Azt szeretném kérdezni, hogy pontosan hogyan lehet örökbe fogadni kisgyermeket? Hogyan kell megírni a kérelmet és mi szerepeljen benne? Szeretnék pontos leírást kérni!
Előre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nagy elhatározás örökbe fogadni egy kisgyermeket, kívánok hozzá sok-sok örömet és egészséget. Mivel nem vagyok kimondottan kompetens az ügyben, ezért csak vázlatos (de remélem pontos) információkkal tudok szolgálni:
Mindenek előtt jelentkezni kell a területileg illetékes TEGYESZ-nél, ahol adatlapokat, kérdőíveket kell kitölteni, (ezek tartalmáról sajnos nincs konkrétabb információm) valamint orvosi alkalmasságról szóló igazolást is be kell nyújtani.
Pszichológusi véleményt is kérnek a leendő szülők alkalmasságáról, majd a papírokat továbbküldik a Gyámhatóságra. Előbbiek mellett el kell végezni a TEGYESZ ill. más alapítványok szervezésében indított tanfolyamot is.
Fentiek tükrében születik meg a Gyámhatósági határozat, mely két évig érvényes, de plusz egy évvel meg lehet hosszabbítani. Ezzel lehet elindítani a hőn áhított örökbefogadást.
Remélem, tudtam segíteni és minél hamarabb teljessé válik életük gyermekükkel!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt óvonő!
Kisfiam nemsoká 15 hónapos. Férjem külföldi és jelenleg (előreláthatólag még pár évig) külföldön élünk. Férjem és én egymás között angolul beszélünk.
Természetesen nagyon szeretnénk, ha a kisfiúnk megtanulna magyarul is, és a férjem nyelvén is, és erre sok sikeres példát is láttunk már. A gond csak az, hogy az angol harmadik nyelvként talán túl sok lesz neki? Férjem a saját anyanyelvén, én magyarul beszélek a gyerekhez. Egymás nyelvét alapszinten értjük, én kicsit beszélek a férjem anyanyelvén, de nagyon fontos számomra, hogy tőlem magyart halljon a gyerek.
Talán kicsit bonyolult, ahogy leírtam a problémát, remélem azért érthető. Kérdésem egyszerűen, hogy három nyelvvel körülvéve is megtanul a gyerek beszélni az anya, és apanyelvén, vagy iktassuk ki az angolt (egyikünk sem beszéli a másik nyelvét olyan jól, hogy a mindennapokban használjuk).
Köszönettel,
Juli
Vlasz:
Kedves Juli!
Nem könnyű a kérdés, mellyel hozzám fordult, de talán nem megoldhatatlan a probléma. Mivel kisgyermekkorban még leginkább a gyermek-szülő közvetlen kapcsolatában használatos szavakra helyeződik a hangsúly, így a kisfiú is minden valószínűség szerint édesanyja, ill. édesapja anyanyelvére fog koncentrálni, e két nyelv szavait fogja alapvetően és elsőként elsajátítani. Az angol mondhatni "ragadni fog rá" magától. Feltételezésem szerint ilyen spontán élethelyzetben, amiben kezdetektől tanulja a nyelv(ek)et a fiúcska, fokról-fokra, szépen lassan, de biztosan, minden a helyére kerül.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
3 és fél éves kislányom szeptemberben kezdte az óvodát.Nagyon nezehzen szokik bele a fegyelmezett óvodai viselkedésbe. Mostanáig nem aludt ott, mert még az evés is gondot okozott, mármint az, hogy nem eszik, vagy helyette az asztal alá mászott: kukucskálni-bujócskázni,stb. Az eleven, és szófogadatlan viselkedésével pszichológusnál is voltunk, de ő mindent rendben talált, sőt nagyon értelmes és érdeklődő, csak igen érzékeny gyereknek találta. Akkor nincs vele probléma, ha valaki foglalkozik vele, mesél, játékot talál ki, stb. amikor igényli, különben kitalál valamit, ami nem helyénvaló. Bíborka másfél éves kora óta nem alszik nappal. Mi mindent kipróbáltunk, az orvos szerint ilyen alkat. A probléma most érkezett el, mert már nem tudjuk megoldani, hogy ebéd után érte menjünk, (eddig feváltva szabadságon voltunk a férjemmel). Az óvónő azt mondta, hogy két hetet ad neki amíg "próbálkoznak" vele, hogy megszokja az új rendet, aztán ha nem megy el kell hoznom valahogy ebéd után. Amilyen eleven, abban sem bízom igazán, hogy csendben feküdni tud alvás időben. Valóban nincs más megoldás? Otthon most 6-kor keltem a kicsit, és így sem fekszik le időben este 8 előtt, hát még délután.
Lehet, hogy fel kell adnom a munkámat ezét? Ezt nem tudjuk megoldani... Mit tanácsol? Bíbroka anyukája
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Mivel érdeklődő, sok minden iránt fogékony, értelmes kislányról van szó, érdemes lenne mesével próbálkozni nála. Próbálja úgy felvezetni az óvodai alvás kérdését, mint egy érdekes játékot. Pl: minden reggel, óvodába indulás előtt kapjon egy "jóság tallért" (pl sajtos ostya), amitől olyan rendesen tud feküdni az óvodai ágyban, hogy az óvó nénik azt fogják gondolni, másik Bíborka jött ma oviba. Azt csak Önök tudják a kislányával, hogy ez igazi varázslat! Mondja el neki, hogy ha az óvó nénik megdicsérik, hihetetlen csoda fog vele történni. Ez a jutalom csoda lehet pl. egy postaládába bedobott levél Bíborka nevére, melyben varázs-térkép ...stb. lehet, ami elvezet a kertben elrejtett "kincsig". Ez a kincs bármilyen meglepetés lehet, aminek örül majd a kislány. Ilyen és hasonló mesés, csodás megoldásokkal minden bizonnyal le lehet venni a lábáról a kislányt.
Előbbiek mellett javaslom nem csak a korábbi felkelést, de a későbbi lefekvést is, amik hatására talán álomba szenderül az oviban a gyermek.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
A tanácsát szeretném kérni. A kisfiam április 2-án lesz 3 esztendős és mi egy olyan kis faluban lakunk, ahol nincs ovi, csak abban a községben, ahová tarozik közigazgatásilag a miénk. Kisbusz viszi a gyerekeket. Én viszont azon gondolkodom, hogy inkább a szinte ugyanolyan távolságra lévő városba kellene iratni, mert ha a kisláynom is ovis lesz, ott fogok dolgozni. Ám, ha jól tudom, csak oda vihetem a gyermekemet, ahol lakik. Mit tegyek? Én nem szeretném, hogy egyedül menjen ez a pici ember oviba és idegenek szállítsák. És átirassam, ha dolgozni megyek majd? Nem lesznek sehol sem barátai... Vigyem egyáltalán áprilisban?
Köszönettel, Viktória
Vlasz:
Kedves Viktória!
Gyermekét beírathatja a lakóhely szerinti óvodába, de választható azon intézmény is, mely a szülő munkahelyének körzetébe tartozik. Előbbiek okán aggodalomra nincs ok, kérheti gyermeke felvételét az említett városi óvodába is.
Üdvözlettel: az óvónő
Krds:
Kedves ovonő pár honappal ezelöt már kaptam öntöl hasznos tanácsot szobatisztaság ügyében most ismét kérdéssel fordulnék önhöz. Kisfiam Bálint idén január végén kezdi az ovodát,ami nagyon aggaszt hogy sajnos előfordul ,hogy még napközben bepisil,sőt néha egy egy nagydolog is becsúszik,nem rendszeresen de megtörténik.Alapjába véve is jellemző rá a hebrentség hát még ha rengeteg ujdonság veszi körül,nem tudom mennyire fogják tolerálni ha rendszeresen bepisil mert belefeletkezik a játékba.Bár még nem estünk túl a beszoktatáson én már emlitettem az ovonéniknek a problémám az egyik nagyon kedvesen megnyugtatott a másik csak annyit mondott elvileg csak teljes szobatisztán vehetnék fel.Kérem adjon tanácsot mert a gyerek már nagyon várja hogy ovis legyen én is szeretnék ujbol munkába állni igy nincs lehetőség arra hogy várjunk.Nagyon aggodom mert véleményem szerint nagy kudarc élmény lenne agyermek és acsalád számára ha emiatt évközben esetleg eltanácsolnák előre is köszönöm Juhászné Viki ui:bölcsödében helyhiány miatt nem vették fel.
Vlasz:
Kedves Viki!
Ilyen korban nagyon gyakori, hogy a gyermek belefeledkezik a játékba, és emiatt becsurog egy kis pisi. Én magam is nem egy ilyen kis óvodással találkoztam már, melyet úgy oldottam meg, hogy bizonyos időközönként (gyakrabban, mint a többieket) előzetes kérdezgetés nélkül kivittem pisilni. Javaslom, kérje ebben az óvó nénik segítségét! Egy idő után már magától is érezni fogja a szervezet figyelmeztetését, hogy akár játékát félbeszakítva is kimenjen Wc-re, ám ennek bekövetkeztéig még hasznos lehet a külső kontroll. Ezt otthon is hasonlóan érdemes végezni, ne várja meg minden esetben, hogy gyermeke magától kimenjen, gyakorta küldje ki pisilni.
Sok sikert: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Az én problémám is a szobatisztaság... Kisfiam áprilisban lesz 3 éves, és még csak arra sem tudjuk rávenni semmivel, hogy ráüljön a bilire vagy a wc-re. Hihetlenül okos, értelmes gyerek, már régóta folyékonyan beszél, 60 darabos puzzlet kirak egyedül, stb. De a szobatisztaságot mereven elutasítja. Eddig kétszer másfél napig járt kisgatyában (rábeszélésre), de tartogatta a pisit is meg a kakit is a déli illetve esti alvásig, amikor pelenkát kapott. Amikor rá akartam ültetni a wc-re vagy a bilire toporzékolt, ordított, mint egy eszelős, és ütögette a kukiját, hogy "nem akarok pisilni" (már nagyon kellett neki, alig bírta visszatartani), aztán a szobájában meg bepisilt. Egyébként ugyanígy toporzékol akkor is, ha cipőt szertnénk vele felpróbáltatni a boltban, vagy az orvosnál meg kellene vizsgálni. Amúgy semmi különös baj nincs vele, korához képest szófogadó, illemtudó, kedves kisfiú. Mit tegyünk? Tényleg várjunk türelmesen??? Eddig még ment, de mostmár egyre nehezebb. Hiszen 3 hónap múlva 3 éves lesz. Meddig várjunk még?
Köszönettel: Katica
Vlasz:
Kedves Katica!
Türelem, rózsát terem, ahogy szokás mondani, és ez az Önök esetében sincs másként. Lehet, hogy a bilivel való ismerkedés a kezdetekben nem a legmegfelelőbb módon történt. Eleinte érdemes "csak úgy" odaadni az edénykét a gyermeket, hadd játsszon vele, hadd csináljon vele azt, amit akar. Ha a fejére húzza, tegye azt, ha ruhástól ráül, akkor üljön. Jó, ha a gyermek egyfajta játékként fogja fel a bilizést, mely sokkal inkább élvezetes szórakozás, mint kötelesség. Javaslom, próbáljanak ebbe az irányba váltani: játsszák el, hogy a kis mackó nem tudja hogyan kell használni a bilit. Fordítva üljön rá, ...stb, és kisfia mutassa meg neki, hogyan kell. Nem baj, ha eleinte ruhástól mutat példát a macinak, később megszabadul pelusától. Ha a jelenlegi bili nem szimpatikus számára, úgy vélem, érdemes invesztálni egy új edénykébe, amit gyermekével közösen választanak ki. " Melyik bilit szeretnéd? A pirosat vagy a kéket? Van autós is... stb. " Kényelmesen tudsz rajta ülni? Ott a boltban kipróbálhatja ruhástól. Ilyen előzmények után valószínűleg alig várja majd, hogy hazaérjenek, és otthon igazából is birtokba vegye. Fontos hangsúlyozni, hogy EZT a bilit csak jutalomból használhatja az ügyes gyerek. Magyarán: ne kötelesség, sokkal inkább vonzó lehetőség legyen a bilihasználat. Előbbiek mellett tanácsos lenne végigtallózni korábbi, ilyen témájú válaszaimat is, ahol további hasznos tanácsokat olvashat.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Két lányom van, 8 és 4 évesek. Kérdésem a nagyobbik lányommal kapcsolatos. Második osztályos, nagyon szeret iskolába járni, sok barátja van, és igen jól tanul. Az osztályfőnöke szerint ő a legtájékozottabb, legértelmesebb kisgyerek az osztályban, és a magatartása is példamutató. Szinte minden dolgozata hibátlan, gyönyörűen olvas, szépen furulyázik (ének tagozatos).
Eddig mindez nagyon jól hangzik. Sajnos ennek ellenére nagyon szorongó a lányom, mindig mindenért izgul, nincs önbizalma, túlzottan szerény, és mindig csak azzal foglalkozik, hogy a környezetét nehogy valamivel megbántsa.
Sokat dicsérgetjük, rengeteget játszunk vele, kirándulunk sokat, uszodába járunk, folyton közös programokat szervezünk, amiket nagyon élvez. Az iskolai tananyaggal nem igazán foglalkozunk hétközben, legfeljebb hétvégén gyakorlunk egy kicsit, de szinte nincs rá szükség, mert minden kiemelkedően jól megy neki.
Vajon mi állhat a háttérben? Mitől szorong, miért nincs több önbizalma, miért nem önzőbb egy kicsit??
Válaszát előre is köszönöm: Sz.B.Lilla
Vlasz:
Kedves Lilla!
Nem vagyunk egyformák, míg egyik ember szinte ölre menne saját érdekei védelmében, addig szerényebb társa csöndben teszi a dolgát, mindenféle hangos öndicsőítés nélkül. Meggyőződésem, hogy az utóbbi csoportba tartozó egyéneket sokkal jobban fogják szeretni a környezetükben, mint az előbbieket. Némi "önvédelmet" természetesen meg fog tanulni a kislány, hiszen a mai erőszakos világban ez már sajnos szinte elkerülhetetlen. Gyermeke ezt magától ki fogja tapasztalni, előbb-utóbb kénytelen lesz megtanulni menedzselni saját magát. Erőszakos és akaratos valószínűleg soha nem lesz, egész egyszerűen azért, mert nem olyan típus. Erre legyen büszke, ha pedig az önös érdek megvédése elkerülhetetlen, bátorítsa ebben gyermekét! Amit idáig szülőként tett, nagyon hasznos gyermeke számára, csak így tovább!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovónő!
Mikortól szükséges, hogy a gyermek egészséges pszichikai és szellemi fejlődése érdekében külön ágyban és saját szobában aludjon?
A külön szoba megoldható lenne egyébként.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mivel kérdése nem óvodapedagógiai jellegű, válaszomat csak szülői tapasztalataimra alapozva tudom megfogalmazni. Vannak szülők, akik már a kezdet kezdetétől fogva külön szobában altatják gyermeküket, míg mások megvárják a nyugodtabb éjszakákat, (mikor már nincs fogzás miatti felriadás, ill. lelkileg is kellően kiegyensúlyozottá válik a gyermek) és csak ekkor költöztetik át másik szobába őt. Én inkább az utóbbi híve vagyok, arról nem is beszélve, hogy ha a gyermek felsír, a szülőnek ott kell lennie mellette. Mennyivel egyszerűbb, ha ilyenkor csak kinyúl az anyuka a kisbabához, megsimogatja a fejét, és mindenki békésen tovább szuszoghat, mint az, ha ilyenkor fel kell pattannia, átrohanni a másik helyiségbe egy kis vigasztalásért. Úgy vélem, másfél-két éves kortól kezdve már érdemes elkezdeni a külön szobában altatást, ha ezt a gyermek kellő nyugalommal viseli.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő !
Nyáron egy grafológus azt mondta a 4 éves kislányom rajza alapján hogy átagon felüli az inteligenciája!?
Ez mit jelent pontosan?
Van valami teendőm?
köszönettel
Athina
Vlasz:
Kedves Athina!
A tehetséggondozás fontos feladata szülőnek és pedagógusnak egyaránt. Kérje ki a gyermekkel foglalkozó pedagógusok véleményét is, akik gyermekét közelebbről ismervén pontosan meg tudják mondani, mely területeken nyújt kiemelkedő teljesítményt, ill. ezeket hogyan lehet kislánya egyedi fejlettségi szintjéhez igazodva a lehető legtökéletesebben továbbfejleszteni. Fontos szempont, hogy ez játékosan történjen és a gyermek érdeklődéséhez maximálisan igazodva. Tájékozódjon, milyen lehetőségek vannak lakóhelyük közelében az óvodán kívüli foglalkoztatáshoz, mely sokat segíthet az adekvált fejlesztésben.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovó néni !
Kisfiam szeptemberben kezdte az ovit, de csak 2 hétig "bírta" ( 1 hét egyedül, 2. hét velem volt a csoportban ). Januárig szüneteltettük, mert úgy gondoltuk kicsi még, hisz előtte egy héttel töltötte a 3. évet és bölcsibe sem járt. Most 6. napja van oviban, ha beadom épp, hogy csak sírdogál, hamar megnyugszik, de még nem megyek érte - ebéd után - nem eszik és nem iszik. Még az asztalhoz sem hajlandó odaülni és azért nem iszik, mert otthon mást kap - mondja az ovó néninek. Be fog szokni Ön szerint ? És kb. mikor - persze erre nem könnyű válaszolni, tudom -. Már a sírás annyira nem aggaszt, hisz utána megnyugszik, játszik, csak az evés-ivással van gondom. Ne engedjem el az oviba "teli hassal" ? Akkor meg éhezik szegény 1/2 1-ig, míg érte megyek, otthon meg tudja, hogy vár rá az ebéd. Vagy tegyem azt, hogy nem adok ebédet sem, és akkor majd csak rájön, hogy enni kell az oviban? És ha ezt csináljam, kb. mikor kezdjem el, mert ahogy írtam, most van 6.napja oviban. Én úgy gondoltam februárban kezdem el "éheztetni".
Köszönöm a választ.
Nagyné Gabi
Vlasz:
Kedves Gabi!
Semmiképpen nem kell "éheztetni" a kisfiút, úgy gondolom, egy kis csel segítségével megoldható a probléma. Minden nap nézze meg a kiírt étlapot, hogy másnap mi lesz az ebéd az oviban. Mondja el gyermekének: " - Azt találtam ki, hogy mától kezdve én is ugyanazt fogom főzni neked, amit itt az oviban is esznek a gyerekek, és csak neked beküldök egy adagot ide az óvodába. (ez természetesen nem így történik) Amit a te tányérodra rak az óvó néni, azt én főztem neked és nyugodtan megeheted!" A hatás kedvéért jó, ha tervét az óvó nénikkel is egyezteti, hogy "ezt az adagot az anyukád hozta be ma délelőtt, ez csak a tiéd!" A teli pocakkal való óvodába küldés egyrészt nem is kifejezetten egészséges, másrészt nem is biztos, hogy célravezető. Egyen annyit otthon indulás előtt, amennyit normális esetben enne, nem kell félnie, a kisfiú előbb-utóbb biztosan nekiáll enni az oviban. Biztonságérzete egyre nő, egyre jobban érzi ott magát, egyre felszabadultabbá válik, minek következtében viselkedésében is oldottabb lesz.
Sok sikert: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Nagyobbik fiam, Róbert 2006 februárjában lesz 2,5 éves, kisebbik fiam, Patrik 11 hónapos.
Amikor Robi két éves lett nyáron, úgy döntöttem a Gyed mellett elkezdek egy iskolát, ami heti egy -péntek- napi elfoglaltságot jelent. Robit bölcsödébe nem vették fel helyhiány miatt, óvodába pedig fiatal kora miatt. Ráadásul a helyzetemet nehezítette, hogy csak heti egy napról lett volna szó. Végül egy magánóvodára esett a választásunk. Az óvonéniket ismertük, a beszoktatás nagyon szépen ment. Robi még előtte szobatiszta lett. Nagyon élvezte ezeket a napokat, sokszor mondta, hogy menjük oviba a gyerekekhez játszani.
2005 decemberében öccsével Patrikkal kórházba kerültem, így Robinak minden nap óvodába kellett mennie, mert a férjem nem tudott szabadságot kivenni, sajnos más segítségünk nincs.
Azon a héten minden reggel sírt, hogy nem akar oviba menni, de nem volt más lehetőségünk. Azóta, ha csak az óvoda irányába is megyünk,sír,sőt zokog, hogy ő nem akar oviba menni, haza szeretne menni Patrikhoz játszani. Jelenleg még vizsgaidőszak van, de februártól megint iskola péntekenként.
Szeretném kérdezni a véleményét, hogy eröltessem-e az óvodát, mi történhetett vele abban az egy hétben, amikor távol voltam tőle? Az óvónénik azt mondják, hogy miután a férjem elment, még max. 15 percet sírt és utána jól érezte magát. Szerintük vinnem kellene most is péntekenként, hogy lássa, " nem ő az úr!". De én nem vagyok biztos abban, hogy ez lenne a helyes megoldás.
Szeretném kérni a tanácsát, vigyem óvodába vagy sem?
Köszenettel:
Anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Ha teheti, ne járassa egy darabig a kisfiút az óvodába, egészen addig, míg magától nem kéri, hogy ismét mehessen, ill. elmúlik az "óvoda - ellenesség ". Valószínűnek tartom, hogy abban a bizonyos egy hétben szó szerint elanyátlanodva érezte magát annak ellenére is, hogy édesapja mindenben mellette állt. Teljesen felborult az odáig oly nagy biztonságot adó állandóság: édesanyját egy teljes héten keresztül nélkülöznie kellett, kis öccsét úgyszintén, anyukája helyett más hozta és vitte az óvodából, ráadásul minden nap. Ez a rengeteg hirtelen jött változás viselhette meg Robit, mindemellett az sem biztos, hogy a távollétük miértjét teljesen megértette. Benne volt a félelem szerettei elvesztése miatt és most kétségbeesve kapaszkodik Önbe és pici tesójába, nehogy megint "elhagyják". Jelen pillanatban az lenne a legfontosabb, hogy teljesen visszazökkentse lelki egyensúlyát Robikának, ami csak úgy megy, ha nem erőlteti rá az óvodát. A "ki az úr a házban" felfogással egyáltalán nem értek egyet, ez a probléma nem ebből gyökerezik! Feltételezésem szerint kisfia néhány héten (hónapon) belül ismét visszaszerzi lelki békéjét, biztonságérzetét, s csak azután hozza szóba ismét az ovi kérdését! Eleinte csak sétáljanak el az intézmény előtt, lessék meg a jókedvűen játszó gyerekeket, idézzék fel a kellemes emlékeket, a kedvenc játékokat. Így valószínűleg hamar kedvet kap ismét az óvodához a fiúcska.
Sok sikert: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Régóta olvasom az Ön által írt tanácsokat és nagyon szimpatikusnak tartom a válaszait. Ezért gondoltam, hogy szívesen meghallgatnám egy "kívülálló" véleményét a problémámban. Ami tulajdonképpen nem kifejezetten probléma.
Lányom 5 és fél éves. Nagyon ragaszkodik hozzám, mert születésétől csak egyedül neveltem (bár már van élettársam). Óvodába jár, kedves, aranyos kisgyerek, bár elég érzékeny. Kérdésem a következő. Idén szeretnék a párommal és a kislányommal Görögorszába költözni és ott munkát vállalni. A lányom itthon csak 7 évesen menne iskolába. Ezt az óvodájában már megbeszéltük az óvónőkkel. Görögországban viszont 6 éves kortól kezdődik az iskola. Én szeretném, ha lehetséges, hogy ő ott angol iskolába járjon, de csak 7 évesen, ahogy itthon is történne. Én beszélek angolul, de a lányom koránál fogva nem. Kérdésem, hogy mennyire zavarhatják meg őt a jövőbeni változások? Új nyelv, új környezet stb. Érdemes-e őt alap szinten kicsit angolul tanítani, hogy ne érezze majd magát elveszettnek?
Egyébként a lányom nagyon könnyen barátkozik, szereti a gyerektársaságot kifejezetten. Ezen a téren én nem igazán aggódom.
Válaszát előre is köszönöm!
Eve
Vlasz:
Kedves Eve!
Először is köszönöm kedves sorait, mellyel munkámat méltatja, remélem, Önnek is tudok hasznos tanáccsal szolgálni. Valóban megterhelő lehet egy ilyen korú, érzékenyebb lelkű kisgyermek számára az új környezet, új nyelv, új emberek, új kultúra ... stb. megszokása. Ezt csak tetézi az iskolakezdés nehézsége, mely önmagában is gondot jelenthet a csemetéknek. Véleményem szerint ez így összességében nagy lelki terhet róna a gyermekre, arról nem is beszélve, hogy a félig-meddig elsajátított idegen nyelven való tanulás túl sok buktatót hordozna magában. (Nem biztos, hogy megértené teljes pontossággal a magyarázatokat, feladatokat ... stb.) Tanácsos lenne újragondolni, biztos, hogy most akarnak-e másik országba költözni? Nem lenne-e esetleg hasznosabb néhány év múlva, mikorra alaposabban elsajátította az idegen nyelvet a kislány és az iskolai életről is szerzett némi tapasztalatot? Véleményem szerint, ezen tapasztalatokkal felvértezve jóval könnyebb lenne számára a későbbi változások megszokása. Amennyiben semmiképpen nincs lehetőség a költözés elodázására, mindenképpen próbáljon egy év haladékot kérni a másik országban az iskolakezdésre, addig pedig pedig játékos módon próbáljon minél többet elsajátíttatni az idegen nyelvből!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom 2004, februárjában született.
Jelenleg heti 3 alkalommal jár magánovodába (itt 2-7 éves korig vegyes csoportok vannak), de szeptembertől "főállású" bölcsödés, vagy ovodás válik majd belőle. Kérdésem, hogy be lehet-e iratni őt ovodai minicsoportba, vagy még bölcsibe kell járatnom őt egy évig?
Ha aktuális a minicsport kérdése, akkor ezt a kerületünkre vonatkozva hol tudom meg, hova jelentkezhetünk.
Köszönöm segítségét
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mivel nem minden óvodában indítanak minicsoportot, erről valóban érdemes előre tájékozódni. Javaslom, keressen fel egy körzetileg illetékes óvodát, ill. telefonálhat a helyi Önkormányzat oktatási osztályára is, ahol minden bizonnyal pontos tájékoztatást kap kérdéseire, köztük a felvétel feltételeit illetően is.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam 3 éves. Augusztus óta nem pisil be, még a délutáni alvás közben sem. Önállóan elmegy pisilni le is húzza a wc-t, viszont mindig bugyiba kakil.
Tudja, hogy kakilnia kell, mert mindig elbújik, és utána közli,hogy bekakilt.
Egyszer-kétszer szólt, hogy kakilni kell, rá is ült a bilire, de aztán másnap ugyanúgy folytatta tovább.
Azt nem értem, hogy hónapok óta a pisiléssel nincs gond, a kakilás miatt miért nem tud szólni.Próbálok türelmes lenni, de néha nem megy és már néha megszidtam érte.
Hiába kérdezzük tőle többször is, hogy kell-e, mindig azt mondja, hogy nem, és pár perc múlva ott a csomag a bugyiban. Utána mindig mondja,hogy ne haragudjak rá.
Ezen a héten elkezdtük az óvodában a beszoktatást. Mondtam az óvónőnek,hogy bekakil, aki nem kezelte tragédiaként a dolgot, azt mondta talán ez a környezetváltozás szerencsét hoz és nem fog többet bekakilni. Eddig még csak két-három órát töltött az óvodában, nem is kakilt ott be, de nem szeretném, hogy később ez probléma legyen és esetleg elutasítsák az óvodából.
A kérdésem az, hogy érhetném el azt, hogy még előtte szóljon, hogy neki kaikilni kell?
Köszönettel: Henriette
Vlasz:
Kedves Henriette!
A szobatisztaságra szoktatás tekintetében az egyik legfőbb dolog, amit tanácsolhatok, az a türelem. Ne szidja le a gyermeket, ha becsúszik a csomag a bugyiba, helyette próbálja optimistán kezelni a dolgot: "No lám, most véletlenül bekakiltál, de szerintem legközelebb olyan ügyes leszel, mint a múltkor! Emlékszel, amikor magadtól ültél a bilire? Szerintem most, hogy nagy óvodás lettél, már bilibe fogsz kakilni!" Lehet kínálni a számára választási lehetőséget is: " Hova szeretnél ma kakilni: bilibe vagy WC-re?... jó, akkor majd azt használjuk!" Így beleviszünk egy kis izgalmat is a dologba, hiszen Ő választhatta meg, hogy milyen módon végzi majd a dolgát. Mindezek mellett a legfontosabb tanácsom: ne kérdezgessék, hogy kell-e kakilni, hanem amint észreveszik az első jelét az ingernek (pl: elbújik) kérdés nélkül, azonnal ültessék bilire a következő felvezetéssel: "Most PISILSZ egyet a bilin, jó?" Fontos, hogy a pisilést emeljék ki, úgy nem érzi kényszerűnek a helyzetet. A sikert pedig minden esetben nagy dicsérettel jutalmazzák! A szobatisztaságra szoktatással kapcsolatban további hasznos, játékos megoldásokat olvashat korábbi, ilyen témájú leveleimben!
Sok sikert: az Óvónő
Krds:
Három gyermekem van. Születésü között elég kevés idő telt el.2-2év. a legidősebb fiú - kire a legtöbb idő, figyelem jutott - kiegyensújozott értelmes kis 7éves. A legkisebb akire szinte a legkevesebb figyelem - de annál több tapasztalat irányult - egy kis vasgyúró, életvidám kislány. Aki miatt most írok az természetesen a középső gyermek - egy szuper érzékeny kislány akinek értelmi szintjével semmi gond nincs de nem látom rajta az életvidámságot. Semmi nem jó neki, mindenki az Ő kedvét keresi már az ébredése pillanatától, mindenkinek hozzá kell alkalmazkodni - sokszor a két másik rovására, nehogy eltörjön a mécses - de ez sem elég, mert szinte állandóan rosszkedvű. Semminek nem tud igazán örülni. Mindig a mások játéka ruhája az ami tetszik neki. A legbanálisabb dolgok miatt pl: nem egyenes reggel a haja, nem Ő ébredt fel elsőnek, ...stb kibillenthetik az egyensújából. Nehéz időszak volt számomra amikor a legkisebb picur megszületett - akkor a középső csak 2 éves volt. Segítségem nem volt, férjem egész nap távol, én pedig maximalista voltam. Bizonyára ez a légkör sem engedte hogy boldog gyermek fejlődjön belőle és késöbbiek sem hoztak számára sok jót: 3év 3 ovodai csoport, költözés. Ügy volt, hogy otthon tudok a gyerekekkel maradni - de az élet nem úgy hozta és dolgoznom kell - napi 10órát vagyok távol. Addig egy szuper nagyi van a gyerekekkel. Gyakorlati tanácsra lenne szükségünk - mert egyre kevesebb a mi türelmünk is és ez a helyzet senkinek nem jó. Menjek vele külön programokra, vagy hagyja "saját levében főni" Nagyon várom a választ. Köszönöm. egy dolgozó nő
Vlasz:
Kedves Édesanya!
Úgy vélem, a probléma oka középső kislánya fokozottabb érzékenységében és az őt ért sok-sok változásban keresendő. Ehhez társul még, hogy - mint írja - három gyermek mellett rendkívül nehéz mindegyik csemetét maximális figyelemmel, mindenre kiterjedő törődéssel körülvenni. És akkor az Ön napi 10 órás munka miatti távollétét nem is említem. Nincs könnyű helyzetben! Ami biztosan jó hatással lenne a kislányra, az az állandóság lenne. Állandó lakóhely, állandó napirend, nyugodtabb élettempó. A ritmikus ismétlődés biztonságérzetet ad a gyermekeknek, ezen keresztül válik számukra kiszámíthatóvá az őket körülvevő világ. Mindemellett jótékony hatású lenne, (bár korántsem biztos, hogy ez az Ön esetében kivitelezhető) ha kevesebb időt lenne távol családjától. Tudom, dolgozni muszáj, de ha esetleg mód lenne a távol töltött idő csökkentésére, sokat javítana a helyzeten. Lánya nyűgösködését pedig igyekezzen kellő türelemmel és segítőkészen kezelni, amikor viszont ez sem segít, adjon lehetőséget a gyermeknek arra, hogy magában rendezze bánatát. Remélem, tanácsaim nyomán sikerül kislánya érzelmi egyensúlyát helyrebillenteni, melyhez sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Bizonyára már több hasonló szülői levéllel találkozott, mint az enyém. Kisfiam három és fél éves, óvodába jár, tulajdonképpen nincs vele semmi komolyabb probléma. Azonban nemrégen észrevettem, hogy időnként (mikor ágyban fekszik, s pizsama van rajta) benyúl a nadrágjába és fogdossa a fütyijét. Egyszer mondta is: Nézd anya, mekkora a kukim! Persze ő még nem tudja, miről van szó. Tudom, hogy kisgyermekkorban ez szokásos dolog, felfedezi a testét. Kérdésem azonban az lenne, hogy ha ilyet tapasztalok, hogyan reagáljak rá? Ne is vegyek róla tudomást? Én a múltkor megpróbáltam figyelmét másfelé terelni. Kérem, adjon tanácsot, ez a dolog meddig "természetes" és mikortól kóros? (Szerintem még nem kóros.)
Köszönettel: Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Önnek igaza van, a gyermekek ilyen korban valóban sok figyelmet szentelnek a nemiség megismerésére, saját, ill. mások testének felfedezésére. Ebből a természetes érdeklődésből adódik pl. a szülők megkukucskálása is fürdés közben, valamint a másik nemhez tartozó kortársak figyelgetése is. Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy kedves történet, mikor a kis óvodás fiúcska ámuldozva mesélte: "Óvó néni, az én apukámnak akkora kukija van, hogy csak na!" Ettől a jelenségtől nem kell megijedni, Ön ösztönösen jól kezeli a kérdést, a figyelemelterelés hasznos lehet. Mindamellett tanácsos a fent említett kíváncsiságot némiképp csillapítani egy rövid magyarázattal. Pl: " Igen, a fiúknak fütyijük van, a lányoknak puncijuk, te kisfiú vagy, ezért kukid nőtt." Ezután pedig az Ön által említett figyelemelterelést olyan tevékenységgel egészítse ki, melyhez mindkét kezére szüksége van a gyermeknek. Pl: Altasd el a macit és a kutyust, karold át őket, hogy ne féljenek! ... stb.
Hamarosan, a megszerzett információk birtokában csillapodni fog a gyermek kíváncsisága, így remélhetőleg a bugyiba nyúlkálás is megszűnik.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!!!
Én is óvónő szeretnék lenni,de nem tudom melyik iskolát válasszam.Jó lenne ha tudna nekem adni egy cimet, ahol válogathatok az iskolák között!Elöre is köszönöm!
Tisztelettel:Lilla
Vlasz:
Kedves Lilla!
Örülök, hogy Ön is kedvet érez az óvodapedagógusi hivatás iránt, ennek gyakorlásához főiskolai végzettség szükséges. A Tanítóképző Főiskolák óvodapedagógusi szakáról felvételi tájékoztatást kaphat a www.felvi.hu honlapján!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam májusban lesz 4 éves. Szeptember közepén kezdett óvodába járni, egészen december elejéig szívesen járt, szerette az óvodát. Ezután teljesen megváltozott. Már délután vagy este elkezdett könyörögni, hogy ne kelljen oviba menni. Az egyre jobban elhúzódó reggeli kelések és készülődés után az ovi öltözőjében ordított, megpróbált hányni. Az óvónők véleménye szerint ez megszokott visszaesés a kicsiknél. Mi is így gondoltuk.
Egészen addig, amíg a 6 éves unokaöcsém - akivel egy csoportba jár a fiam - el nem mesélte, "az óvó néni mindig úgy szólítja a Gábort, hogy mindenki nevet".
Kérdezgetésemre tovább mesélte, hogy nemcsak az egyik (vezető óvónő), hanem mindkét csoportos óvónő kislánynak "gúnyolja" a fiamat (Gabriellának szólítják, és még valami mást is mondanak neki, amire nem emlékezett). Mivel mi, a szülők nem vágatjuk rövidre a haját, mert a Gábor nem akarja - ezt is az óvónőtől tudta meg a csoport.
De kérem, a fiam tiszta, ápolt, beleértve a haját is. Bár, többször próbáltam rábeszélni a hajvágásra, Ő ragaszkodik a hosszú hajhoz. Ezért a fodrászunk, mindig csak átvágja a vállig érő haját.
Nem tudom, mi lenne a helyes megoldás! Nem hajlandó óvodába menni. Győzzem meg!?
Ha az óvónővel meg is beszélem, hogy ne szégyenítse a gyereket a külseje miatt, és ezt meg is teszik, nem bántják többet. Nem túl késő már? A fiam talán legalább annyira kiábrándulhatott ebből az óvodából, mint én! Egyébként, sosem gondoltam volna, hogy ilyen előfordulhat!
Mit tegyek? Vegyem ki az óvodából? 5 éves korában pedig hordjam be egy veszprémi óvodába?
Ön mit tanácsol?
Válaszát előre is köszönöm!
Veronika
Vlasz:
Kedves Veronika!
Úgy gondolom, óvodaváltás helyett érdemesebb inkább szembenézni a problémával, még ha az kicsit kellemetlen is Önnek. Bár hozzá kell, hogy tegyem, ebben az ügyben akik elsőként és legelsősorban kellemetlenül érezhetnék magukat, azok az óvónők! Megdöbbentem sorain, számomra elképzelhetetlen, hogy egy gyermekszerető, pedagógus szakmát választó felnőtt ember ilyet tegyen. Javaslom, feltétlenül járjon az ügy végére! Üljön le beszélni az óvónőkkel, kérdezze meg, mi az igazságtartalma a hallottaknak. Mondja el, gyermekének is, valamint Önnek, mint szülőnek is milyen fájó érzés ez a fajta megalázás. Mert ezt sajnos nem lehet más szavakkal kifejezni akkor sem, ha az óvónők pusztán viccnek szánták. Amennyiben bebizonyosodik, hogy valóban elhangzott a "Gabriellázás", határozottan kérje meg az érintett óvónőket (beleértve a vezetőt is!), hogy ezt többet ne tegyék! Mondja el, milyen sérüléseket szenvedett kisfia érzékeny lelke a csúfolódások miatt, és nem szeretné, ha további megalázások rontanák a helyzetet. Tény, hogy a hosszú haj ma már férfiaknál is elfogadott viselet, ám sokaknak mégis furcsa lehet. Nem szabad azonban arra tanítani az óvodáskorú gyermekeket, hogy ami szokatlan, az egyben rossz (esetleg nevetséges) kell, hogy legyen! Ennek megértetése alapvető feladata minden nevelőnek!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves ovono,
ismet kerdessel fordulok Onhoz. 2 es feleves kisfiam az alabbit muvelte: a gyurmat apro darabokra szaggatta es a padlora szorta. Nem volt eppen idom vele foglalkozni, s mondtam neki, hogy legyen ott a konyhaban velem s jatszon a gyurmaval. Majd megkertem ot, hogy szedje fel, s tegy kis asztalara. Ez nem tetszett, o inkabb vonatozni szeretett volna abban a pillanatban. En hajthatatlan maradtam, megfogtam a kezet es tovabbra is azt kertem, hogy szedje fel a szet szort kis darabokat. Jo sok ido eltelt, semmi sem tortent, csak en ismeteltem ugyanazt, s o pedig toporzekolt sirt es a vonatrol beszelt.
Majd probalt valamit mondani (beszede meg nem eleg tiszta), olyasmit, hogy most mit zavarsz ezzel a kicsiseggel.
Kb 10 perc vita utan elkezdte szedni nagy nehezen.
Kerdesem az, hogy jol csinaltam-e, vagy inkabb fel kellett volna adni nehany perc utan. Farasztoak ezek a szituaciok es nekem sem kellemes. Eleg sok van mostansag ebbol. Megbeszelni nem lehet dolgokat, legalabbis ugy erzem, amikor magyarazok neki, mintha egy idegenhez beszelnek aki nem erti a nyelvet.
Ez delutan tortent, nem volt nagyon elfaradva. Ugyanez reggel is megtortenik. Tiz esetbol 1 az amikor hallgat es helyre teszi azt amit kerek tole.
Koszonettel Zsuzsa
Boldog uj evet.
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Mindenek előtt köszönöm kedves jókívánságát, én is eredményes, boldog új évet kívánok Önnek és családjának.
Kérdésére térvén nem hiszem, hogy az probléma lenne, hogy Ön kellően következetes, sok szülő megirigyelhetné kitartását. Úgy gondolom, pont ennek köszönheti, hogy 10-ből egyszer meghallgatja kérését a gyermek, más családoknál ez az arány akár 50-ből egy is lehet. Szóval, csak kitartás! Ám ha úgy veszi észre, hogy kicsit túlfeszült a húr, hogy esetleg túl sok esetben túl sokat vár el a gyermektől, (amit ő már nem tud kellően tolerálni ), észrevétlenül tehet kedvezményeket. Ha pl. túl sok játék marad elöl, és annak összepakolása szemmel láthatóan megterhelné a kicsit, ajánlja fel segítségét: " Most nagyon sok játék hever szanaszét, ezért segítek neked kicsit, jó?" Mindemellett soha ne mulassza el kellően megdicsérni a csemetét minden egyes helyére rakott játékért. Fontos még megjegyeznem, hogy a rend megtartására irányuló következetességet nem szabad, hogy egyfajta piszkálódásként élje meg a gyermek, nehogy úgy próbáljon ellene védekezni, hogy elő sem veszi a játékeszközt az utána következő pakolás elkerülése érdekében. Összefoglalván: következetesen, de szükség esetén kellő rugalmassággal tanácsos kezelni a hasonló helyzeteket!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves óvonő!
Kisfiam 3 és fél éves és a kakilással van problémánk.Nem hajlandó szólni hanem inkább elbújik és bekakil.A pisiléssel semmi probléma mindig időben szól.Valószínüleg szorongás váltja ki ezt a problémát,mert az elmúlt időszakban nagyon körülményes volt a nagy dolog.Kúpozással,később sziruppal értük el a rendszerességet.
Mivel tudnám rávenni,hogy jelezze ha kakilnia kell?Egy darabig rászóltam amiért bekakil de most már nem erőltetem. Várom válaszát.
Köszönettel.Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
Önnek valószínűleg igaza van, szorongás állhat a székelési problémák hátterében. A fiúcskát nyomasztja a kakilást övező nagy felhajtás, az azzal járó szülői elvárás súlya. Ugyanakkor megértem Önt is, hiszen egy 3 és fél éves gyermeknél már joggal várhatna el kézzelfogható eredményt. Azonban ne aggódjon, véleményem szerint megoldható a probléma. A legfontosabb, hogy első lépésben oldjuk a fiúcska feszültségeit, melyet a kakilással kapcsolatban érez. Amikor bekakil, ne adjon hangot csalódottságának, helyette közölje vele: "Úgy látom, most elfelejtettél szólni, hogy kakilni kell, de nem baj, legközelebb biztosan meglepsz engem és a bilibe kakilsz." Ha akkor sem sikerül, és sokadszorra sem sikerül, akkor is őrizze meg higgadtságát, és próbáljon mesével hatni a gyermekre: "Nézd, találtam egy levelet a postaládában, egy cukor is van a borítékban, mi lehet ez? ... Azt írja a bili tündér: ezt a varázs cukorkát csak egy olyan kisfiú eheti meg, aki már olyan ügyes, hogy egyedül tud bilibe pisilni. Ha megeszi a varázs cukorkát, kakilni is megtanul bilibe. ... Ákoska, ha nagyon jól viselkedsz, jutalomból megeheted ezt a varázs cukrot!" Ez után Ön is járuljon hozzá a "varázslat" sikeréhez, és amikor látja, hogy gyermeke elbújna és "akcióra" készülne, nemes egyszerűséggel hívja bilizni: "Gyere kisfiam, ülj a bilire és PISILJ egyet!" Így a kisfiú nem érzi magát kényszerhelyzetben, de indirekt módon mégis lehetőséget adunk neki a nagydolog teljesítésre.
