Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 2009 októberben töltötte be a 6. évét, idén szeptemberben kezdené az iskolát. A fejlesztõpedagógus és az óvónõk szerint okos, iskolaérett. Állatokról, dinokról, emberi testrõl kell neki olvasni, spektrumot néz, gyönyörûen rajzol (rajzversenyt is nyert már). DE nagyon pici 110 cm és 16 kg. A fejlesztõpedadógus szerint fizikailag nem bírná a terhelést, õ kis súlya, törékenysége miatt nem javasolja még az iskolába iratást. Azonban minden barátja iskolába megy, pár fiatalabb (4-5) gyerek marad csak vissza, és vegyes csoport lévén, kiscsoportosokkal fogják a hiányzó létszámot felölteni. Kicsit tartok tõle, hogy vissza fog fejlõdni a kicsik között. Helyes lenne Õt még 1 évet visszatartani csak a kis termete miatt, hogy közel 8 évesen kezdje meg az iskolát?
Válaszát elõre is köszönöm.
Egy aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A fizikális, testi érettség épp olyan döntõ jelentõségû az iskolaérettség megítélésénél, mint az értelmi vagy a szociális érettség. Fontos, hogy a gyermek elég erõs legyen pl. az iskolatáska cipeléséhez, kellõen edzett, ellenálló legyen a betegségekkel szemben, hiszen a gyakori hiányzás is nagy lemaradást okozhatna, és még sorolhatnám.
Elõbbiek miatt, -annak ellenére, hogy értelmileg minden jel szerint kellõen iskolaérett kisfia, - én is a plusz egy év óvodát javasolnám. Mindemellett az Ön által említett "visszafejlõdést" otthoni fejlesztõjátékok használatával garantáltan ki lehet kerülni. Az iskolaérettséget speciálisan is segítõ fejlesztõjátékok széles kínálatából választhat a fenti, képes linkre kattintva.
Krds:
Kedves Óvónõ
Kisfiam decemberben volt 6 éves.
Iskolakezdés elõtt állunk, de a problémánk az, hogy szociálisan nem elég érett. A mai napig minden reggel sír, nehezen teremt kapcsolatot a gyerekekkel, megfelelési kényszere van,
nehezen tûri a kudarcot,nehezen alkalmazkodik új dolgokhoz,sokat szorong, aminek fizikai tünetei is vannak, pl. hányás.
Mindemellet kötelességtudó, ügyes, minden más értelemben érett az iskolára. Az óvónénije azt mondja, hogy Õ ilyen mentalitású gyerek, ezen mág egy év óvóda nem segít.
Szeretném a tanácsát kérni, mert ha visszamarad túl idõs lesz az iskolakezdéshez (közel 8 év), de ha nem erõsödik meg szeptemberig, hogyan tud a tanulásra koncentrálni, ha az iskolába indulás is nehézséget jelent.
Köszönettel:
ANNA
Vlasz:
Kedves Anna!
Nem értek egyet az óvónõvel, a szociális érettség is éppúgy fejleszthetõ, mint az értelmi és a testi érettség. Erre komoly figyelmet kell szentelnie mind az óvónõknek, mind a szülõknek, hiszen a teljesítmény kényszer, a felesleges szorongások, a túlzott zárkózottság mind-mind eltorzíthatnák a kisfiú valós képességeit, teljesítményeit az iskolában. Mit lehet tenni? Lépésrõl-lépésre, kellõ tapintattal, fokozatosan felépíteni az egészséges önbizalmat sok-sok sikerélménnyel, dicsérettel. Fontos, hogy az óvodai feladatvégzések során se sürgessék, nógassák a kisfiút, hanem amikor csak lehet, dicsérjék, motiválják további tevékenységre.
Javaslom, Ön is próbálja a fiúcskát eszerint fejleszteni otthon (kiváló iskolaérettséget segítõ fejlesztõjátékokra lelhet a fenti, képes linkre kattintva!), és reális dicséretekkel ösztönözze a további tevékenységekre.
A fentiek elengedhetetlenül szükségesek a szociális érettség eléréséhez, ám mindemellett, úgy vélem, hasznos lenne a plusz egy év óvoda is.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Sára kislányom 4,5 éves egy cserfes, mosolygós gyermek, nagyon nyitott mindenre. Érdeklõdõ, szinte a nap 24 órájában úgymond foglalkoztat, mert folyamatosan beszél v. játszani kell vele, v. egyszerûen mellette kell lenni.Most középsõ csoportos. Tavaly szeptemberben kezdtük az óvódát de sajnos több betegség is megakadályozta a folyamatos óvódába járást. Mivel terhes voltam a 2. kislányunkkal, így természetesen velem volt. Átesett egy orrmandula mûtéten és úgy tûnik a hosszabb betegeskedéseknek vége. Megszületett tavaly novemberben, testvérféltékenységet a kezdeti normális féltékenységen kívül nem tapasztaltam sõt imádják egymást, nagyokat hancúroznak, megszeretgetik egymást és figyelnek is egymásra. Nagyon meglepõdtem amikor a minap közölte velem az óvónõ, hogy kár volt tavaly megszakítani az óvódát még ha folyamatosan beteg is volt, mert Sára viselkedése megváltozott. Minden konfliktust SÍRÁS-sal kezel, ha nem szeret valamit nem szól, hanem sír, ha csúnyán néznek rá, ha nem játszik vele az akit õ kinézett stb. Óvónõje elmondása szerint hangulat ember és önállóan nem megy oda egy játszócsoporthoz sem, csak ha odakísérik, akkor már bekapcsolódik õ is. Délutáni alvásoknál nem alszik, és sír hogy õ be fog pisilni. Többször ki kell engedniük, mert látszik, hogy szorong. Nagyon meglepett amit az óvónõ mond, mert Sára tényleg nem volt ennyire érzékeny és visszahúzódó. Testvérféltékenységre is gyanakodnak, de nem érzem igazán. Talán tényleg ez az ok? Amiért én itthon vagyok a húgával õ meg az óviban?Az igaz, hogy mielõtt csak õ volt rengeteget foglalkoztam vele, gyerektársaságunk nem nagyon volt, sokat voltunk együtt. De most is nagyon ügyelek rá, hogy amikor csak adódik legyen olyan amikor csak vele játszhatok.Figyeltem a kezdetek óta, hogy véletlen se érezze, hogy bármivel is kevesebbet kaphat a testvére érkezésével, mint elõtte, mármint az odafigyelésbõl, szeretetbõl.
Mi lehet az oka a sírásoknak, gyakori pisiléseknek? Mit rontottunk el?
Válaszát elõre is köszönöm,
Brigitta
Vlasz:
Kedves Brigitta!
Sára egyértelmûen szorong az óvodában. A gyakori sírások és vizelési inger mind-mind erre engednek következtetni. Ha otthon mindez nem tapasztalható, valószínûleg az óvodai beilleszkedés jelent számára lelki megpróbáltatást, nem pedig a testvérféltékenység.
Úgy vélem, nem a múltban rejlõ okokon kell rágódni ( azaz miért kellett tavaly megszakítani az óvodát), hanem a jelenlegi helyzet megoldására kell koncentrálni. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy az óvónõk tapintatosan, fokozatosan segítsék Sára beilleszkedését. Nagyszerû közösség építõ (egymás megismerését, baráti kapcsolatok kialakítását segítõ) játékokat lehet kezdeményezni erre a célra, de ugyanígy hasznos lehet pl. egy tartalmas szerepjáték is. Utóbbinál kezdetben az óvó nénivel karöltve, késõbb egyre inkább kortársai felé orientálódva kapcsolódhat be a többiek játékába, melynek nyomán egyre több gyermeket ismer és szeret meg. Elõbbiekkel észrevétlenül, tapintatosan lehet segíteni Sára zökkenõmentes beilleszkedését, kérje ebben az óvónõk segítségét!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Legkisebb lányom most lett 4 éves. Fél éve költöztünk kulfodre es két hónapja itt kezdte az óvodát (elõtte nem járt bölcsödébe). A problémám, hogy minden nap sokat sír az óvodában, napkozben sokszor, reggelente alig tudom otthagyni. Az óvónõkkel napi kapcsolatban vagyunk, sokat beszélünk és látom, hogy kedvesek a lányommal, a lányom is szereti õket. A gyerekek is befogadták, játszanak vele. Tudom, hogy az idegen nyelv okozhat nehézséget, de a nagyobb testvéreitõl sokat tanul meg hallom beszélni, tehát biztos vagyok benne, hogy azért az alap dolgokat már érti. Nem tudom hogyan tudék neki segíteni abban, hogy jobban érezze magát. Az a jobb, ha minél többet beszélgetek vele az oviról, az érzéseirõl, vagy inkább az, ha nem nagyon beszélünk róla? Mert eddig próbáltam vele beszélgetni, javasoltam neki dolgokat, hogy mire gondoljon mikor nem vagyok ott és hiányzom, hogy inkább próbáljon a gyerekkel játszani és ne egyedül sírni. De nem igazán szeret errõl beszélni, mindig azt mondja, hogy azért sír, mert csak én kellek neki. Kérem, ha tud, adjon ötleteket, hogy hogyan tudnék neki segíteni, mert ez így mindkettõnknek nagyon nehéz.
Köszönettel, Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
Ha tapintatosan szóba hozza, beszélgetnek az óvodai élményekrõl, az semmiképpen nem árt, sõt nagyon is hasznos lehet. A szorongások a beszélgetések által sokkal jobban feloldódnak, de ha kijátsszák az élményeket, még hatékonyabb lehet a folyamat. Ez történhet bábbal, babázással, kitalált mesés történetekkel, melyekbe valós szituációkat szõhetünk bele, stb.
A lényeg, hogy a szorongásokat beszélgetés vagy még inkább játék útján feldolgozhassa a gyermek. Ilyen módon az óvodai élményeket egyszerûen játsszák ki, ne adjon mellé egyéb tanácsokat, azaz mire gondoljon vagy ne gondoljon, mit tegyen vagy ne tegyen az óvodában. A szerepjátszás, bábozás útján magától, szépen feloldódik a feszültség, így kislánya fokról-fokra egyre jobban elfogadja, megszereti majd az ovit.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Szeptemberben kezdtem a dajka képzõt, február elsején vizsgázom. Szorgalmasan készülök, kidolgoztam a tételeket is. Két unokás nagymama vagyok, mind a kettõ fiú, és két felnõtt lányom van. Nem érzem magam tehát egészen kezdõnek a gyermeknevelésben. A tételek között van néhány olyan feladat amelyekkel nem tudok megbirkózni. Pl. Jancsika és Pistike játszik az óvoda udvarán és Pistike meglöki Jancsikát, aki elesik és csúnyán megsérül. A tételhez kapcsolódó alkérdés: az udvari játékok, a játszóudvar rendben tartása, aztán, balesetvédelmi szabályok ismerete és megtanítása a gyermekeknek. Ha Pistike meglöki Jancsikát és az elesik és megüti magát, annak mennyi köze van ahhoz, hogy én a dajka mondjuk felsöpörtem-e az udvart. A konfliktuskezelés módszereirõl nagyon kevés konkrétum van a könyvemben, amibõl tanulok. Szinte semmi. Én a magam feje után úgy gondolom, Pistikének megmagyaráznám, hogy a durvaság nagyon csúnya dolog, lökdösõdni, verekedni nem való, és kérjen bocsánatot attól, akinek fájdalmat okozott. Aztán ellátnám Jancsikát, megnézném nem lett-e komolyabb baja. Ha ez még mindig nem elég, nem bánom, esetleg utána felseperhetem az udvart is. Szeretnék jó dajka lenni és sikeresen levizsgázni. Szeretnék többet tudni az óvodai konfliktuskezelésrõl. Köszönettel Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Az Ön által említett "Az udvari játékok, a játszóudvar rendben tartása" alkérdés nem elsõsorban az udvari sepregetésre vonatkozik. A fõ kérdés tükrében sokkal inkább gondolnék az udvar rendben tartásával összefüggõ, balesetveszélyes helyzetek kiküszöbölését is szolgáló intézkedésekre. Pl: Ha Pistike meg is lökte Jancsikát, az nem biztos, hogy elesett és durva sérüléseket szerzett volna, ha nem bucskázik keresztül a földön szanaszét heverõ homkozó játékokon. Lehetne folytatni a sort az elölhagyott kis gereblyére való rálépéssel vagy a vizes, síkos faleveleken való elcsúszással, stb.
A balesetvédelmi szabályok ismerete és megtanítása szintén azt a célt szolgálja, hogy az esetleges balesetveszélyes helyzeteket a lehetõ legjobban kiküszöböljük. Ennek értelmében tehát nem csak arra törekszünk, hogy személyesen mi magunk a lehetõ legbiztonságosabb környzetet biztosítsuk a kicsiknek, de az ezekkel kapcsolatos tudni-, és tennivalókra az óvodások figyelmét is felhívjuk. Ezeket a szabályokat a gyerekeknek meg kell érteniük, és el kell sajátítaniuk. Ennek egyik része, Önnek igaza van, a verekedés és durvaság elutasítása, és a tiltás okának megértetése a gyerekkel. De ezen túllépve tovább gondolhatjuk a kérdést. Nagyszerû játék és igazi élmény lehet számukra pl. a játék elrakási verseny vagy: a "Ki a legjobb nyomozó?" játék. Utóbbinál az nyer, aki a legszemfülesebb módon kinyomozza, vajon mely játékok okozhatnak balesetet és miért?
Remélem, hogy válaszommal segítségül szolgáltam a tétel kidolgozásában.
És hogy stílusos legyek, a vizsgára kívánok Önnek kéz és lábtörést. :)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Az én kisfiam már 6 éves lesz, de sajnos még mindig bepisil (sajnos délután is és este is). Voltunk orvosnál, semmi rendellenességet nem találtak. Mit tudnék tenni ez ügyben? Hogyan tudnék neki segíteni.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
6 éves korra az idegrendszeri érés eléri azt a fejlettségi fokot, ami által a nem tudatosan irányított vizelet visszatartás is rendezõdik. Mivel szervi rendellenesség, egészségügyi probléma sem valószínûsíthetõ, ezért lelki okokra lehet gyanakodni. A szorongás okainak feltérképezéséhez mindenképpen gyermekpszichológus szakemeber segítségét kellene kérni, ám ajánlott Önnek is alaposan utána gondolni, vajon milyen (esetleg családi, óvodai, környezeti) tényezõk válthatnak ki szorongást s fiúcskából.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kicsit elbizonytalanodtam a minap, amikor a 6 éves kislányom óvodai teljesítményét megláttam. Illetve csak egy feladatát, ami számomra meglepõ volt. Nyugtasson meg kérem, hogy semmi probléma nincs! Szóval a kislányom 6 éves, nagycsoportos óvodás. Igazán barátságos, rendkívül könnyen teremt kapcsolatot mindenkivel, hatalmas szókinccsel rendelkezõ, 5 éves korától folyékonyan olvasó, könnyen tanuló kislány. Iskolás korúakat megszégyenítõ módon használja az internetet. Ír, számol, stb. Azonban a rajz készsége -szerintem- az utóbbi éveben nem túl sokat fejlõdött, mindig ugyanazokat rajzolja, színezni nem szeret, illetve csak rövid ideig.
A minap felmérést végeztek az oviban, természetesen hibátlan lett, csak rendkívül lassan végzett vele. Sormintát kellett rajzolni egy téglalap köré, amit az én kicsikém 8 perc alatt készített el. A leggyorsabb 2 perc volt, de az átlag 5 perc.
Azt azért még tudni kell, hogy: míg mások kb 15 motívumot rajzoltak, az enyém kb 40-et, de jóval apróbb ábrákkal. Óvónéni mutatta, hogy milyen ákom-bákom ábrákat rajzolt, továbbá kérdezte, hogy szoronghat valamitõl? Mire a válaszom, nem hiszem. Ha egy kisgyerek pici ábrákkal rajzol, feltétlenül szorongnia kell? Az idõrõl, hogy lassú volt a többiekhez képest, én azzal magyaráztam magamnak, hogy 40 ábránál tovább tart a koncentráció, hogy helyes legyen a sorminta. Amikor itthon ír, akkor idõnként szoktuk mondani, hogy nagyon ügyes vagy, de majd az iskolában kisebb betûkkel kell majd írni! Talán ez járhatott a fejében? Egyébként itthon én is elvégeztettem vele ezt a feladatot és 3.13 perc alatt végzett vele, de már nem ákom-bákom ábrák voltak.
Önnek mi a véleménye?
Várom megtisztelõ válaszát, üdvözlettel: Ágnes
Vlasz:
Kedves Ágnes!
Mivel nem láttam kislánya elvégzett feladatát, nem tudom hajszál pontosan felmérni a probléma súlyát. Ez a feladat, amelyrõl Ön beszél, nem csak az íráskészslég fejlõdését méri fel, de azon túlmenõen a monotónia-tûrést, feladattartást is. Ezek tekintetében pedig valószínûleg jól teljesített kislánya. Biztosan jó a feladattartása, hiszen kitartóan, hosszabb idõn keresztül végezte a feladatot, de jó a monotónia-tûrése is, hiszen annak ellenére, hogy egysíkú feladatról van szó, mégis csinálta és csinálta. Ezek a részképességek mind sokat számítanak a késõbbi iskolai életben.
Az apró mintás rajzolás valóban jelezhet szorongást, ám nincs kizárva, hogy ezt az óvodai direkt szintfelmérés-okozta teljesítmény kényszer váltotta ki. Elképzelhetõ, hogy nagyon-nagyon meg akart felelni, ezért összpontosított görcsösen. Egészen biztosan az a szülõi intelem is a fejében zakatolt, hogy "az iskolában kisebb betûkkel kell majd írni", ezért a méretekre koncentrálva elsikkadt a forma. Az íráskészség iskoalérettségi vizsgálata során több szempontból is figyelik a feladatvégzést, ill. annak eredményét. Ilyen pl. a rajzolt ábra formája, mérete, elhelyezkedése, ...stb.
Valószínûsíthetõ, hogy kislányánál az adott helyzet-okozta teljesítmény kényszer rontott az eredményen, hiszen a következõ otthoni, nyugodtabb légkörû írogatásnál már jelentõsen jobb eredményt produkált.
A legfontosabb feladat most kislánya önbizalmának helyreállítása azáltal, hogy változatos írásos-rajzos játékos feladatok során sok-sok sikerélményt szerez. Mindenképpen szeretném figyelmébe ajánlani "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagjainkat (megtekintheti a fenti, képes linkre kattintva!), melynek része az általam írt "Játékos suliváró" c. könyv is. Ebben olyan JÁTÉKOKAT talál, melyekkel egyebek mellett az íráskészség is aktívan, ám indirekt módon fejleszthetõ.
A termékcsomagon túl ajánlom még figyelmébe a www.gyermekabc.hu pedagógiai webáruház kézügyességet, finommozgást fejlesztõ játékait (Fejlesztõjátékok rovaton belül található), melyek szintén segítenek a játékba ágyaztott, örömteli fejlesztõmunkában.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ! 3és fél éves iker fiaim vannak, és 3 éves koruktól járnak óvodába. Gyakorlatilag a nappali szobatisztaságot is akkor sikerült elérnünk. Éjszaka még pelenkásak, azonban az egyikük a déli alvás alatt is bepisil. Az óvódában mindig, itthon teljesen hullámzó. Az óvónõk nagyon jól, rugalmasan kezelik a kérdést, de én nem tudom, hogy mit tehetnék, hogy megelõzzem a bepisilést. Ez mindenképpen érettség kérdése? Milyen életkorig "normális" az alvás közbeni bepisilés? Nagyon köszönöm válaszát!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az alvás alatti szárazságot nem lehet befolyásolni vagy "megtanulni". Ha nem visszaesésérõl van szó, tehát korábban nem volt tartósan szobatiszta éjszakára a gyermek, akkor nem tehetünk mást, mint türelmesen kivárjuk az érési folyamat beindulását. Mindezek mellett azért javíthatunk a helyzeten, ha odafigyelünk arra, hogy a szükséges folyadék bevitel ne közvetlenül lefekvés elõtt történjen, hanem legalább fél órával elõtte, valamint közvetlenül alvás elõtt még egyszer elküldjük pisilni a fiúcskát.
Üdvözlettel. az Óvónõ
Krds:
Kislányom Március végén lesz 4 éves és Ausztráliában élünk ahol õ most óvodában jár 2 nap a héten.Mivel Magyarországon szeretnénk iskoláztatni szeretnék érdeklõdni hogy mi is lenne a megfelelõ neki.Mi magyarul beszélünk vele de az oviban persze csak angolul beszél és már most nagyon keveri a két nyelvet, ezért úgy gondoltam hogy esetleg jobb lenne még 1 évet otthon járatni nagycsoportba mielõtt elkezdené az iskolát.Mindenféleképp két-tannyelvû iskolát szeretnénk neki.Na most tényleg lenne az 1 évre még szükség?Van olyan hogy állami két-tannyelvû iskola és milyen megoldás lenne a legjobb pedagógiai szempontból?
Köszönöm a segítségét
Rita
Vlasz:
Kedves Rita!
Egyetértek Önnel, valóban hasznos lenne kislánya számára, ha iskolakezdés elõtt 1 évet hazai óvodában is eltöltene. Ez nem csak nyelvi szempontból lesz kedvezõ számára, de elég ideje lesz megszokni az új környezetét, országunk kultúráját, életritmusát is.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Gyermekünk szeptember vége óta lett óvodás, pont aznap lett három és fél éves. A kezdetek nagyon jól alakultak,az óvónéni nagyon dícsérte, szívesen ment, és az elsõ beszoktató napon az óvónõ tanácsára már ott is hagyhattam. Az általunk választott óvoda átalakítás alatt állt, de szintén az óvoda kérésére - a "fejkvótára" hivatkozva - egy másik tagóvodájába jártunk. Aztán az õszi szünet után az ovi elkészült, és innentõl kezdve az új, és közelebbi oviba kerültünk, de ugyanazokkal az ovistársakkal, és óvónénikkel. Csak a környezet volt új. Bár a szüneteken kívül négyszer kb. egyhetes kisebb-nagyobb betegségek miatt is volt távol az ovitól, még mindig szívesen járt. Aztán eltelt néhány hét, említette, hogy a régi helyre vigyem, ott õ sokkal jobban érezte magát. És karácsony elõtt mindkét óvónénije is közölte, hogy problémák vannak a kisfiammal, és vigyem el pszichológushoz. Mivel itthon van egy másfél éves öccse, az oviba a férjem viszi, és az esetek többségében a nagyszülei hozzák haza. Így a problémát a mamával, és a férjemmel közölték. Kérdezték, hogy szokott-e hisztizni otthon, az óvodába naponta többször nyálát és orrát folyatva teszi, akaratos, nem játszik együtt a többi gyerekkel, ha valaki elveszi tõle a játékot indulatos, és, valamint elõfordul, hogy a kukacát mutogatja, vagy olyan is volt, hogy egy pisilni készülõ kislány fenekéhez nyomta. Ezen azért megdöbbentem... Itthon épp a közelmúltban tapasztaltam, én az óvoda hatásának könyveltem el, hogy kedvesebb öccsével, türelmesebb, nem akad ki, ha a minden lében kanál kistestvére elvesz tõle valamit, sõt többször is láttam, hogy tanítja játszani. Vagy megpuszilja, átöleli. De magamutogatást, mesztelenkedést, egyáltalán nem tapasztaltam! És a hiszti sem igazán jellemzõ rá, általában sikerül megelõzni, igyekszem megelõzni a dolgot, ölembe ültetem, megmagyarázom, hogy mit és miért nem.Az pedig még sosem fordult elõ, hogy nyilvános helyen, orvosnál, boltban bárhol kellemetlen helyzetbe hozott volna ezzel.
Az óvónõ mesélte, hogy a többi gyereket arra kérik, hogy nevesse ki a fiamat, vagy tapsolja meg. Ez is megdöbbentett, bár nyilván a többi gyereket zavarja, és valamit tenni kell, bár nem meggyõzõdésem, hogy meg kéne ilyen módon szégyeníteni. Szerintem beilleszkedési problémái vannak, kevés volt az idõ, és a ovi költözése sem segített. Hol lehet a probléma? Az óvónéni szerint szeretet hiánya van, és nekünk kellene orvosolni a problémát. Mi igyekszünk rengeteteg foglalkozni vele, rengeteget mesélünk, együtt játszunk, és szervezünk külön programot is csak vele. Igyényli az ölelést, és a simogatást, mindig is ilyen volt, és mi magunk ilyenek vagyunk a férjemmel. Szerintem az óvónéni türelmetlen vele, és talán túl nagyok az elvárásai a gyerekemmel szemben. Ezt egyébként a másik óvónéni is így mondta a háta mögött. Mit tegyünk, mitõl lehet ez, miért mesztelenkedett, és Ön szerint tényleg forduljuk pszihológushoz? Elnézést a hosszú levélért, és elõre is köszönöm válaszát BEAANYA
Vlasz:
Kedves Bea!
Úgy vélem, kisfia valahol láthatta ezt a fajta viselkedést, ami, - a gyermekek természetes kíváncsiságából adódóan, - megragadta õt. A mintát bárhonnan vehette, hiszen nem csak a szülõk utáni leskelõdés útján szerezhet ilyen tapasztalatot a gyermek, de TV-bõl, újságból ugyanúgy( a legártatlanabbnak tûnõ napilapok is ontják a szexualitást), vagy akár egy áruházi bevásárlás során egy véletlenül szemügyre vett DVD borítóról és még sorolhatnám.
Levelébõl számomra nyilvánvalóvá vált, hogy "szülõi mintáról" szó sincs, így a véletlen mûve lehet, hogy "szembe jött vele a téma". Érdemes lenne a megszégyenítés legkisebb jele nélkül, spontán módon elbeszélgetni a fiúcskával, és megpróbálni kipuhatolni, hogy vajon hol láthatott hasonlót. Ha sikerül rálelni a forrásra, azt a késõbbiekben értelemszerûen ki kell küszöbölni.
Ami a viselkedésre való reagálást illeti, teljes mértékig elhatárolódom a kisfiú óvónõje által tanúsított magatartástól. Véleményem szerint egy kisgyermeket ilyen módon megszégyeníteni óriási hiba! Javaslom, mielõbb beszéljen az óvónõvel, hogy ezt azonnal hagyja abba. Érdemes lenne a problémát egy fogadó óra keretében alaposan kibeszélni, hiszen az óvodában tanúsított hisztis megnyilvánulások nem csak családi szeretet-hiányból, de az óvónõ nem megfelelõ hozzáállásából éppúgy eredhetnek.
Ha a fentiek ellenére sem jutnak közelebb a megoldáshoz, kérjék gyermekpszichológus segítségét!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Ikreim vannak,egy lány és egy fiú.Ma kezdték az ovit,ebéd után elhoztuk õket.Sajnos azzal fogadtak,hogy a fiam rátámadt más (nagyobb)fiúkra,és folyamatosan szaladni kellett utána,mert megpróbált elszökni.Mikor erre rákérdeztem,azt mondta,haza akart jönni.Hiába kiabáltak,hogy álljon meg,nem fogadott szót.Hogy a fiúknak miért ment neki,nem tudta megmondani.Annyit mondott,hogy rosszak.
Az a baj,hogy mindig ilyen volt.Hiába magyarázunk el valamit szépen,sokadszorra ugyanazt már indulatosan,majd esetleg fenékre ütéssel,semmi nem segített eddig sem.Az úton nem fogja a kezünket egyik sem,hiába próbálunk bármit.Kérem segítsen,mert nagyon tanácstalan vagyok.Nem akarom,hogy Õ legyen " A verekedõs gyerek".
Válaszát elõre is köszönöm,Zsuzsa!
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Levelébõl számomra az derül ki, hogy a fegyelmezetlen viselkedés nem újkeletû, nem az óvodakezdésnek tudható be, hanem régebbre nyúlik vissza. Mindenképpen azt tanácsolom Önnek és az apukának, legyenek sokkal következetesebbek a gyerekekkel. Mindenek elõtt értessék meg velük a szabályok, korlátozások jelentõségét, fontos, hogy tudatosuljon bennük, mi történhet, ha pl. szüleik kezét elengedve kiszaladnak az autóútra, megszöknek az oviból, vagy netán verekednek. Hasznos lehet, ha saját költésû, tanulságos tanmeséket találnak ki a kópé kisfiúról vagy akár a fegyelmezetlen kisnyúlról, stb., amiket meséléssel-bábozással is elõadhatnak. A lényeg, hogy a gyerekek érzelmileg-értelmileg egyaránt magukévá tegyék a szabályok jelentõségét.
Ezt követõen egyértelmûen vázolják fel számukra a közlekedés, óvodai élet, stb. során adódó szükséges szabályokat, azaz konkrétan mit várnak el tõlük. Ha a kérésnek a továbbiakban sem tesznek eleget, mondja el, hogy pl. legközelebb nem mennek játszótérre, közösen vásárolni, sétálni, stb., ha megfeledkeznek a megbeszéltekrõl. Amennyiben ismét visszaélnek a szülõi bizalommal, tartsák magukat a megígértekhez.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Próbáltam a problémámnak utána nézni az interneten, de sehol sem találok hasonlót. Az a gondunk az óvódánkkal, hogy nem aludhatnak a gyerekek hason!!! Halott már ilyet? A nagyobb lányom, aki most már másodikos, néhányszor említette ezt a dolgot, de annyira képtelenségnek tûnt, hogy elengedtem a fülem mellett. Sajnos! Most két kisebb gyermekem is odajár és a fiam azt mondta ma, hogy nem akar oviba menni, mert nem lehet hasra feküdni. Biztos vagyok benne, hogy ez nagyon rosszul érinti - érintette - mindhárom gyermekemet, akik 6 hetes koruk óta hason fekszenek és azóta végig alusszák az éjszakát. A fiam már azt találta ki, hogy ha rosszalkodik, akkor átteszik az ágyát egy másik helyiségbe, ott nem látják õt és akkor hasrafeküdhet.
Kérdésem, hogy kihez forduljak, aki végetvethet ennek a felháborító dolognak? Szerintem ez jogsértõ!
A gyerekek elmondása szerint az óvónõk azzal magyarázzák a dolgot, hogy ebéd után nem fekhetnek hasra, mert akkor hányni fognak :) De, akinek fáj a hasa az úgy feküdhet. Nonszensz!
Tagóvóda vagyunk egy társulásban, forduljak a társulás óvódavezetõjéhez? Vagy más szervhez? Mert annak nincs értelme, hogy partalan vitába kezdjek, ilyen hülyeség ellen az óvónõkkel, csak azt kapnám, hogy nem kell a gyereknek itt aludni.
Várom válaszát, üdvözlettel!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mindenképpen úgy vélem, elsõ körben az érintett óvónõkkel kell, hogy megbeszélje a dolgot. Meggyõzõdésem, hogy sikerül õket meggyõznie igazáról, hiszen érvei jogosak. A felsõbb szinten mûködõ jogorvoslati szervek is elvárják, hogy elsõ körben "házon belül" próbálja megoldani a konfliktust. Ha ez teljes kudarcba fullad, azaz merev elutasításban lesz része, akkor érdemes megkeresni az óvoda vezetõjét, ha szükségét érzi.
Elõbbiek természetesen nem azt jelentik, hogy egyetértek az óvónõk viselkedésével (korántsem!), de a korrekt, fokozatosságot szem elõtt tartó eljárást csak a fentiek szerint tudom elképzelni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam októberben töltötte be a 6. életévét. Születésekor mozgásszervi hipotóniát diagnosztizáltak nála, késõbb indult meg a mozgásfejlõdése és a beszéde, mint a többieknek. Ma sem ejt tisztán néhány hangot, felcseréli a szótagokat a szavakban, nem alakult ki, hogy jobb vagy balkezes. Nem szeret rajzolni, nem jelent számára sikerélményt. Az iskolaérettségi tesztje 73%-os lett, az óvónõ szerint maradjon még egy évet oviban (ez lenne neki az 5. ovis év). Viszont a csoportból mindenki más iskolába megy õsszel, a fiamnak másik csoportba kellene egyedül átmennie. Már most sír, hogy õ nem akar oviban maradni, nem tudom, hogy magyarázzam meg neki, hogy miért marad õ egyedül a csoprtból még az oviban. Érdeklõdõ kisfiú, járunk vele logopédushoz és TSMT fejlsztésre is, de nem vagyok biztos benne, hogy megállná a helyét az iskolában. Viszont még egy ovis év szerintem lelkileg viselné meg.
Mit tanácsol ilyen helyzetben?
Köszönettel:
Angéla
Vlasz:
Kedves Angéla!
Egyetértek Önnel és az óvónõkkel, a leírtak alapján valóban tanácsos még egy évig oviban maradnia a fiúcskának. Az óvodában való visszatartást valóban megélheti lelki teherként a kisfiú, de a korai beiskolázás-okozta kudarcélmények talán még ennél is megterhelõbbek lennének.
Elõbbiek okán tehát ott kell keresni a megoldást, hogy a kisfiú számára minél elfogadhatóbbá tegyük az óvodában maradás tényét. A lényeg, hogy ne kényszernek, sokkal inkább kitüntetésnek vegye ezt a a helyzetet. Mondja el a kisfiának, hogy az óvodában, a másik csoportban most nagy szükség van egy igazi nagy gyerekre, aki megtanítja a kisebbeknek a sok-sok "okosságot". Erre a feladatra pedig nem alkalmas akárki: a legrátermettebb gyerkõcöt kellett megtalálni, ez pedig Õ! Ha lehet, beszéljen a leendõ óvó nénikkel a helyzetrõl, kérje meg õket is, biztosítsák kisfiát arról, hogy nélkülözhetetlen szükségük van a segítségére.
Hasznos lehet még, ha a "Legügyesebb segítõk klubjától" egy ajándékcsomagot kap a gyermek egy kedves levél és egy "Legügyesebb segítõ-igazolvány" kíséretében, melyben ünnepélyesen felkérik e fontos feladatra. (Ezt a csomagot és a levelet, igazolványt természetesen Ön állítja össze a legnagyobb titktartás közepette) Hasznos lehet, ha iskoalérettséget segítõ fejlesztõjátékokat kap a kisfiú, szeretettel ajánlom figyelmébe "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagjainkat. (Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva.)
Bízom benne, hogy az elõbbi megoldások segítségével elkerülhetõ lesz, hogy kisfia lelki teherként élje meg az óvodában maradást.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ!
Unokám 4év 9hónapos egyértelmûen ballábas, mindent jobb kézzel csinál, kivéve a ceruzafogást, csak bal kézzel próbál rajzolni, de nagyon bizonytalanul fogja a ceruzát, és nem is szeret rajzolni. Kezdettõl azt hittük egyértelmûen balkezes lesz, de mostanra bármilyen tevékenységét figyeljük mindent egyértelmûen jobb kézzel végez, csak a ceruzát fogja ballal, logopédussal megnézettem, õ bal dominanciát állapított meg, tanácstalan vagyok, hová forduljunk még mert én úgy látom, semmit nem fejlõdik az ábrázolása.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Unokájánál minden jel szerint kevert dominancia alakult ki. Míg sokan "tisztán" bal dominanciával bírnak ( azaz bal kézzel írnak, bal kezükbe veszik a kanalat, bal szemükkel néznek a kulcslyukba és ugyenezen oldali lábukkal rúgnak a labdába... stb.), addig másoknál elõfordul, hogy a dominancia keveredik. Egyetértek Önnel abban, hogy a külsõ, erõszakos beavatkozás, befolyásolás legkisebb jele nélkül kell megfigyelni, melyik tevékenységhez milyen oldali dominancia tartozik, és ezt kell megerõsíteni.
Mint azt a logopédus szakember megállapította, unokája balkezes, így mindenképpen az ezzel a kézzel végzett ábrázoló tevékenységekre kell ösztönözni a gyermeket. Szándékosan írtam ábrázoló tevékenységet és nem rajzolást, hiszen a kéz finommozgása, a kézügyesség számtalan módon, változatos tevékenységekkel fejleszthetõ. Pl: Golyóvezetõk ( ûrhajós, sajtos), fa- vagy gipszmodellek összeállítása-díszítése, marokkó, mágneses horgászos játék, íráselõkészítõ feladatokkal, kreatív gyurmekészletek, stb. Elõbbieket megtalálja és kedvezõ áron beszerezheti a www.gyermekabc.hu pedagógiai webáruházban. Szeretettel ajánlom figyelmébe!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovono!
Egy hatalmas segitseget szeretnek kerni. Kislanyom 4 eves ovodas. Az oviba semi baj nincs vele, csak kicsit aggodom, mert ha bantjak nem vedi meg magat, valamint nagyon erzekeny. Igaz mikor elkezdte az ovit akkor mondtam neki, hogy nem szabad verekedni az oviba, fogadjon szot ovoneninek es ha valami baj van szinten szoljon az ovononek.
Van egy 3 eves unokatestvere lany aki mindig meghuzza a hajat meg raver csak ugy minden ok nelkul de meregbol es a lanyom nem vedi meg magat. Nem tudom mit tegyek mert azt sem szeretnem hogy minden kis aprosagert verekedjen csak annyit szeretnek ha egy kicsit megvedene magat es nem bantana, de viszont nem akarom nagyon buzditani sem a verekedesre. Kisebb testveret aki fiu es 2 eves ot helyreteszi ha ugy van sot a kicsifiam szokta megvedeni a keresztlanyom verekedesetol is.
Sajnos mama is nagyon sokszor mondja neki amibol mar nagyon elegem van es emiatt mar sokszor osszevsztem vele hogy az en lanyom mar nagy es O adja oda azt a jatekot az unokatestverenek amivel egyebkent is az en lanyom kezdett el jatszani es O legyen megerto meg engedekeny az unokatesoval szemben.( Tudni kell hogy hogyha a lanyom megfog egy jatekot az egybol kell az unokatesonak kulonben foldhozveri magat es azt hazudja hogy az en lanyom elvette tole)O a nagyobb es neki kell mar annyira ertelmesnek lennni hogy tudjon engedni. Ezen aztan nagyon felkapom a vizet, hogy a kis 3 eves unokatestvernek mindent szabad de viszont ennyi idosen az en lanyom ilyeneket nem csinalhatott. (Alanyom egyebkent nagyon joszivu tehat megoszt mindent, meg az uj jatekat is odaadja.)
Sot nem tudom mi tevo legyek mert a ferjem is azt mondja nem az en dolgom megnevelni a kis unokatestvert, hanem a szuleinek de ok nemcsinalnak semmit.
Multkor is beleharapott a fiamba csak ugy mert neki olyan kedve volt, meg verzett is szegeny kisfiamnak. ( A szulok meg jaj nem szabad es el is volt intezve.)A fiam azota mindig visszaadja ha ot bantja es valahogy nem is szereti az uncsitesot O inkabb jobban szereti az unokatestvere kis hugat aki meg 7 honapos.
Szeretnemha tanacsot adna ez ugyben hogy mit tegyek, mert mar mondtam neki anyit hogy hogy ha valaki bant teged ne hagyd magad, de valahogy ez lehet kicsit olyan mintha azt mondanam hogy verekedjel nyugodtan.
Kerem segitsen mit tegyek. Sot ha az uncsitesoval kapcsolatban is tudna valamit segiteni hogy ne verekedjen annyit azt is megkoszonnem.
Segitseget es turelmet elore s koszonom!
Tisztelettel:
Egy ketsegbeesett anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Ne essen kétségbe, az Ön nevelési elveivel semmi baj nincs, ezt tükrözi kislánya békés, megegyezésre törekvõ hozzáállása is. Az unokatestvér ezt minden jel szerint maximálisan ki is használja, amit azonban a szüleinek kellõ határozottsággal és következetességgel kellene kezelnie. Levele alapján úgy tûnik, mindez sajnos nem valósult és valósul meg, így kellemtelenség ide vagy oda, Önnek kell határozottabban fellépnie. Egyértelmûen hozza a tudomására az unokatestvérnek, szüleinek és a mamának egyaránt, hogy a kislány viselkedése nem elfogadható. Az óvodai életben is aranyszabály, (és ezt az unokatestvérnek is tanácsos lenne mielõbb magáévá tenni), hogy azé a játék, aki elsõként elkezdett vele játszani. Ha a másiknak is megtetszik a játékeszköz, kérheti társát, hogy hadd csatlakozzon õ is a tevékenységbe. ( Ez persze csak akkor lehetséges, ha a játék, - jellegébõl adódóan - olyan, hogy többen is használhatják egyszerre). Amennyiben erre nincs mód, az unokatestvérnek tudomásul kell vennie, hogy ezzel most nem játszhat. Ha az unokatestvér hisztizni kezd, vonuljanak félre tõle. Amennyiben megtámadná gyermekét, azt szükség esetén akár Ön is, határozottan utasítsa el. Ha ez újra és újra megismétlõdne, a lehetõ legnyagobb higgadtsággal de kellõ határozottsággal üljön le beszélni a szülõkkel, ill. a nagyszülõvel. Értesse meg velük, hogy kislánya testi épsége érdekében addig nem tudja támogatni a közös programokat, míg nem lépnek fel kellõ határozottsággal és következetességgel saját gyermekükkel szemben.
Bízzunk benne, hogy a szülõk megértik, nem csak az Ön, de saját gyermekük érdeke is azt kívánja, hogy a fenti viselkedési szabályt magáévá tegye az unokatestvér. Ha ez nem történik meg, rengeteg konfliktus várható a gyerek óvodai beilleszkedése során.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3 hónap múlva lesz 5 éves és finommotorikáját korától elmaradottnak ítélték rajzai alapján (pl. rajtai nem részletesen kidolgozottak, vonalai elnagyoltak). Általában szeret mindenféle kreatív tevékenységet végezni itthon és oviban egyaránt, sõt az óvódában mindig kivétel nélkül szívesen bekapcsolódik ilyen jellegû tevékenységekbe. Azt szeretném megtudni, hogy az Iskolaérettség játszi könnyedséggel sorozat, illetve annak részeként szereplõ Játékos suliváró feladatai elkezdhetõk-e már ebben az életkorban, mert feltételezem az sem túl jó, hogy túl nehéz feladatot teszek gyermekem elé. Ahogy olvasom, e kiadványok mindenféle készséget komplex módon fejlesztenek. E sorozat meghatározott ütemben és sorrendben "tanulható" végig? Ön szerint mivel fejleszthetõ leginkább a FINOMMOTORIKA? Kell ehhez egyéni foglalkozás, vagy én is tudok ebben segíteni kislányomnak napi játékos feladatok elvégzésével?
A ceruzát még "babásan" tartaja, tehát nem úgy ahogy az írástanuláshoz majd kell.
Válaszát elõre is nagyon köszönöm!
üdv.
P.Anna
Vlasz:
Kedves Anna!
Az "Iskolaérettség játszi könnnyedséggel" termékcsomagban található "Játékos suliváró" c. könyvemet úgy állítottam össze, hogy annak játékai kiemelten fejlesszék a gyerekek részképességeit. Ebbe beletartozik természetesen az Ön által kérdezett finommotorika, kézügyeség fejlesztés is. A könyvet 5 éves kortól eredményesen használhatjuk akár otthoni, "házi-fejlesztésre", akár óvodai pedagógusi fejlesztõmunkához. A benne található játékok Varázs Lóránt mesés kalandjaira épülnek, így a gyermek nem egy száraz feladattal, hanem érdekes mesés játékokkal találja szemben magát. Ennek kiegészítéseképpen rendkívül hasznos a csomag részeként kapható LÜK fejlesztõjáték is, melyek garantálják, hogy a direkt, kényszeres tanulás legkisebb jele nélkül, örömmel és játékosan készülhessünk az iskolai életre.
Mindenképpen ajánlom tehát Önnek, ill. kislányának az említett termékcsomagot, melyet megtekinthet és megrendelhet a fenti, képes linkre kattintva.
Elõbbiek mellett szeretném a figyelmébe ajánlani a www.gyermekabc.hu webáruházban kapható golyóvezetõket ( ûrhajós, sajtos), "íráselõkészítõ- feladatokkal" terméket, a különbözõ fából, ill. gipszbõl megalkotható modelleket, gyöngyfûzõket, kreatív készleteket, így pl. gyurma szetteket is, melyek szintén nagymértékben segítik a finommozgás fejlesztését.
A helyes ceruzahasználat kialakításához nagyon hasznos lehet a három oldalú ceruza rendszeresítése, érdemes ezt is beszerezni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovono!
Kislanyom, Anna, most volt 3 eves. Elkezdtuk az ovit, de ugy latom, az en nyilt, vidam, ismerkedos kislanyom zarkozott, visszahuzodo lett az oviban.
A beszoktatas alatt, az elso heten nem volt gond. Nem is sirt, ebedelt is valamennyit. A masodik (aktualis) heten mar hetfon sirt ebednel, es azota naprol napra egyre tobbet sir. Ma mar annyit sirt, hogy gondolkodtak rajta, hogy odahivnak. Ha kerdezem mi volt, azt mondja, hogy van egy rossz kislany, aki megverte. Es persze megkerdezem o mit tett, azt mondja visszutottem. Ez a kislany a tobbieket is rendszeresen uti, es ennek hatasara az egesz csoportra az agresszio a jellemzo. A csoportban Annam a legkisebb, es bar ket regebbi baratja is van, ugy latom nagyon el van veszve. Nem szeretnem, ha ot is felorolne az agresszio malma. Mit tegyek? Januarban ugy gondoltam, megint 1-2 napot benn leszek vele, mert keves volt decemberben a 2 het (kozben 3 napot beteg is volt). A kerdesem az, hogy mivel teszek jot a lanyomnak. Nem akarom a tobbi szulohoz hasonloan verekedesre buzditani, mikor mar fel eve sikerult ranevelni, hogy a kerem hogy mukodik. Raadasul otthon van egy kisteso is:)
Arra gondoltam, keszitunk a rosszkislanynak ajandekot, hatha megszelidul. Ha nem jon be, beszelek az ovonokkel (akik egyebkent mar tudataban vannak a problemanak, de latszolag nem tesznek semmit). Raadasul az amugy is szuk oltozoben, pont a rosszkislany mellett van az Annam helye. Van aki azt mondja, tulreagalom a dologkat, de vegul is az a szulo feladata, hogy vedje gyermeket. Nem akarom, hogy agressziv legyen o is. Varom megtisztelo valaszat.
Koszonettel: Andi
Vlasz:
Kedves Andi!
Mindenek elõtt beszéljen gyermeke óvónõjével. Ha egy mód van rá, ezen a beszélgetésen ne csak Ön, de a többi bántalmazott gyermek szülõje, valamint az agresszív kislány anyukája, apukája is legyen jelen. Osszák meg egymással gondjukat-bajukat, és az óvónõk pedagógiai javaslataira építve keressenek megoldást.
Elõbbiek mellett tanácsos azt javasolni kislányának, hogy igyekezzen elkerülni az agresszív gyereket. Ha a verekedõs kislány mégis "megtalálja"õt, azonnal jelezze az óvónõk felé. Ez nem árulkodás, hanem szükséges önvédelem. Kérje meg a pedagógusokat, hogy ilyen esetekben mindig kellõ határozottsággal lépjenek fel az agresszív megnyilvánulások ellen.
Az ajándékozás nem biztos, hogy célravezetõ lenne, hiszen elképzelhetõ, hogy az igyekezet fordítva sülne el. A verekedõs gyerek talán barátkozni kezdene vele, de innentõl kezdve nehezebb lenne kikerülni õt. Így borítékolható, hogy kislánya akaratán kívül is mindig belekeveredne a sûrûjébe.
Javaslom a fentiek megfontolását!
A beszoktatás újrekezdését jó ötletnek tartom, melynek során érdemes együtt felfedezni a csoport kedves és barátságos tagjait.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Három fiam van, 6,4 és 2 évesek. Nagyon sokat játszanak együtt, fõleg szerepjátékokat, de nagyon sokszor "harcos", fiús dolgokat is. Ilyenkor elõkerülnek a játék kardok, pajzs stb. Nemrég volt nálunk egy óvodástársuk, s a mama amikor hazavitte felháborodott, hogy milyen durvák. Nekem ez nem tûnt fel, hiszen már hozzászoktam ahhoz, hogy nem csendes tevékenységet folytatnak egy sarokban...A vendég kisfiúnak sem testvére, sem unokatestvérei nem fiúk, a mamának bizonyára furcsa volt a harcias modor. Tényleg mások a fiúk, vagy keményebben fel kéne lépnem, ha beindul a csatazaj? Most hagyjam õket vagy sem? Eddig úgy gondoltam ez normális ( még ha nehéz is elviselni ), hiszen egymás testi épségét nem szokták veszélyeztetni..A környékünkön is mindenkinek lánya van, meg vannak botránkozva a fiús játékokon.
Állandóan feszélyezzem õket? Mi a helyes?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Jómagam sem értek egyet ezzel a fajta játék stílussal, amit, - meggyõzõdésem, - hogy nem lehet "biztonságosan", testi épséget nem fenyegetve játszani. Mivel sajnos épp elég agressziót látnak, hallanak a gyerekek még akár meséken, ártatlannak tûnõ TV-mûsorokon keresztül is, így nem szükséges, hogy harcias játékeszközök biztosításával teret adjunk ezek további kibontakozásához, netán fokozásához.
Ne értsen félre, nem szeretnék sem az Ön, sem más, Önhöz hasonló elveket valló szülõ feje felett pálcát törni, de észre kell, hogy vegyük és észre kell, hogy vetessük gyermekeinkkel, hogy a harci kellékeken, verekedõs játékokon túl más, ezerszer érdekesebb, hasznosabb játék vár felfedezésre. Biztos vagyok benne, hogy óriási kedvvel vennének részt egy buszos, egy postásos, boltos szerepjátékban is, és akkor még nem is említettem a "férfias" barkács-, ill. szerelõjátékokat a többi ezerféle csodás tevékenység mellett. Fedezzék fel ennek is a szépségét, így remélhetõleg, sikerül háttérbe szorítani a vadabb játékokat.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kérdésem a cumival, valamint annak elvételével, illetve hatásával lenne kapcsolatos. A cumit 14 hónapos kora óta csak alváshoz használta.
Kisfiam ebben a hónapban töltötte be 2. életévét. Készültünk a Mikulás napra, díszítettük a lakást. Az ablakokra természetesen úgy, hogy õ ne lássa Mikulás matricákat ragasztottam, és ezt követõen elmeséltem neki, hogy a Mikulás megjelölte az ablakokat, hogy ide majd be kell jönnie, mert itt egy nagy és okos fiú lakik. Ezután beszélgettünk a cumi elhagyásáról is, hogy mit szólna, ha találkoznánk vele, és megajándékozná a Mikulást a cumijával. Nagyon aranyosan reagált erre, nyújtotta a cumiját az ablakmatrica felé. Én ezt úgy értelmeztem, hogy felkészült a cumi elhagyására.
Elérkezett a nagy nap, találkoztunk a Mikulással, és megkérdeztem tõle, hogy odaadja e a cumiját a Mikulásnak. Erre berakta a cumit a kisfiam a szájába, 3 nagyot cummogott rajta, és odanyomta a Mikulás kezébe. Elsõ este nem kereste, de második este elkezdte keresgélni, kicsit sírdogált, de sikerült megnyugtatni. Így ment ez 5 napig, majd nem kereste.
Jelenlegi aggodalmam az evésével kapcsolatos. Kb 1,5 hete nem akar enni semmit, vagy csak alig valamit. Inni is alig iszik.
Kérdésem az lenne, hogy összefügghet a cumi elvétele és a nem evés? Lehet, hogy túl korán vettük el tõle a cumit és nem volt még rá felkészülve?
Válaszát elõre is köszönöm. Era
Vlasz:
Kedves Era!
Elõfordulhat, de mielõtt az evés-ivás elutasításának lelki okait kutatná, feltétlenül gyõzõdjön meg arról, hogy nem betegség áll-e a háttérben! Ha az orvosi vizsgálat megnyugtató eredménnyel zárul, akkor vegyük nagyító alá az esetleges pszichés okokat! Ebben az esetben sem javaslom a cumi visszaadását, helyette kapjon más "alvókás" ajándékot, (pl. plüss állatkát ), amit minden este õ ringathat álomba. Remélhetõleg az is megnyugtatja majd, ha új kis hálótársát betakarva, átölelve aludhat el.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 2010. április 28-án lesz 3 éves. Mi egy kis településen lakunk, ahol kevés a gyerek. Voltunk már néhányszor az oviban, a lányomnak nagyon tetszett és azt mondta, szeretne oviba járni. Az óvónõk többször mondták, hogy vihetném a lányom minden nap fél 12-ig. AZ lenne a kérdésem, hogy nem ártanék vele, ha januártól 3-4 hónapig csak délelõtt járna, utána pedig már ott is kellene aludni neki? Vajon hogyan viselné ezt? Nem lenne túl nehéz megszokni, hogy a félnapos ovi után egésznapos lesz? Én dolgozom, anyukám van most gyesen vele, de áprilistól neki is dolgoznia kellene, azt szeretném, ha addigra már beszokna a lányom, de nem akarok a gyereknek sem ártani. Vagy ne vigyem csak akkor, ha már úgy szokik be, hogy ott is alszik? Mi a jobb megoldás?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Amennyiben az óvodában lehetõséget adnak arra, hogy a gyermek már 3 éves kora elõtt megkezdje az óvodát, úgy az Ön által említett megoldás kiváló lehetõséget ad a kíméletes, fokozatos beszoktatásra. Ez az alternatíva sokkal barátságosabb megoldás, mint ha egybõl egész napra ott hagynák az oviban.
A januártól-áprilisig tartó néhány hónap elegendõ lesz arra, hogy elõkészítse, megalapozza a tavasszal kezdõdõ egész napos óvodázást.
