Két kislányom van, másfél év köztük a korkülönbség. A nagyobbik októberben lesz 3 éves. Már most nagyon szépen eljátszanak együtt, nagyon szeretik egymást. Kérdésem, hogy jó ötlet-e őket vegyes csoportba iratni, akkor, amikor a nagyobbik 4 éves lesz, a kicsi meg 2és fél (ez az óvoda testvérek esetén engedélyezi 2és fél éves korban az óvoda kezdést) hogy ott is együtt legyenek. Heti egy-kétszer már hónapok óta járok velük zenés-tornás foglalkozásra, a nagyobbik még nincs két és fél éves, de már rengeteg mondókát, dalocskát tud, viszont azt nem veszem észre, hogy különösebben élvezné a vele egykorúak társaságát. (Babazsúron is szívesen játszik inkább egyedül)
Válaszát előre is köszönöm
Üdvözlettel:
Patricia
Vlasz:
Kedves Patrícia!
Mivel elmondása szerint a kislányok annyira ragaszkodnak egymáshoz, hogy a nővérke más gyermekek társaságát szinte észre sem veszi, tanácsos lenne őt egy kicsit hamarabb oviba küldeni, mint kistesóját. Ha csak néhány hónapról is lenne szó, már az is elég idő lenne ahhoz, hogy meglássa: más (korabeli) gyerekek is vannak a világon, akikkel szintén jól el lehet játszani. Miután szerzett néhány barátot, ismerőst a csoportból, ha már a többiek felé is kezd odafordulni, akkor lenne érdemes a kicsi lányt is beíratni mellé. Így biztosan nem szigetelődne el a többiektől, hanem testvérkéje mellett másokkal is játszana, barátkozna.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Bár sok kérdést és válasz elolvastam, mégis szeretnék Öntől szobatisztassággal kapcsolatban kérdezni. A kislányom most 20 hónapos, és még abszolút nem szobatiszta, ami nem is meglepő. Egy ideje próbáltam bilire ültetni általában ebéd után, bele is kakilt, de egyszerűen nem akart felállni a biliről. Volt, hogy háromnegyed órás könyörgés után már nem bírtam tovább és felemeltem a biliről, amire nagyon furcsán reagált, pánikszerűen elkezdett sírni. Máskor volt olyan, hogy hosszas ücsörgés után úgy pattant fel, mintha valami szörny lenne a bilijében. Úgy látom, mintha félne a látványtól. Persze agyon dícsértem, hogy milyen ügyes, kianalizáltuk, hogy mi van a biliben és nem kell félnie semmitől, de minden hiába, most már rá sem akar ülni egyáltalán, sír, ha rá akarom ültetni sőt, nem is jelzi, ha bement a pelusba, inkább elsunnyogja a dolgot. Úgy érzem, hogy valamit nagyon elrontottam, talán véglegesen, nem kellett volna még forszírozni a dolgot.(bár itt megjegyezném, hogy édesanyám szerint a hugommal együtt mi már kétévesen teljesen szobatiszták voltunk, így azt gondoltam, itt az ideje). Abban kérném a segítségét, hogy hogyan tudnám helyrehozni a hibámat, hogy a pisilés-kakilás ne társuljon benne ezzel a "sokkos" élménnyel, amit akaratlanul ugyan de én okoztam. Válaszát előre is köszönöm, üdvözlettel: M. Barbara
Vlasz:
Kedves Barbara!
Egyetértek Önnel, én is úgy gondolom, a kislányt valószínűleg a végtermék látványa riasztja. Javaslatom a következő: most egy darabig ne forszírozza bili témát, csináljon úgy, mintha elfeledkezett volna róla. Mindemellett fontos, hogy az edényke legyen mindig szem előtt és kéznél, hogy a kislány bármikor elővehesse magától. Persze, csak ha úgy gondolja! Miután a gyermek nem érzi a kívülről jövő teljesítési kényszert, ismét elkezd majd érdeklődni a bili után. Ekkor azonban váltson taktikát. A bili onnantól kezdve soha ne egy kötelező dolog legyen, hanem JUTALOM, amit ki kell érdemelni. "Kéred a bilit? Háát, nem tudom, megérdemled-e... na jó, mivel aranyos voltál, ezért rácsücsülhetsz. " Én is ezen módszerrel tudtam a 21 hónapos kislányom számára nagyon-nagyon vonzóvá tenni a bilizést, bármit megtesz érte, hogy rendszeresen használhassa. Ha viszont olyanja volt, hogy nem akarta használni, minden további nélkül elfogadtam. Ezt látván inkább meggondolta magát és mégis kérte az edénykét. :)
Hasznos lehet még, ha beszereznek egy minden játékboltban kapható "pisilős babát", valamint egy játékbilit, amivel szintén kedvet kaphat gyermeke is a bili használatához.
Sok sikert kívánok, ne aggódjon, még semmiről nem késtek le, sőt, jóvátehetetlen dolog sem történt!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam májusban tölti 2. életévét.20 hónapos kora óta teljesen szobatiszta,beszéde úgy vélem hamarosan kialakul.Egyéni tanulásom miatt heti 2 napot magánbölcsibe jár,tavaly szept. óta.Szeptembertől dolgoznék,akkor ő 28 hónapos lenne.A helyi/gyáli/ bölcsöde nem nyerte el tetszésemet.Én a 2.kerületben dolgozék,oda nem kívánom bevinni a gyereket.Édesanyám viszont 20.kerületi aki az elhozatalban segíteni tudna,de így is "nagy" kört kéne futnom/mert ide felvennék a gyereket,de így is messze van/.Tudom hogy betöltött 3.évvel lehet a gyerek ovis,/mert ugye szivem szerint kihagynám a bölcsit és a helyi oviba járatnám/de ez alól semmiképpen nincs kibúvó?
Köszönettel: Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Sajnos a 3. életév betöltését törvény írja elő, ez alól nincs kibúvó az állami óvodákat illetően. Elképzelhető viszont, sőt nagyon is valószínű, hogy egy közeli magán óvodában szívesen fogadnák kisfiát. Próbálja meg, talán sikerül!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kisfiam 2000.októberében született. Nem szeret szerepelni az óvodai ünnepélyeken, inkább csak muszájból ott van és részt vesz. Nem is mindig csinálja a többiekkel a játékos feladatokat( kivágás, ragasztás, festés). Az óvónéni azt mondta rá, hogy különc. Mivel következő évben lesz nagycsoportos én előre félek az iskolától, mert nagyon játékos is.Visszatartani már nem nagyon lehet az évvesztés miatt. Hogyan foglalkozzak vele olyan módon, hogy lekösse a figyelmét és játékos is legyen? Köszönöm előre is a választ.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Javaslom, mindenek előtt kérje ki az óvónők szakmai véleményét, megítélésük szerint mely területeken (figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás, ...stb.) van szüksége aktívabb fejlesztésre gyermekének. Az otthoni fejlesztéshez jó szívvel tudom ajánlani "Játékos suliváró" c. könyvemet, melyben fejlesztő játékok garmadát találhatja. Ezek fejlesztőhatásuk szerint vannak csoportosítva, így pontosan és célirányosan azokat a területeket "dolgozza meg", amelyek fejlesztésre szorulnak a csemeténél. Az óvónői szakvélemény alapján már könnyűszerrel kiválaszthatók a gyermek számára leghasznosabb játékok, melyekkel indirekt és örömteli módon fejlesztheti Ön is kisfiát. A könyv honlapunkon most akciós áron megrendelhető!
Krds:
Kedves Óvónö!
Két gyermekem van, a nagyobbik 5 éves, a pici pedig 2 múlt. A kisebbik jövö januárban kezdi majd az ovit, amikor a nagytestvérének már csak egy fél éve lesz vissza az iskolakezdésig. Ez azért érdekes, mert nálunk az oviban vegyes csoportok vannak, és a testvéreket egy csoportba szokták rakni.
Nem tudom, hogy kisfiamat nem zavarja-e meg ez a dolog. (Ö a nagyobbik.) Nem tudom, hogy jó lenne-e ha egy csoportba járnának. Ha a pici beszoktatós lesz, akkor elvileg ö - legalábbis látszólag - nagyobb figyelmet kap az óvó néniktöl. Amúgy is van közöttük bizonyos fokú féltékenység, félek, hogy ez a helyzet még jobban kiélezné.
Persze, lehet, hogy csak én bonyolítom túl a dolgot, és ök sokkal könnyebben feldolgoznák ezt a helyzetet, de én laikusként azt gondolom, hogy talán jobb lenne, ha mindegyik gyereknek megmaradna a saját, külön kis "magánszférája". Nem tudom, adjam arra a fél évre bölcsibe a picit? Csak akkor meg öt teszem ki annak, hogy egy éven belül kétszer kell valahova beszoknia. Gondolkoztam azon is, hogy esetleg ovin belül másik csoportba kérem, de neki az ovi az a hely, ahova a tesó is jár. Nem tudom, ezen gondolkozom napok óta, rövidesen jön a beiratás, nem tudom, mit tegyek.
A tapasztalatom azt mutatja, hogy sokszor egy-egy szituációt a gyerekek sokkal lazábban vesznek, csak mi, szülök komplikáljuk túl. Remélem, ezúttal is csak erröl van szó.
Válaszát elöre is köszönöm. Dóri
Vlasz:
Kedves Dóri!
Levele alapján úgy vélem, nincs ok aggodalomra, sokkal több jót tesz azzal, ha egy csoportba íratja a gyerekeket, mint ha bölcsibe vagy másik csoportba küldené a kicsit. Az óvodakezdés egy kiscsoportos számára rendkívül megterhelő lehet érzelmileg, így az egyébként néha acsarkodó testvérkék is egymásra találnak ebben a szituációban. A nagyobbik sajnálja a kicsit, a pici pedig igazi mentsvárként tekint nagytesójára. Esetükben azt hiszem, nincs szükség elkülönítésre, valóban lehet, hogy csak egy kis túlaggódásról van szó az Ön részéről. Így legyen!
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő !
Egy kétségbeesett anyuka vagyok!A 4 éves kisfiammal eddig semmi problémám nem volt. Szófogadó rendes kis gyerek:(alapjábavéve)! Viszont ha anyósomék megjellennek mint akit kicseréltek,el kezd örjöngeni ,köpköd ,verekszik...
Tölünk ezt itthon nem látja az biztos!Viszont:anyósomnak az "új férje"arra biztatja,hogy verekedjen,csúnyán beszéljen,( de ez a trágár beszéd felső határát súrolja)köpködjön, és ami a legjobban idegesít és felháborít ,hogy azt mondja neki "csak akkor beszélj csúnyán ha anyáék nem hallják mert nem szeretik"! Próbáltam velük beszélni erről de ajtócsapkodás lett a vége!Mert azt vágják a fejünkhöz ,hogy mi van abban,kicsi még,úgy is megtanulja...Kérem , adjon tanácsot , mit csináljak, mert nálunk ez annak idején nem volt szokás , én sem ebben nőttem fel, és nem szeretném ha fiam úgy nőne fel, viszont azt sem akarom ,hogy anyósomék megharagudjanak rám! Kérem segítsen!
Egy kétségbeesett anyuka!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A helyzet sajnos tényleg aggodalomra adhat okot, így sértődés ide vagy oda, meg kell tenni a szükséges lépéseket. Próbálja a lehető legkevesebbre csökkenteni a velük eltöltött időt, gyermekét pedig egyetlen percre sem hagyja magára a "pótpapával". Mivel elmondása szerint lehetetlen dűlőre jutni az úrral és csak veszekedés lenne az elbeszélgetés következménye, nem is érdemes ezzel próbálkozni. Találjon indokot rá, hogy ekkor és ekkor éppen miért nem érnek rá a közös találkozókra, csökkentse a minimálisra az összejövetelek számát.
Előbbiek mellett próbáljon játékosan, mesék segítségével hatni kisfiára. Találjon ki történeteket a verekedős, káromkodós kisfiúról, akitől végül elfordultak társai. Féltek tőle és nem akartak vele játszani. Kisfia mondja el, mit kellene másként tennie Petinek. Segítsen gyermeke a mesehősnek, aki egyszer csak meglepetés levelet, benne "jóság matricát" küld kisfiának. A levélben legyen leírva, hogy annyiszor kap majd jóság matricát levélben, ahányszor elmondja és megmutatja másoknak, hogyan kell okosan és szépen viselkedni, mit nem szabad csinálni. Elképzelhető, hogy a matrica kedvéért egyszer csak a "pótpapát" is megtanítja viselkedni.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
Komoly dilemmában vagyok, hogy menjen a lányom szeptemberben iskolába vagy ne?Számomra nem volt kérdés, hiszen 2000 ápr.28-án született. Ám azonos(tavaszi
)születésü gyerekeket mind vissza tartanak, mondván hadd legyen a gyerek még 1 évig gyerek.
Az óvónőket is megkérdeztem erről és az egyik azt mondta, ő nem gondolkodna vinné, a másik pedig azt, hogy ha nem döntöttem, akkor inkább hagyjam. Nem a lányommal kapcsolatban vannak kétségeim, de nem akarom, hogy a leendő osztályában ő legyen a legkisebb és ő legyen hátrányban azért , mert időben ment iskolába.Sajnos azt látom, hogy max. a januári születésüeket viszik iskolába és onnantól mindenki ráhúz egy évet.Sokan ezt azzal indokolják, hogy a pszichológusok szerint is jobb 7 évesen kezdeni.
Kérem, amennyiben lehetséges minnél hamarabb válaszoljon, mert 3 hét és beiratkozás!
Válaszát előre is köszönöm:F.Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Mindenek előtt az óvónőkkel tisztázni kellene az iskolaérettségi vizsgálatok pontos eredményét, kérdéses esetben a Nevelési Tanácsadó véleményét is kikérni. Levele alapján úgy vélem azonban, nem is ez a kérdés igazán, hanem maga az életkor. Ez abban esetben nem lehet döntő, ha minden más tekinteteben iskolaérett a gyermek. Szívesen menne iskolába kislány? Várja már a sulit? Gyakran játszik iskolásat? Sokat beszél róla? A szintfelmérések szerint biztosan érett a sulikezdéshez? Ha a válaszok igenek, akkor semmiképpen nem javaslom az oviban tartást csak azért, hogy gyermeke is beálljon a sorba. Ezzel többet ártanánk, mint használnánk neki. Ne a többiek döntéséhez igazodjon, hanem kizárólag saját gyermeke egyedi igényeihez! Ne féljen attól, hogy esetleg ő lesz a legfiatalabb, egy általános iskolás osztálytársam szintén a "legkisebbek közül való" volt, ám kiváló tanulmányi eredményével mindig az élen járt.
Remélem tudtam segíteni a megfontolt döntésben! Iskolakezdéstől függetlenül Önnek is ajánlom szíves figyelmébe "Játékos suliváró" c. könyvemet az eredményes, örömteli felkészülés érdekében. Kedvezményes áron megrendelhető oldalunkon.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
A férjemmel 2 éve vagyunk házasok.Van egy 14 hónapos kisfiunk.A gyermek megszületése után nagyon megromlott közöttünk a viszony.Ennek főleg az az oka, hogy a férjem megismerkedésünk óta számtalanszor becsapott, de mindig elnéztem neki, mert szerettem.Azt reméltem, hogy a gyermekünk megszületése után véget érnek a titkolózások, hazugságok (nem megcsalásról van szó), de nem így lett.Sokszor szükségem lett volna a lelki támogatására, de segítség helyett "bántást" kaptam.Ráadásul nem telik el nap veszekedések nélkül. Ez mindannyiunkat megvisel, de főleg a kisfiunkat.Meggyűlöltem a férjem, s már nem is tudok megbízni benne.Szeretnék elválni, de a férjem erről hallani sem akar, pedig már többször mondta, hogy ő is tudja, hogy ha most nem is, pár év múlva úgyis elválunk. Én elsősorban azt szeretném tenni, ami a gyereknek a legjobb!Mit tegyek?Szerintem, ha most elválnánk,az nem viselné meg a gyermekünket annyira, mintha pár év múlva tennénk meg. Bár a férjem szerint ez éppen fordítva igaz.Ön mit gondol erről?Kérem segítsen!Válaszát előre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nehéz ebben a kérdésben tanácsot adni, hiszen minden életkorban egyformán szüksége lenne a gyermeknek mindkét szülőjére, persze nem mindenáron. Ha egyértelműnek látszik, hogy a kisfiút nagyon megviseli az állandó veszekedés, parázs vita, és hideg fejjel, megfontoltan átgondolva sincs semmi esély a kapcsolat normalizálására, talán jobb lenne a lehető leghamarabb különválni.
Ezt a lépést azonban tényleg alaposan mérlegre kell tenni és csakis akkor szabad megtenni, ha már mindent megpróbáltak. Javaslom, előtte feltétlenül kérjék házassági tanácsadó segítségét is. Hátha!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovono,
ismet kerdessel fordulok Onhoz. Van-e valami otlete, hogy hogyan tudnam kisfiamat (majdnem 3 eves) megtanitani az orr fuvasra? Sajnos nekem semmi otletem nincs, csak mutatom neki, hogy en hogy csinalom, de ezt meg meg sem probalja.
Ha veletlenul volna otlete ezzel kapcsolatosan nagyon megkoszonnem.
Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Mindenképpen játékos módon érdemes megközelíteni a kérdést. Pl: "Hogyan csinál az elefánt, miután felszívta a vizet az ormányával? ... Igen, kifröcsköli. Legyünk mi is kis elefántok, ki tud nagyobbat fújni a zsebkendőbe?" Vagy: " Játsszunk trombita hangversenyt! Ki tud nagyobbat trombitálni a zsebkendőbe? ... Hú, de ügyes vagy, Te nyertél ..." Stb. Így elkerülhető a direkt utasítgatás, helyette viszont szórakoztató játék részese lehet a gyermek. Amikor már nem idegenkedik az orrfújástól, akkor érdemes a technikán is csiszolni, t.i.: "egyszer az egyik orrlyukadat fogod be, másszor a másikat. ... melyik szól hangosabban?"
Remélem, tanácsommal mihamarább megoldódik a nehézség, addig viszont náthásabb időszakban feltétlenül használják az orrszívó porszívót!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónéni!
Bence kisfiam 2003.12.29-én született!
Ez év végén tölti a három évet.Nem járunk bölcsibe,mert ugy döntöttem hogy mi megtehetem nem megyek vissza dolgozni.Igaz beirattam még tavaly májusba bölcsibe hátha viszem ,de visszamondtam!
Jövö év januárjában szeretném ha menne óviba,csak hogy az óvikból elutasitanak ,mert évvesztes és azt mondták bölcsibe kell mennie.Bölcsibe meg nem biztos hogy felveszik,mert nincs hely és csak 1-1,5-éves gyerekek mellé szeretnlk felvenni.Amit persze én sem szeretnék.
A gyerek szobatiszta ,egyedül eszik és egyedül iszik,és persze folyékonyan beszél.Már verseket is tud kettöt hármat önnállóan!
Nem találok a kerületben olyan óvodát ahol bevennék évvesztesen a kicsit,és esetleg a kiscsoportot kétszer járná!
És bölcsibe se szeretném ha menne ilyen feltételek mellett,még ha beveszik is.Már azt is mondták nekem hogy nem is kötelesek 5-éves korig bevenni a gyereket óviba!
Jelenleg a lakótelepen nem csak én küszködök ezzel a gonddal hanem több kismama is!
Kérem adjon valami tanácsot mit tehetünk?????
Elöre is köszönöm válaszát!
Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Levele alapján sajnos úgy tűnik, a lehetőségek tárháza csak ennyit tartogat: vagy jövő ősszel kezdheti gyermeke az ovit és addig otthon van vagy bölcsibe jár addig. A bölcsődét én sem javaslom ilyen jól fejlett gyermeknél, nehogy visszafejlődést eredményezzen. Ha tényleg nincs semmi esély arra, hogy januárban elkezdhessék az óvodát, valahogyan próbálják átvészelni őszig. Így legalább biztosan megérik a gyermek az óvodakezdéshez és remélhetőleg kevesebb beszoktatási problémára kell számítani.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kisfiam 2 es fel eves es nem akar beszelni.Svajcan elunk.Ferjem franciaul beszel hozza,es magyarul.Azt a par szot,amit mond(alig lehet megerteni)franciaul.Probalom ravenni jatekosan,hogy mondja utannam a szavakat,de nem erdekli.Egyaltalan nem akarja jol kiejteni oket,vagy legalabb mondani.
Van valami tanacsa?legyek egyszeruen turelmes,es majd elkezd beszelni?Szobatisztanak sem szobatiszta,es naygon anyas.Tudja,hogy megertjuk,ha mutogat,akkor is.
Koszonom valaszat
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Hasznosabb lenne, ha utánamondatás helyett inkább teljesen észrevétlenül próbálná meghozni gyermeke beszélőkedvét. Pl: mesekönyv nézegetése közben, játéktevékenységek közben ... stb. Fontos, hogy állandóan, valóban aktívan beszélő környezet vegye körül a gyermeket, melyben nincs teljesítési kényszer, viszont a közös tevékenységek beszédre ösztönözzék. Foglalkozzon vele sokat, énekelgessenek, bábozzanak, mondókázzanak minél többet!
Előbbiek mellett azért nem ártana kikérni logopédus szakvéleményét is, aki pontosabban fel tudja mérni kisfia beszédfejlettségét és egyéb hasznos tanácsokkal is elláthatja.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
kisfiam 2 es fel eves es meg nem szobatiszta.Nap kozben sem akar WC-re menni.Abszolut nem erdekle,ha bepisil a bugyijaba,tovabb jatszik.Szertnem tudni,hogy hogy kene raszoktatnom,hogy magatol menjen.Ha elmegyunk vasarolni,vagy a jatszoterre,pelenkat adok ra,meg mikor alszik,akkor is.igy plane nem figyel oda.Talan egyaltalan nem kene palenkat adnom ra?ha belisil a boltban,bepisil..majd ez zavarni fogja?
koszonom tanacsat
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A pelenka nélküli szoktatást érdemesebb nyáron, nagy melegben kipróbálni. Addig is hasznos lehet, ha játékos módon próbálja WC-re csábítani a fiúcskát. Pl: Dobjanak bele egy WC papír darabkát a WC-be, amit állva pisilés közben próbáljon becélozni a gyermek. Ezzel talán csábítóbbá lehet tenni, könnyebben oda lehet vonzani a gyermeket a WC-re. A játéktevékenységekbe is bele lehet vinni a bili ill. WC használat témáját: "pisilni kell a mackónak, ültesd rá a bilire! ... Jaj, nem tudja, hogyan kell, megmutatod neki? ... nézd, elfelejtette, hogy papírt is kell használni utána! Te bezzeg mindig okosan észben tartod. Megmutatod neki, hogyan töröljük ki a popsit?" Az sem baj, ha eleinte ezeknél a játékoknál nem produkál a bilibe, WC-re, a lényeg ezek használatának megszerettetése.
Előbbiek mellett, tanácsolom, olvassa végig korábbi, szobatisztasággal kapcsolatos válaszaimat, ahonnan további ötleteket meríthet.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
kisfiam 2 es fel eves.Svajcban elunk,ahol a gyerekeket mar 4honaposan babysitter neveli.En mindenkeppen otthon akartam maradni gyermekemmel,de -unszolasra-masfel evesen beadtam egy helyi bolcsibe,ami egy katasztrofa volt.nem evett,nem aludt,egesz nap csak sirt.4honap mulva kivettem fiamat,es en maradtam vele otthon.most elkezdtem oviba jaratni,de csak hetente 2szer megy 2-3orara.sir mielott megyunk,sir mikor otthagyom.mindenki azt mondja,hogy el van kenyeztetne,az en hibam,hogy ilyen anyas.nem tudom,hogy mit kene csinalnom.Magyarorszagon szerintem jo az a rendszer,hogy 3evesen a gyerekek oviba mennek es rendszeresen minden reggel tudjak,hogy oviba mennek.itt csak par orara tudom otthagyni,es nem is minden nap.egy nap oviban van,maskora nagymamanal,masnap megint ovi,aztan velem.Szegeny nem tuja soha,hova megy.
talan jobb lenne,ha egy babysitterhez adnam minden nap,hogy tudja,hogy ez a rend?vagy eleg par ora neki az oviban 5eves koraig,amikor is iskolaba fog menni?(Svajcban 5evesen kezdik)
koszonom tanacsat
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Mindenek előtt szeretném megnyugtatni: nem elkényeztetésről van szó, hanem szoros anya-gyermek közti szeretet kapcsolatról. Ez egyáltalán nem baj, sőt! A mostani, óvodában tapasztalható sírdogálás okát leginkább a múltbéli bölcsődei megrázkódtatásokban látom, valóban nagyon korai volt az elszakadás. Sok más gyermek van, akinél ez semmiféle problémát nem jelent, de mindenki más és más, kisfia minden bizonnyal kicsit érzékenyebb. A mostani óvodázásnál talán az lenne a legcélravezetőbb, ha kisebb (néhány hetes) szünet után, naponta próbálná járatni, de eleinte csak néhány órára. Mikor láthatóan stabilabb érzelmi állapotba került, mindig egy picit (!) hosszabb időre ott lehetne hagyni. Javaslom, olvassa át korábbi, beszoktatással kapcsolatos gyakorlati tanácsaimat, és ha Svájcban ezek megoldhatók, éljen velük!
Sok sikert kívánok, kicsi fiának pedig örömteli óvodai éveket!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Egyszer már írtam ebbe a rovatba, köszönöm szépen az akkori válaszát, megnyugtató volt olvasni.
Pillanatnyilag olyan problémám van, amelyet valószínűleg magam is meg tudnék oldani, de el vagyok bizonytalanodva. Röviden vázolom a családi helyzetünket: van két lányom, a nagyobbik 8 éves, a kisebbik 4 éves. Az élettársammal 3 éve élünk együtt, aki sajátjaként szereti a lányokat, csak legekben tudok beszélni róla, kiegyensúlyozott, boldog életet élünk annak ellenére, hogy a gyerekeknek nem ő a vér szerinti apjuk.
A pici lányom nem tudja, hogy ki is volt az az ember, akinek ugyanaz a vezetékneve, ami őneki, ha kérdezem, hogy hívják az apukáját, kapásból rávágja a mostani élettársam nevét.
Kérdésem az lenne, hogy mikor és hogyan kezdjek el beszélgetni vele arról, hogy ki is a vér szerinti apja, és mit is jelent a nevelőapuka fogalom stb. Várjam meg amíg ő kérdez, vagy inkább kezdjem el magamtól vázolni a helyzetet?
Kérem, segítsen bizonytalanságomban, előre is köszönöm: E. L. Bernadett
Vlasz:
Kedves Bernadett!
Véleményem szerint hasznosabb lenne, ha akkor kezdené el részletekbe menőkig magyarázni a dolgot, mikor a kislány valóban kíváncsi rá. Leveléből úgy tűnik, ez egyelőre még nem aktuális, ám hamarosan minden bizonnyal az lesz. Akkor a gyermeki gondolkodáshoz némiképp leegyszerűsítve a dolgot érdemes felvázolni a valóságot.
Nem tudom, történik-e az édesapa részéről kapcsolattartás, él-e néha a láthatás jogával? Ha igen, az nagyban megkönnyítené az édesapa és a nevelőapa fogalmának helyére kerülését.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom, Jázmin egy hete töltötte be harmadik életévét. Kb. fél éve heti három alkalommal egy családias magánbölcsődébe jár főiskolai tanulmányaim befejezése miatt. Viszonylag könnyen beszokott és ott lett ősszel "szobatiszta". Vagyis elég hamar lekerült róla a pelus, de a délutáni alvásokhoz és éjszakára még szükség van rá, hiszen olyankor bepisil. Szeretnék munkába állni, de nem biztos, hogy bele fog férni a családi költségvetésbe a heti öt alkalom magánbölcsi. Már ősszel beírattam a helyi önkormányzati oviba, ahová márciustól hivatalosan járhatna. De a délutáni alvásoknál a bölcsiben még kap pelust - és én itthon is szoktam adni rá - ebből valószínűleg az oviban probléma lenne. Néhány hete sajnos az is előfordul, hogy nap közben nem megy idejében WC-re és így kicsit bepisil. Éppen csak nedves lesz a bugyija, de át kell öltöztetni. Lehet, hogy hiba volt, de én mondtam neki, hogy aki bepisil, nem lehet óvodás... Szereti a bölcsit, de nincs igazán társa, visszahúzódó, aktívan játszani akkor kezd délután, amikor már a legtöbb gyereket elvitték. A gondozónőkhöz, óvónőkhöz viszont nagyon ragaszkodik. Szinte kezdettől fogva tekergeti a haját, szép szőke fürtjeit le is vágtam ősszel, mert a csatokat, hajgumit, amit korábban örömmel viselt, kiszegette a csavargatás, tépegetés miatt. Ez a dolog valamennyit enyhült, "helyette" jött a bepisilgetés. Az óvónők szerint az is nagyon gyakori, hogy tízpercenként ráüla WC-re, azt nem tudják, hogy valóban pisil-e olyankor. Ilyet itthon nem csinál, de a bepisilgetés előfordul. Van, hogy észreveszem, hogy tartogatja játék közben, olyankor elviszem a WC-re, gyakori, hogy már késő. Sosem szídom le, de mindig elmondom, hogy szomorú vagyok, mert olyan okos nagy lányom van és nem értem, hogy miért nem szól, nem megy el a WC-re idejében. Azt is mondom neki, hogy az ovisok ilyet már nem csinálnak, és hogy ki fogják nevetni vagy csúfolni, ha ott is előfordul ez. Lehet, hogy ez rossz taktika, az is lehet, hogy nem kellene rögtön átöltöztetnem, hogy érezze, kellemetlen pisis bugyiban lenni, de sajnálom és félek, hogy megfázik. Talán nem szeretne ovis lenni, mert szereti a gondozónőket a bölcsiben..., nem tudom.
Ezen kívül az is bizonytalanná tesz, hogy érdemes-e két és fél hónapra beszoktatni az ovis csoportba, mert júniusban ott van egy öt hetes szünet és aztán augusztus végéig összevont csoportban lesznek a gyerekek, vagyis szeptemberig mindenképpen zűrös lenne a váltás.
Lehet-e a szorongás mellett az éretlenség jele mindez és javasolja-e inkább azt, hogy maradjon őszig bölcsődés Jázmin?
Válaszát előre is köszönöm:
Mariann
Vlasz:
Kedves Mariann!
Mivel levelében több kérdést is érint, így végigmennék azokon:
- Az óvodában az óvó nénik figyelemmel kísérik, hogy a picik gyakorta és állandó rendszerességgel eljussanak a WC-re. Az Önök esetében, ha problémájukat előre jelzik, még nagyobb odafigyelésre számíthatnak. Az óvodai napirendbe be van építve a mosdó használatának "programja", így pl. délutáni pihenő előtt is mindenképpen kimennek pisilni a gyerekek. Az másokkal is előfordul egyszer-egyszer, hogy becsurran-cseppen egy kicsi, de az óvó nénik, dajka nénik erre is oda szoktak figyelni és kicserélik a piszkos fehérneműt. A gyakori WC-re kísérés egyébként erre is megoldást fog adni.
- Az esetleges baleseteknél, javaslom, ne csalódottságának, hanem a jövőbe vetett bizalmának adjon hangot: " Látom, most becsurrant egy pici, de te olyan ügyes vagy, hogy legközelebb időben kimész magadtól is, ugye? ... " Amikor sikerrel járnak, azt mindig kellően dicsérje meg!
- Semmiképpen nem tanácsos az óvodát negatívan lefesteni a gyermek előtt, mert így egészen biztosan nem fog odakívánkozni és megnehezítjük a beszoktatást! Ne mondja tehát, hogy ott majd csúfolkodnak a gyerekek, kinevetik ... stb. Helyette inkább csábítóan, mint egy jutalmat fesse le az ovit, így biztosan nem fog úgy idegenkedni tőle.
- Én az Önök helyében mindenképpen elkezdeném már most az óvodát, tekintettel arra, hogy a bölcsiben szemmel láthatóan már unatkozik a kislány, másrészt a fokozatos beszoktatáshoz ez kiváló lehetőséget teremtene.
Sok sikert kívánok!
Az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam tavaly, 2005 jan.-ban kezdte az óvodát.Először nem akarták felvenni helyhiány miatt,bár ez a mi körzeti óvodánk, végül anyósom közbenjárására sikerült.A vezetőnőt "fentről" letolták, eljárása miatt,amit tudatott is velem.A fiam 2-3 hetente beteg,pedig azelőtt sosem volt az.Jó fizikumú,magas,értelmes,vidám gyerek, aki sokat beszél,nem szeret egyedül lenni, kíváncsi, segítőkész.Tavaly nyáron kistestvére született és új helyre költöztünk,azt hiszem már mindkettőt megszokta.Csak az ovit nem szereti, pedig már több, mint 1 éve jár.Vegyes csoport van,kb. 7 vele egykorú gyerek van a csoportban.Úgy gondolom, hogy az egyik óvónéni viselkedése van a háttérben.Előfordult, hogy sírva fakadt, mikor ennek az óvónéninek az autója állt az ovi előtt és nem akart bemenni.Az óvónéni "szigorú", ahogy a kisfiam mondja.Nem segít öltözni,mint a másik óvónéni, inkább elé áll és csípőre tett kézzel sürgeti,Bömbinek hívta, mikor reggelente sírt,a múlt héten pedig rácsapott a fenekére,nem mondta meg, hogy miért.Mindössze annyit árult el, hogy kisfiam többször alvás alatt levette a pizsamanadrágot és a bugyit, és olyan rossz volt, hogy ő "kénytelen volt" rácsapni.Azt mondta, nem volt "matatás", nem ezért kapott.A másik óvónénit is megkérdeztem a vetkőzésről, aki mosolyogva mondta, hogy igen volt ilyen ,némi matatás is volt, de ez előfordul, semmi ok az aggodalomra.Kisfiam szerint a szigorú óvónéni mérges volt egy másik kisfiúra és ezért ő megdobta a takarójával az óvónénit, emiatt vert rá.Ahogy látom mindig egyedül játszik, bár ő szokta mesélni néha, hogy kivel és mit játszott, de nem igazán barátkozó.Kérdésemre, hogy érzi magát a gyerekem az oviban az óvónéni azt mondta:"elvan".A karácsonyi műsorban mindenkinek volt szöveges szerepe, csak neki és egy másik gyereknek nem:a szereplő gyerekek mögött ücsörögtek a padlón.( Otthon mondott versrészleteket, tudta, hogy ki mi lesz.)Sokáig nem volt hajlandó tornázni, mert félt, mi lesz, ha elrontja.Felmerült bennünk a gondolat, hogy talán másik óvodába visszük, ha ennyire nem érzi jól magát itt.Ön mit tenne?
Zsuzsi
Vlasz:
Kedves Zsuzsi!
Mindenekelőtt kérjen lehetőséget az említett óvónőtől egy hosszas beszélgetésre, lehetőleg óvodai idő után. Üljenek le együtt és őszintén mondja el neki problémáit. Kérdezzen rá a rácsapós esetre is, pontosan hogyan és miként történt. Hangsúlyozza, hogy testi fenyítésre semmi esetben nem kerülhet sor, bármit is csinál a gyerek, kérje meg, hogy legközelebb ezt semmiképpen ne tegye. Érdeklődjön, hogy a nevelési nehézségek alkalmával milyen utat járt végig, hogyan és miként próbált meg demokratikus eszközökkel (!) hatni a kisfiúra, mielőtt hangos szidást "érdemelt" volna. A gúnynevek használatára szintén térjen ki, feltétlenül kérje ezek mellőzését. Én az Ön helyében a karácsonyi műsor szereposztásának szempontjairól is érdeklődnék, mi alapján döntötték el, ki milyen szerepet kapjon, ki mit játsszon. Kérdezzen rá, az óvónő szerint milyen szerep lenne megfelelő kisfiának egy műsorban, mi felelne meg leginkább az ő egyéniségének? Erre utalva legközelebb valószínűleg nem meri ilyen durván kirekeszteni gyermekét az ünnepi előadásokból.
Ha úgy érzi, semmiképpen nem tudnak dűlőre jutni, kérje a vezető óvónő segítségét az ügyben, akinek hivatali kötelessége az ilyen problémákat (különösen testi fenyítés esetén) megfelelő módon kezelni.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam 1999. augusztus elején született 880 gr. súllyal. Idén iskolakötelessé válik, bár mind az óvónők, mind az iskolaérettségi vizsgálat szerint korai még az iskolakezdés. Mivel augusztus 4-én született azt mondták, hogy idén mindenképpen mennie kell iskolába, nem maradhat még egy évet az oviban. Szeretném megtudni, ha egyik általam választott iskola (Waldorf és Meixner) sem veszi fel a gyereket köteles vagyok-e beíratni a körzetes iskolába, vagy van még lehetőségem rá, hogy valaki felmentse a szeptemberi iskolakezdés alól? Hivatkozhatok-e koraszülöttségre, visszamaradt mozgásfejlődésre, a rengeteg betegségre ami miatt sokat hiányzott az óvodából is?
Segítségét előre is köszönöm!
Üdvözlettel Wné L. Katalin
Vlasz:
Kedves Katalin!
Javaslom, keresse fel a helyileg illetékes Nevelési Tanácsadót, ahol minden részletere kiterjedően megvizsgálják gyermeke fejlettségét és javaslatot adnak a további lehetőségekre.
A vizsgálati eredménytől függetlenül azért feltétlenül hasznos és javasolható különböző iskolaérettség elérését célzó játékok otthoni játszása is, ehhez ajánlom szeretettel "Játékos suliváró" c. könyvemet, melyet oldalunkon rendelhet meg kedvezményes áron!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónéni!
Kisfiam július elején tölti be a 3 évet. Szinte napra pontosan ekkor fog megszületni a kistestvére is. Mikor érdemes őt óvodába íratni? Rendkívül fejlett, okos és szobatiszta (éjszaka kivételével), viszont nagyon félénk, néhány családtagon kívül kevés ember között fordulunk meg, szinte sehová nem jártunk a játszótéren kívül, ott is félénken viselkedik. Kifejezetten otthonülő, de nagy a mozgásigénye, szeret a levegőn, a kertben is szaladgálni, kismotorozni, csak ne legyen ott más velünk.. Rendkívül ingerszegény helyen élünk, nem tudok neki sok élményt biztosítani, nem olyan "talpraesett", mint a kortársai, hisz jóformán csak engem lát egész nap. Mégis érzem, hogy kevés már az, amit nyújtani tudok neki, hogy jót tenne neki a gyermektársaság, ha kinyílna számára a világ. Viszont nem akarom drasztikusan megváltoztatni az életét, és főleg a kistestvér érkezésével nem tudom milyen érzéseket váltana ki belőle az óvoda. Rendkívül anyás, nem rég hagyta abba a szopizást is. A közeli ovi vezető óvónője azt ajánlotta, hogy már áprlisban pár órára barátkozni bemehetnénk, rendszeresen, aztán a nyári szünet után újra, közben megszületik majd a kistestvér is. Kérem, írja meg, mi lenne a jó megoldás számunkra.
Köszönettel: Alma
Vlasz:
Kedves Alma!
Egyetértek az óvodavezetővel, én is úgy gondolom, hogy ebben az esetben rendkívül fontos a nagyon fokozatos, tapintatos óvodai beszoktatás. Az egyébként is érzékenyebb lelkű fiúcskát a kistestvér érkezése is kizökkentheti egyensúlyából, nem lenne tanácsos drasztikus módon belecsapni az óvodakezdés közepébe. A gyermekek, a kortársak iránti igénye viszont mindenképpen az őszi óvodakezdést sürgeti. Az óvónő által felajánlott alternatívát remek lehetőségnek tartom, nagyon jó, hogy erre a fokozatos beszoktatásra már áprilistól lehetőséget kapnak. Feltétlenül éljenek vele, ilyen segítőkész óvodai szellemiség mellett biztosan hamar feloldódik kisfia is.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt óvónő!Ötletet szeretnék kérni öntől abban a kérdésben,hogy hogyan tudnám 3 éves kislányomat leszoktatni a cumizásról.Amióta bölcsibe jár,azóta lett mániákus cumizós.Valószinüleg az ott lévő feszültségek oldására használja,mert korábban maximum alváskor kérte,napközben eszébe sem jutott.A bölcsiben is csak alvás alatt kapja meg ugyan,de ahogy meglát rögtön követeli.Megpróbálok a lehető legtöbbet foglalkozni vele és ikertestvérével is.A legkisebb konfliktushelyzetnél is a cumizásba menekül,és átszellemülten pödörgeti a fülét hozzá.Attól tartok,hogy ez lelki okokra vezethető vissza,bár kiegyensúlyozott szerető családban élünk,ahol ők a legfontosabbak.Gyakran náthás és az örökös cumizás miatt tartok a torok felülfertőződésétől,valamint az egyéb szövődményektől.A legfontosabb szempontom mégis az,hogy szeretném ha nem a cumijához fordulna vígaszért hanem a szerető szüleihez ahogy az korábban történt is.Kérem adjon tanácsot,hogy oldjam meg ezt a helyzetet?Hogy segíthetek neki? Köszönöm válaszát!Tisztelettel Bogi
Vlasz:
Kedves Bogi!
Az szinte bizonyos, hogy gyermeke lelkében a bölcsőde okozta új helyzet elfogadása, megszokása okozott törést, szorongásait a cumi segítségével próbálja oldani. Valóban mindenképpen tanácsos lenne a lehető leghamarabb elválasztani az eszköztől az Ön által említett okból, de a fogak szempontjából is. Javaslom, próbálja meg a következőt: egy nap "veszítse el" a cumit, ám nyugtassa meg gyermekét, hamarosan elmegy, és vesz neki másikat. Ha gyermeke érdeklődik, mondja el neki, hogy most volt a sarki patikában, de ott nem lehet kapni, holnap elmegy a boltba, ott is megnézi. Próbálja húzni az időt, közben ajánlja fel, hogy amíg nem tud venni másik cumit, addig kaphat helyette egy új, alvós játékot. Ennek egyébként épp olyan biztonságot adó szerepe van, mint a cuminak, alváskor megölelheti, hozzábújhat, biztonságban érezheti magát mellette. Az új kisállat valószínűleg oldani fogja gyermeke rejtett szorongásait, és remélhetőleg egyik napról a másikra elfeledkezik a cumiról.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Jó napot kívánok!
6 éves kislányom problémájával fordulok Önhöz. Szeptemberben kezdi az iskolát. Régebben egy rendkívül ötletgazdag, saját véleménnyel rendelkező, önálló kislány volt. Most csak erős unszolásra hajlandó gondolkodni. Rettenetesen szétszórt. Ha összeszedi magát, minden megy.
Vegyes csoportú oviba jár. Sajnos, 6-8 nagy gyerek van, a többi kisebb és még kisebb. A lányomnak 4-5 lányból álló állandó társasága van. Ők jól játszanak egymással.
A probléma egy kislánnyal van. Így utólag állt össze a kép, amit leírok.
Ez a kislány egy látszólag rendkívül csendes, kicsit visszahúzódó. Ugyanakkor a társaságban ő a "domináns". Uralkodik a többieken - már akin lehet. Sajnos, a lányom is elfogadta a játékszabályokat. Az óvónők - látva a hibát - megpróbálják a lányokat kicsit szétszedni, más feladatokat adnak nekik. Azonban a gyerekek az ő beszédstílusát, hanglejtését, és a dolgokról való véleményét is kritika nélkül átvették, hiszen ők még kicsik ahhoz, hogy felfogják a dolgokat. Most már minden szülő észrevette és próbáljuk a gyerekekben tudatosítani, hogy a játék akkor jó őnekik is, ha jól érzik magukat, nem mindig a másik tervei valósulnak meg. Mégis úgy érzem, szinte vonzza a kislány. Beszélgettünk ezekről a dolgokról, ki is derült számomra, hogy érti, és igazat ad nekem. Mégsem tud ellene tenni semmit. Nem tudom mit tegyek. Talán megoldás lenne, ha egy napot itthon töltene. Már alig várom, hogy befejeződjön az ovi. Úgy érzem, ha kiszakad ebből a környezetből, újra az én régi lányom lesz. Csak nem tudom, nem szokik-e hozzá túlságosan ehhez a környezethez. Várom válaszát: tisztelettel: egy aggódó anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Valóban nehéz kérdés, amelyről levelében ír. Az óvodán belüli helyzet változtatására Ön és a szülőtársak már mindent megtettek, és ami fontos, ebben az óvónők is partnerek. Ha nekik is állandóan rajta van a szemük a domináns kislányon, valószínűleg tudnak javítani a helyzeten.
Amit Ön tehet még az előbbiek mellett az az, hogy rendszeresen meghívja magukhoz, ill. közös programokat szerveznek a lánycsapatnak, a hangadó társ kivételével. Itt aztán minden "elnyomott" gyermek szabadon kibontakozhat, megnyilatkozhat. Ami fontos, hogy ezeket a külön programokat kezeljék a legnagyobb diszkrécióval, hiszen nem az a cél, hogy az említett kislánynak beletapossanak a lelkébe, megbántsák őt. Ezt a többiekkel meg kell értetni.
Remélem, tanácsom nyomán hamarosan újra a régi lesz gyermeke, kívánok hozzá sok sikert !
