Tisztelt Óvónõ!Kislányom 3 és fél éves.Két bátyja van,egyikük ugyanabban az oviban nagycsoportos,de külön csoportba járnak.A nappali szobatisztasággal nincs semmi gondunk sem az oviban, sem itthon.Éjszaka azonban még mindig-illetve az ovi kezdete óta újra pelenka kell.Nyáron nem volt probléma ezzel,egy-két balesetet leszámítva.Általában száraz-ritkán pisil bele-,de ha nincs éjszaka pelus,rögtön bepisil.Apuka külföldön dolgozik,havonta egyszer jön haza.A beszokás viszonylag simán ment,már májusban kezdtük az ovit.Próbálkoztunk sok mindennel,pl.éjjel felkeltettük pisilni,semmi nem vált be.Mi a teendõ?Köszönöm válaszát elõre is:Szilvia
Vlasz:
Kedves Szilvia!
Elképzelhetõ, hogy az óvodakezdés, ha nem is nagyon, de valamennyire megviselte kislányát, ezért jött elõ az éjszakai bepisilés ismét. Amit tehet az ügy érdekében, az a lehetõ legtapintatosabb beszoktatás (szorosan együttmûködve az óvónõkkel),valamint a gyermekhez való türelmes hozzáállás. Beszélgessenek minél többet az óvodai élményekrõl, hogy azokat lélekben újra és újra átélve minél tökéletesebben feldolgozhassa szorongásait.
A beszoktatás tökéletes megvalósulásával, a szorongások teljes feloldásával várhatóan az éjszakai bepisilések is meg fognak szûnni. Addig is, - a felfázás elkerülése érdekében, - mindenképpen használják a pelenkát!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
3 éves lányom rendszeresen bepisil és most már be is kakil az óvodában.
Augusztus végén lett szobatiszta. Itthon idõnként éjszaka bepisil, de napközben nincs vele probléma. Betegség miatt közel két hétig itthon volt, hasmenéssel, de akkor is mindig idõben szólt és kiértünk a WC-re. De az óvodában egyre sûrûbben pisil be, és most már be is kakilt.
Nem valószínû, hogy az elválás viselte volna meg, mert volt bölcsis.
Azt mondja szereti az óvónéniket és a gyerekeket az oviban.
Mi lehet a probléma? Mit tehetek én?
Választás elõre is köszönöm:
Judit
Vlasz:
Kedves Judit!
Elképzelhetõ, hogy kislánya nem mer kikéredzkedni WC-re, s ezért történnek a balesetek. Javaslom, beszéljen a problémáról az óvónõkkel: kérje meg õket, hogy rendszeres idõközönként (akár a napirendbe épített mosdóhasználaton kívül is) küldjék ki pisilni a kislányt. Mondja el neki az óvónõk által is megerõsítve(!), hogy bármikor kimehet pisilni, kakilni, csak szólnia kell.
Remélhetõleg a fenti módon sikerül megoldani a problémát.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ! Van egy épp 3 éves rendkívül értelmes, huncut, örökmozgó, kíváncsi ördögfiókám, aki ugyanakkor nagyon érzékeny kisfú és nagyon sok szeretethez, törõdéshez lett hozzászokva. 1 hete járunk az oviba de sajnos egyelõre a beszoktatás során komoly aggodalmaim vannak. Balázs a kezdetektõl fogva azt mondja, hogy fél az oviban és könyörögve kéri, hogy ne hagyjam õt ott. Az óvónénik valóban nagyon szigorúak, erõs hangon beszélnek a gyerekekkel, a csoportba 30 gyerek jár, az udvaron élet halál harc megy a játékokért ahol a kicsik együtt vannak a nagyokkal így az én bátor kisfiamat aki élelmesen odamerészkedik egy-egy éppen nem használatos játékhoz a nagyok mindig megfélemlítik, így nem sok élményben van része az udvari játék során. Ennek ellenére én úgy láttam, hogy fokozatos beszoktatással, nem elsietve a dolgokat szépen haladtunk lépésrõl lépésre. Az óvónõk viszont 3 nap után türelmetlenné váltak és megkértek, hogy hagyjam õt ott reggel és csak ebéd után menjek érte. Kisfiam végtelenül, hisztérikusan sírt utánam hosszú hosszú ideig én pedig hallottam a folyosóról, ahogy az óvónõ azt mondja Balázsnak, hogy ha nem hallgat el akkor beragasztja a száját mert zavarja a többieket. Egy alkalommal volt alkalmam bent ülni a csoportszobában ahol azt éreztem, hogy az óvonõ azokkal a gyerekekkel kedves akikkel nincs gond, de nem viseli el, ha egy gyerek sír. Legutóbb is egy kisfiú nem tudta abbahagyni a sírást de ahelyett, hogy akár kedvesen odament volna hozzá vagy megbeszélték volna inkább áthelyezte õt 1 órára egy másik csoportba hogy ne kelljen hallgatni a sírást. Olyat is láttam amikor egy kisfiú eldobott egy játékot, az óvonõ felkapta a gyereket, jól megrázte és szinte ledobta. Én arra tanítottam a gyerekemet, hogy szeretettel és megbeszéléssel mindent meg lehet oldani. Félek, hogy ha már a beszoktatás során sem tudnak egy picit sem kedvesek és megértõek lenni a gyerekekhez akkor mi lesz késõbb? Legnagyobb aggodalmam, hogy a kõkemény szigor hatására kisfiam vagánysága nagyon hamar el fog tûnni, hisz könnyû egy ilyen pici gyereket betörni és szófogadó egyengyerekké nevelni. Kisfiam reggeltõl ebédig végig rettegte az idõt és borzalmasan szomorúan járkált fel-alá el nem engedve az óvonéni kezét. Utána többször rettegve felsírt itthon alvás közben és engem keresett, alig lehetett megnyugtatni. Még annyit elmondanék, hogy van a szomszédunkban egy magánovi, amit Balázs imád, ismeri a gyerekeket, óvonéniket, szeretetteljes a légkör, a saját kis megszokott környezetében lenne. Az a dilemmám, hogy vajon mivel teszek jobbat, ha átiratnám a magánoviba de így félek, hogy így egyfajta burokban nevelném hisz ott minden szép és jó vagy az élet ilyen mint az állami oviban és azzal teszek jót ha megtanul ilyen nehéz körülmények között is küzdeni mint minden más gyermek vagy leginkább az óvonénikkel van a baj. Nagyon megköszönöm véleményét, tisztelettel, BRA anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Megdöbbenve olvastam sorait, s bevallom, számomra nehezen elképzelhetõ, hogy létezik ilyen hozzáállás egy óvodapedagógus részérõl. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy sorait kétségbe vonom, hiszen minden egyes levélre úgy kell választ adnom, hogy objektív tényként kezelem a benne leírtakat. Most is így teszek, ám bevallom, elképedtem az olvasottaktól.
"Beragasztom a szádat..., kiteszem a síró gyereket...., megrángatom a rendetlenkedõt..." Elképesztõ hozzáállásra vallanak e tettek, melyek nyomán nem tudom tiszta szívvel azt javasolni, maradjanak ott továbbra is.
Mindenképpen a másik alternatívát ( szomszédos magánóvodát) javasolnám, hiszen optimális esetben minden óvodában ahhoz hasonló demokratikus légkör kellene, hogy uralkodjon.
Hogy "edzeni" kéne a gyereket a kemény életre? Nem hinném, hogy az említett óvoda akár ezt a célt is szolgálhatná. Ehelyett borítékolni lehetne a szorongó, magába forduló gyerekeket, akik azt hinnék, attól lesznek jók, ha meg sem szólalnak, sõt egyenesen észrevétlenek maradnak a csoportban. Javaslom, bátran gondolkodjon el az óvodaváltáson!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ!
Teljesen tanácstalan vagyok már az 5 éves fiammal kapcsolatban. Õ asztmás. Sajnos minden vírusfertõzés alkalmával 2-3 éjszakán át befullad, gyógyulása kb 2 hetet vesz igénybe. Három évesen kezdtük az ovit. Többet volt otthon, mint az oviban. Tüdõgyógyász tanácsára februártól már nem vittük közösségbe. Következõ évet elkezdtük az oviban, a helyzet ua. maradt ráadásul toxémiás terhesként patthelyzetbe kerültem. Csak a húgom segítségére számíthattam (a férjem nagyon sokat dolgozott). Õ viszont nem tudta vállalni, hogy az õ lányát és az én fiamat külön oviba hozza-viszi nap mint nap. Így kénytelen voltam átíratni abba az oviba, ahova az õ lánya járt. Õk ketten nagyon szeretik egymást. Reméltem, ettõl kezdve nagyobb örömmel jár majd oviba. DE NEM! Júniusban múlt 5 éves, tehát tanköteles. Az idei tanévet 1 hét betegséggel kezdtük. Aztán 1 hetet járt oviba, utánna 2 hetet itthon volt. 1 hét 1 nap után újból itthon van. DE ha csak fizikai problémák lennének, nem aggódnék (annyira). Az óvónõt régóta ismérem. Tapasztalt, kedves fejlesztõpedagógus. A másik óvónõ is nagyon profi. Most 4. napja van itthon, de már elõre fél az ovitól. Minden nap többször rákérdez, hogy hány nap múlva kell (hisz tanköteles) oviba mennie. Sír, "hisztizik", hogy õ nem akar, unatkozik az udvaron, egy ideje már azt is mondja, hogy a teremben is unatkozik, pedig egyáltalán nem egy sírós, hisztis alkat. Látszik rajt, hogy szorong. Egyezkedik, hogy õ már iskolába akar menni. Nyitott is lennék rá, de ilyen múlt után azt gondoltam, hogy jobb lenne , ha megerõsödne fizikailag (egyébként is 110cm és 18kg). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy érzékeny alkat. Az újat kétkedve fogadja, elutasítja, aztán utána rajong azért amit olyan nehezen fogadott el (pl. kétkerekû bicózásra azt mondta, hogy õ soha, õ csak pótkerékkel. Aztán beszélgetések után megpróbálta. 1 héttel a próba után már 10km-t biciklizett az apjával egyhuzamban). Higgye el, rengeteget beszélgetünk az oviról is. Lehet, hogy egyszer az ovi is ilyen "nehezen fogadom, de utána rajongok érte" kategóriába esik???
Válaszát elõre is köszönöm:
B. Beáta
Vlasz:
Kedves Beáta!
Kisfia korábbi betegeskedése megakadályozta, hogy a beszoktatás már a kezdet kezdetén gördülékenyen történjen. Mire megszokhatta volna az új helyet, jött egy újabb váltás: egy másik óvoda. Ismét ismeretlen arcokat, idegen környezetet, másfajta napirendet kell megszoknia, ami egy érzékeny lelkû gyermek számára nem könnyû feladat, ám nem lehetetlen! Kellõ türelemmel, megértéssel kell kezelni a helyzetet, és remélhetõleg hamar túljut a nehezén.
Javaslom, kérjék ebben az óvónõk segítõ együttmûködését is, akik a leírtak alapján egészen biztosan kellõ támogatással fognak kisfia mellé állni. Kérjék meg õket, segítsék a gyermeket abban, hogy megtalálja helyét a csoportban. Sokat tehetnek a társas kapcsolatok alakításáért is, azaz hogy kisfia új barátokra leljen az ezidáig ismeretlen gyerekcsoportban.
Ön beszélgessen továbbra is sokat az oviról gyermekével, bábozzák el, játsszák el az aznapi "ovis csodákat". Ezzel is sokat segíthet gyermekének abban, hogy felfedezze az óvoda szépségeit és ezáltal csökkenjenek a benne felgyülemlett szorongások.
Az iskolába "menekülést" semmiképpen nem javaslom, mert sem életkor tekintetében, sem testi érettség vonatkozásában nem lenne egyértelmû a beiskolázás szükségessége.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A kisfiam négy éves, vegyes csoportba jár, három évesen kezdte az óvodát. Sajnos a beilleszkedés kicsit nehezen ment, jó párszor bepisilt, sokszor sírt és sajnos idén is sírt már többször, hol reggelente elváláskor, hol az alvás közben. Akárhányszor kérdezem, hogy miért sírsz, mindig azt válaszolja, "utánad sírtam". Próbáltam az elején nem felvenni a reggeli sírásokat más anyukák tanácsára, de ez nem könnyû. Viszont sosem volt olyan, hogy nem voltam ott érte idõben, nem kellett várnia rám, mindig úgy mentem érte, hogy inkább én várjak rá, amíg felébred vagy uzsonnázik, hogy véletlenül se merüljön az fel, hogy anya talán nem megy érte. Az óvónõk azt mondják, nincs vele gond, a reggeli sírás nem szokott sokáig tartani, viszonylag hamar vígasztalódik. Van egy kislány, aki idén kezdte az óvodát, párszor õ is sír, szóval néha úgy érzem a fiam szolidaritásból kezd sírni. Volt hogy az óvónõ azt mondta, egész alvás alatt sírt, odavitte az ágyát maga mellé, nyugtatgatta, simogatta, õ mégis "anya után sír". Már nagyon sokszor elmagyaráztam neki, hogy neki az óvoda a dolgozója, anyának meg a munkahely a dolgozó, és ha anya is apa is azért dolgozik hogy tudjunk ennivalót ruhát stb. venni. Hogy az óvodába õt mindenki szereti, a gyerekek is mindig hívják játszani, általában amikor kérdezik tõle hogy szeret e óviba járni, azt mondja szeret, de engem ezek a sírások mégis aggasztanak, mert sokszor beszélgetek vele, milliószor elmagyaráztam hogy miért van az óvodába járás, mégis mindig ugyanaz a válasz. Apa ugye legtöbbször nem tud érte menni, így mindig én megyek szinte érte, nagymama nagypapa dolgoznak, messze laknak, így sajnos õk is kiesnek. Ráadásul a fiam, gondolom ebbõl kifolyólag is, nagyon anyás. Én viszem reggelente és én hozom haza is.
Szeretném a tanácsát kérni, mit tehetek, vagy mit csinálok rosszul, vagy hogyan tudnám elejét venni a sírásának.
Nagyon várom válaszát.
Köszönettel:
egy aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Ne aggódjon, kisfiánál kissé elhúzódik a beszoktatási nehézség, ám remélhetõleg hamarosan magára talál a közösségben. Ebben a folyamatban sokat segíthetnek az óvónõk, de Ön is. Az óvónõk támogathatják, megalapozhatják egymás megismerését, bimbózó baráti kapcsolatok kialakulását különbözõ közösség építõ játékokkal, ill. a sok-sok közös élménnyel, amit a gyerekek együtt élnek át. Ez önmagában is sokat segít és fog segíteni kisfiának abban, hogy napról-napra könnyebben elfogadja az óvodát, de, - mint írtam, - Ön is támogathatja õt ebben. Ha lehetõségük van rá, hívjanak meg magukhoz egy-két ovistársat, akikhez kisfia az otthon megnyugtató légkörében bátrabban fog közeledni. Ez a néhány otthoni játszódélután elég is lesz ahhoz, hogy legközelebb legyen kihez, legyen kiért óvodába mennie.
Sok sikert, mielõbbi eredményes beszoktatást kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ,
Kisfiam 3 éves, 1 hete kezdte az óvodát. Nyáron lett szobatiszta, nagyon szépen pisil és kakil bilibe aztóta is. Rögtön éjszakára is szobatiszta lett, visszaesés azóta nem volt. Az óvodában elsõ nap szembesültünk vele, hogy nincs bili, csak kisvécé. Próbáljuk azóta átszoktatni õt a vécére. Ülve hajlandó bele pisilni (úgy, hogy az óvónénibe kapaszkodik), de kakilni nem. Állva pedig egyáltalán nem akar pisilni. Igazából nem engedi, hogy segítsünk neki, megmutassuk hogy kell, nem akarja megfogni a "kukacát". Pedig minden este a fürdésnél engedi az ottani mosdatást is. Mit tudnánk tenni, segíteni neki, hogy stressz nélkül átszokjon az állva pisilésre és a vécébe kakilásra?
Válaszát elõre is nagyon köszönöm!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Mindenképpen ajánlom figyelmébe "A játékos, könnyed szobatisztaságért termékcsomag 4."-et, mely minõségi WC szûkítõt tartalmaz, ami hihetetlen módon megkönnyíti a WC használatára való átszokást. A csomag tartalmazza továbbá az általam írt szülõi zsebkönyvet is, melyben az állva pisilésre is adok néhány praktikus, játékos tanácsot.
Ajánlom figyelmébe a fenti termékcsomagot, melyet megtekinthet és megrendelhet a fenti, képes linkre kattintva!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt óvónõ!
A problámám a következõ:kislányom novemberben lesz 2 éves,és a nagyszülõk már azon vannak,hogy a másik gyereke szobatiszta,ha el sem kezdem,nem lesz az,le fogunk maradni! van úgy,hogy ül rajta 10 percig,nem jön semmi,de volt olyan alkalom is,hogy 1 órán keresztül figyeltem,hogy lesz-e valami a biliben,és amikor ráadatam a pelenkát,akkor pisilt csak!én úgy gondolom,hogy még ráérnék a biliztetéssel,hisz még két éves sincs.bevetettem már,hogy a baba pisil,de nem volt sikeres az akció.teljesen kifogytam az ötletekbõl!mikor megkérdezzük,hogy van-e valami a pelusban mondja hogy kaka,de elõtte nem szól.mi az oka,hogy nem szól.pedig már beszél régóta.kérem segítsen!kösönettel egy anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Nem szabad ajtóstul rontani a házba, mert azzal olyan nehézségeket generálhatunk, amelyek egyébként felszínre sem jöttek volna. Elsõ lépésként meg kell barátkoztatni a kislányt a bilivel, mely csakis játékosan történhet meg. Ezt követheti a erõszakmentes ráültetés, mikor már gyermeke is úgy akarja. Az eredményes bilizés csak egy következõ stádium lesz, mikor a fenti lépcsõfokokat korrekten, türelmesen végigjárták.
Javaslom, hagyjon fel az eddigi módon történt próbálkozásokkal, és néhány nap (hét?) szünet után kezdjék nulláról, tiszta lappal a szobatisztaságra nevelést. Ehhez a folyamathoz mindenképpen ajánlom figyelmébe az általam összeállított "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag beszerzését, mellyel sokat segíthet gyermekének. Megtekintheti, ill. megrendelheti a fenti linkre kattintva!
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy a kislányom elmúlt 3 éves két és fél hónapja. Elkezdtük az ovi, eddig nem is volt semmi baj idõben ment mindig a wc-re pisilni, de az utóbbi 2 hétben nincs olyan nap, hogy az oviban délután vagy otthon ne pisiljen be. Hiába kérdezem tõle, hogy miért nem megy idõbe wc-re mindig azt feleli, hogy nem tudom. A kérdésem, hogy mit tegyek, már szóltam az ovonéninek, hogy figyeljenek oda egy kicsit rá mert szerintem elbohockodja a wc-zést és már nagyon késõn megy amikor már nem tudja visszatartani és megtörténik a baleset. Az oviban azt mondják, hogy nem baj elõfordul, de engem egy kicsit zavar mert nem volt ilyen problémánk.
Válaszát elõre is köszönöm.
Üdv.: Kissné Marika
Vlasz:
Kedves Marika!
Az említett visszaesés, melyet a szobatisztaság terén tapasztalt, eredhet figyelmetlenségbõl is ( belemerül a játékba és elfelejt WC-re menni), de eredhet kisebb szorongásból is. Az sem kizárt, hogy kimenne pisilni, de nem mer szólni.
Javaslom, ismételten beszéljen a problémáról az óvónõkkel, kérje meg õket, hogy "soron kívül" is küldjék ki pisilni a kislányt. Ez azt jelenti, hogy nem csak a napirend szerinti mosdóhasználatkor menjen pisilni (ennek eredményességére is oda kell figyelni), de azon kívül is, ha a pedagógusok szükségét látják. ( pl: feszeng, szaladgál, láthatóan izgatott, összeszorítja a lábait..., stb. ).
Beszéljen gyermekével is: bátorítsa arra, hogy ha szükségét érzi, nyugodtan szóljon az óvó néniknek, hogy ki szeretne menni, õk ki fogják engedni.
Amennyiben szorongásból ered a gyakori bepisilés, az a tényleges beszoktatás nyomán meg fog szûnni.
Elõbbiek segítségével várhatóan hamar rendezõdni fog a helyzet, és elõbb-utóbb elmaradhatnak a "soron kívüli" WC-re küldések is.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A kislányom 3 éves, most kezdtük az óvodát. Elõtte járt bölcsibe, ott nem volt semmi probléma, a beszoktatás ideje alatt nem sírt. Az oviban is látszólag rendben vannak a dolgok, ott nagyon ügyes, jó gyermek. Hazafelé azonban már hisztizik, hogy fáradt, kezelhetetlenné válik.Többször elõfordul, hogy bepisil, pedig már réggen szobatiszta. Ami a legjobban aggaszt, hogy elkezdett csúnyán beszélni, ha elmegyünk valahová (fodrász,bolt, ismerõs) csúnya szavakat mond nekik, pl: "Te hülye vagy" stb., pedig már nagyon várja, hogy találkozzon velük, és kedveli is ezeket a személyeket. Nekem is így beszél, teljesen váratlan szituációkban. Nem a csúnya szavak ijesztenek meg, hanem a helyzet, amelyekben elõkerülnek. Mi lehet ennek a viselkedésnek az oka? Hogyan tudnék ezen változtatni?
Elõre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel: Ny.H.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Kislánya minden jel szerint azon gyermekek közé tartozik, akik nem sírással, hangos tiltakozással adják környezetük tudtára, hogy gondot okoz számukra az óvodai beszokás, hanem más módon. Tudat alatt így próbálják kifejezésre juttatni a számukra nehezen elfogadható új helyzetet. Feltételezhetõen emiatt van a bepisilés, ill. egyéb magatartási problémák is.
Elõbbiek azonban természetesen nem mentik fel a gyermeket az alól, hogy nem szabad csúnyán beszélni. Egyértelmûen adja kislánya tudtára, hogy az Ön számára ez a viselkedés elfogadhatatlan. Határozottan és következetesen utasítson el minden ilyen megnyilvánulást.
Elõbbiek mellett azonban oda kell figyelni arra, hogy a gyermek óvodai beilleszkedését minél eredményesebben támogassák, segítsék. Kérje ebben az óvónõk együttmûködését is.
Amint sikerül eredményesen megvalósítani a beszoktatást, annak jeleként várhatóan ismét helyre áll a rend: megszûnik a bepisilés, a csúnya beszéd és a hiszti.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ
bizonyára nem egyedi problémánk van az Ön számára, engem mégis elgondolkodtat. Kislányom 4 és fél éves idén kezdtünk egy waldorf óvodában, van egy kis barátnõje is, akivel már a nyáron összejártunk, és nagyon szoros barátság alakult ki közöttük, a két kislány látszólag visszahúzódó érzékeny gyermek, ami igaz is mindkettõjükre, a mi kislányunk is csendes jól viselkedik, nem csúfolódik, nem beszél csúnyán, viszont mindig tudja mit akar és ezt érvényre is próbálja juttatni, kettejük közül õ az "erõsebb". A másik kislány pedig többször alkalmazkodik. AZt mondja õ szereti a mi kislányunkat és ezért azt játsza, amit a mi kislányunk mond neki. és hogy a kislányunk zsarolja õt, ha nem "fogad szót". Az én kislányom mindig mesél az oviról, beszélgetünk, és semmi nem jelzi hogy ezt tenné, nem volt vele semmi gond, a másik kislány ritkán mesél és most ezt mondja. A kislány még mindig bepisil éjszaka 4 és fél éves, ez szerintem nem jelent gondot, de õk azt mondják ez is a kislányom miatt van, aggódom értük, nem szeretnék egyiküknek sem rosszat, ezért kérem tanácsát mit tegyek?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Gyermeke minden jel szerint meglehetõsen akaratos kislány, aki szereti minden esetben érvényre juttatni azt, amit a fejébe vett. Ha Ön, mint szülõ nincs meggyõzõdve ennek igazságáról, érdemes lenne beszélni a gyerekek óvónõjével. Kérje meg, mondja el óvodán belüli tapasztalatait, õ hogy látja a két kislány kapcsolatát. Ez sokat segíthet a tények objektív megítélésében.
Ha valóban úgy van, ahogy a másik gyermek állítja, próbálja mértékletességre ösztönözni saját kislányát. Mesével, bábozással, sok-sok beszélgetéssel próbálja tapintatosan rávezetni, hogy a másik gyereknek éppúgy lehetnek jó ötletei, gondolatai, mint neki, és ezeket éppúgy el kell fogadni, mint az övét. Értesse meg, hogy csak úgy lehet valóban igaz barátságot kötni, ha a másikat is elfogadjuk annak véleményével, elgondolásaival együtt.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
5éves kislányom és 3,5 éves kisfiam az óvónõvel való elõzetes beszélgetés és saját véleményünk alapján közös csoportba írattuk be. Tapasztaltuk, hogy sokan ellenzik és ugyanannyian támogatják a testvérek egy csoportba való elhelyezését, nehéz volt a döntés, de szeretik és támogatják egymást. Az elsõ hónap viszonylag nehezen telt, de a nagyobbik gyermek sokat segített a kicsinek az óvónõk elmondása szerint is. Mindig nagyon összetartóak voltak, most is. Azonban az óvónõk szeretnék, ha a kicsi csak nagyon keveset játszana a nõvérével ezért gyakran nem engedik õt oda akkor sem, ha a nõvére elmondja, hogy õt nem zavarja. Így emiatt sokat sír és nem is próbál másokkal barátkozni. Meglátásom szerint, egyébként is biztonságot ad a nõvére a kisfiamnak egy-egy új helyzetben, de ha már biztonságban érzi magát az új környezetben, akkor magától is elkezd mással játszani. Helyesen teszem-e, ha az óvónõk türelmét kérem fentiekre hivatkozva?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Tökéletesen egyetértek Önnel! A testvérek egy csoportba íratása, saját tapasztalataim szerint jót tesz a gyerekeknek. A kisebbet jelentõsen segíti a beszokás folyamatában, míg a nagyobbat szociálisan érettebbé teszi a kisebbek felé való odafordulás, segítségnyújtás. Mert ezt a tulajdonságát nem csak a kistestvére, de más picurok felé is kamatoztatja majd.
Az erõszakos távolságtartást maximálisan ellenzem, nem értek vele egyet. Ön nagyon jól látja: ha a nõvérke érzelmi biztonságot adó közelébõl fedezheti fel az óvodai életet, magától is nyitni fog a többi kis csoporttárs felé. Feltétlenül beszéljen az óvónõkkel, és kérje, hogy a gyermekek szabadon dönthessenek, mikor kivel szeretnének játszani. Nincs ebben semmi tiltani való, hiszen részben ezért is íratta egy csoportba a testvérkéket.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam novemberben lesz 3 éves. Napközben teljesen szobatiszta, ami a pisilést illeti (kisebb balesetek elõfordulnak). A kakilással azonban egyáltalán nem sikerül elõrehaladnunk. Már pelusos korában is félrehúzódott, magára csukta a szobája ajtaját, amikor a nagydolgát végezte, nem is akarta, hogy ilyenkor bárki bemenjen hozzá. Most, hogy már nincs rajta pelus napközben, van, hogy bekakil a bugyijába vagy egészen addig visszatartja, amíg az esti lefekvéshez rákerül a pelus és akkor abban végzi el a dolgát. Két napja kezdtem el, hogy éjszaka sem adok rá pelust (elsõ nap reggel szárazon ébredt, második nap reggel bepisilt), ennek az eredménye az lett, hogy sem tegnap, sem ma nem volt széklete. Amikor látom, hogy félrehúzódik és "készül", mindig próbálom finoman megkérni, hogy üljön rá a bilire vagy a wc-re, de szinte mindig elutasít. Van, hogy szól, ha kakilnia kell, de a wc-re akkor sem akar ráülni. Egyszerûen látom, hogy feszélyezi az egész helyzet. Sokszor agresszíven otthagy, ha napközben többször a wc-vel próbálkozom és addig visszatartja, ameddig csak lehet. Aztán a bugyiban landol... Elõfordult néha, hogy hajlandó volt ráülni a wc-re vagy a bilire, de akkor meg sikertelen volt a dolog. Már hónapok óta próbálkozunk, mit tudnék tenni, hogyan tudnék segíteni neki, hogy ne szégyenlõsködjön ezzel kapcsolatban?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az Ön által leírt probléma nem szégyellõsségbõl fakad, sokkal inkább abból a szorongásból, ami a széklet szabadon engedésébõl ered. Mint azt már sokszor leírtam, nagyon sok gyermek fél a végterméket szabadon, látványosan a külvilágba engedni, ezzel szemben a pelenka "védõhálóként" felfogja a kakit. Ezt a fajta szorongást nem könnyû feloldani, de megfelelõen játékosan, kellõ türelemmel és toleranciával sikerülhet.
Feltélenül ajánlom figyelmébe az általam összeállított, játékos ötleteimet is tartalmazó "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag beszerzését, melynek segítségével eredményesen felülkerekedhetnek a problémán. Könyvem és a csomag további termékei hatékony segítséget jelenthetnek a fenti szorongás oldásában. (Megtekintheti és megrendelheti a fenti képes linkre kattintva)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kisfiam idén decemberben tölti az 5. életévét. A kakilással rég óta semmi gond nincs, a pisiléssel sem napközben. Azonban a délutáni alvásoknál és éjszaka is mindig bepisil ezért még mindig pelusos alvásokhoz. Az óvónõ szerint nem kellene rá pelenka, ébresztgessük fel éjszaka pisilni. Mindenképp azt gondolom, hogy pszichés okai vannak, õ megkésett pszichomotoros fejlõdésû, amit mozgásterápiával kezelünk, eredményesen. Persze ebbõl adódóan folyamatos a napi konfliktus és stressz, a testvérféltékenység is igen nagy fokú. Mégis....hogyan tudnánk arra szoktatni, hogy felébredjen álmából ha pisilnie kell? Az óvodai ágynemût minden nap mosom...ezen kívûl engem nem zavart addig míg az óvónõ jelezte, hogy járjunk utána. Köszönöm válaszát.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az éjszakai bepisilés többségében vagy megkésett idegrendszeri érés, vagy szorongás eredménye lehet. Úgy vélem, gyermekénél az elõbbirõl lehet szó, de ha a kisfiú életkorából kifolyólag szükségét érzi és ezt még nem tették meg, kérjék gyermekpszichológus segítségét is a megoldásban.
A pelenka elhagyása semmiképpen nem jelenthet megoldást, ezzel csak azt érnék el, hogy gyermeke pillanatok alatt felfázna.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Olyan problémával fordúlnék Önhöz, mellyel még nem találkoztam és egyenlõre nem is tudnak segíteni benne.
A kisfiam 2,5 éves és szeptemberben elkezdte a bölcsibe járást. A beszoktatás az étkezés kivételével zavartalanúl történt. Egy könnycseppet sem hullatot! A kisfiam nagyon jól beilleszkedett, a gondozó néni szerint kedves, segítõkész a kissebb gyerekeknek, le tudja kötni magát a játékokkal és a mondókákat is szépen megtanúlja rövid idõ alatt. Tehát ezzel a résszel semi probléma nem volt. Az étkezés az egyetlen sarkalatos pont számára. Teljes mértékben elutasítja azt, hogy valamit is megkóstóljon. A reggelire, ebédre és uzsonnára felszolgált ételeket elutasítja annyira, hogy az asztalhoz sem hajlandó oda ülni. Míg a többi gyerek szépen falatozik az én fiam a szõnyegen játszik. Egyedûl a tízóraira kínált gyümölcslét fogadja el, de azt 3-4 pohárral is iszik. Amikor érte megyek azonnal azzal fogad, hogy soha nem eszek a bölcsiben ez kb.15.30 körül van és gyakorlatilag addíg étlen és szomjan van a gyerek. Otthon pedig mikor haz érünk degeszre eszi magát, de már ez sem jellemzõ mert már otthon sem akar enni.
Várom válaszát és tanácsát mit lehetne ebben a helyzetben másképpen csinálni!
Köszönettel:Piroska.
Vlasz:
Kedves Piroska!
Gyermeke részérõl ez egyfajta néma tiltakozás a bölcsõde ellen. Mint írja, a folyamat kezd veszélyes irányt venni: azaz már otthon sem kívánja annyira az ételt. Mivel ilyen idõs gyermeknek még rendkívül nagy szüksége lenne az édesanyja közelségére (ezért harcol az "éhség sztrájkkal"), így ha teheti, javaslom, függessze fel a bölcsõdét míg kisfia lelki egyensúlya helyre nem billen. Hasznosabb lenne a 3. életév betöltését követõen rögtön óvodában folytatni a közösségi életet.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kérdésem a szobatisztaságban való visszaesés témáját érinti.
Nagyjából, feltételezem, milyen lelki probléma állhat a kisfiunk esetében a háttérben. A kérdésem, hogy ezt a fennálló helyzetet, ha megoldani nem tudjuk, hogyan oldjuk fel, hidaljuk át. Az a nagymama költözött tartósan távolra a tengeren túlra, akihez a kisfiunk jobban kötõdött. A nagymamának ott családi kötelezettsége van, ami miatt várhatóan egy évig folyamatosan ott fog élni. Ilyen helyzetben mi a teendõ, mivel tudok a kisfiamnak segíteni.
Tanácsát bizalommal várom.
H. Eszter
Vlasz:
Kedves Eszter!
Mivel a mamát egyelõre nem tudják visszaköltöztetni, így a távolságot kénytelenek lesznek másként legyõzni. Javaslom, legyenek a lehetõ legszorosabb napi kapcsolatban a nagyival, így csökkenthetõ a hiánya. Kiváló lehetõséget ad erre pl. a webkamerán keresztüli érintkezés, amire akár naponta többször is sort keríthetnek. Ha a kisfia készít egy szép rajzot, azonnal mutassák meg a mamának. Ha beszélni szeretne a nagyival, soha ne mondjanak nemet, ha egyébként van lehetõség a hívásra. Mesét is mondhat a nagymama az esti elalvás elõtt, stb. Fentiek mind-mind kiváló lehetõséget adnak arra, hogy az átmeneti nagyi-hiányt, ill. az annak kapcsán kialakult szorongást némileg csökkentsék.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom novemberben tölti be a 3. életévét. A kisváros, ahova frissen költöztünk, két óvodával rendelkezik, de rendszeres a kétszeres-háromszoros túljelentkezés, így biztosan csak az 5. évüket betöltött gyerkõcöket veszik fel bármelyikbe is. Jelentkezési listát - más kismamák elmondása szerint - nem vesznek figyelembe. Férjem budapesti munkahelyre ingázik naponta, és én is Budapestre térnék vissza dolgozni, ezért hiába lenne körzetes a munkahely-környéki óvoda, naponta legalább 2 órát utazással kellene a gyerkõcnek tölteni, ami embertelen. Nekem legkésõbb februártól - tehát az évközi beíratástól - feltétlenül dolgoznom kellene, hiszen családunk nem engedheti meg magának, hogy jövedelem nélkül otthon legyek. A karácsonyi ünnepektõl az évközi beíratásig még megoldhatjuk valahogy a kérdést, de utána?
Mit javasol, mit tegyünk?
Köszönettel,
Adél
Vlasz:
Kedves Adél!
Tudom, hogy "esõ után köpönyeg", amit most mondok, de másoknak talán még hasznos lehet a tanács: ha költözés elõtt állunk, érdemes jó elõre informálódni, ill. intézkedni gyermekünk óvodai elhelyezését illetõen. Mivel a tanév már bõven elkezdõdött, így már sokkal nehezebb dolguk van a folyamatos beíratást illetõen, amelyre sokszor nincs is lehetõség.
A gyermek munkahely szerinti óvodáztatása talán mégis megfontolandó lehet, ha nincs más alternatívájuk. Ez, - bár sok utazgatással jár, - de mégis van elõnye. Ha pl. ne adj' Isten hirtelen lebetegszik a gyermek az oviban, nem lenne, aki rövid idõn belül érte tudna menni. Mindig adódhatnak olyan váratlan helyzetek, amelyeknél nem árt, ha legalább az egyik szülõ "kéznél van". És akkor a beszoktatás miatti esetleges nehézségekrõl nem is beszéltem, melyeknél szintén hasznos, ha közel van a szülõ.
A lakóhely szerint körzetes óvodák, ha telített a létszám, elutasíthatják a közelben lakó gyerekeket is. Ez ellen fellebbezéssel élni lehetséges, de sajnos semmit nem garantál.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt óvónõ!
Kislányom decemberben lesz három éves!Most szeptembertõl felvették a bölcsödébe.Egész nyáron várta szinte minden nap emlegette.Az elsõ két napon nem volt gond, mert ott voltam.A harmadik napon már el kellett mennem, és a kislányomért ebéd után kellett menni.Nem evett semmit.Pénteken már le is fektették, de nem aludt és nem is evett semmit.Mikor hazafelé menet megkérdeztem hogy miért nem evett azt mondta: azért mert elmentél.A gondozónõ szerint nem volt gond vele, egyedül enni nem akar.Következõ héten beteg lett.Egy hétig nem voltunk.Most kezdtük újra, de már reggel úgy kel, hogy nem akar bölcsibe menni.Amikor beérünk a bölcsibe már sír.Alig tudják elvenni tõlem.Semmit nem eszik.Amint engem meglát már nevet és kérdezi: anya hoztál szendvicset?(Az uzsonnát szokták odaadni és azt hazafelé megeszi)Várható javulás?Válaszát elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy vélem, a beszoktatás jóval gyorsabban zajlott az ideálisnál, nem volt benne fokozatosság, ezért jöttek elõ a problémák. Minden gyermek más és más, egyik több idõt és nagyobb szülõi támaszt igényel ennél a folyamatnál, másik kevesebbet. Az Ön kislánya az elõbbibe tartozik, s ezt érdemes mindig szem elõtt tartani. Nem jó a dolgok elébe menni, siettetni a folyamatot, mert végül jóval nehezebbé válhat a dolog, mintha a kezdet kezdetén türelemmel lettünk volna.
Javaslom, álljanak neki újra, tiszta lappal, "nulláról indulva" a beszoktatásnak, apró lépésenként (!) elõre haladva! Semmit ne sürgessenek, így könnyebben elkerülhetõ lesz a sírás, tiltakozás.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves szakértõ! A következõ kérdésben szeretném a véleményét kérni:
a gyermekem most kezdte az óvodát szeptemberben. A köv. hónapban tölti a 4. évét. Mindíg önállóságra neveltem, de attól tartok talán ez a kötõdés rovására ment. Egyedül nevelem õt, s sajnos a közeli családtagokat is ritkán látja, mert más országokban tartózkodnak néha hónapokig. Nálunk az óvodai beszoktatás látszólag nagyon simán megy. Reggel berepül a terembe, sõt, ebéd után haza sem akar jönni. Normális ez? Minden gyerek csillogó szemmel rohan szülei karjába, de õ mikor meglát engem, szó szerint elrohan tõlem. Tudom, hogy igazán nyitott természetû, közöséggi jellem - de belefér ebbe hogy így elutasítson? Délután, mikor kipihente magát már bújós, puszilgat (talán többet is mint eddig). Lehet, hogy a gyors beilleszkedés csak látszat? Talán így fejezi ki, hogy dühös rám amiért ott marad "egyedül"? Vagy igazán nem jól csináltam valamit, s az anya-gyerek kötõdés körül kell körülnéznem? Ha jól tudom ennek hiányában már nem sokat tehetnék... a korából adódóan. Remélem válaszával segít megfejteni ezt a számomra igen furcsa helyzetet.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Ne aggódjon, igazán nincs miért! Soraiból ítélve gyermeke nyílt, talpraesett csemete, aki ki akarja élvezni az óvoda csodáját az elsõ perctõl az utolsóig. Jól érzi magát, ennek csak örülni lehet.
Jómagam is nem egyszer találkoztam már hasonló esettel, amikor egyik-másik kis óvodásom annyira jól érezte magát az oviban, hogy hangosan tiltakozott, amikor az anyukája érte jött. Ez nem szégyellni való dolog, nem Ön ellen szól, hanem az óvoda mellett. A kettõ nem ugyanaz!
Sok szülõ egyébként úgy oldja meg ezt a problémát, hogy mikor gyermeke hazaküldi, úgy tesz, mintha valóban el akarna menni. Ilyenkor aztán észbe kapnak a csemeték, és rájönnek, hogy holnap is van nap, amikor ismét lehet jönni. Én a magam részérõl ezt el is szoktam magyarázni kis neveltjeimnek, hasznos lehet, ha gyermeke óvónõje is így tesz.
Összefoglalván: ne aggódjon a jelenlegi helyzet miatt, inkább örüljön, hogy ilyen talpraesett, közösségi emberke a gyermeke.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 5 és fél éves nagycsoportos. Eléggé érzékeny. Két barátnõje van az egyik kislány egyke és az ovónénik szerint teljesen kisajátitja a lányomat. Nem engedi másokkal játszani, rákényszeríti az akaratát. Amikor a kislányom nemet mond neki, akkor érzelmileg zsarolja (pl. az anyukája is mérges lesz, nem lesz a barátnõje, elköltözik, meghal... stb)
Ilyenkor a lányom nagyon el kezd sírni és az ovónénik sem tudják megvigasztalni. Hogy tudnánk segíteni a probláma megoldáá
sában?
Köszönettel:
Molnár Gyöngyi
Vlasz:
Kedves Gyöngyi!
Beszélgessen sokat kislányával, mondja el neki, hogy amiket a kis barátnõje elõad, nem kell komolyan venni. Pl: biztos lehet benne, hogy nem fogja leszidni az anyukája, nem fog meghalni, stb. Fontos, hogy megértse, ezek alaptalan érzelmi zsarolások, amik sosem történtek meg és nem is fognak. Igyekezzen ezt tudatosítani gyermekében.
Elõbbiek mellett viszont érdemes kicsit megtámogatni a másik barátnõhöz való kötõdést. Hívják meg magukhoz játszó délutánra, szervezzenek közös programokat kettejüknek. Így talán sikerül rádöbbenteni kislányát, hogy nem csak a zsarnok barátnõ létezik a földön, így annak "teljhatalmát", befolyását némileg csökkenthetik.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves ovono!
Kisfiam 2 es fel eves es most kezdte az ovit .Nagzon szeret jarni eggyetlen problemank ,hogz nem hajlando vecere ulni inkabb a hazaerkezesig visszatartja vagz elofordult ,hogz bekakilt ,amit otthon sosem tett meg.Mi is probaltuk otthon vecere ultetni de csak a bilin erzi biztonsagba magat .
Kerem segitsen mit tegzek ,aggodom ,hogy emiatt esetleg szekrekedeses problemai lesznek.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Fel kell oldani a gyermekben a WC iránti szorongást, félelmet. Ezt csak otthoni, nyugodt körülmények között lehet szép fokozatosan megvalósítani, minek következtében az oviban is bátrabban ül majd rá. Mindenek elõtt, javaslom, szerezze be "A játékos, könnyed szobatisztaságért termékcsomag" WC szûkítõs verzióját, mely segít áthidalni a bilizés és WC-zés közti szakadékot. A minõségi szûkítõ használatával észrevétlenül térhetnek át az edénykérõl a WC-re, anélkül, hogy ez lelkileg megviselné a gyermeket.
A termékcsomagot megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva.
