Kedves Óvónő,
kisfiam 4 éves elmúlt, 2 és fél éves kora óta szobatiszta, de csak nappal. Éjszaka még sosem volt száraz a pelusa, néha még nappali alvásál is bepisil, valószínűleg annyira mélyen alszik (nagyon jó alvó), hogy erre az igerre nem ébred fel. Meddig lehet arra várni, hogy majd magától megérik rá, vagy inkább érdemes lenne ébresztgetni éjszaka? Attól tartok, fel sem ébredne, annyira mélyen alszik.
Köszönettel:
Mónika.
Vlasz:
Kedves Mónika!
Az éjszakai bevizelés nagyon gyakori még ebben a korban, ám némileg lehet tenni az ügy érdekében: korlátozzák (persze az ésszerűség határain belül) az esti folyadékbevitelt, valamint használják ki az elalvás előtti utolsó pillanatot még egy utolsó bilizésre, WC-zésre. Ennek és az idegrendszeri érésnek köszönhetően remélhetőleg hamarosan javulni fog a helyzet, kívánok hozzá sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovono!
A szomszedom kislanya nagyon onzo lett,(Mindig az volt, de 1 honapja meg onzobbe valt) nem osztja meg a jatekat senkivel, es ha az en kisfiam aki egy eves es 3 honapos elvesz tole egy jatekot kepes visszavenni es rafekudni. Amugy mindent sajnal mindenkitol. A szulok ketsegbe vannak esve es nem tudjak hogyan kezeljek a helyzetet. Hiaba buntetik meg nem hasznal. Mi lehet ennek a viselkedesnek az oka es mi a teendo.
Valaszat koszonjuk.
Udvozlettel Reka
Vlasz:
Kedves Réka!
Fontos momentum lenne, ám levelében nem említette, mennyi idős az érintett kislány. Kis óvodás korban (kisgyermekkorban még inkább) még erőteljesen megnyilvánulhat a birtoklási vágy, mely egyke gyermekeknél még gyakoribb. Ez társas környezetben fokról-fokra csökken, hiszen megtanulja a gyermek, hogy pl. ő is csak akkor kaphat másoktól, ha ő is képes adni. Amennyiben óvodás gyermekről van szó, ezt tanulságos kis mesékkel, ill. mások pozitív példáinak kiemelésével is elérhetjük. Ha ennél kisebb a csemete, még nem olyan nagy "bűn", ha kisajátítja magának játékait. Idővel megtanulja, milyen jó érzés adni és másoknak örömet szerezni. Ez a magasabb rendű érzelem azonban csak érettebb korban jelenik meg.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam szeptemberben lesz 4 éves, ez év januárjától jár óvodába, vegyes csoportba.
Az oviban 1 hónapos felújítási szünet lesz, három hétre át lehet vinni ún. "befogadó" óvodába. Ezt ki is használjuk, utána pedig a saját óvodájába tud járni.
Sajnos nem tudom másra bízni, nincsenek nagyszülők a közelben, illetve mindkét részről még dolgoznak.
Kérdésem az lenne, hogy valóban ártok-e a gyereknek, ha nem tudom a teljes nyarat vele tölteni, illetve csak néhány hetet tudunk?
A többi szülő nem tudom, hogy tudja megoldani, de pl. a csoportból csak 2 gyerek jelentkezett a másik oviba.
Férjem és én is dolgozunk, szerintem napjainkban a munkahelyet meg kell becsülni.
Válaszát előre is köszönöm, üdvözlettel: Nagy Anikó
Vlasz:
Kedves Anikó!
Önnek abban tökéletesen igaza van, hogy a mai világban nagyon fontos a munkahely megbecsülése, ám mindemellett arra is oda kell figyelnünk, hogy ezt a lehető legoptimálisabban össze tudjuk hangolni a családi élettel. Meg kell találnunk a gyermek számára legideálisabb megoldást, mely munkahelyünk meglétét sem fenyegeti. Arra természetesen nem tudok tanácsot adni, az Önök egyedi esetében milyen konkrét megoldás lenne célravezető, csupán elmondom, sokan hogy csinálják: a szülők külön-külön veszik ki szabadságukat a nyár, ill. szünetek idején, még akkor is, ha így "elúszik" a közös nyaralás lehetősége. (A családi programokat így jobb híján hétvégékre szervezik) Ha az egyenként letöltött szabadság sem elég, olyankor szokták a nagyszülőket megkérni (dolgozó nagyik is vehetnek ki szabadságot), ill. egy-egy érdekes táborozásra beíratni a gyermeket. (Ez is a nyaralás egyik fajtája) A szünetek idején történő ügyeleti rendszer az érzékenyebb lelkű gyermekeket megviselheti, mint ismerősöm egyik kisfiát is. Az egyébként talpraesett, barátkozó kisfiú az összevont csoportban visszahúzódó lett és reggelente könnyes szemmel ment óvodába. Persze gyermek és gyermek között is van különbség, nem szeretnék általánosítani, de nem árt tudni, hogy esetleg ezzel is szembe kell majd nézni. Érdemes lenne a fentieket alaposan mérlegre tenni és az összes lehetőséget latba vetni.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovoneni,
Koszonom tanacsat ket-harom hete. Kiprobaltuk amit mondott, tobb kevesebb eredmennyel. Annyit elertunk, hogy lanyom "eljatssza" mi jar a kis fejeben. Tanulsagos volt. Vasarnap aztan nagy elhatarozasra jutottam. Isabel kapott egy csomag bugyit, rajzoltunk egy naptart, es bekereteztuk a szombatot amikor a nagy allatkertbe megyunk. Amennyiben a bugyiviseles sikerul, de ha baleset van, akkor azt megbeszeljuk. Istenien bevalt! Igaz, mar nem is hajlando felvenni a pelenkat meg ejjelre sem, de nem aggodom mert honapok ota reggelenkent o mar szaraz volt. A legnagyobb eredmeny hogy mostmar a gondozojanal/bolcsi is megy wc-re.
Hogy jovo heten mi lesz? HA HA HA. Beigerem az oceant, a masik kedvencet! Utana meg szerintem amr termeszetes lesz neki a dolog.
Koszonom segitseget es tamogatasat.
Muranyi Eszter
Vlasz:
Kedves Eszter!
Örülök, hogy segíthettem, és örömmel olvasom, hogy az alapötletet sikerült megfűszerezni egy nagyszerű, játékos megoldással. Ebből én is és a szülőtársak is ötletet meríthetünk!
Gratulálok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvonő!
Kisfiammal vidéken élünk,és a közeljövőben a fővárosba költözünk.Az a kérdésem,hogy van e lehetőség arra,hogy gyermekemet év közben irassam be az óvodába.Előre is köszönöm!
Kovács Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
Azt javaslom, a lehető leghamarabb keresse fel a kiszemelt óvodát, tekintettel arra, hogy bár a szülő bármikor kérheti az év folyamán a gyermek óvodai felvételét, ez még nem jelenti azt, hogy azonnal el is kezdheti az ovit. Ha a létszám adott pillanatban telített, nem tudják fogadni a jelentkező gyermeket, csak egy esetleges üresedés után. Így mindenképpen tanácsos lenne azonnal intézkedni!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Két kisfiam van: kisebbik 10 hónapos, nagyobbik 2 és 1/2 éves. Eddig úgy áll, hogy a nagyobbik szeptembertől megy az oviba.Mivel itthon leszek a tesójával, ezért nyugodt,a kisfiú igényeihez maximálisan alkalmazkodó beszoktatási folyamatot tervezek.(hiszen előreláthatóan semmiféle határidő nem fog minket sürgetni..)Andris még csak kb 20-25 szót mond (azoknak is leggyakrabban csak az első szótagját).Több helyről hallom, hogy a "kétnyelvű" babáknál -nálunk francia-magyar a felállás-,mint ő igen gyakori a beszédfejlődés időbeli kicsúszása..emiatt egyelőre nem aggódom..Az lenne a kérdésem, hogy a beszéd késése miatt kerülhet-e hátrányba lelki téren az óvodában (s ezért esetleg várjunk még egy picit az óvodakezdéssel), vagy éppenhogy motiváló hatás jelenkezhet látva kortársai "kommunikációs előnyét"?
Másik szintén az óvodakezdéssel kapcsolatos kérdésem, hogy mit gondol a "vegyes csoport"-ról? Több helyről hallom, hogy piciként (éppencsak 3 évesként) inkább ún."mini"csoportba íratják a picit, hogy véletlenül se sérüljön a "nagyobbacskáktól"?!?Én ezt egy picit furcsállom, hiszen talán nem pont a "szocializációs" fejlesztést köszönhetjük -sok-sok egyéb felbecsülhetelen értékközvetítés mellett- az óvodának? Mindenesetre ahova ő megy, falusi óvoda révén összesen 2 csoport van: a "kicsik" és a "középsősök" együtt vannak. Adódhat-e ebből hátránya (mármint, hogy nem egészen 3 évesként s arányaiban a többiekhez képest kicsi szókinccsel kezdi az ovit), vagy ha adódik is ebből gond az előnyök sora mellett ez eltörpül? Előre is köszönöm válaszát
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
Első kérdésére válaszolván úgy vélem, a gyermek beszédfejlődését mindenképpen pozitív irányba fogja befolyásolni az óvodai élet. Ott kénytelen lesz babanyelvétől megválva, mindenki számára érthető módon kifejezésre juttatni gondolatait, kívánságait, mert csak így tud adekvált választ és reakciót kapni környezetétől. Mindemellett azért hasznosnak tartanám logopédus szakvéleményét is kikérni a megkésett beszédfejlődés okának teljes tisztázása érdekében!
A vegyes és a homogén csoportösszetétellel kapcsolatos véleményemről és annak miértjéről számos korábbi válaszomban olvashat, dióhéjban csak annyit: természetesen mindkettőnek megvan a maga előnye, ill. hátránya, ám összességében jómagam inkább a homogén csoportot pártolom. Az Ön által említett vegyes összetétel nem a hagyományos értelemben vett teljesen vegyes korosztályt takarja (t.i: 3-6-7 évesek), mivel csak kis - középsős gyerekek járnak oda. Úgy vélem, ez a felállás ideális lehet gyermeke számára.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
Kisfiam 22 hónapos és még nem eszik egyedül.Ami szilárd és kézzel meg tudja fogni, azt megeszi, de kanállal nem eszik, csak játszik vele, néha van,hogy a joghurtot, danoninot kikanalazza, ezért úgy gondoltam, hogy az ebéd mellett ott hagyom és egye meg egyedül. Azonban nem eszi meg,csak ott ül és ha elveszem előle és estig nem kap semmit, akkor sem eszi meg este egyedül, pedig biztos éhes. Sajnos az almát sem eszi meg, csak ha lereszelem. Elég "lusta" gyerek, járni is csak 17 hónaposan kezdett és mindent később csinált a társainál. Mit tegyek az önálló evés érdekében? Már 15 hónapos kora óta próbálkozom, de ugyanott tartunk. Már le van maradva? Egyébként a darabost is elég nehezen eszi, nem rág, csak nyel. Gondolom ez is "lustaság". Mennyire gond,hogy nem eszi az almát? Válaszát előre is köszönöm! Judit
Vlasz:
Kedves Judit!
Nem tartom túl nagy problémának az Ön által leírtakat, egy 22 hónapos kisgyermeknél még nem általános "követelmény" a teljes önállóság. Ami fontos, hogy ebben a korban már próbáljuk elindítani ezen az úton. A kanál használatát nem jó erőltetni, mert csak ellenállást vált ki belőle, mint gyermeke példája is mutatja. Helyette a következőket javaslom: az étkezés legyen egy (eleinte közös) élménye szülőnek és gyermeknek. Legyen egy kanál Önnél és egy kanál gyermekénél. Miközben Ön egy-egy falattal gondoskodik arról, hogy gyermeke megkapja a szükséges ennivaló adagot, addig ő is próbálkozhat. Próbálkozni is fog, mert: utánozza édesanyja tevékenységét; mert nem kötelező tevékenységnek, hanem játéknak hat a kanállal való ismerkedés; és mert a gyermek szeretné kivívni anyukája dicséretét, elismerését egy-egy ügyes(ebb) megmozdulásáért. Ami fontos, ne erőltesse, csak ADJON LEHETŐSÉGET az önállóságra. Előbb-utóbb biztosan megindul a fejlődés. Az almát pedig nemes egyszerűséggel fogyassza gyermeke előtt, aki érdeklődésétől hajtva egyszer csak magától érez késztetést arra, hogy belekóstoljon. Addig is türelem!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
A kislányom júliusban lesz két éves, nagyon aranyos, kiegyensúlyozott kislány. Legalábbis eddig úgy tűnt. Egy-két hete azonban furcsa dolgokat tesz. Ha meglát bármilyen repülő rovart, akár egy kis legyet is, a fejéhez kap (sokszor a fülét fogja) és sikítva rohan felém, és szinte önkívületi állapotban hisztérikusan, vígasztalhatatlanul sír hosszú percekig. De nem kell, hogy ténylegesen lásson bármilyen bogarat, sokszor belelátja őket dolgokba, kicsi lyukba a falon, vagy épp cérnába a földön.Tegnapi napon körülbelül átlag óránként kapott egy ilyen síró rohamot. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy mi micsoda, hogy nem kell félnie ezektől, rajzoltam neki bogarakat, hogy lássa milyen aranyosak stb...de nem nagyon segít. A kérdésem az volna, hogy mennyire normálisak ezek a félelmek ebben az életkorban, illetve az, hogy egyáltalán ennyire fél? Itt megjegyezném, hogy egyszer nagyon megijedt egy madártól, ami az ablakpárkányra szállt miközben ő nézelődött kifelé, de ez már elég rég volt, illetve még az ötlött fel bennem, hogy az Apukája jó ideje külföldön dolgozik, nem viselhette-e meg őt, nem lehet-e valamilyen összefüggés? Elég tanácstalannak érzem magam, nem tudom mi lesz, még csak most kezdődik a nyár, tele bogarakkal...
Nagyon boldog lennék, ha esetleg tanáccsal tudna nekem segíteni ebben a kérdésben.
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel
M. Barbara
Vlasz:
Kedves Barbara!
Az a gyanúm, hogy gyermeke félelme a bogarakkal, rovarokkal szemben konkrét élményhez kapcsolódik. Valószínűnek tartom, hogy egyszer egy rémisztőbb bogárral találkozhatott, vagy valakivel, aki nagyon megijedt tőle, így benne is félelmet ébresztett az állat. Persze az sem kizárt, hogy mindenféle előzetes "rém eset" nélkül, az ízeltlábúak puszta látványa vált ki belőle szorongást. Ön jól kezeli a dolgot, tapintatosan, észrevétlenül kell oldani ezt a gyermekben. Kedves mesékkel, melyekben a bogár, rovar, mint jó barát szerepel, énekekkel, mondókákkal, rajzolgatással, fényképek nézegetésével s a róluk történő beszélgetéssel. Azt nyilván nem is kell mondanom, hogy a felnőttnek sem szabad megijednie, félelmet tanúsítania az említett állatok iránt. Hasznos lehet még egy-egy állatkerti séta, minek során testközelből, de kellő biztonságból szemlélheti meg a kislány a bogarakat.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányunk 2 éves múlt. Ha bekakil szól, hogy kaka, de bilibe nem hajlandó se pisilni, se kakilni. Próbáltam már rávenni, hogy kakiljön a bilibe, de nem ment. Bilin ülni sem hajlandó sokáig. Egyszer nem adtam rá pelust, és látta, hogy pisil, aztán sikítva szaladt el, hogy csöpög valami! Aztán odahívtam, és mondtam neki, hogy pisilt, és hogy ezt a bilibe kellene csöpögtetni. Mikor kakil, mindig megkérdezem, hogy miért nem szólt, hogy kaki lesz, és azt is, hogy hová kellene kakilni, mire mondja, hogy bilibe. De ennyi. Mikor előveszem a bilit elszalad, és mondja, hogy neeeem! Hogy vegyem rá, hogy bilibe pisiljen, kakiljon? Mert, ha legalább egyszer sikerülne, de nem megy...:-(
Válaszát előre is köszönöm!
Renáta
Vlasz:
Kedves Renáta!
A szobatisztaság felé vezető első lépés már megtörtént, mely talán még nem látványos, ám annál fontosabb momentum. Gondolok itt arra, hogy gyermekét zavarja a kaki, idegesíti, ha ott van a pelusban és ezt jelzi is szülei felé. A következő lépés a bili megszerettetése, elfogadása kellene, hogy legyen. Ezt ne az eddig említett módon próbálják kivitelezni, mert a kötelező jelleg, a szülők elvárása a gyerek felé megmérgezheti a dolgot. Helyette az alábbit javaslom: elsőként csak játsszanak, ismerkedjenek a bilivel! Mutassák meg a macinak is, aki megpróbál ráülni, de még nem tudja, hogyan kell. Ekkor álljon elő az ötlettel, hogy kislánya megmutathatja neki RUHÁBAN (!), mert ő annyira ügyes. A ruhában való bilire ülés nem fogja megriasztani a kicsit, mert tudja, hogy ez csak játék, viszont ismerkedik az edénykével mindenféle kötelezettség nélkül. Hasznos lehet még kicsi játékbili beszerzése is (játékboltban kapható), melyhez természetesen pisilős baba is dukál. :) Ezen játéktevékenység nagyszerűen alkalmas arra, hogy egy közös bilizés során a baba és kislánya együtt trónoljanak az edénykén. Ha eleinte nincs produktum, semmi baj, dicsérje meg azért, hogy milyen ügyesen ült a bilin. A lényeg, hogy csak pozitív élményekkel gazdagodjon a bilizést illetően!
További hasznos ötleteket olvashat korábbi válaszaimból is, melyek segítségével biztosan sikeres lesz a szobatisztaságra szoktatás!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
legyen szíves ha tud adjon tanácsot. kislányom 3éves, 23 hónapos kora óta szól ha pisilni,kakilni kell neki s?t már nem is szólt csak ráült a bilire és ha végzett szépen megkért légyszíves anya vidd ki a bilit. éjszakára még pelust kap mert néha becsurog. 2-3 hete azonban minden nap bepisil, bekakil. a kérdésem az lenne lehet -e tesvérféltékenység a háttérben ugyanis van egy 11 hónapos kisöccse. próbalok vele is folalkozni de a kicsi miadt nem mindig megy amit kér.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az Ön által említett időszakos visszaesés nagyon gyakori még ebben a korban, akár különösebb indok nélkül is. Persze előfordulhat, hogy testvérféltékenység áll a háttérben, ezért az alábbiakat tanácsolom: bár tudom, nem könnyű dolog, de igyekezzen minden nap időt szakítani nagyobbik gyermekére, mikor kizárólag csak vele foglalkozik. Nem szabad a kislánynak azt éreznie, hogy kistesója miatt ő háttérbe szorult. A megvalósítás, tudom, nem könnyű, de biztosan megéri az áldozatot. Tanácsolom továbbá, hogy a szobatisztasági problémákat sohase csalódással, "ejnye-bejnyével" vegye tudomásul, hanem az alábbi módon: Látom, most egy kicsit becsurgott, biztosan elfelejtetted, hogy itt a bili is. Na nem baj, legközelebb már úgyis nagyon ügyes leszel!... Látod, a kisöcséd még nem ilyen ügyes, de te megmutathatod neki, hogyan csinálják a nagyok. ... stb. Legyezgesse a hiúságát, emelje ki, hogy a nagyobb testvér mennyivel ügyesebb is, valamint mindig érezze a kislány a belé vetett bizalmat. Így biztosan sikerül majd!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Most olvastam bele a levelekbe és elgondolkodtam.Van három gyermekem,a legkisebb 5 éves,aki már 2 és fél évesen elhagyta a pelenkát és majdnem fél évig nem is kellett.Elkezdett oviba járni és szépen lassan rászokott arra,hogy éjszakánként rendszeresen bepisilt.Ez még azóta is elég gyakran előfordul.Gondoltam arra,hogy talán lelki okai lehetnek ennek,de nem tudok rájöni,mi lehet ez az ok.Mindig igyekeztem rá is odafigyelni,mint a másik kettőre is.A családban ő a kicsi,az is elképzelhető,hogy így próbál kicsi is maradni,nem tudom.Mindenki azt mondja,ki fogja nőni,de én ezt mégis egy problémának érzem.Lehet,hogy én csinálok rosszul valamit?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Soraiból számomra az derül ki, gyermeke valami miatt erősen szorong. Az éjszakai bevizelésből mindenképpen erre lehet gyanakodni. Érdemes alaposan átgondolni, milyen kiváltó okok játszhatnak ebben szerepet. Nincs-e valamilyen családi probléma, nem történt-e válás, haláleset, stb. ? Ha a válasz egyértelműen nem, akkor az óvodai életben kell feltárni a szorongásra adó okot. Netán fél valakitől? Bántják? Kiközösítik? Tanácsos lehet otthon óvodás szerepjátékot játszani, amely során könnyen fény derülhet a problémára. Pl: A maci megveri, csúfolja a nyuszit ... vagy: kisfia az óvó néni, aki kiabál a gyerekekkel. Ezek csak példák voltak az érthetőség kedvéért. Ha nem sikerül előbbre jutni a dologban , érdemes lenne gyermekpszichológus segítségét kérni.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Az óvodában ahova kisfiam jár Húsvétra DVD lejátszót kaptak, már tv és video volt.Napközben az óvónő ha egyedül van biztonságosabbnak érzi ha a tv előtt ülnek a gyerekek.
Elalvás előtt is mesét néznek, mert szerintük, ha képet és hangot együtt kapnak a gyerekek jobban lenyugszanak.
Nekem az a véleményem hogy a tv nem való óvodába.Az óvónő szerint a mai gyerekek anyyit tévéznek, hogy ha mesélnek nem figyelnek oda, nem érdekli őket ezért az óvodának alkalmazkodnia kell ehhez.Otthon mi nem engedjük korlátlanul a tv-zést.A véleményére lennék kiváncsi! Köszönettel: Zsanna
Vlasz:
Kedves Zsanna!
Teljes mértékig Önnel értek egyet! Rendszeres, pláne naponkénti tévézésnek semmi helye az óvodai életben! Csodálkozom az ottani óvónőkön, különösen, hogy az élő mesénél előbbre valónak tartják a tévét. Szomorú,ha valaki így nyilatkozik! Csak néhány szóban az előbbiekről: a televízió képernyőjén vetített mesefilmek személytelenek, semmiben nem aktivizálják a gyermekeket. Csak passzívan bámulják a rohanó képsorokat, (rajzfilmeknél különösen!) ezáltal felületességre szoktatják őket. A személyesen előadott mesének számos előnye van, ezek közül csak néhány: a mesélő felnőtt és a gyerekek között személyes kontaktus szövődik mese közben. A gyermekeknek lehetőségük van az óvónő által készített szemléltető eszközök alapos megfigyelésére, ezáltal figyelmük pontosodik. Kontaktusban áll a mesélő és a hallgató egymással, a történetben a felnőtt gesztusai, hanglejtése, arckifejezése mind-mind minta a gyermeknek. Ezáltal kommunikációja is fejlődik. Egy-egy ismeretlen szó, kifejezés értelmét azonnal tisztázhatják, pontosíthatják a mesélés közben. Szókincse, beszéde a személyes példán keresztül fejlődik csak igazán. A tevézés kárát és a a személyes mesélés előnyét még lehetne hosszasan taglalni, ám egyvalami nagyon elgondolkodtat: hogy lehet, hogy ez a kérdés egyáltalán felvetődött óvodában???
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovónő!
Kislányom jún. végén lesz 3 éves - ősztől remélhetőleg ovis lesz. Szépen pisil a bilibe, szól is, csak este adunk rá pelust.Gondunk a kakilással van, erre csak este hajlandó, miután ráadtuk a pelust, alváshoz. Már minden kis babájával eljátszuk, hogy a bilibe kakil, és mondja is, hogy maci a bilibe kakil, stb...Olvastam, hogy ez az érzelmi zavar jele lehet...? Itthon nálunk nyugodt légkör van, habár az én egyik szülőm kb. 3-4 hónapja súlyos beteg, de ezen én próbálok "úrrá lenni" de tény, hogy egy kicsit nyugtalanabb vagyok, és lehet, hogy ezt érzi a gyerek. Van e teendő ovónő szerint a kislány kakilásával
Válaszát előre is köszönöm. Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Nem vagyok róla meggyőződve, hogy kimondottan érzelmi zavar áll a bilibe kakilás elutasítása mögött. Sokkal valószínűbbnek tartom, ami sok más gyereknél is jellemző, hogy fél a végtermék látványától. Javaslom, hogy a maci bilizését tegye érdekesebbé élethűre formázott és festett só-liszt gyurma kakival, amit egy óvatlan pillanatban csempésszen bele a maci alá. A játék lényege, hogy megszokja és elfogadja a gyermek a végtermék látványát, minek következtében megszűnik a félelem.
Amit még érdemes átgondolni: kellően nagy űrtartalmú-e a bili? Kisebb méretűnél előfordulhat, hogy a gyermek azt szeretné elkerülni, hogy popsija a kakiba érjen.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovono. Elolvastam sok valaszat a temanal fogva, en egy dologban kernem tanacsat.
Kislanyom ket honapja elkezdett WC-be kakilni. Azota nem volt kakis pelenka. A mult het kozepeig. A pisiles otthon 95%-os, de ha elmegyunk valahova, akkor nyilvanos WC-be be sem hajlando menni (mar kiskora ota utalja a folytonos obliteseket). Heti ketszer jar felnapos bolcsibe, ahol van egy-ket bebi is. Maskor a nagyanyja van vele. Ez a felallas negy honapja van, semmi nem valtozott.
Egy hete ismet elkezdett pelenkaba kakilni, ami eleg aggaszto. Ha kerdezem, megmondja, hogy a kaki a WCbe valo. Vasarnap elvettem a kedvenc jatekat, es kozoltem vele nem kapja vissza, amig a WCbe nem kakil. Hetfon egesz nap rendesen jart WCre, es este visszakapta a jatekot. Tegnap ismet visszatert a vasarnapi allapot. Ma ismet nincs baseball utoje, szegenynek, de mar kakilt a WC-be, ugyhogy alig varja hogy hazajojjek es jatsszam vele.
Mit tegyek? Ez a jatekdugdosas nem egy civilizalt eszkoz, de rovid tavon mukodik. Egyeb javaslata ha lenne, nagyon megkoszonnem.
A dolog azert kinos, mert errefele be sem veszik az oviba ha nem szobatiszta, es ha visszarakjak a ketevesek koze, akkor mar megint unatkozni fog es rohangalni, ami megint csak neki lesz rossz.
Tisztelettel,
Muranyi Eszter
Vlasz:
Kedves Eszter!
Valóban nem a legjobb eszköz a zsarolás, javaslom inkább helyette a játékos megoldást. Pl: a baba elfelejtette, hogy hogyan kell bilibe kakilni, ezért meg kell mutatni neki. A baba néha felejtse el a dolgot és kakiljon a pelusba, amit így reagáljon le: "Nahát, baba! Máris elfelejtetted, hogyan kell bilibe kakilni? Nézd meg a kislányomat, ő aztán nagyon ügyes!" Ekkor gyermeke mutassa is be tudományát. Ilyen és hasonló játékos megoldásokkal biztosan kiküszöbölhető az átmeneti visszaesés, remélem, hamarosan megoldódik a gond.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kwedves Óvónő!
Az lenne a kérdésem, hogyan érhetnám el 3 éves kisfiamnál, hogy szóljon, ha pisilnie, kakilnia kell?
Napközben többnyire bugyit hord. Kb. óránként "megörvendeztetjük a WC- ill. a bilimanókat", de kizárólag az én késztetésemre. Ő még SOSEM szólt. A pisivel ennek ellenére nincs kükönösebb baj, mert többnyire jó helyre megy. Azt viszont nem tudom kitalálni, pontosan mikor kakil. (Csak a lakás bizonyos pontján, csak pelenká
ba végzi. Én egyelőre azzal is kiegyeznék, ha legalább a pelenkát kérné.)
Előre is köszönöm segítségét: Dóri
Vlasz:
Kedves Dóri!
Kisfiának minden valószínűség szerint egyfajta biztonságérzetet jelent, ha a "jó öreg" pelusba kakilhat, ezt is csak megfelelő körülmények között. (Egy bizonyos helyen) Ezt a feszültséget nem biztos, hogy egyik pillanatról a másikra fel lehet majd oldani, de el kell indulni a rögös úton. Ezt mindenképpen játékos módon javaslom: készítsen só-liszt gyurmából játék kakit, majd a maci bilire ültetése közben csempéssze bele az edénykébe. Kisfiát biztosan elbűvöli majd az ügyes mackó, s dicsérjék is meg a játékállatot. Később (több alkalom után!) vesse fel, hogy a maci elfelejtette, hogyan kell bilibe kakilni, meg tudod mutatni neki? Ilyen és hasonló praktikákkal fokozatosan lehet oldani a kisfiú szorongását az újtól (t.i.: bilibe kakilni), s így a végtermék látványa sem lesz riasztó többé a számára. Jelezze neki azt is, hogy "itt a bili, majd szólj, ha pisilned kell, jó? Már előre örülök, hogy meg fogsz lepni vele!" További hasznos ötleteket meríthet korábbi, szobatisztasággal kapcsolatos válaszaimból is, sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kérdésem étkezéssel kapcsolatos.
Kisfiam ősszel óvodás lesz.A problémám az,hogy még mindig nem eszik darabos ételt,anatómiai oka nincs annak,hogy ne tudjon rágni.Elkezdtem,hogy csak azt az ételt kapja,amit mi is eszünk.Daccal reagál,inkább nem eszik.Az ilyen jellegű dacot,hogyan kezeljem?
Előre is köszönöm válaszát.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nem mindennapi a probléma, hiszen a kisgyermekek szilárd ételhez szoktatása már 1-1,5 éves kortól fokozatosan elkezdődik. Nem tudom, ezt gyermekénél mikortól próbálta bevezetni, feltételezem, kicsit később, mint optimális lett volna. Úgy gondolom, itt is csak a fokozatos, nagyon kíméletes megoldás lehet célravezető. Eleinte próbálja a szárazabb ételt is (pl: rizs és hús) úgy elkészíteni, hogy állaga átmenetet képezzen a szilárd és a lágy között. (pl: pörköltes rizses-hús, esetleg lecsós rizses hús ... stb.) Szinte minden ételt meg lehet így "bolondítani", és fokról-fokra, szinte észrevétlenül haladni az egyre szilárdabb ételek felé. Fontos, hogy "hátsó szándékából" gyermeke semmit ne vegyen észre, nehogy ösztönösen tiltakozni kezdjen ismét.
Sok sikert!
Az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam 16 hónapos kora óta heti 2 alkalommal jár magánoviba.Talán emiatt lett oly hamar,20és fél hónaposan szobatiszta/éjjeli alváshoz még nem/.Május 6.án lett 24 hónapos és ezt megelőzően 2 hete bepisil.Többnyire elég nedves lesz a bugyija,valamikor pedig teljesen bepisil.Mindig megígéri hogy előre szólni fog,de aztán mégsem.Teljesen tanácstalan vagyok,hiszen keresem a kiváltó okot,de nem találom.A magánoviba szeret járni,itthon nincs veszekedés,sokat foglalkozunk vele.Nem kiabálunk vele,mindenre magyarázatot kap.Kistestvére sincs,akire féltékeny lehetne.Most már az éjszakáim is rámennek,mert egyszerűen nem értem mi történt.Kérem segítsen.Köszönettel:Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Úgy vélem, a szobatisztaságra szoktatás szokatlanul korán kezdődött a fiúcskánál, és talán ez is az oka, hogy időszakos visszaesés tapasztalható nála. Amíg érzelmileg és értelmileg nem érik meg erre egy gyermek, amíg magától nem akarja (örömmel!) használni a bilit, addig nem számíthatunk biztos szobatisztaságra. Lehet, hogy most kezd körvonalazódni a kisfiúban, hogy ez egy mások által elvárt tevékenység, nem pedig a saját örömére történik, és talán tudat alatt, de így tiltakozik ellene.
Még nagyon-nagyon ráérnek ezzel, semmiképen ne erőltessék, és ne aggódjon emiatt! A dolog magától be fog érni, ám ehhez az szükséges, hogy a felnőttek (az oviban is!) türelemmel és a legminimálisabb kényszerítés nélkül álljanak a kérdéshez. Várjanak! Javaslom, hogy a bili legyen mindig elérhető közelben, ám soha ne erőltesse a használatát. Amikor a kisfiú magától kéri, nagyon-nagyon dicsérje meg. Lassan, fokozatosan biztosan beérik majd a helyzet.
Sok sikert!
Az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Tanácsot szeretnék kérni Öntől, mert fogynak az ötleteim, a türelmem és a szeptemberi ovikezdésig hátralévő idő. Kisfiam március közepén múlt 3 éves, szeptemberben óvódába megy. Nem szobatiszta. A bilivel "jóban van", de magától egyaltalán nem használja, és egyetlen eset kivételével még soha nem szólt, hogy pisilnie kell. Ha éppen nincs rajta pelenka, akkor is a legnagyobb lelki nyugalommal pisil a szoba közepére, miközben mosolyogva mondja :"Anya, pisilni kell!" Nem tudom elérni nála, hogy előtte szóljon, holott meg vagyok győződve róla, hogy tudja előre, mikor fog pisilni, és akár picit vissza is tudná tartani. Nemrég az orvosi váróban pisilt be 5 perccel azután, hogy megkerestük a WC-t, és felajánlottam neki pisiljen oda (gyerek WC - bölcsiben ilyet használ), de ordítás és rúgkapálás volt a reakció. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy egy rendkívül heves vérmérsékletű gyerek, tehát önmagában ez a reakció nem feltétlenül jelent nála többet egy sima "nem"-nél.
Kérdéseim:
Milyen stratégiát válasszak annak érdekében, hogy szóljon, ha szüksége van a bilire?
A témával kapcsolatos hisztikre mennyire reagáljak határozottan? Pontosabban: Bizonyos esetekben keresztül vigyem-e mindenképp az akaratom (pl. alsónadrág felvétel pelenka helyett)? /A mesélős-játékos módszer teljesen lepereg ilyen esetekben. Amúgy a bugyikat együtt vettük, ő választotta. Azt mondta szívesen fogja hordani, ám amikor tényleg fel kéne venni, jön a hiszti. Sokszor úgy érzem, csak megszokásból ellenkezik. Volt olyan eset, hogy nem figyelt oda, és nem vette észre, hogy pelenka helyett bugyit kapott. Amikor néhány perc múlva figyelmeztettem erre, "Jó, jó." - nyugtázta, és játszott tovább. Az adott pillanatban elfelejtett hisztizni, utólag pedig már nem zavarja. Én ebből arra következtetek, hogy önmagában az alsónadrággal semmi baja, egy rossz beidegződés nála a hiszti. Talán sajnálja a pelenkát./
Elnézést kérek hosszúra nyúlt, s kissé csapongó jellegű levelemért. Mivel tudom, hogy kisfiam nem tartozik az egyszerűen kezelhető, "átlagos" gyerekek közé, úgy éreztem fontosak lehetnek a részletek.
Előre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel: Montvai Dóra
Vlasz:
Kedves Dóra!
Levele alapján úgy veszem észre, kisfia már csak azért is ellenkezik a bugyi viselése ellen, mert érzi, hogy ez egy kötelező dolog. Ön egyre inkább sürgetve érzi a probléma megoldását a közelgő szeptember miatt, így az is elképzelhető, hogy talán picit türelmetlenebb is a dologban. Nyugodjon meg, a nehézség kiküszöbölhető, ám ehhez alapvető szemléletváltásra van szükség. Ne próbáljon "erővel" hatni a gyermekre, mert éppen az ellenkezőjét éri el nála. A bugyi pedig semmiképpen ne legyen "muszájból hordandó" ruhadarab, helyette inkább örömmel viselje! Ennek a következő játékos módját javasolnám:
A pelenkát minden kommentár nélkül, a lehető legtermészetesebben adja a gyermekre, mintha egyáltalán nem zavarná Önt a dolog. Hagyjon pár napot, míg a kisfiú megfeledkezik a "bugyi-kényszerről", majd álljon elő a következő mesével: Tegnap séta közben Ön találkozott a parkban egy igazi manócskával, aki nagyon sírt. (Adjon róla pontos személyleírást a hitelesség kedvéért!) Ön megkérdezte tőle, miért szomorú. Azért, mert nem tudja, hogyan kell hordani a bugyit. Próbálta már a fejére húzni, de nem volt kényelmes. Próbálta a karjára húzni, de úgy se volt jó. Próbálta egyszerre mind a két lábát beledugni az egyik résbe, de úgy sem volt jó. Hogyan kell felvenni és hordani egy bugyit? Nincs, aki megmutassa neki. Szegény manó már nagyon szeretne igazi bugyis lenni, mert a manó-oviban már mindenki azt hord. Azt üzente, egy varázs távcsővel figyelni fogja az ablakból a kisfiát, mert úgy hallotta, ő a legügyesebb. Mindenki azt beszéli, ő tudja a legügyesebben felhúzni és lehúzni a bugyiját meg bilire ülni, úgyhogy tőle szeretné megtanulni. Ha ellesheti tőle a praktikát, postán küld neki egy gyönyörű meglepetést. Ez esetben valóban kapjon egy meglepi csomagot. A bugyira való rászokással egy időben aztán nincs más teendő, mint rendszeres időközönként elküldeni a fiúcskát bilizni. Egy idő után magától is menni fog.
Sok sikert!
Az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Unokám ez év februárjában töltötte be 5.évét. Az óvodában, vegyes csoportba jár, most középsős.A közelmúltban elvégeztetett tesztek nyomán fogadóórát tartottak, ahol az óvónénik közölték, hogy szerintük, a gyereknek az lenne jó, ha mégegyszer járná a középső csoportot.Ez az jelenti, hogy 7 és 1/2 éves korában mehetne csak iskolába. Van másik 2 kisunokám,így tudok viszonyítani.Nem vonom kétségbe, hogy az óvónénik jól ismerik a gyermeket, mégis elszomorít, hogy ők már most deklarálják, hogy majd jövőre nem lesz iskolaérett. Úgy gondolom, hogy ez előtte álló másfél évben még rengeteget változhat, fejlődhet.Döntésükbe ezért nem egyeztünk bele, mondván, várjunk még a jövő évig, amikor nagycsoportos lesz, tárgyaljuk akkor újra. Rosszul tettük?
M.Zsófia
Vlasz:
Kedves Zsófia!
Egyetértek Önnel. Ennyi idős gyermeknél egyértelműen kijelenteni, hogy iskolaérett lesz-e vagy sem, nem lehet. Jövő év őszéig még sok víz lefolyik a Dunán. Ha akkor úgy látja a pedagógus, hogy a gyermek valóban nem éri el az iskolába lépéshez szükséges szintet, még mindig nem tesz elhamarkodott kijelentést, hanem egyénre szabott fejlesztési tervet dolgoz ki számára. Ennek néhány hónapos alkalmazása kapcsán aztán biztosan megállapítható az iskolára való alkalmasság ténye.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
A kislányom 3 hónap múlva 3 éves lesz, és még nem szobatiszta. 1 évesen vettünk bilit, és időnként ráültettük, de csak néha sikerült belepisilnie. Aztán 2 évesen már meg sem lehetett említeni a bilit, rugdosott amikor rá akartam ültetni. 2,5 évesen megint jött egy pár olyan nap, amikor ő hozta a bilit, hogy pisilni kell. És most majdnem 3 évesen megint elutasítja. Szeptembertől szeretném, ha menne óvodába, de félek, hogy mi lesz akkor, ha a nyáron sem tudom leszoktatni a pelenkáról.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A leírtak alapján feltételezhető, hogy a túl korai bilire ültetés okozta kislányánál az ellenállást. Az mindenképpen pozitívum, hogy volt már olyan időszak a közelmúltban, amikor magától hozta a bilit, hogy ráülne. Ez azt jelenti, zavarja a pelenkába eresztett pisi, kaki, valamint azt, hogy már előre érzékeli szükségleteit. Erre már lehet alapozni, de javaslom, ne rontson ajtóstul a házba. Tegye jól elérhető helyre a bilit, és mintegy mellékesen jegyezze meg a kislánynak: "ha gondolod, bármikor használhatod. Majd szólj, ha Te is ügyes bugyis nagylány szeretnél lenni!" Valószínű, hogy a kislány azonnal érdeklődéssel fog a bilizés felé fordulni, amint érzi, hogy már elmúlt a kötelező jelleg, elmúlt a teljesítési kényszer. Minden próbálkozást dicsérettel jutalmazzon, ami valószínűleg szárnyakat ad majd gyermekének.
