Kedves Óvónő!
Gyermekem jövő év szeptember 20-án lesz 3 éves és nekem szeptember elsejéig engedélyezték a fizetés nélküli szabadságot, így munkába kell állnom. A ön szerint van rá mód, hogy kiszemelt óvoda fogadja-e a fiamat a 3. életév betöltése előtt? Vagy ne is próbálkozzak?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Hivatalosan csak a 3. életév betöltésével kezdheti meg az óvodát a gyermek, ám érdemes lenne ez ügyben az óvodavezetővel is beszélni. Kérdezzen rá, hátha sikerül egy mindenki számára elfogadható alternatívát találni. Hasznos, ha problémájáról munkahelyi főnökével is beszél, hiszen GYES-re a gyermek 3. életévének betöltése napjáig jogosult a dolgozó! Úgy vélem, a 20-áig tartó fizetés nélküli szabadság törvényileg jár Önnek!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvodapedagógus,
hároméves kislányommal most kezdtük az ovit. Vegyes csoportba járunk, az óvónénikben és a dadusban is maximálisan magbízok, nagyon rokonszenves pedagógusok. Tegnap azt javasolta az ovoneni,hogy "adjam be" kislányomat, és sziviodjak fel. A gyerek egy ora elteltevel vette eszre, hogy tavoztam, panikszeruen zokogott, de sikerult megnyugtatni, es utana mar tobbe-kevesbe feltalalta magat. Ma reggel mar nem akart menni, nagyon sirt amikor beleptun k az oviba; ezert az ovoneni azt javasolta, hogy ha tudok, maradjak vele. A folyoson ultem, neha kijott a kislanyom (kerte, hogy menjunk haza), de visszakuldtem, es nem is volt komolyabb gond.
Kerdesem az lenne, hogy mennyire valhat be egy olyan csel, hogy apukaval, nagyszulovel, stb. megy oviba a gyerek, akit konyebb elengedni. (szerintem a fo nehezseg abban van, hogy nem akar a lanyom elengedni...)
A masik, hogy "angolosan" tavozzak, vagy beszeljek vele, es mondjam el, hogy most elmegyek - meg akkor is, ha ettol zokogni kezd.
Valaszat elore is koszonom.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Javaslatom a következő: jó, ha az eddig megkezdett módon továbbra is Ön viszi oviba a gyermeket, ezen nem lenne tanácsos változtatni. A "módosított terv"-vel (t.i: Ön kint ül a folyosón) maximálisan egyetértek, mert így a kislány biztonságban érzi magát az Ön megnyugtató háttér-jelenléte miatt, ám a csoportban is ki mer bontakozni. Mikor már úgy látja, hogy gyermeke egyre jobban megszokja, elfogadja az ovit, "szökjön meg" egy rövid időre. Az óvó nénivel beszéljék meg, hogy gyermeke felé ez így legyen tálalva: anya elugrott a postára, de hamarosan jön vissza. Ha akarod, felhívom telefonon, hogy jobban siessen....stb. Ez megnyugtatja a kislányt és később sem esik pánikba, ha eltűnik az anyukája. A napok előrehaladtával aztán egyre hosszabb időre is eltűnhet, később egész délelőttre, végül pedig a beszokás tökéletessé válik és nem lesz szükséges visszajönni.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónéni!!
Azzal kérdéssel fordulok önhöz, hogy két éves kisfiam, ha társaságban vagyunk lökdösi a vele egykorú társait. Most éppen bölcsibe szoktatás van és látom, hogy ez probléma lesz!! Engem ez nagyon zavar és aggódom, hogy esetleg a dadusok sem fogják majd szeretni. Egyébként jó kedvű fejlett értelmes , játékos kisfiú.Semmi gondom ezenkívül nincs vele. Mi a megoldás? Mit tegyek. Egy aggodó anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Amikor ezt látja, nagyon fontos, hogy kellő határozottsággal utasítsa rendre gyermekét! Beszélje meg vele, hogy ha ez ismét előfordul, legközelebb nem mennek játszótérre, játszóházba, stb. Ehhez pedig tartsa magát nagyon következetesen.
Mindemellett meséljen a lökdösődős kisfiúól, aki nem talált magának barátot, mert senki nem akart vele játszani. A kisfiú végül elhatározta, hogy meglepi anyukáját és a többi gyereket azzal, hogy nagyon barátságos lesz velük és soha többé nem lökdösődik. Ezután mindenki nagyon megszerette és sok kis barátra tett szert a bölcsiben. Az ilyen tanmesék szintén hatásosak lehetnek, természetesen gyermeke kisgyermekkori gondolkodásmódján megfogalmazva (esetleg elbábozva).
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom 5 éves, unokahúgom 4és fél éves. Unokahúgom sajnos nagyon csúnyán káromkodik amit a szüleitől hall nap mint nap ezáltal neki ezek a szavak, kifejezések természetesek lettek. Azért aggódom mert ezek a káromkodások annyira "erősek" hogy még a felnőtt fülét is sérti. Sajnos anyukámra vagyok szorulva aki a két lányt délután elhozza az óvódából, így a két lány délutánonként együtt játszik és a lányom (aki még a "hülye" szót is csak suttogva meri kimondani) ezeket a káromkodásokat hallja. Tudom hogy nem védhetem meg a lányomat és nem tarthatom búrában de nem tulzás ez egy kicsit egy 4 és fél éves gyerektől? Mi lesz később? Nem tudom mitévő legyek, ne vegyek róla tudomást? Rászólni úgy vettük észre nincs értelme mert tovább káromkodik. A két lány nem egy óvódába jár. Egyébként egy ideig szépen el tudnak játszani de ha az unokahúgom begurul valamin pl: hogy hazamegyünk este, rögtön káromkodik.(anyukámékkal laknak egy házban). Várom tanácsát. Petra.
Vlasz:
Kedves Petra!
Semmiképpen ne hagyja szó nélkül a dolgot, ennek érdekében két dolgot érdemes tenni: az egyik, hogy édesanyját megkéri, hogy ő, mint nagymama határozottan utasítsa el és tiltsa meg a csúnya szavakat az unokahúgnak. A másik, (ez egy kicsit kellemetlenebb) hogy a kislány szüleivel beszéljen a problémáról. Mondja el nekik őszintén, mennyire zavarja ez Önt, és hogy az ő lányukat is sok-sok megaláztatás fogja még érni mások részéről, ha nem terelik helyes útra.
Sajnos csak ennyi, amit javasolni tudok, ill. ha mégis megoldhatóvá válna, próbálja megoldani az unokahúg-mentes délutánokat!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Három éves kisfiam remekül képes egyedül a Wc-be pisilni, de a kakilás hónapok óta a bugyiba megy. Előfordul, hogy nem is szól arról, hogy mi történt, nem zavarja a játékban, vagy legalábbis nem szól róla. Az ovikezdés rohamos közeledett, ezért mindíg nagyon figyeltem rá, hátha sikerül elkapni a pillanatot amikor futhatunk kakilni, rendszeresen kérdeztem tőle nem kell e már kakilni. Ennek az lett az eredménye, hogy akár három napig sem kakilt, de a bugyiba sem ment.
Kisfiam három napja kezdett óvodába járni, már kétszer sikerült a WC ajtaja előtt állva bekakilnia. Ha nem sikerül megoldanom a helyzetet rövid időn belül, nem járhat óvodában.
Válaszát előre is köszönöm: Bernadett
Vlasz:
Kedves Bernadett!
Úgy vélem, az, hogy kisfia eljutott a WC ajtóig, komoly előrelépés a dologban. Ez alapján feltételezhető, hogy kellő időben érzi és tudatosul benne a székelési inger, elindít egy cselekvéssort ( "indulás a WC-re"), ám valami okból kifolyólag már nem tud (nem mer) oda eljutni.
Mindenesetre feltétlenül dicsérje meg, hogy el akart menni a WC-re, még akkor is, ha idáig nem járt teljes sikerrel.
Kérje meg az óvónőket is, hogy nagydolog idején eleinte próbáljanak ők vagy a dajka néni gyermeke segítségére lenni.
Úgy vélem, előbbiekkel komoly haladás várható a dologban.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovoneni,
Remelem meg nem meritettem ki kerdezesi quotamat. Kislanyom, Isabel, az olvasason kivul meg harom teren mutat folyamatos erdeklodest - szamitogep, tenisz, es zongora/zene.
Konyvekkel, szamitogeppel, es tenisszel jol allunk. Az icinke picinke es egyeb javasolt konyvek (egyesek 25 eves kiadasban) mar reg megvannak es hasznalatban.
Amit keresek, az konyv vagy kotta, vagy egyeb furfangos gyerekeknek valo eszkoz, amivel alapveto dalokat meg lehet tanitani zongoran egy ovodasnak. En skalazni tudok, kottat olvasni is, sot, hallomasbol eljatszani dalokat, de ahhoz nekem elobb fel ejszakat ott kell ulnom hogy a gyereknek megmutassam. Zongorazni szolfezsorai tudomannyal tudok csak.
Online vagy konyvesboltban aminek van weblapja, tudna ajanlani forrast?
Koszonettel!
Vlasz:
Kedves Eszter!
(Ugye jól emlékszem a keresztnevére? :))) )
Úgy vélem, ilyen idős korban még bőven elég, ha kislánya csak egyszerűen, mindenféle "tudományos háttér" nélkül barátkozik a hangszerrel. Tudomásom szerint, bár erről érdemes lenne zenepedagógussal is konzultálni,leghamarabb kb. 6 éves korra válik éretté egy gyermek a tudatos hangszertanulásra.
Mindemellett azért hasznos lenne más szülők véleményét, tapasztalatait is kikérni a kérdésben, ezt megteheti "Szülők egymás közt" rovatunkban.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam májusban volt 3 éves, van egy 6 éves nővére. Szeptembertől írattuk be az oviba, a nővérével egy csoportba. A kérdésem:létezik olyan, hogy óvodaérettség? A nővére 3 éves korában sokkal érettebb volt, mint az öcsikéje. A kisfiam még mindig a dackorszakát éli, sokszor az az érzésem, hogy saját magával van ellentmondásban. Például alvás után felébred, bemegyek hozzá, ő hisztisen kiküld, majd amikor kimegyek, sír, hogy anya gyere vissza !" Ha vissza megyek, kiabál, hogy "ne!" és kezdődik elölről. Nagyon nehezen lehet csak megnyugtatni.Rosszul tűri, ha korlátozzák, legutóbb az oviban azért hisztizett, mert kérték, hogy ne menjen át az udvaron a másik csoporthoz. Csak hát ott volt valamilyen kerti játék, ami neki tetszett, délelőtt próbálták következetesen megtanítani neki, hogy a saját óvónénije látóterében maradjon, délben amikor mentem érte, már kitört a hiszti, üvöltött, rugdosta a szekrényt, stb. Addigra lett "elege". Ezenkívül, nem tud válaszolni kérdőszavakkal kezdődő mondatokra. Mintha nem értené a "mi, miért ,hova..." szavakat. Úgy látom, hogy a hasonló korú gyerekekhez képest fejletlenebbül kommunikál. Lehet ez hátrány az oviban? Arra gondolok, hogy nem érti mit kérdeznek, vagy mit kérnek tőle, és elindul a hiszti.. Egyébként okos kisfiú, kisebb versikéket örömmel mondogat, jó napjain szépen eljátszik egyedül, vagy velem is. Az ovi is nagyon tetszik neki, szeretne is menni, de az óvónénik is látták már jó sok hisztiét amikor a nővéréért mentünk. Igaz, hogy nem merült fel, hogy ne vigyem, mindketten nagyon jó pedagógusok, engem mégis aggaszt, hogy a többi 25 gyerek mellett, hogy fogják tudni kezelni a fiam ismétlődő hisztiét. Lehet, hogy várni kéne még egy kicsit az ovival?
Lehet hogy ha végre túl lesz ezen korszakon könnyebb lesz neki is és az óvónéniknek is?
Előre is köszönöm a tanácsát.
Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Nem hinném, hogy az óvodakezdés időpontjának kitolása megoldás lenne a problémára. Sőt! Úgy vélem, óvodai közegben, a többiek jó példáját látva és kellően következetes pedagógusok mellett hamarabb megoldódnak a gondok. Amit Önnek javasolhatok, az a következetesség a nevelésben! Pl.: ha alvás után gyermeke kiküldi Önt a szobából, közölje vele, hogy "jó, akkor kimegyek, de később már nem jövök vissza, egyedül kell felkelned!" Ha szavai nem hatnak rá, váltsa be ígéretét.
A fejlettebb kommunikáció érdekében pedig beszélgessen vele minél többet, meséljen neki rengeteget! Így lehet indirekt módon a leghatékonyabban fejleszteni a csemetét. Utóbbi szempontból szintén nagyon fontos az óvodáztatás, hiszen itt egy rendkívül kommunikatív, beszédes környezetben lehet, ahol létszükséglet gondolataink szavakba öntése.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
A kérdésem a következő lenne, kislányom januárban tölti be majd a három évét (2008-ban), 31 hónaposan szeretném közösségbe adni. Eddig úgy tudtam még csak bölcsibe mehet ennyi idősen, de egy fórumon olvastam, hogy ebben az esetben ha néhány hónap választja el a 3 évtől, már 31 hósan is rögtön az óvodában kezdhet. Tényleg van erre mód!
Köszönettel, Varga Noémi
Vlasz:
Kedves Noémi!
Óvodába hivatalosan a 3. életév betöltése után járhat a gyermek. Az esetleges egyéb lehetőségekről érdeklődjön az illetékes óvoda vezetőjénél!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónéni!
Abban a csoportban, ahova a kislányaim járnak óvodába a fürdőszobában a kis WC-k előtt nincsen sem ajtó, sem függöny, ami engem nagyon zavar (pontosan emlékszem még amikor én jártam oviba, hogy mennyire zavart, hogy a fiúk körbeállnak...). A többi csoportban egyébként mindehol van függyöny. Kérdeztem az óvó nénit, hogy nem tervezik-e a függöny beszerzését, mire a válasz határozott NEM volt. Az okokat pedig a következőkben látja az óvónéni: 1. amikor ő kislány volt, az óvodában nem volt WC papír, és ő a függönybe törölte a fenekét, 2. a legtöbb családban még 20 éves gyerekek előtt is meztelenkednek a szülők manapság.....
Én azzal érveltem, hogy olvastam valahol (emlékeim szerint pont az Ön "tollából", itt a fórumon) egy cikket, mely arról szólt hogy igenis ez is fontos része (lenne) a nevelésnek. Próbáltam visszakeresni ezt az írást, de időközben annyi kérdés-válasz született, hogy feladtam. Tudna nekem esetleg segíteni??? Szeretném "szakértő" véleménnyel alátámasztani a kérésemet. (Egyébként felajánlottam, hogy állnám a kivitelezés költségeit, amennyiben úgy döntenek, hogy mégis lehet függöny, és végül abban maradtunk, hogy egyeztetnek a csoport óvónéniei és a dadus....bízom benne, hogy így már nem reménytelen a helyzet, vagy tényleg én vagyok túlzottan igényes/finnyás ilyen tekintetben, és hagyjam a csudába az egészet????)
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Egyetértek Önnel, hasznos, ha az óvodában kis függönyökkel is megadják a WC-zéshez szükséges intimitás lehetőségét. Az óvónő érveire a válaszaim: 1) Ha van WC papír kéznél (márpedig kell, hogy legyen és erre folyamatosan oda kell figyelni!), akkor abba fogják törölni a popsijukat a gyerekek! 2) A szülők meztelenkedése, a "pucérkodás" a gyerek előtt egyáltalán nem természetes minden családban! Igenis sokan vannak olyanok, akik a meztelenséget nem kívánják "közhírré" tenni még a gyerekek előtt sem, ezt el kell fogadni!
Én általában olyan elvet vallok, hogy semmi olyat ne tegyünk a gyermekünkkel, ill. ne kényszerítsünk rá olyan körülményeket, melyekben mi magunk, felnőttek is ne éreznénk jól magunkat. Vajon mit szólnának az említett óvó nénik, ha nekik kellene ország-világ előtt végezni a dolgukat?
Amennyiben nem sikerül közös nevezőre jutni a pedagógusokkal, javaslom, kérje az ügyben az óvodavezető együttműködését is!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom most kezdte az ovit szeptember 1-jén. Sajnos az első napunk nem volt problémamentes. Az óvódájában nincs lehetőség a fokozatos beszoktatásra, ezért már az első napon sem maradhattam vele (még egy pár órára sem). Mikor elmentem nem sírt, de utána egész nap csak ült egy helyben, nem evett, nem ivott, nem ment el a mosdóba és nem játszott a játékokkal ill. a gyerekekkel sem.
Szeretném a tanácsát kérni, hogyan tudnám megkönnyíteni számára az elkövetkező heteket? Sajnos 4-től már egész napos lesz és a gyerekek száma is csaknem a háromszorosa lesz az 1-jei létszámnak.
Köszönettel:
Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Mivel az említett óvodában sajnálatos módon elzárkóznak a fokozatos, kíméletes beszoktatás lehetőségétől, így óvodán kívül kell megoldást keresni a nehézségre. Ami a fontos: kislányával el kell hitetni, hogy anyu nincs is olyan távol, mint ő gondolná, sőt, biztonságos közelben van akkor is, ha éppen nem látja. Ezt különböző praktikákkal érheti el, pl. a következővel: beszéljék ki kislányával a problémát: " Ma be fogok telefonálni az oviba, és beszélek az óvó nénivel, hogy hogy vagy, jó? Hányszor telefonáljak be, kétszer vagy háromszor? ... Háromszor? Rendben, és az óvó nénivel majd beszélgetek arról, hogy éppen mit csinálsz. Ma melyik játékot szeretnéd kipróbálni? A babakocsit? Jó, akkor majd az óvó néni azt is elfogja nekem mesélni, melyik babát raktad bele." ...stb. A lényeg, hogy a kislány úgy érezze, anyu nincs elérhetetlen messzeségben, telefonon keresztül mindig a közelben van. Ebben a kis cselben kérje az óvó nénik segítő együttműködését is.
Ami pedig az étkezést illeti, beszéljék meg előző nap, hogy másnap mi lesz az ebéd. "Képzeld, holnap mákos tészta lesz, pont a kedvenced. Hú de jó, majd meséld el, milyen volt. De jó lenne, ha én is ilyen finomakat ehetnék, mint te.... De szeretnék újra ovis lenni!"
Előbbiek mellett, ill. ezekkel párhuzamosan az új környezet fokozatos megszokásával, megismerésével, új barátságok születésével napról-napra csökkenni fog az ellenállás az ovi iránt.
Sok sikert kívánok hozzá!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Két éves és 8 hónapos kisfiam borzasztóan szégyenlős. A baj az igazából, hogy a barátnőm kislányának ugye vannak babái, zenélő bohóca, furulyálya, ilyen nekünk nincs itthon, s ha a kislány előveszi, iszonyúan üvölt. A lufitól azóta fél, mióta eldurrant a kezében. Mi a jó megoldás erre? Decemberben menne oviba, de így nem tudom hogy fog reagálni, hiszen ott is vannak ilyen játékot. Vegyünk neki ilyen és hasonló játékokat és szoktassuk? De olyan keserves sír tőle amikor nálluk vagyunk. Tudna nekünk tanácsot adni, hogyan szűntessük meg a félelmét? Itthon neki is vannak zenélő és mozgó játékai, de a legtöbbet csak úgy használja, ha nincs bekapcsolva. Várom válaszát. Tisztelettel és köszönettel: Nagy Csilla
Vlasz:
Kedves Csilla!
Környezetünkben sok olyan erősebb-gyengébb inger ér minket, melyek elől ha akarnánk sem tudnánk elhatárolódni, ezeket kénytelenek vagyunk megszokni. Ilyen pl. a busz, teherautó hangos zúgása, a mosógép zakatolása centrizés alatt, a csengő éles hangja és még sorolhatnám. Ezeket bizony meg kell szokni.
Az otthoni hangos játékokat ne erőltesse, de alkalmanként próbáljon vele közös játékokat kezdeményezni a gyermeknél. Pl: kapcsolja be az ugató, ugró kutyust, játssza el, mintha élő állat lenne, etessék meg, simogassák, vigyék sétálni, stb. A közös játéktevékenységek élménye alatt fokozatosan próbálja elfogadtatni a kisfiúval ezek zörejeit. Menjenek rengeteget sétálni, figyeljék meg az utca érdekes zajait, hangjait, majd ezekről otthon is beszélgessenek, meséljen róluk gyermekének.
Természetes, ha a kicsik eleinte félnek ezektől a zajoktól, de egy idő után biztosan megbarátkoznak velük.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom októberben lesz 3 éves. Kb. két hónapja, hogy a pisilés terén nappalra szobatiszta. Teljesen magától, sosem erőltettük a dolgot. A délutáni alváshoz még kell a pelus, amit az óvoda ugyan nem tolerál, de ezzel kapcsolatban még nem türelmetlenkedünk. Ami a gondot okoza az a kakilás. Azon nem aggódom, hogy csak pelusba hajlandó kakilni, de aközött, hogy szól kakilni kell és aközött hogy bejelenti kész vagyok minden esetben minimum 2, de gyakran 4-6 óra is eltelik. Ez idő alatt úgy közlekedik a lakásban, vagy játszótéren, hogy fogja a fenekét, de nem erőlködik. A széklete nem kemény, amikor végre kakil és kérdezzük fájt-e neki azt mondja, nem.
Megbeszéltük vele, hogy a kakilás természetes dolog, anya és apa is szokott kakilni és lát is minket a Wc-n.
Minden esetben ragaszkodik hozzá hogy megnézze és megszagolja a produktumot.
Mikor szól, felajánljuk neki, hogy kakilhat bilibe is, eddig két-három alkalommal már sikerült is.(Bár akkor órákis tartott) Ilyenkor megdícsérjük és együtt öntjök a Wc-be és ő egyedül húzza le. Ehhez szintén nagyon ragaszkodik.
Saját megfogalmazása szerint nem akarja kiengedni.
Kérem segítsen, hogy tudnánk megkönnyíteni a dolgát.
Előre is köszönöm a válaszát
Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
Több szülő is írt szinte teljesen azonos problémájáról, egyiküknél a szülői produktum szemrevételezése szintén szerepel. Feltételezem, hogy gyermeke viselkedése nem mutat mást, mint hogy fél a kaki látványától (ezért is nem meri sokáig kiengedni magából), így ezt a szorongást kellene benne oldani. Ennek legjobb játékos módja a só-liszt gyurmából készített "mű-kaki" használata, mely külső jegyeit tekintve (szín, forma) megegyezik a valódival. Ezt a játék székletet használják a mackó, baba...stb. kakiltatásánál, így a végtermék látványát egyre jobban megszokja, elfogadja a gyermek és félelme oldódni fog általa.
A szülők "alkotásának" szemügyre vételét nem tartom problémának, sőt, a gyermek egyfajta öngyógyító terápiaként űzi ezt a dolgot. Helyesen teszik, ha ezt nem tiltják neki! Ezen keresztül ugyanis lehetőséget kap a félelmet keltő széklettel való fokozatos megbarátkozáshoz, tudatosodik benne annak természetes volta.
Elfogadó, türelmes hozzáállásukat nagyon pozitívnak tartom, csak így tovább!
Sok sikert kívánok!
Az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónéni!
Két kislány boldog anyukája vagyok. Az egyik 8 éves, a másik 5 és fél. Teljesen más egyéniségek, mintha nem is egy családban nevelkednének. A nagyobbik kislányom rendkívül erős harcos egyéniség, mindíg kivívta megának akárhová is került a tiszteletet, komolyságával,fegyelmezettségével. Semmi problémát nem okoztott sem az oviban,sem az iskolában.
A kisebbik lányka sokkal érzékenyebb, nagyon gyakran sír. Ez a sírás nem a klasszikus nagyhisztis sírás, hanem inkább egyszercsak görbül a szája, és már potyognak is a könnyei. Azt mondja azért mert fél. Fél szólni, ha valami baja van, vagy fél, hogy gondot okoz, nem bízik az otthonán kívül semmiben. Azt elfelejtettem elmondani, hogy otthon nem viseledik így, csak akkor ha kikerül az otthonából. Az óvónője szerint ez azért van, mert a gyermekem azt szeretné, ha mindenki csak vele foglalkozna. Én ezt nem hiszem, meglátásom szerint nagyon sok büntetést kapott már ezért az oviban, régen azt sem merte elmondani az oviban, hogy miért sír, ma már legalább ezt elmondja. Nem tudom megoldani sajnos, hogy máshogy viselkedjen az oviban, csak azt látom, hogy a szűk családján kívül kislányom senkiben sem bízik. Rengeteget beszélgettünk, mindíg adekvát válaszokat kaptam, de nem tudok segíteni rajta. Egyébként Ő is nagyon okos kislány, mentálisan fejlett, nagyon jószívű, barátságos kislány. Folyton mosolyog. Mi lesz velünk az iskolában? Mit tegyek, hogyan segíthetnék? Kérem segítségét.
Köszönettel Széllné Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Érdekes az a a vélemény, amit kisebbik lánya óvónője nyilatkozott. Én a magam részéről úgy vélem, a csöndesebb, zárkózottabb, érzékenyebb emberek korántsem azért ejtenek csendes bánatukban könnyeket, hogy mindenki rájuk figyeljen! Ha ez lenne a céljuk, teljesen másként viselkednének: hangosan sírva, toporzékolva követelnék ki maguknak az "extra" figyelmet. Persze vannak ilyen emberek is, ám gyermeke egészen biztosan nem ebbe a típusba tartozik. Amire kicsi lányának szüksége lenne, az a biztonságot nyújtó, valódi szeretetteljes elfogadást tükröző, kedves óvónői magatartás. A gátlásosabb, visszahúzódóbb gyerekeket segíteni kell sok-sok szeretettel, és nem pedig büntetni ezért! Szerény véleményem szerint egyébként ezekben a csöndes, introvertált típusú emberkékben sokszor sokkal több érték lakozik, mint magamutogató, hangoskodó társaikban. A pedagógusoknak nem lenne más dolguk, mint ezeket az értékeket észrevenni és méltányolni!
Nem tudok mást javasolni, mint hogy próbáljon beszélni az érintett óvónőkkel és a kioktatás legkisebb jele nélkül kérje együttműködésüket, segítségüket! Meséljen gyermekéről, a vele kapcsolatos tapasztalatairól, ill. az ennek alapján megfogalmazható egyéni bánásmódról, melyet kislánya igényel. Kívánom, hogy járjon sikerrel, és kislánya mihamarább visszanyerhesse óvodán belül is lelki egyensúlyát!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam 3 éves lesz szeptemberben.Pisilni önállóan pisil a nagy WC-be, de a kaki mindig a nadrágba megy. Elbújik és úgy intézi a dolgot. Amikor észrevesszük és rákérdezünk, hogy kakilnia kell-e, azt mondja, hogy nem és visszatartja addig, amíg nem figyelünk rá és akkor intézi a nadrágba.
A probléma az, hogy mivel a bölcsödébe nagyon sok a jelentkező és az óvodába felvették, minél előbb kellene, hogy menjen a szobatisztaság, mert át kellene kerülnie az óvodába. A bölcsödében megbeszéltem a vezetőnővel, hogy maradhasson még, de úgy érzem nem ez a megoldás.
Kérem segítsen, hogyan segíthetnénk neki, hogy akarjon WC-be kakilni (a bilit nem hajlandó használni egyáltalán). Próbáltuk olyan mesével,amiben a kisfiú elmeséli, hogyan lett szobatiszta, apa próbált mesét olvasni, amikor a WC-n ült, magyaráztuk neki mennyire fontos dolog, hogy ne a nadrágba menjen a kaki, de az idő fogy és sajnos a türelmünk is.
MIvel még a kaki nem megy a WC-be, így nem is próbáltuk még a délutáni és az esti pelenka nélküli alvást.
A bölcsödében nagyon segítőkészek, tanácsokat adnak, de a kisfiam teljesen elzárkózik ettől az egésztől.
Kérem adjon tanácsot!
Köszönettel: Ica
Vlasz:
Kedves Ica!
Feltétlenül javaslom Önnek korábbi válaszaim, gyakorlati tanácsaim átbogarászását, rengeteg ilyen problémájú szülőnek sikerült már segítenem. Játékos megoldások garmadát találja ebben a témában íródott leveleimben, ezek segítségével megjósolható a siker! Mindemellett ami fontos még, hogy próbáljanak kissé lazábban állni a kérdéshez! Ha a kisfiú állandóan azt érzi, hogy a kakilás kérdése folyamatosan napirenden van, természetes lesz az egyre erősebb elzárkózás. Egy kicsit könnyedebb hozzáállással és az említett játékokkal biztos lesz a siker!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvonéni!
Én azt szeretném megtudni, mit csinálhatok rosszul az ügyben, hogy a pisilés minden zokszó nélkül teljesen egyedül megy. Sokszor már nem is szól, csak a végén, hogy "mami pisiltem".
De a kaki! Egyszerűen nem tudjuk rávenni, hogy azt is a wc-be vagy a bilibe produkálja. Most már odáig értünk, hogy szól, hogy kakilni kell és mami adj pellust, de gyorsan. Ilyenkor lehet, hogy rosszul teszem, de gyorsan leveszem róla a bugyit és ráteszem a wc-re. Meséltem neki, hogy nemsoká oviba megy és bizony az ovis gyerekek mind ide kakilnak. (De ugyanezt próbáltuk bilin is.) Ül rajta egy darabig, kéri, hogy meséljek az oviról, hogy milyen is lesz, de kakilni nem hajlandó. Aztán lemászik, mondja, hogy már nem is kell. Aztán újból szól és kezdődik minden előlről. Egy idő után, azért kezd sirni, mert fáj a hasa. Ilyenkor "megsajnálom" és inkább ráadom a pellust, csak nehogy baja legyen.
A másik amit észrevettem, hogy valószínűleg nem félhet a kakitól, mert ha mi megyünk a férjemmel wc-re mindig a végén látni akarja a végterméket. Ezt sem tudom, hogy jó-e?
Kérem segítsen, mit tegyek, hogy rávegyem a wc-re vagy a bilire való kakiláshoz. A játékok közül amit említett már kipróbáltuk, hogy a maci ül a bilin. Azt tetszik is neki, de egy idő után ott hagyja, ugy van vele, hagy üljön ott.
A másik amit még fontos megemlítenem, hogy ha kakil a pellusba, mindig elbújva, a szobájában, vagy ott fel-alá szaladgálva csinálja. Erről hogyan lehetne leszoktatni?
Várom válaszát, és köszönöm a segítségét: Sz. Kata+
Vlasz:
Kedves Kata!
A mackó bilire ültetése csupán egy az általam javasolt sok-sok játékos megoldás közül. Javaslom, feltétlenül próbálja ki a többit is, érdemes átolvasni részletekbe menőkig korábbi tanácsaimat is! Ezek közül egyet kiemelnék, mely gyermeke esetében sokat segíthet: a só-liszt gyurma kakival való próbálkozást. Mivel gyermeke kifejezetten a végtermék iránt tanúsít nagy érdeklődést, feltételezhető, hogy valamilyen szinten ez okozza benne a szorongást. Fél a sötét színű, túl naturisztikus látványú anyagtól. Ennek oldására nemcsak a só-liszt gyurma kaki a megoldás, de gyermeke ösztönösen is próbálja magát "gyógyítani" szülei példájával. Úgy gondolom, ez nem baj, én a magam részéről ebben nem találok kivetni valót.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő! 3 éve él családunk Kanadában, jövő nyáron költözünk vissza Magyarországra. Három fiú gyermekünk közül a legkissebb most 5 éves, vagyis elkezdhetné az 1. osztályt 2007. szeptemberben.Kissebb nyelvi hibákkal jól beszél magyarul, két évet járt helyi óvódába és idén elkezdi a kindergarten nevű 0. osztálynak vagy iskolaelőkészítőnek megfelelő osztályt egy helyi iskolában (mindvégig angol nyelven). Nem izgága gyerek,elég sokáig tud egyhelyben ülve koncentrálni feladatokra és szivesen is csinálja őket. Könnyen köt barátságokat, nagyon közvetlen személyiség. Szeretném, ha a Magyarországra való visszailleszkedése minél zökkenőmentesebb legyen ezért kérdezem, hogy javasolja-e még egy évig óvódába való visszatartását a nyelvi hibák kijavitására, angol nyelven meglévő tudásának magyar nyelven való berögződésére (jobb-bal, számolás stb.)? Köszönettel: Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
Ha egy mód van rá, javaslom a lehető leghamarabbi visszaköltözésüket jövő nyáron, mivel gyermekének nem csak az elkövetkező suli nehézségeivel, de az új környezet, új otthon megszokásával is meg kell birkóznia. Ehhez pedig idő kell, nem elég rá néhány hét!
Ha nyelvi okokból kérdésesnek véli kisfia iskolaérettségét, feltétlenül keresse fel gyermekével együtt a hazai Nevelési Tanácsadót, mégpedig minél hamarabb! Itt pontosan feltérképezik gyermeke fejlettségét, és biztos iránymutatót adnak a hogyan tovább-ra!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kérem segítsen!Kislányom februárban fogja tölteni a negyedik életévét.Két és fél éves kora óta használja a bilit pisilésre, nyár eleje óta éjszakára sem kell pelenka.Problémánk a kakilással van.Nyáron sikerült néha a Wc- be illetve a bilibe kakilni.Eddig csak a bugyiba és csak kizárólag otthon kakilt. Most van, hogy 4-5 napig visszatartja és csak hosszas unszolásra kakil. Étrendje jó bölcsibe jár csak főzelékeket eszik rengeteg gyümölccsel.Teljesen tanácstalanok vagyunk, félünk lelki okai vannak talán szégyenli!? Soha nem eröltettük igaz sokat beszélünk róla bíztatjuk dícsérjük. Kérem segítsen, hogyan segíthetnék a kislányomnak.Tisztelettel:L.-né Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Amit mindenek előtt javasolni tudok, elsőként függessze fel a gyermeke felé intézett mindennemű utalást a székelésre. Mielőtt ezt megtenné, mondja el, mennyire izgatott, mert tudja, hogy egyszer csak meglepetést fog Önnek szerezni a kislány. Ezt követően ne tegyen mást, mint hagyja elöl a bilit, hogy gyermeke bármikor használhassa és Ön "feledkezzen meg" a dologról.
A csalódottság kifejezése helyett inkább játékosan, mesékkel próbálja gyermekében ébren tartani a bizonyítási vágyat. Ennek konkrét kivitelezésére számtalan játékot javaslok korábbi, ilyen témájú válaszaimban, ezeket hasznos lenne átbogarászni!
Előbbiek mellett esetleg nem ártana orvosi kivizsgálással is meggyőződni arról, hogy a ritka székelésnek valóban csak lelki, nem pedig szervi oka van!
Kívánok mielőbbi sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Nagyobbik fiam most kezdi az ovit szeptemberben. Fokozatos, igényeihez leginkább illő beszoktatási folyamatot tervezünk, hiszen kistestvérével (1 éves)
itthon vagyok. (az első időszakban édesanyám vigyáz majd a picire, amíg mi ovizunk a naggyal.)A beszoktatási folyamattal kapcsolatban szeretném tanácsát kérni. Tudom, minden gyermek más, de bizonyára van jópár hasznos általános tanács, aminek hasznát vennénk. Mi az, amire különösen figyelni kell? S mi az, ami mindenképpen kerülendő magatartás?
Minthogy először lépünk ebbe a szituációba, tele vagyunk kérdőjelekkel.
Mint minden anya a lehető legjobban szeretném csinálni ezt az első pár napot(hetet), hiszen tudom, hogy jelentősége felbecsülhetetlen. Mégsem szeretnék emiatt semmiképpen sem görcsössé válni, hiszen azzal csak ártanék.. Kérem ossza meg velem (velünk) tapasztalatait! Köszönettel és tisztelettel:
Ági
Vlasz:
Kedves Ági!
Ön előrelátó, lelkiismeretes szülőként szeretné jó előre átgondolni a beszoktatás esetleges buktatóit, kívánom, hogy tanácsaimra ne legyen szükség és jókedvűen, derűsen induljon majd az ovikezdés.
Hasznos lehet, ha minél többet beszélgetnek az óvodáról, az ott folyó élet szépségeiről gyermekével. Sok-sok aranyos gyerek, fantasztikus játékok és kedves óvó nénik várják majd ott. Meséljen úgy az ott folyó életről, mint egy mesevilágról, így biztosan örömmel vág majd bele gyermeke az első napoknak.
Beszélje meg az óvó nénikkel a beszoktatás menetét, az ott folyó gyakorlatot. Ha a fiúcska sírdogálna, kérje a pedagógusok együttműködését. Nekem erre az alábbi, jól bevált módszerem van: a gyermek megnyugvásáig legyen ott az anyuka elérhető közelben ( ne a csoportszobában, hanem a folyosón!) Így a gyermek, ha elbizonytalanodik, bármikor kimehet oltalmat adó édesanyjához és nem érzi magát elszakítva tőle. Mikor már nem néz ki percenkét a gyermek, hogy anyu megvan-e még és viszonylagos érzelmi stabilitás látható nála, akkor jöhet a következő lépés. Anyu észrevétlenül "elszivárog". Ha a gyermek felfedezi az eltűnést, meg lehet nyugtatni azzal, hogy ne féljen, csak a szomszéd postára ugrott át, mindjárt itt lesz. Eleinte tényleg jöjjön is vissza rövidebb, később hosszabb idő elteltével az anyuka, majd a későbbiekben erre már nincs szükség, hiszen a gyermek BESZOKOTT!
Másik praktikám a kicsik megnyugtatására a "felhívom mobilon, hogy siessen!" játék. Ez a síró csemetéket általában meg szokta nyugtatni.
Remélem, kisfia óvodakezdése zökkenőmentes és derűs hangulatú lesz, és tanácsaimra nem is lesz szükség!
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
TiszteltÓvónő!
A férjem sajnos sokáig magába tartotta a problémáit és nem régen kitört belőle.Nem tudtuk értelmesen megbeszélni a dolgokat.Azt mondja hogy nem szeret már és nem tud velem élni. Sajnos én még szeretem bevallom még reménykedek hogy esetleg hónapok múlva rájön,hogy mégmindig szeret,bár ennek elég kicsi a valószínüsége.Van egy 4 éves kisfiunk,aki már biztos sejt valamit a dologból, hisz 2 hete csak veszekszünk akkor robbant ki a dolog.Férjem szerint a fiam a fejlődése miatt nála lenne jó helyen, mert eddig az ő szüleinél éltünk.De én nem szeretném ott hagyni nála hisz egyfolytában dolgozik.De ott van a megszokottkörnyezete. Elmennék vele albérletbe de kevés a pénzem rá,alig tudnánk akkor megélni. Azt tudni kell hogy a fiam születése után nem foglalkoztunk egymással kölcsönösen,mert mindketten fáradtak voltunk.És mivel a szüleinél éltünk, azt kellett néznünk,hogy nekik a gyereknek és mindenkinek jó legyen a dolog és csak utána jöttünk mi. Nem tudom mi lenne a jó, csak azt tudom,hogy azt akarom hogy a kisfiam velem legyen.Az apjátis szereti és jó a kapcsolata vele, de hozzám ragaszkodik hisz én neveltem. Kérem segítsen a tanácsával sürgőslene. Mi lenne jó a kisfiamnak.
Egy szomorúanyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Szívszorongató történetét olvasva bizony nem könnyű számomra ítélkezni, de nem is akarok. Amiket leveléből leszűrtem, azok a következők: férje indoka megalapozottnak látszik, de ezzel kapcsolatban felmerül bennem egy kérdés: aki ilyen könnyen felrúgja házastársi és családi kötelékeit, az nem lesz-e a későbbiekben is hasonlóan felelőtlen és forrófejű? Ma még úgy érzi, szüksége van a kisfiúra, szeretné nevelni, de az új párkapcsolat esetleges kihívásai folytán nem rúgná-e fel gyermekével való kapcsolatát is? Bár nem látok bele a családi életbe, ezt az aggályomat, úgy éreztem, meg kell fogalmaznom.
A másik dolog: a bíróságok nem véletlenül szokták a gyermekelhelyezés tekintetében az anyát részesíteni előnyben. Kisgyermekkorban általában hozzá fűzi a legszorosabb érzelmi kötelék a gyermeket.
Mint már írtam, nem tisztem döntést hozni, ill. ítélkezni a dologban, amit azonban javasolni tudok: feltétlenül küzdjön gyermekéért! Lehet, hogy anyagilag nem lesz könnyű az önállósulás, de biztos vagyok benne, hogy kisfiáért bármilyen áldozatra képes lesz majd. Ami viszont addig is a legfontosabb: soha ne veszekedjenek a kisfiú előtt, ezzel ártanak neki a legtöbbet!
A végső szót természetesen a bíróság mondja ki, de feltétlenül harcoljon gyermekéért!
Minden jót kívánok, és remélem, hamarosan jó irányt vesz majd családi életük!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
Egy nagy problémával kapcsolatban szeretnék Öntől segítséget és tanácsot kérni.A kislányom dec.közepén fogja tölteni a 3. életévét, viszont szobatiszta, folyamatosan beszél, önállóan eszik, stb...tehát abszolút jól fejlett. Mi pest megyében lakunk, amikor a helyi oviba beírattam, akkor még úgy volt, hogy otthon maradok továbbra is, tervben volt egy második baba is. Viszont kaptam egy jó állásajánlatot, és júniusban visszaálltam dolgozni. Csakhogy én budán dolgozom várom teljesen másik fele, és szeretném ide a helyi oviba iratni. Én hívtam a kerületi ovikat, de mindegyik elutasított túltelítettségre hivatkozva. Viszont képtelen vagyok megoldani a párommal, hogy a gyerekért tudjunk menni, én is ő is nagyszülők dolgoznak, viszont én a legjobb esetben este 6-ra tudok érte érni. Viszont itt budán akár az időjárási viszonyok akár a forgalmi dugók miatt időben képtelen vagyok odaérni, tehát 6-nál is később érnék oda, és ezt nem kockáztathatom, hogy a gyerek ott marad az oviban....
Kérem ha tud adjon tanácsot,hogy mit tegyek? Hová fordulhatnék? Magánovit nem tudnánk finanszírozni sajnos....
Várva válaszát és segítségét, maradok tisztelettel: K. Judit
Vlasz:
Kedves Judit!
Sajnos csodát én sem tudok tenni, és más megoldást nem tudok javasolni, mint hogy napi néhány órás munkára bízzon meg egy baby sittert. Ilyen esetekben ezt szinte mindenki így szokta megoldani. Olcsóbb, mint a magánovi, és gyermeke sem kénytelen óvodazárásig szenvedni az oviban.
