óvodai környezetbe. Előbbiek megvalósítása természetesen függ attól is, hogy a szóban forgó óvodában mennyire nyitottak ennek kivitelezésére, ill. mennyire osztják a fokozatos, kíméletes beszoktatás szemléletét.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam 3 és fél éves, augusztus végén kezdte az ovit. Abba a csoportba jár, amelyikbe a nővére, így kezdetben semmi gond nem volt, örömmel ment oviba, nem is kellett vele ott maradnom, csak egy puszi, és "már mehetsz is anya". Pici kora óta bejárt a csoportszobába reggelenként egy-egy fél órára játszani, akkoriban nálunk azért ment a sírás, mert nem maradhatott ott az oviban. Tegnap reggel ért az első meglepetés, nem akart oviba menni. Persze elmentünk, mert a nővérkét is vinni kell, ott gyors búcsúzkodás, ahogy az óvónéni javasolta, nagy sírás, de utána megnyugodott. Ebéd után mentem érte, a daduskával tudtam beszélni, aki azt mondta, hogy egész nap sírdogált egy kicsit, de csak akkor ha elvitték a WC-re (csak őt egyedül), hogy próbáljon meg kakilni. Hozzátartozik, hogy kétszer volt "baleset", becsúszott a kaki, és ezért rendszeresen megpróbálják "megkínálni " a wc-vel, de ez ellen mindig tiltakozik, hogy nem kell neki, és sír. Itthon sem működött az, hogy rendszeresen ráültetem, mert hevesen tiltakozott. Helyes ez a WC-re ültetés, ha ennyire tiltakozik ellene? Itthon is csak a kismanós mese miatt kakil a wc-be úgy, ha éppen elkapom, hogy kakilni készül. Ma reggel kérdeztem az óvónénit, hogy vajon miért nem akar oviba jönni. Az óvónéni szerint nehezen szokja meg az ovis szabályokat, ezért van sírás, de végül megcsinálja amit kérnek tőle (kézmosás, tornázás, "játsszunk a csendszobában") és utána nagyon megdícsérik. Tanácstalan vagyok, mit csináljak? Hagyjam ott rövid búcsú után a síró gyereket, vagy kezdjünk el egy fokozatos beszoktatást? Ezenkívül azt sem tudom, hogy helyes-e hogy muszáj ráülnie a WC-re, még sírás árán is?
Előre is köszönöm a tanácsát
Móni
Vlasz:
Kedves Móni!
Az óvodai WC-re ültetéssel kapcsolatban javaslom, hogy feltétlenül üljön le beszélgetni az óvó nénikkel és mondja el nekik eddigi tapasztalatait. Otthon Ön hogyan csinálja, miről szól a manós mese, hogyan lehet észrevenni, ha kakilnia kell... stb. Kérje együttműködésüket, segítségüket, beszéljék meg, ezt óvodai keretek között hogyan lehetne (esetleg kisebb-nagyobb módosításokkal) megvalósítani. Biztos vagyok benne, hogy kérése nem talál majd süket fülekre.
A beszoktatással kapcsolatban én a fokozatosságra szavazok. Kérje meg a pedagógusokat, hogy amíg a sírás-rívás tart és nem találja a helyét az óvodában a kisfiú (ez várhatóan néhány nap lesz), addig Ön kint ülhessen a folyosón. Ezután, ahogy ezt korábbi, beszoktatással kapcsolatos válaszaimban is részleteztem, el-eltünedezhet. ("Anyunak el kellett ugrania a postára, de mindjárt jön") Ezután egyre hosszabb időkre menjen el, végül a beszoktatás teljessé válik.
Ha megoldható, ilyen módon próbálkozzanak. Ebben is kérje az óvó nénik segítő együttműködését!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
Nagyon sok problémát és arra a válszát elolvastam és ezért bátorkodtam Őnnhöz fordulni, hogy tud számunkra megoldást találni!
Kislányom 3 éves lesz decemberben és 5 napja járunk óvódába. Nagyon tetszik neki, szeret járni és a beszoktatással sem volt semmi gond. A második naptól ott is alszik. A gondom ami nagyon aggaszt az, az, hogy bár előtte sem volt egy tökéletes éjszakai alvó, de elötte egyszer ébredt és akkor átjött hozzánk. Ezt már csak azért engedtem meg mert a kiborulás határán voltam annyiszor volt fent és igy csak egyszer és megnyugodott. De mióta az óviba járunk azóta nyugtalan , vergődik, kiabál és láttszik rajta napközben, hogy nagyon fáradt. Szinte mondhatom, hogy pár órát sem alszik egyfolytában. A saját helyén alszik el egyedül ezt szépen megértette, de ahogy felébred rögtön jön közénk bár mennyi legyen az idő, eddig hajnal felé volt, de most már akár 22,30 is lehet.Szeretik az óviban is és nagy örömömmre az óvónénik azt mondták, hogy nagyon ritka az ilyen aranyos, kedves kislány. Már nem tudom mit kezdjek az éjszakákkal? Nagyon bízom benne, hogy tud rajtam , rajtunk segiten.
Köszönettel: Timea
Vlasz:
Kedves Tímea!
Levele alapján valószínűnek tartom, hogy kislánya a szorongásait, kisebb-nagyobb lelki terheit magába fordulva éli meg, saját maga próbálja gondjait megoldani. Ez nem probléma, hiszen vannak zárkózottabb, gondjaikkal másokat terhelni nem akaró emberek, míg vannak olyanok is, akik heves ellenállással adják környezetük tudtára nemtetszésüket. Gyermeke véleményem szerint az első csoportba tartozik. Ezen változtatni nem lehet, nem is kell, ehelyett inkább segítséget kell adnunk neki az eredményesebb, mielőbbi élményfeldolgozásra és a lelki egyensúly visszaállítására. Ezeket a következőképpen képzelem el: otthon minél többször játsszanak óvodásat, így a szerepjáték során kislánya újraélheti, kiélheti, kijátszhatja magából esetleges szorongásait, félelmeit. Így fokról-fokra egyre jobban feldolgozódik benne az óvodai élmény és helyére kerülnek a dolgok. Ez azonban nem egyik napról a másikra beteljesedő folyamat, türelmesnek kell lennünk. Addig is adjon lehetőséget gyermekének arra, hogy akkor és annyiszor vehesse igénybe a szülői fészek (szülői ágy, anyai ölelés) biztonságát, amíg csak igényli.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
Gyermekem 3 éves (1 kg alatti súllyal koraszülött volt)szeptemberben keztük az óvodát, de sajnos a fokozatos beszokatásnak jelét sem láttam. Már az első nap ott kellett hagynom egész napra. a gyermek nem eszik, nem iszik, azóta újra bepisil az óvodában is és éjszaka is. Nagyon anyás, nehezen viseli ha távol vagyok. Kezdeményeztem a délben történő hazavitelt,de az óvónők szerint akkor soha nem fogja megszokni az ovit.Nem tudom mit tegyek erőltessük-e tovább?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Én gyermeke óvónőivel szemben inkább a fokozatos, kíméletes beszoktatás híve vagyok. Munkám során a beszoktatáskor azt sem bánom, ha a sírós, édesanyjától nehezen elváló gyermek szülője egy darabig kint ült a folyosón. Ez a "kedvezmény" egészen addig tart, amíg a kicsi biztonságérzete ki nem alakul, ill. meg nem szokja, meg nem szereti az új, ovis környezetet. Ezt követően el-eltünedezhet az anyuka ( ha a gyermek észreveszi: "anyu csak a postára ugrott el, néhány perc múlva itt lesz"), majd egyre hosszabb idejű távollétek valósíthatók meg. Néhány nap, esetleg egy hét után pedig elillan a reggeli sírdogálás, szomorúság, szorongás rémképe. Javaslom, kérdezzen rá az óvónőknél, gyermeke lelki stabilitásának visszaállítása érdekében megvalósítható-e ez valamiképpen!
Mindemellett én támogatom a kezdetben csak fél napos óvodás elképzelést is, hiszen ezzel is lehetővé tesszük a fokozatosabb, a gyermekre nézve kíméletesebb beszoktatást.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő! Elég nehéz hét van mögöttünk, hétfőn kezdtük a óvodát 3 és fél éves kisfiammal. Aznap egész délelőtt együtt voltunk, ismerkedtünk az ovival és az ovinénikkel. Kedden azonban már ott kellett hagynom, de ebéd után mentem érte. Szerdán és csütörtökön már egyre nagyobb traumát okozott mindkettőnknek az elválás, fiam sírt, kikapták a kezemből és kitessékeltek, hányt is és bepisilt, pedig már éjszaka is szobatiszta. Éjjel már nem is alszik, fel felébred, nem mer elaludni, mert tudja, hogyha felébredünk oviba kell menni. Ezért pénteken bementünk az oviba, de ezt csak úgy tudtam elérni, hogy megnyugtattam, hogy csak "benézünk". Mondtam az ovinéninek, hogy nem megy ez ma nekünk, és hogy milyen nehéz éjszakáink voltak, erre ő azt mondta, hogy ha ilyen stresszes a dolog, akkor pihenjük ki magunkat a hétvégén. Én próbálom fiamat ráhangolni az ovira, beszélgetünk sokat róla, de mindig csak az a válasza, hogy ő nem akar menni. Minden elalvás előtt mondja, hogy ha felkelünk ugye nem kell oviba mennie, mert ő nem akar. Tudni kell róla, hogy nem volt bölcsis, egészen ideáig velem volt itthon. Okos ügyes eszes fiú, de nem tud még játszani a társaival, ugyan van két utcabeli kislány, akiket ismer, de velük sem játszik az oviba, állítólag csak álldogál, és várja hogy jöjjek. Többször felhivat az ovinénivel, akinek az a válasza ilyenkor, hogy mindjárt jön anyád. Ez így rendben lenne? Minden nap azért kérdezgettem az óvónéniket, hogy mi történt aznap, azt mondták, hogy nem igazán aktív a gyerek, de menni fog a beszoktatás. Nem tudom mit tegyek. Nem szeretném, ha fiam "visszafele" fejlődne, pedig ez történik most vele. Most mit tegyek? Hagyjunk egy-két hónap vagy esetleg fél év pihenőt, vagy igenis erőltessem a dolgot, és minden áron most vagy soha alapon csináljuk tovább? Nem fog így lelkileg összetörni? Már most is úgy éli meg a helyzetet, mintha rossz lenne, ezért bedugom és otthagyom az oviba. Azóta mindig mondogatja, hogy szeret és imád, pedig ez előtte nem volt rá jellemző. Kérem segítsen nekünk is, hogy minél előbb megnyugodhassunk mind a ketten. Köszönettel Moni
Vlasz:
Kedves Móni!
Úgy vélem, a megoldás nem az óvodázás felfüggesztésében van, hanem a beszoktatás módján kellene változtatni. Ehhez azonban szükség van az óvónők együttműködésére is. Javaslatom tehát a következő: kérje meg a pedagógusokat, tegyék lehetővé, hogy Ön ott maradhasson a folyosó padján ülve, amíg kisfia a csoportszobában játszik. A fiúcska eleinte valószínűleg állandóan kinézeget majd, hogy "megvan-e anyu", ám ha látja, hogy minden rendben, nyugodt szívvel visszamerészkedik a szobába. Amikor szemmel láthatóan kezdi otthonos(abb)an érezni magát az oviban, megpróbálkozhat az "eltűnés" fortélyával. Ez eleinte ne tartson tovább fél óránál, utána menjen vissza. Ha gyermeke észreveszi anyukája hiányát, az óvónők nyugtassák meg, hogy csak a postára ment, de mindjárt jön vissza. Imitálhatják esetleg, hogy Önt felhívják telefonon. Az időszakos eltűnések aztán fokozatosan egyre hosszabbak lehetnek, végül egy teljes délelőttig is eltarthat, mire kisfia remélhetőleg teljesen beszokik. Kívánok a fenti folyamathoz sok sikert és sikeres együttműködést az óvónőkkel!
