1 eve kulfoldon elo csalad vagyunk,itt kezdte most 4 eves lanyom 7 honapja az ovit.Mostanra mar sokat megert es mond angolul.A beszoktatas egesz jol ment,szereti az ovit.A problema,hogy a mai napig feszult reggel amikor belepunk az oviba.Nem tiltakozik, az ovonok azt mondjak napkozben nem latjak feszultnek.De engem ez a reggeli feszultseg aggaszt.
Normalis reakcio ez a lanyomnal? Vagy valami problema lehet megiscsak,amirol en nem tudok?
Elore is koszonom valaszat
Ildiko
Vlasz:
Kedves Ildikó!
Úgy vélem, az óvodakezdés, valamint az idegen nyelv nem teljes értékű megértése, használata épp elég indok lehet egy enyhe feszültség, szorongás kialakulásához, amely azonban napról- napra oldódni fog. Fokozatosan megszokja és egyre inkább megszereti majd az óvodát, megismeri társait és nyelvi téren is mind több tudást szív magába. Ehhez természetesen idő kell, de ha nincs semmi egyéb problémára utaló jel, akkor szépen lassan kiforr a dolog.
Mivel kislányán nap közben már nem tapasztalhatók a feszültség, szorongás jelei, úgy vélem, nem kell különösebben aggódni. Néhány hét (hónap) elteltével rendeződni fog a helyzet.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
A kislányom augusztusban tölti be a 3. évét. Gondolkodunk, milyen óvoda is lenne számára a legmegfelelöbb.Felmerült a vegyes csoport is. Igazából arra lennék kiváncsi mi az előnye és a hátránya egy vegyes csoportnak? A másik kislányom 22 hónappal fiatalabb, mindenképp egy óvodába szeretném őket vinni, nekik melyik lenne előnyösebb?
Köszönettel Csuka Dolli
Vlasz:
Kedves Dolli!
Korábbi, ilyen témában íródott válaszaimat ajánlom figyelmébe (csoportösszetétel címszó alatt), melyekben részletekbe menőkig olvashat erről a témáról. Röviden: bár pedagógusi körökben megoszlanak az erről alkotott vélemények, én inkább a homogén csoportösszetételt tartom jobbnak. Könnyebben megvalósulhat a kicsik beszoktatása, sokkal több figyelmet tud az óvónő szentelni az apróságok egyéni igényeinek. Értelmi fejlesztés tekintetében szintén hasznosabb az azonos életkorú gyermekekből álló csoport, hiszen míg a kicsiket maximálisan leköti egy-egy nyúlfarknyi mese, mondóka, addig a nagyok ezt unják. Ugyanez a helyzet fordítva is.
Szociális téren talán inkább a vegyes mellett szólnak az érvek, a nagyobb gyermekek hamarabb megismerik a segítőkészség, a kisebb felé irányuló empatikus odafordulás fontosságát. A kicsik pedig hamarabb váltanak át felnőttcentrikusságról a kortársaik felé, hamarabb alakulnak ki gyermek és gyermek között barátságok.
A döntés az Ön kezében van, remélem sikerült némi segítséggel szolgálnom hozzá.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Már nagyon sokszor elkezdtem megfogalmazni levelemet. Valami miatt mégis megfutamodtam. De ugy érzem meg kell tennem, hiszen lehet nem egyedül én vagyok ezzel a problémával, bár senki nem mer erről peszélni.
Van egy 5 és fél éves kisfiam.
Beszokatós óvodás volt amikor először megcsapkodták, többen látták, szóltak nekem, tagadták, kiderült, bocsánatkérés történt sirva. Szemet hunytam felette - kis közösség, falu stb. én naiv). Mult héten az én kisfiam - hozzá teszem nem egy megnyilós tipus, s lehet ezek miatt - magától olyan dolgokat mondott, még ma is elszorul a torkom. Az óvó néni megcsapta, kitette az öltözőbe, mert kiabált. Na ez már mindennek a teteje, tulmegy minden képzeleten. Egy intézmény, ahova a közösségi életre nevelés céljából viszem a gyerekem, ahol meg kell tanulnia a társaihoz való alkalmazkodást, ahol az önbizalom növelése a cél, azért, hogy egészséges felnőtt váljék belőle, ezt kell egy óvónőnek tennie? (Nem tagadta az illető mindezek megtörténtét.)
Kérdésem lenne Önhöz, hova tudnék fordulni - azon kivül, hogy az Igazgató Nővel már beszéltem, ő helyre tette őket, a multban is és most is, de nem volt hatásos - ahol a gyermekem jogait érvényesiteni tudnám?
Tudom, hogy a gyermekem elég öntörvényü, nehezen lehet lekötni, csak azt csinálja szivesen amit szeret, de nem rossz és még csak 5 és fél éves.
Lehet, hogy elfogult vagyok, szerintem minden szülő az a saját gyerekével szemben,de arra nincs magyarázat, hogy ez előfordulhasson. Váltsak óvodát?
Nem okozok ezzel a fejlődésében törést? Kérdések, amelyre nagyon várom a válaszát.
Köszönettel: egy aggódó anya
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Elképzelhetetlen számomra, hogyan történhet meg, hogy egy óvodapedagógus, aki erre a szakmára "esküdött fel", akinek minden cselekedetét és megnyilvánulását a gyermekek iránti mélységes szeretet kellene, hogy irányítsa, ilyet tesz. A testi fenyítésnek semmi helye nincs az óvodai nevelésben, ez nem fordulhat elő! Megértem mélységes aggodalmát, valóban nem szabad hagyni, hogy ilyen megtörténhessen. Reménykedjünk benne, hogy ez soha többé nem fog előfordulni, ám mindemellett jelezze az érintett óvónőnek és az óvoda vezetőjének, hogy újabb esetben panasszal fog élni az Önkormányzat oktatási osztályán. Ez talán elgondolkodtatja őket és kellő visszatartó erő lesz a további durvaság kiküszöböléséhez.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves ovónéni!3 éves ikreimmel találtunk egy vegyes csoportu óvodát ahol rendkívül kedves mosolygós ovónénik fogadtak minket,pont olyanok amilyeneket elképzeltem gyermekeim mellé,ők egyébként könnyen kezelhető de érzékeny gyerekek.Nyugodt családban élünk,ahol a szeretet a legfontosabb.A problémám az ovival kapcsolatban az lenne,hogy még az iskola elött állóknak sincs semmilyen kötött foglalkozás,mindenki azt csinálja amihez kedve van.Nem tudom,hogy így egy 6 éves nem indul e hátránnyal az iskolába.Egyébként a csoportszoba is elég rendetlen játék halmaz volt,amiből arra következtettem,hogy az alapvető feladatokat sem követelik meg a gyerekektől.Nekem a legfontosabb szempont hogy ők jól érezzék ott magukat és szeretném tudni Ön mit gondol erröl a nevelési módszerről.Jelenleg bölcsibe járnak,ahol az egyik gondozónőt nem igazán kedvelik,ha ő van ott reggel az egész napjuk elvan rontva,feszültek és rossz kedvűek.Előre is köszönöm válaszát!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A mai szemlélet szerint nem biztos, hogy csak kötelezően, teljes csendben végigült, hagyományos értelemben vett foglalkozásokon fejleszthetők a gyerekek. Játékban, indirekt módon is éppoly eredményesen (sőt!...) lehet ismeretet átadni, mint az előbbi módon. Hasznos lenne, ha megismerkedne és elbeszélgetne néhány odajáró gyermek szülőjével, kikérdezné őket tapasztalataikról. Ennek birtokában biztosan könnyebb lesz reális képet alkotni a nevelőmunkáról.
A "rendetlen játékhalmaz" megítélésekor pedig ne feledjük, felszabadult, jó hangulatú játéktevékenységre az állandó, pedáns rend fenntartása mellett nincs igazán lehetőség. A játékidő végén történő rendrakás, teremrendezés viszont alapkövetelmény és mindenképpen elvárható.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Fiam elérte a tankötelezettséget, de mi, szülők is, és az óvónők is úgy látjuk, hogy még korai lenne iskolába mennie. Az óvodai szakvvéleményt megkaptuk.
Kérdésem, hogy ez elegendő-e az "évhalasztáshoz", vagy ilyenkor is kötelező a nevelési tanácsadóban vizsgálaton megjelenni (ezt nem szeretnénk)?
Üdvözlettel: Róbert
Vlasz:
Kedves Róbert!
Információim szerint ilyen esetekben nem feltétlenül szükséges a Nevelési Tanácsadó vizsgálata, hiszen pedagógus és szülő részéről egyértelmű és egyöntetű a vélemény az évhalasztásra.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam januárban lett 6 éves. Magas, erős gyerek, az óvónénink szerint a feladatlapokat jól tölti ki, szorgalmas kisfiú, ezért iskolaérettnek tartja őt. Sajnos nekem kétségeim vannak. Szerintem is okos, a korának megfelelő gondolkodású a fiam, de én úgy látom, hogy 15-20 percnél tovább nem tud (nem akar?) egy dologra koncentrálni, ezért egy kicsit tartok a beiskoláztatásától. Bár az óvónőnk szerint, ha visszatartanám, az oviban nagyon unatkozna. Amennyiben nevelési tanácsadó segítségét kérném, az ott kapott szakvélemény kötelező érvényű? Vagy annak függvényében (esetleg annak ellenére)hozhatok döntést a fiam jövőjére vonatkozóan?
Segítségét előre is köszönöm!
Tisztelettel!
T.Szilvia
Vlasz:
Kedves Szilvia!
Feltételezem, hogy gyermeke óvónői szerteágazó iskolaérettségi vizsgálataik és nem utolsó sorban tapasztalataik birtokában merték egyértelműen kijelenteni, hogy kisfia iskolaérett. Sorai alapján számomra úgy tűnik, ezzel Ön is egyetért, ám teljes bizonyosságot szeretne a későbbi problémák biztos elkerülése érdekében. Kérhet szakmai véleményt a Nevelési Tanácsadótól, melynek birtokában dönthet a hogyan továbbról, ám esetükben nem biztos, hogy erre szükség van. Az iskolakezdést nem úgy kell elképzelni, hogy szeptemberre minden újdonsült kisdiák megingathatatlan figyelemmel kíséri végig a 45 perces tanórákat, erre fokozatosan állnak rá a tanító néni türelmes, játékos, odaadó munkája révén. Az iskolaérettség feltétele, hogy az iskolába készülő gyermek 10-15 percig képes legyen folyamatosan figyelni, levele alapján ebbe bőven belefér kisfia, úgyhogy aggodalomra, úgy vélem, nincs ok.
Mindemellett szívből ajánlom Önnek is "Játékos suliváró" c. könyvemet, melyben figyelemfejlesztő játékok segítségével örömteli módon, kellemes hangulatban alapozható meg az egyre tartósabb figyelem (is). A kiadvány azonnal, kedvezményes áron megrendelhető oldalunkon a könyvsziget rovatban!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam 2005 szeptemberében kezdte az óvodát, kiscsoportos.
Nagyon szeret óvodába járni, szereti az óvonőket és a dadát is. A dada egy különlegesen kedves hölgy, odafigyel a gyerekekre, játszik velük és még soha nem kiabált egyik gyerekkel sem.
Mint kiderült Ő csak helyettesíteni volt. Márciustól visszajön a dada aki eddig betegállományban volt.
Mindenki nagyon fél, ugyanis egy nagyon mogorva, kiabálós hölgy. Kiabál ha kiömlik egy pohár víz, kiabál ha hangosak, mindenér kiabál. A szülőknek szólt, hogy ne adjanak a gyerekre harisnyát mert nem ér rá minden gyerekre ráadni levenni amikor mennek az udvarra. Egyszóval nehéz eset.
Attól félünk, hogy a kiscsoportosokat megviseli ez a stílus, főleg azért mert rajonganak a dadusért aki egy Tünemény.
Szóltunk az óvonőnek is, de azt a választ kaptuk, hogy nem tud mit csinálni mert a mogorva dadus mögött 20 év van. A kedves dadus meg szerződéses és csak helyettesíteni volt, de egyetért velünk és tudja, hogy ég és föld a két ember.
Kérem adjon tanácsot nekünk, nyugodjunk bele.?
Köszönöm a válaszát.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Talán érdemes lenne az óvodavezetővel beszélni, mennyire meg van elégedve minden szülő és gyermek a jelenlegi dadus nénivel. A mogorva dajkát inkább ne minősítsék, hiszen nem az a cél, hogy őt letegyék, sokkal inkább az, hogy a másik erényeit kidomborítsák. Érdeklődjenek arról, nincs-e lehetőség valamilyen átszervezésre (itt semmiképpen nem a régi dada elbocsájtására gondolok!), hogy maradhasson a mostanra megszokott és nagyon megszeretett dadus néni a kicsiknél. Ha van megoldás, a vezető óvónő biztosan segíteni fog, hiszen neki is érdeke, hogy gyerekek, szülők egyaránt elégedettek legyenek.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
3,5 éves kisfiammal kapcsolatosan szeretném a tanácsát kérni. Szeptember óta óvodás. Éjszaka még használ pelenkát. Nappal a pisilést elvégzi wc-be,bilibe, itthon és az óvodába is, de kakilni még mindig csak pelenkába akar. Azt gondoltam, az óvodába járás majd megoldja a problémát, de ő csak miután hazajött délután kéri a pelust (hétvégén is), aztán félreáll egy nyugodt helyre és ha kész, azonnal szól, hogy cseréljük ki. Észrevettem, hogy pisilésnél is egy kicsit tart a wc-től. Néha igényli, hogy megerősítésként ott álljunk mögötte. De kakilni még bilibe sem akar. A wc-re ülésszükítőt is vettünk (üldögél is rajta), beszélgettünk a csatorna útjáról is.De hiába! Ön szerint mit tehetnénk még azért, hogy elhagyhassunk nappalra a pelust.
Segitségét előre is köszönöm!
Tündi
Vlasz:
Kedves Tündi!
Nagyon sok hasonló problémával kapcsolatban keresnek fel kétségbeesett szülők, korábbi, ilyen témájú válaszaimban számtalan játékos megoldási módot talál kérdésére . Gyakori, hogy a gyermekek valamilyen okból félnek, tartanak a tátongó mélységű Wc-től, a bilibe kakilásnál pedig sokszor a széklet naturális látványa riasztja meg őket. Javaslom, hogy a WC elfogadtatását, megszerettetését próbálja minél lazábban, természetesebben kezelni. Nem kell részletekbe menőkig elemezni a félelmetes, végtelen és sötét csatorna útjait, mert elképzelhető, hogy ezzel éppen az ellenkező hatást érjük el, és a gyermek megrémül. Helyette: " - Nézd, most lehúzzuk a pisit és a kakit, hogy szép, tiszta legyen a WC és ne legyen büdi. ... - Hová megy a pisi? - A víz leviszi úgy, mint a csap vizét, mikor kezet mosunk." ... Egy szóval, próbáljunk elvonatkoztatni attól, hogy mi van a WC kagylón túl, mert a gyermek élénk fantáziája talán sokkal több rémisztő dolgot képzel bele, mint kellene.
A kaki látványának elfogadtatására, mint már levelem elején említettem, több játékos megoldási módot javasolok korábbi válaszaimban (pl: só-liszt gyurma kaki a biliben ...stb.), érdemes ezeket átolvasni.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovónő!
Nagy örömmel fedeztem fel honlapjukat, éppen nagy elkeseredésemben találtam rá. Kislányom szeptemberbe megy iskolába, az ovónők szerint jó képességű kislány. A gondom a hihetetlen önbizalom hiány, az állandó félelem a megoldandó feladatoktól. Állandóan attól retteg, hogy mi lesz, ha nem tudja majd megoldani az oviban a feladatokat. Szereplések esetén ugyanez a helyzet. Szégyenlős és nagyon sokat sír ez miatt.Nagyon aggaszt a dolog, hogy mi lesz Vele az iskolában? Tele van szorongásokkal és nagyon stresszes. Kicsi lány létére olyan szinten tud izgulni, hogy meglehetősen kellemetlenül izzad./szaga van/ Tanácstalan vagyok, hogy van e értelme szakemberhez vinni a gyereket?
Segítségét előre is köszönöm
ILDIKÓ
Vlasz:
Kedves Ildikó!
A legfontosabb feladat kislánya egészséges önbizalmának a helyre billentése, melyhez mind Ön, mind az óvó nénik segítséget tudnak adni. Nagyon fontos, hogy ragadjanak meg minden alkalmat arra, hogy reális alapokon nyugvó (!) dicsérettel motiválják a gyermeket. Ez ügyben kérje az óvónők aktív segítségét is, akik más tekintetben is hozzájárulhatnak a kislány szorongásának oldásához. Gondolok itt a kislány minél több alkalommal történő (nem erőszakos!) szerepeltetésére a többiek előtt, ám minden ilyen alkalom előtt győződjenek meg arról, hogy valóban tudja-e a választ, nehogy a jó szándékú szerepeltetésből pont az ellenkezője süljön ki. Az óvónők kellő szeretettel, megértő elfogadással teli közeledése a gyermekhez szintén csodát tehet. Tapintatosan, nagyon-nagyon fokozatosan, szépen fel lehet építeni a kislány önbizalmát, ragadjanak meg ehhez minden alkalmat! Elérzékenyülve gondolok vissza az ilyen témájú leveleket olvasva arra az egykori óvodásomra, aki év elején annyira gátlásos volt, hogy szinte megszólalni sem mert. Év végére olyan önbizalomra, kiegyensúlyozottságra tett szert, hogy minden szülő csodálatára hihetetlenül bátran és szépen szerepelt az évzárón.
A másik fontos dolog a dicsérő motiváláson túl a tévedés lehetőségének elfogadása is. Jó, ha segítünk ráébreszteni a kislányt, hogy akkor sincs semmi, ha esetleg hibázik valaki. Senki sem tévedhetetlen, néhány hibától még nem dől össze a világ. Ezt leghelyesebb, ha saját példájukon keresztül érzékeltetik a gyermekkel. Pl.: Jaj, de ügyetlen vagyok, nem tudtam szépen kivágni ezt a képet... hú, ez most nem lett szép... jaj, elfelejtettem befizetni a csekket... na nem baj, legközelebb jobban odafigyelek... stb.
Sok sikert és eredményes iskolakezdést kívánok gyermekének, üdvözlettel:
Az Óvónő
Krds:
Kedves Ovónő !
Kisfiam 3 1/2 éves és még mindíg pelusba kakil. Mondjuk neki, hogy ott a bili, meg a wc, de ő csak pelenkába hajlandó kakilni. Volt eset, hogy pisivel jött egy kis kaki is a blilibe, mert egy kicsit hasmenése volt. És nagyon tetszett nekia dolog. De azóta sem. Mit csináljak ?
És még egy kérdés : nagy baj-e, hogy még mindíg bilibe pisil és nem a wc-be ? ( amúgy oda is szokott menni )
Köszönöm válaszát
Nagyné Gabi
Vlasz:
Kedves Gabi!
Amennyiben kipróbálta, csak még egyszerűen nem vette ténylegesen használatba a wc-t, nem gond, hogy még nem pisilt bele. Fontos azonban a wc szűkítő használata, a maximális biztonságérzet elérése wc-zés közben.
A bilibe történő kakilás motiválására számos játékos megoldást javasoltam korábbi, ilyen témájú válaszaimban, (játékmaci bilire ültetése, mutasd meg neki, hogyan kell, só-liszt gyurmából készített játék kaki ...stb.) javaslom, olvassa át ezeket, érdemes!
Sok sikert!
Az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam 3,5 éves, kiscsoportos. Egy kis faluban lakunk, ahol az oviban csak egy kis létszámú gyermekcsoport van,(6 gyermek, a bezárás küszöbén álló ovi, de a falu vezetői nem szeretnék ha ez az utólsó közoktatási intézmény is megszűnne) egy óvónővel és egy dadussal. Nagyon szeret ide járni a kisfiam, jól érzi magát, de az utóbbi időben a következő dolog tűnt fel. Az óvodában több olyan dolog is van, amit neki, mint kiscsoportosnak nem szabad csinálni. Pl.: őneki nem adnak villát az ebédnél, csak kanalat, mert ő még kicsi. Fogmosáskor nem tesznek fogkrémet a fogkeféjére, mert ő még kicsi. Nem vághat az ollóval, mert ő még kicsi. Ennek ellenére otthon mindezeket megkapja, megteheti: Már hosszú idő óta nagyon ügyesen eszik villával - egyetlen egyszer sem szúrta meg magát. Otthon fogmosáskor mindig gyermekfogkrémet teszek a fogkeféjére és azzal mosunk fogat. Vettünk neki gyermekeknek való legömbölyített végű ollót, megtanulta a használatát és nagyon ügyesen vág. Eddig még sohasem volt semmi probléma, sérülés az ollóhasználat miatt. Otthon sohasem mondja, hogy anya ne tegyél fogkémet a fogkefémre, mert én még kicsi vagyok.
A kérdésem az, hogy nem okoz-e nála problémát, hogy őt kicsiként kezelik? Ha lenne külön egy kiscsoport, ahol minden gyermeknek ugyanazt engedik, talán nem érezné magát kicsinek. Egyébként nagyon jó képességű gyermek, már 2 éves korában ismerte az összes nyomtatott nagy betűt, most 3,5 évesen pedig rájött, hogyan kell összeadni és kivonni. Mindent megszámol és mindent összead. Nagyon élvezi, hogy új tudás birtokába került. Egyszóval nagyon értelmes, okos gyermek. Úgy gondolom, következő évtől inkább elviszem a közeli városi oviba.
Sajnos kisfiam ovónénije "régi bútordarab" és lehet, hogy megsértődne, ha azt mondanám, a gyermekemet ne így, hanem úgy tanítsa, nevelje.
Mit tegyek? Beszéljek vele, vagy hagyjam annyiban. Nem lesz hátrány kisfiamnak a megkülönböztetés miatt?
Lehet, hogy azt mondja, nem is kérdés ez, de szeretnék ebben megerősítést kapni. Köszönettel: Kné
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Úgy vélem, egy 6 fős gyermekcsoportban igazán nem lenne nehéz differenciáltan, minden gyermekre (kicsire és nagyra egyaránt) kellően odafigyelve foglalkozni. A villahasználat mellőzését olyan tekintetben meg lehet érteni, hogy ha az egyik kicsinek adnak, a másiknak is kell, aki viszont már nem biztos, hogy ugyanolyan ügyesen használná, mint a társa. Az ollóhasználatnál ellenben, ha kellően biztonságos gyermekollóról van szó, felnőtt felügyelete mellett nyugodtan próbálkozhatnának a kicsik is. A fogkrém kérdést én úgy oldanám meg, hogy mindenkinek adnék több-kevesebb fogrémet a keféjére. Aki ügyesebb és biztosan nem nyeli le, annak rendesen, aki még kicsit ügyetlenebb, annak épp csak imitálnám a fogrémet. Ez a "szinte semmi" fogkrém pedig pontosan azért kell, hogy a kisebbek se érezzék azt a fajta megkülönböztetést, amiről Ön is beszélt.
Javaslom, próbálja nagyon tapintatosan, finoman mindezt elmondani az óvónőnek, aki ebben az esetben biztosan nem fog megsértődni, sokkal inkább együttműködik Önnel. Ha mégsem lát erre hajlandóságot a részéről, véleményem szerint akkor sem tanácsos továbblépni, hiszen gyermeke nagyon szereti ezt az ovit. Jövőre pedig már remélhetőleg, már csak korát tekintve sem lesz piciként kezelve gyermeke és szabad utat kap az eddig tiltott dolgokhoz.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom 3 évesen, most kezdte az óvodát. Korábban egy évig egy kedves néni vigyázott rá, úgyhogy az óvodakezdés egyenlőre jól indult- szívesen megy ,nem sír amiatt, hogy el kell válnia tőlem.
Az óvódakezdéssel egy időben viszont adódott egy problémánk. Pisilés, nadrágfelhúzás után, kis kezét odanyomva ellenőrzi nem lett -e pisis az alsóneműje. Ez olyan sűrgető kényszer számára, ha otthon segítek neki felhúzni a nadrágját,türelmetlen, mikor ellenőrízheti már. Napjában többször is lecserélteti így a bugyiját. Előfordul, hogy tényleg van rajta egy ici pici csepp. Először, ezt az óvodában csinálta, de már otthon is előfordul. Próbálam, már beszélgetni vele a dologról, de erőltetni se nagyon merem, nehogy további szorongást váltsak ki nála. Az óvodában egyenlőre toleránsak, de félek ez nem sokáig tart. Ön szerint mi lenne a helyes magtartás részünkről?
Válaszát előre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Elképzelhető, hogy kislánya kicsit érzékenyebb az akár csak minimálisan is pisis alsóneműre, úgy gondolom, ez nem feltétlenül baj. Leghelyesebb, ha az okokat szüntetik meg, azaz a lehető legtökéletesebben próbálja kitörölni a punciját. Ennek mikéntjét érdemes lenne részletesen elmagyarázni neki: ennyi wc papírt tépj le, hajtsd össze, így több pisit szív fel, kicsit tartsd ott, hogy felszívja ... stb. Úgy vélem, előbbiek gyakorlásával nagyon hamar áthidalható lesz a probléma.
Sok sikert!
Az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Fiam 2001 februárjában született.Sokat betegeskedik,ezért neheze illeszkedik be a gyerekek közé.itthon is csak felnőttek veszik körül.Ez bizonyos szempontból jó is,mert sok tudást szerzett így tőlünk,de gyerekek között erre nem hajlandó,vagy képes!Nagyobb,kb. 10 évesekkel már nincs probléma.Tanácsot szeretnék kérni,hogyan bátoríthatom,ösztönözhetem,hogy az oviban is produkáljon,mert nem rajzol,ünnepségeken nem akar részt venni és Ő mondta:Szeretek beteg lenni, mert akkor nem kell oviba mennem!Így hogyan lesz iskolaérett?Lelki okai lehetnek?Megjegyzem azt is,hogy egyedül nevelem Édesapja hol felbukkan,hol eltűnik!Talán ez okozta érzéseit nem tudja kifejteni.Jártunk egy évet a Szombathelyi Gekkoba ott azt mondták nagyon értelmes szeretett is oda járni,de jelenleg 80km az oka,hogy nem tudunk menni! Forduljak-e segítségért valahova,vagy várjam meg,mit mondank szeptemberben az iskolaérettségi felmérésen? Előre is köszönöm,hogy foglalkozik kérdéseimmel! Barbara.
Vlasz:
Kedves Barbara!
Úgy gondolom, sokat betegeskedő kisfiának nagyon nehéz megszoknia az óvodai közösséget, ezért is kerüli őket, úgymond a betegségbe menekül. Leghasznosabb az lenne, ha megpróbálnák az óvó nénikkel karöltve ráébreszteni a gyermeket, mennyi érdekes és örömteli élmény várja őt csoporttársai között. Kérje ebben az óvónők aktív együttműködését, dicsérjék minél többet, különböző csoportjátékokon keresztül mélyebben ismertessék meg a kisfiút társaival. Mindemellett a játszóházi, ill. különböző gyermekprogramokon való részvétel nagyon-nagyon hasznos lehet, informálódjon, hogy lakóhelyük közelében erre milyen lehetőségek vannak!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves óvónő!
Szeretnék üzenni az aggodó anyukának, akinek a gyermeke ápr.14-én lesz 3 éves és nem igazán beszél a gyermek.
Én ugyan ezen estem át /sőt még annyit se mondott a lányom/,és ovikezdés elött 1 hónappal szinte egyik napról a másikra elkezdett beszél. Úgy gondolom sikerül ösztönözni és felkészíteni az ovikezdésre, mivel ott csak úgy értik meg ha beszél. Sokkal több dolgot lehet egy 3 évessel megbeszélni,megértetni mint sok szülő azt elkébzelné.
Üdvözlettel: Bernadett
Vlasz:
Kedves Bernadett!
Köszönjük bátorító sorait, biztos vagyok benne, hogy sokat segít ezzel a levél írójának. Ha gondolják, esetleg hasznos lehet további tapasztalataikat, gondjaikat a Szülők egymás közt fórumán keresztül is megosztani egymással.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
A kislányom márciusban lesz 6 éves. Nagyon értelmes, nyitott gyerek, csak egy kicsit félénk, érzékeny. Az óvodai elő-iskola érettségi vizsgálaton is megállapították: a tudása szerint mehetne iskolába, de érzelmileg nem elég érett. Nem is bánom, hogy az óvodában maradhat még egy évet, csak a félénksége miatt vagyok tanácstalan. Az óvónői és saját tapasztalataim szerint is nagyon-nagyon kevés az önbizalma. Az óvónéninek a feladatmegoldásnál mögötte kell állni és figyelni, amint teljesen jól megcsinálja a feladatot. Otthon rajzolásnál állandó megerősítésre vár: igen, nagyon ügyesen csinálod! Az óvónők mostanában alvásidőben kimennek a csoportszobából (csak egy új még annyira nem ismert dadusnéni marad)és a farsangra próbálnak egy műsort. Azóta a lányom minden délután zokogva kér, hogy ebéd után vigyük haza. Szeretnék segíteni neki. Munka, háztartás és a 3 éves kistestvére mellett igyekszem sokat beszélgetni, játszani, rajzolni vele. De úgy érzem a félénkségével nem boldogulok. A folyamatos megerősítésen kívül szakemberként tud javasolni valamit, amivel ez az érzékenység,félénkség orvosolható lenne?
Segítségét előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Dóri
Vlasz:
Kedves Dóri!
Mindenképpen tanácsos lenne minél jobban "nyitni" a külvilág felé: járjanak minél többet társaságba, a baráti, szülinapi ...stb. meghívásoknak mindig tegyenek eleget és lehetőség szerint Ön is próbáljon lehetőséget adni arra, hogy otthonukba kis barátok látogathassanak el. Hasznos lehet még játszóházak, egyéb óvodán kívüli foglalkozások (zeneovi, stb.) látogatása is, ahol további új gyerekekkel ismerkedhet, barátkozhat kislánya. Fontos azonban, hogy előbbieket rendkívül tapintatosan, a lehető legnagyobb fokozatossággal vezessék be, próbálják úgy alakítani, mintha az egészet a kislányuk kezdeményezésére csinálnák.
Amennyiben nagyon nem akar részt venni a fenti programokban, akkor semmiképpen ne erőltessék! Tiszteletben kell tartanunk, hogy mindenki más és más: míg egyesek minden alkalmat megragadnak a magamutogatásra, addig mások zárkózottabbak, csöndesebbek. Az önbizalom építése viszont nagyon fontos feladat szülőknek, pedagógusoknak egyaránt! Dicsérjék, motiválják, bátorítsák továbbra is a kislányt, akinek előbbiek hatására talán lassabban, de biztosan helyreáll majd az önbizalma.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
Az én gondolatom is az iskolakezdés körül forog. Kisfiam az óvónénik szerint iskolaérett. A problémam a következő,gyermekem nagyon várja az iskolát és értelmi szintje is megfelelő, de beszéde nem igazán szép. Szégyenlem bevallani de sokszor én sem értem a mondandóját. Logopédushoz jár az év elején még 8 hangja nem volt tiszta, mostanra 3-4 hang hiányzik .
Mégis amikor beszél ezek nem minden esetben tisztulnak ki. Ma is kértem hogy lassan de hangosan és ahogy tanulta és tudja is úgy probálja újra ,a vége sajnos sírás lett, mert nagy nehezen tudtam rájönni mit is szeretne.
Az óvónénik szerint szeptemberig sokat fog fejlődni ,de mi van ha még akkor is fennállnak ezek a problémák. Egyébként is gátlásos lassan barátkozó félős kisfiú ,ha az iskolába ez miatt sérelem éri , nem tudja másokkal megértetni magát mi lesz? A kisfiam csak nagycsoportot járt , a kiscsoport betegségei miatt (a doktornő szerint nem volt érett az ovira ) újra és újra visszaesett valamilyen betegségbe, a középsőt pedig költözés miatt (már nem tudták felvenni)nem tudta járni.Egyébként februárban tölti a 6. életévét. Köszönettel venném válaszát Ön hogy látja az esetünket.
Köszönettel és tisztelettel: Balogh Ildikó
Vlasz:
Kedves Ildikó!
Úgy gondolom, esetükben érdemes lenne kikérni a Nevelési Tanácsadó szakmai véleményét is, hiszen többek között az érthető, tiszta beszéd is előfeltétele az iskolaérettségnek. Ennek súlyosabb hiányosságai, Ön nagyon jól gondolja, komoly problémát okozhatnak a fiúcskának nem csak a csúfolkodó társak miatt, de a szóbeli válaszadás tekintetében is. Előfordulhat, hogy tudja is és mondja is a választ, ám a tanító néni félreérti, nem érti meg pontosan. Ez pedig az értékelésére is kihathat. Tudom, hogy nagyon nehéz a kérdésben egyértelműen dönteni, hiszen egy értelmes, minden más tekintetben megfelelő fejlettségi szinten lévő, iskolába menni akaró gyermekről van szó. Éppen ezért fontos, hogy a Nevelési Tanácsadó szakemberei segítsenek a jobb döntés meghozatalában.
Nagyon sok sikert kívánok Önöknek!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
31 éves vagyok. Van két kisfiam, egy 5 és fél éves illetve egy 4 éves. Férjem és köztem megromlott a viszony. Már a válás küszöbén állunk, és én nagyon biszonytalan vagyok. Nem harmadik miatt válnánk el, ha nem az elhidegülés a valódi ok. A gyerekekkel jó a kapcsolata. A gyerekek miatt még nagyon vívódok, hogy váljunk-e,nem szeretném, ha sérülnének, viszont ha együtt maradunk Én leszek boldogtalan, nem tudom melyik a helyesebb megoldás a válás vagy az együttmaradás. Amennyiben az együttmaradás a jobb megoldás a gyerekek szempontjából akkor nem válok el. Amennyiben még is a válásra kerül sor akkor a következő helyzet áll fenn:
Én sokáig 1/26 ig dolgozom, Ő menne a gyerekekért és Én oda az Ő lakására mennék értük és mennénk haza, vagy egy idegen menne értük. Melyik a jobb megoldás. Én nem akarom elválasztani az apukájuktól Őket, ha szépen elválunk akkor láthatja Őket amikor csak akarja. Milyen hatással lenne a gyerekekre, ha minden úgymond maradna a régiben Én viszem, az apjuk hozza az oviból, csak este mindenki már a saját lakásában alszik.
Még azt szeretném kérdezni, hogy mit csináljak abban az esetben ha az egyik fiamon azt tapasztalom, hogy a férjem anyja uszítja ellenem és az én anyám ellen a kisfiút (pl. ilyet mond a gyerek, hogy mama azt mondta ne szeresd a másik mamát, anyád egy gonosz asszony stb.)
Válaszát előre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A válni vagy nem válni dilemma tekintetében, - amennyiben biztosan csak a gyermekek érdekei döntenek a kérdésben, - érdemes lenne megfontoltan mérlegre tenni: vajon a szülők közti elhidegülés milyen hatással van a gyerekekre. Ha naponta veszekedésnek, csúnya perpatvaroknak kell, hogy legyenek elszenvedői, ha úgy tűnik, lelkileg nagyon megviseli őket a szülők közti viszály, érdemes a különválást komolyan fontolóra venni. Amennyiben viszont ilyenről nincs szó, esetleg az elhidegülés "csak" egyfajta ellaposodást jelent a kapcsolatban, az véleményem szerint megoldható gond. ( Házassági terápiával próbálkoztak már?) Mindenképpen alaposan gondolják át, valóban érdemes-e válni, nem lehetséges-e, hogy csak a szürke hétköznapok monotóniája váltja ki Önökből a válás gondolatát? Ha esetleg külső rokonság ármánykodása mérgezi a kapcsolatot, arra is lehet ilyen vagy olyan megoldást találni. Beszélgessenek el őszintén a kapcsolatukról férjével, és ha még úgy érzik, van mit megmenteni, próbálják meg! Egy meggondolatlanul, hirtelen jött válás nagy sebeket ejthet a gyermekeken, különösen, ha később megbánják, újrakezdik a szülők, a kicsik pedig összezavarodnak a történtektől.
Amennyiben mégis maradnak a szétválás mellett, az apuka aktív részvétele a családi életben nagyon pozitív gondolat. (t.i: oviból is ő hozná el a gyerekeket.) Az ármánykodó nagymamát pedig próbálják minél messzebbről elkerülni! Ha mégis alkalmat talál a gonoszkodásra, ne aggódjon miatta: gyermekei okosak, sokkal jobban felfogják a körülöttük zajló dolgokat, mint azt egy felnőtt gondolná. Nem sikerül félrevezetni őket!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónéni!
Kislányom június 3-án született és idén tölti a második életévét. Szeretném megkérdezni, hogy Ön szerint mikor és hogyan érdemes oviba vagy bölcsibe beszoktatni? Hisz a havi "járadék" igen kevés két éves kor után. Beszoktassam- jövőre -január február hónapban a bölcsibe, vagy inkább kezdjünk az oviban szeptemberben? De június 3-al három éves lesz nekem el kellene mennem dolgozni, hogy munkaviszonyom folyamatos legyen. A bölcsiben és az oviban is ott a nyári szünidő.
Tisztelettel várom a segítségét: Egy csepeli anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Amennyiben lehetséges, válasszák inkább a szeptemberi óvodakezdést, így elkerülhető a rövid időn belüli többszöri közösségváltás. (t.i: néhány hónapos bölcsi után megszokni az ovit, az új gyerekeket, környezetet.) A nyári hónapokra, ha mód van rá, kérje a nagyszülők, hozzátartozók segítségét kislánya felügyeletét illetően.
A későbbiekben a nyári időszakban próbálják a szünet idejére időzíteni szabadságukat, ill. végső esetben igénybe vehetik majd az óvodai ügyeletet is.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Szobatisztasággal kapcsolatban szeretnék segítséget kérni. Kislányom 3,5 éves elmúlt, 3 éves kora óta szobatiszta, de az éjszakai pelenkát nem tudjuk elhagyni. Már próbáltam többször, hogy nem adok rá, de nem ébred fel, és aludva hiába ültetem a WC-re, nem tud pisilni, így mindig az ágyba ment.
Este csak akkor adom rá a pelust, mikor teljesen elaludt, addig szól, hogy menjünk ki pisilni.
Mit tanácsol? Ne erőszakoskodjak az éjszakai pelus miatt, vagy próbáljam mégis tovább,hátha egyszercsak felébred rá, hogy pisilni kell? Probléma az, hogy ennyi idősen még éjjel pelenkája van?
KÖszönöm a segítségét!
Üdvözlettel: H. Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
Ilyen korban még meglehetősen gyakori az éjszakai bevizelés, nem ritka, hogy míg nappalra már teljesen szobatiszták a gyerekek, éjszaka még nem képesek teljesen kontrollálni húgyhólyagjukat. Az alvás közbeni, felébredés nélküli WC-re kísérés nem szerencsés, hiszen nem rögződik a gyermek tudatában, hogy most mi is történik vele. Helyette szokja meg a gyermek, hogy lefekvéskor már egyáltalán nem, vagy maximum néhány kortyot igyon, és közvetlenül lefekvés előtt feltétlenül menjen el WC-re. Ha ezek után még előfordul éjszakai baleset, semmiképpen nem tanácsos hangot adni csalódottságunknak, nemtetszésünknek, (hiszen nem a gyermek lustaságából, nemtörődömségéből adódott a "baj") helyette éreztessük a gyerekkel, hogy ilyen bárkivel előfordulhat és biztosak vagyunk benne, hogy egyszer csak nagy meglepetésben lesz részünk. Fontos még mindemellett a nyugodt, békés, harmonikus családi légkör biztosítása is, hiszen a lélek viharai is negatívan befolyásolhatják az éjszakai szobatisztaság kialakulását.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom áprilisban lesz 4 éves. Születése óta probléma van az alvásával.Azóta talán ha 15 éjszakát aludt végi nyugodtan megébredés nélkül. 1.5 éves kora körül több éjszaka órákon át ébren volt,nem tudtuk vissza altatni,de ez pár alkalom után megszünt. Mai napi 2-3 alkalommal ébred fel éjszaka és oda kell mennem hozzá,mert fél a sötétben. Van éjszakai fény is már a szobájában,de az se segített.Tavasz óta nem alszik délutánonként amit úgy vettem észre, hogy előnyére van, ilyenkor nyugotabban alszik éjjel és időben le tudom rakni este aludni, reggel pedig 7-8 óráig elalszik.
Ha délután mégis alszik az oviban, nem tud este elaludni hiába fektetem le 9 óra után tud csak elaludni, és éjszaka is nyugtalanabb. Mit tudok tenni,hogy éjszaka nyugottan aludjon és ne ébredjen fel ellenőrizni,hogy mellette vagyunk-e.Sajnos nagyon a megszokások emberkéje, makacs eddig ha valamin változtatott azt egyik napról a másikra tette, reménykedem,hogy ez is így fog majd megváltozni.
Örülnék egy jó tanácsnak !
Köszönette:Bernadett
Vlasz:
Kedves Bernadett!
Én, mint óvodapedagógus sajnos nem tudok speciális alvási tanácsokkal szolgálni, javaslom, keressenek fel alvásszakértőt, aki minden bizonnyal segítségükre tud majd lenni. Ami mindenképpen hasznos lehet: biztosítsák a lehető legnyugodtabb, biztonságot adó családi légkört, kerüljék a feszültségeket, vitákat a gyermek előtt. Napközben foglalkozzanak vele minél többet, a közös játék, a jó hangulatban, harmóniában eltelt nap érzelmi biztonságot ad a leánykának, ami előfeltétele a nyugodt alvásnak.
Fentiek mellett szeretném még figyelmébe ajánlani "Az alvás - hogyan érjük el, hogy gyermekünk átaludja az éjszakát? " c. könyvet, melyet oldalunkon azonnal, kedvezményes áron megrendelhet. Ezen keresztül minden bizonnyal nagyon sok hasznos tanácsot szerez majd, mellyel nyugodtabbá varázsolhatja kislánya éjszakáit.
