Kovetkezo a problemam: kisfiam 28 honapos.
Nagy gondot okoz, ha valaki mas jatszik a jatekaival. A jatszoteren meg jobban megosztja az ovet es hallgat is ram, ha magyarazom, hogy eppen akkor miert nem lehet egy bizonyos jatekkal jatszani stb. De itthon ez nem megy. Ha eljonnek a baratai, s ha barmelyik jatekahoz hozzanyulnak kezdodik a hisztizes. Volt mar, hogy nem is tudott veluk lenni, hanem felre kellett vonulni, ahol o egyedul tudott lenni. Mi is elmegyunk a barataihoz, s neha ott is elofordul, hogy sir ha valaki nem adja oda a jatekot, vagy elveszi tole. Azt megertem, ha valaki kikapja a kezebol a jatekot. Ez mar egy jo ideje megy. Egyeduli gyerek, probaljuk nem elkenyeztetni. EZ biztosan el fog mulni, de annyira feszelyezettnek erzem magamat ilyenkor, hogy nem is tudom mit tegyek. A beszednek nincs sok hatasa, mintha nem is hallana azt amit neki mondok. O szerencsere nem kapkodja a masok kezebol a jatekot, hanem engem hiv mindig oda, hogy kerjem meg az illetot, hogy jatszhat-e.
Amikor az ember latja, hogy mas gyerekek szepen jatszanak egymas mellett, csak az en gyerekem sir ismet, mert valaki hozzanyult valamihez, vagy elvett valamit.
Tanacsat elore is koszonom.
Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Ne aggódjon, ilyen korban, pláne testvérke nélkül gyakran előfordul ez a probléma. A gyermek ekkor még szociálisan nem érett meg arra, hogy elvárható legyen tőle a teljes önzetlenség. Normális dolog, hogy elsősorban saját magára gondol, saját érdekeit tartja szem előtt. Ez nagymértékben változni fog az óvodába lépéssel. Addig is, ami segíthet: látogassanak el játszóházakba, ahol minden játék közös, semmi sem az "enyém-tiéd". Ilyen körülmények között nem érzi magát megkárosítva, ha a neki tetsző játékkal éppen más tevékenykedik. Ilyenkor (ahogy tenni szokta) kivárja, míg a másik befejezi a játékot, és akkor veszi birtokba az eszközt, vagy esetleg bekapcsolódik társa tevékenységébe szemlélőként vagy szereplőként. Ez utóbbi újabb előrelépés szociális területen.
Járjanak továbbra is sokat játszótérre, beszéljék meg újra és újra, hogy "mennyire okos és jószívű vagy, ha megengeded Jancsinak, hogy kipróbálja a játékodat" stb.
Meg fogja látni, rövid időn belül pozitív irányba változik majd a helyzet, hiszen minden alkalom újabb és újabb előrelépést jelent a szocializáció rögös útján.
Sok sikert!
Az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
A kisfiam augusztusban múlt 4 éves. Bölcsis volt(imádta), majd óvodába került és teljesen megváltozott, szófogadatlan lett, otthon elkezdett naponta 6-8 alkalommal bepisilni, maszturbált elég intenzíven..Ekkor a körzeti orvos azt javasolta, hogy mindenképp váltsunk óvodát, mert nem a gyerekkel van a baj(ismeri a családot, hisz nekem is ő volt az orvosom, ezért megbízom benne). Váltottunk, minden gond megoldódott. Most tíz hónap elteltével ismét rosszalkodik, reggelente sír, hogy nem szeretne bemenni, már látjuk, hogy az óvónőket is zavarja a cirkusz és nem tudom mi történhetett, mert itthon semmi nem történt, ami ezt kiválthatta volna belőle. Az édesapjaminden nap játszik vele, pont úgy, mint én,de az autókázás is szinte csak karambolokból áll. Mit tegyünk, kivegyük esetleg egy rövid időre vagy hagyjuk az óvónőkre. Mondták, hogy nevelési tanácsadó helyett inkább játszóházba vigyük, mert ott jobban tudnak foglalkozni vele. Lehet, hogy csak kicsit több szeretetre vágyik és így mutatja ki?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Levele alapján megállapítható, hogy gyermeke rendkívül érzékeny lelkű emberke, aki problémáit nem annyira szavakban, panaszkodással, sokkal inkább viselkedésében próbálja kifejezésre juttatni. Az első óvodánál valóban komoly lelki válságon mehetett keresztül a leírtakból ítélve, helyes döntés volt a váltás. A jelenlegi probléma felett, véleményem szerint nem lenne tanácsos elsiklani olyan módon, hogy óvodán kívül keressük a megoldást. A fiúcskát valami megzavarta az eddig problémamentes óvodai életben, ennek az okát kellene kideríteni. Javaslom, üljön le az óvó nénikkel és alaposan, töviről-hegyire beszéljék ki egymásnak tapasztalataikat, meglátásaikat. Ők valószínűleg jobban átlátják, mi okozhatott törést a gyermeknél mostanában, esetleg ki az a csoporttárs, akivel gondjai lehetnek. Nem bántotta-e meg (esetleg akaratlanul is) valamelyik ovis, érte-e valamilyen kellemetlenség őt mostanában? Kivel barátkozik? Nem hiányzik jelenleg az oviból a kis pajtás? (Jómagam is nehezen viseltem anno, mikor legjobb barátom: Attila betegség miatt nem jött néhány napig) Elképzelhető, hogy ilyen vagy hasonló, egyszerűbb dologban gyökerezik a probléma, melynek megoldásával kiküszöbölhetők lennének a nehézségek. Hasznos lehet még, ha óvodásat játszanak, ahol kisfia kijátszhatja magából az őt ért lelki sérelmet.
Remélem, hogy előbbiekkel hamarosan kiderül és megoldódik gyermeke gondja, és újra problémamentessé válik az óvodai élet.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves ovónő!szeretném megkérdezni, hogy kisfiamat vissza tarthatom-e az óvodába ha akarom. Mert ugyanis abba az oviba ahova jár nem akarják megengedni az óvonők, hogy visszatartsam.Ilyenkor mi a teendő?a kisfiam 6 éves lesz nincs semmi testi lelki fogyatéka.Csak hagyni szeretnénk hogy még eg évet érjen.válaszát előre is köszönöm.tisztelettel:Edit
Vlasz:
Kedves Edit!
Optimális esetben szülők és pedagógusok együtt döntenek a gyermek iskolaérettségével kapcsolatban. Javaslom ezt Önnek is, hiszen gyermeke érdeke megkívánja, hogy akkor és csak akkor maradjon még egy évet óvodában, ha ez valóban indokolt. A kellően fejlett csemete visszatartása a sulitól nem hogy hasznos, de bizonyos esetekben kifejezetten káros is lehet! Amellett, hogy nem fejlődik (nem fejlődhet) tovább az oviban a fejlettségi szintjéhez képest egyszerű tevékenységekben, unatkozni fog ott, valamint megszokja, hogy csak olyan feladatokkal találja szemben magát, amit a kisujjából is kiráz. Ez után az iskolai élet kötelezettségeivel, egyre nehezedő feladataival nem akar majd bajlódni, hiszen hozzászokott az óvoda laza tempójához, ahhoz, hogy egy fűszálat sem kell arrébb tennie ahhoz, hogy sikerélményhez jusson. Előbbiek súlyos esetben önértékelési, ill. személyiségfejlődési problémákhoz is vezethetnek, melyet természetesen minden szülő el szeretne kerülni. Tanácsolom, hallgasson a pedagógus szakemberekre, akik minden bizonnyal alapos fejlettségi szintfelmérés alapján javasolják az iskolakezdést.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves ovónő nekem egy három éves kisfiam van a problémánk a szobatisztaság . nyár elelyén már elkeztük a probálkozást, de miután láttuk hogy nem mutat érdeklődést nem nyaggatuk, aztán egy nap gondoltam megint megprobálom és sikerült szolt ha pisilnie kellett vagy ha kakilnia . Aztán egy hónap után hirtelen minden előzmény nélkül elkezdett bepisilni,bekakilni.Hát nem voltam tulzottan boldog,és ennek hangot is adtam,nagyon elkeseredtem.Ma ott tartunk hogy mindig figyelem néha a végsőkig visszatartja . Ha rákérdezek kell e pisilni álltalában vagy nem válaszol vagy duzzogva rául a bilire.persze vannak olyan napok amikor minden rendbe,aztán másnap ujra bepisil bekakil.Én elhatároztam nem adom vissza rá napközben a pelust,lehet hogy rosszul teszem? Január végén kellene kezdenie az ovodát bár nem tudom igy fogadják e.A déli alvásnál még van rajta pelus ami álltalába pisis mire felkel.Probáltunk már sok modszert hogy rávegyük ,szoljon de csak ritkán teszi ugy veszem észre mintha dacolna az akaratunk ellen,ami más téren is jellemző rá.Viszont amit fontos megemliteni ha mesztelenül rohangál otthon és a bili elöl van szó nélkül ráül majd ha végzett közli.Nem igazán tudom mi lenne a megoldás a problémánkra.Várom válaszát tisztelettel Juhászné Viki
Vlasz:
Kedves Viki!
A kezdeti sikeresség ívét valami megtörte, érdemes lenne végiggondolni, mi okozhatta ezt? Nem volt-e esetleg valamilyen családi probléma, költözés, ill. bármilyen változás, ami kiválthatta mindezt. Ha a válasz egyértelmű nem, akkor feltételezésem szerint az ok az elmélyült játéktevékenységben keresendő. A kisfiúra néhány hétig az újdonság varázsával hatott az izgalmas bilizés, ám egy idő után már érdekesebbé váltak más játéktevékenységek számára. Rájött, hogy a bilizés "felesleges és haszontalan" időpazarlás, melynél sokkal érdekesebb dolgok is vannak. Javaslom, hogy az erőltetés legkisebb látszata nélkül próbálja állandó napirendi pontként kezelni a bilizést, így természetessé válik ennek beépülése a mindennapokba. Ne kérdezgesse, hogy kell-e, a válasz minden valószínűség szerint egy laza "nem" lenne, hanem a legnagyobb természetességgel és könnyedséggel rendszeresen irányítsa a bilire a fiúcskát. Vetítse előre, hogy ha gyorsan végez, még ezt is és azt is játszhatják közösen, stb.
Remélem, hogy tanácsom nyomán mihamarabb sikerül teljes szobatisztaságot elérni a gyermeknél, sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy segítsen nekem egy igen fontos döntéshozatalban.
Kisfiamat szeptembertől oviba adjuk. Vegyes csoport vagy a sima csoport a célszerűbb? Sok jót és rosszat hallottam a vegyes csoportról,szülőktől, de a szakember véleményére is kíváncsi lennék. Köszönöm előre i a segítséget
Tisztelettel Fiore Angéla
Vlasz:
Kedves Angéla!
A vegyes korosztályú csoportnak valóban vannak pozitív, valamint negatív vetületei is. Ennek megítélése is igencsak megosztott pedagógusi berkekben, míg egyesek esküsznek rá, addig más óvónők nem tartják kifejezetten előnyösnek. Jómagam nem szeretnék állást foglalni egyik vagy másik mellett, ehelyett inkább felvázolnám pár szóban az előnyöket, ill. buktatókat.
A homogén csoportban, mivel azonos korosztályú gyermekekről van szó, könnyebb megvalósítani pl. a kiscsoportosok beszoktatását. Az óvónő teljes figyelmével csak a bátorításra, babusgatásra vágyó picik rezdülésére tud koncentrálni. Gondoljunk csak bele, milyen nehéz feladat elé állítja az óvónőt vegyes csoportban az a helyzet, mikor egyszerre kellene megvigasztalni a síró-rívó piciket, valamint megfelelően fejleszteni az iskolába készülő nagyokat. Tapasztalatból mondom, nem könnyű!
A homogén csoport előnye továbbá, hogy az értelmi fejlesztés könnyebben és eredményesebben valósítható meg azonos korú gyermekeknél. Míg egy egyszerű mondóka, rövid kis mese "bugyutának és unalmasnak" tűnhet egy 6 éves számára, addig egy kiscsoportost ez köt le leginkább. Mindez fordítva is igaz: egy kiscsoportos számára bonyolultak és érthetetlenek a "nagyok dolgai", így ezáltal unalmasak is.
Fentiek mellett azonban nem szabad elfeledkeznünk a vegyes korcsoport-adta előnyökről sem: a nagyokban erősebben és határozottabban kialakul a segítőkészség, empátia a kisebb, rászoruló társaik iránt. Szociálisan fejlettebbé válnak, közösségi érzelmeik jobban kibontakoznak. A kicsiknél is pozitív irányultságot vesz a szocializáció, hiszen hamarabb odafigyelnek kortársaira, mint a homogén csoportban nevelkedő csemeték. A felnőtt-centrikusság hamarabb átvált gyermek-központúságba, könnyebben beilleszkedik csoportjába.
Fentiek segítségével talán könnyebben sikerül dönteni, gyermekének (egyéni adottságait is figyelembe véve) a homogén, vagy esetleg a vegyes csoportösszetétel felel-e meg jobban!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves óvó néni!
Kislányom 3 éves volt májusba. Ősszel kezdtük az ovit, az első hónap úgy ahogy ment, nem volt sírás. Kb 3 hete sír, már este mondja, hogy holnap ne menjünk, reggel is és benn az elváláskor sír. Fut vissza hozzám, szorítja a kezem, volt, hogy az óvó néni már kitépte a kezemből. Állítólag utána nincs baj, nem sír. Ott is alszik és eszik is. De mára már odáig jutottunk, hogy a reggeli kakaót kihányta. A problémát még tetőzi, hogy január végére várjuk a tesót és szerttem volna, ha addig beszokik. Az óvó nénik nem igazán segítőkészek, lányom több babusgatást, ölelést szeretne. MI tévő legyek? Vegyem ki az oviból? Ha kiveszem az oviból, jövőre nem veszik be, mert itthon leszek a picivel és így is nagy a túljelentkezés, 5 évesen meg lehet még nehezebb lesz a dolog és akkor már az iskoára, az összpontosításra kéne figyelni, nem a beszoktatásra.
Válaszát előre is köszönöm
Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Bizony sok szülőt elkeserít, ha gyermekét kétségbeesett sírás közepette kell otthagynia az oviban. A késleltetett beszoktatási gondok igen gyakoriak óvodás korban. A szülő már-már azt hiszi, sínen van a dolog, mikor derült égből villámcsapásként törnek felszínre a problémák. Ennek ellenére is azt mondom, ne keseredjen el! Kislánya minden jel szerint (t.i: elválás után már nem sír) alapvetően nem érzi rosszul magát az óvodában, és ez a helyzet napról-napra könnyebb lesz. Könnyebb lesz, mert egyre több kis társát ismeri meg, egyre több barátja lesz, egyre több közös élményt szerez a közösségi életben,...stb. Összefoglalva: kitartás, ne adja fel!
Javaslom, hogy a leírtak ellenére is próbáljon együttműködést kezdeményezni az óvónőkkel. Mondja el nekik, mi a kedvenc játéka, ill. tevékenysége a leánykának, amivel remélhetőleg sírás nélkül el lehet csábítgatni az anyukája mellől. Ez is csak fokozatosan valósítható meg, elképzelhető, hogy eleinte ki-kikémlel a csoportszobából, itt van-e még az anyukája. Az első egy-két napban tanácsos a gyermek bemenetele után még néhány percig a folyosón várakozni. Ehhez is kérje az óvó nénik beleegyezését és segítségét, feltételezem, hogy nem lesz akadálya.
Másik mód a könnyebb beilleszkedésre, ha lehetőséget ad arra, hogy kislánya meghívhasson magukhoz néhány kis ovis társat, barátot. Így segíthet abban, hogy társas kapcsolatai minél hamarabb és könnyebben elmélyüljenek, ugyanakkor lesz kihez, lesz kiért bemenni reggelente az óvodába.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam két és fél éves múlt. Rendkívűl heves természetű, vehemens gyerek, ráadásul a dackorszak kellős közepén jár. A macis játékot egy hete próbálgatjuk. Kéteszer ült a bilin (nem pisilt), néhányszor hisztérikusan elutasította, a többi alkalommal csupán ingerült nem kiáltásokkal hárította a kérésemet. A macit emellett nagyon sajnálja, ölelgeti, merthogy nem tud még bilibe pisilni. A nyáron volt néhány eévetélt kísérletünk már. Ekkor egyszer-kétszer csurrant a bilibe valami, egyszer kakilt is egy picit. A bölcsődében rendszeresen ráültetik a kisvécére, általában pisil, ritkán kakil. (Ott egyáltalán nem hisztizik, igazi jó gyerek.) Azonban mostanában sem a bölcsiben, sem ha úton vagyunk nem kakil, csak otthon, holott eddig többnyire délelőtt volt széklete. Ebből arra következtetek, hogy valamennyire -- mégha tudat alatt is -- le tudja küzdeni az ingert.
A problémám tehát a rendkívül rapszodikus viselkedéséből adódik. Folytassuk a maci-mesés próbálkozást a hisztikkel együtt, vagy inkább pihentessük a dolgot? (Egy fitymaszűkületet korrigáló műtét előtt állunk, ami nyilván nem segíti az eseményeket.)
Előre is köszönöm tanácsát: Montvai Dóra
Vlasz:
Kedves Dóra!
Javaslom, egyelőre ne feszegessék a bilihasználatot. A következő napokban (hetekben) igyekezzen elfeledtetni a gyermekkel, hogy Önnek mennyire fontos, hogy ne csak a maci,de kisfia is ráüljön a bilire. Csináljon úgy, mintha elfelejtette volna az egész dolgot, így gyermeke sem érzi magát szorongatva a kötelességtől. Rövid időn belül valószínűleg oldódni fog a feszültség, és akkor újra próbálkozhat. Tanácsos mindezt csak a műtét után elkezdeni, mikor már biztosan elmúltak a testi, szervi fájdalmak. A szobatisztaság újbóli napirendre kerülésekor igyekezzen kicsit lazábban hozzáállni a dologhoz. Adjon a gyermeknek választási lehetőségeket (pl. : bilire vagy szűkítővel ellátott WC-re szeretne-e ülni), és minden próbálkozást (ha nincs konkrét eredménye, akkor is!) nagy dicsérettel jutalmazzon! Másik lehetőség a szobatisztaságra szoktatáshoz egy olyan típusú bugyipelenka, melynek mesés ábrája elhalványul, ha pisi kerül a pelusba. Ezzel is lehet motiválni a gyermeket. Pl: "Mivel ma nagyon jól viselkedtél, jutalomból kapsz egy varázspelenkát. Ezt most küldte postán a bili-tündér, ilyet csak a nagyon okos nagy gyerekek kapnak. Most megmutathatod, mennyire tudsz vigyázni a rajta lévő ....-re! Akkor nem fog eltűnni az ábra, ha bilibe pisilsz és nem a pelusba! Szerintem nagyon ügyes leszel!..." stb. Valószínűnek tartom, hogy gyermeke örömmel részt vesz ebben a "játékban" , amely szintén eredményes lehet a szobatisztaságra nevelésben.
Sok sikert, kisfiának pedig a műtét után mielőbbi gyors felépülést, jó egészséget kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam szeptemberben kezdett óvodába járni, ami nagyon nehezen megy. Még mindig sír ha otthagyom, de már utána megnyugszik és játszik. Mindig délbe megyek érte, az ottalvásról hallani sem akar. Ezt én sem erőltetem, mert itthol vagyok és aludhat itthol is. Csakhogy ha hazajövünk az oviból nem hajlandó aludni csak másfél órai hiszti és veszekedés után, így későn alszik el és este 10 órakkor még nem alszik. Lehetséges hogy már nincs rá igénye? Meddig szükséges a délutáni alvás? Kell ezt erőltetni?
Tisztelettel: Mariann
Vlasz:
Kedves Mariann!
A levele elején említett óvodai sírdogálás miatt ne nyugtalankodjon, a leírtak szerint (t.i. gyorsan megnyugszik és utána önfeledt játékba kezd) jó úton halad a kisfiú a teljes beszokás felé. Az otthoni pihenést véleményem szerint nem tanácsos erőltetni, bár ilyen idős korban még általában nagyon is igénylik ezt a gyerekek. A hosszas veszekedés helyett, javaslom, inkább próbálja észrevétlenül ágyba csábítani a kicsit. Pl: mondja el neki a kedvenc meséjét (meséit), majd ezt követően engedje, hogy csöndben nézegesse a könyvet. Jó, ha a gyermek nem érzi, hogy mire megy ki a játék (anyu most el akar altatni), hanem ezt egy teljesen másfajta programként élné meg. Ne legyen görcsös, ne "követelje" az alvást, hiszen így szinte lehetetlen az ellazulás. Helyette inkább tálalja így a dolgot: "Mit szólnál hozzá, ha ma alvás helyett mesedélutánt tartanánk? Elmondom a kedvenc meséidet, utána pedig addig nézegetheted a könyvet, ameddig csak akarod!" A fiúcska minden valószínűség szerint örömmel fogadja majd a javaslatot, és a kellően nyugodt légkörben egyszer csak magától álomba szenderül.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Fiam most két és fél éves, áprilisban lesz 3 és sajnos be kell iratnom óvodába, ám azt az elutasítást kaptam, hogy májusban lesz csak felvételi és beiratás csak szeptemberben. Létezik ez? Mit csinálja én szeptemberig a fiammal, aki óvódaérett lesz áprilisban? Nincs ez meghatározva törvényben, hogy kötelesek egy 3 éves szobatiszta, ügyes gyermeket felvegyenek óvódába?
Köszönöm előre is válaszát
Moni
Vlasz:
Kedves Móni!
Az óvodavezető helyesen tájékoztatta Önt az óvodai felvétel rendjéről. Az, hogy a szülő beadja felvételi kérelmét a megfelelő óvodába, (ez általában májusban szokott történni, ám néha előbb is be lehet adni) még nem jelenti a gyermek azonnali felvételét az intézménybe.
Teljesen logikus és érthető a dolog, ha belegondolunk abba a nem elhanyagolható ténybe, hogy egy telített létszámú csoportba lehetetlen újabb gyermeket fogadni. Ezt Önnek is el kell fogadnia, mást sajnos nem tehet. Javaslom tehát, hogy a lehető leghamarabb adja be jelentkezésüket a kiszemelt oviba, hogy szeptembertől biztos helye legyen ott gyermekének.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kérdezni szeretnék azzal kapcsolatosan, hogy mit lehetne csinálni abban az esetben, ha egy 7 éves gyermeknek bizonyos dolgokban nincs önbizalma. Biztatjuk, bizonygatjuk neki, hogy pl. ő is képes szépen rajzolni, de ez nem mindig vezet eredményre. Ha nagyon szeretne valamit megcsinálni akkor nagyon kitartó tud lenni, egyes esetekben viszont hamar feladja. Egyébként nagyon önálló és szeretne mindent kipróbálni.
Válaszát és ötleteit előre is megköszönve
Egy Anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A reális önértékelés kialakulása, kialakítása valóban fontos tényező a gyermekeknél. Ennek hiánya ugyanis nem csak a teljesítményt veti vissza, de súlyosabb esetekben akár személyiségfejlődési zavarokhoz is vezethet. Javaslom tehát, hogy ne csak Önök, mint szülők, hanem a család ismerősei, rokonok, az óvodai pedagógusok is fejezzék ki elismerésüket egy-egy valóban szép munka, kiemelkedő teljesítmény láttán. Kérje ebben az ő segítségüket is! Fontos azonban, hogy a dicséret mindig legyen valós alapokon nyugvó! Azzal nem teszünk jót, ha a kevésbé sikerült próbálkozásokat is hatalmas "ovációval" fogadjuk, mert könnyen az ellenkező hatást érhetjük el vele. A fiúcska észreveszi, hogy a dicséret nem őszinte, s ez olyan érzéseket kelthet benne, hogy "á, nem azért ismernek el, mert tényleg ügyes vagyok, hanem hogy örüljek... " stb.
A kitartó figyelem fejlesztéséhez pedig szeretettel ajánlom "Játékos suliváró" c. könyvemet, mely játékos tevékenységek egész sorát kínálja ehhez. (Kapható a nagyobb bevásárlóközpontokban, valamint az Alexandra könyvhálózat üzleteiben)
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Ovó nő !
Kisfiam az ovi kezdés előttt egy héttel töltötte be a 3. évet. Túlzás, ha azt mondom, hogy várta már az ovit. Sajnos a beszoktatás csak két napos volt, utána szept. 1-jével élesben ment a dolog. Persze nem akart elengedni sírt nagyon, de mondtam neki, hogy ebéd után megyek érte. Úgy is történt, de nem evett, nem ivott. A terembe sírdogált, az udvaron már jól érezte magát. Jött a hétvége, majd a hétfő, a könyörgés - én a bemenetel miatt, ő hogy maradjak -, mondtam, hogy ebéd után jövök, de ebédet megint nem evett. Szerdán már mondták, hogy menjek be érte, mert a 3 órát,míg ott volt az oviban kisebb megszakításokkal, de végig síta. Azt javasolták az óvó nénik, hogy maradjak ott nyugodtan másnap. Ez így ment 2 hétig. Utána azt mondták, hogy most már nem lehet, csak úgy bemennie kisfiamnak, ha én már nem vagyok ott. Ha az udvarra be szeretne menni, akkor oda is csak akkor, ha én kint a padon ülve megvárom. Egyszer bement nagy unszolásra. Az ovó néni köszöntötte, de sírva kijött. Most ott tartunk, hogy eltelt 1,5 hónap és nemjár oviba. Félek, hogy ha később adom be, nem lesznek barátai, mert már egy összeszokott közegbe fog majd belecseppenni és nem lesz kivel játszania. És az ovó nénik sem fognak vele foglalkozni,nem fogják vígasztalni - nagyon érzékeny lelkű kisfiú - és ott fog sírni amíg haza nem viszem. ( Sajnos nélkülem nem akart ott maradni. Még azt sem tudtam megtenni, hogy kimegyek a teremből, vagy az oviudvaron kissé hátrébb vonulok. )
Kérem Önt, hogy adjon tanácsot mit csináljak.
Köszönettel
Nagyné
Vlasz:
Kedves Nagyné!
A beszoktatási nehézségek egyik gyermeknél már néhány nap múlva megoldódnak, míg másoknál akár hosszú hónapokat is igénybe vehet mindez. Ne keseredjen el, kellő türelemmel és az óvónők aktív segítségével biztosan megoldható a probléma. Kérje ismételten segítségüket! Tanácsaim a következők:
Ha mód van rá, gyermeke vigye be a kedvenc kis játékát az oviba, mely érzelmi biztonságot nyújthat számára.
Mondja el az óvónőknek, mik a kedvenc elfoglaltságai, tevékenységei gyermekének, kérje ebben is együttműködésüket.
Segíthet esetleg az is, ha kisfia egyik nap bevihet valami finomságot (nem kifejezetten édességre gondolok) a csoport minden tagjának, így ez az önzetlen gesztus közelebb hozza egymáshoz a csemetéket.
Kérjen még egy kis türelmet és segítséget az óvónőktől abban is, hogy kisfia csoportba lépését követően Ön néhány napig a folyosón (ám semmiképpen nem a teremben!) várakozhasson. Miután az érzelmi biztonság kezd helyreállni, egyre hosszabb időre, végül teljes délelőttre is "eltűnhet" gyermeke szeme elől.
Reményeim szerint előbbiek segítségével a lehető leghamarabb megoldódnak a gondok.
Sok sikert kívánok hozzá!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónéni!
Gyermekem logopédiára jár az óviba,
voltunk a beszédjavítóba azt mondták
befog indulni a beszéd nála, most
5 éves sokkal jobban beszél, de
fontos, hogy sokat rajzoljunk vele,
mert elmaradást talált ezen a téren.
Ezt jeleztem az óvodába (Itegrált
jellegű óvi, egyébként jónak mondható
az óvónőkkel a kapcsolatom).
Szeptemberben megkérdezte az óvónő
mi a véleményem a beiskolázásról.
Megbeszéltük, hogy még marad egy évet.
Közben a társak közül többen készülnek
az iskolába és az én lányom lelkesen
írja a betűket. At egyik reggel bevitt
egy tollat és gy füzetet az óviba,
amit zeleírt betűkkel,mire "leszídott"
az óvónéni , hogy minek ír a gyerek
először tanuljon meg rajzolni (hozzá
teszem nyáron nagyon sokat
rajzoltunk és sokat fejlődött.
Pedig nem én mondtam a gyereknek,
hogy betűket írjon. Tiltsam meg neki?
Előre is köszönöm tanácsát!
Zsuzsa anyu
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Semmiképpen ne tiltsa meg a kislánynak a betűk írogatását! Egyrészt ez saját érdeklődéséből fakadó tevékenység, kíváncsi a betűk világának rejtélyére. Ha örömmel tölti el ezek megismerése, csinálja bátran! Másrészt ez legalább ugyanolyan hasznos tevékenységnek számít, mint a rajzolás, hiszen a kéz finom mozgásának, koordinációjának fejlődését a rajzoláshoz hasonlóan ez is elősegíti. Nem is beszélve az egyéb hasznáról: emlékezet, figyelem, stb. fejlesztése.
Megnyugtatásul közlöm, én is olvastam, írtam már középsős koromban, (na nem a szüleim unszolására, sokkal inkább saját örömömre) , és a világon semmi hátrányom nem származott belőle.
Mindemellett a rajzoláshoz, barkácsoláshoz is könnyen meg lehet hozni a csemeték kedvét, ha a tevékenységet kellően játékos formában, a gyermek életkorának megfelelő szinten motiváljuk. Sok hasznos ötlettel szolgál mindehhez "Játékos suliváró" c. könyvem, melyet szeretettel ajánlok figyelmébe.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam 3 éves, tavaly októbertől bölcsődés volt és imádta. Szeptemberben megkezdte az ovit, nem nagy sikerrel. Minden reggel sír és könyörög, hogy maradjunk otthon és minden délutáni ébredésnél dagadtra sírja a szemeit, addig míg nem megy valaki érte. Ha nem én megyek érte, akkor az utat is végigsírja. De próbálunk türelemmel lenni, mert reméljük, hogy majd elcsitul és eltűnik ez a mindennapos "műsor". Nagyobb problémát jelent, hogy egy hónap után megkérdeztem az egyik óvonőt, hogy sikerült-e beilleszkednie a gyereknek és azt mondta, hogy minden rendben van, csak kicsit eleven. Ezután két hétre a másik óvonő azt mondta a nagymamámak, hogy nem vesz részt a gyerek a közös programokban, nem közösségi szellem, nem rajzol a többiekkel, hanem egyedül játszik valamivel a teremben. Ugyanakkor otthon rajzol, szinez, gyurmázik, stb., tehát nem az lehet a gond, hogy ezeket a dolgokat nem szereti. Nem tudom, hogy ki lehetne-e jelenteni 6 hete óvodába járó 3 éves gyerekről, hogy nem közösségi szellem? Véleményem szerint az óvonőnek kellene megtalálnia a módját, hogy őt is bevonja a közös rajzolásba. Félek, hogy már az ovi elején "leírják", pedig kitöltettek velünk egy négy oldalas kérdőívet a gyerekről, ahol leírtuk mit szeret, hogy sok türelem kell hozzá és hogy nagyon eleven.
Nem tudom mit tegyek, beszéljek az óvonőkkel, hogy ne írják még le a gyereket, vagy várjak még egy kicsit? Félek, hogy ezeket érzi és ettől sincs nagy kedve oviba menni.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A leírtak alapján úgy vélem, kisfiával nem lehet semmi különösebb probléma, mint ahogy azt az először megkérdezett óvónő is mondta. Az egyedül játszás ebben az életkorban teljesen normális, 3 évesen ez természetes jelenség. Az egyedül játszást, különjátszást hamarosan felváltja majd a szemlélődés (t.i. kezdi érdekelni, társai mit játszanak), majd a közeledő-kapcsolódó játéktevékenység (t.i. néha-néha már belefolyik mások játékába). Csak végső fokozatként bontakozik ki az ún. együttjátszás, amely semmiképpen nem kiscsoport elején, sokkal inkább középső csoporttól kezdődően jellemző. Előbbiek alapján tehát aggodalomra nincs ok, kisfiából nem hiányzik a közösségi szellem, egyszerűen életkorának megfelelő szinten van. Az pedig, hogy a pedagógusok mennyire tudják bevonni a kezdeményezett tevékenységekbe, jórészt az óvónő leleményes motivációján múlik. Mindezek mellett mindenképpen azt javaslom Önnek, a kérdőre vonás legkisebb jele nélkül próbáljon meg beszélni a másik óvónővel. Tanácsolom, hogy a korábban a nagyi felé elhangzott kritikáról egyetlen szót sem ejtve, nemes egyszerűséggel kérdezzen rá, hogy érzi magát gyermeke az oviban. Érdeklődjön, mik a pedagógus észrevételei, hogyan viselkedik KONKRÉT HELYZETEKBEN kisfia? Mik az óvónő tapasztalatai, mivel lehet felkelteni, ill. lekötni gyermeke figyelmét,… stb. Fontos, hogy az érintett óvónő ne számonkérésnek, sokkal inkább őszinte érdeklődésnek érezze kérdéseit, így elkerülhető az esetleges nézeteltérés. Előbbi módon biztosan sikerül kölcsönös együttműködésen alapuló, tapasztalatainkkal a másikat segítő nevelőmunkát kezdeményezni.
Sok sikert, kisfiának pedig mihamarabbi, zökkenőmentes beszokást kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kislányommal 5 hete járunk óvódába.Megpróbáltuk felkészíteni,sokat beszélgettünk róla, nagyon várta.Az 5 hét alatt minden reggel be kellett vele mennem a csoportba,és le sem szállt az ölemből.Nem akart nélkülem ott maradni.A harmadik vagy a negyedik napon meglógtam mellőle.Az Óvónéni mindíg néhány pillanat alatt megvígasztalta, mire becsuktam az ajtót már nem is sírt.Másnap azért még mindíg akart menni.A múlt héten próbálkoztunk az ottalvással.Az első két nap érte kellett mennem mert az óvónéni nem tudta megvígasztalni,de a következő két nap jól elvolt.Most egyszerűen nem akar menni,éjjelente felkel és pityereg,hogy ne menjünk óvodába.Nem tudom,hogy tartsunk-e egy kis szünetet és próbálkozzunk újra,vagy erőltessük tovább?Tisztelettel Krisztina
Vlasz:
Kedves Krisztina!
Jó úton haladnak, ne torpanjanak most meg! Gyakran előfordul, hogy a beszoktatási folyamat már rendeződni látszik, mikor váratlanul ismét probléma merül fel. Sok esetben csak néhány hét elteltével tudatosodik a gyermekben, hogy szülei „elhagyják” fél napra. Fontos, hogy ilyenkor is kellő türelemmel, - akár újra, teljesen elölről kezdve az egész beszoktatási procedúrát, - álljunk gyermekünk mellé. Javaslom, hogy semmiképpen ne hagyjanak most fel az óvodalátogatással, helyette inkább lazítsanak az eddig diktált tempón! Az elkövetkező napokban, ha egy mód van rá, ne aludjon ott a gyermek, és a játékidő alatt is legyen eleinte elérhető az édesanya. Ha ezek után helyreállni látszik a kislány lelki egyensúlya, kellő fokozatossággal mindig egy kicsit több időt töltsön önállóan az oviban. Reményeim szerint előbbi megoldás segítségével hamarosan és véglegesen megtörténik a stresszmentes beszokás.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedeves óvonéni!
Nagyon el vagyok keseredve, tanácstalannak és tehettlennek érzem magam. Kislányom 3 éves. Szept.12-én vonultunk be az oviba. Nem mondom, hogy egyből szívébe zárta, de azért ment. Néha volt egy kis sárás, az első két héten, utána nem igazán. Már 2 hete ott is aludt. A héten meg teljesen minden a feje tetejére állt. 180 fokos fordulat jött. Hétfőn már nem akart menni, kedden ahogy belépett sírt, azóta pedig este-reggel folyamatosan kérdezi, hogy ugye értem jössz anya. Soha egy percet sem késtem, mikor felkel minidg ott vagyok. Valami miatt rettenetesen rosszul érzi magát. Szerintem nagyon unatkozik és nem érzi, hogy ott szeretik. Ma reggel az óvonő már úgy kellett kitépje a kezemből a kislányt. Azt hittem meghalok. Próbáltam beszélni az óvonőkkel, azt mondták, hogy ez így lesz legalább decemberig, utána meg még rosszabb, ugyanis jan. közepe vége fele várjuk a testvérkét.
Ugyanakkor mondta azt is az óvonő, hogy ha rajzol vagy el van foglalva semmi baja nincs. Kérdésem, hogy mit tehetnék, hogy arra a 2-3 órára amíg ott jön az ebéd és lefekvés lefoglaljam. Már vittünk be kifestős lapokat, de azt sem lehet állandóan csinálni. Nincs egy tanterv az oviba, hogy melyik nap mit csinálnak? Egyáltalán csinálnak valamit? Mit kérjek vagy mit mondjak az óvonőknek, hoyg lenne jobb? Vigyünk esetleg valami kis virágot, csokit figyelmességet az óvonéniknek, hátha akkor jobban foglalkoznak vele? Bármit csak tudjam lekötni a gyereket, mert akkor hátha megszokja. Az év elején volt sportnap, bábszínház, akkor nem volt baj, de most ....
Van megoldás??? Mennyire fog ő erre a későbbiekben emlékezni?
Válaszát előre is köszönöm
Ha megengedi, maradok névtelen tisztelője
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Leveléből valóban nagy elkeseredés, tehetetlen kétségbeesés árad, ezért mindenek előtt azt javaslom, próbáljon megnyugodni. Tudom, hogy ez nem könnyű dolog, tekintettel arra, hogy legféltettebb kincséről, a kisgyermekéről van szó, ám mégis próbálja meg! A kezdeti sikerek mindenképpen bíztatóak, a leányka nem utasítja el „csípőből” az ovit, csupán egyelőre nem találja még ott a helyét. Ebben lehet nagy segítségére az óvó néni. A délelőtti tevékenységek megszervezése és lebonyolítása nem az „ahogy esik, úgy puffan” elv alapján működik, hanem jó esetben tervszerű, nagyon is tudatos nevelőmunkát takar. Elképzelhető, hogy ez egy kívülálló számára nem más, mint „pepecselés”, ám higgye el, ennél sokkal többről van szó! Mindemellett az sem egyszerű feladat, hogy (homogén , beszoktatós kiscsoport esetében) sok kis sírdogálós, támaszra szoruló poronttyal kell egyszerre, egyforma odaadással foglalkozni. Nem egyszerű feladat ez sem. Előbbi tény természetesen nem mentesíti az óvónőket az alól, hogy lehetőségeikhez képest a lehető legtöbbet és legjobban foglalkozzanak minden egyes kicsivel, akár külön-külön is.
Javaslom, hogy a csokoládés és egyéb verziókat félretéve, egyszerű, ám mindennapos érdeklődéssel próbálja felhívni gyermekére a figyelmet. Kérdezze meg, mit játszott aznap, mennyit evett, hogy aludt, …stb. Így az óvónők is kénytelenek lesznek kitűntetett figyelemmel szemlélni gyermeke óvodai életét. Az állandó (ám semmiképpen nem tolakodó) érdeklődés, kérdezősködés minden bizonnyal meghozza a gyümölcsét, elvégre azt mégsem válaszolhatja az óvónő: fogalmam sincs, mit játszott, mit csinált …stb. a gyermek.
Ne aggódjon, hamarosan rendeződni fognak a dolgok, és Ön is pozitívabban fogja látni az óvodában folyó munkát.
A reggeli nehézkes elválásra pedig több tanácsomat is olvashatja korábbi, ilyen témájú válaszaimban, érdemes átolvasgatni ezeket is, talán segíteni fognak.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves ovónő! A problémám a következő: kisfiam 3 éves 3 hónapos. Most szeptemberben ment oviba kb. 4 hét után átvittük egy másikba mert nem foglalkoztak eleget vele. Az új oviban folyton verekszik, nem fogad szót, nem figyel a mesélésre, nem vesz részt a közös játékokban. ( nagyon szeret oviba járni - játékok miatt főképp) A gond ott indult, hogy mégcsak most kezdett wc-be kakilni - azt is csak otthon, így mindkét oviban rendszeresen bekakált. Gondolom ezért nem kedvelik tulzottan. Az első helyen sem volt túl jó, de nem verekedett. Egyébként jókedvű, kiegyensúlyozott gyerek, barátságos, itthon teljesen szófogadó. Gondolom azért viselkedik így, mert nincs testvére, vele egykorú rokona. Eddig nagyon nem vittük sehova csak sétálni, játszótérre, még máshol sem aludt eddig csak itthon. A beszoktatási problémákból végső elkeseredésemben arra gondoltam, hogy lehet, hogy be kellene iratni bölcsödébe. Ott legalább a szobatisztasághoz jobban állnak és többet tudnának foglalkozni vele. ( viselkedés, szabályok stb.)
Mit javasol, mi lenne a legjobb a gyereknek? Mielőbbi válaszát megköszönném. Pami
Vlasz:
Kedves Szülő!
Levele alapján úgy vélem, nem biztos, hogy elegendő időt hagy gyermekének arra, hogy megszokja, elfogadja az új körülményeket. Úgy gondolom, 4 hét semmiképpen nem elegendő idő arra, hogy pálcát törjünk egyes intézmény munkája felett. (t.i.: ott nem foglalkoznak eleget a gyerekkel) Most ismét intézményváltáson gondolkodik, hiszen meglátása szerint ez az ovi sem vált be. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, gyermeke (teljesen érthető módon) nehezen tolerálja az újabb és újabb közösségváltást, és ezt fegyelmezetlen viselkedésével, valamint a bekakilással környezete tudtára is akarja adni. Nem más ez, mint egy kimondatlan segítségkérés, figyelemfelhívás. A bölcsődei beíratást semmiképpen nem tartom helyes döntésnek, hiszen gyermeke sem életkorilag, sem érzelmileg nem erre vágyik. Nem valószínű továbbá az sem, hogy a bölcsődei gondozó jobban odafigyel a kicsik szociális fejlesztésére, mint egy óvodapedagógus. Ez sokkal inkább tartozik az óvoda nevelőmunkájához, mint a bölcsőde (elsősorban gondozási teendőket magába foglaló) munkájához. Javaslom, ne tegyen ismét elhamarkodott lépéseket, mert kisfia egyre jobban meg fogja sínyleni az újabb és újabb (nem biztos, hogy minőségi) változásokat! Ehelyett inkább kérje az óvónők segítségét és együttműködését problémáival kapcsolatban! Közösen, sok-sok türelemmel a tarsolyunkban, minden bizonnyal sikerül kiküszöbölni a nehézségeket!
Sok sikert!
Az Óvónő
Krds:
Tisztelt Tanácsadó,
5 és fél éves kisfiam nagyon beteges gyermek volt, gyomorműtéten esett át, ezért igazán most kezdett el ovodába járni, nagycsoportba.
Tudom, hogy az ovonénik mindent megtesznek érte, de egyszerűen utál ott lenni, fáj, hogy nincs barátja, mert egy összeszokott közösségbe csöppent. Kisfiam konfliktuskerülő, csöndes fiucska, inkább egyedül játszik. Nehéz tanécsot adni, de mégis van erre valami módszer, hogy megszeresse a csoportját?
Nagyon köszönm váalszát
Judit
Vlasz:
Kedves Judit!
Bizony valóban nem könnyű egy már összeszokott, összekovácsolódott közösségbe gördülékenyen beilleszkedni. Mint írja, az óvó nénik is mindent megtesznek a fiúcskáért, ez minden bizonnyal óriásit lendít az érzékeny lelkű kis gyermek helyzetén. Valóban sokat tehet a pedagógus is a gyermekért ilyen esetben, hiszen rengeteg indirekt módon megvalósítható, játékos lehetőség adott a segítségnyújtásra. (Pl: csoportjátékok, melyekben kisfiát jobban megismerhetik a többiek és viszont.) Mindemellett Ön is segítségére lehet gyermeke beilleszkedését illetően, ha egyszer-egyszer meghívnak magukhoz néhány kis ovis társat. Ebben a helyzetben kisfia lesz a házigazda, így saját, otthoni környeztében minden bizonnyal sokkal oldottabban és bátrabban mer közelíteni a többiek felé. Ebben a szituációban a kis vendégek is jobban odafigyelnek a „ház urára”, hiszen az ő játékaival, az ő lakásában fognak együttjátszani.
Sok sikert kívánok a mielőbbi beilleszkedéshez, valamint nagyon-nagyon jó egészséget kisfiának!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
Gyermekem egy angol-magyar magánóviba szeretném járatni, de nem nagyon vagyok járatos ez ügyben. Mi szerint érdemes óvódát választanom? Mikor várható, hogy angolul beszél majd?(gondolom, hogy ídő kell..csak kiváncsi vagyok) Jót teszek-e ezzel, és vajon a magyarnyelv nem fejlődik-e vissza? Bár sokat olvastam erről, és tudom milyen hatékony ha egy kisgyermek 6 éves koráig nyelveket tanul hiszen ez a legalkalmasabb időszak. Arról nem is beszélve, hogy micsoda előnyökkel indul neki az iskolának..de nem szeretném belehajszolni a gyermeke semmibe. Vajon mennyire hatékony az ilyesfajta nyelvoktatás? Érdemes ezért ilyen óviba járatni, vagy elég ha heti 3 alkalommal valaki foglalkozik vele angolul. Jómagam is kisgyermekként találkoztam elöszőr az angol nyelvvel, és nagyon megszerettem, ezen felbuzdulva gondoltam erre a lehetőségre.Kérem segítsen , hogy helyesen döntsek e kérdésben. Válaszat elöre is köszönöm. Z.Barbara
Vlasz:
Kedves Barbara!
Az óvodáskori nyelvtanulás kérdésében meglehetősen megosztott a szakemberek véleménye. Sokan úgy vélik, nem érdemes még ennyire kiskorban ezzel is terhelni a gyermeket, elég, ha első éveiben anyanyelvét sajátítja el minél tökéletesebben. Mások viszont arra esküsznek, amit levelében Ön is megfogalmazott: minél korábban ismertetjük meg a gyermeket az idegen nyelvvel, annál jobb. Nem szeretném Önt befolyásolni semmiben, tekintve, hogy mindkét oldalnak van igazságtartalma, ám jómagam inkább az első vélemény felé hajlok.
Tapasztalataim szerint ilyen korban az óvodai nyelvoktatás nem is annyira oktatást, sokkal inkább az idegen nyelv megszerettetését jelenti, így a folyékonyan történő kommunikáció általában iskoláskorig még várat magára. Egy idegen nyelvű ovi után kétség kívül nagyobb előnyökkel indul neki a sulinak a gyermek ebből a szempontból, de vajon anyanyelvi szinten nem okozhat-e ez kisebbfajta lemaradást? A döntés az Ön kezében van, biztos vagyok benne, hogy gyermeke egyéniségét és érdeklődését is szem előtt tartva a lehető legjobb utat választja majd!
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam egy magánóviba jár ahol az angol nyelv tanítása az elsődleges szempont, ezért is írattuk be, csakhogy míg tavaly a gyermekem alíg szólalt meg,- idén csoportot váltott- (3 éves lett)és ennek következtében egyre nyíltabbá, rosszcsontabbá vált. Aminek egyrészről nagyon örültem, mert aggódtam, hogy bezárkózik és akár a beszédfejlődésében is akadhatnak emiatt gondok. De jelenleg más próblémák is felmerültek, mégpedig az(és talán ez aggaszt leginkább), hogy az óvónénik arra panaszkodnak és jómagam is észrevettem, hogy rosszcsontabbnál rosszcsontabb néha napján, előfordul,hogy a bántja társait, ok nélkül meglöki, megüti akár enyhén meg is sebesíti őket. Ugyan az óvónénik mindig megbeszélik vele az adott pillanatban az esetet, de mintha elmenne a füle mellett.Egy igen mozgékony, figyelmes és okos kisfiú, s mindezt az óvónénik is alátámasztották aki amúgy nagyon szeretik, és ígyekeznek egyik szemüket mindig rajta tartani, hogy megelőzzék a bajt, vagy az éppen kialakuló konfliktusokat a társai és a kisfiam között. Nem tudom mit tehetnék,bár mindig megbeszéljükaz aznapi eseteket, és megígéri nekem, "anya én soha sem teszek ilyet, megígérem" és aztán egy-két nap múlva megint előfordul. Nem szeretném, ha más szülők megszólnák ezért a kisfiam, vagy esetleg ne lennének barátai(bár ezt nem tartom valószínűnek, hiszen vannak barátai a csoportban, és az óvónénik is igyekeznek minnél többet a szabadban lenni velük, megmozgatni öket és kezelni ezt a helyzetet.
Hetente háromszor úszni járunk,így próbáljuk levezetni a felhalmozott energiát. Mi a megoldás? Én rontottam el valamit, vagy csak most nyílt ki igazán az oviban, és most érzi igazán otthon magát? Kérem adjon tanácsot egy tanácstalanná vált édesanyának. Válaszát előre is köszönöm. B.Krisztina
Vlasz:
Kedves Krisztina!
A magatartásbeli negatív megnyilvánulásoknak számtalan kiváltó oka lehet, valószínűsíthető, hogy gyermeke ilyen módon próbálja felhívni magára a figyelmet. A kérdés csak az: miért? Amennyiben nem húzódnak a háttérben családi, ill. óvodás közösségen belüli feszültségek, úgy valószínűsíthető, hogy valóban csak most talált igazán magára a gyermek, most tud és mer igazán kibontakozni. A viselkedési normák, szabályok ebben a korban még nem gyökeresedtek meg igazán, így ezek tudatosítása elsődleges feladatuk kell, hogy legyen a felnőtteknek. Fontos, hogy a kisfiú ne csak azt tudja, hogy ezt vagy azt nem szabad, hanem azt is, hogy MIÉRT! Ezt pedig az egyszerű beszélgetéseken túl mesék segítségével sokkal hatékonyabban megértethetjük vele. Javaslom, hogy minden este találjon ki gyermekének újabb és újabb történeteket „Rosszcsont Robiról”, akinek esetein keresztül érzelmileg és értelmileg is megfelelően feldolgozhatóak a viselkedési szabályok. Pl: Robi megverte Pannit, … Robi eldugta Pisti autóját, … Robi kicsúfolta Zsófit, …stb. Ezek a történetek engedik azonosulni kisfiát nem csak Rosszcsont Robival, de sokkal inkább a történet szenvedő alanyaival. Megérti és átérzi, milyen rossz lenne, ha őt is hasonlóan bántanák a többiek, s ez remélhetőleg elég lesz ahhoz, hogy változtasson magatartásán.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvonő!
Van egy 4,5 éves kisfiam, aki most ősszel kezdett el óvodába járni. A be-
szoktatás eleinte rendben ment, majd kb. 2,5 hetet beteg volt. Most 3 napja közli velem - most már otthon is - hogy ő nem szeretne menni óvodába, reggelente sírva indulunk el, egész úton szinte sír és sajnos az óvodába is egész nap. Olyannyira felhergeli magát hogy napirenden van nála a hányásig fajuló sírás, hiszti. Próbáltuk szép szóval. A hétvégén alig várja hogy óvodába menjünk, de amikor oda kerül a sor hogy menjünk reggelente, a cirkusz, a hiszti és a hányásig fajuló sírás kezdődik előlről. Az óvonők nagyon kedvesek, a vezetőnő is, de nem tudom meddig fogják e viselkedésformát nála tolerálni, mivel az egész közösségi munkát zavarja így. Holnap (lo.o7) jön az óvodapszichológus, lehet hogy ő talál megoldást. A másik gondom az volt nála hogy nem ágytiszta - az oviba ennek ellenére vihettem más csak az éjszakai alvásnál van probléma. A gyerekorvos azt mondta 5 éves koráig kell kinőnie. Szervi bajra ezeddig nem derült fény.
Köszönettel egy aggódó édesanya
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A leírtak alapján nem hinném, hogy komolyabb gondot jelentene a mielőbbi, sikeres beszoktatás, tekintve, hogy a gyermek hétvégenként már vágyakozik csoporttársai közé. A nagy hirtelen bekövetkező, hétfői óvodakezdés viszont ismételten megrémíti a fiúcskát. Az intenzív tiltakozást a korábbi leveleimben is javasolt folyosón való várakozással, ill. az egyre hosszabb időre szóló „eltünedezéssel” lehet tompítani, végül megszűntetni. Javaslom hasonló témában adott, régebbi válaszaim átolvasását, melyek minden bizonnyal segítségére lesznek.
Az éjszakai bepisiléssel kapcsolatban a gyermekpszichológustól már minden bizonnyal kapott használható információkat, tanácsokat. Véleményem szerint hasznos lehet ilyen esetben az esti bő folyadékbevitel elhagyása, valamint a késő esti WC-re kísérés is.
