A párommal már régen nem egyeztünk, és hiába próbáltuk többször is helyrehozni a dolgokat, nem ment. Így november közepén a két és fél éves kisfiammal elköltöztem a szüleimhez.A problémám az, hogy az addig könnyen kezelhetõ gyermekem azóta hisztis, akaratos, mindig ellenkezik, és csak azért sem azt csinálja, amit mondok neki, viszont amit tiltok, azt elõszeretettel. Sokszor mondja azt is, hogy nem szeretjük õt, pedig állandóan mondogatom neki, hogy én is, és apa is imádjuk. Sokat kiabál, verekedni akar, csúnyán beszél, stb. Nem tudom, hogy hogyan magyarázzam el az õ szintjén a dolgokat, és azt sem, hogy hogyan reagáljak a szófogadatlanságára?! Kétségbe vagyok esve, mert szeretném, ha minél kevésbé sérülne, de azt is, ha újra szófogadó lenne, és nem állandósulna az agresszív viselkedése. Hogyan neveljem? Mindig büntessem, amikor rosszat csinál? Hiszen akkor állandóan büntetésben lehetne! De szerintem az sem megoldás, ha mindent elnézek neki. Kérem, adjon tanácsot!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Gondoljon csak bele kisfia helyzetébe:
- Az egyformán szeretett szülõk egyikét gyakorlatilag elvesztette, hiszen apukáját jóval ritkábban látja.
- Elképzelhetõ, hogy a nagy terhet jelentõ válás nyomán Ön sem tud olyan türelmes és nyugodt lenni kisfiával, mint korábban.
- A gyermek a legapróbb rezdülésekbõl is észreveszi, hogy anyuka és apuka között ellentét feszül. Két olyan ember között, akiket valószínûleg egyformán szeret.
- Nem csak a család szerkezetében, de otthonukat és napi ritmusukat tekintve is nagy változás állt be, hiszen elköltöztek az Ön szüleihez. Biztos vagyok benne, hogy a jóságos nagyiék nagyon szeretik a fiúcskát, de ez sem feledtetheti a fentiek miatti lelki bizonytalanságot.
És az elõbbiek csak a jéghegy csúcsa... Mit lehet tenni? Csak azt tudom javasolni, hogy igyekezzen a régi jól bevált életritmust alapul véve újraértelmezni a mostani életüket. Konkrétan: igyekezzen a lehetõ legjobb emberi-baráti kapcsolatban maradni volt férjéval, és ezt a gyermek elõtt érezhetõen fejezzék ki. Soha ne veszekedjenek, vitatkozzanak a kisfiú jelenlétében, és ha mód van rá, szervezzenek kezdetben minél több közös családi programot. Erre azért van szükség, hogy ne legyen olyan nagy szakadék, hirtelen váltás a gyermek régi és új élete között. Az elválásban is tartsák be a fokozatosságot: eleinte pusztán az új otthon megszokása, elfogadása legyen a cél, miközben apuka még aktívan legyen jelen a kisfiú életében. A következõ lépcsõfok lehet a fokozatosan (!) egyre csökkenõ közös programok száma, ám a szülõk közti baráti hagvétel és közös nevezõ ekkor is nagyon-nagyon fontos! A nem hirtelenséggel, hanem fokozatosan történõ szétválás nem csak a gyermek, de a szülõk lelki egyensúlyának helyreállításában is sokat segíthet. Ez pedig jótékony hatással van a gyermek felé tanúsított türelmes magatartásra is.
Kívánok az elkövetkezõ idõszakra kitartást, türelmet, hogy a gyermek érdekében mindenféle személyes ellentétet háttérbe tudjanak szorítani.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kisfiam 3 éves és jelenleg bölcsõdébe jár. Félig szobatiszta már, ami azt jelenti, hogy pisilni tud már bilibe, viszont kakilásnál mindig pelust kér, és abba végzi a dolgát. Próbáltunk már mindenféle praktikát, több bilink is van otthon ill. vécészûkítõ, de amennyiben erõltetjük a dolgot, mindig sírva fakad és inkább vagy visszatartja, vagy pedig kisnadrágba kakil. Mit tehetünk annak érdekében, hogy ez a probléma megoldódjon?
Megtisztelõ válaszát várom köszönettel:
B.Zsuzsanna Erika
Vlasz:
Kedves Zsuzsanna!
Kisfia problémája nem egyedülálló, kisgyermekkorban gyakorta tapasztalható ez a fajta "fél-szobatisztaság". Egyebek mellett ennek játékos megoldására is jól hasznosítható, gyakorlati ötleteket ad a szakkönyvemet is tartalmazó "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag.(Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva!) Ajánlom szíves figyelmébe, és remélem, hogy ez által problémája gyorsan és stresszmenetesen orvosolható lesz.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt óvonõ!
Az alábbi kérdéssel fordulok Önhöz: mi már tavaly juniusban elváltunk s sajnos nagyon sokat veszekedtünk válás elött és után is. Ezek sokszor a gyerek elött történtek.Én nem akartam válni, de a kisfiam apja ragaszkodott hozzá egy másik lány miatt, meg hogy szabadságot akart.Különköltöztünk tavaly márciusban és tavaly májusban felkarolt minket egy régi barátom. Kisfiam egyböl elfogadta és apának szolította.Most havi egyszer elviszi az igazi apa fiunkat a barátnöjével együtt, s mikor visszahozzák, nem birunk a gyerekkel, egyszerüen kezelhetetlen lesz.Szobatiszta már 2 és fél éves kora óta, 2006.12.04-én született császárral.Mit tudnék csinálni,hogy többé ne viselkedjen igy a fiam? Maradak tisztelettel: Angéla.
Vlasz:
Kedves Angéla!
Mint írja, a válás meglehetõsen zajosan, veszekedésekkel tarkítva zajlott, s feltételezem, hogy mostanra sem alakult ki baráti kapcsolat Ön és volt férje között. Úgy vélem, hogy ez a levegõben vibráló feszültség lehet az egyik oka kisfia zaklatottságának, így javaslom, hogy próbáljanak a lehetõ legbékésebben kommunikálni, együttmûködni egymással. A másik dolog, amit ajánlanék, az a havi egyszeri láthatások gyakoribbá tétele (pl. hetente, amennyiben ez lehetséges). Utóbbival természetesebbé válna kisfia számára az édesapával való együttlét is, így remélhetõleg nem viselné meg õt annyira, ha nála (is) kell lennie.
Remélem, hogy volt párja és Ön között sikerül békés, emberi kapcsolatot kialakítani, hiszen mindannyiuk érdeke, hogy a fiúcska a kialakult helyzet ellenére is kiegyensúlyozott, nyugodt légkörben nõjön fel.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Lili kislányom 4,5 éves és még éjjelente bepisil. Már 4 hónapja erõlködök a leszoktatásán, de csak falakba ütközöm. Óvodába szeret járni, itthon olyan dolgok nem történnek amire ráfoghatnám. Egyszerûen nem értem. Éjjel felkelek mindig egy idõben, hogy hátha még meg tudom pisiltetni, de elkések.Mit tegyek. Várom válaszát.
Köszönettel:
Móni
Vlasz:
Kedves Móni!
Mást nem tehet, mint hogy továbbra is türelmesen vár az ágyszárazság kialakulására. Ezt tanítani, kívülrõl befolyásolni nem lehet, hiszen a természetes idegrendszeri érés eredménye lesz majd. Elõbbiek okán a pelenka megvonás tökéletesen felesleges és télvíz idején veszélyes is lenne, így a felfázás elkerülése végett nyugodtan használják addig, amíg szükséges.
Ha a probléma még 5 éves korban is fennáll, érdemes lenne gyermekpszichológus segítségét kérni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó napot kívánok!Óvodapedagógus vagyok én is,de segítséget szeretnék kérni.Gyermekem középsõ csoportos.2.éve jár a mostani két óvónénihez,de tudását nem veszik észre.Szerintem korához képest a fejlettségi szintje magasabb. De az óvónéni mégis mindig azzal fogad,hogy "hát nemigazán tudja" leültem vele és tudta. Mit csináljak vele? Elõre is köszönöm segítségét!
Vlasz:
Kedves Kolléganõ!
Elképzelhetõ, hogy kislányod némi teljesítménykényszerrel küzd, ami akár abból is eredhet, hogy az óvónõk nem kellõ türelemmel, elfogadással állnak mellé. Vannak olyan óvónõk, akik egyfajta presztízs kérdést csinálnak abból, hogy a csoportjukba járó gyerekek minél többet tudjanak az iskolába lépéskor. A levedben leírtakról eszembe jutott egy óvó néni, aki minden nagycsoportos számára kitûzte a kötelezõen teljesítendõ célt:100 db. feladat megoldását, amit az utolsó óvodai évben meg KELLETT csinálni. Ezek után nem is csoda, hogy a legtehetségesebb gyerekek is (szó szerint) körmüket rágva szorongtak, ill. elsírták magukat egy-egy feladatnál.
Javaslom, járj utána, milyen körülmények között zajlanak ezek a szintfelmérések, és ha a fentiekhez hasonlókat tapasztalsz, egy fogadó óra keretében ülj le beszélgetni az óvónõkkel.
Üdvözlettel: Kati
Krds:
17 hónapos kislányommal kapcsolatban kérnék segítséget. Néhány hete elkezdtük a bölcsõdést azóta kifordult önmagából. Éjszaka gyakran felébred és nem enged ki a szobából. Eddig egy tündér volt, most hisztis, nem fogad szót, és nagyon sokat sír. Most már a nappali alvások sem mennek. Ráadásul beteg volt egy hétig, és rettegek visszavinni a bölcsibe. Ott csak idõnként sír egy kicsit, eszik alszik jól. Tudom, hogy engem és az apukáját hiányolja, és szokatlan neki az új helyzet, csak nem tudom, hogyan oldjam nála ezt a szorongást, ha ezt annak nevezik. Külön szobában alszik 3 hónapos kora óta, kis villany ég a szobában. Eddig egyedül aludt el. Olvastunk egy mesét, megpusziltam és kijöttem a szobából minden gond nélkül. Most ha megmozdulok ordít. Kérem segítsen! Elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Egy 17 hónapos kisgyermeknek még leginkább és legelsõsorban az édesanyjára van szüksége, nem pedig gyerektársaságra. A bölcsiben tanúsított beletörõdés, belenyugvás látszólagosságát bizonyítja az otthoni nyugtalanság, bizonytalanság. A kislány minden pillanatban attól fél, mikor szakítják el ismét édesanyjától. Javaslom, ha nem muszáj, ne tegye ki ilyen lelki megpróbáltatásnak gyermekét. Ha csak nincs szó nagyon indokolt megélhetési kérdésrõl, maradjon inkább otthon kislányával.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 3 éves, 3 hete kezdte az ovit, vagyis jobban mondva még csak a beszoktatásnál tartunk. Én bent vagyok vele a csoportszobában már 3. hete, 1-2 órát. Egyszerûen nem tudok kimenni még a csoportszoba elé sem, mert azonnal felugrik, sír, jön utánam. Pedig nagyon társaságkedvelõ kisfiú, de nehezen oldódó típus és nagyon érzékeny. Egyszer próbáltam csak ki, hogy az óvónõnek átadtam kisfiamat, de õ úgy sírt szegényke, hogy a végén hányt is. Pedig már június óta beszélgettem vele az oviról, játszottunk ovisat, könyvbõl meséltem neki, szóval lelkileg eléggé felkészítettem, legalábbis úgy érzem.
Az óvódával kapcsolatban még van egy-két gondom: magas a csoportlétszám, 28-an vannak jelenleg (homogén), de még jönnek tavaszig 5-en. Van egy autista kisgyermek, aki eléggé agresszív, még saját magát is szokta bántani. Szóval egyik nap éppen az én kisfiamat dobta meg egy tárggyal a szeménél, nagyon feldagadt neki. Az óvónõ (mivel csak egy óvónõ van egész nap) sajnos tehetetlen vele szemben, nem tud vele mit kezdeni. Csak sajnálkozott.
Kérdésem az lenne, hogy kivegyem kisfiamat ebbõl az óvódából és keressek neki kisebb létszámú /bár az nehéz lesz/ ovit, vagy pedig hagyjam az ovit és menjen majd jövõ szeptemberben, hátha lelkileg erõsebb lesz? Válaszát elõre is köszönöm: Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Ha most félbehagyná a beszoktatást, elképzelhetõ, hogy jövõre újra ugyanilyen nehéz helyzetben találná magát. Elõbbiek miatt azt javaslom, ha már belekezdtek e folyamatba, folytassák, de kicsit másként. Nem vagyok híve annak, hogy a szülõk bekísérjék vagy bent is maradjanak a csoportszobában a gyermekkel, mert mint példájuk is mutatja, utána sokkal nehezebb feltûnés és felzaklatás nélkül távozni. Ez a tanács persze esõ után köpönyeg, de még nem történt semmi jóvátehetetlen dolog. Javaslom, hogy beszélje meg jó elõre a gyermekkel, hogy reggel Ön nem megy be a terembe, csupán az ajtóból figyeli õt. Higgye el, ez is meg fogja nyugtatni a kisfiút, hiszen ha nem is közvetlenül maga mellett, de megnyugtató közelségében tudhatja az édesanyját. Mikor a kisfiú szemmel láthatóan kezd kibontakozni a többi gyermek között, azaz ismerkedik, barátkozik, egyre inkább részese lesz az óvodai mindennapoknak, Ön akkor kezdjen el kicsit "távolodni"( t.i.: ajtót egyre jobban behajtva, végül becsukva kint maradni, késõbb az ajtó mellõl eltávolodni, a folyosón messzebb ülni, végül eleinte rövidebb, késõbb hosszabb idõre távozni). A lényeg a fokozatosság és a kíméletesség.
Tanácsom még, hogy a beszoktatást a reggeli nyugodtabb órákban próbálják megvalósítani, azaz akkor érkezzenek, amikor még kevés gyerek van.
Remélem, hogy tanácsaim nyomán sikerül gyorsan és eredményesen megvalósítani a beszoktatást, sok sikert kívánok hozzá!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiammal 1 hónapja kezdtünk bölcsõdébe járni, most töltötte be a 2 évet. Sajnos nagyon nehezen megy a bölcsõdei beszoktatás, az elsõ 2-3 hétben 2 órát volt csak bent(már nélkülem), ezt az idõt majdnem végig sírta, csak ebédnél nem sírt azt nagyon szereti, terít és várja az ebédet, de utána nem eszik, csak gyümölcsöt. 1 hete viszont már 3 órát van bent és már csak az elsõ órát sírja végig utána el van, de idõnként azért nyafog egy kicsit. Itthon csak pozitív változást látok rajta, most kezdett el beszélni, boldog, kiegyensúlyozott. Régen nehezen kötött kapcsolatot felnõttekkel most egyre barátságosabb. Õ egyébként elég Anyás nehezen szakad el tõlem,és nagyon makacs, akaratos régen ha elmentünk társaságba végig az ölemben ült, amióta bölcsis azóta viszont sokkal jobban fel találja magát.
Tanácsot szeretnék kérni, hogy vajon mennyire viseli meg a bölcsõde?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy érzem, tõlem várja a megerõsítést, hogy kisfia jól érzi magát, jó helyen van a bölcsiben. Erre az aggodalmára azonban csak és kizárólag Ön adhatja meg a választ. Mint azt ilyen kérdéseknél mindig hangsúlyozom, egy 3 év alatti gyermeknek mindenek elõtt az édesanyjára van szüksége, nem pedig gyerektársaságra. Amennyiben Ön mégis úgy látja, hogy kisfiának nagyobb hasznára válik a bölcsõde, mint az érzelmi biztonságot adó otthoni légkör, természetesen joga van az elõbbi mellett dönteni. Ezt a döntést azonban kizárólag Ön hozhatja meg.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Szeptemberben kezdtük az óvodát a 3 éves kislányommal, aki az óvodában nem mer elmenni a mosdóba és rendszeresen bepisil.Nem beszél, nem kommunikál senkivel és keveset játszik!Szeretném megkérdezni mit tanácsol,hogy tudnék neki segíteni?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Kislánya minden jel szerint beszoktatási nehézséggel küzd. E szorongásnak a feldolgozása érdekében beszélgessenek minél többet az oviról, bábozzanak e témában, játsszanak ovis szerepjátékokat otthon. Elõbbiek mind segítik a szóban forgó szorongás feldolgozását. A bepisilés elkerülése érdekében kérje meg az óvónõket, dadus nénit, hogy eleinte gyakrabban (akár fél óránként) mindenféle kérdezõsködés nélkül kísérjék ki pisilni kislányát.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tiszteletem!
Szeretném megkérdezni, hogy bölcsödében van szülõi értekezlet?
Köszönettel: Éva
Vlasz:
Tisztelt Éva!
Feltételezem, hogy bölcsõdében éppúgy tartanak szülõi értekezletet, mint óvodában. Ezen intézményben ugyanúgy szükség van a mindennapos kérdések, aktualitások megbeszélésére, mint óvodában.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Októberben lett a kisfiam 3 éves. Elõtt már nyár végére nappali szobatiszta lett. Miután elkezdte az óvodát, visszaesett, és most 1 hónap óvodába járás után egyáltalán nem szól a pisilésnél. A kakilással nincs gond, azt jelzi, nincs "baleset". Egyébként jól érzi magát az óvodában.
Lehet a visszaesés oka a változás, hogy a bölcsödébõl óvodába került? Hogyan tudom "visszaterelgetni" afelé, hogy szóljon?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Feltételezhetõ, hogy kisfia amúgy sem régóta kialakult szobatisztaságát az óvodai beszoktatás nehézségei ingatták meg. Javaslom, hogy a problémát ne a szobatisztaság oldaláról, hanem az óvodai beszoktatás érzelmi stabilizálása felõl közelítse meg!
Beszoktatási jótanácsok garmadából válogathat korábbi leveleimbõl, ajánlom szíves figyelmébe!
Elõbbiek mellett az is hasznos lehet, ha az óvónõket megkéri, kisfiát mindenfajta kérdezõsködés nélkül félóránként-óránként küldjék ki pisilni, így elejét vehetik a véltelenszerû bepisiléseknek. Fentiek nyomán remélhetõ, hogy néhány hét alatt rendezõdni fog a helyzet.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A lányom hónap végén lesz 2 éves.Nyár elején kezdtük a szobatisztaságra nevelést, szoktatást. Október elejére már ott tartottunk,hogy a napközbeni alvásnál már nem használtunk pelust, mert már hosszú ideje száraz volt a pelusa, és már az éjszakait is le akartam venni róla, mert már az is száraz volt egy hónapja. Napközben mindig játszott, gondolom emiatt mindig az utolsó pillanatban szólt, amikor már pici becsorgott, de mindig szólt. A széklet jelzése, és a bilibe kakálás volt az elsõ, ami teljesen problémamentesen sikerült. Most viszont kb. egy hete bepisil, bekakál, és nem is szól. Úgy látom jönnek a hátsó fogai is, az utolsó 4, nem tudom, ennek lehet-e vmi köze hozzá. Az utóbbi hetekben komoly problémák alakultak ki az életünkben, de semmilyen nagy változás nem történt, csak eléggé feszültek vagyunk a férjemmel. Lehet emiatt is? Nem tudom, mit tegyek, hogyan segíthetnék neki? Válaszát elõre is köszönöm. Üdvözlettel, Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
A szobatisztaságban való kisebb-nagyobb visszaesések gyakoriak a gyerekeknél, (ebben a korban még inkább), de úgy vélem, a családi problémák és feszültségek is nagyban közrejátszhatnak Önöknél. Nem kell, hogy tányércsapkodást, kiabálást, hangos veszekedést lásson a gyermek, elég, ha - ahogy Ön írta, - feszültséggel van tele apu és anyu. A gyerekek rendkívül kifinomult radarral rendelkeznek, a legapróbb rezdülésbõl is azonnal érzékelik, ha valami nincs rendben.
Megoldásként azt javaslom, elsõként igyekezzenek magánéleti gondjaikat megoldani, hiszen ha ezen többé-kevésbé felülkerekednek, kiegyensúlyozottabban tudnak a kislány szobatisztasági problémáihoz is hozzáállni. Tudom, hogy ezt leírni sokkal egyszerûbb, mint kivitelezni, ezért kívánok ehhez a nem egyszerû feladathoz kitartást és sok-sok türelmet!
A visszaeés játékos, gyakorlati megoldásához pedig szeretettel ajánlom Önnek az általam összeállított és szakkönyvemet is tartalmazó "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagot. Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
20 hónapos kisfiammal most kezdtük a bölcsõdei beszoktatást. A bölcsõde magán, és elsõre mindent rendben találtunk. Azonban az ott töltött idõ alatt feltûnt, hogy a kinti játék során a gondozók nem figyelnek kellõképp a gyerekekre. Van egy 1,5 méter magas csúszdás mászóka, aminek a tetején a gyerekek gyakran lökdösõdnek. Ahol felmásznak, ott könnyen vissza is eshetnek. A feljutás sem egyszerû, fõleg a kicsiknek. A gondozónõ szerint mindig áll valaki a mászóka mellett, hogy ne legyen gond, ám én nem ezt tapasztaltam. Elõfordult, hogy egy gondozó volt kint 20 gyerekkel, míg a többiek bent a kicsiket öltöztették és jó pár méterre a mászókától játszott a többi gyerekkel, miközben a mászóka tetején két kisfiú összeverekedett. Akár le is lökhették volna egymást. Nem szeretném túlaggódni a dolgot, de egyelõre nem érzem a gyermekemet biztonságban a kinti játék során. A másik gondom, hogy a bölcsisek az ovisokkal együtt játszanak kint. Sok a verekedés, lökdösõdés és elég eltérõek az erõviszonyok egy 1,5 és egy 3-4 éves gyerek között. Emiatt még inkább aggódom az említett mászókán való lökdösõdés miatt. Ön szerint érdemes lenne másik bölcsõdét keresni? A bölcsõdei játékokra vannak szabályok (például csak olyan mászókák lehetnek, amiket önállóan is teljes biztonsággal tudnak használni a gyerekek)? Általános gyakorlat, hogy a bölcsõdések és az óvodások együtt játszanak?
Elõre is köszönöm válaszát!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Feltétlenül szóljon a bölcsõde vezetõjének, ill. a gondozóknak, és jelezze a problémáját, hiszen a balesetveszélyes helyzetek felett nem szabad szemet húnyni. Mondja el nekik õszintén aggodalmait, és keressenek mindenki számára megnyugtató megoldást. Amennyiben ezek nyomán sem érzékel érdemi változást, valóban érdemes elgondolkodni a bölcsõdétõl való elváláson.
A kültéri játszóterek eszközeit illetõen vannak olyan szabvány elõírások, melyek magukra az eszközökre vonatkoznak. Azok rendeltetésszerû és biztonságos használatáért természetesen a jelen lévõ felnõtt felel.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 20 hónapos. Nagyon okos, értelmes, érzékeny, de mindemellett rendkívül akaratos, exhibicionista gyerek. Gyakran hisztizik, dobálja a játékait, és olyan dolgokat csinál, amit tudja, hogy nem szabad, direkt bosszant minket, ha valamit nem engedünk, de ezekre leginkább nem reagálunk. Sokat foglalkozunk vele (mondókázás, közös játékok), sokat szeretgetjük. Nincs semmilyen családi problémánk. Nagyjából 2 hónapja ok nélkül verekszik. Ha meglát egy gyereket az utcán, játszótéren, odamegy hozzá és megüti, megcsípi. Minden ilyen irányú megnyilvánulását szigorúan tiltjuk. Leszidjuk, elmagyarázzuk, hogy nem szabad és bocsánatot kéretünk vele a bántott gyerektõl. Sajnos teljesen eredménytelenül, mert továbbra is folytatja. Megütni nem szoktuk, nem is fogjuk. Most kezdi a bölcsit és ott (teljesen jogosan) nem nézik jó szemmel ezt a viselkedést. Félek, hogy emiatt gondok adódhatnak a beilleszkedéssel. Nem tudom, hogy ez az agresszivitás mibõl fakad. Ön szerint mikor érdemes felkeresni egy gyermekpszichológus a fenti problémával? Mit lehetne még tenni, hogy javuljon a helyzet?
Köszönettel!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Õszintén adjon választ magának az alábbi kérdésekre: nem engednek meg túl sokat a gyermeknek? Biztos, hogy kellõ határozottsággal utasítják el a verekedést, durváskodást? Nem hunynak szemet túl gyakran a gyermek erõszakossága felett? Elképzelhetõnek tartom ugyanis, hogy a problémákat a látszólagos békesség érdekében alkalmazott liberális ( túlzottan engedékeny) nevelés okozza. Javaslom, legyenek határozottabbak, és a dobálózást, erõszakos megnyilvánulásokat következetesen, szigorúan állítsák le! A gyerek meg kell, hogy értse: soha, semmilyen körülmények között nem bántalmazhat senkit! Ha a másik oldalról próblják szemlélni a dolgot, talán könnyebb lesz betartani a szigort, azaz: Önök mit érzenének, ha saját gyermeküket érné ilyen atrocitás? Bízom benne, hogy fentiekkel sikerül megoldani a problémát, és végül nem lesz szükség gyermekpszichológus segítségére.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom januárban kezdi az óvodát, ekkor tölti a 3. évét. Teljesen és tökéletesen szobatiszta, mindig jelzi ha pisilni-kakilni kell és a wc-be, vagy bilibe el is végzi örömmel. Alvásnál azonban még kell pelus, minden alkalommal használja. Most, hogy az óvónõ kizárta így, hogy oviba menjen, kétségbe estem, hogyan szoktatom le -egyelõre nappali alvásnál- a pelusról? Már szóban készülünk, erre a hétre beszéltük meg a kicsi lánnyal a próbálkozást, de most beteg, gondoltam, nem lenne ildomos most ezzel terhelni Õt. Van még 2 hónapunk, de úgy érzem magam, mintha bomba ketyegne, és utálom, hogy kötelezõen kell szoktatnom ilyen dologhoz, hiszen olyan szépen jött minden a maga idejében, örömmel tapasztalta Õ is és mi is a különbözõ fejlõdéseit. De az oviba muszáj menni, tehát kedves Óvónõ, adjon tanácsot, hogyan csináljuk?
Köszönettel várom válaszát!!
Üdvözlettel:Martonné Moni
Vlasz:
Kedves Móni!
El kell, hogy keserítsem: az alvás alatti szárazságot nem lehet "tanulni", erre magától kell, hogy beérjen az idegrendszer. (Ez alól csak azon eset a kivétel, mikor korábban már tartósan elérték az ágyszárazságot, és hirtelen jött a visszesés, ilyenkor lelki okokra lehet gyanakodni és ott kell keresni a megoldást.) Ha egy mód van rá, próbálja késõbbre (szeptemberre) halasztani az óvodakezdés idõpontját, amikor már biztos lábakon áll az éjszakai szobatisztaság kérdése.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó napot!
Bár az én kislányom még csak 15 hónapos de már nem viseli el a pelenkát állandóan tépkedi menés közben ha módja van letépi magáról! Már szól hogy kaka van neki még a pisi is kaka!!
A lényeg az hogy csak a wc-re ül rá de csak ruhában azt nem engedi meg hogy lehúzzam a nadrágját! Nem tudom mi lenne jó és hogy mit tegyek!? A bilivel csak játszik! de tudja hogy mire való és arra is ráül ha akarom!! vagy magától !! Mitt tegyek hadjam még és maradjon ez a pelenkatépkedés meg nyavajgás!! Már váltottunk pelust is egyik sem jó neki!!
Kérem segítsen!! Elõre is köszönöm!!
Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
Kislányában már érik a pelenkától megválás gondolata, ám az nem kristályosodott ki benne, hogy az ehhez vezetõ egyetlen út a bili vagy a WC rendeltetésszerû használata. Ez nem baj, a szobatisztaság felé vezetõ elsõ lépést gyermeke már megtette, ne sürgessék az azonnali tovább lépésre. Mit lehet hát tenni? A válasz egyszerû: ráültetés és köznapi értelemben vett szoktatás helyett meg kell hozni a kedvét a WC vagy a bili rendeltetésszerû használatához. Kiváló gyakorlati ötleteket talál mindehhez az általam összeállított és szakkönyvemet is tartalmazó "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagban, melyet ajánlok figyelmébe. Elõbbivel megelõzhetõ, ill. kiküszöbölhetõ a bilizés, WC-zés során oly gyakran fellépõ szorongás és az ebbõl eredõ elutasítás. (Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva!)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kislányom májusban lesz 6 éves, vagyis tankötelessé válik 2011 szeptemberétõl. Nagyon okos és ügyes, de hihetetlenül lassú és retteg minden új helyzettõl. Úgy érzem, hogy sokkolná a szeptemberi iskola kezdés, ezért kértem, hogy maradjon még egy évet az oviban.
Sajnos az önkormányzat utasítására minden tanköteles gyereket kiszórnak az oviból helyhiány miatt. A pszichológusnak is ki lett adva az ukász, hogy minden gyereket érettnek nyilvánítson. (Nem is tagadják ezt.)
Mit tehetek azért, hogy a lányom oviban maradhasson még egy évig? A pszichológus csak mosolygott azon, hogy elvihetem a nevelési tanácsadóba, de ott az õ kollégái dolgoznak...
Köszönöm válaszukat elõre is.
Aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Amennyiben semmiképpen nem sikerül megoldani az óvodában maradást, akkor nem marad más megoldás, mint a kislányt a lehetõ legtökéletesebben fel kell készíteni a közelgõ iskolára. Ön az otthoni játék során is sokat tehet a gyorsabb, gördülékenyebb feladatvégzés és ezen keresztül az önbizalom növelésének érdekében. Hogy hogyan? Speciális fejlesztõjátékok használatával, melyek úgy lettek megalkotva, hogy minél eredményesebb fejlesztést érhessen el vele a felnõtt (és ezalatt nem csak a pedagógust értem!). Javaslom tehát, hogy pl. a közelgõ karácsonyra válasszon tudatosan olyan játékokat, melyek mindennemû feladatkényszer nélkül, az örömteli játékélmény segítségével indirekt módon fejlesztik kislányát. Ajánlom figyelmébe az Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagjainkat (megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva), valamint a www.gyermekabc.hu pedagógiai webáruház kiemelt fejlesztõjátékait.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
Kisfiam 5 napja töltötte be a 3. évét. Egyáltalán nem akar pisilni ill. kakilni sem wc-be sem bilibe. Már 2 hónapja mindig mondja elõre, hogy pisil, ill, hogy kakil.
Kérdeztük hova akar, de eddig mindig a pelust kérte. Mondja wc-be nem pisil. Sokszor van pelus nélkül, és amikor érzi, hogy kell, szól hogy tegyem rá.
A wc-tõl nem fél, mert utánunk is sokszor Õ nyomja meg a gombot, és örömmel mondja, hogy lement. A pelenkában lévõ kakit is a wc-be kell tennünk és figyeli, hogy lemegy.
Már mondtuk, ha a wc-be pisil, én szólok Apának, és este már hozza is a sárga teherautót, amit most kinézett magának. Nem tudom ez jó e, de nem ért semmit. Hasonló korú az unokatestvére, igaz Õ kislány, 34 hónaposan lett szobatiszta. Többször néztük hogy Õ hogy pisil, de az sem hatotta meg. Ön szerint mivel tudnék segíteni neki, hogy elérjük a szobatisztaságot? Oviba nem vették fel, helyhiány miatt, tehát nem stresszelünk miatta.
Elõre is köszönöm válaszát!
Klári
Vlasz:
Kedves Klári!
Gyermeke minden jel szerint elére azt az érettségi fokot, hogy pontosan behatárolja és tudatában van közelgõ szükségleteinek. Pontosan érzi, hogy most pisilni vagy kakilni kell, de valamilyen okból fél a bilit és a WC-t rendeltetésszerûen használni. Épp az ilyen jellegû szorongások játékos oldását célozza meg és ad gyakorlati tanácsokat megoldásukhoz "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag, melyet feltétlenül ajánlok figyelmébe! Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!
Azzal a problémával fordulok Önhöz,hogy a 3 éves kislányom újra bepisil.Anyagi gondok miatt külföldre költöztünk,ez kb. másfél hónapja történt,de Õ kicsit késõbb jött utánunk,mert lakást kellett bérelnünk.Otthon már másfél éves kora óta nem pisilt be nappal,az éjszakai pisilésrõl 4 hónapja szokott le.Mióta külföldön vagyunk,elõször csak néha éjszaka kezdett néha bepisilni,majd minden nap és most már nappal is és már csak akkor szól,ha már befejezte a nadrágba pisilést.Nem várunk kistestvért(gondolom ez lett volna a következõ kérdés),nincs megfázva.A környezetváltozás miatt lehetne ez?Ennyire megviselhette?Magyarországon a nap 24 órájában vele voltam,itt viszont dolgozom és csak délutántól vagyok vele,addig a mama vigyáz rá.Nagyon várom válaszát.Köszönöm,Üdv,Angéla
Vlasz:
Kedves Angéla!
Testvérféltékenységre véltelenül sem gondoltam, így ezt a kérdést egészen biztosan nem tettem volna fel. Már csak azért sem, mert a válasz már a kérdésében is benne van. Mint írja, kislánya azóta pisil be, mióta külföldre költöztek, egyértelmûnek látszik tehát, hogy ez váltotta ki a problémát. A lelki terheket csak súlyosbítja, hogy az addig éjjel-nappal mellette lévõ anyuka hirtelen egész napra "eltûnt", ráadásul új otthonban, idegen kultúrájú és nyelvû környezetben találta magát. Megmondom õszintén, egyetlen percig sem csodálkozom azon, hogy kislánya ismét bepisil. Az egyetlen megoldást az jelenti, ha türelmesen, fokozatosan elmagyarázzák neki, elfogadtatják és megszerettetik vele az új helyzetet. Ha elmúlnak a kiköltözés miatti szorongások, az éjszakai bepisilés csak akkor fog rendezõdni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt óvónõ!
Kisfiam novemberben lesz 4 éves(egyke gyerek).Most szeptemberben kezdtünk oviba járni.Õ egy nagyon közvetlen,könnyen barátkozó gyerek.Meg voltam róla gyõzõdve,hogy semmi gondunk nem lesz a beszoktatással.Ám ez nem így történt.Volt egy rövid idõszak az elején,hogy örömmel ment oviba,de mára már ez teljesen megváltozott,minden reggel keservesen sír,hogy nem akar menni,sõt már elõzõ nap délután kezdi az egyezkedést,hogy másnap ne vigyük.Azonban amint én eltûnök a "képbõl",abbahagyja a mûsort(óvónéni is ezt mondja,és más ismerõs anyukák is).Azt mondja azért nem szeret járni oda,mert nem mindig finom az ebéd(elsõ hetet végigsírta,mire kezdte megszokni az ottani ételeket,ugyanis eléggé válogatós),meg mert én nem maradok ott vele.Rengeteget beszélgetünk vele otthon,mesélünk neki,magyarázunk,de úgy látom hiába.Óvónénivel beszélgettem már,õ azt mondja,ahogy én elmegyek abbahagyja a sírást, nincs vele semmi gond utána,jól viselkedik,jól érzi magát.Engem azonban mégis aggaszt a viselkedése.Óvónénikkel meg vagyunk elégedve,és úgy gondolom egy 4 éves gyereknek már közösségben a helye,meg hát mi is dolgozunk,nincs aki vigyázzon rá.Szeretném tudni Önnek mi a véleménye,és hogy ha egyáltalán megmondható,meddig tart az ilyen viselkedés?Válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A reggeli sírás várhatóan akkor szûnik meg, mikor megszokta, elfogadta az új helyzetet a gyermek, ehhez azonban idõ és türelem kell. Ön nagyon jól kezeli a kérdést (t.i. beszélgetnek, mesél az óvodáról), hiszen ezzel sok-sok szorongást oldanak fel szépen, fokozatosan. A lényeg, hogy ne akarjon "lyukat beszélni a fiúcska hasába", azaz ráerõltetni, hogy "hidd el, ez az ovi szép és jó", hanem inkább teremtse meg a körülményeket, hogy erre magától rájöjjön. Jó lehetõséget kínálnak erre az ovis szerepjátékok, óvodai történeteket feldolgozó bábozások, mesék, stb. Azt javaslom, ne aggódjon, hiszen ha a kisfiú az Ön távozása után azonnal abbahagyja a sírást, az már azt jelenti, jó úton haladnak a beszoktatással. A reggeli készülõdést igyekezzen a lehetõ legrövidebbre fogni, így a gyermeknek nincs ideje belesüppedni a negatív gondolatokba. Úgy vélem, az Önök esetében elõbbiek lesznek célravezetõek.
