Kedves Óvonõ!3és fél éves gyermekünk nehezen illeszkedik be az oviba.Azt mondták rá már 3 nap után,hogy nagyon makacs.Lenyeltem!Reggel örömmel kel fel boldogan indulunk a csoportba már bátortalan.Ebéd után megyek érte és azt mondják róla,hogy makacs nem mûködik együtt .Földhöz vágja magát!Hazaérkezés után teljesen megválltozik,bocsánatot kér,elsírja elszégyenli magát.Még nem alhat ott mert szerintem nem akarnak vele veszõdni!Van egy 5 éves nõvére aki szintén ebbe a csoportba jár.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A motiváltság, a tevékenységekben való együttmûködés, úgy vélem, nem csak a gyermeken múlik, hanem éppúgy az óvónõkön is. Ha az érzelmi motiválás valóban a gyermekhez szól, ha azzal felkeltik kíváncsiságát, érdeklõdését, biztosan együttmûködõbbé válik a leghétköznapibb tevékenységekben is.
Javaslom, üljön le beszélgetni az óvónõkkel, mondja el nekik otthoni tapasztalatait, hogy Ön hogyan, miként próbál és tud hatni a kisfiúra. Igyekezzenek közös nevezõre jutni a nevelési eljárások tekintetében, próbálják összhangba hozni az óvodai és az otthoni elvárásokat.
Önnek pedig azt javaslom, otthon próbáljon játékosan, mesével, akár bábos „tanmeséken“ keresztül hatni kisfiára, aki így könnyebben megérti, elfogadja és magáévá teszi az óvodai szokásokat, elvárásokat.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Nagy problémával fordulok Önhöz:fiam januárban töltötte be a 6. évét, választás elõtt állunk, engedjük-e iskolába...A probléma az, értelmi képességeit tekintve meghaladja a korosztályát az óvónõk szerint, pl. 100-as számkörben számol, tudja a hónapokat, napokat,logikai feladatokat kiválóan teljesít, memóriája nagyon fejlett, elég egyszer elmesélni neki valamit és tudja, a testvérétõl megtanulta a betûket és számokat...viszont az érzelmi intelligenciája nincs "szinten": szorongást, rossz kudarctûrõ képességet, figyelemzavart és túlmozgást állapítottak meg nála ( pszichológus és nevelési tanácsadó), a feladatvégzést gyakran hárítja, azt mondja, nehéz, nem tudom (itthon megcsinálja könnyedén).Magas, jó fizikumú gyerek ( 126 cm és 24 kg). Az óvónõk szerint iskolaérett, a nevelési tanácsadóban, és a fejlesztõ tornán nem javasolják iskolába.Mit tegyek, mindjárt beíratás!:-(
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Kisfia értelmi képességek vonatkozásában feltételezhetõen iskolaérett, ám szociálisan még nem. Mivel az iskolaérettség megállapításánál az értelmi, a testi és a szociális érettség megléte egyformán fontos, így utóbbi hiányát sem lehet figyelmen kívül hagyni. Javaslom, hogy a Nevelési Tanácsadó szakvéleményét szem elõtt tartva még egy évig maradjon óvodában a kisfiú.
Ezen egy év alatt Önök az otthoni játék során is segíthetik a kisfiú iskolaéretté válását, ajánlom ehhez a fenti, speciális fejlesztõjáték csomagokat. Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 2012 júliusában tölti be 3. életévét. Mikor kell beíratnom ahhoz, hogy már akkor elkezdhesse az óvodát?
Válaszát elõre is köszönöm.
Üdvözlettel: Andi
Vlasz:
Kedves Andi!
Az óvodai beíratásra 2012. tavaszán érdemes sort keríteni. A beíratás pontos idõpontjáról hasznos jó elõre tájékozódni. Elképzelhetõ azonban, hogy az óvodakezdésre csak szeptembertõl, a tanév és a beszoktatási idõszak kezdetétõl lesz lehetõségük.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Nekem az óvónõvel van problémám. Minden alkalomról, fizetnivalóról... a faliújságról tájékozódtunk, ha a szülõnek van közlendõje pl.: nem jön a kislány, egy arra kinevezett füzetbe kellett beírni.Adódott egy olyan problémám amit személyesen szerettem volna megbeszélni, de Zs.néni hátat fordított és bement. Meséltem ezt a barátnõmnek aki erre kinevetett és közölte velem, hogy Zs.néni nagyot hall vagy inkább talán nem is hall semmit. A kislány többször is mondta, hogy nem figyel rájuk nem hallja ha bántják...
Még ekkor sem hagytam annyiban a dolgot, addig álltam az ajtóban míg vissza nem jött. Mondtam neki a problémámat, majd megkért rá hogy hangosabban, mondanom sem kell így sem értettük megy egymást. Szóltam a vezetõ óvónõnek aki közölte, hogy tudomása van róla és elköszönt. Így már másodjára láttam a mondatom közepén óvónõ hátát.
A kislányom már nem szeret oviba járni és folyton panaszkodik, már ott tartunk ha kell betegséget is szimulál csak ne kelljen menni. Azt mondja amíg ott van a dadanéni is az jó, de ha csak Zs.néni van ott mindenki rossz és verekszik.
Várom a válaszát.
Köszönettel márti0509
Vlasz:
Kedves Márti!
Az óvodapedagógusnak látnia és hallania kell mindent, ami körülötte zajlik, ellenkezõ esetben nem csak rendbontás és fegyelmezetlenség várható, de komoly veszélyhelyzet is adódhat ebbõl kifolyólag. A nagyothallás kérdése számomra azért is érthetetlen, mert a pedagógusoknak rendszeres egészségügyi alkalmassági vizsgálaton kell részt venniük, ahol ezt a problémát ki kellett volna szûrni.
A nagyothallás, mint mondtam, számos veszélyhelyzetet teremthet, ezért feltétlenül érdemi megoldást kíván e probléma. Javaslom, ismételten keresse fel a kérdéssel az óvodavezetõt, de most ne hagyja, hogy az érdemi megbeszélés elõtt hátat fordítson Önnek. Hasznos lehet esetleg, ha több szülõvel karöltve fordulnak a vezetõhöz.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Középsõ csoportos és sír.
Üdvözlöm,5 és fél éves kislányom két-három hete nem akar oviba járni.Ezt megelõzõleg 10 napot otthon volt betegség miatt.Azóta nem akar oviba menni,mai úszás oktatást is végig sírta.Nem túl sok idõ ez már?Mért nem akar még mindig visszazökkenni a régi kerékvágásba?Nagyon rossz nézni,hogy mindig rossz kedve van,mert õ nem maradhat otthon.Próbálom megbeszélni vele mi lehet a baj,de nem válaszol rá.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Javaslom, eleinte csak rövidebb idõre (pl. ebédig) hagyja oviban kislányát, egészen addig, míg szemmel láthatóan vissza nem zökken a régi kerékvágásba. Mikor ez teljesülni látszik, csak akkor maradjon ott délutánra is. Fentiekkel megvalósítható a kíméletes, fokozatos visszaszoktatás az oviba.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Ismét Réka vagyok, Romániából.
Nagyon szépen köszönöm gyors válaszát. Még azt szeretném kérdezni, hogyan szoktassam be újból gyermekemet, fokozatosan és kíméletesen?
Megszeretném rendelni az iskola felkészítõ csomagot, hogyan tehetem ezt meg? Személyesen is írhat nekem a megadott e-mail címemre. Nagyon köszönöm, hogy a segítségemre van. köszönettel
Réka
Vlasz:
Kedves Réka!
A beszoktatási kérdésére válaszolván: eleinte csak néhány órát, késõbb fokozatosan egyre több idõt töltsön óvodában a gyermek. A délutáni ottalvással akkor érdemes próbálkozni, mikor teljesen helyrezökkenni látszik kisfia lelki egyensúlya. (Azaz nem sír, és szemmel láthatóan megszokta, megszerette az óvodai körülményeket.)
Az iskolaérettséget segítõ csomagot a fenti, képes linkre kattintva tekintheti és rendelheti meg, külföldi szállítással kapcsolatban privát levélben küldünk tájékoztatást.
Örülök, hogy a segítségére lehettem, forduljon hozzám bármikor bizalommal!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ!Mostanában kezdtem olvasni a fórumot,és vettem a bátorságot,hogy írjak önnek.
A kisfiam 3 és fél éves.1 éves korától bölcsödébe járt,3 éves korától természetesen az oviba.Olyan problémám van,hogy a gyerek nem eszik,gyakorlatilag semmit az oviban. A bölcsödében eleinte ugyanúgy nem evett,de egy kb fél év elteltével elkezdett rendesen enni,és mindent,szó szerint mindent megevett,úgy,hogy otthon már nem is evett azokon a napokon amikor a bölcsiben,csak valami könnyû vacsorát.Amióta bekerült az oviba,újra elõkerült ez a probléma.Megvártam azt a fél évet,hátha itt is ez kell,de hiába,semmi sem történt.Az igazsághoz az is hozzá tartozik,hogy a bölcsiben nem voltak erõszakosak,amikor barátja lett,aki jól evett,mellé ültették és így kezdett el enni.Sajnos az óvodában ez a barátság már nem tudott folytatódni,mert elköltöztünk,teljesen új a környezet is és a gyerekek is.Bár látszólag teljesen beleszokott a gyerek,mégsem eszik.Az oviban kicsit talán erõszakosak vele,olyan eset is volt,hogy elvették a kedvenc játékát,azzal a fennhanggal,hogy visszakapja,ha eszik.Persze õ szegénykém,ennek nem tett eleget,így kialakult egy veszekedés az óvónõ és õ közötte.Semmilyen eredményt ezzel nem értek el.Otthon eszik,bár sok édességet is,de eddig,ez nem befolyásolta az étkezését.De csak otthon,azt amit én csinálok neki.Biztosan el rontottam valamit,próbálom határozottabban a tudomására juttatni,hogy enni kell,de hiába.Nem beteg,már több mint egy éve még egy megfázása sem volt.Bár otthon is válogat,de azért eszik.Csak az ovi egy katasztrófa,mindennap hallgatom az óvónõktõl,hogy nem evett,nem evett.Gondolkodtam már az óvoda váltáson is,de ez nem olyan egyszerû,mert ezen a településen csak ez az egy óvoda van,át kellene vinnem a szomszéd faluba.Az oviban is van barátja,de én hiába kértem az óvónõket,hogy ültessék õket egymás mellé,hátha ez itt is segít,nem tették meg.Már nem tudom,mit tegyek.Minden reggel úgy indulunk el,hogy "ugye ma eszel",õ pedig:"igen anya".De nem eszik.Minden délután viszek neki valamit mikor megyek érte,mert tudom,hogy nagyon éhes lehet.Alszik is,játszik is,barátai is vannak.Mindenben részt vesz,azaz semmi gond vele,csak ez.Mit tehetnék?Köszönöm a válaszát.Tisztelettel:Anikó
Vlasz:
Kedves Anikó!
Úgy vélem, ebben az esetben is beszoktatási fronton kell keresni a megoldást. Javaslom, kérjen lehetõséget egy nyugodt körülmények között zajló beszélgetésre ( fogadó óra keretében), és mondja el pontról-pontra eddigi tapasztalatait, véleményét. Ha leveléhez hasonlóan részletesen megindokolja a pedagógusoknak is, hogy kisfiánál mi a célravezetõ megoldás (kis barát mellé ültetés, türelmes pedagógusi attitûd...stb.), biztosan nyitottabbak lesznek javaslatára.
Elõbbiek mellett úgy vélem, idõvel remélhetõleg magától is feloldódik majd a fiúcska az óvodába való beszokással párhuzamosan, ám nagyban felgyorsíthatná a folyamatot, ha figyelembe vennék az Ön tapasztalatait, meglátását.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ!
Szeretném a segítségét kérni, hogy tanácsot adjon 6 éves fiammal kapcsolatban.
A fiam már 2 éves kora óta jár óvodába, de mivel a keresztanyja volt az óvónénije (egyben a sógornõm is ), ezért nagyon szeretett menni. Összevont csoportba járt. Az óvónénije tavaly szeptembertõl szülésire ment, így hosszú gondolkodás után, mivel a csoportjából a legtöbbje elment iskolába, úgy döntöttem, hogy átteszem egy másik csoportba, ahol vele egyidõsek vannak. Volt 1 óvónõ akit a sógornõm ajánlott, mert szakmailag is nagyon elismert és nagyon szereti a gyerekeket, a baj csak az volt, hogy õ román tagozaton tanított, de sok magyar gyerek volt a csoportjában. (Romániából vagyunk). A fiamnak szeptemberben kezdõdött az óvoda és pont akkor született kistestvére.(új csoport, új óvónéni, kistestvér, sok volt neki, azt hiszem). 1 hetet ment oviba, de aztán meggondolta magát és nem akart menni. Üvöltött, könyörgött,hogy ne kelljen óvodába menni,teljesen ki volt kelve magából. ( amúgy nem hisztis nagyon okos gyermek). A testvérét nagyon szerette és szereti, lehet, hogy egy gyenge féltékenység volt benne, de nem hiszem, hogy ezért nem akart oviba menni. Én aszt hittem, hogy biztosan a román miatt, mert semmit nem értett. Ezért visszatettem a volt csoportjába, de oda se nagyon akart menni, de azért nagy nehezen ment. Eljött a január vége, amikor megbetegedett és egész mostanáig nem ment oviba. Most megint nem vágyik, csak azért megy, mert muszáj, de nem szeret menni. Félek, hogy lelkileg lesz valami baja.
A baj az, hogy a mostani óvónénije is Áprilistól megy szülésire, így május és júniusra kapnak egy új óvónénit, de szeptembertõl egy másikat és mivel összevont csoport már kb. csak 2 gyerek lesz aki vele egyidõs és a többi mind kisebb lesz.
Már azon is gondolkoztam, hogy adom iskolába, de még annyira gyerekes. okos mert tud fejben és írásban összeadni és kivonni 15 ig, az összes betût le tudja másolni. le tudja írni a nevét. nagyon érdekli a földrajz , a bolygókat el tudja sorolni. 20 országot megmutat a földgömbön. okos, de nagyon játékos. mit tegyek? próbáljam más óvodába adni, mert ebben az oviban csak ez a magyar csoport van.
Kérem adjon tanácsot, ha tud. köszönettel Réka
Vlasz:
Kedves Réka!
Ön jól ráérzett a probléma lehetséges okára: kisfiának valóban túl sok volt az újdonság. Ön most azon töpreng, hogy újabb ismeretlen közegbe (új oviba) viszi át a gyermekét, de én ezt nem javaslom, mint ahogy az idõ elõtti iskolakezdést sem. Az óvodaváltással csak tovább tetézné a bajt, azaz újabb ismeretlen környezetet, ismeretlen gyerekeket és óvónénit kellene megszoknia, elfogadnia kisfiának, aminek ki tudja, milyen lelki hatásai lennének. Inkább azt javaslom, hagyja a megszokott helyen és csoportban a kisfiút, hiszen ha más nem is, de a környezet és a csoporttársak egy része már ismert s többé-kevésbé elfogadott a számára.
Javaslom, hogy fokozatosan, kíméletesen újra "szoktassa be" gyermekét az óvodába, aminek nyomán remélhetõ, hogy az ellenérzések egyre jobban feloldódnak, eltûnnek majd. A közelgõ iskolát pedig, mint azt már mondtam, ne siettesse! Ehelyett inkább a lehetõ legkiegyensúlyozottabb közegben készüljenek rá a jövõ évben. Ajánlom ehhez az "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagokat, melyeket a fenti, képes linkre kattintva megtekinthet és megrendelhet.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ! Elõször is köszönöm, hogy elolvassa levelem!
Kislányom nyáron lesz 3 éves, szeptemberben kezdi az óvodát.Fél éves kora óta heti rendszerességgel járunk különbözõ foglalkozásokra.Másfél éves(!) kora óta folyékonyan beszél,jókedélyû,barátkozó kislány.10 hónapja jár heti 1 alkalommal tornára, ahol én nem lehetek bennt vele.Sosem volt gond, viszont pár hete sírva megy, elötte napokkal már itthon pityereg,hogy nem akar menni."Tanitó nénijével" beszéltem, õ azt mondta, hogy bent már sosem sír, végzi a feladatokat, de mivel õ úgy látja,hogy figyelmetlen,többet rászól és noszogatja.Azt javasolta, hogy ne hagyjuk abba, mert akkor azt hiszi,hogy mindent elérhet egy kis sírással,és késöbb oviból sem hozhatom el ha nem tetszik neki.Sokat õrlõdöm!Ön szerint mit tegyek!Nagyon köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A válaszom nagyon egyszerû: nyugodtan hagyják ott a tornát, ha a kislánynak valamiért nem tetszik. Egy 2,5-3 éves kisgyermektõl ugyan hogy is lehetne elvárni, hogy figyeljen és maximális fegyelmet tanúsítson a foglalkozásokon? Egy ilyen picurnak még nincs más dolga, mint játszani, mégpedig azt, amihez kedve van. Ha a tornát vezetõ hölgy nem képes megfelelõen motiválni a kicsi(ke)t, az nem a kislány hibája, hanem az övé. A torna beszûntetése és a késõbbi óvodakezdés sikere között semmiféle össszefüggést nem kell keresni. Ha a gyermeket érzelmileg megfelelõen felkészítik az óvodára, és a beszoktatást kellõ fokozatossággal viszik végbe, nem kell nagyobb gondokkal számolni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni! Fiam jövõ szept-ben lesz két éves 4 hónapos, érdeklõdnék két és félévesen mehet oviba, vagy meg kell várni a három évet? Köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Óvodába a 3. életévét betöltött gyermek vehetõ fel. Van rá példa, hogy magánóvodákban ennél kisebb csemetéket is felvesznek, ám állami intézményben a jogszabályi elõírások ezt nem teszik lehetõvé.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Iker fiaim szeptemberben mennek iskolába. Németországban élünk, ahol nincs választásunk, menniük kell. Igazából a viselkedésüket nézve nem érettek teljesen, de hat választásunk nincs. Amúgy okosak, számolnak szépen, összeadnak, kivonnak, szoroznak 100-as számkörben, leírjak a nevüket, néhány betût ismernek. De nem figyelnek kellõen a felnõttekre, hisztisek, nem varjak ki a sorukat, közbevágnak. Az óvónõk szerint is lesz probléma a kezdessél, de hat megpróbáljuk õket segíteni, ahogy csak tudjuk.
Viszont van egy kérdés ezen kívül, ami eléggé foglalkoztat: András fiam amikor koncentrál, elkezd valamin dolgozni igazan, akkor elkezd énekelni. Épít valamit, rajzol valamit, kreál valamit (nagyon nagy a fantáziája), énekel, amikor csak oda koncentrál. Mi lesz a suliban? Itthon, ha feladatokat csinálunk, akkor is énekel. Persze, engem nem zavar, aranyos, de mi lesz az iskolában? Elkezd valamin dolgozni, csak arra figyel, és énekel. Tudom, hogy ha nem énekelhet, akkor nem fog menni neki....Pedig elõfordulhat, hogy másokat zavarni fog, vagy hogy mert nem megszokott, rászólnak majd.
Hogy tudok neki ebben segíteni?
Önnek mi a véleménye?
Elõre is köszönöm válaszát!
Pne ALmasi Eva
Vlasz:
Kedves Éva!
Soraiból úgy ítélem meg, szociális érettség tekintetében valóban lehetnek még elmaradások a kisfiúknál, ám mint írja, az óvodában való visszatartás Németországban nem vált gyakorlattá. Így hát, ha tetszik, ha nem, el kell kezdeni a sulit. Sokat segíthet azonban ilyen téren, ha az otthoni tevékenységek, ill. iskolás szerepjátékok alkalmával elfogadtatja, gyakoroltatja a gyerekekkel a viselkedési szabályokat. (pl. nem kotyogunk közbe, hanem jelentkezünk, türelmesen megvárjuk, míg a másik befejezi a mondandóját, stb.)
A feledatvégzés közbeni énekelgetést sajnos nem valószínû, hogy tolerálják majd az iskolában, ezért tanácsos lenne errõl beszélgetni Andrással. Próbálja neki megmagyarázni, hogy a suliban csöndben kell dolgozni, és ezt gyakorolják is a fent említett iskolás szerepjátékban.
Önnek pedig a fentieken túl nincs más dolga, mint bízni gyermekében, hogy így is képes lesz maradéktalanul, jól megoldani a feladatokat. Ez lesz az Ön házifeladata. :)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kisfiam most szept 29.én tölti a 3.életévét míg kislányom jövõ év május 31 lesz 2 éves.
Az ideális az lenne számomra hogy mikor jövõ év júniusában megyek vissza dolgozni akkor vinném oviba,és bölcsibe õket,de oviba tudtommal csak szeptemberi kezdés van,nincs év közben mint a bölcsinél.
Tudom a bölcsibe is már most be kell iratnom hogy júniusban mehessen.
Kisfiamat ha most májusban beiratom,milyen eséllyel indulhatunk hisz a picivel itthon vagyok még és tudom ezt nem igen szeretik,viszont jövõ szeptemberig nem tudok itthon maradni.
Ha most beiratom szeptemberi kezdéssel és felveszik esetlegbe a körzetiakkor csinálhatok olyat hogy majd csak március felé kezdem el vinni mert úgyis itthon vagyok illetve legaálbb megúsznánk a betegségeket?
Vagy ezt nem lehet és kirúgják...gondolom biztos érteni min hezitálok.
Szeretném ha mind a ketten tudnának kezdeni május-júniusban.
Köszönöm!
Vlasz:
Kérdéseivel mindenképpen a szóban forgó óvodát és bölcsõdét keresse fel, hiszen tervezni csak az általuk nyújtott lehetõségek fényében lehet. Mindemellett nem szeretném elkeseríteni, de érdemes és fontos is felkészülni az esetleges beszoktatási nehézségekre éppúgy, mint a betegségekre. Az óvoda-, illetve bölcsõde kezdés idõpontja nem befolyásolja nagyban a lehetséges megbetegedések mértékét és számát. Tanácsolom, hogy legyen felkészülve az elõbbiekre, mert ezekkel sajnos számolni kell mind az óvodában, mind a bölcsõdében. Az azonnali elhelyezkedésen pedig csak akkor érdemes gondolkodni, ha mindig van kire támaszkodni, ha pl. heti-kétheti rendszerességgel lebetegszenek a gyerekek. Kívánom, ne így legyen, de a tapasztalatok sajnos ezt mutatják.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Lányom egy hete kezdte meg az óvodát. Szerdától már ebédelt is az intézményben. Péntekre teljesen fáradtnak tünt, teljesen kimerült lett. Amikor érte mentem már semmi nem volt jó: "ne vegyél fel! ne tegyél le! ne nézz rám! ne beszélj hozzám!..." Az óvónõ azt mondta, hogy vele is ez volt ma. Estére hõemelkedése lett a lányomnak. Gondoltam, lehet, hogy beteg lesz. Az egész hosszú hétvégét (4 nap) itthon töltöttük, pihentünk, játszottunk. Egész hétvégén folytatódott a hiszti, semmi sem volt jó. Nagyon türelmes vagyok vele. Éjszakánként álmában beszélt. Rosszul aludt, felkelt. A hõemelkedés még 3 alkalommal fordult elõ. A kérdésem az lenne, hogy a beszoktatás, óvoda kezdéssel járó stressz okozhat-e ilyen "tüneteket", mivel semmi más baja nincs a lányomnak. Nem folyik az orra, nem köhög. Semmi. Mit tegyek? Vigyem-e óvodába? Várom válaszát! Köszönettel!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mindenek elõtt természetesen azt kell kizárni, hogy nincs-e betegség a háttérben. Ha az orvosi vizsgálat egyértelmûen negatív eredményt hoz, akkor lehet csak lelki okokat keresni. Kérdésére válaszolván: igen, elõ szokott fordulni, hogy lelki megterhelés miatt lesz hõemelkedése a gyermeknek. Ezt támaszthatja alá az is, hogy alvászavarokkal, illetve magatartási problémákkal is küzd a kislány. Gyermeke minden jel szerint fáradt, nyûgös, és kissé nehezen megy számára az óvodába való beilleszkedés. Sokat segíthet ebben, ha a beszoktatást sokkal lassabban, a gyermek tempójához, igényeihez maximálisan alkalmazkodva próbálják megvalósítani. Akár néhány hétig is eltarthat, amíg még nem ebédel ott, és csupán 1-2 órát tölt oviban a kislány. Ha ezt már szemmel láthatóan elfogadta, akkor jöhet a következõ lépcsõfok: az ott ebédelés.
Mint mondtam, nagyon fontos a fokozatosság. Az újbóli óvodázást viszont csakis akkor folytassák, ha a lehetséges betegséget, szervi okokat teljes biztonsággal kizárta az orvos.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A segítségét kérem, mert mostanra már a kétségbeesés határára jutottam.
Kisfiam novemberben volt 3éves (nincs testvére), abban a hónapban el is kezdte az óvodát. Eleinte csak 1-1 órát volt oviban, mostanra már ott is ebédelhet. De sajnos a viselkedése miatt már az elsõ hónapban közölték velem hogy, nem lehet egész napos, mert nincs hozzá energiájuk.
Erre a korra jellemzõ makacssága már itthon is megmutatkozott, idõnként rettentõ dacos, akaratos, olykor dühösen kiabál és mindenre "nem" a válasza, olykor hajigálja a kezébe kerülõ tárgyakat, bár mi ezt itthon szépen le tudjuk kezelni. Ha belekezd a hisztizésbe, igyekszem magára hagyni és higgadt maradni, bár tény, hogy sokszor alig tudom magamban tartani a mérgemet. Ennek ellenére próbálom következetesen, erélyesen, de nem durván nevelni.
Igaz, eltart néhány percig is egy-egy revümûsor, ám itthon nem tûnik reménytelennek a gyerek. Nem úgy az oviban...
Mikor érte megyek, már elõre félek, hogy aznap mivel állnak elõ, megint mit mûvelt a gyerekem...Az óvónõknek nem fogad szót, kiabálva tiltakozik, a játékokat dobálja, semmilyen foglalkozáson nem vesz részt, sõt, inkább zavarja azokat (elmászkál,játszik, hangoskodik mesedramatizálás közben, stb.) piszkálja a gyerekeket, játékaikat elveszi és a kukába dobja, nem játszik senkivel és semmivel, inkább csak jön-megy, figyelme rendre elkalandozik (ez itthonra is igaz, nehezen tud koncentrálni). Kiszaladgál a csoportszobából, nem egyszer az ovi ajtajában érték utol, vagy az ovi konyhájában találtak rá. Nem mos rendesen fogat (itthon alaposan mossa, bár a felügyeletem alatt), játszik, pancsol, csúszik-mászik a padlón. Úgy viselkedik, mint egy bölcsis. Vagy még úgy sem. Étkezésnél feláll az asztaltól,elmászkál, nem várja meg a többieket, pedig itthon mindezt megteszi! Igaz, hogy sokszor elkéretõzik, de nem engedek neki, meg kell tanulnia az illendõ viselkedést és ezt el is fogadja. Nyekereg, de végül szót fogad. Ha ez itthon megy, az oviban miért nem? Mintha játszótérnek tekintené az óvodát, minden kis csinytevését mosolyogva teszi, nem fogja fel azok súlyát. Úgy tûnik, mintha számára az oviban nem lennének szabályok és nem is akarja azokat elfogadni.
Mikor az óvónõk panaszkodnak (szinte minden nap), minden alkalommal elmondják, hogy nekik nincs erejük és energiájuk csak egy gyerekre koncentrálni, van rajta kívül még 26másik is. Csak annyit tehetnek, hogy folyamatosan mondják a gyereknek, hogy mi a helyes viselkedés. De ez úgy tûnik, édes kevés. És úgy látom, a türelmük is fogytán. Már az is megtörtént, hogy a "fejemhez vágták", hogy nem nevelem a gyereket, nálunk nincsenek szabályok, stb. Nem akarják elhinni, hogy a gyerek itthoni viselkedése össze sem hasonlítható az óvodaival, és én is csak hüledezve hallgatom, mik történnek nap, mint nap. A nagyszülõk, ismerõsök is hitetlenkedve hallgatják a történeteket. Tény, hogy itthon is rendre kibújik belõle az ördög, de ilyen dolgokat nem mûvel!
Egy végtelenül kedves, folyamatosan mosolygós, rendkívül jó kedélyû gyerek, aki a családi, ismerõsi közegben kezelhetõ, máshol miért nem?
Válaszát elõre is köszönöm!
Üdvözlettel: K. Klaudia
Vlasz:
Kedves Klaudia!
Sorai alapján úgy vélem, Ön szülõként is kellõen objektíven, reálisan ítéli meg a helyzetet és kisfia viselkedését. Gyermeke magatartás zavarával kapcsolatban az alábbi gondolatok fogalmazódtak meg bennem: az Ön által életkori sajátosságként értékelt dac, hiszti valójában nem az, hiszen nem jelenik meg törvényszerûen minden gyermeknél. Ennek kiváltó oka lehet pl. a helytelen nevelés is. Az Önök esetében ezt családi vonatkozásban nem tartom valószínûnek, hiszen sorai alapján Ön kellõen következetesen és tudatosan terelgeti kisfiát. Abban azonban már nem vagyok biztos, hogy az óvodában is hasonlóan állnak a dologhoz. A megoldást tehát abban látom, hogy az otthoni, sikeres nevelési gyakorlatot és az óvodai nevelõmunkát szinkronba kell hozni. Kérjen idõpontot egy fogadó órára, ahol pontról-pontra egyeztethetik, kinél milyen nevelési gyakorlat vált be a gyermeknél. Elõbbiek mellett sem lehet azonban megfeledkezni arról, amit az óvónõk is hangoztattak: hogy 26 másik gyerek mellett meglehetõsen nehéz lenne állandóan gyermekén tartani a szemüket. Kisfiával meg kell értetni és el kell fogadtatni az alapvetõ viselkedési szabályokat (pl. nem vesszük el mások játékát, nem zavarjuk a foglalkozást, ...stb.), amit leghatékonyabban bábozással, meséléssel, beszélgetéssel lehet átadni.
Az óvó néniknek pedig könnyebb dolguk lenne, ha pl. foglalkozások idején jobban bevonnák a kisfiút is a tevékenységekbe. Ha megbíznák egy-egy apró feladattal, azonnal fontosnak érezné magát, aki csak kellõ fegyelem mellett végezheti el ezt a "rendkívüli megbízatást".
Az Ön által leírtak alapján eszembe jutott még egy gondolat, ami talán közelebb vihet a megoldáshoz: elképzelhetõnek tartom, hogy gyermeke esetleg hiperaktív, érdemes lenne ezt a vonalat is nagyító alá venni. Elõbbiek tükrében nagy segítséget jelenthetne az otthoni állandóság, érzelmi biztonságot adó napi ritmus kiépítése, mely kiegyensúlyozottabbá és nyugodtabbá tehetné kisfiát.
Remélem, hogy tanácsaimmal segítségére voltam, bízom benne, hogy problémájuk megoldást nyer ezek által.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ! A segítségét kérem. Két gyermekem van a nagyobbik kislány, aki már 2. osztályos, a kicsi fiú, aki ovis nagycsoportos. A kicsi fiam óvónénije naponta megállít, hogy csináljak valamit a gyerekemmel, mert bántja a társait, csúfolódik, verekszik, a kislányoknak is odaüt, foglalkozások közben beszél, nem tudja mi lesz vele a suliban, mert egyébként okos eszes gyerek, nagyon jó a logikája. Már anyukák is szóltak, hogy kislányát/kisfiát bántotta a fiam. Társaival focizni is jár, és onnan is csak panaszt hallok, hogy nagyon rossz, és nem fogják engedni focizni sem a többiekkel, mert folyton verekszik és csúfolódik, tûrhetetlen a viselkedése. Az óvónõ naponta elbeszélget vele, az utóbbi idõben pedig szinte minden nap büntetésben van a gyerek (amit egyrészt jogosnak tartok, másrészt sérelmezek. Minden nap úgy indítom az oviba, hogy elmondjuk a bemenet elõtt, hogy nem szabad verekedni, csúfolódni, beszélni foglalkozás közben, nem bántjuk a csoporttársakat..... Minden alkalommal, amikor valami rosszat csinál az oviba, otthon is büntetést kap, mert mindig elmondja az óvó néni, hogy csináljak valamit a fiammal. Már nagyon sok hegyi beszédet tartottam, ami kb. egy napig hatásos, ha nem másnap, hát harmadnapra lepereg. Már büntettem térdepléssel, nem játszhat ilyenkor itthon, korán le kell feküdnie, eltiltottam 1-2 hétre a focitól, de továbbra is változatlan a helyzet. Nem tudom hogy tudnék még rá hatni. Nem érdekli, ha elveszem a játékait, minden büntetést szó nélkül tûr, szégyellem magam miatta, fõleg, amikor már a gyerekek szólnak, hogy bántotta õket, de már tanácstalan vagyok.
Családi körülményeink rendezettek, férjemmel mindketten dolgozunk, így valóban hétköznap nem sok idõ marad a gyerekekre, hétvégén próbálunk több családi programot szervezni, vagy otthon közös játékokat kitalálni.
Testvérkonfliktusok vannak, vitatkoznak, verekednek is néha, de itthon kezelhetõek, elég, ha rájuk nézek vagy szólok.
Kérem segítsen mit tehetnék még. Köszönettel: egy aggódó anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Arról, hogy mi lehet az oka a kisfiú idézem "tûrhetetlen" viselkedésének, a messzi távolból, látatlanban sajnos nem lehet véleményt mondani. Egy azonban biztos: valamilyen konkrét ok a kiváltója. Ez lehet akár a liberális vagy éppen diktatórikus otthoni nevelés, de az is elképzelhetõ, hogy más, pszichés okok váltják ki. A probléma valóban azonnali, hatékony megoldást kíván, tekintettel arra, hogy a többi gyermek testi és lelki épsége a tét. Jómagam a következetes, határozott, ám sohasem durva nevelõi attitûdön, illetve a még gyakoribb, tartalmasabb közös idõtöltésen kívül mást sajnos nem tudok javasolni. Az utólagos, késleltetett büntetéssel nem értek egyet, tekintettel arra, hogy az adódó konfliktushelyzeteket azon melegében lehet és kell kezelni. Ez pedig, óvodai konfrontációk esetében, az óvó nénik dolga.
Ha a fenti tanácsok nyomán nem jár sikerrel, javaslom, keressen fel gyermekpszichológust, aki mélyebb betekintést nyerhet gyermeke lelki világába.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónéni!
Kislányom 2 éves és hallani sem akar a bilirõl, wc-rõl. Próbáltam már azt hogy vittük a babát, meg a macit stb. hogy õk is oda csinálják. De nem akarja. Hogy lehetne rávenni? Erõltetni nem akarom, nehogy megutálja. 2-3 alkalommal már belepisilt, de csak addig érdekelte, míg ki nem próbálta. Mit tegyek? Jövõre oviba megy, addigra túl kellene ezen esni.
Üdvözlettel: K-né Rita.
Vlasz:
Kedves Rita!
Elsõ lépésként hagyjon fel néhány hétre a próbálkozással, míg feledésbe merül a bilivel szemben tanúsított ellenállás. ( 2 évesen egyébként sincsenek lekésve semmirõl.) Mikor ez körvonalazódni látszik, akkor fogjon bele a JÁTÉKba. Hangsúlyozom, itt még nem szobatisztaságra szoktatásról beszélek, hanem tisztán játékról. Ajánlom ehhez "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagot, melyet megtekinthet és megrendelhet a fenti, képes linkre kattintva. Pontról-pontra kövesse nyomon az ebben olvasható, általam javasolt programot, hiszen egy-egy mozzanat kiragadása (azaz "leültetem a macit, babát is a bilire, te is tedd ugyanezt") még kevés lehet a sikerhez. Nem mindegy ugyanis, hogy egy komplett programot vagy csak egy kiragadott mozzanatot valósítunk meg, mint ahogy az sem mellékes, hogyan vezetjük fel és be a témát a gyermeknél. Bízom benne, hogy a fenti termékcsomag nagy segítségére lesz a folyamatban.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
Kisfiam 3 éves kora óta jár óvodába /vegyes csoport/ Elsõ másfél évben reggel 8-ra vittem és ebéd után hoztam haza. Beszoktatás nehezebben ment,mint egy átlagos gyereknél. Most szeptembertõl már 8-tól délután 3-ig van bent. Pár hete reggelente hatalmas hisztibe kezd,ha indulunk,mert nem akar óviba menni. Azt mondta nem szeret ott lenni és velem akar játszani itthon. Eddig semmi baja nem volt,ha vittem. Pár napja a két óvonénije félrehívott délután és közölte,hogy lelkibeteg a fiam és hozzam 9-re 8 helyett. Otthon játszak vele és utána hozzam be. Szerintem ebbõl még nagyobb sírás lesz,mint korábban és már megszoktunk egy rendszert, akkor miért kell ezt felborítani egy hiszti miatt. Nem gondolom lelki betegnek a gyereket,mert itthon jókedvû, sokat is foglalkozunk vele.
Ön szerint mit kéne tennem? Vigyem késöbb be ahogy kérték,vagy tartsuk a megszokott rendszert és hagyjam figyelmen kívül a hisztit? Azon is gondolkodtam,hogy esetleg másik csoport vagy ovi váltás megoldaná a problémát.
Tanácsát köszönöm.
Berni
Vlasz:
Kedves Berni!
Úgy vélem, nem a csoport-, vagy óvodaváltás oldaná meg a problémát, sokkal inkább a szemléletváltás. Nem szabadna ugyanis pusztán hisztiként értékelni, ha egy 5 éves gyermek hirtelen síróssá, anyássá válik, hanem meg kellene keresni az okokat. Ez családi konfliktus, otthoni probléma éppúgy lehet, mint óvodai. Gondolja át ezért alaposan, hogy a sírós reggelek kezdetekor vagy valamivel elõtte milyen változások történtek, történhettek kisfia életében? (betegség, haláleset, családi konfliktusok, perpatvarok, költözés, esetleg óvodai vonatkozásban beállt változások) Ha családi problémákban gyökerezik a lelki megingás, valóban szükséges lenne a gyermekével eltöltött idõt minél tartalmasabbá tenni, minél hossszabbra nyújtani, utóbbi késõbbi érkezést éppúgy jelenthet, mint pl. ebéd utáni elvitelt. Ennek idõpontja nyilván függ a gyermek napirendjétõl és az Ön munkahelyétõl is. Biztos vagyok benne, hogy megfontoltan és a fiúcska érdekeit minden egyéb szempont elé helyezve fog mérlegelni.
Ha azonban bizonyítást nyer, hogy óvodai változások okozzák a gondokat, úgy értelemszerûen annak megoldásával lehet oldani a belsõ konfliktusokat.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A kislányom áprilisban lesz 6 éves. Óvónõi szerint sokat fejlõdött, de még nem megy neki a balról-jobbra tartás, illetve sokszor elfelejtkezik róla. Az iskola érettségi vizsgálaton ezért azt javasolták,hogy tartsam vissza õt. Én viszont bizonytalan vagyok, mert 6-os számkörben tud számolni,figyel, teljesít és nagyon szeretne iskolában menni. Testrészeit ismeri, bal és jobb is megy neki. Az elõttem, mögöttem nem mindig sikerül. Kislányom fõ problémájának tartják, hogy visszakérdez, megerõsítést vár. Várom válaszát, hogy Ön szerint mehet-e iskolába? Köszönöm. Egy aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A leírtak alapján úgy vélem, jelenleg még alapvetõ hiányosságok nehezítenék kislánya iskolai tanulását. A balról-jobbra történõ sorolvasás, a térbeli relációk hiánya komoly problémát jelenthetne a suliban. A folyamatos külsõ megerõsítés igénye pedig szociális éretlenséget is jelezhet. Összefoglalván tehát azt mondhatom, egyetértek az iskolaérettséget vizsgáló kollégákkal a plusz egy év óvodában tartással kapcsolatban.
Fontos azonban megjegyeznem, hogy az óvoda mellett Ön is sokat tehet kislánya játékos fejlesztéséért egy-egy jól megválasztott otthoni játékkal. Ajánlom figyelmébe az "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagokat, melyeket megtekinthet és megrendelhet a fenti, képes linkre kattintva.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Kislányom jövõ márciusban lesz 3 éves. A kérdésem az lenne, hogy ha idén májusban beíratom, akkor 2012 márciusban mehet-e oviba? Szóval nemcsak 2012 szeptembertõl mehet ugye?
Válaszát köszönöm: K.-né G. Rita.
Vlasz:
Kedves Rita!
A 3. életévét betöltött gyermek elkezdheti az óvodát abban az esetben, ha ennek egyéb akadályai (pl. telített létszám, egyéb technikai akadályok, stb.) nincsenek. Kérdésével kapcsolatban érdeklõdjön az illetékes óvodavezetõnél!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiunk (aki egyben 3. gyermekünk) áprilisban tölti a 4. életévét. Aranyos, szeretetreméltó és szeretetéhes gyermek, aki soha nem volt távol tõlem. Egyetlen problémám van vele kapcsolatban, hogy rendkívül akaratos, így ha megkérem valamire, vagy megcsinálja vagy sem. Az óvodában, sõt elõtte a bölcsödében is jelezték ezt a problémát, illetve azt, hogy semmilyen közösségi tevékenységben nem hajlandó részt venni. Mind a mai napig nem tornázik az oviban, nem rajzol, mert az úgy sem megy neki, és a játékon kívül nem hajlandó részt venni semmiben. Otthon idõnként sikerül bevonnom a kisebb munkákba, amiket ügyesen megcsinál, és ezért mindig megdicsérem. De bennem van a félelem, hogy ez a viselkedése állandósul, és késõbb sem lesz hajlandó a feladatokat elvégezni. Ezt csak azért vetem fel, mert a legidõsebb fiam is így kezdte az óvodában, és folytatta aztán az iskolában is, ahol megállapították róla, hogy nincs kialakult feladattudata és nem elég önálló szociálisan. Hogy tudnám ezekre rávenni a gyereket, ha ilyen mereven elzárkózik minden elõl?
Köszönettel: Majorosné Bea
Vlasz:
Kedves Bea!
Az óvodás gyermek tevékenykedtetésének kulcsszava a motiválás. Ez azt jelenti, hogy érzelmileg rá kell hangolni a gyermeket az egyes tevékenységekre. Otthon ezt leginkább úgy tudja elérni, ha a kívánt tevékenységet (pl. rajzolás, festés, éneklés, stb.) a gyermek érdeklõdési köréhez igazodva, játékába ágyazva próbálja megvalósítani. Pl. : ha a fiúcska szereti az állatokat, akkor nyugodtan pingáljon állatos kifestõbe. Az is izgalmas tevékenység lehet, ha pl. gipszkiöntõvel készített állatfigurákat festhet be. Ha Ön mesélne, énekelne neki, akkor is igyekezzen érdeklõdési köréhez igazodva, mindig figyelmfelkeltõ szemléltetéssel elõadni ezeket. Utóbbi azért fontos, mert a gyermek gondolkodása ebben a korban még cselekvéshez, szemléletességhez kötött, tehát elsõsorban az ragadja meg, amit lát, hall és gyakorlatban megtapasztal.
Fontos tehát, hogy a tevékenységekhez hozza meg a gyermek kedvét, valamint a játékos feladatok megválasztásakor maximálisan tartsa szem elõtt az életkori sajátossságokat is! Ne feledje: ebben az életkorban a gyerekek legfõbb tevékenysége a játék, így minden megvalósítandó tevékenységnek ebben kell gyökereznie.
