Tanácsért fordulok Önhöz, ha tud segíteni. A kisfiam júliusban múlt 4 éves, szeptemberben kezdte meg az ovit. Általában szívesen megy (már amikor nembeteg, mert sajnos az eltelt idõ 1/3-ában legalább beteg volt), de itthon nem szeret mesélni arról, mi volt az oviban, elég nehéz kihúzni belõle. Azt mondja, egyedül játszott, egy kisfiút emleget a barátjaként, de azt mondja, vele sem játszik. Az óvónõ szerint mindenkihez odamegy kicsit játszani, e visszahúzódó kicsit. Eddig a nagyszülõkkel volt otthon, mivel sem a családban, sem a baráto társaságban nincs kisgyerek, nem szokott hozzá a gyerektársasághoz, gondolom, ez lehet az oka a viselkedésének. Mit lehet tenni vajon azért, hogy segítsük a beilleszkedését?
A másik gondunk az, hogy nagyon félõs, aggódós, szerintem már túlzottan. A mászós-ugrálós feladatokat nem szereti, fél a mászókától, csúzdától, a Balatontól. Ügyetlen, amit talán tõlem is örökölt, mert én sem voltam soha jó tornász. Ennél azonban jobban aggaszt, hogy pl. olyanoktól is fél, mint a jelmezbál az oviban, már elõre azon sír, hogy akkor nem akar oviba menni, mikor be kell öltözni, és sehogysem tudjuk errõl lebeszélni. Hiába mutattunk neki régi kppeket rólunk jelmezben. Nem szereti a fegyvereket (nem is akartam soha, hogy ilyen játéka legyen), a kiabálást, verekedést, fél is a verekedõsebb gyerekektõl, elkerüli õket. De volt olyan is, hogy azért nem akart oviba menni, mert az egyik gyerek azt mondta neki, hogy ne menjen, hosszú sírás után tudtuk csak meggyõzni. Mit lehet tenni egy ilyen félõs kisfiúval? Nem akar szánkózni, biciklizni sem pl. Már elõre félek, hogy mi lesz, ha jön az oviban a Mikulás, mi lesz, ha akkor is sírni fog.
Elméleti téren nincs vele gond, szereti a betûket meg a számokat, 2 éves korában már ismert minden betût, most már ismeretlen szöveget is folyékonyan elolvas (a nehezebb szavaknál kisebb döccenõkkel), le is ír bármit nyomtatott betúkkel. Szeret is olvasgatni, amíg bírja türelemmel. Növekvõ és csökkenõ sorrendben is számol, most már kettesével is, és a legújabb, hogy összeadni akar tanulni (10-ig már egész jól megy neki). Nagyon jó a memóriája, minden autót megismer, megjegyzi, melyik hol szokott parkolni, a lakásban mindennek tudja a helyét, dalszövegeket, verseket egy pillanat alatt megtanul.
Az evésével van még gondunk. Az egy dolog, hogy keveset eszik, de az a fó baj, hogy nagyon kevés ételt hajlandó megkóstolni. Azt még csak elfogadom, ha nem szeret valamit, de meg se kóstolja, csak közli,hogy nem szereti. Semmivel nem lehet rávenni, hogy pl. megegyen valami felvágottat, vagy pl. pörköltet nokedlivel, s semmi gyümölcsöt nem eszik meg. Azt reméltük, az ovi majd hoz ebben változást, de mivel itt sem erõltetik nekik az evést, sokszor jön haza éhesen, azzal a megjegyzéssel, hogy "amit nem szeretek, azt a tányérban kell hagyni".
Hát, ezek a mi gondjaink. Kérem, adjon tanácsot, ötletet. Nem tudom, hogy a gondjaink, vagy azok egy része összefügghet-e azzal, hogy a születésének a körüpményei eléggé viharosak voltak. Nehezen császároztak meg, és mire kivették a gyereket (mert közben felvágták a hólyagomat), sok altatót benyelt, lélegeztetni kellett, a születéskori APGAR-ja 1-es volt.
Köszönöm: H-né M. Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Levelében több dologgal kapcsolatban is érdeklõdik, így most a felvetett kérdések sorrendjében fogok válaszolni azokra. Kisfia rendkívül csöndes, visszahúzódó, gátlásos gyermek lehet leírása alapján. Vannak ilyen típusú emberek, ez nem feltétlenül baj, amennyiben nem okoz a reális önértékelésében torzulásokat. Ezt a problémát véleményem szerint az óvónõkkel is feltétlenül meg kell beszélni, hiszen õk nagymértékben tudnak tenni az önbizalom helyreállítása érdekében. Kérje meg, hogy állandó dícsérettel, több szerepeltetéssel próbálják ráébreszteni a gyermeket arra, hogy õ valóban milyen ügyes, okos, szép a jelmeze…stb.
Felmerül bennem a kérdés azzal kapcsolatban, hogy a kisfiú megmagyarázhatatlan okból fél a mászókától, csúszdától, Balatontól, hogy vajon ez nem egyfajta túlféltõ nevelés következménye-e?! Nem elképzelhetõ esetleg, hogy pl. a nagyszülõk vagy szülõk túlzott aggodalommal óvták a gyermeket a legkisebb bajtól is? Ez is okozhatja ugyanis a fenti problémákat. Ha esetleg felmerül ennek a lehetõsége, mindenképpen tenni kell ez ellen. A gyermeknek bizonyos fokig meg kell tanulnia hogy bizony van olyan az életben, amikor elesünk és megütjük magunkat (konkrét és jelképes értelemben is), amit azonban el kell viselni, túl kell tenni magunkat rajta. Nem szabad, hogy egy-egy testi ill. lelki sérelmet (pl. társa azt mondja, hogy ne menjen oviba) tragédiaként éljen meg. Az élet kihívásait meg kell szokni, hiszen ezen keresztül tud csak fejlõdni, alakulni a jellem, a személyiség, az önértékelés.
Kisfia mottója véleményem szerint leginkább így hangzik: „Csak semmi feltûnés!” Ezt a gátlásosságot azonban rengeteg türelemmel fel lehet oldani. Jómagam is találkoztam szakmai pályafutásom során egy ehhez kísértetiesen hasonlító esettel. A zárkózott, túlzottan is csöndes kisfiú szintén nehezen tudott beilleszkedni a gyerekközösségbe, barátja nem igen volt és farsangkor õ is sírva ellenkezett, hogy ráadják a jelmezét. Ezzel kapcsolatban azt javaslom, hogy ajánlja fel a kisfiúnak, hogy õ találja ki, hogy mi szeretne lenni és készítsék el ill. vegyék meg együtt azt a jelmezt, amilyet õ szeretne. Fontos, hogy a gyermek érezze önkéntesnek és fõként jutalomnak a farsangon való részvételt.
Általánosságban azt tanácsolom, hogy igyekezzenek minél többet vinni a kisfiút gyermekközösségekbe, barátokhoz, játszótérre, zsúrokra…stb. A gyermek, mivel önmagában rendkívül bizonytalan, fél az esetleges kudarcoktól, így inkább kikerüli a lehetséges problémákat. Ha megszokja, hogy a közösségben õ is tölthet be fontos és nélkülözhetetlen szerepet, rá is nagyon számítanak a többiek és szeretik õt, azonnal változni fog a dolgokhoz való hozzáállása. Ez azonban,- mint már említettem,- csak állandó dícsérettel, motiválással érhetõ el, valamint azzal, hogy megszokja a közösségi életet.
Mikulásra pedig azt javaslom, hogy az ünnepet hangulati elõkészítéssel igyekezzenek megalapozni. (Pl. Sok Mikulásos mesével, verssel, ajándéklista készítésével…stb.)
Levelébõl arra következtetek, hogy gyermeke az életkoránál jóval fejlettebb szinten van értelmileg. Ez nagyon jó, ám nem szabad elfelejteni, hogy az óvodás legfõbb tevékenysége a játék, ezen keresztül fejlõdhet pl. szociális (!) téren is. Ezért jó, ha minél többet játszanak együtt, ill. hívnak meg játszótársakat magukhoz. A kisfiú az otthoni, jól megszokott környezetében sokkal magabiztosabban mozog!
Végül pár szó az evésrõl. Játékosan talán jobban rávehetõ a gyermek az evésre. Pl. a nyuszi kedvenc étele a sárgarépa, játsszák azt, hogy a kisfiú a nyuszi, akinek ma a kedvenc ebédje lesz megfõzve: a sárgarépa fõzelék. Máskor éttermest is lehet játszani, ahol Ön a pincér, a kisfia pedig a vendég. Ilyenkor a felszolgált ételt természetesen meg szokás enni.
Remélem tanácsaimmal sikerrel túljutnak a problémákon.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Mi Svájcban élünk, ahol óvoda csak öt éves kortól van. Addig játszócsoportba járhatnak a gyerekek hetente kétszer két órát. A lányom most három éves, és beírattam két játszócsoprtba. Az egyikbe heti egyszer jár, ott két órát tölt, a másikba heti kétszer megy, ott két és fél órát van. Az egyik játszócsoportban szeptemberben volt elõször, a másikban októberben. Eleinte nem voltak gondok, ottmaradt, és nagyon hamar elkezdte elsajátítani a német nyelvet. De most novemberben egyáltalán nem akar menni!
Úgy kezdõdött, hogy egyszer betegség miatt hányt a játszócsoportban, és el kellett hoznom. Majd pár napra rá elment minden baj nélkül a másik játszócsoportba. Rá egy napra ment mégegyszer, viszont elkezdett sírni valami miatt. Az óvónéni félt, talán megint hányni fog, ezért felhívott engem, hogy jöjjek azonnal. Nem volt semmi baj, mire odaértem, már játszott tovább. Nem jöttünk el, én is ottmaradtam a foglalkozás végéig. És ettõl az alkalomtól nem akar tovább oviba menni ( mi így hívjuk egymás között).
Igazából nem kéne oviba járnia, én itthon vagyok. Viszont csak ott tudja megtanulni a nyelvet. Ha nem tanulja meg, nem tud kis barátokat szerezni magának. Neki is szüksége van a gyerektársaságra. Én úgy vélem, hogy neki is jót tenne. Nehéz az elszakadás, mivel itt nincsennek rokonok, nagyon kötõdik hozzám. De mindenképpen jót tenne neki, heti háromszori két óra tényleg nem sok.
Önnek mi a véleménye? Próbáljam beszoktatni mégegyszer, vagy várjak még egy évet, és akkor próbáljuk meg. Sajnos az egyik játszócsoport óvónénije ultimátumot adott, ha legközelebb is fog sírni a gyerek az elbúcsúzás után ( negyedórát sírt, miután elmentem, majd jól eljátszott), akkor nem járhat tovább. A másik játszócsoport óvónénije viszont nagyon megértõ, a gyerek a fontos, akkor és ahányszor maradok, amennyiszer szükség van rá.
Elõre is köszönöm a segítségét!
Tisztelettel:
Almási Enikõ.
Vlasz:
Kedves Enikõ!
A játszócsoport szükségességével kapcsolatban teljesen egyetértek Önnel. Bizony nagyon hasznos lenne, ha minél többet járhatna kislánya ide. Az ott történt hányás esete megrémítette a gyermeket, aki valószínûleg nem tudta teljesen feldolgozni ezt a számára nagy "tragédiát". A játszócsoportban való tartózkodás most ezt a negatív élményt juttatja eszébe elõször. Ez az élmény azonban felejthetõ, idõvel elszürkül jelentõsége. A fokozatosság elvét szem elõtt tartva a következõt tanácsolom:
Ha a szigorúbb óvónõ valóban tartja magát az ultimátumhoz, javaslom, hogy a demokratikusabb szellemiségû oviban próbálják meg az újraszoktatást, visszailleszkedést, hiszen valószínûleg csak itt számíthat igazi partneri segítségre. Az újbóli beszoktatást a következõképpen javaslom:
Beszélje meg a gyermekkel, hogy mikor Õ bemegy a csoportba, Ön a folyosón fogja várni és nem fog onnan elmenni. Próbálja vele megértetni, hogy Ön nem mehet be a csoportba, hiszen Ön már nem óvodás. Kislányát valószínûleg meg fogja nyugtatni annak a tudata, hogy anyukáját biztonságos közelségben tudhatja. Pár nap múlva már megpróbálhat fél órára "elszökni", természetesen anélkül, hogy a kislánynak beköszönne. Ha közben véletlenül észreveszi a gyermek, hogy anyukája nincs ott, utólag magyarázza meg, hogy egy sürgõs dolog miatt el kellett mennie, de ilyenkor amint tud, szalad vissza hozzá. Késõbb ezek a "szökések" egyre hosszabb ideig is eltarthatnak, végül észre fogják venni, hogy a beszoktatás sikerrel végzõdött. Így valószínûleg pár héten belül megoldódik majd problémájuk.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Hétéves kisfiam kora szerint már mehetett volna iskolába, da az óvónõkkel egyetértésben úgy döntöttünk, hogy még egy évet az óvódában marad.
A kötelezõ délutáni alvás mindig is nehéz volt számára, bár nyugodtan viselte el a kb másfél órát, amit alvással kellett volna eltöltenie.
Kb egy hét óta, mióta az óvódában csoportösszevonásra került sor (bár reggelente gyakran elõfordul, hogy a gyerekek egy rövid ideig a másik csoportban "szomszédolnak")már nem csak az alvás miatt panaszkodik, de szinte óvódába sem akar menni. Folyton hasfájásra panaszkodik, fõként amikor tudja, hogy reggel vendégeskedni fognak a másik csoportban. Látszik rajta a szorongás, izgalom, ami gyakori kakilási ingerrel is együttjár. Gykori a sírdogálás is.
Természetesen beszéltünk errõl az óvónõvel is, aki szerint kisfiam nagyon aktív a csoportban. Többet játzsik a gyerekekkel, mint egy évvel ezelõtt, figyel, sokat szerepel. A másik csoportban sem vettek nála észre semmi jelét annak, hogy borzasztóan egyedül lenne, visszahúzódna. Az otthoni beszélgetések során kiderült, hogy néha "paradicsomleves"-ként "csúfolják" a lányok. Próbálok hatni rá, hogy ez nem is olyan szörnyû, fõleg abban az esetben, ha bizony õ is kitalál mindenféle "becenevet". Elhintette azt is, hogy az 1-es csoportban unatkozik, mert nem akar vele játszani senki. Ezt viszont az óvónõk nem erõsítették meg.
Idõközben egy másik probléma is felmerült. Veleszületett fejlõdési rendellenességébõl kifolyólag az óvódában hetente 4 alkalommal foglalkozik vele gyógypedagógus. Az utóbbi idõben azonban, (fõként, ha gyakornokoknak van bemutató óra) irányíthatatlan, gyakran pimasz. Az óvónõk sem értik a helyzetet, hisz velük szemben soha nem viselkedik így.
Mindig is szorongó típus volt, ami talán visszavezethetõ az orvosoknál eltöltött sok idõre. Egy röntgenvizsgálat is hihetetelen streszt jelent számára, bár tudja,legalábbis próbáljuk megmagyarázni neki, hogy ez semmiféle fájdalommal nem jár. Igazán felszabadult csak a vizsgálat elvégzése után lesz. Legutóbbi kontrolon az orvos kézmeghosszabító mûtétet javasolt, amitõl aztán teljes lett a kétségbeesése.
Hogy a fent felsorolt problémák összefügnek-e, egy okra vezethetõk-e vissza sajnos számomra nem egyértelmû. Ezért kérném a segítségét.
Köszönettel:
Katalin
Vlasz:
Kedves Katalin!
Kisfia valóban szorong, és ezt a szorongást egyértelmûen az új helyzet, a csoportösszevonás váltotta ki nála. Az, hogy ki milyen könnyen tudja megszokni az új helyzeteket, körülményeket, egyénenként más és más lehet. Az Ön gyermeke,- leírásából ítélve,- a kissé gátlásosabb, visszahúzódóbb típusba tartozik, aki számára minden változás és minden új dolog egy külön kihívást jelent. Ilyen esetben ki kell deríteni, hogy a változás okozta megrázkódtatásokon kívül nincs-e esetleg valami komoly oka is a szorongásának. Ezt sok-sok beszélgetéssel lehet feltérképezni. Mint írja, Ön lelkiismeretes anyaként már próbált utánajárni a lehetséges okoknak, ám komolyabb magyarázat eddig nincs a gyermek szokatlan megnyilvánulásaira. Véleményem szerint a csoportban történõ csúfolódások is okozhatják kisfia elhatárolódását az új közösségtõl. E problémát feltétlenül beszélje meg az óvónõkkel, hiszen a csúfolódás egy érzékeny gyermek lelkében sokkal mélyebb nyomokat hagyhat, mint másoknál.
Az új csoportba való beilleszkedésben legtöbbet az óvónõk segíthetnek. Sok-sok dicsérettel ill. a gyermekek közti jó társkapcsolat megerõsítésével sokat tehetnek a félénkebb gyermekek érdekében. Minden nap részletesen kérdezze ki az óvónõt, hogy kisfia kikkel játszott, mit játszott, ill. hogyan "épült be" a csoport életébe. Az óvodapedagógusok ezen keresztül kénytelenek még jobban odakoncentrálni a kisfia körül zajló eseményekre, így a szorongás okai könnyebben felszínre kerülhetnek.
Úgy gondolom, hogy a gyógypedagógus gyakornokoknál újabban tapasztalt „pimasz” magatartás okai is az óvodai változásokban keresendõk. Az óvodai csoportban elfojtott feszültségek egy lazább, oldottabb légkörû helyzetben könnyebben kitörhetnek. Ez teljesen természetes, valahol a kisfiúnak is ki kell adnia magából az addig elfojtott indulatokat. A kissé bizonytalanabb gyakornokoknál,- úgy érzi,- ezt végre megteheti. Biztos vagyok benne, hogy az óvodai beilleszkedést követõen a gyógypedagógusoknál tapasztalt viselkedés is pozitív irányba fog változni.
Üdvözlettel: az Óvónõ, aki szintén Katalin
Krds:
Kedves Óvónõ!Mit tegyek?Gyermekem 4 éves,de minden éjjel bepisil mióta az óvoda megkezdõdött és a testvére iskolába került az óvodából ahová együtt jártak.Gondolom,hogy ennek lelki okai vannak,de mit tegyek,mert a bõrét már teljesen kicsipte a vizelet.Kérem segitsen!!!!Tünde
Vlasz:
Kedves Tünde!
Levelébõl egyértelmûen kiderül, hogy gyermeke éjszakai bevizelése egy bizonyos eseményhez, a nagyobb testvértõl való elszakadáshoz (iskolába meneteléhez) köthetõ. Feltételezem, hogy a gyerekek igen szoros érzelmi kapcsolatban vannak egymással, ezért okoz a kicsinek ilyen mértékû megrázkódtatást az elválás. Úgy érzi, most már teljesen egyedül van hagyva az óvoda „zord” világában, melybõl hirtelen eltûnt legfõbb támasza, a testvére. Érdemes lenne bevezetni, - amennyiben megoldható ,- hogy a kisebb gyermeket a nagyobb testvérrel együtt hozzák, ill. vigyék az oviba. Ilyenkor az idõsebb gyermek elbeszélgethet régi óvónõivel, társaival, lehetõleg úgy, hogy ennek a kicsi is szem- és fültanúja legyen. Ez olyan fajta megnyugtató érzést kelthet benne, hogy bátyja (nõvére?) még mindig valamilyen szinten az ovihoz tartozik, még ha nem is annyira, mint annak elõtte.
Ezen kívül érdemes lenne sokat beszélgetni a kisebb gyermekkel az óvodai életrõl. Ebbe a beszélgetésbe nagyon hasznos, ha a nagyobb testvér is bekapcsolódik. Érdeklõdjenek, ki a barátja, kivel szokott játszani, mi történik az óvodában. Az élménybeszámoló során a nagyobb gyermek is elmesélheti iskolai tapasztalatait. Ez a kis beszélgetés (ha rendszeresen történik) nagyban oldhatja a szorongásokat.
Támogassák, motiválják abban a kicsi testvért, hogy az óvodában mihamarabb találjon õ is barátokat magának, akikkel akár óvodán kívüli közös programokat is szervezhetnek, erõsítve ezzel bimbózó társkapcsolatait, valamint oldva a nagyobb testvértõl való elszakadás fájdalmát.
Krds:
A két kislányom ágybavizeléséröl szeretnék kérdezni, föleg a második lányomrol aki 4 és fél éves és minden alváskor bepisil. Este szinte mindig, nappal a déli alváskor hetente legalább 3x az oviban, de ha itthon alszik akkor is. Õ még nem volt egyáltalán szobatiszta. A növérével is hasonlo gondok vannak , bár öt már látta orvos is , és õ heti 1-2 éjszaka ébred nedvesen, de van olyan idöszak is amikor 3 hétig semmi gond. Este 6 után már inni sem kapnak, és emiatt még csak nem is szidjuk öket.Probáltunk már gyogyito meséket is és jutalmazásos modszert is de egyik sem vált be egyik lányomnál se. Az orvos is azt mondja hogy 5 éves koráig nem foglalkoznak vele, de ez igy már nagyon kellemetlen , föleg neki, hisz ébredéskor azt monmdja csak hogy leizzadt nem pisilt be. A növérénél tudjuk mihez viszonyitani, mert akkoriban lett szobatiszta amikor a kishuga megszületett. Mit tehetnék a halyzet jobbá tételére? Köszönöm válaszát elöre is: Tinita
Vlasz:
Az elsõ dolog, amit érdemes elvégeztetni kisebbik lányánál, az egy alapvetõ orvosi vizsgálat, mely kizárja, hogy szervi oka lenne a bevizelésnek. Az esetek nagy többségében nem egészségi problémák állnak a háttérben, de egy egyszerû vizsgálatot mindenképpen megér. Nagyobbik lányánál, mint írja is, szinte biztosra vehetõ, hogy pszichés okok (kistestvér születése) állnak a háttérben. Ez egyfajta figyelmeztetés a külvilágnak: „Figyeljetek ide rám is! Ha ez másképp nem megy, majd én is bepisilek!” A kisebb testvérrel kapcsolatos állandó gondok sokszor elterelik a figyelmet a nagyobb gyermekrõl, érthetõen rá már kevesebb energia és figyelem jut. Ezt kiküszöbölve a nagyobbik lánynál hamarosan teljesen megoldódhat a probléma.
A kisebbik gyermek gondjaira visszatérve, mint írja, már próbálkoztak sok mindennel. (jutalmazás, lefekvés elõtt már nincs ivás,…stb.) Ezek, plusz a türelmes nevelõi attitûd biztos, hogy elõbb-utóbb eredményesek lesznek. Ilyen esetben hasonló megoldásokat szoktak javasolni a szakemberek is:
- Legyen a gyermeknek saját naptára, melybe egy-egy száraz éjszaka után bekerül egy jutalom matrica
- Vacsora után már ne igyon
- Lefekvés elõtt feltétlenül pisiljen
- Szidni sohasem szabad (mint ahogy nagyon helyesen Önök sem teszik), dícsérni pedig csak reálisan! Ne tulajdonítsunk sem nagyobb, sem kisebb jelentõséget a dolog valódi súlyánál!
- Végsõ esetben szokták javasolni azt az ébresztõ szerkezetet, mely a lepedõre vagy a bugyira szerelve nedvességet érzékelve csengetni kezd. Ilyenkor a gyermek felkel és az ágyban megkezdett dolgot már a WC-n fejezi be. Néhány hét, hónap elteltével már a vizelési inger is felébreszti és magától kimegy. Ezt azonban valóban csak a legvégsõ esetben ajánlom!
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam februárban lesz 5 éves és az éjszakai szobatisztaság még mindig nagy gond nálunk. Ez nem visszaesés, Õ sosem volt éjszaka szobatiszta. Nappalra 2,5 éves korára szobatiszta lett. Kicsit aggódom, nem tudom hova fordulhatnék.A gyerekorvos 5 éves koráig nem hajlandó ezzel foglalkozni. 2-3 hónapja éjszakára nem tudok rá pelust adni, mert annyira tiltakozik ellene. Nem maradt más, gumilepedõ és hajnali pizsama csere. Három napja "bébi babást" szeretne velem játszani, miközben adjak rá pelust. Mindezt szígorúan zárt ajtók mögött, még az apja sem jöhet be olyankor. Eddig kibújtam alóla, de nem tudom, hogy jól tettem-e? A bepisilésért sosem szidtuk, de elmondtuk, hogy már jó lenne, ha éjszakára száraz maradna az ágy. Körülbelül 2 hete esti kis mesét is olvasunk a bepisilésrõl, melyben a csodavirágot kérjük meg hogy segítsen. Sajnos ez sem segített. Kisfiam egyedüli gyerek.
Válaszát elõre is köszönöm.
Tisztelettel:Beatrix.
Vlasz:
Kedves Beatrix!
Kisfiánál bizony nem egyszerû, "klasszikus" értelemben vett szobatisztasági nehézségekrõl van szó. Javaslom, hogy az orvos (számomra teljesen érthetetlen) tiltakozása ellenére is kérjen tõle urológiai vizsgálatra beutalót ill. kérjen erre vonatkozóan teljes körû egészségügyi kivizsgálást. Így lehet ugyanis csak teljes bizonyossággal kizárni, hogy az éjszakai bevizelést nem szervi eredetû problémák okozzák-e. Mint írja, gyermeke nappal teljesen szobatiszta, csupán éjszaka jelentkeznek a problémák. A kisfiú napközben, éber állapotban tökéletesen tisztában van azzal, hogy ilyen nagy gyerekhez egyáltalán nem illik a bepisilés, így kontrollálni is tudja szükségleteit. Nem úgy, mint éjszaka, amikor nincs tudatos szabályozás. Az éjszakai bepisilést sok esetben pszichés okok, szorongások váltják ki. Erre akkor lehet gyanakodni, ha a szervi okok egyértelmûen kizárhatók az elõzetes egészségügyi vizsgálatok alapján. Amennyiben így áll a dolog, feltétlenül javaslom pszichológus szakember segítségét igénybe venni. Gyermeke nagyon szégyelli az esti bepisilést, amit mi sem bizonyít jobban, mint a pelenka elutasítása. A "bébi babás" játék pont arról szól, hogy a pelenka csak úgy fogadható el a számára, ha arra az idõre õ is "kisbaba" lesz. Mintegy "visszafejleszti" magát egy korábbi szintre. Ám ez korántsem elfogadható megoldás a számára, hiszen, -mint Ön írja is,- apukája elõtt már nem meri felvállalni ezt a fajta "játékot". Fentiek bizonyítják, hogy a gyermek nagy lelki tusát vív saját magával a bepisilés miatt, aminél félõ, hogy ez elõbb-utóbb önértékelési zavarokhoz vezet. Ezért fontos, hogy a fent említett szakembereket mihamarább felkeressék.
Technikai tanácsként pedig csak annyit tudok javasolni, hogy lefekvés elõtt egy-két órával már lehetõleg mellõzzék az ivást.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvó néni.
Nagyon örülök ennek a virtuális tanácskérés lehetõségnek. Kérdésem a következõ: Kisfiam 2003 február elején tölti a 3 évet. Ekkor vissza kell mennem dolgozni. Az óvodai beiratásról 1 nappal lekéstem, idei év májusában, mivel nem láttam a plakátot, és a védõnõ sem értesített errõl. Tudom, nem kötelessége, ám gyermekem elsõ gyerek és semmilyen elõzetes tapasztalatom nem volt a beiratkozásokkal kapcsolatban. Az intézmény vezetõje, miután a határidõ lejárta után bementem hozzá, elutasított, mondván tele van az óvoda. Hozzánk ez az óvoda lenne a legközelebb. A többi intézmény, mely szintén ehhez az elõbbihez tartozik eléggé messze van tõlünk, mindenképpen tömegközlekedési eszközzel kéne mennem, plusz utána 70-80 perces út a munkahelyemre. Ezekbe az ovikba esetleg lenne hely, de nem fogadnám jó szívvel el, egyrészt a fent említett okok miatt, másrészt forgalmas fõút mellett vannak. Úgy tudom, körzeten kívül lakó gyermekek is járnak abba az oviba, amelyik elutasított minket. Lehet, hogy e miatt nem tudja felvenni a gyerekemet, aki pedig körzetben lakik? Szeretném tudni, érdemes e, (és fõleg van e rá alapom), erõltetni ezt, vagy pedig nyugodjak bele abba, hogy egy messzibb óvódába hordom gyermekemet 3,5 éven keresztül?
Válaszát elõre is köszönöm: Földes Judit
Vlasz:
Kedves Judit!
Az óvodai felvételi kérelmet a szülõ bármikor beadhatja, ám ez nem jelenti szükségképpen a gyermek azonnali felvételét az intézménybe. Amennyiben telített a létszám, abban az esetben sajnos el kell, hogy fogadja a tényt, hogy másik ovi után kell nézni.(Még akkor is, ha a gyermek körzetileg ahhoz az intézményhez tartozik.) Én azért javaslom, hogy próbáljon újra érdeklõdni a vezetõnél, hiszen elképzelhetõ, hogy egy-egy gyerek a beíratás ellenére sem kezdi meg az óvodát, esetleg visszamondják a felvételt és lesz talán ennek folytán üresedés. Mindemellett viszont sajnos más óvodáknak is utána kellene nézni.
Másik alternatíva lehet még , hogy a gyermek a szülõ munkahelyéhez közeli óvodába is felvehetõ. Javaslom, mérlegelje ezt a lehetõséget is.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
A kisfiam 4 éves. 2,5 éves kora óta szobatiszta. Az utóbbi két hétben azonban szinte minden éjjel bepisil. Mit tegyünk?
Köszönettel: Flóra
Vlasz:
Kedves Flóra!
Az Ön által említett éjszakai bevizelésnek (enuresis) véleményem szerint mindenképpen lelki oka van. Érdemes lenne átgondolni, hogy két héttel ezelõtt milyen esemény történt, ami a kisfiúnál ilyen lelki megrázkódtatást okozott. (szülõk közti nézeteltérés, veszekedés, az óvodában valamilyen változás...stb.) Érdemes lenne elbeszélgetni a kisfiúval, amin keresztül talán még közelebb kerülhetnek a megoldáshoz. Amennyiben nem tudnak választ találni a bepisilés miértjére, javaslom, forduljanak gyermekpszichológushoz.
Krds:
Kedves Óvónõ!
Nagyobbik kisfiam '97. áprilisi születésû, tehát elvileg mehetne iskolába jövõ szeptemberben. Értelmes, okos gyerek, de mivel manapság, szinte minden gyereket "visszatartanak" nem tudjuk kezdjünk e iskolát keresgélni. Az óvodai vélemény csak javaslat lesz, a döntést nekünk, a szülõknek kell meghoznunk. A késõbbi iskolakedésnek eddig csak elõnyeirõl hallottam /"évnyertes" gyerekek/.A kérdésem az lenne, hogy
milyen hátránya származhat a gyereknek abból, ha túl késõn megy iskolába. Pl. valós probléma e, hogy unatkozni fog az
óvodában, iskolában az elsõ évben. Ezen
k1vül milyen érveket lehet felhozni a
másik oldalra, hogy dönteni tudjunk?
Köszönöm a válaszát elõre is.
P.G.
Vlasz:
Kedves P.G.!
Az iskolakezdés kérdése valóban nagyon összetett probléma, nagy felelõsség a szülõknek errõl dönteni. Mindenek elõtt reális képet kell kapnunk a gyermek komplex fejlettségérõl. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy itt nem csak értelmi, hanem szociális és testi-fizikális vonatkozásban is meg kell közelítenünk a kérdést. A szociális fejlettséget mutatják pl. : milyen a gyermek közösségben betöltött szerepe, mennyire tud beilleszkedni, milyen társaihoz való viszonya, segítõkészsége, önállósága, kötelességtudata…stb. Testi fejlettség szempontjából: magassága, testsúlya, mozgáskoordinációja, fizikai ereje (elbírja-e majd az iskolatáskát) …stb. Ezen kérdésekben érdemes az óvodapedagógusok véleményét is kikérni.
Fontos még végiggondolni, hogy a gyermek mennyire játékos, hiszen az iskolai életben a legfõbb tevékenység már nem a játék lesz, hanem a tanulás. Ha a túlzott játékosság miatt kötelességeit háttérbe szorítja, állandó frusztráltság, kudarcélmények sorozata érheti a gyermeket. Kedve pillanatokon belül elmehet a tanulástól. Ebbõl a szempontból tehát érdemes nagyon elgondolkodni a plussz egy év óvodán.
Elõfordulhat azonban olyan eset is, amikor a gyermek már érzi magában a késztetést az iskolakezdéshez és szívesen, örömmel vetné bele magát ebbe az újfajta életbe. Ilyenkor állandóan iskolásat játszik, szívesen foglalkozik „iskolai” feladatokkal, munkalapok kitöltögetésével, képes hosszabb idõn keresztül helyhez kötött feladatokat végezni, elmélyült tevékenységre képes…stb. Ilyenkor nem szabad még egy évet ráerõltetni, mert az iskolában valóban unatkozna majd.
Javaslom, hogy a fentiek tükrében gondolják végig a kérdést, ill. egyeztessenek az óvónõkkel a továbbiakról.
Krds:
Kedves Óvónõ!
Gyermekem 4 éves, és jelenleg egy olyan magánóvodába jár már második éve, ahol õ a legidõsebb, és tavaly is így volt. A gyerekek jeletõs része 16 hónapotól 3 éves korig van. Az idén vettem észre rajta, hogy a fejlõdése nem olyam mértékben nõ, sõt talán vissza is esett. Ön szerint legyek-e türelmes hisz 1-2 év múlva "összenõnek" a gyerekek és elérik a 3-6 éves korosztályt ami a vegyes csoport ideális életkora, vagy annak ellenére, hogy a gyermekem szeret idejárni keressek másik óvodát.
Vlasz:
Kedves Szülõ!
Sok helyen szervezési okokból, máshol pont pedagógiai célzatossággal alakítanak ki vegyes életkorú gyermekcsoportokat. Ennek elõnye elsõsorban abban rejlik, hogy a kicsik számára a nagyok példája a követendõ minta, míg a nagyok igyekeznek igazi nagyként a csoport élén elöljárni. Szociális fejlõdés szempontjából óvodás korban ennek kiemelkedõ haszna van. Az értelmi fejlõdés intenzitása már elsõsorban a megfelelõen differenciált foglalkozások, tevékenységek függvénye. Elképzelhetõ, hogy ezek a tevékenységek az Önök esetében még némileg háttérbe vannak szorítva az egészen kicsi gyermekek gondozási feladatai miatt. Nem nehéz elképzelni, hogy az éppen járni tanuló kicsik mellett menyire tudja megosztani figyelmét a csoport vezetõje, hogyan tud mindeközben teljes értékû (?) nevelõ-fejlesztõ munkát végezni a nagyobbaknál. Úgy gondolom, hogy ha van arra kilátás, hogy az elkövetkezõ idõszakban már csak óvodás korosztályú gyermek kerül újként a csoportba, avagy megoldható, hogy külön személy foglalkozzon az egészen kicsikkel és megint más az ovisokkal, akkor érdemes maradni. Javaslom, hogy ezt, mint problémát feltétlenül vesse föl az óvoda vezetõjének, aki biztosan talál megoldást a kérdésre.
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 5 éves lesz januárban, és alapvetõen nyugodt, kiegyensúlyozott gyermek. Problémáim akkor kezdõdnek, amikor elérkezik a fürdés, vacsora, öltözködés stb. idõpontok. Ilyenkor sokszori unszolásra is csak nehezen tudom rávenni kislányomat hogy közremûködjön, annyira nehezen fejezi be a játékot ami éppen lefoglalja, sõt ilyenkor gyakran "alkalmi süket". Ez egyébként máskor is elõfordul, sokszor mikor szólok hozzá akkor nem válaszol, nem reagál, olyan mintha abszolút nem is hallaná meg a kérdést vagy a kérést.
A másik fontos probléma nálunk a fegyelmezés, kisebb büntetések kérdése, konfliktus helyzetek megoldása... Csak egy példa: egyszer rajtakaptam egy füllentésen és ehhez hozzájárult, hogy többszöri kérésre sem fogadott szót, mire beküldtem a szobájába büntetésbõl, az ilyen esetekben úgy reagál, hogy szinte hisztérikus sírás következik és nem érti, nem akar ottmaradni és nagyon nehezen nyugszik meg. Hogyan érjem el, hogy õ is megcsinálja amit én szeretnék tõle kérni és ne hiszti roham következzen amikor azt mondom neki, hogy most már elég?
Válaszát elõre is köszönöm: H.Ágnes
Vlasz:
Kedves Ágnes!
Amirõl kislánya esetében szó van, az az óvodás korban igen gyakori dacosság. Ezt az életkori szakaszt találóan dackorszaknak is hívják. Ilyenkor, ha a gyermek és a felnõtt kívánságai, elképzelései nem egyeznek meg, a gyermek ilyen módon próbál tiltakozni a korlátok ellen.( Földre veti magát, üvölt, rúgkapál…stb.) Ha kislányánál hasonló rekciókat észlel, azt tanácsolom, egyszerûen ne vegyen tudomást a hisztirõl. Csináljon úgy, mint ha nem is hallaná, mint ha mi sem történt volna. Így kislánya hamarosan rájön, hogy anyát egyáltalán nem hatja meg az oly hatásosnak vélt hiszti, a "produkció" teljesen hatástalan és felesleges. Biztosíthatom róla, hogy a dacos magatartás hamarosan meg fog szûnni. Az alkalmi süketséggel kapcsolatban pedig tanácsom a következõ: mielõtt gyermeke belefogna az elmélyült játékba, elõre beszéljék meg, hogy amint Ön szól, a kislány azonnal megy fürdeni, vacsorázni…stb. Kérdezze meg, hogy ezt be tudja-e tartani, mert ha nem, akkor sajnos nincs játék aznapra. Ha a gyermek megígéri, hogy minden rendben lesz és mégis elõáll az alkalmi süketség, helyezze kilátásba, hogy holnap sajnos emiatt nem lesz játék. Fontos, hogy ezt következetesen be is tartsa. Eleinte biztosan nem lesz zökkenõmentes az "átállás", de a pedagógiai következetességgel hamarosan pozitív változások várhatók.
Krds:
Kedves Óvónõ!
Bár kisfiam nem óvodáskorú - másfél éves - mégis szeretném, ha elmondaná véleményét a viselkedésével kapcsolatban. A problémánk, hogy a gyerektársaival kezdetben kedves, megsimogatja a hajukat, de késõbb hajhúzás, lökdösés következik. Majd elmondja, hogy ezt nem szabad. Beszéltem már errõl bölcsödei gondozó nénivel, olvastam róla újságban, mindenhol a fejlõdés egy szakaszának tudják be ezt a jellegû agresszivitást, s azzal nyugtatnak, hogy a gyerek majd kinövi. Lehet, hogy kinövi, mégis valahogyan kezelnünk kell . Az utóbbi idõben már odáig fajult a dolog, hogy a bölcsödei játszócsoportban -, ahova hetente 1 órát járunk játszani(?) - már ujjongtak a gyerekek és a szülõk, amikor "végre" elmentünk, a játszótéren a csúszda tetejérõl lökött le egy kislányt a kisfiam, az ismerõsõk távol tartják gyerekeiket tõlünk. Az okát szeretnénk megtalálni ennek a durvaságnak, mert egyébként nyugodt, kiegyensúlyozott gyerek, korán elindult, elkezdett beszélni, nagy szeretetben neveljük, sokat foglalkozunk vele és értetlenül állunk cselekedetei elõtt.
Elõre is köszönöm segítségét: Molnár Mónika Szolnok, 2002.10.05.
Vlasz:
Kedves Mónika!
Levelébõl kiderül, hogy kisfia még éppen a bölcsõdei beszoktatás kezdeti nehézségeivel vívódik. A heti egy óra bent tartózkodás igen kevés ahhoz, hogy megismerje csoporttársait a gyermek, ill. hogy megszokja, beilleszkedhessen a csapatba. Ráadásul a konfliktus helyzetek nyomán csoporttársai még jobban elhatárolódnak tõle, míg a végére gyerekek és szülõk egyaránt kiközösítik a gyermeket. Meg kell, hogy jegyezzem, a felnõttek részérõl ezt a hozzáállást nem tudom elfogadni. Itt nem az a gond, hogy féltik a saját csemetéjüket, ez teljesen érthetõ, hanem ezzel gyermekükben és szülõtársaikban is értelmetlen és felesleges ellenérzéseket indukálnak az Ön kisfiával szemben. Otthon, -mint írja,- nagy szeretettel veszik körül és ott nyugodt, kiegyensúlyozott a kisfiú. Mi lehet akkor hát az oka ennek az agresszivitásnak? Feltételezem, hogy a bölcsiben sokkal kevesebbet foglalkoznak vele, mint azt otthon már megszokta. Ekkor jelentkezik az ebben a korban gyakran (de nem törvényszerûen!) elõforduló szociális viszony problémája. A gyermek úgy érzi, hogy személyét nem értékelik, elhanyagolják és ez ellen támadó magatartással, agresszivitással védekezik. Mindenképpen azt javaslom, hogy próbáljanak sokkal több idõt tölteni a bölcsiben, idõvel megszereti, elfogadja az ottani személyeket, körülményeket és remélhetõleg ez fordítva is így lesz a csoporttársak részérõl.A gondozónõt meg kell kérni, hogy még többet, kiemelten foglalkozzon a kicsivel. Az agresszív megnyilvánulásokat pedig semmiképpen nem intézhetjük el egy "majd úgyis kinövi" felkiáltással, határozottan és egyértelmûen el kell utasítani ezt a viselkedést. Meg kell értetni a kisfiúval, hogy ez fáj a másik gyereknek, õ sem örülne, ha a többiek is megvernék õt. A durvasággal szemben szülõnek és nevelõnek együttes erõvel, szorosan együttmûködve, ám hangsúlyozom demokratikus nevelõi eszközök segítségével kell fellépnie.
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam három éves múlt; egy hete kezdtük meg az óvodai beszoktatást. Az elválással - legalább is egyelõre - nincs gond (bár igen érzékeny), egyébként is csak délig marad - már ami a beszoktatás elsõ idõszakát illeti. Három gondom van: 1. egyáltalán nem akar pisilni az óvodában (mint mondja, õ csak itthon "szeret"; 2. ezzel szorosan összefügg, hogy csak nyár elejétõl lett szobatiszta nappalra (éjszakára még pelenkát teszek), s gyakran elõfordul, hogy délután, ha mélyen alszik, bepisil + kakilásnál is pelenkát használ (egyszerûen nem hajlandó se bilire, se WC-re ülni); 3. az óvodában egyáltalán nem eszik.
Most még ezek bent nagy gondot nem okoznak, hisz csak 2-3 órát tartózkodik ott, de mi lesz pár hét múlva, amikor "élesben" megy a dolog, hisz dolgoznom kell menni?? (Egyébként a szobatisztaságot soha nem erõltettük, és soha nem róttuk s rójuk meg, ha a nadrágba megy... jól tettük, tesszük?? tanácsát várom: tisztelettel: Erika.
Vlasz:
Kedves Erika!
Az Ön által említett problémák bizony elég gyakoriak. Az óvodai WC-zéstõl való idegenkedés így a kezdet kezdetén nem meglepõ, hiszen a szokatlan, új környezet puszta ténye is gátolhatja a kisfiút a „kibontakozásban”. Elképzelhetõ, hogy mivel még az óvó néni személye is elég idegen számára, csak úgy, mint az óvodai szokásrendszer, nem tudja, hogy ki szabad-e menni, ki szabad-e kéredzkedni, ha úgy érzi, hogy kell. Fontosnak tartom, hogy beszélgessen el a kisfiúval arról, hogy ha pisilnie kell, bátran szóljon az óvó néninek, aki segíteni fog neki a WC-zésnél. Hozzá lehet fûzni: „- Lehet, hogy még meg is fog dícsérni, hogy milyen ügyes vagy!” Ezzel párhuzamosan, javaslom, hogy a pedagógusoknak is beszéljen a problémáról. Kérje meg õket, hogy bizonyos idõközönként küldjék ki, ill. kísérjék ki pisilni a kicsit, mert valószínûleg nem mer szólni. Hangsúlyozza, hogy egy kis dícséret mennyire felbátorítaná a fiúcskát. Az óvónõk valószínûleg készséggel segítenek majd. A szobatisztaság tekintetében már jó úton haladnak, az eddig alkalmazott demokratikus nevelési stílust csak helyeselni tudom. Véletlen „balesetek” elõfordulhatnak, szidásra, megrovásra itt valóban nincs szükség.
A további türelmes, kitartó szoktatás hamarosan meghozza a gyümölcsét és a bili használat szorgalmazásával biztosan megoldódnak a „nagy dolgok” is.
Az óvodai étkezés elutasítása is a beszoktatás egyik jellemzõ problémája, azonban biztos lehet benne, hogy a teljes napos ottlét során pozitív irányba fognak változni a dolgok. Az egész napos programok, a rengeteg mozgás, szabad levegõ bizony meghozza az étvágyat, valamint a gyermekben lévõ gátlások, feszültségek is napról-napra egyre jobban feloldódnak majd.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
A problémám az, hogy van egy 2 és fel éves fiam, és apa nélkul vagyunk. Eleve egyedül vállaltam, az apa kulföldön él, és nem is vállalja. Anyuval és a a nagyamamámmal élünk együtt, ezenkívül még két lánytestvérem van, külföldön élnek. Férfi nem is nagyon van a fiam közelében. Nekem sincsanek sajnos fiúbarátaim, akikel legalább néáha találkozhatnának. Most kezdte a bölcsit, és már nyáron elkezdte foglalkoztatni az apa kérdése, zat hiszem, néha egy-egy gyereket az apja hoz le a játszótérre, stb., hazafelé a kocsiban végig azt kérdezgeti: Van nekem apukám? Vna nekem apukám? elmagyará
zom, nincs, mert messze él, és õ a mamijával él és a naygm,amival és dédivel, és van ilyen, de addig kérdezgeti, amig azt nem mondom, van. utána ugyanazt ismétlem el.
Gondolom, most abölcsiben ez egyre jobban fogja foglalkoztatni. MIt tegyek? Persze, az igazi egy pár lenne, aki õt is elfogadja, de nincs. ÉS addig is, nem szeretném, ha a személyiségében ez bármilyen torzulást okozna.
Vlasz:
Bizony nem könnyû feladat egy gyermeket egyedül, apa nélkül felnevelni. Eleinte, az elsõ pár évben még kifejezetten az anya-gyermek kapcsolat a meghatározó a gyermek életében, az apa hiánya ekkor még nem szokott problémát okozni. Késõbb azonban kezdi észrevenni, felfedezni, hogy a családhoz más személy(ek) is tartozhat(nak), így pl. az erõt és határozottságot képviselõ édesapa. Csonka család esetén meglátja és észreveszi, hogy másoknak van apukájuk, az õ családjából azonban hiányzik. A kérdés ekkor óhatatlanul is felmerül benne: "Nekem van apukám?" Ekkor a leghelyesebb, amit tenni lehet, hogy a gyermekkel közöljük, hogy igen, van, de máshol él, mert más országba kellett öltöznie. Egyéb részletekbe azt gondolom, ebben az esetben nem érdemes belemenni. A gyermekben esetleg úgy csapódna le a dolog, hogy apa azért ment el, mert én rossz voltam, engem nem szeret, csak akikhez kiment külföldre. Nem lenne jó, ha a kisfiúban az ilyen esetleges hibás következtetések törést okoznának.
Másik kérdésére válaszolva azt tudom mondani, hogy a legideálisabb természetesen az lenne, ha minden gyermek teljes családban, apai és anyai gondoskodással körülvéve cseperedne fel, ám erre a lehetõségek sajnos nem mindig adottak. Fontos viszont, hogy a férfiúi viselkedésmintát valahonnan elsajátítsa a kisfiú. Ez a modell lesz késõbb alapja az egészséges pszichoszexuális fejlõdésnek. Ennek érdekében, amíg nem talál új társat magának, igyekezzen más környezetbe, így pl. baráti családokhoz gyakran elvinni a kisfiút, ahol megtapasztalhatja az apai, férfiúi minta jelentõségét.
Krds:
Kedves Óvónéni!
Kisfiam, Barnabás jövõ év szeptemberében készül az iskolába. Bár 1996-os születésû, az óvónõkkel egyetértésben úgy döntöttünk, hogy egy évet még az óvódában marad. Barnabás súlyos komplex fejlõdési rendellenességgel született, melynek következményeként rekeszizompótlás vált szükségessé. A rendellenesség velejárója a jobb kezét érintõ fejletlenség is. Karja rövidebb, kézfeje kisebb az átlagosnál, könyökét nem tudja teljesen hajlítani.
Amúgy rendkívül élénk, nagyon értelmes kisfiú.
Születése óta párommal igyekeztünk úgy nevelni, hogy képes legyen elfogadni "önmagát". Szinte hihetetlen volt az a tapasztalatunk, hogy fejlõdése során mennyire képes volt valamilyen módon helyettesíteni mindazt, amit Õ a problémából adódóan nem tudott áltagos módon csinálni.
Most, hogy itt állunk az iskolaválasztás problémája elõtt rengeteg kérdés merült fel bennünk a párommal, melyek megválaszolására szeretnénk szakemberek segítségét kérni.
Kérem, amennyiben módjában áll szíveskedjen segítségünkre lenni, kihez ill. hova fordulhatnánk, hogy megtaláljuk kisfiúnk számára a legmegfelelõbb iskolát.
Segítségét elõre is köszönöm.
Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
Egyetértek azzal, hogy gyermeke iskoláztatási kérdésével már most, egy évvel hamarabb komolyan elkezdett foglalkozni, hiszen elképzelhetõ, hogy az iskolakezdést megelõzõ évben hasznos lehet bizonyos speciális elõkészítõ-fejlesztõ foglalkozásokon részt vennie a kisfiúnak. Elsõ tennivaló úgy gondolom az lenne, hogy keresse fel gyermekével a kerületileg illetékes nevelési tanácsadót, ahol többek között az iskolaérettség kérdésével, annak felmérésével is foglalkoznak. Segítségükkel pontosabb képet kapnak arról, hogy a fiúcska milyen szinten van, szükséges-e valamilyen speciális fejlesztés az iskola elkezdéséig. Elképzelhetõ azonban, hogy a nevelési tanácsadóból tovább irányítják Önöket egy speciálisan ezzel a területtel foglalkozó intézményhez.
Segítségül azonban én is megnevezek néhányat, ahol eligazítást kaphat problémájához:
Mozgásproblémákkal felkereshetõ intézmény:
Mozgásjavító Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ 1145 Bp. Mexikói út 60. Tel.: 220-6459
A korai felismerés és fejlesztés programjában résztvevõ intézmény:
4.sz. Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ II. ker. Csalogány u. 43. Tel.: 201-5892
Remélem, hogy a fenti intézmények valamelyike segítségére lesz a problémák megoldásában ill. kérdéseinek megválaszolásában. Biztos vagyok benne, hogy kisfia a már benne meglévõ nagy lelkesedésével, ill. kreatív probléma megoldásával nagyszerû együttmûködõ partner lesz a fejlesztõmunka során.
Jó egészséget és a jövõ évre eredményes iskolakezdést kívánok: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovono!
Szemezgettem a levelek kozott es talaltam hasonlo problemaval kuzdo anyukakat:
Az en kislanyom ot eves, es csak keveset es ritkan eszik.
Alig mult egy eves a kislanyom amikor tudo- es mellhartya gyulladast kapott. Akkor volt 10 kg. Egeszen 3 eves koraig egy grammot nem hizott es nem is igazan nott. Az 1 evesen vett ruhait meg 3 evesen is hordta.
Az immunrendszere is elegge le volt gyengulve, mert minden betegseget elkapott, a legtobb bajunk a horgojevel volt. A 3. eletevenek betoltese utan egy kicsit fordult a helyzet, "kinotte" a horgogyulladast, es meghizott (12-13 kg).
Az orvosok altalaban annyival elinteztek a problemamat, hogy "Szoke kekszemu, mit varok?" Voltunk teljes kivizsgalason ahol nalunk is vashianyt allapitottak meg, de semmilyen gyogyszert nem adtak, es kozoltek, hogy a kislanyom teljesen normalis kinezetre. 5 evesen 100,5 cm es epphogy eleri a 13-14 kg-ot. Az oviban a csoporttarsai legalabb egy 20-25 cm-rel magasabbak es vagy 10 kg-mal nehezebbek. Ezek a gyerekek fel evvel idosebbek ennyit szamit a fel ev?
Koszonettel
IBolya
Vlasz:
Kedves Ibolya!
A gyermek testi, fizikális fejlõdését sok tényezõ befolyásolhatja. Ilyenek pl. az öröklött tulajdonságok ill. egyéb külsõ tényezõk: tápláltság, pihenés, egészséges életmód. Ezek valamennyien jelentõsen hatnak a testméretek alakulására. Elképzelhetõnek tartom, hogy az Ön által említett sajnálatos betegségeken túl talán örökletes tényezõk is szerepet játszanak a kisebb testméretek tekintetében.
Fontos tudnivaló még, hogy 4. évig inkább "telési idõszakról" beszélhetünk, amikor a hossznövekedés üteme nem nagy, de a súly-, és mellkaskörfogat intenzívebben nõ. 5-7. életévben inkább a testhossz növekedése jelentõsebb, ez az "elsõ nyúlás" korszaka. Kislánya valószínûleg most ezen stádiumban van, így növekedése most lesz kissé látványosabb. Az, hogy csoporttársai mennyivel nagyobbak, ne keserítse el, mert mint említettem, más-más gyermeknél más-más körülmények (így pl. betegség, örökletes tényezõk, egyéb külsõ feltételek) adottak. Ön nagyon körültekintõen és lelkiismeretesen rendszeres orvosi ellenõrzésre jár gyermekével, az így kapott diagnózis pedig mint írja, a vashiánytól eltekintve rendben van. Ezen felül tehát ha minden egyéb feltétel adott, egészséges táplálkozás, rendszeres pihenés, sok mozgás…stb., akkor aggódnia valóban nem kell. Gyermeke önmagához, ill. sajátos körülményeihez képest jól fog fejlõdni.
Krds:
Kedves Ovono!
Annyi mindenki kerdez Ontol igy kerdzek en is egyet.
Nyaron a Balatonnal nyaralva mazsoretteket lattunk felvonulni. Az en 5 eves kislanyom nagyon leste a lanyokat.
Az egyik videki csapat edzoje odalepett hozzank es mondta, hogy mar itt lenne az ideje, hogy a kislanyunk is meneteljen. A net-et bongeszve azonban nem talatam budapesti egyesuletet ahol ilyesmivel foglalkoznanak.
Ha esetleg van otlete azt nagyon nagy orommel vennem, ugyanakkor, ha ugy gondolja, hogy nem valo egy 5 eves kislanynak akkor szivesen varnam az egyebb lehetosegeket.
Fontos megjegyeznem, hogy az en kicsilanyom a szep csillogo, porgos ruhakat elonyben reszeiti, igy valoszinuleg mozgas teren a hasonlo ruhakban valo tornat kedvelne.
Elore is koszonom segitseget.
IBolya
Vlasz:
Kedves Ibolya!
Én sajnos a mazsorettekkel kapcsolatban nem tudok információkkal szolgálni, ám úgy gondolom, ez esetben érdemes lenne a "Szülõk egymás közt" rovatunkban érdeklõdni, hátha valaki tájékozottabb e téren.
Én a magam részérõl viszont még tájékozódnék az akrobatikus rock ’n’roll ill. a ritmikus sportgimnasztika után is. Elõbbinél ugyancsak jól bevált ruhadarab a pörgõs szoknya :) és a gyermek mozgáskoordinációját, állóképességét is nagyszerûen fejleszti.
Remélem ötleteimmel tudtam segíteni a választásban.
Üdvözlettel: az óvó néni
Krds:
Kedves óvónõ!
Ön szerint egy 5 éves kislány érett már arra,hogy iskolába menjen? Vagy arra, hogy megtanuljon írni,olvasni magántanítótól? És ez járhat bármiféle hátránnyal a késõbbiekben? Már taníttatjuk, és eddig jól halad.(A kislány nagyon élvezi a tanulást,kitartóan dolgozik naponta másfél órát.)Kíváncsian várom válaszát, amit elõre köszönök: Éva
Ui.:Ha esetleg lenne a témához kapcsolódó irodalom, kérem adja meg, szívesen olvasnék errõl! Köszönöm!
Vlasz:
Kedves Éva!
Véleményem szerint egy 5 éves gyermeknél még nem tanácsos iskolakezdésen gondolkodni, hiszen az iskolaérettség kérdése nem csupán bizonyos értelmi részképességek meglétét feltételezi, a kritériumok ennél sokkal több mindenre kell, hogy kiterjedjenek. Ezek 3 fõ területre koncentrálódnak, e tényezõk közül egyik sem hagyható figyelmen kívül! Ezek tehát a következõk: az iskolába készülõ gyermeknél vizsgálják az értelmi, testi és szociális fejlettséget is. Mint az elõbb is megjegyeztem, az értelmi, pszichés vonatkozások sem egyszerûsíthetõk le csupán néhány részképesség meglétére, számos egyéb tényezõt is figyelembe kell venni ilyenkor. Errõl egész tanulmányt is lehetne írni, hogy milyen minõségi különbségek vannak egy 5 éves és egy 6 éves gyermek fejlettségi szintjében már csak az életkor-adta, idegrendszeri fejlõdés következtében is, ám én most csak néhányat emelnék ki.
A kisgyermek az óvodába lépés pillanatától egyre tágabb természeti és társadalmi közeggel kerül kapcsolatba, így megismerõ folyamatai, a pszichikus folyamatok is jelentõs minõségi változásokon mennek át. Ennek következtében minél több információhoz jut, annál több minden kezdi érdekelni. Az óvodások legfõbb tevékenységi formája a játék (!!!), így érthetõ is, hogy legtöbb ismerete és élménye ebbõl fakad. Mindeközben társas kapcsolatokat alakít ki, amely során a beszéd szerepe megnõ. Nem szabad azonban a dolgokat siettetni, a dolgoknak elébe menni, mert számos terület „feltáratlan” marad, aminek következménye lehet az iskolai kudarcok, sikertelenségek sorozata. A pszichikus folyamatok fejlõdése tekintetében figyelembe kell venni, hogy a gyermek milyen szinten áll érzékelés, észlelés; figyelem; emlékezet; képzelet; gondolkodás területén. Ezek feltárása igen bonyolult és szövevényes feladat, ám fontosnak tartom megjegyezni, hogy a fentiek fejlettségi szintje sok esetben függ az életkortól. Magyarán ki kell várni, amíg a gyermek idegrendszere minden tekintetben beérik. Többek között Piaget vizsgálataira is szeretnék hivatkozni, aki az 5 évesek mennyiségi észlelésérõl is végzett kutatásokat. Ennek során bebizonyosodott, hogy ebben az életkorban a gyermek még hajlamos sokszor egymásnak ellentmondó ítéleteket alkotni, egyszerre csak egy szempontot képes figyelembe venni, gondolatmenete csupán egy nézõpont alapján rögzíti a helyzetet. És ez is az életkor-adta sajátosság…
Fentiekben csupán az értelmi vonatkozás tekintetében érintettem az iskolaérettség kérdését, a testi-fizikális és a szociális feltételekrõl még nem is beszéltem. Ám azt az egyet leszögezhetjük, hogy a finommozgások és a nagymozgások ill. a közösségi magatartás fejlettségi szintje is nagyban függ az óvodában eltöltött idõtõl, az itt szerzett, játékosan elsajátított ismeretektõl, tapasztalatoktól. Az a véleményem, hogy mindenképpen az a hasznos a gyermek számára, ha gyermekkora valódi gyermekkor, és elsõdlegesen szem elõtt tartjuk, hogy ezen életkor legfõbb tevékenységi formája a játék. Az életkori sajátosságokat elfogadó és aszerint fejlesztõ nevelõi attitûd csodákra képes s a siker csak így garantálható!
Krds:
Kérdésem a következõ:
Kisfiam 4 éves, és az óvodában a következõ a probléma: a gyerek szorong, ha szólnia kell, hogy vécére szeretne menni. Ezért nagyon hosszú ideig visszatartja. Inkább különbözõ testhelyzeteket vesz fel ( hasal) stb. hogy ne kelljen elmennie vc-re. Nem pisil be soha. Otthon természetesen mer szólni, és a szobatisztasággal semmilyen probléma nem volt. Amikor értemegyek az oviba, akkor pisil, és könnyebül meg.
Az óvónõ ezzel kapcsolatban elmesélte, hogy leszídták a gyereket, amiért gyakran mellépisil, esetleg lepisili a nadrágját Wc használat közben. Azóta szorong Dani.( kisfiam egy kicsit a mozgásban ügyetlenebb a kortársainál, viszont értelmi szintje korának megfelelõ)Az óvónõ egyébként közölte, hogy õ ezzel az üggyel nem igazán tud külön foglalkozni, mert õ nem gyógypedagógus!!. Én magam pszichológus vagyok, bár nem gyerekekkel foglalkozom. Arra gyanakszom, hogy kisfiamban nagyon erõs a megfelelni vágyás, és nem akar "gondot okozni" így saját szükségleteit is háttérbe szorítja. Most a nyaralás alatt is tapasztaltam, hogy sokszor visszatartja a vizeletét, 2 hét után sikerült elérni, hogy felszabaduljon ez alól a szorongás alól, és bátran szóljon. Nem tudom, hogy mit tegyek szeptembertõl, érdemes-e kivenni az óvodából. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy a gyerekem nem mer szólni, és fél napokig visszatartja a vizeletét. Nem értem, hogy e probléma megoldásához miért kell gyógypedagógus az óvónõ szerint.Várom tanácsát.
Üdvözlettel: Krisztina
Vlasz:
Kedves Krisztina!
Levele kapcsán döbbenten kell tapasztalnom, hogy egyes óvónõk számára az óvodás gyermek testi és lelki egészsége, egészséges fejlõdésének biztosítása „nem tartozik” munkaköri kötelezettségei közé. Ezek után már csak annyit kérdeznék, ha ez valóban így van, akkor a kolleganõ miért is van ott tulajdonképpen? A problémát csak az óvónéni aktív együttmûködésével lehetne megoldani, ezért a következõt javaslom:
Próbáljon meg újra beszélni az érintett pedagógussal, kérje, kísérje figyelemmel a gyermek viselkedését. Amint a legcsekélyebb jelét is látja feszengésnek, izgés-mozgásnak, azonnal küldje ki a WC-re, mindenféle megkérdezés nélkül. Még jobb, ha még mielõtt bármi jelét is adná a gyermek a vizelet visszatartásnak, már azt megelõzõen is rövid idõszakonként kiküldenék, mondjuk 30 percenként. Fontos még, hogy a gyermeket nagyon tapintatosan segítse az óvónõ a WC használat során, hiszen bármilyen furcsa is a kolleganõ számára, még ez is a munkájához tartozik. Hasznos lenne, ha Ön otthon, nyugodt körülmények között is minél többet gyakoroltatná a fiúcskával a pisilés helyes technikáját.
Úgy gondolom, hogy az eddigi elõzmények tükrében nem lehet csodálkozni azon, hogy a kisfiú csak nehezen tudott visszazökkenni a régi kerékvágásba, de a lényeg, hogy az Ön közremûködésével sikerült . Ezt az eredményt pedig már nem szabad lerombolni, ezért azt javaslom, álljon a sarkára az óvónõvel szemben. Próbálja higgadtan, de mégis egyértelmûen a tudtára adni, hogy a gyermeknek milyen szorongásai vannak ill. hogy Önnek mik a kérései ezzel kapcsolatban. Ha a továbbiakban is mereven elzárkózik a közös problémavállalástól, úgy azt tanácsolom, feltétlenül keresse fel az óvodavezetõt és mondja el neki is gondjait. Ha még ezek után sem lát érdembeli változásokat a helyzetben, akkor elképzelhetõ, hogy mégis az óvodaváltás marad az egyetlen alternatíva számukra. Azt azonban ebben az esetben is mérlegre kell tenni, hogy egy új csoport, új környezet nem okoz-e újabb szorongásokat a kisfiúnál. Bízom benne, hogy talán végül mégis sikerül dûlõre jutni az óvónõvel és nem kényszerülnek óvodát váltani.
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Véletlenül keveredtem ide a lapjukra, mivel hetek óta nem tudok választ kapni egy kérdésemre, és az Origó keresõje segített ide. Kisfiam februárban volt hét éves és dicsérettel kijárta az elsõ osztályt. Erre nagyon büszkék is vagyunk, azonban kislányommal ( a férjem elõzõ házasságából) kapcsolatban komoly félelmeim vannak. A gyermek májusban töltötte a 6. évét, de úgy határoztunk, hogy nem megy még az idén iskolába. Az fontos, hogy nem értelmi szintje miatt nem engedtük, hanem azért mert 6 éves létére 14 kiló és nincs 100 cm. Azt hallottam, hogy jövõre sem engedik iskolába, ha nem lesz 110 cm és minimum 18 kiló. (Erõs a gyanúm, hogy nem lesz.) Elnézést hogy ilyen hosszan írtam, de már nem tudom hova fordulhatnék válaszért. Kérdésem csak annyi: igaz e a fenti állítás és akkor mi lesz a mi kislányunkkal, mikor mehet iskolába? Várom válaszát
Tisztelettel
egy aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves aggódó Anyuka!
Az iskolaérettségnek bizony fontos kritériuma a megfelelõ szintû fizikális fejlettség, hiszen ez biztosítja, hogy a gyermek az iskolai terhelést el tudja viselni. Ennek alsó határa legjobb tudomásom szerint az 1m-es testmagasság és a minimum 18 kg-os testsúly. Információi tehát nagyjából helytállóak. Az 1960-as évek közepén, mikor az iskolaérettségi vizsgálatokat elkezdték Magyarországon, a minimális testsúlyt 20 kg-ban határozták meg, ám a nagy számú koraszülöttség miatt ezt a minimum értéket lejjebb kellett vinni.
Amennyiben az iskolába készülõ gyermek nem üti meg ezeket az alsó határokat a testi fejlettség szempontjából, a dolog mindenképpen teljes körû egészségügyi-orvosi kivizsgálást indokol. Sajnos sok esetben az elmaradt fizikális fejlõdés hátterében idült megbetegedés állhat, ezért különösen fontosnak tartom, hogy a lehetõ leghamarabb végeztessék el e kivizsgálást. Mindemellett javaslom, hogy írassák be a kislányt valamilyen sport foglalkozásra, pl.:RSG, tánc…stb., minél többet mozogjon, kiránduljon. A változatos, sokoldalú táplálkozás szintén sokat segíthet. Remélem, hogy válaszommal a segítségére lehettem és hamarosan megoldódnak a problémák.
