Nagyon kétsége vagyok esve és tanácstalan vagyok Kisfiam óvodai beszoktatását illetõen.
18 hónapos kora óta egyedül nevelem, az apja eddig elég ritkán jött, így nagyon kötõdik hozzám, nagyon Anyás.
Az óvoda elõtt járt Családi napközibe, de még ott is nehezek voltak a reggelek, kapaszkodott sokat a nyakamba, és csak úgy tudtam ott hagyni, hogy valamelyik gondozó átvette, majd integetett nekem az ablakban. 1,5 évet járt oda.
Most szeptemberben elkezdtük az ovit és nagyon nehezen veszi az akadályt. Reggel már itthon bebújik az asztal alá, hogy nem akar menni. Amint belépünk az oviba, elkezd sírni, pedig már nagyon várta. Úgy kell "lecsavarni" a nyakamból, zokogva hagyom ott. Ma is hallottam, hogy zokogva kiabálja, hogy az "Anyukámat akarom", sõt ki is rohant a csoportszobából, a kijárat felé.
Nagyon nehezen barátkozik, fõleg magában játszik csak. Tanácstalan vagyok, hogy mit tegyek. Ma közölte velem, hogy nem szereti az óvónõket.
Az óvónõ azt javasolta, hogy csináljuk azt, hogy beérünk, vetkõzés, nem babusgatom, hanem rögtön beadom. Nehéz, mert sajnos ezt szokta meg, ezt igényelte eddig.
Van egy kis barátnõje, születése óta ismeri, õ is az oviba jár, csak másik csoportba. Most elkezdtem azon gondolkodni, mi lenne, ha megpróbálnám oda átkérni. Bár az ilyen kérdésektõl elzárkózik nagyon az ovi. De talán úgy könnyebb lenne neki, ha lenne ismerõse a csoportban.
Mit tegyek? Mit tanácsol? Próbáljam meg átvinni a másik csoportba? Új óvónõk megint, új gyerekek - bár lenne ismerõs gyerek. De közben õk árulják a lakásukat, el fognak költözni majd, azt tervezik.
Vagy próbálkozzunk tovább ebben a csoportban?
Eddig aludt rendesen, tegnap mondjuk nem, folyton azt kérdezte, mikor megyek érte. Többnyire itthonról dolgozom, de ha itt van velem, nem tudok dolgozni, és mivel egyedül nevelem, nem tudok mást tenni.
Nagyon tanácstalan és kétségbeesett vagyok. Kérem, segítsen!
Köszönöm!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A leírtak alapján úgy gondolom, nem lenne érdemes átvinni a másik csoportba a kisfiút, inkább a jelenlegi helyen kellene megerõsíteni a helyzetét. Ha az óvodában nem adnak lehetõséget arra, hogy a beszoktatás elsõ idõszakában a háttérbõl ( pl. folyosón félerhúzódva) jelen lehessen az édesanya egy ideig, akkor más megolást kell keresni. Beszélje meg a kisfiúval, hogy ha ma gyorsan és ügyesen bemegy a csoportba, akkor a szokásosnál is hamarabb fog érte menni. Ez remélhetõleg megnyugtatja õt, Önnek azonban tartania kell magát a megígértekhez, még ha csak 10 perccel korábban is érkezik majd. Otthon pedig beszélgessenek minél többet az óvodáról, a gyerekekrõl, játsszanak ovis szerepjátékokat. Hasznos lehet az is, ha óvodaidõn kívül egyik-másik ovistárssal közös programokat szerveznek. Bízom benne, hogy tanácsaim nyomán a lehetõ leghamarabb sikerül a könnymentes beszoktatás.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 2 éves és 8 hónapos lesz, amikor magánóvodába szeretnénk járatni. Az óvoda igazgatója azt mondta, náluk a beszoktatás 3 napig tart, mert ha tovább marad bent vele anyuka, csak sérül a gyerek. Azt mondta, ha anyuka bent van, akkor nem az óvónõktõl fog kérni a gyerek pl. egy pohár vizet, hanem anyukától. Ezért nem is fog beszokni a gyerek és ha 2 hétig, vagy tovább jár be anyuka, akkor azzal átverjük a gyereket, mert elhitetjük vele, hogy anyuka is óvodás. Mi a véleménye? Köszönettel: Egy aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Azt egészen biztosan nem fogja hinni a gyermek, hogy az anyukája is óvodás, ez még viccnek is rossz lenne. :)
Úgy vélem azonban, hogy nem a beszoktatás idõtartamát, hanem annak módját kellene nagyító alá venni. Nem értek egyet azzal a megoldással, hogy a szülõ, (akár egyetlen napra is) bemenjen a csoportszobába, így segítve a beszoktatást. Fontos, hogy már a kezdetektõl külsõ szemlélõje legyen az eseményeknek, amolyan "háttérmunkás", aki szükség esetén a folyosóról, a háttérben csöndben meghúzódva biztosítja a gyermeket megnyugtató jelenlétérõl. Így nem frusztrálja a gyermeket, hogy nincs ott az anyukája, de nem is zavarja az ovis életben való önálló kibontakozásában. Javaslom, ilyen módon próbálkozzanak a beszoktatással.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A keresztgyermekem decemberben lesz 4 éves és bekakil. A pisiléssel semmi probléma, megoldja egyedül még a WC-t is lehúzza.A kakilással viszont nagyon rosszul állunk. Nem szól, ha kakilnia kell. Amikor rá van ültetve a bilire, akkor pedig magánkívül ordít. Ha bekakil és vinném a fürdõszobába, hogy lecseréljem a kis gatyáját, akkor már menekül, ordít. Viszont kénytelen vagyok bevinni, hogy tiszta alsót adjak rá, ekkor is ordít közben és olyan, minta nem szeretné, hogy lássam mi van a bugyiban. Mindig el akarja takarni, valamit nagyon rosszul él meg. Nagyon-nagyon ordít és sír. Tanácstalanok vagyunk. Kérem segítsen. Köszönöm
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Elképzelhetõnek tartom, hogy korábban kapott már némi dorgálást a gyermek a bekakilásért, s ezért tiltakozik és menekül, ha kiderül az újabb turpisság. Javaslom, próbáljanak más módszert választani a bilibe kakilás elfogadtatásához. Ezt leginkább játékos módon tudnám elképzelni, melyhez jó ötleteket talál "Szobatisztaság játékkal, könnyedén" c. könyvemben. Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 3 éves lesz szeptemberben.Sajnos úgy alakultak a körülményeink, hogy rajtam kívül nincs aki a fiamra vigyázzon se rokonok, se barátok. Szeptemberben elkezdte az ovit. Nem tudtuk, hogy a választott oviba a beszoktatás úgy zajlik, hogy átöltöztetjük a gyereket és beadjuk a csoportszobába.Késõbb kiderült.1. nap1,5 óra sírás.2. nap 1 óra sírás és telefonáltak hozzam el, mert a többiek is sírnak. Aztán 1 hetet ki kellett hagynunk.Du.-onként elmentem vele az oviba, akkor megengedték, hogy bemenjek vele a szobába és játszott.1 hét után sírva ment be a szobába, az ovónõ 2 perc után jött lehámozni rólam a fiamat.Közölte, hogy 15 perc után menjek érte, mert úgyis sírni fog.Így is lett.Most már ott tartunk, hogy októberben lesz 3 éves addig várjunk az ovival.Vagy jövõre próbálkozzunk újra.Mi fog változni addig? 3 nap (2.45 perc) alatt eldõl minden, nem érett az ovihoz? Következõ évben sem lesz segítségem.Mit tegyek, keressek egy másik ovit, ahol ott lehetek amíg beszokik a fiam vagy küzdjünk itt. Kérem szíves tanácsát egy elkeseredett anyukának.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Jómagam nem vagyok híve a drasztikus "bele a mélyvízbe" beszoktatási módszernek. Sok érzékenyebb lelkû gyermeket igen megvisel ez helyzet, amit véleményem szerint jobb megelõzni, mint utólag kezelgetni. Ettõl függetlenül ezt a problémát most meg kell oldani.
Javaslom, beszéljen az óvónõkkel, kérje meg õket, hadd maradjon a folyosón egy rövid ideig, amíg gyermeke a játék hevében megfeledkezik Önrõl, majd észrevétlenül távozhat rövidebb ( késõbb egyre hosszabb) idõre. A délutáni ismerkedést is jó ötletnek tartom, de kizárólag úgy, ha Ön nem a csoportszobából, hanem a folyosóról figyeli kisfiát, és marad gyermeke látóterében. Elõbbiek mellett beszélgessenek, meséljen minél többet az oviról, hogy a szorongások ezáltal is oldódjanak.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ!
Kislányom 3. napja óvódás és nehezen megy neki a beszokás.
Mind a három nap vele voltunk (két nap én egy nap apa) kb. két órát. Egyik alkalommal sem volt hajlandó kiengedni minket a terembõl.
Igazából tudtam, hogy nehezen fog menni, mert kicsit visszahúzódó és nehezen ismerkedik.
Az óvónõnk kedves és õ is látja, hogy még nincs meg a bizalom. Nem igazán tudom, hogy mi legyen a következõ lépcsõfok, hogy a lányomat magára hagyhassam a terembe a többiekkel.
Azt tudom, ha drasztikus lépésre szánjuk el magunkat, és ott hagyjuk úgy, hogy õ nem akarja, akkor abból nagy sírás lenne és nem hiszem, hogy az óvónõ megtudná nyugtatni. Ha pedig nem tudja megnyugtatni, akkor talán meg utálja az ovit.
Amit igazából nagyon várt és szeret is, de úgy, ha ott vagyok (vagy az apja van ott).
Persze siettetni nem akarom, de úgy igazából egy hetünk van még, hogy elfogadja a tényt, hogy ovis és anya(vagy apa) nem maradhat ott vele.
Mit javasol?
Válaszát elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nem tartom jó ötletnek, ha a szülõ (akár a kezdet-kezdetén is) bemegy a csoportszobába. Ha a folyosón egy félreesõ helyen "meghúzódik", azáltal könnyebbé válik a gyermeknek elvonatkoztatni a szüleitõl és kötetlenül ismerkedni az óvodai élettel. Javaslom, hogy a most következõ lépcsõfok legyen ez, mostantól ne menjen be a csoportszobába, hanem kizárólag kintrõl legyen a gyermek látóterében. Biztos lehet benne, hogy ez is megnyugtatólag fog rá hatni. Mikor már szemmel látható, hogy el-elfeledkezik a szüleirõl és egyre jobban belemerül az óvodai élet forgatagába, akkor kezdetben rövidebb, késõbb hosszabb idõkre elmehet, ilyenkor kerülje a szívettépõ búcsúkat. Ha a gyermek megtapasztalja, hogy édesanyja, édesapja mindig visszajön, azaz távozásuk nem örökre szól, akkor megnyugszik majd és megvalósul a stresszmentes beszoktatás.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Nagy segítségem lenne most Önre! Két gyermek édesanyja vagyok. A legidõsebb most lesz 4 éves novemberbe a legkisebb pedig 3 hónapos. Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy olyan problémánk van hogy a lányom nagyon féltékeny az öcsére. Amikor terhes voltam a fiammal mindent úgy csináltunk, hogy vele együtt. Együtt mentünk babakocsit venni, a szobáját együtt rendeztük be, nagyon várta. Amikor elmentünk boltba õ kapott valamit akkor mondta, hogy a tesónak is kell venni valamit ha õ is kap. Nagyon boldogan vártuk, hogy megszülessen a második gyerek a férjemmel, úgy voltunk vele nem lesz semmi probléma a féltékenykedéssel. De májusba amikor megszületett a fiúnk minden más lett. A kislányunk mindent elkövet, hogy õ legyen a középpontba. Amikor nagy nehezen elalszik a testvére(nagyon rossz alvó+hasfájás)akkor kezd elkiabálni, hogy ha õ nem alszik akkor senki se aludjon. Most például azt vette a fejébe, hogy õt nem szeretjük mert már van más. Eddig szófogadó volt most meg már nagyon rossz, nem hallgat senkire sem. Az elején úgy voltunk vele, hogy majd jobb lesz, de egyre rosszabb ezt már kijelenthetem. Amikor teheti csak bántja a testvérét. Elmagyaráztuk neki, hogy most azért foglalkozunk kicsit többet a testvérével mert még pici nem tudja magát ellátni, de mint aki meg se hallotta tovább csinálja és már olyanokat amit régen nem. Pl. mostanában nem halandó enni csak babaételeket pedig kiskora óta mindig azt ette amit mi és néha olyan mintha vissza fejlõdne. És mostanában nagyon beteg vagyis sokszor ez lehet attól, hogy testvére lett? Mit lehetne tenni, hogy jobb legyen, próbáltuk bevonni a fürdetésbe a sétákba de nem hajlandó mert látni rajta, hogy utálja ha ott van a kistestvére. Kérem segítsen. Elõre is köszönöm a válaszát. Edina
Vlasz:
Kedves Edina!
Amirõl Ön ír, az a testvérféltékenység iskolapéldája. A pici születése elõtt úgy tûnt, minden rendben lesz, ám a korábbi felkészítés sem volt elegendõ ahhoz, hogy elkerüljék a féltékenységet. Kislánya "átment babába", hogy vele is éppen annyit foglalkozzanak, mint a kistesójával. Elõfordulhat még ilyenkor szobatisztaságban történõ visszaesés és egyéb probléma is, hogy minél jopbban felhívja magára szülei figyelmét. Mit lehet tenni? Mindenképpen azt, hogy - mégha oly nehéz is ezt egy pici baba mellett megoldani, - a lehetõ legtöbbet kell a kislánnyal is foglalkozni. Napi rendszerességgel igyekezzen idõt fordítani arra, hogy kislányával kettesben leüljön játszani, és azok a percek csak kettejüké legyenek. Hasznos lehet továbbá egy élethû újszülött játékbaba beszerzése is, amit kislánya Önnel párhuzamosan gondozhat, pelenkázhat, etethet. Ajánlom figyelmébe a www.gyermekabc.hu pedagógiai weboldalon található "BB baba könnyezõ szemmel" nevû játékot, melybõl az öcsikéhez hasonló "kisfiús változat" is kapható. Megtekintheti és megrendelheti a fenti weboldalon.
Bízom benne, hogy a fentiekkel sikerül kiküszöbölni a problémákat és kislánya újra mosolygós, kiegyensúlyozott gyermekké válik.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!
Kérdezni szeretnék Öntõl. Kislányom 2 éves. Eddig kiegyensúlyozott, okos érdeklõdõ, vidám beszédes kislány volt, aki keveset sírt és hisztizett. Most teljesen más... Hisztizik, mindenért sír, semmi nem jó. Most kezdtük a bölcsödei beszoktatást. Nemrég született kistestvére-1 hónapja-de ezt az akadályt zökkenõmentesen vettük.(itthon volt velünk játszottunk sétáltunk együtt. Amikor a kicsi szopizott közben játszottunk, olvastunk. Sokat szeretgetem, és a kicsit elõtte nem szeretgetem.) Most viszont "gond" van Vele. A beszoktatás alatt vidáman ment bölcsibe. Most sír, hisztizik ha menni kell. Ha kérdezem mi a baj miért nem akar menni, akkor azt mondja, hogy azért mert sokan vannak a bölcsibe. (beszoktatást apával volt) Ott viszont játszik. Mikor apa, anya hiánya van akkor a gondozó nénihez bújik, ott megvigasztalódik. Este mikor hazaér akkor csak az Vele foglalkozom. De egész este hisztizik sír, semmi nem jó. Mindjárt aludni akar menni. Ha apának valami dolga van és elmegy akkor sír, hogy apa ne menjen el, nálam nem vigasztalódik meg.Aggódom, hogy többet ártottam Neki mit jót okoztam. Nagyon rossz és nagyon bánt a dolog.
Úgy érzem elrontottam, hogy bölcsõdébe adtam.
Fog változni a helyzet? Mit csináltam rosszul? Miben változtassunk?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Kislányánál minden jel szerint a testvérféltékenység okozza a fõ problémát. Talán úgy érzi, anyukája már nem szereti õt annyira, hiszen "felcserélte õt egy másik gyerekre", akivel jobban érzi magát otthon. Ezt támasztja alá az édesapához való erõsebb ragaszkodása is, hiszen vele kapcsolatban nem érzi úgy, hogy "elárulta õt". (Elõbbiekben természetesen a gyermeki gondolkodásmódot, és nem a valós helyzetet próbáltam tükrözni)
Nem volt szerencsés, hogy a bölcsõdei beszoktatás és a kistesó születése éppen egy idõre esett, kislányának túl sok lelki teher volt ez egyszerre. Mit lehet hát tenni? Ha megoldható, mindenképpen a bölcsõde hosszabb-rövidebb felfüggesztését javasolnám, hiszen így nem érezné azt a kislány, hogy kistesója "kiszorította õt a családból". Mikor szemmel láthatóan helyreállt a béke a kis lelkében, csak akkor kezdeném újra a bölcsõdét. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról a tényrõl, hogy a 3. életévig a gyermek legfõbb érzelmi támasza az édesanyja, s ilyen korban sokkal inkább rá, mint az egyéb kortársi kapcsolatokra van szüksége. Közösségi életre való igénye legkorábban óvodás korban jelentkezik, így azzal sem lenne semmi probléma, ha legközelebb csak az óvodában folytatná a gyerektársaságba való beilleszkedést.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvonõ!Lányom 3 éves,és még nem teljesen szobatiszta.Ül bilin és pisil is de valamikor bepisil.De az a baj,hogy ez az óviban is megtörténik.Ezért nem engedik,hogy ott aludjon.Kérem segitsen,hogy lehetne minél hamarabb szobatisztaságra nevelni.Õ a harmadik gyermekem,velük nem volt ilyen próbléma.Köszönöm a segítségét!
Üdvözlettel:Szilvia
Vlasz:
Kedves Szilvia!
Elképzelhetõ, hogy kislánya olyannyira belemerül a játékba, hogy nem veszi észre, ha pisilnie kell. Erre legjobb megoldás az lenne, ha bizonyos idõközönként (mindenféle külön kérdezõsködés nélkül) kiküldenék pisilni. Kérje meg az óvó néniket, illetve a dadus nénit, hogy kezdetben gyakrabban, késõbb már ritkábban küldjék ki pisilni a kislányt.
Az alvás alatti ágyszárazság elérését azonban nem lehet befolyásolni, hiszen ez egy idegrendszeri érés eredménye. Ez utóbbi tekintetben nem tehet mást, mint türelmesen kivárja ennek bekövetkeztét.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
2005 06 21-én született unokámat újból középsõs csoportba tették.így ha megfelel az iskolába lépéshez szükséges fejlettségi szintnek akkor sem kezdhet a 2011-es tanévben? Jól gondolom? Nem lenne ajánlatos inkább nagycsoportosnak lennie és akkor eldönteni, hogy menjen iskolába vagy sem? Köszönettel Riazáncevné
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mivel unokája 2011. május 31-ig nem tölti be 6. életévét, csak korkedvezménnyel és a Nevelési Tanácsadó kifejezett szakértõi javaslata nyomán kezdhetné meg az iskolát a 2011/12-es tanévben. Mivel az elsõ osztályban általában jóval idõsebb gyerekek kezdenek, így még egy igazán fejlett, okos, értelmes, ám alig 6 éves gyermeknek is komoly próbatételt jelentene tartani velük az iramot. Úgy vélem, az óvónõk kimondottan a kislány érdekében gondolták úgy, hogy egy évvel ki kellene tolni a tanévkezdést, én a magam részérõl egyetértek velük.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Ön szerint mi a helyes viselkedés egy óvónéninél az éppen beszoktatás alatt álló idõszakban abban az esetben, amikor megérkezünk reggel, elbúcsúzunk a kisfiammal, de még egyedül nem akar bemenni a csoportszobába és az ajtóban elkezdõdik a huzavona, nyafogás. Még egy picit gyere be, még egy picit ülj le, pisilni kell stb. és a végén - ha bekísérem a szobába, ha nem - mindig ugyanaz a vége, kétségbeesik. Mindeközben az óvónéni vagy éppen reggelizik vagy létszámot jelent le, de semmiféleképpen nem közelít a gyerekhez, nem híja be játszani, reggelizni stb. A másik óvónénink rögtön szeretettel üdvözli és behívja, megfogja a kezét, amint megérkezünk, így nem szokott "mûsort" rendezni. De mivel váltják egymást, valamikor õ jön késõbb és az elõzõ óvónéni van ott reggel. Mi a teendõ? Szóljak neki, hogy ez így számunkra nem megfelelõ hozáállás, vagy bízzak meg az óvónõben (aki egyébként kb. 35 éve dolgozik ebben a szakmában)?.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A szakmában eltöltött huzamosabb idõ sajnos korántsem jelent biztos garanciát a lelkiismeretes munkára. (Ezt az Önök példája is hûen tükrözi.) 35 év ide vagy oda, ez a probléma indokolttá tesz egy beszélgetést, hiszen az idõs kolléganõ munkájában, hozzáállásában bizony van kivetnivaló. Kérjen idõpontot egy fogadó órára, ahol nyugodt körülmények között átbeszélhetik és megoldást találhatnak a zökkenõmentes beszoktatás megvalósítására.
Az elõbbiek mellett azért azt javaslom, hogy Ön ne menjen be a csoportszobába akkor sem, ha ezt kisfia sírva követeli. Helyette inkább az óvónõ fogja kézen a kisfiút, és vezesse be oda, majd nyugtassa meg. Ezt próbálják realizálni a beszélgetés alkalmával, bízom benne, hogy sikerrel jár majd.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
T. Óvónéni!
2,5éves kisfiam a szó szoros értelmében "anyafüggõ", gyakorlatilag minden percében engem figyel,velem szeret játszani, szinte kiköveteli, hogy foglalkozzak vele. A játszótéren, a mamáéknál,bárhol. Ha néhány hetente a nagymamánál alszik, a néhány perces hisztit követõen már jól érzi magát,de ha eszébe jutok,akkor rögtön telefonálni akar értem. Most elérkezettnek láttam az idõt, hogy közösségbe menjünk (már tavaly is volt ilyen jellegû próbálkozás, de a játszócsoport wc-ig jutottam el...), így egy családi napközibe irattam a fiamat. A beszoktatási idõnél tartunk, de egyelõre úgy tûnik, minden okom megvolt az aggodalomra. Keservesen sír, szinte belerázkódik. Nem tudom mitévõ legyek, hagyjam az egészet (nem vagyok rákényszerûlve, hogy visszamenjek dolgozni, bár kétségtelenül jól jött volna némi "szabadság), vagy próbálkozzak tovább. Azt gondoltam,ha egy szûkebb közösségbe viszem, ráérez a gyerekekkel való játékra, de mégsem.
Mit tanácsol? válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
T. Levélíró!
Ez az ún. "anyafüggés", ahogy Ön nevezte, teljesen normális jelenség egy 2-2,5 éves gyermeknél. Számára a legfõbb érzelmi köteléket az édesanyával való kapcsolata jelenti, amit ha elveszni lát, kétségbeesve tiltakozik ellene. A gyermek kb. 3 éves korára jut el arra az érettségi fokra, hogy édesanyja oltalmazó szárnyai alól ki-kikukucskáljon a nagyvilágba. Úgy vélem, esetükben még semmi nem indokolja, hogy a dolgok elébe menjenek, így azt javaslom, folytassák a beszoktatást 3 évesen, akkor is a lehetõ legkíméletesebben, a fokozatosságot maximálisan szem elõtt tartva. Az eredményes beszoktatáshoz megfelelõ érzelmi felkészítésre van szükség, melyet az óvodáról való sok-sok beszélgetéssel, mesével lehet megalapozni. Jó ötlet lehet az is, ha kisfia választhatja ki a neki leginkább tetszõ ovis zsákot, amit majd az "Óvoda tündér" fog küldeni neki. A fenti beszoktatáshoz jó segítséget nyújthat az "Óvoda-nyitogató termékcsomagok" valamelyike, melyet megtekinthet és megrendelhet a fenti, képes linkre kattintva.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt szaktanácsadó
A lányom 1 hónapja már "szobatiszta" vagyis nappal nem kell neki a pelus de nagyon el vagyok keseredve 1 hónap mulva oviba kellene neki menni de a kakit nem mondja meg még akkor se ha bemegy a bugyijába miért van ez mindent kiprobáltunk már vele de nem vált be hogyan tudnánk rávenni hogy szoljon ha kaki lesz .
válaszát elõre is köszönöm
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Javaslom, próbálja ki "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagot, mely egyebek mellett erre a problémára is ad jól használható gyakorlati tanácsokat. Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
A lányom most kezdi az óvodát. Mivel én is oviban dolgozom, így abba az intézménybe írattam, ahol dolgozom. Olyan problémám van, hogy az összes szabadságom "elmegy" a nyári ill. a téli zárásra, és a munkáltatóm nem ad idõt a beszoktatásra, mondván, van nagymamája is a gyerkõcnek. Ön szerint mi tévõ legyek? Válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mivel Ön munkájából kifolyólag amúgy is ott lesz kislánya közelében, nem látom okát az aggodalomnak. Ha lelki támaszra lesz szüksége a gyermeknek, Ön többnyire elérhetõ közelségben lesz. Ennek ellenére, ha lehetõség van rá, valóban hasznos lehet a nagyi vagy az apuka közremûködése is, így nem kellene teljes napokat eltöltenie a kislánynak az óvodában, ha Ön éppen délutános.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A következõ problémában szeretném a tanácsát kérni.
Kisfiam most szeptemberben lesz 3 éves. Beírattunk oviba - a gondozónõje tanácsára -, noha még csak most kezdi el a pelusnélküliséget, ugyanis a gondozónõ azzal biztatott, hogy a nyáron biztos szobatiszta lesz a fiam. Az oviban sajnos nem abba a csoportba szeretnék elhelyezni, ahova kértük (kiscsoport, ahová a bölcsis társai is mennek), a mai beiratkozásnál annyit sikerült elérni, hogy megfontolják a dolgot. Mi, a szülei úgy gondoljuk, hogy vagy a kiscsoportba kerüljön, ne a vegyes csoportba az 5-6 évesek közé, mert félünk, hogy a kakivisszatartásos dolog és a bepisilés újra elõjön, és eddig is azzal biztattuk, hogy a barátai között marad. Ha ez a kiscsoport nem jön össze, akkor szeretném, ha a bölcsiben maradna, és megerõsödve lelkileg, testileg jövõre maradna az ovi, addig pedig a megszokott környezetben maradna. Viszont olyat is hallottam, hogy a bölcsiben csak az év dec. 31-ig tarthatják, amikor is betölti a 3. évét. Igaz ez? Akkor két szék közül a pad alá esünk?
Válaszát köszönöm.
Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Arról, hogy meddig maradhat a gyermek bölcsõdében, sajnos nincs pontos információm, az azonban igaz, hogy legjobb megoldás a kiscsoportban való kezdés lenne. Arról azoban nem vagyok meggyõzõdve, hogy a bölcsõde hasznosabb lenne egy ilyen korú kisgyermeknek, mint a vegyes óvodai csoport. Természetesen nem tisztem dönteni Ön helyett, ám mégiscsak azt javaslom, hogy akár kiscsoportban, akár vegyesben, de mindenképpen óvodában folytassa a tanévet kisfia.
Az eredményes szobatisztaság érdekében pedig javaslom, mielõbb szerezze be "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagot, mely igen hasznos gyakorlati tanácsokat ad a témában. Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
Két kislányom van egy 4 és egy 2 éves.A 4 éves most kezdi az ovit szeptemberben, mivel tavaly nem vették fel (mert itthon vagyok)Nagylányom okos, bõbeszédû, érdeklõdõ,de félénk kislány. Nehezen barátkozik, ehhez az is hozzájárul, hogy mivel kertes házban lakunk nem játszóterezünk rendszeresen és a szomszéd kisfiúk kivételével nem nagyon van gyerektársaságuk. Nyáron egy párszor bementünk az oviudvarra, ahol kérdésre válaszolt az ovónéniknek, mindenrõl csevegett, de a kezemet nem engedte el egy percre sem és nem próbált ki semmilyen játékot sem, a gyerekekkel nem akart egyáltalán tárgyalni. A legfõbb probléma, hogy én itthon maradok a kisebbik lányommal (õ márciusban lesz 3 és csak akkor mehet majd ha én dolgozni fogok).Az lenne a kérdésem, hogy ha elõre láthatóan gondok lesznek a beszoktatással, akkor engedjem-e meg a lányomnak, hogy délben jöjjön haza, vagy mindenáron ragaszkodjak az ottalváshoz? Melyik megoldás használ neki jobban? A másik kérdésem pedig az lenne, hogy a két lányt szeretném ha egy csoportba kerülnének (az ovónõk nem ajánlják, hiszen a nagy elnyomja a kicsit, de mivel vegyes csoport lesz, akkor egy másik nagy is elnyomhatja)ez jó megoldás lenne-e?
Válaszát elõre is köszönöm
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Elsõ kérdésére válaszolván: inkább csak javaslom, minthogy lebeszéljem arról, hogy ebéd után hazavigye kislányát. Ha a szülõ ezt megteheti, nyugodtan éljen e lehetõséggel, hiszen így ugyanannyi idõt tölthet a gyermek családi környezetben, mint az óvodában. Ez, - véleményem szerint, - egy egészséges egyensúly, ami biztosan jót tesz a gyermek érzelmi fejlõdésének.
Második kérdésére válaszolván: nem értek egyet az óvónõk álláspontjával, a testvérek egy csoportba íratásának sokkal több haszna van, mint kára. Csak megnyugtatásul közlöm: az én gyermekeimet is közös csoportba írattam, kizárólag pozitív tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ,
5éves kisfiam fél a lufiktól,a kipukkanással járó hangtól tart.Bárhova megyünk ahol lufi van,befogja a fülét és nem hajlandó a közelébe sem menni annak a helynek ahol lufik vannak,ha eltünnek a lufik a helyrõl minden rendben van.A fiú egyébként egy nyitott,nagyon mozgékony gyermektársaságot nagyon kedvelõ, jókedvû határozott gyermek.
Nem tudom ilyen jellegû problémával találkozott-e és mit tudunk ezzel csinálni?
Köszönettel
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Igen, hallottam már ilyen problémáról, és azt mondom: egyáltalán nem egyedi az ilyen jellegû félelem. A gyerekek sokszor félnek a lufi kipukkanásától, de az is lehet, hogy a hirtelen leeresztõ, szanaszét röpködõ lufi riasztó látványától is. Ez a félelem idõvel el fog múlni. Ha kisfia látja, hogy más gyerekek milyen élvezettel játszanak vele, egyszer csak õ is kedvet kap majd hozzá, a szorongás pedig elmúlik. Figyeljék eleinte csak messzebbrõl, késõbb egyre közelebbrõl a többi gyerkõc vidám játékát, a többit pedig bízza kisfiára!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Az én problémám kissé bonyolult,de nem egyedi. Lányom jövõ év augusztusában tölti hatodik életévét és eszerint még nem mehetne iskolába. Viszont a szellemi szintje már most magasabb. Biztosan számol, hiba nélkül oldja meg a relációs feladatokat, megtanulta az ABC-t. Kérdésem az lenne, hogy van e esélyünk 2011 szeptemberében elkezdeni a sulit? Az óvónénik válaszában nem nagyon bízok, mert nem azt nyújtják amit kellene.
Köszönettel: Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Az iskolaérettség megítélése sokkal bonyolultabb annál, mint hogy pusztán az értelmi képességek (abból is néhány részképesség fejlettsége) alapján vonjunk le messzemenõ következtetéseket.
Számos olyan kritérium van még, amik egyáltalán nem elhanyagolhatóak iskolaérettség szempontjából. Pl: íráskészség, kézügyesség, finommotorika fejlettsége, a pszichés érettség egyéb összetevõinek fejlettsége, testi-, és szociális érettség. Levele alapján feltételezhetõ, hogy kislánya valóban kiemelkedõen fejlett gyermek, ám ez még nem zárja ki azt, hogy a fentiek egyikében-másikában további fejlesztésre szorul.
Véleményem szerint nyugodtan megbízhat az óvó nénik szakvéleményében, hiszen fõiskolai diplomával rendelkezõ pedagógusokról van szó, de ha további szakértõi véleményre kíváncsi, forduljon a helyi Nevelési Tanácsadó szakembereihez. Itt speciális iskolaérettségi tesztekkel állapítják meg a gyermek fejlettségi szintjét.
Zárszóként jegyzem meg: úgy vélem, kislányának jobb lenne, - már csak fiatal kora miatt is, - ha csak 2012. szeptemberében kezdené meg az iskolát. (Nem biztos, hogy érdemes korkedvezményben gondolkodnia.) Addig is abban segíthetne neki a legtöbbet, ha otthoni fejlesztõjátékokkal kielégítené tudásszomját. Feltétlenül ajánlom figyelmébe az általam összeállított és könyvemet is tartalmazó "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagokat! Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ! Óvodai beíratással kapcsolatban szeretnék kérdezni. Kislányom (2008.01.25.)most 2,5 éves, 1 éves kora óta bölcsödébe jár, amit nagyon szeret, szívesen megy mindig a gyerekekhez. Egyébként is nagyon érdeklõdõ társaság kedvelõ, nyitott gyerek. Jelenleg azonban az a helyzet állt elõ, hogy októberben érkezik a kistestvére, e miatt az egyik óvódába ahová be szerettem volna íratni nem vették föl, csak jövõ szeptemberben 3,5 évesen vennék föl. Azt mondták addig maradjon a bölcsödében, fél napra. A bölcsödében viszont azt mondták, hogy a lányom addig járhat, amíg nem kell a hely egy másik gyereknek, akinek dolgoznak a szülei, ami érthetõ is. Tehát bármikor azt mondhatják, hogy holnaptól ne vigyem. A kérdésem az, hogy hogyan hat egy kisgyerekre az ilyen jellegû változás, én szívesen itthon vagyok vele is, de nem fog neki nagyon hiányozni a gyerektársaság már ennyi idõs korban, fõleg hogy ha egyik napról a másikra hirtelen megszûnik? Lehet hogy lenne lehetõség egy másik oviba még beíratni,ahová 3 éves korától, jövõ januártól vennék föl. Írassam be esetleg oda és fél napra vigyem? Vagy járjon a bölcsibe amíg lehet és utána legyen velünk itthon és egyszer-kétszer vigyem el zenebölcsibe mondjuk, hogy társaságban legyen? Ön szerint melyik lenne a jobb megoldás? Elõre is köszönöm a válaszát! Üdvözlettel: Krisztina
Vlasz:
Kedves Krisztina!
Az utóbbi megoldást tartom jobbnak, a következõk miatt: ha a kislány bölcsõdei ellátása hirtelen, egyik napról a másikra megszûnik, helyette másik, szintén nagyon izgalmas és varázslatos idõszak fogja követni: az érkezõ kistestvér csodája, és persze az, hogy végre Ön is tartósan együtt lehet gyermekével. Feltételezem, hogy a külsõ (talán anyagi) körülmények kényszerítették arra, hogy kislányát már egy éves korától bölcsõdébe adja, de ez, - akár szereti a gyerektársaságot, akár nem, - rendkívül korai idõpont volt az édesanyától való elszakadásra. Ezt ellensúlyozandó nagyon hasznos lehet, ha a kicsi lány jó néhány hónapot Önnel is tölthet végre. Ezen túlmenõen arra is gondolni kell, mennyiféle betegséget hazavihetne a nagytesó az óvodából, ami egy újszülöttre, mondanom sem kell, rendkívül veszélyes lenne. Javaslom hát: nyugodtan függesszék fel a bölcsõdét, töltsenek együtt minél több értékes idõt, és akár januártól, akár jövõ õsztõl ( ez nyilván az óvodai felvételtõl függ) folytassák a közösségi életbe való beszoktatást. Az otthon töltött idõ nem kárára, sokkal inkább hasznára lesz a kislánynak. Élvezzék bátran!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 2,5 éves és retteg minden zajtól, fõleg a kopogástól. Velem alszik, férjemet kitúrta az ágyból, és bármilyen zajra ébred, rettegve bújik hozzám. Nagy nehezen sikerült "kiszedni" belõle, hogy a "Miki Bácsitól" (Mikulás) fél. Fél éve hatalmas sokk-ként élte meg, hogy apósom beöltözött egy kedves Mikulásank és bekopogott, csengetett hozzánk. Feljött a szobájába is, így fél a saját szobájában egyedül maradni vagy akár csak bemenni egy játékért. Mit tehetünk? Bújik hozzám és kérdi, ugye nem jön a Miki bácsi? Aztán megnyugtatom és "anya, szeretlek"-kel alszik vagy nappal játszik tovább.
Kishúga most egy éves, elejérõl kezdve egyedül alszik a szobájában, önállóan alszik el, eljátszik egyedül. Bence egyiket sem teszi, neki kell anya. Apa ilyen helyzetekben oda sem mehet a közelébe.
Aggódom, sajnálom, hogy fél, lassan lehetetlenné teszi a mi pihenésünket is. Mittehetek?
Kérem, segítsen!
Üdvözlettel:
Nárcisz
Vlasz:
Kedves Nárcisz!
A zörejektõl, jelesen kopogástól való félelem valószínûleg abból ered, hogy mikor "Miki bácsi" ismeretlen-ismerõsként "betört" Bence szobájába, elõtte kint motoszkált kicsit, majd bekopogott hozzá. Ebben a történetben valószínûleg nem csak a váratlan és szokatlan "birtokháborítás" rémisztette meg Bencét, hanem a Mikulás személye is. Pszichológiailag bizonyított tény, hogy az óvodáskorú gyerekeket nagyon megrémisztheti, ha ismerõs személlyel ismeretlen formában, ismeretlen külsõ jegyekkel megáldva találkoznak. Bence valószínûleg sejtette, hogy a nagypapája rejtõzik a jelmez mögött, ám hihetetlenül megriasztotta új külsõje.
Mit lehet tenni? Elsõ lépsben mindenképpen azt, amin Ön már lelkiismeretesen dolgozik: megnyugtatni a kisfiút és visszazökkenteni lelki egyensúlyát. De mi legyen "Miki bácsival?" Javaslom, Bence szeme láttára "hívja fel õt telefonon", majd mondja meg neki, hogy köszöni szépen, de többé ne jöjjön ide! Bencével beszélje meg, hogy Miki bácsi soha többé nem jön ide. Õ olyan aranyos és kedves bácsi, hogy megértette azt, hogy Bence nem akar többé találkozni vele, ezért elköltözik messzi jégországba. A beöltözött "Nagypapa-Miki bácsi" tehát ne jöjjön többé decemberben. Az ajándék csomagot pedig mostantól ne "Miki-bácsi" küldje majd, hanem teljesen másvalaki: a MIKULÁS. Ha mostantól más néven emlegetik a téli ajándékhozót, akkor õt Bence másik személyként tartja majd számon. És ez a Mikulás bácsi olyan elfoglalt, hogy õ soha nem tud elmenni a gyerekekhez, épp csak az ajándékot teszi le az ablakba vagy az ajtó elé. Mondja el Bencének, hogy ha késõbb mégis szeretne EZZEL a Mikulás bácsival találkozni, akkor ÖNÖK MENNEK EL HOZZÁ, nem fordítva. Bence ezáltal rájön arra, hogy saját otthonában senki nem fog "rátörni", semmitõl nem kell félnie. Az elõbbi játékos lezárással remélhetõleg visszaáll a kisfiú lelki békéje és az új Mikulástól már nem fog félni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Nekem egy 2 és fél éves kisfiam van, de sajnos nem tudom rászokatni a bilire.Már mindent megpróbáltam, most nyáron bugyiban van, de csak akkor szól, ha már bepisilt. (Akkor sem szidom össze.) A bilire szívesen ráül és azonnal szokott pisilni, de nem mindig. Feláll, ha pisilt és akkor szól.Azon kivül értelmes gyerek, csak már tanácstalan vagyok. Január 3-án menne óvodába, addig van remény hogy szobatiszta lesz? A környezetemben azt mondták, már szobatisztának kellene lennie .Tanácstalan vagyok, mit tegyek .
Válaszát elõre is köszönöm:
Klaudia
Vlasz:
Kedves Klaudia!
Amíg tart a nyári meleg, sokkal könnyebb a gyermeket szobatisztaságra szoktatni. Ebben az idõszakban elkerülhetõ az esetleges felfázás, meghûlés, ráadásul a könnyû nyári ruházat (akár egy bõ póló, alatta bugyival) lényegesen megkönnyíti a levetkõzés-felöltözés folyamatát. Összefoglalván: mindenképpen tanácsos lenne még most a nyáron konkrét eredményt elérni a szobatisztaságban.
Ehhez érdemes lenne mihamarabb beszerezni "A játékos, könnyed szobatisztaságért termékcsomag"-ot, melynek minden egyes darabja komoly segítséget nyújthat a folyamatban. (Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva!) Az Ön türelmes, elfogadó hozzáállása szintén sokat segíthet a gyermeknek. Az elõbbiekkel jó esélye van arra, hogy télre szobatiszta lesz kisfia.
Sok sikert kívánok!
