Köszönöm szépen a gyors válaszát ,sajnos amit ajánl nekünk azt csináljuk most már a hatodik hete ,vagyis ez a hatodik hét. Kedden azt mondta Lili tanárnénije ,hogy nem tudnak mit csinálni ,menjünk haza és a héten ne menjünk,és probáljak meg tanácsot kérni,aztán hétfõn menjünk.Azt is mondta a tanárnéni ,hogy nem akarják azt, hogy Lilinek rosz élmény kötõdjõn az iskolához ,mivel sír, ha ott hagyom.A fiaimmal nem volt ilyen problémám ezért most tanácstalan vagyok,kell e Lilinek pszichológus ,vagy még idõ kell ,mert az iskolában azt mondták, hogy kérjek tanácsot pszichológustól! Én bizom benne hogy nem kell neki ,ezért is írtam önöknek.Most hétfõtõl akkor kezdjûk újbol ahogyan az elejétõl kezdtük a beszoktatást? Válaszát elõre is köszönöm!
Andrea
Egy új élet Hollandiában!!
Vlasz:
Kedves Andrea!
Kérem, figyelmesen olvassa el tanácsomat, és azt pontról-pontra kövesse! Nem mindegy ugyanis, hogy Ön a csoportszobában van-e gyermeke mellett vagy egy félreesõ sarokban a termen kívül, a folyosón! Tanácsaimnak további lényegi része a fokozatos, napról-napra hosszabb ideig tartó „elugrom egy pillanatra, mindjárt jövök“-féle idõszakos elmenetel, majd rövid idõn belüli visszaérkezés.
Remélem, hogy tanácsaim korrekt kivitelezésével sikerül megoldani a problémát.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!
Andrea vagyok,mi 5 hete költöztünk ide Hollandiába,a kislányom 1 éves volt, mikor a férjem elkezdett kint dolgozni. Nagyon nehéz idõszak volt ez az egész családnak ,de most már együtt vagyunk.A kislányom most már 4 éves és itt kezdte a testvéreivel együtt az iskolát. A fiuk nagyon ügyesek, semmi gond nincs, most már 5 hete járnak ,a kislányom viszont mindaddig szereti az iskolát, amig ott ülök melette. Sajnos ez nem megoldható hiszen senkinek nincs ott az anyukája .Lili nagyon ügyes és amit tud Hollandul azt használja is, van neki játszótársa itt ahol lakunk ,és elmondása szerint ,meg én is látom, hogy szeret itt lakni ,szeret iskolába járni. Külön szobában alszik mióta itt lakunk apával együtt ,egyszóval kiegyensúlyozott kislány ,de az iskolában nem akar nélkülem maradni. Sokmindent kiprobáltak a tanárok ,de a mai nap azt mondták, hogy ne menjünk, mert nem tudják, hogy mit csináljanak.Azt mondták kérjek tanácsot magyar szakembertõl.Én Lilivel sokat beszélgettem és azt mondja, hogy fél hogy nem megyek érte és hogy otthagyom õt!Kérem ha tud nekünk tanácsot adni azt nagyon megköszönnénk!
Üdvözlettel:
Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Javaslom, hogy ismét fussanak neki a beszoktatásnak a következõképpen: a pedagógusokkal való egyeztetés után maradjon ott a gyermek közelében, de ne a csoportszobában. Az a leghasznosabb, ha a folyosón marad egyszersmind közel és távol a gyermektõl. Így látják egymást, de jelenlétével mégsem zavarja Lilit a csoportban való szabad kibontakozásban. Az elsõ néhány napban a fentiek szerint cselekedjen, majd 10-15 percre menjen el „ügyet intézni“. Ha a kislány tudja, hogy anyu csak a szomszédos postára vagy hivatalba ugrott el, de mindjárt itt lesz, akkor nem nyugtalankodik amiatt, hogy Ön visszamegy-e érte. A távolmaradásokat érdemes idõrõl-idõre hosszabbra nyújtani, míg végül egész délelõttöt, késõbb napot is bátran eltölt anyukája nélkül.
Kezelje megértéssel gyermeke érzelmi labilitását, hiszen az elmúlt idõszak rengeteg újdonságot tartogatott számára, amiket szintén fel kell dolgoznia: az új ország, új kultúra, új nyelv, új otthon és további újdonságként a külön szoba temérdek ismeretlen ingert jelent számára, aminek tetejében ott van az óvoda is. Ne csodálkozzon hát, ha kislánya nem tudja egycsapásra feldolgozni mindezt, idõre van szüksége mindehhez.
Sok türelmet, sok sikert kívánok új életükhöz!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kérdésem lenne, hogy kislányom (3 éves) a nyár elején már szobatisztának volt mondható az éjszakákat kivéve, de ott is elég ritkák voltak a bepisilések. Ez az állapot a nyámor stabilizálódott,mivel sokat voltunk otthon. Most szeptembertõl ismét kezdtük a bölcsit és a bepisilések visszatértek (naponta 1-szer). Szól hogy pisilni kell, kicsit be is csurog a bugyiba el is megy a mosdóba de ott mondja hogy már nem is kell és a következõ pillanatban pedig bepisil. Ez a helyzet a bölcsire korlátozódik, mert otthon szól és el is megyünk a mellékhelyiségbe és pisil is. Mióta bölcsi van az éjszakai bepisilések is gyakoribbak. Szeretném a segítségét kérni, hogy mit tudok tenni.
Köszönöm
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nagyon is gyakori jelenség, hogy a nyári szobatisztasági sikereket idõszakos visszaesések követik. Érzelmi terhet jelent a gyermek számára, ha a már megszokott otthoni közegbõl ismét vissza kell csöppennie a bölcsõde világába. Ez szorongást okozhat a számára, aminek egyik jele lehet az éjszakai bepisilés. Az újbóli beszoktatással egy idõben ritkulni, majd várhatóan szûnni fognak a nedves ébredések.
A bölcsõdei vécére menetellel kapcsolatban az alábbiakat javaslom: a gondozónõk mindig dicsérjék meg kislányát, ha szól, hogy pisilnie kell és elindul a mosdóba. Fontos, hogy ezt követõen kísérjék figyelemmel, hogy a ne csak elmenjen a vécéig, hanem használja is azt. Ha netán fél a vécétõl (mert otthon bilihez szokott), barátkoztassák meg azzal. Remek gyakorlati ötletekkel szolgál ehhez is a „Játékos, könnyed szobatisztaságért“ termékcsomag, melyet megtekinthet és megrendelhet a fenti, képes linkre kattintva. Néhány ilyen alkalom és sok-sok megerõsítés nyomán szépen kiküszöbölhetõ a probléma. Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Segítségét szeretném kérni a következõkben leírt problémával kapcsolatban. Egyik rokonunk 3 éves kislánya úgy tûnik fél a férjemtõl és nem tudom, hogy mi lehetne a megoldás. Kb. kéthavonta találkoznak. A gyermek messzirõl méregeti, elbújik elõle, nem megy oda hozzá, nem köszön neki, az ajándék tõle nem kell és ha már megfogta azt a férjem, hát eldobja. Legutóbb azt mondta nekem a kislány, hogy menjek tõle, majd meglökött, mondta menjek a férjemhez, mert õt nem szeretem, õt csak Apa és Anya szereti. Nem tudom, hogy mi lehetne a megoldás, nem tudom, miért fél a férjemtõl a gyermek. Semmilyen atrocitás nem érte. Egyedül azt tudjuk elképzelni, hogy egyszer fehér nadrágban és fehér ingben jelent meg a gyermek elõtt, miután a kislány kórházban volt és talán az orvosoktól való félelmét vetíti ki. Kérem, szíves segítségét, mert végtelenül rosszul érezzük magunkat és nem szeretnénk, ha a kislány annyira megutálná a férjem, hogy megmérgezné a családi ünnepeket.
Válaszát elõre is megköszönöm. Üdvözlettel: Jusztina
Vlasz:
Kedves Jusztina!
Azt javaslom, semmiképpen ne erõltessék a barátkozást, hagyják, hogy a kislány maga fedezze fel - eleinte távolról, a szülei árnyékából, késõbb egyre közelebbrõl, - hogy az Ön férje nem is olyan rossz bácsi. A férje ne kezdeményezzen direkt módon, de ha spontán módon szólnia kell a gyermekhez, azt mindig a lehetõ legnagyobb természetességgel tegye. Ne akarjon a kislányból kicsikarni szeretetet, elfogadást, ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Fogadják el a jelenlegi helyzetet, és várják meg, míg a kislány magától nyit Önök felé. Ha észreveszi, hogy a férje más gyerekekkel milyen kedves, barátságos, jókat játszik velük, magától is elkezd majd érdeklõdni iránta.
A fehér köpenyes feltevést megalapozottnak érzem, ám az sem kizárt, hogy egész egyszerûen Önre féltékeny a kislány. Nem lehetséges, hogy korábban Ön többet foglalkozott, játszott a kislánnyal, mint mostanában? Nem lehetséges, hogy jelenleg több figyelmet szentel a férjének, mint a rokon kislánynak? Ha így van, javaslom, ismét nyisson a gyermek felé, hiszen elképzelhetõ, hogy a férjéhez vezetõ barátság útja Önön keresztül vezet.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kezdõ óvónõként szeptembertõl egy nagy létszámú kiscsoportban vagyok segítõ óvónõ.
A két csoportos óvõnõ már több, mint 20 éve összeszokott páros.
A csoportban sok olyan gyerek van, aki nincs is 3 éves(12). A gyerekek nagy része önállótlan, nem tud öltözni, és azt sem tudja, melyik az õ ruhája.
Az egyik óvónéni rendszeresen tanul.
A problémám az, hogy nagyon sok(20) gyerek alszik itt, és mikor egyedül maradok velük!!! hiányolják a két rendszeres óvónénit, és nagyon nehéz emiatt a figyelmüket fenntartani.
Nehezíti a helyzetet, hogy az emeleti terembõl jövünk le egy hatalmas udvarra ahol nehéz figyelemmel kísérni õket. Fõleg amikor a szülõk is jönnek a gyerekekért, általában olyankor még több konfliktus van a gyerekek között. A dajkanénit nem tudom elérni, ha pl bárkinek pisilni kell mivel az emeleten van a dajkanéni.
Mit javasol, hogyan lehetne orvosolni ezt a helyzetet?
A törvényben hogyan van ez szabályozva, hogy ilyen korú gyerekekhez hány felnõtt felügyelete szükséges?
Válaszát köszönöm: egy aggódó óvónõ
Vlasz:
Kedves Kolléganõ!
Minden jel szerint kissé elbizonytalanít téged, hogy pályakezdõként beledobtak a mély vízbe. Ne aggódj, hamarosan átveszed az óvodai élet ritmusát, és napról-napra könnyebb lesz az eleinte tán megoldhatatlannak tûnõ sok-sok feladat. Konkrét kérdéseid nyomán az alábbiakat tanácsolom:
- A gyerekek irányából jövõ bizalom és elfogadás fokról-fokra alakul ki, így biztos lehetsz benne, hogy néhány nap, hét múlva nagyon fognak szeretni téged is. Játssz, foglalkozz velük sokat, így az „idegen néni“ nem lesz többé idegen, sokkal inkább jó barát.
- A dajkával beszéld meg, hogy adott esetben (pl. kerti játék alkalmával) hogyan, miként tudod elérni õt, ha szükséged van rá. Ilyen technikai kérdéseket pontról-pontra egyeztetni kell, hiszen nem felügyelhetsz egyszerre a kertben játszó porontyokra és kísérheted WC-re a pisilni vágyó kicsit. Hasznos lehet az is, ha a másik két kolléganõtõl kérdezed meg, õk hogyan szokták ezt megoldani. Minden óvoda más és más, idõbe és nem kevés energiába telik, míg új kolléganõként mindent lelkiismeretesen feltérképezel. Ne szégyelld, ha gyakorlati kérdésed adódik, bátran kérdezz a kollégáktól!
- A gyermekek felügyelete, a velük való foglalkozás elsõdlegesen az óvodapedagógus feladata, délelõttös és délutáni váltásban (az ún. „ölelkezõ idõszakban“ egyszerre). A dajka néni dolga, hogy ebben a munkában megtámogassa az óvónõt, így joggal várhatod el, hogy adott esetben számíthass a segítségére.
Üdvözlettel: Kati
Krds:
Tisztelt Óvonõ!
Kislányom 2012. július 9-én tölti be 3. életévét. Kérdésem, hogy a jelenlegi szabályok és gyakorlat szerint 2012 szeptemberétõl járhat-e óvodába (vagy csak bölcsibe)? Amennyiben járhat óvodába, akkor mikor kell kezdeményeznem az óvodai beíratását?
Válaszát elõre is köszönöm szépen. Üdvözlettel: K. Heni
Vlasz:
Kedves Heni!
3. életévét betöltött gyermeke természetesen megkezdheti õsztõl az óvodát. Felvételi kérelmét ez év áprilisában jelezze az illetékes intézményben, az erre meghirdetett idõpontban.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni! Szintén a 110 cm és 16 kg-os kislányomról szeretnék kérdezni.Az elõzõ levélben elfelejtettem megemlíteni,hogy már most másodjára járja a nagycsoportot.Maradjon vissza még harmadjára is?Ez nem okozna neki törést,hogy míg mások mennek iskolába õ még mindig nem mehet?Válaszát elõre is köszönöm!Egy aggódó anyuka!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Nagyobb törést jelentene gyermekének, ha a testi érettség elérése elõtt kezdené meg az iskolát, mintha még egy év óvodát ráhúznának. Elõbbiek miatt továbbra is azt javaslom, várjon még egy évet az iskolakezdéssel.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
3 éves gyermekem rendkívül akaratos, mindig is az volt. Akarata mellett a végletekig kitart. Rengeteg dolgot próbáltunk, eddig kevéske sikerrel. Próbáljuk elfogadni, nem mindnet megengedni, de sokat tiltani sem. A legnagyobb bajunk, hogy este is ezt csinálja, lefekvés után. Képes 10x kijönni, vagy torka szakadtából üvölteni, ha nem adok rá másik pizsomát már lefekvés után, vagy nem énekel éjjel neki, stb. nem tudom ilyenkor mi tévõ legyek. És képes ezt akár hajnalig csinálni. Nincs majd elfárad, majd megunja, semmi. Hiába szép szó, hiába a nem megyek be hozzá, stb. Mi a jó megoldás? Segítségétm elõre is köszönöm!
Üdvözlettel:
Egy kimerült anyuka
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Megértem Önt, meglehetõsen nehéz az adott helyzet, hiszen az éjszaka közepén még nehezebb adekváltan reagálni.
Tanácsom tehát, hogy az esti lefekvést a megnyugtató mesélés, éneklés szertartásával kezdjék. Ekkor feküdjön oda gyermeke mellé és jelenlétével, halk szavaival nyugtassa meg, mintegy ringassa álomba. Fontos, hogy az esti szertartást megelõzõen minden egyéb teendõt (pizsama csere, pisilés, esetleg néhány kortynyi ivás) intézzenek el, hogy a mese nyomán rögvest álomba szenderülhessen a gyermek.
Ha külön szobában alszik gyermekétõl, az éjszakai felriadásokhoz, bármilyen fárasztó is, oda kell menni. Meg kell nyugtatni a kicsit, hiszen elõfordulhat, hogy szorong, fél a sötétben. Ezek a kellemetlenségek elõbb-utóbb szûnni fognak, ehhez azonban az kell, hogy gyermeke biztonságban érezze magát.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányommal 5 napja kezdtük az óvodai beszoktatást. Semmi sírás, jól érzi magát szívesen megy, amivel gondom van, a hazafelé jövetel. Amint meglát sír, nem akar hazajönni. Elég rosszul érzem magam emiatt az ovónénik elõtt. Félek attól, hogy azt fogják gondolni, rosszul bánok a gyermekkel, ezért nem akar hazajönni. Mit tegyek? Válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Ne féljen attól, hogy mit szólnak az óvónénik, mert hozzám hasonlóan valószínûleg õk is láttak már sok-sok hasonló esetet. Ez a kis közjáték tulajdonképpen arról szól, hogy kislánya nem igazán tud mit kezdeni az új helyzettel. Az óvoda valószínûleg tetszik neki, örül a „nagy óvodás“ szerepének, de nem veszi jó néven, ha délután, hazainduláskor kizökkentik ebbõl. Ez a felfokozott érzelmi állapot idõvel csillapodni fog, és amint beszokott az oviba, megszokta új szerepét, minden visszazökken a maga rendjébe.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonéni! A lányom decemberben lesz 6 éves.Alkatilag kicsi,vagyis 110 cm és 16 kg.Az itteni óvonõ szerint szellemileg értelmileg mehetne iskolába,de az alkata miatt én döntsem el,hogy engedem-e.Tudniillik hogy mi szülei is véknyabb alacsonyabb testalkatuak vagyunk.Menjen így iskolába a lányunk? Válaszát elõre is köszönöm!Egy aggódó anyuka!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mint azt már több ilyen témájú, korábbi válaszomban is hangsúlyoztam, az iskolaérettség megítélése három fõ szempont alapján történik: értelmi, testi és szociális fejlettség tekintetében. A közhiedelemmel ellentétben egyik sem fontosabb a másiknál, tehát nem lehet csupán az a fõ szempont, hogy a gyermek okos, értelmes és nyitott az iskolai életre. A testi érettségnek ugyanolyan fontos szerepe van. Mivel gyermeke kis növésû és ezáltal talán kicsit gyengébb fizikumú is, úgy vélem, nem ártana még egy évet óvodában tartani. Ez alatt az esztendõ alatt valószínûleg sokat erõsödne, nõne, így testi teherbíró képessége sem lenne akadálya az iskolakezdésnek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom most 5 éves.Tavaly kezdtük az óvodát de nem igen sikerült a beszoktatás.Elsö héten ebéd után haza kellett hoznom, legalábbis az óvónõ azt mondta, így szokták csinálni.Következõ héten a kislányom ugyanúgy elvárta hogy ebéd után hozzam haza. Mikor nem így történt, mindennapos sírással mentünk.Ebédelni nem mindig mer,mert ha valamit kimertek, azt meg kell enni.Lényeg az, ha valamiért szóltam az óvónõnek, változást utána sem tapasztaltam.A másik probléma meg az, ha kérdezem az óvónõt a kislány felöl, hogy milyen az ovodábam?-az óvónõ is mást mond meg a dada is. Most már óvodaköteles lesz de nem készül az óvodába.Az óvó nénit nem nagyon szereti, talán azért nert már 30éve az óvodában van és a modszerek a régiek,én is odajártam annak idején.Mivel van a probléma?Válaszát elöre is köszönöm!Niki
Vlasz:
Kedves Niki!
Minden nap beszélje meg kislányával, hogy aznap mikor tud érte menni. Ha egy mód van rá, ne így vezesse fel: „ma sajnos nem tudok ebéd után jönni érted”, hanem így: „ma egy kicsit dolgoznom kell, de uzsonna után máris itt leszek. Megbeszélem a fõnök nénivel, hogy ma nagyon kevés munkát adjon nekem, hogy biztosan ideérjek már 4 órára. Rendben?” Fontos, hogy a gyermek bizonyos eseményekhez tudja kötni az Ön megérkezését (pl. uzsonna után), így kiszámíthatóbb és konkrétabb lesz számára a nap további része. A gyermeknek érzelmi biztonságot ad a kiszámíthatóság, így a fentiekkel remélhetõleg visszanyeri majd érzelmi egyensúlyát.
Az óvónõ és a dajka elmondásából eredõ ellentmondásokra nyugodtan kérdezzen rá náluk, hiszen jogában áll tudni hogyan, miként telt gyermeke napja.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom bölcsis, most ovis volt, de sajnos költöznünk kellett, persze szeptemberben. A területileg illetékes ovi megtelt, február 6 án lesz 5 éves a kislányom, és nem veszik át. Ilyenkor mi a teendõ? Köszönöm válaszát!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A gyermek abban az évben, amelyben betölti az ötödik életévét, az óvodai nevelési év elsõ napjától kezdõdõen köteles napi 4 óra idõtartamban az óvodai foglalkozásokon részt venni. Gyermekénél ez a jelen tanévet jelenti, így koránál fogva óvodába kellene járnia.
Amennyiben a körzetileg illetékes óvoda,- a váratlanul adódott költözés miatt,- már nem tud helyet biztosítani gyermekének, a legnagyobb sürgõsséggel keresse fel a helyi Önkormányzat oktatási osztályát!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Krízishelyzet...
Kislányom novemberben lesz 4 éves és még NEM HARAP/RÁG, NEM eszik SZILÁRD ÉTELT! :((
Anamnézis:8 hónapos korában Dévény Anna-féle mozgásfejlesztésre kezdtünk el járni fele,mert szerintünk - a védõnénink és a gyerekorvos szerint NEM! - lényeges mozgásbeli elmaradásai voltak a kortársaihoz képest(nem tudott a hasáról a hátára és onnan visszafordulni)=a háttér okaként test-szerte fennálló laza izomzatot említettek; de a születése óta fennálló küzdelmes=sírós,elutasítós, idegileg kimerítõ étkezési/hozzátáplálási, s emiatt kis súlygyarapodással járó tüneteinkre Csak 20 hónaposan kaptunk egy feltételezést, miszerint ez is a szájkörüli-, és a rágóizmokat is érintõ "szájhipotónia" tünete:((
A kislány 20 hónaposan bölcsõdébe került - szükséges munkavállalásom miatt;nagyon szerette a közösséget, hamar kitûnt az intelligenciájával, 45 perces kitartó figyelmével, dallam- ,mondókamemoritereivel és választékos szóhasználatú beszédjével...Az étkeztetési gondunkat elõször próbálták elbagatelizálni, aztán rájöttek, hogy Mit is jelent? ez a hétköznapokban és együttmûködésre találtunk..
PROBLÉMA:Idén áprilistól óvodába kezdtünk el járni=nagyon várta, nagyon BÜSZKE volt rá, hogy Õ már "nagy óvodás!"...csak aztán a 23 éve pályán levõ és NAAGGYYOONN HATÁROZOTT karakterû óvónénink úgy gondolta a vátóóvónénivel, majd a dadussal és végül a vezetõóvónénivel karöltve, hogy - idézem - "BETÖRIK" az én gyermekem=mert CSAK MAKACS! és KÖZÖS RÁHATÁSSAL MEGPRÓBÁLTÁK MEGETETNI!!! A közel 10 perces tortúra végén pedig behívattak telefonon az óvodába és közölték, hogy "akadályba/hisztibe, makacsságba ütköztek...S ami a legszebb az egészben, hogy azóta az én Büszke óvodás kislányom egy SZORONGÓ, az ÓVODÁT NEM szeretõ - mivel okos, így elfogadja, hogy Anyának/Apának dolgoznia kell... - CSAK ELVISELÕ gyermek lett...:(((
Jelenleg: én is szorongok, mert a tortúrát követõen,nem igazán jó a kapcsolatunk az óvónéninkkel=személyesen közölte Velem és a vez.óvónõvel is, hogy neki PROBLÉMÁT jelent az én gyermekem etetése(+ az intelligenciája, mert mindenre van kész észérve:egy felmérés szerint a gondolkodása már 5,5 éves szinten van...), így igen hosszú "nyáriszünet"=kihagyás után kezdjük most el az óvodát holnap reggel...SAJNOS u.abban a csoportban és óvónénivel, mert sajnos a túljelentkezés és betelített magas csoportlétszámok miatt azt sem tudtam elérni a vez.óvónõnél, hogy legalább egy másik csoportba mehessünk át...((
A kérdésem egyszerû:Mit tehetünk/tehetek,Ön/Önök mit tennének a helyemben,hogy a gyermeknek Boldogabb Óvodáskora lehessen?
A választ köszönve: egy Aggódó Anyuka
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mit tennék az Ön helyében? Minden bizonnyal óvodát váltanék és olyan helyre vinném gyermekemet, ahol kellõ empátiával és toleranciával kezelik a betegségét.
A pedagógusok a gyermek óvodai felvétele idején is tisztában voltak betegségével, és ezt elfogadva vállalták, hogy gyermekének biztosítani fogják az egészséges testi-lelki fejlõdéshez szükséges feltételeket. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy az ételt számára fogyasztható formában tálalják neki, azt meg pláne, hogy ne akarják erõszakkal „kigyógyítani“ a betegségbõl.
Ha az intézményváltás semmiképpen sem kivitelezhetõ, üljön le a vezetõvel és kérje (ha kell, akár írásban) segítõ támogatását az ügyben. Tekintettel arra, hogy a csoportos óvónõnek, mint írja, „problémát jelent“ kislánya etetése, kérjen a vezetõtõl konkrét megoldást erre vonatkozóan. Elképzelhetõ, hogy egyéb alternatíva híján most õ maga lesz kénytelen javasolni a csoportváltást.
Jó egészséget és az eddiginél boldogabb óvodai éveket kívánok gyermekének!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Több kérdést is szeretnék feltenni Önnek.
A kisfiam június 03-án töltötte be az 5. életévét. Az óvodával, ahová jár, megbeszéltem, hogy újra szeretném, ha középsõs lenne, mivel a jogszabály szerint õ év vesztes. Ettõl függetlenül az óvoda azt hajtogatja, hogy a gyerekemnek kötelezõ menni most óvodába, mivel elmúlt 5 éves, és tanköteles.
Én pedig idén nem szeretném vinni, mivel külföldre fogunk egy évre költözni. Megnéztem a jogszabályt, miszerint tanköteles az a gyerek, aki ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget elérte, abban a naptári évben, amelyben a hatodik életévét május 31. napjáig betölti. Na már most a gyermekem május 31-ig nem fogja a 6. életévét betölteni, ezért az én olvasatomban nem tanköteles. Esetleg ha tudna nekem segíteni abban, hol lehet utána érdeklõdni, hogy hogyan lehet külföldre beíratni az óvodába. Kérem írja meg, ez ügyben mi a pontos jogi állásfoglalás. Elõre is köszönöm a segítségét.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A gyermek abban az évben, amelyben betölti az ötödik életévét, az óvodai nevelési év elsõ napjától kezdõdõen köteles napi 4 óra idõtartamban az óvodai foglalkozásokon részt venni.
Ha a szülõ nem kívánja óvodába járatni 5 éves gyermekét, abban az esetben az illetékes óvoda vezetõjétõl kell hivatalos felmentést kérnie. Õ ezt a kérést abban az esetben teljesítheti, ha a gyermek családi körülményei, egyéni, sajátos helyzete, illetve képességeinek kibontakoztatása ezt indokolttá teszi.
Mivel, mint írja, külföldi tartózkodásuk idején az idegen országban kívánja óvodába járatni gyermekét, erre hivatkozván, ezt igazolván kérje a távolmaradás engedélyezését. Ennek hivatalos elintézési módjában sajnos nem tudok tanácsot adni, érdeklõdjön errõl az illetékes hivataloknál.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó napot kívánok!
Arra szeretnék választ kapni, hogy a kisfiam 4.5 éves és sem a bilibe, sem a wc-be nem hajlandó kakilni, csak pelenkába! A pelenka csak addig van rajta amig kakil és utána levesszük. A pisit már régóta wc-be intézzük. Mi lehet az oka? Köszönöm, megtisztelõ válaszát!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Ajánlom figyelmébe „A játékos, könnyed szobatisztaságért termékcsomagot“, melynek programja, játékai, és anatómiai bilije, ill. szûkítõje nagy segítséget nyújthat ennek a problémának a megoldásában is. Amennyiben ennek nyomán sem következik be érdemi változás és egészségi problémák sem állnak a háttérben, 5 éves kor táján érdemes lenne gyermekpszichológus segítségét kérni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 2,5 éves. Pisilésnél mindig szól, ha esetleg nagyon belemerül a játékba, akkor 1-2 csepp becsurran, de már szalad is. Kakilni viszont nem hajlandó. Egyszer-kétszer már sikerült, meg is lett dicsérve érte, de a bugyiba kakilás nagyon megy sajnos. És ebbõl a szempontból mindegy, hogy bölcsi, nagyszülõk, otthon, úton. Ha jön, jön. Nyomja és szól. Ha észreveszem és a bilire viszem, akkor inkább nem kakil, hanem kicsit késõbb a bugyiba. A bölcsiben ma már pelenkát tettek rá, mert "nem higiénikus" és félek, visszaesik teljesen. Mit tehetnék?
Köszönettel:
Bogi
Vlasz:
Kedves Bogi!
Gyermeke szorongását valószínûleg az okozza, hogy fél a székletét látványosan a szabadba (pl. bilibe, WC-be) üríteni. Nagyobb biztonságérzetet ad neki, ha a védõhálóként funkcionáló bugyiba vagy pelusba üríthet. Ezt a szorongást leghatékonyabban játékosan lehet oldani, melyhez kész programot állítottam össze. A „Játékos, könnyed szobatisztaságért termékcsomagot" megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva. Szeretettel ajánlom figyelmébe!
Örömteli, könnymentes szobatisztaságra nevelést kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kisfiam 7 éves, szeptembertõl iskolába megy. Az óvodában figyelmezetett bennünket az óvónõ, hogy egyensúly problémánk van. Félt a magasban, a csúszdán, félt szaladgálni amikor sok gyerek volt körülötte, a biciklizést kifejezetten utálja. 1 évig jártunk mozgásfejesztésre, én nem sok javulást vettem észre. Az idén májusban elvittem egy Delacato módszerrel foglalkozó mozgásfejlesztõhöz, ahol kiderült, hogy a gyermek kétkezessége okozhatja az egyensúly problémáit. Azóta minden este tornáztatom. Kicsit az önbizalmát kellene még növelni, mert mindent meg tud csinálni, csak noszogatni kell. Most úgy vettük észre, mintha inkább jobb kezes lenne, mint bal, viszont nem merjük beállítani a domininciát, mivel mi sem vagyunk biztosak benne. A kérdésem az lenne, hogy maradhat e kétkezes, és elég csak az egyensúlyát rendbe tennünk, vagy az egyensúly rendbe tételéhez kellene a kialakult dominincia is? Próbálkoztunk átállítani a jobb kézre mindent,( mivel a rajzolás, írás, ollózás bal kézzel történik, minden más jobbal). A jobb kézzel nagyon biztonytalan, nem is tud olyan szépen rajzolni, mint a ballal, nem akarom, hogy az iskolában ebbõl hátránya legyen, hogy az utolsó pillanatban döntjük el ,melyik kezével dolgozzon. Viszont azt sem szeertném, hogy most elkezdün
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Kezesség tekintetében az emberek 5 csoportra oszthatók:
- enyhén balkezesek
- teljesen balkezesek
- Kétkezesek (!)(ambidexter)
- enyhén jobbkezesek
- teljesen jobbkezesek
Levele alapján úgy vélem, kisfia a kétkezesek táborát erõsíti, de biztosat ebben a korban még nem lehet megállapítani. Nem lehet, hiszen a dominancia teljes rögzülése csak a 8. életév végén várható.
Érdekességként jegyzem meg, hogy a dominancia kérdése nem csak a kézre, hanem a szem, fül és a láb használatára is vonatkozik. Itt is elõfordulhat azonban kevert oldaliság (keresztezett dominancia) -> pl. balkezes, jobbszemes gyerek.
Azt, hogy a gyermek melyik kezét használja írásra, rá kell bízni. Véleményem szerint nem tanácsos bármilyen irányban is befolyásolni a dominancia kialakulását. Elõbbiek helyett inkább adjon lehetõséget gyakori ábrázoló-barkácsoló tevékenységek biztosításával, hogy a dominancia magától erõsödjön.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó napot!
4éves a kisfiam,most lesz középsõs,de még mindig nagyon utál óvodába járni.Már csak ha kiejtjük a azt a szót hogy ovi akkor az egész napja el van rontva a gyereknek, üvölt,sír hogy õ nem akar menni.Sokszor mondta hogy az ovónénik nem segítenek neki pl:az öltözésben,vetkõzésben,hiába kéri.Az udvaron szokták bántani,homokot szórnak a nadrágjába a szemébe,hátba verik,gyomron ütik meg stb...Nem mer szólni az óvónéninek mert fél hogy õt fogják sarokban állítani,vagy az a válasza az óvónõnek hogy most beszélgetek nem érek rá. Akkor kérdem én hogy minek van ott a dadussal hogy csak beszélgessenek?!Ha rákérdezek akkor meg annyi a válasz,hogy el ne higgye már anyuka!!!Télen is pl:egy nagyon vékony melegítõbe vitték ki az udvarra,szegény meg otthon panaszkodott hogy majd meg fagyott kint,erre is rákérdeztem,ez volt a válasz:jaj hát nem vette fel a gyerek a vastag nadrágot!Nem azért de erre is szerintem az óvónõnek meg a dadusnak kellene odafigyelni,és ennyit mondtak hogy legközelebb odafigyelnek.Sajnos vidéken élünk Tápiószõlõsön,nem tudom másik óvodába íratni,mert Ceglédre drága lenne a bejárás.Kérdezem én hogy ilyenkor mi a teendõ?!vagy már végig utálni fogja az óvodát?! Legszívesebben kiosztanám az óvónõket,de akkor meg a gyereknek ártanék.Eleve nem szimpatikus az óvoda,ha tehetném már rég másik oviba írattam volna,de ezt a gyereknek soha nem mondtam, meg nem mutattam ki.Kérem segítsen hogy mi lenne a jó megoldás! Válaszát elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Valóban nem könnyû a helyzetük, a problémára pedig mindenképpen megoldást kell találni. Nem lehet elbagatellizálni a kérdést, hiszen a kisfiúnak nem csak a lelki, de a testi egészsége is veszélybe kerülhet. Egy 4 éves, kiscsoportos picurtól nem lehet elvárni, hogy egyedül, felelõsséggel eldöntse, milyen ruhát vesz fel. Ugyanígy az sem várható el tõle, hogy ruháját segítség nélkül fel-, és levegye, ebben az életkorban igenis szükség van a felnõtt támogatására, segítségére. Az önállóság nem alakul ki varázsütésre, fokról-fokra kell építgetni, segíteni, adott esetben elmagyarázni, mikor miért adunk rá ilyen vagy olyan ruhadarabot. Ha pedig segítségért fordul a pedagógushoz a gyermek, azt a felnõttnek meg kell hallania és kezelnie kell a kérdést.
Mindenképpen azt javaslom, üljön le beszélni az óvónõvel, és higgadtan, de egyértelmûen adja a tudtára problémáit. Mondja el neki õszintén gondjait, és kérjen érdemi megoldást, hiszen kisfia lelki egyensúlya is csak ennek nyomán fog helyreállni. Amíg úgy érzi, hogy a pedagógusok nem állnak mellette, nem nyújtanak számára stabil érzelmi bázist, nem fog változni az óvoda-utálat. Ha a beszélgetés nyomán sem történik semmi, forduljon az óvoda vezetõjéhez.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ!
Fiú unkám novemberben lesz 5 éves, egyedüli gyerek. Távolságtartóan szemlélve, az átlagosnál érzékenyebb, mások véleménye szerint "minden meg van engedve neki, és nagyon kevés korlát, elvárás van megfogalmazva vele szemben". Azt gondolom a lányomék alkalmazkodva unokám személyiségéhez a szeretetteljes, megengedõ nevelési módszert részesítik elõnyben. Mi a véleménye a szakembernek arról, hogy unokám szinte kizárólag harcos, lövöldözõs, robbantós, szóval agresszivitással telített játékokat szeret játszani. Az óvodában különösebb probléma nincsen vele, nem panaszkodnak, hogy verekedõsebb az átlagnál. (Korábban rendszeres, és kölcsönös konfliktusa volt egy kisfiúval, de most már jó barátok.) Elmélyültebb figyelmet igénylõ társasjátékot egyáltalán nem hajlandó játszani. Próbálok meséket olvasni, vetíteni, de ezeket inkább lefekvés elõtt fogadja el. Otthon néz rajzfilmeket is, bár elvétve elõfordul, hogy szerintem az még nem való neki. Hallottam olyat, hogy inkább hagyni kell, hogy azt játszon, amit akar, így kiéli/levezeti az agresszióját. A másik nagymama szerint nem szabad fegyvereket, harcos játékokat venni neki, mert az okozza az agressziót. Szülinapjára, vagy bármely más alkalomra kizárólag ilyen játékokat kér, és ennek örül. Késõbb nem lesz ennek olyan hatása, hogy agresszív felnõtt lesz belõle? Szíves válaszát és tanácsát várom, üdvözlettel: az aggódó nagymama
Vlasz:
Kedves Nagymama!
Nem tartom helyesnek, ha a gyermek játék fegyvereket kap a kezébe. Az agresszív, harcos, romboló játéknak pedig semmilyen személyiségfejlesztõ hatása nincs. Nem értek azzal egyet, ha a liberális nevelési elveket követve maximálisan a gyermekre bízzuk, mikor mit akar játszani, csinálni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy erõszakkal ültessük le „márpedig most társasozni fogsz“ felkiáltással, de nem csak Önnek, de a szülõknek is törekedniük kell arra, hogy a gyermek igazi fejlesztõértékkel bíró, valóban értékes tevékenységeket is megismerjen. Ez bizony sok idõt, energiát igényel a szülõktõl, de hosszú távon sokkal hasznosabb, mint az egyszerûség és a békesség kedvéért ráhagyni, hogy vaduljon kedvére.
Ajánlom szíves figyelmébe a www.gyermekabc.hu pedagógiai webáruház ötletes fejlesztõjátékait, melyek örömteli és hasznos tevékenységeket garantálnak unokájának.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam jövõ májusban lesz 5 éves, de nem szeretnénk óvodába járatni. Nagyon jól fejlett, értelmes gyermek, nagyon sokat foglalkozok vele (én is pedagógus vagyok), képes napi két órát végigülni a foglalkoztatókönyvek mellett, nemsokára írni és olvasni fog, mert nagyon érdekli. A család életvitelébõl kifolyólag sok idõt töltünk külföldön, így a magyar mellett három nyelvvel ismerkedik anyanyelvi környezetben és örömmel látom, hogy jó a nyelvérzéke. Természetesen nem hanyagoljuk el a sportot sem, minden nap kerékpározik, sokat van a szabadban. Igyekszem a kisfiamnak biztosítani a megfelelõ fejlõdést. Szeretnénk másik gyermeket is, akivel szintén itthon maradnék, így a kisfiamnak sem kellene óvodába mennie. Végigolvastam a törvényt, mely szerint
" Az óvodai ellátás igénybe vétele a gyermek 5 éves koráig nem kötelezõ, azonban ezt követõen, az óvodai nevelési év elsõ napjától (minden év szeptember 1-jétõl) kezdõdõen óvodába - legalább napi 4 órában - kell járnia."
"Ha a szülõ nem kívánja gyermekét óvodába járatni, az óvoda vezetõjétõl kell felmentést kérnie. Az óvoda vezetõje akkor adhatja meg a felmentést, ha a gyermek családi körülményei, képességének kibontakoztatása vagy sajátos helyzete ezt indokolja."
Problémát nem szeretnék, ezért azt javasolták, hogy a körzetes óvodába írassam be jövõ év elején, majd kérjem a felmentést. De ez hogyan mûködik? Már rögtön a beíratásnál kérni kell a felmentést? Van erre formanyomtatvány? Kell valamilyen igazolás a védõnõtõl? Tényleg el kell menni a nevelési tanácsadóba is?
Elõre köszönöm segítségét és válaszát!
Egy Anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Szerény véleményem szerint, - és ebben a szakmai többséget tekintve nem vagyok egyedül, - nem tartom jónak a gyermek óvodától, és így a közösségi élettõl való távolmaradását. Nem tartom jónak, mert ez jelentõs akadálya lehet az iskolai életre való felkészülésnek és a késõbbi iskolai közösségbe való beilleszkedésnek. Természetesen nem vonom kétségbe, hogy Ön is eredményesen fejleszti otthon a kisfiút (bár ez leginkább óvodapedagógusok kompetenciája), ám az értelmi és a testi érettség elérésén túl beszélnünk kell a szociális iskolaérettség elérésérõl is. Ezt pedig csakis óvodai közösségben lehet eredményesen kibontakoztatni. A gyermeknek meg kell szoknia a közösségi szerepvállalást, meg kell tanulnia a közösségi szabályokhoz való alkalmazkodást, egyszóval meg kell tanulnia gyermekközösségben élni. A család egészen más jellegû mikroközösség, mely ezt nem pótolhatja.
Megértem, hogy a gyakori külföldi utak megnehezítenék, talán valamennyire el is lehetetlenítenék az óvodába járást, de a jövõre nézve ezt elõbb-utóbb úgyis újra kéne gondolni. Muszáj lesz, hiszen mikor iskolába jár a gyermek, semmiképpen nem hiányozhat a gyakori utazgatások miatt.
Természetesen nem mondhatom meg Önnek, mit tegyen és mit ne, de mivel a véleményemet kérte, így leírtam az álláspontomat. Úgy vélem, érdemes lenne mérlegelnie a fentieket, és lehetõségei fényében a gyermekének legjobb utat választani. Kisfiának nem azzal tesz igazán jót, ha megpróbálja megóvni a közösségi élet esetleges nehézségeitõl, megpróbáltatásaitól, sokkal inkább azzal, ha segíti az abban való eligazodásban.
Abban az esetben, ha mégis ragaszkodna az óvodától való távolmaradáshoz, az iskolaérettségi szintfelmérés és ennek meglétérõl szóló igazolás miatt kikerülhetetlen lesz a nevelési tanácsadóval való együttmûködés.
