Tisztelt Óvónõ! Kislányom 3 éves, január óta jár óvodába, ahol semmilyen panasz nincs rá, jól nevelt kislányként emlegetik az óvónénik, minden tevékenységbe bevonható, most már játszik is gyermektársaival. Ezzel ellentétben otthon ellenkezik, nem fogad szót, végig sem hallgatja amit mondani szeretnék neki. Próbáltam nyugodtan elmagyarázni neki, mit miért nem szabad, vagy mit miért nem engedek meg. Bizonyos viselkedésformákat már hazahozott az oviból, pl.15 hónapos öccsét, arrébb löki, ha útban van neki, mondván vele is ezt teszik. Problémám igazán az lenne, hogy a szüleim, akikkel jelenleg (szintén január óta) együtt lakunk, nem követik a mi nevelési elveinket. Minden ez irányban indított beszélgetésünk kudarcba fullad. Tehát mi hiába próbálunk szabályokat felállítani, õk semmibe veszik és ezért kislányom már több idõt tölt velük, mint velünk.Tehetetlennek érezzük magunkat a férjemmel, kislányunk szinte semmibe vesz minket.
Mit tehetünk ebben a helyzetben? Van megoldás?
Köszönettel: Virág
Vlasz:
Kedves Virág!
A nagyszülõket "átnevelni" természetesen nem lehet, így ha semmiképpen nem tudnak dûlõre jutni a nevelési elvek tekintetében, érdemes lenne önállóan tovább folytatni életüket. Ha mód van rá, javaslom, költözzenek külön, így mind a jó rokoni-, mind a gyermekkel való kiegyensúlyozott kapcsolat megmaradhat.
Az elõbbiekhez hozzá kell tennem, a kislányt minden valószínûség szerint a sok új körülmény, változás (óvodakezdés, új lakóhely a nagyiékkal) is összezavarta érzelmileg, így még inkább szükség lenne egy hosszútávú, érzelmi megnyugvást adó családi háttérre (pl. állandó, önálló családi életet biztosító lakhely). Ha ez megoldható, javaslom, éljenek a lehetõséggel!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó estét! A lányom szeptemberben kezdte az óvodát. Nagyon hamar beilleszkedett, annak ellenére, hogy elõtte nem igazán volt társaságban. A nagyszülõk is távol laknak, és gyermekekkel is csak a játszótéren találkozott. az utóbbi pár hónapban elég gyakran panaszkodott, hogy egy kisfiú állandóan fellöki. nem igezán foglalkoztam vele, úgy gondoltam csak szokásos óvodai csíny, összevesztek egy játékon stb. A héten volt nyílt nap, amire a szülõk is bemehettek. Bár nem gondoltam semmi rosszra, de kíváncsi voltam, hogyan viselkedik a kisfiú. Amíg ott voltam, szépen játszott, semmi sem történt. Majd másnap reggel a többi anyuka mondta, hogy 1 óra alatt, 3-szor is fellökte a lányom, aminek semmi elõzménye nem volt, csak úgy spontán. beszéltem mindkét óvónõvel. Tudni kell, hogy a kisfiú nem teljesen egészséges mentálisan. Ezt elõtte is sejtettem, de gondoltam, ezt az óvónõk tudják kezelni. Tévedtem. Sok helyre vitték már a kisfiút, pszichológus, nevelési tanácsadó stb. Szerintük sokat fejlõdött, és a lányomnak is jót tesz, mert megtanulja megvédeni magát. Hát, nem nyugodtam meg. Ne az én lányom lökdösésén fejlõdjön.És mi van, ha úgy esik, hogy komolyabb baja lesz??? a múltkor mentem a lányomért, és láttam ellökött egy kisfiút. Nagyon mérges lettem. "Megtanulta megvédeni magát, ahogy a saját bõrén tapasztalta"! Ezt mondtam az óvónõknek is, de gyakorlatilag tanácstalanok. Azt mondták már a végén a lányomnak, õ is üssön vissza, ha bántják. Ön szerint ez megoldás? szerintem a kisfiúnak speciális óvodára lenne szüksége, de mit tehetek én? Tûrjem ezt tovább? Köszönöm válaszát. Enci
Vlasz:
Kedves Enci!
A lökdösõdést, - Önnek igaza van, - semmiképpen nem lehet pusztán gyerekcsínyként felfogni. Hallottam már olyan gyerekrõl, akit egy társa úgy odalökött a radiátorhoz, hogy betört a feje és sorolhatnám. Semmiképpen nem szabad engedni elharapózni az agressziót, az erre való felügyelet pedig az óvónõk feladata. Az sem jelent megoldást, hogy arra buzdítják, "védje meg magát". Erõszakra erõszakkal reagálni nem szabad, ez aranyszabály!
Ha a fiú viselkedése valóban kezd deviánssá válni és ezzel veszélybe kerül kislánya testi épsége, beszéljen a problémáról az óvodavezetõvel is, aki segítséget nyújthat a remélhetõeleg hathatósabb megoldásban.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam januárba múlt 3 éves.A körzeti ovinkba ami a házunk mellett van nem vették fel azzal az indokkal,hogy év köztes és nincs hely.Ezért egy távolabbi oviba vittem.Kérdésem!Ha most átíratnám átvennék szeptembertõl a gyereket vagy ne is próbálkozzak?Köszönöm válaszát.Üdvözlettel.Gabi.
Vlasz:
Kedves Gabi!
Egy próbát mindenképpen megér. Ha szükségesnek érzi az intézményváltást, javaslom, próbálja meg idén is a közeli óvodába való beíratást, azaz átíratást.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Erika vagyok, Anna lányom 3 éves. Március elejétõl jár óvodába, kis létszámú, vegyes csoportba. Három kedves óvónénije van, akiket Anna szeret és viszont. A gyerekekkel jó viszonya van, õt is szeretik a többiek. Az óvónénikkel jól lehet együttmûködni a beszoktatást illetõen, azonban most egy dilemma helyzet elõtt állok. Elõbb az elõzmények: Anna az ovi elõtt nem járt bölcsõdébe, de már várta, hogy óvodás legyen. Az elsõ hét a próbahét volt, én is jelen voltam, evett, aludt, játszott, nem sírt, élvezte. Ezt követõen hetente más történt: volt, hogy reggel sírt, aztán nem evett, beteg volt másfél hétig, majd a "reggeles" óvónéni távozásakor sírt. Jelenleg reggel nem sír, de otthon és este mindig megbeszéljük, hogy nekem dolgom van (sajnos éppen munkát keresek és tudom, hogy ezt a helyzetet és amivel jár õ is "leveszi", átérzi), de ébredéskor ott leszek érte (soha nem késtem el), addig pedig próbáljon játszani, jól érezni magát, hiszen megbeszéltük azt is, hogy gondosan választottunk neki óvodát, jó helyen, biztonságban van és szeretik õt. Sokat van velem, az apukájának kötetlen munkaideje van, de többnyire én foglalkozom vele. Mostanra délelõttönként is sírdogál, s az óvónéniknek azt mondja azért, mert hiányzom neki. Ekkor õk vigasztalják, ölbe veszik, mesélnek neki és próbálják elmagyarázni a helyzetet - amit én is teszek itthon. Most azonban van egy javaslatuk: ebédkor menjek és ne ébredéskor, s ha ez "bejön", akkor pár nap múlva újra lehet ébredéskor. Szívesen hallgatok rájuk, de felmerül a kérdés: eddig volt egy rendszer, most legyen picit más, majd megint a régi, plusz, ha közben találok munkát, akkor csak két órával az ébredés után tudok leghamarabb ott lenni. Mit tegyünk, hogy Annának segítsünk megszokni az ovit? Köszönöm válaszát! Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Levele alapján számomra úgy tûnik, Ön gondos szülõként igyekezett a lehetõ legtudatosabban megalapozni az eredményes beszoktatást, ám ez sajnos mégsem megy minden zökkenõ nélkül.
Az érvek-ellenérvek tükrében is azt tudom mondani, egyetértek az óvónõkkel, hogy most egy darabig ( amíg gyermeke lelki egyensúlya ezt megkívánja) csupán ebédig maradjon az oviban. Az csak a következõ lépcsõfok legyen, hogy ott is alszik, mikor már szemmel láthatóan megszokta és megszerette az új helyzetet.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Az én kisfiam 6 és fél éves, a kis testvére 3, most kezdett el õ is oviba járni. Ugyanabba a csoportba, mint a fiam. A nagyobbik testvérük 3-as iskolás. Amióta a pici is jár, a fiam nem akar oviba menni, pedig még beszoktatás zajlik, és õt is hazahozom délelõtt vagy délben. Minden nap sír reggel, nem akar elengedni, még napközben is azt mondogatja az óvónõnek, hogy hiányzom neki. A picivel semmi gond, néha õ vigasztalja. Nem tudom, h mitévõ legyek. Türelmes vagyok, próbálok érdeklõdni, h mi a baj, de csak azt feleli, h nem akar menni, meg hogy hiányzom neki. Jövõre iskolába megy, idegen környezetbe. Ebbe a csoportba 4. éve jár, szereti az óvónénit, dadust, minden társát. A kishugával is nagyon jól kijönnek. Kérem adjon tanácsot! Hogy segíthetnék neki? Köszönöm! Egy elkeseredett anyuka
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Kisfiát minden jel szerint az zavarhatta össze, hogy egy kedves családtagja ( kishúga) folyamatos jelenléte állandóan a szeretett otthonra és annak hiányára emlékezteti õt. A levelében említett tényezõk ( azaz szereti az óvó néniket, dadus nénit és társait) alapján joggal remélhetõ, hogy az új helyzetbe való belerázódás nyomán visszaáll lelki egyensúlya.
Úgy vélem, csupán arról van szó, hogy meg kell szoknia az új felállást, azaz kishúga is a csoport tagja. Amint ez természetes lesz számára és ebben már nem érez semmi rendkívülit, helyreáll lelkében is a béke.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Három gyermekem van, kettõ, szomszédos kerületben /épp kerülethatáron vagyunk/ lévõ óvodába jár jelenleg. A harmadik gyermekemet is szeretném oda íratni, a testvérei mellé, de az óvodavezetõ közölte, hogy nem vagyunk körzetesek és hiába járnak oda a testvérek nem tudja garantálni, hogy felveszik a 3. gyereket. Az apuka az óvoda kerületében dolgozik, de nem az óvoda körzetében. Kérdésem az lenne, hogy a törvény szerint a lakhely vagy a munkahely számít a beiratkozásnál, és hogy a munkahelynél az számít-e hogy a kerületben dolgozzon vagy az óvoda körzetében kell dolgoznia? Ha az óvoda kerületében dolgozik kötelesek felvenni a gyereket vagy két külön helyre vigyek három gyereket?
Válaszukat köszönöm:
O.K.
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
Az óvodai beiratásnál a lakóhely, illetve a munkahely szerint állapítják meg a körzetes hovatartozást. Azt, hogy férje munkahelye szerint körzetesnek számítanak-e, az emlíett óvodában kérdezzék meg.
Ha bizonyosságot nyer, hogy házastársa munkahelye szerint körzetileg odatartoznak, sajnos akkor sem garantált a felvétel, hiszen kötelezõen csak az iskolaköteles korú és a halmozottan hátrányos helyzetû gyerekeket kell felvenni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ.Gyermekem májusban lesz 6 éves egy évig még marad az oviban a mi kérésünkre mert elég játékos és beszédproblémái is vannak.Az óvoda mégis iskola érettségi vizsgálatra küldte ez meg is történt és ott azt javasolták hogy nézze meg a gyereket egy szakbizottság is.Azt szeretném kérdezni hogy ad e okot aggodalomra ez és milyen ez a vizsgálat.Válaszát köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az iskolaérettségrõl, ill. az azzal összefüggõ részképességek fejlettségérõl hasznos, ha minél árnyaltabb képet kap pedagógus és szülõ egyartánt. Elõbbiek okán ne töltse el aggódással a vizsgálat, különösen, hogy még egy év rendelkezésükre áll a további fejlesztésre, fejlõdésre.
Külön szeretném felhívni figyelmét "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagjainkra, melyekkel otthon kényelmesen, játékosan fejlesztheti gyermekét. Külön említést érdemel a "Bambino LÜK beszédkészség fejlesztõ játékcsomag" is, mely gyermeke számára igazán hasznos lehet.
Tallózzon a www.gyermekabc.hu pedagógiai webáruház kínálatából, melyet a fenti képes linken keresztül tekinthet ill. most akciós áron rendelhet meg.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kislányom idén novemberben tölti a 3-dik életévét. Tudni szeretném, mikor írassam oviba és hogyan kell. Félek kicsit már megkéstem vele. Üdvözlettel:Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
Mielõbb jelentkezzen a körzetileg illetékes óvodában és jelezze felvételi szándékát! Ha a létszám engedi, remélhetõleg felvételt nyer majd gyermeke.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt óvónõ!
A kisebb fiam decemberben lett 3 éves, januártól oviba jár. Szeret járni, reggel mindig utána kell szólni búcsúpusziért!
2,5 éves kora óta szoba-ágytiszta. Alig 3-4 héttel az ovi kezdés után elkezdett nappal-éjjel bepisilni. Nappal egyszerûen nem hajlandó elmenni a wc-re! Látjuk, hogy toporog, markolássza a fügyit, küldenénk-kísérnénk, és mégsem megy ki. Éjjel, mikor pisilni kell neki, nyöszörög, sírdogál, de ha nem ébredünk fel ezekre, bepisil, és visszaalszik! Szervi oka nincs, megnézettük. (A nagyfiam is az elsõ ovis évében bepisilt, de õ csak alvás közben.)
Kérdésem, mivel tudnék/tudnánk neki segíteni,hogy ez a problémánk megszûnjön. Az egyik óvónénije, (aki a beszoktatáskor, és az elsõ 2 hónapban táppénzen volt), már azt mondta, hogy nem is szobatiszta a gyerek! A másik óvónéni, és a dadus is megértõek e tekintetben!
Igen erõs akaratú fiú, gyakran ellenkezik, kiabál, hisztizik, vagy egyszerûen nem figyel arra, amit mondunk neki! De az oviban nem csinálja ezt! Újabban rágja a körmeit! A nagymama szerint csak makacs, büntessem, vonjak meg tõle számára kedves dolgokat, de nem tudom, hogy ezzel nem rontok-e még jobban a helyzeten!
Kérem mielõbbi tanácsát! Köszönöm!
Piroska
Vlasz:
Kedves Piroska!
Valószínû, hogy kisfia kissé szorong az óvodában, aminek lehet egyszerûen beszoktatási oka is, de az sincs kizárva, hogy tart valakitõl vagy valamitõl. Egyebek mellett érdemes lenne megfigyelni az említett, kissé türelmetlenebb óvónõvel való kapcsolatát is, vajon nem az õ hozzáállása okoz-e problémát? Elképzelhetõ, hogy egy-egy véleteneszerû bepisilést nem kezelt kellõ megértéssel, ami miatt gyermekében tovább fokozódtak a beszoktatási szorongások. Hangsúlyozom, ez csak egy feltevés, ami lehet, hogy helytálló, de elképzelhetõ, hogy más irányban kell keresni a kiváltó okokat. Érdemes azt is átgondolni, hogy a bepisilés kezdetekor milyen változások, rendkívüli események történhettek a kisfiú körül, ami talán összezavarta? Mindenesetre azt javaslom, beszélgessen, bábozzon, játsszon minél több "ovis szerepjátékot" kisfiával, aminek nyomán talán akaratlanul is kimonja, mi nyomja a lelkét. Mindezek mellett kövesse nagy figyelemmel a gyermek körül zajló eseményeket, hátha közelebb jut a bepisilést kiváltó lelki okokhoz.
Üdvözlettel. az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Lányom májusban tölti a harmadik életévét, szeptemberben kezdi az óvodát. Egy ritka érfejlõdési rendellenességgel született Van Lohuizen szindrómával. Szinte az egész testén arcát is beleértve vannak lilás pirosas, néhol erõsebb, máshol halványabb foltok.
Szerencsére, eddig nem alakult ki belsõ elváltozás.
Õ az elsõ és egyetlen gyermekünk.
Még nem kérdezett a bõrérõl, hogy miért piros, foltos, miért kell fáslizni a karját, miért járunk rendszeresen vizsgálatokra stb.
A késõbbiekben lézeres kezelést javasolnak, azzal bíztatnak, jó eredményeket lehet vele elérni.
Ahogy a levelem elején már említettem nemsokára kezdi az óvodát. Már eljártunk különbözõ foglalkozásokra, mindenki nagyon kedves volt, de igazán senki nem akart velünk barátkozni. A párom azt mondja, lehet miattam, talán én nem vagyok nekik szimpatikus.
Szeretném, hogy kiegyensúlyozott boldog gyermekkora legyen. Sokat játszunk rengeteget olvasunk, egészen kisbaba kora óta.
Még nem kérdezett a bõrérõl. Beszéltem egy pszichológussal, aki azt mondta minél elõbb beszéljek vele errõl, még mielõtt óvódába menne. Én furcsálottam ezt a válszt. Önnek mi errõl a véleménye?
Válaszát elõre is köszönöm!
Üdvözlettel: Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
Bár a szülõk és felnõttek többsége igyekszik gondosan odafigyelni arra, hogy gyermekük elfogadja és soha ne kezdje csúfolni, bántani a különbözõ rendellenességekkel küzdõ, kicsit más társukat, sajnos mégis vannak olyanok, akik nem kezelik helyén a dolgokat. Ezekre sajnos fel kell készülni. Mindenképpen beszéljen errõl a kérdésrõl az óvónõkkel, kérje õket, kísérjék figyelemmel, hogy kislányát a lehetõ legnagyobb szeretettel, természetességgel és barátsággal fogadják a csoportban. Úgy vélem, talán az a legtapintatosabb megoldás, ha mind a többi gyerek felé, mind saját kislányuk felé a lehetõ legnagyobb természetességgel vezetik fel a bõrelváltozás kérdését. Úgy gondolom, nem érdemes és nem szabad túldramatizálni a kérdést, elég néhány szóval helyére tenni a dolgot. Biztos vagyok benne, hogy az óvónõk segítségével semmi gond nem lesz majd ennek elfogadásával.
Jó egészséget, az óvodai életre pedig sok örömöt kívánok kislányuknak!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom szeptember 3.-án tölti a 3. életévét. Szeretnénk beíratni óvodába, ahova a jelentkezés most április végén lesz. Életkora miatt elutasíthatják-e a felvételét?
Válaszát elõre is köszönöm.
Julianna
Vlasz:
Kedves Julianna!
Életkora miatt nem valószínû, a telített létszám miatt viszont szóba jöhet az elutasítás. Javaslom, mielõbb jelezze felvételi kérelmét!
Üdvözlettel:
Az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!6 éves fiú ikerpár édesanyja vagyok.4 éves korukba kezdtük az óvodát,és azóta szinte minden reggel sírva megyünk.Azt el kell mondanom,hogy nagyon sokat betegek,hol az egyik,hol a másik és egymás nélkül nem hajlandók óvodába menni.Általában egymás után betegszenek meg így a betegség idõtartama több egy hétnél.Ez a reggeli sírás csak addig tart amíg el nem jövök.Bármikor elmehetek az óvoda elõtt,köszönnek,ha odamegyek puszit adnak és játszanak tovább.Azt szeretném megkérdezni,hogy miért nem akarnak óvodába menni holott egész nap semmi baj nincs velük? A reggeli készülõdé alatt el akarják hitetni velem hogy betegek.Kitalálnak olyanokat,hogy fáj a feje,hasa,torka,szédül,nem lát stb....Várom mielõbbi válaszát!
Tisztelettel:Csáti Ilona
Vlasz:
Kedves Ilona!
Gyermekei,- az ikerkenél oly gyakori módon,- intenzíven ragaszkodnak egymáshoz, és a testvértõl való (akár idõszakos) elszakadást lelki teherként élik meg. Hasznos lenne tehát, ha minél jobban nyitnának a többi csoporttárs felé is. Ha mód van rá, szervezzenek a többi kis baráttal óvodán kívüli találkozókat, programokat, (játszódélutánok, játszótér, kirándulások, stb.) ami közben építhetik a társas kapcsolatokat.
Feltételezem, hogy a jelenleg is fennálló beszoktatási problémák miatt nem tervezeik idén szeptembertõl az iskolakezdést, ez szociális szempontból nem is lenne tanácsos. Az elkövetkezõ egy évben viszont mindent el kellene követni a lehetõ legeredményesebb szociális fejlesztésért. Vegyenek részt minél több óvodán kívüli foglalkozáson ( pl: edzések, mûv. házak programjai), ami tovább oldhatja a fiúcskák zárkózottságát.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ! Kérem, segítsen helyretenni (jó helyre) a gondolataimat. Kislányom most lesz 4 éves, tavaly májustól jár az óvodába. Legfõbb problémám az, hogy folyamatosan összeszed valamilyen náthát, hurutot a közösségben, és ez igen érzékenyen érint mindannyiunkat mivel kruppos hajlama van a lánykámnak. Igyekszem minden náthával itthontartani, de engem ezért igen sokszor megmosolyognak az ismerõseim, hogy hááát így nem fog óvodába járni a gyerek, csak náthás... Sõt, az óvónénik is megmosolyognak. Fõleg, mikor megkérdeztem még az óvódakezdés idején, hogy miért jár ennyi taknyos gyerek az óvódába. Válasz: Hiszen csak náthásak. Január közepétõl gyermekem max. 1 hétig bírja az ovit, s máris jön a takony. Legutóbb én is kipróbáltam a csak náthás a gyerek verziót, és a nátha 4. napján vittem az oviba, ahol természetesen nekem szóltak, hogy nagyon folyik a gyerek orra, inkább maradjon otthon. Mit tegyek? Vegyes csoportba jár a lányom, a nagyok náthásan bejönnek, szépen önállóan orrot fújnak, de szerintem fertõznek. Az én lányom még nem fúj önállóan orrot, tehát kéri az óvónéni segítségét, így hát õ zavaró. Ne értsen félre, nem taknyosan akarom óvódába vinni Õt, de már nem tudom kezelni a helyzetet: a nagyok behozzák a fertõzést, én meg szép lassan munkanélkülivé válok, mert lelkiismeretes vagyok, és itthon próbálom tartani. Nagyon várom válaszát, elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Egyetértek Önnel, több vonatkozásban is. Mint ahogy azt mondani szokás, nem lehet egyszerre két mammonnak szolgálni: ha lelkiismeretes szülõként (és ez egyáltalán nem megmosolyognivaló, sokkal inkább követendõ!) otthon tartja gyermekét, amíg az orvos teljesen egészségesnek nem minõsíti, bizony sokat fog hiányozni gyermeke. Ha viszont nem tartja otthon, bár nem fog hiányzni az óvodából, de azon kívül, hogy a saját gyermeke még betegebb lesz, a többieket is megfertõzheti. Mi hát a helyes megoldás? Csakis az, ha az óvónõk éppúgy, mint az összes (!) szülõ, kellõ lelkiismeretességgel kezeli a problémát. Ha minden szülõ otthon tartaná a gyermekét, ha beteg, nem lenne ennyi fertõzés. Persze ez nyilván tõlük is áldozatot kívánna (munkahelyrõl való gyakoribb hiányzás), ám más szülõnek éppolyan fontos a saját csemetéje egészsége és nem utolsó sorban munkahelye is, mint az elõbbi szülõnek.
Ön joggal várhatja el, hogy ne csak saját gyermeke, de másoké éppúgy teljesen egészségesen járjon az oviba, elkerülvén így az állandó visszafertõzést.
Beszéljen errõl az óvónõkkel, kérdezzen rá, minden esetben elkérik-e az orvosi igazolást a betegnek tûnõ gyerekek szüleitõl? Ha szükséges, ezt a témát vesse fel egy szülõi értekezlet keretében is, hátha elgondolkodik a többi érintett szülõ, viselkedésével milyen veszélynek tesz ki más gyerekeket, családokat.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ,
Kislányom most lesz 5éves, kisfiam pedig 1éves. Problémám a kislányommal lenne, elég érzékeny, értelmes kislány, de sajnos néha elég hisztis, amit nem igazán tudunk mostanában lekezekni. Régebben a szobájába küldtük, megnyugodott, bocsánatot kért, és ment tovább a nap, de msot valahogy kicsúsztak kezembõl a dolgok. Néha kiabálok is vele, pedig nem szeretném. Pár hete, többször elõfordul, hogy (picit) bekakil a bugyijába, pedig anno a szobatisztasággal semmi gond nem volt, 2-2,5 éves korában lezajlott nappal-éjszakára is, õ kérte, és baleset is alig volt, kakivel pedig sosem. Véleményem szerint ennek most lelki oka van, de nem tudom mi okozza. A kistesó miatt? ha megszidom, mert rossz, sokszor mondja, hogy õt nem is szeretjük. Sokat szeretgetjük játszunk vele, hétvégén összeújva alszunk délután, ilyenkor éjjel is átjöhet, ha akar, mégis folyton azt hajtogatja, hogy "anyahiánya" van, meg "anya játsz velem". Oviban nincs rá panasz, szeretik az óvónénik, a hisztijét leszámítva kedves aranyos, jó dumás kislány, sztem ott nem is hisztizik. Bár minden reggel megkérdezi, nem marhat e itthon kell e oviba menni, de mikor már ott vagyunk gond nélkül bemegy, tehát csak nekem szól a dolog. meg a hiszti is. De tegnap pl. itt volt egy kis barátnõje az oviból, egy darabig elvoltak, stb, aztán egyszercsak a kislányom õrült hisztibe kezdett, mert nem olyat játszottak amit õ akart, én meg rettenetesen szégyelltem magam. Szerencsére utána minden jóra fordult, jót játszottak, és végül mindenki jó élménnyel zárta, de engem nagyon bánt.
Hogyan lehet egy 5 éves kislányt fegyelmezni, hogy mellette érezze, szeretjük? A kistesó állhat a bekakilás mögött? Létezik, hogy ez kb 1 évvel a születés után jön ki? Nem szeretném, hogy beskatulyázza magát hogy õ "rossz" mert nem az, de így már néha nem merek vele ide-oda menni, mert nem akarom, hogy mások elõtt hisztizzen... Mi a jó ebben az esetben, tényleg anya és foglalkozás hiánya van? Hol a határ a közös játékban az elkényeztetés és a szeretgetés között?
válaszát elõre is köszönöm.
egy kétségebeesett anya
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Úgy vélem, kislánya hisztijének két oka is lehet: az egyik, igen, a testvérféltékenység, a másik pedig az ilyen korban gyakori öntudatra ébredés. Rájön, hogy õ már nagylány, önálló elképzelésekkkel, önálló akarattal, amit egyre jobban igyekszik érvényesíteni. Látja ezt csoporttársaitól, kortársaitól, kis barátaitól is, amit természetesen õ is kipróbál. Elõbbiek mellett azért érdemes átgondolni, nem történt-e esetleg családi életükben olyan változás, ill. esemény ( konfliktusok, haláleset, költözés, válás, óvodán belüli változások, stb.) , ami kizökkentette kislányát korábbi lelki egyensúlyából. Ha a válasz egyértelmûen nem, akkor elképzelhetõ, hogy a fentiek váltják ki ezt a tiltakozást, dacos magatartást, így a bekakilást is.
Javaslom, igyekezzen a szeretetteljes gesztusokon (ölelés, együtt alvás, babusgatás) túl a gyermekkel való egyéni foglalkozásra, kettesben való játékra is kellõ idõt, energiát szánni. Tudom, hogy ez korántsem egyszerû feladat egy két kisgyermekes édesanyának, de valahogy mégis be kellene szorítani a dolgos, mozgalmas mindennapokba. Ha mód van rá, naponta játsszon kislányával kettesben, és ez a fél óra, óra csak kettõjükrõl szóljon!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Olyan probléma került felszínre, néhány hónapja 6 éves kislányunknál, hogy az apukáját sokszor nem tudja elviselni. Szabályosan ráförmed és elzavarja. Reggel, amikor ébresztgetem, nekem semmi jelét nem mutatja feszülségének. Bújik hozzám, simogatom. Teljesen normálisan viselkedik. Amikor viszont a férjem megy oda hozzá, bár egyébként nagyon szereti, a kislányom azonnal hangosan kijelenti: Haggyál, menj innen!! Bármilyen kedves hozzá, mindig elküldi, csak kis idõ elteltével "juhászodik meg". Lassan már a férjem is érzékeny ezekre a kitörésekre kislányom részérõl, úgyhogy egymást szidják. Én már próbáltam a férjemet nyugtatni, hogy ha a gyerek úgy érzi, hogy terhes a számára, egy kicsit hagyja békén. Ne szóljon hozzá, csak akkor amikor a gyerek kezdeményez, ne érezze a kislányom, hogy rátelepül a férjem sokszor "elviselhetetlenül" nagy szeretetével.Mert sokszor valóban túlzásokba esik a szeretgetésekkel. Vagy valami más háttérben kialakult dolog is zavarhatja? Nem tudom sokszor hogy oldjam meg. Ha a kicsit védelmezem a férjem dühös, de általában inkább ezt választom, hogy a kicsit megnyugtassam.
elõre is köszönöm a válaszát.
Katalin
Vlasz:
Kedves Katalin!
Néhány sora alapján nem egészen világos számomra, mit jelent az, hogy az apuka néha túlzásba viszi a szeretgetést? Ha így látja, javaslom, beszéljen az apukával és kérje meg, hogy inkább akkor és úgy mutassa ki szeretetét kislánya iránt, ahogyan azt a gyermek igényli. Pl: puszilgatás, ölelgetés helyett egy jó kis társasjáték, festés-gyurmázás, mesélés, vetítés, ill. amit a kislány szeretne. Ha a kislány nem érzi úgy, hogy apukája rá akar telepedni, remélhetõleg megenyhül majd iránta.
Ha a probléma ennek ellenére hosszabb távon sem látszik rendezõdni, javaslom, kérjék gyermekpszicholgus segítségét, aki feltárhatja az esetleges rejtett lelki okokat.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Lányunk 4 éves asbsergeres és visszatartja a székelést folyamatosan. 2 éves korában eltört a lába, akkor volt szorulása és azóta egyre erõsebben visszatartja. Valószínûleg a fájdalom emléke él még benne. Voltunk orvosoknál, szakembereknél, de a hashajtón kívül mást nem ajánlottak. Most már odáig jutottunk ,hogy másnaponta beöntést kell adin, hogy kiszedjük valahogy a beleszáradt székletet. "Még a beöntõ vizet is visszatartja" Jó lenne valami más megoldást találni!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mivel Asperger szindrómás kisgyermekrõl van szó, így elképzelhetõ, hogy a probléma pszichés hátterét kutatva kissé mélyebbre kellene ásni. Elõbbiek okán javaslom, a szorongás hatékony oldásához kérje gyermekpszichológus szakember segítségét. Mindemellett érdemes lenne kipróbálni "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagot is, mely további segítséget nyújthat a gondok játékos, szorongást csökkentõ megoldásában.(Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kisfiam 2010 májusában lesz 6 éves. 116 cm magas, 20 kg. Nagyon okos, értelmes gyerek. 20-as számkörben biztonságosan mozog, imádja a logikai feladatokat. Matematikai szinten egy elsõ osztályos gyerek tudásával bír. (nagylányom elsõs feladatait már megcsinálta)A betûk is egyre jobban érdeklik, már irogatja õket. Rajzolni nem szeret, pedig nem olyan ügyetlen, mint amilyennek hiszi magát. Saját meséket talál ki, és verseket, ami még rímel is. Itt jön az én problémám. Az óvonénik szerint szükség van még 1 év ovira. Járunk logopédushoz, az s betû helyett sz-t mond, de a logopédusunk szerint ez miatt nem kell visszatartanom az oviba, mert rohamosan javul, és egyre többször mondja a szavakat helyesen. Voltunk a nevelési tanácsadóban is, aki szerint értelmesebb a korcsoportjánál, de szintén nem javasolja az iskolába, mert a verbális feladatcsoportoknál vannak hiányosságai ( 3 mondatot mondott az adott képrõl, nem 6-ot). Én és a környezetem, akik ismerik a fiamat nem értik az egészet. Én szeretném ha szeptembertõl suliba mehetne,mert szeretném a lányom volt tanító nénijéhez vini. Viszont félek tõle, hogy nem fogják az iskolába felvenni. Már így is alig várja ovi után, hogy otthon legyünk és " tanuljunk"! Nem tudom kitõl kérjek tanácsot, mert az oviba nem is úgy kezelik a fiam mint egy iskolakezdõ gyereket. Sok feladathoz nem is ültetik le, mondván, te vissza leszel tartva. Mit tanácsol?
Válaszát elõre is köszönöm. 3 hét mulva beiratás és nem szeretnék rosszul dönteni.
Üdv: Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Akár a fiúcska fizikai fejlettségét, akár korát, akár a Nevelési Tanácsadó nem elhanyagolható szakvéleményét vesszük alapul, elég egyértelmûen a további egy év óvoda felé billen a mérleg nyelve. Pusztán a jól ismert tanító néni miatt ne kezdjék el az optimálisnál korábban az iskolát, mert minden jószándéka ellenére sem biztos, hogy jót tesz ezzel a gyermeknek. Ha az iskolaérettség területén megtapasztalható hiányosságokat szõnyeg alá söpörjük és ennek ellenére is iskolába adjuk a csemetét, kudarcélményeket, súlyos önértékelési problémákat indukálhatunk ezzel. Gondoljunk csak bele, milyen gondokat okozna a verbális képességek hiányossága az iskolában, ha pl. tudná a választ, el is akarná mondani, de a csekélyebb szóbeli eszköztár miatt nem tudná gondolatait megfelelõen szavakba önteni. A tanító néni tévesen azt hihetné, "ez a gyerek nem tudja a választ", ami kudarcélményt okozhatna a kisfiúnak. Vagy egy másik példa: mint írja, a lehetséges kudarcélmények elkerülése érdekében inkább nem is rajzol. A rajzolás, barkácsolás mind-mind elengedhetetlenül szükségesek a késõbbi írás elsajátításához, hiszen a rajzolás bizonyos elemeit (kör, vízszintes vonal, függõleges vonal, stb.) használják fel az írás megalapozásához is. Ha a kisfiú nem akar hagyományos értelemben rajzolni, próbálja más barkácstevékenységekkel motiválni az ügyeskedésre, a gyermek érdeklõdési köre szerint. (Pl. fa modell jármûvek összeállítása, majd festése, kartonból katonai vár kivágása, festése, hozzá kis katonák készítése, stb.) Tehát a rajzolásra, festésre, barkácsolásra szüksége van, ám mindezt olyan formában kell tálalni, hogy a kisfiú kedvet kapjon a tevékenységhez. Minden egyes ügyeskedés sikerélményekhez juttaja a gyermeket, ami további tevékenységekre fogja ösztönözni. Így válik lépésrõl-lépésre egyre ügyesebbé, ami megalapozza az iskolai élethez szükséges íráskészséget. A rajzolás-barkácsolás nem maradhat ki egyetlen iskolába készülõ gyermek életébõl sem, a plusz egy év óvoda sokat segíthet(ne) ezen tevékenységekkel is.
Akár az óvodában tartás, akár az iskolakezdés mellett dönt, feltétlenül ajánlom figyelmébe az "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagokat, melyek változatos játékokkal segíthetik a gyermek iskolaérettségének elérését. Megtekintheti és megrendelheti a a fenti, képes linkre kattintva.
Az elõbbiek mellett kézügyességet fejlesztõ barkácsjátékok széles választékából is válogathat a www.gyermekabc.hu webáruházban.
Üdvözlettel. az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Szeretném megkérdezni, hogy mikor kezdjek beíratással kapcsolatba érdeklõdni, ha a kislányom még most március 18.-n töltötte be a 2 évet és ha jövõ márciusba betölti a 3 évet, akkor mikortól kezdheti az óvodát?
Válaszát elõre is köszönöm.
Marianna
Vlasz:
Kedves Marianna!
Már a mostani beiratáskor jelezze felvételi szándékát, amikor is az óvoda vezetõje felvilágosítást ad, hogy van-e lehetõség a jövõ márciusi kezdésre vagy várni kell õszig. Mindenesetre feltétlenül jelentkezzen már most az óvodában.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Nagyon el vagyok keseredve, és teljesen tanácstalan vagyok. Sajnos hosszú, sokszori próbálkozás után sem találjuk a közös hangot az óvónõkkel. Fiam 5 éves lesz most májusban, és odáig jutottunk, hogy nem akar oviba menni. Ma reggel azért, azt mondta, hogy mert az oviban mindig rosszul viselkedik, itthon viszont nem.
Ez ma reggel úgy jött elõ, hogy el van tiltva egy hétre attól, hogy abban az igazából nagy sarokba játsszon, ahol szerelõs, építõs játékok vannak. Tudni kell róla, hogy õ mindig szerel, épít, nagy a fantáziája. Van két barátja az oviban, de sokat harcolnak, vitáznak, és - ez az én véleményem - mivel hárman vannak, ebbõl sokszor adódik konfliktus.
Mindig azt hallom, hogy a fiammal van gond. Igazából, hogy ez a helyzet kialakult hosszú történet.
Röviden a háttér: van egy ikertestvére, aki a másik csoportba jár. Vele nincs gond, beilleszkedett a csoportba, megtalálta a helyét, az óvónõk mindig dicsérik. Az ok, amiért külön vannak, az az, hogy az óvoda vetette fel az ötletet, mielõtt elkezdték, mi pedig beleegyeztünk.
Andris fiam viszont a mai napig nem találja a csoportban a helyét. Tavaly más óvónõje volt, akihez nagyon ragaszkodott. Õ elment, és most nincs, akihez tartozna. Jobban mondva van egy Tomi nevezetû barátja, akihez nagyon kötõdik, nekem úgy tûnik, mintegy helyettesítõ valaki Bálint testvére és az elment óvónõ után. De Tomi is elmegy nemsokára (jövõre iskolába), tudja ezt, és mostanában e miatt sokszor bánatos, és minden reggel megkérdez engem, hogy ugye, én mindig itt leszek neki, nem hagyom el. Sokat beszél a halálról, amit nem ért. Az óvónõk ezt sem szeretik. Szinte minden nap történik valami, és azt látom, hogy ki van kiáltva fekete-báránynak.
Van egy nagyon durva modorú óvónõ is, aki ma egyszerûen kijelentette, mikor rákérdeztem, hogy miért is van ez a tiltás, aki egyszerûen közölte, hogy nincs ideje, mert ugyanúgy vannak másik gyerekek és szülõk, nincs ideje mindig velünk foglalkozni.
A csoport vezetõ óvónõje javasolta, hogy menjünk el tanácsadásra, és javasolta, hogy szerinte kell gyógypedagógus a fiamhoz. El is mentünk a tanácsadóba, ott azt mondták, hogy a fiam igazából attól szenved, hogy ilyen óvónõje van. Azt tanácsolták, hogy keressünk másik óvodát, mert a helyzet itt - ahogy õ látja - csak rosszabb lesz. Egy kis faluban lakunk, Németországban. 3 ovi van, egy vezetõje az 3 ovinak, és a csoportok vezetõje. Elõször szerettük volna, hogy a két fiú egy csoportba járjon, elutasították helyhiány miatt. Egy megoldás van, elmenni másik oviba. Elmentünk a 3 ovi vezetõjéhez, elmondtuk a kérésünket, aki szerette volna, hogy üljünk le beszélni az Andris óvónõjével, és hátha meg tudjuk oldani a dolgot. Belementünk, és a megbeszélés után úgy döntöttünk, mivel készségesnek tûnt az óvónõ, hogy akkor maradunk. Az elsõ hetek egész jól mentek, de most megint kezd baj lenni, fõleg e miatt a tiltás miatt. Nem hiszem, hogy megoldás lenne utasításokat adni az óvónõknek, hogy hogyan mikor mit csináljanak, és felül sem akarom bírálni a döntésüket. De sajnos, nem tudok egyet érteni sok döntésükkel, amikor egy-egy helyzetet eltúloznak. Sokszor nem értem, hogy miért nem lehet egyszerûbben elintézni a dolgokat: itthon max. kétszer szólok valamiért, elmondom, hogy mi lesz a következménye, ha nem teljesül, és be is tartom. Az oviban rájuk szólnak, ha rosszalkodnak és fogalmuk sincs a gyerekeknek, hogy lesz-e következménye a dolognak, és ha igen, akkor mi.
Általában abból is adódnak a problémák, hogy mivel Tomihoz nagyon ragaszkodik, mellette akar ülni, és ha nem lehetséges, akkor nem hajlandó azt csinál, amit a csoportos foglalkozásokon a többiek. Habár az óvónõ elmesélése szerint ez nála kb. - ez a mérgelõdés - 2 percig tart, majd csatlakozik a csoporthoz, és mindent rendesen csinál, figyel, nem zavarja a foglalkozást. Lassan már tényleg azt érzem, hogy pszichológusra van szükségünk, mert én sem tudom ezt a helyzetet kezelni, nem hogy a fiam.
A másik ovival pedig az a helyzet, hogy van hely, de csak egy. Két külön oviba járnának a fiúk, ami elég nehézkes is lenne. De lehet , hogy nem marad másik megoldás.....
Egy dolog: itt az óvodai csoport elég nyitottan van kialakítva. Andris csoportjához 2 óvónõ és egy dadus tartozik. Igazából szinte csak a dadussal találkozunk reggel és délután is, a többiek napközben úgy 12.15-ig vannak. Sok a helyettesítés, és a csoportnak van egy vezetõ óvónõje, aki a csoporttal napi max. 3 órát van. A többi idõben az oviban lévõk felváltva vigyáznak a gyerekekre. Sokszor e miatt más-más információt kapok a gyerekrõl, és sokszor fogalmuk sincs, hogy mi is történt nap közben. Pl. megkérdeztem, hogy elment-e Andris a zeneovis foglalkozásra, a válasz nemleges volt, nem akart. Aztán a gyerek azt mondta, hogy volt ott, Bálint is azt állította, hogy ott volt Andris, és Andris füzetében is új lapok voltak. Szóval a gyerek elment zeneoviba, és az óvónõnek fogalma sem volt, hogy hol van. Ez van a tiltással is: két óvónõ másként mesélte el a dolgokat - más-más miatt nem mehet oda játszani a fiam. Az egyik dolog kedden, a másik szerdán történt. Szóval, nehéz kibogozni sokszor, hogy mi is a helyzet az oviban, mert sokszor egy-egy dologról mást mondanak az óvónõk maguk is.
Elnézést, hogy ilyen sokat, és talán csapongva írtam le gondolataimat, de most nagyon zaklatott vagyok attól, hogy teljesen tehetetlennek érzem magam, és nem tudok a fiamnak segíteni.
Válaszát elõre is köszönöm!
Évi
Vlasz:
Kedves Évi!
Mindenek elõtt, javaslom, kérjen idõpontot egy fogadó órára az említett óvónõvel. Kérdezzen rá a levelében említett dolgokra, problémákra. Mondja el neki õszintén, melyik eljárással miért nem ért egyet (pl. a barkács saroktól való eltiltás) , és hogy Önnek otthon milyen módszerek válnak be. Ez természetesen nem kioktatás, sokkal inkább a nevelési elvek összehangolása, egyeztetése, amire igenis nagy szükség van!
Ha ennek nyomán sem tapasztal semmiféle pozitív változást, ismét üljenek le a vezetõvel, és kérje Andris áthelyezését Bálint csoportjába. Elmondása szerint a tesó csoportjában kiegyensúlyozott, derûs csoport légkör uralkodik, így joggal remélhetõ, hogy ez Andris életébe is pozitív változást fog hozni. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az ikrek külön csoportba járatásával jómagam nem értek egyet.)
A két gyermek két külön óvodába járatása valóban nagyon nehézkes és bizonytalan kimenetelû vállalkozás lenne, így ezt nem tartom a legjobb megoldásnak.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Van egy lassan 5 éves kisfiúnk, akivel kapcsolatban az óvónéniknek szinte már az óvoda elkezdése óta (3,5 évesen kezdte) olyan problémáik vannak, hogy a csoportban (vegyes életkorú) nem az életkorának megfelelõen viselkedik. Kezdetben sokszor elvette a játékokat másoktól, inkább egyedül játszott (nem volt bölcsis), ragaszkodott bizonyos dolgokhoz - napi rutin stb, valamint szerintük a figyelme is könnyen elterelõdik. De amúgy imádta a gyerekeket kezdettõl fogva, csak inkább mellettük játszott. Boldogan ment mindig oviba. A szociális viselkedése azóta sokat javult, most már többet játszik együtt másokkal, az elkalandozó figyelmével azonban még mindig vannak problémák, illetve úgy gondolják, hogy a játéka sem az életkorának megfelelõ, leginkább autózni szeret, ha viszont hívják az óvónénik, akkor szívesen megy mondjuk társasozni, körjátékozni. Magától viszont nem kezdeményez szerintük. A testkontaktust is kerüli velük, és a szemkontaktusa sem tartós (apukája pont ilyen). (Az egyik csoporttársa anyukájának viszont valamelyik nap spontán megfogta a kezét, és elkezdett valamit magyarázni neki lelkesen. Most erre mit lehet mondani?) amiket tanulnak énekeket az oviban, azokat tudja, még német dalt is, és szavakat, egyszerûbb utasításokat (nemzetiségi ovi).
Ezen kívül a finommotorikája és a mozgása is elmarad az életkorához képest. Az utóbbi számomra nagyon meglepõ, mert szerintünk kifejezetten ügyes,pl. 2 alkalom után gyönyörûen síel.
Tavaly év végén az óvónõk tanácsára elmentünk egy mozgásfejlesztõ központba, ott pedig itthoni TSMT terápiát írtak elõ nekünk, szinte minden nap tornázunk az elõírt feladatsor alapján. Az ehhez kapcsolódó mondókákat is nagyon hamar megtanulja. Rendszeresen járunk kontrollra, ott nagyon elégedettek a kisfiam teljesítményével. Ezenkívül járunk csoportos ovis tornára is, ahol szintén nagyon ügyes, azt csinálja, amit mondanak neki, nem kalandozik el. (A múltkori alkalommal is kiemelték, hogy valamit csak õ tudott helyesen végrehajtani) Itthon nincs probléma vele, kifejezetten szófogadó, szépen együttmûködõ kisfiú, sokat segít is, nagyon kedves, nyílt szívû, sosem verekszik. Mostanában sokat legózik, és egyre ügyesebb dolgokat épít. Itthon nem vesszük észre, hogy ne lenne kitartása. Szereti a feladatlapokat, nagyon szeret gondolkodni, elmélkedni. Már tudja, a mese és a valóság közötti különbséget. A finom-motorikája szerintünk is egy kicsit fejletlen, de én nem gondolom, hogy annyira drámaian, a rajzai felismerhetõek. Az emberrajzai arányosak, mondjuk pálcikák, de a test már nem, rajzol arcot, szemet, orrot, hajat, fület. Megjegyzem, hogy a család nagy része nem egy rajzoló bajnok, gondolom, ez is számít valamit.
Az óvónõk ragaszkodnak ahhoz, hogy a TSMT torna mellett még nevelési tanácsadóba is vigyük el õt, mert úgy gondolják, hogy õk kevesek ahhoz, hogy kellõképpen legyen fejlesztve. Én megmondom õszintén már túlzásnak tartom ezt, igazából csak az oviban vannak gondok, sehol máshol. Nem szívesen feljlesztgetném most még õt agyba-fõbe, mert lassan már nem marad idõ arra, hogy gyerek legyen, fusson, másszon, biciklizzen, bohóckodjon, és már nekem sem marad arra idõm, hogy az anyja legyek, hanem már úgy érzem, mintha egy kiképzõtiszt lennék. Nem értem, hogy a torna miért nem elég egyenlõre, fõleg, hogy most jön a tavasz és a nyár, hiszen még van 2 éve az iskoláig.
Tudom, hogy így ismeretlenül nehéz, de kérem, írja meg, mit gondol errõl.
Nagyon köszönöm!
Emese
Vlasz:
Kedves Emese!
Így a messzi távolból, látatlanban természetesen nem tudok (és felelõtlenség is lenne) bármiféle "diagnózist" felállítani, ill. kategorikusan kijelenteni, hogy kisfiának milyen fejlesztésre van valóban szüksége, és mi az, amire kevésbé. Ha másért nem is, talán emiatt érdemes lenne ellátogatni a Nevelési Tanácsadóba, ahol felmérnék, hogy milyen területeken indokolt, ill. indokolt-e egyáltalán a kiemelt, külön fejlesztés.
Elõbbiek mellett egyetértek Önnel abban, hogy a célirányos fejlesztés közepette sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a gyereknek maradjon ideje gyereknek lenni, azaz játszani. Két legyet üthet egy csapásra, ha olyan játékokat kezdeményez számára otthon, amik bár egyáltalán nem tanulás-ízûek, ám a fejlesztõértékük mégis szikla szilárd alapokon nyugszik. Feltétlenül ajánlom figyelmébe az "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagok valamelyikét, melyek megtekinthetõk, ill. megrendelhetõk a fenti, képes linkre kattintva. Ebben a csomagban található "Játékos suliváró" c. könyvem is, melyet éppen ilyen célzatosággal írtam meg.
