A következõ helyzetrõl szeretném kérni a véleményét. Kisfiam 1,5 évesen került bölcsõdébe, mivel vidéken lakunk és itt nincs bölcsi kénytelen voltam behordani Budapestre. Mikor 2,5 éves volt a munkahelyem kihelyezett vidékre, emiatt nem tudtuk tovább bölcsibe hordani bekerült egy magánoviba (vegyes csoportba), mert az önkormányzati óvódába még a kora miatt nem vették fel. Most februárban lesz 3 éves és az óvódavezetõtõl ígéretet kaptam, hogy amint betölti a 3 évet kezdhet az önkormányzati oviban, aminek nagyon örülünk, mert a magánóvóda anyagilag kezd nagyon megterhelõ lenni. Viszont az óvódavezetõ azt mondta, hogy nem biztos hogy kiscsoportba be tudja tenni, mert az összes csoport telítve van lehet, hogy középsõ csoportba kerülne. A nõvére is középsõ csoportos, Ön szerint van e értelme kérni, hogy ilyen esetben egy csoportba kerüljenek? Illetve van e gyerek számára káros hatása ennek a gyakori intézményváltásnak?
Köszönettel
Anna
Vlasz:
Kedves Anna!
Úgy gondolom, hogy amennyiben az elkövetkezõ években sikerül megoldani, hogy ne legyen újabb intézményváltás, úgy az eddig elszenvedett változások nem okoznak majd nagyobb traumát a kicsinek.
Másik kérdésére kitérvén az a javaslatom, hogy amennyiben lehetséges, próbáljon mégis ragaszkodni a kiscsoporthoz. Ha valóban semmiképpen nem megoldható a dolog, akkor gyermekük esetében, úgy hiszem, érdemes lenne ugyanazt a középsõ csoportot választani, mint ahová testvére jár. Így a kisfiúnak nõvére személyében biztosan lenne legalább egy biztos támasza az új, idõsebb korosztályú közösségben.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvó néni!
Örömmel vettem tudomást az oldal mûködésérõl. Két nagyon égetõ kérdésemre szeretnék tanácsot kapni.
Kisfiam 4 éves, 1 éve jár oviba. Elég nagy különbség van az óvodai és az itthoni viselkedése között. Az oviban beül egy sarokba és a saját, otthonról hozott játékaival játszik. Itthon viszont nem lehet 2 szót szólni tõle, annyit beszél, állandóan van valami közlendõje. (Nem ez a baj).
Az oviban mutatott passzivitásáról azt hittük, hogy pár hónap alatt "kinövi". Kértem az óvonõket, segítsenek neki valahogyan beilleszkedni, hiszen óvodán kívül, vannak játszótársai, akikkel jól eljátszik hosszú ideig is. Azt mondták nem akarnak beleavatkozni, olyan jól elül a sarokban, "nem akarják megzavarni õt."
Második problémám az, hogy jár az oviba egy nagyon verekedõs kisfiú, aki komoly sebeket ejtett már a gyerekeken. Hol a kabátokat szaggatja ki a fogaival, hol a gyerekem oldalán tépi fel a fogsorával a bõrt, hol csak karmol. Több szülõ is azt tanácsolta a gyermekének, kerülje el a verekedõs kisfiút, több kevesebb sikerrel. Próbáltam beszélni a szüleivel is a dologról, de úgy vettem észre inkább büszkék rá, mintsem hogy sajnálnák a dolgot. Egyégként is elég furcsa értékrendjük van a szülõknek. (Pénzzel mindent el lehet intézni típus.) A gond az, hogy az óvónõk és a vezetõ óvónõ sem mer semmit tenni, mivel az apuka menõ vállalkozó, és elég nagy hatalmi és érdekösszefonódás van az óvodát mûködtetõ önkormányzat és köztük. Megnevelni a szülõket , szerintem nem járna sikerrel, mivel befogadóképességük és -készségük, finoman szólva is korlátozott.
A kérdés tehát? Tûrjünk, és nyugodjunk bele, hogy a hátra lévõ két-három évet kisebb nagyobb sebesülésekkel ússzuk meg, avagy irassam be már most harcmûvészeti tanfolyamra a gyerekemet (vicc) ill. gyûjtsek aláírásokat a mérges kissrác spec. óvodába való áthelyezéséért? Válaszát elõre is köszönöm
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Elsõ kérdésére válaszolván: gyermeke minden jel szerint még az eltelt egy év alatt sem tudott igazán feloldódni a csoportban, ám hiszem, hogy ez hamarosan változni fog. Ön nagyszerû rálátással azonnal feltérképezte, hogy a probléma megoldásában a kulcsfontosságú szerep az óvónõké (lett volna, ha tesznek valamit). Mivel azonban, mint írja, sajnos nem partnerek a dologban, így marad az utóbbi megoldás: szervezzenek egy-két játszódélutánt otthonukban, ahová hívják el a kisfiú néhány óvodás társát. Itt gyermeke, mint a "ház ura" minden bizonnyal az óvodai mentalitásánál sokkal határozottabban, bátrabban mer megnyilatkozni társai felé, akikkel ezen keresztül egyre jobban oldódhat a viszony.
Másik kérdésével kapcsolatban valóban döbbenetesnek tartom, hogy a verekedõs „jómadár” ügyében senki nem mer (és nem akar?) lépni az óvoda dolgozói közül. Az óvónõknek szakmai kötelességük lenne az ilyen eseteket kivédeni azzal, hogy egyik szemük állandóan a szóban forgó fiún van és agresszivitását határozottan elutasítják. Mivel azonban rájuk a fenti módon sajnos nem lehet számítani, marad az alábbi alternatíva: kezdeményezzenek soron kívüli szülõi értekezletet az óvónõknél, amelynek tárgya az ominózus verekedõs eset lene. Ezen feltétlenül vegyen részt az óvoda vezetõje is! Itt minden (!) érintett szülõ emeljen hangot panaszainak és szembesítsék a verekedõs gyermek szüleit a probléma súlyával! Ha itt sem születik semmiféle hathatós megoldás az ügyben, jelezzék, hogy az Önkormányzat oktatási osztályára írásos beadványt juttatnak el ezzel kapcsolatban. Semmiképpen nem szabad belenyugodni, hogy egyetlen óvodás agresszivitása állandó félelemben és szorongásban tartson másik 25 gyermeket!
Sok sikert!
Krds:
Kedves Ovónéni!
A szobatisztasághoz szeretnék néhány tanácsot kérni.
Gyermekeim, ikrek, egy fiú és egy lány. 29 hónaposak.
A nyár folyamán próbáltuk a szobatisztaságot bevezetni, nem adtunk rájuk pelust, de semmi hatása nem volt. Továbbra is bepisiltek. Most pedig már itt a tél és ...
Talán az ikreknél más a helyzet? Erõltetni nem akarjuk. Mondják, hogy pisi és kaki, de már késõn. Ha ráültetjük õket a bilire vagy a WC-re, csak üldögélnek rajta, játszanak, nézelõdnek, beszélgetnek. Kérdésem, mi tévõk legyünk, meddig várjunk ill. a várás helyett mégis hogy szoktassuk rá õket? Ikreknék, egyszerre kettõnél milyen módszert javasol?
Köszöbónettel B. Gabi.
Vlasz:
Kedves Gabi!
A nyári idõszak valóban sokkal alkalmasabb a szobatisztaságra szoktatásra, mint a téli, ám ennek ellenére mégis tovább kell próbálkozni. Az mindenképpen pozitív elõjel, hogy egyik csemete sem utasítja el a bili (késõbb WC) használatát, csupán nem éreznek kellõ késztetést arra, hogy produkáljanak is valamiféle eredményt. Kérdésével kapcsolatban, azaz, hogy ikreknél milyen egyedi megoldást tudnék javasolni, azt mondhatom, hogy semmi speciálisat, ami az egyéni szoktatástól eltérne. Próbálja ki Ön is a korábbi levelekben adott tanácsaimat (pl.: macit ültessük bilire és dicsérjük meg a képzeletbeli eredményért…stb.) A lényeg az, hogy a gyerekek ne érezzék kötelezettségnek a bili használatát, hanem sokkal inkább egyfajta játéknak, ami során óriási dicséretet is kiérdemelhetnek ügyességükért.
Sok sikert kívánok!
Az Óvónõ
Krds:
kedves óvónõ
Gyermekem dec 31-én lessz három éves januárba megyûnk óviba az a problémám hogy csak pelusba hajlandó kakilni kissebbik dolgát rendesen wc-be végzi el mindíg rendesen szól ha kell neki csak azt nem tudom hogy hogyan szoktassam le a pelusba kakilásért kérem segítsen elõre is köszönöm
Szilvi
Vlasz:
Kedves Szilvi!
Problémája nem egyedi, számos ezzel kapcsolatos kérdés érkezett már hozzám. Kérem, olvassa át az ebben a témában adott válaszaimat, melyekben többféle, játékos megoldást kínálok a teljes szobatisztaság eléréséhez. Elõbbiek mellett választ kaphat a korábbi levelek átolvasásával a probléma kiváltó okainak feltárására is.
Sok sikert: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 2004. márciusában lesz 4 éves. Szeptember óta jár óvodába. Én itthon vagyok a 17 hónapos öccsével.A mindennapi házimunka mellett itthon (éjszakánként)távmunkában dolgozom és hetente egyszer bemegyek az irodába reggeltõl késõ estig. Ilyenkor az apukája és az anyósom (aki nyugdíjas)vigyáz rájuk.A kislányom óvódai beszoktatása zökkenõmentes volt. 3 nap után már bent aludt és egészen november végéig semmi különösebb probléma nem volt vele azon kívül, hogy nem akart az óvodában kakilni (egyébként nappal már teljesen szobatiszta, éjszaka még pelenkával alszik), de ezt megoldottuk úgy, hogy reggel indulás elõtt, vagy óvoda után otthon elvégezte. A problémák 2-3 hete kezdõdtek. Elõször verekedni kezdett.A kistestvérét, sõt gyakran minket is szándékosan megütött, megrúgott. Kiderült, hogy van egy verekedõs kisfiú, akivel az utóbbi idõben összebarátkozott. Egyre sûrübben fordult elõ, hogy nem akart óvodába menni. Állítólag azért, mert fél, hogy a kisfiú megint verekszik. Ugyanakkor a verekedésben õ is mindig benne volt. Miután ezt megemlítettem az óvodában az óvónõk szétültették õket. Azt hittem megoldódott a probléma. De azóta ugyanúgy nem akar óvodába menni. Minden egyes nap egy kínszenvedés, sírás. Most már nem mondja, hogy miért nem akar menni. Egyszerûen csak nem és kész! Sõt 1 hete a kakilással is gondjai vannak. Egyáltalán (sem az oviban, sem itthon)nem akar kakilni. Szándékosan visszatartja a székletét. Éjszakákon át tartó sírások után, sok türelemmel végül 3-4 naponta kakil.Korábban is voltak ilyen széklet-visszatartási gondjai. Elõször amikor a kistestvére születése között visszamenten dolgozni, ill. amikor a kistestvére született. Sõt az anyósom elmondása szerint a párom is hasonló problémákkal küzdött, tehát a hajlam öröklõdött.Igyekszem odafigyelni az étkezésre. A sok folyadék és rostos gyümölcs mellett,ilyenkor olyan ételeket is eszünk, ami hajtja egy kicsit a pociját (Pl.szilvabefõtt, lekvár)Ugyanakkor az óvodában (hiába jeleztem ezt a hajlamot az év elején a személyi lapján)azt mondták az óvónõk, hogy a másik 21 gyerek mellett nem tudják figyelni, hogy elég folyadékot iszik-e.Még több gyümölcs bevitelét sem ajánlották, mivel nem biztos, hogy Õ lenne az, aki azt a többet megeszi. Sajnos, már nincs több ötletem, hogy mivel segíthetnék neki. Ön mit javasol, mit tehetnék, hogy a kakilás is rendben legyen és az óvoda is visszanyerje népszerûségét? Köszönettel:
Dóri
Vlasz:
Kedves Dóri!
Valóban elõfordul, magam is találkoztam már hasonló esettel, mikor a gyermek az õt ért lelki megrázkódtatások ellen székletvisszatartással próbál tiltakozni. Ez azonban könnyen veszélyessé válhat, hiszen szervi problémákhoz, betegségekhez vezethet. Kislánya esetében a következõket tudom javasolni:
- Kérje meg az óvónõket, hogy indirekt módon, játékosan próbálják megerõsíteni kislánya társas kapcsolatait a csoport többi tagjával. Kivéve persze a verekedõs nebulót. (A szétültetést egyébként én is helyes megoldásnak tartom.) A jelenlegi, óvodával szemben tanúsított ellenálló magatartása a gyermeknek egyébként teljesen érthetõ, hiszen eltávolították tõle egyetlen barátját, a többiek pedig egyelõre valószínûleg „verekedõs múltja” miatt tartanak tõle. Ez azonban a pedagógusok fent említett segítségével kiküszöbölhetõ.
- Az sem rossz megoldás, ha néhány aranyos óvodás társat meghívhat magához kislánya egy-egy játszódélutánra. Ilyen körülmények között jól oldódnak a feszültségek, jobban összekovácsolódnak a gyerekek.
- Amennyiben a fenti próbálkozások és a kivárás politikája sem járnak eredménnyel, javaslom, hogy keressenek fel gyermekpszichológust, valamint a széklet visszatartási gondok miatt szakorvost, akik segítségével valószínûleg hamarabb helyrerázódik kislánya érzékeny lelke.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Milyen teszt alapján döntik el, hogy egy gyermek iskolaérett vagy nem?
Vlasz:
Az iskolaérettségi szint felméréséhez számtalan teszt áll a pedagógusok rendelkezésére, melyek felsorolása hosszadalmas és felesleges lenne. Ezek segítségével, illetve saját, játékos feladatsoraikkal mérik fel az iskolába készülõ gyermekek fejlettségi szintjét.
Krds:
Kedves Óvónõ!
Köszönöm a szobatisztasággal kapcsolatos válaszát.Most egy másik kérdéssel fordúlnék Önhöz.A kisebbik fiam csak 2005 januárjában tölti be a 3.évét.A nagyobbik fiam jövõ szptemberben kezdi az iskolát.Az óvodában a vezetõ azt mondta,mivel a nagyobbik fiam is abba az oviba járt,szívesen felveszi jövõ szeptemberben a kicsit,de elkezdeni az ovit csak januárban tudja.Nagy kérdés,hogy inkább vigyem még 1 évet bölcsibe a kicsit,és csak utána oviba,vagy kockáztassuk meg,hogy alig 3 évesen ovis legyen.A problémát még csak "tetézi" a nagyobb jövõ évi iskolakezdése.
Ön szerint melyik a jobb döntés?
Segítségét elõre is köszönöm.
Tisztelettel:
Lné Kriszta
Vlasz:
Kedves Kriszta!
E kérdésben valóban nem egyszerû dönteni, dilemmája teljesen érthetõ. Én természetesen nem adhatom meg Ön helyett a választ, ám némi támpontot szeretnék nyújtani a könnyebb döntés érdekében.
Az óvodába való beilleszkedés szinte minden gyermeknél okoz kisebb-nagyobb nehézséget, függetlenül attól, hogy ez rögtön a 3. életév betöltésekor történik meg, vagy csak késõbb.
A plusz egy év bölcsiben maradást semmiképpen nem tartom elõnyösnek a kicsi szempontjából, hiszen az ott folyó munka csupán a gondozási teendõkre korlátozódik. Óvodában már sokkal magasabb szintû, valóban pedagógiai értékkel bíró nevelõ-oktató munka történik. Elõbbiek értelmében nem nehéz kitalálni, melyik válna sokkal inkább hasznára a fiúcskának.
Az egy pillanatig sem kétséges, hogy a nagyobb gyermek iskolakezdése már önmagában is meglehetõsen kemény terheket ró gyermekre, szülõre egyaránt, így egy újabb nehézség (kisebb gyermek óvodai beszoktatása) csak tetézné a gondokat. Ám mindemellett mégis azon a véleményen vagyok, hogy az elsõ döccenõk után mindegyik csemete gyorsan bele tudna rázódni az új helyzetbe.
Remélem, hogy válaszommal sikerül némileg könnyebbé tennem e nehéz döntést. Sok sikert kívánok!
Az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Két fiam van.A nagyobbik 6 éves,Õ korán érõ típus volt 20 hónaposan lett teljesen szobatiszta,éjjelre-nappalra.Korán beszélt,már 1,5 évesen mondatokban kommunikált.A kisebbik most 23 hónapos,pár szóban beszél,Õ talán lassabban érik.Így viszont a szobatisztasággal kapcsolatban is bizonytalan vagyok,hiszen nem is szól még "ezzel" kapcsolatban.Tudom,még semmirõl sem vagyunk lemaradva,de érdekelne a véleménye.Kezdjem el a leszoktatást,vagy várjam meg,amíg Õ szól.Persze,a mi WC használatunkat lelkesen figyelemmel kíséri, és többször "elõ is adja" a maga pár szavas módján,ki mit csinált a wc-n.
Tisztelettel:
Lné Kriszta
Vlasz:
Kedves Kriszta!
Valóban semmirõl sincs még lekésve, az elsõ gyermekénél tapasztalt "csoda" egyáltalán nem gyakori az említett korosztályban, így ez nem is lehet mérvadó. Az mindenképpen bíztató jel, hogy kisebbik gyermeke is érdeklõdve figyeli a WC használatát, így játékosan, mintegy "jutalomképpen" õ is kipróbálhatja néha ezt a csodálatos szerkezetet (ill. a bilit), ha van hozzá kedve. Hangsúlyozom, ezt mindenképpen egyfajta jutalomnak élje meg, semmiképpen ne érezze, hogy tudatos célzatossággal próbálják rászoktatni. Fontos még, hogy a nagyobbik gyermek minden egyes WC, ill. bili használatát dicsérettel erõsítsék meg, úgy, hogy azt a kisebbik is hallja. Ennek következtében valószínûleg elõbb-utóbb õ is ki akarja majd érdemelni ezt az elismerést és mindent meg is fog tenni ennek érdekében.
Sok sikert! Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónéni
Azt hallottam az egyik ismerõsömtõl,hogy van Budapesten egy olyan óvoda ahol megkésett beszédû gyerekekel foglalkoznak.Ennek a címére lennék kiváncsi. Elõre is köszönöm Sári
Vlasz:
Kedves Sári!
Kérdésével kapcsolatban én sajnos nem tudok konkrét elérhetõséget megadni, ám azt tanácsolom, írjon a Szülõk egymás közt rovatba, ahol talán többen ismerik az említett ovit. Javaslom továbbá, hogy keresse fel telefonon, illetve személyesen az alábbi szakszolgálatot, ahol minden bizonnyal segítenek problémája megoldásában:
Beszédvizsgáló Országos Szakértõi Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ, XI.ker. Halmi út 26. Tel: 203-8497
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
A minap kaptam egy kérdõívet az oviban, melyre az volt írva, hogy személyiségi lap, vagy valami hasonló.
Névvel állátott papíros, amelyen olyan kérdések szerepeltek, hogy tervezett volt-e a gyermek születése, van-e munkanélküli az én illetve a párom családjában, milyen anyagi körülmények között között élünk, stb.
Illetve, jellemrajz szerû kérdés, amelyben fel volt sorolva néhány szemponthoz tartozó tulajdonság és annak az ellentéte, amelyek közül a jellemzõt alá kellett volna húzni (pl. alapos-felületes, mozgékony-nem mozgékony, szófogadó-engedetlen), amit igen furcsálok, mert egy három éves gyermek tulajdonságait nem lehet szerintem fekete-fehér alapon érdemben jellemezni.
Kérdésem, hogy van-e joga az óvodának ilyen jellegû információk begyûjtésére, és miféleképpen tudják hasznosítani õket, illetve van-e alapja az ellenérzésemnek ezzel kérdõívvel kapcsolatban?
Vlasz:
A személyiségi lapok kitöltése a gyermekkel kapcsolatos elõzetes információk feltérképezésére szolgál, mellyel gyakran élnek az óvodákban. Véleményem szerint, ha az érintett szülõt valamilyen okból kifolyólag érzékenyen érinti egyik vagy másik kérdés, nem köteles arra minden körülmények között válaszolni. Az anamnesztikus lappal kapcsolatos további kérdéseit érdemes lenne az óvó nénikkel megbeszélni, ám hozzáteszem, semmiképpen sem „ellenõrzési” célzatossággal, csupán informálódás szintjén. Az óvodai életben felmerülõ kérdések, problémák szakmai ellenõrzése ugyanis sohasem a szülõk kompetenciája, hanem az erre hivatalosan kijelölt oktatási szerveké.
Krds:
Kedves Óvónõ!
kisfiam 3 és fél éves ez idáig kezelhetõ gyerek volt,kb.1 hónapja teljesen kifordult önmagából.Velem folyamatosan dacol, ellenkezik,"téged nem szeretlek, nem vagy kedves, menjél busszal ne gyere velünk,ne ülj mellém ülj a kõre,/az apjával viszont teljesen normálisan viselkedik,van hogy egy szót sem szólok és már kötekedik velem /aput jobban szeretem,te csak pót vagy,/már az óvodában is szólt az óvónõ hogy megváltozott,pedig eddig azt mondta hogy nagyon jól nevelt.A másik dolog ami hatással van rá, a szomszéd 6 éves kisfiú akiért teljesen oda van amikor vele van mindenen vihog ha megbüntetem kinevet, ordít, ütöget.Ez a kisfiú nevelési tanácsadóba jár, cumizik, hiperaktív, közösségben szorong, soha nem szólnak rá,nem fegyelmezik.A férjem az engedékenyebb lehet hogy azért nincs vele problémája? Mit tegyek, hogyan reagáljak ezekre a kijelentésekre?
köszönettel:Zsanna
Vlasz:
Kedves Zsanna!
Meg kell, hogy mondjam, nagyon sajnálom Önt, hogy ilyen helyzetbe került, hiszen nehéz elképzelni nagyobb fájdalmat annál, hogy egy szülõtõl elhatárolódik a gyermeke. Ám mégis azt mondom, ne keseredjen el, van megoldás!
Legfontosabb dolog, mely a családon belüli gyermeknevelésnek az egyik aranyszabálya: a két szülõ összehangolt nevelési stílusa. Amennyiben ez nem történik meg és az egyik szülõ engedékenyebbé válik, mint a másik, a gyermek azonnal észreveszi az ellentmondást és teljesen természetes módon az engedékenyebb felé fog húzni. Javaslom ennek kiküszöbölése érdekében, hogy üljenek le férjével, és pontról-pontra beszéljék meg, egyeztessék, hangolják össze a gyermekneveléssel kapcsolatos nézeteiket! Innentõl kezdve próbáljanak mindenben egységesen állást foglalni, hogy a fiúcska ne találjon mentsvárat az engedékenyebb szülõnél! Hozzák világosan az értésére, hogy ami Anyának a véleménye, az az álláspontja Apának is.
Kérdezte levelében, hogyan reagáljon, ha a továbbiakban is sor kerül hasonló megnyilvánulásokra. Véleményem szerint mindenképpen éreztesse vele, hogy fáj Önnek, amit a kisfiú mondott, ám semmiképpen ne szidja le! Helyette nyugodt, ám szomorú hangon közölje vele: „Szomorú vagyok és fáj nekem, hogy nem szeretsz, de én attól még nagyon szeretlek téged! Biztos vagyok benne, hogy ha megnyugszol, másként fogod gondolni a dolgokat!” Majd fentiek elmondása után hagyja magára, hogy a kisfiúnak legyen módja feldolgozni magában érzelmileg és értelmileg az elmondottakat. Valószínûleg meg fog szólalni a lelkiismerete, mely legközelebb talán nagyobb megfontoltságra fogja ösztönözni õt.
Fentiek mellett a másik javaslatom, hogy igyekezzenek úgy szervezni gyermekük mindennapjait, hogy a lehetõ legkevesebb idõ jusson a szomszéd fiúval való találkozásra. (Legjobb lenne egy darabig egyáltalán nem találkozni vele.) Levele alapján u.is úgy vélem, az említett kisfiú kifejezetten rossz hatással van az Önök gyermekének személyiség fejlõdésére.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ !
Nekem van egy 3 éves 2 hónapos és egy 22 hónapos kislányom.
Idén tavasszal kezdtük meg a nagyobbik kislány szobatisztaságra szoktatását.A nyáron már nappal teljesen szobatiszta volt, és láss csodát/ilyet még nem hallottam/a kicsi 16 hónaposan nappal szobatiszta lett/utánozta a nõvérét/még a nappali alváskor is,majd 17 hónaposan !! teljesen éjszakára is szobatiszta lett.A kicsi azóta is teljesen szobatiszta.
A 3 éves gyermekünk oviba jár és kisebb nagyobb gyengélkedés után ismét szobatiszta nappal alváskor is.
Éjszaka viszont levettük róla a pelust, de minden reggel nedves volt az ágy.
Ezután ébresztettük éjfélkor, de így se sikerült megoldani a problémát.Most ismét visszaadtuk rá a pelust éjszakára.
A baj az, hogy reggel amikor felkel, akkor még mielõtt a WC-re tudnánk ültetni õ elvégzi a pelusba a dolgát/de sajnos már van a pelusban/,miközben a húga boldogan masírozik a fürdõszobába és végzi a dolgát.Egyébként minden helyzetben mindketten használják a WC-ket illetve a bilit.Akár idegen helyen is.
Üdvözlettel Laci !
Vlasz:
Kedves Laci!
A kisebb gyermek szobatisztaságban elért eredményei valóban csodálatra méltóak, ám úgy gondolom, a nagyobbik leány teljesítménye sem elhanyagolható. Bár a szobatisztaság még nem tökéletes nála az éjszakai bevizelések miatt, ám a nappal produkált eredmények bíztatóak. Az enuresis (éjszakai bevizelés) okait a szakemberek általában lelki okokra szokták visszavezetni. (Szorongások, elfojtott érzelmek, indulatok,…stb.) Kérem, gondolják végig, hogy a kicsi lánynál tapasztalt „csodát” vajon nem hangsúlyozták-e túlzott mértékben a nagyobb testvérke elõtt, mint „bezzeg” példát? Mindenképpen meg kellene erõsíteni a nagyobb gyermekben az eddig elért eredmények pozitívumait és elsõsorban ezekre helyezni a hangsúlyt! Pl: „ Látod, milyen ügyesen tudod használni a WC-t? Még milyen szerencse, hogy te vagy a kishúgod testvére, mert ezt csak tõled tanulhatta meg ilyen jól! Biztos vagyok benne, hogy egyszer csak meg fogsz lepni azzal is, hogy száraz marad a pelusod reggelre!” (A kisebbik testvér példáját itt semmiképpen ne keverjék bele!) Így a gyermek csak a felé sugárzó bizalmat érzékeli, eszébe sem jut, hogy ez egyfajta szülõi elvárás volna, amelynek meg kellene felelnie.
Másik két dolog, amit még fontosnak vélek megemlíteni: ha még nem tették meg, keressenek fel urológust, aki kizárhatja egy esetleges szervi probléma lehetõségét, mint kiváltó okot. Ezen felül azt tanácsolom, lefekvés elõtt 1-2 órával már ne adjanak folyadékot a gyermeknek, ha egy mód van rá, valamint közvetlenül ágyba bújás elõtt küldjék el pisilni!
Remélem, a fentiekkel hamarosan megoldódik a nagyobbik gyermek problémája is. Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
kedves ovónõ!Kislányom 1998 jul 9.-én született.Az oviba volt éretségi felmérés és mindent rendben találtak.A Dr nõ szerint nincs akadálya annak,hogy szeptemberben iskolába mehessen.Mostmár csak az ovónénink véleményére várunk Kb. mikorra döl el,hogy kik mehetnek?Tavaszra?
Vlasz:
Kedves Szülõ!
Az iskolaalkalmasságról szóló hivatalos dokumentumot tél végére, tavasz elejére ki szokták állítani, ám elõtte (akár most is, minél hamarabb, annál jobb) szóban is elbeszélgetnek a szülõk és a pedagógusok meglátásaikról. Ilyenkor mindkét fél elmondhatja és egyeztetheti véleményét, a szülõ az otthoni tapasztalatokról számol be, míg az óvónõk a gyermek óvodai helyzetérõl. Egy szó, mint száz, nem kell és nem is tanácsos kivárni a hivatalos véleményezést, hiszen már jóval elõtte feltérképezhetjük gyermekünk helyzetét, hogy pontosabb betekintésünk legyen a jövõre vonatkozó kérdésekrõl.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Már többször kértem javaslatát és véleményét Kisfiammal kapcsolatban, legutóbb a költözés és óvodaváltás témában.
Ismét tanácsra lenne szükségem, mert Peti viselkedése nagyon megváltozott a költözés óta.
Már a költözés elõtti héten otthon voltam vele, együtt pakolásztunk, minden nap (sõt már hetekkel megelõzõleg) beszélgettünk róla, hogy majd elköltözünk egy másik helyre, ami szebb, nagyobb... lesz és megpróbáltam csupa jó dolgot mesélni neki. Peti is várta már, és a költözés alatt is hagytuk, hogy ott "lábatlankodjon" gondolván, hogy jobban meg fogja tudni emészteni a dolgokat és ha fizikai valójában is látja az autóra felpakolást, az új helyen kipakolást, akkor könnyeben elfogadja a változást. A költözést követõen még 1 hétig együtt voltunk otthon és utána kezdõdtek a problémák:
Minden reggel sír az oviban, nem akar menni, azt kérdezgeti mikor és ki megy érte (de egymás után 5-6-szor is), azt mondja nincs barátja... Szóval pont az ellenkezõje annak, ahogyan eddig viselkedett. Eddig imádott oviba járni és még a beszoktatáskor sem sírt, és mindig alig várta, hogy találkozhasson a kis barátaival.
És van még egy dolog: nagyon dadog. Amíg otthon voltunk nem nagyon dadogott, kivéve ha a mondat "én" vagy "nem" szavakkal kezdõdött, mert azokat többször ismételte, de a mondat többi szavát szépen kimondta. Most viszont percekig tart, amíg kimond egy mondatot és látom rajta, hogy nagyon dühíti õt, hogy nem megy, néha még
sírva is fakad. Általában kivárom amíg kimondja, néha befejezem helyette.
Szerintem ezek a "tünetek" összefüggnek a környezetváltozással és egymással, de nem tudom, hogy azon kívül, hogy türelmesen,nyugodtan megpróbálok minél többet vele lenni, és játszani, még mit tehetnék. Az oviból nem akarom kivenni,mert az hová vezetne? Mit tehetnék, hogy megnyugodjon a kis lelke? A másik a dadogás: Attól félek, hogy visszafogja a beszédét, ha sokáig így megy, mert zavarni fogja õt és akkor inkább nem mond semmit. Az Óvónénijei szerint is pszichés okai vannak a dadogásásnák. Hogyan tudnék neki segíteni? Mire számíthatok, mennyi idõ egy ekkora gyerknél, amíg megszokja a változást?
Egyébként az új helyen jól érzi magát, jön-megy, nem fél együdül sehol, még a pincébe is lemegy egyedül ha kedve van hozzá. Énekelget, hozza-viszi a játékait, nekem úgy tûnik felszabadult és jól érzi magát. Viszont nem szeretne egyedül aludni és most Velem alszik - ami tudom, hogy nem túl jó dolog.
Kérem, hogy a fenti kérdéseimre szíveskedjen válaszolni és ha bármilyen gyakorlati javaslata van írja meg Nekem, mert nagyon szertnék Petinek segíteni.
Köszönettel: Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Levelébõl számomra úgy tûnik, Ön nagyszerûen ráérzett a dolgok ok-okozati összefüggéseire ill. azok megoldásának módjára. A kisfiúnál valószínûleg elsõsorban a környezetváltozás - okozta bizonytalanság érzés váltotta ki a problémákat, ám nem tudom, ezek mellett nem volt-e esetleg olyan családi tényezõ, mely nem kapott említést levelében. ( A költözködés okai, a szülõk közti kapcsolat milyensége…stb.) Ha esetleg ilyesmirõl is szó van, ebbõl a szempontból is érdemes lenne átgondolni a helyzetet.
Peti dadogásának felerõsödése is az egyik megnyilvánulási formája lelki kiegyensúlyozatlanságának.
Fentiek megoldása, - Ön nagyon jól látja, - valóban a türelmes, nyugodt, szeretetteljes szülõi odafordulásban van. Véleményem szerint sokat segíthet, ha mindig nagyon türelmesen, a sürgetésnek cseppnyi jelét sem adva hallgatja végig a kisfiút. (Véleményem szerint nem biztos, hogy helyes, ha befejezi az általa megkezdett mondatokat, hiszen ezt is egyfajta türelmetlenségnek élheti meg.)
Javaslom továbbá, hogy az óvodai beszoktatáshoz kérje az óvónõk még aktívabb segítségét, hiszen a társak megismerésében és ezáltal barátok szerzésében õk tudnak a legtöbbet tenni a gyermek érdekében. (A közös játékok, közös tevékenységek még közelebb hozzák az új gyermeket a csoport többi tagjához)
Fentiek mellett tanácsolom, keressenek fel logopédus szakembert, aki minden bizonnyal hathatós segítséget tud nyújtani Petinek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Egy 3 éves kidfiú problémájával kapcslatban szeretnék tanácsot kérni. A gyerek csak pelusba hajlandó kakilni, a szülõk szerint a nagyszülõknél töltött hosszabb-rövidebb idõk óta. Azóta kérték a nagyszülõket, õk se pelenkázzák be, nem is teszik már, de még mindig nem hajlandó bilibe vagy WC-be kakilni. Már az összes fortélyt bevetették, rengeteget foglalkoztak a dologgal, de nem megy. Esetleg lenne valami ötelete?
Köszönöm,
Noémi
Vlasz:
Kedves Noémi!
Levele alapján az derül ki, hogy a kisfiú a nagyszülõknél töltött idõ elõtt még elfogadta a WC használatát akár kisdologról, akár nagydologról volt is szó. Arra, hogy a helyzet vajon miért változott meg, nehéz lenne válaszolni. Elképzelhetõ, hogy a nagyszülõk már kevésbé voltak következetesek a WC-re ültetéssel kapcsolatban, de az is lehetséges, hogy a hirtelen környezetváltozás - okozta lelki terhekre a szobatisztaságban való visszaeséssel reagált a gyermek. Másik kérdés, ami felvetõdött bennem: a nagyszülõknél található WC-n vajon biztonságosan tud ülni a gyermek? Nem túl magas? Van szûkítõ? Ilyen és hasonló „technikai” kérdéseket érdemes lenne átgondolni. A megoldást ugyanis úgy lehet a legkönnyebben megtalálni, ha a problémát kiváltó okok tisztázottak.
Fentieken túl azt javaslom, olvassa át az ilyen témában adott korábbi válaszaimat, (garmadával érkeztek hozzám ezt a kérdést taglaló levelek), melyekben biztosan talál jól hasznosítható gyakorlati tanácsokat.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3 éves múlt szeptemberben. A szobatisztasággal kapcsolatosan szeretnék kérdezni. Nappal semmi gondunk nem volt bugyiban volt a kislány és szólt mindig pisi kaki esetében. néha elõfordult, hogy játék közben bement egy kis pisi a bugyiba, de mikor megérezte rögtön szólt. Éjjel én még mindig pelust adtam rá, mert egyrészt mélyen végigalussza az éjszakát és mindig tele pisivel a pelus (azt hallottam, hogy akkor vegyem le éjjelre ha reggel száraz) másrészt fõleg nyáron ivott éjjel. Most elkapott egy súlyos hasmenéses hányásos vírust amivel korházban voltunk néhány napig mert infúzióra volt szükség. Ezalatt természetesen pelus volt rajta a hasmenés miatt. Aztán mikor jobban lett itthon se hajlandó szólni mikor van kaki (ráadásul jól kicsípte a fenekét) és pisi. Én nem merem levenni a pelust mivel félek, hogy amíg teljesen nem jön rendbe még fertõzõ lehet és ha valamit össszeken a kishuga is elkaphatja. Gondolom a kórházi stressz miatt se kellene erõltetni egyelõre . Nem tudom hogy kezdjek mindent elõrõl. Válaszát elõre is köszönöm:
Móni
Vlasz:
Kedves Móni!
Egyetértek Önnel, amíg a kislány maximálisan ki nem gyógyul a betegségbõl, nem szabad ismételten napirendre tûzni a szobatisztaság kérdését. Egyrészt a betegségbõl kifolyólag még nem valószínû, hogy jelen pillanatban képes lenne szándékosan befolyásolni szükségleteit (t.i. hogy bírja ki a WC-ig), másrészt az ebbõl eredõ sikertelenségek lelki törést is okozhatnának nála.
Feltétlenül várja ki, amíg a gyermek 100%-osan meggyógyul, majd spontán beszélgetés keretében utaljon azokra a „régi szép idõkre”, amikor nem volt beteg és milyen ügyesen használta a WC-t. Közölje a gyermekkel, hogy mennyire örülne, ha egy nap azzal lepné meg Önt, hogy újra magától akarna WC-re menni. Ezt a beszélgetést követõen ne is „rágódjanak” tovább a témán. A kislány valószínûleg elõbb-utóbb újra be akarja majd bizonyítani, hogy ismét mennyire ügyes és valóban méltó a bizalomra.
Sok sikert!
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam most töltötte be negyedik életévét.Másfél évesen kezdtük a bölcsödét.Már az elsõ napon nagyon könnyen beilleszkedett,soha nem volt semmi gond vele,sõt nagyon nyugodt,kiegyensúlyozott gyerek volt.Májusban költöztünk falura és ide jár óvodába is a kisfiam.Eleinte nagyon nehezen ment a beilleszkedés,nem úgy mint az oviba.Az óvónõk a költözéssel,környezetváltozással magyarázták és majd elmúlik.Mostmár ott tartunk,hogy a gyermek teljesen megváltozott.A többiek nem tudják elfogadni Õt,mert ütögeti a többieket,nem tud játszani közösségben,itthon nem fogad szót,nehezen lehet rávenni bármire/rendet rakjon,felöltözzön,kezet mosson/.Szinte meg sem hallja ha kérek tõle valamit.Visszabeszél és üvöltözik velem és az apjával.Társaságban meg teljesen megvadul és nem lehet bírni vele.Már megpróbáltam szinte mindent bevetni,hogy megértsem és figyeljen rám,de tanácstalan vagyok.Most költözünk vissza a városba és oda fog járni oviba.Már elõre félek tõle.Februárban meg érkezik a kistesó és egyre nehezebben bírom a gyermekem kérlelését.Kétévesen önállóbb,és " értelmesebbnek tûnõ" gyermek volt.Én tudom hogy most is az,csak rettenetesen akaratos,makacs és talán túl sokat engedtem neki.
Már arra is gondoltam,hogy külön tornára iratom,hogy levezethesse agresszívítását.
Kérem segítsen,mit tegyek,hogy megint kiegyensúlyozott gyerekem lehessen,mint régen.
Elõre köszönöm válaszát!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Gyermeke agressziója valószínûleg tényleg a környezetváltozás - okozta lelki megterheléssel magyarázható. Sok a változás a kisfiú életében, mint ahogy most is újabb közösségbe való beilleszkedés vár rá, az érkezõ kistestvér születésérõl nem is beszélve.
Nem írja, hogy a családban hogyan telnek a mindennapok, mennyire kiegyensúlyozott a légkör. Arról sincsenek továbbá információk, hogy a városból vidékre, illetve a vidékrõl ismét városba való ingázásnak milyen okai vannak. A családi körülmények is nagymértékben befolyásolhatják ugyanis az óvodás kori agresszió megjelenését. Érdemes lenne ilyen szempontból is „átrágni” a helyzetet, hátha könnyebben magyarázatot találnak a problémákra.
Javaslatom a következõ: a demokratikus nevelõi elveket szem elõtt tartva igyekezzenek a gyermekhez egyenrangú félként közelíteni, sokszor és sokat beszélgessenek vele. Fontos, hogy lehetõleg soha ne veszítsék el türelmüket, ám a nem megfelelõ viselkedést nyugodtan, ám annál határozottabban utasítsák el. Ha a gyermek úgymond "üvöltözik", egyszerûen ne vegyenek róla tudomást! Közöljék vele, hogy csak a normális hangon közölt dolgokat hallják meg, és cselekedjenek is aszerint! Ekkor a gyermek kénytelen lesz rájönni, hogy "módszerei" nem váltak be, nem érte el velük a kellõ eredményt. Elõbb-utóbb minden valószínûség szerint rádöbben, hogy stílust kell váltania, ha azt akarja, hogy szülei figyeljenek rá.
Remélem, hogy fentiekkel sikerült hathatós eredményt elérni a kisfiúnál.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
Egy ismerõsöm kislánya nyáron múlt 4 éves és sajnos most derült ki, hogy cukorbeteg. a kislány már 2 éve jár ovódába (elötte bölcsödébe), és az édesanya szeretné, ha délelöttönként 2-3 órára visszavennék a gyereket. Naponta 2-szer kell a kislányt megszúrni, az édesanya ezt otthon megcsinálja. Tízórait vinne neki és ebéd elõtt elhozná. A kislány nagyon szereti a társait, szeret oda járni. Joga van-e a vezetõ ovónõnek ahhoz, hogy ne vegye vissza a gyermeket. Ha igen, akkor ki fogja felkészíteni az iskolára, ha a nagycsoport kimarad? Ami ugye egészséges gyermekeknél kötelezõ? És mi lesz az iskolával? Õk is mondhatják, hogy nem járhat oda a gyermek?
Válaszát elõre is köszönöm
Ildikó
Vlasz:
Kedves Ildikó!
Az ügy jogi hátterérõl sajnos nem tudok kellõ információval szolgálni, személyes véleményem azonban a következõ:
amennyiben orvosilag alá van támasztva, hogy az óvodában eltöltött idõ alatt nincs szükség egyéb speciális bánásmódra, illetve ellátásra, véleményem szerint meg kellene adni a gyermeknek az óvodába járás lehetõségét.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónéni !
Kisfiam másfél éve óvodás, jelenleg 4 és háromnegyed éves. nagyon nehezen illeszkedett be az óvodába, késQbb is nehezen indult el reggelente az oviba. az ovis beilleszkedés nem sikerült valami jól, mert az új környezetre durvasággal válaszolt, gyakran pofozta, bántotta társait. az óvónQkkel sikerült tisztázni, hogy ez valami stressz-féle lehet, mert a családunk rendes, normális. érzelmileg sokat adunk a gyerekeknek (legalábbis igyekszünk). nagyobbik fiunkkal ilyen elhúzódó problémák nem voltak. a gyermek magaviselete ezek után sokat javult, már szépen kezdett beilleszkedni. azonban, amikor én viszem óvodába, toporzékol, sír, nem akar elválni tQlem. ma reggel is egyenként kellett lefejteni az ujjait a hajamról. ez a helyzet nagyon megvisel. férjemmel jobb a helyzet. nem tudom, helyes-e ez a magatartás másfél éves ovibajárás után. én mit hibáztam? és vajon rendben van-e minden az oviban? az ovónQk szerint késQbb jól érzi magát. csak hát reggel ez a cirkusz ! már mindent kitalálok reggel: a cicánk is megy cicaoviba, a kutyánk a kutyamunkahelyre dolgozni és nézd, Peti testvéred is mindjárt suliba megy. és megyünk, mert anyának dolgozni kell, mert ha nem dolgozom.....stb. stb. minden áldott reggel. mit tehetnék, hogy ne így induljanak a napok?
tisztelettel várom válaszát:
Zubács Erika
kétgyerekes anyuka
Vlasz:
Kedves Erika!
Levelébõl ítélve gyermeke érzékeny lelkû emberke lehet, aki nagy megrázkódtatásként él át minden változást, így az óvodába lépést is. (Véleményem szerint az Ön által említett agresszív reakciók is innen gyökereztek.) Mint írja, a kisfiú már másfél éve jár oviba, ami valóban hosszú és elegendõ idõt kellett volna, hogy jelentsen a beilleszkedésre.
Mindenképpen érdekes momentum, hogy míg édesapjánál szinte semmi gond nincs az elválással, addig Önnél rendszeresek a sírós jelenetek. Úgy gondolom, hogy Önhöz egy kicsit jobban ragaszkodik a gyermek, mint a papához. (Ennek oka lehet a több együtt töltött idõ, az édesanyákra általában jellemzõ nagyobb oltalmazás, babusgatás…stb.) Ezzel ellentétben az édesapa valószínûleg jobban elvárja, hogy gyermeke igazi „férfiként”, talpraesetten viselkedjen az oviban. Mellette a kisfiú sem akarja kimutatni „gyengeségét”, így igyekszik úrrá lenni érzésein.
Úgy gondolom, hogy egy ideig tanácsos lenne az apukának vinni a kisfiút az oviba, illetve közösen, Önnel együtt. Így talán egy idõ után elfelejtkezne arról, hogy ez az a szituáció, amikor sírni kell, ill. lehet.
Fentiek mellett még érdemes lenne azért annak is utánajárni, hogy hogyan érzi magát a gyermek az oviban. Kérdezgessen, illetve beszélgessenek róla, talán kiderül valami, ami idáig rejtve volt Ön elõtt.
Remélem, hogy a problémát mihamarabb sikerül teljesen megoldani.
Sok sikert kívánok: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Két kisfiam van, a nagyobb decemberben lesz 3 éves, a kisebb 1 éves. Ahogy olvasgattam a leveleket, elgondolkodtam, hogy vajon normális dolog-e, hogy minket rengeteg érint közülük. Egyedül az alvásproblémáinkat tudtuk megoldani egy könyv segítségével.
Óriási probléma, hogy szinte egyáltalán nem eszik. A reggeli-esti kakaó biztos, azonkívül esetleg egy kevés corn fleks, és legfeljebb csipeget.(jó esetben)Ez már a kezdetektõl fogva így van.
A következõ a cumi. Most már sikerült eljutni, hogy csak alvásnál legyen, de sokszor nappal is "megszerzi" és nehéz Tõle elvenni.
Problémás a szobatisztaság is. Csak a pisilésnél szól, de alvásoknál, kakinál még kell a pelus. Ennek ellenére jár oviba szeptembertõl, mivel az unokatestvérével együtt tudtak kezdeni. (Persze csak délelõtt) Az elsõ héten alig bírtam hazahozni, azóta viszont nem akar menni. 3 hétig itthon volt, (betegség, szünet...) de sokszor sír reggelente. Az óvónõkkel azt beszéltem meg, hogy akkor megy, mikor kedve van, de nem tudom jó-e így?
A kistestvérét pedig állandóan bántja, és egyszerûen lehetetlen fegyelmezni más területen is. Egyébként is elég eleven volt az unokatestvérei közt is (9 van akikkel rendszeresen találkozunk), és volt konfliktus abból, hogy állandóan verekedett. Sem szépszóra, sem fenyítésre nem reagál,és egyszerûen nem tudom mit tegyek vele. És mindezek ellenére tudom, hogy érzékeny, kedves, bújós kisfiú, akit nagyon lehet szeretgetni, szeretni. A kisebbel semmi probléma nincs, sokszor úgy érzem, háttérbe is szorul a bátyja miatt. Nem tudom, ezek mondvacsinált problémák-e, vagy esetleg szakemberhez kellene fordulnom? Válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy gondolom, a rendszeres óvodába járás az Ön által felsorolt problémákat egyik pillanatról a másikra meg fogja oldani. Az óvodai élet egész napirendje úgy van felépítve, hogy a kisfiánál tapasztalható nehézségek maguktól érthetõ módon kiküszöbölõdnek. Pl. rengeteget vannak a szabadban, sokat mozognak, amit közös étkezés követ. A többi, jó étvággyal étkezõ gyermek látványa, valamint a sok mozgás elõbb-utóbb kisfiánál is meghozza a kedvet az evéshez. Ez is, mint a „nagy óvodásokhoz illõ” WC-be kakilás, rövid idõn belül természetes lesz az Ön gyermeke számára is. Ezt látja a többiektõl, így Õ is hasonlóan akar majd cselekedni. Az agresszívebb viselkedést valószínûleg szintén pozitív irányba befolyásolná az óvodai élet, hiszen egy közösségben elengedhetetlen, hogy a csemeték el ne sajátítsák az alapvetõ viselkedési szabályokat. Ellenkezõ esetben nem csak az óvónõkkel, de a gyerektársakkal is ellehetetlenítené saját helyzetét. Ezt pedig a gyermek is érzi, hogy neki sem jó.
Egy szó, mint száz, az óvodába járás folytatását én személy szerint nagyon tanácsolom. Az „akkor jöjjön oviba, amikor kedve van” hozzáállást pedig semmiképpen nem helyeslem. Bár az óvónõknek így kétség kívül kényelmesebb, ám a gyermek életében nem alakul ki az állandóság, egy biztos napirend. A többheti távollét után természetes reakció, hogy nehezen zökken vissza a korábban épp, hogy megszokott kerékvágásba, ám ez nem ok a beszoktatás felfüggesztésére. Az eleinte tapasztalható sírdogálás minden bizonnyal rövid idõn belül meg fog szûnni, hiszen minden nap újabb és újabb élményeket, barátokat tartogat gyermeke számára
Fentiek mellett, javaslom, próbálja ki azokat a tanácsaimat is, amelyet másoknak, hasonló problémáikkal kapcsolatban adtam. Ezek segítségével, remélem, hamar megoldódnak a gondok!
