Lányom áprilisban tölti a 3. életévét.
Az óvódába tavaly májusban irattuk be.
Ma déluán telefonált a vezetõ óvónõ, hogy túltelítettség van az oviban, én amúgy is itthon vagyok az 1 éves lányommal, szeptembertõl jöjjön a lányom oviba.
Mi viszont szeretnénk, ha mehetne áprilistól (ha csak délig, az is jó lenne), ugyanis nagy szüksége lenne neki a közösségre.
Ön mit tanácsol?
Válaszát elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Ha telített a létszám, és csak õsztõl tudják biztosítani gyermeke óvodakezdését, akkor ezt sajnos el kell fogadni. Addig is örüljön a két gyermekével közösen eltöltött idõnek, melyet még értékesebbé tehet a közös játékokkal, kirándulásokkal, mely legalább olyan hasznos, mintha óvodában lenne nagyobb gyermeke.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
kedves Óvónénik!
Kérem segítsenek nekem!
Én egy aggódó anya vagyok (olyan mint a többi). Kisfiam februárban volt 3 éves és van egy 5 éves óvodás tesója. Amikor a nagyot vittük az oviba,õ is mindig velünk tartott. Szeretett jönni. A zsülinapja körül elkezdtem a beszoktatást. Elsõ héten minden jól ment, azt mondta anya csak menj nyugodtan el. Én elmentem a postára, orvoshoz, elintéztem amit kellett, vagy kint ültem a terem elõtt a folyosón. 11 óra körül szépen hazamentünk. Aztán beteg lett. Két hetet kihagytunk. Most újra járunk, de már sír. Úgy kezdtük, mint elõtte. Bementünk a terembe együtt és megbeszéltük, hogy anya dolgozni megy és ebéd elõtt megy érte. Nagyon sírt és könyörgött, hogy ne hagyjam ott. Én ott hagytam és telefonáltam az oviba, ahol mondták, hogy egész nap kisebb szünetekkel, de sír. Ez volt másnap is. Most eltelt egy újabb hétvége és nekünk megint oviba kell mennünk. Én már elõre rettegek a reggelektõl. Õ is. Álmában sír és könyörög, hogy anyukám ne hagyj el. A kisfiam még szopik, és nagyon jó kapcsolat van köztünk. De én igazán nagyon szeretném, hogy jól érezze magát az oviba, és örömmel menjen oda, úgy mint a testvére.
Sürgõsen várom a válaszát: Egy aggógó anyuka!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Javaslom, kezdje újra, teljesen az elejérõl a beszoktatást. Szánjon rá néhány napot, hogy kint üljön a folyosón, így visszabillentheti kisfia lelki egyensúlyát. Amint újra biztonságban érzi magát a gyermek, ismét elkezdheti a kezdetben rövidebb, késõbb egyre hosszabb eltávozásokat.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ! Kisfiam februárban volt 2 éves,jelenleg bölcsibe járunk.Jõvõ feb-ban elkezdjük az ovit és az lenne a kérdésem,hogy mivel feb.-ban csatlakozik a többi kisgyermekhez,nehezebb lesz-e a beszoktatása és a többiek elfogadják-e?
Elõre is köszönöm a válaszát! Üdvözlettel B.Tünde
Vlasz:
Kedves Tünde!
Nem látom okát az aggódásnak. A tavaszi kezdés bizonyos szempontból még jobb is, két okból is: egyrészt ekkorra már kevesebb a betegeskedés a csoportban, múlóban van a náthás, fertõzésekkel teli dõszak. Másrészt a csoport élete ekkorra már kiegyensúlyozottabb, mint a sírós-nyûgösebb õszi beszoktatáskor.
Attól nem kell tartani, hogy a már összeszokott csapat nem fogadja majd be a kislányt, hiszen néhány hónapnyi közösségi élet még nem feltételez olyasfajta "megcsontosodást" a társas kapcsolatokban, ami megnehezítené kislánya tavaszi beilleszkedését, beszokását.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
A fiam januárban öltötte be az 5. életévét és eddig minden évben elutasították a felvételét, úgy tudom, hogy mostmár kötelezõ lenne fölvenni a gyereket, telefonon azt mondta a vezetõ, hogy fölveszi menjek be, de mikor ott voltunk akkor azt mondta, hogy csak akkor veszi föl ha vissza megyek dolgozni, de van egy 2éves fiam is akit szintén nem vesznek föl a bölcsibe helyhiány miatt. Az volna a kérdésem, hogy fordulhatok-e panasszal valakihez a vezetõ ovonõn kívül, mert õ egyáltalán nem volt segítõkész.
Vlasz:
Az 5. életévét betöltött gyermek felvételi kérelmét a körzetileg illetékes (lakóhely vagy tartózkodási hely szerinti) óvoda nem utasíthatja el! Amennyiben a vezetõ továbbra sem
mûködik együtt a probléma megoldásában, kérje a helyileg illetékes Önkormányzat oktatási osztályának segítségét!
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Lányom 3 és fél éves, szeptemberben kezdte az óvodát. A beszokás gyorsan és könnyedén ment, már csak azért is mert a bölcsi barátnõjével került egy csoportba. Azóta is legtöbbet egymással játszanak. Idõközben egy harmadik kislány is csatlakozott hozzájuk. Ez a lány, véleményem szerint kicsit agresszívabb, gyorsan odacsap, ha valami nem tetszik neki (valószínûleg a két bátyja hatása). Nem is bánom, hogy ilyen erõszakosabb emberekkel is találkozik, hiszen a jövõben ezt aligha kerülheti el. De mostanában el kezdték kiközösíteni az én lányomat. Legutóbb azt mesélte, hogy megcsapkodták a fejét, és azt mondták neki, hogy buta és az én lányom nem a barátjuk. Mit mondjak a lányomnak hogyan kezelje a helyzetet? Mit csináljon ilyenkor? Vagy csak túlreagálom és ebben a korban ez teljesen "normális"?
Válaszát elõre is köszönöm.
Judit
Vlasz:
Kedves Judit!
Kisebb-nagyobb agresszióval sajnos elõbb-utóbb találkoznak a gyerekek, de úgy vélem, hogy ezt a felnõttnek észre kell vennie és kordában kell tartania. Jelezze a problémát az óvó néniknek, és kérje, hogy amíg a probléma fennáll, fokozottabban figyeljenek az ellenségeskedõ gyerekre.
Mit tehet Ön? Elõször is mondja meg kislányának, hogy ha bántják, szóljon a pedagógusoknak és kérje a segítségüket. A verekedõs kislány elõbb-utóbb kénytelen lesz megtanulni, hogy ellenségeskedõ viselkedésérõl mindig tudomást szereznek az óvónõk, és ez következményekkel (rászólás, gondolkodó székre ültetés) jár, így abbahagyja azt.
A másik dolog, amivel még segíthet gyermekén, ha a bölcsibõl megismert kis barátnõvel minél mélyebb baráti kapcsolatot segít kialakítani. Szervezzenek közös programokat ( játszótér, kirándulás, otthoni játszódélutánok, stb.), így a két kis barátnõ még jobban egymásra hangolódik s kevésbé lehet majd õket egymás ellen hangolni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!
Az alábbi problémával fordulok Önhöz.
Kislányom 3,5 éves, de még pelusba kakil.
Vécébe pisiléssel, éjszakai szobatisztasággal nincs probléma, csak a kakilással. Van egy 1,5 éves kisöccse.
Szeretném megkérdezni, hogy meddig tekinthetõ normálisnak ez a jelenség és konkrétan hogyan hogan viszonyuljunk ehhez a kérdéshez.
Köszönettel:
egy anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A problémát tanácsos játékosan megközelíteni és így keresni hozzá a megoldást. A széklet bilibe ürítésétõl többnyire azért ódzkodnak a gyerekek, mert idegenkednek a széklet látványától, ill. azt látványosan a külvilágba (bilibe, WC-be) engedni. A pelenka egyfajta "védõhálóként" funkcionál számukra, ami biztonságérzetet ad a gyermekeknek. Ezt a fajta szorongást tapintatosan és mint mondtam, játékosan lehet csak oldani. Ehhez kínál játékos megoldásokat, a gyakorlati kivitelezéshez pedig elengedhetetlen eszközöket "A játékos, könnyed szobatisztaságért termékcsomag", ajánlom figyelmébe!
A termékcsomagot megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva!
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt óvónõ!
Az volna a kérdésem, hogy a lányom júliusban lesz 2 éves és nem nagyon tudom megtenni, hogy még egy évet itthon maradjak vele fontos volna visszamennem dolgozni, a megélhetés miatt.Az a problémánk, hogy koraszülött volt plussz ebbõl adódó kissebb betegségek a lényeg, hogy SNI papírral egyéni fejlesztésben részesûl.Nincs túl nagy gond a kislánnyal csak le van maradva kicsit viszont ez miatt nem veszik fel egy átlag bölcsödébe és próbáltam már integrált csoportba beratni ahol fejlesztést is kapna de oda meg nem tartották elé érettnek onnan is elutasították. Mit tudok ilyenkor csinálni? Nincs testvére akivel itthon lennék a felvigyázást nem tudom máskép megoldani de dolgozni se tudok visszamenni a GyES pedig nem elég a megélhetésre még a férjem fizetésével együtt sem. Ez nem fair az ezzel a problémában szenvedõkkel ami alapjában is több gond mint egy egészséges gyereknél! Válaszát köszönöm.CS.J.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Javaslom, vegye fel a kapcsolatot a területileg illetékes Gyógypedagógiai Szolgáltató Központtal, valamint a helyi Önkormányzattal, akik remélhetõleg érdemi segítséget adnak majd Önnek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Szeretném megkérdezni hol lehet olyan szakirodalmat venni,ami arról szól,mit kell tenni egy óvónõnek ha a csoportban a gyerekek közül valaki beteg lesz,baleset,stb.... mondhatni betegségek kezelése az óvodában,mert pályakezdõ vagyok és sok esetbe nem tudom mit kell tennem,és ezen kívül milyen jó szakirodalmat ajánl?Köszönöm
Vlasz:
Kedves Kolléganõ!
Csodálkozom, hogy semmilyen tantárgy, tananyag kapcsán sem találkozott az egészségvédelem problematikájával. Ezt a területet én annak idején az "Egészségtan" tantárgyon keresztül ismertem meg.
Javaslom, keresse fel az Önhöz legközelebb esõ Pedagógiai Fõiskolai jegyzetboltot vagy Pedagógus könyvesboltot, ahol szakirodalomhoz juthat.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
JÓ NAPOT KÍVÁNOK!
KISLÁNYOM AZ IDÉN JÚNIUSBAN LESZ 7 ÉVES, SAJNOS BESZÉDELMARADÁSSAL KÜSZKÖDÜNK. 4 ÉVE ÓVODÁS, LOGOPÉDUS FOGLALKOZIK VELE, AMIÓTA BEKERÜLT AZ OVIBA. AZ IDÉN FEJLESZTÕPEDAGÓGUS IS FOGLALKOZIK VELE. SZENZOMOTOROS TORNÁN VESZ RÉSZT MINDEN SZOMBATON.SZÓKINCSE BÕVÜLT, DE MONDATOKBAN NEM BESZÉL, CSAK RÖVIDEN. MEGYÜNK A KÉPESSÉG VIZSGÁLÓ KÖZPONTBA HA MEGKAPTUK A PAPIRT,DE SZERETNÉM TUDNI HOGY LEHETSÉGES-E AZ, HOGY MÉG EGY ÉVET MARADHASSON AZ ÓVODÁBAN.VÁROM VÁLASZUKAT KÖSZÖNÖM: MÁRTI
Vlasz:
Kedves Márti!
Óvodai ellátásra legfeljebb a gyermek 8. életévének betöltéséig van lehetõség. Ennek értelmében az Ön kislánya maradhat még egy évet óvodában, melyre, - levele alapján, - valóban szükség lehet.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
Kislányunk novemberben kezdte az ovit, 3 évesen. Beszoktatás nem volt, az elsõ naptól a teljes napot bent töltötte, azt mondták, ez így hatékony az oviban, sokéves tapasztalat alapján.
A gondok hamar kezdõdtek és azóta is tartanak, lassan 4. hónapja. Kislányunk nem eszik,nem alszik, keveset beszél, nem vesz részt a foglalkozásokon és reggel felvesz egy fura, feszült, görcsös testtartást, amikor belép a csoportszobába, amit állítólag egész nap visel. A szívem hasad meg, ha arra gondolok, hogy a napja feszülten, egy széken ücsörögve, semmiben részt nem véve telik...
Itthon csupa beszéd, szeretetteljes, nyitott gyerek, de az oviban egy másik kislányt ismernek meg.
Milyen trauma érhette vajon? Miért nem tudunk hatni á? Naponta elmondjuk neki, kedvesen, hogy egyen, játsszon az oviban, mert így fogja magát jól érezni, de hatástalan.
Ugyanakkor ha rákérdezek, azt mondja, szereti a társait, sokat beszél róluk, ami aznap történt, mindig elmeséli, fújja a verseket, amiket tanulnak...és az ovónõket is szereti-ezt mondja. És mégis így viselkedik bent.
Mit tehetnénk, hogy kizökkentsük ebbõl az állapotából?
Már kértünk idõpontot az ovónõktõl, amikor leülünk majd beszélgetni. Mivel azonban elég hosszú idõ óta tart ez az állapot, nem kizárt, hogy óvodát kell váltanunk. Valami szerintem nem stimmel a csoportban. De nem tudom, mi lehet ez.
Várom válaszát, köszönettel,
Ági
Vlasz:
Kedves Ági!
Mielõtt óvodát váltanának, érdemes lenne minden követ megmozgatni az eredményes beszoktatás érdekében. Nagyon egyetértek azzal, hogy hamarosan leül beszélgetni az óvónõkkel, szükség is van rá. Kislánya görcsös viselkedése minden jel szerint az óvodától való félelmébõl, szorongásából ered, melyet sok-sok türelemmel és szeretetteljes odafordulással lehet oldani. Ebben döntõ szerepük van az óvónõknek, akik a kezdeti nehézségeken átsegíthetik a kislányt. Tudnunk kell, hogy a gyerekek ilyen korban még inkább felnõtt centrikusak, így ha az óvónõk oltalmazó szárnyaik alá veszik a leánykát, feloldhatják a benne felgyûlt feszültségeket. Ennek nyomán a gyerekek felé is nyitottabb lesz a késõbbiekben, de ez csak a következõ lépcsõfok lesz. Kérje ebben az óvónõk segítõ együttmûködését.
Írta, hogy kislánya szeretettel beszél, mesél a többi kis óvodásról is. Ha módjuk van rá, hívjanak meg magukhoz néhány szimpatikus kis társat egy-egy játszódélutánra, ahol megerõsíthetik a bimbózó társkapcsolatokat.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kislányom 3 éves van egy7 éves nõvére is.Kb 2 hónapja jár oviba.Otthon szépen játszik,alváshoz alvókát használ és szopja az ujját is. Az alvókát visszük az oviba is.Otthon már többször is észrevettük hogyha szeretne valamit, vagy valami nem úgy sikerül ahogy szeretné akkor ha nincs nála az alvóka vagy sir vagy erõsen tördeli a kezét. Az oviban a kéztördelést még nem látták ( alvóka a kezében van ) de ovónéni azt mondja hogy ha mérges a nagyobb gyerekeket is megveri otthon a nõvérének is nekimegy ha valami nem jó.Ha idegeneket lát nem beszél ha kérdezik inkább lehajtja a fejét és csak bólogat. A férjem is és én is felváltva éjjeles nappalos mûszakban dolgozunk,ilyenkor nagye vigyáz rájuk,nagyon jó a kapcsolatunk velük. azt szeretném kérdezni hogy a kéztördelés lehet e feszültség félelem szorongás miatt? Az oviban történtekrõl nem mesél, normális e ez? Köszönöm válaszát! "Momókás" anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A kéztördelés mindenképpen szorongást jelez, amelyre gyógyír, - jelen pillanatban, - az alvókája. Ha ez kéznél van, megnyugvást, biztonságérzetet ad neki akár otthon, akár az óvodában.
Levele alapján úgy tûnik, a problémás óvodai beszoktatás és a szülõk hiánya ( mely mint írja, a munkabeosztásukból fakad) okozhatja ezt a szorongásos állapotot. Ha lehetõségük van rá, igazítsák úgy munkájukat, hogy minél többet lehessenek a gyerekekkel, minél gyakrabban tudjanak közös családi programokat szervezni. Az óvodai beszoktatásra szintén kiemelt figyelmet kell szentelni, melyet lehetõség szerint a szülõk aktív együttmûködésével, a lehetõ legnagyobb fokozatossággal és kíméletességgel valósítsanak meg.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõk!
Kislányom 2010. november végén lesz 3 éves. 2009. szeptember óta jár bölcsibe. Tanácstalan vagyok az ovodai beíratással kapcsolatban. Egyelõre semmi jelét nem mutatja a szobatisztaságnak, egyébként pedig érettebb és a gondozók szerint értelmesebb is mint korabeli társai. Elõttünk a nyár, van esély a pelenka teljes elhagyására. Sokan azt javasolják, hogy hagyjam még egy évig a bölcsiben, viszont sokat tanácsolják az ovit. Önök mit javasolnak? elõre is köszönöm a válaszukat.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Novemberig még sok víz lefolyik a Dunán, és jó esélyt adok arra, hogy addigra szobatiszta lesz kislánya. Ehhez azonban minden segítséget meg kell adni neki, feltétlenül ajánlom figyelmébe "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagjainkat, melyet a fenti, képes linkre kattintva tekinthet és rendelhet meg. Az ebben található játékos megoldásokkal, ill. eszközökkel nagy lépést tehetnek a cél felé.
Véleményem szerint hasznos lenne a novembert már óvodában kezdeni a bölcsi folytatása helyett, ha módjuk van rá, inkább ezt az alternatívát válaaszák!
Üdvözlettel. az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Neveléssel kapcsolatban lenne néhány kérdésem. Kislányom 4 éves múlt, óvodába jár, ahová reggelente vonattal, busszal járunk. Leginkább ilyenkor szokott Kinga hisztizni, pl. ha az eddig elõttünk üres helyre valaki "le mer" ülni. Ilyenkor hosszasan kiabál, hogy "az a bácsi menjen el"! Vagy pl. ha az ablak mellett nincs hely, ilyenkor azt mondja - mérgesen -, hogy adják át neki a helyet. Szerintem nem az emberektõl fél, csak a saját kényelmét keresi. Természetesen elmagyaráztuk, hogy mások is leülhetnek, stb. Ezen kívül egyszerû dolgokkal szemben tiltakozik, pl. hogy lefekvés elõtt pisilni kell menni. Ha szólunk neki szépen, elég hamar kiabálva tiltakozik. És azt is szokta mondani, hogy "én döntöm el, mit csinálok!". Eddig úgy oldottam meg a dolgot, hogy büntetést helyeztem kilátásba, és be is tartottam, ha nem fogadott szót. Igazából az lenne a kérdésem, hogy a határokat milyen eszközökkel kell betartatni a gyerekekkel? Ha a szép szó, magyarázat nem használ. Jutalmazni nehéz, ha egy nem elfogadható viselkedés üti fel a fejét. Ez egy újabb dackorszak lenne? Köszönöm válaszát elõre is.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Megpróbálta már játékosan megközelíteni a problémát? Például a vonaton való hely keresés közben: " Ma megtudtam egy titkot, de ezt nem mondhatod el senkinek: itt a vonaton van egy hely, de csak EGYETLENEGY, ahová ha leül valaki, mágikus erõt kaphat és becsukott szemmel hihetelen meséket fog látni. ... Aha, már látom is, éppen ez az a mágikus hely, még szerencse, hogy ezt még senki nem foglalta el. Gyorsan ülj le, csukd be a szemed, és figyeld a varázslatos mesét. ... Látod már? Mondd el, milyen mese elevenedett meg elõtted!... " stb. A lényeg, hogy a gyermek úgy érezze, egy véletelen szerencse folytán éppen azt a vonat ülést sikerült elfoglalnia, amelyik éppen szabad volt. Ezután jöhet a mese-szövés, amely kiváló lehetõséget ad az utazással eltöltött idõ hasznos kihasználására.
A lefekvés elõtti gyors és gördülékeny mosdóhasználat érdekében szintén érdemes játékos eszközöket bevetni. pl: egy homokórát fejjel lefelé állítanak, és indulhat a gyorsasági verseny. Elõtte megbeszélhetik: ha a homok lepergése elõtt sikerül végezni, két mesét választhat lefekvéskor. Ha éppen akkor végez, amikor lejár a homokóra, akkor egyet, de ha nem végez, akkor csak egy nagyon rövid mesére marad idõ, amit nem õ választ ki.
Összefoglalván tehát igen, valószínû, hogy dacról van szó a kislánynál, ám ha játékos eltereléssel próbálkozik, lehet, hogy ez esetben nagyobb eredményt érhet el.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 2010március 24.én tölti a 2évet.Érdeklõdnék hogy már most be kell e iratnom oviba vagy majd csak jövõre?Bölcsibe nem szeretném mert munkám nincs egyelõre,de sokan mondják hogy érdemes lenne.Ön szerint?Válaszát nagyon szépen köszönöm!Viki
Vlasz:
Kedves Viki!
Érdeklõdjön a kiszemelt óvodában, hogy a következõ tanévben van-e lehetõség az év közbeni (márciusi) csatlakozásra? Ha igen, érdemes beíratni a kislányt, és márciustól fokozatosan, a gyermek igényeihez és saját üteméhez alkalmazkodva kezdjék meg a beszoktatást. Ha erre nincs lehetõség, akkor csak jövõ õsztõl lehet megkezdeni az óvodázást. Hogy addig is érdemes-e bölcsõdébe járatni a gyermeket? Véleményem szerint sokkal hasznosabb, ha bölcsõde helyett a fennmaradó egy évet közösen, tartalmas programokkal (játszóház, kül. foglalkozásokra járás, stb.) tarkítva töltik el.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Azt szeretném kérdezni, hogy a kislányom elmúlt 3 éves, bölcsõdébe jár, de én gyesen, (mert a kislányom asztmás) vagyok vele. A munkahelyemre visszamentem idõközben dolgozni, de három hét múlva elbocsájtottak. Most, hogy nem dolgozom, de szeretném ha felvennék az oviba (a párom dolgozik). Mi a teendõ, hogy felvegyék az oviba?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az óvodai felvételi rendrõl, ill. annak feltételeirõl érdeklõdjön az illetékes óvodában, ahol érdemi információval szolgálnak problémájával kapcsolatban.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Pályakezdõ óvónõ ként, azzal a problémával fordulok önhöz, hogy csoportomban a gyerekek túlságosan hangosak. A nyugodt kiegyensúlyozott játék, e miatt úgy vélem, nem tud megvalósulni. Tisztában vagyok vele, hogy a játék alap zajjal jár, de van úgy , hogy már a gyerekek számára is zavaró. Ilyenkor össze hívom a gyerekeket, és megbeszéljük a problémát, pozitív ráhatással és meggyõzéssel intem õket a halkabb játékra, amit kb. 10 percig tudnak megtartani. Az alapzaj oka az is lehet, hogy 2-3 gyerek ezt az alapzajt élvezi, és olyankor értelmetlenül a méghangosabb játékot keresik és nagyon hangosan beszélnek. Ezt a tulajdonságukat nagyon ki lehet használni dramatizálásnál és egyéb tevékenységeknél, de 25 gyerek társaságában nagyon zavaró.Nekik egy számukra kedvezõ játékot szoktam ilyenkor felajánlani. A szabályokat olykor játékosan bábozással próbálom mégjobban elmélyíteni, de úgy tûnik néha ez is kevés. Mit tehetnék még? Milyen módszereket alkalmazhatnék még? Vagy velem van baj, mint óvónõvel, hogy nem tudom biztosítani a nyugodt légkört a gyerekek számárá? Nem szeretnék drasztikusabb módszereket alkalmazni, mint az egyéni büntetés, de akkor mit tehetnék? Tilda
Vlasz:
Kedves Tilda!
Az optimális alapzajszint elérése nem könnyû feladat egy 25 fõs csoportban, ezt én is tudom, ám nem árt szem elõtt tartani: a zajszint emelkedése egy ördögi kör. Gondolok itt a következõkre: minél feszültebbek a gyerekek, annál hangosabbak, és minél hangosabbak, annál inkább egyre feszültebbé válnak. Mi hát a megoldás? Véleményem szerint a kezdeti nyugalom, kiegyensúlyozott légkör megóvása. Érdemes olyan játékokat, tevékenységeket kezdeményezni, amik a legzajosabb gyerekek figyelmét is lekötik. Vondd be õket minél jobban a játékokba, amikben természetesen te is részt veszel, így "beépített emberként" mindig mederben tudod tartani az eseményeket. Ha észreveszed, hogy emelkedik a zajszint, kezdj el valami "titokról" beszélni halkan, csendben, majd ezt a nyugalmat észrevétlenül vidd át a játékba. Pl: vendégvárós szerepjátéknál a baba közös elaltatása, kirándulós szerepjátéknál varázstávcsövünkkel meglátunk egy õzet, maradjunk csendben, nehogy elriasszuk, stb. Egy közös mesélés elõtt is nagyszerûen át lehet vezetni az emelkedett hangulatot egy nyugalmat árasztó, békés mesehallgatást biztosító miliõbe. Pl: "Nézzétek, ott a mese-sziget ( a mese-sarokra vagy a szõnyegre mutatok), és éppen ott a mese tündér. Gyertek, lopózzunk oda, de csendben és halkan, nehogy elriasszuk. Lessük meg, ma vajon milyen csodás történetet tartogat nekünk?"
Ha a fegyelmezés és a már-már kissé elcsépelt "csöndesebben játszatok" felszólítás helyett mindig valami ötletes játékot, varázslatos, mesés momentumot lopsz bele a mindennapokba, sokkal könnyebben célt érsz az optimális zajszint eléréséhez.
Sok sikert!
Kolléganõd
Krds:
Kedves Óvónõ,
fiam 3 éves, valószínûleg autista (a 2 éves korában végzett vizsgálaton ezt sem kizárni, se rámondani nem tudták, majd pár hónap múlva megyünk újra, akkor már fogunk kapni diagnózist szerintem). Nem rág (talán mert rettentõ érzékeny a nyelve. Most speciális masszázs-technikával próbáljuk ezt a kérdést megoldani, de ez hónapokat vesz igénybe, ugyan tud kb 70 szót értelemszerûen használni, de motiváció hiányában csak kb 10 szót használ, elsõsorban papa, anya, gyere (folyamatosan ugráltat), mondattal nem is próbálkozik. Beszédértése az utóbbi idõben javult, egyszerûbb utasításokat megért (Pl: tedd azt a piros és kék labdát a helyére a kosárba!), képeskönyvben az állatokat megmutogatja, utánozza a hangjukat. Velünk, a szüleivel többnyire (hangulatától függõen) tartja a szemkontaktust, néha a nagyszülõkkel is, de másra lehetõség szerint a köszönést kivéve rá se néz. Játéka és mozgása állítólag (a gyógypedagógusok szerint) kissé éretlen (pedig 24 darabos kirakót egyedül kirak, vonattal, kisautóval eljátszik egyedül is, bár jobban szeret velünk játszani), fantáziajátékot ritkán játszik ("telefonál", lábosban kavargat, a játékvillával-kanállal "eszik", "borotválkozik"). Van egy pár sztereotípiája, de ha ezekben megakadályozzuk, akkor max. nyafog, de hajlandó jönni játszani. Viszont újabban nagyon rászokott a laptopra, és állandóan azon játszik, zenét hallgat. Ez olyan szempontból jó, hogy sok dolgot megtanult így, viszont az nem jó, hogy napi 8-9 órát netezik, és ha elrakom, akkor hiszti van (egyébként nem hisztis). Ez a fejlesztést is akadályozza itthon. Éppen ezért szeretném óvodába íratni. Viszont annak ellenére, hogy nagyon kedves, abszolút nem agresszív, és igazából nincs vele sok gond (pl szobatiszta) elhajtanak az óvodák, még azok is amelyek elvileg integráltak. "Nincs hely". A speciális óvoda tõlünk messze van, a kerület legrosszabb részén. Jelenleg fejlesztõ-tornázni és zenebölcsire járunk (imádja). Utóbbi helyen felajánlották, hogy menjünk napi pár órára, ami jó is, csak az nem igazi óvoda, az iskola (fogunk mi egyáltalán iskolába menni...?) elõtt 1 év kötelezõ igazi óvodában is.
Mit tegyek???
Válaszát elõre is köszönöm, üdvözlettel
Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Valóban hasznos lenne óvodába járatni a kisfiút, így ennek érdekében akár a messzebb (és rosszabb környéken) lévõ óvodába járást is érdemes lenne felvállalni. Javaslom, jelezze felvételi kérdelmét több óvodában is, így remélhetõleg elõbb-utóbb helyet kapnak valamelyik intézményben.
Fentieken túl azért érdemes érdeklõdni a helyi Önkormányzat oktatási osztályán is, ahol segítenek a lehetséges alternatívák feltérképezésében.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kezdõ kollegaként tennék fel egy kérdést, hátha egy tapasztalt, kívülálló szakember objektívebben tudja megítélni a helyzetet.
Kiscsoportom van, viszonylag kis létszámmal (15 fõ). Ebbõl csak 5 lány. A probléma a fiú gyermekek kezelhetetlensége. A lányok a koruknak megfelelõen érettek, érdeklõdõek, okosak, jó magatartásúak, de a fiúk 1-2 kivétellel sajnos szinte kezelhetetlenek. Játszani nem tudnak, pedig már fél éve szoktatjuk, tanítjuk õket a játékok használatára. Dobálják, szájukba veszik, kiköpik, szétszórják, tapossák a játékokat, vagy csak õrült módjára körbe körbe rohangálnak velük, majd elesnek, felbukfenceznek bennük. Eközben folyamatosan sikítanak, ordítanak, és nagyon sok idõbe telik, mire ebbõl az állapotból kizökkenthetõk, és a figyelmük irányíthatóvá válik. A csúnya beszéd, köpködés, csúfolódás, sajnos mindennapos probléma, mert egymást utánozzák, és néha úgy érzem, falra hányt borsó minden figyelmeztetés, rászólás, megbeszélés vagy netán "büntetés" (külön ültetem, megbeszéljük...) Nem érdekli õket semmi, sem mese, sem bábozás, a játékokkal csak az elõbb említett módokon szeretnek játszani. Pedig kezdeményezek, gyakran közéjük ülök, játékhelyzeteket indítványozok, megmutatom, hogyan kell játszani. Ez a legtöbbjüket pár percre köti le csak, és hamar visszatérnek az elõzõ, ultrahangon visítós, pörgõs, rohangálós "üzemmódba". Az agresszió is mindennapos. "Megütött..." , pedig higgye el, folyamatosan neveljük le róla õket. Minden hiába. A frontális, egész csoportos vers-vagy játéktanulás kb. 3 percig megy, mert egyik másik elkezd körbe rohangálni, sikongani, dobálni magát a szõnyegen... Amit persze rögtön követnek mások. Sajnos van 1-2 gyerek, aki szabályosan ideggyenge hatást kelt, ordít, sikít, hangosan röhög, rángatózik, ütésre lendül a keze, földhöz vág dolgokat, hajához nyúlkál, mintha tépné. (Nem ritkán az óvónõket is megütötték, szerencsére errõl már sikerült leszoktatni õket...)
Más pedig 1 percre sem tud nyugton maradni, dobja magát a szõnyegen, fel-felsikkant, kirohan-berohan, és gyakorlatilag egy értelmezhetetlen mondata nincs. (3 éves elmúlt, de esze az van, mert árulkodni, manipulálni azt tud...) Nem tudom pontosan, mi az a határ, ameddig ez a fajta viselkedés "normálisnak" mondható, mert gyógypedagógusi végzettségem nincs. Nem szeretek rásütni olyan bélyegeket senkire, hogy például "hiperaktív", de tényleg nem tudom, hol lehet a határ.
De felõröl az állandó túlzott zaj, folyamatos hangos fegyelmezés, és a többi, normális körülmények között játszani, okosodni,tanulni vágyó gyermeket is.
Kérem, ha van valami jól bevált tanácsa, ossza meg velem. Köszönettel, Enikõ.
Vlasz:
Kedves Enikõ!
A gyerekek játékában való személyes részvételt nagyon hasznos, jó dolognak tartom, így sokkal könnyebben, indirekt módon kordában tartható a nyugodt játékhoz szükséges légkör. Épp egy másik kolléganõ is az alapzajszint elérésével, megtartásával kapcsolatban kérdezett, esetleg érdemes lenne ezt a levelezést is átolvasni, ajánlom figyelmedbe.
Leveled nyomán sem tudok mást írni, mint hogy érdemes játékosan, játéktevékenységbe ágyazva hatni a gyerekekre a folyamatos fegyelmezés helyett. A figyelem fenntartása fokról-fokra egyre tartósabb lesz. Eleinte csak néhány percig tart, de megfelelõ motivációval fokozatosan mind hosszabb idõre köthetõk le a gyerekek.
Biztos vagyok benne, hogy óvó néniként sok-sok ötletes játékkal és varázslattal le tudod majd kötni a figyelmüket. Sok sikert!
Üdvözlettel: Kolléganõd
Krds:
Kedves Óvónõ/Kolléga!
Pályakezdõ óvónõként új óvodába kaptam állást. A régi csoportommal könnyen megtaláltam az összhangot, most azonban úgy érzem gondban vagyok. Van 2-3 gyermek a csoportban,akik szinte provokálnak viselkedésükkel. Engedetlenek, dacosak. Próbáltam közeledni feléjük szeretetemmel, közös játékokkal,de így sem akarnak szót fogadni nekem. Igaz az elmúlt fél évben elõttem már két óvónõjük is volt,lehet, hogy ez is megnehezíti a dolgom. Ugyanakkor a csoport többsége szívesen fogad, rajzokkal várnak du.S a kolléganõm is mondta, hogy keresnek,mikor délutánra megyek dolgozni, és kérdezik, hogy ugye nem megy el ez az óvó néni is? A bizonytalanság lenne az oka? Milyen módszert javasol a dacos, ellenálló, visszabeszélõ gyermekekhez?
Válaszát elõre is köszönöm.
Gréta
Vlasz:
Kedves Gréta!
Engedd meg, hogy kolléganõként tegezõdjek veled!
Minden kezdet nehéz, s bizony elõfordul, hogy egyik-másik gyerek feszegeti a határait, vajon melyik óvónõnél meddig mehet el. Egyetértek higgadtságoddal, nagyon pozitív, hogy nem jöttél ki a sodrodból, hiszen a kis kópék pont erre számítanak, ezt várnák. A szeretetteljes hozzáállással is egyetértek, ám mindezt nem ártana némi határozottsággal is megfejelni. Ez nem jelent feltétlenül szigort, sokkal inkább egy olyasfajta tartást, ami megadja azt a szükséges tekintélyt, amit a felnõtt a gyermektõl joggal elvárhat. Pontosan határozd meg a viselkedési szabályokat, azaz minden gyermek legyen azzal tisztában, meddig mehet el. Ha ezt átlépik, határozottan, de sosem durván add értésükre nemtetszésed. Mindezzel párhuzamosan az adott pillanatban helyesen viselkedõ gyerekeket nagyon dícsérd meg, s elismerõ szavaidat indokold is! Meg fogod látni, a kis rosszcsontok is hamar észbe kapnak majd, hiszen õk is ki akarják érdemelni a dícséreted. Amikor aztán õk is megpróbálnak "jól viselkedni", ne felejtesd el õket is szívbõl megdícsérni.
Sok sikert kívánok további munkádhoz!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
A fiam egy Ajkai óvodába jár szeptember óta. Megvagyunk elégedve vele, de a férjem minden nyáron a balatonon dolgozik (Vonyarcvashegyen). Mi is leköltözünk vele és szeretnénk ha arra a 3 hónapra is járna óviba mert nagyon szereti az ovit. Az lenne a kérdésem, hogy lehetséges-e hogy télen Ajkán nyáron pedig a Balatonon járjon óvodába? illetve, Mi a teendõm ezzel kapcsolatosan?
Köszönöm.
Kné T. Annamária
Vlasz:
Kedves Annamária!
Hivatalosan nem járhat két intézménybe egy gyermek, de úgy vélem, erre nincs is semmi szükség. Ha a kisfiú szereti a jelenlegi óvodáját, annak örülni kell, így még jobban fogja várni az õszi újrakezdést, a nyári élmények megosztását társaival.
Ha Ön nem dolgozik, úgy feltétlenül azt javaslom, töltse gyermekével a nyarat, ne akarják vadidegen helyre berakni õt még átmenetileg sem. (Ez egészen biztosan nem tenne jót a lelkének!) Örüljön, örüljenek a közösen eltöltött idõnek, szerezzenek minél több élményt együtt ebben az idõszakban!
