Kérem írja meg nemkem, hogy jelenleg milyen jogszabályok vannak az óvodai felvétellel kapcsolatban.Gyermekem februátban tölti a 3. életévét, és nem akarják bevennni az oviba, csak szeptemberben.
Bölcsibe esély nincs bekerülni.Ilyenkor mit tegyen egy átlagos keresetű család, ahol nem nagyon lehet megengedni hogy fél évig egy bevétellel kevesbből éljünk ?
Várom válaszát:Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Az óvodavezetőnek jogában áll, hogy telített létszám esetén elutasítsa a felvételre jelentkező gyermeket. Ez ellen tenni sajnos nem lehet. Amit még érdemes lenne megpróbálni, hogy a szülők munkahelyének körzetében is kérni a gyermek felvételét, hátha ott lehetőséget tudnak adni arra, hogy már februártól elkezdjen járni oviba a gyermek.
Sok sikert kívánok!
az Óvónő
Krds:
TISZTELT ÓVONŐ!
KÉT KISLÁNYOM VAN EGY 2 ÉVES ÉS EGY 7 HÓNAPOS.ITTHON VAGYOK VELÜK AMIG HAROM ESVESEK NEM LESZNEK ADDIG PERSZE MEG SOK MINDENT SZERETNEK MEGTANITANI NEKIK.ES TULAJDONKEPPEN EVVEL KAPCSOLATOS AZ EN KERDESEM HOGY IGAZABOL SOSEM TUDOM HOGY EGY NAP MENNYI AZ AZ IDO AMIT FOGLALKOZASSAL TOLTUNK,,MERT EN MINDENKITOL CSAK AZT HALLOM HOGY TUL SOKAT FOGLALKOZOM VELUK,.DELELOTT EGYUTT FOZUNK RENDETT RAKOK HA VAN IDO SETALUNK KAVICSOKAT DOBALUNK A PATAKBA DELUTAN MEG JATSZAS ..A TEVETOL IS EROS FELELMEIM VANNAK EZERT NEM SZOKTAM BEKAPCSOLNI. SZERETNEM TUDNI MEG AZT IS HOGY EGY KET EVSE GYERMEKNEK MILYEN SZINTEN KELL LENNIE MIT KELL TUDNIA ,,ES ÖRÜLNEK ANNAK IS HA VALAMI FOGLALKOZTATO KONYVET IS TUDNA AJNLANI OLYASMIKT KERESEK AMIBE OLYAN JATEKOK VANNAK MINT PÉLDAUKL AZ OVIBA JATSZANAK...SEGITSEGET ELORE IS NAGYON KOSZONOM....
DORKA MAMA
KEDVES OVÓNŐ
elöbbi levelemböl kifelejtettem valamikt,,,van egy 2 eves egy 7 honapos kislanyom ,es a ket eves egy pár honapja nagyon agressziv,,es nagyon megvagyunk ilyedve a ferjemmel mert tanacstalanok vagyunk ,,olvastam hogy agressziora agresszioval nem jo valaszolni akkor mi a helyes ha oltozkodes kozbe elkezd kapálozni es mellen rug,,vagy be jovunk a kertbol es el kezed a kis öklevel csapkodni ...mit csinaljak...
koszonettel dorka mama
Vlasz:
Kedves Dorka!
Ön nagyon helyesen teszi, ha minden időt és lehetőséget megragad a kicsikkel való foglalkozáshoz. Ebben a dologban nem áll a mondás, miszerint jóból is megárt a sok. Én magam is úgy vagyok vele, hogy próbálom minden programomat úgy alakítani, hogy kislányomra a lehető legtöbb idő jusson. Ezért hajlandó vagyok sokszor kora hajnalban felkelni, hogy egyéb feladataimat gyorsan elvégezzem, és ezután "gyermekemé lehessek". Az nem lehet gond, ha úgymond túl sokat foglalkozik csemetéivel, csak gratulálni tudok hozzá és továbbra is erre bíztatni. Arra nincs előírás, hogy egy 2 éves gyermeknek mit "illik" tudnia ilyen idős korában, ezen ne is gondolkodjon, ehelyett csinálják mindig azt, amihez kedvük van. Sokan nem is gondolják, hogy a legegyszerűbb játékok is mennyire hasznosak lehetnek. (Pl: a kavicsdobálással fejlődik mozgáskoordinációja, figyelme, tapasztalatot szerez környezetéről: hogy néz ki a kavics, ami annál nagyobb, az már kő, ... ez fehér, ez sárga > tapasztalatok a színekről ... és még estig sorolhatnám. Ön egészen biztosan jól foglalkozik gyermekével, ha odafigyel a gyermek érdeklődésének tárgyaira, ha felfedezteti vele az őt körülvevő világot, ha beszédes, tevékeny környezet biztosításával segíti őt a tapasztalásban.
Könyvajánlás tekintetében javaslom, nézze át "Könyvsziget" - es kínálatunkat, ahol biztosan talál Önnek tetsző kiadványokat. Ne feledje, egy érdekes mesekönyv is számtalan lehetőséget nyújt az ismeretek, élmények bővítéséhez.
Második levelére válaszolva: ilyen esetekben fontos a következetes, ám nem feltétlenül szigorú szülői attitűd. Ha nem engedi, hogy segítsen az öltözésnél, hagyja magára ezzel: "Jó, akkor próbálj meg egyedül öltözni!" Ha ilyenkor elkezd önállóan próbálkozni, annak csak örülhetünk, hiszen minden mozdulattal csak ügyesedik. Ha sírva követeli vissza édesanyja segítségét, akkor csak úgy tegye ezt meg neki, ha hajlandó partner lenni a dologban. A kertből való bejövetel nálunk is gond volt, ezért én a következőképpen oldottam meg: bemenetelkor azonnal eltereltem a kislányom figyelmét azzal, hogy feladatot adtam neki: "Ülj le a szőnyegre és ügyesen húzd le a cipődet!" Ezután teljesen elfeledkezik a tiltakozásról, mert új, érdekes tevékenységet ajánlok neki. Próbálja ki Ön is!
Sok sikert kívánok:
az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónö!
Már többször kértem Öntöl tanácsot, és mindig - rövid idön belül - nagyon hasznos és valóban gyakorlati tanácsokkal látott el, amit így utólag is köszönök.
Most két kérdéssel fordulok Önhöz. Kisfiam 6 éves lesz összel, a kislányom pedig januárban volt 2 éves. 3 év és 3 hónap köztük a korkülönbség, ami állítólag ideális, de én ezt egyáltalán nem így érzem. Nem tudom, hogyan tudnám összehozni azt a dolgot, hogy egyszerre foglalkozzam kettöjükkel. Bármit csinálnék a nagyobbikkal, a kicsi is odajön, ami persze nem baj, csak annyiból, hogy elöbb-utóbb mindig az lesz belöle, hogy nem hagyja a kisfiamat "kibontakozni". Egyszerü példa: leülünk festeni, gyurmázni, feladatozni, jön a picike is, mellénk ül, elöször szemlélödik, aztán ö is szeretné csinálni. Kap ö is papírt, festéket..stb., vele is próbálok foglakozni, egy darabig el is játszik azzal,amit ö kapott, próbálkozik, aztán elkezdi a nagytestvérét piszkálni, belefirkál az ö rajzába..stb. Erre a nagyobbik ordítani kezd, egymásnak esnek (nem fizikailag gondolom) és aztán megy a hiszti és a huzavona. Ez variálódik. Ha a picivel ülök le, jön a nagytesó, közénk ül, ö is bekapcsolódik a játékba, aztán 10 percen belül megismétlödik a fent vázolt szituáció. Nem akarom öket elkülöníteni (nem is tudnám), de próbálom az amúgyis kevés idöt valahogy tartalmasan eltölteni, de képtelen vagyok rá. Egy mesét nem tudok végigmondani, mert a kisfiamat érdekelné, ö hallgatná, a picikét is érdekli a könyv, de csak a képek, egyetlen mondatot nem tudok végigolvasni anélkül, hogy meg ne kérdezné, hogy "Anya, mi ez?", erre persze a bátyja kiakad, hogy: "Anya, mesélj már..." Próbáltuk azt is, hogy Apa lefoglalná addig a kicsit, de az sem vált be, mert öt úgyis az érdekli, amit a testvére is csinál. Igazából mindkét gyerekemet megértem, tudom, érzem, hogy melyiküket mi motiválja, de nem tudok kétfele szakadni. Jövöre a kisfiam nagycsoportos lesz, picit többet kellene foglakozni vele az iskola elött, a kislányommal is több mindent lehetne már játszani, de nem tudom összehozni egyszerre kettöjüket. Lelkiismeretfurdalásom van, ha arra gondolok, mikor a kisfiam 2 éves volt mennyi mindent csináltunk együtt, most meg egyik gyerekemre sem jut idöm, és a kevés idöt, ami csak rájuk jutna sem tudom velük hasznosan eltölteni. Mások is biztosan össze tudják egyeztetni a két vagy még több gyerek nevelését, nem tudom, nekem miért nem sikerül. Nagyon el vagyok keseredve.
A másik kérdésem sokkal rövidebb. Mikor a kisfiam kétéves volt nagyon szerette a meséket, mesekönyveket. Mai napig szívesen nézegeti öket, ha nem is olyan sokszor, mint régen. A bánatom az, hogy ugyanez nincs meg a kislányomnál. Persze, ö egészen más típus, neki nincs türelme nézegetni a könyveket, nem igazán köti le. Hogyan tudnám vele megszerettetni a meséket, verseket? Hogyan tudnám rávenni a mesekönyv nézegetésre?
Válaszát elöre is köszönöm. További munkájához sok sikert kívánok. Csilla
Vlasz:
Kedves Csilla!
Első kérdésére válaszolva: hasznos lenne, ha először kislányával tudna leülni és "kijátszatni" belőle a tevékenység iránti vágyat. Ekkor persze ott lehet nagy fia is, aki már elég nagy és okos ahhoz, hogy előre megbeszéltek szerint türelmesen "végigasszisztálja" a kicsiknek szóló játékot. Próbálja megértetni kisfiával, hogy először kishúga kedve szerint fognak játszani, majd amikor ő már megunja, akkor jönnek a nagyoknak való játékok, mesék. Valószínűnek tartom, hogy miután már nem hat az újdonság erejével a kislányra a színes ceruza, gyurma, ... stb. , más tevékenységet keresve magának teret ad bátyja kibontakozásához. Az is hasznos lehet, ha a közös munkák során Ön elsősorban kislánya tevékenységét irányítja, segíti,(leköti figyelmét) míg a fiúcska mindeközben háborítatlanul végezheti saját feladatát.
A könyvnézegetéssel kapcsolatban azt tanácsolom, próbálja akkor ilyen tevékenységre motiválni a kislányt, mikor egy-egy "nemszeretem" program következik. Pl: esti lefekvés, bilizés ...stb. Ilyenkor a gyerekek minden olyan plusz programnak örülnek, ami színesebbé teszi a nem kívánatos tevékenységeket.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Köszönöm szépen az előző válaszát!
Lenne még egy fontos kérdésem!A 21 hónapos kislányom nagyon elutasítóan viselkedik a szüleimmel, pedig nagyon szeretik őt és kedvesek vele.Minden hétvégén ott vagyunk náluk.Kertes házban laknak és szeret nagyon ott játszani a kincsem.Ha anyukám belép a szobába, akkor összeráncolja a homlokát és a kis kezével elutasítóan legyint és kiabálja, hogy "nem"!Ha megkérdezi, hogy szereted mamát? Azt válaszolja, hogy csak anyát!
Ez nagyon rosszul esik a szüleimnek, bár nem mondják. Soha nem tudom még egy fél órára sem rájuk hagyni,pedig már 2 hetes kora óta rendszeresen járunk haza.Soha nem "nevelik" vagy ilyesmi.Miért ilyen a kislányom?
Válaszát előre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Bár szakmám szerint leginkább óvodás korú gyermekek kérdésében vagyok kompetens, azért saját szülői és egyéb tapasztalataimból merítve próbálok válaszolni Önnek. Kisgyermekkorban nagyon gyakori az erős kötődés, ragaszkodás a szülőkhöz, elsősorban az édesanyához. Előző levelében is említette, hogy kislánya minden játéktevékenysége során folyamatosan igényli az Ön jelenlétét is, úgy vélem, ez is abból fakad, hogy meglehetősen "anyás" a kicsi. Hozzá kell tegyem, ez egyáltalán nem baj, ám mindemellett valóban fontos, amit Ön is szorgalmaz, hogy rendszeresen megforduljon más emberek között is. Szokja meg és fogadja el, hogy a Nagyiék (unokatesóék, barátok ... stb.) társaságában is jól érezheti magát, és nem történik tragédia, ha velük kell maradnia egy ideig, anyu nélkül. Mindemellett azt javaslom, amíg kislánya nem érzi teljesen biztonságban magát az anyukája nélkül, addig ne erőltesse rá a nagyszülőkkel való ottmaradást. Amikor már némileg oldódik benne a szorongás, "eltűnhet" egy-egy rövidebb időre. A szoktatást tanácsos eleinte pár perccel kezdeni, pl. kiviszi a szemetet, addig kislánya a mamáékkal marad. Nem kell nagy feneket keríteni a röpke elválásnak, természetes módon közölje, hogy mindjárt jön, csak kiviszi a szemetet. Később egyre tovább "kimaradozhat", miközben kicsi lánya is megszokja és egészen biztosan szeretettel elfogadja nagyszüleit. Engedjen meg még egy jó tanácsot: soha ne forszírozzák, hogy szereti-e a kislány a nagyszüleit, nehogy egyfajta "tukmálásnak" érezze az elfogadtatást!
Remélem, hogy fenti módon hamarosan megoldódnak a problémák, ám ami fontos: ne aggódjon! Ilyen korban ez a fajta anyás viselkedés egyáltalán nem ritka és biztosan javulni fog a helyzet.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
21 hónapos a kislányom és még mindig nem tud egyedül játszani. Beülünk a szobájába és mindent velem csináltat. Nekem kell színezni ,építeni ,labdát eldobni stb. Ő csak nézi és azt mondja "játszunk anya".
Csak akkor érzi jól magát, ha lent vagyunk a játszótéren és hasonló koru gyerekekkel szaladgálhat, de ez télen nem volt kivitelezhető. Semmijen házimunkát nem tudok elvégezni, amíg nem alszik.Mit tegyek? Amúgy nagyon jó kedéjű, csacsogó kislány.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A kisgyermekkornak ebben a szakaszában még természetes, hogy a picik előszeretettel szemlélődnek, figyelik és nem utolsó sorban megjegyzik, mit hogyan csinál a felnőtt. Ez a tapasztalatgyűjtés a későbbi gyakorlati tudás alapja. Biztos lehet benne, hogy ha egyelőre csak szemlélődik is kislánya, egyszer csak ki is próbálja a tevékenységeket. Ilyen idős korban még nagyon erősen jellemző a gyermekre a felnőtt központúság, minden pillanatban igényli szülei jelenlétét, de ez még 3 éves korban is megfigyelhető sok esetben. A házimunka sajnos nem csak Önnek, de más kismamáknak is komoly gondot okoz. Én pl. hajnali 5-kor szoktam felkelni a "takarítós napjaimon", hogy reggel 8 - fél 9-re mindennel kész legyek és kislányom ébredésekor már csak vele foglalkozhassak. Sok áldozattal és lemondással jár ez az időszak, de higgye el, megéri!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Keserű óvodai tapasztalatainkat szeretném megosztani Önnel, hátha tud nekünk segíteni.
4 éves kisfiam - aki kezdettől fogva egy eleven, öntudatos, akaratos kisgyerek - 2 éves korában került bölcsődébe. Hála Istennek egy csodálatos intézménybe kerültünk, ahol igazi PEDAGÓGUSOKra bízhattam a kisfiamat, a szó legnemesebb értelmében. Az ott töltött másfél év alatt gyermekem rengeteget fejlődött, nagyon szeretett oda járni, és elfogultság nélkül mondhatom, hogy őt is nagyon szerették mind a gondozónők, mind a bölcsőde összes dolgozói. Az elevensége mögött ugyanis fel tudták fedezni kisfiam számos jó tulajdonságát!
Mikor a kisfiam 3 és fél éves lett, megszületett a kishúga. Innen kezdődtek a komoly problémák. Féltékenysége következtében abszolút kezelhetetlen, agresszív lett a gyermekem. Ráadásul véget ért a bölcsődei csodavilág, és a fiam - koránál fogva - óvodába került. Itt már két hét után behívattak az óvónők, hogy adjunk nekik tanácsot, mit kezdjenek a gyerekünkkel, mert egyszerűen nem bírnak vele: verekszik, harap, ordít, hisztizik. Pedig csak a délelőttöket töltötte a gyermekem az óvodában. Egy darabig nyeltem az óvónők részéről folyamatosan érkező panaszáradatot, de mikor rendszeresen azt tapasztaltam, hogy a gyerek többet ül büntetésben a folyosón, mint bent a csoportszobában, elegem lett, és végleg elhoztam őt az óvodából. Ezután pszichológushoz is elvittem a gyereket, aki arra az eredményre jutott, hogy nincs ennek a gyereknek semmi baja, egyszerűen éretlen az óvodára. Én ebbe nem nyugodtam bele, mert hiszem, hogy egy rátermett óvónő tudott volna segíteni a gyermekemnek. Ezek után elmentünk egy másik óvodába. Itt állítólag a két legjobb óvónőhöz kerültünk. (Utólag megkérdezném, ha ők a legjobbak, milyen lehet a többi...?) Az új óviban az óvónők néhány hétig legalább állták a sarat, de aztán ők is egyre többször jöttek hozzám a panaszaikkal a gyerek viselkedésére vonatkozóan. Kérték, hogy mivel otthon vagyok, és megtehetem, 11 órakor vigyem haza a gyereket, mert addigra annyira elfárad, hogy teljesen kezelhetetlenné válik; ön- és közveszélyes. Nem volt könnyű mindezt megvalósítanom, mert 9-re odavittem a két gyereket, aztán a kicsivel hazaküzdöttük magunkat, és jószerivel fordulhattam is vissza. De azt mondtam, a gyerekért mindent! Igen ám, de néhány hét elteltével már ez sem volt elég az óvónőknek, és azt mondták ezalatt a 2 óra alatt sem bírnak a gyerekemmel. Az utolsó héten, amit a fiam ebben az óvodában töltött, többször is átzavarták őt egy másik csoportba, mert már nem tudtak vele mit kezdeni. Számomra ezzel betelt a pohár, innen is elhoztam a gyereket.
Azóta is fel vagyok háborodva, és nagyon fáj, hogy ilyen keserű tapasztalatokat szereztünk. Éppen elég baj az nekünk, hogy a gyereket lelkileg megviselte a testvérszületés. Ilyenkor pont hogy segítségre, szakszerű támogatásra volna szüksége/szükségünk, nem pedig elutasításra, büntetésre!!!!! Most már négy hónapja itthon vagyok a két gyerekkel. Nagyon nehéz, mert egyrészt látom a fiamon, hogy hiányzik neki az óvoda, a vele egykorú társaság, másrészt én is rettenetesen túl vagyok terhelve. Továbbra is járunk pszichológushoz a fiammal, és reménykedem, hogy ő legalább fog tudni egyhíteni a testvérféltékenység okozta lelki sérüléseken. Én pedig nem adom fel: most áprilisban körbenézek az óvodai nyílt napokon, és addig nem fogok nyugodni, amíg meg nem találom azt az óvodát, azokat a bölcs, rátermett, és szerető PEDAGÓGUSOKAT, akik nem csak a szófogadó, csendes gyerekekkel képesek szót érteni, hanem hivatásuknak tekintik a "problémásabb" gyerekek befogadását, megszelidítését is!
Köszönöm, hogy meghallgatott! Szép Húsvétot!
Judy
Vlasz:
Kedves Judy!
Mint leveléből kiderül, nem is annyira szaktanácsra, sokkal inkább meghallgatásra volt szüksége. Leveléből számos konkrétum nem derül ki, így a probléma szituációk pontos leírása nélkül lehetetlen is lenne számomra bármiről véleményt alkotni. Mindezek mellett a pszichológusi foglalkozásokat azért nagyon hasznosnak tartom esetükben, hiszen nem vagyok meggyőződve arról, hogy pusztán a testvérféltékenység vagy az "óvodaéretlenség" (?) okozhat ún. ön-, és közveszélyes magatartási megnyilvánulásokat. Súlyos szavak ezek. Úgy hiszem, az előzmények mindenképpen indokolttá teszik, hogy az "igazi" óvodapedagógusok és óvodák keresésén túl olyan más speciális szakemberekre is ráleljen, akik gyermeke lelki problémáinak valódi okát is megtalálja. Úgy gondolom, ez lenne a legelső lépés, amit kisfia érdekében meg kellene tennie, (akár másik pszichológus, nevelési tanácsadó segítségét is kérve) hiszen amíg a probléma gyökere rejtve van, sokkal de sokkal nehezebb segíteni. Még ha valóban jó, gyermekszerető PEDAGÓGUSOKRÓL van is szó.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
A következőről szeretnék többet tudni. a kisebbik fiam nem tölti be a 3. életévét 2006. szept. 1-ig. Ismerem a jogszabályt miszerint csak 3. életévet betöltött gyermeket vehet fel az óvoda. Viszont én olyan szabályról is hallottam, hogy ha az anyuka pedagógus, akkor köteles az óvoda fogadni a gyereket szept. 1-től. Azt szeretném megtudni, hogy ez valóban így van-e? Hol tudok ennek utána nézni?
Válaszát köszönöm.
Tisztelettel: Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Tudomásom szerint az Ön által említett kérdésben nincs törvényi rendelkezés. Ezen esetekben az óvoda vezetőjétől érdemes segítséget kérni, ők ilyenkor mindent meg szoktak tenni kollégájuk érdekében, persze lehetőségeik szerint.
Sok sikert és problémamentes beszoktatást kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam másfél éves múlt, nem szeretnénk bölcsibe adni. Olyan helyet / szervezetet keresek, ahová alkalmanként hetente max. 2-szer pár órára elvihetném, és más gyerekekkel tudna játszani, amíg én elintézek például hivatalos ügyeket. Lakóhelyük Budapesten a XIII. kerületben van.
Segítségét előre is köszönöm
Zsanett
Vlasz:
Kedves Zsanett!
Sajnos konkrét intézményt ebben a rovatban nem áll módomban ajánlani, javaslom, kérdését a "Szülők egymás közt" rovatban tegye fel.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves óvonõ!
3,5 éves ikreim vannak, egy fiú és egy lány. Mindig is elég nehezen kezelhetõ gyermekek voltak, csecsemõ korukban elég sokat sírtak. 1,5 éves korukig szoptattam õket, bár nem tudom ennek van-e ilyen értelemben jelentõsége.
A nehezen kezelhetõ ez esetben a számomra nehezen kezelhetõt jelenti, a nagytestvérhez képest, aki most 15 éves. Amugy a kifejezés potos értelmét nem tudom.
Bölcsibe járnak még, mert építkeztünk és költöztünk a múlt évben, és úgy gondoltuk helyesebb, ha nem kerülnek új helyre, oviba, ennyi változás mellett.
A gond az, hogy rettenetes hisztirohamjaik vannak, felváltva. Nem minden nap, néha csak egyszer egy nap, néha többször. Az a fél aki nem hisztizek ilyenkor nagyon jó gyerek.
A hisztiket megpróbáltuk úgy kezelni, hogy észre sem vesszük. Szerintem még mindig ez a legjobb megoldás, ilyenkor a masik gyerekkel beszélünk, foglalkozunk. Igy 15-30 perc alatt lejár a dolog, HA kibírjuk. Merthogy nem egyszerû elviselni, hogy valaki torka szakadtából ordít és adott esetben csimpaszkodik rám vagy az apjára, mert valamit követel.
A kiváltó ok általában, hogy valamit akarnak, pl. játszótérre menni este 10-kor, vagy kigonbolom a ruháját amit õ akart, de az már nem megoldás, hogy visszagombolom, vagy anya fektessen le, vagy éppen egymással vesznek össze. Szóval a skála nagyon nagy, amit ki lehet kerülni azt megpróbáljuk, de nem lehet mindig azt és úgy csinálni, ahogy a gyerekek szeretnék.
A bölcsiben szinte soha nem hisztiznek, ez kifejezetten nekünk, szülõknek szól.
Hogy lehet ezt kezelni? Mit lehet tenni, hogy legalább mérséklõdjön a dolog?
Elõre is köszönöm.
Réka
Vlasz:
Kedves Réka!
Talán ösztönösen, talán tudatosan, de tény, hogy helyesen járnak el gyermekeik "hiszti rohamait" illetően. Sajnos én sem tudok olyan igen mást tanácsolni, mint hogy kitartóan járják tovább az eddig módszeresen kitaposott utat. Kitartás, a helyzet javulni fog, ha lassan is, de biztosan! A kis lurkók kénytelenek lesznek tudomásul venni, hogy ha a fejük tetejére állnak, akkor sem érnek el célt a hangos jelenetekkel. A kitörések és a megnyugvás után üljön le beszélgetni a gyermekkel: mondja el, milyen szomorú, ha így viselkedik és így biztosan nem fog tudni segíteni rajta. (Pl: olyan hangosan ordítottál, hogy olyankor egyáltalán nem értem, amit mondasz. Ha halkan és szépen kéred, bármit meg tudunk beszélni. ... Látod, most milyen aranyos vagy? Legközelebb is legyél ilyen, és akkor meghallgatlak!)
A konfliktust kiváltó szituációkhoz pedig találjon ki meséket. Pl.: Levelet ír a Mese manó, aki varázs távcsövével meglesi az ablakon keresztül, ki hogy viselkedik, kinek hoz legközelebb "jóság-matricát" fénypostával. És aki jól viselkedik, annak valóban legyen bedobva a postaládába egy neki címzett boríték, benne a matricával. Az ügyeletes hisztis gyermek hamar rájön, hogy csak igazán rendes gyerekeknek terem babér, a hisztivel pedig semmire nem megy.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovono,
szeretnem kikerni a velemenyet. A parom estenkent vonatos programot jatszik 3 eves kisfiunkkal(szamitogepen). Az egyik este arra lettem figyelmes, hogy ugy iranyitottak a vonatot, hogy az lemenjen a sinrol, kisiklott, a kocsik osszetortek, s ez rettento nagy moka volt. Nagyot szorakoztak ezen. Rogton eszembe jutott kisfiam viselkedese az utobbi idoben, amikor a jatekautoival nekimegy valaminek, vagy valakinek (nekunk, baratainak), s ez tetszik neki. En ilyenkor meg szoktam jegyezni, hogy ez faj a jateknak, s barkinek akivel ezt teszi.
Parom szerint a vonatos jatekban nincs semmi kivetnivalo.
Lehet, hogy fius szemmel maskepp latja az ember az ilyet?
Valaszat elore is koszonom.
Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Az Ön által említett játékstílust a pedagógiában romboló játéktevékenységnek nevezik. A gyermek örömét leli benne, ha nekiütközhet, szétrombolhatja, esetleg összetörheti stb. a játékeszközöket, használati tárgyakat. Ennek kiváltó oka, én is úgy gyanítom, az agressziót indukáló számítógépes játék lehet. Kérje meg az édesapát, hogy próbálja mellőzni az ilyen kimenetelű játékokat, hiszen ártalmas lelki hatásokat válthat ki a fiúcskában. Helyette inkább javasoljon más "férfias" tevékenységet, melynek nem romboló, de kifejezetten építő jellege van. Mi lehet jobb, mint pl. a szerelős játék? Hamarosan itt a húsvét, kiváló alkalom lenne meglepni a kisfiút játék szerszám készlettel. Biztos vagyok benne, hogy a rombolásnál sokkal jobban fogja élvezni ezt a fajta tevékenységet.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovoneni!
van egy 27 honapos kisfiam, akit hamarosan szeretnek vagy oviba vagy bolcsibe beiratni. azonban koltozes elott allunk, meg nem tudjuk pontosan hogy hol fogunk lakni Bpen belul. (most nem ott lakunk). a jelenlegi lakohelyemen beirathatnam, de mivel szeptemberre mar Bpen leszunk, nem tudom van-e ertelme. Mi a teendo ilyenkor. nincs bpi lakcimem (meg)de ahol most lakunk, biztos hogy mar nem fogunk lakni addigra. elkepzelheto hogy igy meg nem fogok talalni neki ferohelyet. mivel majusban van a beiratas (akkor is ha csak 2007 januarban kezdi az ovit) nem tudom mit tegyek. valaszat elore is koszonom
Timi
Vlasz:
Kedves Timi!
Mivel nem csak a lakóhely szerint illetékes óvodába íratható be a gyermek, hanem a szülő munkahelyének körzetébe is, így mindenképpen azt javaslom, ezeket az ovikat keresse fel!
Itt minden bizonnyal gond nélkül megoldható lesz a felvétel.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves ovónő!
Kisfiam 19 hónapos hogyan fegyelmezem?Ha szépen szólok rám sem figyel.
Miért verekedik?/hajat huz,harap,karmol/
Válaszát elöre is köszönöm!
Egy aggodó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Kisgyermekkorban igen gyakoriak a kisebb-nagyobb agresszív megnyilvánulások. A gyermek ilyen korban sokkal intenzívebben éli át érzelmeit, és ennek kapcsán viselkedése is sokkal szélsőségesebb. Mozgása sem olyan differenciált még, ezért lendületes, koordinálatlan csapkodással próbálja megoldani konfliktusait.
A gyermeknek meg kell tanulnia, meg kell vele értetni, hogy ez a viselkedés nem elfogadott. Határozott hangon, a gyermek számára teljesen egyértelműen (ám semmiképpen nem agresszívan) a tudtára kell adnunk, hogy ilyet nem szabad csinálni. Fontos ennek az elfogadtatása, hiszen hiányában nagyon sok közösségi konfliktust válthat ki viselkedésével. A határozott elutasítás mellett ne feledkezzünk meg az állandó dicséretről sem! Ha segít elpakolni, ha kedvesen megsimogat, ha barátságos környezetével ... stb, mindig erősítsük meg a pozitív viselkedést. Ennek nyomán a gyermek egyre jobban igyekezni fog kivívni elismerésünket mintaszerű magatartásával.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Válaszát nagyon szépen köszönöm, sokat segitett.
Megrendeltem a Játékos suliváró cimü könyvét, nagyon szeretjük. Kisfiam - akit egyébként nagyon nehezen tudtam rávenni ilyen tevékenységekre - magától kéri, hogy oldjunk meg feladatokat Varázs Lóránttal. Sokat fejlődött, amióta a könyvet megrendeltük, az óvónők is határozottan állitják.(Nagyon jónak tartják, ők is megnézték).
Szóval mondhatom, minden jó, ha a vége jó, mégegyszer nagyon szépen köszönöm.
Egy már nem "aggódó anyuka"
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Kedves, elismerő sorai, bevallom, nagyon jól esnek, örülök, hogy az Ön kisfia is örömmel és hasznosan forgatja könyvemet. Ez úton szeretném Önnek és a többi kedves szülőnek megköszönni az elismerő szavakat, bízom benne, hogy továbbra is sok-sok leendő nebuló profitál majd a kiadványból.
Szeretettel: az Óvónő
Krds:
Kislányom 3 és fél éves.Itthon szobatiszta nappal és éjjel egyaránt.Az oviban viszont bepisil,néha naponta akár hatszor is.Most már nagyon kritikus a helyzet,akár el is tanácsolhatják az oviból.Most mit tegyek,hová forduljak?Ha most kiveszem az oviból,akkor hogyan fog visszaszokni?
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
Mindenek előtt, javaslom, beszéljen az óvó nénikkel, érdeklődjön, mikor és milyen módon kerül sor az óvodai WC használatra. Kérje meg őket, küldjék nagyon gyakran pisilni kislányát, hiszen elképzelhető, hogy nem mer kikéredzkedni. Más is állhat azonban a háttérben,mellyel kapcsolatban szintén az óvónők adhatnak felvilágosítást: lehet-e esetleg valamilyen szorongást kiváltó ok, ami miatt a gyermek lelki egyensúlya felborult? Vegyenek számba minden lehetséges kiváltó okot (feltételezésem szerint lelki eredetűt), mely okozhatja az állandó és gyakori bepisilést! Ezek ismeretében könnyebb lesz megtalálni a megoldást!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovónő
Kisfiam 20 hónapos már egy éve a VI.kerületi bölcsödébe jár amit szerencsére nagyon megszeretett.
Most költöztünk ki Dunaharasztira és szeptembertől átvennék a helyi bölcsödébe.Nem tudom mi lenne neki a jobb ha továbra is utazna és oda jár amit már megszokott vagy tegyem át egy uj helyre?
köszönettel F.Kriszti
Vlasz:
Kedves Kriszti!
Mivel nem kis távolságról van szó, így a döntés előtt feltétlenül érdemes lenne alaposan szemrevételezni a Harasztin működő bölcsit. Érdeklődjön, megoldható-e, ha néhányszor bemennének ismerkedni, barátkozni. Ez alatt kiderül, milyen benyomással van gyermekére ez az új közösség. Ha nagyon nem megy az új körülmények megszokása, csak abban esetben kanyarodjanak vissza előző bölcsijükhöz. A biztonság kedvéért azonban mindenképpen írassa be gyermekét a helyi bölcsődébe, hiszen elképzelhető, hogy szükség lesz a közelebbi intézményre.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
Kisfiam 2006 decemberében tölti be 3. életévét, júliusban kistestvére születik. Az oviban előjegyzésbe vennék 2007 januártól. Több kérdésem is lenne:
1.Veszíthet-e azzal valamit,ha nem kezdi el az ovit 3 évesen? /Hiszen én úgyis itthon leszek./
2.Arra is gondoltam, csak tavasszal vinném, amikor minél több időt tudnak eltölteni az udvaron, s nemsokára a nyári szünet alatt "lazíthat", s ősszel már ő várná az ovit.
Tudom, minden gyerek más, csak igen tanácstalan vagyok, mi lenne NEKI a legjobb. Egyelőre afelé hajlok, hogy kérem a várólistára vételét, s utána még mindig maradhat velünk otthon. Kisfiam egyébként igen könnyen teremt kapcsolatot idegen gyerekekkel, szépen beszél, mondókákat mond. Kis barátai mind mennek oviba, nem tudom ez milyen hatással lehet rá.
Elnézést, ha kicsit kuszára sikeredett, minden tanácsát szívesen fogadom. Örülnék, ha a fiamnak ilyen óvónénihez lenne majd szerencséje!
Köszönettel: J. Krisztina
Vlasz:
Kedves Krisztina!
Mindenek előtt köszönöm kedves sorait, nagyon jó érzés, ha ennyire bíznak bennem a hozzám forduló szülők. Kisfiával kapcsolatban talán az lenne a legcélravezetőbb, ha januártól nagyon fokozatosan, gyermeke igényeihez maximálisan alkalmazkodva indulnának neki a beszoktatásnak. Az, hogy Ön otthon lesz, kiváló lehetőséget teremt a minden kényszertől mentes, optimális óvodába szoktatásra, hiszen rugalmasan kezelhetik a dolgot. A januári kezdés abból a szempontból lenne előnyösebb, hogy több idő lenne tanév végéig az új környezet, új társak, új körülmények megszokására.
Kívánok problémamentes, örömteli óvodakezdést!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
4 és fél éves kislányom nevelésével kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. 3 éves koráig mindenki csak csodálta a kiegyensúlyozottságát, nyugodtságát (addig anyatejes is volt), mostanra pedig teljesen megvadult. Rettenetesen akaratos, szélsőséges (az óvónéni szerint is), egyik pillanatban üt-rúg, visszabeszél, másik pillanatban bújik, bocsánatot kér. Nem tudom, hogyan állíthatnám le. Sajnos mi is hibásak vagyunk (valószínűleg genetikailag is, ami a temperamentumot illeti), és sok itthon a feszültség, sok egyéb bajunk van és kevés a türelem. De igazából türelemmel, beszéddel már nem megyek nála semmire. Egyébként nagyon okos kislánynak tartják. Tudna nekem tanácsot adni, hogyan tudnám jó irányba terelni őt? Hogyan kezelhetném le a kitöréseit? Persze előbb a magamét kellene, tudom, de hátha együtt is menne. Köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Valóban, az Ön által említett problémákat csak együtt lehet kezelni, ám a családi béke helyreállítása legelső feladatuk kell, hogy legyen. Ezen áll vagy bukik ugyanis kislánya lelki egyensúlyának eredményes helyreállítása is. Nem írja, magánéleti gondjai milyen jellegűek, ám ami biztos, hogy az ebből eredő feszültségeket semmiképpen nem szabad a gyermek előtt levezetni. Tudom, hogy nehéz, de kislánya érdekében fontos az önmérséklés gyakorlása.
Gyermekével kapcsolatban a leghatékonyabb nevelési eljárás a bábozással, mesével történő, indirekt ráhatás lenne. Az "ejnye-bejnye" hiábavaló, de egy saját kitalálású, nevelőértékkel bíró esti mese csodákat tehet. Pl: Tamara verekedős, hangoskodós kislány volt az oviban, ám egy napon azt vette észre, senki nem akar vele barátkozni. Elfordultak tőle társai és egyedül maradt. Hiába hívta Palkót és Zsuzsit, már szóba sem álltak vele. Tamara elhatározta, hogy mától megváltozik. Azt akarta, hogy mindenki meglepődjön, hogy milyen rendes lány is ő valójában. Egy kis füzetbe rajzolta le minden nap, milyen jótetteket cselekedett és hány barátot szerzett idáig.
A mese elmondását követő napon kislánya találjon egy kis füzetet a postaládában, amit Tamara küldött neki. Ebbe rajzolhatja bele, milyen rendes volt nap, mint nap. Meglátja, az eredmény magáért fog beszélni!
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves óvónő!
Kisfiam kiscsoportos, nyáron lesz négy éves. Szeret az oviba járni, de mostanában szinte minden reggel azt mondja, hogy fél, mert büntetésbe fog kerülni. Én mondtam neki, hogy ha nem csinál rosszat, biztosan nem fog büntetésbe kerülni. Ez nem győzte meg. Természetesen a büntetés itt nem testi fenyítést jelent, hanem azt, hogy a gyermeknek le kell ülnie egy kisszékre és ő ott addig "pihen" és "gondolkodik", nem játszhat a többiekkel. Időtartama pár perc.
Az óvónénink nyugdíj előtt áll és mostanában sokat van táppénzen. Ezalatt két fiatal óvónő helyettesítette őt. Kisfiam nagyon szereti mindkettőt, ők nem küldik büntetésbe a gyerekeket.Amikor hétfőn reggel Ádám meglátta, hogy újra az idősebb óvónő van ott, megállt a csoportszoba ajtaja előtt és sírva fakadt, nem akart bemenni. Azóta hajtogatja, hogy büntetésbe fog kerülni. Ma reggel beszéltem az óvónővel és elmondtam a problémánkat. Ő elmondta, hogy tegnap a kisfiam akarattal nekitolta a kockákból épített várnak a dömpert, amit másik gyermekek építettek. Ezután megkérdezte az óvónő, hogy helyesen cselekedett-e, mire Ádám mondta, hogy nem. Tehát szánt szándékkal történt minden. Ezért került büntetésbe, s persze rögtön sírva is fakadt.
Én tudom, hogy ilyet nem csinálhat, hisz otthon is megbeszéltem vele, hogy ő sem örülne, ha az általa épített várat valaki szétrombolná. De nagyon érzékeny gyerek, és azt vettem észre, hogy mindent jól akar megcsinálni, nehezen tűri a kudarcokat. Az óvodai büntetést is kudarcként éli meg szerintem, azért sír.
Mit tehetek? Hogyan javíthatnám a kudarctűrő képességét? Nem szeretném, ha ez miatt megutálná az ovit. Nem akarom felülbírálni az óvónő nevelési módszereit. Tudom, hogy ilyet nem csinálhat egy gyermek sem, de nem lenne Ön szerint valami más módszer, ami mindkét félnek jó lenne? Ami eléri nevelő hatását és a gyermek sem sérül. Mert szerintem ez a módszer Ádámnál nem nevelő hatású, csak félelmet kelt benne.
Válaszát várva maradok tisztelettel: K-né
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Esetükben azt kell, hogy mondjam, mindkét felet megértem valahol. Megértem az óvónőt is, hiszen védelmére kelt az ártatlan várépítő kisgyereknek. Az óvodapedagógiában a büntetésnek ez a formája arra szolgál, hogy a gyermek lehetőséget kapjon arra, hogy érzelmileg és értelmileg feldolgozza a tiltás jelentőségét. Mint írtam, érzelmileg is, hiszen át kell, hogy értékelje magában, milyen szomorúságot okozott tettével társának. Mivel a rombolás nem volt véletlen, ezért annak következményeit is viselnie kell.
Természetesen megértem érzékeny lelkű kisfiát is, valószínűleg nagyon megviselhette a leültetés, ám valószínűleg az is fájdalommal töltötte volna el, ha ő lett volna az a gyerek, akinek lerombolják az építményét.
A büntetésnek ezen formáját néha sajnos alkalmazni kell, remélhetőleg többet erre nem kerül sor. Éspedig éppen azért nem, mert kisfiában olyan mély nyomot hagyott a bünti, hogy legközelebb azon lesz, hogy ezt biztosan elkerülje.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő,
Kisfiamat idén íratjuk be óvodába, jelenleg bölcsödébe jár. A dada szerint a bölcsödében nagyon visszafogottan és félénken viselkedik és legtöbb esetben tart a többi gyerektől (pl hagyja hogy elvegyék a játékát). Ugyanakkor otthon a családdal nagyon nyitott és sokszor akaratos. Tud javasolni valamilyen szakkönyvet, amelyből tanácsokat kaphatok, hogy hogyan neveljük talpraesettebbre idegen környezetben is? Előre köszönöm segítségét.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az Ön által említett problémával több szakkönyv is foglalkozik, hogy Önnek melyik a legmegfelelőbb, azt saját mérlegelésére bízom. Ajánlom szíves figyelmébe oldalunk Könyvsziget rovatát, ahol számtalan gyermeknevelési szakkönyv ismertetőjét olvashatja el. A kiválasztott könyv/eket meg is rendelheti oldalunkról kedvezményes, akciós áron!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedve Ovono,
ezuttal szeretnem megkoszonni szives faradozasat, hogy megvalaszolja kerdeseinket s hasznos otletekkel lat el minket.
Sok sok szeretettel.
Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Nagyon jól esnek kedves sorai, nagyon örülök, ha a hozzám kérdéssel forduló Levélíróimnak segíthetek. Ez a "soron kívüli" köszönet pedig megerősít benne, hogy Önért és az Önhöz hasonló hálás Olvasókért, gyermekeikért érdemes ennyit dolgozni. Bízom benne, hogy tanácsaimnak továbbra is nagy hasznát veszik kedves Olvasóim, és nagyon remélem, hogy az az egy-két "sértett óvónéni", aki talán nem véletlenül magára ismer a panaszos szülők leveléből, megbántódás helyett inkább újraértelmezi munkáját.
Még egyszer nagyon köszönöm kedves sorait, és örömmel állok szíves rendelkezésére a továbbiakban is.
