Az én írásomra válaszolt Ön a "Gyermekem nem szeret szerepelni" címmel, s én írtam a testvérféltékenységrõl is levelet. Annyit szeretnék hozzáfûzni, hogy a kislány az oviban, a gyerekek között SEM szeret szerepelni. A tavalyi évzárón kezdõdött (?), akkor sem állt ki, pedig négyen is mondták volna együtt azt a mesét (kb. akkor voltam félidõs terhes). Most azt mondja az egyik óvónõ, akivel beszéltem, hogy a csoportban sem akar verset mondani, sõt, a körjátékoknál sokan választják, de ha lenne szövege, akkor azt sem akarja mondani, nem akar kiállni (én egyszer láttam így játszani az oviban az Elvesztettem zsebkendõmet; õ volt a körön kívül, elejtette valaki mögött a zsepit, s nevetgélve elszaladt). Amikor viszont lassan tudnak csak kimenni az öltözõbe, egyenként mindenki elmondja a verset, s csak akkor mehet ki - akkor nincs gondja, feláll, elmondja, kimegy. Tán arra van szüksége, hogy a dolognak, tétje, "célja" legyen?! Az óvónõket egyébként eddig is kérdeztem, de soha nem mondtak semmit: "á, nincs vele semmi", csak mostanság akad beszélgetnivalónk... Ez is testvérféltékenység lenne? De hisz az oviban nincs ott a kistesó!! Szerintem szuper óvónénijeink vannak, de most nem igazán tudom, mi is a helyzet. Kislányom, az egyikük elmondása szerint a foglalkozásokra se szívesen megy, csak a kis barátnõje által csalható oda, de azért megoldják, hogy ne maradjon ki semmibõl... Én, mióta kislányom megszületett, majdnemhogy minden kis semmiségért megdicsérem - sokan mondták is, milyen szépen fejlõdik, mennyi mindent tud. Most viszont azt veszem észre, hogy a férjem néha egészen ki tud bukni rajta, s néha eléggé lehordja, az utóbbi tíz napban kétszer is durván lehordta (egyszer így: "hogy lehetsz ilyen kretén állat", amit azóta se tudok neki megbocsátani, de nem igazán tudtuk megbeszélni a dolgot). Már régebben kértem, kedvesebben beszéljen vele, de hiába... :((((( Borúsabb pillanataimban mindenért õt, mármint a férjemet okolom (bár tudom, kettõn áll a vásár), s nagyon el vagyok keseredve, hogy tök fölöslegesen kérem bármire is - néha mindenre rábólint, aztán nem változik semmi, máskor lefitymál (azt hiszem, ez apai öröksége, az õ apja hajlamos erre), hogy mit tudok én errõl, pedig én olvasok ilyen könyveket és cikkeket, s én vagyok többet a gyerekekkel... Néha olyan jól, türelmesen tudja kezelni a gyereket, máskor meg úgy letámad mindenkit, én meg kiakadok, hogy ne velünk beszéljen így. Az eddigi kedves, segítõkész válaszait is próbáltam vele megbeszélni, de csak annyit jegyzett meg belõle, hogy elmondtam másnak is, hogy õ "veri" a gyereket, pedig csak azt írtam, néha ráüt... Elnézést kérek, elkalandoztam, de meggyõzõdésem, hogy mindennek köze van kislányom viselkedéséhez.
Másik példa. Évek óta összejárunk egy házaspárral, ahol van három gyerek. A gyerekek szülinapi buliján mindig van "verseny", ami különbözõ feladatokat takar, amit ráadásul úgy oldanak meg, hogy minden gyereknek legyen sikerélménye: addig nem hagyják a gyerekeket, biztatják, segítik, aztán fennhangon örülnek neki, ha sikerül megcsinálnia, végül mindenki minden feladat után kap valami kis apróságot, cukrot, kicsi csokit, kicsi játékot stb. Eddig soha nem állt be, most viszont odafelé úton apjának volt egy elejtett megjegyzése: "ha nem játszol, jövünk haza", s nem is lovagoltunk tovább a témán, mégis beállt, s nagyon élvezte, dicsekedett, miket "nyert"... Lehet, hogy ilyen egyszerû lenne a gátlások oldása?! És még valami. A múltkor voltunk kint a játszótéren, ahol talált egy szimpatikus kislányt. A kislányom mondta: "anya, kérdezd meg, hogy hívják", én: "kérdezd meg te", kislányom: "nem, te", végül ketten odamentünk, biztattam, kislányom kérdezett, kicsit beszélgettünk (fõleg én kérdezgettem a kislányt), majd mondtam nekik, játszanak együtt, kislányom még nem akart, csak velem. Végül egy kicsit bújócskáztam velük, majd "le akartam lépni", kislányom nem hagyta, én meg mondtam, hogy ugyanolyan jót lehet vele játszani, mint a legjobb barátnõjével - ezek után végigmérte a kislányt, s már nem is volt gond; alig lehetett mind a kettõt hazaterelni... Lehet, itt meg csak az a gond, hogy beszéltünk arról, ne álljon szóba idegenekkel - múltkor volt egy megjegyzése a játszón, hogy "de hát a kislány idegen", én meg mondtam, itt lehet ismerkedni gyerekekkel... Ezt a dolgot is még biztos helyre kell tennünk a kis fejében, mint ahogy a férjemmel is végre sok mindent kéne tisztáznunk. Kérem, segítsen. Türelmetlenül várom válaszát, amit elõre is köszönök.
Tisztelettel,
Egy aggódó anyuka, aki lehet, hogy csak bolhából csinál elefántot
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Meggyõzõdésem, hogy nem a bolhából csinált elefántot, amikor kislányával kapcsolatos aggodalmairól írt. A probléma bizony nem elhanyagolható és az okok egyre világosabban körvonalazódnak elõttem. De hogy ne menjek a kérdés elébe, levele alapján megpróbálok sorban válaszolni Önnek.
A szereplési vágy nagysága, mint írtam korábban, egyéniségtõl is függhet. Más kérdés viszont, ha a gyermek már kifejezetten szorongó, visszahúzódó, gátlásos. Ennek okára azt hiszem ,Ön is rátapintott. A pedagógia háromféle nevelési stílust különböztet meg:
- a demokratikus, elfogadó
- az autokratikus, szigorú
- és a liberális
nevelést. Levele alapján arra tudok következtetni, hogy Ön dícséreteivel , szeretetével példásan neveli kislányát, valóban demokratikus szellemben. (Errõl árulkodnak a környezetüktõl jövõ pozitív visszajelzések is! ) Az édesapa részérõl már sokkal több szigort, keménységet érzek, ami veszélyessé válhat, ha netán agresszivitássá fajul. Az autokratikus (diktatórikus) nevelés káros következményei kétféleképpen nyilvánulhatnak meg:
- a gyermek félénk, visszahúzódó lesz (!)
- másoknál az agresszió újabb agressziót, dacot is szülhet
Súlyosabb esetekben sajátos pótcselekvéseket is produkálhat a gyermek (pl.: ujjszopás, onanizálás)
Azt gondolom, kellõképpen sikerült lefestenem, hogy a szülõk részérõl megnyilvánuló túlzott szigor mennyire veszélyes lehet. Azt javaslom, feltétlenül üljön le nagyon komolyan beszélni férjével.
Az apák általában egy családban az erõt, határozottságot képviselik, nem véletlen a családfõ megnevezés. Az ebben rejlõ lehetõségeket észre kell venni és ki kell használni. Az édesapa dícsérõ szava, véleménye sokszor sokkal döntõbb, mint az édesanyáké. Ha férje ezt szem elõtt tartaná, dícsérettel, bíztatással csodákra lenne képes, kislányuk pedig szárnyakat kapna a pozitív apai megerõsítéstõl. Így alakulhat ki a szereteten alapuló tekintély. Fontos tudni, hogy a félelmen alapuló tisztelet nem tekintély!
Kérem, próbálják meg ezt együtt átbeszélni társával és úgy egyeztetni nevelési elképzeléseiket, hogy az gyermekük javát szolgálja!
Krds:
Kisfiam 6 és fél éves, iskolaköteles korú. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy még egy évig óvodás lesz. Kérdésem a következo: jó e a vegyes csoport (kiscsoportos korú ill. nagycsoportos korú) gyermekek közös csoportja? Aggódom, hogy a következO évben hogyan fog fejlodni, ha nála jóval fiatalabb korú gyermekekkel lesz egy csoportban?
Vlasz:
A vegyes csoport önmagában még nem okozhat különösebb nehézségeket az iskolára való felkészítés folyamatában. Jómagam úgy oldottam meg a hasonló helyzeteket,- és gondolom a gyermekével foglalkozó kolléganõ is hasonlóképpen csinálja,- hogy az iskolába készülõ gyermekekkel külön , differenciáltan is foglalkozik. E fejlesztõmunka menete általában a következõ:
- az óvodapedagógus felméri különbözõ tevékenységeken keresztül azon részképességek szintjét, amelyek az iskolaérettség kritériumai (Mind értelmi, testi-fizikális, ill. szociális vonatkozásban)
- a felmérés alapján megállapítja, hogy mely területen szükséges a továbbiakban kiemelt fejlesztés
- elkészíti az egyénre szabott ,iskola elõkészítést célzó fejlesztési tervet
- a tanév folyamán ezt megvalósítja
- ezt követõen, tavasz táján újra felméri a gyermek szintjét. Ennek során kiderül, hogy az egész éves fejlesztõmunka eredményes volt-e. Megfelelõ pedagógiai munka mellett ez kielégítõ eredményt kell, hogy hozzon.
Biztos vagyok benne, hogy az óvó nénik is hasonló körültekintéssel és lelkiismeretességgel állnak gyermeke mellé, így nem hiszem, hogy problémát okoz majd pusztán a vegyes korcsoport ténye.
Krds:
Kedves óvónõ!
Kislányom 4 és fél éves, kisfiam öt hónapos. Az a problémám, hogy újabban a "nagytesó" :) rettentõ hisztis és szófogadatlan lett, sokat bõg, ha nem éri el, amit akar. Korábban már túlvoltunk egy hisztis idõszakon, de ez most tán még rosszabb. Igyekszem következetes lenni vele, ha hisztizik, nem állok vele szóba, amíg abba nem hagyja, de a baj az, hogy a szüleimmel lakunk egy házban, s mindig akad, akihez mehet - õ meg persze a legkisebb ellenállás felé tart. Az apja imádja. Ugyan ritkán látja, de ahogy hazaér, azonnal kész játszani vele. Igaz, hamarabb elveszti a türelmét, kiabál, bár most már ritkábban üt rá - a kislány mégis sokszor küldi el, s sírva hív engem, amit persze iszonyú hallgatni, pláne, ha épp szopizunk, s nem tudok menni. Amikor meg játszanék vele, többször kitalál valamit, ami miatt megint lehet nyávogni, követelõzni - ahelyett, hogy játszanánk. Gondolom, a féltékenység játszik szerepet ebben; az apját is provokálhatja, aki mindig azzal fenyegetõzik, hogy elmond mindent az egyik óvó nénijének ("de komolyan!"), a kislány meg szerintem direkt szórakozik vele, ma már mondta is: "nem hiszem"... Mi a baj? Hogyan tudnék a dolgon változtatni? Válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Anyuka !
Válaszom elején leszögezhetem, valóban a testvérféltékenységben gyökereznek a probléma kiváltó okai. Ez sokféleképpen megnyilvánulhat, amit a szülõknek megfelelõen kezelni bizony nem könnyû feladat. A mai idõkben nehéz lehet mind a családfõ Édesapának a napi kemény munka után, mind az Édesanyának egy pici baba mellett a nagyobb gyermekkel türelmesen foglalkozni, játszadozni. Bele kell viszont gondolni a kislány helyzetébe is, aki idáig a család szeme-fénye és középpontja volt, mára kissé háttérbe szorult a kistestvér megszületésével.
Összességében elmondható tehát, hogy itt most senkinek sem könnyû a helyzete, aki viszont tehet ez ellen, az csak a szülõ és jelen esetben a nagyszülõ. Mint írja, kislánya nagyszerûen ráérez arra, hogy mikor kihez érdemes „menekülni” a másik felnõtt haragja, szigora elõl. Gyermeke tökéletesen meglátta azt, hogy a családtagok nevelése nincs összhangban, mindig akad valaki, akinek az árnyékában meg lehet bújni. Ezt a kis nevelési rést kellene megszûntetni. Javaslom, hogy üljön össze az egész család, szülõk és nagyszülõk, és egyeztessék nevelési elképzeléseiket. Rendkívül fontos, hogy mindenki azonos elvárásokat, szabályokat állítson föl a nevelésben és szükség esetén ezt mindenki következetesen tartsa is be!
Levelében említést tesz az édesapáról, aki bár nagyon szereti lányát, mégis elõfordul, hogy elveszti türelmét, néha még testi fenyítést is alkalmaz. Ez utóbbival kapcsolatban mindenképpen az a meglátásom, hogy a legproblémásabb esetben is van más mód, mint az, hogy kikapjon a gyermek. Fontos, hogy lássuk, feszültség csak feszültséget szül. Próbáljunk inkább még több türelemmel, megértéssel odafordulni a gyermekhez, aki hálás lesz ezért.
A következetesség bizony még hagy némi kívánnivalót nevelésükben, errõl árulkodik, hogy még néha Ön is hagyja, hogy „mentsvárként” szolgáljon az apuka elõl, ha éppen úgy adódik, az Édesapa részérõl pedig a be nem váltott fenyegetõzések. Nem kellene egyszer valóban megbeszélni aggályait az óvónõvel? Ez esetben viszont nem szabad, hogy a kislány a megszégyenítés szikráját is érezze. Így azonban tudni fogja, hogy súlya van annak, amit a szülei mondanak.
Bár válaszom már így is hosszúra sikeredett, zárszóként mégis leírnék dióhéjban egy-két jótanácsot:
- próbáljon mindig elegendõ idõt szakítani a lányával való játékra, és ez alatt az idõ alatt csakis rá figyeljen!
- Alakítsanak ki egy jó napirendet, amiben állandó helye van a kislánnyal való játéknak
- Ha a kicsi nagyon leköti a figyelmét, a vele való foglalkozásba a nagyobb gyermeket is be lehet vonni
- Állandóan hangsúlyozzuk a kislány jelentõségét, fontos szerepét, pl. :milyen jó, hogy Te ilyen ügyes nagylány vagy és ennyit segítesz nekem…nélküled nem menne…
A lényeg, hogy leánya is érezze fontosnak és pótolhatatlannak magát a családban.
Krds:
Kislányom 4 és fél éves, az öccse 5 hónapos. A "nagytesó" :) nem szeret szerepelni az oviban, az évzárón sem akar verset mondani (tavaly ki se állt, pedig többen mondták egyszerre). Szeretném megkérdezni, mennyire érdemes erõltetni a dolgot, ugyanis nem szeretném, ha valami negatív élmény lenne számára (én sem szeretek szerepelni, kiállni akárhány ember elé; kamarakórusban énekeltem évekig, de ott értelemszerûen többen voltunk a színpadon. Apukám el van keseredve, hogy mi lesz a kislánnyal az iskolában, hogy fog ott produkálni (addig van még 2 éve az oviban). Õ is, más rokon is mondta, hogy délután, amikor mentek érte, egyedül látták játszani - én viszont mindig mással/másokkal látom. Sokszor kérdezgetem az óvónõket, azt mondják, most már állandó barátnõje van. Dorkát is kérdezgetem, s élménybeszámolóiban rendszeresen szerepel ez a másik kislány, de mások is... Nem tudom, mitévõ legyek, egyáltalán, kellene-e tennem valamit. Válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A szereplési vágy nem egyforma mindenkinél, valaki állandóan "produkálná magát", míg más inkább csendesen félrehúzódna. Mivel minden ember más-más személyiség, ezért különböztet meg a pszichológia is extrovertált (kifelé forduló ) és introvertált (befelé forduló) személyiség típusokat. Kislánya minden valószínûség szerint az utóbbiba tartozik. Ez természetesen nem gond, megfelelõ nevelõi, pedagógusi attitûd hatására oldhatók a gátlások.
Javaslom, hogy ezt a kérdést beszélje meg az óvó nénikkel is pl. egy fogadó óra keretében, és kérje, hogy a csoportban minél többet szerepeltessék, ezért állandóan dícsérjék. A csoporton belüli szereplés valószínûleg nem okoz majd számára nehézséget, hiszen ez egy zárt kör, majdnem mint egy család, ahol nincs helye a szégyenlõsködésnek. Ha ilyen módon már kellõképpen hozzászokik a szerepléshez, fokozatosan feloldódnak benne a gátlások és hamarosan képes lesz a nyilvánosság elõtt is megnyilatkozni. Ez viszont, mint írtam, elképzelhetetlen az óvó nénik aktív segítsége nélkül. Kérem, beszélje meg velük a problémát és hangsúlyozza ki, hogy gyermekének több dícséretre, motivációra van szüksége a bátor megnyilatkozáshoz, mint a csoporttársaknak.
Krds:
Kedves óvonõ!
Én is a szobatisztaságról szeretnék kérdezni. Kisfiam már elmúlt 3 éves. 2 éves kora óta bölcsibe járt ahol a pelenka kényelmi megoldás volt. Nyáron 2 hónapig itthon volt sikerült rávenni hogy az udvaron pisiljen, de ezt csak állva hajlandó. Mindegy hogy bilibe, wc-be vagy az udvaron de csak állva. A kakilás viszont csak pelenkába és csak otthon.
Most már 4 hónapja óvodás, sose kakilt be az oviba, bepisilni is csak egyszer álmában, itthon éjjel még néha ha este sokat iszik kap pelelnkát amugy nem. De a kakilást csak pelenkába hajlandó.meg se próbál wc-be, bilibe inkább nem kakil.Tudja hogy az ovisok a wc-be kakilnak de közli hogy õ a pelusba. Amíg kakil se áll meg valamit biztos csinál, vagy futkározik ha végzet akkor legtöbb esetben közli "végeztem, vedd ki mert csíp".
Nemrég kipróbáltam és nem adtam rá pelust hogy elfogyott 3 napig nem kakilt és utána sírva mondta hogy anyanagyon fáj a hasam kell pelus, ráadtam és kis idõ múlva nagyon keményet kakilt is.
nem tudom mit tegyek ?
Ön mit tanácsol? Erõltessem a wc-re vagy várjam amíg maga szól?
elõre is köszönöm Krisztina
Vlasz:
Kedves Krisztina!
Véleményem az, hogy semmiképpen ne próbálja ráerõltetni a WC-re kisfiát, mert lehet, hogy így még rosszabbá válna a helyzet. Elgondolkodtatott az a tény, hogy gyermeke kizárólag állva hajlandó pisilni, így viszont akár a WC-be is. Ez mindenképpen azt jelzi felém, hogy gyermekénél nem az oly gyakori WC-tõl való félelem okozza a problémákat, hanem más dolog áll a háttérben. Jelen esetben , azt hiszem, a biztonságos ülés a WC-n.Elképzelhetõ, hogy talán attól fél, hogy ,-gyermekien szólva,- "beleesik a lyukba". Errõl olyan módon gyõzõdhet meg, hogy valóban ez okozza-e a gondot, hogy a kisfiúval egy játék keretén belül beszélgetni kezd a kérdésrõl. Pl.: A kisnyuszi az óvodás a játékban és WC-re kell ültetni. A nyuszi viszont csak pelenkába hajlandó végezni a dolgát.Kérdezzük meg a nyuszitól, hogy miért. Kisfia valószínûleg nyilatkozni fog a nyuszi nevében és feltárja a probléma okát.
Ha valóban úgy van, ahogy feltételeztem, akkor ezt követõen kipróbálhatunk egy olyan játékot, aminek címe:"Hol lehet ülni?" A játékban kipróbálnak minden olyan helyet, ahol ülni lehet.Pl.:szék, fotel, kanapé, szõnyeg, végül a WC. A játék során ne kelljen letolni a nadrágot és eredményt produkálni,hiszen ez még egyenlõre csak az ülõs játék része.Más esetben azt is eljátszhatják , hogy gyermeke valamelyik óvodástársa az oviban és éppen WC-re megy.Ön az óvó néni, aki elküldi WC-re az ovisokat.Elképzelhetõ, hogy a játék hevében megfeledkezik szorongásairól.
Amikor már többször sikerült felülni,( természetesen közben fogjuk a gyermeket, hogy biztonságérzete megmaradjon )utána már érdemes elõhozakodni a WC-zés ötletével is. Fontos, hogy minden kis elõrelépést óriási dícsérettel jutalmazzunk!
Azt gondolom, ebben a problémában segítõ partner lehet az óvónõ is, akivel érdemes lenne beszélni a nehézségekrõl. Elképzelhetõ, hogy a kisebb méretû óvodai WC-n gyorsabban menne a rászoktatás. Ez esetben is rendkívül fontos viszont a diszkréció, hogy a többi gyerek ne legyen szem- és fültanúja a WC-re szoktatásnak.Így elkerülhetõ, hogy kisfia csúfolódások céltáblájává váljon. Biztos vagyok benne, hogy a fent leírtak alkalmazásával hamarosan megoldódnak a problémák. Sok sikert!
Krds:
Kedves Óvónõ! Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, hiszen nekem is sok megválaszolatlan kérdésem van a kisfiammal kapcsolatban.Leginkább az óvodába íratás érdekelne:mit javasol,maradjon még egy évet bölcsis vagy menjen oviba? 1999. IX. 24-én született, értemes (összetett mondatokban beszél kötõszavak használatával, meséket mond, sok verset tud), de nagyon félek attól, hogy õ lesz a KICSI a csoportban, és bántani fogják. Ez a bölcsiben is elõfordul, pedig nem kis termetû.Ha meg a bölcsiben marad, nem lesz-e túl nagy jövõ ilyenkorra a többiekhez képest? Ráadásul gondok vannak a székletviszatartással is, még csak 1-2 másodperccel elõbbszól, tehát a bugyiba megy... Köszönöm a válaszát
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Úgy gondolom, problémája semmiképpen nem ad okot különösebb aggodalomra. Az óvodai élet megkezdésének idõpontjáról, javaslom, hogy a szobatisztaság függvényében döntsön. Ez ugyanis egyik fontos feltétele az "óvoda-érettségnek". Amiatt pedig, hogy gyermekét nem fogják –e esetleg "kicsiként" kezelni, nem érdemes aggódni. A bölcsödében tapasztalt negatív megkülönböztetés semmiképpen nem lehet irányadó az ezt követõ óvodai élet megítéléséhez, (azaz, hogy ott is hasonló sorsa lesz a kicsinek), hiszen az óvoda már,- szemben a bölcsivel,- nem csak gondozási, hanem nevelõ- oktató feladatokat is ellát. Az óvodapedagógusok dolga többek között az is, hogy a gyermekek szociális fejlesztésérõl gondoskodjanak. Ehhez pedig elengedhetetlenül hozzákapcsolódik a kisebb, gyengébb társak nem pusztán elfogadása, hanem segítése, támogatása is mind a példamutató pedagógus, mind a csoporttársak részérõl.
Összegezve az eddig elmondottakat, javaslom, hogy amennyiben a szobatisztaság kérdése megoldottnak látszik, feltétlenül kezdjék meg az óvodát. Véleményem szerint az amúgy is értelmes, fogékony gyermek ebben a közegben még inkább kibontakoztathatja képességeit, gyorsabb ütemû lesz a komplex fejlõdés.
Krds:
Kedves Óvó néni!
Kislányom 3 éves, értelmes, fejlett gyerek, szeptembertõl óvodás lesz. Problémánk a szobatisztasággal van. Kb. 2 éves kora óta teljesen szobatiszta, éjszaka sem pisil be, bár a biztonság kedvéért mindig pelenkát kér. Viszont kb. ugyanettõl kezdve, ha érzi, hogy kakilnia kell, szól, hogy adjak rá pelenkát. Mindent megpróbáltam már, hogy rávegyem, hogy bilibe vagy W.C-be próbálkozzon, s ez két alkalommal (sok-sok hónappal ezelõtt) sikerült is, de megijedt tõle, s azóta nem hajlandó. Viszont érzi, hogy kellemetlen ez az egész, az oviban elvárás a szobatisztaság, a bölcsis és egyéb barátai mind W.C-be kakilnak, ezért egyre ritkábban szól, visszatartja, ameddig tudja. Már jó ideje nem forszírozom a bilit vagy W.C-t (örülök, ha egyáltalán van széklete), de egyre jobban aggaszt ez a helyzet. Ha játék közben (pl. maci a nyuszival beszélgetve) rákérdezek, hogy mi lehet a baj, azt mondja (a nyuszi), hogy "csak állva tud kakilni", illetve ha nincs rajta pelenka, akkor "kiesik a kaki". Nem tudom, mit tegyek, nagyon várom tanácsát.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Bizony, még engem, tapasztalt pedagógust is igen elgondolkodtatott a kislányával kapcsolatos kérdés. Mindenesetre csak gratuáláni tudok, hogy ilyen türelmesen és játékosan (!) igyekezett megoldást találni a problémára. Mi sem bizonyítja jobban ennek eredményességét, minthogy kislánya ezen keresztül felfedte a kakiláshoz kapcsolódó szorongásait.Azt hiszem, arról semmi kétségünk nem lehet, hogy a kicsi fél a végtermék látványától, valamint attól, hogy ez elhagyja testét és "kiesik" belõle. A pelenka olyan módon segít neki, hogy felfogja a székletet, ezáltal nem távozik olyan látványosan a külvilágba. Azt hiszem, nem ártana esetleg úgy áthidalni ezt a problémát, hogy a kakilást követõen a végterméket a gyermek szeme láttára öntjük a WC-be és húzzuk le. Így talán összekapcsolódna gyermekében a széklet és a WC szükségszerû elválaszthatatlansága. Mivel említette, hogy kislánya nagyon értelmes, talán sikerülne ezen keresztül elfogadtatni vele, hogy az ürülék így is-úgy is a WC-ben végzi, és mennyivel egyszerûbb volna, ha a pelenka "fázisát" ki lehetne hagyni. Az "állva kakilás" gondolata a WC használat elutasításának egyik módja.Már az ülõ testhelyzet is egyfajta félelmet kelt benne, felidézõdik a WC-n ill. bili-n ülés "rémképe". Úgy gondolom, ha az elõbb említett megoldást többször megismétli és mindehhez még tovább tudatosítja bábozással, játékosan a WC használat természetességét, gyermekénél megszûnnek a gondok. Javaslom, hogy bábozáskor játsszák el a WC-zés teljes "koreográfiáját" és a mesében is mindig kapjon nagy-nagy dícséretet a "nyuszi". Akárcsak gyermeke, minden próbálkozásáért.Hangsúlyozom, hogy az eredményt nem hozó, de mégis kipróbált WC-n ülésért is dícsérni kell! Ezen felbuzdulva elõbb-utóbb még produkálni is fog valami konkrét eredményt.Ha a leírtak ellenére sem történik semmi elõrelépés 2-3 hónapon belül, érdemes lenne gyermek pszichológus segítségét kérni, aki a félelem kiváltó okát is fel tudná tárni.
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A napokban estünk túl kislányom (3 éves) óvódai beíratásán, ahol azt mondták, hogy ugyan beiratkozni jogunk van, de ne nagyon számítsak arra, hogy a gyerek be is kerül, mert nagyon sok a gyerek és kevés a hely, és mivel itthon vagyok a fiammal Gyesen, valószínüleg nem tudják majd felvenni a lányomat az oviba. Kérdésem az lenne, hogy a kiscsoportban milyen foglalkozások vannak, mit tehetnék azért, hogy ha középsõ csoportban kezd majd, ne legyen "lemaradva". Itthon sok mesét, verset olvasunk, de a kézmûves (rajzolás, gyurmázás) dolgokra nem nagyon lehet rávenni, látszólag nem érdeklik. Bár a gyöngyfûzést szereti és élvezettel csinálja. Mivel lehetne megkedveltetni vele ezeket?
Másik kérdésem pedig az lenne, hogy amikor mesét mondok neki, sokszor közbe kérdez, ilyenkor megállunk egy kicsit, és mindig válaszolok neki az aktuális kérdésére. Ez az óvódában nem lesz baj, nem fognak rászólni miatta, hogy mindig kérdez?
Köszönettel várva válaszát
Anna
Vlasz:
Kedves Anna!
Kérdésére nehéz lenne egy tömör, összefoglaló választ adni, hiszen a kiscsoportos korosztály (3-4 éves kor) komplex fejlesztését nekünk, pedagógusoknak is több éven keresztül kell tanulnunk a fõiskolán. Mivel a válasz hihetetlenül sokrétû és szerteágazó lenne, ha teljességre törekednék, így válaszomban csak egy-egy fontosabb, gyermekét érintõ kérdésre térnék ki.
Azt gondolom, hogy Ön elsõsorban a kislány értelmi fejlesztésével kapcsolatos információkra lenne kíváncsi, úgyhogy válaszomban igyekszem ezt a területet kidomborítani.
A mesék, versek szerepe valóban pótolhatatlan egy kisgyermek életében, hiszen az anyanyelv közegén át emberi kapcsolatokra tanít, mélyíti az önismeretet, segíti a világ megismerését. Jó, ha minél több, életkorának megfelelõ népmesét, népi mondókát hall a kicsi. (Az év folyamán min. 8-10 mondóka, 10-12 mese) Ezeken keresztül a gyermekirodalmi mûvekhez kapcsolódva lehet motiválni a kislányt pl. az ábrázolótevékenységekre. Arról, hogy hogyan lehet még meghozni a kicsi kedvét a vizuális tevékenységekhez,, már egy másik érdeklõdõ szülõnk levele nyomán válaszoltam. Javaslom, tekintse meg az „Óvónõ válaszol” c. rovaton belül a „gyermeki ábrázolótevékenységek” menüpont alatti levelezést. Az ott megfogalmazott válaszom általános érvényû és az Ön számára is eligazodást nyújthat.
Az értelmi fejlesztésre nagyszerû lehetõségeket adnak a ma már oly népszerû, életkorok szerint differenciált foglalkoztató füzetek. Ezek segítségével sokoldalú tapasztalatokat szerezhet a gyermek a számok világáról, sok rajzos-kézimunkás feladatot tartalmaz (!), valamint ismereteket nyújt a kicsit körülvevõ szûkebb ill. tágabb környezetrõl. Ez utóbbit még rengeteg sétával, a természeti változások megfigyeltetésével is erõsíthetjük. (Évszakok, idõjárás,…stb.)
A zenei fejlesztés területén szeretném szíves figyelmébe ajánlani az oldalunkon mûködõ gyermekdalos rovatot, melyen keresztül sok dalt ismerhetnek meg, énekelgethetnek együtt kislányával. A dalanyagot folyamatosan bõvítjük, így érdemes figyelemmel kísérni a változásokat.
Végül még szeretnék visszatérni a meséknél történõ belekérdezgetés problémájára. Az óvó nénik a mesélés zökkenõmentessége érdekében általában úgy irányítják a foglalkozást, hogy a mese minden kis részletét elõre átgondolva, a történetet szemléletesen megjelenítve (pl. bábozással, illusztrációkkal…stb.) igyekeznek a kicsik számára teljesen érthetõvé tenni a történést. Az egyes idegen kifejezéseket a meséhez kapcsolva magyarázzák. Így elkerülhetõ a többi gyermeket zavaró "közbekotyogás". Biztos vagyok benne, hogy ehhez kislánya is minden gond nélkül alkalmazkodni tud majd.
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Egy látszólag egyszerû dologban szeretném tanácsát kérni, amely számunkra azért problémát okoz.
Kisfiunk 2 éves és nagyon imádja a játékbabakocsikat és játékbabát.(Neki nincs egyik sem.) Ha a játszótérre valamelyik kislány lehozza ezeket a játékait õ azonnal ott terem, és amint lehet tologaja és a babákat csodálja. A játszóházban - ahová járunk - szintén vannak babakocsik és pl. legutolsó alkalommal, amikor az udvaron játszottunk õ egy kislánnyal együtt nagyon sokáig babakocsit tologatott. Én úgy gondolom ez nem abnormális egy 2 évesnél, és gondoltam veszek neki babakocsit és babát is (nincs babája, csak Teknõse, ami kicsit babaformájú, 2 keze, 2 lába, törzse, feje és sapkája van, + Hóembere +Teletubbie-ja). Párom azonban nagyon ellenzi a dolgot, mondván kisfiúnak nem valók ennyire lányos játékot. Egyébként a babakocsi helyett kapott egy bevásárlókocsit,hátha az is megteszi..., hiszen hasonlóan néz ki és és hasonlóan kell vele játszani is, és mégsem rózsaszínû babakocsi. Tele rakja plüss állatkákkal és tologatja, mintha babakocsi lenne. A párom attól tart, hogy a babakocsi/baba játékok, valamiféle személyiségtorzulást okoznak majd a kisfiunknál, aki egyébként szinte egész nap az autóival, (vonatokkal, villanyvasúttal) játszadozik.
Az lenne a kérdésem, hogy érdemes-e venni, szüksége van-e egy fiúgyereknek ilyen játékokra, vagy elég az,amikor másoknál jut hozzá ilyen játékokhoz. Lehet, hogy csak azért van oda érte, mert nekünk nincs és újdonság? Köszönöm.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Azt gondolom, a probléma nem olyan nagy ,hogy személyiségtorzító hatása lehetne a késõbbiekre nézve. Férjét valahol mégis meg lehet érteni, hiszen szeretné kisfiát ízig-vérig,100%-osan fiús szerepkörben látni. Aggódni azonban mégsem kell!
Feltételezem, hogy a fiúcska környezetében van néhány kislány (testvér ill. gyakran látott ismerõs),aki(k)nek játékán keresztül megtetszettek neki a babák, ill. babakocsik. Ez nem szokott a késõbbiekre nézve komolyabb gondot okozni, legyen erre példa az alábbi néhány eset:
Egyik ismerõsöm gyermekkori emléke az a kisfiú volt, akinek annyira tetszettek a lányok babái, hogy állandóan elcsente õket, hogy játszhasson velük. (Öltöztette, cumival etette…stb.) Ez az akkori kisfiú mára már meglett férfiember, feleséggel, gyerekekkel és teljesen ép személyiséggel.
Sokszor gondolok vissza én is gyermekkorom egyik hõn áhított játékára, a pedálos Moszkvicsra, amivel szinte kizárólag fiúk játszottak, nekem kislányként mégis ez volt álmaim netovábbja.
Óvónõi pályám során nem egy olyan kislánnyal találkoztam, akinek kedvencei az autók voltak és olyan kisfiúkkal, akiket bizony lekötött a babás játék.
A babakocsi tologatása, mint tevékenység egyéb szempontból sem kifogásolható, hiszen 2 éves kisfia most éppen a gyakorlójátékok idõszakában van. Ez azt jelenti, hogy a játéktevékenységeket a funkció öröméért végzi. (pl. ami gurul, azt gurítani kell, így pl. a babakocsit, autót,…stb.) 1-2 évvel késõbb kezdenek el a gyerekek szerepjátékokat játszani, amelyek során, mint a név is mutatja, biz. felnõtt szerepeket játszanak el. Ilyenkor érdemes odafigyelni a gyermek játékára és esetleg indirekt módon olyan irányba terelni a történéseket, hogy a játékban a kisfiú mindig fiú szerepeket játsszon, a lány pedig lányt.
Krds:
Kisfiam 3,5 éves. Okos, értelmes, fantáziadús gyermek, nagyon szereti az óvodáját és óvónõit. Egy problémánk merül fel, nem szeret rajzolni. Otthon nem erõltetjük, de minden kitalálunk, hogy rajzolásra bírjuk. Vettem neki festékkészletet, szeret is festeni, de csak akkor érdekli, ha az asztalnál ott ülök mellette. Hiába sorakozik a sok zsírkréta, ceruza, csak velünk rajzoltat, õ nagyon ritkán rajzol. Az óvónõje szerint egyelõre nincs ebbõl probléma (az óvódában sem szeret rajzolni, pedig a rajzait - ha nagy ritkán rászánja magát - mindig kirakják a falra. Engem ez azért aggaszt, mert a barátnõm kisfia is ebben a helyzetben volt, most megy iskolába és emiatt, hogy nem szeretett és nem tudott rajzolni most nevelési tanácsadóba járnak, mer az óvónõje szerint dyslexiára hajlamos. Válaszát várva üdvözlöm: Nagyné B. Gabriella
Vlasz:
Kedves Gabriella!
Bizony, fontos dolog, hogy egy óvodás gyermek sokat és örömmel rajzoljon, barkácsoljon.E tevékenységen keresztül a gyermek nem csak vizuális tapasztalatokat szerez, hanem a ceruzahasználattal fejlõdik az iskolai írás-olvasáshoz elengedhetetlen finommotorikája is.
Külön szeretném hangsúlyozni, hogy a vizuális eszközök használata nem csak a rajzolást, festést kell, hogy jelentse, hanem sokkal sokoldalúbb tevékenységekkel még változatosabbá, vonzóbbá lehet tenni az ábrázolást. Gondolok itt pl.: olyan játékeszközök saját kezûleg történõ elkészítésére, melyekkel a barkácsolást követõen valóban játszani lehet. E távolabbi cél folyamatosan motiválja a gyermeket az ábrázoló-barkácsoló tevékenységre.Az elkészítendõ játék mindig feleljen meg a kisfiú érdeklõdésének. Pl.: ha szeret katonásat játszani, készítsenek együtt papírvárat, papírkatonákat.Ha szereti az autókat, hajókat, készítsenek ilyeneket. A figurák megalkotásánál az olló, ceruza, ecset, festék használata szinte észrevétlenül történik. Közben a gyermek tapasztalatokat szerez a vizuális eszközök használatáról. Ezen keresztül elmúlik benne az az érzés, hogy nem tudja, mihez lehet kezdeni ezekkel az eszközökkel.
Eleinte fontosnak tartom, hogy kisfia felnõttel együtt szerezze meg az alapvetõ vizuális tapasztalatokat, késõbb, ha már tudja, hogy mivel mit lehet csinálni, egyedül is barkácsolhat, ábrázolhat.
Érdemes ezen felül olyan foglalkoztató füzeteket is beszerezni, amik szintén megfelelnek a gyermek érdeklõdésének.
Fontos, hogy az ábrázoló munka mindig változatos témájú és megfelelõen motiváló legyen.A tevékenység közben szerzett sikerélmények meghozzák kisfia kedvét is a késõbbi önálló munkához.
Krds:
Kedves Óvonõ !
Kisfiam nyáron tölti be 3. életévét. Sajnos genetikai betegséggel született, amely gyógyíthatatlan.A betegség neve : "ocularis albinismus", amely nagyon ritka szembetegség és a szemben lévõ pigmentsejtek - egy rossz DNS-lánc miatti - nem megfelelõ mennyiségére utal. Sajnos nincsenek behatóbb ismereteink errõl a betegségrõl, nem ismerünk senkit, aki hasonló problémával küzdene.Kisfiunk szerencsére nem vak, erõs szemüveget visel és kisebb környezetében nagyon jól közlekedik,játszik,mint a többi hasonló korú kisgyerek.Valószínûsíthetõ azonban , hogy távolabbra már sajnos nem lát megfelelõen.Nevelésében nagyon fontos lenne, hogy testvér és egyéb játszópajtás hiányában be tudnánk iratni egy óvodába, ahol gyerekek között lehetne és tudna velük idõvel kapcsolatot kialakítani, mert most más gyerekekkel nem tud és nem is akar játszani, beszélgetni velük, stb. A mi kérdéseink a következõek és ebben kérnénk a tanácsát:
1.,Szükséges-e õt betegsége miatt valamilyen speciális óvodába iratni,vagy együtt lehet és játszhat a többi egészséges kisgyerekkel egy "hétköznapi" oviban?
(Vak gyerekek közé semmiképpen sem küldenénk, tekintve, hogy õ látó ember.)
2.,Ha szükséges, ki az aki eldönti, hogy milyen óvodába irathatjuk õt be?
3.,Milyen speciális - nem vak - gyerekek részére fentartott óvodák léteznek, ahol a betegség ismeretében az átlagosnál jobban,gondosabban oda tudnak figyelni az ilyen problémával küzdõ gyermekekre ?
Mivel a látásproblémákkal és az ezekhez kapcsolódó specifikus nevelési kérdésekkel kapcsolatban csak meghatározott fejlesztõ intézmény tudna érdemleges felvilágosítást adni, így megadom elérhetõségüket. Kérem, keresse fel õket, ott minden bizonnyal segítenek megoldást találni kisfia problémájában.A név és a cím a következõ:
- Látásproblémás gyerekekkel foglalkozó intézmény:
Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ, 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39., Tel: 343-9643 (Általános Iskola és Diákotthon).
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kisfiam júliusban lesz négy éves, és most szeretnénk óvodába íratni. Eddig a szüleimmel volt otthon. Igazából az a gondunk, hogy az evésével, öltözködésével vannak gondok: válogatós, nehezen fogadja el az új ételeket (mindig is rossz evõ volt, piciként is, talán ezért is nem erõltettük annyira, mint kellett volna), fõleg, amit sokat kell rágni. MI az esélyünk arra, hogy az oviban, a többi gyerek hatására ez változni fog? Hogyan fogadják vajon az oviban, hogy az evés és az öltözés még nem megy mindig egyedül? Nem lesz ebbõl gondja? Egyébként szobatiszta, sokat beszél, és kedvenc játékai a betûk és a számok: ismeri az összes betût, és egyre többször olvassa is össze azokat, le is írja (persze nyomtatott betûkkel, nem túl szépen, de olvashatóan), szereti a számokat is. Délután már régóta ne alszik. MI a véleménye?
Köszönettel. Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Levele nyomán rögtön megállapítható, hogy gyermeke értelmileg sokszorosan (!) túlhaladja a négy évesek szintjét (betûfelismerés, olvasás, írás ?!), azonban szociálisan kissé elmarad a vele egyidõs társaitól.(evés, öltözködés segítséget igényel)
Feltételezem, hogy kisfia egyedüli gyermek, akit a család összes felnõttje (sokszor túlzottan is) eláraszt féltésével, gondoskodásával.Ebbõl ered az önállótlanság. Elgondolkodtatott, hogy a fiúcska nem szeret rágni evéskor.Sok esetben ez a túl sokáig tartó szoptatás eredménye, nem tudom, nem volt-e ilyenrõl szó a korábbiakban?
Visszatérve a jelenlegi problémára, azt mindenképpen helyesen teszik, hogy nem erõltetik az evést, hiszen a gyermek mindig maga érzi a szükségleteit. Annyit esetleg lehet tenni a dolog érdekében, hogy otthon a kedvenc ételeivel örvendeztetik meg a kisfiút, figyelembe véve természetesen az egészséges, vitamindús, változatos étrendet.Otthoni evésnél is tudatosan ügyeljenek arra, hogy az étkezés, az evõeszközök használata minél önállóbban történjen. Ilyenkor érdemes példaként állítani az ovis gyerekeket, akik már tudnak egyedül enni. El kell vele fogadtatni, hogy Õ is legalább olyan ügyes és ezt be is tudja bizonyítani.Hasznos és motiváló lehet a kisfiú számára, ha pl. "éttermeset" játszanak otthon.Játékba ágyazva könnyebben fog menni.
Az óvodában, azt hiszem, nem fog gondot okozni az evés. Feltételezem, hogy az egész napos óvodai programok, a mozgalmas napirend és a többi gyerek mintája meghozza az eredményt és a gyermek hamarosan elkezd önállóan enni. Mindenképpen javaslom, hogy ezzel kapcsolatban elõre konzultáljon a csoportvezetõ óvónõkkel!
Az öltözködéssel kapcsolatban fontos az állandó gyakoroltatás! Itt is a többi gyermek példáját kiemelve kell motiválni a gyermeket, természetesen arra hivatkozva, hogy Õ már legalább annyira ügyes és nagy gyerek, mint a többiek.Rendkívül fontos, hogy a legkisebb elõrelépést is nagy dícsérettel jutalmazzák.
Összefoglalva a legfontosabb tanácsom az, hogy merjék és hagyják a gyermeket egyedül próbálkozni, így hamarosan biztosan megoldódnak a problémák.
Krds:
Kedves óvónõ!
Gyermekem szeptemberben lesz 3 éves, és nekünk is a szobatisztasággal van a legfõbb problémánk.
Tavaly nyáron eljutottunk addig, hogy fiam pucéron szaladgálva mindig idõben megtalálta a bilit és szívesen használta. Örültünk neki, mivel õsztõl bölcsibe szerettük volna vinni, és mi is attól féltünk, hogy a gondozók nem szívesen foglalkoznak a szobatisztaság kérdésével. Nyár végére fiam mégsem lett szobatiszta, újra pelenkát kezdtünk használni, de nem erõltettük, hiszen elég változást jelent egy gyerek számára a bölcsöde.
A gondozókban szerencsére kellemesen csalódtunk: október végén szóltak, hogy inkább bugyit vigyünk, mert a kicsi mindig szól, ha dolga akad. A bölcsiben azóta is szobatiszta, itthon viszont bepisil, stb. Eleinte mi is pelenka nélkül tartottuk, de nem gyõztük ruhával és takarítással. Így hát most lehúzható pelenkában van a gyerek, amit a bölcsiben könnyen le tud húzni, itthon pedig hallani sem akar a bilirõl, WC-rõl.
Közben közeleg az óvoda, ahol lehet, hogy a bölcsöde mintájára szobatiszta lesz, de az is elõfordulhat, hogy úgy viselkedik, mint itthon.
Továbbra sem szeretnénk erõltetni a szobatisztaságot (csak tanácsoljuk vagy kérdezzük, hogy menjen WC-re), de lassan kezdünk aggódni. Mivel fizikailag, értelmileg érettnek érezzük a probléma megoldására, úgy gondoljuk, hogy érzelmileg kellene meggyõznünk õt.
Kérem tanácsát, hogy ezt hogyan tudnánk megoldani!
Köszönettel: egy másik Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
A leírt esetbõl arra tudok következtetni, hogy gyermeke nagyon is tudja, hogy a bepisilés, bekakilás ilyen okos és "nagy" gyerekhez már nem való. Érzi, hogy közösségben, ahol idegen felnõttek kontrollja alatt van, (pl. bölcsõdében) már azé a babérkoszorú, aki tudja használni a WC-t. Gyermeke úgy gondolja, otthon még megengedheti magának azt a "luxust", hogy az ilyen jellegû kötelezettségek alól egyszerûen kibújjon. Én a következõ megoldást javasolnám:
Az eddigi türelmes, elfogadó nevelési attitûd az Önök részérõl mindenképpen helyes. ( Az erõszakos rászoktatás sokszor épp az ellenkezõ hatást váltja ki a kicsibõl.) Azt hiszem, érdemes lenne sokszor és sokat beszélgetni gyermekével az elkövetkezendõ óvodai életrõl, ahol a gyerekek már sem az oviban, sem pedig otthon nem szoktak bepisilni. Meséljen úgy az óvodáról, mint egy óriási jutalomról, amit akkor kap meg, ha otthon is rendszeresen használni fogja a bilit, WC-t. Az elõbb említett motiválás mellet mindenképpen hasznos lehet, ha egy-egy közös játék során pl.egy macival eljátszanák a következõ történetet:
"Maci Laci" 3 éves lett, most ünnepli a szülinapját. Õ most játékból az Önök közös gyereke. Ugyanazok a kedvenc ételei, játékai...stb., mint az Ön gyermekének. Sajnos van egy kis baj: "Maci Laci" nem tudja, hogyan kell használni a WC-t. Valakinek ezt meg kell mutatni neki. Ki más is segíthetne Macinak, mint az Ön gyermeke.
Biztos lehet benne, hogy a kicsi örömmel mutat majd példát . Ettõl kezdve, javaslom, amikor gyermeke jellegzetes mocorgásaiból elõre látható, hogy "dolog lesz", újra és újra vegyék elõ Maci Lacit, akinek ismét meg kell mutatni a WC használatát. Minden sikeres akciót természetesen lelkes dícsérettel jutalmazzunk, valamint vetítsük elõre, hogy valakibõl itt hamarosan igazi óvodás lesz.
A siker nem marad el !
Üdvözlettel: az óvónõ: Katalin
Krds:
Van egy 6 éves kislányom. A környezetünkben lakik egy kislány aki szellemi fogyatékossággal született és ez külsõleg is / arcán / látszik rajta.Kislányom annyira fél, retteg,tõle,hogy a beteg kislány lakhelye felé sem mehetük.Ez azért is jelent problémát, mert az ovoda, a bolt a beteg kislány lakhelye környékén van és napmint-nap többször kell elmennünk a környékükön. Probálom elmondani lányomnak, hogy sajnos vannak gyermekek akik sérülten születnek, de úgy látom, hogy nem sikerül benne a félelmet ezirányban feloldanom. Mivel próbálkozzam,mit mondjak neki, hogy ezt a félelmét sikerüljön enyhiteni ?
Vlasz:
Ez a probléma sajnos nem egyedülálló, elég, ha csak körülnézünk néha jártunkban – keltünkben és megfigyeljük felnõtt (!) emberek döbbent, rémült arcát egy – egy sérült társuk láttán. Képzeljük el, ha még egy tapasztalt felnõttet is megráz egy fogyatékos ember látványa, mit érezhet egy óvodás gyermek, aki még igazán azt sem érti, mi az, hogy betegség, fogyatékosság. Úgy gondolom, a problémát értelmi helyett érzelmi síkon kell megközelíteni és a megoldást is ennek tükrében fogom megfogalmazni.
Kislányával való beszélgetései során próbáljon empátiát ébreszteni beteg, „ kicsit más „ társai iránt. Vesse fel a kérdést: „ - Te mit éreznél, ha kicsit más lennél, mint a többiek és ezért nem szeretnének Téged? … Biztosan a beteg kislány is szeretne valakivel játszani, de senki nem áll vele szóba… Én nagyon sajnálom, és Te?…” és így tovább.
Nem tudom, láttak-e olyan gyerekfilmet, amelynek egy ijesztõ, nem túl szép, ám annál jóságosabb alak a fõszereplõje. Ilyen pl. Shrek, a csúnyácska ogre, akinek jó szíve, kedvessége szinte megszépíti õt. Kiderül, hogy a belsõ jó tulajdonságok sokkal fontosabbak a küllemnél. Esetleg egy ilyen film nyomán vissza lehet térni a beteg kislány kérdéséhez is.
De hogy visszakanyarodjak a való élet problémájához, azt javaslom, nézegessenek olyan képeket, ahol fogyatékos embertársaink láthatók. (Ne túl ijesztõket!) Ezek kapcsán beszélgessenek arról, hogy ezeknek az embereknek is fontos, hogy szeressék õket, õk is olyanok, mint mi, esetleg kicsit máshogy néznek ki, kicsit máshogy viselkednek. Ettõl függetlenül õk is jó szívû, kedves emberek, akik barátokat szeretnének.
Találjon ki mesét, amelynek alaptörténete egy beteg, fogyatékos kislány, akivel összebarátkozik egy egészséges kislány. Nevük ne legyen azonos a valódi személyekével, így az Ön kislánya kívülállóként ítélheti meg a történetet. A mesében legyenek egymás segítségére a barátok, szerezzenek egymásnak örömöt. (Például: ha az egészséges kislány szomorú, beteg társa megvigasztalja, vagy pl.: rajzokat, hajtogatásokat készítenek egymásnak … stb.) Ennek nyomán esetleg felvetheti a kérdést: „- Mi lenne, ha mi is készítenénk valami ajándékot a szomszéd kislánynak? Szerintem nagyon örülne… „ vagy: „- Adjunk a beteg kislánynak ajándékba egy kedves, mosolygós köszönést!”
Ha gyermeke kezdetben nagyon tiltakozik, akkor ne erõltesse! Idõvel azonban lehet számítani a félelem és a távolságtartás csökkenésére.
Javaslom, hogyha lehetséges, próbálja néha olyan közösségbe vinni gyermekét, ahol együtt nevelik a fogyatékos és egészséges gyermekeket. Eleinte tanácsos lenne olyan testi fogyatékosok közé vinni, ahol a szellemi épség többé-kevésbé adva van. Ilyen körülmények között oldódhat gyermekében a feszültség és a fenntartás a fogyatékos társak iránt. Jótékony hatású lehet, ha módjuk van közelebbrõl megismerni egymást, esetleg együttjátszani.
Ha a fenti esemény probléma mentesen zajlott, meg lehet próbálni esetleg enyhén értelmi fogyatékos gyermekekkel is kapcsolatba kerülni.
A fenti látogatások hogyanját, valamint helyszínét érdemes olyan szakemberekkel egyeztetni, akik fogyatékos gyermekek intézményes fejlesztésével foglalkoznak. A velük való kapcsolat felvételhez adok az alábbiakban néhány címet, telefonszámot.
- Látásproblémás gyerekekkel foglalkozó intézmény:
Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ, 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39., Tel: 343-9643 (Általános Iskola és Diákotthon).
- Hallásproblémákkal: Hallásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ, 1147 Budapest, Cinkotai út 125-137., telefon: 251-9545 (Általános Iskola és Diákotthon).
- Mozgásproblémákkal: Mozgásjavító Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ, 1145 Budapest, Mexikói út 60., telefon: 220-6459.
- Értelmi fogyatékosságnál:
- az I., II., XI., XII., XX., XXI., XXII. Kerületben lakók részére az 1. Sz. Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ, (1116 Budapest, Rácz László u. 73., telefon: 208-2295),
- a III., IV., VI., VII., XIII., XV., XVI. Kerületben lakók részére a 2. Sz. Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság (1134 Budapest, Janicsár u. 2., telefon: 340-9231),
- az V., VIII., IX., X., XIV., XVII., XVIII., XIX. Kerületben lakók részére a 3. Sz. Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság (1141 Budapest, Álmos vezér u. 46., telefon: 220-4842).
Remélem, a fentiekkel sikerül enyhíteni kislánya félelmeit és Õ is hamarosan elfogadja, hogy a beteg, fogyatékos ember is ugyanolyan jó barát lehet, mint egy egészséges.
Krds:
Kedves Ovono!
Elnezest, hogy ekezetek nelkul irok.
Nagyobb lanyom, Eszter, 5 eves, kozepso csoportos ovodas. Oktoberben kistestvere szuletett, aki most 5 honapos. Sajnos nalunk is jelentkezett a feltekenyseg, de nem ezzel kapcsolatban kerem a velemenyet, bar lehet, hogy a ket dolog osszefugg. A kistestver szuletese elott Esztivel nem volt gond az ovodat illetoen, szeretett jarni es a delutani alvas miatt sem panaszkodott, bar itthon mar 3 eves koratol nem alszik ebed utan. Kistestvere megszuletese utan azonban tobbszor sirva kert, hogy ebed utan hozzam haza, igy amikor csak tudom, hazahozom. A problemam, amelyre varom tanacsat az, hogy amikor ebed utan erte megyek, mindig hisztiben tor ki, hogy a legjobb baratnojet is hozzam haza. A kis baratnojet mar 1 eves kora ota ismeri, mindig egyutt szoktak jatszani, hiszen a szomszedunkban laknak. A ket lany az utobbi idoben tulzottan ragaszkodik egymashoz, es gyakran elofordul,hogy mindket lany nyafog, hogy atmehessen a masikhoz jatszani. Termeszetesen a kis baratno anyukajaval gyakran megengedjuk nekik, hogy egyutt legyenek, de mostanaban a "siras egymasert" sajnos mindennapos lett. Hogyan lehetne kicsit "leszerelni" oket, hogy azert a baratsag megmaradjon, de oldodjon a tulzott ragaszkodas? Koszonom valaszat.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Az említett probléma, véleményem szerint mindenképpen összefügg a kicsi testvér megszületésével. Eszter valószínüleg nehezen dolgozza fel, hogy édesanyja a nap nagy részében inkább testvére "tulajdona", neki csak az ovi utáni rövid délután marad.Meglátásom szerint ezért próbálja rendszeresen kieszközölni magának is az eddigieknél hosszabb együtt töltött idõt, az ebéd utáni elvitelt. Mivel a kisbaba természetesen nem kis odafigyelést, állandó lekötöttséget jelent Önnek, így nyilvánvaló, hogy nagyobb gyermekére fordított idõ még így is rövidebb annál, mint amit Eszter igényelne.Az említett problémával kapcsolatban két dolgot javasolnék. Az egyik, hogy lehetõségeihez mérten, (bár tudom, hogy ez nem egyszerû feladat) próbáljon kicsit több közös játékot szervezni Esztivel.
A barátnõ kérdése ehhez szorosan kapcsolható probléma. Meglátásom szerint Eszter azért ragaszkodik ilyen túlzottan és mind erõteljesebben kis társához, mert édesanyját jelenleg kevésbé tudja rávenni egy közös játszadozásra, mint valószínûleg korábban.Azt feltételezem, a kisebbik gyermek megszületése elõtt Ön nagyon lelkiismeretesen és lelkesen részt vett Eszter játéktevékenységeiben.Talán most ezt hiányolja kissé és próbálja pótolni barátnõjével.Az ovis gyerekek egymásért sírására a következõ megoldást javasolnám:
Naponta beszélje meg Eszterrel, hogy azon a napon mit szeretne: barátnõjével játszani az óvodában(!) vagy Önnel játszani otthon. Így talán sikerül elfogadtatni a két leányzóval, hogy ahhoz, hogy sülve-fõve együtt legyenek,sokkal jobb helyszínt és körülményt biztosít az óvoda.A választás lehetõsége valószínûleg vonzó lesz lánya számára, így könnyebb lesz elfogadtatni az óvodában történõ együttjátszás alternatíváját.
Krds:
Tisztelt Szerkesztöség!
Òvódapedagógus szakra járok, és Vizuális nevelésböl egy dolgozatot kell beadni. A téma " Rozi néni rongybabája- barbie baba összehasonlítása" Sajnos nem találtam megfelelö irodalmat az összehasonlításhoz.
Segítségét elöre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Kolleganõm!
Köszönöm a bizalmat, hogy hozzám fordultál kérdéseddel.Rovatunkban elsõsorban nevelési problémákkal foglalkozunk, ám megpróbálok Neked mégis némi támpontot adni a leveledben leírtakhoz. A dolgozat témája meglehetõsen szerteágazó, ezért azt kérem, küldd el e-mail címedet Szerkesztõségünkbe. Én oldalon kívül szeretnék ajánlani Neked egy-két olyan pedagógus könyvesboltot ill. pedagógus könyvtárat, ahol megfelelõ szakirodalomhoz jutsz.
Munkádhoz sok sikert kívánunk: a GYERMEKSZIGET Szerkesztõsége
Krds:
Kedves Óvónõ!
Szeretném megtudni, hogy mik az elõnyei/hátrányai a heterogén ill. homogén óvodai csoportnak. Az oviban, ahová kisfiamat szertném beíratni, lehetõség nyílik a két csoporttípus közötti választásra. Nem azt kérem, hogy tételesen sorolja fel az elõnyöket/hátrányokat, hanem inkább szeretnék egy átfogó képet kapni arról, hogy a két különbözõ korösszetételû csoportban mire számíthat (mire nem) a gyermekem. Nem szertnék úgy dönteni, hogy nem tudom pontosan,mirõl is döntök. Köszönöm.
Vlasz:
Kedves érdeklõdõ Szülõ!
Örömmel tölt el, hogy gyermeke csoportválasztásával kapcsolatban ennyire körültekintõen próbál tájékozódni a döntés elõtt.Egyértelmûen nem mondhatok "a"-t vagy "b"-t a kérdéssel kapcsolatban, hiszen e problémában igen eltérõ álláspontokat képviselnek a pedagógusok .Az alábbiakban, engedje meg, hogy saját tapasztalataimra alapozott, szubjektív véleményemet mondjam el.Meglátásom szerint a homogén, azaz azonos életkorú gyermekek csoportja az ideálisabb, hiszen ebben az esetben nagyrészt azonos pszichés és fizikai érettségû gyermekek nevelésérõl van szó, ami nagyban megkönnyíti a pedagógus eredményesebb nevelõmunkáját. Ilyenkor lehetõség nyílik az életkori sajátosságoknak legmegfelelõbb pedagógiai munka megvalósítására. A közös tevékenység során (foglalkozások idején) gyorsabban és hatékonyabban történik az ismeretszerzés, hiszen a differenciálás nem olyan problémás, mint ha pl. egy 3 éves és egy 6 éves gyermek fejlesztését próbálnánk egyidejûleg megvalósítani.Ezzel természetesen nem azt akartam mondani, hogy az életkori sajátosságokra alapozva mintegy sablon alapján próbálunk minden gyermeket egyformán fejleszteni homogén csoportban, hiszen az egyéni sajátosságokat muszáj figyelembe venni. Viszont nincsenek az eltérõ életkorból adódó nehézségek, amik nehezíthetnék a pedagógus munkáját. Gondoljunk csak bele, milyen nehézséget okozhat pl. egy beszoktatós, sírdogálós kicsivel és egy iskolába készülõ gyermekkel való egyidejû foglalkozás.Vajon ez esetben nem lesz -e egyiknek vagy másiknak az érdeke háttérbe szorítva? Ezzel ellentétes nézet szerint a különbözõ életkorú gyermekeknél pont elõny a korkülönbség, mert szerintük a nagyobbak "majd én megmutatom a kisebbeknek, hogyan kell csinálni" magatartása ösztönzõ jellegû és minta a fiatalabbnak.Kétségtelen, hogy a vegyes csoportnak megvan ezen elõnye, ám én mégis összességében inkább a homogén csoportösszetétel mellett vagyok.A döntés természetesen az Ön kezében van, kérem, mérlegeljen saját belátása szerint.Mint írtam, itt nincs jó vagy rossz döntés, mindkét esetben megvannak a pozitívumok és a negatívumok.A kérdés csupán az lehet, hogy mely esetben merre billen a mérleg nyelve.Javaslom, döntése elõtt próbáljon mindkét csoportösszetétel elõnyeirõl személyesen is tapasztalatokat szerezni egy-egy nyílt nap alkalmával.
Krds:
Kislányom 5 éves és eddig sokat és szépen rajzolt és festett, színezett. Egy
fél éve jelentkezõ dologra szeretnék legalább támpontot kapni.
Mégpedig arra, hogy minden rajzán az embereknek nincsen két karja. Lábai, hasa, még a köldök és a mell is rárajzolva, teljes
fej és arc kirajzolva, de karok, azok nincsennek.
Erre a számomra sarkalatos kérdésre szeretnék választ kapni, hogy mi okozhatja nála ezt a hiányos rajzolást.
Köszönettel:
egy addógó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Látatlanban sajnos nem tudom elemezni gyermeke rajzát, ám néhány gondolattal talán segíthetek megközelíteni a problémát.
Mivel jól körülhatárolható az az idõszak, amikortól gyermeke nem rajzol karokat az emberábrázolás során, így mindenképpen érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a megfigyelt jelenség kezdetekor nem történt-e esetleg valamilyen megrázó esemény a gyermek számára.(pl.:válás, veszekedés, haláleset...stb.) A karok hiánya egyfajta magába zárkózást mutat, jelezvén, hogy a gyermek nem kíván környezete felé megnyílni.Érdemes lenne esetleg teljes gyermekrajz elemzést kérni egy ezzel foglalkozó szakembertõl, hogy a problémához kissé közelebb kerüljön.
Krds:
Kedves Óvónõ!
Azt szeretném megtudni, hogy önkormányzati óvodában maximum hány gyermeket vesznek fel egy csoportba, ha nem vegyes coport van, és "normál" esetben hány óvónõ és hány dadus foglalkozik velük. Azt hallottam ugyanis, hogy nálunk (Bp)több oviban is 25-26 fõs létszámmal indul a kiscsoport és 1 óvónõ van velük délelõtt, 1 pedig délután. Kicsit megijedtem, hogy ha 25 gyerekkel 1 felnõtt van, akkor esetleg oda sem tudnak figyelni mindannyiukra (vagy ezt már csoportban nem is igénylik a kicsik??) Érdemes keresgélnem tovább, vagy el kel fogadnunk a 20 fõs létszámot, ha nem akarom alapítványi oviba adni?
Vlasz:
Kedves aggódó Anyuka!
Megértem félelmeit, ám megnyugtathatom, az óvoda, amellyel kapcsolatban felmerültek aggályai, teljesen normális keretek között mûködik. Az átlagban 20-25 fõs csoport létszám még nem olyan magas, amit egy diplomás pedagógus ne tudna megfelelõen felügyelni, átlátni, illetve nevelni kis tagjait. Egy csoportnak két óvónõje szokott lenni, egy délelõttös és egy délutános. Általában az ún. „ölelkezõ idõszakban” mindkét óvónõ jelen van a gyerekek között. Ez kb.10.30 ill. 11.00 órától a csendes pihenõ elejéig, kb. 14.00 óráig tart. Ezen idõszak alatt történnek az esetleges nagyobb lélegzetvételû közös foglalkozások, melyek két nevelõ jelenlétét feltételezik, a kinti játék, az ebéd és a csendes pihenõ egy része. A dajkákkal kapcsolatban az az általános eljárás, hogy két csoporthoz van egy dajka délelõttös mûszakban, ill. egy másik délutános mûszakban.
Természetesen lehetne ennél sokkal jobb feltételeket is várni az óvodáktól, ám az oktatásügy jelenlegi helyzetében ez sajnos nem megoldható. Én azt tudom javasolni, hogy ha egyéb szempontból megfelelõ az ovi, nyugodtan írassa be csemetéjét, biztos vagyok benne, hogy pedagógus kolleganõim majd mindent megtesznek a gyermekek egészséges és biztonságos fejlõdéséért.
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam áprilisban lesz 2 éves és engem már foglalkoztat az óvoda-választás gondolata. Szeretném megtudni, hogy amennyiben önkormányzati óvodába szeretném íratni kisfiamat, mikor kell jentkeznünk, ugyanis a napokban érdeklõdtem egy számomra szinpatikus óvodában (2003. szeptemberi kezdésrõl) és azt a választ kaptam, hogy már el vagyunk késve és van olyan gyermek, akit már akkor beírattak, amikor még csak az édesanyja pocakjában volt. Ez nagyon megdöbbentett. Továbbá, szeretném megtudni, hogy azon kívül, hogy az óvoda helyileg hol található és egy beszélgetés alapján szinpatikusnak találom-e az óvonõ(ke)t, mit érdemes megfigyelni és megkérdezni, hogy minél inkább a valósághû képet kapjak.
Köszönettel: Galcsik Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Az óvodai felvétellel kapcsolatban a következõ felvilágosítással tudok szolgálni, elõször csak általánosságban:
A szülõ gyermeke felvételét bármikor kérheti az évben, ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyermeket szükségszerûen fel is veszik azonnal. Az óvoda csak akkor tud újabb gyermeket felvenni, ha nincs betöltve minden hely. Pont emiatt a felvételi kérelmek benyújtása és elbírálása az év meghatározott idõszakában történik Ennek idõpontját a fõváros (amennyiben Ön budapesti) valamennyi óvodájában egységesen május elsõ hetére teszik. A beíratás módjáról és idejérõl plakátok tájékoztatják a szülõket, melyeket az óvodákban és az önkormányzatoknál lehet megtekinteni.
Ennyit elõzetesben, most pedig kisfia egyedi problémájára térve a fentiek alapján a következõket tudom mondani:
Nem tudom, hogy azon óvoda is önkormányzati fenntartású intézmény-e, ahol gyermeke felvételével kapcsolatban nagyon is elõrelátóan, jó elõre próbált informálódni. Ha igen, úgy számomra érthetetlen, hogy évekre elõre „le kell foglalni” a helyet, nem kis túlzással már az anyuka pocakjában. Azt ugyanis lehetetlen évekre elõre betáblázni és pontosan meghatározni, hogy pl. a nagycsoportosok közül hány kerül iskolába 6 évesen ill. hány gyermeknek van szüksége további egy éves óvodai fejlesztésre. Azt javaslom, ezt mégegyszer próbálja tisztázni a vezetõ óvónõvel ill. érdeklõdjön a kerületileg illetékes önkormányzatnál a szóban forgó óvodáról.
Másik problémájával kapcsolatban az a véleményem, hogy legtöbbet egy személyes látogatás alkalmával tudhat meg az oviról. Az óvó nénikkel egyeztessen egy napot, amikor is a gyermekkel ellátogathatnak a csoportba. Ilyenkor nagyon hasznos, ha egy-egy játékot kipróbálhat a kicsi, aminek megléte a késõbbiekben is vonzóvá teszi számára az ovit. (Pl. ha nagyon szereti a kisautókat, jó ötlet, ha azok felé irányítjuk a figyelmét) Ezek a tárgyak motiválják a gyermeket, hogy legközelebb is akarjon ide jönni. Ilyenkor nem árt az óvónõkkel tudatni a gyermekünkkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Pl.: kedvenc játékai, mivel lehet igazán lekötni, igényli-e a babusgatást vagy kevésbé, hogyan becézik, mindennapjaiban milyen szokásai vannak, alvásigénye mekkora...stb. Természetesen Ön is bátran kérdezgessen az óvoda szokásrendjével, mûködésével kapcsolatban. Remélem óvoda keresése idejében és eredményesen megoldódik majd.
