Nagyon fontos kérdésem lenne. Páromnak elõzõ házasságából van egy 9 hónapos kisifa. Milyen éltetkorban javasolt elõször elhozni hozzánk, azért hogy ne zavarodjon össze teljesen, ne legyen számára teljesen káosz, hogy neki hogy lehet két anyukája, és az apukája miért nem lakik náluk? Milyen gyakran látogassa õt az apja, hogy eegészséges tudattal nõljön fel?
Köszönöm
Vlasz:
Javaslom, hogy amennyiben mód van rá, a kisgyermekkel eleinte az édesanya otthonában találkozzanak, ha
lehetséges, Ön is legyen ott. Így megoldható, hogy a pici megszokja mind a négy felnõtt jelenlétét, személyét. Ezt követõen, - bár erre nincs külön recept, csupán saját véleményem, - kb. 1,5-2 éves kortól kezdjék magukhoz is szoktatni. Tanácsos eleinte nem messzire menni, csupán az anyuka lakóhelyének környékén (pl.: játszótéren) barátkozni a gyermekkel, aki ha esetleg elbizonytalanodik, bármikor visszatérhet az édesanyjához. Így nem okoz semmi negatív érzést benne a másik két szülõvel való együttlét és máskor is szívesen fog Önökkel tartani.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam júliusban lesz 5 éves. Szellemileg azt hiszem, fejlettebb a korosztályánál, folyékonyan olvas, nyomtatott betûkkel ugyan, de ír, kibetûzi a szavakat fejben is, számol. Autómárkákban "verhetetlen", nagyon jó a memóriája. Viszont mozgásában eléggé le van maradva, ügyetlen, bátortalan. Mászókára, csúzdára szinte lehetetlen rábeszélni, és mióta szemüveges lett (kancsalság miatt) még sokkal rosszabb lett a helyzet. Nézi a többi gyereket a játszótéren, de õ nemigen megy utánuk fel semmire, hiába bíztatjuk. Vajon fizikai vagy lelki oka lehet ennek? Hol, hogyan lehetne ezt kideríteni? Egyébként sem egy bátor gyerek, a hangos dolgoktól is fél, pl. a tûzijûtékot még messzirõl vagy a tévében sem nézi meg, mert fél tõle, mert hangos (ahogy õ mondja). Mennyire függhet össze a hangos dolgotkól való félelem és a rossz egyensúlyérzék? És összefügghet-e azza, hogy eléggé viharos volt születése, mert a császár során benyelt egy kis altatót, az APGAR-ja mindössze 1 volt a születés után egybõl, és lélegeztetni is kellett egy darabig.
Köszönöm a válaszát:
Horváthné Andi
Vlasz:
Kedves Andi!
Én mindenek elõtt feltétlenül javasolnám, (amennyiben még nem történt meg), hogy végeztessenek átfogó orvosi vizsgálatot a gyermek egyensúlyérzékét illetõen. Valóban nem elképzelhetetlen, hogy az egyensúlyi probléma, ill. a hangerõre való érzékenység összefügghet, hiszen mindkét dolog a fül állapotával van kapcsolatban.
Amennyiben az orvosi vizsgálatok mindent rendben találnak, a következõ dolgokat kell átgondolni:
- nem fordult-e elõ, hogy korábban leesett valahonnan a kisfiú, és most ezért fél?
- Nincs-e olyan felnõtt a környezetében, aki esetleg túlféltõ módon nem engedte a magasabb mászókákra?
- Nem látott-e esetleg más gyermeket leesni valahonnan?
A fenti okok bármelyike is kiválthatja az indokolatlan félelmet a gyermekben, mely azonban véleményem szerint kellõ türelemmel oldható. Elõbb-utóbb a játék hevében megfeledkezik félelmérõl, és talán minden rábeszélés nélkül is feljebb merészkedik majd. Ha esetleg ez mégsem történne meg, semmiképpen ne próbálják mégis felcsábítani, hanem a földön végezhetõ, egyensúlyérzéket nagyban fejlesztõ játékokkal igyekezzenek indirekt módon segíteni Õt. Pl: Haladj át a földre helyezett csíkon, ez a híd!… vagy: tegyen babzsákot a fejére és úgy próbáljon sétálgatni… vagy: Játsszunk gólyásat, aki fél lábon is meg tud állni...stb.
A lényeg, hogy a kisfiú az egészet játékként élje meg, ne jöjjön rá arra, hogy Önök ezzel fejleszteni akarják Õt.
Sok sikert: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Nagyon köszönöm kedves válaszát! Valóban három csoport indul, és megismerhettük az óvónéniket is, akik rendkívül szimpatikusak. A vezetõnõtõl megtudtuk, hogy ez az ovi Montessorri módszert alkalmaz, mely a tájékoztatásuk alapján nagyon szimpatikus volt. Szeretnék errõl többet is megtudni (írásos tájékoztatást csak szeptemberben kaphatunk az ovitól, addigra lesz kész). Tudna-e javasolni olyan internetes oldalt, ahol errõl lehetne bõvebbet megtudni? Vagy ha nem, Ön mit tud errõl? Valóban olyan jó, mint ahogy hangzik? Nagyon bizakodom és válaszát elõre is köszönöm szépen.
Ökrös Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Örülök, hogy elõzõleg is sikerült megnyugtató ,- és mint kiderült ,- helytálló választ adnom Önnek kérdésével kapcsolatban.
A Montessori pedagógiáról hosszú oldalakon keresztül lehetne mesélni, ám még így is nehéz lenne részletekbe menõen felvázolni ennek tartalmát és jelentõségét. Emiatt csupán érintõlegesen, néhány szóban próbálok némi ízelítõt adni a dologból, melyrõl az óvónéni majd biztosan sokkal többet fog elárulni. Szóval a Montessori:
Maria Montessori (olasz orvosnõ) volt a szülõanyja e pedagógiának, mely során olyan módszereket alkalmazott, amellyel a gyengébb képességû gyermekek is jó eredményt értek el az átlagos képességû gyerekek csoportjában. 1906-ban óvodát nyitott, majd 1909-ben Svájcban is megnyíltak a Montessori óvodák. Maria Montesssorit 1924-ben Skóciában díszdoktorrá avatták, 1928-ban Rómában a Tanítóképzõ vezetõjének nevezték ki.
A Montessori pedagógia kiemelten figyelembe veszi:
- a fejlõdéslélektani sajátosságokat
- a gyermekek szükségleteit
- a kicsik öntevékenységét.
Az oktatási folyamatában a külsõ ellenõrzés helyett a belsõ önszabályozás kialakítására támaszkodik.
Alapelvei:
- Tisztelet : a gyermeki személyiség tiszteletben tartása, mely különbözik a felnõttõl és másoktól is
- Korai évek jelentõsége: a tudattalan tanulás fokozatosan tudatossá válik
- Célszerû tevékenység: szeretik és szükségét érzik ennek pl.: ajándékkészítés
- Önállóság: fokozatosan önállóságra szoktatják a kicsiket
Bár csak címszavakban és vázlatosan érintettem e pedagógia sajátosságait, azt azért remélem le lehetett szûrni belõle, hogy egy nagyszerû reformpedagógiai irányzatról van szó, mely a gyermekek igényeit maximálisan figyelembe veszi.
Sikeres óvodakezdést kívánok, üdvözlettel: az Óvónéni
Krds:
Kedves Óvónéni!
Végig olvasva a leveleket, vettem a bátorságot, hogy segítségért fordulja Önhöz. A kislányom 4 éves és szeptember óta jár ovodába, kisebb- nagyobb hangulat ingadozásoktól eltekintve szívesen. Azonban Mi úgy érezzük, hogy mégsincs minden nagyon rendben. Ha például betegség után, amikor 1-2 hetet otthon töltött, és nyugodt kiegyensúlyozott állapotban kezdte újra az ovit, akkor az elsõ nap után feszült, hisztis és "kerge" lesz. Amikor az Óvónõket kérdezzük, hogy mit gondolnak a gyerekrõl általában, vagy errõl a konkrét gondunkról, akkor a "nincs semmi baj", közhellyel ráznak le minket. A kislány nagyon szeret mesélni, verselni, szerepelni de nem igazán lehet rábírni hosszabb idejû sprotolásra, mozgásra. Sajnos az elmúlt évben egyik területen sem sikerült az óvodának fejleszteni, ezért kénytelenek voltunk készségfejlesztõ intézetbe is beiratni. De talán nem ez a megoldás?!
A legutolsó csalódásunk a napokban esett meg. A fenti indokok alapján és mert van rá módunk, a gyereket már június elejétõl nem járatjuk az oviba, bár az idõnk egy részét itthon töltjük. Sokat vagyunk Vele, kirándulunk, játszunk és botor módon úgy gondoltuk, az elmúlt 3 hétben kétszer, hogy 1-1 órára az oviban a társaival is összejöhetne, hogy a gyerektársaság se hiányozzon. Sajnos az Óvónõ durván, a gyerek elõtt elutasította ezt a kérésünket, mondván, hogy ez nem divat. Hangsúlyozom, sem ebéd, sem reggeli, sem benti foglalkozás nem volt abban az egy órában, csak kint az udvaron a társaival lett volna és nem egyedül a játszótéri homokozóban.
Kérem segítsen, hogyan közelítsük meg a problémát, hogy a gyereknek ne ártsunk vagy keressünk más óvodát.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Óvodaváltáson, véleményem szerint semmiképpen nem érdemes gondolkodni, a leírtak még nem szolgáltatnak kellõ indokot arra, hogy a kislányt újabb megrázkódtatásnak (új közösség, új óvónõk, új környezet megszokása) vessék alá, amikor már nagyrészt megszokta a régit.
Kérdéseire sorrendben válaszolva:
Az, hogy 1-2 hetes otthon tartózkodás után az óvodai életbe való visszazökkenés nem megy minden nehézség nélkül, teljesen természetes. Gondoljon csak bele, még nekünk, felnõtteknek sem könnyû egy hosszabb szabadság, esetleg betegállomány után újra a régi lendülettel és lelkesedéssel belevetni magunkat a munkába. Ha ez még nekünk is gondot okoz, hogy várhatnánk el egy kis négy évestõl, hogy nála ez másként legyen?
Következõ kérdésére kitérvén, a hosszabb idejû, kitartó sportolás hiánya sem kezelhetõ problémaként a következõk miatt: egy négy éves kisgyermeknél, életkori sajátosságai miatt, a hosszú idejû, kitartó tevékenykedés (nem csak sportnál, legyen szó bármirõl) nem jellemzõ. Gyakran vált át egyik tevékenységrõl a másikra, figyelme ebben az életkorban még csapongó. Ez, mint említettem, életkori sajátosság, teljesen természetes jelenség. Fontos, hogy a gyermek mindent csak addig csináljon, amíg szívesen részt vesz a tevékenységben, semmire ne próbáljuk a „saját érdekében” rábeszélni. A legfõbb dolog pedig, amelyrõl nem szabad megfeledkeznünk: a gyermek legfõbb tevékenysége a játék, sõt, fejlesztése is ezen keresztül érhetõ el leginkább!
Végül kitérnék az óvodalátogatás kérdésére. Júniusban általában már csak a teljes csoport töredéke jár óvodába, hiszen a szülõk ilyenkor, -mivel az évzáró egyben a tanév jelképes lezárása is, valamint már foglalkozások sincsenek,- igyekeznek nagyszülõknél, ill. saját szabadságolásukkal megoldani a gyermekek elhelyezését. Ebben az idõszakban már sokszor csoportösszevonásokra is sor kerül az alacsony létszám miatt. Úgy gondolom, ebben a felemás helyzetben nem róható fel az óvónõknek, hogy az egyébként már „szabadságon” lévõ gyerekek villámlátogatását nem tudják lehetõvé tenni. Az sem mellékes, hogy ilyenkor olyan helyzetbe kerülne az óvónõ, hogy nem hivatalosan egyel több gyermekért kellene felelõsséget vállalnia, mely komoly jogi következményekkel járhatna, ha ne adj Isten, gyermekével valami baj történne. Joggal merülne föl a kérdés: törvényileg ki felelt a gyermekért, a szülõ vagy az óvónõ? /Hivatalosan u.is nincs az oviban a gyermek, gyakorlatilag azonban mégis ott van !/ Végül próbáljuk a gyermek szemszögébõl is megközelíteni ezt a kérdést: neki sem válik hasznára, ha egy-egy rövid idõre fenekestül felforgatjuk a napi ritmusát.Válasszuk külön az otthoni életet és az óvodai életet! Jó, ha tudja, hogy ezen és ezen a napon, idõszakban oviba kell menni, míg más alkalmakkor viszont nem. Nem jó, ha megszokja, hogy az óvoda olyan kötetlen intézmény, ahová akkor megyek, amikor akarok, és akkor jövök el, amikor akarok. A szeptemberi tanévkezdésnél ez még komoly problémákat okozhat! Kérem, próbálja meg ilyen szemszögbõl is mérlegelni a dolgot, így talán könnyebb lesz elfogadni és feldolgozni a vélt vagy valós sérelmeket.
Jó pihenést, kellemes nyaralást kívánok, üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
kedves szerkesztok!!
Halo kata vagyok,es az Egyesult Allamokbol irok Onoknek.
masfel honapja koltoztuk ide harman.Apa,Anya,es Hanna.
Hanna 4 eves szulinapjat itt unnepeltuk majusban.
Az egesz eletunk megvaltozott,es Hanna nagyon tud alkalmazkodni,de az ovodai elet nagyon hianyzik neki.Mi itt harman nagyon jol vagyunk,de sajnos gyerek nincs kozelunkben,es foleg nem magyar.
Ez bizony egyre nagyobb problemat szul,es erzem hogy Hanna viselkedese is valtozik.(Persze a 4 eves kor magaval hozza az elenallas erzeset.) Segitseget szeretnek kerni,ha van hasonlo helyzetu csalad,akirol tudnak,es osszehoznanak veluk,-persze csak a vilaghalon-nagyon nagy dolog lenne nekunk.Jo hogy ratalaltam Onokre,es kerhetek tanacsot.Biztosan elni fogok ezzel a lehetoseggel,es reklamozom ezt a honlapot! KOSZONOM.igriczikata@freemail.hu
Vlasz:
Kedves Kata!
Köszönjük az elismerõ szavakat és a bizalmat, reméljük, oldalunkon keresztül valakivel, valakikkel valóban sikerül egymásra találni. Fentiek tükrében kérünk mindenkit, ha tud, segítsen! Fogjunk össze, úgy biztosan sikerül !!!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni! Kedves Szülõk!
Egy ismerõsöm gondjával fordulok Önhöz, mert neki nincs lehetõsége netre. 4 és fél éves gyereke nem beszél, nem komunikál a környezetével, kivéve édesanyát és 2 évvel idõsebb testvérét. Tárgyakat ismer, rámutat ha kérdezik, de csak pár értelmes szót mond, többi beszéde inkább ugatáshoz hasonlít idegen fül számára. És ha nem értik, dührohamot kap, elég agressziv a viselkedése. Magán óvódába jár a testvérével együtt, heti 2 alkalommal logopédus foglalkozik vele, de egyenlõre kevés eredménnyel. Autizmusra gyanaszom és félek, hogy szeptembertõl, amikor testvére iskolába fog járni, visszafejlõdik és még agresszívabb lesz, mivel nem lesz mellette senki, aki megérti. Hol tudják kideríteni, mi a baja? Milyen speciális ovódába vihetik, mert így kevés remény van, hogy normál iskolába tud majd járni.
Nagyon köszönöm a segítségét.
Egy aggódó barát.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
4,5 éves korban valóban nem jellemzõ, hogy a szóbeli kommunikáció ilyen kezdetleges, és idegenek számára érthetetlen formában nyilvánuljon meg. Feltétlenül javaslom, hogy keressenek fel egy másik logopédust is (több szem többet lát), aki talán nagyobb sikerrel jár e probléma feltérképezésében. Mindemellett még mindenképpen érdemes lenne a szülõknek gyermekpszichológus segítségét is kérni, hiszen, - ha talán nem is autizmus,- de egyéb pszichés gondok is kiváltói lehetnek az Ön által leírt tüneteknek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiamat beírattuk egy számunkra szimpatikus oviba. Beiratkozáskor elmondták, hogy sajnos nem tudják megmondani ki lesz az óvónéni mert két csoport indul és majd csak a júniusi szülõi értekezleten derül ki, hogy melyik gyerek kihez kerül. Ma elolvastam a felvettek névsorát és a kisfiam is rajta volt. De kicsit megdöbbentem: 78 gyereket vettek fel! Létezik az hogy csak két csoport lesz? Van valamilyen központi szabályozás, hogy hány gyerek lehet egy csoportban? Szerintem két csoportra ez rengeteg! Már kezdek elbizonytalanodni, hogy jól döntöttünk-e. Lehet, hogy megváltozott és három csoport is indulhat egyszerre? Mi a véleménye?
Válaszát elõre is köszönöm szépen.
Ökrös Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Nehezen tudnám elképzelni, hogy az újonnan felvételt nyert 78 gyereket csupán két csoportra osztanák fel. Ez ugyanis azt jelentené, hogy 39 gyermek kerülne egy csoportba. Úgy vélem, ez semmiképpen nem lenne reális és megvalósítható. (Sem a személyi, sem a tárgyi feltételek nem adottak ekkora csoportlétszám kiépítésére egy hagyományos óvodában.) Elképzelhetõnek tartom viszont, hogy a 78 gyermekbõl több csemete már meglévõ, tehát nem újonnan induló csoport tagja lesz. (Pl. akik nem kiscsoportos korúak, hanem idõsebbek és csak most kezdik az ovit, netán másik óvodából jelentkeztek át.) Amennyiben mégis mind a 78 gyermek újonnan induló csoport tagja lesz, úgy valószínûnek tartom, hogy legalább 3 csoportot indítanak nekik. Az e hónapban tartandó szülõi értekezleten minden kérdésére választ fog kapni. Addig is, kérem, ne aggódjon, valószínûleg nem annyira rossz a helyzet, mint gondolná.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!,
Ugyan nem anyuka vagyok mégis van egy aggasztó problémánk, a párom keresztlányával.
Pici kora óta félõs, de most (2.5 éves) már mondani is tudja és megdöbbentõ számunkra. Irtózik a hajmosástól, kb 5-6 órás cirkuszt görcsös hisztéria kiséretében. HA meghallja jön valaki egyból visít és hadarja, hogy 'nem jön senki', 'nem jön be a szobába' és idegesen hisztizik. Ha az udvaron vagyunk, elrepül egy bogár, vagy meglát egy zoknit, amit lefújt a szél a szárítóról, megint görcsös hisztiroham és 'be kell menni a szobába'. Nem ülhetünk le a székre, ha mégis nem mindegy melyikbe. Hisztiroham, ha nem tetszik neki a papucsunk, vagy a pólónk szine.... Cipõhúzás hosszú kín és hisztéria...a reggeli öltözködés szintén. Régen szeretett fürdeni, most a maximum 3 centis vízben nem mer belelülni, újjabb hisztéria. Irtózik a kosztól, ha koszos a keze, koszos a cipõ, vagy a játéka azonnal meg kell mosni. Éjszaka felébred artikulátlanul visít és üvült -a környéken a kutyák vonyítanak-- veri magát az ágyhoz, földhöz, teljesen önkívületi állapotba kerül.
Most vannak tiltott listán lévõ szavak: óvoda,hajmosás, játszótér, kismotor -bár ezek köre változik, nõ- ha szóbakerülnek görcsös hisztéria -'nem megy oda', 'nem csinálja',
'nem motor'.
Tulajdonképpen az egész napja a hisztirõl szól. Minden kérdésre visítós, hisztis nem a válasz.
Még sohasem láttam ilyen gyereket, aki ennyire boldogtalanul éli az életét. Magábamn egyedül szépen eljátszik, de ha van ott valaki, kezdi a mûbalhét a krokodilkönnyekkel. Azt hiszem az nem írtam, hogy a környezet mindegy, otthon a szüleivel ugyanígy viselkedik.
Kérem adjon tanácsot, mert tehetetlenek vagyunk. Ezt kinövi, csak a nevelés vagy veleszületett dolgok okozzák, egyáltalán mit tehetünk????
Válaszát köszönöm elõre is!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy gondolom, a kislány problémája már túlhaladja azt a szintet, amit így távolból, mint egyszerûbb pedagógiai esetet meg lehetne oldani. Véleményem szerint a gyermeknek mihamarabb pszichológusi segítségre lenne szüksége. Javaslom, hogy beszéljen a szülõkkel és mint családi barát, javasolja nekik, hogy a lehetõ leghamarabb forduljanak szakemberhez. A kislánynál tapasztalható túlzott, indokolatlan és megmagyarázhatatlan kitörések semmiképpen nem tekinthetõk normális reakciónak.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Elsõ alkalommal mikor olvastam, hogy itt segítséget probálnak nyújtani a szakdolgozat megíráshoz nagyon megörültem. Saját tapasztalatból -két elkészített szakdolgozattal a hátam mögött - tudom, hogy milyen nehéz úgy elkészíteni a diplomamunkát ha nincs kellõ anyag hozzá és nem tudjuk, hol találunk. Ezért érdeklõdve kezdtem el olvasni a válszokat. Meglepõdve tapasztaltam,hogy vagy egy sablon szöveget látok minden kérdés alatt válszként vagy csak annyit, hogy a dolgozatot a segítséget kérõ egyén önállóan is megtudja oldani. Kérdem és - és nagyon szeretném tudni rá a válszt is - miért ajánlja fel valaki a segítségét, ha nem képes segíteni?
Egy ÓVÓNÕ!
Vlasz:
Tisztelt ÓVÓNÕ! :)
Mindenekelõtt köszönöm hozzászólását, melyre a következõ választ tudom adni: miután én vezetem a szóban forgó rovatot, bizony nagyon meglepõdtem, hogyan kerülhetett bele olyan információ, amelyrõl én nem is tudok. Kérem, pontosan jelölje meg, hol látta azt a lehetõséget kiírva az oldalon, miszerint itt segítséget adunk a szakdolgozati témában kérdezõknek. Ha egy kicsit alaposabban utánanéz, meglepõdve fogja tapasztalni: sehol! Miután sok szakdolgozati témájú levél érkezett hozzánk, elhatároztam, hogy egy külön alrovat alatt gyûjtöm össze õket, a következõ címszóval: Szakdolgozati segítségkérés. Itt külön szeretném hangsúlyozni, hogy a segítségkérés és a segítségadás nem ugyanazt takarja!!! E külön cím alatt való összegyûjtést pedig azért találtam fontosnak, hogy így, aki ilyen témában akarna kérdezni, már az elõzõ levelek nyomán rájöjjön: e feladatot nem vállaljuk fel!
…és még egy kis fogalmazási pontatlanság: azt, hogy oldalunkon keresztül miért is nem adok szakdolgozati segítséget, pontosan megtudhatja, ha sablonos válaszaimat is kissé nagyobb alapossággal olvassa el! Tehát a válaszadás visszautasítása nem abból ered, hogy az rovatvezetõ "nem képes" válaszolni. Annak idején jómagam is teljesen önállóan, csupán konzulens tanárom és az általam felkutatott (!) forrásanyag segítségével írtam meg jelesre szakdolgozatomat. Mindeközben egyedül vezettem egy 30 fõs vegyes csoportot, felkészítettem és beiskoláztam jó néhány gyermeket és természetesen készültem a vizsgákra. Az eredmény: kiváló diploma. Tehát így is lehet csinálni, mindenféle külsõ segítség nélkül is.
Mivel a szakdolgozati segítségnyújtás olyan szerteágazó feladat, melyet nem bírna el egy alrovat, ezért véleményem szerint érdemes lenne erre vonatkozólag egy külön honlapot létrehozni. Ezt ötletként javasolom minden kolleganõnek, hátha valakinek lenne kedve megcsinálni. Mivel én Önnel ellentétben egy percig sem vonom kétségbe szakmai rátermettségét, hogy "képes-e" ilyen feladatra, ezért bátran ajánlom: vágjon bele! A motiváltsága már biztosan megvan hozzá, a többi pedig majd kiderül.
Befejezésül ismételten szeretném hangsúlyozni: szakdolgozati kérdésekre nem áll módunkban válaszolni! E rovat másról szól! Kérem minden érintett szíves megértését!
Fenti témában további levelezést folytatni nem szeretnék és nem is fogok, hagyjuk az "Óvónõ válaszol" rovatot jellegének és funkciójának megfelelõen mûködni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Bölcsis történetem talán nem egyedi: kisfiam 3 éves, fejlettebb a koránál és már nem igazán tudnak mit tenni vele a bölcsiben. Ott abból áll a nap, (fõleg,hogy most jó idõ van)hogy délelõtt és délután is kint vannak az udvaron, ahol minden gyerek úgy foglalja el magát ahogy tudja. Motorozás, homokozó, vagy rohangálás. A gondozónõk üldögélnek csapatostul a padon és csak a szükségletek elvégzését, átpelenkázást intézik, meg a reggelit, ebédet, uzsit. Délben felszabadulnak, amikor a kicsik alszanak. Az én mozgékony fiam igényelné nemcsak a gyerekek társaságát, akik kisebbek nála és nem mindig tudnak együtt játszani, hanem a felnõttekét is még. Az sem zavarja õket, ha elesnek. Engem sem zavar, de azért meg szoktam nézni a sérülést. Õk még azt sem, hacsak valaki nem ordít nagyon. A verekedõ gyerekeket is csak akkor választják szét ha már valamelyik keservesen sír, addig még csak rájuk sem szólnak úgy beszélgetnek biztos van ennél fontosabb. Fiam már úgy érzem kezd az utóbbi hetekben visszafelé fejlõdni: utánozza a beszédhibás társait (szóltam, hogy figyelmeztessék, ha rosszul mond valamit erre az volt a válasz, hogy már minden gyerek azt az egy beszédhibásat utánozza, ne törõdjek vele), megtanult a fiam káromkodni, egyre agresszívabb, hiszen a bölcsiben másképp nem érheti el a célját, ott az erõsebb gyõz. A héten szóltam, ha elesik a gyerek legalább a sebet tisztítsák meg vízzel, ha már a fertõtlenítés nehéz, mert a homokozóban elfertõzõdhet. Erre a gyerekem elõtt kioktattak, hogy "nem kell mindent észrevenni, anyuka túl aggódó" Valóban. Ma mentem érte, a gondozónõ háttal ült a homokozónak, a fiam benne térdelve játszott, majd mikor kijött két húszforintos nagyságú alig beszáradt (elõtte vérzõ) seb volt a térdén, amit még csak észre sem vettek. Fiam nem is mert szólni, mert a múltkor hallotta ahogy engem kioktattak. Nem azért írom ezt le mert ki akarom adni a dühömet, hanem azért, mert kiváncsi vagyok a véleményére, hogy egyáltalán szóljak-e újból a gondozóknak, vagy most már a vezetõt keressem, mert egyre jobban féltem a fiamat. Szeptembertõl oviba megyünk. Ott mennyiben változik ez a helyzet, úgy hallottam, hogy délelõtti foglalkozások, amik régen voltak most a kiscsoportban nincsenek, de én azért reménykedem, hogy ennél jobban lekötik, elfoglalják játékokkal, feladatokkal, mesével, versekkel stb a gyerekeket.
Válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Elõször is szeretnék kitérni a bölcsõde és az óvoda közti legfõbb különbségre, mely talán választ ad kérdésére:
Míg a bölcsõdében elsõsorban csak megõrzik és gondozzák a gyermekeket, ( jól vagy kevésbé jól,) addig az óvodában komoly nevelõ-oktató munka folyik. A bölcsõdében dolgozó gondozónõk, - mint a nevük is mutatja ,- szinte teljességgel csak a gyermekek fizikai ellátására figyelnek. Ezzel szemben az óvodában diplomás pedagógusok foglalkoznak a gyermekekkel, napról-napra komoly szakmai felkészüléssel tervezve a fejlesztést. Bár az óvodai nevelõ-oktató munka már legtöbbször nem kötelezõ foglalkozás keretei között zajlik, ez azonban semmiképpen nem jelenti azt, hogy akkor semmit nem foglalkoznak a gyerekekkel. Az óvodapedagógus játékba ágyazva, indirekt módon fejleszti a gyerekeket, nagyon is tudatosan!
Fentiek tükrében megnyugtathatom, kisfia óvodába kerülésekor az ott dolgozó, (feltételezhetõen jól felkészült) pedagógus kollegák biztosan a lehetõ legjobban segítik majd az egészséges szellemi és fizikai fejlõdést.
Krds:
Kedves Óvónõ!
Nagyobbik kislányom öt éves, kisebbik kislányom négy éves lesz, 16 hónap a korkülömbség. A nagyobbik lányban már kis korban is megvolt a féltékenység a kisebb iránt, annak ellenére is ,hogy próbáltunk vele is ugyan annyit foglglkozni mint a kicsivel. Számunkra teljesen úgy tünt, hogy nem szereti a testvérét, ezt sokszor hangoztatta is. Ez a "Nem szeretem a Tesót" idõszak aztán szép lassa elmúlt, sülve-fõve együtt játszottak, csak együtt voltak hajlandóak mindent csinálni. Eljött az óvóda ideje. Az oviba nagyon nehezen tudott beilleszkedni: nem volt hajlandó játszani a gyerekekkel; annak ellenére hogy otthon imádta ha feladatokkal láttuk el, az oviban nem volt hajlandó semmit csinálni. Mindig elöbb a testvérét kellett elvinni a bölcsibe ami messze volt tõlünk, és csak utánna vihettük õt az oviba, ami ott van melletünk, mindig csak én vihettem-hozhattam õt (természetesen délután érte kellett menni elõbb, és csak utána együtt mehettünk a kicsiért. Ez idõ alatt is nagyon undokul viselkedett a testvérével. Mikor az óvodában rendezõdött nála a helyzet, szó szerint 180 fokos fordulatott vett (azóta is csak dícsérik az óvónõk, hogy nem hitték volna hogy középsõ csoport elsõ félévében idáig eljutunk), a két gyerek között ismét harmonikus volt a kapcsolat.
A kisebbik lányom beteg volt idén márciusban, be kellett vinni 1 hétre a kórházba, és a férjemmel felváltva bennt voltunk mellette éjjel-nappal. A nagylány ezt is nehezen viselte: azt mondta hogy nem szeret se engem, se a kisebbet; mikor én voltam vele otthon, sírvafakadt hogy õ csak az apucikájával akar otthonlenni (elõtte hozzám ragaszkodott nagyon). Azóta is folyamatosan ellenséges a testvérével. Csúnya hangnemben beszél vele, irígy hozzá, azt monja neki hogy nem szereti. Hozzám is egyre többször undok. Kérem, adjon tanácsot hogy hogy lehet errõl a hullámzó állapotról leszoktatni, mert úgy veszem észre, hogy a kistestvért bántja ez a helyzet, nagyon szomorú szokott lenni ilyenkor. Már próbáltunk beszélni a nagyobbik lánnyal errõl, de végig sem akarja hallgatni amit mondunk, nagyon makacs természete van. Mit csináljunk vele? Hogy hassunk rá? Mi lehet az oka ennek a magatartásnak?
Segitségét elõre is köszönöm: Kné Tímea
Vlasz:
Kedves Tímea!
A testvérféltékenység nem ritka jelenség, mely legkönnyebben úgy küszöbölhetõ ki, - mint azt Önök is nagyszerûen csinálták ,- hogy a nagyobbik gyermekre még több figyelmet szentelnek. Levelébõl pontosan kirajzolódik, hogy a problémák mindig valamilyen változás alkalmával erõsödtek föl. (Pl.: óvodakezdés, vagy legutóbbi esetben a kisebbik gyermek kórházba kerülése) Ahogy az óvodai beszokás után helyreálltak a dolgok, úgy erre most is lehet számítani. Fontos, hogy Önök, mint szülõk, az eddigiekhez hasonló türelemmel és szeretõ odafigyeléssel vegyék körbe a nagyobbik gyermeket is. Az idõsebb testvér nehezen viseli, hogy legutóbb is minden a kistesó körül forgott, úgy érzi, õt kevésbé szeretik. A "nem szeretem a testvéremet" kijelentéseket természetesen nem szabad komolyan venni, ezeket hirtelen felindulásból, a féltékenység ködében mondja a gyermek. Mosolyogva gondolok vissza arra az esetre, mikor nõvérem születésekor az éppen ott tartózkodó féltékeny unokatestvérem, miután látta, hogy mindenki a kicsi körül ugrál, így szólt: "- Dobjuk ki a kis Ágit az ablakon!" Rövid idõ után az ellenérzés természetesen teljesen megszûnt, és a lehetõ legszeretõbb kapcsolat alakult ki köztük.
A testvérek közötti szeretet kapcsolatot a következõ módon lehet még jobban megerõsíteni:
- Gyakran szervezzenek közös programokat, ahol a nagyobbik gyermek is mindig jusson fõszerephez. A közös élmények közelebb hozzák egymáshoz õket.
- Gyakran hangsúlyozzák neki, milyen jó, hogy Te már ilyen nagy és okos vagy, így tudsz segíteni a kistesódnak ebben vagy abban.
- Motiválja a kisebbik gyermeket, hogy egyszer-egyszer lepje meg valami kedves ajándékkal (pl.: rajzzal) a nagytestvérét.
Ilyen és ehhez hasonló megoldásokkal biztosan hamarabb visszaállítható nagyobbik gyermeke lelki békéje.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Köszönjük szépen korábbi tanácsát a szobatisztasággal kapcsolatban.
Most 21 hónapos kisfiunk bõrkiütéseivel kapcsolatban szeretnénk a segítségét kérni. Már 6-7 bõrgyógyásznál jártunk, de sajnos nem sok eredménnyel. Allergiavizsgálaton is voltunk, vért is vettek tõle, a laboreredmény pedig kimutatta, hogy a vizsgált anyagok közül semmire sem érzékeny, allergiás. Balázs két karján kicsit pirosas kiütésszerû „pöttyök” vannak, néha viszketnek neki, de általában nem piszkálja. Ha mégis, akkor viszont sebesre tudja vakarni. Néha még a lábszárain is felbukkannak ezek a kiütések és a bõre is elég száraz, az arca is egész pici kora óta. Sokáig azt mondták, hogy ne foglalkozzunk vele, kinövi majd, váltsunk mosóport, öblítõt, ne is tegyünk inkább öblítõt a ruháira…stb. Mi meg is fogadtuk a segítõ tanácsokat, de a kiütések makacsul kitartanak. Nagyon sokféle krémet kipróbáltunk már, szteroidos krémet is kapott, de azt mondják és mi is ezt gondoljuk, hogy ez hosszútávon nem egészséges, és valójában „csak” tüneti a kezelés, a kiváltó okot kellene megszûntetni valahogy.
Azt is tudjuk, hogy mivel Balázs szõke, kékszemû és elég világos bõrû ezért kicsit talán érzékenyebb is lehet bizonyos anyagokra, de még belsõ eredetû, lelki probléma is kiválthatja.
Balázs 8 hónapos koráig szopizott, de kapott kiegészítést hypoallergén Beba HA tápszert 3-4 hónapos korától (egészen 1,5 éves koráig), és körülbelül 4-5 hónaposan kezdtük bevezetni a különbözõ gyümölcsöket, zöldségeket és a húst. A tejet és tejtermékeket is nagyon óvatosan kezdtük és azt vettem észre, ha tejet iszik este, akkor mindjárt elkezd kicsit köhögni és aztán folyamatosan köhécsel, 5-10 perc múlva pedig már a szeme is könnyezik a köhögéstõl.
Azt szeretném megkérdezni, mivel eddig nem nagyon sikerült javítani a helyzetünkön, tud-e esetleg egy kitartó, lelkiismeretes szakorvost, intézetet ajánlani, ahol tudnának segíteni.
Köszönettel, Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Sajnos én nem tudok szakembert ajánlani, de javaslom, tegye fel kérdését a Szülõk egymás közt rovatba is ! E-mail címe megadásával, magánlevelezés keretei között biztosan sok hasznos címet kap majd a szülõtársaktól.
Balázskának pedig mielõbbi gyógyulást kívánok, üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Két fiú gyermekem van,egy 8 és egy 2 éves.A nagyobbik fiammal nincs semmi gond,a kisebbik annál "problémásabb". Már egy éves korában is elég furcsán viselkedett, ha valaki ismerõs vagy idegen szépen szólt hozzá, akkor az õ reakciója az volt,hogy elvetette magát és a földhöz,vagy éppen a falba verte a fejét.Akkor nem volt semmi baj ha úgy viselkedtek vele mintha ott se lenne.Ma már nem ilyen súlyos az "eset",mostani reakciója az,hogy saját magát arcon üti,vagy ha nálam van akkor engem üt.A gyerekekkel nincs probléma azokat szereti,de felnõttekkel nincs kibékülve, sõt még a nagyszüleitõl is fél pedig hetente kétszer-háromszor is meglátogatjuk õket.A nagyszüleitõl való félelem csak az utóbbi fél évben alakult ki,pedig semmi olyan kiváltó okot nem tudok,ami miatt ez kialakult,azelõtt szeretett oda menni.A másik nagy gondom,hogy rengeteget iszik és fõleg éjszakai ivás aggaszt.Eleinte lefekvés elõtt megivott kb.2dl tejet, majd éjszaka többszöri felkelés alapján kb.1,5 dl teát,most már nem hajlandó meginni a tejet /amióta egyszer betegen kihányta/,viszont éjszaka kb.3/4 liter teát is megissza.Annyiszor fennt van éjszaka,hogy már nem is tudom megszámolni,csak fél deciket adok neki,mert addig issza amig van a cumisüvegben. Ha nem adok neki akkor sír és addig noszogat amíg nem adok neki.Így nem tudom,hogy mikor kerül majd le a pelenka.Talán tudna nekem tanácsot adni,lehet,hogy el kellene vinnem gyermekpszichológushoz?
Válaszát elõre is köszönöm!
Üdvözlettel Siposné Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Feltétlenül azt javaslom, keressen fel problémáival gyermek pszichológust, hiszen a kisfiú magatartásában fellelhetõ furcsaságok kiváltó okai sajnos megmagyarázhatatlanok. Ennek felderítéséhez már mindenképpen pszichológus szakember segítségére van szükség.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Kisfiam idén augusztusban tölti be a 3. évét. Értelmes, kommunikatív, rendkívül aktív kisfiú. Szinte állandóan figyelmet követel magának, nagyon sokat kérdez, megjegyez, ha nem ért valamit pontosan, akkor máshogy próbál kérdezni, vagy egyszerûen csak azt kérdezi: „anya mit mondtál?”. Tavaly nyáron kezdtük a bilizésre terelni a szót, próbálkozott is kisebb-nagyobb sikerrel. Azidõ tájt kistesója 9 hónapos volt (talán ez sem volt olyan egyszerû tudomásul vennie), mindenesetre már annyit el is értünk, hogy kb. átlag 2 óránként próbálkoztunk a bilin és ha sikerült (túlnyomó részt igen), akkor nagyon megdicsértük. Ha viszont nem szóltam és vittem õt, akkor ment minden a bugyiba. Itt csak azt szerettem volna elérni valahogy, hogy ha már bent van a dolog, akkor esetleg szóljon. Ez úgy tûnt nem zavarja, így 1 hónap eltelte után kénytelenek voltunk visszavenni a pelust, de továbbra is kérdezgettem, hívogattuk a bilire. Aztán bölcsibe szoktunk. Hát innentõl kezdve már bármilyen invitálásra ellenkezés lett az elsõ reakció. A gondozó néniknek azt mondta, amikor tisztába akarták tenni, hogy õ majd otthon fog pisilni a WC-be és nem kell õt átpelusozni. Itthon pedig, ha bár nem önállóan, csak valahogy kicsábítva sikerült rákeverednünk a WC-re vagy bilire, akkor készségesen ment a dolog állva, ülve akár. Aztán próbáltuk kideríteni vajon miért nem akaródzik önállóan nekiindulni, vagy legalább némileg kisebb ellenállással, mire az lett a válasz, hogy túl hideg az ülõke vagy a bili. Elnézést, hogy hosszúra nyúlik a levelem, de a sok apró részlet közül már nem tudom kihámozni, hogy végül is mi lehet a fõ probléma.
Azt is mondanám, hogy áttereltük valahogy a dolgot abba az irányba, hogy minden reggel ébredés után ráültünk a bilire (hol kisebb hol nagyobb ellenállást szétfoszlatva) és szinte kivétel nélkül (ma is) száraz pelussal kelünk. Azonban, ha nem ugrunk reggel idõben, ahogy halljuk, hogy ébred és nem unszoljuk a bilire, akkor bemegy a pisi a pelusba. Ugyanez a helyzet a délutáni alváskor is. A pelenka száraz ébredés után, mint reggel is és néha már maga veszi le a pelenkáját és ül rá a bilire. Mostanában viszont mintha ez az óriásinak mondható eredmény változóban lenne. Ezért is kérem a segítségét. Most a válasza az lett, ha kérdezzük vagy mondjuk neki, hogy a WC-be pisilünk, kakilunk, hogy a kistesója is a pelusba pisil. Ráadásul kezdi, vagyis folytatja az önállóságra (önálló akaratra) való törekvést azzal, hogy amiben csak lehet ellenáll, így különbözõ magyarázatokkal áll elõ. A kakilást persze még nem is említettem. Ez nem nagyon sikerül csak véletlenül és minimális mennyiség. Óriási dicséret, még jutalom is akad érte. Valahogy azonban a jutalom nem igazán motiválja (talán ha más jutalmat ígérnénk - bár egy kis becsomagolt csokiért is nagyon tud sírni - de ha végül meg is kapja, akkor igazából a csomagolás jobban izgatja. Ha meg nem kapja meg, akkor egy kis idõ után már õ mondja, hogy abból õ nem kaphat, mert ugye mi mondtuk neki, hogy abból csak az kaphat, aki ügyesen a bilibe kakil. Õ pedig nem kakil a bilibe – mondja).
Aztán arra gondoltam, hogy már annyiszor megbeszéltük ezt a kakilás-pisilés témát és olyan nagyon tudja ám, hogy hova kell a dolgot intézni, hogy megint elkezdtem kisbugyit adni rá. Már õ kérte is egyébként, mert pont egy barátunktól kapott ajándékba, de az eredmény szinte változatlan volt. Ritkán szólt. Ha bepisilt esetleg annyit mondott, hogy „anya vizes lett a nadrágom” és ha bekakilt, akkor csak üldögélt benne. Itt már azért szomorúan közöltem vele, hogy megbeszéltük, hogy szól, de ilyenkor mindig bohóckodni kezd és nem akar tudomást venni a dologról. Aztán ahogy tiszta kisbugyit kap, és teljesen átöltözünk, megbeszéljük, hogy legközelebb szól, ha már jön a pisi v. kaki, de valahogy megint csak nem sikerül szólni. Még egyszer sem szólt önállóan (lehet, hogy túlságosan ránk vár, mintha ez nem is az õ „feladata” volna) és egyre ellenállóbbnak tûnik. Reggel is már gyakran, amíg azzal „ügyezünk”, hogy eljussunk a fürdõszobáig, addig gyorsan bepisil, aztán azt mondja: „én már pisiltem a pelusba”. Ha mégis a bilibe sikerül pisilni, akkor szereti lehúzni a WC-t, tudja, hogy õ is, apa is, anya is, mami is, papi is, a nagy gyerekek, szóval mindenki a WC-be pisil, kakil, tudja, hogy nemsokára mehet oviba, de ott már mindenkinek kisbugyiban kell lenni és szólni, ha útban van a dolog, de valahogy nem nagyon érdekli. Tudomásul veszi és kész.
Azt hiszem azt is látja, hogy ez a téma túlságosan elõtérben van és szeretnénk, ha ebben alkalmazkodna kicsit jobban. Így még nagyobb az ellenállás. Áprilistól ugyan bölcsödébe nem jár, mert sokat betegeskedett, általában köhögött szinte minden este elég sokáig. Még alvásból is felébredt többször és már azt sem lehetett eldönteni, hogy mikor tünetmentes. Próbaképp így 1 hónapra itthon tartottuk, a köhögése teljesen megszûnt. Most még nem mentünk vissza a bölcsibe, de a szobatisztasággal nem nagyon haladtunk elõrébb.
Talán még az is hozzá tartozik, hogy anyósom (nagyszülõkkel együtt lakunk : o )) is nagyon próbálja „nevelni”, mondja neki: „tessék szólni, ha pisilni kell…stb., szegény, hát lehet, hogy ez is csak olaj az ellenállás tüzére. Úgy tûnik egyelõre, hogy egyedül a kisfiam az egyetlen, akit legkevésbé izgat ez a téma és, ha rajta múlik, ne is foglalkozzunk a dologgal.
Még az jutott eszembe, ELÕRE ÉS UTÓLAG IS MEGKÖSZÖNÖM A TÜRELMÉT, hogy apró „malõröket” nagyon szeret csinálni (kiborul, eltörik, leesik valami…). Persze fõleg azért, hogy a figyelmet mindig valahogy magára irányítsa. SAJNOS ilyenkor talán egyre gyakrabban hallja tõlünk, hogy „ugye nem már megint valami butaságot csináltál vagy miért kell feltétlen valamit elrontani” és jól tudom, hogy ezt kéne legeslegutolsónak hallania tõlünk. Fõleg, mert így csak erõsödik eme jól bevált törekvése, de már lassan össze sem szedem az egyik romhalmazt, kezdhetem a másikkal, ha azonnal nem vele, velük foglalkozunk, amikor épp közölni vagy megmutatni szeretnének valamit. Ezzel együtt arra tudok gondolni, hogy ez egyfajta „sakkban tartási” fortély neki. Ha viszont holnaptól nem unszolnám legalább az alvások után a bilire, attól tartok még jobban elkényelmesedne, de az is lehet, hogy épp önállósodni kezdene?
Õszintén kérem segítségét, véleményét és mégegyszer elnézést kérek a hosszúra sikeredett levélért, Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Részletes levele alapján, véleményem szerint egyfajta testvér féltékenység állhat a háttérben. Ha belegondolunk, talán érthetõ, hogy miért is nem akar megválni a pelustól. A kistesó is mindig abba pisil, kakil, nem kell veszõdnie bilivel, WC-vel, mégis mindenki ajnározza és szereti. Nagyobbik gyermeke valószínûleg tudat alatt vissza akar térni egy korábbi fejlettségi szinthez, kistestvére korosztályához, amikor még nincsen annyi kötelezettség, "tortúra".
Úgy gondolom, hogy a hiúságán keresztül lehetne rá hatni a legjobban. Gyakran tudassa vele, hogy õ már mennyivel nagyobb és ügyesebb, mint a kistesója, mert már bilibe is tud pisilni és kakilni. Ha bili használatra kerül a sor, ezt lehetõleg úgy végezzék, hogy a pici baba is a közelben legyen. Érezze úgy a fiúcska, hogy Õ most, mint nagy gyerek, megmutatja a kicsinek, hogyan pisilnek és kakilnak a nagyok. Ez valószínûleg hatni fog.
Javaslom továbbá, hogy az állandó kérés helyett (t.i.: Szólj, ha kell pisilni…stb.) inkább próbálja meg így: "Nagyon ügyesen használtad a bilit. Biztos vagyok benne, hogy legközelebb már magadtól fogsz szólni, hogyha kell. Igaz?" Ha ez eleinte mégsem így történik, így kommentálhatjuk: "Most nem szóltál, de biztosan csak elfelejtetted, ugye?" A lényeg az, hogy ne a kötelezettséget és az utasítást hámozza ki belõle a gyermek, hanem azt, hogy mi már bízunk benne annyira, hogy tudjuk, rászólás nélkül is partner lesz a dologban.
Sok sikert!
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányomat szeptemberben szeretném óvódába íratni. Mivel nyáron elköltözünk, még nem tudom melyik óvódát válasszam, mert csak azt az egyet ismerem szülõktõl, ami közel van jelenlegi lakhelyünkhöz. 3 óvóda jöhet szóba, közte van az ismert is, de az csak busszal közelíthetõ meg, és van egy 1 éves fiam is. Lehet-e azt csinálni, hogy mindháromba beiratkozunk, és szeptemberig eldöntjük, melyiket választjuk? Azt hallottam, hogy az a gyakorlat, hogy az óvódavezetõk együttesen döntik el kit hová vesznek fel, õk osztják el a gyerekeket. Hogy zajlik ez a gyakorlatban (Újpesti vagyok) és mit tanácsol?
Köszönettel:
Fehér Judit
Vlasz:
Tisztelt Fehér Judit!
Az óvodai beíratással kapcsolatban azt tanácsolom, hogy a lehetõ leghamarabb kezdjen el intézkedni, mert a beíratások idõszaka már többé-kevésbé befejezõdött! Érdeklõdje meg az érintett óvodák vezetõitõl, hogy egyáltalán van-e még férõhely, ill. próbálja közelebbrõl is megismerni a kiszemelt ovi(ka)t. (Sajátos pedagógiai programjuk, egyéb szolgáltatásaik…stb) Ennek szellemében ill. a közlekedés és távolság tekintetében biztos könnyebb lesz dönteni. A felvétel egyéb részleteirõl az óvoda vezetõi tudnak pontos felvilágosítással szolgálni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
A szobatisztasággal kapcsolatban szeretnék kérdezni. Kislányom februárban volt 3 éves. 2 éves kora óta napközben teljesen szobatiszta, és nyáron már éjjel is 80%-osan az volt. Egy ideje azonban nem szól éjjel. Elõször arra gondoltam, hogy mostanában jóval többet vannak kint az oviban levegõn, mint télen, és ezért lehet, hogy fáradtabb, és mélyebben alszik. De ez már lassan egy hónapja így van. Azóta szinte mindne éjjel tele van pisivel a pelusa. Reggel azzal kezdi: "bepisiltem". Ha megkérdezem, miért nem szólt, akkor a válasz: "én szóltam, de nem jöttél". Nagyon rafinált, csrefes kislány, és ezt a válaszát is ennek tudom be. Mit tegyek, hogy újra visszatérjen arégi szobatisztaság? Igaz, hogy az elmúlt mûsfél hónapban 2x volt kórházban. Egyszer 3 napot, lázgörcs miatt, és egyszer 1 napot kivizsgáláson. Nem éreztük, hogy kicsit is megtörte volna lelkileg, sõt, el se akart jönni, mert "jól érzem magam itt". Tényleg az orvosok és nõvérek kedvence lett mindkét kórházban. Most egy mandulamûtét elõtt állunk, így ismét kórházba megy pár napra. És azt még hozzáteszem, a kórházban és utána is még két hétig szobatiszta volt éjjel is.
Elõre is köszönöma segítségét: Bea
Vlasz:
Kedves Bea!
Az éjszakai bevizelés szinte kivétel nélkül valamilyen lelki problémához vezethetõ vissza. Ennek oka valószínûleg új keletû, mostanában történt eseményben gyökerezik, hiszen elõtte már szinte teljesen szobatiszta volt a gyermek. Bár szemmel láthatóan a kórházi tartózkodás egyáltalán nem viselte meg a kislányt, ám mégsem lehet teljesen kizárni, hogy ez is belejátszott a probléma megjelenésébe. Ugyanígy kiváltó okként szerepelhet akár az óvodába történõ beilleszkedés, akár bármilyen családi konfliktus is. Tanácsolom, hogy gondolja végig, mik lehettek a kiváltó okok, mert ezek feltárásával és kiküszöbölésével újra visszaállítható a korábbi lelki egyensúly. Feltételezem, hogy az újabb kórházi tartózkodás újabb visszaesést fog eredményezni, ám ez véleményem szerint természetes. A mandulamûtét után azonban az eddigi türelmes hozzáállással és a kórházi élmények kijátszásával (orvosos szerepjáték) valószínûleg hamar túl fog jutni a nehéz idõszakon a kislány.
Kislányának jó egészséget kívánok és mielõbbi felépülést a mûtét után, üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ!
Kisfiam Bence3,5éves.Szeptembertõl jár oviba.Elég sokára sikerült beszoktatni,minden taktika ellenére is.Sokat sírt,hisztis mûsorokat rendezett,ami számomra érthetõ is volt,mert késett beszédfejlõdésû gyerek volt(december közepétõl kezdett el beszélni).A maga módján kommunikált.Mi megértettük,de az oviban szerintem ez szorongást és félelmet válthatott ki belõle.Igazán az óvónõk sem törték magukat,hogy segítsenek neki a beilleszkedésben és a kommunikációban.Végül is sok munka és odafigyelés árán sikerült a beilleszkedés.Örömmel ment oviba,és mesélt nekünk az ott történt dolgokról.Mostanában kezdõdik elõlrõl a sírás hisztizés.Nem akar ott aludni,fél az ovi gondolatától is.Azt mondja az egyik kisfiú bántja,a fenyegetését saját fülemmel is hallottam.Említettem az óvónõnek,aki azt mondta hogy ez lehetetlen.Mit tegyek,hogy kisfiam újra jólérezze magát a közösségben,és újra jókedvvel induljon oviba?
Köszönöm:K.-né Klári
Vlasz:
Kedves Klári!
A beszoktatás sokszor hosszadalmas és nehézkes folyamata bizony gyermek és szülõ számára egyaránt nagyon megterhelõ lehet. Mikor a szülõ úgy érzi, hogy végre sikerült beszoktatni a gyermeket, sokszor keserûen kell tapasztalnia, hogy a folyamatban bizony elõfordulhatnak (és sok esetben elõ is fordulnak) visszaesések. Ezt kiválthatja akár kisebb, akár nagyobb dolog is. A fenyegetõ csoporttárs ügyében nagyon jól tette, hogy jelezte a problémát az óvónõknek. Azt, hogy ezt õk miért nem vették komolyan, nem értem. Javaslom, hogy domborítsa ki az óvónõk számára azt a nem elhanyagolható tényt, hogy Ön is hallotta a saját fülével a fenyegetést és reméli, hogy egy felnõtt szavát talán már nem kérdõjelezik meg. Zárójelben jegyzem meg, a gyermekhez is ugyanígy kellene viszonyulni! (Ha a felnõtt /jelen esetben az óvónõ / nincs is teljesen meggyõzõdve a gyermek panaszának megalapozottságáról, kötelessége ennek utánajárni!) Reméljük, hogy egy ismételt beszélgetés után talán az óvónõk is máshogy állnak majd a problémához.
Sok sikert!
Krds:
kedves ovoneni
kislänyom(2,5)meg mindig nem akar a pelustol megvälni.mär többször probälkoztunk a bilivel(mult nyäron is)de valahogy nem igazän szereti. a wc-re räül leszakitja a papirt,kidobja es mär huzza is fel a nadrägjät,hogy kesz van.probältam mär pelus nelkül hagyni de mikor erzi,hogy pisilnie kell akkor hozza a pelust es rakja a läba köze.a kakitol pedig meg sem akar"välni"kepes akär 1-2 orät is eljätszani ugy,hogy tele van a pelusa(pl ha lent vagyunk a jätszon akkor nem szol,hanem addig vär amig en veszem eszre mikor hazaertünk)de mär az is megtörtent,hogy mikor megkerdeztem,hogy VAN KAKA?arra ö nemet mondott ,holott ereztem,hogy tele a gatya.ön szerint miert nem szol,miert nem akar räülni a bilire vagy a wcbe miert nem produkäl?ja ,soha nem szidtam meg ha valami nem sikerült neki.minden nap elmondom neki,hogy mikor erzed,hogy jön a kaka akkor szoljäl ,jo?erre ö mindig ügyesen igennel välaszol.de a vegen megis a pelusban landol a csomag. mit csinäljak?(soha nem eröltettük a bilire ha nem akarta ) lassan (szeptemberben lesz 3 eves)mennie kell az oviba es felek,hogy ez miatt nem fogjäk felvenni. krisztina
Vlasz:
Kedves Krisztina!
Levelébõl számomra úgy tûnik, gyermeke nem fél a WC használatától, hiszen, ha úgy adódik, minden gond nélkül ráül. Ennek rendszeres használata viszont valami miatt problémát okoz neki. Elképzelhetõ, hogy kicsit kényelmes a kislány, talán úgy gondolja, felesleges energia-, és idõpocsékolás ez az egész, mely csak a játékidõt rövidíti. Úgy gondolom, valamivel motiválni a kellene a leánykát, a WC-zésbe is kellene egy kis játékosságot vinni. Erre számtalan megoldási módot írtam elõzõ ilyen témával kapcsolatos válaszaimban, javaslom, azokat Ön is próbálja ki! A pelenkát pedig, javaslom, próbálja elrejteni és gyermekének mondja azt, mikor kéri, hogy sajnos elfogyott. Így talán könnyebben rávehetõ a WC használatára.
Sok sikert!
Krds:
Kedves Óvónõ!
Van egy hároméves fiam aki a korához képest sokkal fejlettebb. Kétéves korától ismeri a betûket és a számokat, stb. Szeretném megfelelõ óvodába adni. Jelenleg bölcsibe jár és itt is látszik a különbség. Az orvosunk is azt tanácsolja, hogy megfelelõ óviba adjuk.
Kérem segítsen, hogy van valamilyen lehetõség Budán?
Köszönettel: G. Imre
Vlasz:
Kedves Imre!
Sajnos konkrét óvodát javasolni oldalunkon keresztül nem tudok, (annak reklám jellege miatt), ám javaslom, szerezze be a budapesti óvodák részletes ismertetõjét. (Pl.: Óvodás leszek c. könyv, melyet én a pedagógus könyvesboltban szereztem be korábban. Remélhetõleg még lehet kapni ) Ennek segítségével valószínûleg könnyebben rátalál majd a gyermekének leginkább megfelelõ óvodára.
Sok sikert: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Köszönöm kedves válaszát, sokat segített, és megerõsítette oviválasztásunkat. Egy másik "apró" dologban lennék kíváncsi a véleményére. Fiam még bölcsis (most lesz 3 éves). Nagyon kiváncsi, érdeklõdõ, mindenre képes rácsodálkozni és mindent meg kell magyarázni neki. Ezért döntöttünk úgy, mikor kitört a háború Irakban, hogy egyszerûen elõtte nem beszélünk róla, híradót meg úgysem néz. Imádta nézegetni a repülõgépeket. Múlt héten jöttünk haza a bölcsibõl mikor megint repült felettünk egy (naponta több tucatot látunk). A szokásos kérdései helyett a következõt közölte velünk: "Anya nézd! Megy a repülõ Irakba bombázni az embereket!" Nem kaptam levegõt! Két nap múlva újra elõhozta, ekkor rákérdeztem melyik gyerektõl hallotta. És ekkor állt el a lélegzetem igazán: az egyik gondozónéni mondta nekik! Szóltam a vezetõnõnek, mert a gondozónõvel nem találkoztam, de komolyan se vett, szerinte túlféltem a gyereket. Ön szerint mit tehettem volna? Mi lenne a helyes? Ha beszélgetnénk itthon a háborúról? Én nem emlékszem, hogy velem a szüleim ilyen (de még nagyobb) koromban ilyenekrõl beszéltek volna. Válaszát elõre is köszönöm.
Ökrös Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Sajnos vannak olyan történések az életünkben, melyeket, - hiába is szeretnénk, - nem tudjuk elhallgatni a gyermek elõtt. Ilyen pl. az Ön által említett háború ténye is. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy ha nem is a gondozónõtõl, de akár egy másik gyerektõl is hallhat a háborúról. Egyetlen dolgot tudok javasolni: a gyermek kérdésére a lényegi dolgokat tekintve õszintén válaszoljon, de igyekezzen ennek élét a lehetõ legjobban tompítani. Azaz: Nagyon messze élnek olyan bácsik, akik összevesztek és sajnos harcolnak egymással. Ez a repülõ szerintem azért megy oda, hogy vigyen gyógyszert és ennivalót a betegeknek Fontos, hogy a gyermek ne a véres öldöklés rémképét lássa maga elõtt elsõsorban, hanem, hogy bár egymással összevesznek emberek, de azért van olyan is, aki segít ilyenkor.
Reméljük, hogy ilyen megközelítésben talán nem lesz annyira megrázó számára a kérdés.
