Szeretnénk elutazni külföldre a fiam (6,5 éves) nélkül. A nagymamája - aki heti egyszeri rendszerességgel el is hozza az óvodából vigyázna rá 10 napig. Õ erre az idõszakra ide költözne hozzánk és a megszokott programokat megtartva lenne a fiammal. (óvoda, karate stb.)
Ön szerint sérül e a gyerek, ha ennyi idõre elmegyünk?
Válaszát elõre is köszönöm!
Angéla
Vlasz:
Kedves Angéla!
Levelébõl számomra úgy tûnik, jó kapcsolat lehet a nagyi és unokája között, így nem látom okát az aggodalomnak. Utazzon el bátran, elõtte azért érdemes lelkileg felkészíteni e rövid "eltáv"-ra gyermekét.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 25 hónapos. Napközben ha pelenka van rajta, elõfordul, hogy egész nap szinte száraz marad... étkezések után ráülünk a bilire és ekkor pisil, kakil. Éjjel is többször maradt már száraz. Magától nem szól. Megpróbáltuk többször is, hogy bugyit adunk rá, de ilyenkor teljesen össze-vissza jön a pisi. Mit tegyünk,hogy ez a tisztaság bugyival is menjen?
Köszönettel, Sz. Anna
Vlasz:
Kedves Anna!
Javaslom, hogy a bugyi használat megkezdésénél eleinte ne várják, hogy a gyermek szóljon, hanem Önök ültessék rá rendszeres idõközönként a bilire! (Pl.: óránként) Ehhez nem kell kérdezgetni, hogy: "Kell pisilni? Ráülsz a bilire? ...stb.”, hiszen a válasz szinte bizonyosan nemleges lenne. Ehelyett, mintegy állandó napirendi pontként, kérdés nélkül ültesse rá a kicsit a bilire. Az edényke használata így minden fakszni nélkül, észrevétlenül természetessé válik a gyermeknek, és elõbb-utóbb önállóan is használni fogja azt.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kislányom 4 éves lesz novemberben, második éve jár oviba. Tavaly egyáltalán nem volt hajlandó részt venni az ovis ünnepi mûsorokban (karácsony, anyák napja, évzáró), sema próbákra nem állt be soha, se az igazi, szülõk elõtti elõadásba. Nem erõltettük, se én se az óvónõk, bár saját önzõ magamnak nyilván jól esett volna õt is ott látni a többiekkel énekelni, szavalni. Anyák napja után sokat beszélgettünk errõl, akkor azt mondta, jövõre majd õ is beáll a gyerekek közé. Most azonban megint kezdi mondogatni, hogy nem akar részt venni ilyesmiben, például nem akar lefényképezkeni a csoporttal. (hamarosan fényképész megy az óvodába)
Mit tegyek,továbbra se erõltessem az ilyesmit, vagy azért próbáljam mostmár rávenni, hogy részt vegyen a közös óvodai dolgokban? (Bár a fényképeszkedést úgy tûnik megússzuk egy betegséggel, már elõreizgulok a télapó meg a karácsonyi ünnepség miatt.)
Amúgy elég nehezen szokott be az oviba, de azért ebben az évben már egészen kibékült vele. Az óvónénik szerint általában egyedül, de azért sokszor játszik együtt másokkal is. Köszönöm válaszát.
Vlasz:
A problémában legtöbbet az óvónõk tehetn(né)nek a gyermekért. Elsõ és legfontosabb dolog, hogy segítsék a kislány maximális beilleszkedését a közösségbe. (Játékok, közös tevékenységek ...stb. alkalmával) Motiválják ilyenkor sok-sok dicsérettel, szerepeltessék minél többet! Ezt persze csak kellõen tapintatos módon, a fokozatosság elvét teljességgel szem elõtt tartva lehet megvalósítani. Eleinte csak 1-2 gyermek elõtt "lépjen fel” kislánya, majd egyre több csoporttárs alkossa a "nézõközönséget”. Fontos, hogy ilyenkor mindenki nagy tapssal jutalmazza a kislány bátorságát, aki ennek következtében, minden bizonnyal hamarosan visszanyeri önbizalmát.
Krds:
Kedves Óvónõ!
4 éves kisfiamat idén szerettem volna beszoktatni az óvodába, mivel tavaly kistestvére született, és nem akartuk "kitenni a szûrét" otthonról, azon kívül élvezzük is az együttlétet. Idén sem elsõsorban a foglalkozások, hanem a gyerektársaság, önfeledt játék iránti igénye miatt gondoltuk, hogy járjon oviba.
Kisfiam szereti a gyerekeket, mindig repes örömében, ha az unokatestvéreivel játszhat, más gyerekekkel is barátságos, és egyre többet mókázik a kistestvérével is.
A beszoktatás viszont sajnos nem jól sikerült, úgy érzem, az óvónõ hibás tanácsa, és persze az én befolyásolhatóságom miatt. A következõ történt. Miután vagy egy órát vele töltöttem az oviban, már a második napon simán ott hagyhattam azzal, hogy megnézem,mit csinál a kishúga, és hamarosan jövök vissza. Így is tettem; jól érezte magát, és másnap is szívesen ment. Ekkor viszont számomra érthetetlen módon az óvónõ olyannyira fel akarta gyorsítani a beszoktatást, hogy kitessékelt az oviból, miután a fiam elõre ment a csoportszobába, úgy tudva, hogy én majd megyek utána. Mondtam neki, hogy be szeretnék menni legalább elköszönni a kisfiamtól, de õ erõsködött, hogy így sokkal jobb lesz, simábban megy a dolog. Tele rossz érzéssel és kételyekkel el is mentem: vagyis búcsú nélkül otthagytam a fiamat, becsaptam õt. Én azt gondolom,hogy inkább hulljon egy-két könnycsepp egy tisztességes elbúcsúzás után, mint hogy így becsapjunk egy kisgyereket. Remélem nem csalódott túl nagyot bennem!
A nyakamba ugrott mikor mentem érte, az óvónõ szerint jól érezte magát (?), bár egyszer az udvaron bebújt a mászóka alá, ott szomorkodott, és mondta, hogy anyát várja. Azóta pedig nem hajlandó oviba menni, nehezen, vagy nem enged el sehova, pedig az eset elõtt gyakran vigyáztak rá a nagyszülõk, a nagynénje is. Most olyanokat mond, hogy "anya én mindig itthon és veled akarok lenni, vagy veled menni". Én pedig szeretném ha vidáman játszana a gyerekekkel az oviban, csak fél napot. A történtek után viszont annyira megingott a bizalmam az illetõ óvónõben, hogy nem is akarnám rábízni a fiamat. Ezen kívül õ valóban tiltakozik is az ovi ellen.
Városnak minõsített, de falu jellegû településen élünk, nincs másik óvoda. Én úgy szeretném olyan helyre vinni, ahol meleg, szeretet-teljes a légkör, és okosan foglalkoznak vele. A közeli városba utazást viszont nyûgösnek gondolom, és akkor helybéli barátai nem lennének.
Mi a véleménye, elég lenne-e a gyerektársaság iránti igényét máshogy kielégíteni (gyerekeket rendszeresen meghívni játszani) és hagyni az ovit; vagy a foglalkozások és a közösségben való mozgás, viselkedés, érvényesülési képesség elsajátítása érdekében fontos maga az ovi? Én úgy gondolom,hogy az iskola elõtt mindenképpen fontos egy picit barátkozni mindezekkel, és a szereplési helyzetekkel is, de õszintén szólva, az az érzésem, hogy érzelmileg és etikailag sem megfelelõen fogadtak ott bennünket. Viszont így valószinûleg egyre nehezebb lesz majd a beilleszkedés.
Kérem, segítsen a döntésben a tanácsával: menjen-e ebbe az oviba (most már három hete nem volt), ha igen, hogyan küzdjük le az ellenérzését/ünket; vagy pedig oldjam meg a mesét, éneket, verset,rajzolást, stb. itthon (mint eddig), kiegészítve heti 1-2 házon-kívüli foglakozással (játéktár, tücsökzene) és a gyerekek utáni vágyát játszópajtások "becserkészésével"?
Válaszát elõre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel:
Kati
Vlasz:
Kedves Kati!
Bár megértem aggodalmát, ám mégis azon a véleményen vagyok: a gyerekeknek, - így kisfiának is, - nagy szüksége van az óvodai életre! Az ovi nem csupán „egy kis rajzolgatásról, bábozgatásról” szól, nem lehet ennyire leegyszerûsíteni az ott folyó nevelõ-oktató munkát. Ezen intézményrendszer olyan komplex fejlesztõmunka helyszíne, mely kellõ képzettség, szakmai háttér nélkül nehezen pótolható.
Megértem, hogy ennyire kedvét (kedvüket) szegte az óvónõ számomra is érthetetlen „beszoktatási módszere”, ám ennek ellenére is azt javaslom: ne adják fel, még semmi nincs veszve!
Javaslom, hogy mielõtt újra elvinné gyermekét a szóban forgó helyi óvodába, elõtte feltétlenül üljön le négyszemközt beszélgetni a pedagógusokkal! Kérje meg, hogy adjanak lehetõséget arra, hogy az elsõ 4-5 napban Ön is ott maradhasson gyermekével, ha nem is a teremben, de a folyosón ülve legalábbis. Mondja el kételyeit és kérje az óvónõk segítségét! Nem hiszem, hogy elzárkóz(hat)nának e megoldástól, tekintve, hogy nekik is a gyermek érdekeit kell elsõsorban szem elõtt tartani!
Amennyiben nem sikerül dûlõre jutni velük, úgy abban az esetben kérje az óvodavezetõ segítségét!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 2 hónapja múlt 4 éves. Tudom, hogy elég furcsán hangzik, de olyan érzésem van, hogy direkt bosszant. Leírok egy konkrét esetet. Tegnap pl. joghurtot evett és utána kidobta a dobozt a szemétbe, a kanalat pedig elmosta. Nagyon megörültem neki, és meg is dicsértem érte. Ezt követõen fél óra múlva miután megevett még egy joghurtot, fogta a dobozt és kanállal együtt dobta ki a szemétbe. Ha kérek tõle valamit, nem hajlandó megcsinálni. Ha rajzol valamit, mmegdicsérem, hogy szép rajz, akkor õ eldobja, hogy "nem, ez nem szép". Olyan, mintha direkt az ellenkezõjét csinálná annak, amit mondok neki, vagy kérek tõle.
Tegnap este megbeszéltük, hogy fürdeni kell mennie, bele is egyezett, utána pedig, mikor kész volt a vize, közölte, hogy nem megy. Ebbõl persze veszekedés lett, és utána pedig sírás. Ez egyébként napirenden van nálunk. Egy másik eset: kérdezte, hogy jövök-e játszani vele. Nem azt válaszoltam, hogy nem, hanem csak annyit mondtam, hogy azonnal elindítom a mosógépet és jövök. Válaszul odajött és belémrúgott egy nagyot. Mondtam neki, hogy azért met így viselkedett most már nem fogok játszani vele, erre torkaszaladtából ordítani kezdett velem: "Azonnal kérjél bocsánatot!" Bárhol vagyunk: utcán, boltban, mindegy hol, ha számára nem tetszõ dolog történik, akkor ezt szokta bevetni, üvölteni kezd, hogy: "Vigasztaljál meg, kérjél bocsánatot tõlem!" Próbáltam nem venni tudomást errõl, de nem hagyja abba az üvöltést addig, amíg oda nem bújhat hozzám. Ha kell 10 percig ordít. Elég érdekesnek tartom, hogy õ bánt engem, és ezek után nekem kellene bocsánatot kérnem tõle, illetve vigasztalni õt.
Gondolom, hogy ez amolyan erõpróba lehet nála, hogy meddig mehet el. Elvárja, hogy ha kér valamit, azonnal ugorjak, de fordított esetben erre nem hajlandó. Pl. leejtettem valamit fõzés közben, õ szólt, hogy leesett, én pedig kértem, vegye fel. "Te ejtetted le." - mondta.
Pedig foglalkozom vele, sokat játszunk, beszélgetünk, de valahogy akkor tûnik elégedettnek, ha kihoz a sodromból. Persze, mindig megtalálja a módját, addig "próbálkozik". Csak azt nem tudom, miért csinálja. Úgy érzem, hogy elég szeretetet és törõdést kap, nem tudom, mi szükség erre.
Köszönöm válaszát: Mariann
Vlasz:
Kedves Mariann!
Levele alapján arra tudok következtetni, hogy a kisfiúnak otthon sok minden meg van engedve (talán túlságosan is sok minden!). Úgy vélem, mindenek elõtt ezen kellene változtatni. Természetesen nem drákói szigorra gondolok, de valamivel kevésbé liberális elvek alapján kellene nevelni. Fontos, hogy a gyermek tudomásul vegye: a felnõtt szava "szent", aminek mindig súlya van. Ha megdicséri õt, annak legyen jelentõsége, ha megkéri valamire, azt valóban várja is el tõle. Ha haragszik rá valamiért, a problémát ne kenhesse el a gyerek egy kis hisztivel. Egy szóval, ha Ön mond vagy tesz valamit a kisfiú irányába, azt mindig következetesen tegye! Amikor megdicséri valamiért és a gyermek legközelebb homlokegyenest az ellenkezõjét csinálja, azt azért teszi, mert ezzel akarja kifejezésre juttatni: "nincs szükségem a dicséretedre, úgyis tudom, hogy bármikor részem lehet benne!" Csak akkor dicsérje meg, ha valóban kiérdemli. Ha ezután az ellenkezõjét cselekszi, közölje vele, hogy legközelebb jobban meggondolja, kaphat-e Öntõl buzdító szavakat. Ezt követõen ne dicsérje meg kisebb dolgokért, hanem jegyezze meg: "Látom odafigyelsz, hogy nem a szemetesbe dobod a kanalat. Ha mindig így teszel, akkor hamarosan nagy dicséret jár neked..." Azaz: a dicséretet csak elõlegezze meg neki, amiért küzdeni kell, nem pottyan csak úgy az ölébe!
Ha haragszik valamiért gyermekére, a 10 perces hiszti ellenére is maradjon kemény, semmiképpen ne kérjen bocsánatot (hiszen miért is tenné?), és ne lágyuljon el! Tanulja meg a fiúcska: ha anya haragszik, annak súlya van, nem lehet csak úgy túllépni rajta, változtatni kell hozzá a viselkedésén is!
Összefoglalva: következetesség, következetesség, következetesség!
Sok sikert kívánok: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
A kisfiam 2 éves 3 hónapos, aug. óta bölcsis (amit nagyon szeret). A bölcsibe gyakran a wc-be és vagy a bilibe pisil, ugyan nem õ magától szól de ha ráültetik gyakran sikerül. Otthon szinte csak elvétve hajlandó produkálni bármit . A kakit le is tagadja. Magától soha nem szól ha pisis vagy kakis a pelus, egyáltalán nem zavarja. Jól beszél és értelmes kisfiú.Tavasszal oviba írathatnám, de mivel a szobatisztasággal sehogysem állunk, így nincs sok esélyem. Éjszaka egyáltalán nem tartja a vizeletet mindig pisis a pelus. Igaz a cumisüvegrõl éjszakára nem tud lemondani, ott van az ágya végében, ha felébred iszik vizet és alszik tovább. Van amikor otthon a wc üldögél fél órát is és csak azt mondja " nem jön a pisi". Mi tegyek, hogy szóljon, és egyáltalán mi a teendõm????
Várom válaszát a vellas@bkik.hu e-mail vímre.
Köszönettel: Gabi
Vlasz:
Kedves Gabi!
Amit már korábbi válaszaimban is tanácsoltam másoknak, azt tudom javasolni Önnek is: Próbálja játékosan rávenni a csemetét az eredményes bili (WC) használatra! Pl: " Nézd, a macinak pisilni kell, ültessük rá a bilire!" Rövid idõ múlva nézze meg, mit "produkált" a mackó, és sóhajtson fel: "hajaj, ez a maci sajnos nem tudja, hogyan kell a bilibe pisilni. Szeretné, ha te mutatnád meg neki, úgy, ahogy a bölcsiben szoktad..." Ezek után, minden valószínûség szerint, a fiúcska igazi nagy gyerekhez méltó módon megmutatja a macinak a bili használat fortélyait.
A fentihez hasonló játékos eljárásokhoz egyébként korábbi, ilyen témában írt válaszaimból meríthet még ötleteket.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Végigolvastam a szobatisztasággal kapcsolatos kérdéseket és válaszokat, de még nem találtam megnyugtató választ a problémánkra. Kisfiam szeptember 21-én töltötte be 3. évét, szeptember eleje óta óvodás. Nappal már kb. 22 hónapos kora óta szobatiszta. Ellég sokáig képes tartani is a vizeletét. Elõfordult pl egy nagyáruház közepén közölte, hogy pisilni kell és jó idõbe telt, amíg eljutottunk a WC-ig, de nem ment be a pisi. Ezen a téren tehát nincs gond, az óvodában is pisil ,kakil, ahogy szükségletei megkívánják. Alváskor viszont gond van. Igazából még soha nem volt száraz a pelus reggelre óvodakezdés elõtt sem éjjel, de a délutáni alváshoz már nyáron levettem a pelust az óvodakezdés miatt, többé-kevésbé száraz szokott maradni, kivéve, ha nagyon sokat aludt, akkor bepisilt pelus nélkül is. Éjszakára csk 2 hete hagytuk el a pelenkát, mert azt észleltem, hogy gyakran már ébredés után pisil bele vagy közvetlen elalvás elõtt. Elég sokat ivott alvás elõtt, ezt már lecsökkentettük, meg is értette, egyébként egy okos, értelmes, nyugodt kisgyerekrõl van szó, akirõl eddig azt gondoltam, hogy kiegyensúlyozott teremtés. Amióta elhagytuk a pelust (kb 1,5hete) 2 száraz éjszakánk volt, de úgy hogy éjjel megpisiltettem akár 2-szer is. Volt olyan, hogy kétszer is bepisilt, és úgy tûnik fel sem ébred rá. Édesanyám szerint ez a mai eldobható up&go pelenkáktól van, mert annyira beszívják a nedvességet, hogy nem zavarja a gyereket. Na, de az sem nagyon zavarta, hogy a ruhája, mindene csupa pisi lett. Egyszer már elõfordult, hogy felébredt, amikor kezdett csurogni, így a fele az ágyra, másik fele a bilibe ment. Most már napok óta az oviból is hozom haza a pisis csomagot. Eddig nem tûnt szorongónak. Hogyan tovább? megunhatják az óvónénik az ebéd utáni bepisilést és kérhetik, hogy ne aludjon a fiam az oviban? Meddig tarthat, ha esetleg az óvodai beszokástól van, bár hangsúlyozom, száraz pelenkát még reggel nem találtam nála, ugyanakkor ébren semmi probléma nincs vele már több, mint 1 éve,még játék közbeni balesetek sem igazán fordulnak vel elõ.
Válaszát elõre is köszönöm: H. Csilla
Vlasz:
Kedves Csilla!
Az óvodai balesetek kiváltó oka, feltételezésem szerint az a szorongás, melyet éppen a túlzott megfelelni akarás vált ki belõle. Fontos, hogy ne érezze azt a kisfiú, hogy a pisilés az állandó napirendi téma, ami miatt folyamatosan árgus szemek figyelik és ellenõrzik. Érezze inkább a megelõlegezett bizalmat, ami felé árad.„ Most kapsz egy pelust, de tudom, hogy egyszer csak meglepsz és üres lesz. Szerintem segíteni fog benne a pelus - tündér is. Nem tudni, mikor jön el hozzád, de azt hiszem, hamarosan szárazra varázsolja a pelenkát.” Ezután, ha ismét becsurog, ne csináljanak belõle drámát! Ehelyett bíztassa: „Úgy látom, már kevesebb pisi van ebben a pelenkában, holnapra szerintem lehet, hogy már semmi sem lesz benne…” Ha nincs is így, azért folyamatosan bíztassa és ne lássa a kicsi az aggodalmat! Így õbenne is csökkenni fog a szorongás, ami a legfõbb lépés a sikeres szobatisztaság felé.
Mindezek mellett, amit még feltétlenül javasolok: az éjszakai WC-re menetelt folytassák, amíg szükséges, valamint továbbra is ügyeljenek a lefekvés elõtti nagyon csekély folyadék bevitelre! Elõbbiek mellett hatásos lehet még, ha közvetlenül elalvás elõtt és ébredés után is elmegy pisilni a gyermek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Tanácsot szeretnék kérni, hogyan tudnám 4 éves kisfiamat leszoktatni a lövöldözõs, kardozós, öldöklõs játékokról? Hiába próbálom elterelni a figyelmét, vagy mást játszani vele, mindig ugyanoda lyukadunk ki. Ha elmegyünk sétálni, vagy kirándulni, akkor botokat szed össze és azzal játszik ilyen játékokat. A kockából is pisztolyt épít, ha rajzolunk, akkor is ilyen témájú rajzokat készít és a mesekönyvben is csak a lovagos, párbajos mesék érdeklik. Az óvodában a többiekkel is folyton "titkos fegyverest" játszanak, meg sárkányosat, rendõröset...stb. Nem tudom, hogy normális-e ez ebben az életkorban, de szeretném kicsit más irányba terelni az érdeklõdését, csak nem tudom, hogyan tegyem. Segítségét elõre is köszönöm: Noémi
Vlasz:
Kedves Noémi!
Az elterelés hadmûvelete semmiképpen nem történhet direkt módon, tiltással. Így ugyanis csak még izgalmasabbá válik gyermeke számára a fegyveres játék. Ajánlom inkább e helyett a következõt:
Ha a fiúcska talál egy botot és lövöldözni kezd vele, Ön csodálkozzon rá a fadarabra: „ – Jé, milyen nagyszerû rajzeszköz, nézd , milyen szépet tudok rajzolni vele a homokba… Vagy: ajánlja fel gyermekének, hogy legyen õ a béke katonája, aki varázserejével "harcoljon" a fegyverek ellen. Pl: " – A mi erõnk a szívünkben és az eszünkben lakozik. Azzal tudjuk legyõzni a fegyvereseket, ha mi nem fogunk fegyvert. Az a legerõsebb, aki ezt meg tudja tenni! ...stb."
Elõbbiek segítségével valószínûleg más irányba terelheti gyermeke harcias beállítottságát.
Sok sikert kívánok!
Az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
A kisfiam julius végén múlt 2-éves és még alig akar beszélni még mindig csak õ-õz ez mennyire probléma. Már egy kicsit kezdek aggodni,hogy valami bajvan vele de amúgy meg mindent megért igaz van még rajta kivül 2 nagyobb gyerekek is. A szobatisztasággal nincs probléma.
Válaszát elõreis köszönöm Marika.
Vlasz:
Kedves Marika!
2 éves korban a gyermekek aktív szókincse általában már több száz szóból áll. Ettõl persze eltérhet pozitív vagy negatív irányba az egyes gyermekek "repertoárja". A szavak kiejtése ilyenkor még nem tökéletes, sokszor elõfordul pl. hogy a hanganyag csak a szó elsõ szótagját tartalmazza. Pl.: Bõ = bögre cí = cica ...stb. Ha tehát ilyen formájú kisgyermeki beszédet értett az "ö - zés" alatt, az nem olyan nagy baj. Amennyiben viszont még ennek tükrében is aggályosnak találja kisfia beszédfejlõdését, úgy tanácsolom, keressen fel gyermekpszichológust, ill. logopédust.
Amit mindemellett Ön tehet gyermekéért, az az otthoni aktív beszélõ környezet biztosítása sok-sok mesével, verssel, beszélgetéssel, énekkel…stb.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Nagyfiam 4 éves, a pici lányom pedig 8 hónapos. Mindig is éreztem féltékenységet a nagyobb testvér részérõl, de eleinte kezelhetõ volt ez a dolog. Mikor Hugi megszületett, viszonylag enyhe formában nyilvánult meg. Gondolok itt arra, hogy, mikor pl. fürdetés volt, hiába próbáltam bevonni, olyankor tombolni kezdett, fel-alá rohangált a szobában. Ha valaki meg akarta nézni a picit, felhúzta a babakocsi "ernyõjét", hogy senki nem nézheti meg az õ hugikáját. Aztán ezek a dolgok valamelyest enyhültek. Próbáltunk vele sokat foglalkozni, rajzolni, festeni, meséltünk sokat. Késõbb már csak abban nyilvánult meg a féltékenység, hogy pl. ha a picit felvettük, akkor Õ is egybõl az ölünkbe akart ülni. Soha nem bántotta a húgát. Ott mertem vele hagyni bármikor.
Most viszont olyan méreteket öltött a féltékenysége, hogy nem tudom kezelni. Folyamatosan olyan játékokat játszik, aminek az a lényege, hogy Õ most "Hugitaposó óriást" épít, csapdát épít a picinek, és karjánál fogva akarja belevonszolni, üti a pici fejét a játékkalapáccsal és még sorolhatnám. Szinte mindegyik játékában benne van, hogy elpusztítjuk a hugit. Ezen kívül vannak apró kis "gonoszkodó" dolgai pl. a pici mászik, õ odamegy és kihúzza a kezét, vagy megfogja a ruháját, hogy ne tudjon menni. Mikor feláll a kicsi, olyankor leül mögé, és az ölébe ülteti, és lefogja. Hiába kértem, hogy ne tegye, mert nem bírja megtartani, és múltkor is nekiesett a szekrény élének. Gyakorlatilag nem merem két percre sem egyedül hagyni õket, mert féltem a kislány testi épségét. Ha egy pillanatra kimegyek a szobából, biztos, hogy meghallom a sírást, erre kisfiam kirohan: "Nem bántottam Lilikét!" Ilyenkor nem szólok neki, mert nem tudom cáfolni a dolgot, elvileg megszavazom neki a bizalmat, pedig tudom, hogy bántotta és azért sír. De soha nem kérdõjeleztem meg azt, amit állított.
Mai eset például az volt, hogy a picike elvett egy újságot. Természetesen enni kezdte, én elvettem tõle, erre kisfiam visszaadta neki. Hiába kértem, hogy ne adja oda a kicsinek, 3x adta neki vissza, egészen addig, míg el nem vettem tõlük végleg. Kockákból pisztolyt épített és a húgát lövöldözte vele. Próbáltam úgy tenni, mintha nem venném észre, nem szóltam. Figyeltem, hogy mit csinál. Elõször csak "lõtt rá", de miután látta, hogy nem reagálok, egészen belenyomta a kockát Hugi hátába, addig, amíg sírni nem kezdett. Ekkor már kénytelen voltam közbeavatkozni. Hiába foglalkozom folyton vele, hiába büntettem meg, hiába próbáltam elmondani, hogy mennyire szeretem, egyszerûen olyan, mintha a falnak beszélnék. Ha rászólok nem is reagál. Iszonyatosan hisztizik, pedig eddig nem volt ilyen. Folyton dacol, egyáltalán nem fogad szót. Este elküldtem fürdeni, nagy nehezen rávettem, beszaladt a fürdõszobába és ruhástul feküdt be a kádba. A türelmem egyre kevesebb, aminek folyton kiabálás a vége. Ettõl persze, még dacosabb a gyerek, és nincs kilépés ebbõl az ördögi körbõl. Az én idegeim már cafatokban lógnak, a nagyfiam hisztis és veri a kicsit, aki persze üvölt... és így telik a napunk. Nem akarja, hogy meséljek neki, már az esti mesét sem akarja, anélkül fekszik le. Pedig - komolyan mondom, és nem magyarázkodásképpen - sokkal többet foglalkoztunk vele mindenféle tekintetben. Emiatt is lelkiismeretfurdalásom van, mert kislányommal csak töredékét tudok foglalkozni, õ csak felnõ a nagy árnyékában, de nagyfiamnak ez is kevés. Mitévõ legyek?
Elnézést kérek a terjedelmes levélért, elõre is köszönöm válaszát: Tünde
Vlasz:
Kedves Tünde!
A testvérféltékenység ilyen intenzitású megnyilvánulása valóban nem mindennapos dolog. Ön nagyon jól próbálta megközelíteni a problémát: még többet foglalkozni a nagyobb gyerekkel, sok-sok szeretettel, türelemmel. Érdekes, hogy a kisfiú még ennek ellenére is "lázad" testvérkéje ellen. Megoldást én a következõkben látok:
A legfontosabb dolog az lenne, hogy próbálja megszerettetni vele kishúgát. Erre az alábbi módokat tudnám javasolni:
- kapjon gyermeke egy "titkos levelet" a Hugi tündérkéjétõl. A tündér írja le, hogy a mai naptól varázs távcsövével fogja figyelni a kisfiút, akit kistestvére védelmezõjének nevez ki. Feladata, hogy szeretetével óvja meg minden bajtól. Ehhez titkos varázserõt is kap a levél megérintésével. Ha jól végzi el a hõsi feladatokat, jutalom meglepetést küld a tündér. (pl.: az ajtó elé rak egy új játékot.)
vagy:
- Hugi küldjön szeretet- ajándékot bátyjának egy kedves levél kíséretében. Írja le, mennyire szereti õt és örülne, ha testvére igazi nagyfiúként vigyázna rá ezentúl. Aranyos momentum lehet, ha a hugica kézlenyomatával történne a levél „aláírása”.
Ilyen és hasonló kedves üzenetekkel minden valószínûség szerint csökkenni fog a nagyobb testvér heves testvérféltékenysége, s elõbb-utóbb helyébe lép a féltõ-gondoskodó szeretet.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisebbik fiam 2005. május 3-án tölti be a 3. életévét. A Gyes-em tehát, ekkor lejár. Szerettem volna ugyanoda ovódába adni, ahova a testvére jár (középsõs most), de az óvoda kategórikusan kijelentette, hogy csak 2005. szeptemberétõl mehet. Férjemmel teljesen magunkra maradtunk, nincsenek segítõkész nagyszülõk. Bölcsõdébe kell adnom a fiamat, vagy esetleg a munkanélküliség vár rám? Négy hónap nagyon hosszú idõ.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Amennyiben a szóban forgó óvoda semmiképpen nem hajlandó fogadni gyermekét, úgy azt javaslom, keresse fel a környék többi óvodáját is. Elképzelhetõ ugyanis, hogy valamelyikben év közben felveszik a csemetét. Ezen ominózus négy hónap nem lesz könnyû (t.i. két helyre kell rohangálni a gyerekekért) , de szeptembertõl már a kívánt óvodába járhat a kicsi. Tanácsolom, hogy bölcsõdei elhelyezésen csak a legvégsõ esetben gondolkodjanak, hiszen ott elsõsorban gondozó munkát végeznek az óvodák nevelõ-oktató munkájával szemben.
Mindezek mellett mégis azt tanácsolom, hogy amennyiben nem okoz túl nagy anyagi megterhelést, próbáljon otthon maradni a kicsivel erre a négy hónapra! Ezzel elkerülhetõ lenne az egymás utáni óvodaváltás és az ezzel járó beszoktatási nehézségek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!!
Én egy kétségbe estett anyuka vagyok,van egy 4 éves kisfiam,aki reteg az ovodától,olyanokat mond,hogy ott fog maradni,és senki nem fog érte menni,az utobbi napokba már annyira ell fajult a dolog,hogy én nem tudok még a közértbe sem ugy lemeni,hogy ne sirjon,hogy én hova megyek,ne menjek sehová maradjak itt vele,csak ugy marad ithon ha az apukája itt van vele,már a mamájával se megy pedig egész nyáron a telken nyaralt velük,és félek hogy ,ne hogy idegi problémálya legyen.Nem rég születet neki kistestvére,pontosabban március 28 án,hogy nem e az lehet hogy igy jön ki rajta a féltékenység de én nem hiszem.
Ideg orvoshoz nem merem ell vinni.Nem tudom,hogy ez közre játszik e az apukája pánik beteg,hogy az örököl hetö?
Kérem segitsen mi tévö legyek?
Üdvözlettel:
Rita!
Vlasz:
Kedves Rita!
A pánikbetegség örökölhetõségérõl pontos információval sajnos nem tudok szolgálni, de nem tartom kizártnak, hogy ez is belejátszik a problémába. Sokkal valószínûbbnek tartom viszont azt, hogy a gondok fõ kiváltó oka az óvodai életbe való beszokás nehézsége. Úgy gondolom, a megoldást ezen a téren kellene keresni. Erre konkrét megoldási módokat korábbi, ilyen témában adott válaszaimból meríthet.
Fentiek mellett nem kizárt az sem, hogy a testvérféltékenység még tovább fokozza az édesanyától való elszakadás problémáját, hiszen gondoljunk csak bele: „anyu mindig csak a tesómé, engem pedig elküld az oviba… én miért nem lehetek vele épp úgy, mint a testvérem?…” Ennek okán, azt hiszem, adja magát a válasz, mivel segítheti még gyermeke érzelmi stabilitását: igyekezzen vele még több idõt eltölteni, s bár tudom, hogy egy kisbaba mellett ez koránt sem egyszerû, teremtsen minél több olyan helyzetet, amikor valóban csak vele foglalkozik.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam januárban lesz 3 éves. Jövõ szeptemberben kezdi el az óvodát. Mivel elég beteges és januárban vissza kell mennem dolgozni, úgy döntöttünk megpróbáljuk a bölcsõdét eleinte csak 4 órában, remélve, hogy a betegségeken átesve, fokozatos beszoktatással nyugodtabban kezdhetem a munkát. Az elsõ 2 hét azonban elbizonytalanított. Õ nem hisztis, tisztában voltam vele, ha már nem vagyok ott a bölcsiben, megnyugszik és látszólag kezelhetõ. Azonban a viselkedése otthon velem, a barátjával szemben akit idáig imádott ( és akivel egyidõs és ugyabba a csoportba fog járni, de sajnos eltörött a keze és késöbb kezdheti a bölcsödét) teljesen megváltozott. Úgy érzem, haragszik az egész világra. Sokkal érzékenyebb, ugyanakkor agresszív lett, dacos és minden mindegy, csak ellenkezhessen. Eddig egy puszival váltunk el, ha a nagyszülõknél hagytam egy kis idõre, most sírással és könyörgéssel, hogy ne menjek el. Próbálom minden idõmet vele tölteni, de eddig ezek a dolgok nem okoztak problémát. Az érzelmei egyik pillanatra a másikra változnak. Lehet, hogy szeptemberben már picit érettebben jobban viselné az óvodát és korai számára az elválás?
Köszönöm válaszát: N. Kornélia
Vlasz:
Kedves Kornélia!
A beszoktatás - okozta megrázkódtatás sok gyermeknél vált ki kisebb-nagyobb szorongást. Ez sokszor abban nyilvánul meg, hogy a csemete nem akar, nem mer elszakadni az idáig állandóan mellette lévõ édesanyától. Ez a bölcsõdén kívül más helyzetekben is kiütközhet, így pl. a nagyszülõk esetében. Ne nyugtalankodjon, amint stabilizálódik kissé a gyermek biztonságérzete, (ebben valószínûleg nagy segítsége lesz az ismerõs kisfiú jelenléte is) minden bizonnyal megszûnnek a gondok. Hasznos lenne ez ügyben a gondozónõk segítségét is kérni, akik szeretõ és türelmes hozzáállásukkal sokat javíthatnak a helyzeten. Ezen fölül, amennyiben nincs semmi erõsen negatív hatású tényezõ (pl. : verekedés, a társak piszkálódása…stb.) a bölcsiben, úgy magától is napról-napra egyre jobban rendezõdni fog a dolog. Kisfia minden bizonnyal társra talál a többi gyerek és a gondozónõk személyében is.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam tavasszal kezdte az ovit, volt egy kis sírás, de aztán viszonylag hamar sikerült elfogadnia a helyzetet. Viszont többször panaszkodott arról, hogy a többiek bántották, ki akarták zárni az udvarra, ráléptek a lábára... stb. Az óvónõk azt mondták, hogy Zsoltika bántani próbálta a többieket, rájuk ugrált. Én egy konkrét esetet láttam, de akkor egész biztosan nem kisfiam volt a kezdeményezõ. Ennek ellenére nagyon szeretett oviba menni, kis idõ múlva lett egy kis barátja is, folyton vele játszott és sokat emlegette itthon is. Aztán lakáscsere miatt óvodát kellett váltani, és sikerült egy sokkal színvonalasabb ovit találni. Teljesen problémamentes volt a beszoktatás. Egy napot voltam csak vele, nem is igényelte a társaságom, hamar feltalálta magát. Pár nap után megkérdeztem az óvó nénit, hogy nem volt-e verekedés, és õ döbbenten mondta, hogy Zsoltika nem is olyannak néz ki, és elcsodálkozott azon, hogy volt korábban ilyen gond. Nem is mondta kisfiam, hogy bántották volna, és itt nem csak egy barátja van, hanem több pajtást is talált magának. Örömmel megy oviba, de valahogy nem érzem olyan felszabadultnak, mint az elõzõ oviban. Kicsit visszafogottabb, pedig szerintem, mindenféle szempontból jobb ez az ovi. Betegség után, mikor elõször ment alig bírta kivárni, hogy bemehessen a csoportszobába. Nem is bántotta még soha senki. Legalábbis nem mondta. Esténként szokta mondani mégis, hogy: "Anya, én többet nem megyek oviba." Mikor megkérdeztem, hogy miért, azt válaszolta, hogy azért, mert õt ott senki nem szereti. Másik esetben azt mondta, hogy bántotta az óvó néni. De ha megkérdezem, hogy hogyan bántotta, egészen vad dolgokat talál ki. Pl. ketrecbe zárták, megpofozták, bedobták a szakadékba... stb. Nem tudom, mit mondjak neki erre. Nem tudom, hogy kell-e aggódnom... Óvó nénik szerint nincs vele semmi probléma, vannak barátai, aranyos.
Van még egy érdekes dolog ezzel kapcsolatban. Tavaly volt egy idõszaka, mikor dadogott. A háziorvossal beszélgettem errõl, õ azt mondta 5 éves kor alatt nem foglalkozik vele logopédus sem, valószínûleg lelki oka lehet. Mikor el kezdte az ovit, szinte teljesen megszûnt ez a probléma. Aztán nyáron az oviszünetben újra kezdõdött. (Nagyon érdekes, mert nem az elsõ szótagot ismételi meg többször, hanem az utolsót.) El kezdte az ovit és újból megszûnt a dadogása. Ezek után felmerül bennem az, hogy itthon nem szeret lenni valamiért. Igaz, hogy én nem tudok vele folyamatosan foglalkozni, játszani, és kisgyerek pedig nincs a környéken. Úgy veszem észre, hogy unatkozik. Egyedül kellene játszania ilyenkor elég sokat, de erre nem hajlandó, inkább kínlódik. Próbálok vele lenni, mikor itthon van, de mellette még mással is kell foglalkoznom azért. Kérdésem az lenne, hogy Ön mit gondol errõl a helyzetrõl? Szereti-e Zsoltika az ovit, vagy bántja valami? Esetleg itthon kellene változtatni valamin?
Válaszát elõre is köszönöm. Tisztelettel: Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Levele arra enged következtetni, hogy gyermeke, bár még nem teljesen találta meg a helyét az oviban, szépen kezd beszokni az új csoportjába is. Ez a folyamat azonban nem megy egyik-pillanatról a másikra, természetesen kisebb zökkenõk bármikor adódhatnak. Úgy gondolom, kisfia nem az a "mindenki barátja" típus, szeret valakihez szorosabban is ragaszkodni, kötõdni. Elképzelhetõ, hogy ezt az "igazi jó barátot" nem találta még meg, és emiatt bátortalanabb egy kicsit. Ám ne aggódjon, ami késik, nem múlik. Ha valóban olyan barátságos, kiegyensúlyozott légkörû a csoport, mint írja, gyermeke szorongása is oldódni fog.
A dadogással kapcsolatban számomra úgy tûnik, legjobb gyógyír gyermeke számára a beszélõ, aktív környezet. Javaslom, hogy ha más dolga akad is, próbáljon meg ezekbe a teendõkbe is belecsempészni néhány gyermekének való feladatot. (Pl.: teregetéskor õ adja a csipeszeket, porszívózáskor õ legyen a ki- és bekapcsolás felelõse ... stb.) Egy kis leleményességgel kisfia úgy fogja érezni, õ is fontos és nélkülözhetetlen segítõje az édesanyjának. Ezzel pedig megoldódik az unalom, tétlenkedés és a kommunikációban szegény tevékenység problémája.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
Most már 6 éves fiammal az a gondom, hogy nem akar egyedül öltözni. Fel tud, csak azt hiszem nagyon unalmas számára az öltözés, ezért minden mással foglalkozik, csak azzal nem. Így reggelente egy fél órát is eltart mire kész vagyunk az öltözéssel - mivel úgy érzem, hogy már elég nagy, ezért nem segítek neki - csak nógatom hogy csinálja.
Válaszát köszönöm.
Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
A nógatás nem a legjobb módszere a motiválásnak. Próbálja meg inkább játékosan: " Ki lesz kész hamarabb? Versenyezzünk! vagy … Otthoni, szabadidõs játék ruhaválogatáskor: " Ki tud hamarabb magára húzni téli (tavaszi, nyári…stb.) ruhadarabokat? … A játékos megoldások sora végtelen, melyekkel mind magasabb szintre fejleszthetjük a gyermek önállóságát. Próbálja meg Ön is!
Jó szórakozást kívánok a közös játékhoz, üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni.
A fiam 4 évesen most kezdte el az ovit. Az elsõ héten minden rendben ment, nagyon szeret járni is de nem igazán tetszik hogy az ovónénik minden nap panaszkodnák rá.Az a problémájuk, hogy nem öltözik teljesen egyedül és lassu,elbambul.A másik pedig,hogy néha "verekszik".Odacsap a másikra ha õt is piszkálják. Meg is büntették érte.De ha megkérdezem,hogy mit csinált arra nem tudnak mit mondani. Engem most már egy kicsit zavar,hogy minden nap van valami panaszuk a kettõ közül.
Nem tudom mit csináljak.
Azért öltözik lassabban mert itthon nem volt hozzászokva hogy sietnie kell. A verekedés pedig abbol adódik,hogy nyáron a játszótéren eltanulta a többi gyerektõl.
Mit csináljak?
Szólhatok,hogy ne panaszkodjanak állandóan?
Kérem adjon tanácsot mert félek,hogy a gyerek nem fogja szeretni az ovit.
Elõre is köszönöm.
Pálné Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Nem biztos, hogy a problémákat ilyen módon kellene megközelíteni. Elsõként mérlegelje, mennyire megalapozott és indokolt a panasz gyermekére. Amennyiben Ön is úgy érzi, hogy reális alapja van a dolognak (valóban lassú az öltözésben, illetve ténylegesen sokszor agresszív társaival), úgy inkább ezeken kellene változtatni. A lassú öltözködést nem szabad tényként elfogadni, mondván, hogy otthon is így szokta, hanem szülõi és pedagógusi összefogással, közösen kellene keresni a játékos megoldást. (Pl. öltözési verseny…stb.) A verekedés kérdése szintén nem elhanyagolható probléma, mely fölött nemes egyszerûséggel szemet lehetne hunyni. Az agressziót és durvaságot a társadalom elítéli (teljes joggal!), így az ilyen jellegû megnyilvánulásokat még ideje korán meg kell fékezni. Ennek természetesen a büntetésen kívül sok más megoldási formája létezik, melyet némi pedagógiai érzékkel és türelemmel nagyszerûen lehet(ne) alkalmazni!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ! Segítségét szeretném kérni. Kisfiam most lesz négy éves, és az oviban csak mini csoportot indítottak, így Õ is oda került. Voltam szülõin, és elmondták, hogy 4 évig fog az oviba járni, így 7 éves és 9 hónapos lesz, mire iskolába kerül. Ön szerint nem késõ az, hogy majdnem 8 éves lesz? Persze elvileg középsõs korában, amikor Õ nagycsoportos lenne, akkor kérhetem pszichológus vizsgálatát, hogy iskolaérett e, de nem tudom nem fog e neki hiányozni az óvodai tanulás, amit nagycsoportban kapna? Az óvónénik nagyon aranyosak, szereti Õket a kisfiam, már van barátja is, nem tudom lenne e értelme óvoda váltásnak. Válaszát köszönve: Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
A megoldás valóban nem az óvodaváltásban van, sokkal inkább az óvónõk differenciált nevelõ-oktató munkájában! Nagyrészt az õ felelõsségük az, hogy a gyermek, - függetlenül attól, hogy a csoport többi tagja jóval fiatalabb korosztályból áll, - 6 éves korára elérje az iskolába lépéshez szükséges fejlettségi szintet. Felelõtlenség lenne elõre kijelenteni, hogy XY nem mehet elõbb suliba és nem fogja elõbb elérni az iskolaérettséghez szükséges szintet, mint 4 év múlva, csupán azért, mert a többiek is addigra repülnek ki az óvodai fészekbõl. Ragaszkodjon hozzá, hogy az iskolaérettség eléréséhez vezetõ munka semmiképpen ne egységes, az adott korcsoportra húzott általános módon történjen, hanem EGYEDILEG és DIFFERENCIÁLTAN! Abban az évben pedig, mikor gyermeke betölti a 6. életévét, mindenképpen kérjen iskolaérettségrõl szóló pedagógusi szakvéleményt! Amennyiben ez arról tanúskodik, hogy a csemete elkezdheti a sulit, nem lenne hasznos és érdemes tovább óvodában tartani õt.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A véleményét szeretném kérni a következõkel kapcsolatban.A gyermekem középsõs és olyan csoportba jár , ahol 24-bõl 7 nagycsoportos korú gyerek van.Vagyis van olyan gyerek, akinek ez az utsó éve az oviban.Sajnos teljesen váratlanul új óvónéniket kaptunk,akik új programot is kezdenek most a gyerekekkel.Semmi gondom velük egyébként, csak azt nem értjük több szülõtársammal, hogy miért nem lehet befejezni azt a programot, amit elkezdtek a gyerekek.Nem erre írattuk be a gyerekeinket.Sajnos a TSF PFK gyakorló intézményébe járunk, és a program írója is itt dolgozik, mondanom sem kell, hogy meglehetõs befolyással bír.Már az elsõ szülõi értekezleten is meg kellett vele bírkóznunk, mert meglehetõs értetlenséggel viseltetett minden olyan felvetés iránt, ami 2 éve jól bevált gyakorlat volt a mi csoportunkban, a gyerekek szerették.Pl. vitaminnaptár, ami azt jelenti, hogy a hét minden napján más gyerek hozott nyers gyümölcsöt vagy zöldséget, amit aztán a délelõtt folyamán közösen elfogyasztottak.10 percig kellett azt magyarázni, hogy ezt miért jó a gyerekeknek és hogy szerintünk nincs az a program, amellyel ez ellentétes volna.Vagy létezik nálunk erdei ovi, mi most oda sem mentünk, mert bár benne van a programban, hogy ez szükséges és jó, most ismerkedési szakaszban vannak a gyerekek és a 2 óvónõ és megnehezítené a dolgukat, ha kimennének.Szerintem inkább az a baja, hogy pár nap késéssel indulhat csak be gõzerõvel a programja.Hallgatóktól hallottam olyat is, hogy a mikrocsportos foglalkozásoknál szóvá teszi, hogy ha 8 nem pedig 6 gyerek csinálja az adott tevékenységet.Mert mivelhogy itt van, rendszeresen szemmel tartja azt, hogy az óvónõk mennyire tartják be a leírtakat.Szerintem ha valami felkelti egy 5 éves figyelmét, akkor nem kellene onnen elráncigálni csak azért mert azt vki nem úgy tervezte a programjában.Tudomásom szerint már a testnevelés módszertanossal is konfliktusba keveredett a program írója, összegezve:errõl az egészrõl egy jó szót nem hallottam még senkitõl, csak tõle magától/az elsõ szülõin 1,5 órás írásvetítõs elõadást tartott/ és a 2 óvónõtõl.Tehetünk-e valamit azért, egyáltalán van- e jogunk tenni azért bármit, hogy esetleg ne kezdjenek bele vmibe, amire nem irattuk be a gyerekeket, hogy ne kelljen minden szülõin az õ engedélyét kérni bármihez, ezután már az óvónõkkel nem is lehet semmit megbeszélni?A program egyébként egy minõsített program Óvodai nevelés a mûvészetek eszközeivel és én szakmailag nem is bírálhatom,de aggaszt, hogy nincsenek jó vélemények itt a környezetünkben.Furcsa az is, hogy ez egy 96-os program és most van elõször olyan csoport az oviban, ahol alkalmazzák.220 más helyen alkalmazzák már, de gondolom adaptálták a helyi viszonyokra.Várom véleményét arról, hogy csak úgy félbe lehet-e hagyni egy csoport programját és újat lehet-e kezdeni csupán azért, mert amúgy is új óvónõket kaptunk? Köszönettel:H.Kati
Vlasz:
Kedves Kati!
Jómagam is nehezen tudom elképzelni, hogy egy újonnan bevezetett program (legyen az bármilyen jó is) keresztülhúzzon olyan egyértelmûen hasznos és szükséges rendszert, mint pl. a gyümölcsnaptár megvalósítása. Kinek lenne az jó, ha az amúgy is sokszor vitaminhiányos táplálkozás még ennyi kis "megerõsítést" sem kapna? A max. 6 fõs foglakozás kérdéséhez, - mivel nem láttam a konkrét esetet ,- nem tudok hozzászólni. Így látatlanban lehetetlen volna megítélni, hogy milyen (esetleg szervezési) okból limitálta 6 fõre a foglalkoztatott gyermekek számát a pedagógus. Ezt mindenképpen az illetékestõl kellene megkérdezni.
Tanácsolom, hogy amennyiben valóban komoly aggályok merülnek fel a bevezetésre került programmal kapcsolatban, és ezt semmiképpen nem tudják megbeszélni az érintettekkel, forduljanak a helyi önkormányzat oktatási osztályához!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3,5 éves, most oviba jár, elõtte járt egy évet bölcsibe is. Igazából soha nem tiltakozott egyik ellen sem. Kb. február óta elkezdett a nemiszervével játszani, fõleg esténként lefekvéskor vagy éjjel, ha felébred. Ilyenkor a hasára fordul, "házassági" mozdulatokat csinál és nagyokat nyög, utána pedig nagyon leizzad. Azt olvastuk, hogy tiltani nem szabad, csak meg kell kérni, hogy akkor csinálja, mikor más nem látja.Már annyit elértünk, hogy ne elõttünk csinálja, kiküld minket ilyenkor, vagy kéri, hogy forduljunk el. A gondom a következõ, mostanában az oviba is elkezdte ezt, amikor aludniuk kell, sõt, ami engem zavar nagyon, csak úgy lehúzza az alsóját, és a nemiszervét mutogatja. Ha itthon ruha nélkül van, akkor is mindig matatja magát. Kérdésem, ez mitõl lehet, hogyan lehet úgy lekezelni a dolgot, anélkül, hogy megszégyenítenénk, vagy megbántatnánk.
Köszönettel,
Flóra
Vlasz:
Kedves Flóra!
Az óvodáskori, ill. gyermekkori maszturbálás hátterében szinte minden esetben valamilyen lelki probléma áll. A gyermek valami miatt szorong, illetve belsõ konfliktusaival nem képes egyedül megbirkózni. Mindenképpen tanácsos lenne alaposan elgondolkodni (szükség esetén gyermek pszichológus segítségével) arról, hogy februárban milyen változás zaklathatta fel annyira a kisfiút, hogy ilyen pótcselekvésbe menekült. ( családi konfliktusok, költözés, …stb)
Elõbbi tanácsom a probléma gyökerét irányult felfedni. "Tüneti kezelésként" pedig következõ a javaslatom:
Az olvasott, és idáig alkalmazott módszert semmiképpen ne folytassák tovább, mert ennek számos személyiségre ható káros következménye lehet!!! A fiúcska azt hiszi, hogy valami szégyellni való, bûnös dolgot csinál, melyet a társadalom mélységesen elítél, ezért csak „sutyiban” folytathatja. Ráadásul erre a „színfalak mögötti” játékra halkan még engedélyt is kap. Ennek következtében önértékelése súlyos torzulást szenvedhet, t.i. „csak én vagyok ilyen rossz, csak én csinálok ilyen szégyellni való dolgot… mások ezért megvetnének, kiközösítenének, ha megtudnák…” Ilyen jellegû torz önértékelési válságot nem szabad elõidézni!
Tanácsolom inkább ehelyett, hogy a maszturbálás okának feltérképezése és megszûntetése mellett az alábbi módon próbálja kiküszöbölni e pótcselekvést: elalváskor mindig adjon valami játékot (pl. macit, ill. más kisállatot) a gyermeknek azzal, hogy altassa el a barátját. Fontos, hogy mindeközben, kezeit lefoglalván ne tudjon másfelé nyúlkálni. Mondja el, hogy a maci csak úgy szeret aludni, ha õ mind a két kezével átöleli a takaró fölött. Javaslom, hogy amíg a probléma nem csillapodik, maradjon bent addig a gyermeknél, amíg el nem alszik. Semmiképpen ne adjon titkos engedélyt a maszturbálásra, ám megjegyzést se tegyen rá, ha véletlenül észreveszi. A lényeg, hogy ilyenkor mindig adjon valami más tárgyat a kezébe, amivel manipulálhat. Az óvónõkkel szintén érdemes lenne beszélni a dologról, kérje meg õket, hogy a csendes pihenõ alatt mindenkihez (!!!) intézzék a kérést: tegyék a kezeket a takaró fölé, mert így kényelmesebben lehet aludni. Ha egy mód van rá, ott is üljenek mellette a pedagógusok a fejét simogatva, amíg el nem alszik.
Remélem, hogy fentiekkel sikerül véglegesen és káros következmények nélkül megszûntetni a gondot.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 2 éves, egy hete kezdtük a beszoktatást a bölcsõdébe. Elsõ két nap nagyon jólt érezte magát, el is küldtek a gondozónõk. harmadik nap már nagyon sírt, 4. és 5. napon már ott sem tudtam hagyni, ordított, hisztizett, nem tudták megvígasztalni és visszahívtak. Kicsit náthás volt, köhögött, és ezért magyarázták, hogy ennyire "hisztis"; éjszakára be is lázasodott, úgyhogy lehet benne valami. Ami viszot aggaszt az, hogy állandóan retteg, hogy elmegyek. Itthon a vécére sem tudok elmenni, az apjával sem hajlandó maradni, ha egy percig nem lát egybõl ordít, még éjszaka is többször felriad és engem keres, nem alszik vissza, amig meg nem nyugtatom, hogy ott vagyok.
Normális ez? Minden gyereket így megvisel az elszakadás? Amugy nagyon tetszik neki a bölcsi, csak ha én is ott lennék mindig mellette. MEg fogja szokni? Ijesztõnek találom,hogy állandóan retteg és azt kiáltja "anyuciiiiiiiiii", eddig normális, kiegyensúlyozott gyerek volt.
Köszönöm válaszát, H. Ildikó
Vlasz:
Kedves Ildikó!
Még óvodás korban is, bölcsisként meg pláne nagyon nehéz a picik számára az eddig mindig mellettük lévõ édesanyától való elszakadás. Az új közösségbe, új környezetbe való beszokás sokszor bizony hosszadalmas, nehéz folyamat (lehet), de elõbb-utóbb (ha a gondozónõk is kellõ türelemmel és szeretettel fordulnak a fiúcska felé) biztosan megoldódik. Az a tény, miszerint a problémák csak néhány nappal a bölcsikezdés után jelentkeztek, teljesen normális. Eleinte boldogan vetette bele magát a játékok és új társak forgatagába a kisfiú, ám rövid idõn belül „leesett neki a tantusz”: ez nem csak fenékig tejfel, anyu u.is mindeközben nem lehet itt! Ez után mélyebben is tudatosult benne az elszakadás, az édesanya esetleges elvesztésének a lehetõsége, ami ellen, teljesen érthetõ módon, aktívan tiltakozni kezdett. Ezen ellenállásra még rátett egy lapáttal a betegség is. Javaslatom a következõ: beszélje meg kisfiával, hogy mostantól úgy mennek bölcsibe, hogy Ön is ott lesz. "- Kint ülök a folyosón, jó?... Itt leszek, nem megyek el, úgyhogy nyugodtan játszhatsz!" Eleinte gyermeke percenként ki fog nézni, hogy valóban ott van-e az anyu, de mikor látja, hogy igen, megnyugodva visszatér játékához. A folyosón való ücsörgést még néhány napon keresztül folytassa, majd mikor szemmel láthatóan egyre biztosabban mozog a gyermek az új környezetben, "lépjen le" egy rövid idõre. Ezt már jó elõre beszélje meg a gondozónõvel, kérje meg, hogy így tálalja az eltûnést a pici felé: "-Anyu kiment egy percre a postára, mindjárt jön is vissza." Ha sírni kezd, a gondozónõ csináljon úgy, mintha telefonálna Önnek és megbeszélnék az azonnali visszatérést. Fontos, hogy az elsõ néhány eltûnés valóban csak rövid idõre (10-15 percre) szóljon! Késõbb egyre jobban meg lehet nyújtani az "eltávot", míg végül megtörténik a tökéletes és stressz-mentes beszokás.
Ne aggódjon tehát, kisfia gondja a fenti módszer segítségével valószínûleg könnyen megoldódik majd.
