Azt szeretném kérdezni, hogy egy dadusnak milyen jogai vannak a gyerekekkel szemben ?
Történt, hogy kiscsoportos gyerekem egy kb. 40 cm-es dobogóról lelökte kis társát, aki a hátára esett és nagyon el kezdett sírni. Persze szegénykének nagyon fájhatott. Erre a dadus fogta és nem szóban szídta le kisfiamat, hanem rávágott a kezére. Persze ettől meg az enyém kezdett el sírni. Jogos volt-e a dadus fellépése vagy nem ?
Az eset pont akkor történt, amikor az apuka - férjem - ment ebéd után a gyerekért, és amikor benyitorr az öltőzőbe akkor látta a síró kisfiamat. Persze meg is kérdezte, hogy mi ez a sírás, elmondta a dadus, hogy Kristóf lelökte Andrist a dobogóról és azért vert rá a kezére.
Válaszát köszönettel várva
Nagyné Gabi
Vlasz:
Kedves Gabi!
A dadus néni testi fenyítése természetesen nem volt indokolt, hiszen nincs az a probléma, amit szavakkal, ill. egyéb nevelői eljárással ne lehetne elintézni. Úgy gondolom azonban, a dajka hirtelen tettét leginkább az első ijedség váltotta ki, hiszen komoly testi károsodást, még szerencsétlenebb esetben halált is előidézhetett volna a lökdösődés. Úgy gondolom, az esetet nem tanácsos tovább firtatni, bűnbakot keresni, hiszen a dadus éppúgy hibát követett el, mint gyermekük. Bízzunk benne, hogy az eset alapos tanulsággal szolgált mindkettőjük számára, és hasonló többé nem fog megtörténni. Miután a dajka felé már jelezték problémájukat, legközelebb nyilván megpróbál másként hatni a gyermekekre, ám fiával is érdemes lenne elbeszélgetni tette súlyáról és annak lehetséges veszélyeiről.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
kedves ovono.
tudom, hogy így látatlanban igen nehéz válaszolni a kérdésekre, de ez az utolsó esélyem, hogy megtudjam, amit szeretnék.
gyermekemet egyedül nevelő édesanya vagyok. fiam rendkívül kreatívan rajzol, már az óvodában is megemlítették, de van egy kis gondom ezzel.
március végén lesz 4 éves, és ami aggaszt az az, hogy az embereknek nem rajzol se kezet, se lábat.
a fejet, a ruházatot aprólékosan kidolgozza, például már 3 éves korában rajzolt szempillát, szemöldököt, pupillát, hajat, göndört, egyeneset, hosszút, rövidet, de kezet meg lábakat nem. ha megkérdezem, h miért nem rajzolt, akkor minden szó nélkül rárajzolja, de magától sosem.
szellemi szintjét tekintve az óvónénik és szerintem is messze a korosztálya fölött van.
kérem segítsen!
köszönettel:
aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Az óvodáskori ábrázoló tevékenységre még erősen jellemző a tagolatlanság, gyakran előfordul például, hogy embert akar rajzolni, de csak fejet és lábakat rajzol. Ugyanezen az alapon az is előfordulhat, hogy fejet, ruhát igen, de karokat, lábakat még nem rajzol. Gyermekét valószínűleg sokkal mélyebben megragadták az arc, a ruházat érdekes, változatos részletei, mint a mindenkinél egyforma karok, lábak képe. Aggodalomra azonban semmi ok: a tapasztalok bővülésével, a megfigyelőképesség, az analitikus folyamatok fejlődésével az életkor előrehaladtával minden a helyére kerül majd. Sokat segíthet ebben szülő és pedagógus egyaránt a figyelem irányításával, az egész és rész viszonyainak felfedeztetésében. Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovónő!
Kisfiam 3 és fél éves.Teljesen ki vagyok borulva.A gyerek ovodába jár.Verekszik,durva,visít kiabál,és ami a legszörnyűbb úgy káromkodik mint egy kocsis.Elvittem nevelési tanácsadoba ahol azt mondták nincs semmi baja.Higgye el mi nyugodt szülök vagyunk,soha nem veszekedünk nem káromkodunk a férjemmel.Ha nem az van amit a gyerek akar,eszeveszett hisztibe kezd.Iszonyatos.Ma sirva jöttem el az ovodából,mert a szülők megtámadtak,hogy biztosan én rontok el valamit és amióta Ricsi idejár nem akar a gyerekük ovodába járni.Kérem segítsen van valami speciális ovoda,ahol nehezen kezelhető gyerekekkeél foglalkoznak,mert már teljesen kivagyok.Köszönettel Safranek Melinda
Vlasz:
Kedves Melinda!
A leghasznosabb az lenne, ha alaposan a végére járna, pontosan mi okozza gyermeke viselkedési problémáit. Bár így néhány sor alapján nehéz biztosat mondani, azt valószínűnek tartom, hogy az óvodakezdés is megzavarhatta érzelmileg a gyermeket, amit ő ilyen módon vezet le. Feltétlenül ki kellene deríteni azt is, hol tanulta, hol hallhatta a trágár kifejezéseket és megszűntetni az "ötletforrást". Hasznos lehet, ha az otthoni közös játékok alkalmával óvodásat játszanak, minek alkalmával lehetőséget kap arra a gyermek, hogy esetleges szorongásait kijátszhassa, újraélhesse, ezáltal oldódjon a benne tomboló feszültség. Mindemellett át kellene gondolni azt is, hogy Önök, mint szülők hogyan, miként nevelik gyermeküket, nem túl liberálisak-e, esetleg éppen diktatórikusak. Mindkét véglet veszélyeztetheti a gyermek egészséges személyiségfejlődését, így előbbi esetekben feltétlenül szükségszerű a változtatás. Amennyiben szükséges, kérjék gyermekpszichológus segítségét a probléma megoldásában!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Előző este mesélte el 4 és fél éves kisfiam, hogy az ovónéni megpofozta. Illetve üvöltözött vele, hogy jobb lett volna, ha a szülei nem viszik óvodába. Ma reggel bementünk és megkérdeztem, hogy mi is történt. Ekkor megkérdezte a fiamtól, hogy kitől kapta a pofont akkor félve, de a szemébe mondta, hogy tőle. Természetesn letagadta, és közölte, hogy a fiam találta ki. Különben is tegnap összevesztek mert lassan öltözik. Illteve felhangon mondta, hogy akkor nem viszik színházba, mert a lassú öltözése miatt elkésnek. Ezek után megkérdeztem 1-2 óvodatársát erről a pofonról és ők is igazolták, hogy látták amint megpofozta. Átmentem a vezetőnőhöz aki ezeket írásban rögzítette és ad 2 hetet, hogy lesz e változás és ha nem akkor áthelyezik egy másik tagóvodába. De most derült ki, hogy az óvónők már gúnynevet is akasztotta a fiamra. Miközben hirdetik, hogy érzelmi nevelés zajlik az intézményben. Az lenne a kérdésem, hogy mit lehet ilyenkor és mit érdemes ilyenkor tenni? Legszivesebben be se vinném már holnaptól az oviba. Mennyire okozna problémát a fiamnak, ha kiszakítom ebből a közösségből? Hogy oldjam meg ezt a problémát, úgy minél kisebb törést és fájdalmat okozzak vele?
Egy kétségbeesett anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A pofozkodás igazságtartalmáról a lehető legalaposabban győződjön meg! Hasznos lehet az is, sőt kifejezetten tanácsos, hogy a szülők, az érintett óvónő és az óvodavezető összeüljenek, és minden apró részletre kiterjedően megbeszéljék a történteket, ha szükséges, újra és újra! A fennhangon való fenyegetéssel kapcsolatban kérdezzen rá: valóban ez jelenti a demokratikus nevelést? Határozottan kérje meg az óvónőt, ha bármi problémája van a gyermekkel, azt minden esetben Önnel is közölje! Feltétlenül kérdezzen rá a gúnynévre is és kategórikusan utasítsa vissza az ilyen nemű megalázást! Helyezze kilátásba, amennyiben nem javul a helyzet, az illetékes felügyeleti szerveket is értesíteni fogja a történtekről!
Ha kiderül, hogy az illető óvónő valóban megütötte a gyermeket, ne nyugodjon bele egy másik tagintézménybe való áthelyezésbe, hiszen az sem megoldás, hogy ott más gyermekek életét tegye pokollá. Ilyen ember semmiképpen nem való pedagógusnak sem gyermeke óvodájában, sem máshol!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovónéni!
Ikreim februárban töltik a háromévet, már tavaj beírattam őket az oviba de átépítés miatt lehet, hogy elutasítanak.
Van e joguk hozzá? Azért kérdem mert nyolc álltalánosom van és szeretnék tovább tanulni.Előre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy vélem, ha gyermekei felvételt nyertek az említett óvodába, akkor egy esetleges átszervezés után is gondoskodnia kell az óvodának a felvett csemeték sorsáról. Jó esetben maradnak a jelenlegi intézményben, rosszabb esetben egy másik, közeli oviban kapnak helyet. Tanácsolom, érdeklődjön erről az említett óvoda vezetőjénél, aki minden bizonnyal készséggel ad felvilágosítást a változásokról.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom 2003.április 14-én született, tehát idén tavasszal lesz 3 éves. 20-25 szón kívül nem beszél semmit. Mindent ért, teljesít bármit íamit kérsz tőle. Hallásvizsgálatokon voltunk vele, ott minden rendben volt. Gyermekpszichológusnál jártunk még,aki szintén jó véleményt adott róla.
Ön szerint mehet-e így óvodába, hogy nem beszél? és Az óvodai légkörben talán megtanul beszélni a többi társától?
Válaszát előre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Javaslom, keressék fel a Beszédvizsgáló Országos Szakértői Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központot (Bp. XI. Halmi út 26.) , illetve a logopédiai hálózat kerületükben működő intézményét, ahol logopédus szakemberek pontosan meg tudják állapítani a beszédfejlődés szintjét, valamint javaslatot, segítséget adnak a fejlesztéshez. Előbbiek mellett Ön is segítséget nyújthat gyermekének azzal, ha minél többet beszél hozzá, rengeteget mesél, mondókázik vele. A gyermek beszélőkedve egyébként óvodai közegben minden bizonnyal ugrásszerű fejlődésnek indul majd, hiszen meg kell értetnie magát társaival, óvónőivel.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam 4 és fél éves (egyke), értelmes, okos. Viszont nagyon szófogadatlan, ha kérek tőle, vagy magyarázom, hogy miért nem szabad valamit, gyakran végig sem hallgatja. Elég könnyű kibillenteni az egyensúlyából, a tiltásra dühösen reagál, az utóbbi időben előfordult az is, hogy ütött válaszként. Szinte mindig megpróbálja valamivel húzni az időt. Óvodába szívesen jár, ott a fegyelmezésével nincsenek olyan nagy gondok, mint az otthonival. Ön szerint mi lehet ennek az oka és hogyan lehetne ezen változtatni?
Még egy dolog nyugtalanít vele kapcsolatban: ha olyan helyre megyünk, ahol lányos játékok vannak, egészen biztos, hogy azokkal kezd játszani - hogyan reagáljak ezzel kapcsolatban?
Vlasz:
Kedves Szülő!
Az Ön által említett dacos, "csak azért sem" magatartás meglehetősen gyakori ebben a korban. Önnel, mint szülővel bátrabban mer ellenkezni, mint az óvó nénikkel, hiszen hazai pályán könnyebb a játék. Sokszor mi, felnőttek is jobban moderáljuk magunkat idegenek között, mint az otthoni, lazább légkörben. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy az említett viselkedést nem szabad elfogadnunk,a csapkodást, durváskodást pedig különösen nem! Az ilyen indulatos kitörések alkalmával egyértelműen és határozottan állítsa le a kisfiút: "Ne verekedj, én sem szoktalak megütni! ... Légyszíves hallgass végig, mert én is csak akkor fogok figyelni rád! ... " Az utóbbihoz egyébként tanácsos tartani is magunkat. Ha a gyerek tombol, és semmiképpen nem lehet vele kommunikálni, ill. hatni rá, azt javaslom, ilyenkor hagyja kicsit magára, egészen addig míg megnyugodva, magától oda nem jön Önhöz. Ekkor csendben, türelmesen, ám kellő határozottsággal mondja el neki, mit hogyan szeretne. A tiltás helyett jobb, ha így próbálja tálalni a dolgot: "a múltkor annyira okos nagyfiúként megértetted a kérésemet, biztos vagyok benne, hogy most is ilyen ügyes leszel! Megtennéd, hogy... " Fontos, hogy sokkal inkább a felé áradó bizalmat érezze a gyerek, nem pedig egy újabb felállított korlát és tilalom előszelét.
A lányos játékokról való elterelés legjobb módja, ha azonnal megpróbálja fiús játékok felé irányítani a gyermek figyelmét, próbálja érdeklődését a markolós teherautó és legóvár irányába terelni. Hasznos lehet még, ha minél több lehetőséget ad arra, hogy akár az Önök otthonában, akár egyéb helyeken kifejezetten fiúkkal játszhasson együtt, akik minden bizonnyal a kellően "férfias " tevékenységek felé terelgetik majd gyermekét.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovónő!
Kérdésem a szobatisztaságról szól.Kislányom 1,5 éves és ezen a héten keztem el a bilire szoktatást.A kis drágám jelzi,hogy bili..de csak akkor ha már bepisilt.Azonban ekkor is ráültetem a bilire,és elmondom neki hatlmas türelemmel és sok dicsérettel,hogy legközelebb előtte próbálja meg jelezni..Viszont a bilibe kakálás,sikeres volt.Kérdésem az volna,hogy Ön szerint korán kezdtem.e a szoktatást?Ha igen,akkor lehet-e ebből később gond? Köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy vélem, nem hiba, ha másfél évesen lehetőséget ad gyermekének a bili megismerésére, megszerettetésére. Én magam is hasonlóképpen teszek 20 hónapos kislányomat illetően. Együtt megvásároltuk a bilit, amit már a boltban is hatalmas érdeklődéssel szemlélt és a pénztárig le nem tett volna a kezéből. Otthon aztán a megfelelő fertőtlenítés után letettem egy számára is könnyen elérhető helyre. Gondoltam, ha érdeklődik iránta, bármikor kézbe veheti, barátkozhat, játszhat vele, akár ruhástól rá is ülhet. Így is történt. Nagyon boldog volt, állandóan az új "játékszerrel" foglalkozott. Ilyen előzmények után külön boldogság volt a számára, amikor először ráülhetett igaziból. Az első néhány alkalommal nem történt semmi, ám mégis nagyon megdicsértem: "Milyen ügyesen csücsülsz a bilin!" ... stb. Miután felállt, és semmi nem volt benne, elmondtam neki, hogy "ez most üres, nincs benne pisi és kaki, de most biztosan nem kellett, ugye? .... nem baj, azért nagyon ügyesen csücsültél a bilin!" Egy szóval, mindig volt miért dicsérni, ha pisilt, kakilt, akkor azért, (ilyenkor hatalmas tapsot is kap a szüleitől), ha üres volt, akkor meg a bilin való türelmes ücsörgésért. A lényeg, hogy az edénykével kapcsolatban csak pozitív élményei legyenek, mindennemű teljesítési kényszer rendkívül káros lehet! Előbbiek miatt azt tanácsolom, a pelusba való bepisilést, bekakilást semmiképpen ne tegye szóvá a gyermeknek, ilyen korban pedig különösen ne! Ha ügyesen "teljesít", azt mindig dicsérettel jutalmazzuk, de a sikertelenségeket (ami ilyen piciknél még nem is sikertelenség, hanem normális dolog) szóba se hozzuk, mintegy észre se vegyük!
Összefoglalván: ebben a korban a bili megszerettetése és elfogadása legyen a célunk, a szobatisztaságra szoktatást hagyjuk (sokkal) későbbre!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovono,
a kovetkezo kerdessel fordulok Onhoz. Kisfiam eddig jol nezte a konyveket, de most (21/2 eves) fejjel lefele nezegeti. Mindig helyre igazitom, s mondom, hogy most fejjel lefele van a konyv a kezeben.
Van-e ennek valami tudomanyos magyarazata?
Vagy ez csak igy van. Kulonosebben nem zavar, csak erdekel, hogy mi van e mogott.
Koszonom valaszat, s elnezest, hogy ilyen kerdessel foglalkoztatom.
Kivanok minden jot.
ZSuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Úgy vélem, a könyv fordítva, fejjel lefelé történő nézegetése kisfiánál egyfajta új nézőpont keresését jelenti. Megpróbálja a jól ismert képeket "más aspektusból" is vizsgálni. Mivel idáig következetesen helyesen tartotta a könyveket, így úgy vélem, nem muszáj megfordítani azokat a kezében, hiszen tudja, hogyan kell normális esetben tartani őket. Mindemellett azt helyeslem, hogy szóban jelzi gyermeke felé, most fordítva tartja a könyvet, ezzel is tudatosítván: nem ez az "igazi" nézőpont.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Szeretném megkérdezni, hogy van e valamilyen jogi szabályozása annak, hogy a gyeses anyukáknak mikor kell elvinniük gyermeküket az óvdából? VAgy ez teljesen a vezető hetáskörébe van utalva, ő dönt erről?Nagyon várom válaszát!!!!Köszönettel R.K
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az óvoda vezetői dönthetnek úgy, hogy a gyesen lévő édesanyák gyermekeit fél napos időtartamra fogadják az óvodában. Előfordul, hogy ez némely szülőnek komoly szervezési, ill. egyéb problémát okoz, ilyen esetben, javaslom, próbáljon egyeztetni a vezetővel az esetleges további lehetőségekről.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Nagyon köszönöm a kézhasználattal kapcsolatos kérdésemre a gyors válaszát.
Lenne egy masik kérdésem is Önhöz:
3,5 éves kislányom egy ideje elkezdte azt jatszani, hogy o kisbaba. Hozzá kell tennem, hogy nincs még testvére, igy hát nem tudom honnan vette ezt a babás játékot. De állandoan mondogatja, és ha rászólok, hogy nem kisbaba, akkor sirásba tör ki, hogy de ő az.
A másik ami szintén aggaszt, hogy pár napja bepisil a bugyijába, nadrágjába, amit azelott nem csinált, hisz már tavaly nyár óta szobatiszta. Sőt olyan is előfordult mar 2-3-szor hogy a szobája egy bizonyos pontjára leült és odapisilt. Tehát nem véletlen baleset volt, hanem kitervelte. Ezen is nagyon kiakadtam.
Szóval nem tudom nincs-e valami baja, ami lappang benne. Ön mire következtetne mindebből. Igy úgy tűnik, mintha valami pszichésen hatna rá ilyen furcsán, na de nem történt semmi olyan ami ezt a reakciót válthatná ki belőle. Legalábbis nem tudok ilyesmiről.
Hozzá kell tennem, hogy rendkivül érzékeny gyerek, tehát nehéz fegyelmezni is. Ha csak kicsit mérgesen nézek vagy szólok rá, ha valami rosszat csinál, már volt, hogy többször sirva fakadt.
Szóval kezdek aggódni miatta.
Várom szives tanácsát!
Előre is köszönettel:
Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Kislányát, - talán valamelyik óvodás társ hatására - annyira elvarázsolták a pici babák, hogy lelkesedésétől fűtve azonosulni kezdett velük. Elképzelhetőnek tartom, hogy egyik kis ovis barátjánál nemrég született kisbaba, és a büszke testvér játékán keresztül gyermekét is megérinthette a kicsik iránti rajongás. A lényeg: gyermeke rendkívül ragaszkodik a picikhez, ezért úgymond belebújik a bőrükbe. Nem tartom kizártnak, hogy a bepisilés is ebből ered. Mivel gyermeke szívéhez legegyszerűbben a kisbabák segítségével lehet eljutni, ezért a probléma megoldását is erre alapoznám. Kapjon egy titkos levelet a kisbabák tündérétől (a hatás kedvéért borítékba zárva, postaládába dobva), amiben ajándék meglepetést ígér neki. Ez természetesen egy valósághű játék baba legyen. Az említett ajándékot azonban ki kell érdemelni: ha egy héten keresztül csak bilibe (wc-be) pisil, a kisbabák tündére elküldi neki a meglepetés babát. Ettől kezdve aztán ő már mint "anyuka" fog szerepelni a játékokban, aki ügyesen gondoskodhat újdonsült kisbabájáról: pelenkázza, eteti, altatja, babakocsiba ülteti, stb. Reményeim szerint előbbi módon sikerül tapintatosan, de ugyanakkor hatékonyan leszoktatni gyermekét a "kisbaba vagyok" játékról.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő !
6 éves kisfiam viselkedésével kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Az a problémám, hogy nehezen találja a helyét az óvódában. Kiveszi részét a foglalkozásokból, de nem igazán van barátja, nem nagyon szeret óvódába járni. Akármi történik (pl.azt mondja az egyik gyerek,hogy nem játszik vele, vagy csúnyán rajzol) sírva fakad, és másnap már nem akar óvódába menni. Ugyanez a helyzet akkor is ha nem nyer a társasjátékban, vagy nem sikerül neki valami úgy, ahogy ő elképzeli, földhöz vágja és sírva fakad. Nem is próbálja megoldani a problémákat.
Egyébként az értelmével nincs baj egész kicsi korától sok minden érdekli, főleg a természet (lepkék, bogarak) ezzel kapcsolatban sok mindent megtanult ezért sokat kirándulunk. A verseket is könnyen és szívesen megtanulja. Viszont a testvérét nehezen fogadja el. Az óvónők szerint a kudarcfeldolgozó képessége nem jó, ezért javasolják, hogy maradjon még egy évet oviba, amivel én is egyetértek.Ezért azt szeretném kérdezni, hogy mivel tudom segíteni a gyermekemet abban, hogy jobban boldoguljon a közösségben, hogy sikerüljön neki megoldani a problémákat és mit tegyek, hogy mire iskolába kell mennie javuljon a helyzet.
Előre is köszönöm a segítségét !
Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
Valóban fontos, hogy az iskolába készülő gyermek megfelelő kudarctűrő képességgel rendelkezzen, hiszen nehézségekkel, problémákkal biztosan fog találkozni a suliban. Ennek kialakításához a következőket tudom tanácsolni: spontán szituációkban, teljesen indirekt módon fejezze ki a gyermek felé: Ön is, apu is, a tesó is hibázhat, sőt hibázik is. Pl: Jaj, de buta vagyok, elfelejtettem borsót venni a boltban. Na mindegy, előfordul, hogy hibázunk. ... Hú, de ügyetlen vagyok, véletlenül kilötyköltem a felmosóvizet. Legközelebb megpróbálok jobban vigyázni. ... jaj de csúnyán írtam erre a papírra. Gyerekkoromban mondta is a tanító néni, hogy írjak szebben. Én nem voltam emiatt szomorú, hanem megpróbáltam szebben írni, és kaptam is egy piros pontot. Volt egy osztálytársam, a Peti, aki megsértődött, ha rászóltak, ő nem is kapott piros pontot. "
Játékok alkalmával is fejleszthető a kudarctűrő képesség. Pl: játsszunk iskolásat! Egyszer Ön legyen a tanító néni, egyszer pedig gyermeke. Adódjanak alkalmak, amikor a tanító néni kedvesen figyelmezteti a diákot: ezt a kört kicsit kerekebbre formázd! ... Nem számoltál pontosan, gondoljuk át még egyszer! ... stb. Beszéljék meg, hogy a tanító néni annak fog nagyon örülni, ha a gyerekek ügyesen megteszik, amit ő kér, és egyáltalán nem sértődnek meg emiatt.
A családi társasjátékozások előtt pedig beszéljék meg, hogy csakis akkor játszanak együtt, ha senki sem fog megsértődni, ha veszít. Ne hagyják állandóan nyerni a fiúcskát, szokja meg, hogy veszíteni tudni kell! Ha mindezt szó nélkül tűri, nagyon dicsérjék meg, és domborítsák ki, ő már mennyire ügyes és nagy fiú. Igazi férfi, aki semmiért nem haragszik meg.
Egy szóval, minél több szituációban igyekezzenek kiemelni a tévedés természetességét és annak elfogadását, így a gyermek lépésről-lépésre közelebb kerül a kudarctűrő képesség gyakorlati megvalósításához.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónéni!
A kisfiam 3 éves, januárban kezdte az ovit. Előtte bölcsis volt, 10 hónapos korától.
Ma konfliktusba keveredtem az óvónénikkel.
A műlt héten észre vettem, hogy köhög a kisfiam, ezért otthon tartottam. Elvittem orvoshoz is, ő ma már engedte, hogy menjen, és én is úgy ítéltem meg, hogy a gyerkőc jól van. Reggel odaadtam az igazolást, majd érdeklődtem, hogy mindig kell-e ez, mert én is szakmabeli vagyok, igyekszem azonnal otthon tartani a gyereket, ha úgy látom baj van, de nem szoktunk orvoshoz rohanni rögtön. Ők felháborodva közölték, hogy a beteg gyereket, csak igazolással tudják bevenni. Én itt hibáztam, mert kiszaladt a számon, hogy akár meg sem kell mondani, hogy beteg volt...
Délben mentem a gyerekért, és úgy fogadtak, hogy a gyerek úgy köhög, hogy mindjárt megfullad. Természeresen mondtam, hogy akkor holnap nem jövünk, de már köszönni sem köszöntek nekem. Azóta még nem köhintett egyet sem a gyerek...
Másik problémám, hogy nem kapok elegendő információt a gyerekről. Ha kérdezek valamit, csak az a válasz, hogy igen-nem vagy hogy a Dani jó...
Ön szerint lehet ezt a kapcsolatot még helyrehozni, vagy esetleg ha kiállok az igazamért (illedelmes hangnemben), annak nem a gyerek issza meg a levét?
Segítségét előre is köszönöm:
Egy aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Biztos vagyok benne, hogy Ön, mint szakmabeli meg tudja állapítani gyermeke egészségi állapotát, ám ez mit sem változtat azon, hogy a betegségen átesett gyermeket csak és kizárólag a kezelőorvos igazolásával lehet közösségbe engedni. Ez mindenkire nézve kötelező, a rendelkezés a gyermekközösség egészségének védelmében született. Az elejtett megjegyzés, valljuk be, valóban nem volt szerencsés, hiszen bizonyára Ön sem örülne, ha hasonló módon nyilatkozna egy beteg csoporttárs szülője. Ha pedig meg is tenné, Ön is fel lenne háborodva, teljes joggal. Arról nem beszélve, hogy a betegség ténye egészen biztosan kiderülne, csakhogy addigra már végigfertőzhette a fél csoportot a beteg kisgyermek. Biztos vagyok benne, hogy - mint azt Ön is jelezte, - ezen elejtett megjegyzést nem gondolta komolyan.
A gyermekkel kapcsolatos információkéréshez javaslom, hogy kérdéseit ne általánosan, hanem szükség esetén konkrétan tegye fel, így a válasz is sokkal több mindent el fog árulni. Pl: Milyen volt ma Dani? helyett: Kikkel játszott? Mit játszott? Evett a fasírtból? ...stb.
Úgy vélem, az említett incidens miatti mosolyszünet még nem okozhatott helyrehozhatatlan problémákat, ha mostantól mindkét részről (szülő is és pedagógus is) igyekeznek egyforma lelkiismeretességgel, maximális felelősségérzettel, együttes erővel megoldani a problémákat, nehézségeket. Hasznos lehet az is, ha tisztázza a pedagógusoknál: elejtett kijelentését nem gondolta komolyan.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom három éves, négy hónapja jár óvodába, a beszoktatás könnyen ment, négy napig sírt, de csak addig, míg én el nem jöttem az óvodából. Barátságos, kedves mindenkivel, jókedvű, nyílt, szívesen kezdeményezett beszélgetést az óvónénikkel is. Ez a helyzet megváltozott, jóformán nem kommunikál az óvónőkkel. A gyerekekkel ugyanúgy viselkedik továbbra is, nevetgél, egész nap játszik, a foglalkozásokon szépen teljesít, mindent megeszik, alszik, de ha az óvónők kérdeznek valamit, csak igennel és nemmel válaszol. Ugyanakkor itthon szeretettel beszél róluk. Az óvónők elmondása alapján határozott eseményhez nem köthető ez a dolog, csak így alakult. Ezzel egy időben észrevettem, hogy az idegen felnőttekkel szemben is félénkebb lett, pl. boltban az eladókkal.
Mennyire magyarázható ez életkori sajátossággal? Vagy inkább valami más okot kellene keresni? Várom válaszát, D.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az óvodás gyermekek ilyen idős korban lapvetően felnőtt centrikusak, így kislánya megváltozott reakciói gondolkodóba ejtenek. Ennek kiderítése nem lesz egyszerű feladat, az sem biztos, hogy sikerrel fog járni,de azért érdemes megpróbálni. Kezdeményezzen bábozást a gyermekkel, mesés szituációkba ágyazva, indirekt módon talán jobban megnyilatkozik a kislány. Játsszák el, hogy eleinte barátságos és kedves a kismaci a felnőttekkel, de hirtelen megváltozik. Nem akar velük beszélgetni, játszani, egyebek. A nyuszi kérdezze meg a mackótól, hogy miért lett ilyen? Talán fél tőlük? Miért? ... stb, melynek során elképzelhető, hogy a gyermek a maci álarca mögé bújva könnyebben megnyilatkozik. Mindezek mellett érdemes lenne Önnek is átgondolnia, hogy családi életükben, ill. a gyermek közvetlen környezetében nem történt- e valamilyen változás, ill. olyan esemény, amely megváltoztathatta a kislány felnőttekhez fűződő viszonyát.
Remélem, fentiekkel hamarosan kiderül a felnőttektől való elfordulás oka, és ennek birtokában megoldhatóvá válik a probléma.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom, most - 3 és fél évesen kezdi az óvodát. Vidéken lakunk, igy nincs választási lehetőségünk, hova irassuk. Az óvónők kedvesek, egy dolog azonban nagyon zavar. A Wc-ben a tartály lehúzó zsinórja olyan rövid, hogy azt a gyerekek nem érik el. Kérdeztem, van -e ennek valami gyakorleti oka. A válasz: hát ezek ilyenek, de le szoktuk, húzni. A beszoktatás során viszont nem ezt tapasztaltam. A gyermekek a használt WC-kre kénytelenek ráülni. A 26 gyerek mellett ez nem is meglepő. Kérdésem az lenne, ez egy általános, elfogadott jelenség-e. Higiéniai szempontból, nem kifogásolható-e.
Válaszát előre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Szülő!
Kérdése jogos, valóban az lenne az ideális, ha minden egyes wc használat után le lehetne húzni, ill. a gyermekek maguk húzhatnák le a wc-t, hiszen az önállóságra, ill. a higiénés szabályok betartására való szoktatás már 3 éves korban elkezdődik. (Persze életkori sajátosságaiknak megfelelően, az önálló popsitörlés kakilás után pl. ilyenkor még nem elvárható!) Javaslom, ossza meg az óvónőkkel aggályát, ill. érdeklődjön ennek technikai megvalósíthatóságáról.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Engem az érdekelne, hogy ha "bölcsisnéni" szeretnék lenni, vagy tegyük fel óvónéni, akkor milyen iskolát kell hozzá elvégezni? Azt tudom, hogy felsőfokú pedagógiai szakot, de például Szombathelyen van ilyenre lehetőség?! Vagy valahol Zalaegerszeg közelében.
Előre is köszönöm válaszát: Egy gyerekszerető fiatal lány
Vlasz:
Kedves leendő Kolléganő!
Ahhoz, hogy óvodapedagógus lehessen, el kell végeznie a Tanítóképző Főiskola Óvodapedagógusi szakát, ez a diploma jogosítja fel e munkakör betöltésére. A bölcsődei gondozónői munkához szükséges végzettségről sajnos nincs pontos információm, feltételezem, középfokú egészségügyi végzettséggel lehet oda jelentkezni.
Az óvónői főiskolákkal kapcsolatban a www.felvi.hu oldalán talál részletes tájékoztatást.
Sok sikert!
Az Óvónő
Krds:
Hasonló problémám van, mint az előttem szólónak. A kislányom 7 éves, kis súlya és magassága miatt másodszor járja a nagycsoportot.Gyönyörűen rajzol, eszik, vág , tehát bármit megcsinált eddig bal kézzel. Az új csoportban viszont mintha valaki rá akarná venni a jobbkézhasználatra, sajnos, sikerrel. Már többször elmagyaráztam neki, legyen rá büszke, hogy ő balkezes, nézze meg, hogy ő a legügyesebb a csoportban. egy ideig hat, majd újra a jobb kezét akarja mindenáron használni. A különbség persze látszik. Sokkal rosszabbul rajzol, hirtelen nem tudja melyik a jobb és balkeze és sorolhatnám. Nem szeretném, ha átnevelődne. Az óvónővel már beszéltem, szerinte a gyereket otthon éri túl erős jobb kezes hatás, egyébként is 7 éves gyerek elég okos ahhoz, hogy eldöntse mit akar, egyébként meg nagycsoportban senki sincs szerinte tisztában a jobb és bal fogalmával, tehát ott ez nem téma.Különben meg miért zavar engem, ha agyerek mindkét kezét használja. Ha a pedagógus nem segít én mit tehetnék?
Én átnevelt jobbkezes vagyok, ezt nem kívánom a gyerekemnek.
Egyébként az előző válaszban írt dominenciavizsgálatot hol végzik?
Pécsiné
Vlasz:
Kedves Pécsiné!
Teljesen egyetértek Önnel, valóban nem hasznos, sőt sokszor ártalmas is lehet, ha a gyermeket át akarják szoktatni az ellenkező kéz használatára. Ha kell, beszéljen, érdeklődjön újra az óvónőknél, vajon milyen, feltételezhetően óvodai ráhatás miatt igyekszik átszokni a kislány. Hangsúlyozza, hogy nem ért egyet a próbálkozással, és kérje a pedagógusok támogatását is ebben. Figyeljék meg a gyermeket spontán óvodai szituációkban, vajon kinek vagy minek a hatására kezdett változni. Ön is beszélgessen a kislánnyal, ill. játszanak óvodást, melynek során indirekt módon kideríthető (a gyermek nagy eséllyel kijátssza), milyen ráhatás miatt kezdte a jobb kezét előtérbe helyezni. Elmondhat olyan kitalált meséket is, melyben Peti balkezes volt, és ő tudott a legszebben rajzolni, színezni...stb., és megnyerte a rajzversenyt is.
Végezetül megjegyezném, nem igazán érthető számomra, hogy nagycsoportos, iskolába készülő gyermekeknél miért lenne az természetes, hogy nem tudják, melyik a jobb és a bal kezük?! Ez iskolaérettségi követelmény!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Az alábbi kérdéssel fordulok Önhöz: kislányom 3,5 éves és nagyon ügyesen rajzol. De sajnos mindig a bal kezével rajzol. Viszont a jobb kezével eszik, es a labdát nagyon ügyesen tudja mindkét kezével dobni. Nem szeretném, ha balkezes lenne. Mikor dől el igazán, hogy melyik kezével fog irni? Előre is köszönöm szives válaszát!
Monika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Véleményem szerint nem érdemes és nem is válna hasznára a gyermeknek, ha megpróbálnánk befolyásolni a kézhasználatot. Előfordulhat kevert dominancia, mikor egyes tevékenységeket más oldali végtaggal, érzékszervvel végeznek. Tanácsolom, hagyja, hogy gyermeke azt a kezét használja rajzoláshoz, később íráshoz, amelyik kényelmes neki, amelyik jobban "kézre áll" számára. :) Ez feltételezhetően a bal keze lesz, ám ez teljes biztonsággal 8 éves korra határozható meg. Dominanciavizsgálat ügyében felkeresheti az illetékes Nevelési Tanácsadót, ahol további kérdéseire választ kaphat.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő Kérdéssel fordulok Önhöz gyermekem 6éves nagy csoportos, karácsonyi ünnepségre készülődtek kiosztották a szerepeket,el keztek gyakorolni.Megbetegedett az egyik kislány akinek helyére berakták gyermekem vele folytatták a szereplés bár az óvónő tudatta vele ha meg jön a kislány átt kell adnia a szerepet. Végig vele gyakoroltattak 2hétig ,rá adták a jelmezt is. Gyermekem bele élte magát eljött a nap és a kis lány is. Mire érte mentem ki sirta a szemét kérdeztem az óvónőt miért nem megosztval szerepeltették mire ő ezt egy 6éves gyereknek meg kell értenie.Ha iskolába megy ott is érik majd kudarcok. És a szerep szerint 1angyal játsza,nem lehet mindig a gyereknek kedvezni ő meg beszélte vele nem tehet róla ha nem értette meg. Sajnos azota gyermekem nem akar oviba menni,már szoltak hogy kötelező és vigyem mert nem mehet iskolába. Sajnos nem tudom mit csináljak,én itthon dolgozom velem nagyon jol el van ha gyerekekre vágyik a csoport társaival találkozik, és azt mondja neki ez elég, ovónénivel nem szeretne lenni és találkozni.Köszönöm üdvözlettel egy aggodó szülő
Vlasz:
Kedves Szülő!
Megmondom őszintén, ilyen történeteket olvasva bizony összeszorul a szívem. Véleményem szerint nem hogy ajánlott, de egyenesen kötelező az ilyen helyzeteket úgy megoldania egy pedagógusnak, hogy egyik gyermek lelki világába se taposson bele. Nagyon együtt tudok érezni kislányával, saját első osztályos esetem jut az eszembe, amikor a tanító néni egyszer igazságtalan volt velem, hozzáteszem, alaptalanul. Ezt a negatív élményt a mai napig sem tudtam kitörölni nem csak az emlékeimből, de a szívemből sem. Sajnos nagyon is elképzelhető, hogy ez kislányánál sem lesz másként. A problémát azonban meg kell próbálni a lehető legjobban orvosolni. Feltétlenül üljön le beszélgetni az érintett óvónőkkel, s azt is mondja el nekik őszintén, miért nem akar gyermeke az ominózus eset óta óvodába járni. Kérje segítségüket a lelki egyensúly helyreállítása érdekében, bízom benne, hogy az érintett pedagógus is átrágta újra a dolgokat és mostanra talán másképp áll majd a problémához.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam ősszel volt 5 éves, most középsős, tehát nagyon sok időnk van még az iskoláig. A gondom az, hogy az óvódában jelezték, hogy nagyon sokat kellene színeznie, mert nagyon rossz a ceruzafogása. Azóta próbálom rávenni, de nem akarja. Rengeteg feladatos füzetet vettem neki, szívesen nézegeti is őket, megbeszéljük, szépen elmondja a különböző megoldásokat, de egyszerűen nem hajlandó színezni. Erőltetni nem merem, nem akarok az iskolával se példálózni, mert nem szeretném vele idő előtt megutáltatni, de valahogy csak rá kellene venni, hogy ha nem is mindennap, de azért néha egy-egy rajzot kiszínezzen. Azt mondta, hogy "Utálom úgy fogni a ceruzát, ahogy kell." Arra gondoltam, hogy egy kis ideig nem nyúzom itthon ezzel a dologgal, elég az, amit az oviban színez, és majd pár hét múlva megint elővesszük a témát. Csak azt nem tudom, hogyan vezessem rá arra, hogyan kell "jól" fogni a ceruzát (tényleg borzalmasan áll a kezében, de én ezt nem mondtam neki), hogy ne vegyem el a kedvét a színezéstől. Köszönöm: Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Teljesen egyetértek Önnel, a ceruza használatot (színezést) nem kell és nem is szabad erőltetni. Meggyőződésem, hogy nem csak a színezéssel lehet a kéz finommozgását, koordinációját fejleszteni, és ezen keresztül a helyes ceruzahasználatot elérni, hanem ezerféle más barkács tevékenységgel is. Biztos vagyok benne, ha pl. azt javasolnánk a kisfiúnak, hogy készítsünk hatalmas lovagi várat kartonpapírból, hozzá kis katonákat, máris másképp állna a dologhoz. Fontos azonban, hogy ekkor se hozakodjunk elő a "te fogod kiszínezni a zászlót" ... stb. javaslatokkal, mert egyből átlát hátsó szándékainkon, és újra ellenáll. Helyette a szülővel való közös munka (játék) hevében észre sem veszi, hogy egyre ügyesebben használja az ollót, ragasztót, ecsetet, egyre ügyesebben tud tépni, illeszteni, netán megrajzolni a katona szemét, száját ... stb. Ez is legalább olyan hasznos, mint a színezés, azonkívül ÖRÖMMEL VÉGZI A GYERMEK! Zárójelben megjegyzem, én sem szerettem soha az életben színezni, rajzolni viszont annál inkább. Miért? Egyszerűen azért, mert a színezésben nem volt számomra semmi kreatív! El tudom képzelni, hogy egyebek mellett emiatt sem akaródzik a fiúcskának színezni, meg is tudom érteni. Ön nagyon jól gondolja, nem szabad erőltetni, vessen be helyette más, fent említett eszközt, és megoldódnak a gondok!
