Kisfiam 5 éves, és elég sok problémája van a hangok kiejtésével. Már csak egy év van hátra az iskoláig, és nem szeretnénk, ha emiatt lemaradna. Kérem, segítsen nekünk logopédust találni, aki, ha kell hetente többször is foglalkozna vele.
Köszönettel:
Dolgos Lívia
Vlasz:
Kedves Lívia!
Jómagam sajnos nem tudok konkrét ajánlatokat felsorakoztatni Önnek, ám véleményem szerint tanácsos lenne (amennyiben ezt még nem tette meg) kérését a Szülõk egymás közt rovatban, valamint a pedagógus állásbörzénkben közzétenni. Ennek segítségével, minden valószínûség szerint rövid idõn belül talál megfelelõ logopédus szakembert.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányunk szeptemberben indul óvódába, nem sokkal korábban tölti be 3. életévét. Gondunk van a szobatisztasággal, kakálni csak pelusba sikerül, a bilin nem "tudja" kivárni. Ha nem kap pelust, inkább egész nap nem kakál. A pisilés is egészen érdekes módon, nadrágot, bugyit levetve folyik nálunk. Persze a visszaöltözés annál nagyobb gond. Tartok tõle, hogy nem mehet estleg óvodába, ha ezt nem tudjuk a nyáron megtanulni. Mit tehetek, hogy sikerüljön?
Köszönöm:
Ági
Vlasz:
Kedves Ági!
A szobatisztaság problémáját valóban nem lehet elhanyagolni eben a korban, ráadásul az óvodakezdésnek ez az egyik legfõbb kritériuma. A megoldás megtalálása tehát égetõen szükségessé vált.
A kakilással kapcsolatos problémára számos játékos, indirekt módon megvalósítható megoldási mód létezik, (pl: tanítsuk a macit kakilni, játsszuk el, mutasd meg neki ...stb.) melyek tucatját olvashatja korábbi, ilyen témájú válaszaimban. Tanácsolom, ezeket böngéssze át, és egészen biztosan rátalál majd a megoldásra!
Sok sikert!
Krds:
Az alábbi kérdéssel fordulok Önökhöz. A kisfiam 4 éves és úgy tünik, most már %-osan balkezes. Lehet, hogy feleslegesen, de megtanítottam hogyan tudja leírni a nevét. Milánnak hivják, és ugyan nem mindig de sokszor visszafelé (balról-jobbra) írja a nevét. A kérdésem a következõ: adódhat-e ez abból, hogy balkezes vagy lehet ez a dislexia elsõ jele?
Válaszát várva,
Üdvözlettel:
Smantik Brigitta
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
Véleményem szerint az óvodás gyermeket nem érdemes "tanítgatni" a betûvetés fortélyaira, amennyiben erre kifejezetten nem kéri szüleit. Abban az esetben azonban, ha a gyermekben saját magától fogalmazódik meg az igény erre, azaz önmagától válik motiválttá az olvasás, írás megismerésére, akkor semmiképpen nem szabad elutasítanunk kérését.
Dislexiával kapcsolatos kérdésében, - mivel e téma alaposabb kifejtést igényel, - javaslom, forduljon ezzel foglalkozó szakemberhez! (Logopédus, gyógypedagógus)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvonõ!
Szeretném gyermekem roma nemzetiségi iskolába iratni, ahol a nyelvet, a táncot, zenét is elsajátíthaja az alaptantárgyakon kívül. Mi Budapestenb élünk a VIII. kerületben, de hajlandó lennék reggel utazni azért, hogy gyermekem kultúrájának, megfelelõ iskolába járhason. Ha tud ilyen jellegû intézményrõl, kérem írja meg, mert az iskola kéri, hogy mihamarabb vegyük ki a gyereket, ha el akarunk menni, de örülnének ha maradnánk.
Köszönettel: Bangó József
Vlasz:
Tisztelt Bangó úr!
Jómagam sajnos nem tudok konkrét intézményt ajánlani, de javaslom, keresse fel a kerületi Önkormányzat oktatási osztályát, ahol minden bizonnyal felvilágosítást tudnak adni a kérdésben. Hasznos lehet, ha mindemellett a "Szülõk egymás közt" c. rovatunkban is felteszi kérdését, ahol nem kizárt, hogy a szülõtársak közül valaki majd tud információkkal szolgálni. Érdemes ezeken kívül a Fõvárosi Pedagógiai Intézetnél is érdeklõdni. (Honlapjuk oldalunkon látható)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ! A kérdésem a következõ lenne: Kisfiam 2001. január hóban született. Eddig bölcsödébe járt, szeptembertõl kezdi az óvódát. Voltam szülõi értekezleten, és a gyerekek többsége minimum 9, vagy ennél több hónappal idõsebbek. Összesen 6 gyerek van a 26-ból, aki betölti szeptemberig a 3 éves kort, vagyis a fiamnál lesz a csoportban 1 évvel fiatalabb gyerkõc is. A kérdésem az lenne, hogy nem rossz e Ön szerint, hogy ennyi korkülönbség van egy csoportban, ahol mindenki kiscsoportos, és szellemileg nem fog e számítani, hogy amikor iskolába megy, akkor a többi gyerek még marad egy évet, Õ rendesen fel tudjon majd készülni addigra? Vagy ha van lehetõség irassam másik oviba, mert az Óvónõk nagyon szimpatikusak, aranyosak, szívem szerint itt tartanám a kisfiam. Elõre is köszönöm válaszát: Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
Az életkori különbségek egy csoporton belül általában semmi problémát nem okoznak, sõt vannak, akik kifejezetten erre esküsznek (Pl. : vegyes csoportok esetében) Úgy gondolom, pusztán e miatt igazán nem indokolt óvodaváltáson gondolkodni, különösen, ha mindemellett még nagyon szimpatikusak az óvó nénik is.
Az iskolaérettség tekintetében pedig nem csak és nem elsõsorban az elõírt életkor elérése a döntõ, (t.i. hogy amint belelép a 6. életévébe, azonnal el kell kezdenie a sulit) hanem pszichés, testi és szociális szempontból is vizsgálják a fejlettségi szintet. Abban az esetben, ha a pedagógus, illetve a szülõ úgy látja, hogy még egy év óvodai tartózkodás hasznos lenne a gyermek számára, az minden további nélkül megoldható.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Köteles az óvoda felvenni a gyereket ha betöltötte a három évet vagy nem.
A törvényben csak annyi szerepel, hogy felvehetõ. Megtagadhatja-e a felvételt, ha igen milyen esetben. Válaszát elõre is köszönöm
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
A haradik életévét betöltött gyermek a lakcíme szerinti (ill. a szülõ mh-e szerinti) körzeti óvodába felvehetõ, amennyiben az érintett óvodában (csoportban) nincs betöltve minden hely, valamint a gyermek rendelkezik a megfelelõ. "óvodaérettségi" fejlettségi szinttel. (pl.: szobatisztaság...stb.)Fogyatékos gyermek esetében a gyermekek nem írathatók be bármelyik óvodába, csak olyanba, amelyben lehetõvé teszik számára a különleges neveléshez, oktatáshoz való jog megvalósulását.Éppen ezért ezen esetekben a szülõ szabad intézményválasztási joga is korlátozott.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 4 éves lesz szeptemberben a kisebbik kettõt tölti szintén õsszel. A kisebbikkel itthon leszek Gyes-en. A nagyobb lányom részére kerestünk ovit és nagy körültekintéssel jártuk végig a nyílt napokat. Kerületünkben a mi körzeti ovink nem volt a legszimpatikusabb bár azt tartják a "menõ" elit ovinak, mert új, van uszodája stb...nagy elõnye hogy egy utcára van a házunktól. A másik ovi kicsit messzebb, ahol nagyon szimpatikus pedagógusok dolgoznak. Oda gond nélkül felvették. Álmaimban se gondoltam, hogy a körzeti ovinkba a 4 évet betöltött lányom nem jut be átirányította a vezetõ helyhiány miatt. Az a konkrét kérdésem milyen szabály van erre fel kell-e vegye a körzeti oviba létszámon felül is a gyerekeket. Nem hisszük azt az állítását sem, hogy minden felvett gyerek körzeti. Azért vagyok hátrányban, mert nem futottam vissza dolgozni 1 év után hanem itthon neveljük a gyerekeket a minimál gyes-bõl és a férjem tanári fizetésébõl??? Annak van elõnye aki bevágja a még beszélni nem tudó gyerekét bölcsõdébe??? Ha ez így van akkor nagyon szomorú.
Válaszát várom
Móni
Vlasz:
Kedves Móni!
A jogszabályok értelmében sajnos, ám érthetõ módon valóban csak akkor vehetõ fel a gyermek a kiválasztott óvodába, amennyiben nincs betöltve minden hely. Ennek kiküszöbölése érdekében a szülõ csupán annyit tehet, hogy idejében beadja az érintett intézménybe a felvételi kérelmet. (Ez történhet akár a tárgyévet megelõzõ tanév során bármikor, ez azonban nem jelenti a gyermek azonnali és biztos felvételét, ill. a felvételi kérelem azonnali elbírálását.)
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Már nem tudom megszámolni, hogy hányszor kértem (és kaptam!) Öntõl tanácsot. Elõször is ezt szeretném megköszönni.
Ismételt egy problémával fordulok Önhöz. Férjem munkájából adódóan hamarosan az ország túlsó felére kell költöznünk. Kisfiam õsszel lesz 4 éves. Nem sokat járt oviba, csak két hónapot. Amire igazán megszokta volna, addigra el is kezdõdött a nyári szünet. Ebbõl a szempontból szerencsésebb, hogy nem kötõdik annyira. Ettõl függetlenül biztosan megviseli a költözés. (Bár nem teljesen ismeretlen városba költözünk, sok ismerõsünk van ott.) Az óvódaváltással kapcsolatban szeretnék kérdezni. Mivel kisfiam tojásérzékeny, elég nehéz volt neki óvódát találni. (Megjegyzem, nem értem, miért,hiszen rengeteg allergiás gyerek van, és a kórházból megoldható lenne az étkezésük. Legtöbb helyen csak úgy fogadnák, ha itthonról visszük neki az ebédet.)
Végül van egyetlen óvóda az egész nagy városban (megyeszékhelyrõl van szó!), ahol foglalkoznak ételallergiás gyerekekkel. A gond az, hogy az ovi a város túlsó végén van. Eddig itt úgy járt oviba, hogy ebéd után elhoztam. Ott viszont ez nem megoldható a távolság miatt. Õ eddig nem szokott ebéd után aludni. (Bár lehet, hogy a többi kisgyerekkel együtt Õ is elaludna.) Nem tudom, hogyan tudnám számára könnyebbé tenné az óvódaváltást. Az elsõ pár hétben el kellene hoznom ebéd után, és ha megszokta az új ovit, akkor szoktatni az ottalvásra? Vagy egybõl kezdjük azzal, hogy ott alszik? Dobjam be a mély vízbe? Ilyenkor, ha óvodát váltunk, akkor is van beszoktatás? Vagy lehet kérni az óvónõktõl, hogy az elsõ pár napban ott lehessek egy kicsit? Hogyan tudnék neki segíteni, hogy a lehetõ a legkevésbé zavarja õt össze, és viszonylag könnyen viselje a környezetváltozást?
Lenne olyan lehetõség, hogy még egy évig itt maradjunk ebben a vároban, és csak jövõre kelljen átköltözni, de véleményem szerint ez csak a probléma elodázását jelentené. Így is biztosan nehéz lesz neki, de ha még egy évet jár itt oviba, akkor még nehezebb lesz az elszakadás, és minél idõsebb, annál nehezebben éli meg ezt a dolgot. (Kérem, nyugtasson meg, hogy jól látom. Engem is eléggé elkeserít a helyzet.)
Elõre is köszönöm válaszát, a további munkájához pedig sok sikert kívánok:
Csilla
Vlasz:
Kedves Csilla!
Magam is osztom jól átgondolt, megfontolt véleményét, amennyiben megoldható, valóban jobb még frissiben váltani. A beszoktatás megkönnyítésében Ön is, ill. az óvónõk is sokat tehetnek. Feltételezem, hogy a pedagógusok is igazi partnerként állnak majd gyermeke fokozatos beszoktatása kérdéséhez. Ehhez a következõ tanácsokat tudom javasolni: az elsõ egy-két napban, amennyiben ennek szükségét érzi, maradjon az oviban a gyermek "elérhetõ közelségében", ám állandó látótávolságon kívül. (pl: folyosón) Így a gyermek biztonságérzete megmarad, s amennyiben eljön az alkalom, feltûnés és búcsúzkodás nélkül (!) elhagyhatja az ovi területét néhány órára. A gyermek ilyenkor többnyire észre sem veszi édesanyja eltûnését és lelkesen tovább folytatja a játékot társaival. Ezekben az elsõ napokban még javaslom, hogy ne aludjon ott a gyermek, ám rövidesen erre is nyugodtan sort lehet keríteni. ( Amiatt nem érdemes aggódni, hogy vajon elalszik-e majd, feltételezhetõen igen, hiszen az ovi mozgalmas és újszerû élmény áradata valószínûleg kellõen kimeríti majd. Mindemellett az óvodai napirendhez való alkalmazkodás is megkívánja a délutáni pihenõ elfogadását.)
Elõbbiek tükrében tehát megnyugtathatom, aggodalomra valószínûleg semmi ok, a beszoktatás kellõ odafigyeléssel minden zökkenõ , probléma nélkül megvalósítható.
Végezetül szeretném megköszönni, hogy oly sokszor bizalommal fordult hozzám, szíves állok rendelkezésére a jövõben is.
Sok sikert kívánok az óvodaváltáshoz: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 4 éves nagyon szereti a zenét. Az oviban - szerintem -sokat énekelnek, zenélnek (a gyerekek - koruknak megfelelõen - különbözõ hangszereket használhatnak)sok népzenét, Gryllus, Kaláka számot hallgatnak, tehát van lehetõség e szeretet "kiélésére" azonban kisfiam otthon is kifejezetten kéri a kedvenc dalait. Idõszakától függ, hogy éppen melyik a kedvenc, de azok szinte mindig Kaláka és Gryllus dalokból kerülnek ki, bár Halász Judit is nagy kedvenc és amire már több mint egy éve felfigyeltem, az az hogy bármely komolyzenei elõadás hosszú idõre leköti. Ha egy vonósnégyest látunk a TV-ben, azt is percekig tudja hallgatni sõt kéri, hogy ne kapcsoljuk el. Õ alapjában véve nagyon mozgékony kisfiú és a testmozgással járó tevékenységeket kedveli, de amint zenét hall megáll és szinte lélegzetvisszafolytva figyel (pl. a múlt héten Gregor József egyik dalát hallgatta mozdulatlanul).
A mesefilmkazettákkal is hasonló a helyzet sokszor visszatekeri azokat a részeket, ahol dalok vannak azonban a kedvence az, amikor a mese végén már csak a "betûk mennek" és tisztán szól a zene. (pl. Barbie, hattyúk tava, Malacka a hõs). Ilyenkor 10-15-ször is visszatekerei, sõt elsõ megnézéskor általában közli, hogy szerinte melyik a legszebb dal és hogy õ csak azt szeretné hallgatni és sokszor táncolni rá.
A fentieket csak azért írtam le, mert szerintem (bár nem vagyok zenepedagógus vagy szakmabeli) lehet, hogy esetleg különös érzéke van a zenéhez. /Megjegyzem kicsi korától folyamatosan mennek otthon a gyermekdalok, sokáig csak Halász J. meghatározott, lassúbb dalaira aludt el./
A kérdésem is ehhez kapcsolódik:
Érdemes "külön" foglalkoznunk ezzel a képességével, vagy elég az, amit az oviban és otthon "kap"? Nem zenészt szeretnék a kisfiamból és nem vagyok híve a különóráknak, a kisgyerekek mindénféle délutáni programjainak, amelyektõl csak épp gyereknek lenni nincs idejük. Azonban azt sem szeretném, ha ez a fajta zenei nyitottsága- ha már úgyis megadatott -eltûnne. Vagy esetleg minden gyermeknél megtalálható ez, és csak nekem (egy gyermekes anyukának) tûnik különlegesnek?
Ha azt javasolná, hogy érdemes odafigyelni erre a képességre, tudna ajánlani konkrét foglalkozást, vagy szervezetet akik kicsi gyerekekkel zenélnek, játszanak csupán a zene megszerettetése céljából?
Köszönettel: Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Levele alapján úgy vélem, semmiképpen nem tekinthetõ szülõi elfogultságnak azt feltételezni, hogy gyermeke kiemelkedõ zenei nyitottsággal, zenei érdeklõdéssel bír. A kicsik általában valóban szinte egytõl-egyig szeretik a muzsikát, ám korántsem ilyen mélységû fogékonysággal. Amennyiben a fiúcskának van kedve hozzá (márpedig miért ne lenne), bátran kezdeményezze külön "zeneovis" foglalkozáson való részvételét. Ezután, néhány alkalom elteltével gyermeke magától is el tudja dönteni, hogy hosszabb távon is lenne-e kedve oda járni. Az elõbbiekben említett foglalkozások szervezésérõl általában környékbeli mûvelõdési házakban, központokban érdeklõdhet.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovonö!
4,5 eves kisfiam etkezesevel kapcsolatban fordulok Önhöz tanacsert. Kisbaba koraban jo evö volt, barmit elfogadott.Azota furcsa szokasai alakultak ki, es attol tartok, valahol "utközben" nagyon elrontottam valamit. A problema a következö: A fiam kizarolag az altala megszokott ( es altalam elkeszitett) eteleket hajlando megenni, es azokbol is egyre szükül az etlapja. Semmifele szoszt, vagy puhabb allagu etelt nem fogad el, es nem is kostol meg semmi ujat. Baratoknal, rokonoknal szinte sosem eszik.Ez neha kellemetlen, sokan nem ertik ezt meg es " szekirozzak " a gyereket az evessel.Egy ismerösöm direkt a fiam kedveert keszitett grizgaluska levest ( az egyetlen, amely bevalt), de Marci azt mondta, hogy nem eszi meg, mert nem olyan az ize, mint otthon. Igy csak egy keveset fogyasztott belöle. Nagyon sok kifogast talal, vagy a szine, vagy az allaga, vagy az illata nem tetszik neki, ha uj etelt lat.Peldaul a rizst szereti, de kizarolag, csak ha feher, ha egy picit szine van, akkor mar nem.Semmifele peksütemeny nem izlik neki, legyen az csokis kifli, turos bukta, barmi.Egyszerüen nem hajlando megkostolni. Edessegevesröl nalunk nincs szo, persze neha elöfordul, de egeszseges mertekkel.Mindemellet a fiam jo felepitesü, izmos alkat, nyitott, erdeklödö, ovistarsai szeretik.Ausztriaban elünk, a tizorait a gyerek itthonrol viszi, ezert az itteni ovonö nem eszlelte ezt a problemat.Ez a tizorai is gondot jelent, a fiam nem engedi, hogy szendvicskent keszitsem el neki a kenyeret, külön kell raknom a kenyerszeleteket meg a parizsit ill. a paprikat egymas melle.A vajtol irtozik es görcsösen ragaszkodik a mindennapi parizsihoz, mas felvagottat nem akar. Igy mindennap ugyanazt kap.Miert csinalja ezt? Egyaltalan problema ez? Kell ezzel foglalkoznom? Van esely, hogy kinövi ezt a valogatossagat es hajlando lesz megkostolni uj izeket? Varom tanacsat, amit elöre is köszönök. Üdvözlettel, Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Gyermeke étkezési szokásain valóban érdemes lenne változtatni, amíg lehet. Ez gyermekkorban, így a fogékony óvodáskor hajnalán még egyáltalán nem lehetetlen feladat. Javaslom, hogy a "direkt" kóstoltatás helyett próbálkozzon meg inkább a játékos módszerrel. Pl.: Bábozzon, meséljen sokat (saját történetekkel) a "válogatós Nyúl-Tádéról", aki semmiféle új ételt nem hajlandó megkóstolni. A nyuszit kisfia segítségével próbálja rábeszélni, hogy miért érdemes új ennivalókat megízlelni. Hasznos és érdekes momentum lehet a mesében, ha Nyúl-Tádé csak akkor kóstolja meg az idegen étket, ha kisfia megmutatja neki, hogyan kell. Valószínûleg hatásos lesz a "Találd ki, hogy mi lehet ez?" játék kezdeményezése is. Itt gyermeke csukott szemmel, kitátott szájjal várja, hogy egy-egy falat ételt megízlelhessen és kitalálhassa, hogy éppen mit kóstolt. Pl: nem hófehér, ízesített rizs, "különleges kenyér" (pl: túrós batyu...stb.). Fenti módszerekkel elkerülhetõ a direkt értelemben vett kóstoltatás, ám ezen játékos eljárásokkal mégis áthidalható a az idegen ételek teljes elutasításának problémája.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Csak egy rövid kérdésem lenne a kisgyerekek rendre szoktatásával kapcsolatosan. Ha megkérem kislányomat, hogy rakodjon össze a szobájában, általában csak akkor pakol össze, ha segítek neki.Én megkérem, hogy rakodja el a játékait, õ pedig megkér, hogy segítsek neki. Kell-e neki ilyenkor segíteni, vagy arra kell(ene) rábírni, hogy egyedül pakoljon össze. Hiszen pontosan azért kéri a segítséget, mert tudja, hogy így kevesebb feladat hárul rá.
Köszönöm válaszát. Üdvözlettel: Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Kislánya meglehetõsen ravasz módszert eszelt ki saját dolga megkönnyítése érdekében. Ön jól gondolja, a külsõ segítség ilyen esetekben nem feltétlenül szolgálja a gyermek javát. Miért ne tudná egydül is helyre rakni az egyedül elõvett (!!!) játékokat? Javaslom, hogy beszélje meg még játékidõ kezdetekor a kislánnyal, hogy csak olyan játékokat vegyen elõ, amelyeket egyedül is képes lesz majd helyre rakni.(Ehhez elengedhetetlenül fontos feltétel az eszközök könnyû elérhetõsége a gyermek számára) Ez természetesen nem fogja õt korlátozni tevékenységeinek eszközhasználatában, (hiszen pontosan tudja, hogy mindent képes egyedül is elpakolni), ám játékidõ végén jogos elvárásként fogja megélni, hogy minden eszközt önállóan kell helyre raknia. Nagyon fontos ez esetben az Ön teljes mértékû határozottsága és következetessége, azaz semmi szín alatt ne vállajon részt a munkából!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Régóta olvasom ezt a honlapot, nagyon jó - és legfõképpen hasznosítható -tanácsokat találtam benne. Ezért gondoltam, hogy problémámmal Önhöz fordulok. Kisfiam 4 éves lesz. A gond az, hogy alig-alig hajlandó szót fogadni itthon. Állítólag az oviban is sokszor rá kell szólni, de itthon szinte soha nem csinálja azt, amit kérek tõle. Ha kedve van, akkor nagyon kedves és segítõkész, de általában nincs kedve és olyankor kezdõdik a folyamatos egyezkedés. Akkor hajlandó szót fogadni, ha valami érdeke fûzõdik hozzá. Pl. "Csak akkor jöhetsz el vhova, ha megcsinálod, ha szót fogadsz..." stb. Ez nyilván nem jó megközelítés, de nem tudom, mivel vehetném rá dolgokra. Tipikus példa a játszótérrõl hazajövetel. Hiába beszéljük meg, hogy ez az utolsó csúszás, egészen addig csúszik, amíg Apával el nem indulunk haza. Ha látja, hogy nem viccelünk, tényleg hazindulunk, akkor jön csak Õ is. Másik eset pl. bottal vert egy fát. Magyaráztam neki, hogy ezt nem szabad. (Elmondtam miért.) Ennek ellenére továbbütötte. Ha ismételten rászólok, akkor azt válaszolja, hogy "Ne nézz ide!" Nem tudom megértetni vele, hogy ha valamit nem szabad, azt akkor sem szabad, ha én nem látom. Ezt több mindennel kapcsolatban elõ szokta adni.
Ha olyat mondok, ami nem tetszik neki, akkor kiabálni kezd velem, hogy: "Többet nem beszélek veled!"
Olyan mintha dackorszakban lenne, de ehhez már kicsit idõs, nem?
Múltkor meg is ütött. Rászóltam, erre megint megütött és utána egy bottal vágott rám. Rácsaptam a kezére (pedig soha nem szoktam), Õ pedig sírva kiabálni kezdett, hogy: "Anya szégyelld magad, azonnal kérjél bocsánatot!" Ebben a pillanatban én is megértettem, hogy most mutattam be a kisfiamnak a "bort iszik, vizet prédikál" mondást a gyakorlatban.
A környezetemben persze mindenki nagyon tudja, hogy hogyan kellene Õt rávenni az "engedelmességre", pl. miért nem csapok a fenekére (egyáltalán nem értek egyet ezzel a módszerrel), a fejemre fog nõni...stb. Büntetésként én be szoktam küldeni a szobájába gondolkodni, illetve a sarokba állítani hasonló céllal. Utána pedig, ha eltelt egy kis idõ, és mindketten megnyugodtunk, akkor megbeszéljük, hogy erre miért is volt szükség.
Az tény, hogy elsõ gyerek és biztos el is van kényeztetve, állítólag én mindent ráhagyok, de nem tudom, hogy vehetném rá az együttmûködésre és nem pedig engedelmességre.
Valahol azt olvastam, hogy amikor a gyerek dacol, akkor valamilyen nevelési hibát vétünk, és õ ezt így juttatja értésünkre.
Biztosan valamit másképpen kellene csinálnunk, ehhez szeretnék segítséget kérni. Elõre is köszönöm: Katalin
Vlasz:
Kedves Katalin!
Az Ön által említett dacosság, a "dackorszak" sajnos nagyon is jellemzõ (lehet) erre az életkorra. Ez a probléma azonban nem minden gyermeknél jön elõ, hanem valóban, sajnos egyfajta nevelési hiba következménye. Levele alapján azt hiszem, esetükben egyfajta "túl liberális" nevelõi hozzáállás okozza a gondokat. Ezt az Önök részérõl egy sokkal következetesebb, határozottabb nevelõi attitûd segítségével lehetne kiküszöbölni. Pl.: ha azt mondják, hogy ez az utolsó menet a csúszdán, akkor keményen tartsák is magukat ígéretükhöz. A beígért utolsó csúszás után azonnal (!) induljanak hazafelé. Minden esetben tartsák magukat "a kimondott szó kötelez" elvéhez. Ez még nem felesleges szigorúság, hanem szükséges következetesség!
A testi fenyítésnek, tettlegességnek még enyhe formában sincs helye a demokratikus nevelésben. Fontos, hogy ez nem csak a szülõ részérõl, de a gyermek irányából sem (!!!) elfogadható! Amennyiben újra hasonlóképpen elragadtatná magát a kisfiú, úgy azt javaslom, hogy kezét határozottan megfogva, szigorú tekintettel és hangon utasítsa el az ilyen jellegû próbálkozást. Közölje a gyermekkel, hogy ezt nem szabad, anya most nagyon haragszik. Ezután hagyja magára a vélhetõen tomboló, hisztizõ gyermeket, és ne figyeljen az ezt követõ "jelenetekere." Amint rájön, hogy szülei "nem vevõk" a mûsorra, hamarosan abbahagyja azt és õ jön oda Önökhöz engesztelésért. Ekkor kell megragadni az alkalmat a mélyebb beszélgetésekre, a szabályok jó szóval történõ megértetésére és elfogadására.
Biztos vagyok benne, hogy az elõbbiekben említett, kissé következetesebb nevelés elõbb-utóbb sokszorosan meghozza gyümölcsét.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 4 éves értelmes,teljesen átlagos gyerek,de egy problémával küszködünk ez pedig a cumi.Megbeszéltük vele hogy 4 éves nagyfiúknak már nem kell,és hogy elbúcsuzik a cumijától a születésnapja után.AZ óvodába nem vittük be,azóta nem is alszik ebéd után,és megbeszéltük hogy este sem kapja meg./csak elalváshoz használja a cumit,máskor nem/Sírt és kérte a cumit,bementem,próbáltam megnyugtatni,vígasztaltam,mondtahogy õ nem alszik,zokogott,2 óráig bírtam és akkor azt mondtam hogy 2 percre megkapja, és 1 perc múlva elaludt.kivettem a szájából és reggelig aludt,reggel nem is beszélt róla.Én úgy érzem hogy nem érett még meg erre,a legtöbb dolgot megtudjuk vele beszélni hajlandó a kompromisszumra,de a cumit semmire nem cseréli.Valami lelki problémája van, vagy én neveltem rosszul?hogyan jussunk el addig hogy az alvás egyedül is menjen?
Válaszát elõre is köszönöm!
Zsanna
Vlasz:
Kedves Zsanna!
Úgy gondolom, a cumi használata kisfia esetében egyfajta erõsen berögzõdött szokás, egy cselekvéssor, az alvás rituáléjának elsõ aktusa. Errõl leszokni, ill. átszokni egy teljesen más cselekvéssorra (t.i. a cumi nélküli elalvásra) nem könnyû feladat.Ennek eléréséhez bizony fokozatosságra és nem kis türelemre van szükség.Javaslatom a következõ: elalvás elõtt, mikor gyermeke kéri a cumit, mondja meg neki, hogy egy percre oda tudja adni, de utána ki kell tenni a konyha ablakba, hogy lássa a "cumi Manó".(Fontos, hogy a gyermek még ébren legyen, mikor elveszi tõle!) A Manó majd észreveszi, hogy itt egy olyan kisfiú lakik, aki már szinte egyáltalán nem használja ezt az eszközt és hamarosan jutalmat küld a cumiért cserébe.Ezt kizárólag csak akkor kapja meg a gyermek,mikor elõzõ este valóban,egyetlen pillanatra sem vette igénybe a cumit!A jutalom átadásával azonban egyszer s mindenkorra "magával vitte" a Manó ezt az eszközt, így további cumi használatra már semmiképpen ne adjon módot! Ezzel az áthidaló megoldással minden bizonnyal néhány hét alatt elérhetõ a teljes siker.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3 és fél éves. Vele kapcsolatban szeretnék kérdezni. A nagyszülõk az ország túlsó végén laknak, sokkal ritkábban látják az unokájukat, mint szeretnék. Mikor találkozunk velük, akkor elhalmozzák mindennel (és itt nemcsak a szeretetükre gondolok). Ha õk jönnek hozzánk, akkor hoznak egy halom ajándékot. Ha mi vagyunk ott, akkor mindennap kap valamit. Pontosan tudja, hogy pl. Mamával érdemes elmenni a boltba, mert kap valamit. Sokszor több mindent is. Sokáig nem szóltam érte, mert megértem Mamáékat, hiszen nagyon szeretik a kisfiamat és nagyon keveset lehetnek együtt. Most már úgy látom, hogy "átestünk a ló túlsó oldalára". Ha Mamáékkal találkozunk, akkor minden kell. Nemcsak az az ajándék, amit megjövetelükkör kap. Séta közben is mindig vetet magának valamit. A legjobban az bánt, hogy ezekkel a játékokkal nem is játszik sokáig, félóra múlva félredobja. Így szerintem, nincs értelme. Legutóbb Mama megígérte neki, hogy kap egy könyvet (pedig, mikor ideértek háromféle játékot kapott), ki is nézett egy mesekönyvet, de aztán egy másik jobban megtetszett neki és inkább azt kérte. Este itthon pedig hisztizni kezdett, hogy ezt a könyvet vigyük vissza, mert neki ez nem kell, Õ inkább a másikat szeretné. Én szívem szerint ezt is elvettem volna tõle (nem tudom, jó megoldás-e?),de Mama megígérte neki, hogy ha hazament, megveszi neki azt a másik könyvet, és elküldi csomagban. Ezek után megnyugodott a gyerek.
Már nem érdekel a családi béke, szeretném leszoktatni errõl a kisfiamat, ehhez szeretnék tanácsot kérni. (Nem lesz ebbõl "háború", mert Mamáékkal lehet beszélni értelmesen.)
Nem igazán tudja így megbecsülni a játékait, és vele van kiszúrva, mert örülni sem tud igazán semminek.
A másik problémám is hasonló. Ha elmegyünk sétálni, folyamatosan "követelõzik". Azért tettem idézõjelbe, mert nem toporzékol, vagy fekszik le a földre. Megyünk az utcán, látja a kirakatokat, és szinte minden kirakatban talál olyat, amit szeretne. Ekkor jön a kérdés: "Anya, megveszed nekem?" Nyilván nem veszem meg neki, de Õ nem hagyja abba: "Majd megveszed nekem?" Hiába mondok bármit, Õ folytatja. "Késõbb? Késõbb megkapom?" Ha azt mondom, nem, akkor máshogyan kérdez. Ha azt válaszolom neki, hogy "Késõbb megkapod", akkor jön a következõ kérdés, hogy "Mikor késõbb?"...stb. Most már úgy kérdez, hogy: "Ha nagy leszek, megkapom?"
Nem tudom, mit mondjak. Nem akarom neki azt mondani, hogy megkapja, amikor tudom, hogy nem fogja megkapni, nem akarom becsapni. De ha nem a számára megfelelõ választ adom, egyszerûen nem száll le a témáról. Nem kell neki megvenni, csak meg kell ígérni, hogy ha nagy lesz, akkor megkapja. Nem akarok olyat ígérni, amirõl tudom, hogy nem fogom teljesíteni. De ha megígérem, akkor is újra kezdi egy másik játéknál. Teljesen mindegy. A figyelemelterelés sem jött be.
A bevásárlásnál is mindig vetet valamit. Nem nagy dolgok ezek pl. egy túró rudit. Ha más nem, kitalálja, hogy szomjas, és innivalót vetet. Nem érzem ezt helyesnek, és szeretném leszoktatni errõl. Fõleg azért, amit korábban írtam, hogy elvette az ajándékozás örömét mindkét fél részérõl. Õ nem becsüli meg fél óránál tovább, nekem pedig ez rosszul esik.
Elõre is köszönöm a tanácsot.
Még csak annyit szeretnék, hogy megrendeltem a Játékos suliváró c. kiadványt, és nagyon tetszett. Fõleg azért, mert annyira egyszerû dolgok vannak benne, olyan világos és érthetõ, hogy bár idõsebb korosztály számára készült, én is tudok belõle sok mindent hasznosítani a kisfiam részére. (Úgyis jön a nyári szünet az oviban.)
Köszönöm válaszát:
Csilla
Vlasz:
Kedves Csilla!
Elõször is szeretném megöszönni kedves, elismerõ sorait könyvemmel kapcsolatban, remélem továbbra is sok kellemes, hasznos percet szerez majd kisfiának.
Nevelési kérdésére válaszolván, úgy látom, Ön rendkívül helyesen látja és próbálja megközelíteni a problémát. A folyamat valóban kezd elmenni az elkényeztetés, elkapatás irányába, melynek valóban határt kell szabni.Javaslom, hogy feltétlenül beszéljen a Nagyiékkal, és minden esetben elõre egyeztessék, hogy egy-egy alkalommal mi férjen bele a keretbe és mi nem.Konkrétizálják pl., hogy a viszontlátás örömére max. egy, kisebb ajándékot kaphat a fiúcska, és hogy a közértben mit kaphat meg és mit nem! Kérje meg õket is a feltétlen következetességre! A gyermek kérését nyugodtan el lehet hárítani azzal, hogy sajnos erre már nincsen pénz. Ezt a módszert egyébként Önnek is ajánlom. A jövõre vonatkozó, "ugye majd késõbb megkapom?" kérdést nyugodtan utasítsa el azzal, hogy sajnos nincs rá pénzem, mert ez egy drága játék. (További kérdezõsködésre bátran vetítse elõre, hogy sajnos késõbb sem lesz rá anyagi fedezet.) így a gyermek kénytelen lesz hozzászokni és elfogadni, hogy nem teljesülhet mindig minden vágya az elsõ szóra, s valószínûleg a kapott dolgokat is jobban meg fogja becsülni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Eddig csak olvasgattam a fórumot.
Gondom a következõ:
Kisfiam 2 éves korában került bölcsibe, addig semmi gond nem volt vele. Utána mintha megállt volna az élet, kezdõdõ beszéd elmaradt, stb. 3 éves korában szakértõi bizottság minden területen megkésett fejlõdést állapított meg nála. Ezután rögtön kitették a bölcsibõl, majd nehezen kezelhetõ lett, bölcsirõl bölcsire jártunk, egy év alatt háromszor kellett váltanunk, mert nem vállalták, "kirúgták", mivel egész embert kívánt. Természetesen fejlesztetni nem tudtuk, mivel ugyan elõírták a fejlesztését, de senki sem segített, hova lehetne iratni. (Van még két nagyobb eltartott gyerekem, egyedül nevelem õket, tehát muszáj volt dolgoznom.)
A végén- közel két éve - eljutottunk egy nagyon jó bölcsi fejlesztõ csoportjába, innen megy most végre oviba. A bizottság javasolta integrált óvodai elhelyezését, fel is vették egy bp-i oviba, természetesen tudva, hogy gondok vannak vele, és így vállalva õt.
Ennek nagyon örülök, hiszen ahol most van, már csak kisebbek vannak, és ez nem biztos, hogy jót tesz neki.
Tény, hogy elég nehéz idõnként vele, vannak rosszabb napjai, ilyenkor több türelem kell hozzá. A lényeg, hogy biztonságban legyen és szeressék, türelemmel legyenek iránta, véleményem szerint ezért is fejlõdött sokat az elmúlt közel 2 évben.
Egytõl félek: Mivel az óvodában "normál" gyerekekhez vannak szokva az óvónõk, nagy félelem van megint bennem, hogy nem lesz elég türelem, és kezdhetjük újra járni a hadak útját, oviból ki és be. Tény, hogy néha nehéz vele, mivel akaratos és önfejû tud lenni, csak kérdés, lesz-e 20 gyerek mellett? Megjegyzem, csoportfoglalkozásokat már szereti, részt is vesz benne általában, ezt szívesen teszi. Elég hamar tanulja a verseket és dalokat. Az is meglehet, hogy jövõre még nem mehet majd iskolába, hanem így összesen két évet maradna nagycsoportban, és csak 8 évesen kezdheti az isit, ugyanis ez is szóba került. A vezetõ óvónõ nagyon kedves, szimpatikus, megnyugtatott, lesz türelem az oviban hozzá. Bennem mégis nagyon nagy félelem uralkodik, ahogy közeleg a szeptember, visszagondolva a két évvel ezelõtti tortúránkra, ami - valljuk be -, biztos, hogy a gyereknek nem tett jót.
Önnek, mint óvónõnek mi a meglátása? Mennyire türelmesek Önök?
Válaszát köszönve:
Gabriella
Vlasz:
Kedves Gabriella!
Arról sajnos nem tudok kezeskedni, hogy az óvónõk mindegyike, kivétel nélkül egytõl-egyig képes-e türelemmel viseltetni a kis óvodások iránt, csupán saját magam nevében nyilatkozhatok: a türelem, a gyermekszeretet hivatásunk fõ pillére kell, hogy legyen! Feltételezem, hogy ezt nem csak én tartom irányadónak, hanem kolleganõim is!
Az óvodapedagógusok nem véletlenül kapnak pedagógiai diplomát, ha valakiknek, hát nekik tudniuk kell megfelelõen bánni az akár nehezen kezelhetõ gyermekekkel is. A szakmai háttér tehát megvan, az óvónõk személyisége (így pl. türelme, gyermekcentrikussága...stb.) pedig egyéniségüktõl függ. Bízzunk azonban abban, hogy gyermeke is a lehetõ legjobb kezekbe kerül, hiszen az óvodapedagógusi munkakör kellõ szakmai felkészültséget kell, hogy feltételezzen!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Két gyermekem között 16 hónap a korkülönbség. A lányom 3 éves múlt, a fiam 2 éves lesz. A lányom 2 éves kora óta jár bölcsödébe, a fiamra 1 éves kora óta bébiszitter vigyázott. Most kezdtük a bölcsödei beszoktatást( eddig túlságosan kicsinek tartottam a bölcsödére)a kicsivel. A lányommal került egy csoportba, de külön szobába, külön gondozónénihez. A fiamnak tetszik is a bölcsöde (igaz még csak fél napra jár), de a lányom teljesen kétségbe van esve.El sem ment mellõlem amíg ott voltam. Három délelõttöt töltöttem a bölcsi udvarán a gyermekeimmel. A lányom szinte minden gyerekkel undokoskodott (aki csak feléje ment "legonoszozta"), több gyereket kihozott a sodrából. A gondozónõk szerint nem szokott így viselkedni, amikor nem vagyok ott. Engem mégis nagyon elkeserített amit láttam. Miután nem maradtam már ott délelõtt a gyerekekkel, a lányom sírva kért, hogy délbe menjek értük. (Az elsõ két nap csak a kicsit hoztam el 1 ill 2 óra múlva. De a nagyot ez nagyon megviselte, s azóta elhozom mind a kettõt délben.) Most már ott tartunk, hogy a lányom nem akar egyáltalán menni a bölcsibe (a kicsi noszogat, hogy menjünk már), húzza az idõt minden félével (nem öltöközdik, fáj a hasa, s azt hajtogatja, hogy ne menjünk böcsödébe, mert itthon akar velem lenni). Fáj a szívem, hogy a gyermekem nem érzi jól magát a bölcsiben. Nekem pedig dolgoznom kell, nem maradhatok a végtelenségig szabadságon. Amíg a kicsi nem járt bölcsödébe, a nagy látszólag szívesen volt ott egész nap, nem kellett noszogatni reggelente. Azt tudom , hogy a lányom a saját godozónõjét nem szereti, csak a társát.Ill. az mostanában a kérése, hogy a bölcsiben senki ne nyúljon hozzá, majd õ magától megvígasztalódik.
Mit tanácsol, mit tegyek, hogy a lányomnak is jó legyen.
Köszönettel:Gabriella
Vlasz:
Kedves Gabriella!
Kislányát minden valószínûség szerint nagyon megzavarták az öccse beszoktatásával járó változások.Rájött, hogy mehetnek a dolgok máshogy is: a biztonságot és szeretet sugárzó édasanya is jelen lehet ebben a "nem szeretem" bölcsiben, sõt, az eddigiektõl eltérõen még ebéd után ki is szabadítja kényszerû "rabságából." így már úgy érzi, nincs szüksége többé a társai addig vigasztaló jelenlétére, hiszen sokkal jobb felmentõ seregre számíthat.Véleményem szerint az eíddig elfojtott negatív érzelmek törnek most felszínre, melyek minden valószínûség szerint a gondozónõ iránti ellenszenvbõl fakadnak. Feltételezem, hogy szeptembertõl már óvodában folytatja életét a leányka, tehát lehetõsége nyílik egy új közösség, új nevelõ (a vélhetõen sokkal szimpatikusabb óvó néni) megismerésére, megszeretésére. A kellõ gonddal kiválasztott ovi gyermeke esetében csodát tehet szeptembertõl. Addig pedig: kitartás!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ! Iskolába készülünk és irigykedve olvassuk, hogy mások iskolákat keresnek. Nekünk ilyen lehetõségünk nincs, mivel egy faluban élünk, ahol egy iskola van. (A környék legnagyobb iskolája ugyan). Két elsõ osztályt indítanak. Van-e lehetõség arra, hogy a szülõ döntse el melyik tanítónénihez szeretné beíratni a gyermekét? Az óvónéni és az iskolaigazgató szerint nincs ilyen lehetõségem! Igy van ez? Ugyanis nem a a szimpatikus, mások által is dícsért tanítónénivel kezdenénk,ezért én félek az iskolakezdéstõl. Idézem az iskolaigazgatót: " A szülõnek ne legyen véleménye!" Üdvözlettel: Anna
Vlasz:
Kedves Anna!
A telített létszám indokán elképzelhetõnek tartom, hogy ebben az esetben valóban nem lehet szabadon választani a tanító nénik, osztályok között. Ez azonban semmiképpen nem ad alapot az ominózus mondat elhangzására, amely teljesen megdöbbentetett. Furcsának találom, hogy napjainkban, a demokratikus szemlélet elõtérbe kerülése mellett még elhangozhatnak ilyen és hasonló mondatok…
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Az Én kisfiam márciusban múlt 3 éves, sajnos nekem is a szobatisztasággal vannak gondjaim. A gyerekem nem is szól még ha kell pisilni, vagy kakilni. Sajnos nem tudtam otthon maradni vele,dolgoznom kell. Amikor ráültetem bilire - ha olyan kedve van - belepisil, de az a gondom, hogy a mama is szeretné ráültetni a bilire, de sajnos a gyerek heves ellenkezések árán teljesen elzárkózik neki. Be kellene iratnom óvodába is, jobb lenne neki a közösség, mint otthon egyedül, de a szobatisztaság hiánya miatt nem fogják felvenni.
Tavaly nyáron is mindig leszedtem a pelenkát, amikor visszamentem dolgozni a kedves mama 4o fokban is ráadta a pelenkát mondván mit fog a szomszéd hozzászólni hogy a kertben a gyerek meztelenül rohangál.
A másik gondom, hogy a gyerek teljesen ki kell magából ha a mama akár a pelenkát is le akarja cserélni róla.
Mit csináljak?
Várom tanácsát.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Gyermeke esetében a szobatisztaság kialakítása már valóban égetõen szükséges lenne. Ehhez korábbi, ilyen témájú leveleimbõl számtalan ötletet meríthet. Amit még mind emellé javasolnék, hogy gyermekével, ha csak egy mód van rá, elsõként és legelsõsorban Ön és az apuka foglalkozzon, így elkerülhetõ a nagyszülõi túlgondoskodásból származó rengeteg ellentmondás és a kettõs nevelés problémája.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
Lányom szeptembertõl lesz nagy csoportos. Nemrég jelentették be az oviban, hogy azok a gyerekek, akiknek az édesanyja GYES-en van, nem lehetnek szeptembertõl egész naposak, még ebéd elõtt el kell hozni õket. Nekem már csak hivatalosan 1 évem van a GYES-bõl, de ha lehetõségem adódna, hamarabb is vissza mennék dolgozni. Lányom nagyon szeret az oviban, és úgy tudom õt is szeretik. Szeptembertõl új ovónõt is kapnának. Kérdésem az lenne, hogy ez a változás, illetve az esetleges munkába állásomat követõ változás mennyiben befolyásolhatja õt. Másik kérdésem az lenne, hogy az törvényileg elõírt, hogy ebben az esetben ebédet sem kaphatnak a gyerekek. Elõre is köszönöm. Z. Ildikó
Vlasz:
Kedves Ildikó!
A Gyes-es mamák gyermekeinek ebédeltetésével kapcsolatos törvényi rendelkezésrõl az óvoda vezetõjét lenne érdemes megkérdezni. Véleményem szerint nem kizárt, hogy kivételes, indokolt esetekben ettõl el lehet térni. Az új óvó néni személyének elfogadása valószínûleg nem fog lelki problémát okozni kislányának, amennyiben a pedagógus kellõ gyermekszeretettel, türelemmel viszonyul majd a kicsikhez. Bízzunk benne, hogy ez így is lesz. Az Ön munkába állása szintén nem valószínû, hogy kedvezõtlen irányba befolyásolná gyermeke személyiségfejlõdését, hiszen, mint írja, a kislány nagyon szeret oviba járni. Összegezvén tehát: aggodalomra semmi ok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Két problémával fordulok Önhöz: az egyik most jelentkezett 4,5 éves kislányomnál. Fokozottan odafigyelt eddig is a személyes higiéniájára, de a napokban õrületes dolgokat talál ki, hogy mosószeres a tányér és nem eszik belõle, hogy mosdóhasználat után nem mosott kezet és megnyalta, stb. és az óvónõk mesélik, hogy ezek után visszavonul és nem játszik, pityereg, fél, hogy megbetegszik. Tegnap este kifaggattam, és elmesélte, hogy fél a betegségtõl és a haláltól, hogy eltemetik a földbe. Igyekeztem megnyugtatni, vigasztalni, elmondani, hogy ezektõl az apró dolgoktól nem lesz sem beteg, meghalni sem fog. Korainak érzem a halálfélelemmel kapcsolatos kérdéseit. Hozzáteszem a családban sem betegség, haláleset nem történt. Sõt augusztusra várjuk a kistesó érkezését. Köthetõ ez a félelem a testvérféltékenységhez ?? Másik problémánk az önkielégítés. Gyakran észreveszem, hogy összetekeri a lábait, szorítja és kérdésemre, hogy mit csinál azt válaszolja, hogy ez neki jó érzés. Már beszéltem errõl egy gyermekorvossal, aki jól ismerte a lányomat, és mivel egyébként közlékeny, okos, értelmes gyereknek találta, azt válaszolta, hogy a gyerek valószínûleg unalmában teszi. Ön is így látja ? A családunk egyébként rendezett, a férjemmel harmónikus a kapcsolatunk, soha hangos szó nincs közöttünk, a gyerek egyébként felszabadúlt, mindent megkap, nem csak anyagiakban, de odafigyelésben, családi progragramokban ( kirándulás, tropikárium ) amit csak kitalál. Várom válaszát. Husztiné Andi
Vlasz:
Kedves Andi!
A kislányánál megtapasztalt halállal, betegséggel kapcsolatos félelmek, szorongások oka valószínûleg valamilyen óvodai (baráti) körben elhangzott, gyermektõl származó "információban" keresendõ. Ez gyermekét minden valószínûség szerint annyira megrémisztette, hogy a "sokk" hatása alól nem képes egykönnyen szabadulni. Érdemes lenne sok-sok beszélgetés kapcsán, illetve bábozással, kitalált mesékhez kötve indirekt módon kideríteni, hogy vajon kitõl hallhatja az ilyen sztorikat. Ennek feltérképezése után következhet a "kezelés". Gondoskodni kell róla, hogy az ijesztgetõs társ, szülõi ráhatásra hagyja abba a többiek riogatását. Mindezzel párhuzamosan, ahogy Ön azt már idáig is tette, fokról-fokra, türelmesen elmagyarázva értesse meg a kislánnyal, hogy félelmeinek nincs reális alapja.
A maszturbálással kapcsolatban, véleményem szerint feltételezhetõ, hogy ez a probléma is a fent említett félelmek miatt alakult ki. A gyermekorvossal ellentétben az én véleményem az, hogy a gyermekkori maszturbálás hátterében sokkal inkább valamilyen szorongás, mint az unalom áll. Mindezek tükrében feltételezhetõ, hogy az alap probléma megszûntetésével ez a gond is magától elmúlik.
