Kedves Óvónő!
Kisfiam január végén tölti be a 6.-ik évet, így szeptemberben kezdte a nagycsoportot. Itthon semmi problémánk vele, egy aranyos kisfiú, akinek a játék még a legfontosabb. Természetesen ha én foglalkozom vele itthon legtöbbször nagyon ügyesen megoldja a feladatokat. Az oviban viszont állandóan csak panaszkodnak az óvónők, hogy akar vesz részt a foglalkozásokon, - mivel nálunk az oviban már nem kötelező a nagycsoportosoknak sem foglalkozást tartani, csak "kezdeményezhetik" ezt az óvónők - így hát Beni inkább nem vesz részt az ilyen jellegű dolgokban. (Szerintem az óvónők meg úgy vanak vele, ha nem akar, hát nem eröltetjük, legalább nem kell vele "nyüglődni") Ha tud is valamit, nem mer válaszolni, iszonyúan gátlásos, félénk, nagyon érzékeny.
Mindig azzal fenyegetnek, hogy még maradnia kell egy évet az oviban az imént felsoroltak miatt, és azért mert érzelmileg még mindig nagyon kötődik hozzám - at édesnyjához -. Elismerem, hogy nehezen barátkozik, nem igazán kedveli az idegen embereket. A rajzolás sem tartozik a kedvencei közé, de mint fent már említettem, idehaza semmi problémánk vele, sőt mivel két nagyobb testvére van - akik 18 és 14 évesek - szerintem sokkal többet tud, mint hasonló korú kis társai. Nagyon ügyesen számol, összead, a számítógépet, internetet kiválóan kezeli, az oviban mégis "kis bugyutaként" kezelik az óvónők. Nagyon jól tudom, hogy a félénksége, gátlásossága abból adódik, hogy állandóan velünk van, sajnos nincs nagyszülő, akire rábízhatnánk. Hogyan tudnék a kisfiamnak segítani abban, hogy legyőzze a félelmeit, a gátlásosságát.?
Nagyon várom mielőbbi válaszát!!!
Köszönettel: Dóri
Vlasz:
Kedves Dóri!
Nagyon együtt tudok érezni kisfiával, tekintettel arra, hogy jómagam is sokáig meglehetően zárkózott, halk szavú emberke voltam. Sajnos nagyon gyakori, hogy az ilyen gyermekeket értékükön alul ítélik meg, rosszabb esetben beskatulyázzák , mivel kevesebbet szerepelnek, nem szeretik magukat „adminisztrálni” a nagyközönség előtt. Jómagam ilyen kis óvodásaimhoz még nagyobb figyelemmel, még jobban bátorítva szoktam közelíteni, melynek előbb-utóbb mindig beérik a gyümölcse.
Az óvodai tevékenységeknél az egyik legfőbb kérdés a motiváció milyensége, hiszen ezen múlik, hogy hány gyermeket és milyen mértékben tudnak tevékenységre ösztönözni. Érdeklődjön az óvónőktől, ez hogyan történt gyermeke esetében, konkrétan mire mondott kimondatlanul is nemet a fiúcska?
Annak megítélése pedig még nem „lejátszott meccs”, hogy óvodaéretté válik-e gyermeke, vagy sem! Ennek kritériumait, valamint a megfelelő fejlettségi szint elérését segítő fejlesztőjátékokat egyetlen kötetben megtalálja leírva „Játékos suliváró” c. könyvemben. Ajánlom szíves figyelmébe, mellyel sokat segíthet gyermekének! Amennyiben szakszerű iskolaérettségi vizsgálatok tükrében megállapítást nyer, hogy a gyermek nem iskolaérett, akkor se keseredjen el! A plusz egy éves óvodázás biztosan nem árthat meg a csemetének.
Kívánok sok sikert és eredményes iskola előkészítő munkát mindannyiuknak!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Olyan kérdéssel fordulok Önhöz, amellyel biztosan Ön is naponta találkozott munkája során.
Kislányom középsős az oviban. Nem szoktam semmit vinni, mikor délután megyek érte. Más szülők azonban visznek, és sokan még azt sem várják meg, hogy kiérjenek az oviból, már az udvaron, illetve a folyosón a gyerek kezébe nyomják a csokit, cukrot. (El nem tudom mondani, hogy mennyire haragszom érte!) Hiába kérték már az óvónők is szülőin, hogy ezt ne tegyék, mert a többi kisgyerek nyálcsorgatva nézi, mégis vannak szülők, akik ennek ellenére ott adják oda az oviban az "ajándékot". Nem tudom, hogy mit mondjak a saját gyerekemnek, hogy ő miért nem kap tőlem semmit. Próbáltam neki magyarázni, hogy azért nem veszek neki semmit, mert én sietek hozzá, és nem akarom vásárlással tölteni az időmet, de azt válaszolta, hogy:" Nem baj, anya, jöhetsz egy kicsit később is."
Nem arról van szó, hogy nem tehetném meg, de én nem helyeslem ezt a dolgot, és nem akarom,hogy azért várjon a gyerekem, mert hozok neki valamit.
Előre is köszönöm válaszát. Tisztelettel: Katalin
Vlasz:
Kedves Katalin!
A gyermekek, teljesen természetes módon nagyon szeretik, ha kapnak valamit. Valljuk be, mindannyian így voltunk ezzel annak idején. Ez azonban nem magyarázat arra, hogy sok szülő már érkezésekor különböző ajándékokkal halmozza el gyermekét (direkt vagy sem?) a többi kis társ szeme láttára. Én a magam részéről teljes mértékig Önnel és az óvónőkkel értek egyet, valóban nincs szükség és nem is helyes így viselkedni egy közösségben. Javaslom, hogy szülők és pedagógusok fogjanak össze, és együttes erővel próbálják ismételten jobb belátásra bírni az érintett szülőket. Ez vagy sikerül, vagy nem, a felnőtteket megnevelni sajnos már nem lehet….
Amit azonban biztosan állíthatok: gyermeke minden ajándékváró megnyilvánulása ellenére sem a „meglepi” miatt várja Önt, hanem önmagáért, szeretetből!
Ha mégis előjön a kérdés: „mit hoztál?”, mondja azt nemes egyszerűséggel, amit édesapám is mindig mondott nekünk erre a kérdésre: „magamat és sok-sok puszit.” Meglátja, annak is örülni fog! A dicsekvő ajándéklesőket pedig próbálják a lehető legnagyobb ívben elkerülni, hiszen amit a szem nem lát, azért a szív nem fáj.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom januárban lesz 3 éves, és egy furcsa szokást vett fel. Időnként maga alá gyűri a takaróját és "lovagol" rajta. Mi ezt "bagzó macska" pozíciónak nevezzük, és először csak mosolyogtunk rajta, de lassan kezd nyugtalanítani. Ő úgy hívja, ugrálás. Van mikor a lábfejemre ül, és azon is úgymond ugrál.Kb. ezt egy éve is csinálta már, akkor azt hittem, egyensúlyozik. Aztán elhagyta, de 1-2 hónapja újra előjött ez a "játék". Próbáltuk finoman terelgetni, hogy hagyja abba, már elég volt, de azt mondja, hogy neki ez jó. Ez a program semmitől nem függ, bár a plédjéhez csak este jut hozzá, lefekvés előtt. Ha rászólok, hogy most már alukálni kellene, fejezze be a lomolást, abbahagyja ugyan, de látom, hogy nehezére esik. Nekem ez a tevékenysége egyre inkább hasonlít maszturbációra, és aggódom.Ön szerint mi a teendő?
Válaszát köszönöm: Marcsi
Vlasz:
Kedves Marcsi!
A kisgyermekek öntudatuk, önmaguk kibontakozásával párhuzamosan testüket is megismerik, felfedezik. Kislánya is rájött, hogy ha így és így tesz, az neki fizikai örömet okoz. Ezt véleményem szerint tanácsos úgymond nem észrevenni, így nem is kell tiltani és a gyermek sem érzi megszégyenülve magát. Ehelyett inkább foglalja le a kislányt, adjon érdekes dolgokat, játékokat a kezébe. Alvásnál például játékmacit, babát, amiket elaltathat. Takaró helyett pedig használjon hálózsákot, amivel elkerülhető az „akció”. Csak miután álomba szenderült a kicsi, akkor takarja be szükség esetén még egy pléddel! Reményeim szerint a gyermek előbb-utóbb megfeledkezik korábbi szokásáról, így sikerül le is szoknia róla.
Sok sikert: az Óvónő
Krds:
Tisztelt óvónő,
Kérdéssel fordulok őnhöz, vajon ha gyermekem olykor nem szívesen megy be a csoportszobába, és az ovonők kicsit határozottabban mint én, de mint látszik eredménnyel beviszik, sérülhet -e gyermekem lelke?...s ehhez örömmel teszem hozzá, hogy amióta ebbe az oviba járunk kiegyensúlyozottabb a kicsi, nem annyira hisztis, az ovonéniknek mindent szívesen megtesz...
sokat dicsérik, mert segítőkésszebb is lett.Igazán büszke vagyok rá..bár kezdetben féltem, mert az egyik nevelő egy határozottabb jellem,kedves és szigorúan fogja a gyerekeket aminek örülök...míg a másik kedves, mosolygós...de nem érzem, hogy a gyerekekre olyan nagy határozottsággal hatna, és elérne annyi eredményt, mint a kollegája...szóval akár ebben is segíthetne..milyen az ideális óvónő? Köszönettel,Irén
Vlasz:
Kedves Irén!
Levele alapján úgy vélem, nincs ok aggodalomra semmilyen szempontból. Gyermeke lelke biztosan nem sérül, ha egyébként olyan szintű kiegyensúlyozottság és személyiségfejlődés tapasztalható nála, mint ahogy leírja. Az óvónők eltérő személyisége pedig, véleményem szerint kifejezetten optimális, hiszen mondhatni kiegészítik egymást. Ha a szigorúbb óvónő nem diktatórikus, csak inkább határozottnak mondható, az önmagában természetesen nem probléma. Ettől még ugyanúgy szerethető. A másik, visszafogottabb kolléganő pedig szelídségével zárja magát a kicsik szívébe. Biztosan sok olyan csemete van, akihez ez a stílus közelebb áll. És még valami: nem biztos, hogy mindig az a jobb pedagógus, (pláne óvodapedagógus), aki több szemmel látható eredményt produkál! Elképzelhető, hogy a másik, csendesebb óvó néni mindeközben a maga szerény módján, a legkisebb feltűnést kerülve ér el hatalmas eredményeket, melyek tán kevésbé látványosak. ( pl: beszoktat egy érzékeny lelkű gyermeket, kedvességével feloldja a feszültséget egy szorongó csemetében, …stb.) Nem biztos, hogy mindig az a jó és eredményes, aki elsőre annak látszik!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt óvonő,
Kisfiam harmadik éve jár már oviba, 3 éves múlt, s mint mindegyik kistársa az oviban, sikerült neki is a biliről le-le szokni, vagyiks azt hittük. Ugyanis legutobb az ovonénikel jészadozva, nem hajlandó a kezdeti sikerek után a Wc-n elintésni kisebb-nagyobb dolgait. az oviban rendszeresen beoisil az ebéd alatt, pedig az ovonénik rendszeresen ráültetik a wc-re vagy a bilire. Azért a bilire, mert a fiam kijelenti, hogy pisilek, de csak a bilire. Igyekeznek minnél többet figyelni rá, de elő-előfordul hogy bepisil, néha már az az ember érzése, hogy direkt csinálja. Kérem mondja el miért van ez? S én mit tehetnék?Köszönettel egy kétségbeesett szülő
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Legyen türelemmel, előbb-utóbb gyermeke is biztosan rászokik a WC-re az eddigi bili helyett. Mások példája biztosan ösztönzőleg fog rá hatni. Érdemes lenne kideríteni, hogy vajon mi riasztja a gyermeket a WC-től? Talán a tátongó lyuk beláthatatlan mélysége? Talán a lehúzáskor történő zaj? Tud rajta biztonsággal, kellő egyensúllyal ülni? Érdemes ilyen technikai szempontokból is megközelíteni a kérdést, valószínűnek tartom, hogy itt keresendő a megoldás. Tanácsom hát a következő: miután délután megérkezik gyermekéért az oviba, indulás előtt kísérje el őt a WC-re. Nézzék meg az illemhelyet, mutassa meg a gyermeknek működését, majd segítsen neki azt használni. Ezt otthon is ugyanúgy tegyék meg, (természetesen WC szűkítővel), ill. ha fél tőle a gyermek, eleinte csak a játékmacit ültessék rá közösen. Játsszák el, hogy a maci nem tudja, hogyan kell használni, és kisfiát kérje, hogy mutassa meg a technikát. Ilyen és hasonló módon fokról-fokra oldható a gyermekben a feszültség, így egyre közelebb kerülnek a szorongás nélküli WC használathoz.
Gyermeke óvónőit pedig feltétlenül kérje meg rá, hogy a lehető leggyakrabban ültessék WC-re, ill. bilire, (étkezések előtt-után, udvari játék előtt-után, délutáni pihenő előtt-után, ill. játékidő alatt is!) így sokkal kisebb esélye lesz a „baleseteknek”.
Sok sikert!
Az Óvónő
Krds:
kedves Óvonő,
Nagyon aggódom két dolog miatt is az egyik, hogy gyermekem, aki 4 éves lesz nem tudom nyugodt lelkiállapotban az oviban hagyni. Nekem is nagyon fáj őt így othagyni, mégha tudom, hogy az óvónénik szeretik, s mindent megtesznek azért, hogy megnyugtassák.(erősnek mutatom magam, s próbálom nem sokáig húzni a kezdetekhez képest a búcsúzkodást, az óvónénik kérésének eleget téve.)Minden reggel mielött a csoportba menne elkezd sírni , aggódom, mert néha kínos hisztérikus viselkedését talán az ovonők és a kicsi társai sem hiszem, hogy jól torelálnák(félek hogy emiatt nem lesznek barátai).A másik, hogy nem szeretném ha a kis lelke sérülne.Nagyon kedves kislány, de biztos vagyok benne, hogy reggelente ez a sírás inkább hiszti..hiszen ismerem a kicsit,s odahaz is előfordul néha-néha egy kis hiszti, amugy egy csupaszív, kedves kislány.
Kérem mondja el mit tehetnék.
Nem tudom mennyire befolyásoló tényező, hogy eddig csak egymaga volt, de nemrégen kistestvére született, a testvéri féltékenységre gondolva, sokszor a kistesótól kisebb ajándékokat kap, így fogadtatva el vele, hogy a kistesó is nagyon szereti, és hogy őt is úgy szeretem minta a kis testvérét. Kérem mondja el mitévő legyek. Előre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A soraiban leírtak alapján arra következtetek, nem annyira testvérféltékenységről, mindinkább egyszerűen beszoktatási nehézségről van szó. Amennyiben a reggeli sírás-rívást követően a nap folyamán visszazökken kislánya lelki egyensúlya, úgy nincs ok aggodalomra. Ebben az esetben hamarosan, fokról-fokra csökkenni fognak az ilyen jellegű negatív megnyilvánulások. Szűnni fognak, mert megismerkedik és megbarátkozik nem csak az óvó nénikkel, de társaival is. A csoporttársakból kislánya elkeseredése sokkal inkább empátiát, mint ellenérzést ébreszt, ebben biztos vagyok. Amint szerez magának egy-két közelebbi barátot, máris nagyobb biztonságban fogja magát ott érezni, lesz ki(k)hez sietni az oviba. Erre legjobb példaként saját kisgyermekkoromat tudnám felhozni, mikor is csak azután szűntek meg nálam a hangos reggeli sírások, miután megismertem és megszerettem legjobb barátomat: Attilát. A csoportban aztán sülve-főve együtt voltunk, elválaszthatatlan társakká kovácsolódtunk. Úgy vélem, egy igaz barátra való rátalálás az Ön kislányának is sokat segítene. Kérje ebben az óvónők segítségét! További beszoktatási tanácsokat korábbi, ilyen témájú leveleimből is meríthet, melyek szintén segíthetnek könnyebbé tenni ezt a nehézkes időszakot.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Kollega! A sok panaszos levelre adott valaszat olvasva tőbb dolog jutott eszembe. Vajon Őn gyakorlo ovonő e? Es ami engem nagyon felhaborit: egyetlen olyan valaszt sem talaltam ahol ne minket ovonőket probalt volna meg elitelni es külőnbözö forumokat ajanlani a "szegeny altalunk meggyötört " anyaknak ahol minket felelősegre vonhatnak. Vajon jutott mar eszebe valakinek hogy nem minden ugy törtenik ahogy azt a gyerek elmeseli? vagy az hogy velünk ovonőkkel a gyerek napi kb. 8 orat tölt, a szüleivel pedig kb.3 at.Lehet hogy mi jobban ismerjük a gyerekeket mint a saját anyukájuk aki 3 év alatt nem tudta szobatisztaságra tanitani vagy a legminimálisabb önállóságra sem? Úgy gondolom, hogy nem minket óvónőket kell azonnal felelőssé tenni mindenért, es főleg nem egy kollegának aki REMÉLHETŐLEG ugyanúgy megjárta a "hadak útját". Nagyon szeretnénk olvasni válaszát mi is : Meggyötört óvónők.
Vlasz:
Kedves „meggyötört Óvónő”!
Engedje meg, hogy csupán egyes számban szólítsam meg, tekintettel arra, hogy levele az Ön egyedi panaszát tükrözi. Mások nevében, úgy vélem, nem lenne etikus nyilatkozni, mint ahogy én sem teszek ilyesmit! Úgy vélem, válaszaimban mindig igyekeztem a lehető legobjektívebb lenni, kiindulván abból a tényből, hogy a probléma, mellyel a szülők felém fordulnak, valóságos alapokon nyugszik. Sajnos nem megoldható, hogy minden egyes esetnél egyenként „kivizsgáljuk” a leírtak valóságtartalmát. Marad tehát a hozzám érkező (nem csak szülőktől jövő!) levelek íróiba vetett BIZALOM!
Levele nyomán felmerül bennem a kérdés: vajon mely problémákkal kapcsolatos válaszaimmal nem ért egyet és miért? Örülnék neki, ha MEGFELELŐ PEDAGÓGIAI ÉRVEKKEL ALÁTÁMASZTVA megírná nekem véleményét. Ha kritikáját hitelt érdemlően alá tudja támasztani, azt mindannyiunk okulására közzé fogjuk tenni. Amennyiben ez szakmailag nem kielégítő, úgy elnézését kell kérnem, de oldalunkon nem fogjuk megjelentetni hozzászólását. A Gyermeksziget hosszú évek óta minőségi, magas színvonalon működő honlap, melynek értékét nem kívánjuk hozzáértést nem tükröző levelekkel rombolni.
Mivel én akár személyemet illetően, akár több, mint egy évtizedes szakmai múltamat illetően nyilvánosan felvállaltam magam, így előéletem megkérdőjelezése teljességgel érthetetlen számomra. Előbbiek tükrében azonban elvárom Öntől, hogy szintén ugyanígy tegyen, és levelét teljes névvel, e-mail címmel hozza nyilvánosságra. Biztosan sok szülőt és pedagógustársat érdekelni fog, ki is az az önmagát pedagógusnak valló személy, aki felháborodik azon, hogy egyesek gyermekei szobatisztasági, ill. önállósági problémákkal küzdenek!
Levelem nyomán kívánok Önnek sokkal több toleranciát, empátiát és objektivitást, mint ami leveléből árad, ám nem kívánok olyan óvónőt gyermekének, aki hasonlóképpen viszonyul szakmájához. Ha úgy érzi, meggyötri az óvodapedagógusi hivatás, érdemes lenne elgondolkodni a pályamódosításon!
Az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam 5 éves lesz novemberben. A gondom az, hogy borzasztóan követelőző. Számomra már követhetelen pl. az ajándék-lista, amit szülinapjára "készít".Persze, értem én, hogy a csalódottságát, mikor nem kaphat meg valamit, valahogy ellensúlyoznia kell. Csak annyira beleéli magát, hogy szerintem, így a szülinapja lesz óriási csalódás, mert azokat az igényeket, amiket ő támaszt képtelenség kielégíteni.
A nagyobbik baj az, hogy bármilyen gyerekprogramra visszük, soha nem az esemény a fontos, hanem az, hogy mit fog ott kapni. Mehetünk bárhova: cirkusz, színház, tűzijáték, gyereknapi program...stb, mindenhol vannak árusok, ahol ő valamit szeretne. Persze, nem kapja meg minden egyes alkalommal, és akkor jön a hiszti. Napokig nem is tud másról beszélni, csak arról a tárgyról, amit nem kapott meg.
Most legutoljára cirkuszban voltunk, amit eleve úgy indított, hogy: "De jó, ott van vattacukor..." Megbeszéltük, hogy a cirkuszba nem azért megyünk, hogy együnk, nem ajándékért megyünk, hanem a műsorért. A szünetig nem is volt probléma, tetszett neki, élvezte, aztán a szünetben látott valami játékot, amit ott árultak, ráadásul az egyik ismerős kisgyerek is kapott. Onnantól nem látott, nem hallott, nem érdekelte a műsor második része, egész végig azért rágta a fülem, hogy mikor veszek neki olyan játékot. Hazajöttünk, itthon sem az volt az első, hogy elmesélje, hogy "jaj, de jó volt, mert láttam elefántot, lovat táncolni..." vagy bármi, hanem kicsapta a hisztit,amiért nem kapott játékot.
Nagyon elkeserít ez a viselkedése, mert azért próbálom minél több helyre elvinni, hogy élményeket gyűjtsön, lásson sok mindent, de ezt abszolút nem értékeli. Vagy legalábbis látszólag nem. Tudom, hogy nehéz lehet elfogadni, hogy miért nem akarok neki valamit megvenni, ha 10-ből 8 gyereknek van, de miért nem elég élmény az neki, hogy elmehetünk együtt színházba, megnézzük a tűzijátékot...stb.
Ha látogatóba megyünk hasonló korú gyerekekehez, ott is hiszti van, mert csak úgy hajlandó hazajönni, ha valamilyen játékot kölcsön kérhet.
Van egy kisebb testvére is, az ő irányába úgy működik ez a dolog, hogy ő bármit "kölcsön" vehet a kicsitől, de ő maximum annyira adja oda, hogy a kezébe rakja, és már veszi is el tőle, hogy "Már megnézte." Ha valamiből kettőt veszünk, mindig ők választják ki, de kisfiam bármikor úgy gondolja, simán kicseréli a testvére játékával. De visszafele már nem működik ez a dolog.
Nem tudom, mit tanácsol: ne kapjon most jó darabig semmit, és ne menjünk sehova? Csak az a baj, ha neki nem veszek semmit, a kistestvérének veszek (nem nagy dolgokra gondolok), akkor csak féltékenységet szítok köztük. A picit nem akarom büntetni, hogy akkor ő sem kap semmit, hogy egyformán ne kapjanak. Képtelen vagyok lépést tartani az igényeivel, és - őszintén szólva - nem is akarok. Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel: P. Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
Véleményével egyetértek, valóban nem szabad a gyermeket elkapatni, mert az igények állandó kielégítése újabb és újabb (valamint egyre bővebb) kívánságlistát indukál. Fontos megtanulniuk a csemetéknek, hogy nem kaphatnak meg mindig mindent akaratuk szerint, hiszen a későbbi élet sem így működik. Javaslatom a következő: fenti szabályt próbálja játékosan, valamint mesébe ágyazva megértetni és elfogadtatni a gyermekkel. Találjon ki minden nap újabb és újabb történetet az irigy kisfiúról, aki mindent csak magának akart, ám egyszer csak megbüntette a Játék-tündér. Az összes eddigi ajándékát elvarázsolta, és mindent egyenként kellett „vissza-érdemelnie”. Pl: A pöttyös labdát azért kapta vissza, mert jószívűen megosztozott testvérével a csokin. A villogó lámpájú autót azzal érdemelte ki, hogy megengedte, hogy testvére válasszon először két játék közül. Ugyanígy bábozással is lehet formálni kisfia jellemét, aki a bábok vitatkozásánál tegyen igazságot. Hasznos lehet még egy jóság-napló vezetése is, melybe minden „nemes cselekedet” után újabb napocskát vagy egyéb figurát nyomdázhatnak. (A rosszaságot ne honorálja feketeponttal, ill. más negatív jellel!) Azért is járjon napocska, ha gyermeke tartja magát a cirkuszlátogatás előtt megbeszéltekhez. Pl: „Ha okos leszel, a cirkusz végén kaphatsz egy (!) valamilyen kis játékot, ami nem kerül többe X forintnál.” Amennyiben a fiúcska tartja magát a megállapodáshoz, kapjon érte jutalom-napocskát. Ha a megbeszéltek ellenére is hisztizni, követelőzni kezd, ne kapjon semmit! (Sem ajándékot, sem jutalom-nyomdázást.) Fontos, hogy minden kijelentésünknek és ígéretünknek legyen súlya, a megígértekhez következetesen tartsuk magunkat.
Fentiek segítségével gyermekénél hamarosan csökkenni fog a határtalan birtoklási vágy, sőt, reményeim szerint testvérével szemben is önzetlenebb lesz nemsokára.
Sok sikert!
Az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
Szeretném Öntől megkérdezni, hogy egy óvónőnek van -e "beszámolási kötelezettsége" a gyerekkel kapcsolatban. Most szeptemberben kezdtük az óvódát és meglepődve tapasztalom, hogy a gyerekről nem mondanak semmit. Korábban a bölcsödében mindennap "beszámolót" kaptunk a gyerek napjáról, amit helyesnek tartok,és igényeltem is, hiszen 8-10! órát töltött ott a kisfiam.
Ezzel szemben itt ennek nyoma sincs. A magyarázat: "ha lesz valami, úgyis szólunk".
Mit csináljak? Mindennap kérdésekkel bombázzam az óvónőt? Próbáltam, de egyszavas válaszokat kaptam.
Szeretnék többet tudni kisfiam napjairól, hiszen szinte napjának nagy részét az óvódában tölti.
Köszönöm a válaszát
Annamária
Vlasz:
Kedves Annamária!
A szülők és pedagógusok közti kapcsolattartás fontos részét kell, hogy képezze a nevelés folyamatának. Ennek részletessége azonban attól is függ, hogy az óvónőnek adott pillanatban van-e, ill. mennyi ideje van a szóbeli informálásra. Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy mikor csemeténk hazavitele előtt elbeszélgetnénk kicsit a pedagógussal ügyes-bajos kérdéseinkről, az idő alatt a többi gyermek még az óvónő felügyelete alatt van! Ugye Ön sem örülne, ha megérkezésekor azt látná, hogy az óvó néni a szülőkkel beszélget, miközben nem kellően, vagy egyáltalán nem tud figyelni az Ön gyermekére? Úgy vélem, előbbi szempontot mindenképpen figyelembe kell, hogy vegyük, és ennek függvényében várjuk el a többé-kevésbé részletes beszámolót. Amennyiben ennél többet szeretne, annak is megvan a lehetősége: kérjen időpontot fogadó órára, ahol A-tól Z-ig kitérhet minden Önt érdeklő kérdésre, problémára.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovónő!
Kisfiam 26 hónapos és bölcsibe jár. A bölcsödébe gyorsan beilleszkedett, a gondozónők aranyosak. Az ő tanácsukra próbáltuk meg nyáron elhagyni a pelust úgy, hogy bugyit adtam rá. Mostanra a kakilással nincs gondunk, sose megy a bugyiba. A pisiléssel vannak gondjaink. Általában későn szól így vagy becsurog egy pici vagy bepisil (hetente kb. 5-ször), de az is előfordult, hogy dacból bepisilt. Kérdésem az lenne, hogyan tudjuk ezeket a "dacosa" bepisiléseket megszüntetni, a teljes szobatisztaság felé terelni ill. az éjszakai és a délutáni alvásnál hogyan tudjuk elhagyni a pelust. Köszönönettel: Szabóné
Vlasz:
Kedves Szabóné!
Javaslom, hogy ne várja meg, míg kisfia szól, hogy pisilnie kell, helyette inkább rendszeres időközönként, (a napirend részeként!) kérdés nélkül ültesse bilire. Előfordulhat u.is, hogy a gyermek annyira belemerül a játékba, hogy megfeledkezik a WC-zésről. Ilyenkor különösen fontos a szülői figyelem, hogy elkerüljük a megfázást! Előfordulhat, hogy a gyermek más okból (pl. szorongás, stressz...stb) pisil be. Erre legjobb gyógyír a felnőttek által nyújtott meleg, elfogadó, türelmes légkör megteremtése. Demokratikus neveléssel a fent említett problémák csökkenthetők, majd megszűntethetők.
Sok sikert!
Az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányunk júliusban volt két éves. Tavaly novemberben veleszületett vese-hólyag nagyműtéten esett át, előtte és utána is sokszor kellett (kell) pisit gyűjteni, ami állandó nyűggel jár. Most ott tartunk, hogy órákon át kergetős módszerrel, hatalmas hisztivel sikerül csak a begyüjtés. Gondolom ez is hozzájárul ahhoz, hogy a szobatisztaságra való szoktatás nálunk sehol sem áll. Semmilyen módzser nem jár sikerrel, teljes az elutasítás a kislány részéről. Az gyermekorvos is azon az állásponton van, hogy ne eröltessük. Bennem mégis ott mocorog a "kisördög" (a nagytesó 2 évesen szobatiszta volt), mivel, hogyan segíthetnénk neki, merre induljunk, mit csináljunk? Önnek mi a véleménye? Köszönettel, Ági
Vlasz:
Kedves Ági!
Véleményem szerint első lépésben az eddig felgyülemlett félelmet és negatív érzéseket kell elfeledtetni a gyermekkel. Javaslom, egy darabig hanyagolják a témát, hogy oldódjon a feszültség és a görcs. Később, óvatosan elő lehet rukkolni a dologgal, ám egyenlőre csak beszélgetéssel, ill. mesébe ágyazva. A lényeg, hogy a szobatisztaság témája indirekt módon kerüljön szóba. Miután gyermeke reakcióiból arra lehet következtetni, hogy a korábbi negatív élmények hatása múlóban van, menjenek el együtt vásárolni, ahol a leányka választhassa ki a neki leginkább tetsző bilit, ill. bugyikat. Így u.is úgy érezheti, az ő akarata szerint zajlanak a dolgok, semmi nincs ráerőltetve. Ezt követheti ezután a kényszermenetes bilire szoktatás. Ha eleinte elutasítja, ne firtassa a kérdést. Hívja fel azonban figyelmét arra, hogy milyen jó, ha valaki már olyan ügyes, mint a nagytesó, akinek már nem kell pelus. Kínálja fel a lehetőséget, hogy: "Szóljál, ha kéred a bugyidat és a bilit, mert már annyira ügyes vagy!" Egyszóval : fontos a türelmes, lépésről-lépésre történő szoktatás, melynek hamarosan biztosan meg lesz az eredménye!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam három napja jár óvodába, első nap ott is aludt, de harmadik napon már ki kellett venni reggel a kezemből annyira sírt, nem akart ott maradni. Magam is harmadéves óvodapedagógus hallgató vagyok, és tudom milyen a könyvekben a beszoktatás, de most tanácstalan vagyok. Este már azzal fekszik le, hogy nem akar menni, éjszaka sem tud nyugodtan aludni. Pedig van három unokatestvére is a csoportban akikkel a nyáron is nagyon sokat volt együtt. Talán ha fokozatosan töltött volna egyre több időt az oviban akkor jobban érezné magát? Első nap beszaladt és az óvónő mondta, hogy menjek nem kell ott maradnom. Jól tettük? Válaszát előre is köszönöm!
T.
Vlasz:
Kedves Kolléganő!
Véleményem szerint jól tette, hogy eljött, hiszen a gyermek maga döntött úgy, hogy egyedül is jól érezheti magát óvodai berkekben. Ha akkor ott marad, lehet, hogy pont azzal bizonytalanította volna el a gyermeket. Előfordul, hogy egyik-másik csemeténél csak néhány nap elteltével buknak a felszínre a beszokási problémák. Véleményem szerint ilyenkor nem árt "tiszta lappal" indítani a gyermeknél, t.i. nulláról kezdeni a beszoktatást. Ennek menetét Önnek, mint leendő óvodapedagógusnak nyilván nem kell részleteznem, ezért csak néhány szóban: eleinte rövidebb időt töltsön ott a gyermek, a szülő a kezdet-kezdetén legyen elérhető közelben (pl. a folyosón), otthoni játék lehessen nála...stb. Úgy gondolom, ilyen aspektusból megközelítve könnyebben és gyorsabban megoldható lesz a probléma.
Sok sikert!
Az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
3 éves kisfiamat tegnap vittem először óvódába! sajnos tízperces könyörgés után sem volt hajlandó bemenni a terembe, ezért az óvónő felkapta és erőszakkal becipelte! Azt szeretném megkérdezni, hogy nem okoz -e nála ez lelki törést? Sajnos 11 óráig 5 perces szünetekkel egyfolytábam ordított! Lágyéksérve van és ezért nagyon félek, hogy a sok sírástól kizáródik!
Előre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel: Szabó Szilvia
Vlasz:
Kedves Szilvi!
Úgy vélem, aggodalma jogos és megalapozott, nem csak egészségi, de pedagógiai szempontból is. A beszoktatás mindig kíméletesen, emberségesen és a lehető legnagyobb türelemmel kell, hogy történjen! Ezek híján ugyanis az egész óvodai életet meghatározó káros utóhatásokkal is számolni lehet. Ennek elkerülése érdekében, javaslom, beszéljen az óvónővel! Mondja el aggályait, félelmeit gyermeke testi-lelki egészségét illetően és kérje segítő együttműködését az ügyben! Javasolja pl. az alábbi megoldást: Gyermekével előre megbeszélve foglaljon helyet kint a folyosó padján anélkül, hogy a benti, csoportszobai nevelőmunkát megzavarná. Mondja el a fiúcskának, hogy itt fog kint ülni, amíg ő bent játszik. A csábító játékeszközöknek valószínűleg nem tud majd ellenállni, és be fog menni a csoportba. Nyugtassa meg, hogy nem fog elmenni. Miután már nem rohangál ki percenként a gyermek, hogy ellenőrizze édesanyja jelenlétét, az óvónővel történő előzetes egyeztetés után „szívódjon fel” egy rövid időre! Ha kisfia mindezt észrevételezi az óvónőnek, ő nyugtassa meg: „Ne félj, anyu csak a postára ugrott ki, most telefonált, hogy mindjárt visszajön.” Ezt követően egyre hosszabb időkre lehet „eltűnni”, míg végül a teljes délelőtt eltelik anélkül, hogy a csemete édesanyját hiányolná.
Fenti megoldást természetesen ne kioktatólag, sokkal inkább az együttműködő segítséget sugallva javasolja a pedagógusnak. Ilyen módon remélhetőleg elkerülhető a harag és gond nélkül megoldható a problémamentes beszoktatás is.
Sok sikert!
Az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Köszönöm szépen a válaszát! Sajnos fiamat nem sikerült a régi csoportjába vinni. Hétfőn mentünk az oviba, és be szerettem volna vinni a fiamat a nagycsoportba. Az első döbbenetemre a jelét, az öltözködési helyét átadták egy másik gyereknek. Ezután az óvónő erőszakkal útját állta a gyermekemnek, hogy bemenjen a csoportjába. Alig tudtam szegényt visszafogni. Nagyon ellenséges volt, azt mondta, hogy nincs a fiam a csoportbeosztásban, ezért nem is mehet be. Erre nagyon kiakadtam, megmondtam neki, hogy Ő nem akarja befogadni a gyermekemet a csoportba. Tavaly is éreztem, hogy nem szereti a fiamat, de nem tettem szóvá, de most nem tudtam elhallgatni a véleményemet. Azt válaszolta, hogy nem Ő nem akarja. A másik óvónője aranyos, de pechünkre nem Ő kezdett reggel.
Bementünk a vezető óvónőhöz, aki a szemközti óvodában tartózkodik. Azt mondta, ha így döntöttek, akkor nincs mit tenni. Az ígéretet tevő helyettest nem akarja szabadságán telefonnal „zavarni”. Így kénytelen voltam fiamat a középső csoportba vinni, ahol új jelet kapott. Beilleszkedett, mert vannak a régi csoportból a középső csoportban, akik évvesztesek. Az óvónők is nagyon kedvesek, aranyosak, az egyik kiscsoportban a óvónője volt, így ismeri már a fiamat.
De elvették a fiamtól azt a lehetőséget, hogy jövőre, ha iskolaérett lesz, megkezdje az iskolát.
Ráadásul a középső csoportosok a fiamhoz képest kicsik. Nem testi, hanem szellemi értelemben.
Tanácsát kérem, mit tegyek. Hagyjam annyiban, és járjon középső csoportba? Milyen lehetőségeim vannak? Fiam értelmes, okos fiú, szerintem a jelenlegi csoport inkább lehúzza. Ön is azt tartja helyesnek, hogy a nagycsoportba járjon, de az óvónő sajnos nem úgy viszonyul a gyerekhez, ahogyan kellene. A vezetőt meg nem érdekli a dolog, mert Ő a másik épületben van, nincs rálátása a mi óvodánk dolgaira, legalábbis az ilyen dolgokra. Ráadásul attól tartok, ha sikerül mégis a nagycsoportba visszavetetni, akkor az óvónő mindenképpen azon lesz, hogy a gyerekem ne váljék iskolaéretté.
A másik problémám az, hogy tavaly és tavalyelőtt is gyűjtöttek pénzt óvodai fejlesztésre – új csúszda, játszótér körbekerítése -, de ezek nem valósultak meg. A pénzzel nem számoltak el, hogy mire költötték. A csoport bizalmi rákérdezett, erre az volt a válasz, hogy az óvodák közt szétosztották a pénzt. Ezt sem értem, mert ha a mi óvodánk gyűjt új csúszdára, akkor mi köze ahhoz a pénzhez a többi óvodának. Így a pénzt eltűnt a „nagy kalapban”. Az óvodának nem kötelessége beszámolni a szülőknek, hogy mire költötték a beszedett pénzt? A füvesítést sem képesek megoldani, ha esik az eső, utána napokig nem levegőztetik a gyerekeket, mert sár van. Egyszer-kétszer elmennek sétálni, de leginkább a csoportszobában tartják őket.
A könyvét – a Játékos sulivárót – meg fogom venni, mert olvastam az ismertetőjét és én is arra gondoltam, hogy abból tanulunk a fiammal.
Üdvözlettel: egy kétségbeesett anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Döbbenten olvastam sorait gyermeke nagycsoportos óvónőjével kapcsolatban. Aki így viszonyul a kis apróságokhoz, az véleményem szerint sok mindenre alkalmas lehet, de pedagógusi munkára semmi esetben sem! Ne sajnálja, (sőt, én inkább örülnék) hogy nem került ilyen ember karmai közé kisfia. A döntést talán meg lehetne változtatni, de meglátásom szerint ez ilyen hozzáállás mellett semmiképpen nem lenne hasznos gyermekének. Vigasztalja az a tudat, hogy az említett „óvónő” mellett nem hogy a fejlesztés nem lett volna garantált, de egészen biztosan „rászállt” volna a fiúcskára. Nem szabad neki több lehetőséget adni arra, hogy újabb lelki sérülést okozzon kis gyermekének! Szerencsére a kis lurkó minden jel szerint nagyobb probléma nélkül beszokott a középsős gyermekközösségbe, ami az előzmények tükrében igen nagy szó! Az pedig, hogy megfelelően tud-e fejlődni szellemileg jelenlegi csoportjában, nem csak és nem elsősorban társai fejlettségén múlik. Fontos tényező még az óvónők lelkes és szakértő segítő munkája is, mellyel differenciáltan, minden gyermek egyéni képességeihez igazodva tudják a csemetéket fejleszteni. Az ő munkájukban és hozzáállásukban minden bizonnyal jobban megbízhat, mint az elődjében.
A gyűjtött pénzzel kapcsolatban javaslatom a következő: együttes szülői kezdeményezésre hívassanak össze egy rendkívüli szülői értekezletet, melynek keretében kérjék az óvodavezető minden részletre kitérő elszámolását az összegről. Itt lehetőségük nyílik arra is, hogy minden ezzel kapcsolatos kérdést, kételyt megbeszélhessenek, letisztázhassanak.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvono! Olvastam vélaszát a 6 éves kisfiú délutáni alvási problémájával kapcsolatban. Sajnos mi is hasonló problémákkal küzdünk. 5 és fél éves lányom már tavaly sem aludt el délután (csak ha hajnal 6 elott felébresztettük). Az óvonok szerint a gyermeknek pihenésre van szüksége, és kész. Többször próbáltam velük beszélni (az óvodavezetovel is). Azt mondták, hogy az óvodában az a szokás hogy pihennek a gyerekek, és ha megengednék hogy felkeljen, akkor zavarná a többieket. Még könyvet sem kaphat, hogy lapozgathassa. A tavalyi év folyamán azt tapasztaltuk, hogy ha alvásidoben ki akart menni a lányom a mosdóba, nem engedték ki, mondván, hogy korábban már járt ott. Azt gondolták, hogy csak ki akar menni játszani. Nem hitték el, hogy pisilnie kell, és be is pisilt. Azóta ezt már megbeszéltük az óvonokkel és mostmár mindenki akkor megy WC-re, amikor kell neki. Az alvás problémát viszont minden próbálkozásunk ellenére sem sikerült megoldani. Összesen két alkalommal kelhetett fel a többieknél hamarabb, azt követoen, hogy felháborodtunk azon, hogy megbüntették a lányunkat amiért nem alszik (kb. 1 órás munkával készített muvét megsemmisítették). Azóta sem kelhet fel. Augusztus közepe óta járunk újra oviba, ez alatt az ido alatt kétszer aludt, egyszer sem kelhetett fel korábban. Az óvóda vezetése azt állítja, ok még nem hallottak olyan oviról, ahol a kisebb alvásigényu gyerekek felkelhetnének (késobb másokkal beszélgetve kiderült, hogy ebben az óvódában is volt ilyen gyakorlat korábban, csak egy ido után nagyon hangoskodtak a gyerekek és nehéz volt fegyelmezni oket, ezért ezt megszuntették). Nem vagyok rosszindulatú, de úgy látom, azért nem örülnek annak ha nem alszik (vagy legalább fekszik csukott szemmel!!! a gyerek), mert akkor nem tudnak nyugodtan beszélgetni, dekorálni, dokumentálni. Én úgy látom, ha a nem alvó gyerekek felkelhetnének és értelmes feladatokat kapnának, megfeleloen foglalkoztatnák oket, ok is könnyebben boldogulnának velük. Sok unatkozó gyerek nem csoda, ha zajos. Szeretném tudni, Ön szerint mit lehetne tenni ebben a helyzetben.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Megdöbbenéssel olvastam sorait a kislány munkájának megsemmisítésével kapcsolatban. Nem értem, hogyan lehet valakit megbüntetni azért, mert nem képes akarattal aludni (elképzelhető, hogy ebben a kényszerítő körülmények is gátolják), az meg pláne felfoghatatlan számomra, hogy hogyan lehet ilyen módon büntetni. Előbbiek semmiképpen nem elfogadhatók egy pedagógusnál.
Sajnos az óvónőkkel való együttműködés lehetősége kudarcba fulladt az Önök esetében, ennek híján viszont nehéz megoldani a problémát. Mivel nem partner ebben a vezető sem, így sajnálatos módon kettő alternatíva marad: vagy hazaviszik ebéd után a gyermeket, megkímélve ezzel a kötelező alvás tortúrájától, vagy megpróbálják elfogadtatni gyermekükkel e kényelmetlen helyzetet. Próbálkozhat esetleg kislánya gondolatainak játékos elterelésével is, pl:
„ Van egy mesebeli, közös barátunk: Pompelempi Aladár, akiről minden alvás alatt kitalálhatsz egy mesét. Mondd el, ma mi esett meg vele?” Ezzel a játékos módszerrel talán sikerül kicsit elterelni gyermeke gondolatait a dermesztő óvodai valóságról, s e helyett saját, mesés világába menekülhet.
Sok sikert!
Az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
A segítségét,tanácsát szeretném kérni a következő,eléggé sürgős ügyben.Két kisfiam van ,3 és 7 évesek.Magam tanítónő vagyok,de jelenleg még nem tudtam elhelyezkedni a GYES lejárta óta.A kisebbik fiam most kezdi az óvodát,a nagy az iskolát.Amikor a kisebbik fiamat beirattuk az óvodába,a kérdésre,hogy melyik csoportba szeretnénk,hogy járjon a gyerek,természetesen,azt a csoportot jelöltük meg,ahová a nagy is járt.Mondták,hogy rendben.Ez így is volt idáig az oviban.Megkérdeztem,hogy van-e arra mód,hogy amíg a nagyfiam még ovis,bejöjjünk többször,hogy beszokjon a kicsi.Bár az elmúlt 3 év alatt,már teljesen megszokta azt a környezetet,ismeri az óvónéniket,tudja mi,hol van...stb.De ,mégis más,ha mindezt a bátyus is megmutatja.Engedélyt kaptunk rá.Így,nyugodtan vártuk az őszt. Majd egyszer nyárom megláttuk kifüggesztve az ovi kapujára az új gyermekek névsorát,ahol is az én kisfiam egy másik csoportban szerepelt.Megdöbbenésemnek hangot adva- más testvért,sem raktak a testvéréhez-,közölték,hogy május előtti és utáni születés alapján csoportosítottak (?!) és az én gyerekem máshová kerül,kész ez már el van döntve.Levelet írtunk más anyukákkal,3 hete nem jött válasz. válasz.Szóban azt mondták a férjemnek,hogy így döntöttek,ennyi.Nem értem,hogy egy óvodában mi lehet fontosabb a gyerek érdekeinél.Az én gyerekemnek az óvoda,mint fogalom azt a csoportot jelenti,ahová a bátyja járt,azt az óvónénit,azt a kisszéket,azt,az asztalt,azt a jelet,amit megtanult a beszoktatás alatt.Valóban szükséges egy másik csoportba beszoktatni,erre van lelkileg szüksége egy kicsi háromévesnek?!Erre most ez történt.Mit lehet ilyenkor tenni?!A jegyzőhöz már fordultunk anyukák,de még ez csak pár napja történt.Úgy tudom,az Oktatási Törvény szerint az óvodavezető dönt a csoportbeosztásról,az óvodapedagógus és a szülők véleményének figyelembevételével.Hát,itt ennek nyomát se látjuk.Ilyen véres küzdelem helyszínének kell lennie egy óvodának?Mellesleg az óvónéni is jellezte,hogy nem ért egyet ezzel a csoportösszeállítással.Mit lehet tenni még? Elnézést a hosszú levélért.Köszönettel:Egy aggódó és nagyon csalódott anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Úgy vélem, mindent megtettek, amit ebben a helyzetben lehetséges! Csak bizakodhatunk abban, hogy a hivatalos beadvány meghallgatásra talál és pozitív végkifejlete lesz az ügynek. Azt még érdemes lenne kollektíve megkérdezni a vezetőtől, miért informálta félre a tavalyi beíratáskor az érintett szülőket? Amennyiben fennállt annak a lehetősége, hogy a megbeszéltek ellenére más szempontok alapján osztják be a gyerekeket, azt miért nem közölte?
Fentiek ellenére is elképzelhető azonban, hogy a csoportbeosztáson már nem fognak módosítani. Ebben az esetben se keseredjen el, kisfia minden bizonnyal az új körülményeket is rugalmasan, könnyen elfogadja majd, mi több, még meg is szereti! Bízzunk benne, hogy a másik óvó nénik is legalább olyan kedvesek és aranyosak lesznek, mint nagyobbik fia pedagógusai. Ebben az esetben pedig csupán mellékes momentum lesz, hogy melyik kisszék, kisasztal, ill. csoportszoba várja a kis csemetéket!
Sok sikert és örömteli óvodakezdést kívánok Önöknek!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam jövő decemberbe tölti be a 3 évet. Azután érdeklődöm, hogy felveszik a szeptembertől oviba vagy megkell várni a decembert?
A másik kédrésem, hogy milyen főbb szempontok alapján érdemes óvónőt választani? Mik azok az apróságok amiket figyelni kell?
Köszönöm
Mó
Vlasz:
Kedves „Mó”!
Kérdésével kapcsolatban érdeklődjön az illetékes óvoda vezetőjénél, aki tájékoztatja az ottani lehetőségekről.
Az Óvónők személyének kérdése valóban fontos momentum az óvodaválasztás tekintetében, melyhez a következő szempontokat érdemes figyelembe venni:
Ha mód van rá, látogasson el az óvodai nyílt napra, ahol természetes szituációkban figyelheti meg az alábbiakat:
- Mennyire képes megosztani a figyelmét a pedagógus?
- Alkalmazza-e az egyéni bánásmód elvét? ( pl: észreveszi-e, segíti-e az arra rászorulókat? )
- Bizalommal fordulnak-e hozzá a gyerekek kéréseikkel, kérdéseikkel?
- Milyen a csoportlégkör? Kellően demokratikus szellemiség érezhető, vagy esetleg diktatórikus rend, ill. anarchikusan liberális felfordulás tapasztalható?
- Részt vesz-e maga az óvó néni is a gyerekek játékában?
- Nézze meg a faliújságot, a csemeték munkái beszédesek lehetnek!
- Vannak-e kreatív ötletei? Lendületesen, rugalmasan vezeti-e a napi tevékenységeket?
- Érezhető-e őszinte gyermekszeretet személyiségén, megnyilvánulásain?
- Észreveszi-e, figyelemmel kíséri-e az esetleges balesetveszélyes helyzeteket?
- Hogyan fordul a szülők kérdései, kérései felé? (Ezt személyes beszélgetés kapcsán mérheti le)
Fenti szempontjaim természetesen nem a teljesség igényével lettek megfogalmazva, ám biztos támpontot adhatnak a legfőbb kritériumok szem előtt tartásában.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő
3 éves fiam most kezte az óvodát és azt mondták hogy nehezen érthetö a beszéde nem mindig lehet érteni ez idáig nem is zavart mert a bölcsiben és itthon jol beszél ha kell neki valami akor szépen kimondja viszont még nem beszél mindig tisztán sokszor halandzsázik amit még én se értek és most már aggodom hogy a gyerekekel akik nála jobban beszélnek nem érteti meg magát és igy nem szerez barátokat és hátrányba kerül.
csilla
Vlasz:
Kedves Csilla!
Levele alapján gyermekénél nincs komolyabb gond a beszédfejlődéssel, hiszen, mint írja, szépen beszél, ha úgy tartja kedve. A máskor tapasztalható halandzsázás véleményem szerint csak játék a beszéddel, mely nem feltétlenül baj. Kisfia tudja, hogy ha valakivel valamit közölni akar, ha fontos mondanivalója akad (márpedig ennek egyre gyakrabban szükségét fogja érezni) muszáj, hogy értelmes szavakba öntse gondolatait. Előbbiek okán a halandzsát fokozatosan fel fogja váltani az állandó, tiszta, érthető beszéd.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvonö
kisfiam 3 éves most kezdte az ovit az oviba is mondták már hogy nem nagyon akar szót fogadni vagy legalábis nem mindig. mindig a másik csoport gyerekei között találják meg ha az udvaron vanak én is észrevetem hogy velem is eljátsza hogy ha hivom nem jön pedig volt bölcsis és tudja,tudta hogy minden csportnak megvan a helye és hogy medig szabad elmeni .Nem értem mitörtént az én okos jol nevelt fiamal .
csilla
Vlasz:
Kedves Csilla!
Az óvodába való beszokás természetes velejárója, hogy a kis csemetéknek meg kell ismerniük és el kell fogadniuk az ottani szabályokat, korlátokat. Ez a folyamat nem könnyű még azon gyermekek számára sem, akik korábban bölcsibe jártak. Idővel, türelmes pedagógusi hozzáállás mellett a probléma könnyen orvosolható, így a kicsik megszokják és elfogadják az óvodai kötöttségeket. Beszélgessenek erről, játsszanak otthon minél többet „óvodásat”! Ennek segítségével ugyanis játékos úton is berögződnek kisfiába az ovis élet szabályai.
Sok sikert hozzá!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő !
Kislányom idén megy középső csoportba, tavaly csak délelőtt volt az oviban, kicsit lassan ment a beilleszkedés, most sem várja igazából a kezdést.A gondom a következő.Ebéd után már nagyon fáradt, még jobban mint mikor itthon van, gondolom, az alkalmazkodás miatt,aludni viszont nem hajlandó.Azon gondolkodom, hogy ott hagyjam-e a du.-i alvás idejére az oviban, hátha így valóban pihenne kicsit,s nyugodtabban telne tovább a nap,3-ra mehetnék érte. Félek tőle azonban,nem váltana ki ez esetleg dacosságot belőle,nem okozna szorongást nála, tekintve,hogy én még gyeden vagyok a kisebbik gyermekünkkel.Előre is köszönöm válaszát Gabriella
Vlasz:
Kedves Gabriella!
Az év kezdetekor, javasom, még ne hozakodjon elő kislányánál a kérdéssel, várja meg, míg újra beszokik. Miután ez megtörtént, az óvónőkkel karöltve próbálják megközelíteni a dolgot. Pl: „Mi lenne, ha te is kipróbálnád, milyen az ovis ágyon feküdni? Így legalább kényelmesen meghallgathatod a mesét!” Ha valóban annyira fáradt, közben el is fog aludni. Ha mégsem, akkor közöljék vele az óvó nénik: „ Anyu most telefonált, hogy még el kell mennie a postára, addig is pihentetheted a szemed egy kicsit. Jó?” …stb. Fontos, hogy Ön is és a pedagógusok is kellő tapintattal, a kötelező jelleg legkisebb jele nélkül próbálják megismertetni a leánykával az ott alvás szépségét, így elkerülhető a lelki megrázkódtatás.
