Kislányom 2006.05.25-én született. Õ a legfiatalabb az óvodai csoportban. Kérdés hogy szeptemberben megkezdjük az iskolát vagy se?
1. Érvek mellette:
A kislány értelmi képességei nagyon jók, a rajzolásban megelõzi életkorát, nagyon jó a monotonitástûrése és a sportban kifejezetten ügyes.
Egyébként nagyon várja az iskolát.
Az óvónõk egyértelmûen iskolaérettnek minõsitik.
2. Érvek ellene:
Életkora miatt a kicsik közé tartozik, 110 cm és 18 kg. Érzékeny kislány, az igazságtalanságot nem viseli és fontos a testi kontaktus a szeretet személlyel. Önállóbb is lehetne. (egyke gyerek)
Ha marad akkor csoportváltás lenne (ez szerintem megviselné) és a csoportban a 29. gyerek lenne! Egy kis panel oviban.
Szóval a kérdés hogy menjen õsszel suliba és legyen a "legkisebb" vagy maradjon ovis és legyen a "legnagyobb"?
Ha menne suliba akkor erõs iskolába nem igazán iratnám be, ha maradna akkkor egyértelmûen erõs iskolába küldeném.
Várom válaszát.
köszönettel: Anyuka
Vlasz:
T. Anyuka!
Kislánya életkora miatt (épphogy belefér az iskolakezdéshez szükséges alsó korhatárba), valamint a feltételezhetõ szociális éretlenség okán én a további egy év óvodai nevelést javaslom. Ezt támasztja alá az is, hogy testi érettsége (testsúlya, testmagassága) is az alsó határértéken mozog.
Amennyiben a pedagógusok kellõ figyelmet szentelnek arra, hogy gyermekét egyéni fejlettségi szintje szerint fejlesszék, illetve tehetséggondozására, nem lesz elvesztegetett idõ az elkövetkezõ év sem.
A "gyenge" és "erõs" iskolával kapcsolatban azt tanácsolom, semmiképpen ne ez alapján válasszon intézményt, sokkal inkább olyan szempontok vezéreljék, hogy gyermeke személyiségével, az otthoni nevelõi légkörrel harmonizáljon az intézmény szellemisége.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónö!
A következö problémaval fordulok önhöz. A most 3,5 éves kisfiam, 1 éves kora óta jàr ugyanabba a csaladi napközibe. Egy évig csak fél napokat majd 2 éves koràtól egész napos lett. Voltak beszoktatàsi problémak, de szeretett oda jarni. Kb. 1,5 éve jött egy óvó néni, aki jóval szigorùbb mint a többiek és mas szülök elmondàsa alapjàn gyakran megràncigàlja a gyerekeket, kiabal. Amikor kisfiam hozza került, elkezdett tikkelni - pislogni- majd ez a tikkelés egy idö utàn elmúlt. Iden nyaron kistesója született, akkor nem akart oviba menni, s jónak làttuk itthon marad. Végül szeptembertöl ismet elindult, de csak 3x jar hetente. Sajnos ez a 3 honap igen gyakori volt, hogy sirva ment oviba, mar itthon mondja, hogy nem akar menni. Az ominózus ovoneni,kb. Egy hónapig beteg volt es ekkor a gyerek felszabadultan ment oviba, semmi probléma, siras nem volt. Amint óvó néni visszajött elkezdett ismét tikkelni, a reggeli elvàlàs az oviban sirassal kezdodödik.nem tudom mitévö legyek, ugyanis az óvó néni minket okol azert mert a gyerek sírós (tény es való eleg érzekeny kisfiú). Szeptembertöl elé sok anyuka elvitte ebböl a csalàdi napköziböl a gyerekét az óvó néni stílusa miatt söt még a dadusok is felmondtak mert nem tudtak öt àllitólag elviselni.nagyon gondolkodom azon, hogy elvigyem öt innen, de szeptembertöl mindenféleképpen óvodàba jàrna. Lehet, hogy 1/2 évre mar nem érdemes mas csalàdi napközibe atvinni ahol minden új? Kivenni januartól 9 hónapra meg túl hosszú idö. A rendszeres pislogàs, tikkelésen és a nem akarok oviba menni mondaton kivül màst nem vettünk rajta észre. Te tény, hogy nekem úgy tünik neki az óvó nénivel van problémàja, mert pl. Boldogan megy oviba, majd 2 perc múlva valami torténik bent, óvó néni leszidja, s zokova szalad ki, amig ott vagyok, hogy ö haza akar menni. Elöre is köszönöm Vàlaszàt Lörinczné
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A lehetõ legsürgõsebben beszéljen az intézmény vezetõjével! Valóban minden jel arra utal, hogy a szóban forgó óvónõvel van a gond. Egy pedagógus soha, semmilyen körülmények között nem bántalmazhatja a gyerekeket, ezért, - ha a testi fenyítés bizonyítást nyer, - feltétlenül tegyen errõl is említést a vezetõnek.
Akár állami, akár magánintézményrõl van szó, a pedagógus részérõl megnyilvánuló szeretetteljes attitûd mindenképpen alapvetõ kell(ene), hogy legyen, ám fizetõs intézményben ennek még nagyobb súlya van.
Feltehetõen a vezetõ is rájött már arra, mi okból mennek el sorban a gyerekek, kolléganõk, így talán remélhetõ, hogy panasza nyomán hatékonyan eljár majd az ügyben.
Minden esetere javaslom, hogy ha személyi változás nem történik, vigye el innen kisfiát, és ezt helyezze kilátásba a vezetõnél is. Ennél csak jobban járhatnak akár új intézménybe való beszoktatásról, akár hosszabb (õszig tartó) otthon maradásról legyen szó.
Ebbe a helyzetbe nem szabad belenyugodni, mert kisfia minden jel szerint idáig is súlyos lelki sérüléseket szerzett. Ebbõl a helyzetbõl kiutat kell keresni, melynek nyomán remélhetõleg megnyugszik majd a fiúcska.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!!
Szeretném a segítségét kérni, mert kezdek kétségbe esni....
Kislányom, most 4 és fél éves most kezdtük az óvodát.Eddig itthon volt kistestvérével, bébisziterünkkel.(sajnos a munkánk nem engedi, hogy mi legyünk velük..)
A problémánk a következõ:a saját kis tarsaságában nagyon jól érzi magát(õk azok az emberek,barátok, akiket gyerek kora óta ismer ).
Azonban, új emberekkel szinte semilyen formában nem szeret, és nem is létesít kapcsolatot.(mögém bújik, vagy pityereg, vagy meg sem szólal).
Az óvodában is, mindig egyedül játszik,ott sincsenek barátok..
Próbáltuk balettra is vinni, mert mindig táncol,gondoltuk jót teszük azzal, ha gyerekek között lesz. Szívesen el is megy, de ott leül és semmit nem csinál.
Legyen szíves tanácsot adni nekem, mivel tudnánk segíteni neki,hogy könyebben menjen a barátkozás?Kell ezen aggódnunk?
Segítõkészségét, elõre is nagyon köszönöm!!!!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Kislánya hosszabb idõt töltött otthon, így a gyermekközösség még meglehetõsen ismeretlen a számára. Ez a félelem valószínûleg hamarosan oldódni fog, de addig is türelemmel kell lenni, semmit nem szabad ráerõltetni, amit nem akar. Úgy vélem, a balett is, az ovi is tetszik neki, de egyelõre nem mer nyitni a többiek felé. Nem baj, hamarosan ennek is eljön az ideje. Addig is kérje meg az óvónõket, segítsék a barátkozásban, motiválják arra, hogy egy-egy hozzá illõ társsal közös játékba kezdjen.
Legyen tehát türelemmel, mert az eddigiekhez hasonló szeretettel, odafigyeléssel átlendíthetik kislányát a nehezén.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
3 éves kisfiam eddig cumival aludt el (napközben nem használta).
MIkor 2 hete elvesztette valahol a cumiját, kitaláltunk egy történetet, hogy majd megtalálja egy kedves manó és ad neki cserébe ajándékot. Azt meg is kapta, egy állatkát, és ezen kívül is rengeteg plüss állata van, de semmi nem váltja fel a cumi szerepét az elalvásban.
Nem keresi a cumit és büszke magára, hogy õ már ilyen nagyfiú, de nem találja a módját, hogy elaludjon. Korábban jó alvó volt. Most a délutáni alvások gyakorlatilag nem jönnek össze, esténként másfél-2 óráig tart elaludnia. Próbáltam simogatni, énekelni, mesélni vagy csak ott ülni, semmi sem segit.
Lehetséges hogy még nem érett rá? Már lassan feladom a próbálkozást...
Válaszára várva, köszönettel,
Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
Úgy vélem, kisfia 3 évesen megérett rá, hogy cumi nélkül aludjon el. Ez a leszoktatási folyamat természetesen nem könnyû a számára, ám a hosszadalmas elalvást leszámítva nagyon derék módon viseli a próbatételt. Alakítsanak ki új, állandó, estérõl-estére ismétlõdõ elalvási szertartást, ami a cumizás helyébe léphet. A mesélés, plüss állatka elaltatása is lehet ilyen rituálé, ami kiválthatja a cumit. Remélhetõleg hamarosan helyrebillen a lelki egyensúlya a kisfiúnak, és feledésbe merül a korábbi szokás.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 5 éves, ez év január óta jár óvodába Magyarországon. Elõtte külföldön éltünk, ott 3 hónapig járt angol nyelvü óvodába. Ott a beilleszkedés nem okozott gondot, elsõ napon sírt, utána nagyon jól vette az akadályokat, imádta, még a nyelvi nehézségek sem vették kedvét. Õ egyébként teljesen magyar anyanyelvü, mindketten magyarok vagyunk az édesapjával. Itthon sem volt gond, nagyon hamar beilleszkedett, vidáman, boldogan mentünk minden nap oviba. A gyerekek szeretik, nagyon kedves, nyitott gyerek. Most szeptemberben új óvónénit kapott, de az egyik maradt a régi. Október elejétõl elõfordultak éjszakai bepisilések, holott soha nem volt elõtte ilyen gondunk. Kivizsgáltattuk, minden eredménye negatív, pszichés eredetü valószínüleg. Itthon nem történt változás, a kistestvér immár 20 hónapos, nem hinném, hogy ez az oka. Nagyon szeretik egymást, soha semmilyen nagyobb féltékenységi probléma nem fordult elõ. Múlt héten fotózás volt az óvodában, és az új óvónéni rákiabált a fiamra, aki heves sírógörcsben tört ki. Ezt egy anyukától tudom, aki jelen volt a fotózáson.Ettõl a naptól kezdve a kisfiam minden nap zokog, hogy nem akar óvodába menni. Már mindkét óvónõvel beszéltem, a kisfiammal is számtalanszor végigbeszéltük a szituációt, mégsem oldódik a feszültség benne. Teljesen tanácstalan vagyok, sõt elkeseredett, szeretném visszakapni a vidám, önfeledt, mosolygós gyermekemet, aki imádott óvodába menni. Félek, hogy ez nem átmeneti állapot, ma már szabályosan be kellett rángatni a terembe. Nem hiszem, hogy ez lenne a jó megoldás. Kérem, segítsen. Köszönettel
Gabriella
Vlasz:
Kedves Gabriella!
Valóban nem a terembe rángatás a megoldás, hanem a szorongások okának a kiderítése és oldása. Elképzelhetõ, hogy az új óvónõ személye és talán nem kifejezetten türelmes attitûdje okozza a problémát. Örültem volna, ha az óvónõkkel való beszélgetésrõl, az ott elhangzottakról részletesen beszámolt volna, hiszen ez közelebb vihetett volna minket a megoldáshoz. Enélkül sajnos csak vázlatos tanácsot tudok adni, de bízom benne, hogy ez is a segítségére lesz.
Mondja el az óvónõknek, hogy kisfiát mennyire megviseli lelkileg, ha türelmetlenül, netán emelt hangon szólnak hozzá. Nem csoda, hogy az ominózus fotózás nyomán is bebújt csigaházába, ahonnan erõnek erejével nem, csak sok-sok türelemmel lehet elõcsalogatni. Türelemmel és szeretettel. Kérje ebben az óvónõk érdemi támogatását. Felmerül hát a kérdés: hogyan tovább? Javaslom, kezdjék teljesen elölrõl a beszoktatást. Reggelente maradjon ott a folyosón, ahonnan ha háttérbõl is, de érzelmi támaszt nyújthat kisfiának. Amint helyre billen lelki egyensúlya, akkor egyre hosszabb idõre eltávozhat, míg végül ebédig, illetve délutánig is bátran otthagyhatja majd. Hangsúlyozom, mindehhez nagyon fontos az új óvónõ szeretetteljes, türelmes hozzáállása is, feltétlenül kérje együttmûködését!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A kislányom 4 éves. Már második éve óvodás.A problémánk, hogy nagyon visszahúzódó kislány. (Én is ilyen voltam...) Beszélni már elég szépen beszél, de szinte csak itthon. Minden reggel úgy megyünk az oviba, hogy majd köszönünk,de nem... pedig szereti az ott dolgozókat, mindkét óvónénit szereti, óvodába is szeret járni. Aztán ha kérdezik, akkor se nagyon beszélget, esetleg bólogat, hogy igen-nem. Közös játékokban szívesen részt vesz, 1-2 gyerekekkel van jobb viszonyban, velük beszélget... Az oviban tipikus jó kislány, azt csinálja, amit mondanak, itthon eltelik kb. fél óra ahogy hazaérünk az oviból és "elmegy az esze"... gondolom az egész napos felgyülemlett stressz...
A körmét rágja (nyári szünetben nem rágta), most legújabban a száját is rágja.
Tudnék neki segíteni valahogy, hogy kicsit oldottabb legyen?
Köszönettel:Egy kislány anyukája
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A körömrágás nagy valószínûséggel szorongást jelez, ugyanígy a makacs hallgatás is. Nem kizárt, hogy a háttérben egy hosszú ideje elhúzódó, lassan oldódó beszoktatási nehézség áll, ám az sem kizárt, hogy konkrét oka van a félelmének (t.i: bizonyos személytõl vagy dologtól fél) Beszélgessen minél többet kislányával, de az is célravezetõ lehet, ha óvodásat játszanak. Elképzelhetõ, hogy a szerepjátékban megjeleníti majd félelmének okát, ami segít a kiváltó ok feltérképezésében (pl: verekedõs, agresszív gyerek a csoportban, ...stb.). Ha azonban nem körvonalazható félelemrõl, hanem szorongásról van szó, akkor is hasznos lehet az említett játék, hiszen alkalomról-alkalomra egyre inkább oldja a benne felgyülemlett feszültséget. Amennyiben ennek nyomán sem oldódik meg a probléma, egy fogadó óra keretében beszélgessen el az óvónõkkel, akik talán közelebb viszik a megoldáshoz.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Egy számunkra nagyon fontos kérdéssel fordulok önhöz.
Zsófi lányom januárban lesz három éves, amikor már mehet óvodába.
Ezzel kapcsolatban merült fel az a lehetõség, hogy maradjon-e bölcsõdében szeptemberig, vagy menjen át az óvodába.
Zsófi 2010 szeptembere óta (20 hónapos korától) jár egy magán intézménybe.
Elõször heti két alkalmat volt, majd idén júliustól heti 3 * jár.
Elõször azért merült fel a bölcsõde, mert érkezett a kistestvér.
3 héttel a születése elõtt kezdõdött a beszoktatása.
Hogy azért mert érkezett Máté, vagy másért de a beszoktatás nem ment simán.
Ahogy én észrevettem most nyárra sikerült megszeretnie a bölcsit.
Ebben lehet segített a plusz egy nap is.
A bölcsis gondozónõk visszajelzése szerint Zsófi ott teljesen más mint ahogy mi ismerjük. Szerintünk egy örökmozgó, folyton csacsogó, egyáltalán nem csöndes kislány. Akaratát kimutatja, véghez viszi.
A bölcsiben pedig csendes visszahúzódó gyerekként ismerték meg, aki akkor sem szól ha bántják. A mozgás ott sem hiányzik szerencsére.
Ha valaki hozzászólt (felnõtt) rögtön vissza húzódott a csigaházába. Nem igazán beszélt.
Gyerekekkel játszott rendesen.
Itthon sosem panaszkodott. Sõt, a bölcsiben tanult mondókákat, dalokat folyamatosan mondta itthon.
Megnyílni gondozónõk felé kb 3-4 hónapja kezdett. Most már beszél is. Kérdezik válaszol. Sõt, már mesél is bent. Nem kevés munka van ebben a gondozónõk felõl.
Tudom, hogy 3 hónap ilyen kicsi gyerekeknél nagyon hosszú idõ.
Nem tudom hogyan fog alakulni Zsófi személyisége 3 hónap múlva.
Egy iránymutatást szeretnénk kérni, mint független szakember, hogy látja a helyzetet?
Vigyük el egy beszokott társaságból egy már összeszokott csoportba?
Vagy maradjon a bölcsõdében?
Mit várhatunk, ha visszük az óvodába? Hogyan segíthetünk neki?
Válaszát elõre is köszönöm!
Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Kislányát láthatóan megviselte érzelmileg az édesanyjától való korai elválás, ezt mutatja az is, hogy az intézményben sokáig kifejezetten zárkózottan, szokatlanul visszahúzódóan viselkedett. Mivel a bölcsõdei beszoktatás nehéz és megterhelõ volt számára, s szemmel láthatóan most kezd helyrebillenni lelki egyensúlya, azt javaslom, ne váltsanak intézményt tanév közben. Kislányára való tekintettel kezdjék az óvodát õsztõl!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kisfiam 5 éves múlt és éjjelente bepisil ha nem ébresztjük fel, magától nem kel fel.Néha azt sem veszi észre ha bepisilt.Elalvás után már 4 órával megtörténik a baleset. Alvás elõtt elmegy pisilni, nem iszik sokat.
Vlasz:
T. Levélíró!
Az éjszakai bepisilést nem lehet befolyásolni, általában idegrendszeri éretlenséget vagy szorongást jelez. Elõbbit feltételezhetjük, ha ezidáig egyáltalán nem voltak száraz éjszakái. Szorongás feltételezhetõ azonban, ha korábbi, tartós ágyszárazságot követõen jelentkezett az ismételt bepisilés. Indokolt esetben vegyék igénybe gyermekpszichológus segítségét.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
A kislányom októberben volt 6 éves, 25kg,és 120cm.Nekem az a problémám hogy a kislányt nem akarják iskolába küldeni, mert félénk.Azt mondják hogy az értelmi szintje megvan hozzá,csak nagyon félénk és megerõsitést vár a feladatoknál.100-ig el tud számolni, 1-töl 10-ig le tudja írni a számokat,sok betût ismer.Angolul is elszámol tízig,és ismer is szavakat,mondatokat.Több,kevesebb fogalmát jól használja,az emberalakot is részletesen lerajzolja,igaz nem olyan szépen.A védõnönk azt mondta, semmi baj nincs a gyerekkel, szerinte elég érett,de az óvodában nem így látják.Mindig azt hajtogatják hogy nagyon félénk.Már ez a negyedik éve, hogy oviba járunk és most egy vegyes csoporba jár, ahol inkább kicsik 3-4 évesek vannak. Az óvónõ semmit nem foglalkozik vele,ezért azt vettem észre hogy romlik a tejesitménye.Nagyon visszahúzzák õt.Mit tegyek? Elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az iskolaérettség kérdését három fõ szempont alapján szokták meghatározni: értelmi, szociális és testi vonatkozásban. Levele alapján kislányánál a szociális érettség kérdése merült fel. A feladatok önálló megoldása és az errõl való bátor megnyilatkozás fontos feltétele az iskolaalkalmasságnak. Gondoljunk csak bele: nagy hátránya származhat abból az egyébként igen tehetséges, okos kisdiáknak, ha pl. nem mer jelentkezni, mások elõtt nem mer megnyilatkozni. A pedagógus esetleg félreértékeli: azt gondolja, azért nem jelentkezik, azért nem szólal meg, mert nem tudja a választ. Ennek egyenes következményeként a gyermek önértékelése is csorbát szenvedhet: nem kap elég dicséretet, megerõsítést, így végül elhiszi magáról, hogy õ nem olyan okos, stb. Veszélyes lavinát indíthat el az említett probléma, ezért nagyon fontos az iskolaérettség reális megítélése. Javaslom tehát, hogy kérjék a Nevelési Tanácsadó szakértõi véleményét, ahol objektív, biztos választ kaphat kislánya iskolaérettségét illetõen.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó napot kívánok, ne haragudjon, hogy kérdésemmel zavarom, de csak annyit szeretnék kérdezni, hogy az én kislányom február 2.án tölti a 3. életévét, már beirattam az oviban de állitolag váro listán vagyunk mert kevés a hely, mi falubeliek vagyunk de nagyon sok olyan gyerek jár ide aki nem ide valósi, amugy én egyedül álló anyuka vagyok,végül is a kérdés az h köteles lesz e bevenni a gyereket amikor betölti a 3. életévét???köszönöm válaszát
Üdvözlettel: Nagy Nikolett
Vlasz:
Kedves Nikolett!
Az óvodai felvétel nem jelenti azt, hogy a gyermek 3. életévének betöltésétõl azonnal meg is kezdheti az óvodát, ez az aktuális csoportlétszám függvénye is lehet. A korábban már felvett, akár nem helyi lakosok gyermekeit értelemszerûen nem küldhetik el még a helyi illetõségû gyermekek érdekében sem.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvonõ!
Egy ovis problémával fordulnék önhöz!Elõzetesben a kisfiamról egy pár szót! Szeptemberben töltötte a hármat, nagyon szereti a gyereket, nem visszahúzódó könnyen barátkozó és kicsit önfejû.Korán kezdtünk közösségbe járni. (baba-klub,babazene amit mindig nagyon élvezett) Szeptemberben eljött az idõ az ovi kezdére, az akarata megvolt hozzá. Úgy terveztük óvónõkkel, hogy mindenre szánunk egy hetet. Az elsõ héten végig ott voltam vele, a következõ héten ebéd elõtt mentem érte aztán ebéd után. Majd a következõ héttõl az ott alvás lett volna soron, itt is az akarat minden reggel megvolt, hogy õ ott akar aludni, de ebéd után mindig elfogta a keserves sírás és haza kellet hozni./hozzáteszem egyszer sem aludt ott/ Azóta minden reggel azzal kezdünk, hogy õ nem akar oviba menni mert ott nagyon hiányzok neki.Ilyenkor mindig elmondom neki, hogy anyának is nagyon hiányzol, de itt játszhatsz a kis pajtásokkal, sok mindent tanulsz, ebédelsz és már jövök is érted.Anyának dolgozni kell,tanulni kell.Mikor beérünk az óvodába elkapja a sírás és hiszti roham(ez alatt azt értem, hogy rugdosódik, csapkod, torka szakadtából ordít de egy könnycsepp se folyik!) ahogy eltûnök a képbõl abbamarad.Azóta verekedõs és még jobban akaratos lett.A kérdésem az lenne, hogy szoktassam rá az ott alvásra és a hisztirõl le?
Üdv Bea!
Vlasz:
Kedves Bea!
Úgy vélem, kisfiánál is az a félelem húzódhat meg a háttérben, ami sok más kis óvodást is elriaszt az ovitól: az ott alvást az éjszakára történõ „ottfelejtéssel“ azonosítja. Valószínûleg attól fél a kisfiú, hogy édesanyja nem fog érte menni alvás után, és õ végleg ott ragad az oviban. Mivel a 3-4 évesek idõészlelése még nem pontos, így azt is nehezen értené meg, hogy „délután, uzsonna után itt vagyok érted“. Ehelyett inkább próbálják meg a következõt: ebéd után vigye el kisfiát, majd pontban ébredésre vigye vissza. Ekkor már ne hagyja ott, csupán mutassa meg neki, hogy ilyen hamar felkelnek a gyerekek és a szüleik ekkor már viszik is haza õket. Ha gyakorlatban látja, megtapasztalja ennek az idõszaknak a beláthatóságát, konkrétan látja a végét, valószínûleg könnyebben elfogadja majd a rövidke, korántsem végleges ott alvást.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 4 éves, óvodába jár, már elég jól beszokott, de sajnos sok mindentõl fél. Tavaly attól is félt, ha bekapcsolták a magnót a csoportban, ezt már leküzdötte, de ha táncház van az oviban vagy hangszeres bemutató rettegve jön haza és nem is akar többé menni, mert fél, hogy megint lesz hangos hangszer. Pedig az óvónõk nagyon kedvesek nem erõltetik még azt sem, hogy akkor bemenjen abba a helyiségbe, ahol a zene szól. Sajnos otthon is fél, ha idegen emberek jönnek hozzánk, ez talán onnan eredhet, hogy 1 éve építkeztünk és a beköltözés után még sok volt a szerelõ munka, ha meglát egy fûrészt vagy fúrót, ijedten elrohan. Pedig én mindig elvittem otthonról, ha munkások jöttek hozzánk. Például a nagybátyámtól is fél, mert meghallotta, hogy szokott vadászni, azóta nem tudunk velük együtt családi rendezvényen megjelenni. Nem tudom mit tegyek, már kértem az óvodapszichológusunk segítségét, de amiket javasolt nem nagyon segítettek. Nagyon rosszul esik, hogy mi minden zenés mulatságból kimaradunk az oviban, mert ugye a többi gyerek imádja a zenét és az én kislányom is imádta 2 éves koráig, nem tudom honnan eredhetnek a félelmei. Sajnos a kutyáktól is fél, az utcán mindig azon az oldalon kell mennünk, ahol nincs kutya...Nem tudom, hogy oldhatnám a félelmeit és hogy szeretetthetném meg vele újra a zenét, egyébként érdekes, hogy a dvd-s mesék végén lévõ videoklippekre örömmel rázza magát, ha hangos is, attól nem fél és a kocsiban is mindig szól a zene, az sem zavarja..
Normális ez ebben az életkorban, hogy ennyi mindentõl fél, vagy próbáljam meg magán úton pszichológushoz vinni??
Válaszát elõre is köszönöm!!
Egy kétségbeesett anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Elõször is szeretném megnyugtatni, nincs oka kétségbeesésre: kislánya nincs egyedül ezzel a problémával. Jómagam több hozzá hasonló kisgyermekkel találkoztam, akik idõvel egyre bátrabban fordultak a korábban rémisztõ dolgok, személyek felé. A szerelõ bácsiktól való félelem, - úgy vélem, - szintén a hangos munkálataikból ered. A munkájukból eredõ erõs hanghatás és a bácsik látványa összekapcsolódott, így minden hasonló öltözékben járó bácsitól tart már a kislány. A vadász nagybácsinál feltételezem, hogy vagy az egyen öltözéke emlékeztette a munkások (talán zöld színû?) kezes-lábasára, vagy a hangos puskájáról voltak már félelmet keltõ információi (pl: Piroska és a farkas meséjében a vadász dörrenõ puskája nyomán). A kutyáktól szintén ugatásuk miatt fél. Az erõteljes hangingerektõl való félelem, - mint mondtam, - nem egyedi, más introvertált (befelé forduló, kissé zárkózott) gyermekek is küzdenek hasonlóval. Mit lehet tenni? Fokozatosan, a gyermek igényeit maximálisan tiszteletben tartva, lépésrõl-lépésre hozzászoktatni a kissé zajosabb eseményekhez. Pl: A zenés-hangszeres elõadások elõtt az elõadó egy-egy számát CD-rõl is meg lehet hallgatni, és elõrevetíteni a kislánynak, hogy ugyanez a dal az elõadáson is szerepelni fog. Beszéljék meg, hogy a zenés mûsor nem lesz ijesztõ, mert olyan messzirõl fogják megkukucskálni, ahonnan az nem lesz hangos. Ez remélhetõleg megnyugtatja a kisleányt, és fokról-fokra oldhatók benne a feszültségek. Amint a gyermek nyitott lesz a dologra, ismét menjenek el egy hasonló rendezvényre, ahol talán már kicsit közelebbrõl is megszemlélheti az eseményt. A bátorság fokról-fokra szépen növelhetõ, ám mint azt már elmondtam, ez mindig kislánya igényeinek tiszteletben tartásával történhet.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tiszteletem. Kérdésem az lenne hogy öt éves kisfiam (nõvérem) szerint agresszívan, és furán játszik. Én kérdeztem tõle hogy ezt mibõl gondolja hiszen én és az apukája sõt a két nagyszülõ se vett észre a gyereken semmi agresszív viselkedést, hiszen egy nyugodt, kiegyensúlyozott kisfiúról van szó.
Nõvéremnek két lánya van, talán neki az a fura hogy a kisfiam szeret boxolni(persze ehez a babzsák fotelt használja), õ fiús játékokat játszik, szeret harcolni, robotosat játszani. Figyelem a gyereket, de semmit nem veszek észre rajta, csak ha itt van a két keresztlányom és a kisebbik mindig ütögeti a fiam õ meg nem mer visszaütni. És ekkor jön a boxolás. Talán azért hogy így vezeti le a feszültséget?
Vlasz:
Tisztelt Szülõ!
Nem kérdéses, hogy a fiúk és lányok játék stílusa egészen más, így ez is megnehezítheti az egymásra hangolódást. Mindemellett azonban fontos lenne megjegyeznem, hogy a „fiús játék kategóriában“ sem tartom elfogadhatónak a harcolós, verekedõs, durva játékokat. A robotos játék egészen addig elfogadható és tolerálható, amíg a gépember nem használja különös képességeit a többiekkel szemben. Pl: nem lõ rá senkire, nem harcol, nem igáz le másokat, stb.
Nem kizárt, hogy a rokon kislánynak tetszik kisfia különleges játéka, ezért is kezdeményezi mindezt egy-egy odacsapással. Nem biztos azonban, hogy kisfia erre való válaszul csak a boxzsákjának adja vissza az ütlegeket. Úgy vélem, ez esetben az lenne a leghelyesebb, ha egy felnõtt közremûködésével normális mederbe terelnék a játék folyamát. Lehet például robotost játszani, ám a „szerkezetet“ ne harcra, hanem pl. szótagoló robot beszédre, mondatok ismétlésére, mesterséges intelligenciájának igénybe vételére használják.
Jó szórakozást!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt óvónõ!
Két problémára keresem a választ. Középsõs ovis kisfiammal és élettársammal hol boldogan, hol nem éltük napjainkat. Apának mindig szava volt itthon, kisfiam neki szót is fogad, nem úgy mint nekem. Engem inkább barátnak tart, ami nagyon nem jó. Visszafelesel, ha netán ráütök, visszaüt, és egyáltalán nem tart tõlem. Nem tudom hogyan tudnék hatni rá. Pedig nagyon fontos lenne, mert a közeljövõben különköltözünk a páromtól, és meg kell tanulnunk normálisan együtt élni anya fia viszonyban. Mit tegyek? Kisfiam amúgy nagyon ügyes, szorgalmas, aranyos, csak sajnos néha nagyon eleven, öntörvényû. Kérem segítsen! Üdvzlettel:
Szilvi
Vlasz:
Kedves Szilvi!
Levelébõl úgy érzem, családi életük, és ezen keresztül kisfia lelki világa kissé szétzilált. Mint írja, az apukának „szava van“ a családban, és kisfia mindig szót is fogad neki. A tekintélyt parancsoló apai korlátok mellett kisfiának muszáj valahol, valaki mellett kiengednie a gõzt, és ez minden jel szerint éppen Ön. Önnek sem szabad azonban elfeledkeznie arról, hogy a testi fenyítés nem vezet sehova: agresszió csak agressziót és további ellenállást szül. Mi hát a megoldás? Széthullóban lévõ családi életük (t.i.: a válás) valószínûleg további rombolást fog végezni kisfia lelkében, ezért mindent meg kell tenni ennek megakadályozására. Igyekezzen maximálisan türelmes lenni gyermekével, a nevelési nehézségeket pedig ne a tenyerével, hanem a szívével próbálja megoldani. Sok-sok szeretet a megoldás kulcsa, amely egészen biztosan viszonzásra fog találni.
Sok erõt, kitartást és türelmet kívánok Önnek az elkövetkezõ nehéz idõszakhoz!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ!
Kislányom 2és fél éves már 3 hónapja szobatiszta csak éjszakára adtam rá pelust de ez is többnyire száraz volt reggelre. Mindig szolt ha pisilni kellett neki.
Most viszont 3-hete nem szol csak ha nagy dolga van akkor hajlandó a wc-re ülni de ha pisi van nem ,és nem is szól.
Tudatosan teszi mert mosolyogva közli, hogy bepisilt.Hiába kérdezem többször nem a válasza.Napközben felváltva adok bugyit és pelust rá, lehet itt rontottam el? Nem tervezünk kistestvért, és majd csak jövõ évben megy oviba.
Mit tanácsol mit tegyek, mi a megoldás?
Üdvözlettel:S. Tímea
Vlasz:
Kedves Tímea!
A szobatisztaságban elõforduló idõszakos visszaesések igen gyakoriak. Kislányánál talán szándékos figyelemfelhívásról lehet szó, tekintettel a „balesetek“ lereagálására. Az alábbi praktikus tanácsaim megvalósításán túl érdemes lenne végiggondolni, mi válthatta ki mindezt a gyermekbõl? Nem volt-e picit mellõzve az utóbbi idõben különbözõ családi problémák miatt? Ha ezekre õszinte választ ad magának, talán meg is találta a probléma kulcsát.
Gyakorlati tanácsaim az elõbbieken túl a következõk: próbálja különbözõ praktikákkal motiválni a gyermeket a szobatisztaságra! Jól be szokott válni például a kedvenc mesefigurával, hercegnõvel díszített bugyi, melynek tisztaságára õ is szívesen ügyel. Jó megoldás lehet még a következõ szerepjáték: a pisilõs baba nem akar ráülni a játékbilire, s kislánya mutassa meg neki, hogyan csinálják a nagyok. Ha még nincs pisilõs babájuk, praktikus ajándék lehet karácsonyra az ún. Baby Born könnyezõ baba, mely pisilni is tud saját kis bilijébe. Beszerezhetõ a www.gyermekabc.hu pedagógiai webáruházban.
Remélem, hogy elõbbiekkel sikerül gyorsan és hatékonyan megoldani a problémát, sok sikert kívánok mindehhez!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt óvónõ!
A kisfiam 4 éves múlt, szeptember óta középsõ csoportba jár. Nagyon okos és figyelmes az óvónõi szerint is. Azt mondják,hogy látszik rajta az,hogy itthon is sokat foglalkozok vele. Ennek ellenére egyre több panaszt kapok rá a viselkedése miatt. Szeleburdi és nem vagy csak nehezen fogad szót az oviban is és itthon is.Valamint olyan mintha kissé fent hordaná az orrát,néha kiabál velem, ha valamit nem úgy csinálok,ahogy azt õ szeretné.Néha úgy viselkedik,mintha mindenkinél okosabb lenne és kifejezetten szemtelen.Máskor meg nekem kell önbizalmat öntenem belé,ha azt hiszi,hogy nem tud valamit megcsinálni. Várom válaszát! Egy tanácstalan anyuka! Niki
Vlasz:
Kedves Niki!
Kisfia minden bizonnyal kellõen fogékony az óvodában történtekre, elképzelhetõ ugyanis, hogy a mintát ott (esetleg más gyerektársaságokban) leste el. A lényeg, hogy ezeket a megnyilvánulásokat valahogy kezelni kell. Ha gyermeke viselkedésében kivetnivalót talál, azt higgadtan beszélje meg vele. Magyarázza el neki, miért nem helyes mindez, és hogy Ön is mennyire szomorú emiatt. Jól lehet hatni büszkeségére azzal, ha kidomborítja, miként viselkednek a naaaagy középsõsök. Hasznos lehet még, ha mindezt saját maga által kitalált „tanmesék“ bábozásával is megalapozza. Ha az elõbbiekhez nem rendelkezik megfelelõ eszköztárral, minõségi bábokból, paravánokból válogathat a www.gyermekabc.hu pedagógiai webáruház oldalán!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
10 évvel ezelõtt végeztem óvodapedagógusként, ám az élet másfelé sodort. Bár pedagógiai területen dolgoztam, óvodáskorú gyermekekkel is foglalkoztam végig,mégis messze kerültem ettõl a pályától. Most azonban úgy hozta az élet, hogy óvónõi állást keresek. Ezt a lehetõséget soha nem zártam ki, de most, hogy így alakult tele vagyok bizonytalansággal.Nem a gyermeki közeggel kapcsolatban, mert az számomra létfenntartó jellegû, hanem az óvodai élet mindennapjainak szervezésétõl-tervezésétõl-mûködésétõl, a konfliktusok megfelelõ kezelésétõl van bennem bizonytalanság.Vajon 10 éves diplomával a zsebemben pályakezdõként hogyan fogok boldogulni?Vajon kellõen magamévá tudom- e tenni az adott óvoda eszméjét?Vajon mennyit változtak az akkoriban általam megtanult módszertanok?Ezeket a gondolatokat aztán egybõl követi egy határozott érzés, hogy biztosan menni fog!A napokban elõkerestem a fõiskolai könyveimet, jegyzeteimet, a hospitálások alkalmával gondosan elkészített olvasónaplókat és olyan melegség járt át, ami szintén önbizalmat adott, hirtelen elõjött sok tudás.És erõd adnak a saját gyermekeim is, akik az elmúlt hat évben születtek, általuk még empatikusabb, emocionálisabb ember lettem.
Ön szerint lehet egy 31 éves pályakezdõ óvónõ is munkájában sikeres,gyerekek, szülõk, kollégák által is elfogadott?
Válaszát köszönöm:Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
Igen, lehet. A megszerzett diploma és a naprakész tudás valóban fontos dolgok, ám ezek pillanatok alatt felfrissíthetõek (bátran kérdezz kollégáidtól), a gyermekszeretet, elhivatottság azonban semmivel sem pótolható. Ebben pedig nálad nincs hiány, így úgy vélem, aggodalomra semmi ok. Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: Kati
Krds:
Kedves óvónõ!
3 éves gyermekem majdnem minden nap azt újságolja,hogy milyen mesét néztek a tv-ben az óvodában. Teljesen ledöbbentem.Mostanában gyakorlat, hogy az óvodában is tv-t néznek a gyermekek.?Van erre valamiféle jogszabály, hogy mennyi idõt tölthet a gyermek az oviban tv nézéssel?Köszönöm válaszát
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nem értek egyet az óvodai tévézés gyakorlatával, sajnos enélkül is éppen elég filmet néz a gyermek otthon is. A személyes mesélés, bábozás, vetítés ...stb. értéke felbecsülhetetlen, élni kell ezekkel a csodákkal, a tévét pedig el kell felejteni! Ezzel kapcsolatos törvényi szabályozásról nem tudok, de úgy vélem, a pedagógus lelkiismerete (kellene hogy legyen) a legfõbb szabályozó!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Azt szeretném öntõl megkérdezni, hogy az óvodában a betegség észlelését követõen mennyi idõ múlva köteles az óvónõ értesíteni a szülõt?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A lehetõ leghamarabb, hiszen így mielõbb a szülõ gondjaira bízhatják a gyermeket, aki ápolásáról és szükség esetén ágynyugalmáról gondoskodni tud. Ezzel nem csak a beteg gyermekre, de a többi egészségesre is tekintettel vagyunk, hiszen megakadályozzuk a továbbfertõzést.
Amennyiben sürgõs orvosi ellátást igényel a gyermek, úgy elsõként az orvos (netán mentõ) riasztása a feladat, és csak azt követõen értesítendõ a szülõ. Ebben az esetben a gyermek megmentése az elsõdleges cél, minden egyéb tájékoztatás csak azután történhet.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ,
teljesen el vagyok keseredve.
A kisfiam most volt három éves, szeptemberben kezdtük az ovit. Ebéd után hozom haza.
Ma szólt az óvó nénije, hogy tönkreteszi a játékokat, pl. autók kerekeit leszedi és szájába veszi (ez nagy problémánk egyébként is, mindent szájba vesz, piciként nem csinálta), ma egy fa sorompót tört el. Emiatt sokat ül bünti széken és áll a sarokban. A sírás kerülgetett, mikor ezeket hallottam.
Itthon is tett tönkre játékokat, de mindig megszidtuk, ill. állt sarokban vagy kanapén, mióta nagyobb, már próbálunk a lelkére beszélni.
Ma is elbeszélgettem vele a dologról, de már elõre félek, mivel fogadnak, ha megyek ért.
A kisfiam nagyon akaratos, és állandóan izgõ-mozgó típus, igényli az állandó figyelmet.
Megmondom õszintén, nagyon bánt, hogy valamit rosszul csináltunk a nevelésében, pedig rengeteg mesét, verset mondunk, játszunk vele, nevetgélünk, vannak kedvenc meséi, ismeri a betûket, számokat, mindezeket magától kezdte kérdezgetni.
Félek, hogy mi lesz így vele, talán máris ellenérzéssel állnak vele szemben?
Nem tudom, érdemes lenne-e nevelési tanácsadóhoz fordulnom, vagy mit tehetnék, hogy az õ érdekében is kezelni tudjuk ezt a problémát.
A másik nagy gond, hogy sajnos nem szól, ha pisilnie kell, csak ha becsurog, de pl. éjjel nem pisil be. Ha kérdezzük, miért nem szólt, csak elneveti a dolgot.
Mindig figyelni kell, pisit és kakit is.
Nem tudom, mit is tehetnénk.
Segítségét elõre is köszönöm, Judit.
Vlasz:
Kedves Judit!
A romboló játéknak, az eszközök rongálásának többféle oka lehet: érzelmi elhanyagolás éppúgy, mint például figyelemfelhívás. Az Önök esetében, úgy vélem, inkább az utóbbiról lehet szó. Mint azt írja is: izeg-mozog, akaratos, igényli az állandó figyelmet, így ez is alátámasztja feltételezésemet. Elképzelhetõ, hogy kisfia úgy érzi, nem foglalkoznak vele eleget az oviban, ezért minden alkalmat megragad, hogy - akár csínytevéssel is, - felhívja magára a figyelmet. Úgy vélem, a bepisilés is éppen errõl szól.
Megoldásként egyetlen dolgot tudnék javasolni: tolmácsolja mindezt az óvónõk felé, és egyben kérje meg õket, hogy amikor csak lehetséges, adjanak feladatot, elfoglaltságot gyermekének. Értesse meg velük, hogy kisfia kitüntetett figyelmet igényel, amit minden bizonnyal fegyelmezett magatartással hálál majd meg.
Remélem, hogy tanácsom nyomán sikerül érdemi megoldást találni a problémára.
