Kislányom az idén kezdte az óvodát, ahogy bejött a hideg idõ az óvónõ megkért, hogy ne adjunk a lányokra szoknyát, mert gondot jelent az átöltöztetés 26 gyereknél, ha kiviszik õket az udvarra.
Majd, ha overallos idõ lesz, mert akkor úgyis át kell öltöztetni a gyerekeket.
Szerintem meg már most olyan idõ van, hogy nem lehet a gyerek harisnyában és nadrágban benn is és az udvaron is.
A másik probléma az, hogy a nagylányomat sikeresen le is szoktatták a szoknya viselésérõl, nem szeretném, ha a kicsi is megutálná.
Kérem válaszoljon, mi a véleménye, mit tegyek. Köszönettel:
F. Emese
Vlasz:
Kedves Emese!
Úgy vélem, mindenképpen az az egészséges, ha bent és kint mindig, minden esetben külön ruhát viselnek a gyerekek. Nem tartom jónak, ha ugyanabban az öltözékben marad a gyermek, amit korábban a szabadban jól összekoszolt. Gondoljunk csak bele, a poros-koszos ruhával leül arra a szõnyegre, babaágyra, stb., amelyen másnap mindenki tiszta ruhában foglal helyet. Szóval, még ha 26 gyerekrõl van is szó, úgy gondolom, mindenképpen tanácsos lenne külön kinti és benti ruhát rendszeresíteni. Ha a magas létszám miatt az óvónõknek gondot jelent az öltöztetés, azt tanácsos két körben intézni (elõször a kicsik, utána a nagyok), és ebben természetesen aktív segítséget nyújt az óvónõknek a dajka is.
A szoknya harisnyával a fenti esetben tehát nem hogy hátrány, de még inkább elõny, hiszen így nem kell külön fel-le húzni a nadrág alá kimenetelkor, bejövetelkor.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom, 2 éves, szeptemberben kezdett bölcsibe járni. Nehézkesen ment a beszoktatás, 1-2 nap kivételével még most is pityereg reggelente (a férjem viszi). Reggelente viszont szívesen megy, hétvégén is szokta emlegetni, hogy induljunk a bölcsibe. A bölcsis dolgozók szerint visszahúzódó, alig szól 1-2 szót, itthon pedig eleven, be nem áll a szája. Ami feltûnt, hogy már többször elõfordult, amikor mentem érte és meglátott, akkor elsírta magát, ez tart is egy jó néhány percig, de nem mond semmit, hogy miért. Kérdésem, hogy mitõl lehet ez. Köszönettel: Dóra
Vlasz:
Kedves Dóra!
A legörbülõ száj azt az üzenetet hordozza: "Hiányoztál, Anyu!" Egy 2 éves kisgyermeknek még sokkal inkább az édesanyjára, mint a kortársi kapcsolatokra lenne szüksége. Ha úgy látja, hogy gyermeke nehezen viseli lelkileg az elszakadást, illetve megteheti, hogy otthon maradjon vele, javaslom, használja ki a Gyes utolsó évét!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 34 hónapos, decemberben kezdenénk az ovit. A szobatisztaságra szoktatást nyár elején kezdtük, és most jutottunk el odáig, hogy nappal szinte 100%-ban a WC-ben landol a pisi. (ez kb 1 hónapja alakult ki) A nagydolgokkal azonban problémánk van. Általában a bugyiba kakil, és csak kakilás után közli, hogy "kakilni kell". (ezt is kb 1 hónapja jelzi, eddig az sem zavarta, ha bekakilt). Valamikor, csak nagyon kevés kaki megy bele a bugyiba, de sem WC-be, sem a bilibe nem hajlandó kakilni. Ilyenkor rendszerint a "baleset" után a WC-n ülünk, és beszélgetünk a témáról, de oda nem hajlandó kakilni, és a frissen ráadott bugyiban landol a kaki további része.. Mit tehetek annak érdekében, hogy a WC-be kakiljon?
Az éjszaka folyamán még pelenkát adok rá, de eddig még nem fordult elõ, hogy száraz pelussal ébredt volna. Ez esetben tanácsos megvárni, amíg teljesen száraz pelenkával ébred a gyermek, és csak utána levenni végleg a pelenkát?
Köszönöm a segítségét!
Era
Vlasz:
Kedves Era!
A problémának összetett okai lehetnek, melyeket egyenként is érdemes nagyító alá venni. Mindenek elõtt a lelki okokról beszéljünk. A gyermek a székletét úgy értékeli, mint saját testének részét, így ódzkodik attól, hogy látványosan megváljon tõle, azaz a szabadba (értsd: bilibe vagy WC-be) ürítse. A bugyi ebben az esetben a pelenkához hasonló védõhálóként funkcionál, mely felfogja a végterméket.
Az Ön által leírt probléma másik kiváltó oka fizikai eredetû lehet: azaz nem érzi biztonságosnak a WC-n való hosszabb ücsörgést. Erre a célra feltétlenül ajánlom figyelmébe "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag WC szûkítõs verzióját, mely egyebek mellett olyan, anatómiailag és minõségileg kiváló szûkítõt tartalmaz, mely lehetõvé teszi a teljes biztonság-, és komfortérzetet adó WC használatot.
Az éjszakai bepisilés esetében nem javaslom, hogy addig levegye a fiúcskáról a pelenkát, míg huzamosabb ideig szárazon nem ébred. Ezt türelmesen ki kell várni, hiszen az éjszakai szárazság nem "tanítható", hanem a természetes idegrendszeri érés eredménye lesz idõvel.
Mint írtam, kiemelten ajánlom figyelmébe "A játékos könnyed szobatisztaságért" termékcsomagok valamelyikét, melyek egyebek mellett szakkönyvemet is tartalmazzák. Ebben külön fejezetet szentelek a bilibe, WC-be történõ kakilás elutasításának és játékos megoldásának, valamint az éjszakai bepisilés kérdésére is kitérek. A termékcsomagokat megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Arra a kérdésemre szeretnék választ ,illetve tanácsot kapni hogy a kisfiam négy éves és igen eleven most szeptemberben kezdte az ovit és már az elsõ napon furcsán néztem amikor nem az óvónõ kísérte körbe és mutatott meg neki mindent hanem ezt a feladatot rábízta egy 6 éves fiúra.Ami gond hogy ez a fiú a mai napig nem igazán engedi kibontakozni és megbarátkozni másokkal.Számomra kiderült több szülõvel való beszélgetés során hogy nem Máté az egyetlen akit szekál az idõsebb fiú.Az óvónõ a tudomásomra adta hogy bár jövõre hét éves lesz a nagy fiú nem fog menni iskolába mert szellemileg egy kicsit vissza van maradva.A fiam kék zöld foltokkal jön haza és hogy menjünk el másik oviba.Számunkra a másik ovi nem megoldás de a többi szülõvel össze fogva arra gondoltunk talán ha össze fogunk eltanácsolják-e õt az oviból.A probléma sajnos az is hogy a szülök egy emberként állnak a fiú szüleivel szemben de az óvónõ mindig annak ad igazat aki vele szemben áll.Kihez tudnék ebben segítségért fordulni.Kérem mihamarabbi válaszát mert ez nem tûr halasztást.Válaszát nagyon szépen köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Azt javaslom, a többi szülõvel karöltve, egyszerre szembesítsék az óvónõt, a vezetõóvónõt és az érintett, agresszív gyerek szüleit a problémával. Jó alkalom lehet erre egy rendkívüli, soron kívüli szülõi értekezlet. Ott az óvónõnek is nyíltan erre vagy arra az oldalra kell állnia, feltételezem, nem kérdés, hogy Önök mellé. A többi gyermek testi és lelki épsége megköveteli, hogy ez a tarthatatlan állapot megszûnjön, erre pedig elsõsorban a pedagógusoknak kell megoldást találniuk. Érdemes lenne felülvizsgálni a gyermek családi körülményeit, ill. azt, hogy nem áll-e fenn családon belüli erõszak lehetõsége. (A gyerekek az ebbõl eredõ szorongásaikat sok esetben a másik gyerek felé irányuló agresszióban vezetik le.)
Remélem, hogy a fentiekkel sikerül megszûntetni e tarthatatlan állapotot, kívánom, így legyen!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom vegyes csoportba jár, szeptemberben kezdte az ovit. Félénk, visszahúzódó. Nem játszik senkivel és semmivel. Az udvaron is csak az óvónõk után megy. A tornaórán sem vesz részt csak ül a padon, míg a többiek tornáznak.
Mikor kérdezem miért nem játszik a játékokkal akkor annyit felel, hogy õ még kicsi.
Igazából ezt ma értettem meg, hogy mit jelent.
A többiekhez képest magát ügyetlenebbnek látja. Látja az idõsebb gyerekeket, ahogy festenek, rajzolnak, tornáznak, játszanak, önállóan öltöznek. Úgy érzem itthon sokszor megerõsítjük, hogy ügyes, jól csinálta. Az oviban pedig mégis elõjön belõle egy kisebbségi komplexus (ha egyáltalán jól gondolom).
Mit gondol, hogy tudom erõsíteni az önbizalmát? Vagy vigyem szakemberhez (Nevelés Tanácsadóba?)?
Várom a válaszát!
Köszönettel: K. Nikoletta
Vlasz:
Kedves Nikoletta!
Úgy vélem, ez esetben semmi szükség nincs Nevelési Tanácsadóra. Kislánya még csak nemrég kezdte el az ovit, s a beszoktatás nehézségei nála így nyilvánulnak meg. Míg egyik gyerek sírva, másik "éhségsztrájkkal" tiltakozik az óvodába járás ellen, addig vannak olyan gyerekek, akik csöndes, félénk visszahúzódással reagálnak az új környezetre és az ismeretlen, zsibongó gyerektársaságra. Ez utóbbi csoportba tartozik kislánya is. A felnõttekhez való erõteljesebb ragaszkodása is teljesen normális ebben az életkorban, hiszen a 3-4 évesek még határozottan felnõttcentrikusak. A gyermeke által produkált viselkedéstõl nem kell megijedni, hiszen joggal feltételezhetõ, hogy az új környezet megszokásával, elfogadásával, megszeretésével párhuzamosan múlni fog gátlásossága, szorongása. Javaslom, beszélgessenek minél többet az oviról, játsszanak sokszor óvodás szerepjátékot. Ezek mind-mind segítenek feldolgozni az új élményeket, remélem, ez mielõbb bekövetkezik.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
kedves Óvónõ!Ildikó vagyok és van egy három éves kisfiam Bence aki még nem beszél,másfél hete járunk óvódába minden reggel felöltözünk elindulunk szépen jön semmi hiszti, de a kapuba már görbül a kis szája minden reggel sír szegénykém de napközbe már nem sokszor fordul elõ hogy sirdogál mindig az óvónénikkel van nem játszik gyerekekkel, azelött se kereste a gyerekek társaságát, ami jobban aggaszt ,hogy nem eszik, és nem iszik az óviba nem hajlandó le ülni az asztalhoz, most már csak ebédig marad ,mert óvónénik is félnek nehogy legyengüljön , vagy bármi gond legyen elég vékony kisfiú,most csak fél egyig járunk ,de nem tudom hogy segítsek neki ,nehéz vele hogy nem akar beszélni csak pár szót, kérem adjon tanácsot mit csináljak vegyem ki az óvódából? köszönöm szépen Ildikó
Vlasz:
Kedves Ildikó!
Úgy tûnik, Ön írta az elõzõ, "Nem eszik és nem iszik az oviban" témájú néhány soros levelet is, ám ezúttal kiegészítette további információkkal is. Így már teljesen egyértelmû számomra, hogy jó helyen kapisgáltam, mikor a probléma okát kutattam. Kisfia számára valóban a beszoktatás okoz olyan lelki problémát, terhet, ami ellen evési-ivási sztrájkkal, kisebb sírdogálással tiltakozik.
Korábbi válaszomat megerõsítvén most is csak azt mondhatom, hogy az óvoda elfogadásán, megszerettetésén keresztül lehet megoldani a gondokat. Beszélgessenek otthon sokat az oviról, mondja el gyermekkora szép ovis élményeit kisfiának, bábozzanak, játsszanak ovis szerepjátékot minél többször. A reggeli elválást megkönnyítheti, hogy, - ha az óvoda ezt lehetõvé teszi, - Ön eleinte kint üldögél a folyosón. Az édesanya háttér jelenléte lelki biztonságot, megnyugvást ad a kisfiúnak, aki így megnyugodva, oldottabb hangulatban ismerkedik, barátkozik tovább az óvodával. Amikor Bence kezdi visszanyerni lelki egyensúlyát, csakis akkor érdemes rövidebb, késõbb egyre hosszabb idõre magára hagyni az oviban. Hasznos lehet az is, ha egy-két szimpatikus kis csoporttársat meghívnak magukhoz játszódélutánra. Az otthoni, jól ismert környezetben kisfia bátrabb és kezdeményezõbb lesz társai felé, s kezdetét veheti egy-egy új barátság.
Az óvodai közegben Bence beszédfejlõdése is aktívan beindulhat, már csak ezért is hasznos lenne tapintatosan, kíméletesen tovább folytatni az óvodázást.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvonõ¢!kisfiam 3 éves másfél hete járunk óvodába de a problémám minden napos ,nem eszik a gyermekem és nem is iszik egésznap, most a napokban elhoztam ebéd után óvónõk tanácsára de ez nagyon aggaszt hogy semmit nem fogad el. kérem segitsen tanácsával köszönöm Ildikó
Vlasz:
Kedves Ildikó!
Az Ön által leírtak egyértelmûen beszoktatási nehézségre utalnak. Kisfia még nem szokta meg az új közeget, s õ, - sok más óvodáshoz hasonlóan, - így tiltakozik. Van, aki sírdogál, van aki nyíltan ellenszegül szüleinek, és van, aki "sztrájkol". Ha a beszoktatás, az óvoda elfogadása megtörténik, az étel, ital elutasítása is meg fog szûnni. Javaslom, igyekezzen az elõbbiekre koncentrálni.(Beszoktatási gyakorlati tanácsaimat korábbi, ilyen témájú leveleimben olvashatja.)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kérdésem a következõ lenne és várom szíves válaszát. Kisfiam decemberben tölti a 3 évet, januártól óvoda, de még éjszaka bepisil, pelenkát adok rá. Nappal semmi gond, még alvásnál sem, kakál és pisil a wc-be. Próbálkoztunk éjszaka gumilepedõvel, de aztán éjszakaiöltöztetés lett belõle. Belefér ez még, hogy éjszaka pelenkázzuk? Köszönöm válaszát!
Üdv. Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Igen, belefér. Mint írja, nappal még a délutáni pihenés idején sincs probléma, így semmi akadálya nincs annak, hogy elkezdjék az ovit. Javaslom, hogy éjszakára nyugodtan adjanak rá pelust egészen addig, amíg az idegrendszeri érés következtében minden külsõ kényszerítõ hatás nélkül ágyszárazzá nem válik a kisfiú. Ezt türelmesen ki kell várni, és hamarosan be is fog következni. Sürgetni nem érdemes és nem is szabad, a balesetekért korholni, leszidni még inkább nem.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelet Óvónõ!
Egy leendõ óvodapedagógus vagyok és egy problémával fordulok Önhöz ami a következõ: A gyakorlatim során szorongok amikor foglakozást kell tartanom a gyereknek, és ez engem nagyon zavar akadályoz a munkámban. A gyerekkel jó a kapcsolatom és õk is ragaszkodnak hozzám amikor ott vagyok. Mit tehetnék ez ellen ? Nagy vágyam hogy óvónõ lehessek de milyen áron? A gyerekek között érzem jól magam igazán
Elõre is köszönöm a válaszát
Ha megoldható akkor az email címemre írjon ami a következõ: mekegi@freemail.hu
Vlasz:
Kedves Kolléganõm!
Ne aggódj, ne szorongj, a bemutató foglalkozások mindenki számára kényelmetlenek kicsit. A tanulmányi évek hamar elrepülnek, s te felszabadultan, örömmel fejest ugorhatsz a szakma szépségébe. Addig is kitartás, a bemutató foglalkozásokon pedig zárj ki minden külsõ tényezõt, csak a gyerekekre és magadra koncentrálj!
Sok sikert!
az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
2 éves kislányom most kezdte a bölcsödét 1 hét után kapott elõszõr ebédet addig mindig ebéd elõtt hoztam el. Az ebéd ugy törénik hogy eléjük rakják az ételt hozzá egy evõkanalat de nem kicsit hanem nagyot a kislányom csak tologatta az ételt nagynak találta a kanalat, ráadásul kb 3 percig volt elötte az étel utána elvették nem is probáltak vele egy picit sem megetetni után akapott banánt azzal ugyanez történt majd 2 perc után már kihozták nekem a kislányomat és közölték hogy megint nem evett de azért a csekket odaadták. Miért nem probálnak vele legalább egy pár falatot etetni? Itthon rendesen eszik igaz kiskanállal néha egyedül néha ugy hogy én etetem. de ez neki egy teljesen uj közeg. ha én már dolgozok és reggel leviszem és délután 3-4 óra körül megyek érte és magátol nem eszik akkor hagyják hogy éhezzen. Mit lehet ilyenkor csinálni? Köszönöm elõre is a válaszát. Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Mindenképpen beszéljen az illetékes gondozónõkkel! Mondja el nekik aggályait és konkrétan kérje meg õket arra, hogy ne siettessék a gyermeket étkezés közben. Adjanak bõven idõt arra, hogy kislánya saját tempójában, kényelmesen elfogyaszthassa ebédjét. Ha van rá lehetõség, Ön vigyen be megfelelõ méretû evõkanalakat, amik kislánya méretéhez igazodóak s könnyebbé teszik számára az étkezést.
Levelébõl úgy vettem ki, hogy egy magán (fizetõs) intézményrõl van szó, így az intézménynek még inkább kötelessége meghallgatni és eleget tenni az egyedi és nagyon is jogos igényeknek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A problémám a következõ, kisfiam szeptemberben elkezdte a bölcsit, ekkor töltötte a 2. évét is
A beszoktatásnál semmi gond nem volt, amíg én ott voltam, de amint kimentem állandóan keresett. de alvás után ott vártam a padon, szóval nem volt hosszú idõ. Sajnos a következõ héten beteg lett és itthon maradtunk. Hétfõn már apa vitte a bölcsibe és a nagyiék mentek érte, mert és késõn érnék oda. Az egész hetet végig bõgte (ennyit nem sírt 2 év alatt), álmában is csak azt hajtogatja, hogy bezárt bölcsi, itthon maradok. Nagyon aggódom, mert egy vidám, érdeklõdõ kisfiam volt, most csak néz maga elé és nagyon szomorú. Mennyire ártok ezzel neki? Sajnos a gondozó néni sem túl kedves, mert ugye még igazából csak 1hét telt el, de a faim fejéhez vágja, hogy egész nap tõle fáj a feje Az elmúlt 2évben szinte minden percet együtt töltöttünk, 2óránát többet nem volt távol tõlem, 23hónapos koráig szopott. leszoktunk a bölcsi miatt. Nem tudom mennyire ártok ezzel neki, mit tehetnék, hogy megkönnyítsem a dolgát?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Biztos, hogy elengedhetetlenül nagy szükségük van a bölcsõdére? Egy 2 éves kisgyermeknek még sokkal inkább az édesanyjára, semmint a kortársi kapcsolatokra, gyerekcsoportra lenne igénye. Ha megoldható, mindenképpen azt javaslom, maradjon otthon vele jövõ õszig, és akkor kezdejenek neki immár az óvodának.
Mint írja, a szoptatást csak a múlt hónapban hagyták el, és ezt a változást szinte azonnal követte egy másik: az Öntõl való elválás és a bölcsõdei beszoktatás. Ne csodálkozzunk hát, hogy szegényke "az egész hetet végigbõgi", hiszen hiányzik neki az édesanyja, aki kurtán-furcsán, szinte egy huszárvágással eltûnt az életébõl. Ha megteheti, adja vissza neki ezt az érzelmi biztonságot még egy évre!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
A kisfiam 3,5 éves és még mindig a pelenkába kakál.
Pisil egyedül a wc-be ,de nem akar kakálni.Azt mondja nem tudja hogy kell nyomni és nem akarja.Sokat beszélgettem már vele errõl.
1 hónapja kezdte az ovit és ott is pisil de nem kakál.
Mit lehet tenni?
Köszönettel.: Henrietta
Vlasz:
Kedves Henrietta!
3,5 éves korban bizony valóban elérkezett az idõ, hogy kisfia minden tekintetben elhagyja a pelenkát. Elképzelhetõ viszont, hogy nagydologhoz sokkal szívesebben használná a nagyobb biztonságot adó bilit, mint a WC-t. Ajánlom figyelmébe "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag bilis verzióját, melyben a bili,-anatómiai tervezésének köszönhetõen, - kellõ biztonságot és kényelmet nyújt a fiúcskának. A termékcsomag többi része pedig valódi segítséget nyújthat e speciális probléma játékos, gyakorlati megoldására is. A termékcsomag megtekinthetõ és megrendelhetõ a fenti, képes linkre kattintva. Feltétlenül ajánlom figyelmébe!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó napot!
28 hónapos kislányommal 3 hete kezdtük a bölcsit. Elõtte meséltünk neki milyen lesz, nem lesz ott anya és apa mert dolgozni fogunk és nem lesz majd cici (szopizva alszik csak el). Amikor eszébe jutott a dolog, akkor szomorú lett, de a bölcsis nyílt napot nagyon élvezte, és várta. Az elsõ 2 nap zökkenõmentes volt, bár mindig szólt hogy menjek játszani vele. A 3. napon beadtam és csak a közös ebédre kellet visszamenjek. Mondták hogy keresett (nem volt alkalmam elmondani neki hogy elmegyek), de játszott. Utána beteg lett. A következõ hét hétfõn fáradtabb volt, kedden pedig megmutatták az ágyat is. Kint alvás lett volna, és sok méhecske volt, a gondozónõk hessegették õket. A kislányom nagyon megijedhetett, itthon mondta hogy fél a gondozónénitõl és a terasztól is. Szerdán egész nap sírt nem akart az udvarra menni, egész hét így telt. Hétvégén alig lehetett felrázni a rossz hangulatából, búskomor, rosszul alszik. A 3. hét szintén sírósan telik, ha kérdezem a gondozónõt azt mondja nem játszik, csak figyeli a többieket és egész nap a közelében van. Kedden megpróbálták ottaltatni, sikertelenül. Most beteg lett megint. Ha a kislányomat kérdezem a gondozónõ nem szereti õt, nem szabad játszani, rosszul érzi magát. (Tanúja voltam az elsõ napon, hogy a kislányom kiborította az építõkockákat és egybõl rászóltak hogy pakolja össze). Ha kérdezem miért sírt, fázott az udvaron és éhes volt. Azt mondják a gondozók amíg nem szoktatom le a cicin alvásról ott sem fog aludni. Mit tud tanácsolni alvással kapcsolatban, és mit tehetnék hogy a gyermekem szívesen járjon bölcsibe. Fontolgatom a magánbölcsit is, próbáljuk meg vagy felesleges pénzkidobás? Köszönöm válaszát! Spagnes
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nem volt jó ötlet, hogy a szoptatás beszûntetését és a bölcsõdei beszoktatást egy idõre hagyta. Ez túlontúl megterhelõ volt kislánya számára, az lett volna csoda, ha ezt a dupla akadályt simán tudja venni. A szoptatás egy olyanfajta erõs kötelék anya és gyermeke között, mely az erõs érzelmi kötõdést ezzel a fizikai kapcsolattal még szorosabbá fûzi. A bölcsõdei beszoktatást csak akkor javasoltam volna, mikor az elválasztás jó ideje megtörtént. Elõbbi tanácsom persze esõ után köpönyeg...
Összességében elmondható, hogy kislányára túl sok érzelmi teher nehezedett: a szoptatás hirtelen megvonása, az édesanyától való váratlan elszakadás, az egyéb félelmet keltõ ingerek: méhecske, ottalvás, kinti alvás, stb. Gyermeke minden jel szerint besokallt, így természetesen tiltakozik. Tiltakozik szavakkal, betegséggel, bölcsõdei sztrájkkal. Ezen pedig az sem segítene, ha magán intézménybe írtaná. Ha megoldható, jövõ õszig maradjon otthon kislányával, kíméletesen, fokozatosan hagyjon fel a szoptatással. Egy év alatt rengeteget fog érni kislánya, s akkorra valóban igényévé fog válni a gyermekközösségbe tartozás.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Mikulás utáni napokban szeretnék vizuális tevékenységet játszani óvodás korú gyermekeimmel, hogy fejlõdjön a kézügyessége. Szeretném kérdezni, hogy milyen tevékenységet javasol, lényeg hogy mikulás utáni napokban pl játék, kézimunka. Köszönettel egy anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Szeretettel ajánlom figyelmébe "Ötletbazár" rovatunkat, melyben rengeteg féle Mikulásváró ötlettel szolgálunk az ünnepekre. Elõbbiek mellett ajánlom figyelmébe a www.gyermekabc.hu pedagógiai webáruház kínálatát, ahol számtalan kreatív játékból is válogathat.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Óvónõ vagyok én is,mégis Önhöz fordulok egy kérdéssel.Kisfiam szeptembertõl kezdte az ovit,nyáron töltötte a 3 évet.Én a nagycsoportosok óvónénije vagyok,Õ meg nyilván a kiscsoportba jár.Az elsõ hét lelkesedéssel telt el,viszont a következõ héttõl már nem akar szívesen jönni,pedig hát én is ott vagyok.Egyre csak azt mondja, hogy "én már nem szeretem õt",mikor gyakran sírva fakad az oviban.Azt a következtetést vontam le néhány napja,hogy lehetséges hogy féltékeny a nagycsoportosokra,hogy velük foglalkozom és nem vele.Próbáltam magyarázni,hogy nekem ez munkahely,de valahogy mégsem akarja elfogadni.Lehetséges hogy több idõ kell,míg megszokja az új helyzetet?Mitévõ lehetnék,egy kissé tanácstalan vagyok.Köszönöm válaszát
Vlasz:
Kedves Kolléganõ!
Minden jel arra utal, hogy kisfiad valóban féltékeny a többi (nagycsoportos) ovisra. Úgy vélem, emiatt nem kell aggódnod, hiszen hamarosan megszokja és elfogadja ezt az (ezidáig) új helyzetet. Mindenesetre naponta mondd el neki, mennyire hiányzott neked, és már alig vártad, hogy vége legyen a munkának, együtt hazamehesssetek és ketteseben játszhassatok. Biztos vagyok benne, hogy a fiúcska hamarosan megszokja ezt az új felállást és mindkettõtök számára örömtelivé válik az óvodában eltöltött idõ.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Lányom a nyár közepén betöltötte a negyedik élet évét. Úgy gondoltuk, hogy itt az ideje, hogy elrakjuk a cumit. Csak alváshoz használta a cumit. Elõször a délután alvásnál tettük le a cumi, majd estére is. Egy vonatra elcserélte. Azóta nem keresi, nem is kéri a cumit, viszont egyre többször látom, hogy a hüvelykujját veszi a szájába, ami eddig egyáltalán nem volt jellemzõ. Nem szeretném ha rászokna az ujjszopásra. Mivel tudnám ezt megelõzni? Esetleg adjam vissza a cumit?
Válaszát elõre is köszönöm,
Judit
Vlasz:
Kedves Judit!
Nem lenne jó döntés visszaadni a cumit, inkább a hüvelykujjról való figyelemelterelést javasolnám. Kapjon a kislány az álom tündértõl egy "alvókás" plüsst, aminek alatatása, babusgatása remélhetõleg elvonja a kislány figyelmét az ujjszopásról. Ha mégis a szájába venné a kezét, nyugodtan kérje meg, hogy ne tegye.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tidztelt Ovonok!
A kislanyom most toltotte be a negyedik eletevet.
Angliaban elunk, Igy o az un.iskola elokeszitott ket hete kezdte el.(elozoleg mar jart Magyarorszagon ovodaba, illetve Angliaban bolcsodebe) az elmult napokban egyre tobb panasz van ra. A kislanyom agressziv, tepi mas gyerekek hajat, kopkod, dobalozik az etellel, elszalad a nevelo elol.nem valaszol ha kerdezik csak akkor beszel ha neki szuksege van valamire.ertetlenul allok a problema elott mert elozoleg nem volt ra meg panasz Es itthon sem viselkedik Igy.minden nap iskola utan atbeszeljuk a helyzeteket Es hogy mit szabad Es mit nem. De kovetkezo nap megint ujabb problema adodik.
Tisztelettel egy anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Ha csak a jelenlegi intézményben tapasztalták az említett problémákat, elképzelhetõ, hogy ott tanulhatta, leshette el más gyerek(ek)tõl a negatív mintát. Javaslom, hogy ovis témájú szerepjátékokban, ill. ilyen témájú bábozás során figyelgesse a kislány megnyilvánulásait. Elképzelhetõ, hogy a gyermek játéka nyomán rájön arra, hogy ki vagy mi okozza a problémákat. Ugyanígy hasznos lehet egy-egy elmélyült (nem kioktató jellegû) beszélgetés is, amikor is várható, hogy kislánya megnyílik majd. Elõbbiek mellett javaslom, beszélgessen el a gyermek pedagógusával is, aki "bennfentesként" talán jobban fel tudja térképezni a kiváltó okokat.
A fentiek mellett azért nem árt azt is átgondolni, hogy az otthoni körülményekben nem állt-e be valamiféle változás vagy negatív esemény, ami traumatizáló hatású volt a kislányra.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom szeptember 1-jén kezdte az óvodát. Kisebb testvérével gyesen vagyok, de emellett dolgozom is. Kislányunkat úgy gondoltuk, majd csak jövõ szeptemberben íratjuk be az óvodába, de õ már idén el akarta kezdeni, minden nap az óvodáról beszélt és nagyon várta, hogy járhasson oviba, ezért beírattuk. Sajnos azonban az óvoda nem tetszik neki. Minden nap sír, nem akar menni, és amikor itthon vagyunk is, percenként kérdezgeti, hogy mikor megyünk érte. Kislányunkra egyáltalán nem jellemzõ ez a viselkedés. Nagyon nyitott, munkámból adódóan (református lelkész vagyok) sok emberrel (felnõttel, gyerekkel egyaránt) találkozik, soha nem okoz neki gondot a kommunikáció, nem fél senkitõl, könnyen ismerkedik. Egyébként nagyon szeretetéhes kislány, azt szereti, ha kedvesek vele- na de ki nem? az óvónéni viszont elég közömbös. Nem az a tipikus mosolygós, "szeretgetõs" óvónéni. Szóval nem tudom mi okozza a gondot, a kislányt ismerve nem csupán a tõlünk való elszakadás. Nem tudom mi tévõ legyek, meddig várjak, hogy beszokjon, mi az a határ amikor lépnem kell. És ha lépek, mit lépjek? Szeretném, ha a gyermekem szeretne oviba járni, úgy, ahogyan vágyott rá néhány hónappal ezelõtt. Tisztelettel várom válaszát! Enesza
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Hasznos lenne egy fogadó óra keretében beszélgetni, elbeszélgetni az érintett óvónõvel, s megkérdezni, õ miként vélekedik kislányuk beszoktatásáról. Mik a tapasztalatai, õ miben látja a sírás és az óvodától való merev elzárkózás okát? Kérdezzen rá, az óvónõ hogyan, miként próbálja átsegíteni gyermekét e nehéz idõszakon? Mit és hogyan tesz a kislány megnyugtatása érdekében?
Mondja el ugyanakkor Ön is szülõi tapasztalatait gyermekérõl, ossza meg a pedagógussal, Ön hogyan és miként tudja megnyugtatni a kislányt. Mondja el az óvónõnek, hogy gyermeke érzékeny lelkû emberke, akinek nagyon fontos, hogy a felnõtt minden szavával, mozdulatával, gesztusaival kimutassa felé szeretetét. Elõbbeik alapos átbeszélése nyomán joggal várható, hogy a pedagógus kissé empatikusabb lesz gyermekével a továbbiakban.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!
Lányom 2004. augusztus végén született, 34 hétre. Gyakran volt szükség az óvodaváltásokra. 2 évig egy intézménybe sem járt. Az oviban észrevették nála, hogy kicsit le van maradva bizonyos dolgokban.Ezt a nevelési tanácsadóban is megerõsítették, bár azt is, hogy bizonyos dolgokban pedig nagyon kiemelkedik. Amikben kicsit le van maradva, pl.: bal, jobb felismerése, és szinte minden, amit emlékezetbõl kéne tudni. (kivéve, ha az a dolgok amire kéne emlékezni, az õt nagyon érdekli)Ebbõl számomra az derül ki, hogy diszes hajlama van. De a legfõbb probléma az volt, hogy az óvónénijével nem volt hajlandó kommunikálni. Olyan volt, mint aki tart tõle. Lehetõségünk volt, hogy az idei évtõl átkerüljön a fejlesztõ csoportba, kisebb létszámmal. Nagyon örülök neki, hogy ide jár, mert szerintem az önbizalmának nagyon jót tesz. Fantasztikusak az óvónénik is.Most ami a problémám, hogy szülõi kérésre kérhetem, hogy ne egy évet, hanem kettõt járhasson ebbe a csoportba. Ami azzal jár, hogy nyolc éves lesz, amikor iskolába kerül. Az óvónénik nem tudtak konkrét választ adni, hogy szükség lenne-e , hogy 2 évig oda járjon, mivel még csak 2 hete van velük, és még nem tudták felmérni.
Nem tudom, hogy mi lenne a legjobb a gyereknek. Nem lesz belõle hátránya, hogy 8 évesen kezdi az iskolát? Nem fogják kicsúfolni? Az alkatán nem lehetne észrevenni, hogy neki már iskolába kéne járni.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nem tartom valószínûnek, hogy bárki is kicsúfolná majd gyermekét, ha 8 évesen kezdené az iskolát. Manapság egyre többen gondolják úgy, hogy gyermeküknek szüksége van arra, hogy némileg kitolják az iskolakezdés idejét. Én ebben nem látok semmiféle kivetnivalót, ha a szakemberek is indokoltnak tartják a csúsztatást.
Addig is feltétlenül ajánlom figyelmébe az "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagokat, melyek olyan hasznos fejlesztõjátékokat tartalmaznak, amikkel nagyban segítheti kislánya fejlõdését. Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
tisztelt óvónõ!
kisfiam most töltötte be a 3.évet.most kezdjük az óvodát.gondunk a szobatisztasággal adódott.a pisiléssel nincs gond(fél éve megy),azonban a kakálás annál több.Ha csupasz a popsija egyedül ráül a bilire kitörli a fenekét és még ki is önti a Wc-be.Viszont ha kisnadrág van rajta akkor belekakál (egy kicsit)és nem is szól.Már mindent kipróbáltunk és semmi változás.2 nap múlva ovi és ott ezt nem fogják elnézni neki,csupasz hátsóval meg nem mehet.Elõre is köszönöm a választ.Csapóné
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az Ön által leírtakból arra következtetek, hogy kisfia a kakiláshoz hosszú idõn keresztül a pelenkát használta bili helyett, és talán csak nemrégiben kezdett ismerkedni a bilibe kakilással. Feltételezhetõ, hogy amikor bugyi van rajta, az elsõ pillanatban azt gondolja, hogy pelenka van rajta, amibe gond nélkül beleereszthet, ám hamar észbekap. Erre utal az is, hogy csak az elejét engedi bele a kisgatyába. Úgy vélem, hogy a probléma hamarosan magától is megoldódik, tekintettel arra, hogy egy félsikert már idáig is elkönyvelhettek (t.i.: csupasz popsival gond nélkül kakil a bilibe, ill. hamar észbekap, ha egy kicsi belemegy a bugyiba.)
Javaslom, hogy az elkövetkezõ hetekben próbáljon kialakítani egy olyan napirendet, amikor is a kakilást a reggeli órákban, felkelés után intézik. Ha erre sikerülne ráállni, az óvodában már nem lenne téma a kakilás, így a balesetek is elkerülhetõk lennének. Mindeközben pedig egyre inkább megszokja a gyermek, hogy a kaki a bilibe való, s a probléma végérvényesen kiküszöbölhetõ lesz.
