Egy unokájáért aggódó nagymama vagyok!Nagyon sok iskolakezdéssel kapcsolatos kérdésre kaphattunk már hasznos válaszokat.Arról azonban még nem olvastam, hogy mi lehet a hátránya ha a pedagógiai intézet és az óvoda által iskolaérettnek nyilvánított, iskolába vágyó unokámat még egy évig visszatartjuk mert "ez a divat" és a legtöbb gyermek 7-7.5 évesen kezdi meg tanulmányait! Januárban töltötte 6.életévét,kicsit anyás, de várja az iskolát!
Válaszára számítva!
Köszönettel: Paramama
Vlasz:
Kedves Nagymama!
De igen, korábbi válaszaimban többször is szót ejtettem annak hátrányairól, mondhatni veszélyeirõl, ha az egyébként iskolaérett gyermeket csupán a mások mintáját követve, minden ok nélkül még egy évig óvodában tartják.
Mi is történik ekkor? Az egyébként iskolaérett, közel 7 éves gyermeket, aki tudatában van annak, hogy képes az iskolai életben való sikeres részvételre, amihez ráadásul kedvet is érez, egy tollvonással "leírjuk". A gyermek már a visszatartás puszta tényét is kudarcélményként élheti meg, s várhatóan sokat fog ennek miértjén rágódni. "Lehet, hogy mégsem vagyok elég okos, ügyes, rátermett? ... A szomszéd Józsika biztosan sokkal okosabb nálam, ha õ már most mehetett suliba?"...stb.
A másik ok, amiért nem értek egyet a "divatból visszatartással", mert a gyermek, -egyszerûen fogalmazva, - kinõtte az óvodát. Túlnõtt az óvoda által adott feladatokon, elvárásokon, az egész ovis életformán. Mi lehet a következménye annak, ha a gyermek fejlettségi szintjéhez képest egyszerû feladatokat kap? Unatkozni fog az óvodában, nincs valódi sikerélménye és könnyen elveszítheti motiváltságát. A majd' 8 évesen iskolát kezdõ nebuló pedig már-már koravén lehet a többiek között.
Mivel a Nevelési Tanácsadó és az óvoda egybehangzóan megállapította az iskolaérettséget, nem tartom megalapozottnak a "divatot követõ" plusz egy év óvodát.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kérdésem az iskolakezdéssel kapcsolatos.Lányom januárban töltötte 6.életévét,az óvodában azt mondták érettnek tartják az iskolakezdéshez,a barátai,barátnõi is iskolába mennek szeptemberben,õ is nagyon szeretne velük menni mert nem sokan maradnak ovisok a régi csoportból! Szerintem kicsit szégyellõs, anyás. Nagyon tanácstalan vagyok,mivel teszek jót illetve rosszat, ha engedem iskolába, vagy még egy 5.évre visszatartom az óvodába? Válhat-e esetleg kárára ha nem kezdi meg idén az iskolát!
Válaszára várva!
Köszönettel: egy bizonytalan anyuka!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Ezt a levelet akár ugyanaz a család is írhatta volna, akinek az imént válaszoltam a másik levélben. Az Ön kislánya is most januárban töltötte 6. életévét, a pedagógusok által egyértelmûen megállapítható az iskolaérettség, és a gyermek is kedvet érez a sulira. Az Önök esetében is ugyanaz a kérdés merült fel, mint a másik levélben billentyûzetet ragadó nagymamánál: lehet-e valamilyen hátránya a gyermeknek abból, ha iskolaérettsége és motiváltsága ellenére is oviban tartják még egy évig?
A válaszom ez esetben is az: igen, könnyen hátrányt szenvedhet emiatt, mert, idézem a másik, szóban forgó levelem:
Az egyébként iskolaérett, közel 7 éves gyermeket, aki tudatában van annak, hogy képes az iskolai életben való sikeres részvételre, amihez ráadásul kedvet is érez, egy tollvonással "leírjuk". A gyermek már a visszatartás puszta tényét is kudarcélményként élheti meg, s várhatóan sokat fog ennek miértjén rágódni. "Lehet, hogy mégsem vagyok elég okos, ügyes, rátermett? ... A szomszéd Józsika biztosan sokkal okosabb nálam, ha õ már most mehetett suliba?"...stb.
A másik ok, amiért nem értek egyet a "divatból visszatartással", mert a gyermek, -egyszerûen fogalmazva, - kinõtte az óvodát. Túlnõtt az óvoda által adott feladatokon, elvárásokon, az egész ovis életformán. Mi lehet a következménye annak, ha a gyermek fejlettségi szintjéhez képest egyszerû feladatokat kap? Unatkozni fog az óvodában, nincs valódi sikerélménye és könnyen elveszítheti motiváltságát. A majd' 8 évesen iskolát kezdõ nebuló pedig már-már koravén lehet a többiek között.
Nem írta levelében, hogy kérte-e a Nevelési Tanácsadó szakembereinek iskolaérettségi vizsgálatát? Kérdéses esetben érdemes innen is szakvéleményt kérni, amely sokat segíthet a hogyan tovább eldöntésében.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Idén áprilisban lesz a lányom 6 éves. Az Óvónõje szerint érett az iskolához, de én nem így látom.Szépen rajzol, minden betût ismer,keresztneveket önállóan leír...szóval agyon van dícsérve.
Középsõ csoportba alig járt 3 hónapot, most is több mint 2hónapja betegeskedik. Az óvónõ fõ indoka,hogy ne válasszam szét azoktól akikkel együtt járt bölcsibe(6 fõs lánycsapat).
Mióta megtudta a hírt,hogy iskolás lesz
megváltozott.Sokszor bepisil éjszaka.Nem akar szótfogadni,mert õ már nagy ,Õ tudja egyedül....Az úttesten is egyedül akar átmenni körbenézés nélkül, szerinte elég hallani, hogy jön-e az autó.Nem tudja türelmesen kivárni míg a felnõttek beszélgetnek, hisztizik,hogy õt miért nem hallgatják meg.Az édesanyám ilyenkor lekiabálja mire a lányom válasza "utállak mama!" Fiam 18 éves, vele sem tudok beszélgetni, mert nekimegy a fiamnak ,rugdossa és azt mondja ,hogy én csak az õ anyukája vagyok..Szóval tanácstalan vagyok.Nagyon félek,hogy maximalista beállítottsága miatt kudarc éri, és visszacsinálni nem lehet,2-3 hét múlva már beiratkozás van. menjen vagy maradjon Ön szerint? Edit-aja
Vlasz:
Kedves Edit!
A leírtak alapján úgy vélem, iskolaérettséggel kapcsolatos aggodalma megalapozott. Kislánya minden jel szerint szociálisan még nem érett a sulira. Hogy mibõl gondolom mindezt?
A már kialakult szobatisztaságot követõ bepisilés szinte minden esetben szorongást jelez. Ha gyermekénél kizárhatók a szervi okok, joggal feltételezhetõk a fentiek. A szorongás kiváltó okára lehet gyanakodni abból, hogy MIKOR kezdõdött el a bepisilés. Mint írja, a nedves ébredések az iskolába lépés bejelentésétõl kezdve jelentkeztek. Szociális éretlenségre utalhat továbbá, ha a gyermek nem tudja türelmesen végighallgatni a felnõtt közléseit, ill az is, ha az iskolakezdés hírétõl nem lelkessé, hanem érzelmileg labilissá válik.
Sorai alapján úgy gondolom, Önnek igaza van, mikor megkérdõjelezi gyermeke szociális érettségét. Ha az óvónõkkel nem tudnak közös nevezõre jutni e téren, javaslom, kérjék ki Nevelési Tanácsadó szakvéleményét is. Fontos, hogy az egyéb körülményekrõl (pl. éjaszkai bepisilés, stb.) õk is tájékoztatva legyenek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ!
Pedagógusként csak szeptemberben tudok visszamenni dolgozni,kisfiam 2 éves és 7 hónapos lesz akkor. Az intézmény ahol dolgozom általános iskola és óvoda egyben, oda fog járni én pedig szomszédban dolgozni. Kis elsõseim lesznek, akiket nekem is úgymond be kell szoktatnom az iskolai létbe, de a saját gyermekem sorsa sem mindegy,igazán tanácstalan vagyok ebben. Továbbá az is aggaszt, hogy nem lesz még három éves, félek, hogy túlzott elvárással lesznek irányában. Az Ön álláspontját a vegyes és homogén csoport ügyében már több helyütt olvastam, egy ilyen kicsi gyermeknél mit tanácsolna, vegyes csoportot, ahol számomra az óvónõk szimpatikusabbak, de úgy tudom jövõre sok 5-6 éves lesz abban a csoportban, vagy a mini csoportot, ahol viszont két már kicsit fásultabb óvónéni van. Köszönöm válaszát! Egy pedagógus akinek a munkája és a gyermeke is fontos
Vlasz:
Kedves Kolléganõ!
Sajnos nem tudok érdemi tanáccsal szolgálni így látatlanban a messzi távolból, mivel személyesen nem ismerem sem a szóban forgó óvónõket, sem az egyéb körülményeket. A homogén mini csoport annyiból elõnyösebb, hogy ott az óvónõk sokkal jobban oda tudnak koncentrálni a picik beszoktatására és minden igényére, mint a vegyesben. Utóbbiban viszont a nagyobb gyerekek is segíthetik jó példájukkal, személyes közremûködésükkel a kicsik közösségbe való beépülését.
Mindkét csoportösszetételnek megvan tehát a maga elõnye ( a mininek talán több), de ez önmagában nem elég a biztosan jó döntés meghozatalában. Azt javaslom, döntsön a kisfiú. Menjetek el ketten, és ismerje meg õ is a pedagógusokat és magát a csoportot. Ezt követõen ne hozd döntési helyzetbe, hanem spontán beszélgetés nyomán próbáld kipuhatolni, melyik mennyire tetszett neki és miért. Lehet, hogy a döntés könnyebb lesz, mint képzeled.
Üdvözlettel: Katalin
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Egy olyan kérdésem lenne, hogy Önnek mi a véleménye a waldorf pedagógiáról. Ajánlana-e ezt a fajta óvodát egy 3,5 éves kisfiúnak, aki nagyon érzékeny, nehezen feloldódó típus? (persze tisztában vagyok vele, hogy az óvónõ személye a legfontosabb) Válaszát elõre is köszönöm! Tisztelettel: Tündér
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A Waldorf pedagógia alapvetõen az óvónõi minta szabad utánzásán alapuló szabad játéktevékenységre épül. Ott tehát nincs kényszer, hanem a gyermek egyéniségét, egyéni fejlettségét maximálisan szem elõtt tartó kibontakozási lehetõség. Ezt a lehetõséget az óvónõ adja meg a gyerekeknek, akik szabadon élhetnek ezzel. Mint írja, kisfia meglehetõsen érzékeny, zárkózott gyermek, ezért úgy vélem, ez a pedagógia "testhezálló" lenne számára. Már csak azért is, mert a Waldorfos nevelõmunkában fellelhetõ ritmikusság, kiszámíthatóság érzelmi biztonságot ad a gyerekeknek, s ez egy érzékeny, zárkózott kicsi számára nagyon fontos.
Javaslom, ismerje meg közelebbrõl a szóban forgó Waldorf óvodát, az ott folyó nevelõmunkát. Ha úgy érzi, hogy kisfia is és Ön is azonosulni tud annak szemléletével, akkor érdemes elgondolkodni a beíratáson.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Pedagógus!
Kisfiam 4éves lesz lassan és sajnos még mindig nem tudtam semmilyen módszerrel rávenni arra, hogy ne kakiljon be.
A pisilést a toaletten végzi el, minden gond nélkül.
Ha nagyvécéznie kell,inkább elbújik a sarokba, netán asztal alá és ott végzi el a dolgát, és csak utána szól mikor már késõ. ilyenkor mindig ráültetem a wc-re,de elkezd sírni, ordítani. ilyenkor nem lehet vele bírni. semmilyen nyugtató szó nem segít, megpróbáltam elvenni a figyelmét arról hogy hol is van,de az sem segített, csak sír sír,amíg le nem szállhat.
Próbáltuk a bilit is,de azon sem marad meg.
Kérdeztük tõle, hogy esetleg fél e a wc-tõl, és hogy ha igen,akkor miért, de sajnos ez sem mûködött.
Óvodába már jár, de ott sem végzi el a dolgát, inkább hazahozza. Tanácsot szeretnék kérni ez ügyben.
Válaszát nagyon szépen köszönöm. Renáta
Vlasz:
Kedves Renáta!
Kisfiánál minden jel szerint nagymértékû szorongás okozza a bilibe, WC-be kakilás elutasítását. Ezt a fajta gátlást csak fokozatosan, kíméletesen és a lehetõ legnagyobb játékossággal lehet feloldani.
Ajánlom figyelmébe az általam írt szakkönyvet is tartalmazó "Játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagot, mely nagy segítséget adhat a fentiek gyakorlati kivitelezésében. Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!Kislányom márciusban lesz 5éves. Az oviban rendszeresen fájlalja a hasát és egyedül szomorkodik. Nincs kedve játszani.Szeptembertõl jár oviba, beszoktatással nem volt problémánk.Itthon felszabadult, vidám, mozgékony.Kérdeztem tõle, miért nem játszik? a válasza:nincs kedvem.Óvónéni szerint komoly kislány, soha nem kell rászólni, ne aggódjak, nincs gond vele. Dajka néni szerint viszont szomorú Lilike.Én is másnak látom õt, mint amilyen valójában.hogyan érhetném el, hogy felszabadultan, mosolygósan töltse el az óvodában a napjait?
Várom válaszát. Köszönettel:D.Krisztina
Vlasz:
Kedves Krisztina!
Mint írja, a beszoktatással nem volt problémájuk. Biztos, hogy így van? Számomra úgy tûnik, hogy a hasfájást, kedvetlenséget éppen ez okozza. Amennyiben a hasfájás szervi eredetû okai kizárhatók ( ez ügyben érdemes lenne orvosi vizsgálatot kérni), úgy valóban a lelki problémákra kell orientálódni.
Kislánya minden jel szerint nem érzi jól magát az oviban. Kissé késõn kezdte az óvodát, elképzelhetõ, hogy emiatt is nehezebben megy a beszoktatás. Mindettõl függetlenül azt javaslom:kezdjék az elejérõl fokozatosan, kíméletesen a beszoktatást, úgy, mintha csak most kezdték volna az óvodát. Ha megoldható, most jó néhány hétig hozza el a kislányt ebéd után. Ha ezt a helyzetet megszokta és elfogadta, utána jöhet az ottalvás. Hasznos lehet továbbá, ha néhány óvodai társsal közös programokat, játszó délutánokat szerveznek, így kislánya mélyebb kapcsolatokat alakíthat ki csoporttársaival.
Remélem, hogy fentiekkel megoldódik problémájuk.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A véleményét szeretném kérni az ügyben, hogy Ön szerint fontos-e igazodni ahhoz a mostanában divatos irányzathoz, miszerint az iskolát 7 éves korban (vagy még késõbb) érdemes elkezdeni?
Kislányom idén májusban tölti be a hatodik életévét. Az óvónõk szerint abszolút iskolaérett. Mi, a család is így látjuk. Szívem szerint idén szeptemberben, alig 6 és fél évesen iskolába küldeném. A kislány is várja már a sulit, készül rá. Ugyanakkor bárkivel beszélek a környezetembõl, szinte kivétel nélkül azt mondogatják, hogy "Hová sietünk? Hadd legyen minél tovább gyerek!" stb. Sajnos manapság ez az általános hozzáállás - ami mellesleg nekem egyáltalán nem tetszik. Beszéltem tanító nénikkel is a kiszemelt iskolából, õk is megerõsítették, hogy valóban, mostanság ritka a 7 évesnél fiatalabb elsõ osztályos gyerek. Ez kissé elbizonytalanított, mert nem tudom, hogy jót teszek-e a gyermekemnek azzal, ha annak tudatában íratom be õt az iskolába, hogy szinte az összes osztálytársa egy évvel idõsebb lesz nála. Nem fog-e nagyon kilógni közülük, bírni fogja-e testileg/lelkileg/szellemileg ugyanazt a tempót, mint a nagyobbak? Viszont pusztán amiatt sem szeretném õt egy évet visszatartani az óvodában, mert mindenki más így csinálja...
Kérem, adjon tanácsot! Segítségét elõre is nagyon köszönöm! Üdvözlettel: "Tyúkanyó"
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Egyetértek Önnel, nem helyes a ma oly jellemzõ szemlélet: azaz akár iskolaérett a gyermek, akár nem, akkor is hagyjuk még egy évig óvodában. Az oviban való visszatartást csak akkor tartom elfogadhatónak, ha azt a gyermek fejlettségi szintje indokolja.
Az lenne az ideális, ha mindenki Önhöz hasonlóan gondolkodna, és nem azért akarná még egy évig óvodába kényszeríteni a gyermekét, mert " hadd játsszon még egy évig, ráér még felnõni" (ez szakmailag nem elfogadható indok), hanem azért, mert VALÓBAN nem iskolaérett.
Szívem szerint azt mondanám, ha az iskolaérettségi vizsgálatok is alátámasztják, kezdjék meg a sulit, ám a már kialakult tendencia miatt (ami ellen egyelõre nem tehetünk semmit) mégis azt mondom, fontolja meg alaposan! Mit értek ezalatt? Kislánya osztálytársai valószínûleg mind 7-8 éves nagy gyerekek lesznek, akik korukból kifolyólag biztosan elõnyt élveznének a náluk kisebb 6 évesekkel szemben, és elképzelhetõ, hogy az Ön értékes, tehetséges kislánya ezen objektív okok miatt hátrányba kerülne.
Kislánya épp hogy elérte az iskolába lépéshez szükséges alsó korhatárt, javaslom, ezt a szempontot is tegye mérlegre a döntés során!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiúnk 2 és féléves lesz áprilisban. Hetente két napra visszük bölcsibe, másnapokon itthon van vagy valamelyik mamánál. A bölcsit szereti. Itthon viszont az anyjával állandóan huzakodik, hetente többször is van hiszti. Igazi fetrengõs hiszti. Nehezen lehet rá venni, hogy kimenjünk vele a kertbe, de amikor kint van, akkor nehezen lehet behozni. A bejövetelt követõen nem akar levetkõzni.Egyébként hihetetlenül okos, kedve, segítõkész kisfiú. Tudom, hogy ez a dackorszak, csak annyira rémisztõ amiket csinál. Teljesen magánkívül hisztizik, üvölt. Engem az apját folyamatosan elküld, velem lassan semmit sem lesz hajlandó megcsinálni. Félünk tõle, hogy lelkileg megviseli ez az állandósuló hiszti. Mit tudnánk tenni, kérem segítsen.
Vlasz:
Kedves Apuka!
A legfontosabb dolog, amit javasolni tudok, az a következetesség. Ha a kisfiú hisztizik, ordít, akkor a "jelenet" végéig ne vegyenek tudomást a mûsorról. Csináljanak úgy, mintha semmit sem hallanának. Miután gyermekük észreveszi, hogy elõadásának nincs nézõközönsége, azaz nincs miért csinálnia, egy idõ után felhagy ezzel a viselkedéssel. Kemény idegrendszer kell mindehhez, ez tény, de elõbb-utóbb meg fog szûnni a hiszti.
A másik dolog, a következetesség. Ha kérik, hogy jöjjön vetkõzni, erre õ hisztizve tiltakozik, ne kezdjenek el neki könyörögni, hanem egyszerûen mondják azt: "Jó, ha te nem akarsz levetkõzni, akkor maradj overallban. Majd jó meleged lesz és megizzadsz, de ha te ezt szeretnéd, legyen ez." A kisfiú valószínûleg meg fog lepõdni attól, hogy most vállalnia kell saját döntése következményeit, és egyszer csak magától fog odajönni Önökhöz, hogy segítsenek neki levetkõzni.
Nehéz és embert próbáló feladat a gyermeknevelés, amihez sokszor elenegedhetetlenül szükséges a szeretetteljes, ám mégis kellõ határozottsággal, következetességgel bíró szülõi attitûd.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Cím!
A szülõk válása esetén van -e a nagyszülõknek unoka láthatási joguk?
Köszönettel: nagypapa
Vlasz:
Kedves Nagypapa!
A gyermek elhelyezésrõl, ill. a láthatási jogról minden esetben az illetékes bíróság dönt a bontóper során. Tudomásom szerint ilyenkor fõként a szülõk láthatási jogát határozzák meg. Amennyiben Ön szükségét érzi, hogy esetükben a nagyszülõi láthatási jogról is rendelkezzenek, kérje jogi szakember segítségét!
Mivel sem szakmailag, sem magánemberként nem vagyok kompetens a kérdésben, ezért érdemben segíteni Önnek sajnos nem tudok.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom márciusban lesz 3 éves, 3 és fél évesen kezdi majd az óvodát. Érzékeny, mindenre fogékony, társaságban nehezen feloldódó, ugyanakkor vidám és mozgékony gyermekrõl van szó. Nagy dilemmánk a megfelelõ óvodaválasztás. Két óvoda között nem tudunk dönteni. Az egyik vegyes korcsoportú csoportokból áll, az óvónõk nekünk(szülõknek) szimpatikusak, az udvar hatalmas és fûvel borított, az óvoda jól felszerelt. A másik óvoda kis-középsõ és nagycsoporttal mûködik, az óvónõk nekünk kevésbé szimpatikusak (persze ez csak elsõ benyomás), az udvar kicsi és betonnal borított, viszont az óvodabelsõ jól felszerelt. Ez utóbbi oviba fog járni a barátnõm kislánya, akivel születésük óta szinte elválaszthatatlanok, nagyon szeretik egymást. Kapcsolatukra az jellemzõ, hogy a másik kislány a domináns, az én gyerekem szinte áhitatosan követi mindenben és mindenhová.
Tudom, a döntés a miénk, de kérem segítsen nekünk, mit mérlegeljünk a döntésben? Vajon segítene a kislányunknak a beilleszkedésben a kis barátnõje jelenléte? Vagy inkább "elnyomná" õt? Milyen egyéb indokokat vegyünk figyelembe a döntéskor?
Nagyon köszönöm elõre is megtisztelõ válaszát!
Petra
Vlasz:
Kedves Petra!
Levele elsõ felét olvasva biztos voltam benne, hogy az elsõ óvodát fogom ajánlani, ám a második felénél bizony én is eltöprengtem, melyik intézmény lenne megfelelõbb kislányának.
A barát, barátnõ jelenléte a visszahúzódóbb, gátlásosabb kicsik számára mentõöv lehet az ismeretlen óvodai világban, még akkor is, ha kezdetben kissé elnyomottabb pozícióban vannak. (Az erõviszonyok egy idõ után átrendezõdnek, valamint kislánya elkezd más gyerekek felé is nyitni.) Mindemellett egyáltalán nem elhanyagolható szempont az óvónõk személyisége, gyerekekhez való viszonya, az intézmény kinti és benti felszereltsége, stb. sem.
Összefoglalván tehát 2 dolgot javasolhatok:
- Olvassa át a www.ovi.hu weboldalon található "Az óvodaválasztás ajánlott szempontjai" c. cikket. Itt további aspektusokból is megvilágíthatja a kérdést, amik szintén segíthetnek a jó döntésben.
- Vigye el kislányát mindkét oviba, és beszéljék meg, neki melyik tetszett és miért? Hasznos lehet, ha a barátnõ ovijába kis társával együtt mehet, így ahhoz az intézményhez az õ személyét is társítani fogja.
A fentiek tükrében joggal remélhetjük, hogy megszületik a legjobb döntés, ami mindannyiuk számára megnyugtató lesz.
Örömmel, mosollyal teli óvodakezdést kívánok kislányának!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Párommal már a terhességem elõtt is voltak gondjaink sexuális téren...õ sosem akart szeretkezni,úgy kellett rábeszélni...aztán mégis fogant egy gyönyörû kisfiunk. Annyira ritkán voltunk együtt, hogy eleinte Párom kételkedett is abban,hogy az övé-e a gyermek! Mindig reménykedtem, hogy helyrejönnek a dolgok, de csak egyre elhidegültünk egymástól. Most már viták sincsenek, mintha 2 idegen élne együtt. Most 2 éves múlt kisfiunk, mindkettõnket nagyon szeret...mégis úgy gondolom, jobb lenne, ha Apát és Anyát igazán boldognak láthatná, ha külön-külön is...Apa nem akar elszakadni kisfiától, amit meg is értek. Nyílt kapcsolatot ajánlott fel, de úgy gondolom így nincs esély egy igaz új kapcsolatra. Mi a véleménye? Köszönöm
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Egy párkapcsolat, véleményem szerint, akkor lehet igazán tartós és stabil, ha mind érzelmileg, mind intellektuálisan és végül de nem utolsó sorban szexuálisan is harmónia és összhang van a társak között. Jómagam egyáltalán nem tudok azonosulni a nyitott kapcsolat gondolatával, így szerény meglátásom szerint ez az alternatíva egy egészséges családi élet kereteibe semmiképpen nem fér bele! Ha együtt képzelik el életüket, akkor minden tekintetben együtt és nem egymás mellett kell élni. Ha a feszültségek, - még ha kimondatlanul is - a levegõben vibrálnak, mindenképpen kárt okoznak egy kisgyermek lelkében, ne tegyék ki ennek a kisfiút!
Ha még látnak esélyt pár (!) kapcsolatuk rendezésére, javaslom, látogassanak el családterapeutához, ill. szexuális pszichológus szakemberhez, akik talán közelebb viszik Önöket a helyes megoldáshoz. Ha semmi esély nincs az egészséges, hagyományos családmodell fenntartására, érdemes elgondolkodni a különváláson.
Kívánok Önnek kitartást, és persze sok örömöt a jövõre nézve, s bízom benne, hogy hamarosan rálel az áhított boldogságra, akár jelenlegi párjával, akár új partnerrel.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
14 hetes várandós vagyok. A párommal nem vagyunk házasok, nagy szerelem volt kettõnk között, a kapcsolat mindössze 1,5 éve tart. Szerettünk volna kisbabát, mégis váratlanul jött, de egybehangzóan felvállaltuk. Pár nap boldogság után a párom gyökeres változáson ment keresztül, teljesen kifordult magából. Egyáltalán nem társam már a babavárásban, minden nap sírok a hozzáállása miatt. Úgy érzem, hogy rövid idõn belül teljesen elhidegültünk egymástól, már most úgy érzem, hogy nem bírom vele leélni az életem és felnevelni a gyermekünket. A Babánkat nagyon várom, õt viszont szívem szerint a legtávolabb szeretném tudni tõlünk, mert nagyon kiábrándult és csalódott vagyok. A kérdésem természetesen az az lenne, hogy a pici életére mivel lennék jobb hatással, ha ebben a kapcsolatban nevelnénk fel, vagy ha nem is ismerné az édesapját? Nagyon nehéz kérdés, el vagyok keseredve. Válaszát nagyon várom és elõre is köszönöm! Nóri
Vlasz:
Kedves Nóri!
Soraiból számomra az tükrözõdik, hogy jelen levelét kissé zaklatott lelkiállapotban, talán egy vita után írta, így lehet, hogy döntését még nem is gondolta át igazán. Nehezen tudom elképzelni, hogy másfél évnyi boldogság után ilyen hirtelen fordulattal, cirka néhány napnyi mosolyszünet miatt valóban hátraarcot csinálna. Elképzelhetõnek tartom, hogy a 12 hetes terhességi kortól ugrásszerûen megemelkedõ hormonszint (is) okozhatja Önnél a túlzott érzékenységet. Ilyenkor minden kismama jobban ugrik a legapróbb dolgokra is (tapasztalatból beszélek :) ), így csak remélni tudom, hogy a szakítás hirtelen felindultságból fogalmazódott meg Önben. Bízom benne, hogy levele óta megtalálta lelki egyensúlyát, és csupán átmeneti nehézségrõl volt szó.
Ha mégsem így áll a dolog, és tényleges, hosszútávú, komoly problémák kezdenek kirajzolódni, akkor bizony el kell gondolkodni azon, hogy mi a jobb a gyermeknek? Teljes, ám feszültségekkel teli, vagy csonka, de kiegyensúlyozott családban felnõni? Ha muszáj lenne választanom, én inkább az utóbbi mellett tenném le a voksomat, persze csak igen indokolt esetben.
Kedves Nóri! Arra kérem, próbálja higgadtan mérlegelve, pontról-pontra átgondolni, melyik alternatíva lenne jobb Önnek és kisbabájának. Én mindenesetre szívbõl kívánom Önnek a legjobbakat, megérdemli, hiszen minden vihar ellenére is igazi édesanyaként kisbabájára, és az Õ boldogságára fókuszál!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Nekem vissza kell mennem dolgozni, mert nem "tartják" tovább a helyem. A gyermekem decemberben töltötte a 3. Megpróbáltuk beiratni a helyi és a szomszédos település óvodájába. Sajnos sikertelenül. A kisebbik fiamra 2 éves a nagyapa és bébiszitter fog vigyázni (nagyapa a kettõt együtt nem vállalja). Próbáljam meg most az ovit (egyáltalán van év közben lehetõség a felvételre)? Nézzek magánóvodát? Hagyjam mind a kettõt a bébiszitterre? Mit tanácsol?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mindenek elõtt érdemes lenne újra rákérdezni az említett két óvodában, hátha idõközben történt üresedés. Ha nem, akkor tovább kell gondolni a magánóvoda, ill. babysitter megoldásokat. Ha pénztárcája engedi, elsõként az elõbbit (magánóvodát) tartanám jobb megoldásnak, ám ez esetben nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az óvodai beszoktatás kezdetben sok idõt igényelhet a szülõtõl. Át kell gondolni, hogy ez jövõbeni munkahelyével összeegyeztethetõ lesz-e? Ha nem, akkor marad a két gyermek babysitterre bízása.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovonö!
Kislányom idén szeptemberben tölti be az 5. életévét. 3 éves korátol "jár" ovodába. Rengeteget beteg. Talán tavaly ment 1-2 honapot összesen. Idén sem ment már oktober ota. Lehet a téli honapokban sem visszük. Olyan kérdéssel fordulok Önhöz,hogy hátárnya lesz-e a kislánynak valamiben,hogy ilyen sokat betegesgedik és nem visszük közösségbe. Söt mivel nem értünk egyet az ovodai neveltetéssel,lehet más ovodába fogjuk iratni. Szoval hátránya lesz-e a kislánynak,hogy csak jövöre,mikor 5 éves kortol már kötelezö az ovoda,akkor megy rendszeresen? Talán jövöre megerösödik annyira,hogy nem lesz sokat beteg. Köszönettel!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A betegség miatti hiányzás természetesen elfogadható indok az óvodából való távolmaradásra, hiszen betegen vagy félig gyógyultan nem hogy nem tanácsos, de nem is szabad közösségbe járatni a gyerekeket. Amennyiben azonban nem beteg a gyermek, tanácsos rendszeresen közösségbe járatni a kislányt, hiszen ez óriási segítséget ad a szocializálódásban és a késõbbi iskolai életben.
Amennyiben a jelenlegi intézmény munkájával nem elégedett, úgy azt javaslom, ha indokoltnak érzi, keressen másik óvodát, ahová jó szívvel járatná kislányát.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kisfiam november végén betöltötte a 4 évet de a mai napig semmilyen hajlandóságot nem mutat arra hogy a wc-be vagy a bilibe kakáljon. Próbáltuk mi már minden módszerrel, de semmi nem vált be.A pisiléssel soha nem volt gondunk az a legelsõ pillanattól fogva megy hiszen a testvérétõl eltanulta. Azt gondoltam, hogy majd látva a testvérét hogy a wc-be végzi a nagy dolgát attól majd neki is megjön a kedve, de nem. Ha besikerül a nagydolog a bugyiba akkor sem szól. Ha nem veszem észre képes benne lenni óra hosszáig. Próbáltuk a mûkaki dolgot, nagyon tetszik neki hogy a macik, kutyák meg minden más állat a bilibe kakil, de õ akkor sem.Tényleg mindent megpróbálunk, de folyton falakba ütközöm.Közel egy éves sikertelenség után most már úgy érzem, hogy teljesen tehetetlen vagyok, és ez a sikertelenség teljesen megvisel. Most már egyre kevésbé vagyok türelmes és gyakran elszakad a cérna.A kezdeti idõszakban még egyszer kétszer sikerült is a bilibe de aztán történt valami, nem tudom hogy mi és aztán még csak a wc közelébe sem megy ha a nagy dologról van szó.Ha pisilnie kell megy egyedül a wc-re elintézi a dolgát és kész.Kérem adjon tanácsot. Az óvodába is csak ezért félnapos.
Vlasz:
T. Levélíró!
Az Ön türelmetlensége egyre nagyobb szorongást kelt a gyermekben, amely okán egyre elszántabban próbálja visszatartani a "konfliktus kiváltó okát", azaz a kakit. Ha nincs kaki, nincs konfliktus, aztán ha becsúszik, tagadja, amíg lehet. Bármennyire is bántja a helyzet, muszáj azzal tisztában lennie, hogy bármi áron meg kell õriznie a nyugalmát, mert ez az egyik kulcsa a sikernek. A megoldás másik fele a játékos szorongás oldás, mely egy hosszú, kitartó folyamatot jelent, nem pedig egyetlen varázsütésre, egy-két alkalmas játék útján egycsapásra megoldást kínáló csodaszert. Ehhez pedig át kell látni a probléma egészét. Ajánlom figyelmébe "A játékos, könnyed szobatisztaságért termékcsomag"-ok valamelyikét, melyet megtekinthet és megrendelhet a fenti, képes linkre kattintva. Úgy vélem, kisfiánál célravezetõbb lenne a bilis verziót választani, kakilásnál ez sokkal célravezetõbb szokott lenni, mint a WC - akár szûkítõs - használata.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kislányunk 37 hónaposan mereven elzárkózik a bili/wc kérdés elõl.Kiváló bili/wc-szûkítõs eszközeink vannak, biztonságban érzi magát rajtuk. Játékok és ötletek tárháza, finomkodás, beszélgetés, mesehetek és viccelõdések sem oldják fel a problémánkat, vagy ha igen, az is egy napig tartó csoda.Kistestvére 9 hónapos, sokat beszélgetünk a babaságról, a baba pelenkájának lényegérõl kontra nagylánysági kényelemrõl, amit a bugyi lazasága nyújt. Próbálta a bugyit, de hullámvasúthoz hasonlít a wc-használat (bili újabban elutasítva).Úgy érzem, nem segít semmi, azt látjuk, inkább a pelenkát választja. Szerintem érzi a pisit és kakit is, de direkt nem wc-zik (pisil néha), és mostanában nem szól, ha tele lesz a pelenkája, sõt, újabban letagadja. Óvodába jár, ahol nagyon türelmesek, de pelenkásan sokáig nem járhat így oda, társaságra pedig vágyik. Véleménye szerint a bölcsõde is jó, neki pelenkásan az is megfelel óvoda helyett. Jelenleg azt beszéltük meg a kislányunkkal, hogy ha egy hétig szobatiszta lesz, elhagyjuk a pelenkát és kaphat bugyit. Jelenleg kizárólag írigységére tudunk hatni, ezt a módszert viszont sem én, sem férjem nem kedveljük, de hellyel-közzel csak ez mûködik. Szeretném, ha konkrét tanácsokkal segítene nekünk ebben az igen kényes témában, mert jelenleg úgy érezzük, visszafelé haladunk az idõben az elõre helyett. Köszönettel, Mária
Vlasz:
Kedves Mária!
Kislányánál a szobatisztaság kérdése teljes egészében, kis-, és nagydolog tekintetében is megoldásra vár. Ilyen komplex problémát, annak lelki okait és gyakorlati megoldásait néhány sorban nem tudom leírni, ezért ajánlom figyelmébe "A játékos könnyed szobatisztaságért" termékcsomagok valamelyikét, melyben a szakkönyv és a játékeszközök hasznos segítséget adnak a továbblépéshez. Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Szeretném a véleményét kérni a következõ kérdésben: A gyermek 5 éves kortól óvodaköteles napi 4 órás óvodai jelenléttel a törvény szerint. Adhat ez alól hosszú távon felmentést az óvodavezetõ? Heti négy nap eleget tudunk tenni ennek a kötelezettségnek, ám pénteki napokon a délelõtti órákban gyógytornára szeretném vinni a gyermeket, ilyenkor pedig ebéd elõtt érnénk be s ennek már nem sok értelmét látom. Megoldható ez a vezetõ engedélyével? Válaszát köszönettel várom. Panka
Vlasz:
Kedves Panka!
Ezt a kérdést az óvodavezetõvel kell megbeszélni, ám jómagam úgy vélem, a gyógytornán való részvétel nem jelent "lógást", azaz elfogadható, igazolt távollétnek minõsíthetõ, hiszen ez is a gyermek egészséges fejlõdését s így iskolaéretté válását szolgálja. Egyeztessen e kérdésben a vezetõ óvónõvel!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Óvoddai problémákkal kapcsolatban szeretnék kérdezni. A problémánk 2009 október körnékén kezdõdtek miután a kisfiam szeptembertõl óvodába jár. A bölcsõdében nem volt semmi különösebb probléma vele a szokásos kis konfliktusoktól eltekintve, ami nem volt komoly. Rendesen evett az étkezéseknél,szótfogadott a nevelõknek és mindig mesélte a kis történeteit. Szeptembertõl elkezdtük az óvodát. Akkor még nem is volt semmi gond, az óvónõk dicsérték,hogy milyen gyönyörûen mindent megeszik, milyen ügyes, olyanokat rajzolt ami kb nagycsoportos szinten elvárhatõ (tökéletes köröket, négyzeteket,színeket,alakokat --embernél:fej,test,karok,szem.száj minden részletesen). Októbertõl elkezdõtek a problémák, 1x-1x mondogatták,hogy kicsit szófogadadtlan, nem pakol amikor kéne stb. Eleinte mindig próbálkoztunk neki elmagyarázni,hogy.mit kell csinálni az oviban, a szabályokat be kell tartani stb. Ezek a dolgon nem nagyon változtattak egyre komolyabbá váltak. A kisfiam már elkezdett itthon is úgy viselkedni Visszabeszél az óvodában is, sõt le is hülyézte 1x az óvónõt. Olyan dolgokat hallok az oviban mikor megkérdezem milyen volt a napja,hogy égnek áll a hajam, mert otthon azér olyanokat nem tapasztalok. Otthon azért valamennyire kezelhetõ mert 1-1 hiszti után leül a gondolkodó székére, bocsánatot kér és utána megnyugszik. viszont mikor játszik idõvel megint belemelegszik, káromkodik,dobálja a játékokat, nem pakol stb. Aztán megint gondolkodó és megcsinálja amit kell. Az óvodai elmondások szerint viszont ott semmivel nem lehet rá hatni. Ha valami nem úgy van ahogy õ szeretné jön a hiszti,verekedés,káromkodás. SOHA nem káromkodtunk a gyerek elõtt és a meséken kívûl mást nem néz tvben. Az oviban 27en vannak a csoportban erre jut 1 óvónõ és 1 dada akik váltják egymást DE és DU. Mindkét óvónõ és dada kb 1-2 órát találkozik a váltás alatt. Már elküldtek minket a nevelési tanácsadóba is de ott még semmi olyan dolgot nem mondtak ami probléma lenne. Annyit mondtak, hogy (mivel volt sok mûtétje a kisfiamnak és sokat járunk orvoshoz) az ezzel járó stresszek kicsit felgyûltek benne és több odafigyelés kell meg foglalkozás neki. Csakhogy sajnos mint szülõ nem tudok mellette állni az oviban egész nap és az ottani problémák miatt meg otthon büntessem?? Szerintem nemhiszem,hogy ez a megoldás. Teljesen el vagyok már keseredve mert mindig mint egy "fekete bárányról" beszélnek szegényrõl. Büntetésbõl át szokták rakni a nagycsoportba (ahol nincs rá SEMMI PANASZ). Alváskor pedig kinn altatják a folyosón néha....Kicsit visszakanyarodva, rajzai csak irkafirkák amibe belemagyarázza hogy mi az (pedig ha azt mondom neki,hogy na most rajzoljunk egy szép autót,házsat vmit--leül és gyönyörûen lerajzolja)csak magától mindig firka van. A játékokat dobálja, bohóckodva beszél, és nagyon szófogadatlan, evés közben az ételt dobálja, nem akar aludni. Óvodai fejlõdése a szülõi szemmel kimerül pár mondókában amit megtanult. SEMMIVEL NEM TUD TÖBBET MINT AMIKOR BÖLCSIBÕL ODAMENTÜNK!!SÕT!!
Nagyon szépen megköszönném a segítséget, és a mielõbbi válast.
Egy aggódó apuka
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nem vagyok biztos benne, hogy a probléma kiváltó okát kizárólag óvodai berken belül kell keresni. Alaposan végig kellene gondolni, hogy a gondok jelentkezése idején milyen változások (költözés, életritmusukban, életvitelükben bekövetkezett változások), akár családi események (haláleset, válás, családon belüli konfliktusok, változások, ...stb.)történtek, melyek kibillenthették a kisfiút lelki egyensúlyából. Próbálja minden aspektusból átgondolni a kérdést, minek nyomán esetleg választ kaphat a dolgok miértjére.
Írja, hogy gyermeke az elmúlt idõszakban sok mûtéten, kórházi kezelésen esett át. Úgy vélem, ez önmagában is elég indok lehet a magatartási zavarokra, melyek sok-sok türelemmel, foglalkozással és önfeledt otthoni játéktevékenységekkel jól kezelhetõk. Amennyiben a gondok ennek ellenére sem csökkennek, kérje gyermekpszichológus segítségét.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Az én kislányom (márciusban lesz 4 éves) szeptemberben minden zokszó nélkül kezdte az ovit. Elsõ perctõl kezdve imádta, már alig várta, hogy menjünk, hogy gyerekekkel legyen, pedig csak a játszótéren találkozott más gyerekekkel vagy az unokatesóival játszott. Nagyon ritkán vigyázott rá nagyszülõ, mindig én voltam vele (na és persze az apukája). Van egy öccse(õ két éves lesz), aki bölcsibe jár (õ sírt az elején, de most már szeret ott lenni,megtalálta a biztonságot).
Kislányom kb. 3 hete nem szeret oviba járni, volt, hogy üvöltött,hisztizett (ami nála sose fordult elõ, csak kicsi hiszti), rúgkapált, nem akart oviba menni. Mindig az apja vitte, imádja és most vele és az öccsével is undok, csak engem akar, ezért én hozom-viszem. Nekem nem hisztizik, csak sírdogál, de van amikor már este pityereg. Azt mondja bántják a "rossz" gyerekek, nem akar senkivel se játszani és egyszer egy fél mondattal az egyik óvó nénirõl is azt mondta, hogy az óvó néni nem szereti õt. Teljesen tanácstalan vagyok. Az én mosolygós,életvidám kislányom minden reggel lehangolt, délután kisírt szemekkel vár, alig eszik. Még egy hónapja az ügyeletes óvó néni is úgy fogadta, hogy "itt van az én mosolygós tündérkém..." Sokszor már az udvarra se megy ki.
Próbálok a lelkére beszélni,de nem használ.
Mit tehetnék?
Válaszát elõre is köszönöm.
Üdvözlettel:
Katalin
Vlasz:
Kedves Katalin!
Az óvodai beszoktatás során gyakorta elõfordul, hogy a sírás, kétségbeesett tiltakozás nem az ovikezdés elején, hanem csak a késõbbiekben tör felszínre. Úgy gondolom azonban, hogy kislányánál nem is annyira általános beszoktatási nehézségek, sokkal inkább konkrét elriasztó esetek váltották ki a tiltakozást. Hogy ezek mik lehetnek, arra Önnek kell rájönnie. Javaslom, beszéljen az óvónõkkel (különösen azzal a kolléganõvel, akirõl kislánya lesúlytóan nyilatkozott), és kérdezzen rá részletekbe menõkig az óvodában folyó eseményekre. Voltak-e konliktushelyzetek és ha igen, akkor kivel és miért? Kik lehetnek az ún. "rossz" gyerekek? Elképzelhetõ esetleg, hogy épp az udvaron történnek olyan atrocitások, amik miatt a kislány már nem is akar kimenni? Erre különösen hívja fel az óvónõk figyelmét, hiszen õk testközelbõl sokkal több mindent észrevehetnek!
Hasznos lehet továbbá, ha otthon bábozással, játékosan próbálják feleleveníteni az óvodai eseményeket (így az udvari játékot is), amik talán támpontot adhatnak az óvoda elleni tiltakozás miértjére.
