Hamarosan elköltözünk jelenlegi lakóhelyünkrõl, ami gyermekeink számára óvódaváltást jelentene. Most felmerült egy olyan lehetõség, hogy esetleg maradhatnának a jelenlegi már megszokott és nagyon szeretett óvodában, de ez minden nap plusz fél óra-óra utazást jelentene, járatsûrûségtõl függõen. Nagy a dilemma azért is, mert kislányom nagycsoportos, és jövõ év õszén kezdené az iskolát, ami itt sokkal jobban felszerelt, többféle választási lehetõséget kínál a gyerek képességeitõl függõen, mint az új lakhelyen levõ ált. iskola. Ugyanakkor kisfiam is, aki kiscsoportos, már megélt néhány intézményváltást (bölcsöde-családi napközi) és nem szívesen tenném ki egy újabb ilyen helyzetnek. Ide hamar és remekül beilleszkedett és nagyon jól érzi magát, szereti a társait és óvónõit és azok is Õt. Mikor döntünk jól, ha hagyjuk a gyerekeket a jelenlegi óvodában vállalva a plusz utazást, vagy ha átíratjuk õket az új közeli óvodába, kiszakítva õket a szeretett közösségbõl?
Segítõ válaszát várva
Anna
Vlasz:
Kedves Anna!
A levelében leírtak alapján mindenképpen azt javaslom, vállalják fel a plusz utazást! Úgy gondolom, ez az áldozat Önök és gyermekeik számára egyaránt kifizetõdõ, hiszen így elkerülhetõk az intézményváltással járó kellemetlenségek, és akkor a jó suli szempontjáról még nem is beszéltem.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
Kislányom három és fél éves elmúlt,de nem vették föl a lakóhelyünkön az oviba, mert itthon vagyok egy két éves kislánnyal is. Csináltunk szülõi összefogással,egy itteni templomban egy ovodát, amit társadalmi munkában két gyes-en lévõ ovonõ elvállalt, heti 2 alkalom, délelõtt. Elképzelhetõ, hogy heti 3 is összejöhet. Idõközben kaptam egy levelet, hogy indított az Önkormányzat egy csoportot a számunkra október 1.-tõl, de ezt csak busszal tudom megközelíteni,kb háromnegyed óra bejárás lenne.A kérdésem az lenne, hogy Ön szerint,elég-e a gyereknek ez a pár óra,kis létszámú csoportban,vagy egy olyan "igazi" ovodába vigyem?
Köszönöm a lehetõséget:
Gyöngyvér
Vlasz:
Kedves Gyöngyvér!
Javaslom, hogy elsõ körben mindenképpen írassa be gyermekét az októbertõl induló oviba, biztos, ami biztos alapon. Ez után kipróbálhatják mindkét lehetõséget, s hamarosan adja magát a válasz. Oda járjon a gyermek, ahol õ jobban érzi magát! Véleményem szerint az elsõ egy-két év hagyományos óvoda nélkül sem okoz problémát a kicsi számára, amennyiben élnek a heti két alkalmas "családi napközivel". Ebben az esetben viszont alaposan megfontolandó az a tény, miszerint rövid idõn belül muszáj lesz áttérni a "rendes" ovira, s a váltás nem lesz-e nehéz a késõbbiekben. Nem elhanyagolható mindemellett az sem, hogy a környékükön lévõ kezdeményezés mennyire lesz biztos és állandó megoldás, tekintettel a kisgyermekes óvónõ anyukákra, akik hamarosan valószínûleg elhelyezkednének valamelyik óvodában...
A döntés az Ön kezében van, érdemes alaposan fontolóra venni az érveket.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
Beszoktatási problémám akadt.Kisfiam most töltötte be a 3-dik életévét.Szeptemberben elkezdte az ovit.Az elsõ héten nem volt semmi gond.Csak az egyik óvonõ panaszkodott hogy ,ahogy befejezte az evést azonnal felkell ,míg a többiek még ülnek.Ezért már a lába közé kellett fognia hogy,ne menjen el.Itthon az volt a szokás hogyha befejezte az ebédet elment kezet mosni és lefeküdt.A 2-dik héten az óvodában kedden már délután már sírt,szerdán pedig egésznap sírt.Hétfõn a karján lila foltot vettem észre ami most már kékzöld lett.Az ujjak helye látszik ahogy jól megszorították a kezét.Csütörtökön már elkezdte a sírást reggel az oviban.Ezért inkább azt mondtam hogy,hazahozom.A vezetõóvonõ is épp ott volt aki azt mondta hogy,ne vigyem haza de én azért hazahoztam.Tudom hogy,nem jól tettem de nem tudtam volna otthagyni.A dadus kijött az öltözõbe hogy rábeszélje a fiamat hogy,menjen vissza .Ezalatt az-az óvonõ aki panaszkodott a fiamra ki se jött és inkább a dadust is behívta terembe.Azóta a fiam ha az óvoda szóba kerül elkezd sírni és mindjárt azt mondja nem ebédelni.Mit csináljak most?Csüt. -pénteken itthon maradt,de jövõ héten már mennie kellenne.Mondjam az óvonõnek a kezén talált foltokat vagy sem.?Válaszát elõre is köszönöm .
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Felháborítónak tartom, ha egy kisgyermekekkel foglakozó pedagógus a játékos, szeretetteljes meggyõzés helyett a durvaságot választja! Ez a "megoldás" semmiképpen nem elfogadható és feltétlenül lépni kell az ügyben! Mindenképpen kérdezzen rá az érintett óvónõnél a dologra, s amennyiben bebizonyosodik a nevelõ részérõl a durva bánásmód, úgy az ellen emeljen hangot! Határozottan szólítsa fel az óvónõt, hogy a továbbiakban mellõzze az ilyen "meggyõzést", valamint kérjen tõle konkrét, játékos megoldási módot az asztalnál tartáshoz. (Pl.: játsszunk éttermest... aki még "nem fizetett", az még nem áll föl... stb.) Amennyiben záros határidõn belül semmi pozitív változást nem tapasztal, feltétlenül kérje az óvodavezetõ közbenjárását, végszükség esetén az óvodaváltástól se riadjon vissza!
Nagyon bízom benne, hogy problémájuk hamarosan megnyugtató módon rendezõdni fog, addig is kitartást kívánok mindannyiuknak!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt ovono!! NOvemberben erkezem haza /Ausztraliabol/ 4 eves kisfiammal. Nagyon szeretnem ovodaba jaratni arra a 3 honapra amig otthon tartozkodunk. milyen hivatalos papirokra van szuksegem? Illetve on szerint van -e eselyem 'normal' vagy csak maganovodaba valo elhelyezesre gondolhatok?
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
Mivel az állami óvodákba a beíratások már jóval korábban megtörténtek, így valószínûnek tartom, hogy az említett 3 hónapra csupán a magánóvoda jöhet szóba. Emellett szól az az érv is, hogy utóbbi intézményben jóval alacsonyabb a csoportlétszám, így az év közben érkezõ csemetéket is nagyobb körültekintéssel tudják beszoktatni. Összegezvén, esetükben mindenképpen a magánóvodát tartanám praktikusabb megoldásnak.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A következõ helyzetben szeretnék két kérdésben tanácsot kérni:
Nagyobbik fiunk (3éves) 2 hete jár óvodába. Reggelenete velem (édesapa) együttmegy, és ebéd után az édesanyja hozza el a kisebbik testvérrel (másfél év). Az óvónõk elmondásai alapján az elsõ pár napot-hetet leszámítva nincsen különösebben probléma vele, most már részt vesz a közös játékokban, kommunikál, stb. Igaz a gyerekekkel kevésbé, mint az óvó néni kkel.
A két kérdés:
1) A reggeli indulás elõtt, illetve az esti lefekvés elõtt viszont elég sokszor hangoztatja:
"Soha többé nem akarok óvodába menni"
Erre hogyan célszerû reagálni (különösen ha ez 5-10-szer elhangzik)? Nagyon nem akarjuk bizonygatni, hogy de milyen jó ott, de értelmes magyarázatot szeretnénk adni, vagy motivációt, ami segíthet neki, avagy inkább tereljük a szót másra, játékra (ez reggel ugye nehezebb)?
A 2. kérdés: Nem alszik ott. Meddig jó ez, hogy ebéd után elhozzuk, ha késõbb mindenképpen ott kell majd maradnia, avagy célszerûbb e egy ideig kivárni, hogy a délelõtti része az óvodának, már elfogadást nyerjen részérõl? Milyen "trükkel" lehetne ennek pozitív oldalát bemutatni neki, úgy hogy közben nem csapjuk be? Problémánk, hogy itthon sem alszik, és ennek következtében a testvére sem. Emiatt gondoljuk, azt, hogy az óvodai alvás jótékonyabb lenne mindannyiunknak.
Köszönettel:
P. Balázs
Vlasz:
Kedves Balázs!
Elsõ kérdésére válaszolván: tanácsolom, hogy az óvodai hazamenetel közben kérdezzék ki a fiúcskát az oviról. "Kivel játszottál?... Mit játszottatok?... Kik a barátaid?... Miért?...stb." Lényeg, hogy kérdéseik az óvodai élet pozitív oldalát világítsák meg. Ennek tudatában már nem lesz olyan nehéz a "nem akarok óvodába menni" tiltakozásra megfelelõen reagálni. Pl.: "- De akkor a Peti barátodnak nagyon fogsz hiányozni... akkor nem játszhatsz a kedvenc tûzoltó autóddal... stb."
Másik kérdésével kapcsolatban azt tanácsolom, amíg ennyire heves tiltakozást vált ki a gyermekbõl az óvodai tartózkodás, addig semmiképpen nem tanácsos tovább nyújtani az ott töltött idõt. Ott alvásra csak akkor kerüljön sor, mikor már többé-kevésbé beszokott. Legjobb csábító tényezõ lehet ehhez a délutáni játék lehetõsége, amikor tovább folytathatja a megkezdett Legó várat, a délelõtt abbahagyott gyurmázást,...stb.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom novemberben lesz 6 éves, nagycsoportos. Nagyon jó eszû, jó a logikája, szívesen dolgozik "feladatos füzet"-ekben mindaddig, amíg nem kell színezni. Megoldja pontosan a feladatokat, de színezni "utál" /mondja õ/. Rajzai is csak körvonalrajzok, bár ezeknek élénk a színhasználata, és jól megragadja a dolgok lényegét, bár az ábrázolása nem túl kidolgozott. Szinte csak skiccel.
Nem lesz ebbõl gondja az iskolában? Hiszen ott az elsõ idõszakban nagyon fontos szerepet tölt be a színezés, rengeteg feladatot kell így megoldani. És hogyan fejlesszem a finommozgásait?
Válaszát elõre is köszönöm!
Tisztelettel: Kné Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
Sok gyermek számára (pl. jómagam is így voltam annak idején) a színezés nem elég kreatív, alkotó tevékenység. "Felesleges utómunka", amely nélkül is nagyszerûen megállja a helyét a rajz, az ábra. A leendõ iskolai, kötelezõ színezõs feladatok nem engednek majd alternatívát a gyermek számára (t.i. ha van kedved, színezz), hanem a maradéktalan feladatmegoldásért járó jutalom (elismerés, jó jegyek) motiválni fogja a csemetét. Biztos vagyok benne, hogy abban a közegben, szituációban már õ is átértékeli magában, hogy itt már nem csak azt csináljuk, amihez kedvünk van, hanem amit a tanító néni elvár tõlünk. Ennek felismerése olyan szintû szociális érettséget feltételez (feladattudat, kötelességérzet), melynek hiányában nem beszélhetünk iskolaérett gyermekrõl.
Nyugodjon meg tehát, gyermeke minden bizonnyal képes lesz kellõen átállni az újdonsült iskolai kötelességekre, ill. ezekhez optimális módon alkalmazkodni.
Gyermeke finommozgás-koordinációjának indirekt és játékos fejlesztéséhez engedje meg, hogy saját könyvemet ajánljam: a "Játékos sulivárót". (A kiadvány többek között az Alexandra könyvesboltokban is kapható, de oldalunkon keresztül is megvásárolható.)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Gyermekem 5 éves, tavaly, 4 évesen kezdett óvódába járni. Több olyan szülõ van a csoportban, aki, mint én is kisebb gyermekével GYES-en van otthon. A napokban az óvónõk felhívták a figyelmünket arra, hogy aki kisebb gyermekkel otthon tartózkodik, az ebéd után vigye haza a gyereket, mert nem aludhat bent. Igaz ez? Azt mondták, hogy erre akár kötelezhetnek is. Mi a véleménye?
Vlasz:
Tisztelt Szülõ!
Az óvónõk információja igaz, az óvodavezetõ megteheti, hogy a Gyes-es anyukák gyermekeit csak ebédig fogadják. Feltételezem azonban, hogy kellõen nyomós érv mellett talán lehetséges az egyéni egyeztetés.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ! A segítségét szeretném kérni. Kisfiam 3 és fél éves, most kezdtük az óvódát. Nagyon nyugodt, jó kisfiú, beszoktatásnál sem volt probléma, mert elõtte járt egy évet bölcsödébe is, és ott is jól mentek a dolgok egyet kivéve. Nem hajlandó sem enni, sem inni. A bölcsiben is sajnos ez volt, de ott sajnos azt kell mondjam, hogy a dadus azt mondta evett, de a fiam az ellenkezõjét állította. Persze neki hittem, de most már tudom, hogy így is volt, mert az oviban az óvónõ szólt, hogy nem eszik a fiam. Segítségét szeretném kérni, hogy mivel tudnám rávenni, mit tehetnék azért, hogy egyen, igyon bennt, mert az egész napját ott tölti (8-17 között), és félek, hogy elõbb-utóbb beteg lesz. Már a bölcsi alatt is, és most is sokat beszélgettünk róla, de ez semmit sem ért. Elõre is köszönöm válaszát: Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
Amit mindenek elõtt javasolnék, ha még nem tették meg, vizsgáltassák ki a gyermeket, hogy biztosan kizárható legyen az egészségi probléma. Amennyiben nem ilyenrõl van szó, akkor nem kell aggódni: gyermeke, az óvodai mozgalmas napirend hatására és a többiek jó példáját utánozva, elõbb-utóbb elkezd majd jó étvággyal étkezni. Az óvónõ türelmes, segítõ (nem pedig belenyugvó) hozzáállása is feltétele a sikernek, ezért kérje az ügyben az õ közremûködését is. Amit pedig Önnek tanácsolok: ha beszélgetés útján nem megy, próbálja meg a játékba ágyazott, indirekt segítést. Igyekezzen minél érdekesebb játékká tenni az evést, hogy a gyermek kötelesség-szerû dolog helyett örömteli mókának fogja fel azt. Pl: „Most játsszuk azt, hogy te vagy az óriás! Mutasd meg, hogy õ mennyit tud enni?… És egy törpe?… vagy: Csukd be a szemed, most te leszel a kóstoló mûvész. Megszámoljuk, hány ételnek ismered fel az ízét csukott szemmel! Ha ügyes leszel, jutalomból a legfinomabb ételt egészen megeheted!”… stb. Az ötletek száma végtelen, érdemes élni vele, és a bevált módszert az óvónõnek is ajánlani!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Ne haragudjon, hogy egy cseppet sem szakmai kérdéssel fordulok Önhöz, de talán Ön, vagy esetleg egy Szülõ segíteni tud problémánk megoldásában, lévén hogy a nehézség már gyermekünket is érinti. Egy már-már megoldhatatlannak tûnõ „szomszéd problémában” szeretnék tanácsot kérni.
Lassan két éve már, hogy megvásároltuk lakásunkat és mit sem sejtve, boldogan költöztünk be új otthonunkba. Akkor még nem sejtettük, hogy a szomszéd család ellehetetleníti életünket. Problémánk a következõ:
A lépcsõháztól (feltételezésünk szerint nem törvényesen) védõráccsal leválasztott folyosó raktárrá és kocsitárolóvá való „átminõsítése” hihetetlenül sok veszélyhelyzetet és bosszúságot okozott már számunkra. Az ajtónk elõtti folyosórészen kezdetben „csupán” két szánkót kellett kerülgetnünk. Rövidesen azonban, a jó idõ beálltával elõkerültek a biciklik is. Eleinte egy kis kerékpár került a két szánkó mellé, majd egy reggel arra ébredtünk, hogy egy hatalmas felnõtt biciklivel is kiegészült a repertoár. Mivel e négy dolog közvetlenül az ajtónk elõtt volt lerakva, így jószerivel még annyi helyünk is alig volt, hogy oldalazva (!!!) kiférjünk mellette! (Egy késõbbi beszélgetés során a szomszéd értetlenkedve szegezte nekünk a kérdést: „ - De hát kifértetek, nem?” Mondanom sem kell, a döbbenettõl alig kaptunk levegõt…) Kérésünkre aztán néhány nap múlva elkerültek onnan a biciklik, szánkók, ám boldogságunk nem tartott sokáig. Rövid idõn belül újra és újra ajtónk elé „varázsolódott” egy-egy kerékpár.
Történetünknek ezzel sajnos még koránt sincs vége… Ez év februárjában szomszédunk lakásfelújításba kezdett. Ennek okán kikerült a folyosóra egy termetes fotel (amelytõl mellesleg alig lehetett kiférni a rácsos kapun), festékes vödrök, járólapok. Ebben az idõszakban kerültem haza a kórházból, ahová korábban veszélyeztetett terhesként, súlyos bevérzéssel kerültem. Bár igyekeztem óvatosan kerülgetni a kitett akadályokat, ám ez mégsem volt elég, megtörtént a baj: megbotlottam az ajtónk elõtt lévõ festékes vödörben, s nem sokon múlott, hogy e súlyos balesetnek ezúttal valóban tragikus befejezése legyen. Ennek okán, mivel a korábbi számtalan kérésünk süket fülekre talált, a folyosó falán, papíron függesztettük ki kérésünket, hogy ne pakoljanak elénk. A hatás nem maradt el: szomszédunk, a kiíráson felháborodva „csakazértis” odavágta ajtónk elé az ominózus vödröt. Miután elraktuk az útból, õ újra visszatette oda! E „játékot” elunván, ismét megpróbáltuk személyesen rendezni e problémát. Miután veszélyeztetett terhességem tényét és a sajnálatos balesetet kellõen kihangsúlyoztuk feléjük, sikerült megegyezésre jutnunk: nem fognak odarámolni az ajtónk elé. Megnyugvásunk azonban csupán két-három napig tartott, mert ekkor ismét visszakerültek a vödrök. Újabb kérés, ám ekkor már nyoma sem volt a megértésnek. A szomszédék szigorúan közölték: „Nem tudjuk hova tenni ezeket, ezért kénytelenek lesztek még néhány hétig elviselni, hogy ide pakolunk.” Ezek után kértük, hogy legalább szóljanak ilyenkor nekünk, hogy tudjuk, mennyi ideig lesznek az útban a dolgok. Ezt a kérésünket azonban kategorikusan elutasították. Mindezek után, magzatom testi épségét veszélyben érezvén, inkább jó darabig ki sem mozdultam a lakásból. Érdekességképpen említjük meg, hogy a vödrök mind a mai napig , fél év múltán is a folyosón vannak!!!
Ekkor úgy gondoltuk, minket már nem érhet meglepetés, ám tévedtünk. Egy délután tucatnyi, mázolásra váró szekrényajtó sorakozott ajtónk elõtt. Ismét átmentünk és jóhiszemûen érdeklõdtünk: talán a náluk dolgozó úr rakhatta véletlenül elénk az ajtókat… Döbbenetünkre azonban a férj kijelentette, hogy ez az õ mûve, és eszében sincs elpakolni.
Késõbb még egyéb "nyalánkságok" is terítékre (folyosóra) kerültek, így pl: 3 pár görkorcsolya, dobozok, rongyok, egy gyerekruhákkal teli kiskád, kutya által szétrágott focilabda, kutyabot az út közepén, szõnyegek, cipõk…és még sorolhatnánk.
Végsõ elkeseredettségünket tetézte, amikor három hatalmas parketta csomag is a folyosóra került. Teltek a hónapok, a felújítás is befejezõdött, nekünk pedig júniusban gyönyörû kisbabánk született. Mivel a picivel naponta sétálni kell, így elõre féltünk, hogy babkocsinkat hogyan tudjuk akadálytalanul áttolni a folyosón. Mint kiderült, félelmünk nem volt alaptalan. Egy BMX nagyságú kerékpár mellé a szomszédok újabb, ám sokkal termetesebb biciklit szereztek be, amik "annak rendje-módja szerint" egymásra döntve, ezzel tekintélyes helyet elfoglalva sorakoztak a folyosón. Mivel két bicikli mellett képtelenség kitolni babkocsinkat, így kértük, az egyik kerékpárt akasszák fel a plafonba erõsített kampóra. Bár még ezek után is többször lent maradt az említett bicikli, de állandó könyörgésünknek végül meglett az eredménye. Így "csupán" egy nagyobb bicikli, egy evezõpad, egy roller és egy kismotor mellett kellett araszolnunk, de még így is örültünk, hogy végül is kiférünk. Örömünk azonban ezúttal is korai volt. A szomszédék újabb kerékpárral gazdagították gyûjteményüket. A termetes járgány a felakasztott kisbicikli helyére került, a másik nagy kerékpár mellé támasztva. Ennek újabb nézeteltérés lett a következménye, ám most, egy majdnem bekövetkezett baleset nyomán már végsõ elkeseredésemben Öntõl, ill. a Szülõtársaktól szeretnék tanácsot kérni. A napokban ugyanis csak a Jóisten kegyelme mentett meg bennünket attól, hogy az egyik megbillent kerékpár a babakocsiba ne zuhanjon, egyenesen a 10 hetes kisbabánkra! Mivel szomszédunk hanyagsága és nemtörõdömsége kis híján gyermekünk életébe került, így a probléma azonnali megoldást kíván!
Kétségbeesve kérdezem: tud valaki segíteni vagy tanácsot adni? Mit tegyek?
Bármilyen ötletnek (esetleg tûzoltósági kapcsolatnak, segítségnek) nagyon örülnék! Köszönettel: Évi
Vlasz:
Kedves Évi!
Köszönöm, hogy bennem bízva hozzám (is) fordult segítségért, ám én sajnos nem tudok konkrét tanáccsal szolgálni az ügyben. Azon túl, hogy a Közös képviselõt érdemes lenne megkeresni, nem tudom pontosan, még milyen hivatalos szervet lehetne mozgósítani az ügyben. Mivel kérdése nem csak hozzám, hanem a Szülõtársakhoz is szól, így engedelmével felhelyezzük a "Szülõk egymás közt" rovatba is a levelet. Ez úton is kérek mindenkit, segítsen ezen a kétségbeesett anyukán és kisbabáján!!!
Fogjunk össze!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
Nagyobbik lányunk 2,5 éves, a kisebbik most lesz 1, tehát elég kicsi a korkülönbség.
A nagy nem hajlik a szobatisztaságra egyáltalán. Amikor a kicsinek pelust kell cserélni, akkor neki is. Néha leveszi a pelust és nem akarja felvenni - ekkor szoktam arra kérni, hogy nem adok rá pelenkát, de akkor szóljon, ha pisilnie kell. "Szólni fogsz?" "Nem" ... és tényleg nem szól. Próbáltam már bugyit adni a pelus helyett, de nem zavarja, ha bepisil, minden megy tovább.
Biztos vagyok benne, hogy a kicsi pelenkázása, és az, hogy õ is szeretne kicsi baba lenni, visszafogja a szobatisztaság kialakulását - de vajon fog ez valaha változni? Nekem kell ezt forszirozni, vagy õ fogja eldönteni, hogy most már szeretne nagytesó lenni, aki képes a WC-be/bilibe pisilni?
Köszönettel elõre is.
ERA
Vlasz:
Kedves Era!
A nagyobbik gyermekénél tapasztalható megnyilvánulás egyértelmûen testvérféltékenységet jelez. Õ is kicsi baba szeretne lenni, mert akkor õvele is annyit fognak foglalkozni, mint a tesójával. Mit lehet tenni? Fontos, hogy a pici körüli bokros teendõi mellett próbáljon kissé több idõt tölteni nagyobbik lányával is. Ilyenkor érezze, hogy ezekben a percekben „anya csak az övé.” Domborítsa ki számára minél többször és minél hangsúlyozottabban, hogy õ már igazi nagylány, mennyivel több mindent tud, mint kisebb testvére…stb. Jelezze neki, hogy leendõ szobatisztaságát majd a kishúgának is megtaníthatja, megmutathatja. Hasson a hiúságára, dicsérje sokat, úgy biztosan menni fog! További szobatisztaságra szoktatási ötletekért érdemes átnézni korábbi ilyen témájú válaszaimat!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves ovono, az olaszorszagi anyuka kerdesere adott valaszaval kapcsolatban lenne tovabbi kerdesem. A konyvek cimeit felirtam, koszonom. (Buszke vagyok hogy nehany mar megvan, vagy ugy hogy az enyem volt, vagy megvettem tavaly).
Az en kislanyom meg csak 18 honapos, es mi sajnos nem lakunk Magyarorszagtol egy "kopesre". Sajnos meg evente sem biztos hogy "bevasarlo turara" tudunk menni.
En meg nem talaltam olyan internetes forrast ahol bongeszni, esetleg letolteni vagy rendelni lehetne konyveket, gyerekzenet, esetleg esti mese/rajzfilmeket. Mi felnottunk beszelo jatekok es szamitogep szeru cuccok nelkul, es semmi bajunk nem lett belole. De ha a gyerek csak angolul beszelo kutyukkel van korulveve es csak en es egy-ket baratom beszel hozza magyarul, mi leszunk a "furcsak" neki. Ugyhogy fontosnak erzem hogy segedeszkozoket vonultassak fol magam moge ahogy a gyerek no.
Tud ebben segiteni? Elore is koszonom.
ECM
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
Valóban nagyon hasznos lenne, ha minél több magyar nyelvû segédanyaggal lehetne megtámogatni gyermeke beszédfejlõdését. Ehhez azt javaslom, azon ritka alkalmakkor, mikor országunkban járnak, szerezzen be "jó adag" hazai gyermekirodalmi, ill. zenei mûvet. Amíg azonban erre nincs lehetõségük, javaslom, hogy az angol nyelvû mesés könyveket, diafilmeket magyar elõadásban tálalja gyermekének. Ezek mellett közös játékaik alkalmával is lehetõleg minél többször magyar nyelven kommunikáljanak egymással.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Még 1 kérdésem lenne a gyermek most megy 2 .ik osztályba mivel nagyon messze lakik innen pénteken 4 töl lehet elhozni mire hazaérünk este 6-7 ora nincs kedve tanulni szombat van még dehát nem azért hozzuk hogy tanuljon vasárnap meg már majdnem délben kell indulni vissza a lakhelyére hogy 4 re odaérjünk mikor tanuljon 2 nyelvü informatika szakra iratta az annyja be ott gondolom sokat kell tanulni és azt nem nagyon szeret már az elsö is kész szenvedés volt pedig akkor csak 15km re laktak és több idöt volt itt mint ezután lessz tudniilik 3,5 éves korátol ott lakott 85km re(ott járt oiviba is) aztán tavaly az elsöt 7 évesen itt kezdte amit véletlenül tudtunk meg mert mentünk vna érte és mondta az ottani élett.hogy ide költözött haza a szüleihez ezt ö el is felejtette augusztus végén mondani nekünk hogy ide iratta be a gyermeket elsöbe pedig akkor már tudnia kelett hisz beiratás nem utolso pillanatban van aztán most megint visszament messzire a másodikat ott kezdi a gyermek tiszta roncsot csinál a kisgyerekböl hogy ide oda vándorol:Söt durválom azt is hogy tavaly megmondta kerek perec ne merjünk elmenni az évnyitóra mert ott lessz az apja a gyereknek!!!Az igazi apánaK ILYET MONDANI /de még akkor sem mondta hogy hát nem oda fog járni hanem ide vidékre/Azonkivül egy farsangon egy mikulásbulin nem vehettünk részt mert ö nem akarta pedig igencsak nem kell minket szégyelni hiszen mégcsak nem is vagyunk ugymond szegények hogy lejárassa magát velünk de ö annál inkább az mert nem hogy saját pénzböl de még a gyerektartásbol sem képes venni a gyereknek ruhákat és erre bizonyiték is van Sajnos nemtudom mire de nem a gyerekre költi ha azt akarjuk hogy normálisan tisztán legyen öltözve nekünk kell még pluszban bevásárolni /nem mintha földhöz vágna de zavaro hogy mindig koszosan adja oda pedig tudja hányra megyünk meghát a pénzt a gyerekre költse ne másra/amit a biroságon mindig letagad örökké azt mondja mi semmit nem veszünk neki de erre is hála van bizonyiték bár az más kérdés kit érdekel kit meg nem a birot mindenesetre sajna nem pedig elég lett vna ha kimegy a gyámhatoság terepszemlére hol lakott mig elsös volt a gyerek 1 évet aztán lehetne miröl tárgyalni de ök nem szivesen szerettek v na kimenni megmondták mert ök is tudják de hát......mégis az annyja az akinél van legyen ott vele inkább mint az apával.Ök bár ezenkivül sokat segitettek legalább a láthatás beszabályozásában de annyira nem akartak belemenni.Elnézést hogy kitálaltam de nagyon idegesitö a dolog köszönöm türelmüket Tisztelettel:Anett
Vlasz:
Tisztelt Anett! (Úgy gondolom, egy levelezésnek fontos részét képezi a megszólítás, ezért én a magam részérõl tartom magam e „formasághoz”!)
A gyermek tanulásának kérdésében mindenképpen egyeztetni kellene az édesanyával, hiszen óriási buktatókat rejthet magában, ha mindkét fél azt hiszi, a másik helyen már megtörtént a lecke átnézése. Amennyiben erre nincs mód, úgy szombat ide vagy oda, mindenképpen vegyék át vele Önök a tananyagot. Meg kell érteni, hogy ez a gyermek legfõbb érdeke! A néhány órás kötelezõ program után aztán jöhet a szórakozás.
Másik megjegyzéséhez kapcsolódván úgy érzem, meg kell jegyeznem, hogy az emberi értékek és embertársaink megítélése semmiképpen nem történhet anyagi szempontok alapján! Lehet egy szegény ember is végtelenül tisztességes, ám a tehetõsek között is bõven találunk példát ennek ellenkezõjére. Ilyen alapon levonni tehát bármilyen konzekvenciát teljesen felesleges és megalapozatlan lenne!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Én azért irok mert van egy élettársam akinek van egy 8 éves fia az anya 85 kmre lakik a fövárosban már 3éve és van egy élettársa neki is a gyermeket ö neveli egy alkalommal amikor mentünk a gyermekértkb 1,5 éve a gyerek az apja nyakába ugrott köszönve neki "szia apu"mire a kapuban állo anyuka ö nem apu apu ott van bent ekkor élettársam megkérdezte mi van?Erre a válasz igen apu nem te vagy apu az aki neveli ezt elmondta 3 x a gyerek elött mire a kicsi és apja nézték 1mást a gyerek ugy hivja az annyja élett.hogy apu jo az apját is apunak. szerintem ez nem normális dolog az anyja pedig ugy mondja a gyereknek hogy ha a páromrol van szó hogy a keresztnevét használjaPL "olvasol mesét este a gábornak"nem aput mond mert erre tanitja hogy ö nem apu hanem gábor.Én nem szeretném és sosem fordult meg a fejemben hogy anyu legyek én maradjak anett ahogy eddig is a gyereknek mit tanácsol magyarázzuk mi is a gyereknek hogy az nem apu vagy hagyjuk rá ha már betanitotta neki aztaz anyja?
Vlasz:
Érdekes a kérdés, s nem könnyû bármilyen tanácsot adni, ha az egyik fél (t.i. az édesanya) ennyire tartja magát az „elveihez”. Véleményem szerint e felfogás teljességgel érthetetlen, tekintettel arra, hogy az édesapa aktívan jelen van a gyermek életében, így nem lehet apai mivoltát semmisnek és megmásíthatónak tekinteni. Természetesen más lenne a helyzet, ha a gyermek a kezdet kezdetétõl nem ismerte volna az édesapját, és más nevelné helyette. Ilyenkor teljesen érthetõ lenne a „szerepcsere”. Esetükben viszont úgy gondolom, errõl szó sincs. Éppen ezért javaslom, hogy mivel a kisfiú már nem is olyan kicsi, próbálják neki elmagyarázni, hogy ki és miért az igazi apukája.
Krds:
Kedves Óvónõ!
Elõször is gratulálok a babához!
Kérdésem a következõ: kisfiúnk 4 éves, 1 évet járt oviba, most nyáron itthon van. Nagyon szerette az ovit, az óvónéniket, és nagyon ragaszkodott hozzájuk. Nagyon fél minden nem megszokott dologtól, így pl. összevont csoportba is nagyon ritkán került (igyekeztünk mindig nagyon érte), és nyáron sem jár mióta kevesen vannak. Most vettünk házat Pest mellett és váltanunk kell. Nekem nagyon fáj a szívem, mert nagyon szerettük ezt az ovit, de 25 km-re leszünk, és nem tudjuk megoldani, hogy ide járjon. Az ottani ovikat nem ismerem és már augusztus van. Megtaláltam azt amelyik közel van hozzánk, valószínû hogy oda tartozunk, de még ezt sem tudom igazán. Hol érdeklõdjek? Önkormányzatnál? Az ovik többsége most zárva van, hogy tudom így beiratni? Vagy majd szeptemberben? Végül is szeptember végén költözünk, és nem tudom igazán eldönteni mi lenne a jó: itt kezdje még el az ovit a régi helyen amit ismer és szeret (bár most nagy a szabadság, meg kell szoknia újból a rendszert), vagy váltsunk rögtön (már ha lehet) szeptembertõl az újba? Ott kezdje és akkor nem lesz nagy törés neki elszakadni a barátaitól (most nyáron nem is találkoztunk velük) és az óvónéniktõl? Vagy kezdje itt és csak októbertõl menjen oda? Szeptemberben mindig vinni kellene mert még itt lakunk. Van tanácsa?
Kötelesek-e ott felvenni, mert én GYED-en vagyok a kicsivel? Felveszik-e 8 órára vagy csak 4-re? Itt teljes napot volt, 8-1/29 között vittem és 3-1/24 között hoztam, így még alvás után is tudtak sokat játszani a barátaival. Ha korábban mentem mindig mondta, hogy nincs ideje játszani, még maraddni szeretne a többiekkel.
Elõre is köszönöm: Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Elõször is szeretném megköszönni kisbabámmal kapcsolatos jókívánságait!
Kérdésére térvén: véleményem szerint kisfiának mindenképpen jobb lenne, ha így a nyári szünet után már egybõl az új óvodában kezdhetne. A felvételt már jóval korábban el kellett volna intézni, de még nincs kizárva, hogy talán lesz hely a körzetileg illetékes oviban. Errõl minél hamarabb tájékozódjanak! Az Önkormányzat oktatási osztályán minden valószínûség szerint választ kaphat arra, hogy gyermeke mely intézmény körzetébe tartozik, Gyed-es anyukák esetében mik az irányelvek …stb. Ezekrõl egyébként a közelben lévõ óvoda vezetõjétõl is érdeklõdhet, amennyiben már kinyitottak.
Mivel a költözködés szeptember végén történik, így az átmeneti idõszakot, - javaslom, - töltse otthon Önnel a fiúcska. Ezt követõen történjen a fokozatos beszoktatás az új óvodába.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves ÓvónQ!
Az óvodás és kisiskolás foglalkoztató füzetek visszatérQ feladatai közé tartozik, mik a nyári, öszi gyümölcsök, hónapok, ünnepek. Nyári hónapok közé kell sorolnunk a június-augusztus-szeptembert, noha naptárilag csak június végén, 21-én köszönt be a nyár. A szeptemberi iskolakezdés sem ösz még, bár mindenki annak nevezi. A Mikulás is szánon érkezik, pedig a tél hivatalosan csak december végén kezdödik, és március 15-e sem tavaszi ünnep, hiszen naptárilag akkor még tél van.
Hogyan beszélgessek tehát az évszakokról óvodás gyermekeimmel, és milyen szempontok szerint soroljam be a gyümölcsöket a nyári vagy öszi kategóriába, mikor ugyanannak a gyümölcsnek lehet korai és kései fajtája? A feladatok megfogalmazása általában kategorikus: karikázd be, szinezd ki, jelöld meg, és nem hagy teret az "igy is igaz, úgy is igaz" vagy "lehet ez is, az is" válaszoknak, a megoldókulcs egyetlen megoldást fog elfogadni. Létezik-e valami egységes, hivatalos tananyag, útmutatás, amit egyaránt követ minden óvoda és iskola?
Válaszát elQre is köszönöm, és sok boldogságot kivánok Kisbabája születése alkalmából.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mindenek elõtt szeretném megköszönni gyermekem születésével kapcsolatos jókívánságait!
Kérdésére válaszolván: mivel az óvodás gyermek gondolkodásmódja még egyértelmû kategorizálást kíván , így számára meglehetõsen nehezen feldolgozható lenne az "így is igaz, úgy is igaz" megfogalmazás. Mivel az ilyen korú gyermekek még egyelõre csak "nagyban" tudnak gondolkodni, így az évszakon (hónapon) belüli további felosztásokat (t.i. naptári napok, pl. : júnis 21-e) még nem értik meg. Ezért csak összezavarodnának, ha egy ilyen, számukra érthetetlen megközelítést taglalnánk nekik, majd ennek okán konstatálnánk: a Mikulás valójában nem télen jön, hanem õsszel ...stb.
Higgye el, a pontosabb információk elsajátításának is eljön majd az ideje, addig is törekedjünk a világos, könnyen feldolgozható ismeretanyag átadására.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Kati!
Én is szeretnék ezúton gratulálni a kis Dettihez, és jó egészséget, sok tejet, ahogy szokták mondani :)
Köszönöm az eddigi segítséget.
Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
Köszönöm kedves soraidat magam és kislányom nevében! :)
Üdvözlettel: Kati és Dettike
Krds:
Kedves Óvónõ!
Ismét kérdéssel fordulok Önhöz. Elég "érdekes" szituáció alakult ki itt a házban, és nem tudom kezelni a helyzetet. Nincs kisfiammal hasonló korú gyerek. A legkisebbek is idõsebbek nála 2-3 évvel. (Kisfiam õsszel lesz 4 éves.) Most nyári szünet van az oviban, a családban sincs másik gyerek, tehát gyakorlatilag a gyerektársaság arra korlátozódik, ami itt a házban van. Bálint pedig borzasztóan igényelné a társaságot, de úgy érzem, hogy ez a társaság nem megfelelõ számára. Teljesen meg van õrülve a többi gyerekért. De ezek a gyerekek nem játszanak vele, csak ideig-óráig. Abból áll a "játék", hogy kisfiammal kb. 5 percig pl. rajzolnak a földre, aztán õk nekiállnak rohangálni fel-alá. Nagyon sokáig nem szóltam bele ebbe a dologba, de most már kicsit soknak érzem, ami történik. Bálint nagyon szeret krétázni, de hiába hívja a többieket, abból áll nekik a játék, hogy picit rajzolnak vele. Mikor elunják nagyon hamar, szaladgálni kezdenek, õ pedig fut utánuk. Még ez sem gond, de már annyira elfajult a helyzet, hogy direkt szórakoznak a gyerekkel, és aztán persze, kinevetik. Amit õ észre sem vesz, mert még kicsi hozzá. Nem fogja fel, hogy nem hozzá valók ezek a gyerekek, és nem is akarnak vele játszani. Mikor ide át jöttek hozzánk, akkor is az volt a játék, hogy fel-alá rohangáltak a lakásban, Bálint hiába hívta õket a szobájába játszani. Mikor õ szeretett volna átmenni, és megkérdezte, hogy átmehet -e a szomszéd kislányhoz, õ kerek-perec megmondta neki, hogy nem. Ez egyébként többször megismétlõdött. Nem tudom megértetni a gyerekkel, hogy nem így kell játszani, ez nem játék. Ha fel akarom hozni az udvarról, éktelen hisztit csap ki, üvölt, rugdos. Neki ilyenkor mindenki a barátja, mondja õ, a többiek pedig nevetnek rajta. Próbáltam már érdekes játékokat kezdeményezni, de az nem jó, beszéltem a nagyobb gyerekekkel, de ezzel sem értem el semmit. Én máshogy képzelem a gyereknevelést, mint az õ szüleik. (Nem akarom mondani, de kicsapják a gyerekeket az udvarra, és fogalmuk sincs, hogy a délutánt mivel töltik.) Nem tudom, hogyan értethetném meg a kisfiammal, hogy ez nem játék. Beszaladnak elõle a lépcsõházba, mert tudják, hogy õ ott nem játszhat. Vártam sokáig, mert azt gondoltam, hogy a saját bõrén kell megtanulnia, hogy nem játszanak vele a gyerekek, de azért az 5 percért is hálás, amikor "leereszekednek" hozzá. Áll az udvaron és várja, hogy lejöjjenek. Ha meg lejönnek, akkor meg akarják szabni, hogy mit is játszanak, de csak nekik lehet igazuk. Utána otthagyják, Bálint pedig sírva kérdezi, hogy "Miért nem játszanak velem?" Mit csináljak? Próbálom kerülni õket, de egy házban lakunk, ez elég nehezen megy. Hiába kínálok fel érdekesebb programokat, folyton csak az udvarra akar menni. Nagyon megköszönném a tanácsát. Beszéltem vele szépen, csúnyán, de megmakacsolja magát, mindenki a barátja, szerinte, és én hiába mondok bármit.
Köszönöm és további jó babázást kívánok! Üdvözlettel: Csilla
Vlasz:
Kedves Csilla!
E szituáció, amely most elõadódott, bizony nem egyedi, a nagyobb gyerekek „ki ha én nem… majd én megmutatom, hogy én vagyok a nagyobb, a fõnök…stb.” jellegzetes viselkedésébõl ered. Örülnek, hogy ebben a helyzetben végre õk is nagyok és erõsek a másikhoz képest, s ezt bizony maximálisan ki is használják. Kisfia pedig azért próbál mindenáron közéjük tartozni, mert ezzel végre õ is „nagy” lenne. Jómagam is azon a véleményen vagyok, hogy e helyzetet hasznos lenne mielõbb rendezni, amíg a ház „vezérei” el nem veszik teljesen gyermeke önbizalmát.
Javasoljon kisfiának minél több kinti programot (pl. játszótér, játszóház,…stb.), helyezze kilátásba, hogy „itt majd megmutathatod a kisebbeknek, ezt vagy azt hogyan kell csinálni…” Ebben a helyzetben végre õ lehet a nagy, az irányító, s ezt a szerepet valószínûleg nem fogja visszautasítani.
Elõbbi módon, reményeim szerint sikerül mihamarább megnyugtatóan rendezni e helyzetet, s eközben gyermek önbizalma sem sérül, sokkal inkább épül.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Ezúttal nem kérdezni szeretnék, csak gratulálni kislánya születéséhez. Az elkövetkezendõkre pedig nagyon sok boldogságot kívánok Önnek és családjának is. Remélem, legalább olyan sok örömet és boldogságot fog okozni Önnek kislánya, amennyit nekem a gyermekeim.
Nekem személy szerint nagyon sokat segített már tanácsaival, és biztos vagyok benne, hogy fogok még Önhöz fordulni.
Mégegyszer jó egészséget kívánok és mielõbbi nyugodt éjszakákat :))
Üdvözlettel: Csilla
Vlasz:
Kedves Csilla!
Magam és kislányom nevében nagyon szépen köszönöm a szívbõl jövõ jókívánságokat, én is hasonló jókat kívánok Önnek és kedves családjának!
Örülök, hogy már többször segíteni tudtam válaszaimmal, bízom benne, hogy ez az elkövetkezõkben is ugyanígy lesz.
Üdvözlettel és szeretettel: Presserné Vér Katalin és kislánya: Dettike
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A kisfiam szeptember végén lesz 4 éves, jelenleg kiscsoportos óvodás. 3 éves kora elõtt kezdtük meg az ovit, nagy önbizalommal és nagy reményekkel. Az elsõ ovis tanév után az én magabiztos,kreatív fiam kicsit más.A védõnõ és a gyerekorvos szerint a gyerek 3 éves korában mind beszédben, mind rajzolásban, gyurmázásban megelõzte korosztályát.Ma csak itthon hajlandó rajzolni, helyesebben mondva csak ovin kívül. Az elsõ félév után, látva a gyerek változását, beszélgetést kezdeményeztem az óvónõkkel.Másfél óra alatt gyakorlatilag azt próbálták bebizonyítani nekem, hogy nálunk családi feszültség van, nem törõdünk a gyerekkel, a fiam érzelmileg fejletlen stb. Amikor részleteket kértem, ellentmondásokba bonyolódtak. Az érzelmi fejlettség megnyilvánulása szerintük, hogy a gyerek nem puszilgatja sem a dadusokat, sem az óvónõket.Én úgy gondolom, hogy nem is kellene ezt elvárni tõle.Lefestettek a gyerekrõl egy képet, amely olyan nekem, mintha nem az én gyerekemrõl szólna.Semmilyen tevékenységre nem tudják rávenni (állítólag), verekszik és káromkodik, amit szerintük itthon hall és lát. Nem értem a hozzáállásukat, hiszen nem is ismerik családunkat. Egyébként a gyerek itthon nem lát agressziót, férjemmel szeretetben élünk, a nagyszülõk szintén, nem káromkodunk és nálunk napirendi ponton vannak a kreatív játékok, lévén nekünk, szülõknek is ilyen jellegû a hobbink (tv nézés helyett). Hordjuk játszóházakba a gyereket, mivel nincs testvére, és még sehol nem volt rá panasz, mindenhol örömmel rajzolt, festett, gyurmázott, vágott, ragasztott, decoupage-olt és még sorolhatnám.A káromkodást sajnos mi is tapasztaltuk, azonban több másik szülõ is panaszolta, hogy az oviból így tér haza a gyerek.Az utóbbi idõben amikor azt kérdeztem a fiamtól, hogy õ miért nem rajzol stb az oviban, azt felelte, hogy õ ügyetlen, neki senki nem segít, az õ munkáját úgysem teszik ki a faliújságra. Ez tény, még nem láttam egy alkotását sem.Úgy érzem , hogy amióta oviba jár, az önértékelése mínuszba fordult át. Nem tudom, hogy mivel ártok többet: ha kiszakítom baráti körébõl és egyúttal az óvódából, vagy ha hagyom továbbra is egy olyan környezetben, ahol semmi sikerélménye.Szerettem, volna, ha az óvóda pszichológusa megnézi a fiamat, sajnos nem jutottam be hozzá.Nem tudom azt sem, hogy mi az óvóda-váltás módja.Kell-e ezzel a problémával pszichológushoz fordulni?
Válaszát várva: Hanyu Lívia
Vlasz:
Kedves Lívia!
Véleményem szerint a probléma megoldható, ezért nem nagyon érdemes óvodaváltáson gondolkodni. Javaslom, hogy naponta kérdezzen rá az óvónõknél, mivel töltötte a napját a gyermek, mit csinált, kivel és mit játszott, így az óvónõk kénytelenek lesznek kicsit jobban odafigyelni a csendesebb, ám korántsem biztos, hogy tehetségtelenebb gyermekre is. Mindemellett kérje meg a pedagógusokat, hogy adott alkalmakkor ne fukarkodjanak a dicsérettel sem, hiszen nincs olyan gyerek, akit ne lehetne naponta megdicsérni valamiért.
Hasznos lenne, ha alkalomról-alkalomra bevinnének az oviba egy-egy otthon készített, jól sikerült rajzot, képet, aminek dicsérete, elismerése szinte kikerülhetetlen. Vessse fel az óvónõknek, hogy mennyire örülne gyermeke, ha legalább ezekbõl a munkákból kikerülne néhány a faliújságra. (A kérést valószínûleg nem fogják megtagadni.)
Mindezek mellett érdemes lenne egy nyílt nap alkalmával beülni a csoportba és saját szemével megtapasztalni, hogy valójában mi is a helyzet a gyermekkel. Ennek lehetõségérõl érdeklõdjön az óvónõknél.
Fentiek segítségével valószínûleg normalizálódni fog annyira a helyzet, hogy gyermeke önértékelése, önbecsülése helyrebillen majd. Kívánok hozzá sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam ebben hónapban lesz 3 éves. 2 éves kora óta bölcsibe jár, és fél éve már örömmel is ment, felszabadultan játszott és jól érezte magát a közösségben. Az unokatestvére 15 hónapos kislány, és mióta járni tud, mindíg a kisfiam után megy, azt szeretné tenni amit õ, azzal szeretne játszani amivel õ. Az elején persze szívesen megmutatta neki a játékait, ideig-óráiga el is játszottak "közösen", de mára azt veszem észre, hogy inkább kerüli a kislányt. Persze ebben szerepe lehet annak is, hogy a sógórnõm és a nagymama állandóan figyelmezteti a kisfiamat, hogy vigyázzon a kislányra, adja oda neki éppen azt is, amit talán 1 perce vett fel. Ebbõl már konfliktus volt közöttünk a családon beül, ugyanis én azt a nézetet vallom, hogy az 1 évesnek is meg kell tanulni, hogy nem minden az övé, a 3 évestõl pedig nem szabad elvárni, hogy odafigyeljen a mozgására, a játszására csak azért mert körülötte van egy kisebb. Odáig fajult a dolog, hogy nem is szívesen megy a mamához, sõt nemis akar nagyon bemenni, ha a kislány is ott van.
Annál is inkább foglalkoztat a dolog, mert 5 hónapos várandós vagyok és tartok attól, hogy a kistestvér megérkezésével bonyolódik az ügy tovább. Habár minden nap "beszélgetünk" a testvérkével, és a kisfiam állítása szerint vele fog majd játszani ha megszületik, mégis aggaszt a dolog.
Kérem, tanácsoljon valamit a probléma megoldására. Köszönettel: Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
Egy alig egy éves gyermektõl még nem várható el, hogy megértse: nem veheti el a másik játékát. Mindemellett egy három éves csemetétõl sem lehet megkívánni, hogy igazi nagy gyerek módjára lépten-nyomon lemondjon mindenrõl a kicsi javára. Azt hiszem, ebben a helyzetben mindenképpen tanácsos egy darabig külön helyet és idõt biztosítani mindkét gyermek számára a nyugodt, zavartalan játékhoz. A problémát az idõ tudja csak megoldani, amikor mindkét gyermek eléri a kellõ érettséget az együttjátszáshoz.
A testvérkérdésben, kellõ érzelmi megalapozás, elõkészítés mellett nem kell nagyobb problémákra számítani. Mire a pici megszületik és akkora lesz, hogy ténylegesen játszani képes, a fiúcska addigra kellõen érett lesz az esetleges konfliktushelyzetek kezelésére. (Játékról való lemondás, …stb.) Addig is beszélgessenek sokat, és éreztesse a kisfiúval most is, majd a baba születése után is, hogy mennyire szereti. Ha a gyermek nem érzi magát mellõzve, semmi probléma nem lesz.
