Kedves Óvónéni!
Kérdésem elég egyszerû:megengedhetõ-e az óvódában a videózás? A lányomék ovijában sószobát rendeztek be, ott vannak játékok de viszonylag kicsi a hely, így videózással töltik az idõt hetente kétszer 15-20 percen keresztül.Miért nem lehet rajzolni esetleg gyurmázni vagy mesélni helyette?
Köszönettel várom válaszát, Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
Kérdése jogos, amennyiben a személyi, tárgyi és egyéb feltételek valóban megfelelnek az Ön által említett más jellegû tevékenységekre. Elõbbiekrõl, valamint javaslatáról érdemes lenne eszmecserét folytatni az érintett óvónõkkel.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ!
A kislányom 5 éves lesz tavasszal, középsõ csoportos az óvodában. Tavaly -igaz, hogy nehezen ment a beszoktatás - ennek ellenére nagyon jól érezte magát az oviban, sokszor még hazajönni sem akart. Az idén kb. két hét elteltével a lányom nem akart oviba menni, és azóta sem akar. Reggelente úgy kell "kitépni" a kezembõl, sír, integetni kell neki az ablakban, és még egy kedvenc állatot is elkezdett magával hordani, amihez azelõtt egyáltalán nem ragaszkodott (még be is pisilt, ami kb. 2 éves kora óta nem fordult vele elõ) .Kérdésünkre, hogy mi a baj az oviban azt válaszolta, hogy unalmas és ott senki nem szereti õt. Az ovónõ szerint itthon történtek változások a családban, ami nem igaz. Az én véleményem az, hogy nem foglalkoznak az ovónõk a középsõs gyerekekkel, csak a kiscsoportosokkal (vegyes csoportba jár). Tudna-e valami tanácsot adni, hogy hogyan kezeljük ezt a helyzetet, és mivel tudjuk rávenni a gyereket arra, hogy oviba kell járnia?
Gabi
Vlasz:
Kedves Gabi!
Pontosabban feltérképezhetõk a szorongás kiváltó okai pl. szerepjátékokkal, bábozással. Játsszák el, hogy a kiskacsa nem akar oviba menni, sírva kapaszkodik az anyukájába…stb. Kérdezze meg tõle a mama kacsa, hogy miért sír, mi bántja? Gyermeke a kiskacsa "álarca mögé bújva” valószínûleg sokkal könnyebben megnyílik és elmondja bánatát.
Mindemellett beszélgessen sokat gyermekével, és indirekt módon igyekezzen informálódni az óvodában folyó dolgokról. Kérdezze meg, ki a gyermek legjobb barátja, miért, még kivel szokott vagy nem szokott játszani, miért... stb. Ezen információkból elõbb-utóbb leszûrhetõ, hogy ki vagy mi okozza gyermeke szorongását és a probléma megszûntethetõ.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
A kisfiam óvódája sajnos megszûnt, ezért egy év után másik óvódát kellett választanunk. Az elõzõ oviban az Anyáknapi mûsorra egy nagyon édes dalt tanultak, de sajnos már nem tudja visszaidézni, pedig nagyon szeretné énekelgetni. Néhány foszlány megmaradt, talán tud nekünk segiteni ... Ennyi, amire emlékszünk:
Hegyi patakocska csobogása, csiribiri csirke csipogása, Tercsi mindig fõszereplõ, jár a szája mint kereplõ, foga csattog. Csatt, csatt, csatt.
Kérném szépen, hogy ha ismeri a dalt legyen kedves nekünk a szövegét elküldeni. Köszönettel: Gulyás Ágnes
Vlasz:
Kedves Ágnes!
Kérésére itt küldöm a kért dal szövegét, kellemes énekelgetést kívánok hozzá!
Az Óvónõ
Tere-fere Tercsi, szava pattog, szapora a nyelve, ha mulattok.
Tercsi mindig fõszereplõ, jár a szája, mint kereplõ, foga csattog.
Hegyi patakocska csobogása, csiri-biri csirke csipogása.
Tercsi mindig fõszereplõ…
A csacsi beszédnek sok az alja, se füle, se farka, csupa szalma.
Tercsi mindig fõszereplõ…
Krds:
Kedves Óvónõ!
A bagyobbik kislányom most lesz ötéves.Kétéves kora óta szobatiszta. Az ovodát 3.5évesen kezdte, rá egyhónapra éjszakánként bepisil mostmár több mint egy éve. Este tízkor megpisiltetem, de reggelre a pisis pizsama az ágya mellet.Este csak hatóráig ihat.Az oviba szoktatás nehéz volt,de mostmár nagyon szereti.A bepisilés kezdete elõtt féléve született a kishuga , akire nagyon féltékeny. Talán az ovikezdés és huga születése a kiváltó ok? Amikor esetleg nempisil be biztatjuk , hogy milyen ügyes, õ is nagyon örül, deutánna megint jönnek a pisis napok. Van neki matricás albuma melyet õ ragaszgat , olyan formában, ha nem pisil be mosolygósat,ha bepisil szomorút. Egy aggódó édesanya
Válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves aggódó édesanya!
Kislánya éjszakai bevizelésének egészen biztosan lelki eredetû oka van. Ezek között szerepet játszhat a testvérféltékenység éppúgy, mint az óvodai beszokás nehézsége. Én levele alapján inkább az elõbbire gyanakszom. Tanácsom, hogy próbáljon minél többet foglalkozni nagyobbik gyermekével is, bár tudom, ez egy pici csecsemõ mellett közel sem egyszerû feladat. Érdemes lenne a testvérféltékenységgel kapcsolatos korábbi válaszaimból is ötleteket meríteni.
Elõbbiek mellett a matricás jutalomtáblát jó ötletnek tartom, ám a szomorú arcot mellõzzék és csak mosolygós ábrát ragasszon a kicsi! Nem szabad úgy éreznie, hogy ha mégis bepisil, akkor az valamilyen rossz, szomorú dolog. Próbálja inkább ilyenkor is buzdítani a következõképpen: " – Most bement egy pár csepp pisi, de ma már sokkal kevesebb jött, mint tegnap. Ha így folytatod, egyszer csak semmi sem lesz a bugyiban...” stb. A lényeg a motiválás, megnyugtatás és az, hogy semmiféle kényszert ne érezzen ezzel kapcsolatban a gyermek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Olvastam az Önnek küldött leveleket és az azokra adott válaszokat. Felfedeztem ERA levelét, aki hasonló gondokkal küzd, mint én.Valószínûnek tartom, hogy nálunk is a testvér féltékenység a baj forrása. A nagy fiam 2,5 éves a kicsi 1. A nagyot szeretném szeptembertõl oviba íratni, de a szobatisztaság...Nos, nem volt hajladó sem szólni az "akció" elõtt sem után, nem volt hajlandó még bilire sem ülni. Egészen tegnapig. Az történt ugyanis, hogy a szomszédság tanácsára úgymond megvesztegettem a fiamat.(Tudom, hogy ez nem a legjobb módszer, és ha nem láttam volna reménytelennek a dolog nem is tettem volna meg magamtól.)Szóval minden pisi, kaki csokit érdemel. És tegnap óta szól és sikeresen produkál a bilibe.Én is próbáltam játékosan, próbáltam a hiúságára hatni" te már nagy vagy mutasd csak meg az öcsinek, hogy pisilnek a nagy fiúk a bilibe..."stb.stb. Nem értem el célt vele.
Õszintén megmondva ez a "díjazzás" azért volt jó, mert megnyugodtam. Képes lenne rá, mármint a szobatisztaságra, csak dacból vagy az öcsi miatti féltékenységbõl adódóan nem hajlandó rá.
Mit gondol, hagyjam abba a "csokiztatást" és adjak még egy kis idõt a fiamnak vagy folytassam (persze mértékkel, nem táblákban gondolkodva, egy-egy alkalom után)?
(Megjegyzem a szomszéd kisfiú így szokott le a pelusról és csoki nélkül pisil, kakil azóta is.)
Válaszát elõre is köszönöm!
Tisztelettel: FBZSuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Korábbi, ilyen témákban adott leveleim kapcsán mindenek elõtt az ott leírt tanácsaimat tudnám megoldásként javasolni. Ha azok valami folytán reménytelennek mutatkoznak (mutatkoztak), és az említett csoki-jutalom beválik, ám tegye. Meggyõzõdésem ellenére mondom ki a fentieket, hiszen az eszköz-jellegû motiváció nem értékelhetõ valódi sikernek, csupán a szó szoros értelemben vett beetetésnek. Tudnia kell, hogy ettõl a belülrõl fakadó dac, ellenkezés (aminek kiváltó oka lehet a testvérféltékenység is) még nem fog megszûnni, maximum más formában ölt majd alakot. (t.i. a bepisiléssel már nem lesznek gondok, de pl. a magatartásában igen.) Amennyiben úgy látja, hogy a probléma legfõbb kiváltó oka a testvérféltékenység, úgy tanácsolom, hogy elsõsorban ezen a területen próbáljon változtatásokat eszközölni. Igyekezzen a kistesó mellett a naggyal is több idõt tölteni, kicsit gyakrabban játszani, beszélgetni...stb. Így minden valószínûség szerint nem csak felületileg kezeli majd a szobatisztaság gondját, de gyökereiben is.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 4 és fél éves, az óvónõi szerint koránál fejlettebb az értelmi képességeit illetõen, kisiskolás szintû szóhasználattal és néha észjárással rendelkezik.
Abban a problémában szeretném a tanácsát kérni, hogy miként nyugtathatnánk meg õt a halál kérdésében.
Sajnos a napokban elpusztult a család kutyája, mert már nagyon öreg volt. A kutya elvesztése nem is annyira rázta meg, bár idõ kellett, míg észrevette, mit jelent ez fizikailag és mitagadás, sajnos, vagy nem, de tanúja volt annak is, hogy mi felnõttek megsirattuk a kutyát.
A problémát most az jelenti, hogy ezen gondolkozva felfedezte a párhuzamot és most attól fél, hogy mi is meghalunk.
Ez már odáig fajult, hogy nem akar oviba járni, az ott töltött idõt végigsírja és senki sem tudja meggyõzni, hogy ennek nem most kell bekövetkeznie, noha a sok beszélgetésben mi soha nem akartuk félrevezetni, így nem titkoltuk, hogy a halál egy természetes dolog.
Amint érte megyünk az oviba, a rosszhangulat és a bizonytalanságérzet megszûnik, újra a régi mosolygós, vidám, cserfes kislány lesz.
Persze a gyerekek kegyetlenek egymással néha, így az állandó sírással azt érte el, hogy csúfolni kezdték, ez pedig hatványozottan nyomasztja és erõsíti benne a szándékot, hogy inkább beteg akar lenni, mintsem oviba járjon.
Neki, aki meghökkentõen kisfelnõtt tud lenni és persze mégis csak gyerek, hogyan segíthetnénk feldolgozni ezt a problémát?
Ebben kérném a tanácsát.
Köszönettel
Gné
Vlasz:
Kedves G.né!
A halál tényét az óvodáskorú gyermekek másként és másként élhetik meg, érzékenységük, ill. egyéb lelki tényezõk befolyása alapján. Gyermeke retteg a most megismert haláltól, fél, hogy szüleit is, akárcsak kutyáját, tragikus hirtelenséggel elveszítheti. Ezt a bizonytalanságérzetet kell mihamarább és a lehetõ legtökéletesebben oldani nála.
A halál-okozta lelki bánat leginkább és legjellemzõbben az óvodában csúcsosodik ki, hiszen olyankor nem tudja féltõ, óvó szemeit szülein tartani és megnyugvással konstatálni, hogy mindenki jól van. Úgy gondolom, e problémát ennél a pontnál kell megközelíteni és a megoldáshoz az óvónõk együttmûködését kérni. Javaslatom a következõ: amikor a pedagógusok látják, hogy a leányka ismét kezd sötét, szorongató gondolataiba süllyedni, mintegy mellékesen említsék meg neki, hogy most beszéltek mobilon apuval, ill anyuval. Szülei arról érdeklõdtek, hogy kislányuk mit csinál, mert õk éppen kávéznak a kollegákkal, ebédelnek, esetleg azt írják össze, mit vegyenek a boltban délután. A lényeg az, hogy az „üzenet” maximálisan meggyõzze a kicsit arról hogy szülei élete ezekben a percekben is a lehetõ leghétköznapibb módon zajlik, semmi tragédia és baj nem történik e pillanatokban.
Fentiek mellett a halálról, amennyiben a gyermek beszélni akar róla, beszéljenek nyugodtan. (Így valószínûleg könnyebben feldolgozza majd a traumát.) Próbálják vele megértetni, hogy anyu és apu még sokáig élni fog, még akkor is, amikor gyermeküknek gyermeke születik, de még az is lehet, hogy annál is tovább. A nagyon távoli jövõ remélhetõleg megnyugtatja a gyermeket.
Remélem, hogy a fentiekkel sikerül mielõbb megnyugtatóan rendezni a helyzetet.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Én is csatlakozom azoknak a táborához, akiknek problémájuk van gyermekük szobatisztaságával. Kislányom 4 és fél éves, 2 éves kora óta nappal teljeen szobatiszta. Éjszaka viszont mindig bepisil. A mai napig pelenkázni kell éjszakára. Próbálkoztunk már folyadékvisszatartó cseppekkel is, de annak sem volt meg a várt hatása. Kérem, mondja el a véleményét, lehet-e pszichés vagy szervi oka az éjszakai bepisilésnek?
Válaszát elõre is köszönöm: Kriszta
Vlasz:
Kedves Kriszta!
Természetesen mind szervi eltérés, mind pszichés probléma kiválthatja az éjszakai bevizelést. Én a magam részérõl inkább az utóbbira gyanakszom, mivel nappal nincs gond a szobatisztasággal. Mindezek mellett azért mégis azt tanácsolom, hogy elsõ lépésként a szervi okokat próbálják kizárni egy alapos orvosi kivizsgálással. Ha ez megnyugtató eredménnyel zárult, akkor érdemes a lehetséges lelki kiváltó okokat kutatni. Gondolják át, milyen negatív tényezõk érhetik a gyermeket, amely(ek) miatt a szorongásnak ilyen tünetét produkálja. Amennyiben nem találják meg kérdésükre a választ, úgy azt tanácsolom, vegyék igénybe gyermekpszichológus segítségét.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 2001. novemberben született, már óvodába jár. A pisiléssel nincs semmi gondunk, sem otthon, sem az oviban, éjjel is felébred. A problémánk az, hogy csak pelenkába hajlandó kakilni. Nem székrekedése van, egyszerûen csak visszatartja addig, amíg nem kap pelust. Próbálkoztunk már mindennel (elfogyott a pelus, megmutattuk hogyan kell, stb...) de semmi eredményt nem tudtunk elérni. Ha kb. 4 napig nem adtunk rá pelenkát, akkor négy napig nem is kakilt, de az utolsó napon már nagyon szenvedett.
Mit tehetnénk még?
Böbi
Vlasz:
Kedves Böbi!
Korábbi levelekben több szülõ is kérdezett már ugyanezzel a problémával kapcsolatban. "Házi praktikáimat" az ezekre adott válaszaimban olvashatja. Amennyiben ezek egytõl-egyig hatástalanok maradnak, úgy abban az esetben mindenképpen tanácsos lenne gyermekpszichológus segítségét is kérni. Elképzelhetõ ugyanis, hogy a gondok mélyebb pszichés okokra vezethetõk vissza, amikor az általános pedagógiai eljárások már kevésnek bizonyulnak.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvonõ!
Kislányom szeptemberben kezdett óvodába járni. Ezidáig semmi probléma nem volt vele, nagyon jól érzi magát, mindig élményekkel teli jön haza. Kb. egy hete kezdõdött nála, hogy a pajtásaival veszekszik, agresszív, lökdösödik. Ha rászólnak nem vesz róla tudomást. Ha kérdezem miért teszi válasza, hogy "a Danit azért bántom, mert a Magdikát nem engedte a helyére, de a Dani egyébként a barátom". Ezt a viselkedését, kb. 1 éves korától tapasztalom, ha büntetem (félreállítom, ráütök a kezére), megígéri, hogy többet ilyet nem csinál és megszereti, bocsánatot kér az "áldozatától". Úgy gondolom kislányom el lett kényeztetve, nagyon sok mindent megengedtem neki. Egyébként(óvonénik szerint is) nagyon okos, fogékony és szeretetreméltó kislány.
Nóra Köszönettel
Vlasz:
Kedves Nóra!
A magatartási problémák mögött többféle kiváltó ok is állhat, melyet Ön, mint a gyermekhez legközelebb álló személy tud a legjobban feltérképezni. Ennek szellemében az alábbi dolgokat lenne érdemes alaposan átgondolni:
- Nem lehet-e szó esetleg egy késõi beszokási nehézségrõl? Elképzelhetõ u.is, hogy a kislányban igazán csak most csapódott le, most tudatosult, hogy óvodába kell járnia, és ez iránt tiltakozik ilyen módon.
- Érdeklõdjön az óvónõktõl, hogy nem érte-e a kislányt az elmúlt hetekben valamiféle atrocitás (pl. bántották, csúfolták…stb.), amely miatt felszínre törtek az indulatos megnyilvánulások. Nem árt utánagondolni annak is, hogy családon belül adódott-e mostanában valamilyen konfliktushelyzet?
- Amennyiben Ön úgy látja, hogy nevelési módszere kissé liberális, és ez is oka lehet az agressziónak, úgy abban az esetben azt tanácsolom, térjen át egy sokkal következetesebb (ám nem szigorú!) nevelõi attitûdre!
Bízom benne, hogy a fenti kérdések alapos átgondolása nyomán sikerül feltárni a probléma kiváltó okát, és ezen keresztül könnyebben megoldást találnak a gondokra.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ.
Nekem van két kisfiam az egyik augusztusban töltötte a négyet a másik novemberben a hármat.
Az az én nagy problémám ,hogy most költöztünk pár hónapja új helyre.
A nagyobbik fiam már járt a régi helyen ovodába de sajnos amikor ide költöztünk sehova nem vették át.
Ezt meglehet tenni?
Most itthol vagyunk mind hárman és én igy sajnos nemtudok dolgozni az eddigi munkahelyemen.
Ezt engedi a törvény vagy esetleg létezik ilyen hogy ha valaki eélköltözik más hlyre akkor abban az évebn nem járhat új oviba?
Válaszát elllörre is köszönöm
Böbe
Vlasz:
Kedves Böbe!
Sajnos nagyon is elõfordulhat, hogy ilyen és hasonló esetekben nem tudják az új helyen egybõl fogadni a gyermeket. (Pl.: telített létszám ...stb. miatt) Tudom, hogy ilyenkor már könnyû okosnak lenni, de érdemes lett volna jóval a költözés elõtt benyújtani a kérvényt az oviba. ( Optimális esetben a tavaszi beiratkozáskor) Így minden bizonnyal nem lett volna probléma a beíratás. Feltételezem, hogy mostanra már folyamatban van az ügy, így a lehetõ leghamarabb folytatni tudja óvodai életét a fiúcska. Ne keseredjen el, elõfordulhat év közbeni üresedés is, (ám ezt ne vegye kézpénznek), ami egy csapásra megoldhatja a gondokat. Addig is kitartás!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ.
Kislányom márciusban lesz 3 éves.Szeptember hónaptól lett volna állásom,de mivel a kicsi még nem töltötte be a 3 évét,így nem vették fel az oviba és ezáltal nem tudtam elvállalni a munkát.Sok helyrõl hallom,hogy az ovodájukban,van minicsoport.A falu ahol lakunk 5000 fõ létszámot számlál és 2 ovoda is üzemel.Vajon nálunk akkor miért nincs minicsoport?Biztos vagyok benne,hogy lenne rá igény.Kérem írja meg nekem ,hogy mik a feltételek,hozzá,hogy egy ilyen csoport beinduljon?Szeretnék tisztábban látni,bár bennünket ez már nem fog érinteni.De a leendõ kicsik és szüleik javát minden bizonnyal szolgálná.
Tisztelettel:F.Szilvia.
Vlasz:
Kedves Szilvia!
Egy új óvodai csoport elindítása nem csak a felmerülõ igények függvénye, hanem értelemszerûen az adott óvoda lehetõségeit is figyelembe kell venni. Pl: adottak-e a helyi (kellõ számú, nagyságú, felszereltségû csoportszobák, kert, egyéb helyiségek), személyi (van-e elegendõ óvónõ, dajka), illetve egyéb (pl. anyagi) feltételek egy új (mini) csoport beindításához. Javaslom, hogy kérdésével (ötletével) kapcsolatban keresse fel az említett óvoda vezetõjét!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvó néni!
Kislányom márciustól jár óvodába. Az óvónénik elmondása szerint talpraesett, szerepelni szeretõ kislány. Volt. Júniusban megszületett a kistestvére. Egyrészt már az nagy trauma volt neki, hogy 5 napra eltûntem az életébõl a szülés után (szerintem ez lehet a nagyobb gond), valamint a szokásos féltékenység is jelen van. Azóta a cserfes, mindenkivel rögtön barátkozó leányzóm visszahúzódóbb lett. Eddig gond nélkül szervezhettek a nagymamák neki programot nélkülünk, más anyukákkal baj nélkül elvolt a játszótéren, amíg én felugrottam pár percre otthonfelejtett dolgokért, most ha minket (apját, engem) nem lát, akkor iszonyú sírásban tör ki, és rábízni senkire sem lehet. Szeptembertõl az óvodában is gond volt, gyakorlatilag újra be kellett szoktatnunk, de ez már szerencsére nem probléma, az óvó nénijeit nagyon szereti. Ami az óvodában még aggaszt, az az, hogy az óvó néni elmondása szerint a kisányom a foglalkozásokon a tavalyi évadban mindig jelentkezett, nagyon aktív, szerepelni vágyó gyerek volt. Az idén pedig ha felkérik, szívesen szerepel, de magától nem jelentkezik semmire.
Az a kérdésem, hogy ezek természetes dolgok-e ilyen élethelyzetben, és majd maguktól elmúlnak, vagy vegyem igénybe pszichológus segítségét
Elõre is köszönöm a válaszát.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Levele alapján nem tartom annyira tragikusnak a helyzetet, hogy azonnal gyermekpszichológus segítségét vegyék igénybe. Elõtte érdemes lenne az alábbi "házi" módszereket kipróbálni, amelyekkel (véleményem szerint) nagy eséllyel megoldódhat a probléma. A fõ gond minden valószínûség szerint, ahogy Ön is gondolja, a testvérféltékenység. A gyermek félti eddigi pozícióját, hiszen jelen pillanatban fõként a kistesó körül forog a világ. A gyermek emiatt dacos és szorongó lett. E lelki konfliktust két módon lehet hatékonyan oldani:
- A szülõk (különösen az édesanya) a lehetõ legtöbbször adják jelét, hogy a nagyobb gyermeknek is kitüntetett helye van a szívükben. Pl: minden nap legyen(ek) olyan program(ok), amikor "csak az övé" apa ill. anya. Igyekezzenek minél többször kidomborítani a kislánynak, milyen jó, hogy õ már ilyen nagy és okos. Mondják el, hogy a pici még nem tud olyan sok mindent, mint õ, de a nagytesó megtaníthatja neki. A lehetõ legtöbbször találjanak alkalmat arra, hogy a nagyobb gyermek erényeit kiemeljék a kicsivel szemben. ( Mivel a picur ezt még nem veszi zokon, így ez nem lehet probléma.)
- Igyekezzenek megszerettetni a kicsit a leánykával. Ezt a legkülönfélébb fortélyokkal lehet elérni, mint pl: ajándékot küld a picurka a nõvérének. Aranyos lehet, ha mellé egy kedves levelet is írunk a kicsi nevében, aki a tenyérlenyomatával "hitelesíti" az írást. Néhány ilyen alkalom után a nõvérke ellenállása csökkenni fog, és reményeim szerint minden visszatérhet a régi, jó kerékvágásba.
Sok sikert: az Óvónõ
Krds:
Kedves Òvónö!
Aggodó szülöként élem át hogy 5 éves kislányom az ovodában és is otthon játék közben játszik a nemi szervével. leizzadva a külvilágot semmibe véve szinte a kifáradásig ringatja magát.Forduljak orvoshoz? Mennyire káros a személyiségfejlödésre ebben a korban a nemi ösztön tulzott elötérbe kerülése? Milyen nevelési lehetöségeim vannak?(hozzá kell tennem ezt a tünetet már csecsemö korban is észrevettem , de ilyen tulzott mértékben csak most az ovodáskorban jött elö/ Nagyon várom szakszerü informácioját ebben a témában. Segitségét elöre is köszönöm.
Egy aggodó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Az óvodáskori maszturbáció hátterében sok esetben valamilyen lelki törés, pszichés probléma áll. Tanácsos lenne minél alaposabban átgondolni, mi okozhat(ott) lelki megrázkódtatást a gyermeknek, ami miatt így próbál más területen (fizikálisan) kielégülést, megnyugvást találni. Az okok feltérképezése és kiküszöbölése mellett (ebben egyébként nagy segítségére lehet egy gyermekpszichológus is) az alábbi „tüneti” kezelést tudom javasolni:
Lehetõleg ne vegyen direktben tudomást a maszturbálásról, helyette inkább próbálja elterelni a kislány figyelmét más, érdekes tevékenység, játék felé. Így lefoglalja kezecskéit, valamint gondolatait is más vágányra tereli. Este, amikor már nincs játék, és a helyzet szinte adja magát az említett pótcselekvésre, érdemes a gyermek mellett maradni elalvásig. Adjon a kezébe 1-2 játékállatkát, amiket feltétlenül a takaró felett kell elaltatnia, hogy kapjanak levegõt. Erre hivatkozván valószínûleg nem fog benyúlni a paplan alá. Elõbbiek mellett meséljen neki, fejecskéjét simogatva próbálja megnyugtatni és álomba ringatni.
Remélem, hogy a fenti módon sikerül minél hamarabb megszabadulni a kínos pótcselekvéstõl.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3 és 1/2 éves, 2 éves kora óta pisil WC-be, bilibe. Sajnos a kakilással nem jutunk elõre, mert csak pelenkába hajlandó. AZ óvodában visszatartja, és estére idõzít. Akkor is kijelenti, hogy pelenkába akar kakilni. Nagyon szenvedünk ettõl, nem tudunk mit kitatálni. Mivel sokszor székletrekedése van, 20-40 percig is erõlködik. Azt mondja azért nem ül a WC-re mert az biztos még jobban fájna. Éjszakára még pelenka van rajta, és rácsos kiságyban alszik. Többször átalakítottuk ággyá, de este 11-ig rohangált, amit nem tudtunk tolerálni és végül visszaszereltük. Így nem is tudjuk az éjszakai szobatisztaságra sem szoktatni.
Szívem szerint végleg megszabadulnék a pelustól, de ordít, ha kakiláshoz nem adom rá.
Nem értem miért, hiszen nagyon okos gyerek.
Válaszát elõre is köszönöm:
Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Elsõként mindenképpen azt tudom javasolni, feltétlenül menjenek el orvoshoz, ahol a keserves székrekedésen minden valószínûség szerint segíteni tudnak. Miután ez már biztosan nem okozhat problémát, azután érdemes lenne kipróbálni az ilyen témában adott korábbi tanácsaimat. (Megtalálja õket elõzõ, hasonló kérdésekre adott válaszaimban) Pl: ültessük bilire a macit… nem akar kakilni? … miért nem?… Te mutasd meg neki, hogyan kell! … stb. Mindezek mellett próbálja ki, hogyan reagálja le a gyermek, ha azt mondja, elfogyott a pelenka. Próbálkozhat mesével is a WC-manócskáról, aki régen csak pelusba akart kakilni, de miután kipróbálta a WC-t, eldobta az összes pelenkáját.
Remélem, hogy a fentebb említett módszerekkel sikeresen ki tudják küszöbölni a nehézségeket.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom szeptemberben volt 3 éves, 1,5 éve bölcsõdébe jár. A bölcsi kezdetekor még teljesen pelenkás volt, de napközben hamar elhagyta (pelenkában is szólt, ha pisilnie, kakilnia kellett). A délutáni alvásnál is csak az elsõ napokban volt "baleset". Egyre inkább száraz volt az éjszakai pelenkája is. Ahogy nyáron jött a jó idõ az éjszakai pelist is levettük róla. Azóta minden éjjel bepisil (persze ismét pelust kapott). Kb. 2-3 hónapja szinte minden délutáni alvásnál is ez a helyzet. Délután nem kap pelenkát, hiszen nemsokára óvodás lesz, viszont már ez is megfordult a fejemben. Leszidni nem akarom (bár lehet, hogy ki kellene próbálni), nem szeretném ha teljesíteni kellene ezzel, de nem tudom ennek mi lehet az oka.
A bölcsiben is felmerült a kérdés, hogy talán "direkt" csinálja, mert sokszor elõfordul, hogy ébredés után pisil be.
Mi lehet ennek az oka, illetve hogyan próbáljam megoldani?
Érdekes, hogy ha esetleg hétvégén vidékre utazunk és õ az autóban alszik, akkor nem pisil be.
Várom válaszát!
Üdvözlettel: Lívia
Vlasz:
Kedves Lívia!
Feltételezhetõen a kislány a hirtelen rázúduló teljesítési kényszertõl ijedt meg, akkor tudatosult ugyanis benne, hogy szülei ettõl a pillanattól minden körülmények között ELVÁRJÁK a szobatisztaságot. Ez a teljes "pelenka-megvonás" miatt fogalmazódhatott meg a gyermekben. Rájött, hogy ettõl a pillanattól már nem úgy van, hogy "akkor vagy ügyes, ha nem pisilsz a pelusba", hanem "már nincs pelus, és nem vagy ügyes, ha belepisilsz a bugyiba!" Magyarul: az utóbbi alternatíva már nem hordozza magában a dicséret lehetõségét, itt csupán vesztes lehet, ha nem teljesít az elvárások szerint.
Javaslom, hogy változtassanak a politikájukon: mostantól semmiféle negatív megjegyzést ne fûzzenek a balesetekhez, hanem próbálják ezt is pozitívan beállítani: " – Úgy látom, kicsit pisis lett a pelus, de ma már sokkal kevesebb került bele, mint tegnap! Szerintem egyszer csak meglepsz azzal, hogy semmi sem lesz benne!" Ezzel mintegy megelõlegezi a gyermek felé a bizalmat, ami elõbb-utóbb megnyugtatja õt. A stressz oldásának pedig egyenes következménye lesz az egyre tökéletesebb szobatisztaság.
Sok sikert: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Véleményére lennék kiváncsi azzal kapcsolatban, hogy mikor érdemes a gyerekeket óvodába vinni. Egy picit részletezném. Ikres anyuka vagyok, a gyerekeimre azt mondják, hogy ügyességi-értelmi szintjük az átlágtól jobb. Az új rendelkezés szerint itthon lehetek gyesen míg iskolába nem mennek. Ki is akarom ezt a lehetõséget használni. Szeretnék érveket és ellenérveket gyûjteni arról, hogy a gyerekeknek a fejlõdésük stb. szempontjából mi a kedvezõbb, ha rögtön viszem oviba õket három évesen, vagy ha várok 1-2 évet. Attól nem kell tartani, hogy nem törõdök velük itthon, már most 2,5 évesen is sok mondókát, dalt tanulnak egyszóval sokat foglalkozom velük.
Válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Az óvoda nevelõ-oktató funkciója meglehetõsen összetett, így nem lenne könnyû minden részletre kiterjedõen megindokolni fontosságát. Elõbbiek okán most csak a legjelentõsebb érveket sorakoztatnám fel:
- Szociális szempontból: a közösségnek rendkívül fontos személyiségformáló szerepe van a nevelésben. Megtanul a gyermek alkalmazkodni társaihoz, az óvoda sajátos szabályaihoz, napirendjéhez… stb., mely elengedhetetlenül fontos a késõbbi iskolába lépéshez is.
- Értelmi szempontból: Mint már egy másik levél kapcsán korábban is kifejtettem, az óvodában nem csupán „énekelgetés, rajzolgatás” folyik, hanem az ott folyó munka teljes egészében jól átgondolt, pedagógiai tudatossággal felépített, a komplexitás elvét sem nélkülözõ rendszer. Ennek a jól átgondolt, szakszerû megvalósításához nélkülözhetetlen a szakképzett óvodapedagógus személye, aki pontosan tudja, mit, miért, miért pont akkor és miért pont úgy "tanít" a gyermeknek.
Összefoglalván: az óvoda komplex személyiségformáló szerepe nem pótolható az otthoni foglalkozással, így véleményem szerint legalább 4-5 éves korban érdemes megkezdeni az ovit.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlet!
Arról szeretnék érdeklõdni, hogy mi alapján dönthetõ el, hogy ki melyik óvoda körzetéhez tartozik. Milyen iratok kellenek, kinek a lakhelye számít( szülõ vagy gyerek) az óvodai körzet "illetékesnek"?
Állandó lakcím szükséges vagy elegendõ ideiglenes lakcím? Lehet, hogy kicsit bugyutának hangzik a kérdés, de a mi családunkban lévõ helyzetet látva ez már nem tûnik ennyire butának. Megpróbálom röviden és érthetõen leírni. Házasságban élek a férjemmel, viszont más-más az állandó lakcímünk. A fiam jövõ szeptembertõl óvodába megy és az úgynevezett "apja címe" szerinti óvodába szeretnénk beíratni. A gond csak ott jelentkezik, hogy a gyerek állandó lakcíme nem az apja állandó lakcímével egyezik meg, hanem az enyémmel.
Remélem érthetõen fogalmaztam.
Kérem legyen szíves válaszolni, elõre is köszönöm.
(Tisztelettel: Fülepné Zsuzsa)
Vlasz:
„Üdvözlet!”
Mivel problémája meglehetõsen összetett, így mindenképpen azt javaslom, érdeklõdjön az illetékes óvoda vezetõjénél. Jómagam sajnos csak a "hagyományos” felvételi kritériumokról tudnék referálni, viszont úgy érzem, az Önök esetében kicsit kacifántosabb dologról van szó. Elõbbiek okán javaslom az illetékes felkeresését.
Az Óvónõ
Krds:
Lányom nyáron múlt 5 éves, kb. 1 hónapja 1-2 óra felé bepisil. Egyébként 9-1/2 10 felé fekszik le. Tavaly nyáron volt ilyen kb.2 hétig tartott, de utána elmúlt. Egyébként mélyen alszik. Az 5 év alatt nagyon kevésszer aludta végig az éjszakát és olyannyira mélyen alszik, hogy sírt vagy nyöszörgött akkor én kivittem pisilni, de nem is volt fent, szerintem aludt. Férjem nagyon mélyen alvó és gyermekkorában holdkorós volt, minden éjjel mászkált álmában. Lányomnak cukorbetegsége nincs, mert mértem neki a cukrát többször is. Segítsen, hogy hova tudnék fordulni, mert nagyon el vagyok keseredve.Tisztelettel:B.Sz
Vlasz:
Javaslom, keressen fel gyermekpszichológust, aki minden bizonnyal fel tudja tárni a feltételezhetõen pszichés eredetû okok gyökerét. Érdemes lenne alaposan átgondolni, hogy a problémás idõszakokban milyen (esetleg családi) feszültségek okozhattak, ill. okoznak jelenleg is szorongást.
Krds:
Kedves Óvónõ,
7éves keresztlányom miatt fordulok Önhöz, bízva abban, hogy tud segíteni nekünk. 2.osztályba jár, egy eddig jó hírûnek vélt iskolában. Fontos a történethez tudni, hogy a kislány (Aida) nem beszél, csak nagyjából 5 emberrel maga körül (édesanyja, édesapja, nagymamája, két barátnõ, és én), és ezzel az 5 emberrel is igazán csak akkor, ha kettesben vannak. A mai napon tudtam meg -az édesanyjával egyetemben-, hogy Aidát az iskolában mély megaláztatások érik egy osztálytársnõje által. A kislány rendszeresen megveri õt, és a többiek elõtt megszégyeníti, pl a hajánál fogva a földre rántja. Aida mindezt csendben tûri, igaz, nyilvánvaló fájdalommal. Biztos vagyok benne, hogy ez az eset -ami egyébként már elsõ osztályos kora óta zajlik-, nagyon meggyötörte a lelkét. Ami engem nagyon aggaszt, hogy nem ez az elsõ ilyen dolog, és félek, ha nekünk nem beszél ezekrõl -és senkinek sem sajnos-, akkor így egyedül marad a súlyos gondjaival, mikor még igencsak gyereknek kéne lennie. A kérdésem, hogy tudna-e nekem ajánlani egy olyan gyermek pszichológust, aki tudna neki segíteni a traumák feldolgozásában (óvodai és iskolai megrázkódtatások, szülõk zûrös válása, apa egyszeri brutalitása az anyja felé, és félvérségének ténye, hiszen édesapja arab származású, és ez nem csak a hallgatásán, hanem a csodaszép arcán is meglátszik, ezért is ér(het)ik atrocitások). Fontosak ezek az évek nagyon, szeretném, ha ki lehetne egyenesíteni az útját.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Konkrét pszichológust sajnos én nem tudok ajánlani, de érdemes lenne ez ügyben gyermekorvosuk segítségét kérni. Feltételezem, hogy õ tudna jó szakembert javasolni. Ha ilyen módon nem találnak megfelelõ pszichológust, javaslom, hogy keressék fel a területileg illetékes Nevelési Tanácsadót vagy Pedagógiai Intézetet, ahol minden bizonnyal sikerül eligazítást kapni a továbblépést illetõen.
Fentiek mellett azonban mindenképpen kérjék a tanítónõ segítségét is az ügyben, aki feltételezhetõen igyekszik majd leállítani az agresszív osztálytárs kitöréseit, ill. beszél annak szüleivel.
Krds:
Kedves Óvónõ!
Talán a következõ kérdésemet inkább gyerekorvosnak kellene feltennem, de mint tapasztalt óvó néni,talán tud tanáccsal szolgálni. Kisfiam szeptemberben volt 4 éves, és most kezdte az ovit. Eddig 1-2 kisebb betegséget számítva nem volt beteges, viszont az óvódakezdés óta gyakorlatilag egyfolytában beteg. Eddig maximum 2 napot tudott menni egyhuzamban, aztán belázasodik, náthás lesz, köhög. A gyerekorvos végül vérvételt rendelt el, ahol az derült ki,hogy nagyon vashiányos, ezért lehet az ellenállóképessége ilyen gyenge. A vashiány kezelését még nem lehetett elkezdeni, mert most is beteg. Arra gondoltam,2-3 hónapig nem vinném oviba, míg vas-és vitaminszedéssel kicsit felerõsödik. Persze ezt szándékozom megbeszélni az óvónõkkel is. Jól teszem vajon? Orvosi szempontból igen, ezt mondta a gyerekorvos.
Másik kérdésem,hogy lehetséges-e, hogy kisfiam azért beteg állandóan az ovikezdés óta, mert mint mondja: "nem akarok oviba menni", "utálom az ovit". Hogy miért, azt nem tudja megindokolni. Hozzáteszem, hogy nem egy "anyás" típus,nagyszülõkkel,barátokkal remekül elvan a szülei nélkül is, illetve nagyon szeretett 1-2 órára játszóházakba is járni. Bár a többi gyerekkel nem játszik, csak mellettük,de egyedül. Ez talán gondot jelenthet az oviba való beilleszkedésnél? A beszoktatásnál látszólag semmi gond nem volt,nem sírt egyszer sem, könnyen bement játszani a csoportba. Az óvónõk szerint "nincs vele semmi gond, kommunikál", ennél többet nem mondtak. Úgy néz ki,nem nagyon van kedvük,idejük a gyerekrõl beszélni,alig tudok 1-2 mondatot váltani velük. Kivegyem 2-3 hónapra,netán erre a nevelési évre az oviból?
Másik problémám: eddig aludt ebéd után 2-3 órát itthon (az oviból ebéd után hazahoztam). Mióta elkezdte az ovit,nem akar elaludni délután,bár szerintem szüksége lenne még rá, mert nagyon nyûgös,fáradt lesz estére. Többször elõfordult,hogy délután elmentünk valahova autóval, és ott aludt el a kocsiban, de úgy, hogy megérkezés után alig lehetett felébreszteni. Erõltessem-e a délutáni alvást? De hogyan, ha egyszer nem alszik el?
És még egy: talán a betegségek és a vérszegénység miatt is,de nagyon étvágytalan néhány hónapja.Szinte semmit nem eszik meg,3-4 féle étel kivételével. Sajnos amiben vas és vitaminok vannak,abból semmit (hús,máj,tojás,zöldfõzelékek,levesek,gyümölcsök...).Csak babfõzeléket,császármorzsát,sajtos kenyeret hajlandó enni,emellett állandóan kekszet,édességet szeretne.
Nem tudom,hogy mit tehetnék,hogy változatosabban egyen? Ha nem adok azt,amit szeretne,akkor képes egész nap nem enni!
Válaszát várom,köszönettel és üdvözlettel: Judit
Vlasz:
Kedves Judit!
Egyetértek a gyermekorvossal, ha kisfia egészsége úgy kívánja, ne vigye addig oviba, míg meg nem gyógyul. Az óvodai betegség hullámot egyébként úgy szoktuk megakadályozni, hogy az óvónõk csak és kizárólag egészséges gyermekeket engedhetnek be a közösségbe. Kérdéses esetben orvosi igazolással bizonyítható, hogy az érintett csemete nem fertõz. Feltételezem, hogy ez gyermeke óvodájában sincs másként, ám errõl érdemes lenne az óvónõket részletesen kikérdezni. (Mit tesznek az egészségvédelem érdekében?)
Nem tartom valószínûnek, hogy kisfia tudat alatt a betegség mögé bújva próbál szabadulni az ovitól, hiszen az állandó betegeskedés okára egyértelmû orvosi diagnózis derített fényt. Elképzelhetõ viszont, hogy egyelõre nem oldódott fel teljesen a csoportban, és ezért tiltakozik az óvoda ellen. A várható hosszabb hiányzás – okozta lelki törést én a következõ módon próbálnám kiküszöbölni: mondja meg az óvónõknek (gyermeke jelenléte nélkül), hogy kisfia mennyire örülne, ha hiányzása idején kapna néhány levelet a csoporttársaitól, ill. az óvó néniktõl. Ilyen módon u.is biztosan több kedvvel akarna mihamarabb visszatérni társai közé, ahol ennyire szeretik és várják.
Az alvással kapcsolatban azt javaslom, próbáljon kompromisszumot kötni a kicsivel: " Ha szép csöndben fekszel, akkor nem kell aludnod és egy (két) mesét is elmondok neked!” Ezután, ha a nyugodt légkör ellenére sem szenderedik el, valószínûleg tényleg nem igényli abban a pillanatban az alvást. Én azonban valószínûnek tartom, hogy rövid idõn belül el fog aludni.
Az étkezéssel kapcsolatos kérdésére térvén, javaslom, olvassa át az ilyen témában adott korábbi válaszaimat, melyekbõl több játékos ötletet is meríthet a „nem szeretem” ízek elfogadtatásához.
