Kedves ovó néni!
Azzal a problémával fordulok önhöz tanácsért,hogy a kisfiam,aki most múlott februárban 4 éves,egyáltalán nem rajzol,már mindent vettem neki,festéket,különbözõ fejlesztõt,de semmi!Még pálcikaembert sem tud rajzolni,nagyon fejletlen a kézügyessége!Nem lehet ,hogy ebbõl késõbb hátrány származik?
Válaszát elõre is köszönöm!
Vlasz:
A 4-5 éves gyermekek ábrázolási szintjében jelentõs eltérés lehetséges egyén és egyén között. Ezen különbségek függhetnek pl. attól, hogy mikor kap a gyermek elõször a kezébe rajzeszközöket, helyes használatát elsajátította-e (ehhez elengedhetetlen, hogy a felnõtt kezdetben aktívan dolgozzon együtt gyermekével, nem elég az eszközök biztosítása), továbbá függhet még attól, hogy a gyermek mennyi és milyen jellegû tapasztalatokat, élményeket szerzett az õt körülvevõ világból. Utóbbihoz nagy segítséget nyújthat, ha sokat nézegetnek képeskönyvet, ill. ha „nyitott szemmel” járnak a világban, felfedezik és megnevezik az ott tapasztalt érdekességeket. Ne felejtsük el, hogy egy 4 éves gyermek számára az is új felfedezésnek tûnhet, hogy az embernek két lába, két karja van…stb. Ha megfigyelése nincs kellõképpen ráirányítva a dolgok lényeges tulajdonságaira, nem biztos, hogy magától észreveszi azokat, s úgy pedig hogyan is várhatnánk el tõle, hogy ábrázolásában is megjelenítse õket? A legfontosabb, amelyrõl semmiképpen nem feledkezhetünk meg, az ábrázolás során történõ állandó buzdítás, dicséret, melytõl szárnyra kaphat gyermekünk.
Fentiek tükrében javaslataim a következõk:
- A vizuális eszközök biztosítása mellett Önök is legyenek aktív résztvevõi a rajzolásnak, festésnek, mutassák meg az eszközök helyes használatát! Ne várják el rögtön az elején, hogy felismerhetõek legyenek a formák, elég, ha kezdetben nem az eredményért, hanem a tevékenység öröméért dolgozik a gyermek! Ilyenkor fejlõdik a kéz finommotorikája is, mely elengedhetetlen elõfeltétele a fejlett ábrázolásnak.
- Sétáljanak, kiránduljanak minél többet, irányítsák a gyermek figyelmét a tárgyak, dolgok lényeges tulajdonságai felé (pl: a ház nagy és ablakai vannak, a kutyának négy lába van, az autónak kerekei…stb.) Nézegessenek minél több képeskönyvet
- Az ábrázolásnál élénken érdeklõdjenek az ábrázolt dologról
- Dicsérjék minél többet a gyermeket
- Az ábrázoló tevékenység legyen sokoldalú, lehessen választani, hogy pl.: ceruzával, festékkel, esetleg gyurmával...stb. szeretne-e dolgozni
Mindezek megtartása mellett a gyermeknek fokról-fokra fejlettebb lesz az ábrázolási szintje s egyszer csak fel fog tûnni rajzán a hõn áhított pálcika ember is! (:
Jó munkát kívánok!
Krds:
Kedves Óvónõ!
Segítségét szeretném kérni: hogyan tudnám 3 éves kislányomat leszoktatni a cumizásról. Tudom, hogy sokkal könyebb helyzetben lennék, ha cumija volna, és nem a hüvelykujját szopná. Két hónapja oviba jár, és még mindig nem tudjuk lebeszélni róla. Sõt elmélyült játék közben is azt látjuk nála, hogy szinte öntudatlanul a szájába emeli az ujját. Néha még a kesztyûjét is leveteti az utcán, hogy cumizhasson. Sajnos már sebesre cumizta. Mit tegyek, hogy mielõbb sikerüljön leszoknia?
Még egy kérdés: ezek szerint a következõ gyereket érdemesebb lenne a cumira szoktatni? Mit tanácsol?
Elõre is köszönöm válaszát: Bea
Vlasz:
Kedves Bea!
Problémája nem egyedülálló, sajnos sok gyermeket érint a kérdés. A szokásosnál tovább tartó cumizás hátterében általában kisebb-nagyobb szorongások állnak, mely ellen egy korábbi életszakaszba való visszatéréssel reagál a gyermek. Kisbabaként viselkedve próbál elfordulni, megszabadulni a problémáktól A kiváltó okok feltérképezése nem könnyû feladat, de talán érdemes végiggondolni, mik állhatnak a háttérben. (kellõen kiegyensúlyozott légkörû-e a család, az óvodában hogy érzi magát, milyen nevelõhatások érik…stb.) Ezek után talán könnyebben ki tudják küszöbölni a szorongás kiváltó okait.
Az ujjszopásról való leszoktatáshoz egyesek meglehetõsen drasztikus módszereket vetnek be (pl: az ujj keserû anyaggal való bekenése…stb.), ám én ezt semmiképpen nem ajánlom. Helyette próbáljon a gyermek hiúságára hatni. Mondja el, hogy a 3 évesek már egyáltalán nem szoktak cumizni, úgy lesz belõle is igazi nagylány, ha nem veszi szájába a kezét. Minden kis eredményt nagy dicsérettel jutalmazzon. Eredményes lehet még, ha egy kis naptáron minden egyes cumi nélküli napot egy-egy mosolygós napocska odarajzolásával jutalmazunk. Várhatóan a kislányt minden kis eredmény újabb próbálkozásra fog ösztönözni, melynek során fokozatosan leszokik e kellemetlen pótcselekvésrõl.
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Már nem elõször kérem a véleményét. Legutoljára a kis létszámú magánbölcsi, vagy a nagyobb létszámú önkormányzati ovi között nem tudtunk dönteni. Akkor Ön azt javasolta talán inkább az ovit próbáljuk meg. Így is lett, kisfiam holnaptól ovis lesz.
Csak van egy kis problémám. Kisfiam idõnként, számunkra teljesen váratlanul és ok nélkül "odacsap". Nem tudtunk rájönni, hogy ezt mi válthatja ki, semmiféle változás nem érte, nincs feszült hangulat itthon, verni sem szoktuk...
A legutóbbi eset úgy történt, hogy joghurtot kért a hûtõbõl. A nagyi mondta, hogy rögtön adja. Peti felkéretszkedett a pultra s a mig a nagyi bontotte fel a dobozt egy mûanyag kanállal a kezében úgy fülön találta szegényt, hogy még a vér is kifakadat a fülébõl.
De hasonló eset volt amikor mesét olvastam neki, s egyszer csak arcon talált. Láttam, hogy nem szándékosan az arcomba vágott, egyszerûen csak meglendítette a kezét s engem pont arcon talált. Eleinte úgy fogtam fel, hogy lehetséges hogy ez véletlen, de a legutóbbi eset alapján, már kizárt dolognak tarom a véletlenséget.
Nem szoktam megverni az ilyen esetek után, viszont mindig nagyon összeszidom és mondom, hogy ez a másiknak fáj.
Mi lehet ez a jelenség nála? El fog múlni magától?
Nem tudom kivédeni, mivel teljesen kiszámíthatatlan, sem dühöngés, sem sikertelenség sem hiszti nem elõzi meg, ambõl egy esetlegs "kitörésre" számíthatnék.
Már elõre félek, hogy ez az oviban is folytatódik és esetleg felerõsödik. Közöljem az elején az Óvónõkkel vagy inkább ne adjak negatív képet már az elsõ héten Petirõl?
Ha van javaslata, hogy mi okozhatja és mit tehetnék ellen kérem írja meg.
Köszönettel: Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
A kisgyermekkori agresszió esetében támadó, ill. védekezõ jellegû agressziót különböztethetünk meg. Peti megnyilvánulásai az elõbbi csoportba tartoznak. Ennek oka lehet pl. egyfajta frusztráció, a nagymama esetében az, hogy várnia kellett a joghurtra. A türelmetlenség-kiváltotta pofon nagyságáról pedig egészen biztosan nincs fogalma a gyermeknek. Természetesen semmi nem adhat alapot az ilyen erõteljes megnyilvánulásokra, ezért a következõt javaslom: ha újra kezet emel Önökre a gyermek, azt határozottan utasítsák el. Nem kell kiabálni, veszekedni (agresszióval agresszióra válaszolni nem tanácsos), hanem nyugodt, de félreérthetetlen hangon és jelentõségteljes gesztusokkal adja a tudtára, hogy ez nem csak, hogy fájt, de szigorúan tilos is. Fontos, hogy a gyermek minél hamarabb értse meg, hogy kezet emelni senkire, semmilyen indokkal nem szabad! Miután a fentiek szerint lereagálta a dolgot, hagyja magára a gyermeket, lehetõséget adva neki arra, hogy feldolgozza magában a tiltás jelentõségét. Elképzelhetõ, hogy ez ellen dacos sírással, kiabálással próbál majd harcolni, ám errõl semmiképpen ne vegyen tudomást! Amint azt látja a gyermek, hogy tiltakozásának nincs foganatja, abba fogja hagyni. Egy-két ilyen alkalom után az agresszió remélhetõleg meg fog szûnni.
Krds:
Kedves Óvónõ,
Lehet, hogy nem jó helyre fordulok kérdésemmel, de hátha tudja rá a választ..
Mi a jogszabály a 3 éven aluli gyermek
óvodai felvételérõl? Tényleg az óvóda vezetõ jogköre és soha nem tehet kivételt? Még akkor sem ha gyermek szobatiszta, óvoda érett és a bölcsi bezár ahova jár? Tehát a gyerek elemi érdeke, hogy ne vigyem pár hónapra messzi másik új bölcsibe mig pont eléri
a három évet? És persze lakhely szerint
is oda tartozunk, és persze dolgozom is...
Jó lenne tudni a jogaimat... Már ha van
ebben az ügyben
Vlasz:
Kedves Szülõ!
A jogszabály értelmében óvodába az a gyermek vehetõ fel, aki a harmadik életévét betöltötte. Mivel a felvételrõl az óvoda vezetõje dönt, érdemes lenne õt mihamarább felkeresni és elmondani neki a konkrét problémát. Elképzelhetõ, - ám sajnos korántsem biztos, - hogy talán tud megoldást találni e nehézségre.
Sok sikert!
Krds:
Kisfiam most lesz 6 éves, rajong az apjáért. Hogy lehet neki megmagyarázni, ha különköltözünk?
Barbara
Vlasz:
A válás, a szülõk különköltözése nagy lelki megrázkódtatást okoz a gyermeknek. Ennek várható következményeit feltétlenül át kell gondolni, mielõtt a biztosan végleges megoldásról döntenek a szülõk. E nehéz idõszak szinte minden esetben rendkívül feszült érzelmi légkört teremt a családban, melynek legtöbbször a gyerekek is elszenvedõi lesznek. Az érzelmi kiegyensúlyozatlanság legtöbbször a válás után sem múlik el, tekintettel arra, hogy az egyedül maradt szülõnek ezer és ezer további problémával kell megküzdenie.
A gyermek legtöbbször összezavarodik, nem érti, miért hagyják el õt szülei. Eddigi belsõ biztonsága meginog és védekezni kezd a történések ellen. A védekezés leggyakoribb formái:
- visszaesik a fejlõdés egy korábbi szakaszába (pl.: újra bevizel)
- agresszív lesz
- befelé forduló, magányos lesz
- különbözõ betegségek jelentkezhetnek nála.
Másik nehézség a gyermekét egyedül nevelõ szülõnek, hogy egy személyben kell ellátnia az apa és az anya szerepét. Ennek buktatói lehetnek, hogy a kisfiú kissé lányos, a lány kissé fiús magatartást tanúsíthat, mivel nincs meg egyformán mindkét nemi modell a családban.
A válás indukálta káros hatásokat még lehetne ragozni, de úgy gondolom, már a fentiek is kellõ alapot adnak arra, hogy javasoljam, bármi is a különválás oka, próbálják meg újra alaposan átgondolni ezt a lépést. Természetesen semmiképpen nem szeretném Önöket befolyásolni döntésükben, csupán a várható következményekre szeretném felhívni a figyelmet.
Amennyiben a döntés végleges és megmásíthatatlan, javaslom, hogy nagyon fokozatosan történjen a szétválás. Hasznos, ha eleinte az apuka szinte naponta-kétnaponta látogathatja gyermekét, majd fokról-fokra, nagyon kíméletesen ritkítsák az alkalmakat.
A gyermekkel megértetni, elfogadtatni a helyzetet bizony nem lesz egyszerû, azonban az indoklásnál inkább arra hivatkozzanak, hogy anya és apa sajnos sokszor vitatkozik, nem értik meg egymást, ezért apa elköltözik. Fontos, hogy az indoklásnál ne emlegessék, hogy "neked is így lesz a legjobb, nem szeretnénk, ha szomorú lennél amiatt, mert veszekszünk..." A gyermek ilyen módon történõ belekeverése azért különösen veszélyes, mert könnyen saját magát okolhatná a kialakult helyzet miatt.
Remélem válaszommal sikerül némileg megkönnyítenem ezt a mindannyiuk számára nehéz idõszakot.
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam most 4 éves, szeptembertõl jár egy magánóvodába. Az akkori döntésünk mellett az szólt, hogy az önkormányzati óvodával szemben itt csak 12-n vannak egy csoportban és fiatalos óvó nénik vannak és a környezet is kulturált.
A problémánk az, hogy az óvoda a fenti elõnyökön kívül semmilyen plusszt (leginkább nevelési plusszt)nem ad (sõt, ahol lehet spórol) ami minket szülõket egyre jobban zavar, hiszen azt a pénzt elõ kell teremteni és ezért többet várunk. Szeretnénk átvinni egy önkormányzati óvodába szeptembertõl, de õ nem is akar hallani errõl, mert nagyon szereti az óvó nénijét, ami tudjuk ez egyik legfontosabb dolog.
Hogyan tudjuk vele elfogadtatni, hogy máshová járjon? Esetleg, ha otthon lennék vele két hónapig nyáron, segítene elfelejteni a régi helyet?
Itt következik a következõ problémánk, azokban az ovikban, ahová már tavaly is szeretünk volna bekerülni, nincs hely. Mivel férjem is, én is vidéken nõttünk fel, nincs sok információnk a budapesti óvodákról, ráadásul nem rég költöztünk új kerületbe, amit abszolút nem ismerünk.
Tudna nekünk ajánlani a III. kerületben olyan óvodákat, ahol egy nagyon okos, de csintalan fiú jól tudná érezni magát, és a pedagógia munka minõsége is kiváló.
Segítségét elõre is köszönöm.
Majorné
Vlasz:
Kedves Majorné!
A magánóvodával szemben felmerült problémája nem egyedülálló, sok esetben sajnos (tisztelet a kivételnek!) nem a nevelõmunka nívójának emelése, hanem az anyagi haszonszerzés a legfõbb cél. Ilyen szemlélet mellett sajnos szinte törvényszerûen bekövetkezik az is, hogy az óvodavezetõ érdeke nem csak a szülõk és gyermekek érdekeivel ütközik, de az ott dolgozó pedagóguséval is. Ennek elõbb-utóbb az a következménye, hogy az ott dolgozó óvónõk állandó rendszerességgel cserélõdnek. Feltételezem, hogy fentiek okán fogalmazódott meg Önökben is az óvodaváltás gondolata.
Tanácsos a kisfiúnak egyfajta jutalomként tálalni az óvodaváltást, mely számára is rengeteg elõnnyel jár. Pl: itt sokkal több gyerekkel tudsz majd megbarátkozni,… az óvónéni is nagyon kedves, már alig várja, hogy elmenjünk vendégségbe az óvodába,… ott sokkal több játék van… stb.
Amint sikerül kiválasztani a megfelelõ ovit, valóban érdemes lenne a gyermekkel kézenfogva ellátogatni a kiszemelt intézménybe, ahol minden valószínûség szerint kedvesen fogadják majd gyermeket, megfelelõ motiváltságot adva a további látogatásra.
Amennyiben megteheti, tényleg jó ötlet a nyári hónapok alatt szüneteltetni az elõzõ ovit, mielõtt az új közegbe belecsöppenne a gyermek.
Az óvoda kiválasztásával kapcsolatban e rovaton belül sajnos nem ajánlhatok konkrét intézményt, tekintettel annak reklám jellegére. Szeretném viszont figyelmébe ajánlani a pedagógus könyvesboltokban reményeim szerint még kapható "Óvodás leszek" c. könyvet, melyben kerületenként minden budapesti óvoda és annak pedagógiai programja részletesen le van írva.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Normális-e a kisfiam abbéli viselkedése, h. leginkább csak egy kislánnyal játszik az oviban? A kisfiúk egy része agresszív, a másik fele pedig a fiamnál csendesebb, passzívabb.
Köszönet
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Kisfia nyilván nem minden ok nélkül választotta magának legjobb barátjául az érintett kislányt. A gyermekével való kötetlen beszélgetések során nyilván azt is részletesen elmondja Önnek, hogy miért. Véleményem szerint ebben semmi kivetnivaló nincsen, különösen, hogy a többi csoportbéli fiúcska mentalitása nem túl szimpatikus gyermekének. Ezt befolyásolni nem lenne helyes, de nem is érdemes. Saját gyermekkoromra visszagondolva, bizony nekem is sokáig egyetlen fiú (!) barátom volt, Attila, akivel sülve-fõve együtt voltunk jóban-rosszban., s boldog nosztalgiával gondolok vissza erre a gyermekkori barátságra.
Krds:
Kedves Ovónõ!
Kislányom 5 éves, de kérdésem nem az ovodára, ovodai viselkedésre vonatkozik. Kislányomat természetesen foglalkoztatják az "élet nagy kérdései". Ilyen például a halál. Mivel ezt én is átéltem anno, nagyjából tudom, hogy mit érez, és sikerült is mindeddig számára is megnyugtatóan beszélni, magyarazáni a dolgot. Ám a múlt hónapban egy vendégségben iszonyú nagyot zuhant, az eszméletét is vesztette. Hála a gondviselésnek "csupán" agyrászkódást kapott. (Eszméletét is elvesztette rövid idõre) Viszont ennek következtében a "halálhoz" való viszonya megváltozott. Most már félelmet és szorongást is kiérzek beszédébõl. Szeretném, ha ez minél elõbb helyreállna, és kevesebbet foglalkozna ezzel a kérdéskörrel. Gondolom nem célszerû elhessegetnem, amikor errõl beszél. De eddig is viszonylag "tudományosan" magyaráztunk mindent, és "kegyes hazugságok" nélkül. (bár a dédi már õrzõangyalka és vigyáz rád, anya is meg fog halni, de mindig vigyáz rád... kiegészítéssel)
Tudnám-e még valamivel segíteni ez a folyamatot?
Köszönettel: Claudia
Vlasz:
Kedves Claudia!
Kérdésére válaszolnom nem túl egyszerû, tekintettel arra, hogy a halál utáni léttel kapcsolatban egyéntõl, vallástól függõen más és más lehet egy-egy ember véleménye.
Kislánya aktív érdeklõdése, kíváncsisága nem szokatlan, ennek kiváltó oka általában valamilyen személyes érintettség az ügyben. ( Az elhunyt dédit õ is ismerhette és talán rajta keresztül ismerkedett meg a halál létezésével?)
Egyetértek azzal, hogy a halál tényét eltitkolni nem szabad és nem is lehet a gyermek elõl, ill. a lehetõ legegyszerûbb és legrövidebb módon kell megválaszolni a kérdést, ám egy dolgot azért javasolnék: az Ön lehetséges halálát, elvesztését semmiképpen ne hozza szóba a kislánynál. Egy gyermeknek az egyik legerõsebb érzelmi kapcsolata az édesanyjával van, nem szabad felesleges szorongásokat indukálni benne az anyuka lehetséges elvesztését illetõen.
A baleset során szerzett lelki sérülésekkel kapcsolatban, amennyiben úgy látja, valóban tartósan mély nyomokat hagyott a kislányban az eset, feltétlenül keressenek fel gyermekpszichológust, aki konkrét tanácsokkal segíthet a lelki egyensúly visszaállításában.
Krds:
A kislányom 5 éves és a mai napig nem tudtuk leszoktatni a cumizásról. Ha az óviba megyünk akkor már szégyenli, de elalvásnál kéri. Hétvégenként viszont állandóan kéri a cumit.Az óvonéni azt tanácsolta, hogy el fogja hagyni késõbb, nem "erõszakoskodjak" vele. Kérem tanácsát! Tisztelettel: Szilvia
Vlasz:
A kislány óvónõjének véleményével sajnos nem tudok egyetérteni, hiszen a túl hosszú ideig tartó cumizás a fogak fejõdésében és ezen keresztül a beszédfejlõdésben egyaránt nagy problémákat okozhat.
Véleményem szerint egy kis fondorlattal könnyedén sikerülne megszûntetni e káros „szenvedélyt”. Mondjunk mesét a gyermeknek a cumi-tündérrõl, akinek van egy varázs doboza. Ha valaki ebbe beleteszi a cumiját egyik este, másnap reggelre csodálatos ajándékot kap helyette. E mese elmondása után másnap reggel, csodák-csodája, teremjen ott a kislány asztalán a varázs doboz. Javasolja, hogy tegye bele gyermeke a cumiját, hátha másnapra meglepetés lesz benne a cumi helyett. Reggel aztán megtörténhet a csoda, a dobozban ajándék várja a kislányt a cumi helyett! Fontos, hogy ezt követõen már semmiképpen ne legyen módja a kislánynak „visszasírni” a cumit, hiszen azt már elvitte a tündérke. Ha mégis nagyon-nagyon erõsködik, nyugtassa meg, hogy majd próbál venni másikat a boltban. Késõbb elmondhatja, hogy egyetlen boltban sem lehet kapni, de majd megnézi máshol is. Pár nap alatt a kislány garantáltan elhagyja a cumit, megkopik annak jelentõsége, sõt büszke is lesz rá, hogy neki már nem kellenek ilyesmik az elalváshoz, hiszen õ már nagylány.
Sok sikert!
Krds:
Kedves Óvónéni!
A kérdésem az lenne, hogy a kisebbik fiam április közepén tölti be 3. életévét. Mint tapasztalt szülõ már májusban beírattam az Óvódába, ahova elõzetes felvételt is nyert. A problémám csak annyi, hogy Én már elkezdtem dolgozni, így gyermekem magánóviba járatom a munkahelyemhez közel, napi 3 órát utazunk. A körzeti óvódába felvétele ellenére nem akarják felvenni áprilistól amikor betölti a 3. életévét, csak június 1-tõl (arra hivatkozva, hogy év közben nem szoktak felvenni gyermeket az Óvódába). Kérem segítsen Nekem, mit tudok ilyen helyzetben tenni, hova fordulhatok ( a vezetõ Óvónõnél már legalább 5x voltam) ? Elõre is köszönöm segítségét: Egy elkeseredett anyuka
Szilvia
Vlasz:
Kedves Szilvia!
Bár a törvény megengedi, hogy a szülõ bármikor beadhassa felvételi kérelmét a kiszemelt óvodába, ez azonban nem jelenti a gyermek azonnali felvételét az intézménybe. Az új gyerekek óvodakezdésének idõpontját értelemszerûen az határozza meg, hogy mikortól van üresedés az érintett óvodában. A június eleje teljesen érthetõ, hiszen a nagycsoportos, iskolába készülõ gyermekek többsége ekkortól már nem jár oviba. Azt tanácsolom, próbálja meg átvészelni még ezt a pár hónapot, tekintve, hogy sajnos nincs más alternatíva ilyen esetekben.
Krds:
Tisztelt óvónõ!
Kisfiam 3.5 éves, és még nem szobatiszta. 2 éves kora elõtti nyáron kezdtünk ismerkedni a bilivel, azóta a pisiléssel kapcsolatban ugyanazon a szinten állunk. Ha ráültetem a bilire, wc-re belepisil, ha nem, tartja egy darabig, aztán becsorog. Soha nem szólt. A kakilással most rosszabb a helyzet. 3 éves kora körül 3 hónapig szólt, ha kakilnia kellett, ha kint voltunk, és szólt, visszatartotta, amíg wc közelbe értünk. Egyszer szorulásos volt, sírt, amikor kakilt. Sajnos azóta csak a nadrágjába kakil, elaprózza, van, amikor naponta többször is. Próbálom türelemmel viselni, mindig elmagyarázni, mit várok tõle. Az arcomon azonban a napi többszöri bekakilásnál biztos látja a türelmetlenséget is. Soha büntetést nem kapott érte. Néha pár napig belekakil a bilibe, de soha nem szól. Aztán eltelik megint pár hét eredmény nélkül. Éjszaka pelussal alszik, reggelre sok pisi van benne. Én már azzal is kiegyeznék, ha napközben szólna, ha pisilnie, kakilnia kell, azt már el sem tudom képzelni, hogy valaha éjszaka is szólni fog. Valahol az én kudarcomnak érzem, védõnõként dolgoztam. Egyébként értelmes, okos gyerek, de ez a táma nem érdekli. HA beszélünk róla, már inkább menekül. Óvodába nem jár, mert 1 hónapja született kistestvére, majd szeptembertõl megy. A kistesó születése körül, mint számítottunk is rá, rosszabb lett a helyzet. Meddig lehet várni? Mivel lehetne rávenni arra, hogy szóljon?
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
3,5 éves korban a szobatisztaság kialakítása bizony fontos lenne, különös tekintettel a hamarosan elkövetkezõ óvodakezdésre. Azt, hogy nem szidja a gyermeket, nagyon helyeslem, ellenben két dolgot még kiemelnék emellett: a dícséret fontosságát és egy naponta ismétlõdõ, állandó életritmus kialakítását. Amíg szükséges, Ön küldje ki gyermekét biz. idõközönként pisilni a WC-re ill. ültesse bilire! Ilyenkor dícsérje meg, hogy milyen ügyes nagyfiú, aki így tudja használni a WC-t, az hamarosan óvodába is mehet. Az oviba kerülés legyen egyfajta jutalom, elérendõ cél a fiúcskának. Az is elõreviheti az ügyet, ha hiúságára hatva elmondja neki, hogy látod, te már ezt is meg tudod csinálni, megmutathatod a kistestvérednek, hogy ezt hogy csinálják a nagyok. A kakilással is hasonló a helyzet, reggel ill. meghatározott idõpontban, amikor a gyermeknél általában a székelési inger fellép, ültesse bilire. Ilyenkor is természetesen minden eredményért nagyon dícsérje meg!
Sok sikert!
Krds:
Kedves Óvónéni,
33 hónapos, bölcsis fiammal kapcsolatban szeretném a véleményét kérni. Szeptember óta bölcsõdés, szinte az elsõ naptól kezdve örömmel jár, jókedvû. Mostanában problémaként merült fel, hogy fiam a csoportszobában rohangál (a gyerekeket a téli hónapokban nem viszik ki az udvarra), s ha a gondozónéni festést-gyurmázást kezdeményez, õ nem akar leülni a többiek közé. (Kézzel festeni, a tevékenység maszatos jellege miatt kifejezetten utál, de tollal-odahaza- örömmel rajzol.) Kezdetlegesen beszél (apja-anyja csak negyedik évesen kezdett beszélni).
Én a fentiek miatt nem aggodalmaskodnék túlságosan, de egyre többször hallok olyan megjegyzéseket, hogy ez így nem lesz jó, a gyereket nem veszi majd át az óvoda (egy épületben van a bölcsivel és úgy érzékelem, fiamat a híre megelõzi). Én ezidáig úgy gondoltam, ha a gyerek szobatiszta és lelkileg érett arra, hogy napja egy részét gyerektársaságban töltse, akkor nincs akadálya annak, hogy ovis legyen.
Kérdéseim:
Meghatározhat-e az óvoda "felvételi követelményeket" a gyerekkel szemben? Ha igen, mit kell teljesítenie egy kisgyereknek ahhoz, hogy óvodába léphessen? Ha a körzeti óvoda "éretlenségre" való hivatkozással nem veszi át a körzeti bölsõdébõl a 3 éves gyereket, Ön mit tenne a helyemben (fiamat egyedül nevelem, a gyerek napközbeni bölcsõdei/óvodai felügyelete számunkra létkérdés).
Köszönöm figyelmét/segítségét.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Úgy gondolom, gyermeke óvodai felvételének semmi nem állhat az útjában, hiszen levele alapján minden kritériumnak megfelel. A kisfiú a lakóhelye körzetéhez tartozó óvodába menne, 3 hónap múlva betölti a harmadik életévét, szobatiszta. Külön elõny, hogy gyermeke abba a bölcsõdébe jár, amelynek épületében van az óvoda is. Csupán egyetlen dologra hivatkozva utasíthatják el, ha már telített a létszám!
A gondozónõk problémái („túlzott” mozgékonyság (?) , nem akar festeni, gyurmázni … stb.) nem lehetnek kizáró okai az óvodai felvételnek. Sajnos õk ezek szerint nem tudják, hogy kiscsoportos gyerekeknél semmiféle kötelezõ jellegû foglalkozás nincs az óvodában! Mindenki abban a tevékenységben vesz részt, amiben akar. Jó pedagógus elõbb-utóbb olyan tevékenységekhez is meg tudja hozni a gyermek kedvét, amirõl odáig hallani sem akart. Hangsúlyozom: a felnõtt dolga, hogy a gyerekkel meg tudja szerettetni a tevékenységet.
Nem róható fel a bölcsõdei gondozónõknek, hogy ezzel nincsenek teljesen tisztában, hiszen az õ feladatkörük elsõsorban a gondozás, a kicsik fizikai szükségleteinek ellátása. A pedagógiai, nevelési kérdések miatt pedig felesleges aggódniuk, ez már az óvodapedagógusok kompetenciája lesz.
Amit feltétlenül tegyen meg: a lehetõ leghamarabb adja be az óvodába a felvételi kérelmet, hiszen ezt az év folyamán a szülõ bármikor megteheti. (A törvény ezt lehetõvé teszi!) Természetesen ez nem jelenti feltétlenül a gyermek azonnali felvételét az oviba, de az Ön esetében nem is ez a cél. Csupán azt biztosítja, hogy májusban, a felvételi kérelmek elbírálásakor, a telített létszámra ne tudjanak hivatkozni, hiszen Ön már jó elõre jelezte szándékát.
Sok sikert!
Krds:
Bár problémám nem óvodával, hanem bölcsõdével kapcsolatos, mégis úgy érzem, talán választ kapok problémámra. Kisfiam 3 éves lesz, bölcsõdébe jár. Két gond is van: az egyik az, hogy a gondozónõk (mondjuk nem az összes, hanem fõleg ketten a négybõl) délután állandóan panaszáradattal fogadnak, hogy ilyen meg olyan rossz volt a gyerek. Való igaz, hogy elég élénk kisfiú, de a múltkor már az volt a kifogás hogy az udvaron belement a hóba... Ez szerintem azért furcsa.
A másik probléma az alvással kapcsolatos: állítólag a gyerek nem alszik délután, hanem a többi gyereket is zavarja, nem tudnak tõle aludni, nevetgél, játszik, énekel. A múltkor már szabályosan megfenyegettek, hogy ha nem alszik el illetve mellette kell ülni míg elalszik, délben el kell hoznom. Ez gyakorlatilag kivitelezhetetlen, mert dolgozunk. Alvásával itthon SOHA de tényleg SOHA nincs probléma. Mit tehetnék? (Állítólag a gyerek január óta nem alszik délután. Este 9 elõtt ritkán kerül ágyba, ennél késõbb nem szeretném fektetni.)
Vlasz:
Levelét olvasva valahogy olyan érzésem van, hogy a gondozónõk számára a jó gyerek az, aki egész nap nem csinál a világon semmit. Gyerek és gyerek között is óriási különbségek lehetnek, vannak élénkebbek, mozgékonyabbak, ill. csendesebbek, nyugodtabbak…stb. Az Ön kisfia minden jel szerint az elõbbibe tartozik, ám ez még önmagában nem bûn, fõként nem lehet kizáró ok a bölcsõdébõl. Nem értem azt sem, hogy a szabadban való játék során hogyan lehet eltiltani a kicsiket a hótól. A hóban való játék nem csak nagyszerû szórakozás, de jó tapasztalatszerzési lehetõség a gyermeknek környezetérõl, a hó tulajdonságairól is. (Pl.: hideg, formázható…stb.)
Javaslom, hogy próbáljon még egyszer beszélni a gondozónõkkel. Mondja el nekik problémáját, azaz, hogy munkahelye miatt lehetetlen lenne megoldani a délben való hazavitelt, próbáljanak inkább tapasztalataik alapján segíteni, együttmûködni Önnel a közös probléma megoldásban. Elképzelhetõ, hogy hiúságukat legyezgetve talán õk is készségesebbek lesznek. Amennyiben viszont mereven elzárkóznak a segítségtõl, jelezze feléjük, hogy a bölcsõde vezetõjétõl fog a továbbiakban tanácsot kérni. Végsõ esetben ezt meg is kell tenni.
Írja, hogy kisfia nemsokára 3 éves lesz. Javaslom, hogy a lehetõ leghamarabb vigye át óvodába, hiszen elképzelhetõ, hogy a bölcsõdében nem kap állandó feladatokat, fejlesztõ játékokkal nem foglalják le. Így aztán lehet azon csodálkozni, hogy értelmes elfoglaltság híján csibészkedik néha?
Krds:
Kedves Óvónéni!
Két kérdésem lenne:
1. Kisfiam most 28 hónapos: 16 hónapos korától bilizik, 18 hónapos korára lett nappalra szobatiszta, teljesen magától, soha nem erõltettem. Éjszakára és délutánra viszont még soha nem volt szároz a pelusa. Ehhez hozzájárul az, hogy rengeteget iszik. Mikor nem késõ elérnie az alvás alatti szobatisztaságot?
2. A kakilással kapcsolatban: csak pelusba hajlandó kakilni. Biztos nem a látvánnyal van gondja, mert utána mindig megnézi és becézgeti: aranyos kis kaki és együtt húzzuk le a wc-n. Sejtem, hol gyökerezik a probléma, 18 hónaposan még nem beszélt és egyszer kétségbeesve rohant hozzám kakilás közben, én pedig gyorsan rárántottam a pelust... A problémához hozzájárul még az, hogy decemberben egy betegség következtében szorulást kapott, azóta fél a kakálástól és 3-4 napig is visszatartja. Szeretném rászoktatni a wc-re de semmit nem erõltettem eddig, szeptemberben viszont oviba megy és addig még megszületik a kistesója is. Hogy tudnánk továbblépni?
Kiskavics
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Elsõ kérdésére reagálván számomra úgy tûnik, a kisfiú nagyon jó úton halad a teljes szobatisztaság elérése felé, melyben Ön is megfelelõ türelemmel és szeretetteljes odafordulással segíti õt. Csak így tovább! A délutáni és éjszakai bepisiléssel kapcsolatban talán még annyit tudnék javasolni, hogy a folyadékbevitel a lefekvés elõtt 1-2 órával már fejezõdjön be. Az elsõ száraz ébredést természetesen óriási dícsérettel jutalmazzuk!
A teljes szobatisztaságot legkésõbb a 3 éves kortól való óvodába járás elõtt 1-2 hónappal mindenképpen hasznos kialakítani.
A kakilással kapcsolatban nem kizárt, hogy valóban a betegség áll a nehézségek háttérben, ez esetben viszont a kialakult szorongások feloldása már sokkal bonyolultabb és összetettebb feladat, mint amit levelezés útján meg lehetne oldani. Amennyiben az alábbiakban javasolt megoldási mód nem vezet sikerre, javaslom, keressenek fel gyermekpszichológust, aki minden bizonnyal megoldást talál a problémára. Játékba ágyazva, indirekt módon tudathatja a gyermekkel, hogy a kakilást kellemesebb és kényelmesebb WC-be ill. bilibe végezni. Ez megoldható pl. a már általam oly sokszor javasolt "ültessük a bilire a macit" játékkal is. Közben a maci elmondhatja, hogy milyen jól esett a kakilás, így már sosem fáj a pocakja.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy ha a fenti módszer nem válik be, érdemes pszichológus szakember segítségét kérni.
Krds:
Kedves Óvónéni!
Kislányom 3 éves,november óta ovis.Szeret járni szerencsére.Probléma csak a szobatisztasággal van.2 és fél éves kora óta használja a bilit,pisiléssel nincs is baj,éjjel sem .Kicsit nehezen fogadta el az oviban a wc-t,eleinte az oviban nem akart pisilni,de ez talán megoldódni látszik.A kakilással viszont bajban vagyunk,nem szól sem otthon,sem az oviban,elbújik és úgy végzi el a dolgát.Ha kész akkor sem szól,van,hogy letagadja,hogy kakis.Teljesen tanácstalan vagyok,nem merem megszidni,de nem tudom jó-e ha szó nélkül hagyom a dolgot.Mindig szorulásos volt.Ha rászólok vagy ráültetem a bilire,mikor látom,hogy kakilnia kell visszatartja,volt,hogy több napig is,amitõl még keményebb a széklete,a vége hashajtózás lett.Miért nem szól?Hogyan tudnám rávenni,hogy szóljon mikor kakilnia kell?Tanácsát várom és köszönöm.
Henrietta
Vlasz:
Kedves Henrietta!
Problémája nem egyedülálló, sok gyermeknél lehet hasonlót tapasztalni. Elképzelhetõ, hogy valamilyen okból riasztja õket a végtermék látványa, ill. létezése. Tanácsolom, hogy mikor látja, hogy kislánya elbújik, azaz titokban készül a kakilásra, a következõt tegye: hívja a WC-re, mondván, hogy menjen pisilni. Mikor a WC-n ül a gyermek, a célzatosság legkisebb jele nélkül, mintegy mellékesen jegyezze meg: „ Kakilhatsz is, ha kell…” A lényeg, hogy a kislány ne érezze a kötelezõséget, így talán kevéssé lesz görcsös. Az esetleges sikert nagy dícsérettel jutalmazzák.
Hasznos lehet még, ha közös játszadozás során is kijátsszák a témát. Pl: ültessük bilire a macit, mert kakilnia kell. Ha gyermeke azt játssza, hogy a maci nem akar bilibe kakilni, kérdezzük meg, miért nem? Elképzelhetõ, hogy a válaszból kiderülnek az okok.
Eljátszhatják azt is, hogy a maci nem tudja, hogyan kell a bilibe kakilni és szeretné, ha a kislány megmutatná neki. Elképzelhetõ, hogy a játék hevében megfeledkezik szorongásairól és sikeres lesz a próbálkozás.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Nekem is a szobatisztaságról lenne egy kérédsem. A fiam 1999. szeptember 15-én született. 2002. szeptember 16-tól jár óvódába. Nagyon szeret oda járni, semmilyen probléma nincs vele, leszámítva a kezdeti nehézségeket. Elvétve elõfordul, hogy bepisil az óvódába, de ez rendszerint akkor történik meg, ha nem ébresztik fel az alvásból, hogy megpisiltessék. Ugyanakkor sokszor átalussza az egész alvást, anélkül, hogy felkeltenék. Este otthon legtöbbször végig alussza az éjszakát és nem pisil be. Viszont gyakran elõfordul, hogy bepisil úgy, hogy elõtte felébred, csak már nincs ideje szólni nekünk. Ha az egyik éjszaka bepisil, akkor utána a következõ pár éjszakán keresztül biztos, hogy be fog pisilni.
Az anyósom azt mondja, hogy ennek az lehet az oka, hogy a gyerek elég sokat van zokni nélkül, bár mi tetõtéri lakásban lakunk és elég meleg nálunk. Ugyanakkor meg nincs megfázva és nem is náthás.
Kérem segítsen tanáccsal, ha tud.
Munkájához jó egészséget és sok sikert kíván: Mária
Vlasz:
Kedves Mária!
Levele alapján számomra úgy tûnik, hogy kisfia már jó úton halad a szobatisztaság felé, hiszen többnyire magától felébred, mielõtt becsurogna a vizelet. Az idegrendszer tehát már alvás közben is jelez, nem csak éber, tudatos kontroll hatása alatt. Az, hogy ez sokszor már kissé késõn történik meg, így nincs idõ eljutni a WC-re, már egy másik kérdés, ami hamarosan magától meg fog oldódni.
Azt, hogy mi lehet az oka az éjszakai bevizelésnek, egyértelmûen nehéz lenne megállapítani. Lehet, hogy egy kisebb szorongás áll a háttérben, de nem kizárt egy felfázás sem. A zokni hordása véleményem szerint valóban hasznos lenne. Az, hogy egy-egy ilyen bepisilést rendszerint további bepisilések követnek, nem meglepõ, hiszen ez megviseli a gyermeket, valahol talán szégyelli is az esetet. Így kialakul az ördögi kör: annyira izgul, hogy legközelebb ez ne történhessen meg, hogy végül pont azért nem sikerül szárazon ébredni. Javaslom, hogy ha megtörténik ez a kis baleset, tudatosítsa a kisfiúnál, hogy ez néha bizony elõfordul, nincsen semmi baj. Így talán kevésbé fogja érzékenyen érinteni õt a probléma, és nem indukál további stresszhelyzetet.
Az óvodai alvás közben elõforduló bevizelés véleményem szerint könnyen elkerülhetõ lenne, ha ebédnél jobban odafigyelnének az óvónénik az elfogyasztott folyadék mennyiségére. Javaslom, hogy ez ügyben beszéljen velük, így várhatóan el fognak múlni a kellemetlen nedves ébredések.
Kedves záró sorait külön is köszönöm, én is hasonló jókat kívánok Önnek és családjának.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Kislányom 26 hónapos, akit egyedül nevelek.Egy hónapja teljesen szobatiszta, mozgásában nagyon ügyes, élénk, barátságos de beszédében a másfél éves szint körül mozog.Sok esetben még mindig csak a szavak elejét mondja, bár napról napra egyre több lesz a teljes szó.Felmerült a bölcsi úgy tavasz körül bár ellenérzéseim vannak ezzel az intézménnyel kapcsolatban.Ha most nem is megy, mivel novemberi születésû õsszel mehetne-e óvódába vagy csak bölcsibe?Ha 3 éves kora elõtt bölcsibe megy mikor mehet át az oviba?Az ellenérzésem azért van mert esetleg csak megörzõ funkcióját tölti be a bölcsi és a gyerek az igazi kicsikhez "visszafejlõdik".
Szeretném a véleményét kérni ez ügyben és azt is szeretném tudni, hogy a beszéd fejlõdésének segítésében forduljak-e logopédushoz? Itthon sokat mondókázunk, énekelünk, könyvet nézegetünk nem tudom mit tehetnék még.
Örülök, hogy rátaláltam Önre.
Köszönettel: Györgyi
Vlasz:
Kedves Györgyi!
A kisgyermekkori beszédfejlõdés üteme sokszor nagyon eltérõ ugyanazon életkorú gyermekek között is. Gyakori, hogy a nehézkesebb beszédfejlõdés hátterében ingerszegény környezet ill. a beszédminta hiánya áll. E két tényezõ, - levele alapján, - nem áll az Önök esetében, hiszen, mint írja, gyakran mondókáznak, énekelgetnek, azaz beszédes környezetben fejõdik a gyermek. Jelezte azonban, hogy napról-napra mindig több és több szót mond ki a kislány, ill. egyre tökéletesebben mondja ki azokat. Meglátásom szerint gyermeke beszédfejlõdése hamarosan behozza a lemaradást, ám ha ennek ellenére mégis indokoltnak látja, kérje logopédus szakember segítségét. Elég gyakori, hogy a kisgyermekek csak a szavak elejét mondják ki (pl.: cica = ci bögre = bö ), ezt szaknyelven autonóm beszédnek nevezzük. Rövid idõ elteltével azonban egyre tökéletesebb formában fogja használni a szavakat.
A bölcsõdével kapcsolatos aggályait megértem, véleményem szerint mindenképpen hasznosabb lenne, ha õsztõl már óvodába járhatna a kislány. Az ezzel kapcsolatos lehetõségekrõl, kérem, érdeklõdjön az illetékes óvoda vezetõjénél, aki minden bizonnyal készséggel fog felvilágosítást adni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Nemrégiben több kérdéssel is ostromoltam, melyekre választ is kaptam. Szeretném megköszönni áldozatos munkáját - a többi anyuka nevében is.
Utolsó kérdésem az lenne, helyes-e, ha nem adok éjszakára innivalót hároméves kisfiamnak, abban a reményben, hogy majd leszokik róla idõvel - megpróbálva ezzel elõsegiteni éjjeli szobatisztaságát és a fogai épségét õrizendõ, vagy engedjek a rimánkodásnak és adjak neki éjjel is inni, s várjam meg, mig "elmúlik" nála ez a dolog. Ugyanis kicsi korától iszik éjjel, s nem tudom mi lenne a helyes: az igényei kielégitése vagy a szigorú -és keserves- megvonás. Kérem, segitsen tanáccsal, ha tud.
Munkájához jó egészséget és további sok sikert kiván: Monika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Elõször is köszönöm kedves sorait, örülök, hogy segíteni tudok tanácsaimmal, melyekre a jövõben is bizalommal számíthat.
Legutóbbi kérdésével kapcsolatban azt tanácsolom, az éjszakai ivást ne vonja meg teljesen a gyermektõl, hiszen ez nem csak egy rossz szokás lehet, hanem valószínûleg tényleges szükséglet is állhat a háttérben. Amin viszont érdemes változtatni, az az innivaló mennyisége. Az éjszakai iváshoz kikészített pohárban csupán 2-3 korty ital legyen, ami bár oltja a szomjat, ám a szobatisztaság tekintetében nem meghatározó mennyiség. (Ennyitõl nem fog bepisilni a kicsi) Ha gyermeke kevesellné az innivalót, mondja el neki, hogy sajnos elfogyott a többi ital, nem tud már adni.
Kisfia hamarosan megszokja a csökkentett adagot, ami biztosan megoldást nyújt a szobatisztaság mielõbbi elérésében.
Sok sikert kívánok, üdvözlettel: az Óvónéni
Krds:
Kedves Ovónéni!
Nekem is a szobatisztaságról lenne kérdésem. Kislányom 2000. szeptemberében született. 2002. nyár végére teljesen elhagytuk a pelust, mindig szólt a pisiért, de a kakiért soha. Az mindig a bugyiban volt. Dolga végeztével jelezte, anya kakiltam.
2002. novemberétõl visszamentem dolgozni kislányomat pedig beirattuk bölcsibe. A bölcsibe legnagyobb meglepetésünkre 3. "beszokatós" napon közölte, anya most nem akarok hazamenni. Azelõtt szinte csak velem és a férjemmel volt, aki késõ délutánig dolgozott. Nagyon örültünk, mert soha nem sírt a mai napig örömmel jár bölcsibe. A problémánk az, hogy a szobatisztaság terén teljesen visszaesett. Újra pelust kell rá adni, soha nem szól, ha kérdezem lesz-e pisi, szinte kiabálva mondja, hogy nem lesz pisi. Majd késõbb szól anya pisiltem a pelusba. Bilire soha nem volt hajlandó ráülni, de ha pisilni kellett mindig szólt anya menjük a WC-be pisilni. Ami kivétel nélkül mindig sikerült. Beszéltem a dadus nénikkel, akik kérték, várjunk türelemmel. Mit tegyek? Hogyan próbáljuk ismét rászoktatni a szobatisztaságra, ha õ erre sehogyan sem hajlandó? Érdekességként említeném még, hogy minden este az apukája fürdeti és vele, de csak vele és csak fürdés elõtt minden este a WC-be pisil. Rosszul tettük, hogy elsõ kérésre visszaadtuk rá a pelust, vagy így tiltakozik az ellen, hogy bölcsibe adtuk. Várom válaszát. Üdvözlettel egy soproni anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Levelét olvasva az a érzésem, hogy a gyermekénél tapasztalható visszaesés oka nem a bölcsi elleni tiltakozásra vezethetõ vissza. Gondolom ezt egyrészt azért, mert mint írja, már a harmadik napon nem akart hazamenni a bölcsõdébõl, másrészt, mert minden egyéb jel szerint nagy örömmel jár oda. Feltételezem viszont, hogy a gondozónõk, - talán saját kényelmük érdekében, - nem fordítanak kellõ figyelmet a gyermekek szobatisztaságra szoktatására, megtartására. Sajnos nem Ön az elsõ, akitõl panaszt hallok ezzel kapcsolatban a bölcsõdékrõl. A gondozónõk "megnyugtató" szavai véleményem szerint egyfajta nesze semmi fogd meg jól. A türelmes várakozás nagyon dícséretes, ám közel sem elegendõ a cél eléréséhez.
Úgy érzem, az Önök esetében kulcsfontosságú szereppel bír az édesapa a szobatisztaság elérésének megoldásában. Feltételezem, hogy gyermeke érzelmileg rendkívül közel állhat az apukához , és sokat jelent számára a családfõ férfiúi szava is. (Ha Õ kéri, minden probléma nélkül ráül a WC-re) Erre kellene alapozni a szobatisztaság újbóli elérésénél is. Amikor csak lehetséges, Õ próbálja WC-re "csábítani" a kicsit, aki minden bizonnyal bármikor készséggel eleget tesz az apuka kérésének. Az ezért kapott dícséret, elismerés további pozitív cselekvésre ösztönzi majd.
Másik ötlet, mely ebben az esetben talán beválhat, ha egyik nap szól a gyermeknek, hogy sajnos elfogyott a pelenka. Elképzelhetõ, hogy erre fel, mivel a WC már egyáltalán nem ismeretlen számára ,ebben a "szükséghelyzetben" hajlandó lesz ismét használni azt.
Sok sikert!
Krds:
Kedves Óvónéni!
Kislányunk 2003.05.06-án lesz 3éves. 2002. szeptembere óta járunk bölcsibe. A beszoktatás és az ottlét is jól mükõdik, kissebb zökkenõkkel, idõnként agresszivak a gyerekek stb.
A nyáron már majdnem teljesen szobatiszta lett, mostanra viszont visszaesett. Próbáljuk nemm kommentálni de nem megy. Kérjük, könyörgünk, idõnként korholjuk, vannak pszichológiai ismereteim, tudom nem kellene se kérni se szidni, de nem megy.
A kérdésem tehát: Hagyjuk és egyáltalán ne fûzzünk hozzá semmit? Gondolom ez a helyes. Sajnos én idõnként indulatos vagyok, de megtudja velem beszélni ha megszeppen, mégis mivel hirtelen vagyok ált. váratlan neki. köszönöm válaszát!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A levelében leírtak alapján valószínûnek tartom, hogy a visszaesés oka a bölcsõdei problémákban gyökerezik, ill. ezek lelki kihatásában. (ti.csoporttársak agresszivitása…stb.) Javaslom, beszélgessen el a gondozónõkkel ill. a gyermekkel, hogyan telnek a bölcsis mindennapok. Kivel játszik? Kit szeret? Kit nem szeret? Miért? … stb. Így talán könnyebben rátalálnak a probléma kiváltó okára. Elképzelhetõ azonban az is, hogy a bölcsõdei gondozók nem motiválják kellõképpen a gyermeket a bili, ill. wc(?) használatra. Elképzelhetõ, hogy számukra kényelmesebb megoldás egy pelenkát ráadni, mint figyelni a gyermek jelzéseire. Javaslom, kérdezzen rá erre is a gondozónõknél, hogy ott mi a szokás, hogyan ösztönzik a kicsiket a szobatisztaságra?
Mindezek mellett az otthoni szoktatáshoz Önnek is javaslom a játékos, indirekt megoldásokat, melyekre rengeteg példát talál elõzõ, hasonló témában íródott válaszaimban. Legfontosabb aranyszabály az állandó dícséret, motiválás!
