Én egy aggódó anyuka nevében irok, neki erre nincs lehetõsége, és sajnos arra se nagyon, hogy valaki megválaszolja kérdését. A probléma annyi, hogy kislány is, kisfia is egy csoportba jár egy óvodába, és azt vette észre, az egyik óvónõ mintha nem úgy bánna a gyerekekkel, ahogy az elvárható lenne. Szerinte nem tanulnak annyit, ami elvárható lenne, nem tart meg foglalkozásokat, pl. torna, mondván, hogy nem bibelõdik az átöltöztetésükkel. (vegyes csoport, ahol arányait nézve sok a kicsi). Beszélt a másik óvónõvel, de õ valamilyen ok miatt nem áll ki mellette, bár õ is tudja, hogy nem stimmelnek a dolgok. Sajnos szülõként is egyedül van, mert bár mindenki morog, senki nem mer (?) kiállni mellette. Most még beszél a vezetõvel, és itt jönne igazán a kérdése: mielõtt a vezetõvel leül, meg a két óvónõvel, joga van-e ill. érdemes-e tájéékozódnia arról, hogy pontosan mit kell tudnia egy adott korú óvodásnak mennyit és mit kell tudnia. Érdemes-e megkérni õket arra, hogy bizonyos vizsgálatokat készitsenek el, vagy sem. Hogyan lehetne megbizonyosodni arról, hogy valóban nem csinál semmit az óvó néni?
Mielõbbi válaszát elõre is köszönöm az aggódó anyuka nevében is.
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
Súlyos vád az, amivel az ismerõs anyuka illeti az érintett óvónõt. Látatlanban természetesen semmiképpen nem szeretnék senkinek igazat adni, ám úgy érzem, mindenekelõtt fontos lenne egy-két "részletkérdést" pontosan a helyére rakni. Az óvodapedagógusi diploma megszerzését sok éves tanulmány elõzi meg, s e komoly felkészülés az óvodapedagógia minden kérdését teljes összefüggésében tárgyalja. Ezért semmiképpen nem szabad és nem is lehet egyes részeket kiemelni az egészbõl és mintegy recept-szerûen megmondani, hogy a gyereknek ilyen és ilyen korban mit kell tudnia. Különösen napjainkban, mikor már nem is a tudás megszerzésérõl beszélünk a gyermeknél, hanem indirekt módon történõ élmény-, és tapasztalatszerzésrõl. Tehát, ha a szülõ a gyereket megkérdezi délután, hogy "Ma mit csináltatok?", mire õ ezt feleli: "Semmit, csak játszottunk", az nem feltétlenül azt jelenti, hogy az óvónõ nem végzi a munkáját! Legtöbbször u.is játékosan, anélkül adja át az ismereteket, hogy annak konkrét céljáról a gyerek tudomást szerezne. Véget értek már a régi "szép" idõk, mikor egy foglalkozás csak úgy volt elképzelhetõ, hogy "Most pedig mindenki leül és azt csinálja, amit mondok!" A testneveléssel kapcsolatban pedig szintén nem elképzelhetetlen, hogy a mozgásos tevékenységet direkt a szabadban szervezte az óvónõ. Úgy vélem, mielõtt ismerõse a vezetõhöz menne e kemény vádakkal, elõtte talán magát az óvó nénit kellene szemtõl-szemben (!) megkérdezni. Kellemetlen lenne u.is, ha végül az aggódó anyukának kellene elnézést kérnie az óvónõtõl.
Krds:
Tisztelt ovónõ!
Lehet, hogy butasággal fordulok önhöz, de az lenne a kérdésem, hogy hogyan, mibõl vehetö észre ha egy másfél éves kisgyerek esetleg cukorbetegség felé tart? Ezt azért kérdem, mert ugy hallottam hogy a kellemetlen szájszag az egyik , ugymond tünete lehet. A kislányomnak, pedig rendszeresen napi 1x tisztitjuk a fogacskátit, és ezt a jelenséget kb másfél hete vettem észre rajta. Válsszát elöre is köszönöm :Tinita
Vlasz:
Kedves Tinita!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával és hozzám fordult tanácsért, ám ,- mivel szakterületem nem egészségügyi, hanem pedagógiai ,- segíteni nem tudok e problémában. Javaslom, kérdésével keressen fel gyermekorvost, hiszen igazán õ lehet kompetens a dologban.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
Ahogy olvasgatom a kérdéseket szomorú kép jelenik meg elõttem. Adva vannak az aggódó, szeretõ és körültekintõ szülõk, és a gondatlan, olykor felelõsség tudat nélküli gondozónõk, szakértelem híján lévõ ovónõk. Valóban ennyire rossz a helyzet?
Köszönettel tartozom mind a webhelynek és üzemeltetõjének, mind pedig Önnek a munkájáért.
Nehéz gondolatok, nagy felháborodások, és igen, sok veszekedés után átvittem lányom egy másik ovodába, és fiam abba a bölcsödébe jár, amit együtt kiválasztottunk (fiam is ott volt, már az nagyon tetszett, hogy egy ovónõ kivitte az udvarra játszani, amig én a vezetõnõvel beszéltem!)
Sajnos a mai anyának harcosnak kell lennie. Végsõ érvem, amit végül nem kellett bevetnem, az ügyvéd, és a törvényi háttér tisztánlátásának lehetõsége volt, amit végül mégse kellett bevetni... De megérte! Nem az ovónõkkel és intézményvezetõkkel kellett hadakoznom, hanem a bürokráciával. Szinte hihetetlen, de így, egy nagyon-nagyon boldog ovodás kislány és egy nagyon eleven és boldog bölcsis kisfiú anyukája lehetek.
Egyik intézményben sem neheztelnek, hogy utolsónak hozom el õket. Azért sem kapok dorgálást, ha egy-egy reggel elkések. Ilyenkor tudják, hogy egész éjjel dolgoztam. Tudják a nevelõnõk, hogy mi okoz gondot, pl. dátumok, határidõk, és már jóelõre szólnak, ha valami aktuális, minden nap "beszámolnak" a gyerekekrõl. Mennyit evett. Aludt-e. Elesett-e az udvaron. Hol ütütte meg magát... Mindkét gyermek fejlõdését nyomon követi nemcsak a saját ovónõ, gondozónõ, hanem még az ovi, bölcsi vezetõnõje is! Legalább havonta egyszer pár szót váltunk a folyosón összefutva a kölkökrõl.
Félreértés ne essék! Önkormányzati intézményekrõl van szó!
Elnézést, hogy hosszúra sikeredett a szöveg, de úgy gondoltam, hogy a sok negatív vélemény és tünetleírás mellett talán elfér egy pozitív eset is.
Azt sem bánom, ha ez nem jelenik meg a honlapon.
Mégyegszer köszönöm mind a webhelynek, webüzemeltetõnek, mind a Pedagógiai Intézetnek, mind pedig Önnek, hogy segítségünkre van.
Egy az ovival, bölcsivel igazán elégedett anyuka: Claudia
Vlasz:
Kedves Claudia!
Köszönjük megelégedettséget sugárzó sorait, melyet természetesen oldalunkon is közzéteszünk. Szolgáljon e levél bíztatásul a csalódott szülõknek, hogy bizony vannak még jó óvodák, jó bölcsõdék és nem utolsósorban jól felkészült, odaadó óvodapedagógusok ill. lelkiismeretes gondozónõk.
Köszönjük levelét, forduljon hozzánk máskor is bizalommal.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Lehet, hogy rossz helyen járok, akkor bocsánat. Szeretnék segítséget kérni, illetve megkérdezni, ha az óvodával kapcsolatban van panaszom, akkor kihez fordulhatok? Végig néztem az összes netes gyereklapot, de erre sehol nem találtam választ. Egy Pest környéki 10 ezer fõs faluban, nyárra bezárnak a négy óvodából hármat, egyet pedig ügyelet szinten mûködtetnek, de három hétre óvoda nélkül marad a falu. És az óvónénik mindenkinek felhívják a figyelmét, hogy csak akkor vigyék a gyereket az ügyeletes oviba, ha nagyon muszáj. Sok szülõ jár be Pestre dolgozni. Fogalmam sincs mit lehet itt csinálni, 8 hét óvoda nélkül. Hova és kinek írjunk panaszt, mert sajnos a vezetõ óvónõnél csukott fülekre találunk, vagy mindent megmagyaráz.
Vlasz:
Általános eljárás, hogy az óvodákat nyáron meghatározott idõre bezárják. Ilyenkor a környéki óvodákból egy üzemel ügyeleti szinten, és évente mindig másik óvodára kerül sor. Nyári szünet óvodákban, iskolákban egyaránt van, ezt megváltoztatni nem lehet. Természetesen az ehhez való alkalmazkodás nem kis feladatot ró a szülõkre, ám többnyire mégis sikerül megoldaniuk a kérdést. Számtalan lehetõség van különbözõ nyári táborozásokra, melyek felõl már most érdemes érdeklõdni. Sokan a nyugdíjas nagyszülõk, (esetleg baby sitter) segítségét veszik igénybe, mindemellett természetesen saját szabadságuk nagy részét is a nyári zárás idejére veszik ki.
Az óvodai nyári szünet rendjét valószínûleg nem tudná módosíttatni, így azt tanácsolom, a fenti alternatívák közül próbálja kiválasztani a legmegfelelõbbet .
Krds:
Kedves Óvónéni!
Most találtam rá erre az oldalra, s örömmel látom, milyen hasznos tanácsokkal látja el szülõket.
Fiam 3 éves elmúlt, jelenleg még bölcsõdés. Tavaly év vége óta járunk bölcsibe. Nem voltam egy - két dologtól elragadtatva amit ott tapasztaltam, de mindig úgy votlam vele, hogy mivel a gyerek imád bölcsibe járni, nem szólok. Most áprilisban azonban történt valami: szóltak, hogy az egyik szülõ panaszkodott a fiamra, hogy rugdosott egy kislányt, s csupa kék-zöld folt a lába. (Jegyzem meg az én fiam is nap mint nap hasonló kék foltokkal tér haza). S ha már témánál voltunk, rámzúdítottak még egy csomó dolgot: hogy a fiam kezelhetetlen, nem tudják lekötni (itt meg kell jegyeznem, hogy szerintem a fiam nagyon értelmes gyerek - azt minden szülõi elfogultság nélkül állíthatom - s otthon olyan dolgokkal amik érdeklik, órákat képes játszani), s már ideje lenne a pelenkáról is leszoknia (valóban ez még folyamatban van, sajnos nagyon lassan haladunk ezzel a dologgal- de az is igaz, hogy amióta odajárunk a bölcsõdétõl semmiféle segítséget nem kaptunk: amikor elkezdtünk járni arra hivatkoztak, hogy a beszoktatás ideje van, óvni kell a gyermek lelki világát, most meg azt mondják /mondták/, hogy még hideg van, várjuk meg a jó idõt, szóval mindig van hivatkozási alap),stb. Ezt már nem tudtam szó nélkül hagyni, s a vezetõnõnek elmondtam minden kifogásomat, melyeket eddig tapasztaltam. Nos mondhatnám azt is, hogy azóta kedvezõbb lett a helyzet, nagyon kedvesek velünk, s látszólag figyelmesebbek is. A kérdésem az, hogy bár látszólag nem származott hátrány abból, hogy szóvá tettem nagyon sok dolgot, mégis nem kell e félnem attól, hogy az óvodai felvételnél kedvezõtlenül tudják befolyásolni (pl. rossz jellemzés - nem tudom kell e ilyet adnia a bölcsõdének)gyermekem esélyeit.
Köszönettel várom válaszát
egy addógó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Elõször is köszöntöm, mint új Olvasót a „Gyermekszigetesek” népes táborában, örömmel olvastam, hogy e szaktanácsadó rovat is elnyerte tetszését. A kérdésére válaszolván, úgy gondolom, én sem tettem volna másként hasonló helyzetben. Persze az ember elõször közvetlenül a gondozónõvel igyekszik megbeszélni és közösen megoldani a problémákat, ám sajnos van, mikor már nem lehetséges ilyen módon rendezni a dolgokat. Véleményem szerint sosem szabad elõfordulnia sem a nevelõ, sem a szülõ részérõl, hogy a másik érveit meg sem hallgatva rázúdítsák a másik félre „szívfájdalmaikat”. Feltételezem, hogy ez történhetett, hiszen ha nem támadólag, hanem segítõkészen, az Ön együttmûködését és véleményét kérve közös megoldást kerestek volna a gondozók, Ön valószínûleg nem ment volna tovább a vezetõhöz. Ebben az esetben azonban valóban nem lehetett mást tenni. Hibát követtek el a gondozónõk ott is, hogy kisebb-nagyobb problémáikat sokáig elhallgatták ahelyett, hogy még frissiben megbeszélték volna Önnel. Az szintén munkájuk minõségét fémjelzi, hogy a gyermek hibájának tudják be, ha nem tudják õt megfelelõen lekötni, elfoglalni, így természetesen más izgalmas elfoglaltságot talál magának a csemete. Egy szó, mint száz, az óvodai elhelyezés egyre sürgetõbb kezd lenni. Tanácsolom, hogy a szobatisztaságra szoktatást továbbra is próbálja otthoni keretek között is szorgalmazni. Ezt elérve már nem lesz akadálya annak, hogy a kisfiú, érettségének megfelelõen, óvodai keretek között találjon valószínûleg odafigyelõbb és hozzáértõbb nevelõkre. Feltételezem, hogy a vezetõvel való konzultálás nem okozott és nem is fog hátrányt okozni a gyermeknek, hiszen ha a mai napig is szeret bölcsibe járni, akkor nagy gond nem lehet. (Én írásbeli, hivatalos jellemzésrõl nem tudok a bölcsõdébõl óvodába történõ átjelentkezésnél.) Az óvodakezdésig pedig kitartás, már csak pár hónap és továbbléphetnek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
Fiunk 2 éves, talpraesett, vagány kis srác. Bár nem örülünk neki, de munka miatt elõbb be kell adnunk bölcsibe, mint szerettük volna.
A probléma az, hogy a kiszemelt bölcsiben csak szeptemberben lesz üresedés.
Mit gondol, jó ötlet lenne, hogy addig is beadjuk vmiféle magán bölcsibe, v. egyéb csoportba?
Ha igen, tudna ajánlani megfelelõt?
Köszönettel 1 apuka
Vlasz:
Kedves Apuka!
Levelébõl kiderül, hogy munkájuk miatt már szeptember elõtt bölcsibe kénytelenek adni gyermeküket, vagyis azonnalra keresnek bölcsõdét. Mivel, - mint írja, - a fiúcska vagány, talpraesett srác, így azt gondolom, az átmeneti, akár magánbölcsis elhelyezést követõ újabb bölcsõdeváltás sem okoz majd neki nagy lelki megterhelést. Ezt persze nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, természetesen függ az átmeneti megoldást nyújtó magánintézmény milyenségétõl és attól is, hogy a kisfiú valóban olyan talpraesett lesz-e az új közegben, mint idáig az otthoni körülmények között.
Ha egészen biztosan nincs más lehetõség, nem tudnak szeptemberig várni és azonnal el kell helyezniük gyermeküket, akkor valóban gondosan ügyelni kell a megfelelõ intézmény kiválasztására. Ebben a lap oldalán keresztül konkrét intézmény ajánlásával segíteni sajnos nem tudok, (annak reklám jellege miatt) ám néhány jó tanáccsal szolgálhatok. A szóban forgó bölcsikben folyó szakmai munkáról a más szülõk véleményén felül személyesen is gyõzõdjenek meg. Ilyenkor tanácsos a gyermekkel együtt ellátogatni oda és az õ véleményét is kikérni a bölcsõdérõl. (Hogy teszik a bölcsi, a gondozó néni, a gyerekek, a játékok…) Ezt követõen fentiek tükrében biztosan könnyebb lesz a választás.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Kisfiam április végén lesz 3 éves. Tavaly április óta járunk bölcsibe, amit szeret, de kilóg a sorból. Kicsit nagyobb, rengeteget beszél, kérdez, nyár óta szobatiszta, de: a gyerekekkel igazán nem tud együtt játszani. Talán mert kisebbek nála és még nem sokat beszélnek? Javasolta a gondozónõ, hogy ha betölti a 3 évet vigyük oviba, mert már kb. fél éve oviérett. (szerintem már szabadulnának tõle)Itt jön a problémám: a közelünkben három ovi van: egy magán és két önkormányzati. A magánbölcsi sok szépet ígér, de nagyon drága nekünk. A két másik közül a szimpatikusabba csak szeptembertõl járhatna, mert nincs hely, a másikba ugyan mehetne, de annak bárkit kérdezek nincs túl jó híre, viszik onnan máshová a gyerekeket. A XVI. kerületben lakunk, nem egyszerû a választás. Van jó ötlete? Már azon is gondolkodtam, hogy itthon tartom a bölcsi helyett, mivel itthon dolgozom, de szerintem hiányozna neki a bölcsi (mikor beteg volt ezt tapasztaltam)Hogyan tehetnék jót neki?
Válaszát elõre is köszönöm
Ökrös Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Kérdése jogos és bizony nem könnyû rá a válasz. Valóban nem túl hasznos egy jól fejlett gyermeknek, ha társai között senkivel nem tud fejlettségi szintjének és ezáltal igényének megfelelõen játszani, nincs igazi partnere. A három lehetõség közül a magánóvoda kérdését nagyon alaposan körbe kell járni, hogy a magas díjazásért valóban a beígért szolgáltatást kapja-e a gyermek. Ezt a megoldást csak akkor ajánlom, ha kellõképpen megismerte, utána informálódott ennek az ovinak és az ezzel járó anyagi terheket hosszú távon is vállalni tudja.
Az önkormányzati ovik közül a második, valóban meggyõzõen jó óvodára szerintem érdemes lenne várni. Véleményem szerint a bölcsiben ezt a hátralévõ pár hónapot jelentõsebb károsodás nélkül kibírja gyermeke szeptemberig, különösen, mivel még szeret is ott lenni. Jobb egy biztos jóra várni egy kicsit, mint azonnal váltani egy valószínûleg kevésbé jóra.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Katalin!
Problémám - ha egyáltalán az -, sok levélíróéhoz hasonló: kisfiam teljes (azaz éjszakai) szobatisztasága. Augusztusban lesz négy éves; tavaly õsz óta jár óvodába (délben elhozom többnyire).Múlt nyáron vetettük le elõször nappalra a pelenkát (tehát 3 éves kora elõtt), s nagyon gyorsan "szobatiszta" lett, igaz, nekem kellett pisiltetnem, de mindig szólt. Majd bekerült az óvodába, ahol is eleinte egyáltalán nem akart pisilni: kb. pár hét elteltével már hajlandó volt, de csak úgy, mint itthon: ha az óvó néni pisiltette. Hál'Istennek, türelmesek voltak Vele (relatíve), s lassan, de biztosan elértük, hogy mára már e tekintetben teljesen önálló, csak ritkán kér meg arra, hogy segítsek (ha pl. fáradt). Délután itthon van, többnyire alszik is, és csak nagyon ritkán fordul elõ, hogy bepisil - pl. ha sokat iszik elõtte. Ilyenkor megilyed, én megnyugtatom, s nem is beszélünk a dologról, hisz "bárkivel elõfordulhat". Tehát szép lassan haladunk a végsõ megoldáshoz. Ott vannak viszont az éjszakák... Az a helyzet, hogy eddig még meg sem próbáltuk a pelenkalevételt, melynek részben kényelmi, részben szemléletbeli okai vannak (B.Spockot, s a relatíve liberális nevelét követem). Illetve én minden eset megkérdezem, de a válasz kategorikus NEM; majd ha nagyfiú lesz, ill. akkor sem, mert Õ mindig kicsi akar maradni. Valószínüleg lelki okai vannak, vagy nevelési hibák (szervi nem, hisz abban a két hónapban, mialatt nappalra szobatiszta lett s még nem járt óvodába, estétõl reggelig csontszáraz volt a pelenkája, viszont mióta ovis, szinte alig (egy-két adag pisit érzek benne). A lelki problémáit elõidézheti az, hogy alkalmanként egy-egy hétre imádott nagyszüleinél van (sokszor Õ kéri, hogy menjünk); az, hogy édesapja és köztem néha vannak nézeteltérések; az, hogy nincs segítségem, s a munkámat el kell végezni: Õ ilyenkor vagy egyedül játszik, vagy mesét néz (próbálom megszûrni).
Kérdésem: hogyan fogjak egyáltalán hozzá az éjszakai szobatisztaság eléréséhez? Válaszát megkönnyítendõ, annyit még el kell mondanom, hogy kisfiam meglehetõsen makacs természet: ha valamit nem akar, azt nem akarja, azaz várni kell addig, míg Õ maga be nem látja annak helyességét vagy szükségességét, tovább a már többször is javasolt mesék, szerepjátékok "nem hatják meg".
S reggel - percre pontosan ugyan akkor mindig - pelenkába kakil. (Természetesen kakilt már a WC-be is, de egyelõre ehhez ragaszkodik.)
Elrontottam valahol? Túl engedékeny vagyok? Sok lehet a lelki baja: mióta ovis, úgy látom, hogy frusztrált, s nem szívesen beszél a benti dolgokról, s ott teljesen visszahúzódó, míg máshol mindenre nyitott.
Várom válaszát, s elnézést, a hosszú e-mailért.
Szívélyesen üdvözli: Erika.
Vlasz:
Kedves Erika!
Szinte biztosra vehetõ, hogy gyermekénél az éjszakai bevizelés problémáját az óvodába lépés, ill. az ezzel járó változás elviselésének nehézsége okozza. Nagyon dicséretes, hogy ekkora türelemmel, odafigyeléssel próbál minél tudatosabban segíteni gyermekének, ami már idáig is jelentõs elõrelépést eredményezett.
Levelében említette, hogy a liberális nevelési elveket vall és alkalmaz a gyakorlatban is. A pedagógiában három fõ nevelési irányt különböztethetünk meg: a liberális, a demokratikus és a diktatórikus nevelést. A liberális nevelés során a gyermeknek nem kell szinte semmiféle szabályhoz, korlátokhoz alkalmazkodnia, szinte teljes egészében rá van bízva mindennemû döntés. A demokratikus nevelésben a nevelõ és a nevelt között, - mint a neve is mutatja, - egyfajta demokratikus viszony, egyenrangúság van. Ilyenkor bizonyos esetekben a gyermeknek is el kell fogadnia biz. szabályokat, elkerülhetetlen kötöttségeket, melyek az õ érdekét szolgálják.(Szabályokkal, korlátokkal mindenütt szembe kell néznie az embernek az élete folyamán, ilyenek lesznek pl. az iskolai élet kötöttségei is.) E szabályok elfogadása természetesen nem a tekintélyelvûségen alapul, hanem a nevelõ igyekszik ésszerû érvekkel megértetni, elfogadtatni a gyermekkel ezeket. Ha szoros érzelmi kapcsolat van nevelõ és nevelt között, ez semmiféle problémát nem okoz. A demokratikus nevelésben a gyermek érvei, gondolatai természetesen szintén meghallgatásra találnak a felnõttnél és ezt is figyelembe veszik a döntésnél. Legvégül említeném a diktatórikus nevelést, mely teljes egészében a felnõtt tekintélyelvûségén alapul. A pedagógia mai álláspontja szerint a demokratikus nevelés irányvonalát hasznos követni. Valószínû, hogy az óvodában is így történik mindez. Elképzelhetõ viszont, hogy a kétfajta nevelés (az otthoni liberális és az óvodai demokratikus) bizonyos ellentmondásai, az ún. „kettõs nevelés” is okozhatja a problémákat. Érdemes lenne ebben a kérdésben elbeszélgetni a kisfiú óvónõivel. E beszélgetés más szempontból is nagyon hasznos lenne, t.i. hogy a gyermek óvodai életérõl közelebbi képet kapjon. Kikkel barátkozik, milyen a gyerekekkel való kapcsolata, mennyire aktív, kezdeményezõ,…stb. Feltételezem, hogy így talán feltérképezhetnék, hogy milyen óvodai tényezõk okozzák azt a szorongást, mely az éjszakai bevizelést kiváltja. Véleményem szerint mindenképpen hasznos lenne egyeztetni és szinkronba hozni az otthoni és az óvodai nevelési módot.
Javaslom, hogy az óvónõkkel történõ konzultálás mellett kérje gyermekpszichológus segítségét is, mivel a „nem akarok nagyfiú lenni” és az indokolatlan pelenkába történõ székletürítés jelezheti azt is, hogy a kisfiú valamilyen pszichés okból tudat alatt vissza akar térni egy korábbi fejlettségi szintre, így menekülve az óvodáskor-adta elvárásoktól.
Biztos vagyok benne, hogy az eddigi példaértékû türelmével és a fentiek figyelembevételével hamarosan megoldódnak a fiúcska problémái.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ! Milyen iskolát javasol kislányomnak? = éves lesz aug.-ban és még sehova sem írattuk. Az óvodában csoportelsõ, a leggyorsabban oldja meg a logikai feladatokat, hamisan énekel, értelmes stb. Nem szeretnénk elrontani azzal, hogy rögtön nagyon terhelni, átlag gyereknek tartjuk, de olyan megoldást szeretnénk, ami a gyereknek is jó és ennek ellenére tudáshoz is jut. Köszönettel: Az édesapa
Vlasz:
Kedves Apuka!
Az iskola kiválasztásához bizony alaposan végig kell gondolni, hogy gyermekünk mely területeken kiemelkedõ, melyeken kevésbé, milyen az érdeklõdési köre, neki mihez lenne kedve…stb. Javaslom, hogy ebben kérje ki az óvónõk véleményét is, akik azon túl, hogy kislányáról szakmai véleményt mondanak, valószínûleg több iskolát is ismernek, ill. hallottak róla. Mindemellett mindenképpen javaslom, hogy kislányával kézen fogva menjenek el minél több nyílt napra, ahol az egyes iskolákat, ill. nem utolsó sorban a tanító néniket is megismerhetik. Fentiek tükrében bizonyosan jóval könnyebb lesz a döntés.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Szerkesztõség!
Örülök, hogy rátaláltam erre a linkre. Én is szakdolgozatomhoz kérném a segítségüket. A Budapest Gazdasági Fõiskolán tanulok és szakdolgozatom at a diafilmekrõl írom. Kétgyerekes anyuka vagyok, aki rendszeresen vetít a fiainak. Ezért is választottam ezt a témát. Kérem írják meg, mit gondolnak a vetítésrõl, meenyire tartják még idõszerûnek vagy idejétmúltnak a diavetítést és használják-e az óvodák a vetítõket? Ha nem, miért, és látnak-e még reményt arra, hogy esetleg újra divatba jön?
Válaszukat elõre is köszönöm.
Egy tanuló anyuka
Vlasz:
Bár szakdolgozatos kérdésekre általában nem áll módunkban válaszolni, ám ez esetben mégis kivételt teszünk, mert a kérdés közérdekû és sok szülõ számára hasznos lehet az erre adott válasz. A diavetítés semmiképpen nem tekinthetõ elavult módszernek, a mai napig nagyon sok óvodában örömmel alkalmazzák. Jómagam is nagyon támogatom, hiszen szakmai szempontból is rengeteg érv szól mellette. Bár elsõ pillanatban azt gondolhatja az ember, hogy a videó és számítógép mellett a diavetítõ csupán ósdi, idejétmúlt eszköz, ám ez egyáltalán nem így van. A TV-ben látható mai rajzfilmek gyorsan pergõ, túlzsúfolt képi világa felületességre szoktatja a gyermeket, azonkívül ezek nézése során semmilyen személyes kapcsolat nincs a gyermek és egy másik ember között. Csak õ van és a személytelen TV. Ezzel ellentétben a diavetítés során a gyermeknek módja van alaposan szemügyre venni egy-egy képkockát, van ideje és lehetõsége a hozzá kapcsolódó történetet értelmileg is feldolgozni , valamint az is külön élmény számára, hogy Anya vagy Apa az, aki mesél neki.
Dióhéjban ezek a legfontosabb tudnivalók a diavetítésrõl, remélem sikerült segítségére lennem válaszommal.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni,
tulajdonképpen nem is kérdezni, hanem reflektálni szeretnék Orsi levelére, akinek a bölcsivel akadtak furcsa tapasztalatai. Meglepõ, hogy kísértetiesen hasonló tapasztalataink akadtak nekünk is az elmúlt napokban. Az én kicsi fiam (magába forduló, nyugodt, sok dolog iránt érdeklõdõ természetû) szintén el lett könyvelve a bölcsiben "rossz" gyereknek, aki rohangál, nem mindig érdeklik azok a tevékenységek, amiket a gondozónéni kezdeményez. Nevelési elveim hasonlóak Orsiéhoz. Megfigyeltem a fiamat, hogy sok mindent késõbb kezd csinálni, mint kortársai, de akkor rendszerbe foglalva, szinte hibátlanul. (Beszéd, WC használata, önálló evés stb. ) Mintha kivárná, hogy összeérjen a kis fejében az adott cselekvési folyamat, s õ már jól mutatthassa be "tudását" a világnak. (Utóbbi dolgokat pl. egyik napról másikra teljes természetességgel produkálta, míg elõtte nem nagyon volt hajlandó próbálkozni.) A bölcsi ezt a fajta tanulási stratégiát egyáltalán nem tolerálja, a fiamat elmaradottnak, rossz gyereknek ítéli meg, s felhívja a figyelmemet, hogy X napon megfigyelés, ha nem értek egyet vele, vegyek ki szabadságot (X-2 napon láz nélküli orrfolyással betegségre hivatkozva kitiltották a bölcsibõl-legalább mehettünk állatkertbe, vidékre...) Kérdezem én, nagyon elkeseredve: mi zajlik a bölcsikben? Mi ez a megfelelési kényszer? Miért kell hajtani ezeket a pici gyerekeket? Hová sietünk? A fiam (és sok más "problémás" gyerek szinte búskomorrá vált az utóbbi idõkben, de olyan is akad, aki kifejezetten agresszív lett.) Hogy várható el egy kicsi gyerektõl, hogy 12-13 fõs pici csoportjában szívesen lásson 8 vadidegen hospitáló felnõttet, videóval felszerelve, órákon keresztül? Felnõtt embert sokkolna egy ilyen látogatást, nem egy kicsit aki ilyenkor inkább bepisil bugyikájába, semhogy kikéretõzzön vécére. Sajnálom ezeket a kicsiket.
ui. én voltam az az anyuka, akinek óvodai beíratással kapcsolatos kérdésére (bölcsi szerint nem óvodaérett a gyerek, mi legyen), nem régiben válaszolt, amit ezúton szeretnék megköszönni.
Vlasz:
Köszönjük tanulságos és elgondolkodtató sorait!
Krds:
Kedves Óvónõ!
Gyermekem az idén betöltötte a 7. évét, szeptembertõl megy iskolába. Próba képpen jelentkeztünk egy két tannyelvû iskolába, ahova felvételt nyert.A kérdésem az lenne, hogy javasolja-e a két tannyelvû iskolát. Mennyire terheli le a gyerekeket, illetve megzavarja-e az anyanyelv elsajátításában (helyesírás, olvasás) az idegen nyelv tanulása, ha már elsõ osztálytól más nyelvet is tanulnak heti 5 órában + rajz, testnevelés, ének angol nyelven folyik. Nagyon várom a véleményét, mert napokon belül döntenem kell.
Segítségét elõre is köszönöm.
K. Katalin
Vlasz:
Kedves Katalin!
Remélem, válaszom még idejében megérkezik Önhöz és bízom benne, hogy sikerül jól dönteni. A következõkben a saját tapasztalataimra és szubjektív véleményemre alapozva szeretném elmondani álláspontomat.
A gyermeket, míg nem sajátította el anyanyelve biztos alapjait, meglátásom szerint nem túl elõnyös plusz egy idegen nyelvvel terhelni. Véleményem szerint bõven ráér 3-4 évvel késõbb „ráfeküdni” a nyelvtanulásra, hiszen még akkor sem késett le semmirõl, ám nem zavartuk meg más idegen nyelvvel a magyar írás-olvasás alapos és biztos elsajátítását.
A döntés természetesen az Ön kezében van, ám mindenképpen úgy vélem, a fent elmondottakat érdemes átgondolni, mielõtt elhatároznák magukat.
Kívánok gyermekének eredményes és sikeres iskolakezdést, akár egyik, akár másik iskolában.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónéni!
Kislányom szeptemberben óvodás lesz.Ahová íratni szerteném nem oda tartozunk.Mit kell a kérvénybe írnom?
Köszönettel:Kévés Anett
Vlasz:
Kedves Anett!
Ami biztosan kell majd az óvodai beíratáshoz, az egy orvosi igazolás az óvodai alkalmasságról, a gyermek személyi lapja, a beírató szülõ személyi igazolványa és a felvétel iránti kérelem. Ez utóbbi egy nyomtatvány, melyet az óvoda biztosít. Javaslom, hogy a papírok pontos kitöltésérõl ill. a közben felmerülõ összes kérdésrõl az óvoda vezetõjével konzultáljon. Sok sikert az óvodakezdéshez!
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom öt éves, járt két bölcsõdébe, majd abba az óvodába (sõt ugyanabba a csoportba), ahová a négy évvel idõsebb bátyja járt. Egy év elteltével átvittem õt a bátyja iskolájához közeli óvodába, mert szétköltöztünk az apjukkal, és ez számomra megoldhatóbbá tette az esti hazahozatal kérdédét. A kislány nehezen szokott be, visszavágyott a régibe. Úgy néz ki, hogy az önkormányzat bezárja ezt az óvodát. A csoportot talán egyben átviszik a közelben épülõ új óvodába, de az óvónõket már nem. A szülõk többsége nem akarja az új helyre vinni a gyereket, tehát a csoport is szétzilálódik. Magától adódik a megoldás, hogy visszaviszem a gyereket a régi óvodába. Már beszéltem errõl a régi óvónénijével, szeretettel várják.Mire kell figyelnem, mit tudok errõl mondani a gyereknek? Jó lesz ez így neki?
Várom válaszát: Simona
Vlasz:
Kedves Simona!
Úgy gondolom, Ön a lehetõségekhez képest mindenképpen a legjobb megoldást választotta. Vállalta ezzel a távolság okozta kényelmetlenségeket is a kislány érdekében, ami igazán szeretõ szülõi hozzáállásról tanúskodik.
Az a véleményem, hogy öt éves gyermeke elég nagy már ahhoz, hogy gyermeknyelven, a lényegre szorítkozva elmondhatja neki a tényeket. Fontos, hogy ezt a kislány ne egy újabb változásként élje meg, hanem egy nagyon pozitív dologként, hogy újra a hõn szeretett óvodás csoportjába járhat, ahol tárt karokkal várják vissza az óvónõk és a gyerekek.
Krds:
Kedves Óvónéni!
Köszönöm korábbi válaszát és megkerestem a körzeti óvodát, hogy mit lehetne tenni a novemberben lesz 3 éves kislányom esetében (õsztõl mehetne-e).A vezetõ óvónõ barátságtalan és elutasító volt, az javasolta menjen a gyerek bölcsibe,mert onnan önállóbban jönnek át és egyébként sem tud egy helyet novemberig fenntartani nekünk.Arra a megjegyzésemre, hogy a lányom önállóan eszik, végzi a dolgát már most azt mondta akkor majd a bölcsibõl átirányítják jövõ év elején.Nem én ismerem a legjobban a gyermekem? Mit tehetnék? Attól tartok, hogy az óvodában fizetõs délutáni sport tevékenysége miatt (most indul) szeptemberben kitölti a létszámot a körzeten kivüli fizetõs gyerekekkel és az évvesztes gyerekeknek már semmi hely nem marad.Megteheti ezt annak ellenére,hogy idõben jeleztem a kislányom "létét"? Nyílt napokat nem tartanak hanem a beiratkozáskor (május eleje) körbevezetik a szülõket.Tényleg csak ennyi jogunk lenne, szülõknek? Egy óvodapszichológus azt javasolta mindig a leendõ óvónõ tevékenységét nézzük meg (milyen a kapcsolata a gyerekekkel).Mi módon lehet ezt a gyakorlatban ha így állnak hozzánk?
Hová fordulhatok bõvebb felvilágosításért (önkormányzat?)?
Köszönettel: Györgyi
Vlasz:
Kedves Györgyi!
Az óvodába való felvételi kérelmet a szülõ az év folyamán bármikor benyújthatja a kiszemelt óvodába, mint ahogy ezt Ön is megpróbálta. Ez természetesen nem biztos, hogy azonnali felvételt jelent, ám egyfajta elõjelentkezésre ad módot. A felvételnél elõnyt élveznek a körzetileg odatartozó gyerekek, így az Ön kislányánál is hasonlóképpen kellene lennie a dolgoknak. Az viszont biztosan nem számít, hogy bölcsibõl vagy otthonról érkezik-e a gyermek, ez semmiképpen nem lehet kritériuma a felvételnek. A felvételrõl dönteni a vezetõ óvónõ kompetenciája, de nem értem, mi akadálya lenne ennek az Önök esetében. Mindenképpen azt javaslom, hogy részletesen érdeklõdjön a helyi Önkormányzat oktatási osztályán.
Krds:
Kedves Óvónõ!
Már a múltkor is segített problémám megoldásában, amely bölcsõdés kisfiammal volt kapcsolatos (õ nem akar aludni a bölcsõdében). Mostanában nem panaszkodnak annyit rá a gondozónõk, illetve az a kettõ, aki mindig panaszkodik miatta, viszont a csoportvezetõ dadus félrevont valamelyik nap, hogy lesz egy egynapos megfigyelés a bölcsõdei csoportban, és ha lehet, aznap ne vigyem a gyereket bölcsõdébe, mert rontana a megítélésükön, ha a gyerek ott van, és hogy ez maradjon köztünk. Azt mondtam rendben van, de nagyon kiakadtam. Tényleg ilyen komoly baj lenne a gyerekkel? Szerintem eleven, de nem kezelhetetlen. Én is tanár vagyok, és nem jutott volna eszembe, hogy óralátogatás alkalmával a "problémás" gyerekeket kitiltsam a csoportból. Kolléganõm azt mondja, hogy ha ilyet kérnek, akkor sürgõsen hozzam el onnan a gyereket, mert ha ennyire nem bíznak a gondozónõk a saját kompetenciájukban, akkor a gyerek nincsen biztonságban.
Mit tegyek? A környéken nincsen másik bölcsi, és bár a kisfiam most lesz három oviba szeptemberig nem akartam iratni, és még nem is szobatiszta. Régen én is az elvek embere voltam és rájuk borítottam volna az asztalt, de most a kisfiamról van szó, akit mindaddig meg tudok védeni mindentõl, amíg látom, de ha otthagyom, onnantól már nem.
Feltett szándékom, hogy a gyereket megnézetem, nem hiperaktív-e, már tettem is lépéseket ez ügyben, de ezt csak három éves kor után vizsgálják és õ csak most lesz három.
Kétségbeesésem tárgya pedig az, hogy ha a gyerekkel már bölcsiben is ilyen komoly gondok vannak, mi lesz az iskolarendszer következõ elemeivel????
Tanácsát elõre is köszönöm és további jó munkát kívánok:
Orsi
Vlasz:
Kedves Orsi!
Meg kell, hogy mondjam, levele nagyon megdöbbentett. Felmerül bennem a kérdés, hogy amikor a gondozónõk nincsenek külsõ kontroll alatt (vezetõi megfigyelés alatt), olyankor vajon hogyan és milyen eszközökkel fegyelmezik a kisfiút. Feltételezem, hogy az alkalmazott "nevelõi eljárások" nem kifejezetten demokratikusak és követendõek, ha azokat nem merik felvállalni mások elõtt. Meggyõzõdésem ugyanis, hogy nem a gyermek negatív megnyilvánulásai rontanák a csoport megítélését, hanem az a tény, hogy a gondozónõk nem tudják kezelni azokat.
Javaslom, hogy mondja el a gondozónõknek, hogy Önt ez az eset mennyire bántja és úgy érzi, ezt máshogy is el lehetett volna intézni. Nem árt megemlíteni, - akár saját pedagógiai tapasztalataira is hivatkozva, - hogy a megfigyelést végzõ személy nyilván nem csak arra kíváncsi ilyenkor, amit bátran kitennénk a kirakatba is, hanem arra is, hogy az esetleges probléma helyzeteket hogyan oldjuk meg. Mindenki számára természetes, hogy ahány gyermek, annyi különbözõ kis személyiség, különbözõ vérmérséklettel. Ez a gyermekekkel való foglalkozás varázsa…
Nem vagyok benne biztos, hogy gyermeke valóban annyira problémás lenne, mint azt a gondozónõk állítják, sokkal inkább azt érzem az Önök esetében, hogy kisfiát valamiért beskatulyázták a "rossz gyerekek" közé. A nevelõk negatív hozzáállása pedig további ellenállást vált ki a gyermekbõl, ill. elõbb-utóbb már tudat alatt is meg akar felelni ennek a "címnek".
Úgy gondolom és merem remélni, hogy az óvodába kerüléssel megoldódik problémájuk, addig is kitartás!
Krds:
Kisfiam 6 éves.3 hete örömmel készül-tünk a farsangra,de aznap már nem volt hajlandó oviba menni.Célját sírással,
hasfájással és akár hányással éri el. Az eset után egyhétig nagyszülõk vigyáz-
tak rá,ahol jól érezte magát.A probléma viszont azóta sem oldódott meg.Reggel sírás,hafájás.Köszönettel Éva
Vlasz:
Gyakorta elõfordul, hogy némely gyerekek megijednek a farsangi ünneptõl, melynek többféle oka is lehet. Óvodáskorban, különösen a kisebbeknél, még riasztó lehet, ha ismerõs és ismeretlen dolgok keverednek egymással. Gondolok itt jelen esetben arra, amikor ismeretlen, szokatlan külsõvel jelenik meg egy ismerõs személy. Farsang alkalmával ez bizony elkerülhetetlen. Feltételezem azonban, hogy kisfia meghátrálásának nem ez volt az oka, hiszen, - mint már említettem, - ez inkább a fiatalabb óvodásokra jellemzõ, nem a 6 éves korosztályra.
Amikrõl inkább szó lehet, azok a következõk:
- kisfia kissé gátlásosabb, mint társai, ezért, - bár õ is nagyon vágyott a farsangi mulatozásra, - végül mégis megijedt ettõl a „magamutogatós” ünneptõl.
- Elõfordulhat esetleg az is, hogy a farsang elõtt az alábbihoz hasonló párbeszéd zajlott le:
" - Te mi leszel? Mert én pókember.
-Nem, én leszek pókember.
- Nem, mert csak az én ruhám igazi pókember ruha, a tied biztos csúnya."
Bizony nem egyszer lehet ilyen és hasonló párbeszédeket hallani farsang elõtt, ami könnyen elveheti egyes gyerekek önbizalmát.
Elõfordulhat azonban, hogy a kiváltó ok semmiben sem kapcsolható a farsang közeledtéhez, csupán szerencsétlen idõbeli egybeesésrõl van szó. Erre a gyerekkel való elbeszélgetés, érdeklõdés fényt deríthet.
A hasfájás, elképzelhetõ, hogy nem kitaláció, lehet, hogy a kisfiú tényleges szorongása hozza elõ. Nincs viszont kizárva az sem, hogy egyszerûen rájött, hogy ezzel a kis csalással kikerülhetõ az ovi és elérhetõ, hogy a hõn szeretett nagyiéknál minél több idõt eltölthet. Mindenesetre javaslom, hogy elõször orvosi vizsgálat útján gyõzõdjenek meg róla, hogy biztosan nincs-e szervi probléma a háttérben. Ha nincs, akkor egészen biztosan a lelki okokat kell feltárni és szépen, fokozatosan újra visszaszoktatni az oviba.
Krds:
Kedves Óvónéni!
Édesanyám hivta fel a figyelmem egy budapesti óvodára, melyrõl a televizióban látott mûsort: "olyan gyerekeket várnak ide, akik háromévesen tudnak tizig számolni és ismerik a betûket". Feltételezem, kiemelt programról lehet szó, jó képességû gyermekek számára. A baj csak az, nem tudta megjegyezni, melyik oviról is volt szó, még azt se, melyik kerületben lehet. Azt szeretném kérdezni Öntõl, nincs-e tudomása véletlenül ilyen oviról, vagy ötlete, hogyan találhatnám meg a számtalan budapesti óvoda "tengerében". Az internet segitségével sajnos nem találtam rá. Segitségét elõre is köszönöm, üdvözlettel: Monika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Jómagam sajnos nem láttam az említett mûsort és egyéb helyrõl sem tudtam információt szerezni errõl az óvodáról. Azt javaslom, tegye fel ezt a kérdést a "Szülõk egymás közt" rovatba, ahol elképzelhetõ, hogy a szülõtársak közül majd tud valaki segíteni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónó!
Komoly problémám szerencsére nincs, inkább csak tanácsot szeretnék kérni. Kisfiam kiscsoportos óvodás, 4 éves. Nagyon szeret oviba járni, most már állandó társai vannak, az ovónéniket is szeretni és ez a szeretet kölcsönös. Ami az én gondomat okozza, hogy kisfiam kedvenc célpontja a csoport igazi rosszcsontjainak, akik gyakran verekednek, fizikailag is bántják társaikat. Kisfiam gyakran panaszkodik rájuk és várna tõlem valamiféle tanácsot. Azt ugye mégsem mondhatom Neki, hogy üssön vissza? Mit helyes ilyenkor mondani? Elõre is köszönöm válaszát.
Kriszta
Vlasz:
Kedves Kriszta!
Javaslom, gondját említse meg az óvónõknek, kérje meg õket, egy kicsit jobban tartsák szemmel a csoport „kemény magját”. A mai modern nevelési felfogás szerint ilyenkor hagyni kell, hogy a gyerekek egymás között intézzék el a dolgot, ezt azonban én nem osztom. Ha a pedagógus hagyja, hogy bizonyos gyermekek állandó célpontjává váljanak az erõszakos társaknak, ezzel szorongások, félelmek alakulhatnak ki a megtámadott kicsikben. Igenis figyelembe kell venni, hogy nem mindenki olyan „kemény legény”, hogy képes legyen magát megvédeni, inkább eltûri a folyamatos bántalmazásokat. Ezt pedig egy pedagógusnak, - véleményem szerint ,- semmiképpen nem szabad megengednie. Ezért tanácsolom, hogy a probléma megoldását az óvónõkkel való beszélgetéssel kezdje.
Kisfiának pedig ,- árulkodás ide vagy oda, - tanácsolja azt, hogy szükség esetén szóljon az óvó néninek és tõle kérjen segítséget!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Már többször is kértem segítségét. Most, bár kicsit bizonytalanul, de ismét kérdéssel fordulok Önhöz. Kislányom 1997. karácsonyi ajándék. Bár még biztos, hogy 1 évet eltölthet az ovodában, mégis felvetõdik a kérdés, hogy nem lenne-e jobb számára az iskola. (Én nem szeretném, de nem biztos, hogy ez a jó megoldás). Rendkívül sokat feladatlapozik (vegyes csoportos), itthon is sokat "tanul", látja, hogy nagyobb testvére leckét ír, így õ is szorgalmasan veti a betûket, számokat egymás hegyére hátára, még ékezeteket is használ. A mesekönyvbõl "olvas". Bekezdéseken keresztül számolgatja az "a", az "e" betûket. Legutóbb kifejtette, hogy van nagy A és kis a, de mind a kettõ ugyanaz. Nem tanítjuk sem olvasni sem írni, csupán a kérdéseire válaszolunk.
Nem kéne-e valami iskolaérettségi tesztet csinálni vele? Valahova elvinnünk? A vers, és énektanulás nem feladat számára, úszik és tornázik, ovi angolra jár, és ezek után itthon még "leckét ír".
Szívesen hagynék neki még egy évet, csak nem vagyok benne biztos, hogy ez Laurának is jó. Bár igazán nem szeretném, ha "csodabogárnak" néznék. Így is sokszor megfeddnek, hogy túl magasra tesszük a lécet, túl sokat várunk el tõle. Az igazság azonban az, hogy mindezt Õ akarja, és nyáron amikor szükségszerûen kevesebb fogalkozásra lehetett vinni, már alig várta, hogy újra "oviidõ" legyen.
Köszönettel: Claudia
Vlasz:
Kedves Claudia!
Gyermeke, korához képest valóban kiemelkedõen fejlett lehet az Ön által leírtak alapján. Mindemellett azonban azt javaslom, hogy kérje ki az óvónõk véleményét a gyermekkel kapcsolatban, hiszen az iskolaalkalmasság kérdése rendkívül szerteágazó, sok tényezõ határozza meg. Az óvodapedagógusok minden szempontból, minden valószínûség szerint objektíven és reálisan meg tudják állapítani az érettség fokát. Jómagam is gyakran alkalmazok olyan játékos képesség felmérõ feladatokat, melyekkel megbízhatóan körvonalazható a fejlettségi szint. Érdemes lenne esetleg ezek felõl ill. ezek eredményérõl érdeklõdni a pedagógus kollegáknál.
Kérdéses esetekben a nevelési tanácsadó véleményét is ki szokták kérni, akik teljes egyértelmûséggel megmondják, adott esetben mi a leghasznosabb a gyermeknek.
Sok sikert kívánok!
