Tisztelt óvónõ!Kislányom januárban tölti a 3évet és még nem szobatiszta.Ha ráültetem a bilire, általában belepisil,de nem szól, hogy pisilni kell neki.Egy nap sokszor átöltöztetem,de kis idõ mulva megint tiszta pisi.Már orvoshoz is vittem,hogy nincs-e felfázva,de a vizelete tökéletes.A nagy fiam már 2évesen szobatiszta volt.Én már arra is gondoltam,hogy dacból csinálja,hogy nem szol.Januártól mehetne óvodába,de igy nem veszik fel.Már nem tudom mit csináljak.KÉREM SEGÍTSEN!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Kislánya minden jel szerint nincs kellõen motiválva a bilihasználatra. Valószínûleg nem elég érdekes, nem elég csábító számára az edényke használata, valamint az, hogy õ már igazi nagylányként bizonyíthassa rátermettségét. Ehhez meg kell hozni a kedvét, mégpedig játékosan. A fent említett folyamathoz feltétlenül ajánlom figyelmébe "A játékos, könnyed szobatiszatságért" termékcsomagot, melyet a fenti, képes linkre kattintva tekinthet és rendelhet meg. A termékcsomag része az általam írt könyv is, mely pontos gyakorlati útmutatóként is szolgál a termékcsomag többi részének szakszerû használatához. (t.i.: hogyan, miként, milyen fokozatossági elveket betartva lehet stresszmentesen és eredményesen szobatisztaságra nevelni a gyermeket)
Sok sikert hozzá!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves ÓVÓNÕ!
Kislányom augusztusban múlt 4 éves.Éjszaka még nem szobatiszta, nappal viszont igen.Két hete viszont újra bepisil a déli alváskor.Az oviban szóltak,hogy mindennap bepisilt.AZ óvónõ azt mondta,hogy azért pisil be,mert még éjszaka is pelenkás.Most két hétig nem ment oviba, beteg volt, itthon nem pisilt be,ha aludt, igaz nem minden nap tudtam letenni aludni.az oviban minden nap alszik.Még azt is tanácsolta az óvónõ,hogy éjszaka ébresszük fel,így könnyen le fog szokni a pelenkáról.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nem értek egyet az óvónõkkel! Annak, hogy a délutáni pihenõidõben, - tartós nappali szobatisztaság után, - ÚJRA bepisil, valószínûleg lelki okai lehetnek, ill. esetleg felfázás, betegség is állhat a háttérben. Ezeket ki kell deríteni, utána kell járni az okoknak, s csak ennek nyomán lehet megoldani a problémát.
Az éjszakai szobatisztaságot nem lehet "tanulni" és nem lehet befolyásolni. Az éjjeli keltegetés esetleg hozhat némi felszínes eredményt, de véleményem szerint nem ilyen módon, hanem az elõbbeik irányából kellene megközelíteni a problémát.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ,
3 éves a kisfiam, 2éves kora óta bölcsödébe jár. fél éve váltunk külön az apukájával, nagyon jó viszonyban vagyunk szerencsére. 2 hónapja, amikor az apja már kéthetente elvitte magához hétvégén, kezdte el felfogni, hogy az apja valóban külön él tõlünk. én sokat magyaráztam neki a helyzetet, hogy õt mindketten nagyon nagyon szeretjük, de egymást már nem puszilkodva, hanem csak mint a barátok.
szóval amióta ráébredt a pici, hogy apa máshol lakik, egyre szomorúbb, irigyli a fiúkat a bölcsiben akiket az apukájuk hoz-visz, volt egy verekedõs idõszaka, de az lecsengett.
múlt héten vettem nála észre, hogy mintha kezdené elveszíteni a biztonságérzetét, velem akar aludni, a reggeli bölcsödében történõ elköszönések is óriási segélykéréses figyelemfelketésekké váltak.
A fõ aggodalmam az, hogy 1 hónap múlva kezdi az ovit, teljesen új környezet, emberek újabb elszakadás. Nagyon félek tõle, hogy ezt az akadályt a biztonság érzetbeli problémák miatt rettentesen nehezen fogja "venni".
Tudna esetleg javasolni nekem valamit, amivel ezt meg tudnám neki könnyíteni? várja már az ovit, mert unalmas neki a kicsikkel a bölcsiben, de azért a dadusokhoz nagyon ragaszkodik.
Köszönettel
Beatrix
Vlasz:
Kedves Beatrix!
Hasznos lenne, ha gyermekével közösen választanák ki és szereznék be az óvodakezdéshez szükséges felszereléseket, így érzelmileg is egyre jobban ráhangolná a kisfiút az új helyzetre. Javaslom, nézze át "Óvoda-nyitogató" termékcsomagjainkat ( a fenti képes linkre kattintva azonnal megtekintheti), majd a fiúcskával közösen válasszák ki a neki leginkább tetszõt. A termékcsomagban található mesekönyvbõl estérõl-estére meséljen neki, s beszélgessenek az elkövetkezõ csodálatos, új életrõl.
Látogassanak el a leendõ óvodai csoportba, ismerkedjenek, barátkozzanak az óvó nénikkel, gyerekekkel. Nézzenek ki egy-két gyermekének tetszõ játékot a csoportban, amit ovikezdéskor újra kezébe vehet majd.
Hasznos lehet, ha az édesapa is ajándékoz gyermekének valami olyan játékot, használati eszközt (pl. "alvókás" párnát, plüss állatkát) mely által õ is kicsit megtámogatja a beszoktatást.
Varázslatos hatása lehet még, ha az "Óvoda Tündér" meglepetés játékcsomagot küld kisfiának egy kedves levél kíséretében, melyben jelzi, mennyire várják õt az oviban.
A fenti érzelmi motiváció megalapozásához szükséges eszközöket, játékokat a www.gyermekabc.hu webáruházban diszkont áron beszerezheti!
Sok sikert, mosollyal teli beszoktatást kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!Sajnos komoly problémám akadt: az elsõs kisfiamról kiderült hogy a hazahozott játékot nem kapta, hanem elvette{lopta}ez a napokban derült ki. Gondoltam, ha leülök vele megbeszélni, akkor megérti a dolog súlyát .Sajnos tegnap elvette a társai radirjait nem egyet, a tanítónéni véletlen megtalálta nála és akkor is letagadta.Itthon nem ezt látja, jóra tanitjuk, becsületes kis emberek vagyunk, mindent megkapnak tõlünk. Nem tudom, mit csináljak, pedig szakképzett dajka vagyok és félek tovább csinálja .Köszönettel:Z Evelin
Vlasz:
Kedves Evelin!
Gyermeke már elég nagy ahhoz, hogy felmérje cselekedetei súlyát, és megértse azok lényegét. A múltkori beszélgetés, - minden jel szerint, - nem volt elég célravezetõ, ezért javaslom, ismét üljön le a kisfiúval. Nyomatékosítsa számára, hogy bármennyire is tetszik neki társa radírja, játéka, akkor sem szabad azt elvenni. Értesse meg vele, hogy õt is mennyire bántaná, ha mások a tudta nélkül elvennék a holmiját.
A fentiek mellett játékosan is meg lehet közelíteni a kérdést: nevezze ki kisfiát, hogy mától kezdve igazi "táska-rend-õr" lesz belõle, aki naponta ellenõrzi majd, hogy saját táskájába kizárólag a saját holmijai kerüljenek. (Ez az önkontroll legcélravezetõbb formája) Még komolyabbá tehetik a játékot, ha igazi "táska-rend-õr" igazolványt is készít kisfiának. Ha táskájában napról-napra csak a saját dolgai lesznek, minden alkalommal "rend-õr" matricát kaphat az igazolványába.
Amennyiben a fentiek semmiféle eredménnyel nem járnak, kérjék gyermekpszichológus segítségét a probléma megoldásában.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Hasonló problémákról olvastam már a kérdések közt, de kíváncsi lennék a véleményére a saját problémánkról. Kisfiam júliusban múlt 2 éves.Három másik, átlagosan 1 évvel idõsebb gyermek van a társaságunkban, akikkel rendszeresen találkozunk, ezért is lehet, hogy mindent eléggé korán kezdünk. Nagyon értelmes gyerek, régóta szépen, érthetõen beszél, és sokat. Nyár elején kezdtünk el foglalkozni a szobatisztasággal, nagyon rövid idõ alatt ment minden, nagyon hamar wc-re szokott. Egész nyáron teljesen szobatiszta volt, augusztus elején már az éjszakai pelenkák is általában üresek voltak. Elõfordult, hogy éjjel felkeltett, hogy vigyem ki pisilni, de általában reggelig kibírta. Szeptember végén kezdtünk bölcsibe járni. Amíg ott voltam a beszoktatás alatt, minden rendben ment, azóta viszont folyamatosan bepisil. Konkrétan egyszer sem szólt még magától a dadusoknak, hogy pisilnie kell, szó nélkül bepisil, és még akkor sem szól ha már bepisilt. Napi 2-3 pisis bugyival jövünk haza. Az érdekes az, hogy ahogy kitesszük a lábunkat a bölcsibõl, minden rendben, szól ha pisilni vagy kakilni kell. A dadusunk már kért pelenkát, hogy legalább ha kimennek az udvarra ráadják hogy fel ne fázzon, mert nem veszik mindig észre ha bepisil. Csak akkor tudják elkerülni a bepisilést, ha kiviszik idõnként a wc-re, de még úgy is elõfordul hogy miután visszamennek a csoportba, pár perc múlva újra pisis. Eléggé el vagyok keseredve, mert azzal tisztában vagyok hogy a bölcsi miatt visszaesett, de már a dadus is azt mondta hogy ideje lenne szólnia. Sõt, ma azt is mondták hogy a gyerekem valószínûleg nem is volt stabilan szobatiszta. Kérdem én, 4 hónap szobatisztaság nem számít stabilnak? Már nekem kellemetlen hogy úgy érzem, azt hiszik nem is mondtam igazat és nem is volt szobatiszta. Szerintem szeretnék ráadni a pelenkát egész napra, de én ezt nem szeretném, bár nem tudom meddig mehet ez így tovább. Szerintünk nem érett még rá, szerintem viszont bizalmatlan a dadusokkal, a bölcsiért sem rajong. Rengeteget beszélgetünk róla, tudja hogy mit kellene csinálnia, de nem teszi, olyan, mintha direkt csinálná. Ennyire nehéz lenne neki feldolgozni az elválásunkat, vagy lehet hogy tényleg csak dacból csinálja? Válaszát elõre is köszönöm. T.Kriszta
Vlasz:
Kedves Kriszta!
Levelében feltette a kérdést: "Ennyire nehéz lenne neki feldolgozni az elválásunkat, vagy lehet, hogy tényleg csak dacból csinálja? " A válaszom: valószínûleg mindkettõrõl szó van, és a két dolog szorosan összefügg egymással.
A fõ kiváltó ok minden jel szerint egyértelmûen a korai elválás volt, (egy 2 éves gyermek még nem érett pszichésen arra, hogy édesanyjától elválasszák), a dac pedig ennek következményeként, mintegy tiltakozó jelzés a szülõ felé.
Azt javaslom tehát, ha a körülmények engedik, a gyermek 3 éves koráig ne erõltesse a bölcsõdét! Jövõ õsszel szociálisan is sokkal érettebb lesz az akkorra már szó szoros értelmében vett közösségi életre!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Gyermekem most kezdte az óvódát. Bölcsis is volt. A bölcsis csoportjából egy enyhén fogyatékos kisfiúval jött fel egy csoportba az oviba. Már a bölcsõdében is együtt játszottak. Ez a kisfiú nem tud még beszélni tisztán (1,5 évvel idõsebb társainál ), megnyilvánulásai elég érdekesek. Azt vettük észre, hogy kisfiunk beszéde rohamosan romlik. Amit a bölcsõdében még szépen ki tudott mondani, azt ma már csak hibásan. Eleinte egy-két hangot mondott rosszul, ma már sokkal többet. A másik kisfiú viselkedési formáit néha átveszi. Mit javasol? Mindenhol az integrálást hangsúlyozzák, de félek, hogy ez káros a gyermekemre. Valamint egy hosszas légúti betegség ( 3 hét ) után vissza kellett térni az esti pelenkázásra. A gyermekorvos azt mondta, hogy a sorozatos erõs esti köhögés miatt elõfordulhat. De már meggyógyultunk, és még mindig kell a pelus. Mit tanácsol? Üdv: Mária
Vlasz:
Kedves Mária!
Az egészséges és fogyatékos gyermekek egy csoportba való integrálását fontos és hasznos kezdeményezésnek tartom. Természetes, hogy a kicsit "más" társak felkeltik az érdeklõdését az egészséges gyermekeknek, és minden rosszindulat vagy a csúfolkodás legkisebb szándéka nélkül elkezdik utánozni. Úgy tûnik, a szokatlan beszédre az Ön kisfia most kezdett jobban odafigyelni, amit azonnal le is képez saját beszédére.
Ha ezt veszik észre, minden megszégyenítés vagy dorgálás nélkül javítsák ki, azaz ismételjék el a szót helyesen. Beszélgessenek róla, hogy vannak olyan gyermekek, akik nem teljesen egészségesek, ezért több idõ kell nekik ahhoz, hogy megtanulják a "szép beszédet". Ösztönözze kisfiát arra, hogy kis társa elõtt is mindig szépen, érthetõen beszéljen, így sokat segít majd neki a fejlõdésben. Elõbbieken keresztül egyrészt megtanulja, hogy a gyengébbeket, elesetteket nem csak elfogadni, de segíteni, támogatni is kell, másrészt tudatos példamutatásával õ maga is jobban odafigyel saját beszédére.
Az éjszakai szobatisztasággal kapcsolatban tanácsolom: nyugodtan használják addig a pelenkát, amíg csak szükséges, így elkerülhetõ a felfázás. Amikor már huzamosabb ideje nem tapasztalható baleset, csak akkor próbáljanak ismét megválni a pelustól.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
3 éves lányom szeptember óta jár oviba. Látszólag könnyen beszokott délelõttre, de délutánonként itthon hisztis volt, éjjelente felsírt. Tehát volt benne feszültség, ami lassan oldódni látszik. Az alvás viszont megmaradt problémának. Aug. elején elvettem tõle a déli alvós cumit és azóta nem aludt ebéd után. Kértem az óvodát, hogy bár itthon vagyok gyed-en 1 éves kicsi lányommal, hadd aludjon ott, hátha a közösség jó hatással lesz rá. Most 2 hónap után, kérték, hogy ne próbálkozzunk tovább, mert annyira zavarja a többi gyereket lányom sírása, hogy nem tudnak tõle aludni.
Gondoltam segít, ha eltûnik az esti cumi is és válaszait olvasva segítségül hívtuk Pillangó-Tündért is. Ajándékért szó nélkül odaadta a cumit. Most egy délutáni alvás így néz ki: 20 perc könyörgés, hogy maradjon az ágyban, 20 perc, hogy feküdjön le, 20 perc, hogy ne izegjen-mozogjon és 20 perc alatt alszik el. Ha nincs ennyi türelmem, akkor kimegyek a szobájából, de akkor délután kötöszködik, hisztis, tehát még szüksége lenne az alvásra. Este ott vagyok vele, amíg el nem alszik. Adjon kérem tanácsot, hogy tudnám hamarabb elaltatni. Szinte küszködik, hogy ne aludjon el. Nem tudom, miért tiltakozik ennyire. Soha nem hagytuk sírni éjjel és a mamákon kívül senki nem vigyázott rá éjjel.
Válaszát elõre is köszönöm!
B. Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
Én is úgy vélem, 3 éves korban még nagy szükségük van a gyerekeknek a pihenésre, alvásra. Elképzelhetõ, hogy az óvodában töltött délelõtt után kislánya kicsit jobban fel van dobva, az ottani pezsgõ élet után nehéz az otthoni lecsitulás.
Azt javaslom, igyekezzen taktikát váltani: ne próbálja "erõnek erejével" meggyõzni, hogy aludni márpedig kell, helyette inkább próbálja lecsendesíteni a lelkében zakatoló délelõtti nyüzsgés zaját. Tegye ezt elalvás elõtti megnyugtató, halkan elõadott mesével, verssel. És persze ezeket a "varázsmeséket" csak az hallja meg, aki leteszi a fejét a mese-párnára ( csodálatos kínálatból válogathat a www.gyermekabc.hu webáruházban) és behunyt szemmel próbálja maga elõtt látni annak képeit. Jó, ha ott van a kislány mellett kedvenc babája, állatkája is, akit elaltalhat. (Mert ugyebár egy izgõ-mozgó kis sajtkukac mellett nem tud aludni a kis kedvenc sem.:) )
Nálam jól bevált trükk volt, mikor nagyobbacska kislányom nem akart elaludni itthon, hogy ezt kértem tõle: "Na jó, nem kell, hogy aludjál, de legalább csinálj úgy, mintha aludnál. A lényeg, hogy én elhiggyem, hogy alszol, jó?" Kislányom a "kedvezmény" hallatán annyira megpróbált úgy csinálni, mintha aludna, hogy végül mindig álomba szenderült.
Remélem, a fentiekkel sikerül áthidalni a jelenlegi problémát és nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá tenni a mindennapokat.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányunk szeptember óta óvodába jár.Napközben nincs is vele semmi gond, aranyosan eljátszik társaival, rengeteg verset tanul...stb . A köszönéssel azonban problémák adódnak. Reggel érkezéskor, és ebéd után elbúcsúzáskor sem hajlandó köszönni. Annyit már elértünk hogy néha az óvónéni fülébe halkan belesúgja hogy "csókolom óvónéni, sziasztok gyerekek!".Hiába ígértünk neki meglepetést, egyéb dolgokat a köszönésért, megmakacsolja magát és semmi.
Vlasz:
Kedves Bea!
Nem érzem különösebb problémának az Ön által tapasztaltakat. Eleinte, beszoktatás idején gyakran félénkebbek, visszahúzódóbbak, gátlásosabbak a gyerekek, és nem igazán mernek mások elõtt ( különösen a többi gyerek szeme láttára) bátran megnyilatkozni. Ez a fajta kisebb görcsösség a beszokással párhuzamosan egyre jobban oldódni fog.
Biztos vagyok benne, hogy sem az óvónénik, sem a többi gyerek nem fogja ezt felróni kislányának.
Azt azért elmondhatja kislányának: "Már nagyon kíváncsi vagyok arra, mikor fogsz meglepni egy nagy-nagy óvodai köszönéssel. Már nagyon izgulok ám, lehet, hogy hamarosan ezzel fogsz engem megajándékozni. Ezn olyan ajándék lesz, amit becsomagolni sem kell!" A felé megelelõlegezett bizalom remélhetõelg elõrelendíti a dolgokat. Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ! Olvastam az enyémhez valamelyest hasonló kérdést, de nem teljesen fedi azt, ami engem aggaszt. Kisfiam most lesz 4 éves, náyr eleje óta nappal szobatiszta. 2,5-3,5 éves kora között járt heti 3 déellõttöt bülcsibe, majd most nyáron 1 hónapig egész napot. Szeptemberben kezdetük az ovit, amit - kiváltságos helyzetben vagyunk - együtt választottunk, és amit imád. Minden reggel úgy ébred, hogy mikor megyünk az oviba. Otthon 6 hónap alatt max. 4-szer pisilt be alvás közben nappal. Éjjel nem szobatiszta, ezt én eddig nem erõltettem (a kakilást is nagyon megszenvedtük, mai napig 2-3 naponta "akciózunk" - iszonyú nehéz votl rászoktatni, de úgy ítéltem 3,5 évesen, hogy dacból nem akar WCre ülni, ezért "erõszakos" voltam. Most már azért jobb a helyzet, ráül magától, kikéredzkedik, stb.) DE: oviban 1 hónapig semmi gond nem volt. OKtóberben viszont hetente 2-3x bepisil alvás közben. Hányós-hasmenéses vírus miatt be is kakilt. Úgy ltom, csak az egyik ovónéninl van ez a gond, de nem tudom, hogy tehetném szóvá. Ez az egyik gondom, a másik viszont az, hogy a vezetõ óvónõ nagyon szigorú e tekintetben, azt mondta, ha egy gyerek 2x bepisil, azt eltanácsolják ebbõl az oviból, és hogy az éjszakai szobatisztaság is alapkövetelmény. Ezt nmegtehetik? (Egyelõre nem szólnak a csoporto-óvónénik). Ráadásul 1 éves a kistestvér, akinek jöttét nagyon nehezen emésztette meg a gyermekem. Nem tudom, mit tegyek, azt tanácsolta az egyik ovónéni (akinél bepisil) hogy éjszakára ne adjak rá pelust, az anyósom (4 gyermekes anya) hogy éjjel keltsem fel pisilni.....(hiába keltem,, természetesen, attól még ugyanúgy bepisil) Kérem, adjon tanácsot!Köszönöm
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Bár az óvodában elvárt követelmény a szobatisztaság megléte, nem hinném, hogy lehetne ilyen szigorú retorziót alkalmazni. (Azaz: ha 2x bepisil, azonnal eltanácsolhatják) Ha erre kerülne a sor, ne fogadja el, az esetleges kellemetlenségek ellenére is járjon utána törvény-adta jogainak.
A levelébõl leírtak alapján úgy tûnik, gyermeke az elmúlt hetekben szorongani kezdett valamiért. (Ezt jelzi, hogy túl hirtelen történt a visszaesés) Próbálja kideríteni mindennek az okát és igyekezzen a szóban forgó problémát megoldani. Beszélgessen sokat kisfiával, melyen keresztül talán közelebb lehet kerülni a megoldáshoz.
Az éjszakai szárazság biztos meglétéig pedig semmiképpen nem ajánlom a pelenka-megvonást, mert ezzel eredményt biztosan nem, de egy tekintélyes felfázást annál inkább el lehet érni. Nyugodtan használjanak pelenkát addig, amíg csak szükséges!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Egy 4éves kislány édesanyja vagyok. Gyermekem tavaly szeptember óta jár óvódába. Azóta szinte kezelhetetlen, akaratos, pimasz, "visszabeszélõs" ...stb sorolhatnám még. Az óvódában mindíg csak dícsérik, azt modják, hogy nagyon jó kislány, de ahogy kilépükn a kapun, mintha elvágták volna. Amikor hazaérünk állandóan óvódásat akar játszani(ami nem is volna probléma), de õ akar lenni az óvónó és utasítgat, parancsolgat, aggresszíven viselkedik velünk "óvódásokkal". Csak úgy lehet játszani, ahogy õ mondja. Ha másképp szeretnénk játszani, rögtön ránk kiabál, hogy: nem úgy mondtam!
A minap az õ szülinapját ünnepeltük és mit mondjak ilyen rossz élményben még sohasem volt részem. Rettenetes volt, amit mûvelt. Mindenkivel kiabált, agresszíven viselkedett, sírt, hogy õt ne ünnepelje senki...stb,stb.Hozzá sem lehetett szólni. Semminek nem örült. Már tavaly is csinált hasonlót, de akkor nem viselkedett így, csak szipogott amikor átvette az ajándékokat, de én azt hittem hogy csak, úgymond elérzékenyült, hogy most õt ünnepeljük. De ez a mostani borzasztó volt, hiába kérdeztük, hogy mi a baj, nem válaszolt. Egy 3éves kis rokonlánnyal is rettenetesen viselkedett, rá sem nézhetett az ajándékjaira, hisztizett, dobálta magát az ágyon amikor elvette valamelyik játékát, és persze folyamatosan üvöltött. Összegezvén ez az eset volt a hab a tortán. Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék, mit mondjak, egyszerûen tanácstalan vagyok, hogy miért viselkedik így.
Válaszát elõre is köszönöm.
Üdvözlettel: Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
A leírtak alapján nem tartom kizártnak, hogy az óvodában talán kissé diktatórikus légkörben folyik a nevelés. Erre is utalhat kislánya szerepjátéka, valamint az óvodai távozás utáni otthoni viselkedése. Az óvodai mintagyerek, aki ott kénytelen a szigorú szabályok szerint viselkedni, otthon "kiszabadul a vasfegyelem szorításábólból" és érthetõ módon kitombolja magát.
Próbálja kislánya viselkedését kellõ türelemmel, megértéssel kezelni. A nézeteltéréseket igyekezzen demokratikus módon, kislánya kéréseit is figyelembe véve megoldani.
Igyekezzen utánajárni, hogy az óvodával kapcsolatos feltevés helytálló-e, és ha egyértelmûen igen, a szülõtársakkal karöltve beszéljen az illetékes óvónõvel. Kérjék meg, engedje kissé lazábbra a szabályok szorítását, hogy a gyerekek is oldottabbá váljanak.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam most kezdte az iskolát, okos értelmes gyerek. Az óvodába látszólag beilleszkedett, de ez (késõbb kiderült)csak a szocializáció bizonyos területeire volt érvényes. Konkétan arra gondolok, hogy nincs barátja, nem is közeledik barátkozóan a gyerekek felé. Õ általában egyedül játszik (iskolásként is)és néha sajnálkozik azon, hogy nem keresi a társaságát a többi gyerek. Jól megérteti magát a felnõttekkel és az idõsebb gyerekekkel. A hasonló korúakkal és a kisebbekkel nem szeret foglalkozni, sokszor lekezelõen bánik velük, sokszor észre sem veszi ha köszönnek neki, vagy nem reagál kérdésükre. Próbáltam beszélni vele errõl a dologról, de õ folyton azt mondogatja,hogy õ neki jó így, õ csak magában szeret lenni. Itthon felszabadult, nyüzsgõ gyerek, de jelleméhez hozzátartozik az is, hogy öntörvényû, parancsolgató, okoskodó.
Félek,hogy az iskolában is "magára marad". Mit tehetnék érte, hogy elfogadja társait, barátkozzon?
Tisztelettel:Takácsné Ildikó
Vlasz:
Kedves Ildikó!
Érdemes lenne beszélni a kisfiú osztályfõnökével, õ hogyan látja gyermeke osztályon belüli helyzetét, társas kapcsolatait. Elképzlehetõ, hogy a gyermek minden látszat ellenére kezdi kialakítani a közösségen belüli helyét, kezd nyitni a többiek felé, ám ezt nem tolmácsolja Ön vagy mások felé. Az osztályfõnök sokkal átfogóbb képet tud adni Önnek a valós helyzetrõl. Ha õ is egyértelmûen úgy látja, hogy kisfia magányos, és ez a helyzet hónapok múlva sem változik, érdemes lenne gyermekpszichológus segítségét kérni a probléma megoldásában.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Lányom 2 éves kora óta bölcsibe járt. Ott összebarátkozott egy kis lánnyal. Most szeptemberben együtt mentek óvodába is. Egymással remekül kijönnek, és szinte csak egymással játszanak. Viszont az én lányom annyira kötõdik, hogy amikor a másik kislány nem megy oviba nem találja a helyét. Inkább csak egyedül játszik, és most már sírdogál is. Félek, hogy túlságosan kötõdik ehhez a kislányhoz. Hogyan tudnám segíteni abban, hogy másokkal is játsszon?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Kérje az óvónõk segítségét, támogatását abban, hogy gyermeke minél jobban megismerhesse többi kis társát is. Erre kiválóan alkalmasak a különbözõ közösségépítõ játékok. Ezek keretében hagyni kell, hogy kislánya fokozatosan, a saját tempójában fedezze fel a többi gyereket. A kis barátnõ hiányzásakor kezdetben egészen biztosan el lesz anyátlanodva, de egy idõ után rájön, hogy nem csak õ létezik, járnak a csoportba más értékes, érdekes emberkék is. Eleinte csak figyelni fogja õket, majd egyre nagyobb érdeklõdéssel fog feléjük is fordulni.
Hasznos, ha ezeket a bimbózó (saját választáson alapuló) baráti kapcsolatokat szülõk és pedagógusok egyaránt megtámogatják, ebben segíthet Ön is pl. otthoni, közös játszódélutánok, ill baráti kirándulások, stb. szervezésével.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam idén októberben 2 éves lett, elkezdte a bölcsödét ahol nagyon jól érzi magát. Kérdésem a következõ lenne, Jövõre óvodába irassam, vagy maradjon bölcsis még 1 évig? Még nem szobatiszta és csak kb:30-40 szót mond, de még nem köti össze a szavakat. Ha bölcsis maradna akkor csak 4 évesen kezdené az ovit, már okosabb és magabiztosabb lenne, de tartok tõle hogy ez visszahúzná Õt a fejlõdésben. Ha óvodába menne jövõre nem lesz-e hirtelen nagy váltás neki hogy pénteken még bölcsibe ment hétfõn meg már óvodába kerül egy teljesen új társaságba? Hiszen nem kezdhetné szeptemberben az ovit a többiekkel csak várólistás lenne mert októberben tölti a harmadik életévét és addig bölcsibe kellene járnia. Nem fogja ez túlságosan összezavarni?
Válaszát elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mindenképpen az óvodát javaslom jövõ õsztõl. 1 év alatt rengeteget fejlõdik még a gyermek, és egy 3 évesnek sokkal inkább óvodában van a helye, mint bölcsiben. Elõbbiben sokkal inkább adva van az életkorának megfelelõ szintû fejlesztés, ami záloga a további intenzív fejlõdésnek is. Ezek az érvek nagyobb jelentõséggel bírnak, mint a bölcsibõl oviba való hirtelen váltás problematikája.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ! Kislányom 4,5 éves. Szobatiszta, de nem ágytiszta. Sajnos majd minden éjszaka bepisil. Hetente egy két alkalom amikor száraz lepedõvel ébred. Volt régen 2 évesen egy idõszak (2-3 hónap) amikor nem pisilt be, majd ahogy bejött a hûvös idõ újra és azóta sem tudom, hogy lehetne, hogy éjszakára száraz maradjon. Elõre is köszönöm a válaszát, mari
Vlasz:
Kedves Mari!
Ha még nem tette meg, érdemes lenne kivizsgáltatni a gyermeket, hogy kizárhassák az esetleges szervi eltérések lehetõségét (felfázás, húgyúti fertõzés, stb.). Ha ez megnyugtató módon zárult, akkor hasznos lenne a probléma lelki hátterét is nagyító alá venni. Nem érik-e folyamatosan, idõrõl-idõre szorongást keltõ hatások a kislányt? Kellõen kiegyensúlyozott-e lelkileg? Ha bármilyen okból is feltételezhetõ, hogy szorong a gyermek, igyekezzenek ezeket a tényezõket kiküszöbölni!
Amíg szükséges, mindenképpen használjanak pelenkát, hiszen ez sokkal kisebb "rossz", mint ha újra is újra felfázna a gyermek. (Ez is kiválthat ugyanis éjszakai bepisilést)
A lefekvés elõtti folyadékbevitelt, - az ésszerûség határai között, - csökkentse minimálisra, ezáltal is kisebb lesz az esély a bepisilésre!
Ha a fentiek nyomán néhány hónap elteltével sem tapasztalható javulás, érdemes lenne gyermekpszichológus segítségét kérni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt ovónéni Azzal a kéréssel fordulok önhöz kisfiam 5és féléves nagycsoportos 3hete úgy járunk oviba hogy sír minden reggel azzal az okkal nem akar a foglalkozásokban részt venni mert ha nem tudja hibátlanul megoldani a feladatot nem kap csillagot vagy édességet.Már minden hogy próbáltuk elmagyarázni neki az nem baj ha nem sikerül csak oldja meg ,de akkor se lehet kiverni a fejébõl a csillagot és már ott tartunk hogy már az ovodába se akar menni. Kérem segítsen nekem hogy magyarázam el neki hogy ne a csillag legyen a szeme elõtt!ÖN MIT TANÁCSOL?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Semmiképpen nem ajánlott óvodában bármiféle eszköz-jellegû jutalmazást foganatosítani, így az édesség vagy a csillag nem elfogadható. Mennyivel hasznosabb, stressz-mentesebb és motiválóbb lenne, ha a fentiek helyett egyszerûen megdicsérnék a gyerekeket, ill. a hibát ejtõket is bátorítanák: "Kicsit siettél a számolással és volt benne egy kis hiba, de legközelebb még alaposabb leszel, igaz?... Azért a rajzod így is nagyon szép lett!"
A lényeg, hogy minden tapintatos kritika mellett meg kell, hogy lássuk a jót, szépet is a gyerek munkájában, ami továbblépésre, újabb lendületre ösztönzi õt.
Feltétlenül üljön le beszélni az óvónõkkel, mondja el, milyen negatívan hat gyermekére ez a jutalmazási forma és kérje ennek mellõzését! Reméljük, kérése meghallgatásra talál a pedagógusoknál, és felhagynak az eddigi gyakorlattal.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!
Azt szeretném kérdezni, hogy ha a kislányom december 6-án lesz 3 éves és 4 hónapja szobatiszta, de bármilyen stressz éri (megverik a bölcsiben, leszedtük a rácsot az ágyáról), mindig bepisil néhány napig, amíg fel nem dolgozza, ez természetes életkori sajátság, vagy érdemes lenne gyermekpszichológushoz vinni?
köszönöm a válaszát. Üdvözlettel: Csilla
Vlasz:
Kedves Csilla!
Nagyon gyakori probléma, amelyrõl ír levelében, emiatt nem kell rögtön gyermekpszichológushoz fordulni. Sok gyereknél elõfordul, hogy az életében elõálló kisebb-nagyobb megrázkódtatásokra így reagál, amely azonban, - annak megoldását követõen, - rendezõdik. Levelébõl kitûnik, hogy ez Önöknél is így van, ezért azt javaslom, ne aggódjon emiatt.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Az én kislányom 2 éves!1 hónappal ezelõtt,hirtelen elkezdett szólni,ha pisilnie,ha kakálnia kellett!Nem erõltettem egyáltalán õ maga kezdeményezte!Teljesen egy hétig tartott a szoba tisztasága!Aztán néha becsúszott egy bepisilés,aztán már újra bekakált anélkül,hogy szólt volna!Most 3 hét telt el és mindent össze pisil egyáltalán nem szól,sõt ha bekakil és rákérdezek letagadja.A wcre felül egyedül és tisztában azzal,hogy mit kell a wc használata után csinálni!Nem tudom,hogy most rakjam rá vissza a pelenkát.Van aki azt mondja,hogy ne,van aki azt mondja igen.Teljesen tanácstalan vagyok!Válaszát elõre is nagyon köszönöm!Sné Adrienn
Vlasz:
Kedves Adrienn!
Nehéz lenne a levelében leírt pár sor alapján megmondani, hogy konkrétan milyen kiváltó ok játszott szerepet a visszaesésben. Lehet, hogy megijedt valamitõl (pl.: WC-n elvesztette az egyensúlyát, ijesztõ volt az öblítõvíz hangja, netán lehúzáskor megriasztotta a széklet távozása a "végtelenbe"...stb.), de az is lehet, hogy egyszerûen rájött, hogy a bili-, WC használat sok értékes percet rabol el drága játékidejébõl.
A lényeg mindenképpen ugyanaz: nem pusztán elfogadtatni kell a gyermekkel a bilizés, WC-zés szükségességét, hanem megszerettetni. Ezt pedig csakis játékos úton lehet megvalósítani.
A pelenka visszaadását nem javaslom, helyette ajánlom figyelmébe "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagjaink közül a WC szûkítõs variációt. (Megrendelheti a fenti linkre kattintva!) Ez a termékcsomag hathatós segítséget nyújthat az elõbbiek eredményes megvalósításában, sok sikert kívánok hozzá!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonéni! gyermekemmel most fogunk óvodába menni, és komolyan aggodom, mert még nem beszél a kisfiam, már elkezdõdött nálla ez a folyamat, utánozza azt amit mondunk, de magátol még csak halandzsázik. Nem tudom, hogy fogja megértetni magát az ovónénivel, és már találkoztam ugyan az ovónénivel, láthatóan õ sem örült ennek a gondnak. Mit tudunk csinálni, hogy könnyebb legyen majd a beszokás?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A beszédfejlõdés üteme egyik gyereknél gyorsabban, míg a másiknál jóval lassabb tempóban zajlik. Ha a beszédértés láthatóan megvalósul, ha adekváltan reagál a gyermek a szóbeli közlésekre és a közlésvágy is megvan, nem kell aggódni, hamarosan behozza a lemaradást. Az óvoda erre tökéletes közeg lesz, hiszen újabb és újabb játékhelyzetekben, számtalan féle élethelyzetben kell kommunikálnia a többiekkel. Az oviban jobban rá lesz kényszerülve, hogy egyre tisztábban beszéljen, egyre jobban megértesse magát a gyerekekkel, felnõttekkel, hiszen míg otthon Anyu fél szavakból is ért mindent, itt már jobban meg kell "dolgoznia" mindezért.
Ne aggódjon, a beszéd várhatóan intenzív fejlõdésnek indul majd a közösségbe kerülést követõen. Amit otthon tehet az ügy érdekében: meséljen, verseljen, mondókázzon minél többet gyermekével, teremtsen számára aktívan beszélõ környezetet. Elõbbiekkel tovább fokozhatja beszélõkedvét, ami további fejlõdést eredményez verbális kommunikációjában.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt óvónõ!
Az lenne a kérdésem,hogy a kisfiam 3éves 1 hete jár óviba.Sajnos vannak próblémák mert nagyon agresszív ott.Sajnos eddig nem igazán volt gyerekek között és nehéz alkalmazkodni ehhez az új dolgokhoz.Mindent földhöz vág és kiabál.Ez miért alakulhatott ki benne?Mit tudnék ez ellen tenni,hogy kicsit engedékenyebb legyen?
Köszönettel:Tünde
Vlasz:
Kedves Tünde!
Gyermekével meg kell értetni, el kell fogadtatni, hogy vannak bizonyos közösségi szabályok, amiket be kell tartani. Ezeket a határokat nyilván már az óvónõkön keresztül is kezdi megismerni, de Önnek, mint szülõnek is következetességet kell gyakorolnia ez ügyben . A félreértések elkerülése végett: nem engedékenyebbé kell tenni a gyermeket, hanem meg kell értetni vele a szociális szabályokat. Pl: nem vesszük el másoktól a játékot, mert társa szomorú lesz, nem csapunk rá a többi gyerekre, mert fáj neki, nem vágjuk földhöz a játékokat, mert tönkremennek, stb. Ezeket határozottan és következetesen be kell tartatni óvodában éppúgy, mint otthon, játszótéren, baráti összejöveteleken, stb.
Javaslom tehát, ha ilyen megnyilvánulásokat tapasztal, azt egyértelmûen utasítsa el, valamint meséljen, bábozzon minél több "tanmesét" gyermekének, amikbõl levonhatja a fenti következtetéseket. (Csodálatos bábok közül válogathat a www.gyermekabc.hu pedagógiai webáruházban!)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves doktorno!
Lassan egy honapja "kinozzuk"az ovit,3 eves kisfiammal,az elejen kesz terror volt,enm akart lefekudni nehogy reggel legyen,ejjel felsirt,duzzogott,egesz nap szorongott.Most mar jobb a helyzet,most sem megy szivesen de csak elvalaskor van siras....De sokat vatozott a viselkedese,dacol,lazadozik,duzzog...Amit elotte soha nem csinalt,hogyan kell kezelni az effajta vislekedest...?Kerem valaszoljon ,mar mindent kiprobaltunk!
Koszonettel,CSAKI EVA
Vlasz:
Kedves Éva!
A beszoktatás bizony sok gyermeknek okoz nehéz napokat, heteket, jelentõsebb szorongást, ez azonban fokról-fokra csökkenni fog. Ahogy kezdi egyre jobban megismerni az óvodát, a gyerekeket, ahogy egyre jobban alkalmazkodik az óvoda napi ritmusához, úgy fog egyre jobban oldódni a szorongás.
Javaslom tehát, legyen ebben az átmeneti, nehéz idõszakban nagyon-nagyon türelmes a fiúcskával, kezelje megértéssel lelki problémáit, így hamarabb és zökkenõmentesebben átvészelik ezt a néhány hetet.
