Fiam 6 éves már a harmadik óvodáját használja, igaz ebből egy költözés miatt, de azt, hogy iskolába kerül nagyban befolyásolja,hogy a mostani óvodában sem akartak tovább foglalkozni vele.
Nehezen leírható gyermek: ha egydül van, problémamentes. Mindenből versenyt csinál, és amennyiben nem Ő győz agresszívvá válik, sír, üvölt. Fantasztikus mozgásigénye van, csak abban az esetben érdekli valami, ha neki fontos. A tanulásról az a véleménye, hogy Ő már mindent tud, nincs rá szüksége (így indulunk az iskolának). Természetesen ha felkelti az érdeklődését valami akkor hosszú ideig képes azzal foglalkozni. Mégis a magatartása nehéz a család számára. Bátran állíthatom egy békés család voltunk fiam érkezéséig (van egy másfél évvel idősebb nővére). Hangos szó nem volt nálunk. Azóta zeng a ház folyamatosan. Én pedig folyamatosan kérem a tanácsokat. Első óvodából azért került másikba, mert már nagyon elmérgesedett a helyzet. Nem is próbáltak tovább foglalkozni vele. Legyen jó ez volt a jelszó. Ez az ami nem illik az én fiamra. Nem rossz, csak szerintem teljesen másképp látja a dolgokat, mint a nagy átlag és az átlagos "jó gyermek" ruha nem húzható rá. Eddig nem sikerült olyan pedagógust találni, aki egy évnél tovább bírta volna.
Féltem az iskolától. Mi a megoldás
Ádám és anyukája
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Aggodalmán nem csodálkozom, a levelében leírtak alapján számomra úgy tűnik, gyermeke iskolaérettsége szociális vonatkozásban erősen megkérőjelezhető. Nem tudom, kérték-e korábban nevelési tanácsadó szakvéleményét is, ők minden bizonnyal egyértelműen meg tudták volna állapítani a tényállást. Feltételezem, hogy még egy év óvodai nevelést javasoltak volna a gyermeknek.
Amit Ön tehet, amivel segítheti kisfiát az előtte álló iskolai életre való felkészülésben, az elsősorban a kudarctűrő képesség kialakítása. Kezdeményezzen gyakran közös társasjátékozást, ill. olyan játéktevékenységeket (akár versenyszerűen is), amelyekben győzni, ill. veszíteni "tanulhat" a kisfiú. Meg kell értenie és el kell fogadnia, hogy nem csak ő lehet a legjobb, nem csak ő lehet a "nyerő". A játék elkezdése előtt azonban kösse ki (és ehhez következetesen tartsa is magát), hogy csak akkor fognak együtt játszani, ha elfogadja az esetleges vereséget is. Mondja el, hogy egy férfi attól igazán férfi, ha "kemény legény" tud maradni vereség esetén is. Nem sír, mint egy kisbaba és nem hisztizik, mint egy kisgyerek. Készítsenek "férfias hőstettek" táblát, melyre minden egyes pozitív megnyilvánulásáért egy-egy papírból kivágott kitüntetést ragasztanak majd. Valószínűnek tartom, hogy gyermeke mindent megtesz majd azért, hogy a lehető legtöbb érmet elnyerje. Innentől kezdve nincs más dolga, mint kiérdemelni ezeket.
Sok sikert és zökkenőmentes iskolakezdés kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves ovoneni!
Jelenteni szeretnem hogy kislanyom, Isabel, akivel kapcsolatban mar kerdeztem eveset illetoen, jol halad. Sok magyarazkodassal, a hazon kivuli etkezesek elore tervezesevel, es igen, egy levellel, legalabb az ettermi etkezeseket sikerult sikeresebbe tenni. Mostmar viszont folyton a postat lesi.... HA HA HA.
Most kezdjuk az ovit, amin nem aggodom sokat, volt mar bolcsiben, es tudja hogy az anyu dolgozik, lesznek baratai es az anyu alvas utan jon vissza. Az on valaszai sokat segitenek, gyakran megnezem az uj dolgokat. Remelem nem fog bepisilni ejszaka ha bantja valami, mint sok gyerek, de ha megtortenik, majd kerek segitseget.
A legnagyobb gondom es felelmem is abbol adodik, hogy Isabel, aki februarban volt 3 eves, 109 centi magas es 19 kilo. Nem kover. De nagy! 4-6 evesknek valo ruhakat kell neki venni, es amit a totyogoknak arulnak amr nem jon ra. A legnagyobb gond, hogy jatszoteren es kozossegben mindig furan neznek rank. Eloszor is, a gyerek beszede elmaradott a tobbiekehez kepest. Ezt ugy ertem, hogy az angol szokincse kb 2/3-a egy atlagos gyerekenel. Viszont ugyanakkora szokinccsel rendelkezik magyarul, es meg a kisebb szokincsevel is haromszor jobban el tudja magyarazni mi jar a fejeben mint az atlagos egynyelvu haromeves. Mivel aki ranez elvarja hogy “olyan legyen” mint egy negy-oteves, csalodik benne, es ha kiveri a balhet mint egy rendes haromeves, ram neznek hogy mi a hleyzet. Isabel teljes joggal viselkedik ugy mint egy haromeves, mert az. De a kulvilag elvarasai nagy terhet raknak ra, es ezt erzi. Neha mar ki sem akar menni, hanem otthon akar maradni. Ezt hogyan lehet nekem elsosorban mint szulonek kezelni, es hogyan tudnam a gyereket tamogatni hogy ne veszitse el a kedvet a jatektol?
A masik kerdesem – ismet elore aggodom - az oviban valo varhato konfliktusokkal kapcsolatos. Amikor bekerult itt a bolcsibe novemberben, vissza lett teve a ketevesek koze emrt nem volt szobatiszta. Elozo lakhelyunkon a pedagogusok javaslatara mar augusztusban a haromevesek koe helyeztuk fel, mert ertelmi szintjenek sokkal megfelelobb volt a dolog, es az 1-2 evesek kozott csak unatkozott meg nem fejlodott. Ezzel 4 honap ot toltott a 3 evesek kozott –szamtanulas, betuk, rajzolas, stb. Mikor elkezdett jarni ide a ketvesek koze, mar elso heten kozolte hogy Isa buntetesben volt. Miert? Mert szaladgalt. A szin meg forma tanulasa nem kototte le, o mar sokkal elobbre jart. Es most is az lesz. Olvasni akar!!!!!!
Mennyire aggodjak emiatt? Meggondoljam hogy a 4 evesek koze adjam be inkabb? Vagy varjam ki kb egy honapig hogy mi lesz, es utana uljek le a vezetoseggel, ha a gyerek rohangal vagy sajat tevekenysegbe kezd? Mindene a gyerek tarsasag, es az ovodai renddel nincs problemaja. Csak a foglalkozasok alatt van vele gond. Ha tud tanacsot adni, vagy javasolna olvasnivalot, nagyon megkoszonnem.
Tisztelettel,
Muranyi Eszter
Vlasz:
Kedves Eszter!
Köszönöm, hogy problémájával ismét hozzám fordult és nagy örömmel tölt el, hogy eddigi tanácsaim hasznosnak bizonyultak. Remélem, ez most is így lesz.
Valóban szép nagy "kislánya van", ám ez az "előny", mint gyermeke példája is mutatja, sokszor rosszul jön. Teljesen megértem Önt, az én kislányomnál is hasonló a helyzet. Még alig múlt 2 éves, de már fejlett 3 évesnek néz ki, így könnyen kapja a "kedves és jó szándékú" megjegyzéseket, hogy pl. még mindig pelenkás? Hogyan magyarázzam meg annak a kedves intrikusnak, megmagyarázzam-e egyáltalán, hogy még csak 2 éves, és bár utcára még felvesszük a pelust (természetesen!), otthon már gyönyörűen haladunk a szobatisztasággal? Szerintem igyekezzen elvonatkoztatni ezektől a megjegyzésektől, foglalkozni velük nem érdemes!
A kiemelkedő értelmi képességek tekintetében is hasonlóak a tapasztalataink. Bár nem tanítottam direkt módon, kislányom mégis megjegyezte és mondja pl. az összes színt a szivárvány összes árnyalatában (tehát bőven nem csak az alapszíneket), a kirakós formáit szín és alak szerint megnevezi (pl:rózsaszín négyzet, narancssárga kör ... stb. ) és még sorolhatnám. És mindezt 2 évesen! Mindemellett én nem aggódok a leendő óvodai tevékenységei miatt, a lehetséges unatkozás miatt, mert bízom a differenciált bánásmódban. Ennek figyelembevétele minden pedagógus feladata, bízzunk benne, hogy gyermekeink óvónői is szem előtt tarják majd. Ez azt jelenti, hogy munkájuk során megkülönböztetett figyelmet szentelnek majd akár a kiemelkedő képességű gyermekek fejlesztésére, akár a fejlődésben elmaradottak felzárkóztatására.
Amit ez ügyben feltétlenül tanácsolok: tanév elején feltétlenül hívja fel az óvónők figyelmét kislánya fejlettségi szintjére és kérje együttműködésüket a differenciált fejlesztésben.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Hölgyem
Kisfiam lassan 4 éves lesz. Tavaly elkezdtük az óvodát novemberben, ahova pár nap után szívesen járt. Néhány hónap után nem vittem többet, mert egyrészt a kistestvére nagyon beteges lett, nem tudott kigyógyulni a folyamatos középfül gyulladásból, másrészt pedig megdöbbenten tapasztaltam, hogy kekeckedik a gyerekekkel, lökdösi Őket. Ez számomra nagyon furcsa volt hiszen addig soha nem tett ilyet senkivel, igaz közösségbe sem járt, csak néhány játszópajtása volt heti egy-két alkalommal. Az ovónők is tettek néhány furcsa megjegyzést, hogy neki nem lehet nemet mondani, (ami sajnos itthon is így van)mert akkor valóságos dührohamot kap. Úgy éreztem, hogy azért haragudott meg ránk, mert közben tudta, hogy itthon vagyok a picivel és kirekesztve érezte magát, ugyanis fél nap ovi után a maradék fél napunk keserves volt. Sokszor mondta, hogy nem szeret oda járni, de azt nem tudtam meg, hogy miért. Három hónap itthon lét után úgy tűnik, hogy valamelyest lecsillapodott, de mégis rettegek a szeptembertől. Úgy érzem, hogy muszáj lenne közösségbe járnia, de mégsem érzem azt, hogy az ovónők kedvesen fogadnák az én "átlagtól eltérő" gyermekemet. Másik óvodába nem tudom vinni, mert a településen nagyon telítve vannak az óvodák, ide is segítséggel jutottunk be annak idején. Kérdésem az lenne, hogy Ön szerint merjem-e őt továbbra is ebbe a csoportba járatni?
Üdvözlettel:SK
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
Úgy gondolom, esetükben nem az a kérdés, merje-e EBBE a csoportba irtani, sokkal inkább szó van egy megoldatlan nevelési problémáról. Érdemes lenne elgondolkodni arról, vajon mi válthatta ki gyermekénél ezt a heves dacosságot, hogy egyszerűen "nem lehet neki nemet mondani". Biztos, hogy az óvodában kezdődtek a problémák? Korábban probléma mentes volt gyermeke magatartása? Ha igen, régen hogyan, miként tudta elfogadtatni kisfiával a nemleges választ? Ha régebben is gondot okozott gyermeke gyakori ellenszegülése, akkor nem valószínű, hogy az óvodában kell keresni a hibát. Javaslom, ha lehetősége van rá, még tanévkezdés előtt próbáljon meg beszélni az óvónőkkel, mondják el egymásnak tapasztalataikat, meglátásaikat. Vajon ők, mint pedagógusok miben látják a probléma kiváltó okát? Ők hogyan szokták kezelni? Ön mit tesz meg azért, hogy gyermeke viselkedését pozitív irányba befolyásolja? A ráhagyás politikája sajnos nem vezet sehova, esetleg legközelebb még erőteljesebb kirohanásokhoz.
Ha szeretné kideríteni a gondok okát, játszanak otthon gyakran óvodást. Elképzelhető, hogy gyermeke a babákkal, mackóval eljátssza, milyen konfliktushelyzetek szoktak zajlani az oviban, így talán könnyebben megoldható lesz a kérdés. És még valami: ha gyanúja van arra, hogy a testvérféltékenység is megzavarhatta gyermeke lelkét, ebben is segíthet: minden nap legyen néhány ellopott óra, amikor kizárólag nagyobbik gyermekével foglalkozik. Tudom, hogy nem könnyű, de érdemes megszervezni, mert biztosan javít a helyzeten.
Ha a fenti javaslatok egyike sem vezet megoldáshoz, kérje ki gyermekpszichológus véleményét.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom másfél éves, gondoltam nyár lévén, megpróbálom elkezdeni vele a bilizést. A próbálkozás heves tiltakozást váltott ki, sírva kérte, hogy le akar szállni róla. Ez többször is előfordult. Nem akarom erőltetni a dolgot, egyelőre el is raktuk a bilit. Mit tanácsol, mikor kezdjem el újra szoktatni? Mi az ideális időpont? Egyébként ha bekakil a pelusba, nem zavarja, nem jelzi.
Köszönettel:
A. Mária
Vlasz:
Kedves Mária!
A bili használattal még nagyon-nagyon ráérnek, ha gyermekének nem nyerte el a tetszését, semmiképpen ne erőltesse! Ebben az időszakban u.is maximum a bili megszerettetése, elfogadása a cél, semmiképpen nem a konkrét értelemben vett megfelelő használat. Javaslom, hogy néhány hét, esetleg hónap múlva próbáljon ismét előhozakodni a témával, amikor már láthatóan elfeledkezett a kislány korábbi rossz élményeiről.
Eleinte csak hagyja elől az edénykét, ültessék rá a mackót, a babát, s ha kedvet érez rá, gyermeke is kipróbálhatja RUHÁSTÓL! Ha a kislánynak úgy tartja kedve, bohóckodhat, játszadozhat is vele eleinte, a lényeg, hogy megszeresse a bilit. Később jöhet majd a próbáljuk ki, mutasd meg a macinak, hogyan kell ráülni c. játék. Ne várja el, hogy rögtön az elején produkáljon is bele, a teljesítési kényszer elveheti a kedvét az egésztől. Helyette inkább vonja el figyelmét arról, hogy most itt "ücsörögni kell", és tegye szórakoztatóvá az amúgy unalmas bilizést. (mesekönyv nézegetéssel, egy-egy érdekes játékkal, stb.) Ha véletlenül belemegy valamikor, akkor jöhet a nagyszerű dicséret, ami a későbbiekben is motiválni fogja a további próbálkozásra! Ha nem megy bele semmi, akkor is dicsérje meg, milyen ügyesen csücsült a bilin. Ez is sokat számít!
Addig is azonban türelem, még bőven ráérnek!!!!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
Kislányom szeptemberben kezdi az ovit és nem tudom hogyan tudnám leszoktatni őt a cumizásról.Eddig bölcsis volt,ott is csak alváshoz kapta meg de az ott szerzett rossz tapasztalatok és egy kevésbé kedves gondozónő hatására állandó feszültségben élt.Ezért nem erőltettem a leszoktatást.Mostmár napközben eszébe sem jut,aludni viszont nem tud nélküle cumizás közben a fülét pödörgeti.A két tevékenységet csak együtt használja.Ön szerint erőltessem a leszoktatást,és ha igen hogyan? Cumi eltűnés és különböző mesék nem jöhetnek szóba mert mindenre van válasza.Nem okozok kárt az amúgy is érzékeny lelkében ha drasztikusan elveszem tőle?Nem tudom mitévő legyek,a szép szavak a nagylány mese sem hatnak,egyszerűen az elalvás kelléke lett a fülsimogatással együtt.Nagyon várom válaszát,hogy ön mit tenne a helyemben? Köszönettel Bogi
Vlasz:
Kedves Bogi!
Egy kedves ismerősöm a cumiról való leszoktatást a következőképpen oldotta meg: mikor már kellően kikopott a kedves játékeszköz, egy óvatlan pillanatban letépte a félig lerágott gumirészt a cumiról, majd csalódottan közölte gyermekével: "sajnos ez tönkrement, de azért szívesen odaadom neked a cumit, ha kéred..." és ezzel átnyújtotta neki a műanyag csonkot, ami természetesen használhatatlan volt. A kislánya belátta, hogy ezzel már semmire sem megy, az édesanyja pedig "sajnos nem kapott egyetlen boltban sem másik cumit".
Gyermeke kérdésére mindig adjon megnyugtató választ: ma a sarki boltban sajnos nem kaptam, de holnap megkérdezem a gyógyszertárban ...stb. Remélhetőleg néhány napos megvonás után egyre csökken majd az érdeklődés a cumi iránt, és egyszer csak megfeledkezik róla gyermeke.
Még egy jó tanács: ha kislányánál szorongást tapasztal, a pótcselekvések (lásd: cumizás) nem semlegesítik lelki gondjait, csupán pillanatnyi elégtételt nyer általa. Ha azt látja, bárki vagy bármi sebet ejtett kislánya lelkén, a kiváltó okot igyekezzen inkább felfedni és megszüntetni! Úgy gondolom, esetükben a cumi kérdés csupán másodlagos!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam ősszel lesz 3 éves. Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy mit tehetnék, amivel récsábíthatnám kisfiamat a WC-használatára. Bilibe nagyon ügyesen pisilt, kakilt (bár a kakinál még egy picit későn szól), de amióta megmutattuk az állva pisilést a természet lágy ölén, azóta -úgy tűnik nagyon megtetszett neki- "kijár" az udvarra pisilni..Wc-be is mutattuk, pisilt is, de úgy érzem azért szimpatikusabb neki a "fa" mint a WC, mert így sokkal önállóbbnak érezheti magát, s biztos a siker.(nem kell annyira "célozni") Mindenesetre amennyire örültem, hogy ilyen könnyen megtanulta (s nem kell bilit cipelnünk mindenhova), most kissé elbizonytalanodtam, mert azért hosszú távon ez sem ok, hogy minden alkalommal kisétál az udvarra pisilni. Tudna esteleg valami kis játékot, ami átcsábíthatná alkalomattán a WC-re is? Próbáltam a "kis hajócska (papírgalacsin) a vízen, süllyesszük el" játékot, de nem voltam sikeres..ő finoman közölte velem, hogy FA , s kérte hadd menjen ki pisilni..
Előre is köszönöm válaszát:
Ági
Vlasz:
Kedves Ági!
Levele alapján úgy látom, Ön már kellően utánajárt a játékos WC használatot illetően, jómagam is a "célba pisilést" javasoltam volna. Mindezen túl azért még van ötletem: hasznos lehet, ha így teszi fel a kérdést: ülve vagy állva szeretnél wc-be pisilni? Amennyiben nem venné a lapot, tovább próbálkozhat: feldobunk egy pénzt, ha az írás oldala lesz felül, ülve pisilsz, ha a másik, akkor állva. Így a játékos elterelés talán kizökkenti a jól megszokott "fa rituáléból."
Vagy: mondjon mesét Jancsikáról, aki mindig a fánál pisilt, sohasem a wc-be, és a fa egyszer csak elszáradt. Jancsika megtanulta, hogy a fát nem pisivel, hanem vízzel kell öntözni. Új fát ültetett, és onnantól kezdve soha nem pisilte le, hanem kannás vízzel locsolgatta. Legyél te is a fák barátja! ... stb.
Ilyen és hasonló játékos megoldásokkal reményeim szerint előbb-utóbb átszoktatható lesz a kisfiú a praktikusabb WC-re.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Nagyobbik kisfiam október közepén tölti be 3. életévét, szeptembertől megy oviba. Azt szeretném kérdezni, hogy mivel tudom segíteni az ovikezdését, milyen játékos teendőink vannak most a nyáron? Mit kell tudnia egy leendő ovisnak? (Pl Az öltözködés tekintetében mi várható el tőle?..stb) S mivel segíthetem, hogy könnyebb legyen neki szeptemberben?
Köszönettel:
Ági
Vlasz:
Kedves Ági!
Túlzottan nem érdemes és nem is lehet a szó szoros értelmében "felkészülni" az ovira, elég egyfajta érzelmi ráhangolódást biztosítani a gyermeknek. Ha mód van rá, látogassák meg az óvodát, tegyék lehetővé, hogy kisfia is beszélhessen néhány szót leendő óvó nénijével. Ha mindezen már túl vannak, az nagyon jó és hasznos.
Beszélgessen gyermekével minél többet az óvodáról, az ott folyó életről, annak szépségeiről. A lényeg, hogy a lehető legjobban meghozza a fiúcska kedvét az ovihoz.
Hasznos lehet még mindemellett az önállóságra való törekvés is, igyekezzen a nyár folyamán ezt minél jobban kialakítani. (Persze semmiképpen ne görcsösen és ne úgy, hogy: "ha nem tudod egyedül felvenni a nadrágod, nem fognak megdicsérni az óvó nénik... stb.) Sokkal inkább így: "ha egyedül tudsz felöltözni, az óvó nénik annyira boldogok lesznek, hogy téged fognak a legjobban megdicsérni!" Nagyon hasznos lehet tehát, ha étkezés, öltözködés, testápolás terén is ügyesedhet a gyermek, adjon neki lehetőséget az önálló próbálkozásokra! (Nem kell tökéletességre törekedni, a lényeg az akarat és a próbálkozás! ) Ennél több nem kell, jó nyaralást kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt óvónő!
Kérdezni szeretnék, bár az én kislányom, már első osztályos volt, már nem ovis. A kérdésem az lenne, hogy mivel, hogyan tudnám a kislányom logikai képességeit fejleszteni? Nem tudja értelmezni a legegyzserűbb példákot, viszont a számolással nincs gondja, csak a szöveges feladatokat nem tudja ételmezni. Előre is köszönöm.
Jenita
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nagyon sokat segíthet gyermekének, ha minél több mesét mond neki képes szemléltetés nélkül, minek kapcsán intenzíven fog fejlődni fogalmi gondolkodása. A történetről később részletekbe menőkig beszélgessenek, hogy ellenőrizhetővé váljon, mely momentumokat sikerült feldolgoznia és melyeket nem.
Külön ajánlom figyelmébe "Játékos suliváró" c. könyvemet, melyben egyebek mellett ezen probléma orvoslására is nagyszerű és hasznos játékok egész sorát találja. Sok sikert kívánok és kellemes időtöltést! (Az említett kiadvány a Gyermeksziget oldalán rövid határidővel megrendelhető)
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovonő!
Kislányom 06.22-én töltötte be a 2 évet.Probálkozunk a bilizéssel több kevesebb sikerrel.Azt tapasztaltam,hogy nem igazán tetszik neki pedig többféle praktikát is bevetettünk.Beszélni még sajnos nem beszélünk de mindent megért és mindent megmagyaráz a maga nyelvén.Ha bilizünk két három cseppet pisil a bilibe majd feláll és egy kicsit később a földre pisil.Kérem adjon nekem tanácsot mit tegyek hogy,siker koronázza a bilizést.KÖSZÖNETTEL J.ERZSÉBET
Vlasz:
Kedves Erzsébet!
Bár még a világon semmiről nincs lekésve, azért talán jól jöhet egy-két hasznos tanács. Ha kislánya hevesen tiltakozik a bilihasználat ellen, javaslom, egy rövid időre (néhány hétre) pihentesse a témát. Csináljon úgy, mintha elfelejtkezett volna róla, így lehetőséget ad kislányának arra, hogy a benne lévő görcsös szorongás feloldódjon. Ezt követheti a játékos próbálkozás. Lepje meg a kislányt egy "pisilős babával" és egy játék bilivel, amire ráültetheti. Ezután játssza el, hogy a baba mindig felugrál a biliről. Mondja el neki, hogy ezt nem így kell ám csinálni, és kérje meg kislányát, mutassa meg a babának, hogyan lehet ügyesen ülni a bilin. (Akár ruhástól is) A játék hevében a leányka egyre jobban megszokja és elfogadja az edénykét, sőt büszke lesz rá, hogy valakinek ő mutathatja meg, hogy kell.
A mesélés módszerével is jó eredményeket érhet el. Mondjon mesét kislányának egy gyermekről, aki eleinte mindig felugrált a biliről, ám egy nap meg akarta lepni az anyukáját és addig ült rajta, amíg bele nem pisilt ügyesen. Az anyukája erre úgy megörült, hogy boldogságában tapsolt, sőt még aput is felhívta telefonon, hogy elmesélje a "csodát". A meséhez képeskönyvet is készítsen, úgy még érdekesebb lesz a dolog.
Amikor kislánya bilizik és észreveszi a feszengést (t.i. mindjárt felugrik), kezdje el neki mesélni a történetet, így próbálja elterelni a figyelmét a felállásról.
Ha kicsit nehezebben megy a bilire szoktatás, semmiképpen ne keseredjen el, még bőven-bőven időben vannak! Ne engedje magát sürgetni a kedves ismerősök "még mindig pelenkás?" felkiáltásain. legyen büszke arra, hogy Ön sok más felnőttel szemben időt és lehetőséget ad gyermekének az egyéni fejlődésre, az ő SAJÁT ÜTEMÉBEN!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
jo napot kivanok,tanitokepzos vagyok, most masodeves leszek es a szunetben egy ovis kisfiura kell vigyazzak,a szulok szeretnek ha tanitanam is a gyereket de mire es hogyan, milyen modszerekkel? elore is koszonom.
tymtym
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Akár nyári szüneti játéktevékenységhez, akár év közbeni fejlesztőmunkához kiválóan alkalmas Játékos suliváró c. könyvem, melyet szeretettel ajánlok figyelmébe. A kiadvány a Gyermeksziget oldalán rövid szállítási határidővel, kedvezményes áron megrendelhető, remélem sok kellemes és hasznos játékélményhez jutnak általa, sőt a főiskolai tanulmányokhoz is jó segítséget nyújthat majd!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovónő!
Két éves kislányom két hete gyönyörűen pisil a bilibe, sőt itthon, és másnál akár a wc-be is. ( a bilit már fél éve ismeri, lassan, nem erőltetve kezdődőtt a szobatisztaságra való szoktatás)A kakilással sem volt gondunk egy ideig, 1 hete azonban egészen egyszerűen nem hajlandó sehova kakilni. Aznap, amikor észrevettem, hogy nem kakil,délelőtt locsizás közben sajnos becsusszant a vízbe a produktum. Én először megszidtam, majd látván az ijedtségét gyorsan megvigasztaltam. Ezt követően 3 napig nem voltunk otthon, és elkezdődött a kálváriánk. Panka ugyanis se bilibe, se wc-be nem hajlandó kakilni. A pelusról pedig hallani sem akar. Minden nap megy a nyavalygás, amikor jön az inger, hogy ide vagy oda kakil, aztán végül valahol menetközben pottyantja el.Estére annyira elfajul a helyzet, hogy visítva ( az inger érkezésekor kiabál, h fáj) rohangál a lakásban a bili és a wc között, és 1-1,5 óra múlva ,teljesen kifáradva, állva kakil épp ott, ahol már nem tudja visszatartani. Bevallom a mi türelmünk is sokszor véges, amikor félpercenként hol ide, hol oda futunk, de sehol sem jó. Ma elkezdtük szedni az orvos által javasolt szirupot, de kérem tanácsoljon valamit, mit tegyünk még azért, hogy újra csendes, fájdalommentes napjaink,és bilibe kakiló kislányunk legyen!!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy vélem, kislánya azért tartja vissza a székletét, mert mint ahogy azt szavakkal is kifejezte, fáj neki a kakilás. Hasznos lenne sok-sok gyümölccsel ill. rost dús élelmiszerrel is kiegészíteni a táplálkozást az említett szirup mellett. Kislánya ellenkezése teljesen érthető, hiszen mi magunk is mennyi gyötrelmet tudunk átélni egy-egy keserves székrekedés közben. Ezt még tetézte a medencés "baleset", amely tovább erősítette a "nem szabad kakilni!" belső figyelmeztetést.
Miután sikerül elérni a fájdalommentes székelést a sziruppal és a gyümölcsökkel, következhet a "próbáljuk ki, hol kényelmesebb!" c. játék. Ruhástól üljön rá a kislány először a bilire, aztán a WC-re, majd beszéljék meg, melyik a kényelmesebb. "Jó, akkor te mától a WC-be kakilsz, és addig a maci fog csücsülni a bilin. Ő ott fog kakilni, te meg itt, jó lesz így?" Reményeim szerint kislányában a szabadon választhatóság lehetősége, valamint a fájdalommentes kakilás tudata feloldja az addigi görcsöket és megoldódik a probléma.
Sok sikert kívánok!
Az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam 5 éves, második éve jár óvodába. Elégedettek vagyunk az ovival, de főleg az óvónénijeivel. A kislányom alig 3 éves volt, hogy elkezdte az óvodát. Nehezen szokott be, még tavasszal is pityergett, hogy ő nem akar oviba menni.Őt egy másik csoportba vették fel, holott szerettem volna, ha ő is azokhoz az óvónőkhöz kerüljön. Most viszont lehetőség nyílt arra, hogy együtt járjanak. A dilemmám a következő: a kisfiamék jövőre 27-en lesznek, a gyerekek nagy része idősebb kisfiú. Kortárs kislány egy lesz csupán. A mostani csoportja az ő korosztálya (ők 25-en lesznek, itt is fiútöbbség van), állítógal jól összeszokott kiscsoport. Ám idén is a nagyobb lányokkal játszott szívesen. A kislányom egyértelműen mondta, hogy ő át szeretne menni. A mostani óvónénijei szeretnék viszont, ha velük maradna. Kíváncsi lennék Ön véleményénre. Köszönöm: Sebestyén Kriszta
Vlasz:
Kedves Kriszta!
Bár így látatlanban nagyon nehéz véleményt alkotnom, ám mindemellett úgy gondolom, érdemes lenne tovább maradni a jelenlegi csoportban. A nehezebb, problémásabb beszokás nem csak kislányánál fordul elő, igen gyakori probléma másoknál is, amely szinte minden esetben meg szokott oldódni. Úgy vélem, érzékeny lelkű kislányának nem biztos, hogy hasznára válna egy újabb, ismeretlen gyermekközösség, ahol egyetlen személyt ismer csupán, a testvérét. Igaz, hogy régi csoportjába kicsit nehezebben szokott be, de ott már többé-kevésbé megismert mindenkit, ismeri a mindennapi szokásokat, a környezetet, csoportszobát, .... stb. Érdemes lenne ezt a nehezen felállított egyensúlyt megtörni egy bizonytalan kimenetelű átszervezéssel? Én nem tenném, de természetesen a döntés joga az Ön kezében van. Biztos vagyok benne, hogy felelősséggel és alaposan átgondolja majd, esetükben mi lenne a leghasznosabb kislánya számára.
Sok sikert kívánok ebben Önnek, és nagyon boldog óvodás éveket gyermekeinek!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovono,
szeretettel udvozlom. Ismet kerdezni szeretnek kisfiam (3 eves)viselkedesevel kapcsolatosan. Vidam, huncut, jatekos gyerek, nagy fantaziaval. Magabiztos, konnyen teremt kapcsolatot mas gyerekekkel. Rogton eszre veszi, ha valamelyik gyerek felenkebb es ilyenkor sajnos kimutatja a masik gyereknek. Egy kis dicsekves, rautasitas a masik gyerekre, hogy o utan menjen le a csuszdan, vagy a lepcson, neha fura hangon raszol egy ilyen gyerekre, s megijeszti. Itt ott a keze is elszalad, s megloki a masik gyereket.
Az utobbi egy honapban mindig ott vagyok a hata mogott, hogy vigyazzak ne essek mas gyereknek bantodasa. Nagyon zavar, hogy a kisebbekkel igy ban. Sokszor az van, hogy hazamegyunk a rossz viselkedese miatt a jatszoterrol, vagy otthagyjuk a jatekcsapatot az alabb felvazolt viselkedes miatt. Sokat vagyunk gyerekek kozott.
Vonjam meg tole a jatszoteret egy idore?
Vagy csak turelmesen tovabb es egyszer majd magatol elmulik.
Koszonom valaszat.
Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Sokféleképpen meg lehet próbálni hatni a gyermekre, de a legjobb út véleményem szerint a játékosság. Mondjon mesét a verekedős kisfiúról, akinek minden vágya volt, hogy katona legyen, de a százados nem engedte, mert bántja a nála kisebbeket és gyengébbeket. A századosnak ugyanis van egy mindent látó varázs távcsöve, amivel mindig szemmel tartja, ki mit csinál, hogyan viselkedik. A verekedős kisfiú mindenképpen szeretett volna katona lenni, ezért elhatározta, hogy megváltozik. Barátságos és segítőkész lett a gyengébbekkel, és megvédte őket a gonoszokkal szemben. Végül a százados látta, mennyire megváltozott a kisfiú, és igazi katonai igazolványt küldött neki postán. Sőt, még a varázs távcsövét is neki ajándékozta, amivel kifigyelheti, nincs-e a közelben még egy verekedős kisfiú, aki katona szeretne lenni és ezért megváltozna. ... " Lehet, hogy most téged is figyel a katona, és ha ezentúl barátságos leszel mindenkivel, téged is megjutalmaz néhány katonai csoda ajándékkal. .... Tudod mit, állítsunk egy táblát az ablak mellé, arra mindig írjunk rá egy-egy csillagot, ahányszor rendes vagy. Ha ezt meglátja a katona, biztosan te is beléphetsz a századba és neked is küld engedélyt és egy csoda távcsövet!"
Ha azonban verekszik a gyermek, érdemes a csillagokból annyit kiradírozni, ahányszor ez megtörténik. Úgy vélem, ezzel a módszerrel hamarosan és gyökeresen megváltozik kisfia magatartása társaival szemben.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam októberben lesz 3 éves, még nem szobatiszta.
Az őszi óvodakezdés miatt ez egyre sürgetőbb problémává válik számunkra.
Barátkozunk a bilivel, néhányszor már sikerült is néhány cseppet belevarázsolni, de legtöbbször elutasító: még ruhástul sem hajlandó ráülni, kéri a pelenkát!
A "nagy dolgoknál" pedig egyszerűen elbújik, ilyenkor a közelébe sem szabad menni, rá sem lehet nézni!
Hogyan segíthetek neki?
Válaszát előre is köszönöm! Magdi
Vlasz:
Kedves Magdi!
Leveléből nem derül ki, vajon mi válthatott ki ilyen heves ellenállást a bili iránt. Nem próbálták esetleg túl hamar rászoktatni a gyermeket? Elképzelhető-e esetleg, hogy kissé erőltették az edényke használatát? Ezeket érdemes lenne átgondolni.
Ami fontos, hogy most néhány hétig ne forszírozza a témát, mintha elfelejtette volna. Adjon időt és lehetőséget a kisfiúnak arra, hogy megnyugodjon, oldódjon benne a szorongás. Ezután pedig próbáljon "tiszta lappal" nekifutni a dolognak. A régi bilit dobják félre, helyette menjenek el együtt a fiúcskával, és próbáljanak közösen, a gyermek kedve szerint választani edénykét. Elképzelhető pl., hogy egy autós bilire örömmel felülne. Ezen kívül együtt válasszák ki és vásárolják meg a bugyikat, amiket "csak nagyfiúk hordhatnak". Nagyot tud lendíteni a helyzeten pl. egy autós, hajós, vagy mesefigurát ábrázoló bugyi, melyben kisfia úgy érzi, ezt viselve "más ember" lesz belőle. :)))
A fentiek mellett még nagyon ajánlom korábbi, ilyen témában adott válaszaim átolvasását is, melyekben számtalan mesés, játékos megoldásról is olvashat.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvonő!
Kisfiam 2005. januári születésű, így jövő szeptemberre nem tölti még be a 3. életévét. Mit lehet ilyenkor tenni? Érdemes-e őt január előtt beiratni, illetve évközben is kezdhet óvodába járni?
Válaszát előre is köszönöm!
Regős Judit
Vlasz:
Kedves Judit!
Mindenképpen tanácsos májusban beíratni gyermekét akkor is, ha életkora miatt csak januártól kezdi majd az óvodát. Fontos, hogy kisfia helye legyen biztosítva előre! Elvileg jelentkezni bármikor lehet az óvodába, ám ez nem jelenti automatikusan a gyermek azonnali óvodakezdését, ha pl. telített a létszám. Éppen emiatt fontos, hogy mihamarább jelezzük az óvodában szándékunkat.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
kedves Óvonő!
Szeptember egy izgalmas hónap a számunkra, kislányunk óvodába megy, itthon pedig a jelenleg 17 hónapos testvére várja majd haza. Gyermekünk minden mozgásos tevékenységben nagyon ügyes, ám, ha szeretnék neki mesélni, vagy verset tanítani, elutasít. Általában sok minden iránt érdektelenséget mutat, ami engem nagyon zavar, kicsit elkeserít, félek, hogy nem lesz érdeklődő, szinte azt érzem, hogy "leszólja" az eseményeket és dolgokat, olyan uncsi kifejezéseket használva. Szeretném tanácsát kérni, mit tegyek 3,5 éves gyermekem esetében?
köszönettel: Fruzsi
Vlasz:
Kedves Fruzsi!
Kérdezi, mit tegyen gyermeke érdekében, a válaszom: semmi különöset. Csak olyan tevékenységeket végezzenek, amihez a kislánynak is kedve van! Attól ne féljen, hogy ez az érdektelenség így marad mindörökké, az óvodában szakavatott pedagógusok pontosan tudni fogják, melyik gyermeket hogyan és miként kell motiválni egy-egy tevékenységre. Tudni fogják, hiszen ezt tanulták hosszú éveken keresztül. Egy-egy jól sikerült, jól elkészített eszköz, egy kellő helyen és helyzetben történő szóbeli kezdeményezés, ill. a többi lelkes gyermek érdeklődése egészen biztosan meghozza a kedvét kislányának is a tevékenységekhez!
Ne aggódjon, nincs miért!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves ovoneni!
Nagyon meglepodtem, kellemesen, hozzatennem, hogy kislanyom szobatisztasagi sikere felkerult a honlapra. Ki is printeltem es megorzom. Most ez a merfodko is mogottunk van, es szeretnek eves kerdesben onhoz fordulni.
Isabel (februar 13-an volt harom eves) mindenevo, szeret is enni. Otthon nem nassolunk, etkezesek vannak, asztalnal. Ott ul vacsoranal velem amiota ulni tud. Meg is eszi 90%-ban amit kap. Mashol viszont egyszeruen nem eszik! A bolcsiben es most a gondozojanal 4-5 het mire hajlando enni. Ha elmegyunk latogatoba valahova, szulinapra, stb, nem eszik semmit. A multkor harom napig voltunk egy baratnomnel, es egy adag sajtosteszta kitartott. Ha bemegyunk a varosba, elfogad egy fagyit, de ennyi. A legnagyobb gond, hogy kenyeret egyatalan nem hajlando enni, ami a kirandulasoknal okoz gondot, nehez kitalalni hogy mit vigyunk. Azt mondjuk megoldotta hideg pizzaval pl a strandra meg minden. Etteremben sem mindig hajlando megenni amit kap, bar ott nagyobb a siker, kb 50% hogy eszik. Nem tudom mi a baja. Ezen a teren meg vagyok akadva, mert minden masban eleg rugalmas a kislany. Hogy tudnam ravenni hogy
1. Egyen mas hazaban
2. Probaljon kenyeret enni (amire sok jo peldat lat nalam, en imadom a szendvicseket).
Ha tudna otletet adni legalabb az elso problemamra, nagyon megkoszonnem.
Tisztelettel:
Muranyi Eszter
Vlasz:
Kedves Eszter!
Kislányát valamilyen okból kifolyólag blokkolja, gátolja a nyugodt étkezésben az a tudat, hogy idegen helyen van. Sokan vagyunk így még felnőttek is, hogy amíg előttünk áll valami szorongató dolog (vizsga, nyilvános szereplés ... stb.), elmegy az étvágyunk és ahogy ilyenkor mondani szokás: "egy falat sem megy le a torkunkon". Amint azonban elmúlnak a viharfellegek, azonnal visszatér az étvágyunk. Azt hiszem, kislányánál is valami hasonló dologról lehet szó. A legfontosabb, legalapvetőbb dolog az új helyzet elfogadtatása, megszoktatása a kislánnyal, hogy minél hamarabb oldódjon benne a feszültség. Ez történhet mesével, játékkal egyaránt, melyekhez egy-két konkrét ötlet talán hasznos lesz:
- Kiránduláshoz: gyermeke kapjon levelet "Tekergő Gergőtől", a kedves kiránduló manótól. Hívja meg kislányát egy csodálatos kalandtúrára, melyhez térképet, kistávcsövet és egy útravaló-étlapot is küldjön. Az étlapon három menüből választhat gyermeke: pl: sonkás szendvics, sajtos szendvics és bundás kenyér. Az fontos, hogy ebből a háromból válassza ki az útravalót, és ha ezt a térkép által kijelölt helyen elfogyasztja, varázslat fog történni. (Pl.: egy közeli bokorban meglepetést talál) Úgy vélem, ezzel a játékkal talán oldható a kenyér és az idegen helyen történő étel fogyasztásának problémája is.
- Ha vendégségbe (pl. szülinapra) megy a kislány, érdemes lenne olyan játékos feladatokat kezdeményezni, mint pl: csokievő verseny. És a nyertes (és minden ügyes játékos) jutalma mi más is lehetne, mint csoki, süti, ill. egyéb finomság.
A lehetőségek tárháza végtelen. A fentiekben próbáltam néhány konkrét ötlettel szolgálni, de ismervén az Ön kreatív problémamegoldó képességét :))) , biztos, hogy további megoldásokkal bővíti a repertoárt.
Sok sikert kívánok hozzá!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Próbáltam elolvasni a korábbi kérdéseket és a válaszait, hátha volt valakinek a mienkhez hasonló problémája, de nem találtam.
A kislányom 2005 márciusában született súlyos szívrendellenességgel (teljes nagyér-transzpozíció). Hála az Istennek műtéttel ezt jól korrigálták. Most 81 cm, 11 kg, értelmes, figyelmes és örökmozgó. Az utóbbi 1 hónapban járok vele játszótérre, mert nagyon igényli más gyerekek társaságát. Ott szembesültem a bölcsödeválasztás nehézségeivel. Az édesanyák azon tépelődtek, hogy mikortól és HOVÁ járjon a gyerekük bölcsibe.
Ezen én is fennakadtam. Mi kertvárosi részen lakunk, azt mondják, itt jó a bölcsöde. Azonban a férjem munkahelye a város másik végén van, az enyém a szomszédos városban. Ha visszamegyek dolgozni, sajnos nem tudunk a gyerekért 5-ig odaérni, és segítségünk sincsen.
A férjem az mondja, az lenne a legjobb, ha az ő munkahelyéhez közeli bölcsödébe járna, hiszen akkor ő tudná reggel és este is hozni-vinni. Én azonban attól tartok, hogy a mostani kertvárosi kis barátai később már nem fogják befogadni. Lehet, hogy idővel megoldódna az "elhozós" probléma, ugyanis szeretnénk második babát is kb. 2 év múlva.
Tudom, hosszú voltam, bocsánat. Tehát az a kérdés, hogy helyben járjon a gyerek bölcsibe, vagy inkább a kényelmesebb helyet válasszuk. Várom válaszát. Üdvözlettel: Andi
Vlasz:
Kedves Andi!
Úgy vélem, esetükben a férje által javasolt megoldás lenne a legpraktikusabb. A gyermeknek nem kell túl sokat utaznia a bölcsiig (hiszen városon belül van), és sürgős esetben az édesapa bármikor érte tud menni. (Ne adj' Isten egy hirtelen láznál, lebetegedésnél, mellyel a legegészségesebb gyermeknél is számolni kell.) A helyi bölcsőde többek között ezért sem lenne célszerű, mert bármikor adódhatnak olyan problémák, amikor mihamarább szükség van a szülő megérkezésére. (És akkor még a lehetséges kezdeti beszoktatási nehézségekről nem is beszéltem.)
Nyugodtan válasszák a férje munkahelyéhez közeli bölcsődét, a kis barátok emellett is meg fogják találni gyermekét akár hét végén, akár szünidőben. Kiközösítéstől, úgy gondolom, nem kell félni!
Végezetül, de nem utolsósorban kívánok nagyon jó egészséget pici lányuknak, Önöknek pedig sok-sok örömöt a gyermeknevelés mindennapjaiban!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovónő!
Együtt élek a párommal,már lassan 2 éve,akinek van egy 6 éves kislánya.A kislányt eleinte egyedül nevelte az anyukája,(kb.fél évig)majd lett egy barátja,akivel öszeköltözött és együtt nevelték a kislányt.Ez a kapcsolat kb.fél évig tartott.A párom rendszeresen tartotta a kapcsolatot a lányával,sokat volt velünk,engem is elfogadott és megszeretett a kislány.Foglalkoztunk,és törődtünk vele,hogy minél kevesebb rossz élménye legyen a különválás miatt.Az édesanyját soha egy rossz szóval nem illettem előtte.Miután az édesanyának nem sikerült a kapcsolata,elköltözött a párjától,azóta nálunk lakik a kislány,mi neveljük.Eleinte nagyon anyás volt,ami érthető is,hiszen szinte éjjel-nappal együtt voltak.Soha nem volt beszabályozva,hogy mikor viheti el a kislányt,most viszont van egy új kapcsolata,és nagyon keveset törődik a lányával az édesanyja,ritkán viszi el,és ha elviszi,akkor sem foglalkozik vele.Ezt a kislány elmondásából tudjuk.Úgy érzi,hogy nem szereti őt az anyukája,pedig mondtuk neki,hogy ez nem így van.Ennek következtében már nem is igényli annyira az édesanyjával való találkozást.Amit továbbra sem tiltunk,ha az édesanyja szól hogy elvinné a gyereket,semmi akadálya,csak sajnos egyre ritkább..
A kérdésem az lenne,hogy mi mit tehetnénk,hogy a kislány a lehető legkevésbé sérüljön lelkileg?Mi mindig biztosítjuk arról,hogy szeretjük és érzi is hogy szeretjük és foglalkozunk vele.A kis titkait is elmondja nekem,amit az apukájának nem mond el.Úgy érzem,hogy jó viszony alakult ki közöttünk.De nyilván az édesanyját nem tudjuk pótólni maradéktalanul.
A végleges elhelyezése pedig még nem dőlt el.Nem tudjuk,hogy az édesanyja meddig gondolja úgy,hogy nálunk maradjon a kislány.Válás még hivatalosan nem volt-egyéb okokból.
Válaszát előre is köszönöm.
"Zoerka"
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nagyon sajnálatos tény, hogy az Ön által felvázolt helyzet egyáltalán nem ritka manapság. Véleményem szerint két dolgot lehet tenni: az egyik, hogy elhívják egy hat szemközt történő barátságos (!) beszélgetésre az édesanyát, és elmondják neki észrevételeiket. (Kislánya mennyire hiányolja, valamint, hogy ez konkrétan mikben nyilvánul meg) Próbáljanak anyai szívére hatni, szerintem sikerül. Egyeztessék elképzeléseiket a jövővel kapcsolatban minden olyan tekintetben, amely a kislányt is érintheti. Fontos, hogy ezt az anyuka ne számonkérésnek, sokkal inkább együttműködő segítségnyújtásnak vegye! Diplomatikus hozzáállással sikerülhet a dolog.
A másik, amit tenni lehet a gyermek érdekében, hogy ha már édesanyja nem tud szilárd érzelmi támaszt nyújtani számára, azt édesapjától és Öntől megkapja. Leveléből úgy tűnik számomra, Ön valóban szereti és őszintén félti a kislányt. Óriási segítséget nyújt a gyermeknek azzal, hogy ebben az átmeneti (netán tartósabb) időszakban, amíg Önöknél lakik, anyai gondoskodással fordul felé. Hálás köszönet Önnek ezért, kívánok hozzá sok erőt és minden jót!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónö!
Kisfiam 6 éves lesz összel, különösebb gond nincs vele, egy dolog viszont aggaszt. Ha megyek érte az oviba, vagy olyan helyen vagyunk (bárhol: orvosi váró, bolt, játszótér), ahol szintén gyerekek vannak, azonnal máshogy kezd viselkedni, nagyfiúsabbnak próbál látszani. Ez nem gond, gondolom, ez természetes viselkedés, de borzasztóan zavar, hogy ilyenkor minösíthetetlen stílusban kezd velem beszélni. Nem is az a gond, amit mond, hanem ahogyan mondja: flegmán, lekezelöen. Kb. az van benne, hogy mit szövegelsz itt nekem, ki vagy te, hogy itt beszélsz hozzám? Nem akarom megszégyíteni a kis barátai elött, de ha most ezt csinálja, mit müvel majd 15 évesen? Próbáltam vele beszélni, keményebben is, szépen is, de úgy érzem, nincs foganatja. Már azon a ponton voltam múltkor az oviban, hogy kész, ha ennyire nagyfiú, akkor én eljövök, ö meg csináljon, amit akar, de ezt nem tehetem meg, hiszen azért át kell "adnom" a gyereket az óvónönek. De olyankor amúgyis annyira a barátaival van elfoglalva, hogy nem lát, nem hall. Szerintem, észre se venné, ha eljönnék. Nem tudom, hogyan tudnám azt vele megértetni, hogy ez nekem mennyire rosszul esik, és nem beszélhet így velem. Köszönöm válaszát: Judit
Vlasz:
Kedves Judit!
Ez gyakori probléma ilyen idős gyermekeknél, ekkor kezdenek rádöbbenni "nagyságukra", tudják, hogy hamarosan iskolába mennek, így "cikis" lenne pici ovisként, jó gyerek módjára viselkedni, pláne ha ezt a társak is látják. Gondoljunk arra, egy serdülő is sokszor szégyenkezik, ha anyuka pici fiának titulálják a többiek, ezért inkább mellőzi a nyilvánosság előtti puszilkodást, ölelkezést szüleivel. Hogy mit lehet tenni? Felnőtt férfiúi hiúságára kell hatni. Beszéljék meg négyszemközt, mitől lesz valaki férfias (ha kedveli a katonás játékot, még jobban lehet rá hatni):búcsúzásnál nem kell az anyukáját puszilgatni, de egy férfias öleléssel el lehet köszönni. Egy katona mindig fegyelmezett, soha nem bántja meg a nőket és a gyengébbeket (semmiképpen nem szemtelenkedik velük), hanem védelmezi őket. Vezessenek "katonai naplót", amelybe a férfias, hősies cselekedeteit írják, rajzolják bele. Ide tartozhat minden egyes tisztességes elválás is. 10 hőstett után kitüntetés dukál: amely lehet valódi érem, esetleg egy játék-távcső, stb.
Sok sikert kívánok!
