Kedves Óvónő!
Kisfiam 2000. márciusában született. Betegség miatt - krónikus hörghurut, szelektív immunglobulinhiány - miatt keveset járt óvodába az elmúlt évben. Most az óvónők szerint meg kellene ismételnie a sok hiányzás miatt a középső csoportot. A fiam nem akar másik csoportba menni, és a férjem sem támogatja ezt a döntést. Az óvónők szerint - ha semmiképpen nem akar a fiam új csoportba menni - lehetőség van arra, hogy a nagycsoportban kezdje az óvodaévet, de akkor a nagycsoportot ismételtetik meg vele. Hétfőn kezdjük az ovit, így a gyereket még nem is látták. Kijelenthetik-e látatlanban, hogy a nagycsoportot megismételtetik vele.
Úgy érzem, azért akarják a középső csoportot ismételtetni vele, mert az kényelmesebb, mint esetleg szintrehozni, fejleszteni.
Tudna ajánlani valamit, hogyan fejlesszem itthon a gyermekemet, hogy ne kerüljön hátrányba?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Véleményem szerint jól döntöttek, amikor a jelenlegi csoportban való folytatást választották. Azt, hogy iskolaéretté válik-e a majd a fiúcska tanév végére, ebben a pillanatban felelőtlenség lenne megjósolni. Egyáltalán nincs kizárva, hogy igen, ám az is előfordulhat, hogy hasznosabb lesz még egy évet oviban tölteni. Sok víz lefolyik még addig a Dunán, és pedagógus, szülő egyaránt sokat tehet az ügy érdekében. Önnek mindenképpen ajánlom figyelmébe „Játékos suliváró” c. könyvemet, melyben fejlesztőjátékok garmadát találhatja. A kiadvány kapható az Alexandra könyvhálózat üzleteiben, ill. Auchan-ban, Tesco-ban.
Kívánok a közös fejlesztőmunkához sok örömöt, kisfiának pedig külön is nagyon jó egészséget!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom 1 hónap múlva 3 éves lesz, oviba készülünk, de a szobatisztasággal nagy gondban vagyunk. A nyáron próbálkoztunk egyfolytában. A gond az, hogy ugyan pisil, kakil bilibe, fűbe is, de csak akkor, ha mi szólunk neki. Szó nélkül jön, és ha kell neki, elvégzi a dolgot, örül neki, mint ahogy mi is. De ő nem szól, ha nem figyelünk bepisil, bekakil, és ez szerintem nem nevezhető szobatisztaságnak. Nem ő jelez, illetve néha ha már besikerült, akkor szól, és még pisil kicsit. Mintha nem érezné, olyan érzésem van. A legszomorúbb, hogy nem is zavarja, hogy pisis, kakis a bugyija. Még annyit megjegyeznék, hogy nagyon el tud mélyülni a játékban, sokszor nem is hallja, hogy szólok hozzá. Tulajdonképpen a pelustól való megválást nem is ő sürgette, inkább én. Mindig figyeltem, mikor nyúlkál a punija felé. Lehet ez volt a gond? Ha a pelust visszavesszük, nem zavarja, sőt dicsekszik vele. Mit csináljak? A nővérénél nem volt ilyen gond, 2 évesen gyönyörűen magától szobatiszta lett. Lehet szervi probléma van? Vagy csak lusta? Már nem tudok mire gondolni. Soha nem kapott ki emiatt, kényelmes a bilije, wc ülőkével is próbálkoztunk. Kérem adjon tanácsot, mi lehet a baj?
Elnézést kérek, az előző kérdéshez ( 1 hónap múlva lesz 3 éves a kislány) annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ha játszik, és akkor vinném pisilni, azt mondja: Most nem megyek, most játszok. Vagy éppen amit csinál. Nem hajlandó megszakítani azt a vmit, amit éppen csinál. És elfelejtettem elköszönni, elnézést. Köszönöm előre is a válaszát, Tímea
Vlasz:
Kedves Tímea!
Elsőként természetesen érdemes kivizsgáltatni, hogy nem szervi probléma áll-e a háttérben. Amennyiben ennek a lehetőségét kizárták, (gyanítom, hogy nem ez lehet a baj forrása), akkor érdemes végiggondolni, hogy nevelési vonatkozásban mit lehet tenni. A válasz, úgy vélem, benne van levelében: gyermeke nagyon elmélyülten képes játszani, mely során nem szereti, ha „felesleges macerával” (t.i. pisilés, kakilás) zaklatják. Ne aggódjon, ezzel nagyon sok gyermek így van! Nem olyan nagy baj, ha eleinte csak felnőtt felszólítására megy bilizni, nyugtassa az a tudat, hogy kezdetben az oviban is „állandó napirendi pontként” szerepel a vécézés. Egy idő múlva aztán képessé válik a gyermek arra is, hogy magától érezze, hogy mikor kell kimennie, ám ez csak folyamatosan alakul ki. Óvodakezdéskor feltétlenül kérje a pedagógusok aktív segítségét az ügyben (t.i. hogy gyakran és folyamatosan küldjék vécére a kislányt), akik minden bizonnyal szívesen támogatják majd kislányát szeretetteljes figyelmességükkel.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
Még nem sikerült minden válaszát végigolvasnom a témában, ezért lehet, hogy olyat kérdezek, amire már válaszolt, de kérem, nézze el nekem, mert most nagyon felindult vagyok.
Reggel másodszorra vittem 3 éves lányomat óvodába, mikor ismételten felszólított az óvónő, hogy távozzak, mert zavarom őt a munkában.
Azt szeretném megtudni, hogy milyen törvényi szabályozása van a szülő óvodában tartózkodásának.
Várom válaszát, hogy ne csak a gyermek lelkénes sérüléseivel tudjak érvelni, mert úgy látszik, ez nem elég.
Köszönettel
Sojka Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Amit mindenek előtt tanácsolok, mielőtt bármit is lépne az ügyben, próbáljon megnyugodni! (Gondolom, ez levele megírása óta meg is történt.) Fújja ki magát, és minden eddigi sérelmét félretéve érdeklődjön az érintett óvónőtől, „húzósabb” esetben esetleg a kolleganőjétől a beszoktatás hogyanjáról, ill. hogy a szülők miben segíthetnek e téren! Mondja el nekik elképzelését, t.i. szívesen várakozna a folyosón ülve (semmiképpen nem a teremben!) az első néhány napban, hogy szükség esetén gyermeke közelében lehessen! Hangsúlyozza, hogy mindezt anélkül tenné, hogy az óvodai munkát bármiben is megzavarná! Amennyiben durva elutasításban lenne része, (ami reményeim szerint nem fog megtörténni) keresse meg problémájával az óvodavezetőt!
A beszoktatás menete óvodánként más és más lehet, egyik helyen lehetőséget adnak a szülők közreműködő segítségére, míg máshol nem igénylik ezt. A szülők óvodában való tartózkodását sok helyütt azért is elutasítják, mert a gyermekért attól a pillanattól kezdve a pedagógus vállal hivatalosan felelősséget, miután a szülő „átadta” neki. Sok kérdést és problémát vethet fel, ha egyszerre két nevelő (szülő és pedagógus) van jelen az oktatási intézményben. Az óvodai szokásokról már beiratkozáskor érdemes informálódni, hogy később ne érje kellemetlen meglepetés az érintetteket!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
A kislányom 5 éves,néhány napja az oviban azzal fogadtak,hogy látványosan sokat "foglalkozik magával",félrevonul, és elaludni is csak úgy tud ha dörzsölgeti, simogatja magát. Ön szerint mi a teendő ebben a helyzetben?
Köszönöm:anya
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A gyermekkori maszturbáció hátterében általában valamilyen lelki sérülés áll. Érdemes lenne végiggondolni, mi lehet ennek az oka. (Volt-e a családban veszekedés, hangos perpatvar, netán testvérszületés, történt-e mostanában válás, haláleset...stb.) Az okok feltárásával, ill. azok megfelelő kezelésével (szükség esetén gyermekpszichológus bevonásával) lassanként oldható a szorongás. Fontos még, hogy ilyen esetben mindenképpen kerülni kell a nyilvános megszégyenítést vagy a "tudom ám, hogy mit művelsz ott elbújva" célzásokat! Óvónők és szülők egyaránt legyenek nagyon tapintatosak, mellyel kapcsolatban korábbi, ilyen témájú válaszaimban olvashat.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Ovoneni,
sok szeretettel udvozlom. Ismet kerdessel fordulok onhoz. 26 honapos a kisfiam. Nagyon eleven kisgyerek, vidam, jatekos.
Sokszor elofordul, hogy nagy orommel elfut elolem s annyira elvezi ezt. Ez nem is lenne gond, de ha mondom, hogy alljon meg akkor meg nagyobb orommel fut tovabb. Vannak helyzetek, hogy nem birok utana eredni gyorsan es felek is, hogy valami baja kerul. A kerdesem az, hogy hogyan tudnam erre ravezetni, hogy ez igy nem jo. Eddig azt csinaltam, hogy magyaraztam neki, hogy ez igy nem jo, volt, hogy erelyesebben raszoltam. Lehet, hogy csak ido kerdese az egesz?
Kb 3 honapja, hogy ezt csinalja.
elore is koszonom valaszat. Az eddigi valaszait is nagyra ertekeltem, s mindegyik segitett.
Koszonettel Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm kedves sorait, örülök, hogy segíthettem! Bízom benne, hogy ez most sem lesz másként. A kisgyermekek szeretik kipróbálni, meddig mehetnek el szüleiknél, mit bír még el türelmük és mit nem. Ebben az esetben sem tudok másra hivatkozni, mint a szülői következetesség szem előtt tartására. Fontos ez esetükben azért is, mert gyermeke csintalansága könnyen baleset-, ne adj' Isten életveszélyes helyzetet okozhat. Javaslom, hogy séta előtt üljön le nagyon komolyan beszélgetni a fiúcskával! Mondja el neki előre, hogy a nem veszélyes helyeken (pl. téren) elengedi a kezét, de ha hívására nem fog figyelni, utána végig szigorúan kézen fogva mehetnek csak! Álláspontját indokolja is meg a kisfiúnak! ( autós balesetek …stb.) Fontos, hogy ígéretét szükség esetén tartsa is be! Valószínűleg kapálózva fog ellenkezni a gyermek, ám ennek ellenére is éreznie kell, hogy bizonyos helyzetekben muszáj engedelmeskednie szüleinek. Egy-két ilyen nehezebb szituáció után a gyermek minden valószínűség szerint átértékeli magában a dolgot és rájön, hogy mi a helyes és mi nem az.
Sok sikert és kitartást!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
A problémám a következő. Kislányom szeptemberben kezd óvodába járni. Májusban, amikor beirattuk az óvódába,feleségemmel nagyon szimpatikusnak találtuk az intézményt, és a két óvónénit is. Az óvónők elmondása szerint 8 éve vannak együtt, és harmónikus a kapcsolatuk egymással. A mai napon az egyikükkel találkoztam, és elpanaszolta nekem, hogy a vezetőjük szétválasztotta őket, ezért nem ő lesz gyermekem óvódai nevelője. Kérdésemre elmondta, hogy azért választotta szét kollégájától a vezetőjük, mert idéntől fejlesztő padagógia intézmény lettek, és nem akarta azt, hogy a beszoktatásra váró kiscsoportos gyermekek mellett hospitáló diákok is legyenek. Elmondta még, hogy társával nagyon sajnálják a vezetőjük döntését, és értetlenül állnak az eset előtt, mert ezt már májusban megbeszélték vele.
Részemről nagyon zavar, hogy amikor beirattuk gyermekünket mi tulajdonképpen az óvónők személye miatt választottuk ezt az óvodát, és a véleményét szeretném kérni, ha ez az ön gyermekével történne hogyan reagálna, illetve van-e valamilyen jogszabály, vagy etikai kódex ami az ilyen eseteket szabályozza. Tisztelettel Csaba
Vlasz:
Kedves Csaba! Javaslom, mondja el őszintén problémáját és óvodaválasztásának legfőbb okát a vezetőnek. Elképzelhető, hogy az átszervezési és az ennek kapcsán adódó szervezési problémákat csak így tudták megoldani, akár a legnagyobb jóindulat mellett is! A beszoktatás alatt álló gyermekek számára valóban nem túl előnyös, ha hospitáló diákok vizslató tekintete mered rájuk ezekben a nehéz időkben. Ez a szempont sem elhanyagolható, azonkívül az sem kizárt, hogy az új óvó néni is legalább olyan szimpatikus lesz Önöknek, mint az eddig megismertek. Tegye mérlegre az érveket és ellenérveket, lehet, hogy mégsem annyira borús a helyzet, mint Ön látja! Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő !
Kislányom szeptembertől fog oviba járni. Nagyon nehezen döntöttem el,hogy vegyes csoportba avagy homogén
csoportba járjon, de az utóbbi mellett
tettem le a voksomat több okból is.
Egyik ezek közül,hogy a két lányom között 1,5 év van,és nem szeretném,ha egy csoportba járnának. Amit tudni kell róluk,illetve kapcsolatukról,hogy imádják egymást,de állandó hatalmi harcot vívnak egymással, mert mindketten erős egyéniségek. A nagy állandóan nyúzza a kicsit,próbál uralkodni rajta,amit a kicsi nem hagy.Nem tudom,hogy jót tenne-e nekik,ha az oviban is együtt lennének.
Azt gondolom,jó ha van mindkettőnek egy kis magánélete,amiről majd örömmel mesélnek otthon. Szerintem jobb,ha a kevesebb együtt töltött idő boldogságban telik el, minthogy a többet veszekedve töltsék el.
Bárkinek elmondom a véleményemet,nem értenek vele egyett. Úgy tekintenek rám,mintha szívtelen anya volnék,aki különválasztja a gyerekeit. Ön mit gondol erről? Jobb lenne,ha a lányok egy csoportba járnának ?
Várom válaszát.
Üdvözlettel,
Ildi
Vlasz:
Kedves Ildi!
Ne hallgasson a kétkedőkre, Önnél jobban senki nem ismerheti a gyermekeket. Véleményem szerint is akkor tud igazán kibontakozni a gyermeki egyéniség, ha nincs állandó (akár testvéri) nyomás alatt. A biztonságérzet, melyet a nagyobb tesó adhat, azonban megmarad, hiszen egy épületen belül vannak mindketten. Ha nem is látják egymást állandóan, attól még megmarad az a megnyugtató érzés a szívükben, hogy néhány szobával arrébb ott van ő kis „mentsváruk”: a testvérük.
Nem gondolom úgy, hogy rosszul döntött, hiszen ez az "együtt, de mégis külön" állapot mindkét gyermeknek megadja az érzelmi biztonságon túl a szabad önállósulás és kibontakozás lehetőségét.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvonő!
NAgyon örülök, hogy rátalátam, az Önök véleményem szerint rendkívül szimpatikus és empatikus honlapjukra.
Remélem, hogy az én problémámra is megnyugtató választ tud adni.
Kislányom idén novemberben tölti be a 4. életévét; idén januárban kezdte meg az ovit ahova annak idején édeapja és nagypapája is járt. Lényeges szempont, hogy elsősorban azért költöztünk fel a fővárosba , hogy a gyerek ebbe az oviba járhasson.A Vivi mivel nagyon anyás gyermek, nehezen igyekszik beilleszkedni a közösségbe, ahol úgy igazán azokon a gyerekeken kívül akik már régebb óta ismerik egymást, még nem nagyon játszanak egymással (az óvonők megnyugtattak minket szülőket, hogy ez életkori sajátosság is.) A gyerek a beszoktatás alatt sem nagyon tudott feloldódni, hiába ültem tőle 3 m-re, de az óvonők efelől is megnyugtattak, hogy a Vivi is nemsokára "megszokja" az ovit. A gyerek először a szigorúbb óvonénivel szimpatizát, de később ez megváltozott, mert elmondása szerint azért nem szereti most az óvoninét mert az sokszor hangosan kiabál a gyerekekel és állandóan sürgeti őket (ő szokott arról tájékozatni, hogy a gyerek egy picit lassan eszik, alaposan megrágja az enivalót?!)
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Először is köszönjük kedves, elismerő sorait, mellyel honlapunkat illette, megtisztelő figyelmére a továbbiakban is számítunk!
Problémájával kapcsolatban meglátásaim a következők: elképzelhető, hogy a félig nosztalgikus, másrészt nagyon is tudatos óvodaválasztási szempontoknál az óvónők személyének kérdése talán kissé háttérbe szorult. Az, hogy egy óvodai csoport mikorra és milyen mértékben kovácsolódik össze valódi, összetartó gyermekközösséggé, nagyrészt a pedagógus felelőssége. Való igaz, hogy kiscsoportban még sokkal inkább a felnőtt centrikusság jellemző a picikre, (t.i. kortársai helyett inkább a felnőttekhez ragaszkodik) ám ez egy idő után fokozatosan kezd átváltani másik irányba. Ekkor már inkább csoporttársaihoz fűzik mélyebb érzelmi szálak, kezdenek kialakulni bimbózó baráti, pajtási kapcsolataik. Optimális esetben, 4 éves korban ez a folyamat már kezdetét veszi. Az, hogy Vivi óvodájában sem a felnőtti, sem a gyermeki kapcsolatok nem mélyültek el, mindenesetre elgondolkodtató. Reményeim szerint, ha az óvónőkkel nem is, csoporttársai közül néhánnyal sikerül jó kapcsolatot kiépítenie gyermekének. Még ha nem sok reménnyel is kecsegtet, kérje ebben az óvónők együttműködését. (közös játékok egymás megismerésére, elfogadására, közösséget formáló programok, kirándulások …stb. szervezése) A lehetőségek tárháza végtelen, bízzunk benne, hogy az érintett óvónők élni is fognak vele.
Az pedig nem hogy nem baj, de sokkal inkább örömteli kellene, hogy legyen, hogy ebben a rohanó világban vannak még olyan emberkék, akik nyugodtan, a falatot alaposan megrágva, kulturált módon képesek étkezni. Sok felnőtt is példát vehetne gyermekéről, biztosan kevesebb lenne az emésztési, idegrendszeri problémákkal küzdő ember!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kislányom 2 és fél éves és próbálkozunk a bilire szoktatással. Az elmúlt hónap forró napjain, mikor kint játszottunk a teraszon, levettem róla a pelenkát, és odakészítettem a bilit, ha szüksége lenne rá. Amíg kint voltunk, ment is rá szépen, de ahogy visszakerült a pelenka, nem volt hajlandó kéredzkedni. A nagydolog előtt mindig bújócskázni kezd, már próbáltam, hogy gyorsan ráültettem a wécére, de erősen tiltakozik, toporzékol. Inkább a pellust "választja". Aztán megígéri, hogy legközelebb szól, de mindig csak akkor szól, ha már bent van a kaka.
Vettünk neki mászókás kapaszkodós kiswécét, amit a mi nagywécénkre lehet ráilleszteni. Tetszik is neki, olvasunk is játszunk is közben, de a kaka akkor sem jön. Sokáig sem akarom ültetni a wécén, nehogy megszokja a trónolást.
Várjunk még vele? Nem szeretném, hogy gátlásai legyenek, hogy beszoruljon. Hogyan mozdíthatnám előre a dolgot?
Válaszát köszönöm, üdvözlettel,
Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Érdemes lenne kipróbálni, hogy lakásban tartózkodáskor pelus helyett bugyit hordjon a gyermek. Így a szabad, minden felelősségtől mentes pelenkás életforma helyébe lép (a teraszos kint tartózkodáshoz hasonlóan) a több odafigyelést igénylő bilizés. Valószínűleg őt is zavarni fogja, ha bepisilésének kellemetlen következményei is vannak, (t.i. átázott ruházat), így ő maga is motiválva lesz abban, hogy ezt elkerülje. Ha esetleg erőteljes, tartós tiltakozást váltana ki a fenti próbálkozás, érdemes lenne nadrágpelust alkalmazni. Ebből kaphatók olyanok is, melyek mesefigurás mintázata nedvesség hatására elhalványul, eltűnik. A gyermek itt az alábbi módon motiválható: „ Kíváncsi vagyok, milyen ügyes leszel ma! Ha sikerül nem a pelusba, hanem a bilibe pisilned, a szép minta megmarad a nadrágodon! Kipróbáljuk? Szerintem egyszer sem fogsz belepisilni a nadrágodba, úgy fogsz vigyázni a mintájára!” Ha ennek ellenére mégis előfordulna baleset, semmiképpen ne adjunk hangot csalódottságunknak, inkább bizakodva közöljük: „ Úgy látom, most egy ici-pici belecsurgott, de legközelebb szerintem már nem fog!” Fontos, hogy a kislány ne érezze, hogy szorongatott helyzetben lenne, helyette inkább szülei optimista hozzáállását tapasztalja meg.
A WC-be kakilás helyett pedig kezdetben mindenképpen a bili használatát ajánlom, mert a WC magassága, a lefolyó rémisztő mélysége, ill. az öblítővíz hangos zubogása félelemmel töltheti el a gyermeket. A bilit ezzel szemben viszont mint „régi jó ismerőst” köszöntheti, melytől biztosan nem fog idegenkedni.
Sok sikert!
Az Óvónő
Krds:
Tisztelt ovónő!!!
Kérdésem a következő, az élettrsam kislánya 6 éves elmult, még mindig nem beszél, 1-éve szoba tiszta, 2 éve 12 kiló a nála 2 héttel fiatalabb unoka tesója 1.5 fejjel magasabb mint ő!!!!! Az édes anya szerint a kislány nem beteg , és őn szerint? Előre is köszönöm
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az Ön által említett adatok valóban elgondolkodtatóak, ám távolról még ezek ismeretében sem foglalhatok állást. Amennyiben az édesapa és az édesanya szükségét látja, keressenek fel megfelelő szakrendelést az esetleges eltérések, betegségek kiszűrésére. Mindezek mellett feltételezem, hogy a gyermek fejlődését, mint ahogy ez általában szokás, gyermekorvos és védőnő is figyelemmel kíséri. Az orvosnak szakmai kötelessége az eltérések megállapítása nyomán a megfelelő szakrendelésekre irányítani a kislányt és szüleit.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kiváncsian kérdezem,hogy az oviban az egyes korosztályok egy adott hét alatt milyen és mennyi foglalkozáson vesznek részt(pl.1 matematika,2 ábrázolás...),és azok mely korosztályoknál kötöttek,és mely korosztályoknál kötetlenek.
Köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Kérdésére a válasz nem egyszerűsíthető le az Ön által említett „miből hányat hetente” formára. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy sokszor játék közben „tanulunk”, vagy „tanulás” közben játszunk, de említhetném akár a tevékenységek gyakran koncentrikus (téma szerint egymásra épített) megszervezését is. Mire gondolok a fentiekkel? Elmondok egy példát: Vendéges szerepjátékot játszunk a gyerekekkel. Spontán módon adódnak a matematikai tapasztalatszerzés lehetőségei: Klári nagyon éhes, így ő 5 játék süteményt kér a tányérjára. Panni kettővel kevesebbet. Zsófi éppen ugyanannyit szeretne enni, mint Klári, és így tovább. A mennyiségi ismereteket spontán módon, játékba ágyazva sajátítják el a gyerekek. Az evés-ivás közben olyan jó hangulat kerekedik, hogy felidézünk néhány dalt, mondókát is. ( Aki nem lép egyszerre, süti-süti, kis hurka …stb.) A vendégeskedés közben eszünkbe jut, hogy elfelejtettünk néhány dolgot megvenni a boltban, ezért „összeírjuk”, megrajzoljuk a bevásárló listát. (kenyér, tej, gyümölcs) Máris nagyszerű spontán lehetőség adódott a vizuális nevelésre, ábrázolásra. A boltos bevásárlás során a játékpénz megszámolása ismét matematikai tapasztalatszerzésre ad lehetőséget. Az egyik vendégünk kiskutyával érkezett, megcsodáljuk, megsimogatjuk a játékállatkát, majd szemügyre vesszük őt. Hány lába van, mi borítja a testét, milyen hangot ad…stb. Máris belecsöppentünk egy környezet megismerésére irányuló tevékenységbe. (Környezetismereti tapasztalatok) Ennek kapcsán aztán felidézhetünk egy kutyás mesét is, melyet irodalmi nevelésként is felfoghatunk. Előbbi példa természetesen nem feltétlenül egy nap alatt, egyetlen játékfolyamatba sűrítve történik meg, lehet, hogy csak több nap alatt éri el e szerteágazóan továbbfejlesztett szerepjáték szintjét.
Összefoglalván tehát, bár meg tudnám tenni, ám véleményem szerint mégsem érdemes az Ön által javasolt módon „összesíteni”, mert elképzelhető, hogy a kevesebb foglalkozáson résztvevő, ám többet játszó gyerekek sokkal szerteágazóbb és mélyebb tudást szereznek meg, mint társaik.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Végig olvastam az összes hozzászólást a topicban, és nagyon hasznosnak találtam. :-) Volna nekem is egy kérdésem. A lányom januári születésű, de már most ősszel mehetne oviba, noha még nincs két éves, mert felvették a körzeti ovi vegyes csoportjába. Most pár hete lett szobatiszta, szépen összefüggően beszél, de rettentő anyás. Játszótéren is állandóan kézenfogva húz maga után, ha akár csak két méterrel is odébb akar játszani valamivel. Amin gondolkozom, az az, hogy nem lenne-e jobb várni januárig az ovikezdéssel. Előnye lenne a későbbi kezdésnek, hogy addig is itthon lehet, ügyesedhet abban, hogy magát jobban el tudja látni. Gondolok itt arra, hogy meg kell még tanulnia le és felvenni a bugyit, nadrágot, kitörölni a popsit, stb... Ezek egyelőre nagyon nem mennek. (Valamint elalváshoz még mindig szopik, ami az oviban a délutáni alvását eléggé megnehezítené.) Hátránya lenne, hogy így esetleg egyedül kerülne be egy már kialakult csoportéletbe, ahol a kötődések, játszópajtásságok már kialakultak. Mivel én magam állandóan kirekesztett voltam gyerekkoromban, nagyon nem szeretném, ha a lányomnak is ilyesmivel kellene küszködnie.
Előre is köszönöm válaszát!
Eszter
Vlasz:
Kedves Eszter!
Kérdése teljesen jogos, a szeptemberi óvodakezdésnek megvannak a maga előnyei, ill. hátrányai is. Az önállósággal kapcsolatos aggályain azonban bátran túlléphet, tekintettel arra, hogy az óvodába lépésnek mindezek nem feltételei. Az óvónőknek éppen az a feladatuk, hogy ezen gondozási teendőket (t.i.: öltözködés, önálló popsitörlés…stb.) a lehető legtürelmesebben, szeretetteljes odafordulással segítsék és idővel (!) kialakítsák. Egy alig három éves pici gyermektől még nem lehet elvárni, hogy egyedül törölje ki a popiját, vagy tökéletesen húzza fel, ill. le a ruháját. Biztos vagyok benne, hogy ezt az ottani óvónők is hasonlóan látják. Emiatt tehát ne legyenek aggodalmai.
A fokozatos, nagyon-nagyon tapintatos beszoktatást viszont érdemes lenne ősszel megkezdeni, melynek hogyanjához számtalan ötlettel szolgálnak korábbi, ilyen témájú válaszaim. Eleinte rövidebb időket, később egyre hosszabbakat töltsön a gyermek a közösségben, ám az ebéd utáni alvást, ha egy mód van rá, kezdetben ne forszírozzák. Eleinte elég lesz megbirkóznia a többi újdonsággal, az ottalvás még várhat, amíg valóban megérik rá a helyzet. Erre akkor jó sort keríteni, mikor már a csemete is igényli, ill. nem érinti túlságosan érzékenyen a dolog.
Remélem, tanácsaimmal könnyebb lesz meghozni a jó döntést! Sikeres és örömteli óvodakezdést kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő!
Az óvoda- és iskolaválasztás tekintetében szabadon dönthet a szülő, hogy a lakóhely vagy a munkahelye szerinti illetékes intézménybe, vagy szimpátia szerint egy harmadik kerületben íratja be gyermekét. Kérdésem az lenne, melyik nevelési tanácsadóból kell szakvéleményt kérni: ahol lakunk, vagy ahol dolgozom, vagy amelyik kerületben óvodába jár a gyermek, vagy amelyikben majd iskolába fog járni? Esetleg erre vonatkozólag nincs jogi szabályozás, és bármelyik nevelési tanácsadó szakvéleményét elfogadják? Válaszát előre is köszönöm.
Vlasz:
Tisztelt Szülő!
A kérdésével kapcsolatos pontos jogi szabályozást sajnos nem ismerem, általában a lakóhely szerinti Nevelési Tanácsadóhoz szokták irányítani a gyermekeket, valamint szüleiket. Amennyiben Ön ettől el szeretne térni, úgy javaslom, keresse fel telefonon vagy személyesen az illetékes hivatalt, és ott érdeklődjön ennek lehetőségeiről!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Problémám a cumizással kapcsolatos.Kislányom áprilisba kezdte az óvodát és ott csak alváskor lehet használni,de külön volt itthoni és ovis cumi. Az itthoni cumija elszakadt és kidobta,ennek már 3 hete,de még sokszor hiányolja. 1 hét és vége az óvodai szünetnek és az ottani cumiját még számontartja. Mit tegyek? Ne vigyem el,majd az óvónők megoldják az első napos problémákat. Vigyem a cumit és pár nap után vágjak bele,hogy magátol kidobja. Tanácsát előre is köszönöm! Tisztelett: G. Bernadett
Vlasz:
Kedves Bernadett!
Gyermeke jó úton halad a kíméletes cumiról való leszokás felé. Óriási eredmény, hogy már eljutott odáig, hogy magától eldobja az otthoni cumit. Lehet, hogy célravezető lenne, ha Ön „véletlenül” találna valami hibát az oviban lévő cuclin is, ami esetleg elkedvtelenítené a gyermeket. Pl: „ Úgy látom, a nyáron eléggé tönkrement ez a cumi is. Mintha megkeményedett volna a gumija, és szerintem van rajta egy pici lyuk is. Biztos, hogy az íze is sokkal-sokkal rosszabb…” Ez után a gyermek valószínűleg bizonygatni fogja ennek az ellenkezőjét, ám reményeim szerint talán sikerül „bogarat ültetni” a fülébe és lassacskán magától fog elfordulni a „minőségi hibás” eszköztől. Természetesen másikat semmiképpen ne vegyenek („nem lehet kapni”), így remélhetőleg rövid időn belül sikerül teljesen felszámolni a cumis kötődést.
Sok sikert!
Az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Kisfiam 6 éves, okos, érdeklődő kisfiú. Sajnos a férjem családja és a mi családunk nagyon eltérő gondolkodásmódú, és azt hiszem, hogy mostanára ez a gyereken is nagyon érződik. Rettentően szemtelen otthon, a nagyszüleivel, nehezen tudjuk kezelni. Sokszor tanúja otthon is a vitákna, de tudom, hogy kimondatlanul is érzi a problémákat. Még mindig szopja a hüvejkujját és ezt nem is hajlandó abbahagyni. Az óvónő jelezte már kb. 3 hónapja is, hogy figyeljünk oda, mert kicsúszik a kezünkbl a dolog. Mostanában nagyon sokszor kérdezi, hogy én mindig együtt leszek-e vele. Az én szüleim feltétel nélkül szeretik, nyaralni viszik, de sajnos a másik nagyszülőre nem lehet számítani, "fárasztó neki" a gyerek! Nem tudom, mit tegyek, hogy ne sérüljön, lehet, hogy már késő?
Köszönettel
Kriszta
Vlasz:
Kedves Kriszta!
A kettős nevelésnek valóban sok hátrányos következménye van gyermekre és az őt nevelő szülőkre nézve egyaránt. Ha csak tehetjük, nem szabad teret adni az efféle helyzetnek, ill. a már kialakult problémák megoldása érdekében mindent el kell követnünk. Ne essen kétségbe, még biztosan nem történt semmi helyrehozhatatlan. Egy 6 éves kisgyermek személyisége még nem „csontosodott” meg annyira, hogy azon ne lehetne formálni. Ha egy mód van rá, próbáljanak leülni és nagyon komolyan elbeszélgetni férje szüleivel, mondják el, mennyit árthat és ténylegesen árt is e jelenlegi helyzet a kicsinek. Igyekezzenek megértetni velük, hogy ha ez így megy tovább, annak elsőként és legelsősorban a kisfiú fogja meginni a levét. Neki pedig ugyebár, nem akarnak ártani? Beszéljék meg pontról-pontra, mit hogyan képzelnek el, mi az, amit még szabad a gyermeknek és mi az, amit semmiképpen sem! Ha az érintett nagyszülők ettől eltérnének, ismét hívják fel erre a figyelmüket! Fontos, hogy ezen beszélgetés semmiképpen ne a gyermek előtt történjen meg!
Ha esetleg semmiképpen nem tudnak dűlőre jutni és ez szemmel láthatóan a gyermek egészséges lelki fejlődését veszélyezteti, úgy érdemes elgondolkodni a látogatások ritkításán. Tudom, hogy ez igen fájdalmas döntés lehet sokaknak, ám a gyermek pszichés károsodása még ennél is fájdalmasabb lenne.
Gondolják át alaposan, hogy a fentiek tükrében mi lenne a leghelyesebb! Biztos vagyok benne, hogy felelősségteljes szülőként, valamint szerető gyermekként, menyként a lehető legoptimálisabb, legemberségesebb utat választják majd!
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő!
Én pedagógiai szakközépiskolát végeztem, ahol kötelező volt a furulya használatát megtanulni. Szeretném tudásomat átadni nagycsoportos gyermekemnek, aki nem ismeri a kottát. Milyen módszerrel próbálkozzak, hogy ne vegyem el a gyermekem kedvét ettől és a többi hangszertől is egy életre?
Válaszát előre is köszönöm!
Csenge
Vlasz:
Kedves Csenge!
A hangszertanulás módszertanát nem lehet csak úgy ripsz-ropsz, néhány szóban elsajátítani. Úgy vélem, ezt a feladatot mindenképpen hagyjuk meg az erre szakosodott zenetanároknak. Javaslom viszont, hogy ha mód van rá, írassa zenei osztályba iskolába lépő gyermekét. Itt furulyatanulásra is lesz lehetősége, ahol szakszerűen és életkorának megfelelően fogják megismertetni és megszerettetni vele a hangszeres muzsikát.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt Óvónő! A kisfiammal rengeteg gondunk van a kakilás terén. 2,5 éves a pisi szépen a Wc-be megy, egyedül, állva pisil, de a kakilás még mindig probléma. 2 éves korában annyira nem sikerült, hogy már se a pelusba, se a Wc-be, se a bilire nem volt hajlandó. Így aztán "bedugult" volt olyan,hogy 4 napig nem kakilt. Most taktikát váltottam, elmentünk és vettünk neki új bilit. Ő választotta ki és kifizethette. Ez tetszett is neki, 3 napig ügyesen belekakilt, most megint a pelusba csúszik inkább. Rettenetesen érzékeny, ugyanakkor egy kis vadóc. Van egy kisöccse aki 13 hónapos, állandóan "neveli", sokszor "élni" se hagyja. Mit kezdjek vele? Hagyjam rá, vagy szigorúbban kezeljem a bilitémát?
Vlasz:
Tisztelt Szülő!
Jó úton haladnak, fő a játékosság! A háromszori siker mindenképpen azt mutatja, megtört a jég! Most már rájött a fiúcska, hogy nem kell félni, szorongani a nagydologtól, ezt is ügyesen meg tudja oldani. Javaslom, hogy semmiképpen ne szigorral, sokkal inkább indirekt módon motiválva próbálja megközelíteni a dolgot. Pl: „Látom, most pelusba kakiltál, biztosan nem volt kéznél a bili. Hova készítsem ki, hogy majd rá tudjál ülni? Ide jó lesz? Vagy inkább a másik sarokba? Milyen mintájú Wc papírt készítsek elő? Virágosat vagy másikat?” Fontos, hogy a gyermek itt is érezze úgy, mint a bili vásárlásnál, hogy a választás joga az övé. Ő dönthessen a körülményekben, így úgy érzi, ez nem egy kötelező dolog, sokkal inkább egy csábító alternatíva. Ő választhatja meg, hogy mikor, hol, hogyan szeretne bilibe kakilni, így remélhetőleg észrevétlenül fog ráérezni a bilizés örömére.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Tisztelt ÓvÓnő!
Azzal a problémával fordulok önhöz,hogy a kisfiam februárban tölti a 3 évet.Szeptemberben vissza kell mennem dolgozni.Az óvóda viszont csak novembertől tudja felvenni.Szobatiszta,egyedül eszik,pisil.Mi tévő legyek?Bölcsöde jövő szeptemberig vagy óvóda novemberben?
Elöre is köszönöm.
Egy aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Levele alapján mindenképpen azt javaslom, maradjon inkább a novemberi óvodakezdés verziójánál! Ha egy mód van rá, próbálja megszervezni, hogy ez kivitelezhető legyen! Egy ennyire fejlett nagyfiúnak már semmi pluszt nem adna egy újabb év bölcsi, ám az óvoda annál inkább hasznára válna.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő,
nagyon tanácstalan vagyok,ezért fordulok Önhöz.Kislányom ősszel lesz 3 éves,van egy 15 hónapos kishúga.
Sokáig nem érdekelte a bilizés,de tavasszal pár nap alatt szobatiszta lett.Nagyon önállóan bilizik, vagy felmászik a wc-re, és belepisil,de éjszakára, és a kakiláshoz pelust kér.
Nem akartuk,akarjuk siettetni,de nem tudom, mi lesz így az őszi óvikezdéssel.Igaz,ha napközben alszik,akkor nem pisil be,a kakit meg "hazahozza".(Mindig este otthon kakál.)Az egyik legfejlettebb (ha nem a legfejlettebb) gyerek a bölcsiben,ezért a gondozónők nem javasolják,hogy még egy évet ott maradjon,és én se hiszem,hogy ez lenne a megoldás,de semmivel nem tudjuk rávenni,hogy ne pelusba kakáljon.Ígértem neki játékot,de azt mondja:"nem kell anya játék,hozzál pelust inkább". Olyan is előfordult,hogy bepelenkázta magát.
Várom válaszát,hogyan szoktassuk le a pelusról a gyereket.
Köszönettel,
Ildi
Vlasz:
Kedves Ildi!
Nagyon sok szülő problémája ez, melyről Ön is írt, elképzelhető, hogy gyermekét valami taszítja az ürülék látványában. Említse meg neki néha, hogy: „ Milyen jó, hogy te már ilyen nagy és okos vagy, biztos vagyok benne, hogy hamarosan megmutatod a kishúgodnak, hogyan kell bilibe kakilni… Szerintem egyszer csak engem is megfogsz vele lepni. …” stb. Mondjon mesét egy kisfiúról, aki az anyukáját egy reggel azzal örvendeztette meg, hogy titokban belekakilt a bilibe. Ettől kezdve ő lett a „trónolók királya”, akinél ügyesebben senki sem kakilt a bilibe kerek e világon. Jöttek is hozzá minden helyről a gyerekek, hogy megtanulják a bilibe kakilás fortélyát, és ő szívesen segített nekik. Kérdezze meg gyermekét: „Szerinted hogyan csinálta? Ha akarod, te is kipróbálhatod!” Ha egyszer véletlenül sikerülne, készítsenek a leánykának papírkoronát, melyet minden sikeres „akció” után a fejére tehet.
Fentieken kívül érdemes lenne átolvasni korábbi, ilyen témában adott válaszaimat, melyekből további ötleteket meríthet.
Üdvözlettel: az Óvónő
Krds:
Kedves Óvónő,
Kislányom viselkedése miatt fordulok Önhöz,mert már elviselhetetlenek a mindennapok.
Csenge 3 éves lesz ősszel.Rendkívül okos,fejlett gondolkodású, mégsem tudjuk vele megbeszélni,hogy mit miért tesz,hogyan kellene viselkedni...stb.
Úgy gondolom,hogy következetesen nevelem,neveljük.Ha azt mondom,nem,azt úgy is gondolom,de ő mindent megmagyaráz,nem fogadja el,ha vmit tiltok neki.Sokszor mintha ott sem lenne.A legújabb,hogy befogja a fülét.
Ráadásul eszméletlenül hisztis és féltékeny a kishúgára.Ha a kicsi kitalál vmit,vagy elindul pl.a hinta felé,akkor természetesen a nagyobbik is hintázni akar,és olyankor már majdnem vérre menően civakodnak. Ez a hintás eset pár napja történt.Próbáltam a nagyobbat megnyugtatni,és ígértem,hogy a kicsi után ő jön,de tobábbra is kapaszkodott a hintába (persze a kicsi). Lefejtettem nagy nehezen a kezét,és leültettem a padra.Mondtam neki, hogy hagyok időt,hogy átgondolja a dolgokat és megnyugodjon,mert ha továbbra is hisztizni fog, akkor hazamegyünk.
Aztán a kicsit hintáztattam,aki pár perc múlva átengedte a testvérének a hintát.
Mindig újabb dolgot talál ki,amin lehet problémázni.Eddig szépen mosta a fogát,sose volt gond ezzel.Ő mosta előszőr,majd "besegítettem" neki.Mostanában szószerint kiejti a kezéből a fogkefét,hogy ő nem tud fogat mosni.Ha segíteni próbálok, hisztizik,összeszorítja a száját. Próbáltuk megvonással, hogy nem kap vmit,pl. nem nézhet mesét,amíg meg nem mossa a fogát,amit úgy néz ki, hogy megért,elfogad,de mire a csaphoz érünk kezdődik minden előről.Tudom, hogy nem helyes,de már lefogtam, és megmostam neki a fogait,és közben mondtam, nem bántom, nem akarok erőszakoskodni, de csinálja meg, amit megkell, de minden hiába.Hogyan kellene kezelnünk Őt?
Kérem, adjon vmi használható tanácsot!
Köszönettel,
Ica
Vlasz:
Kedves Ica!
A nagyobbik gyermekénél tapasztalható magatartási problémák valószínűleg a testvérféltékenységre vezethetők vissza, így véleményem szerint érdemes lenne ebből az aspektusból megközelíteni a kérdést. Nagylánya fegyelmezetlensége valószínűleg abból ered, hogy ő is legalább annyi figyelmet és egyéni foglalkozást ki akar magának eszközölni, mint amennyit kishúga (fiatalabb kora miatt) kap. Ha sikerülne egy picit több időt szentelni a nővérkére, (tudom, ez egyáltalán nem könnyű feladat egy ekkora családban), úgy minden valószínűség szerint csökkenne a problémásság is.
Másik tanácsom a játékos, sok-sok mesébe ágyazott problémamegoldás. Pl: Mese a fogtündérről, aki minden éjjel megszámolja, hány egészséges foguk van a gyerekeknek, hányat mostak tisztára este. A fognaplóba (amit Önök készítenek el együtt) a tündérke az éj leple alatt beír egy csillagot, ha aznap tökéletesen tisztára lettek mosva a fogacskák. Ha összegyűlik pl. 10 csillag a naplóban, jutalom jár érte. (Pl.: egy új fogkefe, egy „varázslatos” gyermekfogkrém…stb.)
Ilyen és hasonló mesés eljárással csodákat lehet elérni, nem csak a fogmosás terén, de más problémákkal kapcsolatban is. (Pl: Hogyan lett Panni jószívű? Mese az irigy kislányról, aki egy varázskő segítségével megváltozott…)
Az ötletek tára végtelen, éljen vele Ön is!
