A kisfiammal kapcsolatban lenne kérdésem. Értelmes kisfiú, nagyon jó memóriával. Három évesen már elkezdte kérdezgetni a betûket, és szinte napok alatt meg is jegyezte, melyik betû micsoda. Aztán jött az, hogy mi van odaírva, és még nem volt 5 éves, amikor már folyékonyan olvasott bármilyen szöveget. Júliusban volt 5, most már tényleg a mesét vagy az újságot is egyedül olvassa. Nyomtatott, ügyetlen betûkkel ugyan, de le is ír mindent (pl. verset, dalszöveget a táblájára csak úgy). Szeret pl. betûzõset játszani, hogy melyik szóban milyen betûk vannak, szeret "keresztrejtvényt" játszani, persze kicsiben. A számok is érdeklik, számol fel- és le akár kettesével is, és kezdi kérdezni az összeadást. Sokan mondták, hogy kár volt tanítanunk, de igazából nem tanítottuk, nem erõltettük, csak válaszoltunk a kérdéseire. Az lenne a kérdésem, vajon mennyiben lesz hátránya ebbõl az iskolában, nem fog-e unatkozni. MIlyen iskolába érdemes iratni? Mind mondtam, a memóriája is nagyon jó, mindent megjegyez, nekünk képtelenségnek tûnõ dolgokat (pl. több autós kártyapaklit szétválogat pillanatok alatt, és tudja mindegyik benne szereplõ autó adatait, és hogy melyik pakliban mi a betû- és számjele, stb.) Hamar megtanulja az énekeket, verseket. Úgy érzem, jó lenne ezekete a képességeit az iskolában kihasználni, de erõltetni sem akarom, vagy ezzel ártani neki. MIt javasol?
Köszönettel. Andrea
Vlasz:
Levele alapján egyértelmûnek látszik, hogy kisfia kiemelkedõ értelmi adottságokkal megáldott gyermek. Feltétlenül egyetértek azzal, hogy ha egy gyermek kérdez, érdeklõdik, minden esetben meg kell rá adni a választ, ahogy Önök is teszik.(Az intrikákkal ne foglalkozzon, hiszen az Önök esetében szó sincs direkt értelemben vett tanításról!) Emlékszem rá, annak idején én is ilyen korú kis óvodás lehettem, mikor Anyukámmal minden egyes utca névtáblát elolvastattam és azon keresztül tanultam meg sokkal hamarabb olvasni, mint társaim. Ebbõl egyébként semmiféle hátrányom nem származott az iskolában. Ott ugyanis általában az a tendencia, hogy azok a gyermekek, akik hamarabb elvégzik a feladatokat, mint társaik, plusz (képességeikhez igazított) feladatokat kapnak. Ilyen módon elkerülhetõ, hogy a gyorsabban, eredményesebben dolgozó gyerekek unatkozzanak.
Érdemes lenne alaposan végiggondolni, hogy a kisfiú mely területen nyújtja a legkiemelkedõbb teljesítményeket (pl.: matematika…stb.)és az iskolaválasztáskor ennek figyelembevételével dönteni a legmegfelelõbb intézmény mellett.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Kati,
A kérdésem az lenne, hogy egy szerintünk értelmi fogyatékos gyereket miért kellene ideggyógyászhoz küldeni vizsgálatra? (az vezetõ ezt szeretné, csak nem értjük, miért.)
Köszönöm,
Kata (óvónéni)
Vlasz:
Kedves Kata!
Értelmi fogyatékosság gyanújával a kerületileg illetékes Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottságot szokták felkeresni.
Arról sajnos nem tudok felvilágosítást adni, hogy vezetõtök milyen megfontolásból választotta az említett szakembert, úgy hiszem, ezt inkább tõle kellene megkérdezni. Nekem nincs jogom megkérdõjelezni senkinek a döntését, különösen abban az esetben nem, ha egyáltalán nem ismerem az elõzményeket. Fentiekre való tekintettel neked is azt javaslom, hogy vezetõd szakmai döntéseirõl, azok miértjérõl közvetlenül tõle érdeklõdjél! Vezetõd minden valószínûség szerint készséggel megválaszolja majd kérdéseidet!
Üdvözlettel: Kati
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom szeptemberben múlt 3 éves. A szobatisztasággal kapcsolatban szeretnék kérdezni. Nappal szépen szól pisinél kakinál és többnyire ki is érünk a vécére (néha játék közben ha nagyon belemerül picit bepisil, de rögtön észreveszi és szól). Akkor adok rá pelust ha így késõ õsszel valahova hosszabb útra megyünk ahol tudom nem lehet egyszerûen WC-t találni vagy nagybevásárlásnál (bevásárlóközpontban is roppant bonnyolult lenne WC-t találni és félek is ezektõl a közös WC-ktõl. Éjjel mindig adok rá pelust ami reggelre mindig pisis is (nincs száraz pelus, amit mindig emlegetnek, hogy ekkor le lehet venni éjjelre). Néha fõleg nyáron ivott is vizet éjjel és mélyen alszik felébredés nélkül egész éjjel. Hát nem hiszem, hogy jó megoldás lenne ha hagynám pisisen vagy ébreszgetném hogy kell-e pisilni. Nem tudom hogy érjem el a teljes szobatisztaságot? És nappal?
Várom válaszát üdvözlettel:
Móni
Vlasz:
Kedves Móni!
Az, hogy a nappali szobatisztaságot szinte már tökéletesen elérték, bizonyítja azt, hogy jó úton haladnak. Az éjszakai bepisilés okait óvodás korban leginkább pszichés zavarokban, szorongásokban szokták keresni, ám én úgy gondolom, esetükben itt még csak a szobatisztasághoz vezetõ út egyik döccenõjérõl beszélhetünk. Ennek kiküszöböléséhez a következõket tudom javasolni:
- Lefekvés elõtt egy órával már ne igyon a gyermek
- Többször menjen el pisilni, mielõtt ágyba kerül, így valószínûleg tökéletesebben kiürül a hólyagja. (Pl.: esti mese elõtt, esti mese után, ill. szükség esetén)
- Nemrég olvastam egy olyan módszerrõl, mely segíti az önkéntelen, nem tudatos vizelet visszatartás kialakulását, mely a következõ: ha a gyermek szól, hogy pisilnie kell, Ön egy mondvacsinált indokkal próbálja meg késleltetni a WC-re menetelt. Ez azonban ne legyen több egy-két percnél! (Pl.: egy picit még bírd ki, amíg befejezem a teregetést…stb.) Így a gyermek vizelet visszatartó képességét indirekt módon edzeni tudjuk.
- Legvégül még egy fontos momentum: a legcsekélyebb eredményt is óriási dicsérettel jutalmazzuk!
Bízom benne, hogy fentiek segítségével, illetve a korábbiakban másoknak adott töméntelen mennyiségû szobatisztasági tanácsom átolvasásával sikerül mihamarabb tartós eredményt elérniük.
Sok sikert!
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam októberben - két hét múlva - lesz 3 éves. Problémánk a szobatisztasággal van. Nyár elején úgy éreztem, hogy nagyon jó úton haladunk a szobatisztaság elérése felé. Éjjelente gyakran száraz volt a pelenkája, és napközben is egyre többször szólt, hogy pisilnie ill. kakilnia kell. Aztán elmentünk nyaralni, és már ott megváltozott a helyzet. Gondolom, az idegen környezet hatására egyáltalán nem szólt. Reméltem, hogy itthon majd visszaáll a "régi rendszer". Sajnos, nyaralás után megbetegedett, még kórházba is került. Azóta egy-két hetes megszakításokkal folyamatosan beteg. Azt mondta a gyerekorvos, hogy fogékonyabb a fertõzésekre. Egyelõre emiatt nem tanácsolja az óvodát sem, addig amíg nem erõsödik egy kicsit. (Egyébként sem mehetne, mivel nem szobatiszta.)
Szeptember elején volt egy betegségmentes idõszaka, akkor próbáltam biliztetni újra. Egy darabig ment úgy, hogy én ültettem rá a bilire, de egy idõ után nem akart ráülni. Próbáltam kivárni, hogy magától szóljon. Elmagyaráztam neki, hogy õ ezt már képes egyedül is megoldani, de ez sem vált be. Egész nap folyamatosan bepisilt. Egy pár nap után kénytelen voltam rá visszaadni a pelenkát. Aztán megint beteg lett. Igaz, hogy csak egy napig volt lázas, de a doktornõ elküldte vérvételre, ez pedig nagyon megviseli. Három hónap alatt már legalább 14x vettek tõle vért. Utána megint vártunk kicsit és újra próbálkoztunk. Ekkor már nem vettem le róla a pelenkát, csak kértem, hogy szóljon, kérdezgettem...stb. Nem sikerült eredményt elérni. Aztán megint jött egy újabb vírusfertõzés, ismét vérvétellel egybekötve. Szerencsére, hamar kigyógyult belõle, de azért az egy hétig tartó betegség biztosan megviselte.
Már nagyon sok módszert kipróbáltam: próbáltam jutalmazni, rajzoltam napocskákat, ha bilibe pisilt, építettem várat a WC-be, hogy kedve legyen felmászni rá, és úgy ülni az ülõkére, próbáltam "megvesztegetni", de minden hiába... Nem találom a megoldást.
Egyelõre nem mehet közösségbe, így nem égetõen fontos, hogy szobatiszta legyen, de azért már igencsak itt van az ideje. Ráadásul januárban kistestvére születik, úgyhogy ez újabb problémákat okozhat. Persze, nem feltétlenül.
Nem tudom, mitévõ legyek. Próbálok türelmes lenni, de idõnként biztosan érezheti a neheztelésemet, amiért nem szól, hogy pisilnie kell. (Kakilásnál legtöbbször szól.) Már nagyon sokat beszélgettünk a témáról, mindig megígéri, hogy szólni fog, már azt is mondta, hogy õ már nagyfiú. Ennek ellenére soha semmi nem történik.
A nagyszülõk elég messze laknak tõlünk 220 km-re. Bálint nagyon szereti õket, és nagyon szeret náluk lenni. Érdekes, amikor ott vagyunk, mindig rosszabb lesz a helyzet. Itthon szól, ha kakilnia kell, de ott szó nélkül bekakil. Miután hazajövünk egy-egy látogatás után, ismét bekakil napokig. Múltkor a nagyszülõk voltak itt látogatóban, elõtte már két hete nem kakilt be. Míg õk itt voltak, újra kezdõdött a bekakilás, sõt, azóta sem szól. Hiába látom, hogy éppen kakilni készül, és próbálom rávenni, hogy üljön rá a bilire, egyszerûen közli, hogy õ most nem akar. Mit csináljak vele? Amíg nem lesz stabilan szobatiszta ne engedjem találkozni a nagymamáékkal? Nem hinném, hogy ez jó megoldás.
Teljesen tanácstalan vagyok, és borzasztóan tehetetlennek érzem magam. Szervi oka biztosan nincs a dolognak, mivel vizeletet is többször néztek nála, mindig rendben volt. A sok betegség miatt hasi UH-on is voltunk egy párszor, ott sem találtak semmit.
Tudom, hogy képes lenne rá, de érzem, hogy nem akarja. Csak nem értem, hogy miért. Amúgy a gyerekorvos is azt mondta, hogy teljesen ép pszichéjû gyerek, nincs szüksége pszichológusra. Ha kérdezgetem, hogy kell-e pisilnie, az már erõltetésnek számít? Ha sokszor kérdezem, elõbb-utóbb elunja, és akkor már persze, hogy nem ül rá.
Nagyon elkeserít a helyzet, azt keresem, hogy mit rontottam el és hol.
Elõre is köszönöm a segítséget:
Á. Csilla
Vlasz:
Kedves Csilla!
Úgy érzem, levelében minden érdemleges információt leírt, amit tudni kell, érdemes a problémával kapcsolatban. Említette azt is, hogy már mindent megpróbált, amivel javíthatna a helyzeten. A leírtak alapján ebben én is biztos vagyok. Véleményem szerint Bálintnál valóban nem szervi, sokkal inkább lelki okok állhatnak a háttérben. A számtalan orvosi vizsgálat, a kórházban töltött idõ, a rengeteg vérvétel bizony megviselhette lelkileg. Sok esetben a szorongás egyik legszembetûnõbb jele a bevizelés, illetve a szobatisztaság megszûnése. Valószínûnek tartom, hogy a kisfiánál tapasztalt visszaesés is a korábban említett betegeskedés – okozta tortúra következménye.
Nem biztos, hogy jelen esetben célravezetõ a téma állandó és görcsös napirenden tartása, hiszen így Bálint sokkal inkább válik kudarckerülõvé, mint sikerorientálttá. Fél, hogy nem sikerül megfelelnie az elvárásoknak és ezzel újabb bánatot okoz szüleinek. Így inkább a biztos pelenka módszert tartja egyszerûbb megoldásnak. A korábban már Ön által említett kivárásos módszert jónak tartom, tanácsos lenne újra megpróbálni, egy kicsit talán több türelemmel.
Javaslom, hogy most pár napig „pihentessék” a témát, majd mintegy spontán beszélgetés keretében említse meg, hogy Bálint már igazi nagy fiú. Örömmel idézzék vissza azt az idõszakot, amikor már szinte sosem pisilt be. Erõsítse meg a kisfiúban, hogy tudja, hogy milyen ügyes, és biztos abban, hogy egyszer csak magától kéri a bilit. (Ezt késõbb ne kérje számon, ha mégsem úgy történik.) Hivatkozzon arra is, hogy nemsokára itt lesz a kistestvér, aki még olyan kicsi, hogy nem tudja, hogyan kell bilibe és WC-be pisilni. Ezt csak egy igazi nagy gyerek tudja megmutatni neki.
Mint az elõzõekben említettem, a kezdeti sikertelenséget ne kudarcként éljék meg, hanem próbálja így lereagálni:
„- Szerintem most csak elfelejtetted kérni a bilit, de nem baj, legközelebb biztosan meglepsz azzal, hogy magadtól ráülsz. Aki ilyen nagy és okos fiú, az sok mindent meg tud csinálni!”
Így nem számonkérésként éli meg szavait a kisfiú, hanem a benne való bizalom jeleként. Javaslom, hogy a nagyszülõkkel való találkozáskor is hasonló módon igyekezzenek hatni a gyermekre. (Mutassuk meg a nagyinak, milyen ügyes és okos vagy!)
Remélem, hogy fentiek segítségével hamar és eredményesen túljutnak a problémán.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Köszönöm válaszát és nagyon hasznos mindig amit ír. Kerestem a Gyermeksziget-en belül és más keresõben is az FPI-t amit javasolt, ahol információt kaphatok az óvódákról, de nem találom. Kérem írja meg a pontos internetes címet.
Köszönettel:
Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
A Fõvárosi Pedagógiai Intézet honlapja oldalunkon a Szolgáltatók címszó Szakszolgálat alrovatában található meg. Az említett szakszolgálat oldalát kérdése nyomán újra átnéztem, és meglepve tapasztaltam, hogy egy korábban bekövetkezett oldal átalakítás miatt az óvodák felsorolása, mint tartalmi rész, megszûnt a honlapon. Fentiek miatt szíves elnézését kérem, ám helyette, engedje meg, hogy másik internetes fellelhetõséget ajánljak Önnek. Az ovoda.lap.hu site -ján minden bizonnyal választ kap kérdéseire.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedeves Ovónõ!
Egy nem általános problémával fordulok Önhöz. Kisfiam tavaly kezdte az ovit, nagyon szereti az csoportját és hamar be is illeszkedett. Õ szerencsés típus, hamar elfogadták a társai, nagyon korán kis barátokra talált, nem is volt gond a kezdésnél sem. Két óvónõ viszi a csoportot, akik közül az egyik szimpatikus volt a gyereknek, a másik nem. Megjegyzem nekem sem, bár ennek jelét a legkisebb mértékben sem jeleztem a gyerek felé. Az viszont nekem is feltûnt, sõt a gyereknek is, hogy kevésbé talpraesett társai reggelente nagy sírás rívás közepette váltak el a szüleiktõl, ha ez az óvónõ fogadta Õket. Ha a másik óvónõ volt ott, boldogan szaladtak be a szobába. Igazán gyanakodni akkor kezdem, amikor az idei elsõ szülõi értekezleten több szülõ azon tanakodott, hogy miként lehetne ezt szóba hozni a vezetõnek, mivel a gyerek otthon panaszkodnak rá. Aztán egyre súlyosabb vádakat is hallottam, miszerint ez az óvónõ nem csak munkaidõn túl néz a pohár fenekére. Ezt egy másik csoportba járó gyerek anyukája is megerõsítette. Az Õ kisfia is korábban ennek az óvónõnek a csoportjába járt. Az akkori szülõi munkaközösség jelezte is ezt a vezetõ óvónõ felé, aki ekkor elutasított a vádakat. Ez nagyon súlyos vád, de úgy gondolom, hogy nem véletlenül alakult ki mind a gyerekek mind pedig a szülõk között ez a vélyemény errõl az óvónõrõl. Mit lehet ilyenkor tenni? Mégiscsak a gyerekemet bízom Rá? Elõre is köszönöm válaszát. Kriszta
Vlasz:
Kedves Kriszta!
Az Ön által leírtak valóban súlyos vádak, melyek, ha ténylegesen megalapozottak, mindenképpen azonnali intézkedést igényelnek. Azonban ha még sincs valós tény mögöttük, komoly rágalmazási pert is vonhat maga után az ügy. Javaslom, hogy mielõtt bárkinek a szavára adna, saját szemével próbáljon meggyõzõdni arról, hogy mi igaz az elhangzottakból, illetve mi nem.( Egy illuminált állapotban lévõ személyt szaga és viselkedése egyaránt elárul.) Mindezek mellett a legcsekélyebb célzás nélkül meséltesse gyermekét az oviról, az ott folyó mindennapokról.
Amennyiben a fentiek alapján Ön is egyértelmûen (!) arra következtet, hogy a feltételezések valósak, úgy a szülõknek ismételten és határozottan az óvodavezetõ érdembeli intézkedését kell kérniük. Ekkor jelezzék felé azt is, hogy ha nem látják megfelelõen kezelve az ügyet, az Önkormányzat oktatási osztályán fognak további segítséget kérni.
Fentiek mellett én mégis bízom abban, hogy a csúnya ügynek nincs valós alapja. Ez esetben ugyanis komoly veszélyeztetettségnek lennének kitéve a csoport gyermekei.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3 és fél éves. Most kezdte az ovit szeptemberben. Nagyon lelkes volt, már az elsõ nap ott akart aludni. Nagyon tetszettek neki az ovónénik, a gyerekek. Kb. 3 hete sokszor felébred éjszaka és átjön hozzánk (soha elõtte ilen nem volt) és az egyik óvónéni viselkedése is megváltozott a gyerek irányába és velünk szemben is. Semmirõl nem tudunk vele beszélni, csak köszön nekünk (a többi szülõvel beszélget). Amiért most írok, mert nagyon tanácstalan vagyok. Lili eleinte sokat mesélt az oviról, de az utóbbi idõben semmit. Ma mondta, hogy ha néha sírt, akkor az óvónéni a hidegvízhez vitte és lemosta az arcát, hog fejezze be. Nem tudom mi lenne a helyes. Mi ilyet nem szoktunk csinálni, és nekem nem tetszik. Kérdezzek rá az óvónéninél? De a gyereknek se akarok rosszat azzal, hogy nem igazán jó a kapcsolatom az óvónénivel, de azt se akarom, hogy így viselkedjen vele. A másik óvónéni nagon szereti a kislányomat és viszont. Vele próbáljak beszélni?
Várom válaszát!
MSZ
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy gondolom, hogy a kislányánál tapasztalt hirtelen változásoknak megvan az oka, aminek feltétlenül utána kell járni. Tanácsolom, hogy ne a másik óvónõtõl érdeklõdjön a dolgokról, (hiszen elképzelhetõ, hogy az említett mosdatós jelenetnek õ nem is volt tanúja), hanem feltétlenül üljön le egy kiadós beszélgetésre a kérdéses pedagógussal. Õszintén tárja fel neki problémáit, aggályait, ám úgy tegye mindezt, hogy inkább segítségkérésnek hasson, mint felelõsségre vonásnak. (Így talán elkerülhetõ a „haragszom rád”) Próbáljon minden kényes kérdésre választ kapni, így pl. a hideg vizes módszerre is. Én ezt a következõképpen próbálnám bevezetni:
„Kislányom elég érzékeny lelkû emberke, ezért könnyen sírva fakad, ha valami bántja. Mi ezt így és így szoktuk kezelni, bár hallottam olyanról is, hogy egyesek hideg víz alá tartják a kicsit. Ezt én kifejezetten ellenzem, és gondolom, itt sem szoktak hasonló módszerekhez folyamodni. Önök, mint pedagógusok hogyan oldják meg az ilyen helyzeteket?...” Ezt elõadva az óvónõ, - ha valóban érintett a kérdésben, - minden valószínûség szerint el fogja magát szégyellni. A beszélgetés után, biztos vagyok benne, hogy kénytelen lesz pozitív irányba változtatni a hozzáállásán, látván, hogy semmi sem maradhat rejtve, ami az oviban történik.
Sok sikert kívánok: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ!
Kisfiam 4 éves volt most szeptemberben, és most kezdtük az óvodát. Én itthon vagyok a 9 hónpos kishúgával. Igen érdeklõdõ, értelmes gyerek, mozgékony, és szereti a gyerektársaságot. A beszoktatás azonban nagyon nehezen megy.Az elsõ héten nagyon sokat sírt, reggel felkeléstõl az óvodáig, ott úgy fejtették le rólam a kezét, este fürdéstõl lefekvésig, és éjszaka többször felsírt. Számomra érdekes volt a reakciója délután, mert nem haragudott rám, hanem túl jó volt, mindent szó nélkül megcsinált. A második héten reggel folytatódott a sírás, és nagyon mérges lett rám, duzzogott mindenen. Aztán beteg lett, pár napig nem mentünk.Utána mintha kicserélték volna , szívesen ment, ovi után /délben megyek érte/ átölelt , puszit adott, mesélt. Ez egy hétig tartott. Most megint sír , hisztizik, úgy kell bevonszolnom, és az ovi utáni viselkedése számomra nagyon elkeserítõ: "nem szeretlek anya", "menj el innen, kimoslak a mosógépbe, maradj az úton hadd üssön el az autó", ha játszok vele, semmi nem jó, olyanokat tesz, amit soha nem szokott. Ezelõtt, ha olyat mondott, ami fájt nekem, és látta rajtam, rögtön bocsánatot kért, most ha szomorú vagyok amiatt, amit mond, akkor tovább mondja. Hogy lehetne ezen segíteni? Mit tegyek, hogy megint az a boldog kisgyerek legyen, aki volt?
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Gyermeke az átélt változás, beilleszkedés - okozta feszültségeket a jelek szerint kifejezetten nehezen éli meg. Úgy érzi, egyfajta számkivetettségbe került, mivel anyukája naponta otthagyja egy vadidegen helyen, ahol senkit nem ismer és nem szokott meg, míg tudja, hogy kistestvére ezalatt kiváltságos helyzetben van otthon. Bár nem írt a testvérféltékenységrõl, ám én mégis feltételezem, hogy ilyen problémák is fennállhatnak esetükben.
Az érzelmek sokszor egyik végletbõl csapnak át a másikba, a szeretett személy elvesztésétõl való félelem sokszor haragot indukál. Gyermekével az elkeseredettség mondatja azokat a keserû szavakat, melyek szájából elhangzottak. Ezeket ne vegye a szívére, hiszen gyermeke sem gondolja komolyan. A beszoktatás nehézsége napról-napra oldódni fog, jó jel, hogy már elõfordultak nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb idõszakok is.
Javaslom, hogy legyen továbbra is türelemmel, és ha egy mód van rá, próbáljon még több idõt tölteni nagyobb gyermekével.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Köszönöm elõzõ kérdésemre küldött gyors válaszát. Még mindig az oviválasztással küzdünk. Azt kérdezném, hogy milyen internetes oldalon vagy máshol lehetne utánanézni vagy kérdezni, hogy a kilencedik kerületben hol vannak ovik és valami tájékoztatást róluk (pedagógiai program stb). A védõnõ érdemben nem segített. Jó lenne megtudni hogy a lakóhelyhez közel milyen lehetõségei vannak az embernek.
A másik kérdésem az lenne, hogy Gyes (nem Gyed) alatt köteles-e az ember elvinni a nagyobb gyerekét alvás elõtt ebéd után az oviból, ha a picivel nem egyszerû értemenni. Úgy tudom, hogy ez a jogszabály a gyedre vonatkozik.
A harmadik kérdésem az lenne, hogy honnan tudhatja meg az ember, hogy hol szerveznek a lakóhelyhez közel 8melyik oviban vagy másutt9 gyerektornát zeneovit stb? nincs errõl valami kiadvány?
Válaszát elõre is köszönve várva:
Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
A lakóhelyükhöz közeli óvodákról, ill. azok programjával kapcsolatban több helyen is informálódhat. Hasznos kiadvány pl. az "Óvodás leszek!" c. könyv , mely kerületenként minden egyes óvodáról részletes tájékoztatást ad. (Említett könyvet én pár éve a pedagógus könyvesboltban szereztem be, érdemes lenne Önnek is ott keresnie. Reményeim szerint talán még lehet kapni) Másik lehetõség az információk szerzésére a helyi Önkormányzat oktatási osztályának telefonos ill. személyes felkeresése. Itt nem csak a körzeti óvodákról, de a gyeses anyukák gyermekeinek óvodai tartózkodását illetõen is pontos információt kaphat.
Fentiek mellett még ajánlom figyelmébe az oldalunkon található FPI-s honlapot is, mely szintén segítségére lehet a keresésben.
Harmadik kérdésével kapcsolatban, azt hiszem, érdemes lenne felkeresnie a kerületi Mûvelõdési Házat, ahol minden valószínûség szerint többféle gyermekprogrammal is várják az érdeklõdõket.
Sok sikert és eredményes óvoda
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányunk most õsszel 3 éves. Kishuga 1 és így mivel otthon vagyok velük csak jövõ õsszel kezdené az ovit. Mostanában körülnézünk és szeretnénk ovit választani. A körzeti ovi tetszik sok szempontból megfelelõ lenne de az nem tetszett, hogy azt mondták, hogy a beiratkozásnál nem derül ki hogy ki lesz az óvónõ, ahova osztják majd. Szerintem az egyik legfontosabb szempont, hogy ki az óvónõ! Ön mit gondol errõl? Melyek a legfontosabb szempontok, ami alapján ovit kell választani?
Válaszát várva és elõre köszönve:
Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
A legmegfelelõbb óvoda kiválasztásakor bizony sok szempontot figyelembe kell venni. Így pl.: az óvoda programja, a csoport várható létszáma, vegyes, ill. homogén csoportokba szervezik-e a gyermekeket, milyen tárgyi, ill. személyi feltételekkel bír az ovi,...stb. Az óvónõk személye valóban nem elhanyagolható szempont. Amennyiben valóban semmi információval nem szolgálnak ezzel kapcsolatban a beiratkozáskor, úgy azt tanácsolom, elõtte feltétlenül kérdezzen meg néhány gyermekét oda járató szülõt tapasztalatairól.
Amennyiben összességében pozitív benyomásai vannak az érintett óvodáról és érezhetõen pozitív légkör uralkodik ott, akkor valószínûleg az óvónõk munkájával és hozzáállásával sincs komolyabb probléma.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
Nagyobbik lányom 3 éves most kezdtük szeptemberben az óvodát. A kisebbik lányom 3 hónapos. Most még egésznapos a nagylány az oviban, de ha letelik a THGY, akkor ebéd után el kell hozni õt haza.
A kérdésem az lenne, hogy tényleg létezik még olyan jogszabály, hogy aki GYED-en van otthon annak csak félnapos lehet a gyermeke az óvodában?
Végülis azért van otthon az ember a gyerekkel, hogy vele foglalkozzon, akár elsõ akár második gyerekrõl van szó. Nem beszélve arról, hogy milyen tórtúra déli idõben pici babával, télen az óvodába menni, és a nagylánynak sem elõny, mert mire haza érünk már olyan fáradt, nyûgõs és késõn kerül az ágyba aludni.
Válaszát elõre is köszönöm.
Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Megértem problémáját, a helyzet valóban nem könnyû. Tudomásom szerint az óvodavezetõk élhetnek az Ön által említett jogukkal, az erre vonatkozó jogszabályokról azonban pontos információkkal szolgálni sajnos nem tudok. Érdemes lenne esetleg a helyi önkormányzat oktatási osztályán megérdeklõdni a dolgot. Mindemellett azt javasolom, próbáljon újra beszélni a vezetõvel, kérje segítségét, együttmûködését egy olyan megoldás megtalálásában, melyben mindkét gyermek érdeke szem elõtt van tartva.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
A barátnõm most akar elválni, be is adta a keresetet a bíróságon amiben a gyerektartási követelés 25%. Erre a férje megkereste, hogy nem ért ezzel egyet és kétszer megütötte sajnos nyoma nincs és tanu sincs.Továbbá megfenyegette , hogy megöli õt,öt évig fognak válni,pszihológushoz fogja küldeni és , hogy elpereli tõle a gyereket ,hogy képes lesz érdekbõl újraházasodni mert akkor neki ítélik a gyereket. A barátnõm már ott tart hogy fél kimenni még az utcára is mert sehol nincs biztonságban. Csak azt szeretném mefgkérdezni , hogy ilyen esetben mi a teendõ? Köszönöm
Vlasz:
Félek, hogy kérdésére nem tudnék kielégítõ választ adni, tekintettel arra, hogy szakmai végzettségem jogi, válóperes kérdések megválaszolására nem jogosít fel. Amennyiben barátnõje még nem tette meg, úgy keressen fel egy megbízható ügyvédet, illetve szükség esetén csemetéje számára gyermekpszichológust.
Krds:
Kedves Óvonõ!
Van egy 5 éves kisfiam. Eddig 2 évet bölcsödébe járt, 1-et pedig Budapesten óvodába. Most egy vidéki óvodába jár, de rengeteg gond van vele. Ami a leginkább aggaszt, hogy rendszeresen verekszik. Beszéltem a korábbi óvonénijével, és õ azt mondta, hogy legfeljebb akkor keveredett verekedésbe, ha megzavarták a játékban amiben elmerült. Otthon nincs verekedés, nem néz olyan rajzfilmet. Többször megbeszéltük, hogy rossz dolog másokat bántani, az fáj a másiknak és mégis újra és újra veri a többieket. Nem értem, hogy miért csinálja, mi váltja ki belõle ezt az agressziót. Sajnos már külön ültetik az ebédnél is, mert állandóan piszkálta a többieket, nem hagyta õket enni. Félek, hogy ha nem változik a magatartása akkor a többi gyerek kiközösíti. Mit tegyek hogy ezek a verekedések megszûnjenek?
Válaszát köszönöm.
F.D.Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
A kisfiánál megtapasztalható agressziót (amennyiben családi problémák nem állnak a háttérben) valószínûleg az új helyzetbõl eredõ belsõ konfliktus okozza, gondolok itt az óvodaváltás ill. az új lakóhely riasztó ismeretlenségére. E nehézségeket a gyermeknek fel kell magában dolgoznia, illetve meg kell szoknia az új helyzetet. Amennyiben ebben nem érzi igazi partnernek, biztos támasznak a körülötte lévõ embereket (óvónõket, csoporttársakat), úgy erre egyfajta agresszióval is reagálhat, mint ahogy gyermeküknél is megtapasztalható. Feltétlenül kérjék az óvónõk nagyon türelmes (!) hozzáállását és segítségét abban, hogy könnyebben össze tudjon csiszolódni gyermekük és a csoport többi tagja. E problémában legtöbbet a pedagógusok tehetnek és kell tenniük. Dícsérjék sokat, pozitív tulajdonságait mindig domborítsák ki, tegyék világossá a csoport többi tagja elõtt!
Javaslom, hogy errõl mielõbb beszélgessen el az óvónõkkel, kérje együttmûködésüket a fentiekhez!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Négyéves kislányunk ügyében kérem a tanácsát. Kicsi korától kezdve érzékeny, sérülékeny kislány, a legkisebb fájdalom, sérülés kihozza a sodrából, hangosan sir, kiabál, bár ha pl. gyorsan beragasztjuk a sebet, abbahagyja. Ugyanilyen a lelke is, ha pl. valami olyat tesz, amiért rászólunk, megsértõdik és elvonul a sarokba duzzogni. Mostanában szinte minden napra jut valami olyan, ami miatt "kiakad", és nagyon nehéz lenyugtatni. Ezek általában olyan kivánságok miatt, amiket semmiképpen nem tudunk tejesiteni (tegnap pl. levest evett volna még, miután az már elfogyott..) Ettõl aztán iszonyú hangosan üvölt, és semmivel nem lehet lecsillapitani. Mindenféle módszerekkel próbálkoztunk már. Kisebb korában még mûködött a gondolkodó szoba, ahová elküldtük (nem a saját szobája), mondván ha üvölt, csapkod akkor nem tudunk segiteni neki. Itt rendszerint néhány perc után abbahagyta a sirást, és meg tudtuk vigasztalni. Mostanában azonban ez nem segit. Én általában várok néhány percet, majd amikor bemegyek, felveszem és õ is belémcsimpaszkodik, megnyugszik. A férjem azonban nem tudja megnyugtatni, és ettõl aztán õ is frusztrált, a végére már dühös és kiabál, és egyéb számomra durva eszközökhöz (pl. hideg zuhany) folyamodik. És mivel pl. tegnap erre Fruzsi abbahagyta a hisztit (én nem voltam otthon), szerinte ez jó módszer. Ami gondolom, fontos, hogy a házasságunk meglehetõsen ingatag lábakon áll a nyár óta. Bár igyekszünk megkimélni a gyerekeket (a 12 éves fiam is velünk él), de gondolom, hogy a köztünk lévõ feszültséget õk is érzik. Férjem egy rövid idõre el is költözött, bár pont akkor, amikor a gyerekek nyaraltak, majd visszajött, mert nem tudta vállani azt, hogy nem lehet a kislányával minden nap. De érzésem szerint nem zárta le a másik kapcsolatát teljesen, fõleg mivel kollégák és nap mint nap találkoznak. Ha el tudunk feledkezni az "ügyrõl", akkor teljesen normális családnak látszunk. Persze bennem ott van folyamatosan, és nyilván benne is a héttérben, de sajnos nem tudunk róla kommunikálni. Szeretném, Fruzsit kihagyni ebbõl a konfliktusból, és férjemben sem akarok felesleges plusz lelkifurdalást ébreszteni, tudom, neki sem könnyû (persze nekem még kevésbé, de úgy tûnik, még én kezeltem ezt eddig a legjobban, hiszen én nem omolhatok össze már csak a gyerekek miatt sem...). Kérem, ha tud, segitsen, hogy tudunk könnyiteni az életünkön.
Egy másik kérdés: Sajnos nekem viszonylag korán vissza kellett mennem dolgozni, bár egy ideig félállásában, eleinte apa, majd néni vigyázott rá. Tavaly óta óvodás (fél napos), és az oviban kedves, aranyos gyereknek ismerik, tavaly nem is volt gond vele. A délutánjait egy családi napköziben tölti. Itt a nyár óta egy nagyon kedves óvónõ van a gyerekekkel. Az idén már többször mondta, hogy nem akar a "nagyoviba" menni, sõt néha reggelenként az úton végig sir. A családi napköyiben fõleg kisebb gyerekek vannak, ezért félek, ha csak oda járna, nem fejlõdne annyira. De sajnálom is, az óvodában harmincas a csoportlétszám, mig a másik helyen 7-8 gyerek van maximum.
Kérem, segitsen.
Üdvözlettel,
Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
A kislányánál tapasztalható dacos reakció, feltételezésem szerint, a problémás házasságra vezethetõ vissza. A gyermekek a legkisebb rezdülésbõl megérzik, ha valami nincs rendben, ha a szülõk feszültebbek, idegesebbek az eddiginél. Javaslom, hogy próbálják a lehetõségekhez mérten jobban összefogni a családot, és ha lehetséges, sok közös programmal feledtetni az eddig elszenvedett dolgokat. Hasznos lenne, ha férjével le tudna ülni egy kiadós beszélgetésre, mely során kidomborítaná, hogy az általa okozott feszültségek tönkre tehetik a gyerekek lelki egyensúlyát, Önrõl nem is beszélve. Ha férjének valóban fontos Fruzsi, akkor a fenti módon igyekezzen megoldani a magatartási problémákat, nem pedig egy hideg zuhannyal.
A kislány dacos reakciója véleményem szerint egyfajta figyelem felhívás: "Hahó, itt vagyok én is! Miért csak a magatok gondjával foglalkoztok?" Úgy hiszem, hogy ha a fent említett módon, a problémák gyökerénél igyekeznek kezelni a gondokat, elõbb-utóbb a helyzet rendezõdése várható.
A túlzott és valóban értelmetlen dacot egyébként úgy lehet "helyileg" kezelni, ha a heves kitörésekrõl egészen egyszerûen nem vesznek tudomást. Jöjjön rá a kislány, hogy nem kell (és nem is érdemes) ilyen eszközökhöz folyamodnia ahhoz, hogy szülei rá is odafigyeljenek. Ennek kiküszöbölését hivatottak szolgálni az elõzõleg említett közös, családi programok.
Másik kérdésére válaszolván a családi napközi valóban nem helyettesítheti az óvodát. Nem tudom, valóban elkerülhetetlen-e, hogy a kislány naponta, minden délután oda menjen az ovi után, hiszen ez természetes módon megzavarja õt. Úgy gondolja, két ovi közül választhat, és elõbb-utóbb kiharcolja akaratát. Ha egy mód van rá, próbálják némileg ritkítani a családi napközibe járást, hogy egyértelmûvé váljon Fruzsi számára, az óvoda az állandó program, a családi napközi pedig egy más kategória.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Kati Óvónéni :)!
Ismét én vagyok, Kata. Sajnos van egy nagy-nagy akadály elõttünk, és ez pedig nem más, mint az óvoda vezetõje. Azóta többször is beszéltünk vele, az anyuka hajlik arra, hogy elfogadja a véleményünket (mi is gyógypedagógust ajánlottunk) a vezetõ nem is titkolva a dolgot azt mondta, mindenképp várjuk meg a szakvélemyényt, és utána legalább fél évig még "birjuk" ki a fejkvóta miatt. Õ folyamatosan arra hivatkozik, hogy az egyéni bánásmódot tanitották a fõiskolán, ezzel nincs is semmi gond, az ugymond normál gyerekeknél. De sajnos egyre magasabb a létszám, és 25 mellé nem fér be egy ilyen kisgyerek. Igy is elég nehezen jut idõ mindegyikre, pedig tudom, nagyon kell. Igaz, még csak 3 hete járnak oviba, de nem árt elõre is gondolkodnunk. Én sajnálom az anyukát is, gyereket is (ebben a családban van egy autisztikus gyerek is) de sajnálattal nem megyünk elõbbre.
Sajnos játszani nagyon nehezen lehet vele, csak a guruló kerék érdekli, még olyan szinten sem érdeklõdik a többi játék iránt, hogy nézze, ahogy én legozok, én kirakózok stb. A többinek ilyen gondja nincs, koruknak megfelelõen fejlettek, nem jelent problémát nekik már egyik szokás se. Sajnos ez a kisfiú teljesen egyemberes, mig a többi már egyedül használja a mosdót (persze a háttérben azért ott vagyunk) õ még a WC fogalmával sincs teljesen tisztában, sajnos belenyúkál, csurom viz lesz, szóval egy embert igényel. Mig a többi helyes fogással tarja a kanalat, õt etetni kell, mert különben játszik az étellel, és a beszélgetés vele egyszerûen lehetetlen, nem érti meg csak akkor, ha elvesszük a tányért, de ha visszakapja, azonnal ujra kezdi. Neki egy sokkal kisebb létszám lenne ideális, ahol van ember, aki vele foglalkozzon. Sajnos nálunk a dadus nénik nem egy csoportban vannak egész nap, nem megoldható.
Azért igyekszünk segiteni, probálunk kapcsolatot felvenni a gyerekkel, talán lesz valami, de biztos, hogy nem az igazi.
Köszönöm válaszát.
Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
Ebben az esetben valóban nehéz A-t vagy B-t mondani, hiszen a vezetõvel ellenkezni, ellenszegülni az akaratának meglehetõsen kockázatos dolog. Neked teljesen igazad van, a gyógypedagógiai fejlesztés mellett az említett kisgyermeknek egyéni, kiemelt foglalkozásra is szüksége lenne, mely értelemszerûen csak egy kis létszámú csoportban lenne megoldható. Esetetekben, azt hiszem, jelenleg nincs más alternatíva, mint lehetõségetekhez és erõtökhöz mérten igyekeztek a lehetõ legtöbbet tenni a kisfiúért, miközben persze a többi gyermekrõl sem feledkeztek meg. Nem könnyû feladat, kívánok hozzá sok türelmet és kitartást, valamint remélem, a vezetõ elõbb-utóbb kénytelen lesz tudomásul venni, hogy a helyzet hathatós megoldást kíván.
Üdvözlettel: Kati
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Abban szeretném a véleményét kérni - bár tudom, hogy csak általánosságban lehet erre válaszolni - hogy április végén született fiúgyermek esetében, jobb lenne-e ha nem 6,5 hanem 7,5 éves korában kezdené az iskolát.
Kisfiam ugyanis április 21-én született. Ezév áprilisában töltötte be a 3 évet, de szerencsénkre március elsejétõl már járhátott minicsoportba és szeptemberben örömmel kezdte a kiscsoportot a már megszokott csapattal. Õ a legkisebb magasságban, súlyban és korban is a csoportban, ezért idõnként külön figyelmet kap az óvónénik és fõként a dadusok részérõl. Az óvónénik azt mondják, nagyon jól beilleszkedett már tavaly is a csoportba, idén pedig kifejezetten közösségi emberként (sokat kezdeményez, irányít és minden "buliban" rendetlenkedésben benne van, és a többiek is szeretik õt)-. Azt mondják, mindent ugyanúgy meg tud csinálni, mint a többiek sõt néha az idõsebb gyerekeken is túltesz, nagyon nyitott és "szellemileg" gond nélkül eléri azt a színtet, amit a nagyobb gyerekek VISZONT az óvónénik megjegyzik, hogy Peti néha fáradtabb, többet aludna, pihenne mint a többiek és igen is ez a félév, amennyivel õ fiatalabb a többieknél (fizikai terhelhetõségben) nagyon is érezhetõ, amelyben én is egyetértek velük. Ennek a fizikai terhelhetõségnek kicsit ellentmond, hogy Peti nagyon jól és ügyesen mozog, - talán - õ fut a leggyorsabban és labdajátékokban láthatóan sokkal ügyesebb mint a többiek. És az óvóvnénik az elsõ oviban töltött hetek egyszer azzal fogadtak, hogy sport iskolába kellene majd íratni (Hol van az még?!)
Bár még csak szeptember van, már foglalkoztat a gondolat, hogy ismételjen-e egy ovis évet (hiszen annyira kicsi). Én legbelül azt gondolom inkább játszadozzon még egy évet, a férjem viszont határozottan ellenzi, mondván 6,5 évesen már mehet iskolába.
HA maradna oviban, akkor viszont nagy dilemma elõtt állunk: Ismételje-e a kis csoportot, és akkor az imádott óvó- és dadusnéniktõl és a kis társaitól meg kell válnia (már idén is úgy ment oviba, hogy végre találkozik Viktorral és Karolával, akiket egész nyáron napmint nap emlegetett). Ezért úgy érzem nagyon megviselné az elválás.
Vagy maradjon inkább 2 évig nagycsoportban? Attól viszont azért tartok mert lehet, hogy érettebb fejjel jobban felfogja és még rosszabbul fog esni neki, hogy lám a többiek mehettek iskolába õ viszont ovis maradt.
Van még egy 3. lehetõségünk is: Mivel most költözünk egy másik kerületbe, esetleg szerptembertõl átvihetném oda egy oviba és kezdhetné megint kiscsoporttal és velük tölthetne folyamatos 3 évet, csak ezt az ovit, ahova most jár annyira szereti és mi is, hogy nem szívesen váltanánk ovit.
Kérem, ha tud válaszoljon és ha lehetséges térjen ki arra is , hogy célszerû-e ennyivel elõre eldönteni, hogy mi legyen az iskolába menéssel, vagy inkább várjuk ki azt a nagycsoportot és majd elválik, hogy a "szakemberek", javasolják-e az iskolakezdést.
Köszönettel: Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Mivel a gyermeki fejlõdés útját néhány év alatt még számtalan tényezõ befolyásol(hat)ja, így azt gondolom, az iskolakezdés kérdésén ráérnek még a késõbbiekben is dilemmázni. Óvodaváltást semmiképpen nem javaslok, inkább hagyják, hogy az eddigi nagyszerû lendülettel és lelkesedéssel folytatódjanak tovább a dolgok. Örüljenek annak, hogy a beszoktatás és az óvodakezdés egésze ilyen problémamentesen és szépen zajlott, nem lenne célszerû megbolygatni kisfiuk stabil helyzetét.
Amennyiben a késõbbiekben az óvónõk azt javasolják, valamint Önök is úgy látják, hogy szükséges még egy év óvoda, úgy a nagycsoportban való egy éves hosszabbítást javasolnám. Ennek káros hatásától nem kell félni, hiszen megfelelõ elõkészítéssel, sok beszélgetéssel megelõzhetõk a lelki sérülések.
Az iskolaalkalmasság kérdésének aktuálissá válásakor rendkívül nagy felelõsséggel és minden szempontból mérlegelni kell majd a dolgot, hiszen egy iskolaérett gyermek még egy évig való oviban tartása éppoly káros lehet, mint egy iskolaéretlen nebuló suliba küldése. Azonban, - mint már említettem, - e kérdésrõl komolyabban csak az aktuális idõszakban érdemes beszélni, hiszen addig még sok víz lefolyik a Dunán.
Addig is további örömteli óvodai éveket kívánok kisfiúknak!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Én egy óvodában dolgozom immár 3. éve, nagyon szeretem ezt csinálni. Idén sajnos minket is elért az a hullám, hogy az önkormányzat gondolkodik, melyik óvodát zárja be.(Bp)Ezért aztán a vezetõ a létszám miatt is, meg a fejkvóta miatt is felevett olyan gyerekeket, akik nem ide valók. Pontosabban nem vagyunk felkészitve az értelmi fogyatékos, ill. más fogyatékos gyerekekre. ezért a segitségét szeretném kérni, hogyan, miként lehetne egy 25-ös létszám mellett az értelmi fogyatékossal is foglalkozni? Arra is kiváncsi lennék, hogy hogyan lehetne felmérni, hol is tart a gyerek, mert sajnos csak nagyon sokára kapott az anyuka idõpontot a nevelési tanácsadóba, ahol meg tudnák õt nézni. Már nézegettük a kollégámmal, mit, mennyit ismer, de rájöttünk, hogy nem sokat, 3,5 éves, és kb 1-1,5 szinten lehet, nem, vagy alig beszél, visszakérdez, szemkontaktus nem tartja. mivel ilyen esetre nem vagyunk felkészülve, esetleg valamilyen ötlete lenn, hol találunk tesztet, hogy mi magunk is tudjuk a vizsgálatig is, mit tehetünk, vagy maradjunk az eddigi tapasztalatoknál?
Még egy kérdésem lenne: van-e valamyilen törvényi szabályozás arra vonatkozóan, hogyan s miként lehet intgrálni fogyatékos gyereket?
Válaszát elõre is köszönöm:
Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
Véleményem szerint, amennyiben bizonyíthatóan értelmi fogyatékos gyermekek óvodai nevelésérõl van szó, úgy mindenképpen szakképzett gyógypedagógus segítségét kell kérnie az óvodának. Mivel mi, óvodapedagógusok általában nem rendelkezünk ilyen irányú speciális szaktudással, így a külsõs segítség elkerülhetetlen. A gyermekek további specifikus fejlesztését illetõen fentiek miatt tanáccsal szolgálni sajnos nem tudok, valamint sajnos a törvényi szabályozásról sincsenek pontos ismereteim. Amit azonban mindenképpen javasolnék, ami számukra nagyon hasznos lehet: játszani, játszani, játszani! Jó, ha minél több lehetõség kínálkozik az ezekkel a gyerekekkel történõ egyéni foglalkozásra is. Fentiekkel, úgy hiszem, óvónõként minden tõletek telhetõt megtesztek az érintett kisgyermek(ek) lehetõ legjobb fejlesztéséért. A többit mindenképpen érdemes gyógypedagógus szakemberre bízni.
További jó munkát kívánok Neked, üdvözlettel: Kati óvónéni
Krds:
Megengedett e,hogy az óvodában a gyerekek MiniMaxot nézzenek?
Vlasz:
Rövid kérdésre rövid válasz: amennyiben a tv nézés nem gyakori (max. 2-3x egy évben), valamint a mûsorokat lelkiismeretesen szelektálják, úgy különösebb problémával nem kell számolni.
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Mint oly sokan mások, én is gyermekem szobatisztasága kapcsán szeretnék Öntõl tanácsot kérni.
Már nem elõször látogattam el erre az oldalra, mert úgy gondoltam, nem vagyok egyedül a problémámmal, de olvasva a közreadott leveleket, szükségét érzem a személyre szabott tanácsadásnak.
Kislányom 3 éves múlt májusban, szeptembertõl óvódába jár.
Nem szokatlan számára a közösség, hiszen ezt megelõzõen bölcsis volt.
Nagyon korán elértünk arra a szintre, hogy jelezze, ha pisilnie, vagy kakilnia kell, de elég nehezen tudtuk rávenni arra, hogy használja a bilit, vagy a WC-t. Aztán, ahogy ez lenni szokott, egyik napról a másikra örömmel használatba vette mindkettõt, de szigorúan csak pisilés céljából és csak otthon. A felnõtt méretû WC-t szûkítõvel használja, semmi félelme ezzel kapcsolatban nincsen, annyira, hogy otthon a bili már szóba sem kerül.
A bölcsis WC-t viszont pánikszerüen utasította el, ott következetesen bilit használt és folyamatosan arról akart mindenkit meggyõzni, hogy azért nem ül rá a kicsi WC-re mert belecsúszik a feneke.
Kérdésemre, hogy tudnak-e ilyen esetrõl a bölcsiben, esetleg láthatott-e ilyet más gyerekkel megtörténni, nemleges választ kaptam.
A kakilást pedig otthon is pelekába oldja meg, azzal az indokkal, hogy "mert nem akarom a WC-be".
Tartottunk attól, hogy ezek tudatában az ovi nem lesz megoldható, de örömünkre olyan fogadtatásban volt részünk és olyan türelemmel fordulnak a kislányunk felé, hogy kezdeti félelmünk elmúlt.
Jelenleg ott tartunk, hogy a kakilás nem változott, csak otthon és csak pelusba. A pisilés viszont jobban aggaszt bennünket, mivel ez a második hete az oviban és mereven elzárkózik a kis WC használatától, egész nap nem pisil, csak késõ délután, mikor hazaérünk, azon csodálkozom, hogy eddig még csak egyszer pisilt be. Úgy sem sikerült rávennünk, hogy bevittem az otthoni szûkítõt, sõt, az óvónénik még azt is megtették, hogy a szûkítõvel elkísérték a felnõtt WC-re, de ez sem járt sikerrel.
Amikor elbeszélgetünk errõl, nekünk is és az óvónõknek is azt mondja, hogy azért nem, mert baja esik.
Mindannyian arra gondolunk, hogy a bölcsiben történhetett valami, de ezt feloldani benne eddig nem tudtuk és mostmár tanácstalanok is vagyunk, az összes eddig próbált praktikánk csõdöt mondott.
Hiába próbálkoztam a kedvenc macijával is, mert erre a trükkre egyszerüen kijelenti, hogy a maci tud a WC-be kakilni és pisilni, mert õ ügyes, de õ maga viszont még egyébként is kicsi, majd ha nagy lesz, akkor belekakil a WC-be.
Tudni kell, hogy korát meghaladó a beszédkészsége, szóhasználata, okos, érdeklõdõ, cserfes kislány, viszont minden új dolog riasztja és elég sok idõ és türelem szükséges ahhoz, hogy megbarátkozzon az újdonságokkal. Ha azonban siettetik, akkor hatalmas daccal reagál, amit nagyon nehéz enyhíteni.
Bocsánat, ha túl hosszúra sikerült a levelem, remélem, tud számunkra tanáccsal szolgálni, mert jelenleg mi is és az óvónõk is keressük a megoldást.
Válaszát elõre is köszönöm.
Gné Zita
Vlasz:
Kedves Zita!
Érdekes az Ön által felvázolt probléma, ugyanis az alábbi kérdésben én is ellentmondásosnak érzem a kislány indokait: t.i. ha valóban fél a WC-tõl, mert belecsúszik a feneke, akkor az otthoni pisiléskor hogyhogy nem fél? Miért csak kakiláskor ill. az oviban jön elõ az a bizonyos félelem? Erre a kérdésre a válasz számomra is rejtély. Okosabbat nem tudok esetükben javasolni, (hiszen valóban mindent megpróbáltak már, ami szóba jöhet), beszélgessen sokszor és sokat errõl a témáról a kislánnyal! Magyarázza el neki, hogy nincs mitõl félnie, mert Ön végig fogja majd õt, nem eshet bele a lyukba. Ha így sem jár sikerrel, úgy próbálkozzon a bábozással! Mesébe ágyazva, indirekt módon kérdezze meg az Ön bábfigurája a kislány bábjától, hogy miért utasítja el az ovis WC-t. Talán így, a bábozás közvetett módján fény derülhet valamire.
Úgy gondolom, ha egyszer esetleg megpróbálkozna az „elfogyott itthon a pelenka, használjuk inkább a WC-t” praktikával, a kezdeti félelmek az elsõ sikerélmény után feloldódnának. Ez után valószínûleg nem lenne megállás a tökéletes és teljes WC használatig.
Amennyiben makacsul megmarad a probléma, úgy azt kell, hogy tanácsoljam, vegyék igénybe gyermekpszichológus segítségét!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni! A nagyobbik lányom 4 éves lesz november végén.Most a második évet kezdte az oviban,ahol egyébként nem volt zökkenõmentes a beilleszkedés,de aggodalomra okot adó sem.A kislányom nagyon okos,koránál értelmesebb,testileg is fejlett/magasabb és az átlagosnál ügyesebb/.Vezetõ típus,de persze még nehezen fogadja,hogy másnak is van akarata,nem mindenki akarja ugyanazt csinálni,amit õ.A hisztis idõszak lecsengõben nálunk,mert nem engedtünk a cirkuszoknak. Néha azért még porig ég Róma.Most inkább visszament csecsemõbe néhány dologban,amit értünk,hiszen a második lányunk novemberben lesz 1 éves,õt utánozza,hátha akkor felvesszük,öltöztetjük,vetkõztetjük stb.Túl leszünk rajta.A problémám a barátkozás,együttjátszás körül van.Egyik napról a másikra barátnõje lett az oviban tavasszal egy nála fél évvel fiatalabb kislány a csoportjából.Szoros kapcsolat alakult ki közöttük,az óvónõk nem értik hogyan.Nem azonos a fejlettségük,nem azonos az érdeklõdésük,nem ugyanazokkal a játékokkal szeretnek játszani.Mi most 3 napot hiányoztunk,a másik kislány teljesen belebetegedett.Az anyukája azt kérdezte az óvónõktõl,hogy mi érte a gyereket,hogy így odavan."Semmi,csak Hanna hiányzik"-kapta a választ.Ma mentünk oviba,de délután az óvónõ mesélte,hogy a lányom nagyon társtalan volt egész nap,mert most meg Bogi nem jött.Másokkal nem kezdeményez játékot egyikük sem.Ez elszomorít,mert a játszótéren,vagy a mamáéknál,akik társasházban laknak,szívesen játszik másokkal,kisebbekkel és nála idõsebbekkel is.És nem mindig várja meg,hogy odamenjenek hozzá,õ is kezdeményez.Nem írigy,megosztja a játékait,mindenkit körbekínál bármilyen finomsága is legyen.A nagyobbaktól hagyja vezetni magát,a kisebbekre vigyáz,irányítja õket.Csak az ovira jellemzõ ez a kizárólagosság.Egyébként most kiscsoportosok,8 lány,13 fiú,tavaly teljesen egyenlõ arányban indultak.Miért alakulhatott ki közöttük ilyen szoros kapcsolat?Nem hiszem hogy ez egyértelmûen jó,hiszen Bogi szinte függõ,és Hanna is halad efelé.Hogy lehetne õket finoman mások felé is terelni?Nyáron mi jártunk oviba,és volt is Hancinak kedvenc játszótársa,egy nagyobb csoportos kislány,és egy Bogival egyidõs fiú a mi csoportunkból.Bogi állítólag Hannit emlegette egész nyáron otthon.Az egyik óvónõ még tavaly azt mondta,hogy Hannit nem szeretik a többiek mert vezetni akar mindig.Errõl sem tudom mit gondoljak,mert én meg anyukáktól tudom,hogy pl.az egyik kislány a sétapárja akart volna lenni,de nem engedték az óvónénik és õ ezért szomorú volt,vagy hogy mások is emlegetik otthon és nem negatívan.Én saját szememmel többször láttam,hogy reggel síró csoporttársát megsimogatta./Amúgy Bogi a sétapárja,az óvónõk osztották be õket tavaly szeptemberben/Hogyan segíthetnék a lányomon,hogy ne szenvedjen,ha az oviban nincs ott Bogi?Mit tehet az óvónõ?És egyáltalán kell e valamit tenni?Mi a véleménye?Köszönöm válaszát:Mama.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Levele alapján nehezen képzelem el, amit az óvónõk állítanak, t.i. hogy Hannát ne szeretnék a többiek vezetõ, irányító személyisége miatt. Az Ön által leírt tapasztalatok is, valamint saját megfigyeléseim is arról árulkodnak, hogy a visszahúzódóbb, gátlásosabb gyermekek kifejezetten vonzódnak a bátrabbakhoz, akiktõl egyfajta oltalmat, védelmezést remélnek. Levele alapján ezt nem egyszer meg is kapják kislányától. Akik esetleg nem nyílnak meg Hanna felé, azok valószínûleg szintén extrovertált személyiségû gyermekek lehetnek. Ebben az esetben viszont egyfajta „pozícióharcról” lehet szó.
Amit a túlzott barátnõ-függéshez kapcsolódóan javasolhatok, az elsõsorban az óvónõk munkájához némi jótanács. Igyekezzenek minél több közös csoportjátékot kezdeményezni a gyerekek között, ahol is spontán módon adódjon lehetõsége Hannának másokkal is szorosabb kapcsolatba kerülni, másokkal is együttjátszani. Így valószínûleg mind kislánya részérõl, mind a többiek részérõl hamarabb megtörik a jég.
