Remélem, meg tudom fogalmazni viszonylag röviden a mondanivalómat.
Kisebbik lányom 4 és fél éves, ennek megfelelően másfél éve óvodás, előtte 1 évig bölcsibe járt. Mindigis bújós, szeretgetős kislány volt, nyugodt, csendes, kicsit "mimóza".
Eleinte nem talált magának barátokat a csoportban, inkább őrá találtak rá a gyerekek. Először egy kisfiú, aki néhány hónap sülve-főve együttlét után úgy döntött, hogy ő inkább fiú barátokat keres. Nem is lett volna ezzel gond, csak sajnos az én lányomat ez a "szakítás" nagyon megviselte.
Ekkor talált rá a csoport ikerpárja, két vele egykorú kislány, aminek sajnos azóta sem örülök. Néha az ő anyukájukkal együtt megyünk a gyerekekért délután, és mindig megdöbbenek, milyen módon bánik azokkal a lányokkal. Káromkodik, kiabál velük, ha úgy adódik, pofon üti őket, vagy a hajukat húzza. Elképesztő!
Sajnos - gyanítom, hogy ennek a bánásmódnak köszönhetően - ezek a gyerekek durvák, csúnyán beszélnek és meglehetősen neveletlenek, szemtelenek.
Természetesen ebből adódik a problémám: nem nézem jó szemmel, hogy az én lányom, akinek a nevelésére igen nagy odafigyelést fordítunk, ezzel az ikerpárral barátkozik.
Néha panaszolja, hogy mennek utána, és nem engedik mással játszani őt, de azért én azt hiszem, hogy mivel nem nagyon van más barátja, "beéri velük", és nem igazán tiltakozik.
Már az óvónők is kezdenek panaszkodni, hogy sok butaságot tanul tőlük, és persze ez nekem sem tetszik. Mit tehetnék vajon? Hogyan magyarázhatnám el neki, hogy nem a megfelelő társakkal barátkozik? Vagy nézzem tétlenül, és mindig figyelmeztetgessem, hogy például ne használjon csúnya szavakat, hiába hallja tőlük?
Válaszát nagyon várva kívánok további eredményes, örömet adó munkát Önnek!
Tisztelettel: egy bizonytalan anyuka...
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Bizony, nem könnyű helyzet, amiben Ön, illetve kislánya van, aggodalmát megértem. Úgy vélem, legtöbbet az óvónők tehetnének az ügy érdekében, pl. egymás megismerésére, új barátságok kialakítására szolgáló közösségi játékokkal. Ezek a közös élmények nagyon sokszor összehoznak olyan gyerekeket, akik egymást idáig valamiért nem igen vették észre, s új barátságok szövődhetnek. Érdemes lenne az óvó nénik segítő együttműködését kérni ebben! (Véleményem szerint a kérés megfogalmazható úgy is, hogy az számukra ne legyen bántó, be érezzék azt "belekotnyeleskedésnek".)
A másik tanácsom segítségével pedig Ön is sokat tehet az új barátságok kialakítása érdekében. Ha mód van rá, tartsanak lakásukon kis játszódélutánokat, melyre azokat a gyermekeket hívják meg, akik kislányának is, Önnek is egyaránt kedvesek.
Végezetül gyakran mondjon mesét arról a kislányról, aki verekedős, veszekedős gyerekekkel barátkozott, és végül ő is olyan lett. A többiek már vele sem akartak barátkozni, ezért nagyon szomorú volt. Elhatározta, hogy mától kezdve csak jó gyerekekkel fog játszani. Ekkor mindenki megszerette, megbarátkozott Annussal, Zsuzsival és Rékával is, akikkel csodálatos játékokat találtak ki. A csúnyán beszélő kislányok először dühösek voltak, de később ők is megváltoztak és őket is megszerették a gyerekek... stb.
Csak a fantáziája szabhat határt a mese fonalának, biztos vagyok benne, hogy gyermeke nem csak élvezni fogja, de a tanulságot is leszűri majd.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvonéni! Kislányom 3 és fél éves.Nagyon szeret rajzolni és nagyon szépen is rajzol.Már rajzpályázaton is volt díjazott,ahova én küldtem be a rajzát.Az oviban nem igazán foglalkoznak ilyen téren vele.Szeretném megkérdezni Öntől,hogyan lehetne fejleszteni rajztehetségét?Milyen könyvek,vagy bármi egyéb lenne erre a célra?Mit tudna javasolni Ön?Válaszát előre is köszönöm.Pintérné V.Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Érdemes lenne a helyi ill. környéki művelődési házak foglalkozásairól érdeklődni, mert ott ilyen jellegű szakköröket többnyire szoktak indítani. Tanácsos még áttanulmányozni a helyi programajánlót is, melyben szintén rálelhet a megfelelő foglakozásra. További hasznos ötletekkel szolgálhatnak Önnek a szülőtársak, így kérdését célszerű lenne "Szülők egymás közt " rovatunkban is feltenni.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam júliusban múlt 3 éves. Körülbelül fél éve szobatiszta és a délutáni alváshoz sem használ pelust. Az éjszakai szobatisztaságot nem forszíroztam nála, egyszer-kétszer megkérdezetem tőle kér-e pelust éjszakára, de az igen válasz után nem foglalkoztunk vele többet. Nyaralásunk alatt az egyik este minden előzmény nélkül kijelentette, hogy ő már nagyfiú, nem kell éjszakára peleneka (a témát ő hozta fel, mi nem melítettük). Mi elfogadtuk az ő döntését és azóta pelenka nélkül alszik.
A problémánk az, hogy a pisit egész éjszaka még nem tudja tartani. A bölcsődében az egyik gondozónő azt javasolta, hogy este 6 óra után csak minimális folyadékot adjunk neki. Ezt az első nap tapasztalata után gyorsan elvetettük. elvetettük.
A másik gondozónő javaslata az volt, hogy keltsük fel éjszakánként pisilni. Megpróbáltuk ezt is, de egy idő után nem volt szívem egy édesen alvó gyereket felzavarni mély álmából.
Ön szerint mit tegyünk ebben az esetben, hogy a heti 4-5 éjszakai bepisilést csökkentsük,keltsük fel éjszakánként kisfimat vagy várjunk türelemmel, az idő majd megoldja a gondunkat?
Válaszát előre is köszönöm:
Anikó
Vlasz:
Kedves Anikó!
Ha kisfia továbbra is határozottan ragaszkodik a pelenka nélküli elalváshoz, természetesen adja meg számára ezután is a lehetőséget. A tanácsokkal kapcsolatban: az esti folyadékbevitelt ha nem is eltiltani, de némiképp mérsékelni érdemes. Ez alatt értem, hogy lefekvés előtt közvetlenül már csak néhány kortyot igyon, ha szükségét érzi, ez elég ahhoz, hogy oltsa a szomját, ám nem telíti meg túlzottan a hólyagot.
Az éjszakai ébresztgetés helyett tanácsos lenne lefekvés előtt pisilni menni, valamint közvetlenül az előtt, hogy álomba zuhanna. Így a szervezet lehetőséget kap arra, hogy még az utolsó előtti pillanatban megszabaduljon a vizelettől, így talán elkerülhető lesz a bepisilés.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
A kisfiúnk éppen 3 éves, és nem egyáltalán nem akar szólni sem a pisilésnél, sem a kakilásnál. Volt egy időszak 30 hónapos kora körül, hogy egy pár napig szólt a pisinél. Egyszer még hajnalban is kiabált, hogy apa pisilni kell. Már nagyon örültünk, és aztán minden a régi lett. Ha figyelmeztetjük pisilésre, az első válasza az hogy nem jön, aztán egy kis rábeszéléssel, a játszótéren való versengés színlelésével, pisil. Szóval irányítani szerintem a pisilést tudná. A kakilással vannak kétségeim, hiszen 2,5 éves korától figyel csak a kakilásra, azóta áll meg a játékkal, addig észre sem vette, hogy bement. A szüleim nagyon erőltetnék nála, és ha rájuk szólok, hogy hagyják már, akkor meg én kapok. Türelmesek vagyunk, de egyre jobban aggódunk. Már ha megkérdezem hogy miért nem szólt a kakinál, hiszen a nagyfiúk már szólnak, azt válszolja, hogy belemerült a játékba, de ezt csak tőlünk hallja. Egyébként nagyon kiegyensúlyozott gyermek, egész napja játszásból áll, ráadásul szuper apukája van, minden róla szól nálunk. Na meg a testvéréről, aki fél éves. Sokan mondják, hogy a tesó is hatással van rá, de én ezt nem tartom valószínűnek. Egyáltalán nem volt féltékeny, mert olyan okos. Úgy érzem, ezeket mindenképpen le kellett írnom ahhoz, hogy a teljes képet láthassa, mert lehet az is befolyásoló tényező,hogy semmit nem erőszakolunk rá. Minden amiről le kellet szoknia olyan könnyen ment, a cumisüveg, a cumi,soha nem sírt ezekért. Nem gondolom, hogy lelki problémaja van, de kíváncsi vagyok a véleményére.
Egy aggódó anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Levele nyomán úgy vélem, gyermeke azon ritka szerencsések egyike, aki kifejezetten demokratikus légkörű, egymásra maximálisan odafigyelő és egymást elfogadó családi légkörben nevelkedhet. Csak így tovább, osztom nevelési nézeteiket!
Érdemes lenne kisfiára két irányból hatni: az egyik az a játékos-mesés eljárás(erre számtalan ötletet talál korábbi szobatisztasággal kapcsolatos válaszaimból), a másik a "Te már nagy és okos fiú vagy, mutasd meg a kistesódnak, hogyan kell használni a bilit" ösztönzés. Ő sajnos még kicsi, de ha te naponta sokszor megmutatod neki, hamarosan ő is ügyes lesz. Te leszel a tanár bácsija, jó?"
Ha észreveszi, hogy kisfia feszeng és kakiláshoz készül, készítse mellé a bilit. "Ha kakilnod kell, ülj a bilire, hogy a hugi (öcsi) lássa, hogyan használják a nagyok." Ezzel felhívta a figyelmét a székelésre, és minden erőltetés nélkül adja meg neki a lehetőséget a kibontakozásra.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves óvonő!
Először fordulok Önhöz, mert egy kicsit most elbizonytalanodtam/tunk. Kislányunk 3 és fél éves, idén januártól jár óvodába. Külföldön élünk, így idegennyelvű ovit kezdett, melyet nagyon nehezen fogadott el, talán fél év kellett hozzá. 2 hónapig otthon voltunk szabadságon, ezalatt sikerült nappalra a pelenkáról leszoktatni (addig bár kíválóan tudta tartani, érezni ragaszkodott a pelushoz). A kakilás viszont továbbra is kizárólag pelusba megy. Ilyenkor általában félrevonul, hosszabb ideig tart. Ezt elfogadtuk, nem erőltetjük. viszont amikor visszajöttünk és elkezdett ismét oviba járni, nem hajlandó pelus nélkül elindulni. Hisztizik, sír. S igazán én sem tudom mi lenne a helyes. Félek, ha ráhagyom soha nem szokik le. (Az oviban sürgetik a leszokást, de nem erőltetik. A wc-jük tiszta, színes, de pl. nincs függöny, már erre is gondoltam, hogy nem csak biztonság érzetet ad, hanem szégyenlős is.)Ebben kérném a tanácsát, hogy hogyan viselkedjem.
A másik kérdésem pedig e hosszú levél után az lenne, hogy mit tanácsol a dacossága ellen. "Csak azért is" ellenkezik velünk, még önveszélyes helyzetekben is. Már próbáltuk szép szóval, nem vagyunk a híve, de igen még a kifenekelést, zuhanyozást, büntetést (édesség megvonás)is. De igazából semmi nem használ. Néha az ellenkezőjét mondom, hogy mit csináljon, mert akkor végrehajtja (ilyenkor fejreesést, sérülést próbálok megelőzni). Köszönöm előre is, hogy tanáccsal lát el minket.
J. Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Azt javaslom, a pelusban való óvodába indulást próbálja egy kis csellel kikerülni. Pl: Húha, nézd csak, pont elfogyott a pelenka (mutassa meg az üres zacskót), de szerencsére az óvodában még van egy darab a zsákodban. Akkor majd ott rád adom, jó? Amikor odaérnek, beszélje meg vele, hogy amíg nem sikerül újabb adag pelenkát vásárolni, addig ezzel az eggyel kell spórolni. "Csak akkor kérd az óvó nénitől, ha kakilni kell, jó?" Reményeim szerint a pedagógusok talán könnyebben rá tudják majd venni a kislányt, hogy próbálja ki a kis WC-t. Az otthoni bilibe ürítésre számtalan játékos megoldást talál korábbi válaszaimban, ezeket ajánlom szíves figyelmébe.
Feltételezhető, hogy okos kislányának a következő napokban is eszébe jut majd kérni indulás előtt a pelust, ekkor vegyen elő egy több számmal kisebb, biztosan hordhatatlan pelenkát. "Nézd, csak ilyen kicsit kaptam a boltban. Felpróbálod? ... Hú, ez sajnos nem jó, de ma körülnézek a másik üzletben is, hátha találok nagyobbat. " A lényeg az időhúzás, valamint, hogy egyre jobban megfeledkezzen a pelenkáról.
A dacos viselkedés sajnos nagyon gyakori 2-3 éves korban, melyet csak kellő határozottsággal és következetességgel lehet kezelni. Ne engedje magát sírással, hisztivel befolyásolni. Az élet- és balesetveszélyes helyzeteket követően pedig mindig mondjon tanmesét "Nemakarom Jónásról", aki mindig pórul járt engedetlensége miatt. Ekkor mondja el: "Te biztosan sokkal okosabb vagy, mint Jónás, és tudom, hogy legközelebb nem teszel ilyet, ugye? Szerintem Jónás néz téged egy távcsővel, most megmutathatod neki, hogyan csinálják ezt az okos gyerekek. "
Remélem, tanácsaim nyomán sikerrel járnak majd, kívánom, hogy így legyen!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő! Az öcsém kisfia januárban volt 5 éves és a kakiláshoz még pelenkát kér. Önállóan pisil a WC-be otthon, óvodában, bárhol. Északára is kap pelust, mert reggelre mindig van pisi. Ha estig nem kap pelenkát a kaki miatt, akkor másnap reggel addíg nem kel fel, amig nem sikerül elintéznie a dolgot. Előfordult, hogy a kisfiú vendégségben (gyerekzsúron) pelenka hijján a nadrágba kakilt. Nagyon kínos lehetett neki is, a többi gyerek előtt. Hozzátartozik a történethez, hogy van egy a kishúg (áprilisban volt 3 éves), aki nappalra teljesen szobatiszta. A kisfiú, ha felhívják a figyelmét a huga szobatisztaságára, vállrángatva csak azt mondja, hogy ő is tudna bilibe/WC-be kakilni, de nem akar: WC-n/bilin ülni unalmas. (Van WC szükítő)Próbáltak már mesélni, könyvet, játékot adni a kezébe. Tény, hogy elég nyüzsi gyermek, amellett pedig nagyon okos és érdeklődő, mindemellett igazi kis zsarnok. A szülők nagyon türelmesen kezelik a kakiproblémát, de most már kezd elfogyni a türelmük és összeszidják a kicsit, aki duzzogással reagál. (A család Németorszában él, és az anyuka német.)
Elolvastam a régebbi kérdésekre adott válaszait, de ilyen korú gyermekkel kapcsolatban nem láttam kérdést.
Menjenek vele pszihológushoz?
Várom tanácsát.
Üdvözlettel. F.Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
Örülök, hogy sikerült beleolvasni korábbi válaszaimba, több hasonló korú gyermekkel kapcsolatban kérdeztek hasonlókat, melyekre játékos megoldások tucatját javasoltam. Tanácsos lenne ezeket egytől-egyig kipróbálni, melynek nyomán valószínűnek tartom, hogy a probléma megoldódik. Ha nincs javulás, érdemes elgondolkodni a gyermekpszichológusi segítségen.
Amit még ezen felül javasolni tudok, hogy a kisebb testvér "előnyét" semmiképpen ne domborítsák ki a fiúcska előtt, mert ez súlyosan károsíthatja önértékelését. T.i: "Én még a kicsiknél is ügyetlenebb vagyok, nem bíznak bennem a szüleim, ...stb." Ehelyett inkább előlegezzék meg neki a bizalmat, pl: "Úgy érzem, hogy hamarosan meg fogsz lepni azzal, hogy bilibe kakilsz. Hú de izgulok, lehet, hogy ez lesz a szülinapi ajándékom? ..." stb.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
Kislányom két és háromnegyed éves, hamarosan elkezdjük a bölcsödét. Egyetlen egy dolog zavar egy kissé, hogy a bölcsödében nem mosnak fogat a gyerekek. Az lenne a kérdésem, miért nem??? Miért nem lehetne rászoktatni a gyerekeket arra, hogy ebéd után, lefekvés előtt mossanak fogat (úgy hallottam, van, amikor túrórudit is kapnak az ebédhez.) ?? Csak azért kérdezem, mert mi otthon így szoktuk, és most erről majd leszoktatják a lányomat, nem hiszem, hogy ez a legjobb a gyereknek. A szakemberek állandóan panaszkodnak, hogy milyen rosszak a gyerekek fogai - de ne csodálkozzunk ezen, ha semmilyen intézményben nem mosatnak velük fogat, már a bölcsödében sem. A fogmosás olyan nagyon nagy dolog?????
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel:
Bea
Vlasz:
Kedves Bea!
Hogy az említett bölcsiben miért nem mosnak fogat, azt leginkább tőlük lenne érdemes megkérdezni, nekem csak feltételezéseim vannak. Mivel a bölcsőde sokkal inkább a kislányánál fiatalabb korosztályú gyermekek nevelésével foglalkozik, nem a közel 3 évesek, hanem az annál kisebbek igényeihez, életkori sajátosságaihoz alkalmazkodik. Olyan pici gyerekektől pedig szinte lehetetlen elvárni, hogy egytől-egyig önállóan, ügyesen használják a fogkefét, szabályosan öblítsenek, stb.
Mint említettem, problémáját ossza meg a bölcsődei gondozónőkkel, ill. véleményem szerint érdemes lenne elgondolkodni azon, nem lenne-e hasznosabb kislányának, ha egyből óvodában kezdene?
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvonő!
Én azzal a kérdéssel fordulnék Önhöz, hogy az én kisfiam február 24-én betölti a 3. életévét, akkor az azt jelenti, hogy 25-étől akár mehet óvodába? Az óvodába való beiratás bármikor történhet? Vagy esetleg már elkéstem vele?
Várom mihamarabbi válaszát: Szatmáriné Kovács Katalin
Vlasz:
Kedves Katalin!
Elvileg nem lenne akadálya, hogy 25-étől óvodába járjon gyermeke és a felvételt is bármikor kérheti az év folyamán, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy kisfia azonnal el is kezdheti az ovit. Ha ugyanis helyhiány van és a szóban forgó csoportban telített a létszám, csakis akkor kezdhet oda járni a kisfiú, ha év közben valaki elmegy a csoportból ill. jövő ősztől, ha addigra üresedés várható. Nem szeretném elkeseríteni, de valószínűnek tartom, hogy februárra már nem tudják fogadni gyermekét, az ő felvételét is tavasszal kellett volna intézni. Mindenesetre érdeklődjön a lehetőségekről a kiszemelt óvodában, hátha...
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónö!
Kisfiam 6 éves, a húga pedig 2,5 éves. A problémám föleg a kisfiammal van. Még csak 6 éves, de már eljutottunk arra a szintre, hogy bármit mondok neki, egyik fülén be, a másikon ki. Nem fogad szót, nem is figyel arra, amit mondok neki. Ha bármire megkérem, vagy valamire azt mondanom neki, hogy nem lehet, a válasz minden esetben így kezdödik: "Jó, csak..." , "Igen, de..." Egyszerüen nem fogadja el, amit mondok neki. De igaz ez olyan esetekre is, mikor pl. a testi épségét veszélyezteti azzal, amit csinál, rászólok, hogy ezt nem , és akkor jön a fent említett válasz és a magyarázat, és csinálja ugyanúgy tovább. Másokkal általában nem viselkedik így. Ha pl. valamelyik Mama elviszi, ott semmi gond nincs vele, ha Apával van, szintén jól viselkedik, de én nem találom vele a hangnemet. Reggelente kb. 2 órát(!) vesz igénybe, mire felöltözik és fogat mos. Hiába kérem szépen, könyörgök neki, hogy menjen öltözni, mosson fogat, egyszerüen nem. Próbáltam azt is, amit itt olvastama honlapon, hogy "Mutasd meg, milyen nagyfiú vagy, lepjél meg azzal, hogy felöltözöl..." Kb. kettö napig müködött is. Aztán megint nem. Mikor aztán kiakadok, és kiabálni kezdek, akkor ö is sírva fakad. valahogy érzi azt, hogy nem kell neki megcsinálnia semmit, mert úgysincs következménye. Soha nem szoktam bántani, kiabálni szoktam vele (csak tudnám minek, mert semmit nem érek el vele), most már ott tartunk, hogy hiába küldöm be a szobájába, nem érek el vele semmit. Beküldöm, leültetem, fél perc múlva kirohan, hogy: "Átgondoltam, anya! Nem csinálom többet." Ennyi.
Most nyáron pár napig vendégeskedtünk egy ismerös családnál, ahol volt még 2 kislány. Egyik gyerekkel sem volt probléma, de az én fiammal igen. Kiette az összes csokit a szekrényböl, fürdésnél ki kellett küldenem többször a vízböl, mert hiába mondtam neki, hogy ne ugráljon, egyszerüen nem érdekelte. Az volt az érdekes, hogy általában, ha valaki más szól rá, az szokott hatni. De hiába próbált beszélni vele az ottlévö másik anyuka, neki is ugyanúgy feleselt, mint nekem. Tudom azt is, hogy minél jobban megszidom, annál dacosabb lesz, de nem igazán tudom, hogyan hathatnék rá.
A másik gond vele, hogy borzasztóan falánk. Ha pl. süti van, ott van a két kezében egy-egy süti, tele van a szája, és azt kérdezi, hogy: "Ha megettem, kaphatok még?" Tegnap Mama sütött pogácsát, küldött belöle a gyerekeknek. Mikor Papa ideért vele, éppen akkor kezdtek dinnyét enni. Kapásból nem kellett a dinnye, pogácsát kért. Kapott is, evett belöle, azt mondta, nem kér többet. El kezdett megint dinnyét enni, de meglátta, hogy a húga vesz egyet a pogácsából. Abban a pillanatban félrelökte a dinnyét és magához ragadta a zacskót, hogy ö pogácsát is és dinnyét is eszik. Nem értem, hogy mi van a viselkedése mögött. Csak remélni tudom, hogy az oviban nem csinálja ezt. talán az lenne a megoldás, hogy nem ehetne annyit, amennyit szeretne, csak annyit, amennyit elé teszek?
Örülnék, ha elmondaná a véleményét, hogy Ön hogy látja ezt a dolgot, és mivel tudnám Öt "megszelídíteni"?
Elöre is köszönöm: H. Lili
Vlasz:
Kedves Lili!
Az első problémával kapcsolatban a következő tanácsot tudom adni:
Készítsenek katonaigazolványt, melybe minden egyes "hőstettért" (szófogadó viselkedésért) egy-egy "jóság pecsét" jár. Nap végén, amikor az édesapa hazajön a munkából, mutassa meg neki kisfia, ma mennyi hőstettet sikerült véghezvinnie. Közösen számolják meg. Az édesapának való bemutatás azért fontos, mert az ő személye, a felé való "elszámolás" valamilyen ok miatt nagyobb önkontrollt vált ki gyermekéből. (t.i: mellette fegyelmezett) Így ha ő nincs is ott az adott pillanatban, a gyermek magatartását mégis befolyásolni tudja e kis elszámoló igazolvány segítségével. Nagyon jó ötlet, ha meghatározott számú pecsétért nagyobb jutalmat helyeznek kilátásba. (Pl: állatkert, stb.)
A falánksággal kapcsolatban: véleményem szerint itt nem is annyira falánkságról, sokkal inkább egyfajta birtoklási vágyról beszélhetünk. Jól példázza ezt a kishúg és a pogácsa esete.
Hasznos lehet, ha a jószívűséget is jóság pecséttel jutalmazzák, így várhatóan ez a probléma is hamar megoldódik. Kívánom, járjanak gyors és tartós sikerrel!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kisfiam 4 éves és még mindíg nem akar bilibe illetve wc-be kakilni. Nagyon sok mindent megpróbáltunk már, de csak egyre rosszabb a helyzet. Volt olyan, hogy már be is pisilt, pedig azzal már régen nincs nagyobb probléma. Volt rá példa, hogy nagy nehezen rá tudtuk venni, hogy bilire üljön, de néhány perc múlva közölte, hogy már nem is kell neki kakilni, sőt volt olyan, hogy sírva toporogott, hogy neki a pelenka kell. Egyszerűen tehetetlenek vagyunk, nem tudjuk mi lenne a jó megoldás! Hány éves korig "természetes" ez az állapot? Ön mit javasol, mit tegyünk?
Válaszát előre is köszönjük,
P.né Emese
Miskolc
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
Problémája nagyon gyakori, sok olyan gyermek van, akinek ilyen idősen is gondot okoz a pelenkán kívüli székelés. Úgy vélem, az erőltetés semmiképpen nem célravezető, helyette javaslom, tekintse át ebben a kérdéskörben adott, számtalan játékos megoldást kínáló tanácsaimat! (Pl. Maci bilire ültetése, só-liszt gyurma kaki készítése, ...stb.)
Sok sikert!
Az Óvónő
Krds:
Kedves Óvonő!
Kisfiam novemberben tölti be a 4.életévét.Szeptembertől felvették a helyi önkormányzati óvodába.Én jelenleg gyeden vagyok a kicsivel ,úgyhogy csak délig szeretném vinni,ebéd után hazahoznám.Azt hallottam,hogy mivel helyhiány van,felülvizsgálják az óvodába felvett gyerekek körülményeit,és mindenkitől kérnek munkáltatói igazolást.Én nem tudok ilyet hozni,mivel itthon vagyok,kitehetik emiatt a kisfiamat az óvodából,hogy én itthon vagyok?
idáig nem járt közösségbe,azért gondoltam ,hogy az jó lenne neki,ha egy fél napot mégiscsak járna.Válaszát előre is köszönöm.Tisztelettel Brigi
Vlasz:
Kedves Brigi!
Problémáját mindenképpen az óvoda vezetőjével kell megbeszélnie, az ő kompetenciájába tartozik eldönteni, hogy egyes esetekben mik az irányadók a felvételnél. Garantálni sajnos semmit ne tudok, de talán érdemes lenne kidomborítani, hogy gyermek mennyire vágyik közösségbe, mekkora szüksége lenne rá. Érdemes lenne a kisfiú korát is hangsúlyozni, (t.i: már majdnem 4 éves) és ezáltal még inkább sürgető és fontos lenne az óvodakezdés.
Drukkolok Önnek, hogy sikerrel járjon!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves ovono!
Koszonom hasznosnak tuno tanacsait. Sajnos a hajmosasi problémak a kislanyomnal nem nagyon mulnak. Viszont a férjem is belatta, hogy nem szabad agresszivnek lennie, de a biztonsag kedvéért csak én furdetem a picurt. A hajmosasra visszatérve, addig eljutottam, hogy nedves kézzel megmosogatom az arcat. Még van hogy o is megmossa maganak. De ha csak a hajahoz érek... akar nedves kézzel és ugy hogy elterelem jatékkal a figyelmét... ott megakadtam. Egyszer nem vette észre, hogy bevizeztem a hajat, de a sampont mar észre vette és akkor mar tudta, hogy azt lefogom obliteni és nagyon kétségbe esett. Pedig figyelek arra, hogy az arcara ne follyon. Azt is tudom, hogy ez idot igényel mig megszokja vagy ami megbaratkozik ezzel, de az nem lehet hogy hetekig talan meg se tudom mosni a hajat? Azt hozza teszem, hogy neki van az a sarga valami hamlas... nem tudom pontosan mi az, de az orvosunk azt javasolta, hogy amig el nem mulik naponta meg kell mosni a hajat. Na akkor estem teljesen kétségbe. A masik, hogy o hiaba lany nem babazik csak plussoket szeret. Probaltam azt amit mondott, hogy az egyik babajanak a hajat megmosni és ugy eljatszani vele, de hidegen hagyta. Amit szeret plusst annak meg nincs haja. Mar kezdek nagyon elszomorodni. Valamit nem jol csinalok? Nagyon varom mihamarabb valaszat!
Koszonettel: N.R.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az első lépés, az arc bevizezése hatalmas előrelépés a kislánynál, ezt nem szűnő dicséretekkel kell jutalmazni. Amit esetleg tenni lehetne, az az, amit levelemben is javasoltam az ezt követő fokozatként. (t.i: ne samponnal mossa a kislány haját, hanem a habos fürdővízzel nedvesítse be,majd gyöngéden dörzsölje át.) Fontos, hogy ekkor hangsúlyozza ki a gyermeknek: "most semmiképpen nem mosunk hajat, jó? Ez nem hajmosás lesz, csak öblítés? Így jó lesz, ugye? " Mindeközben a babának, plüssállatkának, stb. mondogassa: "Látod, az én kislányom nem fél a víztől, ő az ügyes. Nézd csak, milyen bátor? " Ezzel kihangsúlyozza a gyermek ügyességét, ám mindeközben megnyugtatja őt az a tudat, hogy ez nem mosás, csak öblítés.
Ha semmiképpen nem oldható meg a ritkább és pusztán habos vízzel történő öblítés a kezdetekben (hangsúlyozom, csak a kezdetekben! A következő lépés, mint korábban írtam, már a samponos hajmosás lenne!), akkor a következőt tudom tanácsolni:
Úgy vélem, a fő probléma a lemosásnál keresendő, amikor is víz mehet a kicsi szemébe, fülébe. Ha idáig ezt zuhannyal végezte, akkor térjen át kis edényből történő, óvatos csurgatásra! Az is hasznos lehet, ha közben a másik kezével kis törülközőt tesz a gyermek homlokához, hogy ne folyjon arcába a víz. Ekkor se feledkezzen meg azonban a folyamatos dicséretről, bátorításról! Ez csodákat tehet!
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves ovoneni! Ez nem kerdes, csak visszajelzes. Nagyon koszonom a nekunk, es mas szuloknek adott valaszait, nagyon hasznosak. Az amerikaiak kicsit maskepp nezik az ovodai nevelest mint mi, magyarok, de figyelmesek es hajlandoak kozremukodni ha szolok nekik. Amugy azt csinaljak amit a szulo mond nagyreszben, ami nem feltetlenul egeszseges, HA HA HA.
Koszonom valaszat Isabel ovodakezdesevel kapcsolatban. Tulvagyunk az elso heten, es a masodik hetfon is. Beszeltem az ovonovel az elso nap az etkezesi dolgokrol meg a tnaulasi elvarasokrol. Megbeszeltuk Isabel alapveto szokasait is. Tegnap este az ovono azt mondta hogy Isabel jol illeszkedik be, emlekszik nehany gyerekre (mar volt ott harom honapig November-Januar idoszakban mielott edesanyam atvette a szerepet). A nagy fegyverteny az, hogy eszik. SZENDVICSET!!!!!! Gondolom ez normalis, Isa mar het honapos koraban kettos eletet elt, bolcsi meg otthon viszonylataban. Az egyetlen dolog amit eszrevettem, es megprobalok nem ugyet csinalni az a takaro szorongatasa. Nem hajlando ott hagyni az oviban a hetre, naponta cipeljuk, a kedvenc pizsamajaval es babajaval egyutt. Isa sosem ragaszkodott targyakhoz, nem volt pelenkaszorongatas, macizas vagy cumi. A takarora, miutan hazaertunk, ra sem nez. Azaz nem tunik kronikusnak a dolog. Kerem javitson ki, ha tevednek. Remelem feloldodik a dolog beavatkozas nelkul.
Szoval igy allunk, Nincs ejszakai bepisiles, es egy-egy otperces "Nem akarok oviba menni!!! Aludni akarok!"-kal meguszom a reggelt. Ha tenyleg nem akarna, husz kilojaval igazan ellen tudna allni. Es ami a fo, "MAMII!!!!!" felkialtassal rohan amikor meglat delutan. Es elmeseli mi tortent vele. Ez utobbi a napjaink fenypontja, le is irjuk hogy mi volt. Hetfon es kedden, a mult heten, meg a szomoru arcot valasztotta, de szerda ota a mosolygos arcot valasztja ha kerdezem hogy erezte magat Isabel.
Koszonettel ismet, es tovabbra is maradok hu olvasoja.
Muranyi Eszter
Vlasz:
Kedves Eszter!
Nagyon köszönöm kedves sorait, örülök, hogy Önnek is segíthettem tanácsaimmal. A takaró szorongatás egyáltalán nem tekinthető kórosnak, teljesen normális, hogy a még kissé idegen oviban legyen dolog, ami a meleg, szeretetteljes otthonra emlékezteti. Ez megnyugtatja. Biztosra veszem, hogy az óvoda megszokását követően elhagyja majd a kis takarót, mert már ott is otthon fogja magát érezni.
Még egyszer köszönöm kedves, elismerő sorait, továbbra is örömmel állok rendelkezésére, ha bármi probléma adódna!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Az én problémám az , hogy a férjem az utóbbi időben nagyon önző lett.Eltitkol elöttem pénzeket,ha kiderűl mindig azt mondja elgépezte.Mind a ketten dohányzunk ha elfogyott a cigaretta ő saját zsebből szív úgy hogy én ne tudjak róla.elöbb vesz magának joghurtot mint a gyerekeinknek.Ez csak egy pár példa volt a sok közűl.Tizen két éve élünk együtt sok probléma volt a nőügyei miatt.Ezek mindig elcsitultak, egy-két év múlva megint megbotlott. Ha tudnám mit tegyek a család legyen neki az első ne legyen önző, mindent megváltoztatna.Gabi
Vlasz:
Kedves Gabi!
Megtisztel a bizalmával, ám segíteni sajnos nem tudok, tekintettel, hogy kérdése nem gyermeknevelési jellegű. Javaslom, problémáját ossza meg "Szülők egymás közt" rovatunk fórumozóival, hátha ők segíteni tudnak tapasztalataikkal, véleményükkel.
Bárhogy is dönt férjével kapcsolatban, amit soha ne tévesszen szem elől: elsőként és legelsősorban gyermekei érdekét tartsa szem előtt és ennek szellemében lépjen tovább! Ha úgy érzi, férjére sem apaként, sem társként nem számíthat, ill. viselkedése semmi pozitív hatást nem gyakorol a gyermekekre, érdemes elgondolkodni a különváláson.
Minden jót kívánok: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Ovónő!
2 kislányom van, a nagyobb 4,5 éves, a kicsi 2 múlt márciusban. Laura 3 éves volt mikor először próbálkoztunk az óvodával. Az első 2 hét az újdonság erejével hatott, rendkivül jól érezte magát nélkülünk. Az elkövetkező napokban viszont egyre csendesebb, sirósabb, visszafogottabb lett az Én cserfes, okos, nyitott, barátságos kislányom. (Egy kisfiú bántotta.)Az óvónők javaslatára, s természetesen Én is úgy gondoltam, nem eröltetjük a dolgot, hisz a Pici miatt úgyis itthon vagyok. Bevallom, a lelkem mélyén még örültem is hogy mindhárman együtt tölthetjük ezt a soha vissza nem térő időszakot. Viszont ez az érzés kétes bennem, hisz 1,5 év elteltével látom hogy talpraesett nagylányom egyre anyásabb, aggódom hogy a közösség hiányával esetleg többet ártok mint használok. Laura 3 évesen már ismerte a betűk nagy részét, ügyesen számol,sok angol szót tud, évszakok, hónapok, mesék, mondókák világában otthon van, mégsem tudom eldönteni eröltessük-e ősszel a középsőt, vagy elegendő jövőre a nagycsoport. Sajnos megrekedt benne az óvodával kapcsolatos rossz érzés, Ó szive szerint mindig itthon lenne Velem, Én viszont tudom hogy ez az időszak elmúlik, s szeretném minél könnyebbé tenni az "önálló életre" való átállást.
Kérem írja meg véleményét. Köszönettel
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy vélem, nem biztos, hogy jól döntöttek, mikor az elején teljesen elhagyták az óvodát. Minden bizonnyal elfogadható kompromisszum lett volna a kislánynak, ha csak néhány órát, ill. csak a délelőttöt kellett volna az oviban töltenie. Az említett kisfiú emléke valószínűleg hamar kitörlődött volna, viszont napról-napra egyre jobban megszokta volna, sőt: megszerette volna az ottani életet. Az óvodának nem csak értelmi fejlesztés tekintetében van nagy szerepe, de szociális szempontból is. A gyerekeknek mindenképpen szükségük van közösségre, fontos, hogy megszokja a társas együttlét szabályait, velejáróit. Biztos vagyok benne, hogy Ön nagyszerűen fejleszti otthon kislányát, de a kortársakat sajnos nem tudja pótolni.
Mindenképpen tanácsosnak tartom, hogy ősztől ismét próbálkozzanak meg az ovival, ezt kívánja igazán gyermeke érdeke. Ha a beszoktatás körül problémák adódnak, kislánya óvónői mellett én is szívesen állok majd rendelkezésére egy-két hasznos tanáccsal!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő,
Ön szerint milyen maradandó lelki sérülést okoz egy kisgyermeknél, ha az édesanyja megtagadja. A gyermek 1 éves korától a nagyszülök nevelik, az Apának havonta 1x engedélyezik a kapcsolattartást (az apa egyébként szerette volna nevelni) az anya nem akarja tartani a kapcsolatot a gyerekével. A gyermek most 6 éves, de számtalan lelki sérülés észlelhető a viselkedésében. A nagyszülök szerint teljesen egészséges, nincs szüksége pszichológusra illetve más kezelésre sem. Üdvözlettel.
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
Sajnos lehetetlent kér tőlem, amikor azt kívánja, mondjam el, milyen lelki sérüléseket szerezhetett a gyermek az Ön által említett, meglehetősen zűrzavaros és főként sok homályos részlettel bíró esetben. A gyermek viselkedése alapján, ill. a vele foglalkozó pedagógusi vélemények alapján ki kell derülnie, valóban szüksége van-e pszichológusi segítségre. Ami azonban bizonyos, a legoptimálisabb helyzet mindenképpen az lenne a gyermek egészséges pszichés fejlődése szempontjából, ha mindkét szülő nevelhetné őt, kiegyensúlyozott családi légkörben.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
kedves Óvónő!
kisfiam tavaly szeptemberben kezdte az ovit. vegyes csoportba került (nagycsoportosokkal). a nagyok azonban 'kirepültek', csoportja most homogén kiscsoportként indul, ő kora szerint azonban már középsős lenne. így azonban az ovi már mindenképpen 4 évig fog tartani neki. kérdésem, hogy hagyjam a már megszokott (amúgy nagyszerű) óvónők keze alatt, vagy inkább tegyük át középsős csoportba? problémám az, hogy amikor ő már nagycsoportos lenne, és a foglalkozások alatt az iskolára készülhetne, akkor is a középsős gyerekekkel együtt foglalkoznának vele.
üdv
killi
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Én mindenképpen azt javaslom, bátran hagyja a megszokott és szeretett régi csoportjában a gyermeket, az iskolára való felkészítés miatt pedig ne aggódjon! Az óvónők pontosan tudják, hogyan, miként kell minden gyermeket egyéni fejlettségi szintjének megfelelően, differenciáltan fejleszteni.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Nagyon köszönöm válaszát a cumiról való leszoktatással kapcsolatban.Úgy alakultak a dolgok,hogy bizony közbe jött egy tüszös mandulagyulladás,én pedig úgy gondoltam most vagy soha.Elmondtam mennyire fertőzött a cumija,erre ő közölte ,hogy akkor főzzem ki.Mondtam,hogy az már lehetetlen,mert teljesen tele van baktériumokkal,a boltban pedig nem árulnak 3 éveseknek már cumit.Mostmár 4. cumi mentes napnál tartunk,ami az elején nehezen ment.Nem követelőzött,nem hisztizett,elfogadta amit mondtam neki.A gond csak elalvásnál volt,sírdogált,és mondta,hogy siratja a cumiját.Éjjel is sokszor felébred azóta és sirdogál.
Minden lehetőt megteszek azért,hogy hamar elfelejtse a cumit,és napközben ugyanolyan vidám jókedvű kislány mint volt.Az óvodát viszont nem várja beszélni sem szeret róla.Korábban már írtam önnek arról,hogy az egyik gondozónője miatt minden reggel sírva ment bölcsibe.A bölcsöde befejezése után,a másik kedves gondozónőtöl megtudtam,hogy gyanúm sajnos igaz,egy kétszínű goromba gondozónőre volt bízva kislányom,aki egészen más arcát mutatta a szülőknek,mint amilyen a gyerekekkel volt.A sirdogálás miatt butának nevezte kiabált vele,és közölte vele,hogy nem szereti.Ez pedig egy ördögi kört váltott ki,a kislány a vigasztalást ölelést várt volna,ehelyett csak butának nevezték és gorombáskodtak vele.Az egyre gyakoribbá váló reggeli sírások csak jobban hergelték a gondozónőt így egyre gonoszabb lett.Gondolom azért is,mert kislányom a másik szeretett gondozónőt várta mindíg.Ezt azért írtam le önnek,hogy megtudjam mit tehetnék annak érdekében,hogy az óvodakezdésre ez a sok rossz élmény némileg elfelejtődjön nála.Az óvodában már jártunk,és az óvónők is szinpatikusak,de a bölcsöde még mindíg érzékenyen érinti ha beszélünk róla.Ön szerint mit tehetek,hogy örömmel várja és kezdje az óvodát?Van egy kisfiú ikertestvére,aki némileg hamarabb túltette magát a kiabálós gondozónőn,de volt időszak mikor ő is üvöltött mikor meglátta.A kisfiamat viszont nagyon lekötik a játékok órákig eljátszik egyedül is,vagy társaival.Így nincs akkora igénye a személyes bánásmódra,az ölelgetésre mint kislányomnak.
Mi tehát a dolgom kedves Óvónő?Hogyan érhetem el,hogy kislányomnak legyen önbizalma,és szeressék majd az oviban?
Nagyon köszönöm előre is válaszát!
Tisztelettel és üdvözlettel.BOGI
Vlasz:
Kedves Bogi!
Örülök, hogy megoldódni látszik a cumi probléma s hogy segíteni tudtam tanácsommal. Amit ezzel kapcsolatban még javasolni tudok: az éjszakai megébredéseknél, ha mód van rá, legyen kislánya mellett és nyugtató szavakkal, simogatással próbálja újra álomba ringatni.
Az ovira való lelki ráhangolódáshoz a következő tanácsot tudom adni: játsszanak minél többször ovisat, Ön legyen a kedves és barátságos óvó néni és gyermekei (vagy/és a játék babák) pedig a kis óvodások. Játsszák el újra és újra az óvodába érkezés perceit, és a sírós kisbabát az óvó néni kedves simogatással, ölbe ültetéssel, mondókával nyugtassa meg. Így a játék során kislányában kikristályosodik az óvodai élet másfajta jellege, az, hogy itt nem gorombáskodnak a felnőttek a gyerekekkel, hanem kedvesek és türelmesek velük. Ha ezt kellő alkalommal megtapasztalja a játékban a kislány, minden valószínűség szerint oldódni fog benne a szorongás és a félelem.
Sikeres ovikezdést kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónõ!
Fiam 3 most megy óvódába és attól tartok nem fogja senki sem kedvelni.
A kishúga 1 éves és azóta kezdõdtek a bajok, szép lassan el kezdte egyre jobban "gyúrni" a húgát, mostanság heti1* csúnyán megharapja, a játszón is durváskodik(lökdösés, elgázolás)a gyerekekkel, fõleg a kisebbekkel. Korábban egy kis anygal volt, de most mindenre nem-et mond, felugrál az asztaltól, hisztizik és erejét próbálgatja a testvérén. Mostanság a harapásért pl 1-2 perces bezárás jár, a verésben nem hiszek...Mit tegyek hogy ez megváltozzon és hogy ne utálják ki az óviból?
Köszönettel
BK
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A durváskodást követő pár perces leültetés (nem elzárás!) alkalmas arra, hogy a gyermek lehetőséget kapjon arra, hogy feldolgozza magában a tiltás jelentőségét, de érdemes lenne mindezt mesével-játékkal is megerősíteni.
Esténként meséljen a verekedős kisfiúról, akivel egyszer csak már senki nem akart játszani a durvasága miatt. Minden gyerek félt és elfordult tőle a játszótéren. Egy alakalommal aztán meglátogatta őt a jóság tündér, aki éjszaka "varázserejű jóság cukrot" hagyott neki az asztalon. Amikor megette, varázserő szállta meg és egész nap nagyon rendes és barátságos volt. A gyerekek újra szóba álltak vele és onnantól kezdve nagyon sok barátja lett. A mese után másnap reggel kisfia asztalán is legyen egy "varázs cukor", amitől egész nap hihetetlenül aranyos lesz. Ha látja, hogy fia ütni készül, juttassa eszébe: "Már látom, hogy most is barátságos és okos akarsz lenni és hatásos a varázs cukor. Érzed magadban a varázserőt? Hú de erős vagy, igazi férfi, aki nem verekszik! Ez igen! ... "
A játékos motiválás mellett még egy tanács: feltételezem, hogy kisfiában egyfajta testvérféltékenység váltotta ki az agressziót, t.i: hogy míg ő kénytelen lesz anyukájától távol az oviban tölteni az idejét, addig édesanyja a kistestvérével fog foglalkozni. Fél, hogy elveszti az anyai szeretetet, ezért most különösen szüksége lenne az Ön megkülönböztetett figyelmére. Próbáljon még egy kicsit több időt tölteni kisfiával, éreztesse vele, hogy ő is ugyanolyan fontos Önnek, mint a kishúg.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves ovono!
En a 2 éves kislanyom miatt irok. Mar kezd nagyon aggasztani, hogy akarhanyszor megmosom a hajat panik szeruen menekulne a kadbol. Ha csak meglatja a sampont vagy csak egy csepp viz éri a fejét vagy az arcat keservesen sir. Nem egyszer mostam meg vele az arcom vagy a hajam, hogy lassa ezért nem kell panikolnia. De hiaba. A vizhomérségletre mindig figyelek, gyengéden mosom és soha nem kiabalok ra (ezért). De nem tudom megnyugtatni sehogy.
Volna még egy kérdésem. A parom szentul meg van gyozodve arrol, hogy csak ugy lehet leallitani a hisztizését, ha keményen kezeli (persze csak ekkor). Ezalatt értem a pofont. En nagyon kuzdok emiatt a parommal, mert nem hiszem hogy szukséges ebben a korban pofozni a gyereket. Kérem mondjon valamit, amivel meggyozhetem a paromat, hogy ez helytelen. Nagyon koszonom!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Párjának tudnia kell, hogy a pofozkodással, azon kívül, hogy fájdalmas fizikai kínoknak teszi ki a kislányt, csak még inkább megsokszorozza a hajmosástól, később már az egész fürdési procedúrától való félelmét! Előbb-utóbb már a kádba sem lesz hajlandó bemenni, mégpedig azért, mert a fürdésben benne rejlik az esetleges hajmosás lehetősége is, némi veréssel tetézve. A pofozkodást azonnal abba kell hagyni, férje agressziója rendkívül ártalmas lehet a gyermek egészséges lelki fejlődésére!
Önnek, kedves anyuka azt javaslom, a fürdést is és a hajmosást is egyedül végezze, hogy párja véletlenül se avatkozhasson közbe! Ennek hogyanjával kapcsolatban a következő javaslataim lennének: hajmosós napon ne jelentse be előre tervét a gyermeknek, s ha rákérdez, közölje vele, hogy ma nem lesz ilyen program. A lényeg, hogy észrevétlenül szoktassa hozzá ehhez. Én a korábban hasonló problémákkal küzdő kislányomnál így oldottam meg a dolgot: testének lemosása után arcocskáját csak nedves (nem vizes) kézzel törölgesse át, nagyon finoman. Ezután jöhet a fürdést megkoronázó közös játék úszó kacsával, békával, halacskával ... stb. Én úgy csináltam, hogy jobb kezemmel mozgattam a figurákat, közben folyamatosan meséltem velük, róluk. Ez elterelte annyira kislányom figyelmét, hogy közben bal kezemmel hátulról eleinte csak a kis hátát, később egyre feljebb vizeztem őt. (Nyakát, utána alulról felfelé a haját) Fontos, hogy az első egy-két alkalommal csak nedvesítsük a haját és így próbáljuk többé-kevésbé megtisztítani fejét a habfürdős vízzel! Ekkor még ne használjon sampont! Ha ezt már jól viseli a gyermek, akkor kezdhetünk neki az igazi hajmosásnak, melyhez szintén szükséges a játékos megoldás. Én ezt egy játék hajas babával oldottam meg a következő módon: néhány napig csak a baba haját mostam meg samponnal, gyermekemhez nem nyúltam és a baba hevesen sírt, ellenkezett. Elmondtam a babának, hogy: nem kell sírni a hajmosásnál, nézd, Dettike sem sír, mert ő az ügyes. Jaj, te baba, nem kell ettől félni...stb. Ennek pszichológiai lényege a kislányában feltornyosult szorongások kivetítése a babára, ezáltal oldódik a gyermekben a félelem. Néhány alkalom múlva megpróbálkozhat gyermekénél is a hajmosással, (persze a babával együtt) de az öblítést kis edényből finoman hajára csurgatva oldja meg úgy, hogy arcába ne folyjon!
Remélem, hogy kislányánál is sikeres lesz a próbálkozás, fő a türelem, a játékosság és a dicséret!
