Segítséget szeretnék kérni!Tavasszal Németországba fogunk költözni.Kisfiunk szeptemberben elmúlt 3 éves,és jelenleg jár oviba.Németországba csak 6 éves kortól kötelezõ.Mi a teendõnk,ha ott még nem biztos,hogy rögtön oviba fog járni?Elõször szeretnénk kicsit beilleszkedni,ismerkedni.Válaszát elõre is köszönöm, Kitti
Vlasz:
Kedves Kitti!
Ha a németországi törvények ezt lehetõvé teszik, akkor nem látom akadályát, sõt egyetértek azzal az elképzelésével, hogy az elsõ idõszak az ismerkedésrõl, idegen kultúrába való beilleszkedésrõl szóljon. Sok sikert kívánok új életükhöz!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Fenti levélírókhoz hasonlóan az én 2006. májusában született kislányom is csak részben iskolaérett, de az óvoda kerek perec közölte, hogy bár ezt õk is így látják és a nevelési tanácsadó is ilyen szakvéleményt adott, az önkormányzat nyomására õk biztosan iskolaérettnek fogják nyílvánítani. A személyes véleményén túl felettébb érdekelne a jogszabályi háttér ami ezt egyértelmûen szabályozza.
Válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
Ha a Nevelési Tanácsadó szakvéleménye alapján nem állapítható meg az iskolaalkalmasság, akkor véleményem szerint nem kötelezhetõ a gyermek iskolakezdésre. A jelenleg igencsak képlékeny, - információim szerint a közeljövõben több ponton is változó, - törvényi rendelkezések miatt nem tudok és nem is tisztem a legfrissebb szabályozásra való utalást tenni. Mint írta, Önt ez felettébb érdekli, ezért javaslom, tájékozódjon errõl hivatalos fórumokon!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!3 éves a kislányom.Novemberben kezdtük az óvodát.A beszoktatás probléma mentes volt.Most 2hete viszont minden nap azzal fogadnak az ovonõk,hogy verekszik a kislányom.Pofozkodik,lökdösõdik,verekszik.Ha kérdezzük,hogy miért teszi,azt mondja,hogy nem tudja.Nyugodt családi környezetben élünk,ezért nem tudom mire vélni a viselkedését,és hiába a szép szó vagy a büntetés az sem használ.Ismerõsök azt mondják,hogy kinövi,meg hogy ez most egy ilyen korszak,de sajnos már nekem kellemetlen,hogy panaszkodnak az ovonõk,anyukák,gyerekek.Mit tehetnék?Van erre megoldás? Válaszát köszönöm! Tímea
Vlasz:
Kedves Tímea!
Javaslom, gondolja át részletesen, volt-e olyan helyzet korábban, amikor kislánya hasonlóan viselkedett. Pl: szomszéd gyerekkel vagy rokon kisfiúval való találkozás alkalmával, netán bölcsõdei tapasztalatok, ... stb. Ha igen, azt Önök hogyan reagálták le, milyen büntetést (esetleg testi fenyítést) alkalmaztak? Elképzelhetõ ugyanis, hogy a viselkedési probléma korábbi idõszakra nyúlik vissza, és ott kell keresni a gyökerét. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy agresszióra soha nem szabad agresszióval válaszolni, mert attól tovább gyûrûzik a probléma. A magatartási gondok sarkalatos kérdése a szülõk nevelõi attitûdje, de ugyanígy a családi helyzet esetleges változásai is (pl: válás, kistestvér születése, költözés, haláleset a családban, stb) így ezt a kérdést lelkiismeretesen járják körbe!
Amennyiben gyermekénél ezidáig semmi jele nem volt az ilyen vagy ehhez hasonló agressziónak, akkor feltételezhetõ, hogy az életében olyan változás köszöntött be, amit így reagál le. Az óvónõkkel közösen gondolják át alaposan, hogy vajon milyen körülmény(ek) játszhattak szerepet a magatartási gondok megjelenésében? Kérdezze meg tõlük, hogy az óvodázás legelejétõl tapasztaltak-e hasonló problémát, vagy csak mostanában ütötte fel a fejét az agresszió? Amennyiben a kezdetektõl jelen van a probléma, úgy a beszoktatás nehézsége is szerepelhet az okok között. Kérdezzen rá arra is, pontosan milyen helyzet, körülmények elõzték meg a verekedéseket? Elképzelhetõ ugyanis, hogy egyik vagy másik gyerek szintén agresszív kirohanása idézte elõ a konfliktusokat. Mint ahogy azt az elõbbiekben felvázoltam, látható, hogy több területen is érdemes kutatni, hogy rájöjjön a kiváltó okokra. Azok megszüntetésével (pl. agresszív ismerõs gyerekekkel való találkozás kerülése, a korábbi bölcsõdei tapasztalatok bábozással, szerepjátékkal való oldása, a családban uralkodó nevelõi attitûd felülvizsgálatával, megváltoztatásával, az óvodai beszoktatás megoldásával, valamint az ottani körülmények alapos átgondolásával) kiküszöbölhetõvé válhat a probléma.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ.
Kislányom koraszülött,24 hétre született.
Sok-sok fejlesztésen és terápián esett át.
Most már óvodás,középsõs.
Korai fejlesztést kapott,amit egyik napról a másikra megvontak tõle,ugyanígy a konduktív fejlesztést is.
Óvónõink szerint további fejlesztésre szorul,amit én örömmel fogadtam.Logopédia,egyéni fejlesztés.
Szobatiszta,az átlagnak teljesen megfelelõ kislány,én mégis úgy érzem,hogy a nagycsoportot kétszer kéne járnia.
Ismerõseim véleménye ebben nagyon eltérõ.
Én nem gondolom,hogy törést okozna neki ha nem menne a többiekkel iskolába.
2007 március 26-án született, de július 13-ra vártuk.
Ön szerint helyesen döntök,ha várunk az iskolával egy évet?
Vlasz:
Kedves Szülõ!
Gyermeke minden valószínûség szerint szépen fejlõdik, ha megalapozott szakmai indokok alapján a további fejlesztést nem tartják szükségesnek. Én ennek ellenére azt javaslom, hogy jövõre nagyon körültekintõen járjanak el, ha az iskolaérettség kérdése fölmerül. Kérjenek ilyen irányú szakvéleményt a Nevelési Tanácsadótól, akik célirányos fejlettségmérõ vizsgálatokkal és az annak nyomán megfogalmazott diagnózis felállításával egyértelmû választ tudnak adni. Koraszülött, igen kis (2400g. alatti) súllyal született gyermekeknél gyakori a tanulási zavar megjelenése, így ez fokozott kockázatot jelenthet. Az Ön aggodalma tehát jogos, így nem csak a jövõ évi iskolaérettségi vizsgálat, de a jelenlegi fejlesztés folytatása is indokolt lehet. Ha ez intézményes szinten nem kivitelezhetõ, érdemes óvodán kívüli fejlesztõ foglalkozásokon részt venni, akár preventív célzattal is.
Az elõbbieken túl szeretettel ajánlom figyelmébe az iskolaérettséget segítõ csomagok valamelyikét, amelyek kiemelten segítik a tanulási képességek megfelelõ fejlesztését. Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam augusztus közepén tölti a hat évet és úgy hallottuk, hogy szeptembertõl kezdhetné az iskolát. Mivel tudomásunk szerint ez januártól érvényes így az óvodai év elején nem kezdõdött el nála az iskolára való felkészítés. Nagyon ügyesen rajzol és a feladatokat is meg tudja oldani, de viszont az iskoláról még hallani sem akar.Itthon is sokat szokott színezni és óvodai feladatokat megoldani, de csak akkor amikor kedve van és csak addig csinálja míg õ jónak látja. Valamikor egy órát is eltölt ilyen dolgokkal,de van amikor egy percet sem bír ki. Ha a felmérõ teszt szerint iskolaérett én dönthetek-e úgy, hogy maradjon még egy évet óvodában?
Válaszát elõre is köszönöm!
Vlasz:
T. Levélíró!
Gyermeke ez év május 31-ig nem tölti be a 6. életévét, így nem iskolaköteles. Az Ön által leírtak is arról tanúskodnak, hogy az iskolaalkalmassághoz szükséges szociális érettsége is fejlesztésre szorul, így valószínûleg ebbõl az aspektusból is megkérdõjelezhetõ az iskolakezdés létjogosultsága. Információim szerint ebben az esetben nem kötelezhetik a szülõt, hogy gyermeke iskolaérettségét vizsgáltassa meg a Nevelési Tanácsadóval, ez csak a szülõ kifejezett kérésére történhet meg. (Az óvónõk természetesen végezhetnek óvodai szintfelmérést, ami további fejlesztõmunkájukhoz támpontokat adhat) Mivel az oktatásügyben számtalan változás vagy változtatási terv van folyamatban, amiket vagy megvalósítanak vagy nem, így biztosat csak az illetékes hivataloktól tudhat meg. Ajánlom a gyermekére is vonatkoztatható oktatási törvények figyelmes áttanulmányozását.
Az elkövetkezõ tanévre pedig ajánlom figyelmébe a fenti képes linken elérhetõ, iskolaérettséget segítõ játékokat!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovono!
Gorogorszagban szuletett 2 gyermekem, Zsofi 8, es Jano 4 eves es 3 honapos. Jano az ovodat tobb mint egy eve kezdte, oktoberben. A beszoktatas egeszen keso tavaszig huzodott, nevezetesen nagyon sirt, nem akart oviba menni. Mivel ket nyelven tanul egyszerre, ha meg is kerdeztem tole,mi lehet az oka, csak tomondatokban valaszolt.Szeptemberben koltozes miatt ovit valtottunk, es a siras folytatodik, illetve hellyel kozzel elmarad, de aztan 1-2 het utan ujra jelentkezik.Anyai megerzesem azt sugja, Jano nem akar elszakadni tolem. Az ovono azt mondja, erzelmei egyaltalan nem hagyjak, hogy a tobbi gyerekkel haladjon, habar van egy baratja az oviban, a fejleszto feladatokban nem nagyon szeret reszt venni, es kepessegei nem felelnek meg a 4 eves gyerekenek. Nagyon aggaszt a dolog, es tehetetlennek erzem magam. Az ovono azt is mondja, talan erositeni kellene a kotodeset az apukajahoz, mert ebben a korban a gyereknek ki kell valasztani, melyik nemu szulovel tud azonosulni. Hogyan segithetnek neki?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az óvodáskor az Ödipális konfliktusok korszaka, ami feltételezi, hogy ilyentájt a gyermek az ellenkezõ nemû szülõhöz vonzódik erõsebben. Érthetõ hát, hogy Janó Önhöz ragaszkodik, más kérdés persze a nemi identitást meghatározó szereptanulás az apukától. Ez utóbbit azonban nem tartom fõ szempontnak az óvodai beszoktatást illetõen, így nem értem, hogy került a csizma az asztalra.
A fokozatos, tapintatos beszoktatáshoz ajánlom korábbi ilyen témájú válaszaim elolvasását, ahol konkrét gyakorlati tanácsokat adok a megvalósításhoz. A fejlesztõ feladatokat (pontosabban cselekvéses fejlesztõ játéktevékenységeket!) pedig csakis az után javaslom, hogy gyermeke érzelmi biztonsága helyreállt. Ennek bekövetkeztéig nem lehet mérvadó a fejlesztõmunka eredménye.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Az én kérdésem az lenne,az én kislányom 3,5 éves,már 1,5 éve szobatiszta,fél éve ágy tiszta is.4.hónapja jár közösségbe(óvodába),eddig is volt idõnként 1-2 nap egymás után,hogy bepisilt éjjel(csak éjjel,nappal soha)ezt kis felfázásnak betudtuk,de most téli szünet után rögtön itt az elsõ ill.(most a 2.)héten folyamatosan bepisil éjjel,sõt ma még délutáni alvásakor is!Pisiltatjuk alvás elõtt közvetlen,néha pisil néha nem!Lehet olyan,hogy olyan mélyen alszik azért pisil be?Ha ez,akkor fél évig miért nem pisilt be?Vigyem orvoshoz,vagy várjak még?Elõre is köszönöm válaszát!
Vlasz:
T. Levélíró!
Kislánya kissé kibillenhetett lelki egyensúlyából az ismételt óvodakezdés miatt, ami, - véleményem szerint, - valószínûleg nem kóros. Amennyiben szervi eltérések nem állnak a háttérben, úgy feltételezhetõ a be-(azaz vissza)szoktatás miatti lelki tényezõ. Legyen türelemmel, az óvoda elfogadásával párhuzamosan remélhetõleg ez a probléma is múlni fog.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Szakértõ!
Kislányom novemberben kezdte az ovit, de egyre kevésbé akar menni oda, minden reggel nagy hiszti van és sírás, az indulásnál is és a csoportba való megérkezéskor is.
Gyakran oda is pisil, vagy nem eszik, bár délben amikor elhozom sokkal vidámabb, de reggel minden kezdõdik elõlrõl.
Tudom még aránylag korai aggódni, de annyira sajnálom és néha az én türelmem is elfogy, amikor a hiszti a tetõfokára hág.
Az egyik óvonéni katonásabb, ha kedvesen szólal meg akkor is olyan a hangja, mintha üvöltene, az én kislányom meg elég érzékeny a hangos dolgokra.
Mit javasol mit tegyek? Menjünk másik csoportba? Vagy várjunk még hátha lecseng? De addig is hogyan kezeljem ezt a helyzetet?
Köszönöm!
Melinda
Vlasz:
Kedves Melinda!
Javaslom, hogy fokozatosan, kíméletesen igyekezzen beszoktatni a gyermeket az oviba. Induljanak nulláról, mintha most kezdõdött volna az óvoda, ám ehhez az óvónõk együttmûködését is kell kérni. Gyakorlatban az alábbiakra gondolok: eleinte csak fél órára- órára (késõbb egyre hosszabb idõre) menjen be a kislány a csoportba , Ön pedig mindeközben maradjon a folyosón, háttérben meghúzódva. Így a gyermek tudni fogja és megnyugvással tölti el, hogy Ön elérhetõ közelségben van, de mégsem zavarja jelenlétével a csoporton belüli kibontakozását. Ha már megnyugodni látszanak a kedélyek és a reggeli sírások szûnõben vannak, el-eltûnhet rövidebb, késõbb hosszabb idõre. A gyermek ekkorra már biztonságban érzi magát a csoportban is, nem csak Ön mellett, így kevésbé fogja zavarni az Ön távolléte.
Sok sikert és könnymentes beszoktatást kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Azzal a problémával fordulók önhöz,hogy a kisfiam 2012.szeptember 20-án lesz 3 éves,és nem tudom,hogy így felveszik-e óvodába,vagy inkább bölcsödébe kell beíratni?Válaszát elõre is köszönöm!!!További szép napot.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A gyermek életkora tekintetében nincs akadálya az óvodai felvételnek, így mindenképpen érdemes lenne felvételi szándékát jelezni az óvodában.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ,
Kislányom szeptemberben töltötte az 5-t. Eddig figyelmes, feladatra összpontosítani tudó, jó memóriával rendelkezõ kislány volt. Mostanság szétszór, figyelmetlen, feladatmegoldásnál rengeteg hibát vét. Sokszor a feladatot sem érti meg. Haza fele az oviból ugrál, otthon hanyatt fekve kacarászik hosszasan, vagy szaladgál. Az óvodába kerüléskor tisztán beszélt, és tisztán énekelt, rendezetten közlekedtünk. Óvó nénije akkor sokat a saját füle hallatára szidta, egoistának elkényeztetettnek hívta, a jelenlétemben is akkor kértem (!), hogy ne tegye. Sajnos azt nem tudom, hogy amikor nem voltam jelen mit mondhatott neki. Elég zárkózott kislány lett. Indítanám iskolába, mert úgy gondolom, ha itt marad az óvó néni végleg tönkre teszi. Másik óvoda sajnos messze van. Mit tegyek? Tevékenysége belefér a normálisba? Így vezeti le a feszültségét?
Válaszát nagyon köszönöm!
Aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Érdemes lenne végiggondolni minden aspektusból, mi válthatta ki gyermekénél a leírt viselkedési zavart. Minden tekintetben, tehát: nem történt-e a közelmúltban családi változás (válás, költözés haláleset, stb.) Önöknél, ami kibillenthette lelki egyensúlyából a gyermeket? Ha a válasz egyértelmû nem, akkor az óvoda terén is érdemes lenne körbejárni az okokat. Beszélgessen el az érintett óvónõvel egy fogadó óra keretében, ossza meg vele aggályait és próbáljanak közösen megoldást keresni.
Az iskolába menekülést nem tartom jó ötlenek, hiszen elképzelhetõ, hogy éretlenül, felkészületlenül vágna bele. Ez pedig nem hogy javítana, de komolyan ronthatna jelenlegi lelki állapotán is.
Ha minden kötél szakad, esetleg óvodán belüli csoportváltáson is tanácsos lenne elgondolkodni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Az unokahúgom kislánya most elsõs, aki egy nagyon barátságos, kedves, nagy önbizalommal rendelkezõ gyermek volt az óvodában. Mióta iskolába jár, sokat csorbult az önbizalma, bátortalan lettolyan dolgokban is, ami korábban természetes volt számára. A gyermek elmondása szerint nincs úgy dícsérve, mint a többiek.pl matek dolgozat után csak az 5-ösöket tapsolták meg, a 4-esek nem kaptak dícséretet.Ez nagyon elszomorította, kedvét szegte.Az anyuka gondolkodik osztályváltáson, mielõtt gyermeke a maradék önbizalmát is elveszítené, azonban gyermeke ragaszkodik osztálytársaihoz! Mi lenne a helyes döntés, megoldás a gyermek érdekében? Ebben kérném segítségét! Köszönettel, egy aggódó nagynéni!
Vlasz:
Kedves Nagynéni!
Mielõtt az anyuka osztályváltásra szánná el magát, mindenképpen tanácsos lenne beszélni az érintett tanítónõvel. A helyzet lényege: kisiskoláskorra jellemzõ magatartás, hogy a gyerekek mindent nagyon szigorúan „darabra mérnek“, így például egy 5-ös alá-alá-alá épp ugyanannyit ér, mint egy csillagos ötös. Darab-darab, ez a fõ elvük, és nem tartom helyesnek, ha ebben még jobban megerõsíti õket a tanítónõ. Eleve azt sem értem, elsõ osztályban miért használnak osztályzatos értékelést a szöveges helyett.
Javaslom, a fentiekrõl, valamint a kislány önbizalom-, és önértékelés csorbulásáról feltétlenül beszélgessen el az anyuka a tanítóval. Legalkalmasabb erre egy fogadó óra.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 4,5 éves; egy nagyon elismert óvodába jár 1,5 éve. Elõtte 1 évig bölcsis volt. A nagyon dícsért, nagyon jó szakember óvónénijei szerint Õ kicsit hangos, sokat mozgó, nagyon okos kislányként kezdte az ovit.Szerintem a csoportban kicsit túl vannak "fegyelmezve",pedig mi szigorú szülõk vagyunk. A probléma a szabad játék alatt kezdõdött. Az elsõ perctõl kezdve "össze van nõve" egy kisfiúval, akivel "butaságokat játszanak", "erõsítik egymást a helytelen-hangos-bohockodós játékokban...". Ez a kisfiú tavaly tavasszal heteken át rugdosta, ütötte, lökdöste a lányomat, amit "kiállítással" büntettek az óvónõk. Jelezték a problémát a szülõknek, akik állítólag ezután nagyon szigorúan bántak vele.(Ahogy én láttam a viselkedésüket,ez nem igaz.) Pár hét viszonylagos nyugalom után õsszel újrakezdõdött a verekedés. Az én lányom soha nem bántotta vissza;sõt,ugyanúgy keresi a kisfiú társaságát. Ha kérdezem,miért, mert õ a legjobb barátja. Az óvónõk tanácsára elkezdtem eltiltani tõle, s õk az oviban ugyanezt teszik.Ennek ellenére a helyzet változatlan,a lányom ugyanúgy õt szereti legjobban,és azóta a kisfiú idõnként más gyerekeket is bánt, kekeckedik velük.Mondtam, beszélek a szüleivel, mire azt válaszolták : felesleges, úgysem lesz hatása; rájuk sem hallgatnak.
Nem tudom a kislányom miért hagyja magát bántani, miért tûri el a bántást. Azt mondja, ezzel a fiúval izgalmas és vicces a játék(bohóckodás, hancúrozás).Mostanában egyre többet panaszkodnak az én lányomra is, amiért az elõbb említett módon viselkedik. Kérdéseim:- vajon miért hagyja magát bántani?,-vajon miért ilyen "buta" módon szeret játszani az oviban?,-vajon az óvónõk jól kezelik ezt a helyzetet?,-és mit tegyek én? Az eltiltás, bûntetés, lelkére-beszélés és kiabálás nem hozott eredményt. Kérem, adjon tanácsot. Válaszát nagyon várva, köszönettel: P.Mariann
Vlasz:
Kedves Mariann!
Azt tanácsolom, ne a kisfiút igyekezzenek eltiltani, távol tartani kislányától, hanem keltsék fel kislánya érdeklõdését más gyerekek iránt. Érdeklõdjön az óvónõknél, mely gyerekekkel érdemes közelebbi kapcsolatba kerülni, ill. kérje ebben óvodai együttmûködésüket is.
Hívják meg magukhoz, ill. egyéb közös programokra az új barátot, barátnõt, így hamar összekovácsolódhatnak. Ezek után az imposztor kisfiú remélhetõleg ráeszmél, hogy kislányában többé nem lel partnerre a vaduláshoz, így nagy valószínûséggel továbbáll.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
4 éves gyerkõcöm kitartását hogyan és mivel tudnám fejleszteni?
Segítségét köszönöm.
K
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
A kitartó tevékenységet kellõ motiválással, érzelmi ráhangolással lehet elérni az óvodás gyermeknél. A játékos tevékenység alkalmazkodjon kisfia érdeklõdési köréhez, és ne legyen hosszabb kb. 10 percnél (ami életkora szerinti maximális idõtartam aktív figyelem szempontjából) Figyelem fejlesztéshez kiemelten ajánlom figyelmébe a www.gyermekabc.hu pedagógiai webáruházban kapható LÜK (Logika Ügyesség Kitartás) termékeit!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ.Kisfiam októberben tölti a 3 évet és szeretnénk egy kistestvért mellé.A kérdésem az lenne,ha a kicsivel itthon maradok,akkor is kötelezõ-e az óvoda a kisfiamnak?Mi nem szeretnénk még beíratni,lehet erre valami megoldás?Elõre is köszönöm!Melcsi
Vlasz:
Kedves Melcsi!
A szóban forgó törvényi szabályozás annyira újkeletû, hogy ennek részleteirõl, a felmentés lehetõségeirõl sajnos még nem tudok felvilágosítást adni. Kérdésével forduljon a körzetileg illetékes óvodavezetõhöz!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó napot kívánok!
Kisfiam 6 éves szeptemberben kezdi az iskolát az oviban alig mozognak, nincs torna az udvarra ritkán mennek ki (tavaly 5 hét alatt kétszer!!!!). Vegyes csoportba jár a 3 éves testvérével együtt, 3 nagycsoportos van és foglalkozás egyáltalán nincs. Általános iskolai tanár vagyok és tanító szerintem ez így nincs rendben, ma televíziót néztek, tegnap 9-tõl 11-ig gyurmáztak de nem együtt az óvónõvel. Mit tegyek? Hogyan oldjam meg hiszen ott a kisebbik gyerek és velem is kitolhatnak hiszen pedagógusok vagyunk terjeszthetnek rólam dolgokat ha bosszút akarnak állni.Ja és a nagyobbik gyerek iskolai beíratásánál is árthatnak ha megharagítom õket.Már alig szólnak hozzám amióta felajánlottam segítségemet: a foglalkozásokhoz fénymásolok anyagot szívesen -mondtam.
Dalokat , verseket , meséket nem tanulnak, sehova nem viszik õket pl. bábszínház stb.
Mit tegyek???
Válaszát elõre is köszönöm
Egy elkeseredett édesanya és tanárnõ
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A felvázolt helyzet, amirõl írt, súlyos problémáról tanúskodhat. Az óvodás korosztályt nem véletlenül jellemzik szaknyelven hangos, mozgolódó (lokomóciós) korosztályként. Mint az a nevében is benne van, izeg-mozog, nyughatatlan, környezetét a mozgás örömén keresztül fedezi fel és ismeri meg. Ha ebben korlátozzák, az nem csak önállótlan, külsõ kontrollos viselkedéshez vezethet, de alapvetõ tanulási képességei (ide értve természetesen mozgáskészségét is) sem fejlõdnek majd megfelelõen. Összefoglalván Ön pedagógusként nagyon jól látja: gyermekei fejlõdése erõteljesen korlátozva lehet az ilyen pedagógusi hozzáállás mellett. Elõbbiek okán feltétlenül szükséges egy tapintatos, de annál inkább céltudatos beszélgetés. Javaslom, kérjen idõpontot egy fogadó órára, melyhez elõre jelezze, hogy szeretné megnézni és az óvónõkkel közösen kielemezni nagycsoportos gyermeke ez évi munkáit. (Ha ilyent nem tudnak felmutatni, az máris konkrét kérdéseket vethet fel munkájukat illetõen) Jelezze elõre továbbá, hogy a gyermek iskolaérettségének megítélése érdekében részletesen szeretne beszélgetni a foglalkozáson látott-hallott tapasztalataikról, illetve megnézné a gyermek fejlõdési naplóját. Amennyiben ehhez sincs semmiféle dokumentációjuk, illetve megalapozott szakmai véleménnyel nem bírnak, úgy bizony nem lehet annyiban hagyni a dolgokat. Ebben az esetben mondja el nekik a levelében felsorolt aggályokat, és ha ennek semmiféle foganatja nem lesz, úgy beszéljen az óvodavezetõvel. Ezt a lépést ebben az esetben sajnos nem lehet kikerülni, tekintettel arra, hogy így még kisebb rossz érheti a csemetéket (t.i: bosszulódás), mintha egyáltalán nem fejlesztenék õket.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!
Kisfiam most lesz 21 hónapos. Úton a kis
tesó(fiú). Hogyan kerüljem majd el a testvérféltékenységet? Õ is babát kapjon? Februártól kezdi a bölcsit,mikor kezdjem átszoktatni ifjúsági ágyba? Szobatisztaság kérdéssel várjak a nyárig vagy kezdjem el március környékén? Már szól ha van nagy produkció de ált., alvást követõen. Éjszaka még tele pelenkával ébred.
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
A testvérféltékenység megjelenése nem törvényszerû, az én akkor 2,5 éves kislányomnál például nyoma sem volt ennek. Minden azon múlik, hogy a szülõk hogyan kezelik a kérdést, foglalkoznak-e eleget a nagyobb gyermekkel is, nem érzi-e magát mellõzöttnek? (Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a bölcsõdét egyfajta számûzetésként is felfoghatja a gyermek, így ebbõl eredhetnek majd problémák.) Foglalkozzanak tehát napi szinten, kiemelten is a nagyobb gyerkõccel, (erre praktikus ötleteket talál korábbi válaszaimban), így jó eséllyel elkerülhetõ lesz a féltékenység.
Az ágyváltásnak nem látom akadályát, ám kezdetben hasznos lehet leesésgátlók felszerelése.
A szobatisztasággal mindenképpen várnék nyárig, addig is jó motivációt adhat szobatisztaságra nevelõ programom játékainak megkezdése, ill. a bilivel való barátkozás játékos, kötetlen lehetõsége. Ajánlom tehát figyelmébe az általam összeállított „Játékos, könnyed szobatisztaságért“ termékcsomagot, melyet megtekinthet, illetve megrendelhet a fenti, képes linkre kattintva.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam jelenleg kis-középsõs,de mivel kiemelkedõ értelmi képességgel bír,és a kiscsoportos év végi jellemzése alapján is kenterbe veri a nagycsoportosokat,ezért szakember tanácsára kérvényezni fogom,hogy jövõre már nagycsoportos lehessen és 2013-ban éppen 6 évesen megkezdhesse az általános iskolát.Kérdésem az lenne,hogy hogyan keressek Neki való iskolát,talán túl korainak tûnhet a kérdés,de szinte mindenhol van elõkészítõ amire jelentkezni kell,és mivel nem átlagos képességû a kisfiam,muszáj a legjobb helyet megtalálnom.Ön szerint jót teszek azzal,ha nem hagyom tovább oviban?Egyébként gyakorló oviba és vegyes csoportba jár,fejlesztõ pedagógusok vannak Vele,de így is azt látni,hogy kevés már Neki.Csak attól félek,hogy 6 évesen rossz lesz Neki a 7 esetleg 8 éves elsõsök között,hiszen az a divat manapság,hogy visszatartják oviba a gyerekeket.Hogyan kezdjek neki a sulikeresésnek?Ha nem a kerületünkben találok az Õ értelmi képességeinek való iskolát ahol boldog is lehet(ha egyáltalán létezik ilyen)kitehetem az utazás okozta fáradalmaknak a Kisfiam? Egyszóval elég tanácstalan vagyok. Hogyan induljak le? Minden tanácsát hálásan köszönöm.
Üdvözlettel: Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
Az iskolaérettség megítélése nem csak értelmi képességek, de szociális és testi vonatkozásában is döntõ jelentõségû. Mielõtt messzemenõ következtetéseket vonna le kisfia fejlettségével kapcsolatban, mindenképpen tanácsos lenne a Nevelési Tanácsadó szakértõi véleményét, vizsgálatát is kérni ezt illetõen. Ott minden aspektusból megvizsgálják az iskolaérettséget, és bizonyossá válik, hogy kisfia mely területen mutat kiemelkedõ teljesítményt, mibõl igényel esetleg további fejlesztést.
Az eredményes iskolakezdéshez elengedhetetlenül fontos a reális önértékelés kialakulása, így különösen fontos, hogy Ön szülõként is kellõ objektivitással álljon a kérdéshez. Ehhez is nagy segítséget adhat a Nevelési Tanácsadó szakértõi véleménye.
Az iskolaválasztásnál hasznos olyan szempontot elõtérbe helyezni, mint például a családban uralkodó nevelõi légkör és az intézmény szellemiségének összhangja. (Pl: egy liberális nevelõi légkörben felcseperedett gyermeknek kifejezetten kárára válhat egy szigorú, „kemény“ iskola választása.) A túl messze található suli sem jó, ha emiatt túl korán kell kelnie és sok utazgatással jár a megközelítése. Hasznos lehet továbbá az olvasástanítás módját is figyelembe venni, jómagam a szótagoló olvasásra esküszöm. Sok egyéb szempont is van, amit érdemes mérlegre tenni az iskolaválasztásnál, de remélem, a fentiekkel sikerült ehhez vezérfonalat adnom.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ
...Nagyon sokat,(valójában az összes) levelet elolvastam,amit írtak önnek ill. a válaszait is..."válás a családban",címû rovatában keresve valami választ az én családi életem zátonyra futása kapcsán,de eddigiek alapján azt mondanám,h nem találtam....
Én 33 éves és 3 gyönyörû gyermek édesapja vagyok.Van egy 8 éves kislányom,6 éves "nagy" fiam Kevin,és egy most 17 hónapos kislányom.
Édes anyukkal 10 évet éltünk együtt/hozzáteszem boldogan/,mikor 3 kislányunk születése után õ összemelegedett egy 21 éves fiúval, /aki nekem elvileg barátom volt,és a sógornõm volt osztálytár.../
Mikor kezdtem gyanítani a viszonyukat,egyre elhatalmaskodtak a viták otthon,aminek a vége az lett,h kórházba kerültem,ahonnan én már szüleimhez voltam kénytelen menni.Míg kórházban voltam,oda is költözött ez a srácc,és elkezdték közös életüket.10 hónap alatt megtörtént náluk az ami nálunk X év alatt:eljegyzés,terhesség,házasság..
A gyermekeimet egyszerûen imádom ,õk is engem,és üzenem minden kedves levél író 'Anyukának',h igen is kihat a gyermekre ez az egész,és nem igazán lehet ezt szépen tálalni.Most 15 hónap elteltével is veszek észre változásokat gyermekeimen,Illetve csak a két nagyobbikon. Annyit még hozzáfûznék a történethez,h én rendes dolgos,ráadásul ezermester vagyok voltam.Volt párommal is jó volt a kapcsolatunk(szex)terén is,egyedül a gyereknevelésben voltak vitáink....
Kettõ kérdésem lenne önhöz.
1.Tényleg létezik ilyen,h 10 év után 3 gyönyörû gyerek és kész.....minden további nélkül../mert õ szerelmes lett/eldobja az addigi életét,és nem is gondolva arra,h a gyerekeknek ez,h jön majd le???
2.Szeretném kikérni /már amennyire lehet/ a véleményét volt párom lépésérõl,hát ha esetleg hallott hasonlót.És maga szerint most h születik a gyermek a 4 ik,az,h fog a gyermekeimre kihatni?
...Azt tudom,h a törpék már tudják,de másképp néz ez ki a valóságban..
Igazából azt is megkérdezném öntöl,h ez normális dolog?
Érdekel válasza,/még,ha csak felületesen vázolt információja van errõl az "esetrõl",elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Apuka!
Nem lehet könnyû Önnek, kétségbeesése teljesen érthetõ. Biztosan hideg zuhanyként érte házasságának, családi életének válsága, ám mégis tovább kell lépni. Volt felesége (talán elhamarkodott és nem biztos, hogy megfontolt) lépését el kell fogadnia, és a kialakult helyzetet a lehetõ legoptimálisabban kell kezelnie. Igyekezzen továbbra is mindent megtenni 3 gyermekéért, sokat találkozzon, foglalkozzon velük, így minimálisra csökkentheti lelki sérüléseiket.
Kitartást kívánok az elkövetkezõ idõszakra is, koncentráljon gyermekeire! Ajánlom figyelmébe a www.maganyosszulokklubja.hu weboldalt, ahol sok hasznos információt, gyakorlati tanácsot olvashat ebben a témában.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom márciusban tõlti be a 3 éves kort.Szépen haladunk a szobatisztasággal.Kb 2 hete bepisil,nem szól.Nagyon érdekes dolognak tartom,hogy ha vannak nálunk vendégek vagy mi vagyunk vendégségben,akkor megy a dolog!Nagyon sok mindennel próbálkztunk már,de nem megy.Olvastam más anyukák leveleiben a visszaesésrõl,lelki gondokról.Szeretném megkérdezni,hogy a visszaesés mit takar és a milyen lelki gondja lehet egy ekkora gyereknek,aki rendezett körülmények közt él,megvan mindene szeretet,törõdés?A Lényeg,hogy 1 hét múlva megy (menne)oviba,amit már nagyon vár,hogy vigyem így oviba,beveszik-e így a gyereket?
Köszönöm,hogy levelemet elolvasta és kérem mielõbbi válaszát.
Egy nagyon elkeseredett anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Ilyen jellegû átmeneti visszaesés sok gyermeknél elõfordul. Ha a visszaesést megelõzõen nem volt tartósan, megbízhatóan szobatiszta, nem kell feltétlenül lelki okokra gyanakodni. Javaslom, hogy kérdezgetés nélkül, nagy gyakorisággal ültesse le pisilni a kislányt, így hamar megszokja, hogy a pisi, kaki csakis odavaló. A bugyi szárazon tartására jó motiváció lehet egy-egy szép, hercegnõs fehérnemû is, amit „vétek lenne összepiszkolni“. Javaslom, szóljon az óvodában, hogy eleinte gyakran kísérjék ki WC-re a gyermekét, amíg megbízhatóan szobatiszta nem lesz.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvonõ!
Mai délután folyamán amikor a kislányomért mentem zokniban jött ki a mosdóból.Én ebéd után járok a gyermekemért mivel otthonról dolgozok és megtehetem.Általában délelõtt szoktak kint játszani az udvaron és úgy vettem észre hogy ezután már nem veszik le róla a csizmát,mert mindíg csizmában(utcai cipõben szokott lenni mikor érte megyek.Szerintem ma levette magáról, mivel megszokta itthon, és nem vette fel a váltócipõt.A kérdésem az :hogyan lehetséges hogy egyik óvónõ ill. dajka sem vette ezt észre.Így ebédelt zokniban és ment a mosdóba amelynek vizes a padlója? Egy másik alkalommal a kesztyût ne adták rá 0 c -ban..Önnek mi a véleménye?elfogadható-ez?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Egyetértek Önnel, az óvónõknek a nevelési feladatokon túl lelkiismeretesen ügyelniük kell a gyermekekkel kapcsolatos gondozási teendõkre is. Javaslom, beszéljen az érintett pedagógusokkal! Kérdezzen rá, elképzelhetõ-e, hogy kislánya elfelejti átvenni a cipõjét az udvarról való bejövetel után? Mondja el, hogy ez nem csak kényelmetlenségi okokból aggályos, de a csoportszoba tisztán tartása miatt is. Megjegyzem, az sem kizárt, hogy ebéd után elõre felöltöztették a kislányt, hogy Önnek kevesebb teendõje legyen már, és a zokniban szaladgálás is eközben fordulhatott elõ. A félreértések elkerülése érdekében ezt mindenképpen tisztázzák.
A kesztyû feladására konkrétan kérje meg õket, hiszen ha az óvónõk nem látják (mert pl. a kabát zsebében van), esetleg nem is tudják, hogy ráadhatnák.
Összefoglalván tehát mindenképpen tanácsos beszélni errõl az óvónõkkel, és ha gyermeke életkora ezt már engedi, igyekezzen mielõbb önálló öltözésre szoktatni.
