A 4 és fél éves kiscsoportos lányom cserfes, imád óvodába járni, de! az óvónõk panaszkodnak, hogy ha kérdezik a lányomat, õ nem válaszol, elszégyelli magát. Már fel is bosszantotta az óvónõt ez a viselkedés.
A lányom pedig erre elsírta magát.
Nyáron, amint összevont csoportok lettek, más-más óvónõkkel, a lányom 3 alkalommal be is kakilt.
Itthon rendezett, normális légkörben, szeretetben élünk, semmi különösebb megrázkódtatás nem éri.
Ön szerint mi állhat ennek a hátterében?
Elõre is köszönöm válaszát!
További szép nyarat!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A leírtak alapján feltételezhetõ, hogy kislánya még beszoktatási, beilleszkedési nehézséggel küzd. Ez a pedagógusok és a szülõk türelmes, toleráns, fokozatosság elvét tiszteletben tartó hozzáállásával szépen kiküszöbölhetõ. Talán mondanom sem kell, hogy a gátlásos kisgyermeket soha nem szabad leszidni, ha nem mer megszólalni. Ezzel csak azt éri el a felnõtt, hogy a csemete még jobban visszahúzódik csigaházába. Az elõbbi hozzáállás helyett ajánlom a türelmes, elfogadó nevelõi magatartást. Beszéljen errõl a pedagógusokkal, kérje segítõ együttmûködésüket!
Önnek pedig a következõket tanácsolom: ha egy mód van rá és megoldható, nyáron ne járassa oviba kislányát. Az összevont csoport, az ismeretlen pedagógusok még nagyobb szorongást gerjesztenek a kislányban. Helyette szüneteltessék az ovit, adjon idõt és lehetõséget a gyermeknek a lelki feltöltõdésre. Ennek nyomán õsszel sokkal nagyobb várakozással kezdi majd meg a tanévet. Ha mód van rá, a nyári szünet alatt találkozzanak minél többet az óvodai csoporttársakkal, akikkel mind szorosabb baráti kapcsolat alakítható ki.
Bízom benne, hogy elõbbiekkel szépen feloldhatók a kislányában felgyülemlett gátlások, szorongások.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Hölgyem!
Kisfiam 2010. február 12-én született. Szeretném megkérdezni, hogy 2012 vagy 2013 tavaszán kell óvodát keresnem neki?
Köszönettel:
Cs. Tímea
Vlasz:
Kedves Tímea!
2012. tavaszán megpróbálhatja kisfia óvodai beíratását, hiszen gyermeke a 2012/13-as tanévben március 31-ig bezárólag betölti 3. életévét. A tényleges felvételt természetesen nem tudom garantálni, hiszen errõl az óvoda vezetõje dönt. További részletekrõl érdeklõdjön nála.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!3 éves kisfiam egy-két hónapja fél több dologtól is (repülõgép,ha elmegy felettünk,dörgés,harangozás,gyerekek hangos visítása,szél fújás).Ennek hangot is ad,közli fél,és bevonul a szobájába.Lehet ennek visszavezethetõ oka,hogy pár hónapja éjjel nagy viharra ébredt,és több órás fentlét,és viharcsitulás tudott elaludni?Már megijeszt minket ez a félelemsorozata!Várom válaszát.
Egy aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Igen, elképzelhetõ, hogy a zajtól, erõs hangingerektõl való félelem hátterében a viharos élmény áll. Ezt csak fokozatosan, türelemmel és tapintatosan lehet fokról-fokra oldani. Hogy hogyan?
Én ezt a következõképpen oldottam meg két gyermekemnél, akik szintén összerezzentek a legutóbbi heves vihartól. Az orkán erejû szél tombolása idején úgy tettem, mintha mi sem történt volna, ám az esti mesénél a félelmetes szélviharról szóló Thomas mesét mondtam el. A mese és annak megnyugtató befejezése segített feldolgozni a gyerkõcök kisebb félelmeit, és a mesélés nyomán minden ezzel kapcsolatos félelmük megszûnt.
Javaslom, tegyen Ön is hasonlóképpen, így fokról-fokra feloldhatja a kisfiában felgyülemlett feszültségeket. A hangos zajoktól való megrettenést pedig kezelje megértéssel, ám mindemellett kellõ természetességgel is. Pl: A repülõ elhúz a fejük felett: „Ne félj, ez csak repülõ volt. Kicsit hangos, de nagyon érdekes jármû. Meséljek róla?“ A mesés történetek és képnézegetések nyomán pedig a félelmet egyre jobban felváltja az érdeklõdés, kíváncsiság. Fedeztesse fel gyermekével a kissé hangosabb dolgok, jelenségek csodáit, ám ügyelni kell arra, hogy ezt a lehetõ legtapintatosabban tegye. Elõször csak mesék, képeskönyvek útján beszéljenek róla, majd megkukucskálva, késõbb bátran megszemlélve ismerkedjenek velük.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam elmúlt négy éves és sajnos még mindig nem szeret óvodába járni. Egy barátja van a csoportban ,ha õ nincs, akkor egyedül játszik.Az óvónõk azt mondják, aranyos, nincs vele baj. Mielõtt óvodába járt, mindent megevett, most pedig teljesen leszükült a kivánság listája:oviban nem nagyon eszik, esetleg üres kenyeret ( fél szeletet) és vizet. Otthon csak krumplipüré vagy spagetti..
Erre az óvónõk azt mondják, minden rendben. Az óvodai Pszichologust megkértem figyelje meg a gyermekemet ,,,mondta, hogy semmi baj nincs vele, okos, nagy az igazság tudata, amit az óvonõk nem tudnak kezelni.
Mit tegyek ? Óvoda váltás, legyek türelemel?..Minden nap számolja mennyit kell még óvodába menni..
Köszönettel: egy aggodó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A leírtak alapján valószínûsíthetõ, hogy kisfia még nem szokott be teljesen az óvodába. Az óvodai ételek elutasítása (amennyiben az egészségi okok kizárhatók) és az a tény, hogy csupán egyetlen barát felé tudott idáig nyitni, mind erre utalhatnak.
A nyári ügyeleti idõ nem igazán alkalmas a beszoktatási nehézségek érdemi kezelésére, ezért azt javaslom, ha tehetik, inkább szeptembertõl folytassák az ovit. Addig is adjon lehetõséget a kisfiúnak arra, hogy otthon, ill. nyaralás során lelkileg feltöltõdjön, és õsszel újult erõvel vághasson neki az óvodának.
Ha lehetséges, a nyári szünetben találkozzanak minél többet kis barátjával, valamint a többi csoporttárssal is óvodán kívül. Jó lehetõség lehet erre pl. egy közös játszóterezés, strandolás is, mikor kisfia kötetlenül ismerkedhet, barátkozhat a többiekkel. Elõbbiek megalapozhatják azt, hogy õsszel sokkal oldottabban illeszkedjen be a közösségi életbe.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kislányommal (3 éves) már két alkalommal meglátogattauk a gyermekfogorvost. A rendelõben azonban nem hajlandó kinyitni a száját, s nem mutatja meg a fogait. Nem együttmûködõ.
Otthon mesekönyveket nézegetünk együtt a tejfogak ápolásáról, sokat beszélgetünk róla, ha én megyek a saját fogorvosomhoz, Õ elkísér s nézi a folyamatot, tehát ismerõs a környezet számára. Van esetleg ötlet arra vonatkozóan, hogy mit tehetnék azért, hogy fogait megnézhesse, esetleg kezelhesse a fogorvos?
Köszönöm szépen elõre is a választ.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az én kislányomnál is 3 évesen történt meg az elsõ fogorvosi ellenõrzés, én a következõképpen készítettem fel az eseményre: mindenek elõtt megmutattam neki interneten a fogorvosi rendelõnek és a várónak a képét, elmondtam neki, hogy azokat a szép kék székeket a váróban a valóságban is látni fogja, sõt, ki is próbálhatja majd. Oldja a hangulatot, ha a várakozás perceit mesekönyv nézegetéssel, meséléssel ütik el. A hellyel való barátkozás fázisán Önök már túl vannak, így jöhet a következõ lépés: a benti történések, események izgalmassá, érdekessé tétele. Ezt én a következõképpen oldottam meg: kislányomnak elõre elmeséltem, hogy Beatrix néninek csupa varázslatos, csillogó-villogó csoda szerszáma van, amivel ügyesen be tud kukucskálni a szánkba. Beatrix néni a jó barátunk, aki elkergeti a szánkból a fognyûvõ manócskákat. „Te is segíthetsz neki, ha jó nagyra kinyitod majd a szádat. Próbáljuk ki! Te mekkorára tudod kitátani a szádat? Nézd, én ekkorára, és te?“ Ezzel a kis játékkal már jó elõre oldjuk a gyermekben a feszültséget, és mire ott lesz a fogorvosnál, ismerõs lesz számára a szituáció.
Hasznos, ha elsõ alkalommal az ellenõrzésen kívül semmiféle kezelést nem végez még a fogorvos. Ha szükséges, ezt majd a következõ alkalommal tegyék meg, mikor a gyermekben már feloldódtak a feszültségek és az ellenérzés.
Nekünk nagy szerencsénk volt, hogy kislányomnál mindent rendben találtak, így mikor évekkel késõbb tejfog húzásra kellett menni, már semmi gond nem volt. Javaslom Önnek is ezt a fokozatos, kíméletes megoldást, sok nehézségtõl megkímélheti így gyermekét és saját magát is.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
T. Óvónõ!
Fiam szeptembertõl megy bölcsibe, akkor már 2 éves lesz. Most még szopizik és délután illetve este is cicin alszik el. Szeretném kérni a tanácsát mit tehetnék bölcsi kezdésig, hogy ne legyen gond az ottani altatással. Próbáljam, hogy hagy sírjon addig míg el nem alszik, vagy valami mást javasolna? Köszönöm elõre a válaszát: Sz. a. Judit
Vlasz:
T. Levélíró!
Talán megoldás lehet a problémára, ha szopizás helyett megpróbálja cumira (nem ujjszopásra, hanem játszócumira) szoktatni kisfiát. Ezt az átszoktatást érdemes lenne már most elkezdeni, hogy szeptemberre már ez legyen a megszokott és jól bevált altatási módszer a szopizás helyett. Késõbb persze a játszócumiról is le lehet szoktatni, de csak akkor, ha a bölcsõdei beszoktatás gond nélkül lezajlott. Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 4 éves lesz augusztusban és szept.-ben kezdi az ovit. Tavaly már megpróbáltuk az óvodába járást, de sajnos több oka is volt, hogy nem sikerült beszoktatnom. (pl. autista csoporttárs agresszivitása, kisfiam nagyon érzékeny lelkivilága)
Egy waldorf óvodába írattam fiamat, mert nekem nagyon gyereközpontúnak tûnik. Az óvoda környezete is nagyon tetszik, és ez az egész waldorf pedagógia nagyon szimpatikus. Egy héten egyszer szoktunk járni délután baba-mama délutánra, hogy szokja a kisfiam a környezetet és társait is. Itt is persze van egy-két olyan gyerkõc, akik elég agresszívek, bántják a többieket. De ami nagyon zavar az az, hogy az egyik óvónõ azt mondta, hogy õk nem fognak közbeavatkozni, ha az egyik gyerkõc bántja a másikat, mert minden gyereknek meg kell tudni tanulnia védeni magát.
Az oké, ha pl. valamilyen játékon összevesznek, azt tényleg rendezzék el egymás között. De a fizikai bántásnál hogyan védje meg magát egy 3-4 éves gyermek? Én mondtam, hogy az én kisfiam nem verekedõs típus. Elõbb simogatja meg a gyerekeket minthogy rájuk ütne. És nem is buzdítanám, hogy üssön vissza. Semmi értelme.
Az óvónõ mondta, hogy bízzak bennük, majd õk terelgetik a gyerekeket. Én bízok, de nem szeretném, ha kisfiam megsérülne, mint a másik oviban és végleg elmenne a kedve az egész ovibajárástól. Nem beszélve arról, hogy nagyon érzékeny lelkivilágú kisfiúról van szó. Szereti a gyerekeket csak nehezen nyílik meg. Önnek mi a véleménye a waldorf pedagógiáról? Jó ötlet volt, hogy mély érzésû, nehezen oldódó fiamat egy ilyen oviba írattam? Válaszát elõre is köszönöm! Tisztelettel: Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
A Waldorf pedagógia a konfliktushelyzeteket igyekszik életkornak megfelelõen értelmezni és kezelni. Ezzel párhuzamosan támogatja a kedves, jószívû, empatikus emberi megnyilvánulásokat. Elõbbiek mellett azonban azt is megérteti kis neveltjeivel, hogy tetteinek következményei vannak. Ezek a Waldorf pedagógia konfliktuskezelésének alapjai dióhéjban, s feltehetõen ezekre alapozva próbálják gyermeke pedagógusai is önálló konfliktusmegoldásra ösztönözni a gyerekeket. Nem mindegy azonban, hogy ebben a folyamatban hol húzzuk meg a felnõtt közbeavatkozásának határát.
Javaslom, hogy a nagyobb problémákat megelõzendõ, üljön le egy tartalmas, részletes beszélgetésre mindkét pedagógussal. Vessen fel konkrét (!) nevelési szituációkat, és kérdezzen rá, ezt õk konkrétan (!) hogyan kezelik a gyakorlatban? Pl: Az egyik gyerek épít, mire kisfia odamegy, érdeklõdve szemléli, majd õ is bekapcsolódna a konstruálásba. A másik gyerek sérelmezi, hogy az „õ játékához“ hozzányúlt gyermeke, ezért odacsap. Mit tesz ekkor a pedagógus? Ne elégedjen meg a „majd azt mi tudjuk, bízza csak ránk“ válasszal, kérjen konkrét tájékoztatást tõlük! E beszélgetés nyomán leszûrheti, hogy az említett intézmény megfelel-e kisfia személyiségének. Ha bizonytalanságot érez, aggályait mindenképpen ossza meg a pedagógusokkal! Amennyiben ezt követõen sem látja a fényt az alagút végén, lehet, hogy érdemes másik óvoda után nézni, nehogy maradandó lelki sérüléseket szenvedjen el gyermeke.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A fiam 3 és fél éves, kiscsoportos óvodás és nagyon szereti az óvodát, jól beilleszkedett de egy picit félénk. Jó kedvvel, sírás nélkül megy oviba.
Van azonban egy probléma, amivel küzdünk. Az óvodában bekakil alvás közben, egy héten 3-szor legalább és csak alvás közben. Napközben nincsen probléma. Éjjel még elõfordul, hogy bepisil, de bekakilni itthon nem szokott. Próbáltuk kérdezni, hogy miért, de azt mondja, hogy azért mert...Ennyi, amit mond. Amikor megyünk érte az oviba, úgy adja elõ, hogy bekakilt, mintha valami nagy dicsõséget csinált volna. Olyasmit mondott mostanában, hogy fél a WC-tõl. Mesélte az óvónéni is és a dadus is, hogy mikor kimennek a WC-re és véletlen egyedül marad, elkezd kiabálni, hogy menjenek vissza, ne hagyják egyedül.
Kérem szépen adjon tanácsot, hogy miért, mitõl van ez és mit lehetne csinálni.
Elõre is köszönöm!
Tisztelettel: egy anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Elképzelhetõ, hogy kisfia valóban fél az óvodai WC-tõl. Feltételezem, hogy otthon a bilibe szokott kakilni, ezért is idegenkedik az ovis illemhelytõl. Két dolgot tudnék Önnek tanácsolni:
az elsõ és legfontosabb, hogy kezdje el játékosan feloldani a kisfiúban felgyülemlett szorongásokat. Gyermeke számára feltétlenül ajánlom „A játékos, könnyed szobatisztaságért“ termékcsomag WC szûkítõs verzióját! (Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva!) E termékcsomag magába foglalja mindazokat az eszközöket ( minõségi, anatómiailag kiképzett szûkítõt; szakkönyvemet, mely játékos szorongásoldást célzó ötleteket is tartalmaz; a program megvalósításához szükséges játékokat), amik segítségével könnyebben áthidalható e probléma.
Másik tanácsom, hogy a kakilást igyekezzenek már reggel, oviba indulás elõtt otthon elintézni. Így ebéd után remélhetõleg már nem tör rá az újabb székelési inger. E praktika csupán „felületi kezelést" jelent, nem helyettesítheti a szobatisztaság termékcsomag szerepét, hiszen a kiváltó okot: a szorongást csak utóbbival lehet csökkenteni.
A fentiek mellett azonban érdemes lenne gyermekorvosi vizsgálatot is kérni a lehetséges szervi okok kizárása érdekében.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Lassan két éves kislányom családi napközibe jár. Nehezen oldódó, félõs gyermek, ez már korán kiderült, de úgy gondolom, hogy ha a lehetõségeinkhez mérten minél többet viszem társaságba, akkor enyhül a félénksége. A bölcsibe való beszoktatás nagyon jól sikerült, mert a félénkségét általában legyõzi az érdeklõdése a számára érdekes tárgyak, de fõleg zenés, dalos folgalkozások iránt. Kb. egy hónapja jelzik a gondozók, hogy csak a közelükben, lehetõség szerint az ölükben nem sír a kislányom. A történethez az is hozzátartozik, hogy van egy igen élelmes kislány a csoportban, aki sorra harapdálja a félõsebb gyerekeket, már mi is szereztünk 3 alkalommal egy kis sérülést tõle. Mivel már reggel is sírva megyünk be, megfordult a fejemben, hogy nem viszem egy darabig, bár meggyõzõdésem, hogy nem ez a jó megoldás. Azonban attól is félek, hogy ez a mindennapi trauma olyan mély nyomot hagy benne, amit nagyon nehéz lesz egyébként játszóterezéssel feloldani. Ön mit javasol?
Elõre is köszönöm a válaszát, üdvözlettel:Kiscsiga
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az „élelmes“ jelzõ nem igazán találó a harapdálós, agresszív csoporttársra. Ha a gondozónõk nem tudják kellõ határozottsággal és hatékonysággal kezelni a gyerek durvaságait, akkor a probléma nem fog magától pozitív irányba változni. Javaslom, beszéljen a gondozónõkkel, hogy állítsák meg az agressziót, mert nem csak az Ön kislánya, de a többi kis csoporttárs is testi, lelki áldozattá válhat. Ha a helyzet a fenti beszélgetés nyomán sem változik, mindenképpen azt javaslom, vegye ki végleg a csoportból a kislányt, mert nehezen kiheverhetõ, súlyos lelki sebeket is szerezhet a fizikai bántalmazás mellett.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
Most leszeretném irni önnek az ovodai szakértõ véleményt hogy mit szól hozzá!
Gyermek neve:B. Dániel
2007.12.31-én született
B. Dániel 2010. nov.01 óta jár ovodánkba!December végéig sokat betegeskedett!Sokat hiányzott!A csoportban egy sajátos nevelési igényû gyermek,és Dani között összeférhetetlenség mutatkozott ezért az anyával egyeztetve januártól átkerült az ovoda másik csoportjába!Szivesen jár ovodába,közvetlen nyitott a kapcsolatokra.a beszoktatás ideje alatt szokásokat szabályokat nehezen fogadta el,ezeket dacosan visszautasitotta!
Jellemzõ játéktípusa a gyakorló játék.Általában egyedül játszik játék módja felületes kapkodó a gyerekekkel nehezen teremt kapcsolatot ha sikerül rövid idõ alatt ki is lép belõle.Társaihoz nem alkalmaszlodik mások játékterületeit nem tiszteli vannak agressziv megnyilvánulásai elveszi kitépi meglöki rálép a játék eszközöket rongálja széthagyja.
Ábrázolása a firka a jellemzõ ceruza fogása még nem kialakult szeret gyurmázni énekelni táncolni.
Önkiszolgáló tevékenységnél a szerialitása még nem alakult ki. a feladatokat nehezen érti meg.figyelme szétszórt könnyen elterelhetõ Megfigyelõ képpesssége pontatlan.Emlékezete átlagosnak mondható.Szereti a mondókákat A dolgok jelenségek közötti összefüggést még segitséggel is nehezen ismeri fel Beszéde sokszor nehezen érthetõ Sokszor fegyelmezetlen társait zavarja.Az elmarasztalást nem tudja lereagálni nem számol a következményekkel!
Kedves ovónõ ezt irják õk!Várom válaszát hogy mit gondol errõl!És ha válaszol nekem utánna én is szeretném leirni önnek hogy mit gondolok én!Nagyon várom a válaszát!B.né
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Ön küldött számomra egy szakértõi véleményt, melyhez semmiféle egyéb információt nem közölt. A leírt megállapításokat a körülmények pontos ismerete nélkül nem lehet értékelni. Kérem, hogy amennyiben valóban kíváncsi szakmai véleményemre, úgy minden részletre kiterjedõen írja le a gyermekével kapcsolatos saját és óvónõi tapasztalatokat, meglátásait, valamint a gyermek viselkedését Ön szerint befolyásoló tényezõket. (Így pl. óvodai körülmények)
Ennek megérkeztéig felelõtlenség lenne bármiféle érdemi véleményt alkotnom.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó napot!
Kisfiam 5éves lesz hamarosan, most fejezi 2.évét az ovinkban. Egy költözés miatt viszont messze kerültünk, át szerettem volna íratni másik,közelebbi oviba. Mikor ezt megbeszéltem volna az óvónõnkkel, közölte, hogy nem tehetem meg a fiam édesapja beleegyezése nélkül /1,5éve különélünk, nincs semmi hivatalos "kapocs", nem látjuk egymást/...ott ragadtunk a messzi oviban, vagy lehet tenni valamit? Köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy vélem, az óvónõ tévedett, mikor korlátozta a másik óvodába való átiratkozás lehetõségét, ám biztosat (hiányos jogi ismereteim-, és a körülmények pontos ismeretének hiánya miatt) nem mondhatok. Javaslom, hogy érdeklõdjön a helyi Önkormányzat Oktatási osztályán, ahol minden bizonnyal pontos tájékoztatást adnak majd Önnek.
Az óvónõ által elmondottaknak ellentmond, hogy az egyik óvodából a másikba való átjelentkezés során számon van tartva, hogy melyik intézménybõl melyik helyre került át a gyermek, ergo nem „tûnik el“ senki szeme elõl.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó napot!
A lányom tavaly nem nyert helyet körzeti óvodában túljelentkezés miatt. Elutasításának az oka volt – „óvodai kapcsolatok miatt” (2,5 évesen kaptunk helyet nem körzeti bölcsiben, azért a bölcsõdéhez hozzátartozó óvodában biztosítottak nekünk a helyet). Körzeti óvoda közelebb házunkhoz, több okból jelenlegi óvodába nem felel meg nekünk. Ebben az évben megint beiratkoztam a lányomat körzetibe (lányom 2012 januárban már 5 évet betölti), de veszélyben érzem magamat. Ilyesmi hallottam, hogyha nem lesz túljelentkezés, akkor…mert már van egy óvodában helyünk. De a körzeti óvodánkba mindig túljelentkezés van, mert nagyon jó. Én pedig kizárólag ott látom a lányomat, faj a szívem ha tudom hogy helyileg egy kiváló óvodához tartozunk, de valóban oda járunk, ahova nem is akartunk járni. Mit tehetek, ha mégis csak elutasítást kapom meg most is? Fellebbezés talán segíthet mi esetünkben?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Abban az évben, amikor a gyermek az 5. életévét betölti, óvodakötelessé válik, így az intézménynek biztosítania kell a gyermek felvételét. Mivel az Ön kislánya már helyet kapott egy intézményben, így kérdéses lehet, hogy átveszik-e a körzetesbe. Ha netán idén is elutasítanák, úgy érdemes lenne tájékozódni a lehetõségekrõl a lakóhelyük szerinti Önkormányzat oktatási osztályán, ill. élni a fellebbezés jogával.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
T. Ovónõ!
Nagycsaládos anyuka vagyok.Lányom 8,középsõ fiam 3ésfél és a legkisebb fiu 2éves.A két fiut szeretném beiratni óvodába ill. bölcsibe, de mi a teendõ akkor ha azt mondják, hogy nincs hely?É n ugy tudom, hogy 3 gyermeknél az egyiket kötelesek bevenni vagy oviba vagy bölcsibe.Én dolgozom, férjem dolgozik de sokszor nehéz összehozni a felügyeletet.Babyszittert fizetni pedig nem kifizetõdõ a családnak.Arról nem is beszélve hogy a fiuknak szükségük van a közösségre mert ahol laktunk vidéken ott õk jártak bölcsibe mind a ketten és szemmel láthatóan más a viselkedésük amiota nem járnak.Orvosi igazolással viszont nem megyek semmire mert már vittem. Irjak a Polgármesternek panaszlevelet?!Válaszát elõre is köszönöm! Tiszelettel:egy anya
Vlasz:
T. Levélíró!
A panaszos levél, véleményem szerint nem indokolt, hiszen az óvodának, bölcsõdének, telített létszám esetén jogában áll elutasítani a jelentkezõket. Sajnos esete korántsem nevezhetõ egyedinek, sokaknak okoz fejfájást gyermekeik óvodai, bölcsõdei elhelyezése. Utóbbival kapcsolatban megnyugtathatom: egy 2 éves gyermeknek még nem elsõsorban közösségre, sokkal inkább édesanyja aktív jelenlétére van igénye. Bölcsõdében egyébként még nem is lehet a szó konkrét értelmében vett közösségrõl beszélni, így biztosan nem okoz törést a gyermeknél, ha óvodában kezdi majd meg „pályafutását“. A mostanában tapasztalt viselkedési problémák sokkal inkább betudhatók a költözésnek, környezetváltozásnak, stb, mint a közösség hiányának. Emiatt tehát ne aggódjon.
3 és fél éves kisfia óvodai beíratását illetõen azt javaslom, üljön le beszélni a vezetõvel, mutassa be neki a munkahelye által kiállított munkáltatói igazolást, így 3 gyermekes, dolgozó nõként valószínûleg nagyobb esélyekkel indulhat.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Igen nagy problémám van, ugyanis az óvodai felvételhez szükséges munkáltatói igazolás. 2001 óta dolgozom a munkahelyemen, viszont szülés után 1 évvel (2009-ben) felszámolás alá került a cég, így oda már nem tudnak visszavenni, ezért munkáltatóit sem adhatnak. Viszont pont azért szeretném beadni a kislányomat óvodába, hogy én visszamehessek dolgozni. Munkáltatói nélkül nincs óvoda, viszont óvoda nélkül nem lesz munkahelyem. Ez egy ördögi kör; ilyenkor van valami "kiskapu"?
Köszönöm a választ,
egy aggódó kismama
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Sajnos csodára én sem vagyok képes, „kiskaput“ javasolni nem tudok. Egyet tanácsolhatok: menjen be az óvodába, õszintén mondja el problémáját és kérje, hogy megélhetési problémáik, valamint a folyamatban lévõ álláskeresése miatt biztosítsák gyermeke felvételét, elõlegezzék meg Önnek a bizalmat. Ezzel párhuzamosan persze nagy erõkkel keressen állást, hogy a kért munkáltatói igazolást minél hamarabb bemutathassa.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!Kislányom 2012.január.2-án tölti be a 3 évet.Érdeklödni szeretnék,hogy mikor kell vagy érdemes óvodába iratnom mivel szeptemberbe kezdödik az óvoda.Köszönettel Móni
Vlasz:
Kedves Móni!
Amennyiben már idén õsztõl szeretné óvodába járatni kislányát, akkor beíratását valószínûleg már meg kellett volna tennie. Ennek idõpontja a legtöbb óvodában áprilisban volt. Mindezek ellenére úgy vélem, érdemes lenne a szóban forgó óvodában megérdeklõdni, van-e még szabad hely. Kis szerencsével talán még nem telített a létszám és elkezdhetik õsztõl az ovit.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
A kislányom 5 éves, kb. 2 éves kora óta nagyon fél a lufiktól, kezdetben azt hittem ezt majd kinövi, de egyre jobban fél tõle, gyakorlatilag nem tud megmaradni egy helységben, ahol lufit lát, nem hiszti a gyerek remeg a félelemtõl. A probléma csak az, hogy szinte minden gyerekeknek szóló rendezvényen van lufi, nagyon szeret koncertekre, színházba is járni, de többször elõfordult, hogy a lufik miatt el kellett jönnünk. Hogyan próbáljam vele megkedveltetni a lufikat, mert azzal nem tudom, hogy folyamatosan beszélünk róla.
Válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A lufiktól való félelem általában abból ered, hogy a gyermek korábban megijedt a hirtelen leeresztõ, ide-oda röpködõ lufitól. Számára mintegy „életre kelt“ a lufi, mint például a szélben táncoló falevelek. (Az én kislányom pici korában utóbbitól félt.) Úgy vélem, ezt a szorongást úgy lehet leghatékonyabban oldani, ha rajzzal, képek útján elmagyarázzuk a csemetének, mitõl mozog a lufi. Szánkkal is megmutathatjuk, hogyan ereszt ki a lufi száján a levegõ, így a mókázással még jobban oldódik a hangulat. Érdekes felfedezést tehetünk arról is, hogy a gázzal töltött lufi miért repül, a levegõvel teli viszont miért nem. Mikor kislánya szemmel láthatóan megenyhült a léggömbök iránt, akkor következhet a lufi fújás. Gyermeke szeme láttára fújjon fel egy lufit, és közös röptetésbe kezdhetnek vele. Ügyeljen arra, hogy kezdetben véletlenül se történjenek balesetek, pl: leeresztõ lufi elszabadul vagy kipukkad a léggömb. Miután idáig eljutottak, egy hangulatos rendezvény során (pl. gyereknapon) kislánya maga választhat ki egy lufit, amit haza is vihet.
Ez a folyamat természetesen nem egy csapásra lesz megvalósítható, be kell tartani a fokozatosságot. Pl: Csak akkor kezdjünk közös lufifújásba, ha a képes-rajzos magyarázatunk nyomán a kislány egyértelmûen elkezdett feloldódni, megenyhülni. Mindig csak akkor lépjünk tovább, ha az elõzõ lépcsõfokot gond nélkül meglépte a gyermek.
Remélem, tanácsaimmal sikerült segítenem és kislánya szorongása hamarosan megszûnik.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam márciusban töltötte be a 6. életévét.Nagyon sokat gondolkodom beírassam-e idén iskolába. Vidéken lakom egy faluban. Az óvoda csodálatos, sok városi intézmény megirigyelhetné a felszereltségét, az óvónõk nagyon kedvesek odaadóak. Kisfiam szereti a csoporttársait, van több jó barátja is. Én is megismertem a szülõket jó kis osztály lenne az Övék. ( Kivétel, hogy tudom, pár problémás gyerek lebukik majd hozzájuk.) Nagy a vízválasztó az ovi és az iskola között. Sok a nagyobbak közt az agresszív kötekedõ tanulni nem akaró, a többieket hátráltató, hátrányos helyzetû visszamaradott gyerek. Káromkodnak, verekednek, a tanárokat semmibe veszik, ezért több tanár is a kiabálással próbál célt érni. Így a pár jó és illemtudó gyerek is kénytelen, az egész órát átható fegyelmetlenséget és kiabálást elviselni, úgy érzem ezzel megfosztva õket attól, hogy minél széleskörûbb ismereteket szerezhessenek és szívesen jókedvvel menjenek az iskolába. (Kislányom most 2. osztályos és panaszkodik, hogy még a választható néptáncóra is csak az ordibálós fegyelmezéssel megy el.) Ugyanakkor sok más vélemény szerint ez a városokban sincs másképp, sõt... Az óvónõk szerint kisfiam mindenben részt vesz, figyel, a feladatokat megoldja, állítólag még a renitens gyerekekre is jó hatással van. Én viszont úgy érzem( ez a nyílt napokon is csak megerõsödött bennem) szinte õ legfiatalabb a csoportjában, a többiek nagy része egy évvel, vagy legalább fél évvel idõsebb nála. Választékosabban kifejezik magukat. Kifejezõbben határozottabban rajzolnak és színeznek, várják az iskolát. Kisfiam is ragaszkodna az iskolához merthogy mennek a barátai is. Akik viszont visszamaradnak még egy évet tényleg alatta vannak az átlagnak. Nem ismerjük a mostani középsõ csoport összetételét. Válasszam inkább a biztos jó képességû barátokat, ahol esetleg az én fiam lesz a kicsi nehezebben tanuló, de akikhez könnyekig ragaszkodik, vagy válasszam a bizonytalant, a még egy év játékot. Érdeklõdtem tõlünk 25 km-re lévõ város kéttannyelvû iskolájáról, mondtak róla jót is rosszat is. Az biztos hogy nagyobb a nyugalom, valószínûsítem, hogy szélesebb ismeretanyagot sajátítanak el (persze fizetõs). Ugyanakkor elszakítanám a barátaitól.A nevelési tanácsadóba az én kérésemre jártunk (az óvónõk nem tartották szükségesnek) ahol csak még jobban összezavartak. Az eredmény lényege az volt hogy még beérhet a gyerek. Bár a vizuális feladatokban nagyon jó, a hallásra épülõ feladatokban még nem az igazi. Nem tudta visszamondani a mesét, az emberábrázolása is kezdetleges. Gondolkodnia kellett a lakcímünkön, sõt még az én nevemen is. Az is igaz hogy zavarban volt, idegen helyen idegen emberekkel és hosszú ( 2 órás) elfoglaltságról volt szó. A végén megkérdezte a gyereket õ mit szeretne, erre a fiam befogta a fülét. ( nem szokott ilyet csinálni) A nevelési tanácsadós hölgy ebbõl azt szûrte le hogy elzárkózik az ellen hogy az óvodában maradjon. Tehát beírta hogy menjen az iskolába, holott az elmondottak alapján, a szakmai szempontokat figyelembevéve úgy tûnt még egy év ovit fog javasolni. Nem tudtam hová tenni a dolgot. Most mit tegyek? Menjen, talán a többiekhez képest túl fiatalon de a megszokott osztályával, vagy maradjon és még van egy évünk választani falusi vagy városi iskola között, de esetleg ezzel megkockáztatok egy lelki törést nála. ( Én Budapesten születtem , jártam iskolába és éltem 26 évet, a fõvároshoz képest nehézkes itt a közlekedés,( bár van autóm, de sok idõ elmegy az utazgatással, helyben meg nincs választási lehetõsége az embernek.)( Vállalkozásunk miatt nem jön szóba a visszaköltözés.) Tehát menjen iskolába vagy maradjon? Elégedjek meg a falusi iskolával, mert manapság sajnos olyan a világ, hogy nagyon sok brutalitással találkoznak már kisiskolás korban bárhol, legyen az város vagy falu? Menjen a barátaival? Vagy még egy évet adjunk a fejlõdésre és a magabiztosságra? Elõre is köszönöm a válaszát erre a kissé összevissza levélre.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Ön lelkiismeretesen mérlegre tette az õszi iskolakezdés mellett és ellen szóló érveket, ám bizonytalan abban, hogy melyek nyomnak többet ill. kevesebbet a latba. A válasz, a döntés joga az Ön kezében van. Ön ismeri igazán a kisfiát, így Ön tudja azt is, mi viselné meg jobban a lelkét: a várható esetleges kudarcok, elnyomottság érzése a többiekkel szemben, vagy a barátaitól való elszakadás? Jómagam objektíve az elsõt tartanám döntõbbnek, ám hangsúlyozom, hogy mindezt kisfia személyes ismerete nélkül feltételezem. Érdemes lenne megismerni a jelenlegi középsõ csoportos közösséget, ahol talán lesznek olyan szimpatikus gyerekek, akikkel szorosabb barátságba kerülhetne gyermeke.
Jómagam inkább a plusz egy év óvoda mellett voksolnék, de mint írtam, a döntés az Ön kezében van és gyermekét Ön ismeri igazán. Biztos vagyok benne, hogy jól fog dönteni, hiszen sorai megfontolt, tudatos szülõi hozzáállásról tanúskodnak.
Akár az óvodában maradás, akár az iskolakezdés mellett dönt, mindenképpen ajánlom figyelmébe az „Iskolaérettség játszi könnyedséggel“ termékcsomagokat, melyeket megtekinthet és megrendelhet a fenti, képes linkre kattintva. Ezen játékok segítségével örömteli, szórakoztató módon készítheti fel kisfiát az iskolai életre.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt óvónõ!
Kislányom januárban múlt 2 éves. Nappal már szobatiszta. Nagyon szépen és sokat beszél, teljes hosszában elénekel óvodás dalokat egyedül, mondókákat mond, táncol. Sokan mondták már, hogy 3 évesnek megfelelõ tudása van. Ami viszont aggaszt, hogy már nagyon sokszor, sokféleképpen próbáltam tanítani neki a színeket, de egyszerûen nem hajlandó, vagy nem tudja megjegyezni. Persze mondja már, hogy kék, sárga, stb. de nem ismeri fel õket. Sokat játszunk olyat, hogy a színes kockákat elkezdem színek szerint válogatni, és kérem, hogy adjon pl. még pirosat. Vagy én adok a kezébe egy színt, és tegye a "megfelelõ" csoportba. Ha kérdezem, hogy milyen színû, csak rávág valamit. Más területen tényleg nagyon ügyes, ezért nem értem, hogy ez miért nem megy.
Normális ez ennyi idõs korban, és csak feleslegesen aggódom? Vagy ez esetleg színtévesztés jele lehet? Vagy esetleg milyen más módszerrel tanítsam a színeket.
Válaszát elõre is köszönöm!
Tisztelettel:S.Veronika
Vlasz:
Kedves Veronika!
Ön olyan fejlett gondolkodási mûveletekre próbálja ösztönözni kislányát, ami -életkorából adódóan- , még meglehetõsen korai lenne számára. A színek szerinti csoportosítás, kiválogatás már feltételezi az általánosítás, konkretizálás gondolkodási mûvelet meglétét is, amit egy 2 éves kicsitõl nem lehet elvárni.
Az Ön által leírt „tanítási módszerek“ még nem kislányának valók, s úgy vélem, nem is kell tudatosan „rágyúrni“ a témára. Ehelyett inkább spontán módon említse meg, hogy pl. milyen szép piros a baba ruhája vagy milyen csinos ez a kék pulcsi, stb. Ha csak egyszerûen megemlíti (és nem próbálja sulykolni) a dolgok színét, sokkal nyitottabb lesz gyermeke ezek befogadására is.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 2012. január 19-én tölti be a 3. életévét. Beírathatom-e idén áprilisban az óvodába, vagy esélytelen bekerülni, és csak jövõ évben próbálkozzak? Másik kérdésem az lenne, hogy sajnos a jelenlegi munkahelyemen fel kell mondanom, mert gyermek mellett nem tudom vállalni a körülményeket. (Lakóhelyünktõl 90 km-re van az iskola,ahol tanítok, és ahol fél 8-17 óráig tartana a munkaidõm.)Ez hátrányt jelent óvodába jelentkezéskor? Vagy nem "kell" tudnia errõl az óvodának?
Válaszát elõre is köszönöm!
Tisztelettel:G. Vera
Vlasz:
Kedves Vera!
Sok óvodában az a gyakorlat, hogy azok a gyerekek, akik március 31-ig betöltik 3. életévüket, szeptemberben vagy néhány hónappal késõbb januárban megkezdhetik az óvodát. Ennek lehetõségérõl mindenképpen érdemes érdeklõdni a körzetes óvodában, hiszen ha kellõ számú férõhellyel rendelkeznek, komoly esélyük lehet a felvételre. Ha most adja be gyermeke felvételi kérelmét, hivatalosan még munkaviszonyban áll munkahelyével, így nincs mit „elhallgatni“.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
A következõ problémával fordulok Önhöz, mert eddig sajnos nem sikerült senkitõl pontos választ kapnom.
Kislányom maradhat-e még egy évet óvodában, ha 2004. július 19-én született, betegségébõl adódóan késõn lett szobatiszta, mûteni kellett a vesevezetékét. Így csak 5 éves korában írathattam be óvodába,mert kritérium (volt) a szobatisztaság. Azóta is kontrollokra kell járnunk, tartós beteg a kislány, sajnos fogékony a betegségekre, sokat hiányzik az oviból. A közel két tanévbõl jó ha összesen egy tanévnek megfelelõ napot töltött ott, ezért kissé elmarad vele egykorú társaitól érzelmi ás beszédfejlettsége. Szóltam az óvodában, hogy ilyen jellegû gondok vannak, tudom, hogy többször volt fejlesztõ foglalkozáson, nevelési tanácsadóba azonban nem küldtek. Abban a kevéske idõben, amit oviban tölt, szépen kezdi behozni a lemaradásait. Az óvoda engedélyezné, urológus szakorvosunk is javasolja, hogy maradjon még óvodás. A Közoktatási Törvényben viszont azt találtam, hogy abban az évben amikor betölti a 8. életévét a gyermek, már iskolába kell, hogy járjon, ha jól értelmeztem a törvényben leírtakat. Gyermekemre vonatkoztatva ez azt jelentené, hogyha még egy évet oviban marad, akkor 8. életévének betöltésekor még nem lenne iskolás, vagy az iskolai beíratástól számít az iskolás státusz? Mert akkorra mikorra betölti a 8.életévét már be lenne íratva, így maradhatna még egy évet óvodában? A fentiekre tekintettel, azt szeretném kérdezni, hogy maradhat-e Ön szerint óvodában a kislányom?
Válaszát elõre is köszönöm!
Üdvözlettel:
Anikó
Vlasz:
Kedves Anikó!
A gyermek, ha eléri az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, legkorábban abban a naptári évben, amelyben a 6., legkésõbb amelyben a 8. életévét betölti, tankötelessé válik. A tankötelezettség kezdete annál a gyermeknél eshet a 8. életévre, aki augusztus 31. utáni idõpontban született.
Mivel azonban kislánya fejlettsége, betegségébõl eredõen bizonyos területeken elmarad korosztályától, így úgy vélem, ez indokolhatja a további egy év óvodában tartást. Részletekrõl érdeklõdjön az óvoda vezetõjénél és a területileg illetékes Önkormányzat oktatási osztályán!
