Kedves ovónõ! Én 11 éves vagyok. Van egy nõvérem, aki mindig piszkál, és ki nem állhatjuk egymást. Hogy tudnánk kibéküli egymással?
Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
Leveled utolsó mondata arra utal, hogy máris látod a megoldást. Bizony ki kell békülni, ha egyszer-egyszer összevesztek.A testvérek közötti veszekedések, cívódások még a legjobb családban is elõfordulnak.Ennek nem szabad nagyobb jelentõséget tulajdonítani, mint amilyen valójában. Helyes persze, ha mindketten igyekeztek megtalálni a másikkal a közös hangot s ez nem mindig könnyû feladat. Gondolj viszont ilyenkor arra, hogy mit éreznél, ha valaki idegen bántaná a testvéredet. Azonnal megvédenéd, ugye? Na látod, a testvéri szeretet itt kezdõdik.
Üdvözlettel: az óvónéni
Krds:
Tisztelt Ovoneni
Fiam oktoberben lesz 3 eves,felvettek falunk ovijaba.A problema a következö:A kisdolgat majdnem minden esetben elöre jelzi, el is megy a wc-re, elintezi, lehuzza maga utan.Amikor a nagydologra kerül a sor,hirtelen valamit kitalal, kimegy az udvarra, elbujik stb..es egyszer csak ott folydogal a labszaran a kaki, akkor szol; anya gyere, bekakiltam.Elötte szazszor figyelmeztetem, kerdezem töle hogy kell-e, es kerem, hogy szoljon.Meg is igeri, megis ez törtenik. Mondtam neki, hogy adok pelust, ha akarja es belekakilhat de egyszerüen nem szol. Miert? Amugy nagyon ertelmes, a szokincse nagy, elsösorban a technika erdekli, mozgasa rendkivül ügyes.Valamit rosszul csinalok? Varjak türelemmel es pucoljam a kakit mindenhonnan? Mit tanacsol nekem?
Valaszat elöre is köszönöm.
Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Megítélésem szerint nincs nagy gond a fiúcskával, hiszen egy kisgyermek, aki alig múlt 2 és fél éves, sok esetben még nem szobatiszta. Pozitívum, hogy a WC használatától nem fél, hiszen, - mint írja,- kisdolgoknál bátran használja azt. A nagydolognál történõ „furcsaságok” oka többféle lehet. Próbálja meg kitapasztalni a kisfiúnál, hogy tud-e biztosan ülni a WC-n. (Ne feledjük, hogy pisilésnél álló helyzetben van, elképzelhetõ tehát, hogy az ülõ pozíció okoz nehézséget a számára!) Továbbá az sem elképzelhetetlen, hogy a gyermek csupán lusta a nagydologgal járó tortúrát végigcsinálni a WC-n, sokkal kényelmesebb, ha Anya mossa ki a kakiból. Ennek elkerülése érdekében a következõket javaslom:
- ha egy mód van rá, alakítsanak ki egy állandó napirendet, amiben meghatározott idõben ráültetik a kisfiút a WC-re. Hasznos, ha ez az idõpont a reggeli órákra esik. Így a késõbbiekben, amikor már ovis lesz, óvodába indulás elõtt elintézhetik a dolgot.
- Amikor nap közben úgy látja, hogy a kicsi izegni -mozogni kezd, ill. látható, hogy nyugtalan, ültesse rá a WC-re. Fontos, hogy állandóan dícsérje, motiválja a gyermeket!
- Javaslom, hogy játsszák el többször a WC-zést! Ilyenkor, pusztán játékként (!) ültesse rá a gyermeket a WC-re, és a látható eredmény erõltetése nélkül játsszák el a szituációt. Ennek folyamán elõre vetítheti neki, hogy ha ügyesen bele tud majd kakilni a WC-be, akkor jutalomként (!) hamarosan óvodás lehet.
Bízom benne, hogy tanácsaim segítségével és az Ön eddigiekhez hasonló türelmével hamarosan megoldódik a probléma. Sok sikert kívánok!
Krds:
Mi Del-Tirol-ban elunk es annak ellenere, hogy ferjem olasz( a gyermekunk olaszul es magyarul tud)csak nemetnyelvu ovodank van itt a faluban, igy itt toltotte el az elso ovodai evet.Annak ellenere, hogy helyzete eleg mostoha(se nagyszulok,se rokonok,se szomszed gyerekek,se testverke)rogton tudomasul vette, hogy ovodaba ugyanugy jarni kell mint ahogy apanak dolgozni..Meg nem beszel nemetul csak egy par szot, de addig is elraktarozik mindent gondolom...A problemam a kovetkezo:Nemetul elottem soha sem akart beszelni,amit megertek, de most mar magyarul sem akar beszelni-mivel tudja, hogy tudok olaszul is-"Mert itt Olaszorszagban vagyunk es itt olaszul kell(ene)beszelni es csak akkor beszelek magyarul, ha MO-ra megyunk vagy magyarok jonnek hozzank"-mondja a kislanyom.Nagyon szeretnem megtanitani a magyar nepdalokra, vagy magyarul meset olvasni neki...stb, de hallani sem akar rola mar.(Mig az ovodat el nem kezdte minden ment magyarul is.)Mit tegyek? Lehet, hogy tul sok a harom nyelv egyszerre? Vigyem be minden nap a varosba(ami 30 km-re van tolunk),olasz nyelvu ovodaba?Hogyan tudnam "visszahoditani" a magyar nyelv szeretetere?
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Nagyon örülök, hogy a magyarságot, mint kincset kívánja õrizni és ápolni még ott a messze Olaszországban is.Jó tudni, hogy még ezen nehéz körülmények között sem hagyja elveszni ezt a nem kis értéket.Az Ön által leírt esetrõl egy ismerõs család jut az eszembe, ahol az anyuka magyar, az apuka angol nemzetiségû és a kislányukkal együtt az egész család Magyarországon él. A kislány mindkét nyelven kitûnõen beszél, mindkét nyelvet aktívan használja. Erre úgy van módja, hogy édesapja csak angolul, édesanyja kizárólag magyarul kommunikál vele.A kislány nagyszerûen alkalmazkodott a helyzethez, természetesnek veszi a "kétnyelvûséget". Ennek szellemében Önnek is azt javaslom, hogy egyszerûen csak a magyar nyelvet használja, ha gyermekével beszél. Legyen neki természetes, mint ahogy az is, hogy egyik este apa mond mesét olaszul, másik este anya magyarul. Próbálja elfogadtatni kislányával, hogy Ön magyar és egyszerûen ezért szeretne magyarul beszélni vele.Tegye varázslatossá saját gyermekkori meséit, úgy ossza meg gyermekével, mint egy titkot:"- Mivel ma nagyon aranyos voltál, jutalomból elmesélem neked a legkedvesebb gyerekkori mesémet. Ezt nekem is az édesanyám mesélte, amikor olyan pici voltam, mint te!" Vagy: "-eljött hozzánk a magyar mesetündér, aki ajándékba egy csodálatos mesét hozott neked! Ez a mese csak neked szól..." Érdemes magyar mesekönyveket, dalos-verses köteteket is beszerezni. Ilyen és hasonló módon lehet fokról-fokra hozzászoktatni, megszerettetni vele a magyar nyelvet. Bár a német valószínûleg tényleg "bekeverhetett", én mégis azt tanácsolom, emiatt ne váltsanak ovit! Fárasztó lenne és felesleges. Inkább igyekezzen a fent említett módon eljárni és a probléma minden bizonnyal hamar megoldódik majd.
Krds:
Egy olyan problémával fordulok most Önökhöz, melyre az elmúlt három év során elfogadható és megnyugtató választ nem kaptam. Kisfiam hat hónapos koráig szopott és utánna a korának megfelelõen minden ételt szívesen és jó étvággyal megevett tizenegy hónapos koráig. Ekkor azonban történhetett valami - nem tudjuk, hogy mi, semmi szokatlan nem történt vele, illetve körülötte - szinte egyik napról a másikra nem evett meg semmit. Fokozatosan sikerült ugyan néhány étel félét megkedveltettni vele, de a zöldéség és gyümölcsféléket egyáltalán nem fogyasztja el. Az ovódában folyamatosan probléma, hogy nem eszik szinte semmit - esetleg üres kenyeret. Több orvosnál is voltunk, készült vérkép is amely enyhe vas hiányt mutatott. Az orvosok szerint a gyerek annyit eszik amennyire szüksége van és ameddig ez egészségügyi problémát nem okoz nincs ok aggodalomra. Komplex vitamin készítményt kap. Egyébként egészséges, vidám, érdeklõdõ és nagyon aktív életet él. Kérdésem a következõ - bár tudom, hogy csoda módszerek nincsenek - de ha van valami jó tanácsuk, ötletük szívesen venném, hogyan lehetne rávenni arra, hogy megkóstoljon ételeket.
Vlasz:
Bár levelében egyértelmûen utal arra, hogy semmi rendkívüli dolog nem történt a hirtelen étvágy csökkenés bekövetkeztekor, én mégis javaslom, hogy újra gondolja át azt az idõszakot. Nem történt-e esetleg olyan változás a család életében, amely lelki alapon kiválthatta esetleg az étvágycsökkenést. Az orvosi kivizsgálást pedig folytassák, érdemes lenne mindenre kiterjedõ belgyógyászati vizsgálatot kérni, még akkor is, ha ezt egyes orvosok nem tartják feltétlenül indokoltnak. Véleményem szerint a hirtelen jött étvágytalanság oka vagy lelki, vagy fizikális
eredetû.
Amit ezen fölül óvónõi megoldásként javasolni tudok, az a következõ: Menjenek minél többet a szabadba, mozogjon, kiránduljon a kisfiú. Ilyenkor az uzsonnát õ találhassa ki, sõt, ha van rá mód, segíthessen is elkészítésében. Ilyen alkalmakkor valószínûleg látványosan megnõ majd az étvágya.
Más esetben, otthon játsszanak pl. éttermest. Kisfia legyen a vendég, aki több ételbõl választhatja ki, hogy melyiket szeretné fogyasztani. Ön, mint "pincér" felszolgálja a kívánt ételt, és jelzi, hogy az étteremben csak az üres tányért szokták elvinni. Valószínûsíthetõ, hogy gyermeke a játék bûvöletében örömmel elfogyasztja majd a kínált ételt.
Hasznos lehet, ha Ön, -látszólag minden célzatosság nélkül gyermeke közelében kezd jóízûen gyümölcsöt, ill. egyéb elutasított ételeket falatozni. Kisfia hamarosan igényt tart majd egy-egy katonára, melyek "bemasíroznak" a szájába.
Remélem, tanácsaimmal a segítségére lehetek és eredményesek lesznek a próbálkozások.
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
3,5 éves kislányom tavaly november óta jár óvodába. A bátyja is itt nagycsoportos,tehát a környezet sem teljesen új számára,az óvodakezdést is nagyon várta, mégis problémáink vannak a beilleszkedéssel. A két óvónéni bûbájos és nagyon segítõkész, a kislányom is nagyon ragaszkodik hozzájuk, különösen az egyik óvónéni nagyon kedves a számára. Mégis, mióta ovibajár, egyetlenegyszer sem szólalt meg, senkivel sem kommunikál. Nagyon szeretne a gyerekekkel játszani, de egyszerûen képtelen legyõzni magában azt a nagyfokú gátlást, ami kialakult benne a hónapok során. Az óvónéni beszélt egy pszichológussal, aki azt mondta, hogy ez a probléma egyre gyakrabban fordul elõ a gyerekek körében, és mutizmusnak hívják.
Kérem, válaszoljon,hogyan tudnék segíteni a gyermekemen mert nagyon szeretném ha sikerülne ezt leküzdeni, és a kislányom boldog, kiegyensúlyozott lehetne az óvodában is!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Csak helyeselni tudom, hogy megkérdeztek a problémával kapcsolatban pszichológus szakembert is , hiszen már nem kezdeti nehézségrõl van szó, a kislány nyolc hónapja jár oviba. Fontos volna viszont, hogy Ön is elmenjen hozzá a kislánnyal együtt, konkrét gyakorlati tanácsokat kérve. Ebben az esetben ugyanis õ az, aki hatékonyabban tudna segíteni, hiszen mind a gyermeket, mind a körülményeket jobban megismerheti nálam.
Amit így a távolból javasolni tudok, az a következõ: próbálja meg kipuhatolni a kislánynál, ki a legjobb barátja az oviban. Ezt követõen az óvónõk közremûködésével még jobban össze lehetne hozni õket. A kommunikáció megindulása ez után várható kettejük között, ám ez is csak lopva, a távolból figyelhetõ meg az óvó nénik által. Jó, ha a pedagógusok is igyekeznek minél nagyobb önbizalmat önteni a kislányba, folyamatosan bíztatva a szóbeli megnyilatkozásra. Mások elõtti dícsérettel, jó szóval csodás eredmények érhetõk el. Ezek segítségével valószínûleg hamarabb feloldódnak majd a leányka gátlásai.
Óvónõ
Tisztelt Olvasók!
Én igazából nem kérdezni szeretnék, hanem az anyukának válaszolni, akinek kislánya nem beszélt az oviban. A mi kislányunk sem beszélt semmit és 2 éve járt már óvodába lassan, az utolsó 2 hónapban örömmel újságolták az óvónénik, hogy beszélget, válaszol és mennyire örülnek neki. Mondjuk Õ Amerikában jár oviba, mert itt élünk, elõször arra gondoltunk, hogy a nyelvi gátlások miatt, de még akkor sem beszélt amikor már perfekt beszélte és értette az angolt. Itthon pedig egy kis duma-láda volt mindig. Most már nincs gond, ugyan még mindig szégyenlõs, de már egészen más.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Tisztelettel,
Adry
Krds:
Kedves Óvónéni!
2,5 éves a kisebbik fiam. Nagyon ügyes, értelmes kicsi, de még nem beszél.Remekül megértteti magát visitásokkal és mutogatással. Az összes tudománya: vau-vau, a cica szó Dzidzinek ejtve, és a sziszegés, ha kérdezem, hogy csinál a kigyó. Ha vizet lát, köpködni kezd, amióta megpróbálkoztunk a fogmosas utáni öblitéssel. Naponta többször is bemutatja az összes tudományát, szerintem akar beszélni, csak nem tud. Mozgása összeszedett, nagyon jól egyensúlyoz, jó a kézügyessége korához képest is, hallása jó. Mi lehet vele a gond?
Szobatisztaságra sem tudom igazán rávenni. Tudja, mire való a bili, 2X belepisilt, de nem érdekli a dolog. Az sem zavarja, ha a nagy melegben kisbugyiba becsorog valami. Mivel nem beszél - bár érteni mindent ért - soxor egyszerüen úgy tesz, mintha nem értené, amit mondok neki, igy nem tudom irányitani sem. Kérem, adjon tanácsot, hogyan léphetnénk egy kicsit elõre?
Válaszát elõre is tisztelettel köszönöm
Edina
Vlasz:
Kedves Edina!
Kisgyermekkorban a beszédfejlõdés üteme eltérõ lehet, egyes gyerekek hamarabb, mások késõbb kezdenek el beszélni. Egy dolog azonban biztos: a beszéd aktív megindulása, a szókincs hirtelen , ugrásszerû gyarapodása a második életév után következik be. Leírásából ítélve kisfiánál nem valószínûsíthetõ semmiféle rendellenesség, hiszen a beszédértés, mint a beszédfejlõdés elsõ lépcsõfoka már stabilnak mondható, valamint az egyéb részképességek is igen jó szinten vannak. Mint írja, kisfia már erõteljesen próbálkozik a szóbeli megnyilvánulással, aminek hamarosan meg is lesz az eredménye. Hasznos lehet a szülõk részérõl, ha sokszor és sokat beszélnek a kicsihez, mesélnek, verselnek, mondókáznak vele. Ilyen módon is meg lehet hozni a gyermek beszélõkedvét. Aggodalomra mindenesetre nincs ok, kisfia beszédfejlõdésében hamarosan látványos elõrelépés lesz tapasztalható.
A szobatisztasággal kapcsolatos megfigyelése, miszerint kisfia úgy csinál, mintha nem értené, Ön mit akar tõle, bizony nagy ravaszságra vall. A kis kópé próbálkozásának viszont nem szabad bedõlni. Abból a ténybõl kell kiindulni, hogy a kisfiú bizony minden szót ért. Érdemes lenne viszont a szóbeli meggyõzés mellett egy-egy játékos módszert is bevetni a cél érdekében. Ilyen pl. a maci ráültetése a bilire, "akit" nagyon megdícsérünk, ha játékból belepisilt az edénykébe. Vagy érdemes azt játszani, hogy a maci nem tudja, hogy hogyan kell belepisilni a bilibe. Mutasd meg neki!…stb.
A játékos megoldások eszköztára szinte végtelen. Fõ a játékos, indirekt módon történõ szobatisztaságra nevelés. Remélem az elõbb említett eljárással sikerül mihamarabb elérni a kívánt célt.
Üdvözlettel és sok sikert kívánva: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 4 éves lesz nyáron. Szeptember óta ját óvodába, jelenleg még mini csoportba. A csoportjukban sajnos nagyon rossz a fiú-lány összetétel. 15 fiú és mindössze 4 lány van. Nem tartom ezt az arányt egészségesnek a gyermek fejlõdése szempontjából. Beszéltem ezzel kapcsolatban min d két óvónõjével és Õk is azt mondták, hogy ez a helyzet így nekik is nagyon rossz és nehéz. A mostani felvételnél is kérték a vezetõnõt, hogy ne vegyenek fel hozzájuk már több fiút, ennek ellenére két fiúval bõvült a létszám (így lett a 15 - 4 arány. Mivel a csoport max. létszáma 20 fõ, így még azt az esélyt sem hagyták meg, hogy a középsõ csoportban majd egy kicsit rendezõdjön a helyzet. Már felvetõdött bennem az is, hogy keresünk egy másik óvodát, de nem ezt a megoldást tartom a legjobbnak. A kislányom nagyon szeret ide járni, én is meg vagyok elégedve az óvónõk szakmai munkájával és az óvónõk is szeretik a kislányt.
Mit tehetnék én ebben a helyzetben, hogy a lányom ne "fiúsodjon" el nagyon? Sajnos az otthoni környezetünkben sem nagyon vannak kislányok akikkel játszhatna, pedig nagyon szeret babázni, öltözködni és festeni magát.
Várom véleményét és segítségét.
Köszönettel: Steiner Edit
Vlasz:
Kedves Edit!
A csoportösszetételt, a nemek arányát sokszor nem az óvodavezetõ, hanem a körülmények határozzák meg, azaz, hogy kik jelentkeznek. Ilyenkor, különösen, ha homogén (egyforma korú gyermekekbõl álló) csoportokra tagolt óvodáról van szó, legfõbb szempontként az azonos életkorú gyermekek egy helyre szervezését tartják szem elõtt, nem pedig a fiúk és a lányok egyenlõ vagy nagyrészt azonos elosztását. Ha több ilyen korosztályú csoport is van az óvodán belül, érdemes esetleg a szülõk részérõl is kérni az óvodavezetõt a nemek arányának megváltoztatására. Biztos vagyok benne, hogy a lehetõségekhez képest igyekszik majd mindent megtenni a vezetõ ennek érdekében. Túl sok reményt a változásra sajnos én sem látok, de a probléma véleményem szerint nem olyan nagy, hogy emiatt érdemes lenne az óvodáváltást fontolgatni. Mivel gyermekét látszólag nem zavarja a fiús környezet és egyéb más tényezõk is nagyon megfelelnek Önöknek, így azt javaslom, semmiképpen ne váltsanak! A nemek arányának eltolódása nem szokott komoly problémákat okozni a kicsik fejlõdésében.Nem tudom, próbáltak-e már esetleg pl. a közeli játszótéren kislány barátokat szerezni. Ha nem, érdemes lenne megpróbálni.
Krds:
Kedves Óvónõ!
Problémám a következõ: az óvodában, ahová gyermekem jár 4 óvónõ van, akik természetesen váltják egymást a nap során. Sajnos, az egyik ovónõ okozza a gondomat, azza inkább a gondunkat, hiszen több szülõtársam nevében írok Önnek. Erre az óvónõre sorozatosan panaszkodnak a gyermekek, nem szeretik, ha õ várja õket reggel, nem szeretik, ha õ altat. Odáig fajult a dolog, hogy már többször beszéltünk a vezetõ óvónõvel, és pl. az én gyermekem szinte rohamot kap a sírástól, nem lehet vele egyedül hagyni. Próbáltuk kérdezni a gyerekeket a miértrõl, de nem kaptunk igazán kielégítõ választ, igaz többször elhangzott a verekedés szó. Ez az óvónõ sokkal szigorúbb, keményebb a gyerekekkel, sokszor beszél a fejük felett harmadik személyben, lekicsinylõn, ezt sajnos már én is tapasztaltam. Sajnos, az igazi problémát nem tudjuk. A legnagyobb problémának én azt érzem, hogy amikor a vezetõ óvónõ próbált beszélni vele, akkor õ nem hitte el, hogy itt problémák vannak, méghozzá nagyok. Tud segíteni, mi a megoldás?
Köszönettel
Anyukák
Vlasz:
Kedves érdeklõdõ Anyukák!
Az, hogy valami nincs rendjén az érintett óvónõvel, biztosra vehetõ. Hogy konkrétan mi okozza a problémákat? Az óvodások szerepjátéka árulkodó lehet. Kezdeményezzék gyermeküknél az "ovis játékot" otthon. Ez azt jelenti, hogy a játékban gyermekük legyen az óvó néni (lehetõleg az érintett pedagógust személyítse meg), a babák ill. játszótársai pedig az ovisok. Figyeljék meg a gyermek gesztusait, szóbeli megnyilvánulásait, mozdulatait. A játék során tapasztalt dolgok nem vehetõk konkrét tényeknek,hiszen az óvodás gyakran képzeletével kiszínezi, kiegészíti az általa megtapasztalt valóságot a játékában.Éppen ezért a szerepjáték megfigyelése csupán irányvonalat adhat a probléma gyökerének feltárására. Amiket ez alatt lát, ill. hall a gyermektõl, alapot adhatnak egy késõbbi beszélgetéshez. Itt már konkrétabban is rá lehet kérdezni bizonyos momentumokra.
Javaslom továbbá, hogy kérjék az óvodavezetõt gyakori csoportlátogatásra, természetesen elõzetes bejelntés nélkül.Ennek kapcsán elõbb-utóbb fény kell, hogy derüljön a homályos részletekre. Vetítsék elõre az óvodavezetõnek, hogy Önök, mint aggódó szülõk, amennyiben nem áll be pozitív változás az ügyben, a helyi Önkormányzat mûvelõdési osztályán fognak panaszt tenni.Ennek valószínûleg meg lesz a hatása és érdemi intézkedések várhatók.
Krds:
Kedves Ovónõ,
Édesapám sulyos beteg, az orvosok már nem tudnak segíteni rajta.Egyik lányom még kicsi, másfél éves, másik azonban 5 éves. KIcsi korától sokat volt a nagyapjával, álltalában õ vigyázott rá. Pelenkázta, etete, jobbnál jobb játékokat játszottak eggyüt. Már most is érzi a családban lévõ feszültséget, gyakran szinte minden ok miatt sirva fakad. Kérdésem az lenne, hogy mit mondjak neki, ha elmegy? (Nem vagyunk vallásosak.) Mennyit kell és mennyit szabad egy 5 éves gyeknek mondani, és õ mennyit ért meg?
Köszönettel várom a válaszát.
Vlasz:
Kedves Szülõ!
Szomorú és egyben nagyon nehéz kérdést vetett föl levelében. A halál, az elmúlás tényének megértetése a kisgyermekkel még ma is eléggé vitatott kérdés.Sokan azon a véleményen vannak, hogy a gyermekkel teljes valóságában el kell fogadtatni azt, hogy elhunyt szerettünk elment, olyannyira, hogy még a temetésre is magukkal viszik a kicsit. Én egy ennél enyhébb megoldást javaslok. Fontos, hogy õszintén közöljük , ha a szeretett nagypapa meghal. El kell mondani, hogy nagyon beteg és idõs volt, ilyenkor sajnos sok esetben meghalnak az emberek. Bár találkozni már nem tud vele, de a szívében mindig ott lesz. Mostantól úgy tud találkozni a nagyival, ha behunyja a szemét és erõsen rágondol. Nem szabad a gyermeket félrevezetni, hogy pl. most "egy darabig" nem tudtok találkozni...stb. A dolog végérvényességét nem szabad megkérdõjelezni, de túldramatizálni sem.A temetésen való részvételt viszont semmi esetre sem ajánlom!
Próbáljanak sokat foglalkozni a gyermekkel, játékokkal elterelni a figyelmét a nehéz idõszakban.Jól tudom, hogy ez Önnek, mint az elhúnyt gyermekének is legalább ilyen nehéz és megrázó idõszak lesz, de kellõ családi összefogással,a házastárs támogatásával sikerülni fog.
Kívánok mindannyiuknak erõt és kellõ lelki összeszedettséget az elkövetkezõ nehéz idõszakra, az édesapjának pedig jobb egészséget!
Krds:
Kedves Ovono!
Kulfoldon elunk, kislanyom nagyon felenk, nemsokara elkezdi az ovit(3 eves lesz akkor). Nagyon fel az idegen nyelven beszelo gyerekektol, felnottektol, de meg a magyaroktol is kicsit. Fontos lenne azonban hogy megtanulja a nyelvet, mert itt negy eves korban kezdodik az iskola. Mi meg nem beszeljuk a hollandot, angolul beszelunk igy o inkabb az angolt hallja tolunk ha idegenekkel beszelunk, persze egymas kozott mindig magyarul beszelunk. Kerdesem hogyan szoktassuk be az oviba, ami itt igazibol csak ket delelottot jelent, hogyan oldjuk meg a nyelvi problemat? Masik kerdesem a testverfeltelkenyseg. Testvere 10 honapos o ket es fel eves. Eleinte imadta a kistesot par honapja azonban eros feltekenysegi tuneteket produkal. Mindent reszletesen utanoz amit a kicsi csinal, neha ugy nez ki mint egy szellemi fogyatekos, tokeletesen kisbabva valik, a masik oldalon viszont a macijaval mindent eljatszik amit en csinalok a kicsivel. Meddig normalis ez az utanzas ? Igyekszem vele meg tobbet is foglalkozni mint a kicsivel.
Koszonom valaszat!
A.A
Vlasz:
Kedves Érdeklõdõ!
Kislánya bizony nincs túl irigylésre méltó helyzetben. Egy három éves kisgyereknek sok esetben még pusztán a beszokás is gond lehet, a nyelvi kommunikációs nehézségek csak tetézik a problémát. Javaslom, ha van arra mód esetleg, hogy a kicsit a nem óvodás napokon el tudnák vinni olyan helyre, ahol egyénileg és játékosan tud foglalkozni vele pedagógus szakember (nyelvtanár), azt tegyék meg. Érdemes lenne talán ottani gyermek nyelviskoláknál próbálkozni. Hasznos lenne megérdeklõdni, hogy abban az országban van-e mód arra, hogy egy évvel késõbb kezdje az iskolát a kicsi. Úgy hiszem, így talán könnyebben és problémamentesebben kezdhetné az iskolát gyermeke, hiszen több ideje jutna a nyelvtanulásra és egy idegen környezetbe való beilleszkedésre.
Másik kérdése a testvérféltékenységgel volt kapcsolatos. Ön tökéletesen látja, ebben az esetben pontosan errõl van szó. Levele nyomán nekem is eszembe jutott egy régi sztori, mely egy közeli ismerõsömmel esett meg. Kisbaba született a családban, melyet a kis újszülött jövevény testvére sehogyan sem akart elfogadni. Mivel a pici emésztésével gondok voltak, nagy örömmel és ovációval fogadták a szülõk, ha sikerült "nagy dolgot" produkálnia. A nagyobb gyermek erre, hogy Õ is bebizonyítsa rátermettségét, rövid idõ múlva, kivörösödött fejjel nyomni kezdett, majd büszkén felkiáltott: "- Nekem is sikerült!" Mondanom sem kell, hogy az akkor már szobatiszta nagytestvér nem kapott túl nagy elismerést.
E történetet csupán azért írtam le, hogy lássa, kislánya esete közel sem mondható egyedinek és ritkaságnak. Javasolni én sem tudok mást, mint amire Ön már nagyszerûen ráérzett: minél többet kell foglalkozni a nagyobb testvérkével is. Így biztosan nem érzi magát "számkivetettnek", akivel az új kis jövevény miatt kevesebbet foglalkoznak. Csak így tovább!
Krds:
Kedves Ovó Néni!
Kata anygunkája vagyok, és csak egy köszönetet szeretnék mondani a sok segítségért, amit kaptam Önöktõl.
A beszoktatással kapcsolatban írt ötleteket megfogadtam, és azokkal felvértezve indultam már másnap az ovodába. Az ovónénivel megbeszéltem, hogy nekem dolgoznom kell, így a Katának meg kellene próbálnia az oviban alvást. Megengedte. KisKatával a hétvégén sokat beszélgettünk az ottalvásról, együt hímeztük bele a takaróba a jelét, együtt választottunk egy kisegérkét, "akivel" együtt fog aludni az oviban. És eljött a nagy nap, reggel Õ vitte az ágynemûjét, nagy boldogan, hogy Õ márpedig a babákkal fog ott aludni. És GOND NÉLKÜL ELALUDT! Semmi sírás, semmi baj nem volt. A mai napon is ott aludt már, felkelt pisilni, és utána vissza is aludt rendesen, úgyhogy, amitõl nagyon féltünk, az nem igazolódott be.
A beszédével felkerestünk, biztos, ami biztos egy logopédust, 1 hét múlva kaptunk idõpontot, hogy felmérésre menjünk.
Nagyon szépen köszönöm a segítséget, nagyon hasznos, és gyors segítség volt, csak hálás tudok lenni érte.
Maradok további hû olvasójuk, és ha valami problémám lesz, biztos, hogy Önöktõl fogok segítséget kérni.
Köszönöm még egyszer a kislányom nevében:
Gábri Annamária
Vlasz:
Krds:
Kedves Ovonéni'
Szeretném megkérdezni,hogyha én itthon vagyok 1 éves lányommal a 4 éves lányomat aki osztol ovodába megy érdemes - e ebéd után haza hozni, hogy tobbet legyenek egyutt?
Koszonom a választ elore is.
KÁZSÉ
Vlasz:
Kedves KÁZSÉ !
Általában az a gyakorlat, hogy a GYES-en lévõ kismamák ebéd után haza szokták vinni nagyobb gyermeküket. Elõfordul, hogy ez problémát okoz az édesanyának, ilyen esetben a vezetõ óvónõvel lehet egyeztetni a lehetõségeket. Levelébõl azonban az derül ki, hogy e megoldás nem ütközik különösebb akadályba, csupán az a kérdés, hogy mit kíván az óvodás gyermek érdeke. Ami bizonyos, hogy a kisebbik testvér megszületésével bizony elõfordul, hogy a nagyobb csemetére már sajnos kevesebb idõ jut. Ezt jól lehet ellensúlyozni azzal, ha az ebéd utáni elhozatalt követõen külön is foglalkozunk vele, amikor csak az "Övé" vagyunk. Ezért mindenképpen hasznosnak tartom, ha gyermekét el tudja hozni délben az oviból és a délután folyamán vele is tud játszani, beszélgetni. Ilyen módon könnyen elkerülhetõvé válik az esetleges testvérféltékenység.
Krds:
Kedves Óvónõ!
Ikreim közül kislányom már hónapok óta szobatiszta - már éjszakára is, kisfiam viszont épp az ellenkezõje. Olykor szól, hogy pisilni kell a wc-e, de ezt csak mint játékot használja, ilyenkor vagy sikerül vagy nem. A nagyobb gond viszont a kakilással van. Nem hogy elõtte nem szól, de utána sem. Ha megtöltötte a pelusát, nyugodtan ül tovább a maga kis csomagján. Április végén múltak 3 évesek. Próbáltam elé állítani a tesókat, akik már használják a wc-t, hogy beiratkotzunk az oviba, de csak pelus nélkül mehet oda. Az elméletet nagyon jól tudja, de a gyakorlat... Nyáron megpróbálom pelus nélkül tartani a szabadban, de nem tudom normális-e, hogy ennyire nem érdekli miben ücsörög. Segítségét elõre is köszönöm.
Yvette
Vlasz:
Kedves Yvette!
Azt hiszem, kisfia kissé kényelmes emberke lehet, aki a játék hevében egyszerûen megfeledkezik az egyéb kötelezettségekrõl, nevezetesen a WC használatról. Úgy gondolom, talán többször és jobban kellene hangsúlyozni nála a szobatisztaság fontosságát. Érezze úgy, hogy az óvodába jutás egyfajta jutalom, melyet csak akkor érhet el, ha megtanulja rendszeresen és minden esetben használni a WC-t. Jó, ha a testvérkék példáját pozitív mintaként állítja a kisfiú elé, ügyelve azonban arra, hogy ez ne legyen egy negatív irányú összehasonlítás. Inkább úgy hasson, hogy „Tudom, hogy ezt Te is meg tudod csinálni, mutasd meg…”
Hasznos lehet, ha rendszeres napirend szerint a reggel bizonyos szakaszában ülteti rá gyermekét a WC-re és ilyenkor megpróbál eredményt produkálni. Minden kis eredményt nagy dícsérettel jutalmazzunk!
Javaslom továbbá, hogy a pelenka nélküliséghez mihamarabb kezdje hozzászoktatni a kisfiút. Remélhetõleg a biztonságot adó pelenka hiánya arra ösztönzi majd õt, hogy felkeresse a WC-t.
Krds:
Kedves Ovónéni!
Egy hatalmas nagy problémával küszködünk, és nem találunk megoldást! Segítséget szeretnék kérni.
Budapesttõl 50 km-re élünk egy kicsi faluban. Egy ovoda van, ahol mini, kicsi, középsõ csoport van, a nagycsoportosok másik ovodai épületben vannak. A kislányom 1999. november 3-án született, egy nagyon élénk, ügyes, aranyos baba. Egy nagy gondunk van: míg mozgásilag a kortárasitól sokkal ügyesebb, összehangoltabb, addig a beszédje nagyon zavaros, érthetetlen. Sok szót tud már, de nem tisztán ejti azokat se, hiába, hogy állandóan ismételgetjük. Ha valamit nagyon akar mondani, akkor halkan, gyorsan, és érthetelenül mondja. Én, mint aki minden nap Vele van, megértem, de más nem. Sajnos, a GYES alacsony összege miatt, s amiatt, hogy a közigazgatésban dolgozom, és most mindenütt meleg a talaj, visszamentem dolgozni, május 1-tõl. Mivel bölcsi a közelben nincs, és felvették az ovi mini csoportjába, május 6-tól hordom beszoktatásra az oviba a 2 és fl éves lányom. Elsõ nap csak 1 órát voltunk, élvezte naygon. Második nap egyik baba megütötte, már sírva jöttünk 2 óra után haza. Itt nálunk ott kell hagyni a gyereket, az a másik élete, mi nem segíthetünk semmit neki. Így szorgalmasan vittük, az elsõ héten sírva hagytuk ott, sírva hoztuk el. Enni az elsõ héten nem is evett, nem is ivott. Az ovónénikkel nem nagyon lehetett beszélni, ha volt is lehetõség rá, valahogy úgy éreztem, hogy nem iagzán szívesen foglalkozik ezekkel a problémákkal. Mert kicsi a gyerek, és nem érti a beszédét. Mondtam, hogy elhordom bárhova, ahova mondja, csak fejlesszem. Bár, bevallom, 3 hét alatt sokkal többet fejlõdtt a gyerek, mint az elmúlt fél évben. Az ovodai záróünnepélyen mindent mondott, és mutatott, énekelt és táncolt. Mint kis ovis, teljesen beilleszkedett, de a nap végére, ami nkei az ebédig értendõ annyira fáradt lesz, hogy van, hogy az asztalnál bóbiskolna el, és sír nagyon. Amikor megyek Érte, már kipirosodott szemmel vár. Az ottalvásról, az ovónéni szerint szó se lehet. Így viszont én nem mehetek el dolgozni, annak ellenére, hogy május 1-tõl várnak, s én a beszoktatás idejére türelmet kértem. Az ebéd után pisilés, kézmosás, és mennek is aludni, amit itthon is megtesz, 2 órát szundizik, ha hazahozom. Utána az oviban márcsak uzsonna van, és lehet Érte menni, amit meg is tudnánk oldani, mert a férjem délután addigra hazaér a munkából. Az ovónénivel próbáltam sokszor beszélni, és mindannyiszor csak azt a választ kaptam, hogy kicsi még, hogy fáradt, hogy nem lehet érteni a beszédét. A cumiját, rongyiját nem kéri az oviban, már nem is viszem Neki, a maga kis nyelvén el is meséli, hogy mi volt, hogy mit ettek, de, persze, csak én értem ezt. Hogy lehetne fejleszteni a beszédét? Nem buta a gyerek, a mondókákat nagyon hamar megtanulja, egy angol dalt elénekelt tegnap nekem, okos, és értelmes, persze, hogy kifárad, de utána alszik is. Nem tudom, hogy mit tegyek. Másik ovoda nincs a környéken, én viszont az állsommal játszom, ami a jövõre is kihathat, hiszen ha most elveszítem, ki tudja, mikorra találok másikat. Két tûz között vagyok. tudom, érzem, hogy a gyereknek jó az ovi, és utána délután, este talán még jobban, és értékesebben vagyunk együtt, de nem tudom, hogy jól teszem e. A 3 hét alatt mégcsak meg se volt fázva, hõsiesen eszi a multivitamin tablettákat, erõs lány. Mit javasolnak, mit tehetnék? Mit mondhtaok egy ilyen ovónéninek? A csoportban amúgy 18 gyerek van, 2 ovónéni, és 1 dadus van Velük, aki segíti Õket.
Nagyon köszönöm az esetleges gyors választ, nagy szükségem van a segítségre.
Köszönettel:
Kata anyukája
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Aggodalmát megértem és teljesen együtt érzek Önnel. A munkahelyi kötelezettségek bizony sokszor nehezen egyeztethetõk össze a családi gondokkal, jelen esetben Kata beszoktatásával. Mindemellett viszont mégis azt mondom, a probléma nem megoldhatatlan.
A kislány beszédfejlõdésében a közeljövõben várható ugrásszerû fejlõdés, hiszen a két éves kor az a vízválasztó, amikor a gyermeknek hirtelen megnõ a közlési vágya, ám ezzel nem mindig van összhangban aktív szókincse. Ez az utánzás révén bõvül. Nagyszerû lehetõség a fejlõdésre a társas környezet, jelen esetben az óvoda! Az Ön meglátása, miszerint Katának már ez alatt a három hét alatt is sokat javult a beszéde, egészen biztosan megalapozott! Nagyon hasznos lenne tehát, ha továbbra is minél több idõt töltene ott a kislány. Mindemellett természetesen Ön is segíthet a beszédfejlesztésben az otthoni együttlétek alatt. Ajánlatos sok mesét, verset, mondókát mondogatni otthon is, valamint hasznos az állandó beszélgetés is. Mivel a kicsi gyakran utánozza a felnõttet, (beszédében is!) ezért fontos, hogy lassan, érthetõen, tagoltan beszéljenek hozzá! Hamarosan Õ is hasonlóképpen fog próbálkozni. Hasznos lehet még, ha óvodásat játszanak otthon. Ilyenkor Kata az óvó néni, aki pont ugyanúgy próbál beszélni a baba óvodásokhoz, ahogy az oviban látja és hallja.
Végezetül pedig szeretnék rátérni a legfõbb problémára, a beszoktatásra. Nem értem igazán, hogy mi kifogásuk van az óvónõknek az ellen, hogy Kata ott aludjon. Így ugyanis elkerülhetõ lenne, hogy az amúgy is nagyon fáradt gyermeket ide-oda hurcolásszák ebéd után, amíg hazaér és ágyba kerül. Tapasztalataim alapján meggyõzõdésem, hogy Kata az oviban is pillanatok alatt el tudna aludni, ha erre lehetõséget adnának a pedagógusok. Mivel az eddigi beszoktatás is simán és viszonylag hamar megtörtént, így a következõ lépcsõfok mindenképpen az ottalvás kellene, hogy legyen. Ennek érdekében a következõket javaslom:
Az óvónõkkel egyszerûen közölje, hogy mostantól dolgoznia kell, így nem tudja a továbbiakban megoldani az ebéd utáni elvitelt.
Gyermekével pedig a következõ módon próbálja meg elfogadtatni az ottalvás tényét: Elõre beszéljék meg, hogy egyik nap együtt elmennek a játékboltba és megveszik a „Mesemanót”. Ezt a Mesemanót aztán minden nap vinnie kell magával az oviba, ahol meg kell hallgatnia a Manónak az alvás elõtti mesét. (Természetesen Katával együtt az ágyban fekve) Ezt követõen Katának nincs más dolga, mint elaltatni a Mesemanót. Garantált, hogy ez alatt az idõ alatt kislánya is álomba zuhan. Az elsõ pár napon még elképzelhetõ, hogy lesz sírdogálás, de mint ahogy a délelõtti bent tartózkodást is megszokta, ugyanígy lesz ez az ottalvással is.
Remélem, ezáltal sikerül kislányának is a lehetõ leggyorsabban beszoknia és Ön is mihamarabb munkába tud állni.
Sok sikert!
Krds:
Kisfiam decemberben múlt 4 éves. Õ a második gyermek a családban. Van egy 13 éves bátyja. Sajnos még mindig bepisil éjszakánként. Néha két hétig is száraz a lepedõ, de aztán hirtelen megint naponta nedves az ágynemû.
A beszéde is nagyon rossz. Sok betût téveszt, szóval rettentõ pösze.
A testvére már nagyon korán teljesen szobatiszta volt és beszélni is korán, tisztán kezdett.
A kisebbik csemete viszont két éves koráig szinte nem is mondott semmit.
Azt szeretném tudni, hogy ezek a dolgok még elfogadhatóak-e ebben a korban, vagy keressek családi problémákat mögötte, vagy már vigyem is gyermekpszichológushoz. Nagyon kicsi a határvonal és szeretném ha igazi tanácsot kaphatnék.
Köszönöm. egy vidéki aggódó anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Levele több ponton is elgondolkodtatott. Írja, hogy 4 éves kisfiának egy nála jóval idõsebb bátyja van, akinek fejlõdési üteme messze meghaladta a kisebb gyermek teljesítményeit. Legelõször szeretnék kitérni az egyének különbözõségére. Minden ember más és más, önálló személyiség, külsõ és belsõ tulajdonságaik, adottságaik nagyban eltérhetnek egymástól. Ez az eltérés jelentõs lehet akár két családtag között is.
Az Önök esetében azonban, úgy érzem, nem csak errõl van szó. Tekintettel a nagy korkülönbségre a két gyermek között, felmerül bennem a kérdés: nem változtak-e a családi körülmények nagymértékben az elsõ ill. a második gyermek születése alatt? Kérem, hogy erre a kérdésre nagyon õszintén adja meg önmagának a választ!
Ugyanannyit és ugyanolyan mértékben foglalkoznak-e a kisebb gyermekkel, mint annak idején a naggyal?
Nem változott-e a szülõk közti viszony az elsõ gyermek születése óta? … Érdemes lenne kicsit ilyen irányból is megközelíteni a problémát.
Ha végiggondolja ezeket a dolgokat, talán rájön az éjszakai bevizelés kiváltó okára is. Ez ugyanis sajnos lelki okokra vezethetõ vissza. Ha rendezõdnek a problémák, kisfiánál is el fognak múlni a bepisiléses idõszakok.
A beszédfejlõdésrõl dióhéjban:
Az elsõ életévben a gyermekeknél a verbális kommunikációt megelõzõ közlési formák a dominánsak. Ilyenkor ugyanis a beszélõszervek még nem érik el a megfelelõ fejlettségi szintet. Kb. egy éves korára válik képessé a szavak és mondatok jelentésének megértésére.
1-3. év között történik a valódi beszédelsajátítás. Utánozza a felnõtt szavait és a sok ismétlés következtében a hangalakhoz rendre jelentés tapad. (látja > hallja > megérti > mondja ) A szómondatokat folyamatosan felváltja a nyelvtanilag helyes mondatszerkesztés. A 24. hónap után (!) kezdõdik a gyors ütemû, aktív beszédfejlõdés. A második év után ugyanis megnõ a szereplési vágy, erõsödik közlési vágya, aminek egyenes következménye a beszédfejlõdés.
Gyermekénél tehát nem késett a folyamatos beszéd megindulása. Más kérdés viszont a beszéd tisztasága, ezzel kapcsolatban, azt javaslom, keressen fel logopédus szakembert! (Kisfia óvodájában lehetõsége nyílik erre.)
Krds:
T.Szerkesztõség!
Szakdolgozatot írok a dyslexiás gyerekekrõl.
Szeretnék segítséget kérni egy gyerekeknek elõállított kérdõívhez,melynek válaszaiból kiderülne,hogy ÕK kiközösített,sok kudarcot megélt,magatartás problémás "megbélyegzett" gyerekek.
Köszönettel:
Egy tanuló
Vlasz:
Kedves leendõ Kolleganõm!
Köszönöm, hogy hozzám fordultál szakdolgozati témáddal kapcsolatban, hiszen ez azt mutatja, hogy bízol szaktudásomban. Én viszont benned bízom és tudom, hogy külsõ segítség nélkül, önállóan is meg tudod maximálisan oldani a feladatot.A diplomamunka ugyanis pontosan annak a szakmai rátermettségnek a megmérettetése, amelyet mindenkinek önállóan kell bizonyítania. Konzulens tanárod és a szakirodalom megfelelõ tanulmányozása bizonyára segítségedre lesz majd.
Kéz és lábtörést kíván a vizsgákhoz: az Óvónõ és a Gyermeksziget
Krds:
Tanárképzõ Fõiskolán szakdolgozati témám a kisiskolás kommunikációra nevelés. Az elméleti rész megvan, de sajnos gyakorlati részre nincs ötletem. Ebben kérnék segítséget.
Köszönöm.
Timi
Vlasz:
Kedves leendõ Kolleganõm!
Köszönöm, hogy hozzám fordultál szakdolgozati témáddal kapcsolatban, hiszen ez azt mutatja, hogy bízol szaktudásomban. Én viszont benned bízom és tudom, hogy külsõ segítség nélkül, önállóan is meg tudod maximálisan oldani a feladatot.A diplomamunka ugyanis pontosan annak a szakmai rátermettségnek a megmérettetése, amelyet mindenkinek önállóan kell bizonyítania. Konzulens tanárod és a szakirodalom megfelelõ tanulmányozása bizonyára segítségedre lesz majd.
Kéz és lábtörést kíván a vizsgákhoz: az Óvónõ és a Gyermeksziget
Krds:
Kedvesóvónõ, szülõtársak!
Kislányom, a kisebbik, 4,5 éves. Sok baj van vele, többek között, hogy képtelen vagyok rávenni a hajmosásra. Tanácsot kérek, hogyan csináljam. Van két nagyobb gyermekem, velük nem volt probléma. Már mindent megpróbáltam,( együttes hajmosási kísérlet, a nagyobb kislány ill. a mama hajának megmosása,stb.) A kislány hisztériás görcsrohamot kap, már attól is, ha emlegetem a hajmosást. Mit tegyek. A védõnõ sem tudott segíteni, csodálkozott, hogy még ezt sem tudom megoldani,tapasztalt anyuka létemre.
Üdvözlettel: Turiné, Zsuzsa
e-mail:Turiné.Zsuzsanna@chello.hu
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Gyakori probléma és bátran állíthatom, nem egy közkedvelt program a kicsik számára a hajmosás. Bár nekem óvónõként nem kifejezetten tartozik bele a repertoáromba, hogy ezzel kapcsolatban szakmai tapasztalataimra alapozva adjak tanácsot, ám mégis megpróbálom, hátha tudok segíteni. Mint írta, kérdését nem csak nekem, óvó néninek címezi, hanem a szülõtársaknak is. Ezzel nagyon egyet tudok érteni, hátha valakinek már jól bevált módszere van a kérdés megoldására és tud segíteni. Ezért tehát kedves Szülõk!
A kérdés mindenkihez szól! Ki tud ötletet adni a hajmosás megszerettetéséhez?
Amíg a különbözõ ötleteket megírják nekünk a többiek (ezt a Szülõk egymás közt rovatban tehetik meg) , addig megpróbálok én is segíteni. Javaslatom a következõ:
Elõször is meg kellene tudni, hogy gyermeke miért nem szeret hajat mosni? Belemegy a szemébe a sampon, esetleg a víz? Netán fél a zuhanyrózsából kiáradó vízsugártól? (Amennyiben így mossák a haját) Ezekre meg kellene tudni a választ. Ezt követõen a számára kellemetlen, esetleg félelmet keltõ körülményeket ki kell küszöbölni. Érdemes lenne együtt elmenni a boltba, ahol közösen választhatnák ki azt a sampont, ami gyerekeknek való és biztosan nem csíp. Ezt a vásárláskor el lehet neki mondani. A hajmosáshoz még néhány gyakorlati tanács:
- a fürdés során, a fürdõvízben ülve történjen a hajmosás, lehetõleg ne a zuhanyrózsával ! Ha kissé hátrahajtja a fejét, tenyerünkkel könnyen felvihetjük rá a vizet. Ekkor is ügyeljünk természetesen arra, hogy a szemébe, arcába, fülébe semmi ne folyjék!
- Jó, ha mûanyag pancsoló figurákkal tesszük még érdekesebbé a hajmosást. Ezek a figurák, - ha formájuk lehetõvé teszi-, használhatók arra, hogy abból merjük a gyermek fejére óvatosan az öblítõ vizet. Itt is adjunk választási lehetõséget a kicsinek arra, hogy pl. melyik állatka locsolja meg õt.Így talán észrevétlenül össze tudják kapcsolni a hajmosást a játékkal.
Remélem, a fent javasolt módon sikerül túllépni a hajmosás nehézségein, ám mint az elején is írtam, várjuk a szülõtársak tapasztalatait, tanácsait is!
Krds:
Kedves Óvónéni!
Már kértem tanácsot Öntõl az óvodai beszoktatás kezdetén, és az Ön megnyugtató, tapasztalt válasza sokat jelentett nekünk. Szeptemberben kezdtük az óvodát, most nyáron lesz 4 éves a lányom. Nagyon nehezen ment a beszoktatás (mi voltunk, akik betegségtüneteket produkáltunk), most már szeretne oviba járni, de: sajnos az egyik óvónénit nem szereti, és amikor ez az óvónéni várja a gyerekeket reggel, akkor õrült hisztit vág le, alig lehet lefejteni rólam, mindig félek, nehogy valamilyen rohamot kapjon, annyira sír. Amikor nagy nehezen elindulok, utána 10, 15 perc múlva már lassan megnyugszik, gondolom beletörõdik. Próbáltam rákérdezni a probléma okára, a vezetõ óvónõvel beszélni, de valahogy soha nem történik semmi. Én jó viszonyba vagyok minden óvónõvel, az említettel is, tehát ez sem vetítõdhet ki a gyerekre. Most úgy gondoljuk, hogy a gyereket kivesszük az óvódából. Jó döntésnek látszik ez?
Válaszát elõre is köszönöm
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Nagy örömömre szolgál, hogy segíteni tudtam a beszoktatással kapcsolatban, remélem jelenlegi problémáját is sikerül közös erõvel megoldanunk. Kislánya valami miatt nem ragaszkodik az említett óvó nénihez, aminek okára bizony nem könnyû rájönni. Amit semmiképpen sem javaslok, az az, hogy emiatt kivegye kislányát az oviból. Hogy milyen más alternatíva létezik, arról az alábbiakban írok. Lehet próbálkozni a gyermek megkérdezésével, ám ez nem minden esetben adja meg a választ. Javaslom inkább a következõ indirekt megoldást: Babákkal játsszanak óvodást! Az egyik baba kezdjen el sírni, amikor belép a terembe és meglátja az óvó nénit. Ekkor megkérdezik a babától, hogy miért sír ? Kislánya a baba nevében valószínûleg nyilatkozni fog , így Ön könnyebben rájöhet a sírás kiváltó okára.
Másik módja, hogy rájöjjön a titok nyitjára, hogy Ön személyesen nem vesz részt a játékban, csupán külsõ szemlélõként figyeli a játék tartalmát. Ennek során gyermeke ki fogja játszani magából az óvodában megélt feszültségeket ill. azokat a történéseket, amiket bár nem mesélt el, mégis megestek vele. Kísérje figyelemmel, hogy az „óvó néni” hogy beszél a játékban, mit mond, mit csinál…stb. Ilyen úton-módon is sok információhoz juthat, ám vigyázat! A gyermek sokszor sarkítja a valóságot ill. elõfordul, hogy kiszínezi a történetet. Nem szabad pusztán a játékból egyértelmû következtetéseket levonni. Az innen nyert információ csupán támpontot adhat ahhoz, hogy hol kell keresni a probléma kiváltó okát.
További sok sikert kívánok! Üdvözlettel:
Az Óvó néni
Krds:
Kedves Óvónéni!
Igaz hogy a kisfiam még nem óvodáskorú, de bizom az Ön tapasztalatában és tudásában. Tanácsot szeretnék kérni a 1,5 éves kisfiam ügyében akirõl a napokban kiderült mindkét oldali veserendellenességgel született. Megpróbálják megmûteni szegényt, de nem tudom elképzelni hogyan visel egy hasi mûtétet egy 2 hetes kórházi benttartózkodást egy iszonyú mozgékony gyerek. Hogyan tudnám a mozgásigényét csökkenteni, hiszen még túl kicsi a mesékhez. A képeskönyvek rövid ideig kötik le. Állandóan kint szeret lenni, mászni, labdázni stb.
A másik kérdésem az étkezéshez kapcsolódik. A mozgékonysága miatt nem köti le az étkezés, rövid ideig gyorsan hagyja hogy etessem, aztán kész nem kell több és azonnal hagyjam dolgára menni. Hiába van saját evõeszköze, csak akkor eszik jobban ha esetleg valami uj játékkal közben leköti a figyelmét. Normális e az h egy másfél éves gyerek még mindig nem szivesen rág az almát is kéri h reszeljem meg. Az idegen ételeket pedig összeszoritott szájjal elutasitja, meg sem kóstolja.
Köszönöm válaszát! Lehet hogy mások számára ismeretlen dolgokat kérdeztem, de nekem eze nagyon nagy lelki problémát okoznak már. Tisztelettel G.Eta
Vlasz:
Kedves Eta!
Köszönöm bizalmát, amellyel megtisztelt, s bár gyermeke még valóban nem óvodás korú, azért mégis megpróbálok némi segítséget adni kérdéseivel kapcsolatban.
Az elsõ problémájára válaszolva nem hiszem, hogy egy ilyen nagyobb mûtét után még lesz energiája kisfiának mocorogni, tenni-venni. Legjobb tudomásom szerint ilyenkor a kicsiket olyan gyógyszerekkel, nyugtatókkal látják el, amelyek hatása alatt nem tud és nem is lesz kedve izegni-mozogni. Ennek ellenére azért feltétlenül gondoskodjon kedvenc játékokról a kórházban, amelyekkel gond nélkül le tudja kötni lábadozó kisfiát.
Másik kérdése az étkezéssel volt kapcsolatos. Ehhez a következõket javasolnám:
Meghozhatja gyermeke kedvét is az evéshez, ha Ön, -látszólag minden „hátsó szándék” nélkül,- leül almázni, ill. a gyermek számára ismeretlen ételeket falatokra vágva eszegetni. Fontos, hogy a gyermek számára jól látható helyen, az õ közelében helyezkedjen el! Valószínû, hogy kisfia egyszer-egyszer feltûnik majd Ön mellett, kis katonákat kérve. Ekkor a kis „katonák” bemasíroznak a szájába. Ilyenkor lehet ismeretlen ízeket megismertetni, megszerettetni vele, ill. nem pépes, hanem falatokra vágott darabos ételekkel rágásra szoktatni.
Jó játék lehet az éttermes játék is. Ilyenkor készítsenek egy játék étlapot, amelyre három, Ön által kiválasztott ételt rajzolnak bele. Gyermeke lesz a vendég, aki kiválasztja a menüt. Fontos elõre tisztázni, hogy az étteremben a vendégnek egyáltalán nem kell felugrálnia, mert a pincér mindent kihoz neki. A vendégnek csak rendelni kell és fogyasztani.
Más esetben esetleg meg lehet próbálkozni azzal a játékkal is, hogy a kisfiú kedvenc játéka magától felmászott a szekrény tetejére és azt súgta az Ön fülébe, hogy csak azután jön le, ha a kisfia megtanítja neki, megmutatja, hogyan kell szépen enni. Étkezés után aztán boldogan ugrik kis gazdája nyakába.
A fent említett, néhány kiragadott megoldási módból látszik, hogy a legfontosabb dolog, hogy mindent játékosan, indirekt módon próbáljunk megvalósítani a nevelésben.
Önnek sok sikert, kisfiának pedig mielõbbi gyógyulást, jó egészséget kívánok:
Az Óvó néni
